Csak POZITÍVAN Magazin 24/04

Impresszum

Web: www.cspm.hu

E-mail: hello@cspm.hu

Szerkesztőség címe: Csak Pozitívan Média Kft. 2120 Dunakeszi Erkel Ferenc u. 16/3

Telefon: 06 70/3210-420 06 20/2303-568

Czeczon István alapító-tulajdonos-főszerkesztő czeczon.istvan@cspm.hu

Munkatársak: Balázs Krisztina, Dr. Bagi Gabriella, Balla Anita, Barna Berni, Bedő Zsuzsanna, Blogi, Botyánszky Szilvia, Bódogh Gabriella, Búza Judit, Czeczon Vanda, Diana Meral Yamak, Dudás Diána, Fényhalmi Beatrix, Friedmann Tamás, Gódor Anita, Gürtler Szilvia, Gyurkovics Eszter, Hargitai Andrea, Hajnal Evelin, Huszka Zsuzsa, Kékes Réka, Kiss Fruzsina, Komocsin Laura, Kovács Brigitta Efi, Kovács Katalin, Kovács Márta, Landgraf Arnold, Lina Roedger, Miller Kiara, Mayer Petra, Nagy Zoltán, dr. Nagyné Vácity Eszter, Dr. Németh Noémi, Páli Patrícia, Petkovics Alexandra, Pető Csilla, Rónai Katalin, Serfőző György, Sivák Enikő, Szász Dávid, Szeghy Krisztina, Szilágyi Katalin, Törökné Hajdu Judit, Udvar Melinda, Újvári György, Veres Mónika

Hirdetésszervezés: marketing@cspm.hu Sales és marketing vezető, tulajdonos: Petkovics Alexandra petkovics.alexandra@cspm.hu ertekesites@cspm.hu

Tördelés-szerkesztés: Czeczon István

Magazinunkat szemlézi az Observer

Havi rendszerességgel megjelenő digitális kiadvány, pdf formátumban. A Csak Pozitívan Média Kft. fenntart minden, a lap bármely részének bármilyen módszerrel, technikával történő másolásával és terjesztésével kapcsolatos jogot. A laphoz tartozó oldalak tartalmát és kialakítását nemzetközi és magyar törvények védik. A Csak Pozitívan Média Kft. pontos és hiteles információk közlésére törekszik, de a tájékoztatásból fakadó esetleges károkért felelősséget nem vállal. A cikkek és hirdetések tartalmáért a szerzők és hirdetők vállalják a felelősséget.

Üdvözlet az olvasónak!

Köszöntöm Kedves Olvasó!

Elérkeztünk a jubileumi 50. lapszámunkhoz.

Ünnepelünk. Ünnepeljük, hogy 50 lapszám óta - minden nehézség ellenére - folyamatosan jelen vagyunk hónapról-hónapra magazinunkkal a piacon. Ünnepeljük, hogy ez alatt az 50 lapszám alatt megerősödtünk, folyamatosan fejlődünk és kitartóan ragaszkodunk elveinkhez, hitvallásunkhoz. Ünnepeljük, hogy Önök, Kedves Olvasók támogatnak minket azzal, hogy érdeklődést mutatnak témáink, cikkeink iránt és követnek, likeolnak, keresik magazinunkat. 50. megjelent magazinunk bőségesen tartogat izgalmas témákat Olvasóink számára. 50 magazin, minimum 2000 cikk, elképesztő számok, de még nincs itt a számvetés ideje, hisz májusban betöltjük ötödik évünket is, az összegzés és visszatekintés a következő lapszámunkra marad. Kicsit megállunk és megpróbáljuk átérezni és leülepíteni, hogy 50 magazint elkészítettünk és kiadtunk. Eseménydús hónap van mögöttünk, elképesztő sok partnerségünk alakult az elmúlt időszakban. Két általunk médiatámogatott rendezvény is lezajlott április hónapban, az egyik a kétnapos Csak a Mentes Tavaszi Fesztivál, a másik a II. Nők az Üzleti életben Nap. Több szervezetet is támogatunk az adó 1%-os kampányában. Az elkövetkező hónapok is megtelnek a médiatámogatott rendezvényeinkkel és a felkérések folyamatosan jönnek. Igyekszünk segíteni minden olyan kezdeményezést, mely szellemiségünkkel összecseng és a társadalom javát szolgálja.

Május első vasárnapja anyák napja, tisztelettel és szeretettel fordulunk feléjük, hogy megköszönjük mindazt a szeretetet, áldozatkészséget és odafigyelést, amit mindennapjaikban megmutatnak nekünk. Anyák napján különösen fontos, hogy megemlékezzünk róluk, és hálásak legyünk minden egyes pillanatért, amit édesanyánkkal tölthetünk. Ők azok, akik mindig ott vannak jóban-rosszban, mindig támogatva és önzetlenül szeretve minket. Az odafigyelésük és bölcs vezetésük nélkül nem lennénk azok, akik ma vagyunk. Ők adják az erőt és a biztonságot, hogy bátran nézzünk szembe az élet kihívásaival, és higgyünk önmagunkban. Nagyon hálásak vagyunk minden mosolyért, minden tanácsért és minden ölelésért, amit tőlük kapunk. Tudjuk, hogy a szeretetük és gondoskodásuk nélkül a világ sokkal szürkébb lenne. Köszönjük, hogy mindig mellettünk állnak, hogy bíznak bennünk, hisznek bennünk, és hogy soha nem hagynak magunkra. Legyenek büszkék arra, hogy anyák, és tudják, hogy mi is mindig büszkék leszünk rájuk.

Boldog Anyák Napját kívánunk minden Édesanyának!

Utolsó vasárnapra pedig Boldog Gyermeknapot!

Májusban ünnepli magazinunk az 5 éves fennállását. Kövessék posztjainkat, meglepetésekkel készülünk!

Már hallgathatók podcastjeink Youtube csatornánkon!

Látogassák meg honlapunkat: www.cspm.hu

Ne feledjék, magazinunkban a tartalom, a linkek és a hirdetések kattinthatóak. Várjuk felületeinken! A tudatos emberek minket választanak!

A média változik, és mi kezdtük el!

Jó olvasást kívánva a teljes szerkesztőség nevében!

Csak POZITÍVAN!

Czeczon István

Alapító, tulajdonos, főszerkesztő

TARTALOM

(INTERAKTÍV - BÖKJ A CIKK CÍMÉRE)

Üdvözlet az olvasónak >>> 3.

Denevérvirológiai kutatás kezdődik >>> 6.

Szépen fejlődik a nemrégiben született

törpe víziló >>> 8.

RÖVID HÍREK, érdekességek >>> 11.

A mesterséges intelligencia >>> 13.

A videojátékosok túlszárnyalják az AI-algoritmusokat a bélbaktériumok feltérképezésében >>> 16. AI alkotott műsorvezető mutatkozott be a Deltában >>> 19.

Sikeres műtéteket végeztek az AI vezérelte robottal >>> 21.

A médiatudatosságról rendeztek konferenciát >>> 22.

A munkabér az elsődleges munkahelyválasztási szempont >>> 26.

Elindult Youtube csatornánk!!! >>> 29.

Mi a coach, miért vegyük igénybe a szolgáltatásait? >>> 30.

Piros telefon helyett ma már inkább saját applikációd legyen >>> 31.

Mire van szükség ma ahhoz, hogy jól menjen az üzlet? >>> 33.

Hiteles jelenlét az online térben – de hogyan? >>>34. Támogató női közösség, informatív és értékes előadások >>> 36.

Nem az számít, hogy mit mondanak az emberek, hanem az, hogyan mondják >>> 38.

Te hallottál már a Bethesda Gyermekkórházról? >>> 47. 70

Napi 20 perc mozgással búcsút inthetsz a fájdalomnak >>> 50.

Népszerűsíteni kell a vízivást az iskolások körében >>> 52.

A tökéletesen fehér mosoly fémmentes! >>> 54.

Vastagbéldaganat: Fiatalok veszély! >>> 55. Átkozott protokoll 2. >>> 57.

Szívelégtelenség: komplex kezelést igényelnek a betegek >>> 64.

Az ásványok rezgéseinek gyógyító hatásai >>> 66.

Csak a Mentes – elköteleződés, hivatás, életcél >>> 70.

Csak a Mentes Tavaszi Fesztivál - Médiatámogatás egy kiváló közösségben >>> 82.

ÍZEK EURÓPAI UNIÓJA >>> 86.

VEGÁN KALENDÁRIUM - 2024 - Április >>> 94. Franciaországban egyre több a száz év feletti ember >>> 102.

A kultúra emeli fel a társadalmat és növeli a gazdaságot 2. >>> 104. Kerékpárral a Zemplénben >>> 110. Pár száz méterrel a föld felett >>> 111.

176

186

Vendégül látlak: Gyurkovics Eszter >>> 112. (F)OSZD MEG ÉS URALKODJ >>> 120. Új bábu a sakktáblán >>> 126. Ismerjük meg a HUNOR mentőkutyás szolgálatát! >>> 130. Chandler Bing hagyatéka 4. rész >>> 136. Nyelvi kincseink 8. rész >>> 141. Anyák napja kicsit személyes nézőpontból >>> 146.

HÉTSZÍNVIRÁG AZ ANYÁKNÁL A VILÁG KULCSA >>> 150. HOGYAN LEGYEK „ELÉG JÓ” ANYA? … avagy ugrás a nyúl üregébe >>> 154.

Szex újratöltve! - A betöltődés útjáról az intimitás rétegein keresztül >>> 158.

MŰVÉSZETEK ÖSSZEFONÓDÁSA - Falusi Mariann és Én >>> 168.

Y O T E N G R I T az ősi magyar bölcselet >>> 170. Karma és reinkarnáció >>> 176.

Mi az érték az életedben? >>> 180.

Mivel töltöd az idődet? >>> 182. LELKI TÁPLÁLÉK >>> 186.

Neked a szavak ablakok vagy falak? >>> 190.

Denevérvirológiai kutatás kezdődik

Európai denevérekben előforduló vírusok kutatására indított nemzetközi programban vesznek részt a Pécsi Tudományegyetem (PTE) szakemberei - közölte a baranyai felsőoktatási intézmény.

Az egyetemen működő Virológiai Nemzeti Laboratórium a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból elnyert 127 millió forintos támogatással indítja el a denevérekben található vírusok vizsgálatával kapcsolatos, OneBAT néven ismert projektet.

A denevéreké az egyik legváltozatosabb emlőscsoport, nagyon fontos részei a természetes ökológiai rendszereknek. Megfigyelésük során kiderült, hogy számos olyan vírust hordoznak, amely kiváló modell lehet a különböző zoonotikus, vagyis állatról emberre terjedő vírusok elleni küzdelemben, és fontos információkhoz juttathatják a kutatókat a járványok elleni felkészüléshez.

A 13 nemzetközi partner összefogásával megvalósuló program célja az európai denevérekben előforduló vírusok vizsgálata, ökológusok, virológusok és modellezők tudományágakon átívelő konzorciumának segítségével.

A kutatók szeretnék feltárni a természetes vírusgazdák, valamint az alkalmi gazdaszer-

vezetek, a kórokozók és a környezet közötti összetett kölcsönhatásokat, amelyek meghatározzák a fertőző betegségek felbukkanását.

A projektből származó konkrét információkon túlmenően a OneBAT program megvalósítása során olyan innovatív módszerek és eljárások kifejlesztése a cél, amelyekkel lehetővé válik az új fertőző betegségek gyors megismerése, és az ellenük való védekezés kidolgozása.

A kutatásba bevont állatok szerológiai és molekuláris biológiai vizsgálatára szolgáló rapid protokollok kifejlesztésén túl Európa-szerte harmonizált, hosszú távú betegségökológiai felmérések is zajlanak.

A OneBAT program során vevőantennákat is telepítenek Európa több országában, így Magyarországon is, ezek segítenek a repülő állatok viselkedésének, vonulásának vizsgálatában, hozzájárulva az egyre ritkuló és szigorú természetvédelmi oltalom alatt álló denevérek védelméhez is - olvasható a PTE közleményében.

Szépen fejlődik a nemrégiben született

törpe víziló

Szépen fejlődik a Szegedi Vadasparkban április 9-én világra jött törpe víziló (Choeropsis liberiensis), a borjú születése óta megduplázta súlyát - közölte Szőke István állatorvos szerdán.

A szakember az állat első orvosi vizsgálatát követően elmondta, a hím borjú bő két hét alatt 5-7 kilóról 12,5 kilósra nőtt, egészséges, és már kifejezetten erős. Megfogni is csak egy törülköző segítségével tudták, részben azért, mert bőre védelme érdekében egy különleges, olajos nedvet választ ki, amely az élősködőktől is megóvja.

Veprik Róbert igazgató közölte, Tigi és Chippo, a két törpe víziló 2008-ban állt párba a Szegedi Vadasparkban, miután az állatkert csatlakozott az európai fajmentő tenyészprogamhoz. Tigi első utódját 2011-ben hozta világra, április elején pedig negyedik borjújának adott életet.

A fajmentő programot vezető bázeli állatkert a borjú féléves kora körül ad ajánlatot arra - hogy a genetikai sokféleség megőrzése érdekében -, melyik európai intézmény lenne ideális a hím el-

helyezésére. Ezt követően várhatóan másfél éves koráig gondozzák majd Szegeden a borjút.

A törpe vízilovat viszonylag későn, a 20. század elején fedezték fel. Sokáig ugyanis azt hitték, hogy növendék nílusi vízilovakról szólnak az élménybeszámolók, illetve tanúskodnak a maradványok. Élettartamuk fogságban 30-55 év, de feltehetően a vadonban nem élnek ilyen sokáig. Három-ötéves koruk között válnak ivaréretté.

Jelenleg - élőhelyének pusztulása és az orvvadászat miatt - veszélyeztetett fajnak számít, mindössze 2000-2500 kifejlett egyede él vadon a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai alapján. Európai állatkertekben 125 egyedet gondoznak az állatkertek nemzetközi adatbázisa (ZIMS) szerint.

fotó: Szegedi Nap archívum

2019-es próbaszámunkban hosszú cikket jelentettünk meg az akkor 33 éves katasztrófa emlékére, friss fotókkal. A reaktor fölé azóta megépült

az új szarkofág, mely óvja az időjárás ártalmaitól az alatta lévő összeomlott szerkezeteket, mementóul arra, hogy nem irányíthatunk mindent.

Faültetési napot hirdet a 10 millió Fa civil szervezet

RÖVID HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK

Adománycsomaggal segíti a családokat az Egyszülős Központ

Április 22-e, a Föld napja alkalmából Nemzeti Faültetési Napot hirdet a 10 millió Fa civil szervezet országos közössége. Az akciót minden évben március első szombatján tartanák meg azzal a céllal, hogy a közösségi összefogással a lehető legtöbb fát ültessék el.

A civil szervezet közleménye szerint a klímaválság, az ökológiai és biodiverzitás krízis a Föld, így Magyarország minden lakóját érinti. A problémákra helyben kell megoldást találni, ezért a 10 millió Fa országos közössége akciót hirdet, amelynek célja, hogy Magyarország legyen Európa legzöldebb országa.

„Az emberi élőhely fenntartásának ügye mindannyiunk ügye. Egyszer egy évben, jól előkészítve, csupán pár óra igénybevételével, együtt, hatalmas eredményt érhetünk el. Egyszeriben nagyságrendi léptékben tudjuk megnövelni Magyarország erdőborítottságát, fák dominálta zöld területét. Sokat tudunk visszapótolni abból, amit elődeink és mi magunk, az ipari forradalom kezdete óta leírtottunk Magyarország felületéről” - írták.

A közlemény szerint első alkalommal 2025. máricus 1-jén rendezik meg az országos akciót, amelyhez egyénileg is lehet csatlakozni, illetve bármely magyarországi szervezet és szerveződés, intézmény és vállalat is részt vehet.

Az Egyszülős Központ áprilisban és májusban összesen 10 millió forint értékű tisztítószer-, tisztálkodószer- és élelmiszer-adománynyal támogat egyszülős családokat - közölte a szervezet.

A közlemény szerint áprilisban 120 egyszülős család kapott a mindennapokban használatos takarítószereket, mosó- és mosogatószereket tartalmazó csomagokat egyenként több mint 25 ezer forint értékben, 240 család részére pedig egyenként 25-30 ezer forint értékű élelmiszercsomagot küldenek.

Mint írták, ez idén már a második adományosztás, amellyel a nehezebb helyzetben lévő egyedülálló szülőket és gyermekeiket segíti a központ.

Az Egyszülős Központ a megnyitása óta eltelt hat évben 5000 családnak nyújtott adományt: a

többi között élelmiszert, tisztálkodószereket, informatikai eszközöket és iskolakezdési csomagokat.

Hozzátették, hogy csak a tavalyi évben összesen 123 millió forint értékű adományt osztottak ki.

A mesterséges intelligencia

Muszáj néhány dolgot helyre tenni ebben a témában, mert óriási a katyvasz és megint megy a félelemkeltés, mint minden új és ismeretlen dologgal kapcsolatban. Sok esetben akaratlanul is, mert nem gondolják át az emberek, hogy nem az MI-től való félelmet kéne táplálniuk, hanem azt a tudást megosztani, hogy hogyan kezeljük ezt a kérdést. Akkor vágjunk is bele:

Én igazából nem is nevezném mesterséges intelligenciának. Bár mesterségesnek mesterséges, de semmiképpen sem nevezném intelligenciának, ugyanis ez az önmagát tanító szoftver mindent csak lemásol és ügyesen összekeveri azt. Nevezhetném plagizáló szoftvernek is, hiszen minden, amit az ember korábban megalkotott, írásban, képben vagy videóban, azt használja fel az MI, csak ügyesen úgy keveri össze, hogy az már nem tűnik plágiumnak.

Azonban észre kell vennünk, hogy az ember tulajdonképpen a saját képmására hozta létre a mesterséges intelligenciát és most rettegünk tőle, mint egy családban, ahol a gyerek veszi át az irányítást és nem tudnak mit kezdeni vele. Sőt még meg is kérdezik: „Kire ütött ez a gyerek?” Hát ránk!!! Ahogy a gyermek a szülőnek tart tükröt, úgy tart tükröt az emberiségnek az MI is, hiszen pont attól rettegünk, amit mi is csinálunk egymással és a természettel. Le akarjuk igázni. Ráadásul

Istent játszunk, hiszen mi is csak lemásoljuk mindazt, amit a természetben látunk és anyagi szinten összekotyvasztjuk (legtöbbször a saját hasznunkra), majd rámondjuk, hogy az ugyanolyan, hiszen az összetevők megegyeznek.

Azonban egy dolgot rendszerint kifelejtünk belőle: az ÉLET-et, mint ERŐ-t.

Pedig ennek az erőnek mi is a birtokában vagyunk, csak egyelőre tudattalanul használjuk. Így hoztuk létre saját magunk mintájára az MI-t is és most félünk tőle, mert gyorsabbnak, ügyesebbnek, kreatívabbnak és okosabbnak hisszük önmagunknál. Ráadásul azt hisszük, hogy majd át fogja venni felettünk az irányítást.

De most is, mint annyiszor, csak az a kérdés, hogy mire használjuk ezt az eszközt? Meg az, hogy kinek a kezébe adjuk az irányítást? Vagyis a kényelmünk érdekében mennyire tesszük kiszolgáltatottá magunkat az MI által, ahogy azt már a városi ember nagyobb részt megtette azzal, hogy a kényelme érdekében a saját önállóságát (önellátását) átadta a multiknak.

Ha a figyelmünket az MI hatalmának növekedésére adjuk és tápláljuk, azáltal, hogy túlzottan támaszkodunk rá a munkánk megkönnyítése és kényelmesebbé tétele érdekében és nem veszszük észre, hogy mikor és hogyan csúszik ki az irányítás a kezünkből, akkor az fog történni, amitől már most sokan rettegnek. De nehogy már a kalapács mondja meg, hogy mikor, hova, mekkorát és milyen célból üssünk. Érdekes lenne, ha egy kalapácsot a kezünkbe véve, az elkezdené mozgatni a kezünket és össze-vissza csapkodnánk vele. Attól a kalapácstól persze lehetne félni.

Ha viszont megtanuljuk eszközként, a helyén kezelni ezt a szoftvert (mint az összes többit) és nem támaszkodunk rá túlzottan, valamint nem adjuk fel emberi mivoltunkat és megtanuljuk használni nem fizikai képességeinket is, hogy a mesterséges intelligencia által létrehozott másolatokat képesek legyünk megkülönböztetni a saját alkotásainktól, akkor nincs mitől félnünk.

Azonban egyelőre még a félelmeinket fogalmazzuk meg az MI-vel kapcsolatban. Azt viszont tudnunk kell, hogy félelmeinket mindig a mindenkori tudásunk mentén fogalmazzuk meg.

gek kritériumaként ismerünk. Ahol ez a folyamat megjelenik, ott megjelenik egy automatizmus, ha az automatizmus megjelenik, megjelenik az önérdek. Vagyis melyik algoritmus fog fennmaradni? Amelyik a legjobban biztosítja a fennmaradását. Így a mesterséges intelligencia egy új faj, sőt egy új világ.”

Az egyik ilyen félelmünket Szathmáry Eörs evolúcióbiológus így fogalmazza meg: „A legnagyobb probléma akkor lesz, ha a mesterséges intelligenciában olyan ágensek jelennek meg, amelyek evolúciós egységként tudnak viselkedni. Vagyis a mesterséges intelligencia újabb mesterséges intelligenciát képes létrehozni. Ekkor lehet egy „öröklődési” folyamat is, lehet szaporodása, mert többféle változatot hozhat létre. Így megjelenik a lehetősége annak, amit az evolúciós egysé-

A fenti érvelés Charles Darwin evolúció elméletén alapszik, ami alapvetően abból indul ki, hogy az élet egy harc. Azonban az ÉLET nem a harcon alapul, hanem a harmónián, ahol a „résztvevők” együttműködnek. Csak nekünk tanították azt, hogy mindenért harcolnunk kell. Ezért aztán a természetet is leigázni akarjuk és nem együttműködni vele. Ha azonban abba az irányba tennénk egy pár lépést, hogy az általunk épített mesterséges világ helyett inkább elkezdenénk megérteni, hogyan működik a természet, így a természet megértésén keresztül megértenénk Isteni természetünket is. És akkor pökhendi módon nem játszani akarnánk az Istent, hanem belépnénk a közös teremtésbe és azzal együttműködve, szeretettel élhetnénk az életünket.

Az élet harmónián alapul

Olyan félelmek is vannak, hogy a mesterséges intelligencia a tudatára ébred.

Erről Szepes Mária Vörös oroszlán című könyve jut eszembe, ahol az Adeptusnak (Mesterjelöltnek) utolsó „vizsgájaként” – ami egyben a Mestervizsgája is – létre kell hoznia egy gólemet, egy agyagfigurát és életre kell keltenie mindhárom síkon. Fizikai, asztrális (érzelmi vagy energia) és mentális síkon. Az Adeptus azért hozza létre ezt a gólemet – amit Szepes Mária „Kyilkhor”-nak nevez – hogy őt szolgálja. Lássa, tudja a Mesterjelölt legtitkosabb gondolatait és teljesítse azokat.

Saját képmására teremtette

Azonban ezért cserébe saját életenergiájának egy részét bele kell tenni az agyagfigurába. Az Adeptus mindenre megtanítja a gólemet, amit csak tud, ezért az egyre okosabb lesz és egy bizonyos idő elteltével a gólem átveszi az irányítást. Már nem azért létezik, hogy szolgálja az Adeptust, hanem elkezd uralkodni felette. Vagyis nem a teremtmény szolgálta az embert, hanem az ember a teremtményt, amit eredetileg azért hozott létre, hogy szabadságot adjon neki. Ez elég kísértetiesen hasonlít a mostani mesterséges intelligenciával való kapcsolatunkra.

Az emberiség góleme azonban az MI, ami már sokunkat érint és már része az életünknek. Sőt vannak, akik már szakosodtak a használatára, így egyre jobban beépül a mindennapjainkba. És itt kell odafigyelnünk, tudatosnak lennünk és észrevennünk, hogy mikor billen át a mérleg nyelve arra az oldalra, amikor már az MI kezd el uralni minket. Amikor ezt észleljük (és ez a saját gólemeinkre is érvényes), akkor minden esetben le kell „bontani” a gólemet. Kinek, kinek egyénileg is, még akkor is, ha ez nehezünkre esik. És ez azért lesz nehéz, mert az egonk ragaszkodni fog hozzá, hiszen a mi teremtményünk, mi hoztuk létre, a mi „gyerekünk”. Viszont tudnunk, kell, hogy az MI és az egyéb saját gólemeink csak addig vannak életben, amíg mi tápláljuk őket. Vissza kell hát vennünk az életerőnket és az irányítást, hogy ne a gólem mondja meg, hogy mikor, mit és hogyan csináljunk. A gólemnek, így az MI-nek nincs saját ereje, nincs lelke, „ő” csak egy másolat, amit mi táplálunk a figyelmünkkel, a túlzott kényelmi igényeinkkel és azzal, ha elhisszük, hogy nélkülözhetetlen. Ehhez még hozzá jön, hogy az MI-nek nincsenek érzelmei és nem része a természetnek, mint mi emberek.

A mesterséges intelligencia CSAK EGY ESZKÖZ!

A ma emberének azonban már azelőtt is volt ilyen góleme – amibe beletette saját életenergiáját – mielőtt az MI-t megalkotta volna. Gondoljunk csak arra, amikor létrehozunk egy vállalkozást, de az olyan méreteket ölt, hogy a megalkotójának az életét teljesen uralja és lassanként minden életenergiáját felemészti. De lehet ilyen gólem a munkahelyünk is, leginkább a multiknál, ahol a megfelelési kényszer révén hozzuk létre gólemünket. Sőt a családunk is lehet (főleg hölgyeknél) a saját gólemünk, amikor feláldozzuk magunkat a családunkért.

Legyünk hát EMBEREK, a szó legnemesebb értelmében, ismerjük meg a természetet és általa önmagunkat. Tanuljunk meg újra együtt élni a természettel, fedezzük fel az összes képeségünket, szerezzük vissza az irányítást önmagunk és az életünk felett és akkor nem lesz mitől félnünk!

A videojátékosok túlszárnyalják az AI-algoritmusokat a bélbaktériumok feltérképezésében

A „Borderlands 3” játékosok egy olyan összetett rejtvényt fejtettek meg a bélbaktériumokról, amelyeket még a fejlett algoritmusok sem tudtak

A Nature Biotechnologyban április 15-én megjelent új tanulmány kimutatta, hogy a játékosok jelentősen javíthatják a tudományos kutatást. A közelmúltban világszerte 4,5 millió játékos játszott egy minijátékot a népszerű Borderlands 3 címen, amely segített feltérképezni az emberi bélben található baktériumok evolúciós történetét.

Segítségével a tudósok megrajzolhatják a bélrendszerünkben élő baktériumok „jobb fát”, amelyek döntő szerepet játszanak az egészség megőrzésében. A kutatás új betekintést nyerhet abba is, hogy étrendünk, gyógyszereink és életmódunk hogyan befolyásolja mikrobiális közösségeinket.

Nyomkövető játékok lenyűgöző eredményekkel

Az úttörő projekt keretében a játékosokat felkérték, hogy játsszanak a Borderlands Science minijátékkal, a népszerű Borderlands 3 videojátékon belül. A minijáték egy kirakónak tűnt, ahol a játékosoknak össze kellett párosítaniuk a mikrobiális DNS-szekvenciákat ábrázoló lapkákat.

Nevezetesen, a tudósokat „lenyűgözték” a tanulmány eredményei. Valójában a játékosok sokkal jobbnak bizonyultak a baktériumok közötti minták és kapcsolatok észlelésében, mint a fejlett AI-algoritmusok. „Nem tudtuk, hogy egy olyan népszerű játék, mint a Borderlands 3 játékosai érdeklődnek-e, vagy az eredmények elég jók lesznek-e ahhoz, hogy javítsunk a mikrobiális evolúcióról eddig ismerteken” – ismerte el Jérô-

me Waldispühl, a McGill Számítástechnikai Tudományi Egyetem egyetemi docense.

A tanulmány hatását dicsérve Jérôme hozzátette: „Fél nap alatt a Borderlands Science játékosai ötször több adatot gyűjtöttek össze a mikrobiális DNS-szekvenciákról, mint amennyit korábbi játékunk, a Phylo gyűjtött össze 10 év alatt.” Ez végül segített a tudósoknak abban, hogy nyomon kövessék az emberi bélrendszerben található több mint egymillió különböző mikrobafaj közötti kapcsolatokat. >>>

Együttműködési erőfeszítés

A projektet a McGill Egyetem, a Gearbox Entertainment Company, a Massively Multiplayer

Jövőbeli előnyök

Online Science (MMOS) és a University of California San Diego kutatói közösen hajtották végre. Szantner Attila, az MMOS vezérigazgatója és társalapítója, aki felvetette a DNS-elemzés kereskedelmi videojátékokba való integrálását, azt mondta: „Mivel a világ népességének csaknem fele játszik videojátékokkal, rendkívül fontos, hogy új kreatívokat találjunk. Fontos, hogy kreatív módon tudjunk értéket teremteni a játékra fordított időből és agyi munkából”

Mindeközben a Gearbox Entertainment Company alapítója és vezérigazgatója, Randy Pitchford büszkeségét fejezte ki, és kijelentette: „A Gearbox fejlesztői arra törekedtek, hogy világszerte több millió Borderlands-játékost bevonjanak egy tetszetős játékon belüli élmény létrehozásával, amellyel bemutattuk, hogy a Borderlands-szel játszó okos elmék mennyire képesek kézzelfogható, hasznos és értékes tudományos adatokat előállítani olyan szinten, amely nem interaktív technológia és médiumok módján megközelíthető.”

Az emberi test rendkívül összetett ökoszisztéma, mikrobák billióinak ad otthont. Ezért ezen mikrobiális közösségek alapos megértése alapvető fontosságú az emberi egészség megőrzésében. Miközben a mikrobák világának megértésének kezdeti szakaszában járunk, az olyan projektek, mint a Borderlands Science, forradalmasíthatják azt, ahogyan az egészséget érzékeljük és megközelítjük. A tanulmány előnyeiről szólva Rob Knight, az UC San Diego-tól azt mondta, hogy a Borderlands Science projekten keresztül gyűjtött információk felhasználhatók arra, hogy „meghatározott típusú mikrobákat összefüggésbe hozzanak azzal, amit eszünk, hogyan öregszünk és sok egyéb betegséggel”. Emellett ez a projekt bizonyítja a polgári tudomány erejét

és a videojátékokban rejlő innovatív potenciált. Segíthet javítani a mesterséges intelligencia algoritmusait is, amelyek a jövőben DNS-szekvenciák elemzésére használhatók. „A Borderlands Science hihetetlen lehetőséget teremtett arra, hogy egy újszerű és fontos problémával foglalkozzanak és kerüljenek kapcsolatba „civil tudósok”” – mondta Daniel McDonald, a Microsetta kezdeményezés tudományos igazgatója.

AI alkotott műsorvezető mutatkozott be a Deltában

A mesterséges intelligencia (MI) segítségével megalkotott műsorvezető mutatkozott be a Duna tudományos-ismeretterjesztő műsorában, a Deltában - hangzott el az M1 Híradójában.

A televízióműsor forradalmi újítással indult újabb évadában Bíró Adának hívják a műsorvezetőt, akinek megjelenését, arcát és hangját egyaránt az MI hozta létre korábban már meglévő programokból.

Mondanivalóját teljes egészében a Delta szerkesztői határozzák meg, ezzel együtt a mesterséges intelligencia segítségével életre hívott képi és nyelvi modell Fejős Ádám állandó műsorvezetőtársa lett a Deltában.

Dudás Viktor filmszakértő szerint a Delta éppen az a műsor, ahol egy ilyen egyedülálló technológiai újdonságnak helye, és adott esetben fontos szerepe is van.

„Abszolút helye van egy ilyen műsorban egy ilyen megjelenésnek, hiszen ott, ahol a tudománynyal foglalkozunk és az abszolút újításokat igyekszik bemutatni a műsor, ott abszolút adekvát, hogy a legmagasabb szintű technikai újítások, akár a műsor megszólalóinak a megjelenítésében is részesek legyenek” - fogalmazott Dudás Viktor. Hozzátette: ez egy nagyon érdekes újítás, nagyon kíváncsian várja, hogyan fog a közönség erre reagálni, „mert ilyet még mi Magyarországon nem láttunk képernyőn”.

A legmodernebb nyelvi modellt használták ahhoz, hogy az MI által megalkotott műsorvezető szépen beszéljen magyarul, a legújabb videós

modellt pedig ahhoz, hogy megmozdulhasson. Mint a műsorban elhangzott, ezen technológiák érzékeny egyensúlya kellett ahhoz, hogy Bíró Ada elmondhassa a nézőknek a nagyvilágból az aktuális tudományos híreket.

Szűts Zoltán média- és digitális pedagógiakutató, az Eszterházy Károly Egyetem Pedagógiai Karának dékánja az M1-en arról beszélt, hogy a mesterséges intelligenciát az ember alkotja és az ember irányítja. Az MI-vel foglalkozó szak-

ember hangsúlyozta: a történelemben minden technológia felfordulással járt, csakúgy, mint a mesterséges intelligencia, de nem félni kell tőle, hanem kipróbálni, megérteni, hosszú távon pedig használni.

„Az elmúlt évtizedben a digitalizáció kapcsán nagyon sokat beszélünk arról, hogy milyen módon átalakul a munka világa, és a mesterséges intelligencia az a trend, ami mindenképpen egy ugrást fog jelenteni. Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek meg fog szűnni a munkája. Sőt! Ez azt jelenti, hogy más jellegű lesz maga a munka. Nyilván mindig kihívást hordoz egy technológiaváltás, mesterséges intelligencia esetében azt kell tudomásul vennünk, hogy ez a technológia asszisztensként működik. Segítőként működik”hangsúlyozta Szűts Zoltán.

Fotók forrása: MTVA

Sikeres műtéteket végeztek

az AI vezérelte robottal

A mesterséges intelligencia vezérelte térdműtétről szólt a mesterséges intelligenciával létrehozott műsorvezető, Bíró Ada egyik első híre a Delta című műsorban.

Bíró Ada a műsorban beszámolt arról a robotról, amely nagy pontossággal végzett sikeres műtéteket a Semmelweis Egyetem (SE) Ortopédiai Klinikáján.

Az egyetem azt tervezi, hogy hamarosan meg is vásárol egy ilyen robotot - közölték.

Már hat robotvezérelt térdprotézisműtétet hajtottak végre a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján - ismertették.

Az újgenerációs mozgásszervi robot előnyének nevezték, hogy a műtétet már előre, mesterséges intelligencia segítségével tervezi meg. A robot globális tudását használja, vagyis a világban eddig elvégzett beavatkozások valamenynyi információjából képes válogatni, miközben mindvégig a beteg sajátos anatómiájához, igényeihez igazodik.

Bejek Zoltán az SE Ortopédiai Klinikájának egyetemi docense a műsorban elmondta: a robot a mesterséges intelligencia segítségével a

világon képződő összes műtéti adatot rögzíti és egy központi rendszerben tárolja. Tehát bárhol végeznek ilyen műtétet, az adatokat összegyűjti, tárolja és tanul belőlük. A robot ezek alapján tanácsokat tud adni az orvosoknak, hogyan operáljanak, miként végezzék el még pontosabban a műtéteket.

A beszámolóban kitértek arra, hogy a hagyományosan végzett ortopédiai műtéteknél előfordulhatnak 2-3 milliméteres eltérések, amelyek akár életre szóló panaszt is okozhatnak a betegeknek. Az úgynevezett CORI robottal végzett beavatkozások azonban legfeljebb fél millimétert tévedhetnek.

Bejek Zoltán hangsúlyozta: az a tapasztalatuk, hogy az így végzett műtét után nagyon jól mozog a betegek térdízülete és a néhány műtét utáni tapasztalat alapján sokkal gyorsabbnak tűnik a felépülésük.

Forrás: Semmelweis Egyetem

A médiatudatosságról rendeztek konferenciát

A tudatos médiahasználat szükségességéről, az értékteremtő médiafogyasztás lehetőségeiről rendeztek konferenciát a Nemzeti- Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Savaria Filmakadémia Egyesület szervezésében Szombathelyen a 11. Savaria Filmszemlén.

A konferencia szervezői egyebek mellett arra keresték a választ, hogy mit jelenthet a médiatudatosság egy olyan világban, ahol egyre nehezebb a gépi és emberi tartalmakat megkülönböztetni egymástól, ahol a digitális kultúra egyre erősebben összefonódik a fizikai világgal, és ahol a mesterséges intelligencián alapuló szolgáltatások jelentenek újabb kihívásokat.

Kollarik Tamás egyetemi docens, az NMHH elnöki főtanácsadója hangsúlyozta, hogy a médiatérben mindenképp fordulópontot jelent a mesterséges intelligencia használatának megjele-

nése. A mesterséges intelligencia (MI) már ott van az okos mobiltelefonon, a hordozható okos eszközök elterjedésével nem csak a médiatartalmak és a filmkészítés körülményeit változtatja meg, de a médiafogyasztási szokásokat is jelentősen befolyásolja - mondta, hozzátéve, hogy kérdéseket vet fel az információbiztonság, a médiaszabályozás, valamint a fiatalok médiahasználatra, médiatudatosságra nevelésével kapcsolatban is.

Rab Árpád trendkutató, az NMHH elnöki főtanácsadója előadásában azt mondta: a történelem során az új technológiák megjelenése fo-

lyamatosan megváltoztatta az emberek életét és magukat az embereket is. Így volt ez a gőzgép feltalálása után és akkor is, amikor az internetet elkezdtük használni - mondta.

A mesterséges intelligenciáról beszélve nem csak azt kell nézni, hogy milyen problémákat

okoz, hogyan változtatja meg az embereket, arra is gondolni kell, milyen lesz egy olyan világban élni, ahol mindenki a világ összes nyelvén beszél, ahol mindenki hozzáférhet minden tudáshoz, ahol bármilyen kreatív terméket bárki létre tud hozni - sorolta.

Rab Árpád kijelentette: az MI egy, az emberi képességeket fokozó technológia. „Ez azt jelenti, hogy akiknek bizonyos területeken nincsenek jó

képességeik, azokat fel tudjuk hozni közepesre, akik viszont jók, azoknak 40-50 százalékkal felgyorsítja majd a munkájukat”.

Bognár Balázs dandártábornok, a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója az infrastruktúra-védelemről, az információbiztonsági kihívásokról tartott előadást; Gorka-Focht Máté a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktorandusz oktatója a filmkommunikáció oktatási perspektíváiról, Taba Miklós a Nemzeti Filmiroda főosztályvezetője pedig filmnézési szokásokról beszélt, a hazai filmszínházak és art-mozik eredményeinek tükrében.

Novák Adrienn és Mayer Endre a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Gyermekvédelmi főosztályának munkatársai az NMHH által végzett médiaértés-oktatási tevékenységről szóló előadásukban elmondták, idén lesz 10 éves a budapesti Bűvösvölgy médiaértés- oktató központ, amelyhez hasonlót Debrecenben és Sopronban is létrehoztak. Hálózatukkal évente több mint 15 ezer fiatalt tudtak megszólítani; számukra médiahasználattal kapcsolatos képzéseket tartottak, illetve több olyan kiadvánnyal segítették a szülőket, mint amelyik a Kézikönyv a gamer gyerekhez, valamint a Cyberbullying - avagy mást bántani nem menő című volt.

Savaria Filmszemle/Facebook

A munkabér az elsődleges munkahelyválasztási szempont

A munkahelyválasztásnál a magyar munkavállalók számára 2024-ben is a vonzó munkabér és juttatási csomag az elsődleges, ezt követi a munkahelyi légkör és a munkaadó pénzügyi stabilitása, ahol nem kell tartani a leépítéstől - közölte a Randstad.

A nemzetközi HR szolgáltató friss kutatása arra is rámutatott, hogy e szempontok súlya jóval magasabb a magyar munkavállalók körében az európai átlaghoz képest. Ezért úgy vélik, hogy - az európai átlaggal szemben - Magyarországon jóval kevesebb figyelem irányul a munka tartalmára, annak érdekességére, vagy éppen arra, hogy milyen a cég általános megítélése.

Azt is megállapították, hogy Magyarországon a munkahelyváltási hajlandóság nem változott jelentősen tavalyhoz képest. A megkérdezettek 15 százaléka mondta azt, hogy a kutatást megelőző 6 hónapban munkahelyet váltott, és 30 százalékuk tervez váltani a következő fél évben.

Minél fiatalabb generációhoz tartozik a munkavállaló, annál nagyobb a valószínűsége, hogy munkáltatót vált: a 18-24 évesek csaknem 20 százaléka váltott 2023 második felében, míg az 5564 éveseknek mindössze a 9 százaléka.

Magyarországon a megkérdezett felsőfokú végzettséggel rendelkezők több mint fele hajlandó országon belül költözni egy jobb álláslehetőségért: 12 százalék feltétel nélkül, 45 százalék pedig abban az esetben, ha a munkáltató anyagilag támogatja a költözésben. Csaknem ugyanez igaz az alapfokú végzettséggel rendelkezőkre (12,5, illetve 37,7 százalék). A középfokú végzettségűek viszont kicsivel kevésbé mobilisak.

A felmérés alapján a 18-24 éves magyar munkavállalók 59 százaléka nyitott a külföldi munkavállalásra. Elsősorban Németországot, Ausztriát, Svájcot, Hollandiát vagy az Egyesült Királyságot részesítik előnyben. A 25-54-es korcsoport csaknem fele, és az 55-64-esek harmada is számításba veszi, hogy Magyarországtól nyugatabbra vállaljon munkát.

A Randstad független munkaerőpiaci felmérésében 32 ország csaknem 173 ezer, 18 és 64 év közötti munkavállalója vett részt 2024 januárjában; Magyarországon 7568-an vettek részt a ku-

tatásban. A kutatás eredményei alapján ítélik oda évről évre a legvonzóbb munkáltatóknak járó Randstad Award díjakat.

Idén a magyar munkavállalók véleménye szerint a LEGO lett a legvonzóbb magyarországi munkáltató, a második helyen a BT (British Telecommunications), a harmadik helyen pedig a Mercedes-Benz végzett. Különdíjat kapott az Aldi, a Libri, a Magyar Nemzeti Bank, a Mol, a Novartis, az Accent Hotels, a Coca-Cola, a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Telekom, a Wizz Air, a Lufthansa Systems és a KÉSZ Csoport.

„Játssz a gondolatokkal, arra valók.

Ne azok játszanak veled.”

A kávészünet az elmének című könyv megvásárolható: https://www.ekonyv.hu/kaveszunet_az_elmenek

Tisztelt leendő hirdetőink, cégek, vállalkozók, szervezetek!

Kérjük Médiaajánlatunkért látogassák meg

weboldalunkat

a https://cspm.hu/mediaajanlat/ címen

vagy

keressenek az ertekesites@cspm.hu email címen

és a 06 30/ 203-3376-os

vagy a 06 20/ 593-2253-as

telefonszámokon.

Elindult csatornánk!!!

Áprilisban elindult Kiss Bea Hajamnál fogva podcastja a Csak Pozitívan Podcast csatornáján.

A most induló podcastban olyan történeteket mutatok, amelyekben lehetetlennek látszó helyzetekből kecmeregnek, ugranak, repülnek ki főszereplőim. Példát mutatnak arra, hogy mégiscsak létezhet valami különös erő, melynek segítségével kiránthatjuk, kiküzdhetjük magunkat a kilátástalanságból. Hajunknál fogva.

A bicskei gyermekotthonban történt abúzus és főleg, hogy elszenvedői a mai napig nem kaptak elégtételt, nem kért tőlük bocsánatot senki, aki tevőlegesen vagy áttételesen felel az őket ért bántalmazásért, mindannyiunkat foglalkoztat. Az influenszer tüntetésen ezt nagyon látványosan meg is mutatta több tízezer ember. A Tűzcsiholó Egyesület nemrégiben gyermekvédelmi konferenciát rendezett, ahol kicsit máshonnan, más kilátásokkal nézhettünk rá erre az egészre.

A podcastban egy volt állami gondozott fiatal is megszólal és Illésné Áncsán Arankával, az egyesület elnökével is beszélgetek, aki Oláh Ibolya nevelője, azaz „Anyácskájaként” vált ismertté. Ha valaki, ő ismeri a gyerekvédelem minden bugyrát.

Schermann Márta évek óta működtet egy művészeti programot, az Artravalót, amely főként volt állami gondozott fiatalok életkezdését segíti. Sárosi Mária szociális munkás, évtizedek óta gyermekvédelmi gyám is, Borsos Luca művészeti tréner. Sokat tapasztaltak, még többet éreznek és ha a megoldást nem is, de kivezető utat ismernek. Velük közösen próbálok válaszokat találni, egy a programjukban résztvevő, fiatal lány segítségével, aki neve elhallgatását kérte. Van oka erre...

Mi a coach, miért vegyük igénybe a szolgáltatásait?

A Mommy Works Hungary Facebook csoportjában egyre gyakoribb kérdés/kérés, hogy a munkában történt elakadásra, a karrierváltásra, vagy az életvitelre vonatkozó problémákra keresnek coach segítséget, vagy várnak ajánlásokat, hogy a kialakult szituációban ki lehetne, aki segít.

Napjainkban már sok helyen találkozhatunk coachokkal. A közösségi hálón, a munkahelyünkön, vagy akár az ismeretségi körünkben is. Dacára annak, hogy ez a foglalkozás egyre elterjedtebbé válik országunkban is, mégsem teljesen egyértelmű mindenki számára, hogy mit is jelent, és mire számíthat az illető a coaching alkalmával.

Magyarországon a 2000-es évek közepére tehetjük a coaching megjelenését.

A gyors térhódítása összefügg a 90-es évek végi, és 2000-es évek eleji közéleti élettel, és a gazdaság átalakulásával is. Gombamód szaporodtak a vállalkozások, majd teret hódítottak a multik, új, addig ismeretlen munkakörök születtek.

Megváltozott a foglalkozások dinamikája: az új területeken gyorsabban váltottunk és nem tudtuk előre, hogy az, akit egy cég alkalmaz, mi mindent tanult már meg.

A coach az a személy, aki egy adott cél eléréséhez nyújt segítséget, miközben elősegíti az ügyfele személyes fejlődését is.

A coachok két leggyakoribb csoportja a life és a business (üzleti) coach, de a csoportokon belül számtalan irányba szakosodott specialistát találhatunk, pl.: párkapcsolati coach, egészség coach, életmód coach, állatasszisztált coach stb., akik az adott terület sajátosságaival kiegészítve dolgoznak a hozzájuk forduló egyéneknek megtalálni a megoldást. Egy konkrét cél meghatározott időn belüli megoldásához vezető útra segít.

Nem dönt a hozzá forduló helyett, hanem jól irányzott kérdésekkel, beszélgetésekkel hozza ki az ügyfeléből azokat a képességeket, amikkel elérheti a kitűzött céljait.

Az ügyfél a kérdésekre adott válaszaival a megvalósításhoz vezető útra talál, más szemmel látja a helyzetét, új opciókat fedez fel az álmai kivitelezésére.

Nem összetévesztendő a pszichológussal, ott mentális problémákra kapunk hosszútávon kezelést.

A beszélgetés történhet személyesen vagy online módon is, általában tegeződve. A szakembernek titoktartási kötelezettsége van, ami a konzultáción elhangzik, az nem kerülhet tovább.

A folyamat általában már az első alkalommal is érezhető változásokat hoz, de legalább három, de inkább hat alkalmas ciklust követően válik igazán eredményessé.

Az óradíjak elég széles skálán mozognak, a tizenezer forintostól akár a százezres nagyságrendig is. Érdemes a csomagajánlatokat átböngészni, általában találunk ilyet a coach-ok oldalain.

A business coaching eleinte a vezetőknek szólt, a munkahelyi hatékonyság növelésére, problémamegoldásra, konfliktuskezelésre, prezentációs képességek fejlesztésére, de mára már sok cég biztosít a munkavállalói részére is pl. stresszkezelés, kiégés vagy hatékony munkavégzés témakörében.

A munkáltató által finanszírozott coaching kiértékelésnél sem kerülhetnek ki bizalmas adatok, ilyenkor a munkatársak visszajelzései alapján, és a konkrét célkitűzések megvalósulásának monitorozásával lehet mérni a folyamat eredményességét. (x)

Piros telefon helyett ma már inkább saját applikációd legyen

Anno a piros telefon várta az asztalon, hogy azonnal felvegyék, ha valami sürgős esemény történt és azonnali megoldásra volt szükség. Ma már ezt a funkciót az applikációk tökéletesen lefedik. Két kattintással letölthető és elérhető minden, mi szem szájnak ingere. De mégis, milyen gyorsan lehet saját appom, ugyan mire tudom használni, szükségem van-e egyáltalán rá? – szinte hallom kedves Olvasó a fejedben cikázó kérdéseket. Munkhtuya Solongo és Bukovszky Tamás az Appsy tulajdonosai minden felmerülő kérdésünkre megadják a választ.

Ha azt mondom Appsy, akkor applikációra, illetve applikáció fejlesztésre asszociálok. A weboldal alapján ki is derül, hogy jó helyen járok, hiszen ez a profilotok. Mi a történetetek, hogyan került az életetek fókuszába az applikáció fejlesztés?

T: Kezdetben egy programozó kollégámmal tevékenykedtem együtt, mint értékesítő. Egy nap kaptam egy telefont egy ügyféltől, hogy szeretné a meglévő applikációját újra fejleszteni, ehhez keres segítséget. Az ügyfél adott egy remek ötletet, ugyanis rajta kívül akadt még 100 cég, akikkel az eredeti fejlesztő cég megszakította a kapcsolatot. Mikor 10-ből 6 cégvezető érdeklődéssel fogadta a hívásom azon túl, hogy ez egy remek felmérés volt számomra, úgy éreztem egy olyan piaci rést találtam, mellyel érdemes, sőt kell is foglalkozni. Alapítottunk egy céget, melynek fő profilja kifejezetten az applikáció fejlesztés. Kezdetben – ahogy mi nevezzük – névjegykártya appokkal indultunk, majd az évek alatt kiforrta magát, hogy első számú partnereink a webshop tulajdonosok, mert esetükben igen magas az online tudatosság és szükségük van applikációra, ami segíti a vásárlói elköteleződést.

Sz: Tamás maga is fejlesztő, 2008-ban fejlesztette az AppStore indulásakor az első applikációt iOS rendszerre, egy úgynevezett nevetős appot. Akkor még ilyen könnyű témájú és tematikájú appokon ismerkedtek a fejlesztők az appok műkö-

désével. Az élet ezután más irányt vett és 2018ban tért vissza az applikációk világához, karöltve velem, amikor is óriási víziók mentén elindítottuk a közös cégünket. Nem sokkal később társul hozzánk a fejlesztőnk is a tulajdonosi körbe. Az évek alatt rengeteget fejlődtük, 100%-ban ügyfeleink kényelmére alakítottuk ki a rendszert, mi pedig töretlenül haladunk a céljaink felé vezető úton.

Miben más az Appsy, mint a többi piaci résztvevő?

T: A legnagyobb különbség a versenytársakhoz képest abban rejlik, hogy mi kifejezetten céges applikáció fejlesztésre vagyunk specializálódva, azon belül is a célunk, hogy a KKV szektor számára elérhetővé tegyük, hogy rendelkezzenek saját applikációval. Emiatt dolgozunk elsősorban webshopok tulajdonosaival. Óriási tapasztalatunk van ezen szektor elképzeléseinek megvalósításában. Azt tapasztaljuk, hogy hasonló igényeik vannak ügyfeleinknek, így a folyamatokat gyorsítva, moduláris fejlesztésekre fókuszálunk. Ezáltal jóval rövidebb, akár 2-3 hónap alatt prezentálni tudjuk ügyfeleink számára az elképzeléseiket, míg más cégek esetében az app fejlesztés egy évnél hoszszabb időt is igénybe vehet.

Ha nem tudod elérni, hogy a vevőid elköteleződjenek, akkor a lehetséges profitod felét az

asztalon hagyod. – olvastam ezt a gondolatot a weboldalatokon. Hogyan tudtok abban segíteni ügyfeleiteknek, hogy az elköteleződés ne legyen kérdés a vásárlóik oldaláról?

T: Amikor bevezetnek egy vállalatirányítási rendszert, akkor az általában nem egy könnyű munkafolyamat. Amiatt, mert először nem kézreálló a rendszer, meg kell szokni és ez akár hoszszú hónapokat is igénybe vehet. Az applikáció pont ennek az ellenkezője. Könnyen használható, gyors és ezt nagyon szeretik a felhasználók, emiatt nagyobb az elköteleződés. Ha valakinek van applikációja, az egy kiemelkedően magas ügyfélélményt eredményez és ma ez a kulcs az elköteleződéshez. Hiszen mindenkinek időből van a legkevesebb, így a gyorsaság fontos szempont. Egy weboldalnak nem ez az elsődleges célja, ott más a fókusz. Így, ha van egy jó, felhasználóbarát weboldal és társul mellé egy könnyen kezelhető app, akkor ügyfél oldalról az elköteleződés megdönthetetlen.

Sz: Büszkeséggel tölt el, hogy az egyik legnagyobb ügyfelünk mindig kihangsúlyozza, hogy milyen gyorsasággal reagálunk és követjük le a kéréseit, így az idő tört része alatt tudunk neki egy új modult beépíteni az applikációjába vagy fejleszteni az egyedi kérései alapján. Részünkről elengedhetetlen az azonnali reakció ügyfeleink felé, nálunk minden tekintetben az ügyfélélmény áll az első helyen! Saját ügyfeleink felé és az ő vásárlóik felé egyaránt.

Mit gondoltok 2024-ben miért van óriási szüksége a KKV szektornak saját applikációra?

T: Az e-kereskedelmi piacra nagy tőkével belépő külföldi szereplők miatt jelentősen megnövekedtek a hirdetési költségek, így a fő fókuszpont az ügyfelek megtartására irányul. Egy új ügyfél megszerzése komoly költségeket emészt fel, míg a már megnyert ügyfelek megtartásra, az ügyfélélményre való fókusz, költséghatékonyabb és hosszú távon eredményesebb.

Sz: Hatalmas a zaj, minden területen sok szolgáltató közül lehet választani. Viszont a zaj előnye, hogy hamar kibukik, ki az, aki kellő figyelmet fordít az ügyfeleire. Minél magasabb az ügyfélélmény, annál nagyobb az elköteleződés. Ezt az igényt pedig egy cégre szabott applikáció bőséggel kielégíti.

T: Hogy egy konkrét példával is éljek, van egy nagyon kedves ügyfelünk, aki a Facebook leállás után keresett meg bennünket, mondván, hogy

ki van szolgáltatva a Facebooknak, nem éri el az ügyfeleit és ez így tarthatatlan, se neki, se az ügyfeleknek nem jó. Szüksége van egy közvetlen kommunikációs csatornára, mint régen a piros telefon. Így fejlesztettünk számára egy cégre szabott applikációt, ahol azonnal kapcsolatba tud lépni az ügyfeleivel.

Ezek alapján kiknek szól a szolgáltatásotok?

Sz: Első sorban a webshop tulajdonosoknak tudunk óriási segítség lenni abban, hogy az applikációnak köszönhetően nő az ügyfeleik elköteleződése ezáltal nőni fog a bevételük. Ebben a szegmensben elengedhetetlen az ügyfelek kényelmére való fókusz, hiszen ma ügyfél oldalról azt a webshopot részesítik előnyben, akinek van applikációja, ugyanis nagyon könnyűvé és gyorssá válik a vásárlási folyamat.

T: Elsődlegesen olyan webshopokra gondolunk, akiknek már van egy meglévő vásárlóköre, ott azonnali, látható eredményeket hoz egy applikáció bevezetése. Az egyik kedvenc történetünk ezzel kapcsolatban, egy mesterfodrász - akinek két fodrászata volt –, aki az egyik szombat délután látta, hogy vasárnapra nincsenek feltöltve a fodrászai időpontokkal. Az appon keresztül egy villám akciót hirdetett, miszerint aki vasárnap, azaz másnap megy hajat vágatni, ajándék sampont kap. Szombat délután egy óra alatt feltöltötte a vasárnapot, így, hogy egy úgynevezett push üzenetet küldött ki a vendégkörének az appon keresztül. Ilyen ereje van egy applikációnak.

Szívesen állunk elébe a felmerülő kérdéseknek, a linkre kattintva tudja a Kedves Olvasó felvenni velünk a kapcsolatot. https://www.appsy.hu/ (x)

Mire van szükség ma ahhoz, hogy jól menjen az üzlet?

Cégvezetőként az egyik legfontosabb szempont, hogy jól menjen az üzlet. Ez persze sok minden függvénye, de abban megegyezhetünk, hogy az egyik sarkalatos pont az értékesítés. Kocsis Zsuzsi profizmusát több ízben volt már szerencsém megtapasztalni, most viszont többek között arról kérdezem, hogyan tud Zsuzsi és az általa fejlesztett rendszer abban segíteni, hogy valóban jól menjen az üzlet?

Olvastam a weboldalon, hogy abban támogatjátok ügyfeleiteket, hogy minél jobb arányban szerződjenek partnereikkel. De úgy sejtem, e mögött jóval több van. Mit érdemes tudni az Innoleadsről?

Tizenöt éven keresztül dolgoztam tanácsadóként, ahol nem csak a projektmenedzsment és szervezetfejlesztés tartozott a feladataim közé, hanem az is, hogy figyeljem az ügyfeleknek milyen igényeik vannak. Ez a tanácsadói múlt megalapozta azt a tudást, hogy hogyan vizsgáljam meg az ügyfelek kívánalmait, majd hogyan tudom úgy vinni a folyamatot, hogy tényleges megrendelés legyen belőle. Nagyon igényes és magas szintű környezetben tanulhattam meg az ügyfélszerzés folyamatát. Ennek köszönhető a tevékenységem egyik különlegessége, amit az ügyfelek meg is szoktak jegyezni, hogy bármennyi idő telik el két beszélgetés között, mindent vissza tudok idézni, ami eddig elhangzott, tehát kiemelten figyelek tárgyalópartnereimre. Viszont, ennek az információhalmaznak van egy kapacitás korlátja, az agyunk befogadó képessége okán. Pont ezt hivatott megoldani az Innoleads, hogy ez a korlát ne vezessen ügyfélvesztéshez. Az Innoleads egy olyan támogatói rendszer vállalkozóknak, ami segíti a folyamatokat a lead kezelés (üzleti lehetőségek) kapcsán, nem mellesleg ennek köszönhetően kifogástalan ügyfélélményt biztosít, ami szerződéskötéshez vezet.

Hogyan segíti konkrétan az ügyfelek mindennapjait az Innoleads rendszer?

Az értékesítési és networking folyamatok támogatása mellett a rendszerben van egy AI alapú funkció, egy chat felület, ami egy sales support. Vagyis az Innoleads felhasználóknak van egy virtuális értékesítési tanácsadója. A tudásanyagot, amiből az AI dolgozik, én állítottam össze szakirodalomból és saját tapasztalat alapján. Hogy egy konkrét példát említsek: kiküld az értékesítő egy ajánlatot és nem érkezik rá öt napig válasz. Felmerül a kérdés, hogy mi legyen a következő lépés? Ezt a kérdést be lehet pötyögni a chatbe,

ahol tippek és válaszok érkeznek a következő lépésre vonatkozóan. A funkció célja, hogy segítsen tovább lépni a folyamatokban. A gondolkodáshoz ad szempontokat, míg egy-egy helyzet megoldásáról a döntés a felhasználónál van.

Mit gondolsz 2024-ben mire van szükség ahhoz, hogy minél több üzlet megköttessen?

Nagyon sok vasat kell a tűzben tartani. Többet, mint amennyire kapacitásunk van, ha mind bejön. A másik, hogy a személyes találkozások ereje felértékelődött. Így törekedni kell arra, hogy személyesen tárgyaljunk, ugyanis szerződések emberek között köttetnek. A személyes találkozó egyszerűen gyorsító sáv az értékesítésben. Ezen felül szükség van az innovatív megoldásokra, melyek segítik a haladást és irányban tartanak.

Kinek szól elsődlegesen az Innoleads kínálta lehetőség?

Azoknak a cégeknek működik kiválóan a rendszer, akiknek egyedi szolgáltatásuk van és/vagy az igény keletkezésétől a szerződéskötésig hosszú idő telik el. Pályázatírók, tanácsadó cégek, ingatlanszakértők, coachok, fotósok, hitelszakértők és befektetésekre specializálódott cégek mind eredményesen használják az InnoLeads-et, de vannak kereskedő és építőipari szolgáltató cég ügyfeleim is. Van egy babonám, miszerint, ami benne van az Innoeadsemben, az megvalósul, mint üzlet. Amit elfelejtek beleírni, abból nem lesz üzlet. Éppen ezért, hogy az ügyfeleimnek is és nekem is jól menjen az üzlet, használom minden nap az Innoleadset. https://innoleads.eu/ (x)

Hiteles jelenlét az online térben

– de hogyan?

Hogyan talált meg ez a terület, mi a te történeted?

Mindig is tudtam, hogy olyan munkát szeretnék, ami kreatív és nem helyhez kötött. Viszont azt nem tudtam, hogy mi legyen ez a munka. Viszonylag későn, 28 éves koromban talált meg a marketing (mára már öt éve). Sosem fogom elfelejteni azt a napot, amikor még a régi munkahelyemen, egyik kolléganőm megmutatta, hogyan működnek a Facebook hirdetések. Akkor azt gondoltam ez az én utam, ez nem lesz nehéz. Ahogy elkezdtem mélyebben beleásni magam, hamar rájöttem, hogy ez mégsem olyan egyszerű terület, így kezdetben autodidakta módon tanultam az online marketinget, majd két és fél éve az egyetemen elkezdtem PR és brand építést tanulni, hogy egy még komplexebb szolgáltatást nyújtsak ügyfeleimnek.

Az mára már nem kérdés, hogy az online jelenlét elengedhetetlen a fejlődéshez és az üzletkötéshez. De hogyan lehet ezt igazán jól csinálni? Mire érdemes fókuszálni és hogyan lehet hitelesen közvetíteni azt, ami és aki a brandek mögött húzódik? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettem Garics Bernadett, online marketing managerrel, aki átfogó és hasznos tudnivalókkal szolgál a téma kapcsán.

Olyan területen tevékenykedsz, ami valljuk be telített. Mi szükséges ma, 2024-ben ahhoz, hogy hiteles szakértő legyél?

A legfontosabbnak a tapasztalatot és a tudást tartom, amit az elmúlt évek alatt megszereztem. Emellé társul egy tudásszomj, ami ezen a területen elengedhetetlen, olyan sebességben változik minden a felületeken. Új platformok jönnek, éjszaka frissítenek, azt le kell tudni követni, állandó változás van, amit figyelni kell. Viszont ezeket kiegészítve még egy elhanyagolhatatlan aspektus a hiteles szakértő szempontjából, az ügyfél visszajelzés. Az ügyfeleim véleménye a legerősebb pillér a hitelesség szempontjából. Egészen a közös munka kezdetétől az utókövetésig megvizsgálom ügyfeleimmel a folyamatot, sikerült-e megoldani a problémáját, milyen eredményei vannak ennek következtében (pl. több megrendelés, több ügyfél, egy egységes Instagram feed, stb.). Ezek az esettanulmányok a bizonyíték arra, hogy valós eredményeket érünk el ügyfeleimmel.

Említetted, hogy a személyes márkaépítés jelenleg, amit a legjobban

élvezel a munkafolyamatok közül. Mit gondolsz, hogyan lehet ma kitűnni a tömegből?

Két nagyon fontos tényező van, ami elengedhetetlenül szükséges. Az egyik, hogy meg kell jelenni a képeken és a videókon, az arcunkat szükséges adni a márkánkhoz, az arcon túl pedig a személyes történetünket. Az emberek elsődlegesen emberekhez kapcsolódnak, nem termékekhez vagy szolgáltatásokhoz. A másik, hogy amellett, hogy megjelenünk arccal, értéket teremtünk. A csak értékesítés fókuszú kommunikációval nem lehet sikereket eléri. A feladat, hogy hasznos, edukatív, értékteremtő tartalmat készítsünk.

Melyik az a top 3 felület, amire napjainkban a KKV szektornak érdemes fókuszálnia?

Mindenekelőtt különbséget kell tenni B2B és B2C között. Ha B2B-ről beszélünk, akkor LinkedIn az első, mellette pedig a Facebook és Instagram, mert szükség van aktív hirdetési kampányokra. Ha B2C és C2C-ről beszélük, akkor a Pinterest az a felület, amiről olyannyira tilos megfeledkezni, hogy az egyik top felület ezen a vonalon. Még az a platform, ahol organikusan, konzekvens tartalom megosztása mellett, óriási közönséget érhetünk el.

Hogyan kell elképzelni a veled való közös együttműködést?

Kezdő és kis vállalkozások számára megalkottam egy mentorprogramot, mely egy egyszeri befektetés, mégis egy örök hozzáférésű tudásbázist jelent a résztvevők számára és a trendek változásával csak a stratégiák finomhangolására van szükség. A hat alkalmas coaching program keretein belül mindent átbeszélünk, ami az online jelenléthez és annak méréséhez szükséges. Nehéz egyedül ezt az utat járni, mikor én kezdtem, nekem is jól jött volna egy támogató mentor. Mára én léptem a támogató szerepébe és segítem ügyfeleimet az online marketing olykor rögösnek tűnő mégis csodákkal teli útján.

https://garixmarketing.com/ (x)

Támogató női közösség, informatív és

értékes előadások

– ilyen volt a második Nők az üzleti életben nap

Április 20-án egy madárcsicsergős szombati napon médiatámogatóként részesei lehettünk a második Nők az üzleti életben konferenciának, mely az impozáns Haris Parkban került megrendezésre. Ember Csilla, a Chill Home Studio és a Chill Events tulajdonosa, a rendezvény megálmodója egy olyan eseményt hozott létre vállalkozó nők számára, ahol tabu és filter mentesen lehetőség volt a kapcsolatépítésre, egymás mélyebb megismerésére és az előadói gárdának köszönhetően a tanulásra és értékteremtésre egyaránt. A helyszín eleganciája minden résztvevő számára megengedte, hogy egy igazán exkluzív környezetben élvezhesse a rendezvényt, mely célja a networkingen túl a feltöltődés és a kikapcsolódás is volt.

A nap nyitóbeszéde Csillától már előrevetítette, hogy érzelmekben és tudásanyagban gazdag napnak nézünk elébe. Lovasi Lina írónő személye és színpadi jelenléte önmagában is inspirálóan hatott. Szilágyi Gábortól, a PlanAll és a Remind magazin tulajdonosától egy férfi energiában dús, őszinte előadást hallhattunk. Árvai Anita a Veganeeta tulajdonosa kiteregette lapjait a színpadon, miután felocsúdtunk a döbbenetből, könnyeket csalt a szemünkbe. Balogh Levente, a Cápák között egyik cápájának a története a Szentkirályi ásványvízről szívmelengető volt és megértettük a brand sztori fontosságát. Pauer Kriszta, Kollár Anna és Anfisa Bulgakova kerekasztal beszélgetése tiszta vizet öntött a pohárba, hogy nőként és anyaként vál-

lalkozni nem csak mese habbal, hanem vannak nehezebb napok, melyeket ugyanúgy szükséges megélni. Csábi Boróka az énmárka építés erejéről tartott előadása mélyebb betekintést engedett az online jelenlét fontosságába. Tomán Szabina önmagához hűen összeszedett és izgalmas előadása alatt megismerhettük történetét, hogy kitartó és kemény munkával honnan hová lehet eljutni. Homor Fatima gyakorlatias előadása napjaink egyik legfontosabb témáját boncolgatta, a mesterséges intelligencia szerepét a vállalkozásunk szolgálatában. Kulcsár Tibor őszintesége a siker titkáról üde színfolt volt a színpadon, melynek férfias ereje kellemesen kiegyensúlyozta a női energiákat. Csősz Boglárka, ízig-vérig nőként bebizonyította, hogy

ha merünk nagyot álmodni, akkor nem létezik az a szó, hogy lehetetlen. Az előadások zárásaként Ember Csilla és Kárpáti Rebeka beszélgetése megkoronázta a napot és megerősített minket résztvevőket abban, hogy az alázatos és kitartó munka igenis eredményre vezet.

A rendezvény remek lehetőséget biztosított arra, hogy hosszan és mélyen beszélgessünk a kiállítókkal, ami merőben más élményt nyújtott sok hazai eseménnyel szemben. Így a networking valóban a kapcsolatépítésről szólt és nem arról,

hogy maratont futva a többi résztvevővel szemben a kiállítók figyelméért versenyezni kellett.

Összeségében csapatunk remekül érezte magát, sok értékes kapcsolatot kötöttünk és izgalmas beszélgetések folytatódnak a hetekben, melyek a rendezvényen elindultak, de még mélyebb kibontakozásra várnak egy kávé vagy tea mellett. Mi már készülünk a folytatásra, a harmadik Nők az üzleti életben konferenciára, mely ősszel kerül megrendezésre.

(x)

Nem az számít, hogy mit mondanak az emberek,

hanem az, hogyan mondják

Megvan az az érzés, amikor szó szerint rajongsz valakiért, tiszteled, követed a munkásságát, majd egy csodálatos napon az élet úgy hozza, hogy személyesen is találkoztok. Mindent úgy alakítasz, hogy tökéletes legyen, előtte való este szinte aludni sem bírsz. Elérkezik a találkozó pillanata, majd eleinte minden rendben megy, aztán van a találkozónak egy fordulópontja, mikor a már jó ideje dédelgetett álomkép megtörik és kidurran az a bizonyos lufi. Ekkor tudatosul benned, hogy ez a lufi is csak levegővel van felfújva, nem egy tömör, tartalommal megtöltött tárgy. Kiábrándító, viszont az élet megy tovább, elrakod a tapasztalatot magadban egy kis polcra és legközelebb már ezzel a tudással felvértezve próbálod kiszűrni azt, akinek nagyobb a füstje, mint a lángja. Gyanítom kedves Olvasó, jártál már te is ebben a cipőben és (saját magamból kiindulva) még fogsz is.

Szerencsésnek érzem magam, mert a munkámnak köszönhetően az elmúlt több, mint tíz évben több ezer emberrel találkoztam, beszélgettem. A munkám elengedhetetlen része, hogy tudjak olvasni egy pillantásból vagy egy ösztönös cselekedetből, ami apróságnak tűnhet, mégis azonnali információként felfedi tárgyalópartnerem aktuális állapotát, kedvét, nyitottságát. Hogy lehet akkor mégis az, hogy a fent említett szituáció a mai napig megesik velem is, kollégáimmal is és szinte mindenkivel, aki kapcsolódik másokhoz és felebarátai között aktívan tölti idejét? Az

alábbi cikkem ezt hivatott kutatni, hogy mi a hitelesség egyáltalán, miért ruházunk fel másokat olyan tulajdonságokkal, amik nekik sosem voltak, illetve hogyan képviselhetjük magunkat hiteles szakértőként az online és offline térben egyaránt úgy, hogy valódi tartalom van mögöttünk.

Mit jelent egyáltalán a hiteles, hitelesség?

Egy olyan cikkben, ami a hitelességről szól, egyszerűen meg kell, hogy jelenjen maga a szó szinte betűnkkénti értelmezése. Előre jelzem,

a cikk ezen szakasza szárazabb, tudományos megközelítésű, viszont elengedhetetlen a teljes megértéshez. Ha ezen túl vagyunk, ígérem a folytatásban érkeznek még izgalmas bonbonok, történetek. Viszont, ha túl szakmai ez a szakasz, akkor a „Hogyan legyél önazonos?“ résztől érdemes folytatni.

A magyar értelmező kéziszótár alapján a hiteles szó jelentése a következő: A valóságnak megfelelő, azt kifejező és ezért elhihető, megbízható, hitelt érdemlő állítás, hírforrás. Személyre vonatkozó jelentése: Olyan személy, akinek becsülete, hitele van, megbízható, szavahihető. Aki a valósághoz híven és csak azt szokta elmondani, amit személyesen megtapasztalt. - Erről a megközelítésről már könyvet lehetne írni.

Tovább haladva vizsgáljuk meg a hitelesség szó jelentését a pszichológia vonatkozásában. Abraham Maslow gondolatai alapján minden ember az önaktualizációra törekszik, így aki eszerint viselkedik, az autentikus. A Maslow féle piramis alapján a szükségleteink hierarchiába rendezhetőek, amelynek a tetején az önmegvalósítás várja beteljesülését. Ámbár ide csak akkor juthatunk el, ha a többi szükségletünk kielégült. Ez a feltételezés, úgy, ahogy Maslow piramisa is széles körben elfogadott, noha néhány kutatás cáfolta ezt.

Ha a hitelességet a kommunikáció megközelítésében vizsgáljuk, akkor Paul Watzlawik pszichológus kommunikációs axiómái segítségünkre lehetnek a megértésben. Watzlawik szerint minden megnyilvánulásnak két szintje van: egy tartalmi és egy kapcsolati szintje. A kettő között az a különbség, hogy míg a tartalmi szinten a “mit” dominál, addig a kapcsolati szinten a “hogyan”.

A tartalmi sík hordozza magában az üzenetet, amit át szeretnék adni. Például: Éhes vagyok. A kapcsolati sík mutatja a kommunikáció résztvevőinek egymáshoz fűződő kapcsolatát. Tudattalanul érzékeljük és dolgozzuk fel, és ez fogja meghatározni, mi lesz a kimenetele az interakciónak. Például: Éhes vagyok!!! - vörös arccal, dagadó nyaki erekkel kiabálva.

A psychology today szerint a hiteles, az az autentikus emberek számos közös jellemzővel rendelkeznek. Ilyen jellemző többek között, hogy pszichológiailag érett emberként élik mindennapjaikat, reálisan érzékelik a valóságot, elfogadják magukat és másokat olyannak, amilyenek

valójában, megfontoltak, a humorérzékük nem ellenséges, képesek szabadon és világosan kifejezni érzéseiket, nyitottak arra, hogy tanuljanak a hibáikból, mindezek mellett ismerik önmaguk motivációit. Gyakorlatilag a hitelesség jelenti azt, hogy hűek vagyunk önmagunkhoz!

Csavarjunk egyet és nézzük meg mitől lesz valaki hiteltelen. Azok az emberek, akik nem hitelesek, azok önámítók és irreális a világ felfogásuk, szükségük van másoktól érkező visszacsatolásra tetteikkel kapcsolatban, hogy értékesnek érezzék magukat. Ítélkeznek mások felett, nem gondolják át világosan a helyzeteket, illetve képtelenek arra, hogy érzelmeiket nyíltan és őszintén kifejezzék. A hibáikból nem tanulnak és csak törtetnek előre egóból, de nem egy magasabb cél érdekében.

Szinte látom Kedves Olvasó, hogy ezen sorokat olvasva egy vagy több ember szinte megelevenedett gondolataidban, akire megfelelnek ezek a jellemzők.

A hitelesség a kommunikációban összességében arról szól, hogy az ember mondanivalójának tartalmi és kapcsolati szintje összhangot alkot-e. Sokat elárul az, ha a kimondott szavakon túl azt is figyeljük, hogy hogyan beszél valaki, mennyire van összhangban a beszéde a mozdulataival, az arckifejezésével és nem utolsó sorban a tetteivel.

Hogyan legyél önazonos?

Egy olyan világban, ahol a közösségi média oldalak diktálják a normákat igazán felerősödött az igény az önazonos, hiteles emberek iránt. Az igazi és valódi énünk megtalálása és annak helyes kommunikálása fontosabb, mint valaha. Kedves Olvasó, elgondolkodtál már azon egyszer is, hogy mit jelent számodra igazán önmagadnak lenni? Az önmegvalósítás korában talán ez az egyik

legfontosabb kérdés, amelyet feltehetsz magadnak. Hoztam néhány gyakorlati tippet, melyekkel óriási lépést tehetsz az önismeret útján. Persze, ez nem egy olyan tudás, ami csettintésre a tiéd lehet, hosszú évek, sőt egy egész élet munkája, hogy feltárd önmagad előtt legmélyebb valód. Az út izgalmas, mélységekkel és magasságokkal teli, így nincs is jobb alkalom a mostnál, hogy belekezdj. Ehhez hoztam néhány tippet a teljesség igénye nélkül.

A hitelesség felé vezető első lépés az önelfogadás. Félreértés ne essék ez nem egy motivációs cikk, mégis szentül hiszem, hogy úgy vagy jó ahogy vagy, itt és most. Nézz bele a tükörbe, is-

merd meg magad, tudatosítsd a vonásaid külsőleg. Majd vizsgáld meg a reakcióid, érzéseid egyegy helyzetben, és fogadd el, hogy ilyen vagy. Ha valamivel nem értesz egyet, változtass rajta. Öszszességében ez azt jelenti, hogy elfogadod önmagad minden aspektusát – erősségeidet, gyengeségeidet, sikereidet és kudarcaidat egyaránt. Arról szól, hogy felismered, hogy egyedi egyéniség vagy, aki tiszteletre és szeretetre méltó.

Második körben vedd észre, a negatív önbeszédet. El tudod fogadni egy komoly eredményed után a bókokat vagy degradálod magad, hogy ugyan ez semmiség? Vagy például, vizsgáld meg, hogyan vélekedsz magadról - csúnya vagy, sikertelen, szépséghibáid vannak, elviselhetetlen vagy? Ez gyakran mélyen gyökerező szokás, amikor mentálisan kritizáljuk magunkat vagy kételkedünk önmagunkban. Ismerd fel, ha így beszélsz magaddal-magadról és változtass rajta. Ha nem megy, akkor pedig keress külső segítséget.

Ismered az erősségeid? Lásd meg, fogadd el őket és támaszkodj rájuk! Az erősségeid azonosítása és megünneplése a hitelesség egyik kulcseleme. Az erősségeid a szuperképességeid! Sokkal több idő és felesleges energia, ha a gyengeségekre fókuszálsz és azokból próbálsz erősséget kovácsolni, ahelyett, hogy az erősségeid fejleszted és mélyíted.

Te tartasz attól, hogy mit gondolnak rólad mások? Leginkább ez akadályoz meg bennünket abban, hogy őszintén kifejezzük önmagunkat. Ha elolvastál már ezer szakmai könyvet és egygyel sem értesz egyet, az is teljesen rendben van. Lehet, te másokat tapasztaltál, mások a meglátásaid. És ez így van jól. Soha ne kérj bocsánatot a véleményedért, mert jogod van ahhoz, hogy másképp láss egy szituációt. Ennek pedig, ha úgy érzed, hangot is adhatsz. A hiteles önkifejezés azt jelenti, hogy nyíltan és őszintén közlöd gondolataidat, érzéseidet és meggyőződéseidet. Arról szól, hogy hű legyél a belső hangodhoz. Nem kell megosztani mindent magunkról – sőt! Nem akarjuk, hogy mindenki, akivel valaha találkoztunk, minden apró dolgot tudjon rólunk.

Ahogyan az elején írtam, a lista közel nem teljes, viszont még egy fontos pontot megemlítek a hiteles kommunikációval kapcsolatban. A sebezhetőség nem gyengeség! Sokkal inkább egy bátor cselekedet, mikor megnyílsz és megosztod másokkal valódi önmagad. Persze, nem kell az összes kártyád kiteregetni, csak annyit mondj, amennyi még neked belefér. Emlékszem egy régebbi posztomra a LinkedInen, mely egy elég bevállalós, kitárulkozós poszt volt. Gondoltam megosztom, hogy más ne kövesse el azt a hibát, amit én. Megdöbbentem, mennyi kedves és támogató üzenet érkezett, sőt, többen írták, hogy ők is hasonló helyzetben voltak és mennyire jól esett olvasni, hogy nincsenek egyedül. Sebezhetőségünk felvállalása olykor kellemes meglepetéseket rejt magában.

A lista és a tipp csokor napestig folytatható, viszont, ha kezdetben ezeken elgondolkodunk már mammut léptekkel haladunk az önazonosság, önismeret útján, mely egy hiteles és valódi önképviseletet eredményez.

Nem vagy egyedül, megesett velem is, hogy elhittem, ami sosem volt

Most, hogy elölről, hátulról, alulról és felülről is megvizsgáltuk a hitelesség szó jelentését és gyakorlatba ültetését, szeretném megosztani személyes megéléseimet egy átélt eset alapján. Történt ugyanis évekkel ezelőtt, hogy közelről volt szerencsém ismerni egy szakértőt, aki kezdetben, mikor mi kapcsolatba kerültünk még csak bontogatta szárnyait, voltak komoly ügyfelei, de még gyerekcipőben járt a vállalkozása. Jó barátnők voltunk, így testközelből követtem a fejlődését, sikereit.

Ami azt jelenti, hogy tudtam mi van a színfalak mögött. Ehhez képest, az a kommunikáció, amit online és a való életben is képviselt, köszönőviszonyban sem volt azzal, ami valójában a háttérben húzódott. Hogy – hogy nem, az élet úgy rendezte, hogy a közös út és barátság megszakadt, viszont

nagy közönség előtt tartott előadásait, élő bejelentkezéseit a social médiában még több ízben volt szerencsém hallani. Szomorú volt látni, hogy egy csodásan induló karrier, hova fut ki, és milyen hazugságokból épített álomképben éli életét az illető. A meglátásaimat jó néhányan alá is támasztották és telefonbeszélgetések alkalmával megje-

gyezték: hogy nem láttad eddig a valóságot vagy megerősítést kértek, hogy jól gondolják-e az illetővel kapcsolatban, hogy valami nincs rendben.

Elhittem, mint oly sokan mások, hogy több van az adott személyben, mint ami valójában. Ez a történet csak egy a sok közül. Feltettem magamnak a kérdést, miért láttam bele olyat, ami soha nem is volt? Pontos választ a mai napig nem találtam, de a leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy könnyebb volt, hittem valamit, amit csak én láttam, senki más. Olyan élethelyzetben voltam, tapasztalnom kellett még, sok megfejtés lehet, a lényeg, hogy megtörtént. A leginkább csak azt sajnálom, hogy a legtöbb ember, aki hasonló helyzetben van, tömegekhez ér el, a gondolatait több ezer emberhez eljuttatja, ami komoly felelősség. Ez esetben pedig úgy vélem óriási hiba, hogy olyan emberek influálnak - tisztelet a kivételnek - akik saját maguk sincsenek rendben, vagy adnak életvezetési tanácsot, amikor a saját életük romokban hever. Óvva intelek, Kedves Olvasók, hogy legyetek mindig körültekintőek annak kapcsán, kinek fizettek tanácsadásért, kitől hallgattok előadást, mert elképzelhető, hogy csak elég hangos ahhoz, hogy észrevedd, viszont tartalmatlan, mint egy kitöltésre váró füzet.

(„Ha még mindig azt hiszed, hogy valaki „odafent” majd megment, és megoldja az összes problémádat, csak emlékezz arra, hogy egy kerek bolygón élsz - és ez a bolygó kering. Amikor tehát felfelé nézel, nyilvánvalóan rossz irányba nézel! Egyáltalán merre van a „fent” és a „lent” ebben a hatalmas és folyamatosan táguló világegyetemben? Fogalmad sincs róla. A világegyetemben sehol nem jelölik: „Erre fel!” Az egyetlen megkülönböztetés, amellyel itt és most élhetünk, az a „belül” és a „kívül”.”

Sadhguru

Te hallottál már a Bethesda Gyermekkórházról?

Régen csak úgy hívták: kórház a város szélén. 1866-ban azért nyitották meg, hogy a legszegényebbeknek is biztosíthassanak kórházi ellátást. Azóta eltelt közel 170 év, a Bethesda pedig ma is a legaktuálisabb igényekre válaszol, ugyanazzal az elhivatottsággal, mint kezdetben.

A Bethesda nem csak magas szakmai tudásáról híres, de emberközpontú szemléletéről, családias hangulatáról, és egy olyan gyógyító közösségről, ahol az előretekintés, a remény, az egymásra való figyelem és a progresszív gondolkodásmód mindig erősebb, mint az aggodalom vagy a reménytelenség.

A Bethesdában a gyermekek gyógyítását speciális terápiákkal egészítik ki. Ilyen például a lovas terápia, ahol Magyarországon először amerikai miniló segíti a súlyos beteg gyermekek gyógyítását. A rehabilitációs és neurológiai osztályon fekvő gyermekek a ló jelenlététől megnyugszanak vagy éppen mozgásba lendülnek a közelében, attól függően, hogy mi segíti leginkább a gyógyulásukat. A kutyusok szintén közkedvelt „doktorok” a kórházban, ők a mozgásos, értelmi, érzelmi-akarati képességek fejlesztésében végeznek fontos munkát.

Nemcsak az állatok, hanem a művészet is értékes munkatárs a Bethesdában: az elmúlt években komplex művészetterápiás csoportokkal segítik a mentális betegséggel, traumákkal küzdő gyermekek gyógyulását. A pszichés rehabilitáció segítésére a Bethesda “Kamasz Szakasz” Kognitív Viselkedésterápiás Központjában szabadulószoba került kialakításra. Itt a gyerekek egy „képzeletbeli szerszámosládát” kapnak, olyan technikákat, amelyek

elsajátításával és gyakorlással a problémák hosszútávon enyhíthetőek.

A Bethesdában szabad álmodni, és mindent el is követnek, hogy az álmok valóra is válhassanak: 2023-ban a kórház Ilka utcai épületének udvarán társadalmi összefogással Magyarországon is egyedülálló mesejátszóteret, integrált élménykertet alakítottak ki, ahol együtt játszhatnak és gyógyulhatnak betegek és egészségesek, kómából ébredezők és autizmussal küzdők, mozgásukban korlátozottak és pszichés betegségből gyógyuló kis betegek.

A Bethesda több, mint 20 éve támogatja az epilepsziás gyerekek szüleit, családjait rendszeres csoport, epitábor, epinap keretein belül. Több mint 12 éve szerveznek szülőcsoportot 5 hetes turnusokban ADHD-s gyermeket nevelők számára, hogy fogódzót nyújtsanak a hétköznapok nevelési viharaiban. Dietetikusaik és pszichológusaik testsúlycsökkentő kamasz programot visznek a teljes

család bevonásával fél éven keresztül, szociális munkásaik, lelkészeik, mentálhigiénés szakembereik, szüntelenül tájékoztatnak, jelen vannak, támogatást adnak információkkal, figyelmükkel, emberfeletti munkájukkal.

A Bethesda számos szakterületen ért el átütő sikereket. Génterápiás kezeléseiket több nemzetközi

elismeréssel is díjazták, a fájdalomterápiás, otthonlélegeztetési és korai fejlesztési programok pedig újfajta megközelítésekkel színesítették a gyermekgyógyászati munkát.

A Bethesda munkatársai a gyógyítás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre és az edukációra is: korai fejlesztő programokkal, tájékoztató kiadványokkal, szoptatásra felkészítő tanfolyamokkal, és izombetegségek szűrését célzó országos kampányokkal is aktívan segítik a családok egészségmegőrzését. Ugyanígy a családokat segíti a kórház mellett található Anyák Háza is, ahol a vidékről érkező, hosszú távú ellátást igénylő gyermekek szülei díjmentesen tartózkodhatnak kis betegeik mellett. Az Anyák Háza 2023-ban összesen 138 szülőnek 790 éjszakára biztosított szállást a kórház alapítványának köszönhetően. És mesélhetnénk még a Bethesda legújabb szerelem-kezdeményezéséről, az EGY CSÉSZE EGÉSZSÉG gyermekgyógyító podcastról, mellyel a kórház lehetőséget kínál arra, hogy szakembereik ne csak személyesen, hanem egy csésze tea mellett, vasalás vagy épp autóvezetés közben is hiteles információkkal segíthessék a szülőket.

Mindez csupán egy kis ízelítő mindabból a különleges, bőven alapellátást meghaladó gyógyítói tevékenységből, amelyet a Bethesda végez… Felmerülhet a kérdés, hogyan is lehetséges mindez egy kórházban?

A Bethesda Kórház Alapítvány az elmúlt 30 évben jelentős háttértámogatást nyújtott és nyújt a

kórház számára. Alapítványi forrásokból valósulhatnak meg a fent említett speciális terápiák, táborok, dolgozói képzések, konferenciák, speciális eszközök beszerzése, kampányok és közösségi programok, amelyek a Bethesdában a mindennapi csodák segítői.

És ki segíti az alapítványt? Az az erős támogatói bázis, akikkel együtt küldetésüket végezhetik. Ők azok a mindennapi, civil emberek, akik úgy döntenek, hogy adományaikkal, önkéntes munkájukkal, jó szóval, vagy épp a kórházban szerzett jó tapasztalataikat megosztva támogatják a Bethesdát. Csak így, együtt valósulhat meg mindaz a gyógyítói munka és csoda, ami a Bethesdában zajlik nap mint nap.

Ajánld fel Te is adód 1%-át a Bethesda Kórház Alapítványnak, hogy a kiemelkedő munkát a jövőben is folytathassák! A csodákért. Gyermekeinkért. Értünk.

https://bka.hu/szja-1/

Ez év március elején „ Művészettel a leukémiás gyermekekért! ” adománygyűjtő kampány indult a Gyermekleukémia Alapítványon keresztül a leukémiás gyermekek megsegítésére. Mint leukémiás művész, számomra különösen fontos ez az ügy, és ebben a kampányban festett alkotásaimmal szeretném ösztönözni az adományokat. Az értékes műalkotások megvásárlásával minden támogató nemcsak egyedi művészeti darabhoz jut, hanem közvetlenül is hozzájárul a leukémiás gyermekek gyógyulásához.

Az alkotásokat megtekinthetik: ITT

A leukémiás művészről, Nyitrai Mirianról bővebben olvashatnak: ITT

Napi 20 perc mozgással

búcsút inthetsz a fájdalomnak

Hazánkban rengeteg embert gyötör a mindennapokban olyan fizikai fájdalom, mint a derék, hát vagy nyakfájás, térd problémák stb. Sellingné Szepesi Nikolett gyógytornász segít megérteni ennek okát és néhány jó tanáccsal is ellát bennünket a fájdalom enyhítésére.

Gyógytornászként, személyi edzőként és svédmasszőrként tevékenykedsz és segíted pácienseidet. Hogyan talált meg ez a vonal, mindig is ezzel szerettél volna foglalkozni?

Kezdetben két terület volt, amin el szerettem volna indulni, az egyik az oktatói pálya, a másik az orvosi. A szüleim és egyik nagypapám tanárok, így a pedagógiai vonal és azon belül is a sport szeretete és oktatása mindig az életük része volt. Az orvosi pályáról lemondtam, mert a kémián kívül a többi tantárgy, ami ehhez a szakmához kell, nem tartozott a kedvenceim közé. Végül a tanári pálya önmagában nem volt elég motiváció számomra, így a kettőt összegyúrva találtam meg a gyógytornász hivatást. Gyógytornászként tanítok, mert emberekkel foglalkozom, akiket napi szinten tanítok problémájuk függvényében a helyes gyakorlatok elvégzésére és gyógyítok, hiszen a fizikai fájdalom megoldásain dolgozunk pácienseimmel.

Hogyan látod, mi az oka annak, hogy ilyen sok ember él gerinc-, hát-, vagy bármilyen problémával, ami megnehezíti a hétköznapokat?

Egyrészről az emberi test nem az ülő életmódra van megalkotva. Másrészről annyira felgyorsult és kényelmessé vált a világ, hogy ez óriási távolságot eredményezett az ember és a mozgás között. Napjainkban nagyon kevés az olyan munkahely, ahol nem az ülés van középpontban. Az emberek életéből ma már hiányzik egyfajta testtudatosság. Mindenki mindent gyorsan akar elérni, emiatt a reklámok hatására az emberek megveszik a zsírégető kapszulákat, amitől a csodát várják, viszont ezeknek önmagukban semmi eredménye, ami csalódást okoz és még távolabb löki őket a mozgástól és annak szeretetétől. Az eredményhez időre van szükség, a munkát bele kell tenni és rendszerben kell haladni, akkor lesz eredmény. Küldetésem, hogy egészségtudatosságot tanítsak az embereknek!

Mit gondolsz, mi lehet a megoldása ennek a mozgáshiánnyal tűzdelt életmódnak?

Minden páciensemmel átbeszéljük, hogy ha akkor jön, amikor már megvan a fájdalom, akkor jóval nehezebb eljutni a megoldásig, mint ha prevencióban gondolkodva a problémát megelőzve cselekednénk.

Szepesi Nikolett- gyógytornász, személyi edző, svédmasszőr

A szervezetünk úgy van összerakva, hogy önmagában próbálja megoldani a problémát, azaz kompenzál. Amikor már fáj, akkor mi már nagyon sokat tettünk azért, hogy fájjon. Rossz tartással, felelőtlen és hirtelen mozdulatokkal és még sorolhatnánk. A tűzoltás ebben a szakmában nem létezik, hiszen évek „munkájával” jutott el a páciens a fájdalomig, hasonló időtávú kitartó munka és a szokások megváltoztatása, amely fájdalommentességhez és eredményhez vezet testünk esetében. A megoldás viszont egyértelműen a megelőzésben rejlik!

Van-e egy olyan tipped, tanácsod, ami, ha a mai naptól be van építve a rutinba, akkor enyhíti ezeket a fizikai fájdalmakat?

Az összes sport stresszlevezető hatással bír. Mindenki találja meg azt a mozgásformát, amit szeret és csinálja rendszeresen! A mozgásszervrendszernek a mozgás kell! Nem kell túlgondolni, de napi 20 percet mozogjunk önmagunkért, az egészségünkért! A statikus tevékenységet nem szereti az izomzat. Például, egy emelettel hamarabb szálljunk ki a liftből és lépcsőzzünk vagy kicsit távolabb álljunk meg az autónkkal a munkahelyünktől és sétáljunk egy keveset. Dinamikára és mozgásra van szükség, ezzel a problémák kilencvenöt százalékban megoldhatóak, mindössze napi 20 perc mozgással! (x)

Itt jó helyen vagy!

Csatlakozz a Csak POZITÍVAN közösséghez a Facebookon!

Köztünk biztonságban vagy!

Nálunk szeretve vagy!

Itt otthon vagy!

"Csak

Pozitívan - A tudatos ember magazinja” csoport

Népszerűsíteni kell a vízivást

az iskolások körében

A vízivás fontosságát kiemelten hangsúlyozni kell az iskolások körében. Bidló Judit: a vízfogyasztásnak számos egészségvédő hatása van, amire fel kell hívni a fiatalok figyelmét. „A vízfogyasztás hozzájárul a szervezet optimális működéséhez, hidratál, energiát ad, javítja az emésztést, segítheti a kognitív funkciókat is”.

Szemléletváltásra van szükség, mert napjainkban egyre többen fordulnak el a víztől, és térnek át cukros üdítőkre, energiaitalokra. Az energiaitalok fogyasztása a fiatalok körében veszélyes tendenciát indított el, ezért is döntött úgy a kormány, hogy szigorítja az energiaitalok elérhetőségét a 18 év alatti életkorban.

A prevenció a legjobb eszköz ahhoz, hogy egészségben éljünk, emiatt az egészségügy területén is fókuszváltás zajlik. „A terápiafókuszú egészségügyről prevenciós fókuszú egészségügyre próbálunk áttérni” - mondta, hangsúlyozva: sokkal többet kell foglalkozni a megelőzéssel.

Surján Orsolya, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ népegészségügyi helyettes országos tisztifőorvosa arról beszélt: az iskolai, óvodai kampányok alkalmasak arra, hogy az egész család életmódján változtatni tudjanak. Ezért is vezették be 2010-ben a Happy-hét elnevezésű kampányt, amely a vízivás világnapjához csatlakozva játékos foglalkozásokkal népszerűsíti a vízivást az oktatási intézményekben. Nagyon népszerű a program, 2010 óta több mint egymillió gyermek vett részt rajta - ismertette, megjegyezve: míg 2010-ben 78 iskola vett részt a programban, az idén már 1144 intézmény regisztrált, és tavalyhoz képest 31 ezerrel több gyerek kapcsolódott be.

Surján Orsolya kitért arra, hogy a Happy-hét nemzetközi szinten is elismert: bekerült a WHO ajánlásai közé, és az Európai Bizottság is felvette a jó gyakorlatok közé.

Zentai Andrea, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, Táplálkozástudományi Főosztály főosztályvezetője hangsúlyozta: a gyerekek mellett az idősek is fontos célcsoportnak számítanak. Ezért elindítanak egy 12 hónapos kampányt, amely kifejezetten az időseket célozza.

Ennek során a közösségimédia-felületeken kínálnak hetente megújuló tartalmakat, videókat, kiadványokat, infografikákat, amelyek mind az idősek egészségi állapotát javító ajánlásokat tartalmaznak.

A Happy-hét kampányban díjazzák a részt vevő iskolákat és óvodákat, ezúttal tíz intézmény nyert 150 ezer forintos sportszervásárlási utalványt. Az intézmények képviselői a sajtótájékoztatón vehették át nyereményüket.

Keresse weboldalunkat, Facebook, LinkedIn, Pinterest és Instagram profilunkat a magazinnal kapcsolatos friss információkért!

https://cspm.hu

https://www.facebook.com/csakpozitivanmagazin https://www.instagram.com/csak_pozitivan_magazin www.linkedin.com/company/CSAK-POZITIVAN-MAGAZIN www.hu.pinterest.com/csakpozitivanmagazin

A tökéletesen fehér mosoly fémmentes!

Az elmúlt 10 évben erősen nőtt a fogászati anyagokra is allergiások száma. A legnagyobb még mindig azon esetek száma, akik valamilyen fémre allergiások, általában ez már hamar észrevehető a páciens számára is, hiszen, ha ékszerekre, bizsukra, órára, szemüvegre rendszeres a kiütés vagy bőrpír, joggal feltételezhetjük, hogy a háttérben ez a túlreakció áll.

Mit okoz fogászatilag a fémallergia?

Enyhébb esetekben az íny visszahúzódása alakul ki a fogmű körül, ilyenkor a korona széle, ahol már nincs kerámiával leplezve, szürkés- fekete, esztétikai problémát okozva ezzel. Vannak, akik fémes ízérzetre panaszkodnak.

Súlyosabb esetben ízérzékelés vesztés, égő érzés az ínyen, izomfájdalom, de akár haj vagy körömhullás is tapasztalható! Érdemes tehát allergia vizsgálatot elvégezni, de ha nincs kedvünk egy macerás folyamatot végigvinni, választhatunk alternatívát!

Fémmentes fogászati anyagok

A fémallergiások többsége a korona fémvázára reagálnak rosszul, az implantátumra kevesen érzékenyek, mivel az titániumot tartalmaz és egy minimális alumíniumot. A fémkorona kiváltására ma már számos alternatíva létezik, a leggyakoribb és egyik legszebb a cirkónium korona, de léteznek orvosi felhasználású magas esztétikájú műanyagok is, amelyek amellett, hogy szövetbarátak, könnyűek is, így nem terhelik meg nagyon az implantátumokat.

Tökéletesség felsőfokon

A cirkónium koronák fényáteresztő, fénytörő képessége szinte azonos a fogakéval, így teljesen természetes hatást keltenek. Számítógépes tervezéssel és kialakítással készülnek (CAD/CAM), így a lenyomat alapján tökéletesen illeszkednek a szájba. A fémallergiások számára jó hír, hogy ezzel a technológiával ma már nem csak a koronákat, hanem azok gyökereit, azaz implantátumokat is használnak.

A cirkónium implantátum előnye, hogy fémmentes, nem okoz allergiát, sőt, nem csak a csontba, hanem a lágyrészekbe történő beépülése is jobb, mint a hagyományos implantátumoknak, ami lényegében a jobb beépülést és az implantátumvesztés lehetőségének csökkentését jelenti!

Szeretne többet megtudni a teljesen fémmentes fogpótlásról? Jelentkezzen klinikánkon konzultációra, tudjon meg a lehetőségekről többet! (x)

Vastagbéldaganat: Fiatalok veszély!

Segít egy új DNS-alapú vérvizsgálat

Az elmúlt évtizedekben aggasztóan emelkedik a fiatalabb korosztályokat érintő vastag- és végbélrákos esetek száma. Egy tanulmány szerint az 1990-es években születettek körében kétszer akkora a vastagbéldaganatok előfordulási gyakorisága, mint az 1950-es években született generáció esetében1. A betegség korai szakaszban felismerve jól kezelhető és gyógyítható, de mivel sokáig tünetmentes, gyakran nem fedezik fel időben, és a hagyományos szűrési módszerek sokakat elrettentenek. A SYNLAB, mely Európa és Magyarország legnagyobb labordiagnosztikai szolgáltatója egy olyan DNS-alapú vérvizsgálatot tesz országosan elérhetővé, amely kellemetlen beavatkozás nélkül biztosít lehetőséget a kolorektális rák szűrésére.

Az American Cancer Research jelentése szerint 2011től 2019-ig a vastag- és végbélrák előfordulási gyakorisága évente körülbelül 2%-kal növekedett a 20-49 éves felnőttek korosztályában2. A helyzet a magyar lakosságot nézve sem kedvezőbb, hazánk évek óta vezető helyen szerepel a népességre jutó emésztőrendszeri daganatok számában. Évente több mint 10 000 új beteget diagnosztizálnak, és körülbelül 5 000 személy haláláért tehető felelőssé ez a betegség. A vastag- és végbélrák ezzel a második leggyakoribb halálozási ok Magyarországon. A korábbi tapasztalatokkal ellentétben már nem csak a középkorú és az idősebb korosztályoknál fordul elő, hanem egyre gyakrabban jelenik meg fiatal felnőttekben is.

A diagnózist megnehezíti, hogy a vastag- és végbéldaganatok a legtöbb esetben 5-10 év leforgása alatt fejlődnek ki jóindulatú polipokból. A korai stádiumban felfedezett

betegség nagyon jó arányban gyógyítható, azonban a jelenlétére figyelmeztető tünetek vagy fájdalom csak a daganat előrehaladott állapotában jelentkeznek, ezért az egyetlen mód a megelőzésre a szűrővizsgálat.

A genetikánk nem, az életmódunk változott

A polipok kialakulásában a családi előfordulás is kockázati tényező, de a kiugró fiatalkori esetszámok mögött nem a genetikai tulajdonságaink megváltozása áll. Bár a kutatások nem tudják egyetlen káros szokáshoz, rákkeltő anyaghoz vagy organizmushoz kötni a fiatalkori béldaganatos

esetek számának növekedését, az már bizonyított, hogy a mozgásszegény ülő életmód, a feldolgozott húskészítmények és a vörös húsok fogyasztása, a rostszegény diéta, a magas vércukorszint, valamint az elhízás, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és a tartós stressz a legfontosabb kockázati tényezők a rák kialakulásában. Emellett a gyulladásos bélbetegséggel érintett betegeknél is magasabb a vastagbélrák kialakulásának valószínűsége. Az emésztőrendszert érő káros hatások az életkorral is halmozódhatnak, ezért a szakorvosok többsége már 40 éves kor fölött kifejezetten ajánlja a szűrővizsgálat elvégzését.

Bizonyos tünetek esetén ajánlott azonnal orvoshoz fordulni

Akár béldaganatra is utalhat, ha valakinek tartósan megváltozik a székletürítési szokása, nem szokványos hasmenést vagy székrekedést, esetleg hasi fájdalmat, puffadást vagy étvágytalanságot, esetleg véres székletet tapasztal. A váratlan és látszólag ok nélküli fogyás, a vérszegénység, az erőtlenség szintén lehetnek a betegség jelei. Ha tartósan fennállnak ezek a tünetek, minél hamarabb szakorvoshoz kell fordulni! A legoptimálisabb azonban, ha rendszeresen részt veszünk szűrővizsgálaton, hogy megelőzzük ezeknek a panaszoknak és betegségnek a kialakulását.

Csupán egy vérvétellel is kimutatható a vastag- és végbél daganat

A kolorektális daganat az egyik leghatékonyabban szűrhető daganatos megbetegedés, de sokan nehezen szánják rá magukat a vizsgálatra, mert azt gondolják a kellemetlen vastagbéltükrözés az egyetlen elérhető vizsgálat erre. A béldaganat korai, illetve megelőző állapotának felismerésére egyre hatékonyabb eszközök állnak rendelkezésre. Ugyan még mindig a kolonoszkópia a legbiztosabb szűrőmódszer, amely egyúttal az azonnali beavat-

kozásra is lehetőséget ad, a különösebb megterhelés nélkül végezhető, korszerű laboratóriumi vizsgálatok is segítenek abban, hogy kiszűrjék a daganatmegelőző vagy rosszindulatú elváltozásokat.

A SYNLAB, mely Európa és Magyarország legnagyobb labordiagnosztikai szolgáltatója egy olyan DNS-alapú vérvizsgálatot tesz országosan elérhetővé, amely kellemetlen beavatkozás nélkül biztosít lehetőséget a kolorektális rák szűrésére. Ehhez csak egy egyszerű vérvételre van szükség. A teszt a daganatsejtekből a véráramba kerülő és ott sejtmentes formában szabadon keringő tumor eredetű DNS-t vizsgálja. A ráksejtek génállományának bizonyos szakaszai ugyanis megváltoznak, eltérőek lesznek az egészséges sejtek DNS-étől. Ezeket a megváltozott DNS-szakaszokat keresi és érzékeli a teszt, és a vizsgálat eredménye egy nagy pontosságú kockázatbecslés a kolorektális ráksejtek jelenlétére vonatkozóan. „A ColonAiQ teszt a legmodernebb DNS-szekvenálási technológián alapul, amely csupán egyetlen vérvételt igényel, ráadásul nagyfokú érzékenységével és specificitásával messze felülmúlja a jelenleg elérhető diagnosztikai tesztek mutatóit. A ColonAiQ teszt jól alkalmazható a vastagbéldaganat eltávolítása utáni kiújulás és áttét kockázatának felmérésére is. Az évente egyszer elvégzett laboratóriumi szűrővizsgálat lehetőséget nyújt arra, hogy még időben kiderüljön a probléma, és ezáltal elkerülhetővé váljanak a súlyosabb következmények” – tette hozzá Póda Tamás, a SYNLAB kereskedelmi és marketingigazgatója.

1 Colorectal cancer statistics, 2023, Cancer Journal for Clinicians, American Cancer Society

2 Colorectal Cancer Incidence Patterns in the United States, 1974–2013, National Cancer Institute, Volume 109, Issue 8, August 2017

Átkozott protokoll 2.

Néha nehéznek érzem a segítői hivatásom, mert olyan hozzáállást követel tőlem, hogy egyensúlyban maradjak, ami nem hálás, nem testhezálló, nem komfortos a lényemmel - a mélyebb szembesítést.

És vannak esetek, amikor ez különösen nehéz, amikor valaki a rettegett rák diagnózisával érkezik. Átérzem a félelmet, a megbélyegzettség értetlenségét, a „miért pont velem történik ez?” kilátástalanságából fakadó elfojtott dühöt és kétségbeesettséget, a méltánytalanság érzését, a haláltól és a kiszolgáltatottságtól, a fájdalmakkal teli elmúlástól való rettegést. Az orvos diagnosztizál és prognosztizál és a bevett protokoll szerint javasol, tegyük fel a legjobb tudása szerint, műtétet, szereket, kiegészítő eljárásokat, mint kemoterápia, sugárkezelés, vagy a sorsára bízza a protokoll szerint menthetetleneket.

De nem keres okot, amiért az elváltozás létrejött, így nem is világosíthat fel róla, ami a gyógyulás egyik alapköve lehetne, de nem is kommunikál, ahhoz a hétköznapi ember tudatlan, tanulatlan, hogy megértse, mi zajlik a testében és nem érezhet együtt vele, nem láthatja az embert, csak a problémát, amit kezelnie kell.

Lássuk be, mindezekre sem ideje, sem érkezése, talán affinitása sincs. Ma pedig már a „páciensenként kb. 5 perc/fő” korában, hogyan is lehetne? Amikor már csak levelezünk a kezelőorvosunkkal, emailben és postai úton kapunk és továbbítunk leleteket, telefonon értekezünk, már ha ideje van az orvosnak egyáltalán visszahívni a rengeteg adminisztrációs elfoglaltsága mellett is. Az egy-egy vizsgálatra való időpont foglalása - és többre is szükség van -, a hosszú várakozási idők pedig a kanossza járás kezdete, ami mind-mind újabb stresszfaktor a képletben.

„Mert mindig a jó emberek halnak meg előbb” hallottuk már nem egyszer, ugye? Ennek a mondatnak a későbbiekben lesz majd jelentősége, a valódi.

A rák, mint halálok kiemelkedő helyen szerepel a statisztikáinkban, az európai listán is az élmezőnyben vagyunk. Ezért nem lehet tabu, kell, hogy nyíltan beszéljünk róla és az alternatívákról is, a megelőzés lehetőségéről, a gyógyulás lehetőségeiről, ami a feldolgozás, a rehabilitáció fontosságáról, hogy többé ne kelljen szembesülni hasonlóval sem.

Tudom, nagy fába vágom a fejszém, tabukat döntögetek, érdekeket sértek, de nem tud megakadályozni.

A személyes érintettségem okán is nehéz téma ez, mert nagymamám 65, édesanyám 56, édesapám 83 évesen mentek el a rák különféle diagnózisaival, mégis muszáj objektívnek maradnom. És azért is, mert ugyan távol állok a mindent tudástól, nem vagyok orvos, csak egy egyszerű egészségügyi végzettséggel bírok, de 27 éve vagyok a segítői pályámon, ami a lényem része, a hivatásom, úgy érzem az összegyűlt tapasztalataimat és információimat kötelező megosztanom.

El akarok velük oszlatni néhány tévhitet, új alternatívákat, legfőképpen reményt és erőt adni a megoldáshoz. Szeretném előrebocsájtani, az alábbiak, bár számozva követik egymást, nem sorrendet jelentenek, mert mind ugyanolyan fontosságot képvisel.

1 tézis: „Az emberek, nem rákban halnak meg, de nem is a kórokozóktól, vírusoktól, baktériumoktól…, hanem a félelemtől és a kimerültségtől.”

És

„A rák a szervezetünk védekezési mechanizmusa, a túlélésünkért.” Dr. Hamer

dr.R.G. Hamer

Dr. Ryke Geerd Hamer német orvos, fizikus, teológus munkásságával kb. 15 éve találkoztam, akkor még Új Német Orvoslás, GNM (Germán New Medicine) néven vált ismertté, sajnos nem eléggé, a mai napig sem, nálunk Új Medicina, Biologika a módszerének elnevezése.

Az ő története önmagában magyarázat a miértjére, hogy miért nem változott semmi a köztudatban, a módszertanban a betegségekről, konkrétan a rákról alkotott ítéletben, ahogy általában a betegségek és a rák kezelésének protokolljában sem.

Hamer doktort a saját prosztata rákjából való gyógyulása indította el, hogy kutatásokba kezdjen, amit néhány héttel a 19 éves fia Dirk drámai körülmények közt bekövetkezett halála után pár héttel diagnosztizáltak nála kollégái, prognosztizálva annak lefolyását és csekély túlélési esélyeit.

Betegen is tovább dolgozott, kutatott és sok száz esetleírása vezette a felismeréseihez és a módszerhez, amelyet több híres európai, többek közt a bécsi, svájci és a szlovák klinika vizsgált felül és ismert el. A hazájában azonban a mai napig nem vizsgálta habilitációs beadványát és nem ismerte el kutatása eredményeit a Tüblingeni Egyetem, (ahol ő maga is végzett,) mint erre hivatott fórum, bár erre több bírói végzés is kötelezte. Vajon miért? A kérdés költői.

Hamer doktor szembement a közfelfogással, harcba szállt a felismerése és a kidolgozott eljárása érdekében és amikor megfosztották az orvosi hivatása gyakorlásától, akkor sem tagadta meg a

hozzá fordulóktól a segítséget, inkább vállalta a börtönt. A bírói ítélet indoklásában ez szerepelt:

„Nem tagadja le esküvel a Rák Vastörvényét és nem tér meg az akadémikus orvostudományhoz” Figyelem, 1978-at írtunk!

1997. szeptember 8-án a szlovákiai nagyszombati Trnava-i Egyetem adott ki hivatalos állásfoglalást, amelyben kifejezték elismerésüket és egyetértésüket.

Az öt természeti törvény dr.Hamer módszertanának alapja és a kiirtás helyett a rák, a daganatok és minden más betegség keletkezésének okát és feldolgozását helyezi előtérbe.

Első Alaptörvény: A Rák Vastörvénye az érzelmi sokk, mint kiváltó ok.

A Rák Vastörvénye az ok és következmény öszszefüggését jelenti, az ok pedig minden esetben egy trauma, váratlan érzelmi megrázkódtatás, sokk, amelyre válaszként az agy utasítást ad a testnek a védekezésre, növekedésre, egy védőfal létrehozására az érzelmileg érintett szervben a testben, az a következmény.

A Dirk Hamer Szindróma minden érzelmi sokk esetében tetten érhető, mint:

• Drámai, intenzivitása minden mást háttérbe szorít

• Váratlan, hirtelen tör ránk, nincs lehetőségünk felkészülni

• Konfliktus hordozó, mert az érzelem erősebb, mint a logikus gondolkodás és harcol az érzelem és az értelem.

• Elszigetelt, mélyen belül éljük meg, még ha mások is részesei, az érzés bennünk a miénk.

• Kilátástalannak éljük, megoldhatatlannak.

A lelki megrázkódtatás pillanatában az agyban rövidzárlat jön létre, a szervet irányító területén, ami egy kráterhez hasonlítható formát mutat, ez a Hameri Góc, több mint húszezer CT rétegfelvétel bizonyítja, rák és minden más betegség esetében is.

Második Alaptörvény: Minden betegség két szakaszból áll. „Semmi sem létezik az ellenkezője nélkül.”

A trauma aktív szakasza és a feldolgozásé. A feldolgozás és feloldása a gyógyulás kulcsa és a cél, hogy a szervezet visszatérjen a trauma előtti egészséges állapotába. A tünet megjelenése a

feldolgozás szakaszát jelzi. (A probléma, hogy általában ilyenkor fordul orvoshoz a páciens és kap diagnózist, prognózist a túlélési esélyeiről, ami sok esetben egy újabb óriási trauma, újabb védekezési mechanizmust indítva be, amit áttétként fognak nevesíteni. )

A feldolgozási szakasznak két azonos hoszszúságú fázisa van és következményekkel járhat, mint például a gyulladások, ezért szükség lehet a folyamatokat ismerő segítőre, különböző terápiákra, a páciens aktív részvételével.

Harmadik Alaptörvény: A daganatok és a rákkal egyenértékű megbetegedések egyedfejlődéstől függő (ontogenetikus) rendszere. „Az összetettség túloldalán minden egyszerű.”

A magzati fejlődés is ezt példázza, áthaladva az egyedfejlődés négy szakaszán. Az agy 9 hónap alatt fejlődik ki és az íve az evolúciós fejlődés mentén zajlik. A megszületés után pedig minden az alkalmazkodásról szól a túlélésért, a „falat”ról, valódi értelemben, mint táplálék és szimbolikusan, mint megszerzésre váró dolog és a „levegő”ről.

Negyedik Alaptörvény: A parányi élőlények, (mikrobák) egyedfejlődéstől függő rendszere „Önkéntes segítőitársaink az agyunk szolgálatában.”

Az köztudott dolog, hogy a testünkben lévő milliárdnyi baktérium, gomba és vírus szimbiózisban él velünk és nélkülük aligha volnánk életképesek. A feldolgozást követő helyreállító szakaszban a lebontásban a gombák, a baktériumok és a mikrobaktériumok a sepregetők, amíg a rendező építésben a vírusoknak van szerepük.

Ötödik Alaptörvény: A lényeg törvénye.

Ősi, belénk kódolt program az életben maradás törvénye, ami egyébként minden élőlényre,

fajra vonatozik. Az pedig működtet egy biológiai különprogramot, amit az agy irányít, mivel minden, ami a külvilágból érkező inger, körülmény befolyással van a túlélésünkre, azon túl pedig a szükségleteinkre. Minden mindennel kölcsönhatásban van és a túlélést szolgálja, még a betegségeink is, tehát van értelmük.

Minden betegség a lélek üzenete, az agyunkon keresztül a testünkben nyilvánul meg. Esély, lehetőség számunkra, hogy tanuljunk belőle és visszatérhessünk a biológiai egységhez, a harmóniához, meggyógyuljunk.

Dr. Hamer módszere sok tízezer embernek hozott végleges gyógyulást. Aki szeretne elmélyülni a témában, vagy további információkhoz szeretne jutni a módszerről, ajánlom dr. Gelléri Júlia videóit a Youtube-on, aki a hameri gyógyítás szakavatott és nagytudású képviselője. https://youtu.be/P89rGoe0f5A?si=MddIUc3mSTJFrjxe

2. tézis: Nincs gyógyíthatatlan betegség, csak gyógyulásra képtelen alany, bár ennek is vannak minősített esetei.

a, esetben ezt választotta kilépése eszközéül. Ez esetben nincs az az Isten, aki ezt megváltoztatná. És valóban. Bár hatalma lenne, nem él vele, mert van szabad akaratunk a hogyanhoz és ezt ő tiszteletben tartja.

b, esetben, bár választhatna másképp, erről nem is tud, olyan mélyen belemerevedett a megszokásaiba, betonbiztos komfortzónájába, hogy képtelen feladatnak bizonyulna a változás, változtatás, mert vissza kéne bontania az alapokig, vagy ugrani a toronyból (Tarot XVI.) és az most fájdalmas.

3. tézis: Önmagában minden külső segítség kevés, a betegnek tevékenyen részt kell vennie a gyógyulása folyamatában.

„Az agy nem tesz különbséget valóság és képzelet között” dr. Joe Dispenza

„A közelmúlt pszicho-neuro-immunológiai kutatásai kimutatták, a relaxáció önmagában is képes az immunrendszer aktiválására: relaxáció után mérhetően nő pl. a ráksejtek elpusztítására szakosodott killer limfociták száma.” - dr.Valló Ágnes

Simonton tréning

Összefüggésben a fenti tézisekkel egy orvos házaspár dr. O. Carl Simonton radiológus orvos

és felesége dr. Stephanie M. Simonton pszichoterapeuta a hagyományos és holisztikus orvoslás nézőpontjait és gyakorlatát ötvözve, egy módszert dolgozott ki a rákbetegek gyógyuláshoz segítésére, ez a Simonton tréning.

Megjelentettek egy önsegítő könyvet, aminek A gyógyító képzelet, a Belső erőforrásainkkal a

rák ellen címet adták és amelyben esettanulmányokkal szemléltetik az elváltozások kialakulását és a gyógyulás útját. (A könyv kapható magyarul, az Egészségforrás gondozásában jelent meg.)

Gyakorlataik a relaxáció és az imagináció eszközeit használják az agy erőforrásainak mozgósítására a gyógyulás segítésére, nagyon hatékonyan.

És itt nyer értelmet az elején idézet mondat, mindig a jók mennek el előbb, ugyanis a daganatos elváltozások hátterében minden esetben a mások maga elé helyezése, az önkéntes fel-, és be nem ismert áldozati szerep és az ebből fakadó veszteség érzés is szerepet kap.

4. tézis: A rák genetikailag nem örökölhető, ahogy más elváltozások sem, ezt az újnak számító epigenetikai kutatások szintén alátámasztják.

A génjeink programokat hordoznak, (mint a számítógépeink), de hogy melyik program aktiválódjon és működjön éppen, azt mi választjuk ki, ez esetben a viselkedésünkkel … és nyomunk egy enter-t.

Készült egy riportfilm, amelyben Szentmihályi Szabó Péter beszélget dr Bruce Liptonnal az epigenetika felfedezőjével. Az alábbiakban idéznék néhány kardinális témábavágó mondatot a beszélgetésből, de javaslom a teljes beszélgetés megtekintését a megértéshez.

https://youtu.be/cO9Nf101fAw?si=1cjjrcinZRr1hFOu

„A legtöbben arra lettünk programozva, hogy a gének irányítják az életünket. Ha valakinek a

családban volt rákos megbetegedése, cukorbetegsége, vagy szív és érrendszeri problémái, akkor azt gondolják, hogy a gének öröklődnek, és mivel benned vannak ezek a gének, hajlamos lehetsz ezekre a betegségekre. Ez a tudomány a Genetic Controll, ami azt jelenti a „gének által vezérelve”, ez az öröklődés áldozatává tesz minket.

Az új tudományban, az Epigenetikában az „epi” szó jelentése az, hogy valami „fölött”, a gé-

Példaként magamból kiindulva, a velem született szívrendellenességem - amit egy műtéttel korrigáltak és nyilván így nem olyan, mint egy születetten egészséges -, sosem akadályozhatott meg abban, hogy teljes életet éljek, hogy szüljek, hogy a munkát is a vastagabb végénél ragadjam meg, hogy mindenből a lehető legjobbat hozzam ki, mert szeretem és élvezem az életemet.

A szüleim és az anyai nagymamám rákja, mint elhalálozási ok biztosan nem fenyeget, mivel felismertem azokat a mintákat, téves hiedelmeket, reagálásokat az életre, ami őket oda vezette.

nek fölött. Amikor azt mondom „epigenetic controll” akkor azt mondom, hogy az irányítás a gének felett történik.

Most már tudjuk azt, hogy a tudatosságunk és az élethez való hozzáállásunk irányítják a génjeinket. A régi hiedelem szerint áldozatok vagyunk, de az epigenetika kimondja, hogy meg tudod változtatni a gének jellegét azáltal, ahogyan az életre reagálsz. Szóval nem az áldozatai, hanem a mesterei vagyunk a genetikánknak.”

Voltak, vannak és lesznek is kihívásaim, nyilván én is tárháza vagyok még számtalan régi programnak, de amivel én nem birkózom meg, a környezetemben mindig voltak és vannak, akik tudnak segíteni, hogy megtegyem - de senki sem helyettem és ez fontos! -, ahogyan erre én is mindig készen állok.

A személyiségünk, neveltetésünk, habitusunk, pillanatnyi érzelmi és fizikai állapotunk szerint reagálunk ugyanarra, vagy hasonló traumára az azokból kialakuló eltéréseinkre is, de egy biztos, mindannyiunknak megvannak az egyéni megoldásai, a módszerei, a segítői is, csak meg kell találnunk ezeket. És igen, válhatunk a génjeink mestereivé, ahogy ezt Lipton professzor tanítja. Kívánok mindenkinek jó egészséget.

II. Naturportal Természetgyógyász Nap

Légy részese a Természetes Gyógyulásnak 2024. június 2-án

Tarts velünk 2024. június 2-án, vasárnap Budapesten a Villányi úti Konferenciaközpontban a II. Naturportal Természetgyógyász Napon!

A földszinten a 600 fős nagy auditóriumban neves előadók (természetgyógyászok, orvos-természetgyógyászok) és több, mint 60 (!) természetes gyógymódokkal foglalkozó kiállító.

A 2. emeleten 4 db workshop termet is látogathatsz természetgyógyászat, gyógynövények, masszázs és jóga témákban.

A II. Naturportal Természetgyógyász Napra szóló jeggyel mindent lehet látogatni: konferencia termeket, kiállító tereket és a 4 workshop termet egyaránt! A workshop termekben igénybe vehetsz kezeléseket, végezhetsz gyógyító jóga- és légzőgyakorlatokat és hazaviheted a saját készítésű gyógynövényes termékeidet, valamint kiscsoportos interaktív előadásokat is hallgathatsz!

Ez a rendezvény támogatja a Rák ellen az emberért a holnapért alapítvány nemes célkitűzéseit. Gyere el és ismerkedj meg az alapítvány tevékenységével személyesen is a kiállítói standjukon!

A rendezvény fővédnöke a Magyar Integratív Medicina Szövetség és a Magyar Akupunktúrás Orvosok Társasága, valamint prof. dr. Hegyi Gabriella PhD, aki előadást is tart ezen a napon a legújabb kutatási eredményekről.

A készlet erejéig szponzori jegyet is vásárolhatsz. A szponzori csomagos jegyhez a szponzorok ajándékai is járnak. Ha szeretnéd a gyermekedet is elhozni, jó hír, hogy a rendezvény 18 év alatt ingyenes!

A jegyek elővételben kedvezőbb áron kaphatóak! Szponzori csomagos jegyek csak elővételben válthatóak! A tavalyi évben a szponzori csomagban 10.000 Ft feletti értékű termék volt megtalálható!

A helyszín a Villányi úti Konferenciaközpont lesz, 2024. június 2-án, vasárnap

Elővételben a jegyek kedvezőbb áron kaphatóak! Szponzori csomagos jegyek csak elővételben kaphatóak! A teljes nap videó felvétele az elővételben jegyet váltók számára kedvezőbb áron megvásárolható.

Írd be ezt a linket a böngésződbe: https://jegyvetel.hu/naturportalnap/

Kuponkód 10% kedvezményhez: cspm10

Szívelégtelenség: komplex

kezelést igényelnek a betegek

Hazánkban körülbelül 200 ezer ember érintett szívelégtelenségben, a betegség előfordulása a 70 év feletti lakosság körében jóval magasabb, a 10 százalékot is meghaladja. A betegeknek komplex kezelésre van szükségük, hiszen a mindennapok menedzselésében a diétának, a megfelelő mennyiségű mozgásnak és a jó pszichés állapotnak is fontos szerep jut. Az ellátás színvonalának fejlesztéséhez pedig lényeges az edukáció, a szívelégtelenség-centrumhálózat fejlesztése, a szakemberek továbbképzése, a specifikus diagnosztikus módszerek, és a mesterséges intelligencia megoldások bevezetése. A diagnosztika és az ellátás hatékonyságának növelése érdekében kötött stratégiai együttműködést a Magyar Kardiológusok Társasága és az AstraZeneca.

A szívelégtelenség hátterében a szív pumpafunkciójának károsodása áll. Amikor a szív öszszehúzódásában vagy elernyedésében elégtelenség lép fel, akkor nem tudja ellátni feladatát, nem képes a szervezet számára megfelelő menynyiségű vért pumpálni, ezt az állapotot nevezzük szívelégtelenségnek. A kórképekhez gyakran társulnak egyéb betegségek is, például a szívkoszorúér-megbetegedés, az elhízás, a diabétesz, a tartós magas vérnyomás és az idült vesebetegség (CKD), legismertebb tünetei a fáradékonyság és a nehézlégzés.

Annak ellenére, hogy a szívelégtelenség a felnőtt népesség 2 százalékát érintő betegség, a gyakoribb ráktípusokkal megegyező halálozási aránnyal rendelkezik, gyakran nem megfelelően diagnosztizált. Bár az utóbbi időben előrelépés történt a terápiák elérhetőségében és az ellátási rendszer javulásában hazánkban, a diagnosztika

és az ellátás hatékonyságának és minőségének további fejlesztése érdekében hosszú távú stratégiai együttműködést kötött a Magyar Kardiológusok Társasága (MKT) és az AstraZeneca.

Fontos szerepet kapnak a szívelégtelenségre specializálódott nővérek

Az MKT és az AstraZeneca együttműködésének egyik jelentős eleme a nővérek továbbképzése, amit első körben 2024. május 31-ig lehet elvégezni, de a két szervezet tervezi a folytatását. A szívelégtelenségre specializálódott nővérek jelenléte elengedhetetlen, hiszen nem csak az orvos munkáját segítik, hanem a megfelelő szaktudás és képzés mellett önálló tevékenységet is végeznek. A nővérek többek között betegoktatást biztosítanak a szívelégtelen betegek részére, amely nagyban csökkenti a kórházba kerülés kockázatát, emellett pedig kiemelt szerepük van a betegek kórházi elbocsátása utáni időszakban is.

Magyarországon jelenleg ez nem minden esetben tud megvalósulni, erre a problémára nyújthat megoldást a telemedicina, amiben a képzett egészségügyi szakdolgozóknak is kiemelt szerepe van. A telemedicina ellátás része lehet okoseszközök – például testösszetétel mérő, okosóra, okos vérnyomásmérő stb. – kihelyezése, ugyanakkor egy egyszerű telefonos vagy online interfész is nagy előrelépést jelent, főleg a kórházi elbocsájtás utáni kritikus időszakban.

Szívelégtelenség-centrumokra van szükség országszerte

A szívelégtelenség összetett kezelést és utánkövetést igényel, így a speciális tudású nővérek mellett szívelégtelenség-centrumokra van szükség országszerte. Az MKT Szívelégtelenség munkacsoportjának egyik legfontosabb célja egy komplex hazai ellátást nyújtó szívelégtelenség gondozási program kialakítása.

„Célunk a jelenlegi 20 centrum fejlesztése és olyan további centrumok létrehozása, ahol dedikált csapat és külön rendelés várja a szívelégtelenségben szenvedőket. A centrumok komplex ellátást tudnának biztosítani, amibe beletartozik a betegek edukációja is. A betegség menedzselésében fontos szerepe van a diétának, a megfelelő mozgásnak és a jó pszichés állapotnak, a betegek ugyanis gyakran szoronganak” – emelte ki Prof. Dr. Becker Dávid, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke.

Telemedicina, edukációs program

A betegek ellátásában a technológiai újításoknak is fontos szerep jut. A szívelégtelen betegek kórházi elbocsájtása utáni 6 hétben végzett szoros utánkövetés csökkentheti a betegek halálozását és az ismételt kórházba kerülés kockázatát.

Az AstraZeneca az MKT-val együttműködésben támogatja a helyi jó gyakorlatok felkarolását és országos szinten való meghonosítását. A közeljövőben egy telemedicina fókuszú edukációs program megvalósítását tűzték ki célul. „Világszerte részt veszünk kormányzati programokban, hogy fenntarthatóbb egészségügyet teremtsünk. Innovatív vállalatként a jövő megoldásait kutatjuk és büszkék vagyunk rá, hogy az AstraZeneca vezető szerepet tölthet be a szívelégtelenségi megbetegedések csökkenésében és az ellátás javításában az együttműködés által Magyarországon” – tette hozzá Hans Sijbesma, az AstraZeneca Közép- és Kelet-Európa területi alelnöke.

Edukációs tartalmak és szívelégtelenségi kézikönyv

Mindkét szervezet kiemelt figyelmet fordít a lakossági edukációra. A Szívvel élünk Facebook oldalon heti egy alkalommal jelennek meg új posztok szívelégtelenség témában, míg a Magyar Kardiológusok Társasága weboldalán található Szívderítő aloldalon különböző betegedukációs anyagokat találnak az olvasók, többek között elérhető egy szívelégtelenségről szóló kézikönyv is, amely minden fontos információt tartalmaz a betegséggel kapcsolatban.

Emellett az AstraZeneca együttműködik a SZÍVSN betegszervezettel is, akik oktató videókat és kisfilmeket készítenek, valamint tanácsadást is nyújtanak a betegek részére.

Az ásványok rezgéseinek gyógyító hatásai:

Az alternatív gyógyászat kincsei

Az ásványok ősi idők óta a gyógyítás és a spirituális gyakorlatok központi elemét képezik. Számos hagyomány szerint az ásványok különböző rezgései, frekvenciái és energiái gyógyító hatással lehetnek az emberi testre és az elmére. Vizsgáljuk meg közelebbről az ásványok rezgéseinek gyógyító potenciálját, valamint az alternatív gyógyászatban betöltött szerepüket.

Ásványok és Rezgéseik:

Az ásványok különböző kristályos szerkezetük (pl. tetraéderes) és összetételük révén különféle rezgéseket hordoznak magukban. Ezek a rezgések különböző frekvenciákat és energiaszinteket képviselnek, amelyek különféle hatásokat gyakorolhatnak az emberi testre és az elmére.

Például a rózsakvarc, melyet a szeretet és a gyógyulás kövének tartanak, finom rezgéseket hordoz, amelyek segíthetnek az érzelmi sebek gyógyításában és a szeretet energiájának erősítésében és segítik a szívet. Más ásványok, mint például az ametiszt vagy a holdkő, a spirituális tudatosságot és a belső békét segíthetik elő.

Frekvenciák és Emberi Szervezetre Gyakorolt

Hatások:

Az emberi test és az ásványok közötti kapcsolatot sok alternatív gyógyászati rendszer alapvető elemének tekintik. Ezek a rendszerek úgy vélik, hogy az ásványok rezgéseinek bejuttatása a testbe rezgésterápiás módszerek segítségével, például kristályterápia vagy kristályhegyezés révén, különféle pozitív hatásokat gyakorolhat az egészségre.

A különböző frekvenciák és rezgések képesek lehetnek harmonizálni az emberi energiaközpontokat, vagyis a csakrákat, és segíthetnek a blokkok feloldásában vagy a test energiaegyensúlyának helyreállításában. Ezen kívül az ásványok rezgései stimulálhatják az immunrendszert, növelhetik a vitalitást és segíthetnek az érzelmi és mentális egyensúly megőrzésében.

Ásványok Az Alternatív Gyógyászatban:

Az ásványok és kristályok széles körben használatosak az alternatív gyógyászatban. A kristályterápia, a kristálymasszázs és az ásványokkal energetizált víz használata mind népszerű módszerek a rezgésterápia és kristályterápiák terén.

Ezen kívül az ásványokat gyakran használják az energiagyógyászatban, például reiki vagy hangtálterápia kapcsán is, hogy segítsenek az energiablokkok feloldásában és az energetikai egyensúly helyreállításában.

Az ásványok rezgéseinek gyó gyító hatásai évezredek óta ré szei az emberi kultúrának és gyógyászatnak. Bár a tudo mányos bizonyítékok (mé rések hiányában) gyakran hiányoznak, sok ember tapasztalta az ásványok gyógyító hatásait saját életében. Legyen az ás ványok gyógyító ereje egy lehetőség az al ternatív gyógyá szatban, amely segíthet az egészség és az egyensúly elérésében testben és lélekben.

Hirdetés, PR megjelenés, Publikáció

Miben tudunk Önnek segíteni?

C sak a Mentes – elköteleződés, hivatás, életcél

- interjú Herczeg Andreával

Étkezésünkben egyre jobban térünk el a természetestől, minél többet, minél szebbet, minél ízesebbet akarunk fogyasztani. Az ipar pedig kiszolgálja az igényeinket. Talán már fogalmunk sincs, hogy minek milyen ízűnek kellene lennie. Milyen egy gyümölcs vagy zöldség eredeti íze, nem beszélve a másodlagosan feldolgozott élelmiszerekről, amiket olyan ízűre készítenek, amilyenre akarnak. Ehhez hozzáadódik az életminőségünkből, a stresszből, a környezeti ártalmakból következő sok genetikai módosulás szervezetünkben, mely ráadásul mind egyéni. Ez pedig magával hozta az orvoslás és életmód táplálkozással összefüggő területeinek fejlesztését az emésztéstől a felszívódáson át a mikrobiomig. Majd pedig a természeteshez való visszatérést megspékelve azzal, hogy civilizációs betegségeink ételösszetevő intoleranciákat generálnak szervezetünkben, ehhez pedig táplálkozásunkkal igazodnunk kell. Herczeg Andrea arra tette fel az életét, hogy összefogást generáljon, edukáljon és segítse a gyártó, forgalmazó és termelő cégeket, vállalkozásokat még jobban elérni a vásárlóközönséget. Ehhez rendezvényeket szervez, honlapot üzemeltet, kiadványt ad ki, évente séfversenyt indít, edukál és minden fronton beszél a problémáról. Vele beszélgettünk a Csak a Mentes márkáról, tevékenységéről és az éppen aktuálisan megrendezett tavaszi fesztiválról, mely most költözik nagyobb térbe és 25%-kal növelt kiállítószámmal mutatkozik be.

A nevedhez fűződik a 2017-ben útjára indított Csak a Mentes. Mi volt az a személyes ok, kötődés a téma iránt, ami ebbe az irányba mozdított? Ételérzékenység vagy érdekelt a terület?

2013-ban szippantott be a mentes világ, akkor kerültem be egy bio boltba, mint marketinges és szembesültem azzal, hogy mennyien keresik a mentes termékeket és mennyi segítségre szorulnak, mert nem volt részükre semmi szervezett, összefogott közösség, mely támogatta volna őket. Akkor döntöttem el, hogy ez lesz a

küldetésem. Abban szerettem volna nekik segíteni, hogy a diagnózis után ne pánikoljanak be, hogy mit ehetnek, a bio boltban egy csomó alternatívát láttam a megoldásokra. Ekkor indult a mentes kalandom és elhatároztam, csak olyan munkahelyeken szeretnék dolgozni ezután, ahol mentes élelmiszerekkel foglalkoznak. Ez így is történt, a bio bolt után jött egy forgalmazó cég, ahol cukormentes csokoládékat és magkrémeket forgalmaztak, majd egy gyártó cég, aki mentes fagylaltokat, süteményeket és joghurtokat készített. 2017-ben jött el az idő, hogy beleugrottam a

„ „

...nagyon szeretném a későbbiekben, hogy legyen

Csak a Mentes védjegy...

vállalkozói létbe, igazi fejes volt az ismeretlenbe, hiszen nem volt nagy vágyam a vállalkozói lét. Az utolsó munkahelyemen elvégeztem a rendezvényszervezői képzést és összeállt bennem, hogy a két nagy szerelmet, a marketinget és a mentes rendezvényszervezést összekapcsolom, mert ebben tudok kiteljesedni. 2017 decemberében szerveztük az első Csak a Mentes rendezvényt.

Büszke vagyok arra, hogy egy szabolcsi kisvárosból indulva, minden támogatás nélkül, önerő-

ből, küldetéstudatból építettem fel a márkát. Mára megtanultam elfogadni, hogy vannak, akik példaképként tekintenek rám, számomra ez teljesen idegen szerep volt és kellett jó pár év önismereti munkája.

Kell egy egészséges önismeret, hogy az ember fel tudja mérni az elért eredményeit, a lelkünknek is szüksége van arra, hogy az elért eredményeinket a helyén tudjuk kezelni és tudjuk azt mondani, hogy ezt mi értük el. Benne volt a meló, de elértük.

Nagyon sok munka, hogy tudd magad elismerni, másokat nagyon lelkesen támogatok, nagyon tudok mások sikereinek örülni. Magamnak valahogy nehezen ment. Sorra kaptuk most a díjakat, benne voltunk a Forbesban, Bridge Üzleti Közösségi Díjat kaptunk, sok vállalkozós eseménynél vagyok együtt említve nagy vállalkozókkal, ami nekem teljes döbbenet. A versenyek egy részét még nem nyerjük meg, de mutogatjuk magunkat és húzogatjuk az oroszlán bajszát. Ezeket nem tudtam korábban feldolgozni. 2022-ben, mikor elkezdtük az első díjakat nyerni, örültem, de ott álltam decemberben, hogy egyiket sem dolgoztam fel, nem tudtam megélni, mert akkora pörgésben voltam. Ezek szemfelnyitó dolgok, hogy ne már, hogy nem tudom megélni az elismeréseket. Most már időt hagyok magamnak és igyekszem mélyebben megélni.

Mi, akik egy küldetéstudatból, egy intuíció alapján elindulva kezdünk el dolgozni valami nagyobb jóért, ott idő, mire felnyílik a szemünk arra, hogy ezt hozzánk társítják és minket kezd el kiemelni és elismerni a közösség. Felnyílik a szemünk, hogy elértünk valamit és bekerültünk egy bizonyos körbe, amivel nem vagyunk többek, job-

bak, szebbek, csak úgy néz ki, hogy hatást gyakorlunk a társadalomra és ez egy jó hatás.

Ez de jó, valóban hatást gyakorlunk és ez tényleg így van! És ez mekkora felelősség! Ezért jó, hogy nem úgy tekintek magamra, mint ahogy kívülről tekintenek rám, mert azt hiszem megroppantana annak súlya, hogy mennyi emberért vagyok felelős, mennyien számítanak rám/ránk. Szívből, önazonosan csinálom és annak sosem lehet rossz vége.

Visszatérve, akkor a te utadban sokat segített az, hogy forgalmazó és gyártó cégnél is láttad, hogy mi hogyan működik vagy a jelenlegi tevékenységed szempontjából nem releváns? Azért érdekes kérdés ez, mert a többi gyártóval és forgalmazóval való kapcsolattartásban, együttműködésben többlettudást adhat. Esetleg csak egy jó iskola volt ez a szakmai múlt számodra?

Jó tapasztalások voltak, hisz minden lépést megtapasztalhattam, ám a saját cégemben nem tudom hasznát venni, hiszen szolgáltatok. Hetedik éve dolgozom ilyen cégekkel, segítem őket és tőlük is nagyon sokat tanulok. Az évek alatt ösz-

szeszedett tapasztalatból pedig kiválóan tudom segíteni az induló cégeket.

A te szempontodból melyik az erősebb vonal – és a kérdésem egy része az a képzésre is vonatkozik -, inkább az összeszervezése a folyamatoknak és egy ernyőszervezet létrehozása az erősebb vagy bele kellett magad ásni az egészségügyi részébe is, hogy teljesen képbe kerülj azzal, hogy akiknek a szolgáltatásait egy kupola alá hozod, az milyen módon segít? Hisz ennek van egy igen komoly egészségügyi háttere.

Mindig elmondom, hogy én nem az egészségügyi részébe szeretnék bejönni, nyilván az évek alatt ezen a területen is nagyon sok tudást szedtem magamra, de nem szeretném mélyebben beleásni magam. Rengeteg szakember van Magyarországon, az én feladatom, hogy szervezzek és megtaláljuk azokat a fórumokat, amiken keresztül el tudjuk juttatni az üzenetünket az emberekhez. Én a szócső vagyok és összehozom a keresletet a kínálattal a szakemberek szempontjából is. Figyelem a piacot folyamatosan, kik jelennek meg, kik a hiteles szakemberek, szűröm ezeket az információkat és így meg tudom kímélni az érintetteket egy több körös csalódástól.

Ezért gondoltam az egészségügyi háttérre, hisz fel kell tudnod mérni, hogy aki csatlakozik, akit ajánlasz, az hiteles-e, akinek termékei vannak, azok valóban megfelelnek az előírásoknak. Ebbe gondolom bele kell látnod. És ha mentes termékekről beszélünk, akkor tisztázzuk, hogy mi számít mentesnek. Az allergénekre kell gondolnunk vagy az adalékanyagokra a térfogatnövelőtől az ízfokozóig?

„Büszke vagyok arra, hogy egy szabolcsi kisvárosból indulva, minden támogatás nélkül, önerőből, küldetéstudatból építettem fel a márkát. Mára megtanultam elfogadni, hogy vannak, akik példaképként tekintenek rám, számomra ez teljesen idegen szerep volt és kellett jó pár év önismereti munkája.”

Ennyi idő, amit ebben a közegben töltöttem, ad annyi tapasztalatot, hogy jól működjenek a szűrőim. A meghatározás nagyon fontos, mert mindent rá lehet húzni és vicces szituációk alakulnak a jelentkező cégekkel, mikor kiderül, hogy semmi köze ahhoz a mentességhez, amit mi képviselünk. Indulásnál a cukor, laktóz és gluténmentes kategóriát jelöltem meg, ezeket mutatjuk be. Hiszen, ha belegondolunk, hogy mely érzékenységben szenvedőknek a legnehezebb megtalálni termékeket, akkor a glutén van az első helyen. Ez volt a fő csapásvonal, hogy minden gluténmentes terméket be tudjunk mutatni. Cukorbetegek nagyon sokan vannak, nekik is szerettünk volna segíteni és a laktózérzékenyek száma is napról napra növekszik. Kiegészült a paletta az évek folyamán a vegán termékekkel, mert ezek már tejmentesek is. Illetve van a paleo irányzat, amit annyira nem szoktunk használni, viszont azért kaphat helyet, mert minden paleo termék tej, cukor és gluténmentes, a mi mentességeinknek megfelel.

Segít titeket ebben a rendszerben valamiféle egészségügyi szabályzó, tudtok címkézni termékeket valamilyen mentes logóval? Létezik hiteles élelmiszeripari vagy egészségügyi szabályzat vagy minőségbiztosítási rendszer?

Vannak külföldről átvett minták, a gluténmentes termékeknek van hivatalos jelölése, az áthú-

zott búzaszem, a cukormentes termékeknek is van hivatalos jelölésük. A gyártóknak muszáj haladniuk a jelölésekkel, mert a vásárló keresi a piktogramokat, ez nagy segítség a vásárlásban. Ezért inkább azt mondom, hogy a gyártók diktálják ezt az irányt, hogy valamilyen módon jelölik a mentességeket. Vannak szabályozások, de rájuk férne

egy frissítés. Lehetnének jobbak, modernebbek, dőlnek ránk a fogalmak és nem frissülnek az elnevezési listák. Volt komoly bírósági ügy, hogy a vegán sonkát lehet-e sonkának nevezni. A mentességeknél is kellene egy egységes, jól átgondolt szabályozás. Mi nem adunk ki egyelőre ilyen címkét, de rátapintottál, mert pont ezen okok miatt, hogy nincs egységes szabályzás, nagyon szeretném a későbbiekben, hogy legyen Csak a Mentes védjegy. Legalább azokra a termékekre, melyeket a saját tudásunk alapján átnézünk és megszűrünk, ellenőrzünk, azokra azt tudjuk mondani, hogy ellenőrzött termékek, valóban mentesek és ez garanciát adjon a vásárlónak. A piktogramok érkezésével mindenki rárak a termékre mindent és természetesen van ellenőrzés, de amilyen gyors a világ, nehéz követni a vizsgálatokkal.

A védjegy kiadáshoz kell egy komoly apparátus, aki ellenőrzi a gyártást, beszállítókat, alapanyagokat és a folyamatokat. Ez elég nagy vállalás.

Szeretem nagy fába vágni a fejszémet. (nevet) Egyelőre csak a kapacitáshiány tartott ettől viszsza, mert nagyon élvezném a feladat ezen részét, nyilván, ha valaki azt mondja, hogy gluténmentes a terméke, akkor azt laborba küldöm bevizsgálásra és megnézzük, hogy valóban az. A védjeggyel szakmailag szeretnénk elismertetni a terméket.

Jelenleg egy csatlakozó gyártónál arra tudsz hagyatkozni, amit ő a dokumentációjában állít a termékeiről?

Igen és mi is ellenőrzünk. Termék mintacsomagot kapunk, amit ellenőrzünk ízre, állagra stb., és átnézzük a weboldalon az összetevőket. Egyelőre ez a háttér ellenőrzésünk, nyilván jelenleg nem is azt vállaltuk, hogy mi ellenőrizzük a termékeket laboratóriumi vizsgálatokkal, az majd a jövő.

Épp a hetedik évben jársz a Csak a Mentessel, a hetes évek mindig nagy vízválasztók. Hogyan tudnád összefoglalni az indulástól eltelt 7 évet?

Hú, volt itt minden, izgalmas volt! (nevet) Ahogy mondtam is, az elején nem vállalkozni akartam, hanem egy összefogást elindítani és hogy a rendezvényekkel legyen egy platform Magyarországon az ételérzékenyeknek. Akkor ez volt bennem, nem tudtam mi vár rám. Az első öt év után kezdett beérni a munka, nyilván ismertek minket mentes körökben és kell is öt év, míg a bizalmi hálót kiépíti az ember, ami odavonzza a közösség tagjait. Aki tudja öt éven keresztül ugyanazt a színvonalat, hozzáállást hozni, az kifizetődik hosszú távon. Ragaszkodnak hozzád a cégek és a magánemberek is. Annak örülök, hogy hét év után is hitelesek vagyunk a piacon és ez nekem a legfontosabb, illetve, hogy minden évben tudunk fejlődni. Rám az a jellemző, hogy nagyokat kockáztatok, all in, hiszen annyira hiszek ebben a küldetésben, szívem-lelkem beleteszem.

2017 óta sok minden történt, félidőben megtépázta a covid a folyamatokat, ez hogyan hatott rád és a rendezvényekre? Mi volt a túlélési stratégiád és ezt hogyan abszolváltátok?

Nekem a rendezvény volt a fő bevételi forrásom, nagyon fájóan érintett és először kilátástalannak tűnt a helyzet. Az a tapasztalatom, hogy nem csak vesztesei voltak az időszaknak, hanem nyertesei is és a nagy partneri hálózatomból, akiknek ment a szekér, segítettek életben maradni. Nyomtatott magazinunk is van, akkor átvittük

online kiadásba és a partnereim azért hirdettek, hogy életben maradjunk, hogy ezzel is támogassanak. Egy nagyon erős összefogást éreztem akkor, ez volt az egyik része, a másik, hogy engem is az tart életben, ha szervezhetek. Vártuk a kihirdetett szabályokat és alkalmazkodtunk ahhoz, ami épp volt. Ha azt hirdették ki, hogy 500 főig lehet szabad területen, akkor mi kivittük a rendezvényt a Római-partra és csináltunk egy egynapos piacot, ahová rengetegen érkeztek. Sikeres volt és erőt adott a folytatáshoz. Volt két szabadtéri rendezvényünk, volt online fesztiválunk és így éltünk túl. ’21-ben már csináltunk nagy rendezvényt mindenféle korlátozásokkal és ami jó érzés volt, hogy folyamatosan jöttek a látogatók, a cégek.

Nagyon rugalmasan és kreatívan kezeltétek ezt az időszakot.

Volt ereje a közösségünknek és tudtunk rá támaszkodni.

Hogyan látod, a közös probléma vagy a küldetés tartja össze a közösséget, esetleg a cégek és vásárlók a jó közös érdek mentén szerveződnek?

Nem tudatosan tervezett ez, minden sajtó és vállalkozó kérdezte tőlem, hogy hogyan csinálom a közösségépítést és milyen jó vagyok közösségépítésben – én meg néztem, hogy miről beszélnek… Valamiért nálam így működnek a folyamatok, nem tudatosan, hanem zsigerből teszem a dolgom, van egy erős küldetés tudatom, amiben hiszek és ez hajt előre, illetve a közösség ereje. Utólag figyelek fel arra, mikor szólnak, hogy mi történik és mondják, hogy jó, amit csinálok. Ilyenkor megállok és külső szemmel is megvizsgálom a tevékenységem, sokszor hosszabb idő kell, mire elfogadom, hogy mások ezt mondják sikerességnek. Belülről teljesen másképp látom és azt szoktam mondani, hogy kívülről sokkal nagyobbnak látnak, mint amit elképzelek magamról. Ez jó is, mert így még megvan az a bája, hogy nem az elismerésekért csinálom, hanem a küldetéstudat hajt. Mini célokat és hosszú távú célokat is meghatározok.

Az a lényeg, hogy fontosabb az ügy, mint az ego.

Ez egyértelmű. (nevet)

Mekkora stáb vesz körül? Egyszemélyesként indultál? Mekkora létszám a célod, ami el tudja majd a jövőbeni feladatokat végezni? Gondolom a feladatok meghatározzák, hogy azt mennyi ember tudja ellátni.

Erre konkrétan nincs célom. Mikor elindultam, két éven át volt üzlettársam, akkoriban ketten végeztük a munkát, de akkor is kellettek külsős munkatársak. Reklámmal, kommunikációval foglalkozunk, kellettek szakemberek. A webes, grafikus, újságíró kollégák kezdettől fogva velünk vannak, illetve a szakmai partnerek, akik a tudásukkal segítenek. Ezután egyedül vittem tovább, jött a covid, a nehéz időszakban voltam egyedül. ’22 végén jött mellém egy munkatárs. Megnyugtató volt, hogy nem voltak munkatársaim, nem kellett a nehéz időszakban azon stresszelni, hogy őket hogy tartsam el. Azóta külsős munkatársakkal dolgozunk, lett virtuális asszisztensem, lett egy teljes állású munkatársam és az idéntől egy értékesítőm. Ők már fixen a Csak a Mentesnek dolgoznak. Egyre több területünk van, a külsős csapat így egyre növekszik. Összegezve, folyamatosan 20 fővel dolgozom. Rendezvényeknél lehet jól látni, van egy csapat, akikkel nagyon szoros együttműködésünk van és ott alkalomról alkalomra nagyobb létszámot veszünk igénybe, ilyenkor már 30-an serénykednek a helyszínen.

Említetted a folyamatos célkitűzéseket. Ez a folyamatos tenni akarásból, kreativitásból fakad, vagy van egy tudatosan felépített utad, hogy honnan hová akarsz eljutni és milyen lépéseken keresztül.

Ilyenem nincs, ezt nem tudom ennyire tudatosan felépíteni. Bár külső szemmel… - épp nemrég kaptam meg egy marketing menedzsertől, hogy annyira tantárgyi menetrendszerűen építem az énmárkámat. Bár ezt nem akartam énmárkaként építeni, csak az volt a terv, hogy a Csak a Mentes mögött legyen egy arc. Én is jobban bízom azokban a cégekben, ahol a vezető bele mer állni a cégébe. Azt gondolom eddig ezt sikerült átadnom, hisz két irányba kell kommunikálnom, azzal a hittel, küldetéssel, ami bennem van, tudnak azonosulni. Lelkesen kommunikálok a céljaimról és közösen örülünk azok elérésénél, hiszen mindenkinek érdeke. Ha a Csak a Mentes ernyőmárka fejlődik, akkor a cégek is többször tudnak bemutatkozni. Engem a piaci igények alakítanak és ez mind megérzés, aktívan figyelem a piacot, az ételérzékeny emberek problémáit, ku-

tatom a megoldásokat és minden egyes projektünk így jön létre. Ha valahol látok egy panaszt, beszélgetek érintettekkel, ezekre szeretnék megoldást nyújtani. Így lett a séf versenyünk is, egy csoportbéli posztnak az eredménye, idén hatodik alkalommal szerveztük meg és egyre nagyobb a visszhangja. Akkor is csinálom, mikor nincs visszhang, mert tudom, hogy ezzel segítünk.

Akkor lehet azt mondani, hogy a mentes társadalom ütőerén rajta tartod az ujjad és figyeled az igények alakulását. Ezekre az igényekre reagálsz.

Abszolút így van. Erre mondtam, hogy nem vagyok jó vállalkozó, mert egy jó vállalkozó azt nézi, hogy miből tud pénzt keresni, én meg fordítva működöm, azt nézem mire van igény, hol tudunk segíteni, milyen projektet hozzunk, amivel megkönnyíthetjük az ételérzékenyek életét. Jó példa a séf verseny, ami öt évig nem volt pozitív a pénzügyi mérlege alapján, ám hittem benne és öt év után berobbant, át tudtam fordítani pluszosra. Így működöm. (nevet)

Azért mégiscsak azt mondom, hogy van ebben egyfajta tudatosság, hisz egy védjegyet akartok létrehozni, mely garanciát nyújt B2C vonalon, az

egy elképesztő presztízs eredmény a Csak a Mentesnek. Egy saját védjeggyel tudtok márkázni.

Ezért nincs még védjegy többek között, mert ezt nem erre a márkára hoznám létre, hanem egy civil szervezetre, amelynek ez a küldetése. A Csak a Mentes működését, ha megnézed, az nem egy tipikus céges működés, inkább egy társadalmi ügy melletti kiállás. Ez a dilemma a hét év alatt ott van bennem, hogy társadalmi ügyeket képviselnék, de üzletileg is kell ebből profitálni, kvázi megélni ebből. Még eldöntés alatt áll, hogy a védjegy mögé milyen formula kerüljön.

Van ebben a küldetésben valami olyan, hogy Te vagy ti legyetek azok, akik nyomást gyakorolnak állami szervekre, törvényhozásra azáltal, hogy látod milyen igények merülnek fel a társadalomban, hogyan kellene működnie ennek a szektornak? El kívánsz jutni eddig, hogy legyen a tömegtámogatottság által egy nyomásgyakorló hatásotok (gazdasági, egészségügyi)? Gondolom hallatjátok a hangotok, ott vagytok a médiában, átüthet ez küszöböket.

Ha ezt öt éve megkérdezed, azt mondom, hogy úristen, miről beszélsz… Erre szoktam azt mondani, hogy az igények alakítanak. Kommunikációban jók vagyunk és hangosak vagyunk, az üzeneteket mindig egyeztetem szakemberekkel és az érintettekkel, szeretném elkerülni, hogy fals információk áradata legyen az éterben. Amikor kiállok és kommunikálok, egy csomó ember beáll mögém, hogy a céljaikat átadva közösen nagyobb erőt képviseljünk. Pár éve ez történt a mentes cégek részéről, biztosítottak a támogatásukról, csak menjek és csináljam. Benne vagyok egy csoportosulásban, amellyel eljutottunk a felsőbb szintek kapujába és lesz lehetőségünk elmondani a javaslatainkat, gondolatainkat.

Mennyi embert képviseltek össztársadalmi szinten, hányan érintettek a mentes táplálkozással? Én adatokat 5-20% közöttit találtam, de nagy a káosz.

Eddig bele sem gondoltam, talán azért, mert agyonnyomna ennek a tudata. Sajnos ez sem nap-

„Ez de jó, valóban hatást gyakorlunk és ez tényleg így van! És ez mekkora felelősség! Ezért jó, hogy nem úgy tekintek magamra, mint ahogy kívülről tekintenek rám, mert azt hiszem megroppantana annak súlya, hogy menynyi emberért vagyok felelős, mennyien számítanak rám/ránk.”

rakész, talán 2019-ben készítettek utoljára felmérést és az is csak a diagnosztizáltakat méri, ezen kívül sokakat nem diagnosztizáltak, sokan magukat diagnosztizálják, sokan meg nem is tudnak róla. Már a gyerekeknél lehetne szűrni és tisztább képet kapnánk, valamint nem roncsolnák az emésztőrendszerüket számukra nem megfelelő táplálkozással. Ez egy másfajta hozzáállást igényelne.

Alakult egy munkacsoport gluténmentes vonalon, akikkel felterjesztettük a beadványunkat, erről készült egy összefoglaló, ebben már nagymértékben benne voltam, mert megkérdeztük a közönségünket, hogy mik a legnagyobb problémáik. Ezekből az adatokból összeállítottunk egy javaslat csomagot, remélhetőleg ezt 1-2 héten belül el tudjuk juttatni és bízunk benne, hogy akarnak ezzel foglalkozni.

Ez egy kiváló eredmény és bízunk benne, hogy lesz foganatja.

Amikor felhívtak ezzel a témával, ujjongtam, hogy végre tehetünk valamit magasabb szinteken. Nem én alapítottam meg ezt a munkacsoportot, de az elejétől aktívan ott vagyok az alapítók között és támogatom a kezdeményezést.

Pont a válaszodban érintettél egy kérdést, ami a társadalmi érintettség kapcsán felmerült bennem. Hogyan látod, a megelőzés, a szűrések tekintetében hogy állunk Nyugat-Európához viszonyítva? Milyen szintű a lakosság tájékozottsága az ételallergiák kapcsán, mennyire felkapott téma és mennyire közbeszéd tárgya?

A közbeszédben erősen jelen van a mentes téma, ez nem jelenti azt, hogy mindenki tudja is, mit jelent pontosan vagy melyik mentesség mit takar. Nagyon keverednek az információk köszönhetően annak, hogy az interneten rengeteg ellenőrizetlen hír van. Ezért célunk, hogy nálunk csak ellenőrzött tudásanyaghoz jussanak az érdeklődők. Még mindig bekerülhetnek televízióba, rádióba olyan „szakértők”, akik lenyilatkoznak teljesen fals információkat. Ezeket mi igyekszünk jelezni a közösség felé.

Az egészségügyről természetesen megvan a véleményem és inkább, mint magánember nyilatkoznék róla. Szerintem tönkretették és sok alulról jövő kezdeményezés van, ami jó irányba tudja terelni a folyamatokat. Az életmód orvoslás is egyre népszerűbb, ők is azt hangsúlyozzák, hogy a megelőzés a fontos. Én is ezt élem, az a lényeg, hogy ne kelljen orvoshoz eljutni, így szerencsére nem tapasztalom, hogy milyen az egészségügy. De hallom, hisz rengeteg visszajelzésem van az érintettektől és nem túl bíztatóak. Bízunk a változásokban és egyre több magánintézmény van, ahol komolyan veszik az ételérzékenységet, mert látják, hogy nagy piaca van.

A hozzátok fordulóknak tudtok segíteni szűrővizsgálatokat végző intézmények és orvosok ajánlásában is?

Igen, szervezett keretek közé tettük, a weboldalunkon is van egy szakember kereső, nagyon sokan fordulnak hozzánk, így ésszerű lépés volt. Étterem kereső is van, hisz a másik nagy kérdés, hogy hol ehetnek mentesen az érintettek. Ugyanígy a termékeket, tanácsadókat, dietetikusokat is összegyűjtjük és láthatóvá tesszük.

Ez egy hasznos adatbázis lesz. A következő téma nem a ti felelősségetek, ám érdekel a válaszod. Az egészséges táplálkozás mindig egy drágább szegmens volt, van-e arra deal, hogy a rosszabb anyagi és szociális helyzetben lévő családok, ahol mondjuk érintett gyermek vagy hozzátartozó van, igénybe tudják venni ezeket a termékeket?

Sok mindent látok és tapasztalok, sajnos nem mindenre van ráhatásom, ám a magam eszközeivel próbálom megoldani a hasonló feladatokat. Sokat jótékonykodok, amit nem feltétlenül teszek láthatóvá, de bármilyen hasonló információ jut el hozzám, pl. nem tudják beszerezni a mentes termékeket, azonnal csomagot állítunk össze és

küldjük. Korábban is segítettünk, karácsony előtti rendezvényeken gyűjtést szerveztünk, ebbe beszálltak a látogatók, a kiállítók és személyesen vittem el 10 családhoz az összegyűlt termékeket. Pont erre lenne az egyik törvénymódosító javaslatunk, hogy nagyobb támogatást kapjanak az érintett családok, amit külföldön meg is kapnak, akár egy vásárlási keretösszegből gazdálkodva vagy adókedvezménnyel. Nyilván itthon is vannak adókedvezmények, de annak nagyon macerás a procedúrája és az csak adóvisszatérítést ad.

Máshol is dolgoznak ezen és egyedül itt figyelem a külföldi sémát, mert a saját projektjeimnél nem figyelem. Ebben a témában nagyon előttünk járnak a külföldi országok és a munkacsoport most egy jó lehetőség, hogy pont ezeket a családokat érintsék pozitívan a változások. A magam módján még a rendezvényeimen tudok segíteni, ezeken minden kitelepülő cég kedvezményesen értékesíti a termékeit. Más rendezvényeken felfelé áraznak, mi fordítva működünk, hogy minél több ember tudjon hozzájutni a termékekhez. Ilyen hozzáállásúak a kiállítóink, ez nem egy szokványos üzleti kapcsolódás, ez egy más szintű öszszeköttetés. Ezt kívülről nem sokan érthetik, ezek emberi kapcsolatok, a mi kis buborékunk.

Sok mindenről lehetne beszélni szociális vonalon a közétkeztetéstől elkezdve és a sort lehetne sokáig folytatni. Hogyan látod, hazánkban milyen a téma edukációja, a szakirodalom, a megelőzésre való információ átadás? Vagy inkább az internetről mazsoláznak az érintettek?

Vannak nagyon jó szakemberek és könyvek a témában, illetve előadások. A bajom ezzel az, hogy nem mindig a jó szakemberek jutnak el a nagy nyilvánosság elé. Vannak azok az emberek, akik a tudásukra építkeznek és majd egyszer organikusan érik el őket sokan és vannak azok, akik

nagyon növekedni szeretnének és a tudásuk kevesebb. Nagyon örülök minden kezdeményezésnek, csak baj, hogy rossz irányba tudják terelni a témát és ez nem mókás, mert beteg emberek életminőségéről van szó. A magam eszközeivel igyekszem jó mederben tartani a felvilágosítást és tudás átadást, keresek folyamatosan olyan partnereket, akikkel változásokat tudunk elérni.

Mit képviseltek, csak nyugati orvoslási technikákat vagy alternatív terápiákat is lehet alkalmazni a mentes táplálkozás mellett, annak érdekében, hogy a szervezet egy optimális egészségi állapotra álljon be?

Sok mindennel nem értek egyet a nyugati orvoslás terén, a kapjunk be egy pirulát, aztán majd lesz valami metodikát nem támogatom. Ám ezen a területen is dolgoznak olyan orvosok, akik a betegért vannak és komplexen kezelik a problémákat. Jobban hiszek az életmód orvoslásban, minden olyan alternatívában, ahol a táplálkozásra, a mozgásra is fókuszt helyeznek. Ha csak ezek fontosságára felhívnánk a figyelmet egy csomó beteg ember esne ki az intézményekből, mert nem kellene annyiszor igénybe venniük. Nem akarok élesen kritikus lenni, a saját világomban az a normális, amit el is mondtam, nem nagyon kell or-

voshoz járnom. Az alulról jövő kezdeményezések tudnak változásokat elérni, ezek kisebbek, nem tudnak olyan hangosak lenni, de hiszem azt, hogy ez a fenti fejekben is változásokat indukál.

Ha jól értem, te azt a vonalat képviseled, ami egységként kezeli az embert és holisztikusan egészként tekint rá. A problémákat nem egy tablettával igyekszik megoldani, hanem életmódváltással, táplálkozással, mozgással, megfelelő pihenéssel.

Abszolút így van. Ami a legfontosabb – és az én kivetülésem a rendezvény, ebben vagyok 100%-ig benne -, hogy a fesztiválokon sem csak a gasztronómia jelenik meg, van szépségápolás, natúr tisztítószerek és egyre többször hozom be a lelki egészség témáját. Azt gondolom, ez így lesz komplex, táplálkozunk, mozgunk és nagyon odafigyelünk a lelkünkre. Népbetegség lett a stressz, az emberek szoronganak, nem tudják feldolgozni a sérelmeiket, nem tudják hogyan legyenek jól. A lelki problémák vetülnek ki fizikális bajokká, amivel elmennek orvoshoz, kapnak egy pirulát, de a lelki gond nem oldódik meg ettől. Mindenféle alternatívát szeretek megmutatni a rendezvényeken, nem teszem le a voksom egyik mellé sem, meghívom az irányzatok képviselőit, a látogatók pedig el tudják dönteni, hogy számukra melyik a szimpatikus. Azt gondolom a gyógyításnak is az lesz a jövője, hogy nem séma szerint, hanem egyedileg állapítják meg a protokollokat, hisz mindenkinek más életvitele van stb. Ebben hiszek, egyénileg foglalkozzunk az emberekkel és komplexen.

Azért is kérdeztem rá erre a területre, mert a honlapotokon láttam, hogy képviselitek a fenntarthatóságot, a környezettudatosságot, a zéró waste-et. Hogy jelenik ez meg a rendezvényeken, csomagolásmentességben, a gyártók környezettudatos magatartásában vagy olyan cégek bevonásában, akik a zéró waste-es rendszerek kialakításában tudnak segíteni?

Ez is egy felkapott téma lett, mindenki hirdeti a környezettudatosságot és ha itt-ott mögé nézel, megtalálod a green washing nyomait. A küldetésből működő mentes gyártóknak olyan a felfogása, hogy ők szeretnének tenni a bolygójukért. Nagyon sok gyártó van, aki környezettudatos. A rendezvényen is szerepet kap, az előadásokban is szerepet kap a téma, nálunk ez kéz a kézben jár és ahogy említettem is, komplexen kell szem-

lélni. A Földünkhöz való megfelelő hozzáállás az üzeneteink között szerepel. Most az áprilisi rendezvényünkön igyekszünk megvalósítani, hogy nagyon közelítsünk a 100% zöld rendezvényhez, már régóta minimális műanyag felhasználás valósul meg, a kóstoltatások is papír eszközökkel történnek, szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Ez a mi szemléletünket tükrözi. Akkor tudok változásokat elérni, ha ilyen támogató partnereim vannak, akik mindenre nyitottak, mindent meg tudunk velük beszélni. A gyermeksarokban olyan partner dolgozik, aki a tudatos gyermekjátékokat használja, amik természetesen fajátékok. Szemléletformálók szeretnénk lenni minden területen. Most áprilisban pedig a Zöldövezeti Társulás segít nekünk a rendezvény hulladékainak a feldolgozásában, így biztosak lehetünk abban, hogy 100%-ban újra lehet hasznosítani minden keletkezett hulladékot.

Mintaadó magatartás, ez másolódhat. Ez a rendezvény, amivel kinőttétek az előző helyszínt és átköltöztök a MOM-ba, egy sokkal több kiállítót befogadó térbe, meddig növekedhet a rendezvény?

Itt nagyon jó végcél képem van. Rendezvénynél tudom, hogy hová tartunk, ezzel indultam, ez a szívügyem. Amikor együtt ott vagyunk elképesztő energiák vannak a helyszínen. A kiállítás egy pici helyszínről indult, évről-évre növekedett és ez már az ötödik helyszínünk. Most egy hatalmas kockázatvállalás volt részemről, mert nagy mértékben emelkedtek meg a kiadások, nagy a terület, minden területen fel kell nőni a feladathoz. Hét év után ez ismét egy nagy lépés és kihívás, engem pedig ezek éltetnek, úgyhogy most nagyon izgatott vagyok. Ez egy 1800 m2es csarnok terület, szemben a RAM 800 m2-es termével és 300 m2-es körfolyosójával. Kihívás, hogy hogyan lakjuk be és hogy ne tűnjön egy lélektelen csarnoknak, fontos, hogy érezzék a rendezvény lelkét. A RAM-ban maximum 55 kiállító fért be, itt 70-nel nyitunk és nem engedtem többet, hogy megnézzem, mit bír el a helyszín. A távlati célom egy expo, ahol épített standok vannak, gyártók szerepelnek és tudunk külföldi cégeket is beengedni.

Ha belevesszük, hogy a covid alatt nem tudott normális ütemben növekedni a kiállítás, hét év, öt helyszín, nem kérdés, hogy meglesz az expo is.

Nem kérdés, hogy megvalósítjuk, a kérdés inkább az ideje. Mögöttem nincs anyagi támo-

gatás, mindent önerőből építek, ezért haladunk lassabban. Nyilván hosszú távra tervezek, nem az a célom, hogy villantsak egyet aztán meg eltűnünk a süllyesztőben. Hosszú távon szeretnénk ezt a hitvallást, üzenetet képviselni, amit megfogalmaztunk.

Az érdeklődők találkozhatnak a Csak a Mentessel a rendezvényeken, a honlapon, a magazinotokban, social media felületeken, médiában…

Ennél kicsit mozgalmasabb az életünk, rengeteg projektet azért nem tudok megvalósítani, mert nincs rá kapacitásom, 3 rendezvény, 3 magazin az fix, évente egy séf verseny, ami elég nagy projekt, indítjuk a piacterünket, itt az a cél, hogy mi legyünk az ország legnagyobb mentes keresője, előfizetéses rendszerünk működik, kupon akcióink vannak és rengeteg szereplésünk. Volt a januári Marketing Fesztivál, ahol mentes catering-el érkeztünk, hasonló együttműködésekből 10-15 van egy évben. Egyikről a másikra megyünk, április 8-án Kecskemétre mentünk, kaptunk egy nagyon megtisztelő felkérést, a Business Fest-en is megmutathatja magát a Csak a Mentes és a catering szekcióban bemutatjuk, hogy tud gourmet lenni a mentes táplálkozás. Szerencsére rengeteg felkérés jön és nehéz nemet mondani.

Sokat gyakoroltam pedig, mert amikor küldetésből csinálsz valamit, nem érzed a fáradtságot, ám egyszer csak kiüt. Komoly önismereti út az, ahol megtalálod az egyensúlyt a fizikai egészséged és a vállalkozás között. Kifelé áramoltatok folyamatosan, de ezt vissza is kell tölteni, tudatosan odafigyelek az idén már arra, hogy időnként visszahúzódjak egy picit. Nehéz, mert sok kedves felkérés érkezik és el kell kezdenem „nem”-eket mondani, mert egybeesnek a visszahúzódós időszakokkal.

évben, akármennyire is nem annak készültem. Ha már vállalkozó vagyok, akkor legyek benne

Csapatot építek és ez most cél is, hogy tudjon úgy működni a cég, hogy ne kelljek napi szinten bele. Vállalkozói evolúció történt az elmúlt hét

jó, ezért építek csapatot, vállalkozásfejlesztésben is képzem magam. Kell a folyamatos fejlődés és hogy újabb és újabb tudást vegyek magamra.

Csak a Mentes Tavaszi Fesztivál

Médiatámogatás egy kiváló közösségben

Stratégiai partnerségünk révén Herczeg Andrea és a Csak a Mentes életébe a legjobbkor léptünk be, hisz megtapasztalhattuk velük együtt, amint a márka és a rendezvény életében egy mérföldkőhöz ér és kiváló eredményekkel megugorják a lécet. Médiatámogatóként vett részt a Csak Pozitívan Magazin a Csak a Mentes Tavaszi Fesztiválon a MOM Sportban április 20-21-én.

Elképesztő élmény volt a hatalmas csarnokba bepakolni pénteken és látni, amint minden kiállító türelmesen, rendezetten, a tervek szerint érkezik és készül elő a kétnapos rendezvényre. Mosolygó arcok és lendület jellemezte az építést. Andi jelezte előre, hogy milyen közösséget épít, de élőben megtapasztalni az energiáját teljesen más volt. A kiállítás két napjára egy kis mennyország varázsolódott a MOM Sportba mind látványban, mind a mannát, a menynyei eledelt tekintve az ízek kapcsán. Azt gondolnánk, hogy a glutén, cukor, laktózmentes és a vegán ételek nem jó ízűek. Hát DE! A pultok mögül mosolygós arcok kínálták a jobbnál-jobb, fino-

mabbnál-finomabb kóstolókat. És miért volt mennyország? Mert megvalósult az ország picike pontján, a rendezvényen a mentes és vegán étkezésen kívül a természetes alapanyagú és mentes szépségápolás, a környezettudatos tisztítás, az újrahasznosítottra válogatott hulladékkezelés, a tiszta környezet (a takarítók folyamatosan dolgoztak), a lelki egyensúly megőrzése, a pozitív segítő magatartás, a jó hangulat. Kell ennél több?

Elgondolkodtam, hogy a mentes fesztiválra egy magazin milyen mentességet vihet? Vittünk megosztottság mentességet, politika mentességet a mi mentességeink közül. Nagyon komoly

emberi kapcsolatok alakultak, sokan a bizalmukba avattak minket megható élettörténetükkel, csodás kapcsolódások két napja volt ez.

Élmény volt a két nap és köszönjük a szervezőknek, a kiállítóknak, hogy megtiszteltek minket standunknál és szeretettel fogadtak saját kiállítóhelyeiken, valamint a rengeteg látogatónak, érdeklődőnek, leendő és rutinos olvasónknak, hogy kíváncsiak voltak ránk és örömmel fogadták apró ajándékainkat! Várjuk a következő eseményt!

Képes összefoglaló >>> képek forrás: Csak a Mentes

„Az idő csak egy elképzelés. Egyedül a Valóság létezik. Bárminek gondolja is, az úgy fog megjelenni. Ha időnek nevezi, akkor idő. Ha létezésnek hívja, akkor létezés, és így tovább. Miután elnevezte időnek, nappalokra és éjszakákra, hónapokra, évekre, órákra, percekre stb. osztja. Az idő érdektelen a tudás ösvénye szempontjából.”

Srí Ramana Maharsi

VEGÁN TURNÉ 2024

ÍZEK EURÓPAI UNIÓJA

Üdvözlöm a Kedves Olvasót. Már nagyon vártam újabb digitális találkozónkat, mert izgatott voltam, nem tagadom. Ennek oka az volt, hogy rájöttem, egy kicsit szerencsém is volt e havi régió választásomat illetően. Mivel online magazinunk aktuális száma Magyarország Európai Uniós csatlakozásának évfordulója alkalmával és nagyjából azon a napon is jelenik meg, így adta magát a lehetőség, hogy a Vegán Turné 2024 következő négy állomását eleve Uniós tagországbéli társainkból válasszam. Négy jellegzetes, sokak által külön-külön is kedvelt nemzet bemutatása következik most, bár úgy gondolom, annyira nem is szorulnak arra, hogy én mutassam be mindannyiukat. Gyönyörű tájak, barátságos emberek, finom étkek és italok jellemzik őket. Nekem most csak annyi maradt, hogy egy szép tavaszi csokorba rendezzem őket, tegyek mellé egy kis vegán díszítést és átadjam a Kedves Olvasónak. Idén már jártunk skandináv, majd angolszász vidékeken, valamint a Balkánon. Jöjjön most két régebbi EU-s tagország, valamint két - már nem is annyira - friss belépő, a cikkben sorrendben Franciaország, Németország, Lengyelország és Csehország.

Azon kivételes helyzetben vagyok, hogy személyesen is járhattam mind a négy helyen, megismerve a helyi vendéglátást, szálláshelyeket és embereket. Életre szóló élmény minden egyes hely, város, vidék, ahol az ember fia és lánya leteszi a lábát, a mai napig tartó ismeretségeket szerezve, mindig aktív, tartós emberi kapcsolatokkal gazdagíthatjuk baráti és ismerősi körünket. A négy ország konyhájáról, ételeiről egy egész könyvet tudnék megtölteni, mert annyira intenzív, kreatív és egyben sokszor egyszerű, bár tartalmas ételek és italok emelik hírnevüket, de igyekszem a magazin és a cikk korlátai közé fogalmazva kiemelni a lényeges részeket, dolgokat, remélve, hogy ez most így elég lesz. De bevallom, sosem az. A gasztronómia területe megannyi varázslattal, módszerrel és megoldással büszkélkedik, újabb és újabb variációk születnek egy-egy ízre, témára, fogásra és étel típusra, hogy ember legyen a talpán, aki arra vállalkozik, a Világ összes receptjét összegyűjti. Én most négyet (plusz egyet) hozok, remélem kipróbálják őket. Induljunk máris.

Franciaország gasztronómiája

A francia konyha alapvetően a római kori, valamint az olasz sütés-főzési módszereket vette át és fejlesztette tovább, mely utóbbit főleg az uralkodói osztály igényei indították el. Ebben a tevékenységben különösen XIV. Lajos főudvarmestere, Béchamel márki jeleskedett olyannyira, hogy mára már a francia lett a gasztronómia nyelve. Miután a XVI. századi francia konyhát a pazarlás jellemezte, a kor előrehaladtával szükségessé vált némi reformáció. Az ízek fontossága, az ételek élvezhetősége, a tálak és fogások egyre szebbé tétele lett a mérvadó. De nem csak az új ételek alkotása lett nagyon fontos, hanem a tálalás művészetének óriási magasságokba emelése is. A francia konyha egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy ételei vajjal vagy növényi zsiradékkal készülnek, ezáltal könnyen emészthetőek. Ehhez hozzájárul az is, hogy fűszereket csak körültekintően, mértékkel használnak, akkor is leginkább friss állapotban. Ilyenek a kakukkfű, a tárkony, a bazsalikom, a petrezselyemzöld, a turbolya. Kedvelik még a babérlevelet, a szerecsendiót, a fahéjat, a borsot, az utóbbiból viszonylag sokat használnak. Konyhájuk másik – számunkra igen kedves tulajdonsága – a változatosság. Előszeretettel fogyasztanak tengeri és édesvízi halakat, csigákat, kagylót, osztrigát különféle mártásokkal. A francia konyha adta a világ hideg és meleg alapmártásainak nagy részét, amelyeket régebben külön szakácsok készítettek. A francia alapmártások három fő csoportja: a világos, a felvert és a barna- vagy spanyol mártás. E három fő csoporton belül találjuk a tej-, a bársonyos, a hollandi és a béarni mártást, valamint a spanyol és barna vadmártást. A hideg mártások nagy csoportjába tartoznak a majonéz alapú mártások és egyéb hideg mártások (pl. Vinaigrette-mártás). Ezek a mártások könnyen tovább fejleszthetőek, ha különböző fűszerekkel vagy anyagokkal dúsítjuk őket. Ízletes vegán verziókat is készíthetünk az állati összetevők, növényi alapúra való cseréjével. A franciák sokféle levest is készítenek, zöldségleveseket, krém- és gyümölcsleveseket, húsleveseket, de talán a leghíresebbek a francia hagymaleves, a kagyló- és a homárleves. A húsok közül elsősorban marhahúst fogyasztanak, de számos módját ismerik a borjú, az ürü- és bárány hús elkészítésének is. A sertéshúsból készült ételek

VEGÁN FOGÁSOK FRANCIA ELEGANCIÁVAL

ritkábban szerepelnek az étlapon. A felsoroltak mellett igen kedveltek a házi és vadszárnyasokból, valamint a vadhúsokból készített finomságok is. A franciák az étkezés befejezésének a sajtot tekintik. Franciaországban mintegy háromszáz féle sajtot készítenek. Ezeket a kemény (pl. ementáli), a félkemény (pl. edami, trappista) és a lágy sajtok (pl. camembert) csoportjába sorolhatjuk. Nem ritka, hogy egy sajtot az előállítás helyéről neveznek el, így védve annak minőségét és hírnevét, hiszen így csak az adott terület használhatja ezt az elnevezést a termékre. Az étkezések végén általában háromféle sajtot találunk az asztalon, melyhez kísérőként borsot, vajat, sót, almát, körtét, diót tálalnak és természetesen a sajtokkal tökéletesen harmonizáló bort. Franciaország a jó bor hazája, kedvelik az almabort, a fehér- és vörösbort, valamint a rosé bort. A fentiek alapján nem meglepő, hogy sok étel készítéséhez használnak bort. A francia konyhában nélkülözhetetlen a borpárlat (cognac), amely pástétomok és egyéb ételek ízesítésére szolgál. A franciák ételeik sűrítéséhez burgonya lisztet használnak, rántást ritkán alkalmaznak. A csőben sütés (gratinírozás) francia készítési mód, de konyha technikájukban számos más olyan eljárás is van (pl. szotírozás, flambírozás), amely mind azt bizonyítja, hogy az európai konyhaművészet alakulásában igen nagy szerepet játszott a francia konyha. A franciák a tálalásnak is megadják a módját, hogy a szemet is jól lakassák. A palacsinta alapétel: a galette barna lisztből készül és sonkával, tojással, gombával töltik (főétel), míg a crepe édesség: készülhet csak a narancs ízű erős itallal, a Grand Marnier-val leöntve (ezt lángolva szolgálják fel). Édesség nem, de sajt minden esetben szerepel a napi menüben. A franciák 400 féle puha sajtot ismernek. Kedvelt a Camembert, a Brie, a chevre (kecskesajt) rengeteg változatban. Az édességek közül mousse-t (csokoládé vagy gyümölcs felhasználásával készült habot), flan-t (tojáskrémből készült étket) fogyaszthatnak, tortát esznek (ami a magyarok pitéire hasonlít) vagy gateau-t (a miénkhez hasonló tortát). Sok étteremben külön szakértő, a “sommelier” ajánlja, hogy melyik ételhez milyen bor illik. Kávét mindenütt felszolgálnak. A vacsora hasonlóan változatos, mint az ebéd. Ezt azonban gyakran leves (potage) is kiegészíti. Nem szabad abból kiindulnunk, hogy mivel mondjuk Párizsban vagyunk, finom ételeket kaphatunk minden sarkon, sem pedig abból, hogy az természetszerűen francia specialitás. A város tele van középszerű éttermekkel, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a világ legjobb éttermei közül is néhány itt találha-

tó. Sok étterem szombaton vagy vasárnap zárva tart. Júliusban vagy augusztusban egész hónapra is bezárhatnak, szabadság miatt. Sok étteremben rögzített árú menüt szolgálnak fel, megengedhető áron. A felszolgálási díj és adó mindig benne van az árban, így nem szükséges borravalót adni. Ebédidőben nagy a forgalom. Rendelést este 9 után már nem igazán fogadnak el. Előételnek ajánlható a gombasaláta, majonézes tojás, füstölt lazac és esetleg dinnye sonkával. Leveseket a legtöbb étteremben csak este lehet kapni. Édességnek megpróbálhatjuk a karamell pudingot vagy az ízesített joghurtot. Közel 350 féle sajt közül választhatunk. Bár elég hús-alapú mind a nemzet, mind a konyhája, ettől függetlenül természetesen itt is egyre növekvő számú a vegán és vegetáriánus lakosság. Egy nagyon népszerű étellel készültem, amelyet sokan kedvelnek, így arra gondoltam, ebből az írásból sem maradhat ki.

RATATOUILLE, A FRANCIA LECSÓ

A ratatouille egy hagyományos francia étel, amelynek számos elkészítési módja ismert. Az egyik ilyen változat a confit byaldi, amihez a zöldségeket vékony szeletekre vágjuk durva darabok helyett. Bár látszólag egyszerű étel, az elkészítése időigényesebb lehet, mint elsőre gondolnánk. Azonban az ízélmény minden egyes befektetett percért kárpótol.

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:

A piperade-hez:

- 1 db nagyobb fej vöröshagyma, apró kockára vágva

- 2 db piros húsú paprika

- 2 db közepes paradicsom

- 3 gerezd zúzott fokhagyma

- 1 evőkanál olívaolaj

- 2-3 szál friss kakukkfű - 5-6 levél friss bazsalikom

- 1 teáskanál cukor, 1 teáskanál só, pár tekerés frissen őrölt bors

A ratatouille-hoz:

- 1 db közepes zöld cukkini vékonyan felszeletelve

- 1 db közepes padlizsán vékonyan felszeletelve

- 1 db közepes sárga cukkini vagy sárga nyári tök vékonyan felszeletelve

- 2 db szilva paradicsom vékonyan felszeletelve

- 1 evőkanál olívaolaj, ízesítéshez só és frissen őrölt bors

A vinaigrette-hez:

- 1 evőkanál extra szűz olívaolaj

- 1 evőkanál balzsamecet

- ízesítéshez só és frissen őrölt bors

ELKÉSZÍTÉSE:

1. Melegítsük elő a sütőt 200 oC-ra.

2. Mossuk meg a paprikát, majd helyezzük egy tepsire. Süssük addig, amíg puha nem lesz. Tegyük egy zárható nylon tasakba vagy egy olyan tálba, amit le tudunk fedni. Ha így hűtjük ki meleg-langyosra, könnyebb lesz megpucolni. Pucoljuk meg, távolítsuk el a szárát és a magokat. Ezután vágjuk durvára és tegyük félre.

3. Egy késsel vékonyan vágjunk egy kis x-et a paradicsomok alján, hogy könnyebb legyen majd meghámozni és tegyük őket egy lábasba. Forraljunk annyi vizet, amennyi ellepi majd a paradicsomokat és forrázzuk le. 20-30 másodperc után vegyük ki és hámozzuk meg, majd vágjuk apróbb darabokra és ezt is tegyük félre.

4. Egy serpenyőben hevítsünk fel egy evőkanál olívaolajat, majd alacsony-közepes lángon kezdjük el pirítani a felaprított hagymát. Kb. 5 perc pirítás után adjuk hozzá a zúzott fokhagymát, majd további 1-2 perc után jöhet hozzá az előkészített paprika és paradicsom, illetve a zöldfűszerek.

5. Ha felforrt, vegyük a lángot minimumra és főzzük kb. 15 percig, amíg besűrűsödik. Időnként keverjük meg, hogy ne tapadjon le. Vegyük le a tűzről és szedjük ki belőle a bazsalikomot és a kakukkfüvet. Botmixerrel krémesítsük el, majd szűrjük át egy apró lyukú szűrőn.

6. Öntsük vissza a mártást egy lábasba, adjuk hozzá a cukrot, a sót és a fekete borsot. Forraljuk alacsony lángon résnyire lefedve addig, amíg besűrűsödik és már nem vizes az állaga (kb. 5-10 perc). Tegyünk félre belőle két evőkanálnyit a vinaigrette-hez.

7. Egy lehetőleg kerek sütőforma aljába oszlassuk el egyenletesen a mártást, majd a tetején váltakozva rendezzük a zöldségeket körökbe, kívülről befelé haladva. Sózzuk, borsozzuk, öntsünk rá egy kevés olívaolajat és süssük alufóliával lefedve 180 oC-on 45-50 percig, amíg a zöldségek megpuhulnak. Majd alufólia nélkül süssük további 10-15 percig, amíg kissé karamellizálódik a teteje.

8. Amíg sül, addig készítsük el a vinaigrette-et. Keverjük össze a két evőkanál mártást egy evőkanál olívaolajjal és egy evőkanál balzsamecettel, majd enyhén sózzuk, borsozzuk.

9. Tálaljuk az elkészült lecsót egy kis vinaigrette-el meglocsolva. Gyakran fogyasztják köretként, de egy könnyedebb főételként is megállja a helyét.

Azt hiszem, akár vegánok vagyunk, akár nem, ez a fogás nem okoz csalódást és biztos vagyok benne, hogy az úgymond lecsó szezonban többször is bedurrantjuk hozzá a tűzhelyet vagy a főzőlapot.

Németország gasztronómiája

Az ország minden tájegységének megvan a maga specialitása és mind meglepően változatos. A helyi ízek az adott vidék éghajlatát, földrajzi viszonyait és életmódját tükrözik. A németeknél

VEGÁN ÉTELPULT EGY NÉMET SZUPERMARKETBEN

az ebéd a főétkezés. A süteményt és édességet általában délután fogyasztják. Több közép- és kelet-európai országhoz hasonlóan, Németországban is a hús és a burgonya az alapja a konyhaművészetnek. Ez azzal magyarázható, hogy a viszonylag hűvös éghajlat nem tette lehetővé, hogy sok zöldség teremjen meg náluk, így a burgonya és a káposzta lett az uralkodó. Mindez nem jelenti

azt, hogy a német konyha egyhangú lenne. Megtaláljuk a kínálatban a vadhúsok különböző fajtái és a szárnyasok mellett a sertés- és marha sülteket is, valamint a belsőségből készült ételeket. Napjainkig jellegzetes német étel a sertéspecsenye, vöröskáposzta és a gombóc. A helyi különlegességekhez tartozik a bajor Schweinshaxen, ez a fortyogó zsírban felszolgált sertéscsülök; a berlini Eisbein, ugyanez pácolva. Bajorországi specialitás a Lüngerl (savanyú tüdő) és a májgombócleves (Leberknödelsuppe), amit gyakran követ a kolbászos káposzta. Frankfurt a levesről, virsliről és a borjúkarajról, Münster környéke a westfáliai sonkáról, Hessen a kasseli pácolt sertésbordáról nevezetes. Noha a németek elsősorban sertéshúst fogyasztanak, azért ismerik a tenger és az édesvizek gyümölcseit is. A thüringiai konyha nevezetessége a kétféle sajtból készült leves. A vegetáriánusok kedvence az Obazda, ami camembert-sajttal, tojássárgájával és vajjal megkent szendvics, vékonyra aprított vöröshagymával. Az édességek is nagyon kedveltek. A legjobb helyi konyhák egyike a Baden-Württembergi, amelynek fenséges a cseresznye tortája (Scharzwälder Kirschtorte). Az édességnél maradva, népszerű a berlini lekváros, mandulás Berliner Schnitten, ízletes a müncheni fánk is. A kínálatból kiemelkedik a Baumkuchen, amely csokoládéval bevont száraz piskóta tészta és a kedvencek közé tartozik a vastag fondü réteget körülvevő gyümölcskenyér is. Vacsora után szívesen fogyasztják a Rote Grütze-t, ami nagy adag tejszínhabbal, fagylalttal vagy vaníliahabbal felszolgált piros gyümölcskompót. Németország ismert kitűnő fehér borairól. Elsősorban rizling szőlőből készítik, a legtöbb díjnyertes bor Rheingau régióból való. Világhírű söröket találunk, ha erre járunk: a Löwenbräu, Holfbräu és Paulaner nevét minden sörivó ismeri. Az év egyik legjobban várt időszaka az október, amikor az Oktoberfest égisze alatt rengeteg helyen lehet mulatni, zenét hallgatni, enni, inni, kikapcsolódni, barátkozni. Egy egyszerű, de laktató és ízletes német étellel készültem, jöjjön is, természetesen húsmentes változatban.

FRIKADELLE, A NÉMET FASÍRT

Egy teljes mértékben autentikus étel. Minden elfogultságtól mentesen állítják többen is, hogy finomabb, mint az angol változata. Azért egy kevés majoránna mehet bele, ha valaki szereti. Baja nem lesz tőle, csak karakteresebb ízt kap. Növényi verzióban készítjük.

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:

- 5 dkg száraz kenyér/zsemle/ zsemlemorzsa

- 0,6 dl növényi tej

- 5 dkg vöröshagyma

- 1/4 csokor petrezselyem - 2 evőkanál étolaj

- 1 teáskanál növényi vaj, margarin

- 30 dkg darált húspótló vegyesen (szejtán és tofu egyenlő arányban)

- 1/2 db tojásnak megfelelő tojáspótló por - ízlés szerint só és bors

ELKÉSZÍTÉSE:

1. Mérjük ki a hozzávalókat, a húspótlókat, a zsemlemorzsát.

2. Fűszerezzük, majd jöhet hozzá a tojáspótló, a növényi tej.

3. Vágjuk nagyon apróra a hagymát és pirítsuk egy evőkanál olajon üvegesre.

4. Ha kihűlt a hagyma, adjuk hozzá, majd gyúrjuk össze a fasírt alapanyagait. Ez alapvetően egy szigorúan kézzel végzendő, nagyjából 5 perces munka. Nagyon megéri, mert megváltozik a hús fehérje szerkezete.

5. Hagyjuk pihenni, hogy átjárja a fűszerezés. Lefedve, hűtőben tárolva.

6. Sütés előtt vegyük ki a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedhessen, formázzuk

meg a gombócokat, majd egy evőkanál étolaj és a növényi vaj keverékén, közepes lángon süssük készre. Krumplipürével együtt a legjobb.

Lengyelország gasztronómiája

A lengyel konyhát is a kultúrák ízvilágának keveredése jellemzi. Meghatározó az orosz, az ukrán és a német hatás. Ételeik általában sok fűszert (sáfrány, majoranna, bors), sok hagymát és fokhagymát tartalmaznak. A lengyelek sokféle levest készítenek (uborkaleves, céklaleves), ezek igen ízletesek és gazdagok. A húsételekhez leginkább sertést, marhát és csirkét használnak. Köretként

VÁLTOZATOS

leginkább burgonyát fogyasztanak, amit különböző módokon készítenek el. Jellemző még a sokféle savanyúság és saláta. A húsokhoz általában mindig felszolgálnak valamilyen szószt vagy mártást. Egyik nemzeti ételük a bigos, amely leginkább a mi székelykáposztánk megfelelője. Szláv népként rengeteg főzeléket és kását ismernek és készítenek. Rengeteg péksüteményt állítanak elő, édeset és sósat egyaránt. A desszertek közül a legfontosabbak a fagylaltok és a túrós sütemények. A torták közül a máktortát érdemes kipróbálni. Az alkoholos italok közül a legkedveltebbek a borok, a sörök és a vodka. A lengyelek a koffein tartalmú italokat sem vetik meg, naponta többször fogyasztanak teát vagy kávét. A lengyel konyha ízei, aromái sokban különböznek a magyar konyhától, de hamar megszereti a magyar vendég. Különösen finomak a meleg előételek, amelyeket a kelvirágtól a burgonyáig, a legkülönbözőbb zöldségekből készítenek. A lengyel gasztronómiának igen nagy a vonzereje. Lengyelországban általában négyszer étkeznek az emberek. Aligha van nép a világon, melynek hazáján annyi vihar söpört végig, szétszórva polgárait a világ minden tájára. És természetes, hogy amikor egy külföldön élő lengyel hazaérkezik, a vendéglő menü kártyáján azokból az ételekből válogat, amiket valaha

a lengyel konyha jellegzetes fogásaiként ismert meg, vagy amelyekről talán csak szüleitől hallott. A hagyományoknak mélyek a gyökerei. Egy régebbi krónika bepillantást nyújt egy gazdag paraszt kamrájába. A leírás első helyen a búzadarát említi, utána a liszteket, melyekből sokféle kenyér készült, a borsót, a babot, a lenolajat, a szárított és pácolt gombát, a sózott és füstölt marha- és sertéshúst, vadakat, ószláv kolbászt, szalonnát, sajtot, vajat, mézet. Mint ahogy a lengyel konyhaművészet máig őrzi a hagyományokat, átvéve a legjobb ízeket a főúri, nemesi, paraszti konyhából és a szomszédos országokból, amelyeknek népeivel a lengyeleket a történelem összesodorta. Így fér meg a búzadara leves a Jagellók udvarában kedvelt litván levessel, a krakkói módra sütött kacsa a két töltelékkel készített pulykával, a gombasaláta a sonkával töltött báránnyal, a vajban párolt süllő a lengyel módra készített ponttyal, a lengyeles mártással tálalt kolbász a Napóleon-módra készített marhasülttel, a diós mazurka a túrótortával. Ami pedig az illatokat illeti. Egy XII. századi krónikában ez a leírás olvasható Krakkóról: szép és nagy város sok házzal és lakossal, piacokkal, szőlőlugasokkal és gyümölcsösökkel. S hogy a szőlőlugasok terméséből bor is készült, arra bizonyíték több helységnek a borra utaló neve, mint például Winiary. A bor azonban a régi időkben csak a legelőkelőbbek asztalára került és igazán ma sem különösebben népszerű. Annál inkább a sör, amely a legrégibb időktől nélkülözhetetlen, szinte a vizet pótolta a paraszt családoknál, ahol helyben főzték, s elmaradhatatlan volt – persze jobb minőségben – a főúri lakomákon és a királyi udvarban is. Sok jó ételük van, nehéz volt kiválasztanom azt, amely most következik.

LENGYEL LEPÉNY, IGAZI KRÉMES CSODA

Ebből az országból most az édesszájú Olvasóknak kedvezek kicsit, bár remélem, nem csak ők kapnak kedvet ennek a tartalmas és édes élve-

SNACK KÍNÁLAT LENGYELHONBAN IS

zetnek az elkészítésére. Természetesen vegánná varázsolt recepttel érkeztem.

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:

- 2 db tojásnak megfelelő tojáspótló por

- 10 dkg cukor

- 5 dkg margarin

- 2 evőkanál méz

- 50 dkg liszt

- 1 kávéskanál szódabikarbóna

- 5 evőkanál langyos növényi tej

A krémhez:

- 1 liter növényi tej (zab vagy rizs a legjobb ehhez)

- 10 evőkanál liszt

- 20 dkg porcukor

- 25 dkg margarin

- 2 dkg vaníliás cukor

- 3 evőkanál kakaópor

A tetejére

- 1 tábla ét-tortabevonó

ELKÉSZÍTÉSE:

1. Gépi keverővel gőz felett kikeverjük a tojáspótlót, 10 dkg cukrot, 5 dkg margarint és a 2 evőkanál mézet.

2. A lisztet és az 5 evőkanál langyos növényi tejben elkevert szódabikarbónát hozzáadjuk a gőz felett kikevert masszához. 3 lapot sütünk belőle.

3. A 10 evőkanál lisztet és az 1 liter növényi tejet csomómentesre keverjük, majd tűzre teszszük és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Hagyjuk teljesen kihűlni.

4. A porcukrot és a margarint kikeverjük, majd fokozatosan hozzáadjuk a kihűlt lisztes krémet. Két részre osztjuk, az egyikbe 3 evőkanál kakaót rakunk, a másikba 2 csomag vaníliás cukrot.

5. Így az alsó része kakaós, a felső pedig vaníliás lesz. A tetejére tortabevonót rakunk, majd hűtőbe tesszük és hagyjuk összeérni az ízeket, valamint kihűlni.

Csehország gasztronómiája

A tipikus cseh étel a knédli sült hússal és savanyú káposztával, meg persze egy kis sörrel. Knédli van többféle is: a klasszikusnak számító zsemlés –apróra vágott zsemlét tesznek a tésztájába. Van a krumplis – a legközkedveltebb, továbbá a füstölt apróra vágott sertéshúst tartalmazó. A desszertek közül sok helyen kínálják a gyümölcsös knédlit, ami nem más, mint a szilvás vagy sárgabarackos

gombóc cseh megfelelője, nem cukros zsemlemorzsába görgetik, hanem túróval és porcukorral szórva szolgálják fel. Az almás-rétes ugyanolyan közkedvelt, mint Magyarországon. Meg kell még mindenképpen említeni, hogy a cseh konyha sok lisztet használ, a levesek is sűrűk, viszont, ha a leg-

finomabbat akarjuk megkóstolni, válasszuk a “nevesincs” levest, vagy más néven a Kulajdát, esetleg a Kyselot, amely savanyú kenyérleves. Mint mindenütt másutt Közép-Európában, a cseh kulináris szokásokra is az a jellemző, hogy viszonylag kevés, ám kitűnő alapanyagot használnak fel és az a céljuk, hogy felkészítsék a szervezetet a kemény munkára és a hideg tél átvészelésére. Zavarba ejtően sok fajta liszt van és sok helyen termesztenek cukorrépát is, a sütemények, édességek és a török kávé cukor szükségletének kielégítésére. A másik nemzeti gasztro-jellegzetesség a sör. Bárhová megyünk az országban, találni fogunk olyan helyet, ahol egy korsó finoman gyöngyöző habos folyékony kenyeret tesznek elénk. Ezt bizonyítja az is, hogy Csehországban az egy főre eső évi sörfogyasztás eléri a 157 litert és ebben a csehek világelsők. A leghíresebb cseh sörök a következők: Pilsner Urquell, Staropramen, Litovel, Krušovice, Gambrinus, Budvar. Prágában bőséges a választék az étkezési lehetőségek terén. A sült kolbászt áruló filléres büféktől kezdve az olcsó, hagyományos éttermeken át, a drága gasztronómiát kínáló helyekig mindenki megtalálja az ízlésének és a pénztárcájának megfelelőt. Nagyon kedveltek a kiülős vendéglők is, főleg a Moldva partján és az Óváros főterén. Desszertként kóstoljunk meg egy “vdolek”-et, vagyis gyümölcsös gombócot túróval és porcukorral. Csehországban a sör jóval több, mint egy alkoholtartalmú ital. A sör a hagyományok és a társadalmi érintkezések fontos része. Néhány söröző saját sörfőzdével is rendelkezik, ahol bepillantást nyerhetünk e kedvelt nedű készítésének titkaiba. Nem kevésbé ismert

CSEH VEGÁN FAGYIK, FORMÁS KIVITELBEN

és közkedvelt a gyógynövénykivonatokat tartalmazó rövid ital, a Becherovka. Cseh sörözőben 3 fogásos menüt már 2000-2500 HUF-tól lehet kapni. Kisebb, eldugott helyeken még kedvezőbbek az árak. A kávét többnyire törökösen főzik. Süteményeiken érződik a Monarchia hatása. Leginkább rétest és palacsintát kínálnak desszert gyanánt.

ZNOJMÓI VEGÁN PÖRKÖLT CSEH KNÉDLIVEL

Ha Csehországban járunk, Isten elleni vétek, ha nem kóstoljuk meg nemzeti kincsüket, a knédlit. Egy kicsit csavarok a recepten, ami igazából

kettő, így egy laza 2in1 jelzővel ellátott laktató finomság készül, amelyek tökéletesen illenek egymáshoz. Egy ínycsiklandó pörkölt és a cseheknél elmaradhatatlan knédli kombinációja következik.

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:

A pörkölthöz:

- 32 dkg füstölt tofu

- 40 dkg zsiradék, lehetőleg étolaj, esetleg olíva olaj

- 4 dkg hagyma

- 4 dkg savanyú uborka

- 2 dkg sima liszt

- 3 dl zöldség alaplé

A knédlihez:

- 500 gr sima liszt

- 1 teáskanál só,

- 1 teáskanál cukor

- 0,7 dkg száraz élesztő (1 csomag)

- 3 evőkanál olvasztott növényi vaj

- 250 ml langyos növényi tej

- 1 db tojásnak megfelelő növényi tojáspótló por

ELKÉSZÍTÉSE:

1. Először jön a knédli. A tejet megmelegít-

jük, a vajat felolvasztjuk. A hozzávalókat tésztakeverő gépben, simára és közepesen lágy tésztává gyúrjuk. Ha kész, kelesztjük egy órát.

2. A megkelt tésztát két részre vágjuk, mindegyik félből formázunk egy-egy hengert. Ezután még 20 percig kelesztjük. Forrásban lévő vízben - lehetőleg nagy edényben - 20 percig, lefedve főzzük. Érdemes külön-külön főzni a két cipót.

3. Mivel a knédli vekni főzéskor még megdagad, ügyelni kell, hogy a fedő alatt erre legyen hely. A veknit szűrő kanállal vegyük ki és villával több helyen szurkáljuk meg. Ha megfelelő, lehet szeletelni.

4. Gombamártás vagy székelykáposzta mellé tálalva nagyon finom, de mi már elígérkeztünk a znojmói pörköltnek. Nézzük az elkészítését.

5. A tofut szép, egyenletes kockákra vágjuk, majd mérsékelten megpirítjuk. Az olajat pároláskor adjuk hozzá.

6. Zöldség alaplevet vagy vizet öntünk alá és az előzőleg felszeletelt, leforrázott hagymával tovább pároljuk.

7. A megpuhult tofu kockákat megszórjuk liszttel, hozzáadjuk a meghámozott, legyalult uborkát és készre pároljuk.

8. A levét ne főzzük el. Ízlés szerint sózzuk, majd szépen tálaljuk a knédlivel.

Azt hiszem, nem maradt más hátra, mint a jókívánság. Tőlem Önnek, Neked, Kedves Olvasóm. Vagy ha már egyéb fórumokon is követed munkásságom, akkor talán írhatom, hogy Követőm. Ez a kívánság pedig nem más, mint a “Jó Étvágyat Kívánok”. Így, csupa nagy betűvel. Sokszor bele sem gondolunk abba, hogy a mindennapok már-már sztenderddé vált és gyakran használt mondataiban mennyi energia, szándék és jóság rejtőzik. Hiszen amikor azt mondjuk egymásnak, hogy “Szép Napot”, “Szép Estét”, “Jó munkát”, akkor igazából egy pillanatnyi rezgésünket átadva a Másik Félnek, abban bízunk, hogy remélhetőleg a kívánság valóra válik és egy kis pozitív érzést tudunk a másik életébe vinni, akár csak egy másodpercre, percre is. Mert mi másról is szólna az Élet maga, mint a jó dolgokról, az élményekről, az egymásra való odafigyelésről, vagy akár egy tartalmas étkezésről, finom ízekkel. Én most igyekeztem hozzájárulni kicsit ezzel a pár oldallal és a rajtuk lévő fogásokkal. Legyen szép a májusi hónapunk, jöjjön lassan a nyár és Boldog Születésnapot az Európai Uniós Magyarországnak. Éljen Május Elseje!

FOTÓK: Cookpad, Eurovegan, Green Queen, Nutriciously, Prove, Veganary, VeggieVisa

VEGÁN KALENDÁRIUM 2024 - Április

Gyönyörűséges tavaszi köszöntővel és egyre hosszabbra nyúló nappalokkal köszöntöm rovatom és a Magazin Kedves Olvasóit. Jól vannak? Remélem igen. Már csak szűk két hónap és indulnak a nyári szabadságolások, a nebulókat is várja a nyári szünet, sok-sok élménnyel. Persze a Csak Pozitívan Csapata nyáron sem pihen. Nagyszerű, érdekes, izgalmas dolgokkal, eseményekkel jövünk, hiszen mindig történik valami a házunk táján. Magazinunk éppen 5 éves, egy gyermek szempontjából nézve a kort, jövőre iskolába megy (itt a Szerző kicsit mosolyog). De addig is, még két nagyszerű hónap vár ránk. Az időjárás jelenlegi szeszélyes állapotát nem tekintve, azért csak itt a tavasz végre, aránylag többet van meleg, mint nem - lényeg az optimizmus -, körülöttünk bódító virág és a természet illata fejti ki együttesen jótékony hatását. Szóval mondhatni, a dolgok kezdenek kicsit jobbra fordulni, már ami az évszakokat illeti. Nagyon sok minden történik körülöttünk. Főszerkesztőnk már a leadott anyagok egy része után körüzenetben tudatta velünk, hogy elképesztő, milyen összhang, tudatosság és szinkronicitás van köztünk, szerzők között és menynyire izgatottan várja a megjelenést, természetesen velünk együtt. Hoztam pár érdekességet, nyugodtan dőljenek hátra és pihenjenek, olvassanak egy jót.

A növényi húskészítmények és alternatív fehérjeforrások piacán, régóta két név uralja a terepet. Mivel még mindig viszonylag új szektorról van szó, talán túlzás lenne azt állítani, hogy a verseny anynyira kétpólusú, mint mondjuk a kólák piacán, de az biztos, hogy jelenleg az Impossible Foods és a Beyond Meat messze a legismertebb növényi húsokat gyártó cégek az Egyesült Államokban és jó eséllyel az egész világon is. A Moonshot Collabo-

rative egy felmérés során arra volt kíváncsi, hogy a két növényi alapú óriás közül melyiket kedvelik jobban a vásárlók, melyiket lehet megkoronázni a növényi hamburgerek királyaként. És bár kijelenthető, hogy az egyik cég egy kicsivel a másik előtt végzett, a felmérés arra is rávilágított, hogy a válaszadók nem nagyon tudnak különbséget tenni a két termék között. Az eredmények egyébként jól visszatükrözik a két cég marketing- és terjesztési stratégiáját is, vagyis azt, hogy a Beyond Meat jelent meg először a piacon és leginkább áruházakban kezdték el terjeszteni a termékeiket, míg az Impossible inkább az éttermekre fókuszált. Emiatt az Impossible több étteremben, a Beyond termékei pedig több szupermarketben érhetők el. Az 540 megkérdezett közül mind az Impossible Burgert (60%), mind a Beyond Burgert (58%) elég sokan kóstolták már, de az Impossible-t kicsivel többen. A magukat vegetáriánusként meghatározó válaszadók közül viszont többen próbálták a Beyondot. Az alacsony jövedelmű háztartásokban lakók sokkal nagyobb mértékben próbálták az Impossible termékét, túlnyomórészt gyorséttermekben. A pozitív visszajelzés is nagyjából azonos mértékben oszlik meg a két brand között. A Beyondot a kóstolók 84%-a kedvelte, 48%-uk pedig kifejezetten kedvelte, az Impossible Burger esetében ugyanezek az értékek 89% és 56% voltak. Beyond

Burgert a kérdezettek 67%-a fog valószínűleg vásárolni a következő évben is, az Impossible Burger kapcsán 77% válaszolt ugyanígy. Az Impossible Burgerek minimális előnye a legtöbb mutatóban talán annak tudható be, hogy a felmérésben résztvevők nagyobb arányban jelölték meg a jövőbeli vásárlások indokaként a jó ízt (Impossible – 64%; Beyond – 60%) és az egészséget (Impossible – 59%; Beyond – 55%) az Impossible javára, de a Beyondot többen azonosítják az állatjóléttel. Ennek oka a kutatást végzők szerint az lehet, hogy mivel a termék hamarabb került a piacra, az etikai szempontok alapján vásárlók hamarabb rátaláltak és kialakult egyfajta brand iránti hűség. Érdekes, hogy mivel a vásárlók nem nagyon tudják megkülönböztetni a két növényi hamburgert, így a legtöbben azt sem tudták eldönteni, hogy adott kijelentések melyik cég gyártmányaira utalnak. Egyedül abban volt némi egyetértés, hogy az Impossible Burgert lehet a Burger Kingben kapni (ezt a résztvevők 50%-a tudta), de a többi kérdés kapcsán a válaszadók kétharmada nem tudta eldönteni, hogy melyikre igaz. Összességében elmondható, hogy az Impossible Burgerek kicsivel a Beyond Burgerek előtt járnak népszerűségben, de mindkét brandnek megvan a saját vásárlói köre. Az Impossible termékeit valamivel egészségesebbnek tartják és a húsevő, valamint a mindenevő vásárlók nagyobb mértékben fogyasztják. A Beyond pedig a vegetáriánusok és az etikai indíttatásból vásárlók között népszerűbb.

Az Impossible termékei itt láthatók: https://impossiblefoods.com/products

ELŐSZÖR KAPOTT MICHELIN-CSILLAGOT EGY FRANCIA VEGÁN ÉTTEREM

Ki mondta azt, hogy egy vegán étel nem lehet finom? Sőt, egyenesen mennyei. Igazi gasztronómiai élmény. Örömteli esemény történt Franciaországban, az ONA elnevezésű vegán étterem Michelin-csillagot kapott. A Bordeaux-tól 47 kilométerre fekvő, alig több, mint hatezer lelket számláló Arès nevű kisvárosban 2016-ban nyitották meg a kizárólag növényi alapanyagokat felhasználó vendéglátó helyiséget és nem is akármilyen módon. A vállalkozó kedvű tulajdonosok ugyanis banki hitel nélkül, egy közösségi pénzügyi kampány révén indították be az üzletet, nem csoda tehát, hogy a meglepett és büszke séf sem feledkezett meg a dicsőség pillanatában arról, kik segédkeztek az étterem megnyitásában.

BEYOND MEAT HÚSPÓTLÓ POGÁCSA, BURGERBEN

Külön köszönetet mondott annak a közel 80 önkéntesnek, akik a barátokon, családon kívül önzetlen segítséget nyújtottak az induláshoz két hónapon keresztül. A séf, aki hölgy, Claire Vallée, hétfogásos gasztronómiai menüjében a fenyőt és a vargányát japán szakéval, a zellert és a tonkababot pedig borostyán sörrel ötvözte. A sors keze, hogy ugyan hol máshol kaphatta volna meg az értesítést, mint a konyhában, ahol éppen egy rádióműsor számára készített elő egy különleges receptet. Az étterem is küldetéséről kapta nevét,

hiszen az ONA (Origine Non Animale) a nem állati eredetű francia kifejezés kezdőbetűiből született. És hogy mennyire nem hittek a kívülállók a sikerben, arra éppen a közösségi összefogás a legjobb példa, hiszen a klasszikus bankok nem voltak hajlandóak az ötlet finanszírozására. A bankárok akkoriban sem a veganizmusban, sem a növényi alapú gasztronómiában, de még a kiválasztott helyben sem láttak perspektívát. Claire, aki civilben egyébként archeológus, azonban azt vallja, hogy semmi sem lehetetlen, így nem is engedte, hogy bárki a kedvét szegje. Bízott a tervében és sikerre is vitte azt. Az ONA már 2018-ban elnyerte a híres Michelin kalauz „villáját”, amely a csillagosok előszobájának is tekinthető. Persze azt is tudta, hogy a tisztán növényi ételek tálalása nagyon is komplikált feladat a legmagasabb gasztronómiai körökben, miközben teljesen újszerű is. A kiváló séf egyébként akkor fordult a húsmentes étkezés felé, amikor egy évig Thaiföldön élt. Franciaországba visszatérve egy elegáns étteremben dolgozott, amikor rájött, hogy egyszerűen nem bír tovább állati termékekkel foglalkozni, jobban vonzzák a zöldségek, gyümölcsök és gabonák. Innen pedig már csak egy lépés volt a vegán étterem, az ONA megnyitása. Az ONA sikere valójában kettős siker, hiszen nemcsak csil-

lagot kapott, de azon nyomban egy zöld csillagot is, amelyet azon intézmények díjazására vezettek be, amelyek élen járnak a környezettudatos szemlélet alkalmazásában. A koronavírus-járvány alatt az ONA is a túlélésért küzdött, de úgy tűnik, hogy a Michelintől kapott csillagok révén, több esélye volt a túlélésre, mint a konkurenciának.

Az ONA képekben, egy kis francia hangulattal: https://clairevallee.com/en/ona/

MŰKÖDIK A LIDL TAKTIKÁJA, SIKERÜLT NÖVELNI A VEGÁN TERMÉKEK

ÉRTÉKESÍTÉSÉT

A német Lidl a napokban jelentette be, hogy az árparitás bevezetését követően nagymértékben nőtt a vegán termékek értékesítése. A fehérje átállásról szóló rendezvényen száznál is több piaci résztvevő, tudós és politikus vett részt. A fő téma a fehérje termelés jövője és az állatjó-

lét volt. Az áruházlánc továbbra is elkötelezett a fenntartható élelmiszerek mellett. A Lidl a fehérje átállásról tartott rendezvényén jelentette be, hogy a tavalyi árakat módosító taktikájának köszönhetően a vegán termékek értékesítése igen nagy mértékben megnövekedett. A növekedés 30 százalékos, vagyis majdnem harmadával több vegán terméket értékesítettek, amióta bevezették az árparitást, azaz saját márkás vegán termékeik árát a velük megegyező állati eredetű élelmiszeréhez igazították. Amit a beszélgetésekből megtudhattunk, hogy az egészséges és fenntartható fehérjére való átállás nagy lehetőségeket, mindazonáltal komoly kihívásokat is jelent az élelmezési láncolatban részt vevők számára. A fehérje átalakítás egy hosszú távú folyamat, amely nagy érdeklődésre tart számot a népesség és a gazdaság részéről egyaránt. Az áruházlánc tavalyi ár

ONA, A FRANCIÁK MICHELIN CSILLAGOS VEGÁN ÉTTERME

A LIDL NAGY TEMPÓBAN ZÖLDÍT

módosításával mindenképpen nagy lépést tett a jó irányba. A növényi alapú fehérje készítményekkel kapcsolatos egyik legkomolyabb kritika a jelenlegi áruk, az állati eredetű termékekhez képest ezek általában ugyanis drágábbak. Ez részben a kisebb léptékű termelésnek tudható be, de részben annak is, hogy az állattartó ipar továbbra is hatalmas mennyiségű EU-s és kormányzati pénz támogatást kap. A Lidl az árparitás bevezetésével megszüntette ezt az egyenlőtlenséget. Ezen felül több olyan módosítást is eszközöltek, amelyek a vegán termékek népszerűséget növelték. Ezek közül az egyik, hogy nem elkülönített helyre, hanem az állati eredetű megfelelőjük mellé helyezték az egyes vegán termékeket. Így azok, akik az egészséges vagy fenntartható élelmiszereket felsorakoztató polcok vagy hűtők közelébe sem szoktak menni, szintén találkozhatnak a növényi alternatívákkal. A Lidl továbbá folyamatosan csökkenti az állati eredetű termékek kínálatát. Ennek oka, hogy az áruházlánc szerint nincs más megoldás, ha fenntartható módon szeretnének működni. Németország kifejezetten jó helyszín az ilyen jellegű kezdeményezésekre. Berlin (ahol a rendezvényt is tartották), a HappyCow leginkább vegánbarát városainak listáján idén újra a második helyet csípte meg. A németek pedig tavaly is tovább csökkentették a hús fogyasztásukat, ezzel újabb rekordot állítottak fel. Gratulálunk!

Magyar, vegán, Lidl: https://www.lidl.hu/c/vegetarianus-es-vegan-termekeink/a10017497

CSAK A MENTES FESZTIVÁL

Sikeresen debütált az új helyszínen a Csak a Mentes Tavaszi Fesztivál! Rengetegen voltak kíváncsiak a Mom Sportban tartott eseményre, ahol közel 70 kiállító - köztük Magazinunk is - várta az érdeklődőket. A természetes szépségápolás jegyében kozmetikai kezeléseket, natúr sminket, arcmasszázst is kipróbálhattak a látogatók a helyszínen. Bemutatkozott több, mint 10 új kiállító is, akikkel a jövőben is találkozhatunk még majd a CSAM Feszteken. Az előadásokról és kiállító partnerekről folyamatosan, azóta is töltik fel a képeket a cég közösségi oldalaira. Egy kis extra figyelmesség: a hétvége összes programjának felvételeit meg lehet vásárolni egyben és otthonunk kényelmében nézhetjük vissza őket 1 hónapig. A szervezők nagyon hálásak azért, hogy ennyien ott voltak, rengeteg új kapcsolat született, a hasonló érdeklődés mágnesként vonzotta a különböző

gazdasági és fogyasztói szegmensekből a látogatókat. Herczeg Andrea ügyvezető, tulajdonos és ötletgazda mondatait inkább idézem, mert az adja vissza az esemény rezgését legjobban. Néz-

CSAK A MENTES CSAPAT, A FESZTIVÁLON

zük, Andi hogyan látta az első Mom Sportban tartott Csak A Mentes Fesztivált:

“Tudatosan nem posztoltam a hétvégi rendezvényről eddig. Egyrészt adnom kellett magamnak időt a regenerálódásra, másrészt le kellett ülepednie a rengeteg élménynek, ami a hétvégén ért! Hatalmas kihívás volt egy jóval nagyobb helyszínre szervezni, teljesen ismeretlen körülmények között. 7. éve szervezek eseményeket, de még én is találkoztam olyan felmerülő problémával, aminek a megoldása még nem megy ösztönösen. Nyilván így egy sokkal feszültebb készülődés is volt, hiszen helyszín váltásnál azért benne van a pakliban, hogy vajon a jól felépített közösségünk minden tagja velünk tart-e, sikerül-e megszólítani a lokális közönséget stb. Rengeteg munkát tettünk bele a csapatommal és a kiállítók is egy közösségként fogtak össze, hogy megvalósíthassuk az eddigi leghangosabb kampányunkat. Többen jeleztétek, hogy a csapból is a CSAM folyt az utolsó egy hétben. Ennek mi örülünk. Aztán elérkezett a pénteki nap, amikor már a gyakorlatban láthattam megvalósulni mindazt, amit addig csak rajzokon és a fejemben képzeltem el. A beköltözés nagyon flottul ment, az elrendezés is elég mutatós lett és az ajándékcsomagok is gyorsan elkészültek, mondjuk maratoni nap volt, hogy minden elő legyen készítve a másnapi nyitásra. Szombaton minden kiállító a helyére került, megható volt látni, hogy

az üres csarnok, hogyan telik meg élettel. Aztán megnyitottunk és elkezdtek érkezni a látogatók is, nem kevesen, mert már nyitásnál sorban állás alakult ki. Munkatársaim profin kezelték a megújult jegy rendszerünket (Passeum is készenlétben állt) és a beáramló tömeget egyszer csak elnyelte a tágas helyszín. Az előadóterem is szépen megtelt és körbenézve rengeteg mosolygós, egymással kapcsolódó embert láthattunk. Jól esett, hogy sok-sok ismerős arcot köszönthettem, igyekeztem mindenkivel egy-egy rövid mondatot váltani, ami olykor-olykor lehetetlennek tűnt. Mindenkinek volt egy jó szava, dícsérete, vállveregetése. Természetesen ilyenkor még nem fogom fel, mit is hoztunk létre. Fel-fel szaladtam a galériára, hogy memorizáljam ezt a képet, hogy fentről nézzem a pezsgést, ami a rendezvényen történt. Figyeltem a munkatársaimat, akik adrenalintól fűtve villámgyorsan végezték a feladatokat. Odaszóltunk egymásnak a walkie-talkien (itt is köszi Miklovicz Norbert, hogy tesztelhettük) jó pár km-től kíméltük meg magunkat a gyors információ áramlásnak köszönhetően. Nekem a két nap egy szemvillanás alatt repült el. Hétfőn és kedden próbáltam visszaidézni minden apró momentumát és elkönyvelni, hogy mi egy Mom Sportot töltöttünk meg mentes kiállítókkal, látogatókkal egy sikeresnek elkönyvelhető fesztiválon. Előttünk eddig soha nem szervezett ekkora helyszínen speciális, mentes fesztivált. Hihetetlen! Na, erre kell a pár nap feldolgozási idő! Mérhetetlenül hálás vagyok a munkatársaimnak, vérprofik voltak egész hétvégén. A kiállítóimnak, akik odatették magukat, színes és aktív standokkal készülve. A helyszín embereinek, hogy jól viselték az ezredik kérdésünket is. A biztonsági és takarító szolgálatnak, és természetesen a látogató közönségünknek! Egyszerűen hihetetlen ez az egész! Mertem nagyot álmodni, a csapatom mellettem volt és megcsináltuk! Köszönjük!” Ilyen volt tehát a Fesztivál. Folytatása következik hamarosan.

A CSAM FB oldalán sok színes képet találunk: https://www.facebook.com/csakamentes

VEGÁN IRÁNYBA MOZDULT A HIVATALOS NÉMET TÁPLÁLKOZÁSI ÚTMUTATÁS

Több zöldség, kevesebb tejtermék. Frissült a hivatalos németországi táplálkozási útmutató, amely szerint a példaértékű étkezés háromnegyedének növényekből kellene állnia. Csökkentették továbbá a tejtermékek ajánlott fogyasztási

mennyiségét is. A cukros üdítők és a feldolgozott termékek teljesen kikerültek az ajánlások közül, hiszen semmilyen vonatkozásban nem tartják őket javasolhatónak. A Német Táplálkozási Társaság frissítette az állampolgárok számára javasolt táplálkozási útmutatóját. Az új német táplálkozási diagram legnagyobb részét a növények teszik ki. A leírás meg is jegyzi, hogy „az egészséges és környezetbarát étrend több mint háromnegyede

növényi alapú. Az állati eredetű fehérjék a kördiagram apró részére korlátozódtak, kiegészítő ételekként. Az útmutató központi részét a középen lévő italok foglalják el. Az ajánlás alapján napi legalább 1,5 liter folyadékbevitel javasolt, ami lehetőleg víz vagy tea legyen. A cukros üdítők, valamint az alkohol sem kerültek fel a diagramra, mert semmilyen mértékben nem képezik részét egy egészséges étrendnek. A szilárd élelmiszerek legnagyobb részét a gyümölcsök és zöldségek teszik ki. Egy jól felépített étrendnek jórészt ezekből kell állnia a diagram vizuális felosztása szerint. A hüvelyesek és magvak – mint a növényvilág legjobb fehérje forrásai – külön kategóriát kaptak. Ezenfelül (egyharmad arányban a teljes kiőrlésű) gabonák, tésztafélék és a burgonya foglalnak el nagy helyet az ábrán, mint szénhidrátforrások. Az útmutató a zsírok és olajok kategóriában inkább a növényi olajokat ajánlja az állati eredetű vaj helyett. A megfelelő táplálkozás alapja, hogy a szükséges mennyiségű energiát és tápanyagokat, mint a szénhidrát, fehérjék, zsírok, vitaminok, ásványi anyagok, magunkhoz vegyük. Minden tápanyag létfontosságú funkciókat lát el a szervezetben. De egyetlen élelmiszer vagy élelmiszercsoport sem tartalmazza az összes tápanyagot elegendő mennyiségben. Széles skálán mozogva, változatosan célszerű étkezni, hogy a szervezetet minden tápanyaggal ellássuk. Az új táplálkozási

NÖVÉNYI ÉTELEKET JAVASOL AZ ÚJ NÉMET TÁPLÁLKOZÁSI ÚTMUTATÓ

útmutató weboldalán találunk egy napi 2000 kcal energiaszükségletű, vegyes táplálkozású ember számára összeállított táplálkozási útmutatót is. Ebben a hús mennyiségét heti 2 adagban (1 adag = 120 gramm) határozzák meg, tojásból pedig hetente csak 1 darabot javasolnak. A tejtermékek napi javasolt fogyasztását a korábbi napi 3 adagról (1 adag = 250 gramm tej, 30 gramm sajt) 2 adagra csökkentették. Az ajánlás felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a növényi tej alternatívák mellett döntünk, úgy figyelni kell a kalcium, a B2-vitamin és a jód megfelelő bevitelére. Az új német táplálkozási útmutató ajánlásai nagyban hasonlítanak a tavaly publikált Nordic Nutrition Recommendations javaslataira. A több száz oldalas tápanyag-beviteli ajánló szintén egy alapjaiban a teljes értékű növényi élelmiszerekre alapozott étrendet tart kívánatosnak és követendőnek.

Az egészséges vegán étrendről egy kicsit bővebben: https://maveg.hu/uj/taplalkozas/

A SWEET GORILLA SÉTÁLÓ TORTÁI

Nemrég a Gorilla csapata, a Vegan Business Circle szervezésében részt vett a HVG Állásbörze rendezvényen, ahol a VIP Lounge vendégei a többi vegán finomság mellett a tortáikat is megkóstolták. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak. Szinte minden érdeklődő elmondta, hogy ő maga vagy a családi, baráti körben, illetve a munkatársak között van aki érintett tej-, tojás- vagy gluténérzékenységgel, intoleranciával és komoly

stáb számára az elégedett arcokat és a visszajáró édesszájúakat látni. A beszélgetések során az is világossá vált, hogy egyre több vállalat vezetése ismeri fel a növényi étrend pozitív hatásait az egészségre, valamint a fenntarthatóságra és törekszenek a munkatársaik körében is népszerűsíteni a növényi alapú étkezést. Egy kezdetben balszerencsésnek tűnő eset is történt a két napban. Az éjszaka leple alatt egy édesszájú rajongójuk a Gorilla-hűtőből magával vitt 3 egész tortát, amit nem neki szántak. Azonban minden rosszban van valami jó! A “kölcsönvett” tortákat pótolták a műhelyből, de az újonnan érkezett torták még fagyosak voltak. Minden érdeklődőnek elmondták, hogy mielőtt elfogyasztja, egy kicsit sétáltassa a tortát, hogy kiengedjen. Ennek az lett az eredménye, hogy a VIP Lounge területén kívül is egyre többen köröztek egy-egy szelet Sweet Gorilla tortával. Nem sok idő telt el és rengetegen azzal érkeztek, hogy az emberek a tortákkal sétálnak az állásbörzén és mindannyian arról számolnak be, hogy mennyei. Nagyon hálásak voltak enyveskezű barátjuknak és önkéntes tortasétáltatóiknak is ezért a nagyszerű marketing akcióért, ami 3 tortánál jóval többet is megért volna. Jó pár baráti cég is kint volt velük, akikkel együtt mutatták meg, hogy tisztán növényi alapanyagokból is készülhetnek finom ételek, italok: ALL IN natural food, Béke a tányéron, Majomkenyér, Mentes Bor - Hisztamin szegény és speciális vegán bioborok, my Cosmo food, Oatly, Planty of Cake, Plenty Reasons, Zoi Kingdom. Akik nem a VBC meghívására érkeztek, de olyan finom kapszulás kávékat fejlesztettek, amely az otthonunkba viszi a specialty kávék világát és még jófejek is, így nem maradhatnak ki a sorból: a Samurai Shoelace.

Sweet Gorilla, rengeteg szép kép: https://www.facebook.com/SweetGorilla

VEGÁN MŰVÉSZ - MOBY, A VETERÁN MULTITALENTUM

nehézséget okoz többek között a finom deszszertek felkutatása. A kóstolók után mindannyian megkönnyebbülten lélegeztek fel, mert megtalálták, amit kerestek. Nagy öröm volt a Gorilla

Richard Melville Hall, művésznevén Moby, amerikai dalszerző, énekes, producer, DJ és fényképész. Az elektronikus zenei stílusok körében alkot, ezen kívül vegán életmódjáról és állatvédőként is ismert. Moby világszerte 20 milliónál is több albumot adott el, a ’90-es évek egyik legmeghatározóbb könnyűzenei előadója. Moby nemcsak zenészként, de vegán aktivistaként is világhírnévre tett szert. Az állatvédelem és a növényi étkezés pedig már 37 éve az élete részét

BÍRÓ ATTILA, A GORILLA APUKÁJA

képezi. Erről ő maga emlékezett meg saját social media felületein. Moby ősszel töltötte be 58. életévét és 1987 óta vegán. A vegánságot mindig is élete egyik legjobb döntésének tartotta. Saját bevallása szerint nemcsak egészségügyi szempontból érzi magát jobban, de nagyon megnyugtató számára, hogy úgy tud élni, hogy

egyetlen érző lénynek sem árt, csak azért, hogy az éhségét csillapítsa. Moby egyébként aktívan terjeszti is nézeteit, igyekszik minél több embert rávenni arra, hogy váltson életmódot az állatok és a bolygó védelmének érdekében. A tehetséges zenész, aki nemrég ünnepelte vegánságának 37. évfordulóját, elmondása szerint éppen a macskájával játszott, amikor elgondolkodott azon, hogy miért is tesz különbséget az általa kedvelt néhány állatfaj és a haszonállatok között? De persze nem állt meg ennél a gondolatnál, elolvasott minden akkoriban elérhető irodalmat, amely a növényi alapú étkezésről szólt, majd úgy döntött, belevág. A váltás egyáltalán nem ment neki nehezen, sőt az idő előrehaladtával egyre jobban érezte magát. Majd egyre inkább megértette az állathasználat etikai és ökológiai aggályait is, ezért az életét szentelte ennek a fontos ügynek. Úgy nyilatkozott korábban, hogy az állatokért tett törekvései fontosabbak számára, mint a randik, a karrier vagy a népszerűség. Persze sokan támadják nézetei miatt. A Covid járvány ideje alatt például kifejtette véleményét arról, hogy az ilyen jellegű vírusok nem jönnének létre, ha nem létezne a zoonózis jelensége. Akkor persze sok támadás érte ezért, de később elmagyarázta, hogy ő tágabb értelemben vizsgálja a vegánság témáját: nem csupán növényi alapú étkezést folytat, de nem járul hozzá a vadon élő állatok élőhelyeinek elpusztításához, az élőállat-piacok működéséhez vagy az antibiotikumok túlzott használatához a

húsiparban. Azóta persze beigazolódott, hogy van igazság a Moby által is felvetett teóriában. A zenész egyébként saját vegán szakácskönyvet is kiadott nemrég, melynek összes bevételét a mentett haszonállatok megsegítésére ajánlotta fel. Folyamatosan támogat több állatvédő szervezetet és alapítványt is.

Egyszerű, de nagyszerű weboldala: https://moby.com/

VEGÁN SZAKEMBER(EK) - RÉPARETEK VEGÁN MANUFAKTÚRA

Ahogy magukat nevezik: a vegán konyha specialistája. Tiszta, friss és egészséges ízeiket sok szeretettel, tapasztalattal és tudással gyúrják egybe, hogy igazán ízletes, húsmentes, tojásmentes és tej-, illetve tejtermék mentes ételeket szállíthassanak azoknak, akiknek fontos a testi-lelki-szellemi harmónia és az egészségük. Növényi alapanyagokból, minden reggel frissen készítik kézműves ételeiket - gluténmentes összetevők-

kel is gondolva a gluténérzékeny vendégekreolyan mennyiségben, amelyre még oda tudnak figyelni és azon melegében ki is szállítják őket, mert számukra nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Az ételek készítésekor a rengeteg zöldségen és gyümölcsön kívül tönkölybúzát, kölest, hajdinát, quinoát, zabot, árpát, rozst és sokféle rizst használnak, valamint édesítésként csak nádcukrot és természetes édesítőket (almaszirup, gabonaszirupok, datolya, aszalt gyümölcsök). A finomított alapanyagokat, tartósítószert, ízfokozókat minden módon kerülik. Törekszenek arra, hogy az ökológia szellemében környezetüket is kíméljék, ezért lehetőség szerint ételeiket újrahasznosított, illetve gyorsan lebomló, természe-

MOBY ÉS VEGÁN SZAKÁCSKÖNYVE

EGY LAKTATÓ VEGÁN BRUNCH A RÉPA RETEKBEN

tes alapanyagú, környezetbarát csomagolásban, frissen, melegen szállítják ki. Főzőtanfolyamokat is szerveznek, amelynek keretén belül a vegetáriánus táplálkozás alapelveit és különféle formáit (ájurvédikus, vegán, lakto vegetáriánus stb.) ismerhetik meg a résztvevők, számtalan ízletes vegetáriánus étel elkészítési módja mellett. A közös főzést közös étkezés zárja, ahol minden résztvevő megkapja a tanfolyam során elkészített ételek receptjeit, valamint számos hasznos tudnivalót a főzéssel és a táplálkozással kapcsolatban. A következő nagy, általuk szervezett esemény egy Vegán Brunch lesz. Anyák Napja alkalmából május 4. szombaton a RépaRetek Klub-Étterme ismét megnyitja kapuit. 108 perc korlátlan élmény utazást kínálnak a vegán gasztronómia csodálatos világába. A svédasztalon a RépaRetek kedvencei és újdonságai várják széles választékban vendégeiket, hogy mindenki megtalálhassa az igazán kedvére valót, és a végén elégedetten állapíthassa meg, hogy a vegán konyha tényleg nagyon finom és minden téren tápláló. Ünnepeljünk együtt!

Ha kedvet kaptak rendelni, itt lehet: https://www.facebook.com/reparetekebedrendeles

Ismét köszönöm, hogy velem tartottak. Ha hallgatható CSPM tartalomra vágynak, javaslom nemrég indult Podcast adásunkat, a Magazin Youtube csatornáján. És igen, eljött a pillanat, amikor ezúton is sikereket és hosszú életet kívánjak a Magazinnak, 5. születésnapja alkalmából. Ráadásul az 50. lapszámot tartjuk a kezünkben (igaz virtuálisan, de mondjuk éppen egy tableten vagy mobilon), élvezzük hát a tartalmas cikkeket, hasznosítsunk minél több itt található információt és tudást. Ez mind csak a javunkra válik és szélesíti látókörünket. Még egyszer köszönöm a figyelmüket, szép májust, jó időt, tartalmas napokat, heteket kívánok, nagy tisztelettel és üdvözlettel.

FOTÓK: Csak a Mentes, Green Queen, Prove, Répa Retek, Sweet Gorilla

A Kávészünet az elmének

című könyv megrendelhető:

https://kaveszunet-az-elmenek.webnode.hu/ https://www.ekonyv.hu/kaveszunet_az_elmenek

Franciaországban egyre több a száz év feletti ember

Egyre több száz év feletti ember él Franciaországban, és megjelent egy új korcsoport, a „szuperszázasoké”, amelybe azok tartoznak, aki 110 év felettiek - derül ki a francia Demográfiai Tanulmányok Nemzeti Intézetének (INED) közzétett tanulmányából.

„A nagyon idős emberek számának látványos növekedésének vagyunk tanúi, még ha demográfiai szempontból ez továbbra is elhanyagolható” - hangsúlyozta France Meslé demográfus, a tanulmány egyik szerzője az AFP francia hírügynökségnek.

A francia statisztikai hivatal (INSEE) becslése szerint a 105 éves vagy annál idősebb emberek száma 2023. január 1-jén közel kétezer volt Franciaországban, azaz annyi, mint a százéveseké 1981-ben. Ez utóbbiak jelenleg 31 ezren vannak, majdnem harmincszor annyian, mint 1970-ben.

És bár 1987 előttről egyetlen szuperszázas haláláról sincs feljegyzés, 2022-ben már 39 szuperszázas élt Franciaországban, közülük 38-an nők voltak.

A 100 éven felüliek túlnyomó többsége nő (az INSEE szerint 2023-ban 86 százalékban), arányuk még nagyobb a 105 éven felettiek körében (több mint 90 százalék 2020-ban), és látványos a szuperszázasoknál.

A 105 év feletti nők általában szabadtéri kemény munkát végeztek, gazdák vagy gazdafele-

ségek voltak, és egészséges, nem feldolgozott termékeken alapuló étrendet követtek - állítja Laurent Toussier, a szuperszázasok szakértője.

Franciaország kontinentális részén nincs olyan megye, amelyik igazán kiemelkedne a száz éven felüliek számát illetően. Az INED tanulmánya azonban a 105 éves és annál idősebb, és különösen a 110 éves és idősebb személyek meglepő felülreprezentáltságát állapította meg az Antillákon. A lakosság számához viszonyítva Guadeloupe-on és Martinique-on majdnem nyolcszor anynyi szuperszázas van, mint az anyaországban.

Nincs egyértelmű magyarázat erre a jelenségre, de vannak „feltételezések, amelyeket még ellenőrizni kell”, mint például „ezen szigetek lakosságának sajátos jellege, amelyeken alapvetően a sokat szenvedett rabszolgák leszármazottai élnek”. „Ezek a szélsőséges körülmények a legrá-

termettebbek kiválasztódásához vezethettek, és ezáltal talán a hosszú élettartam génjeinek szelekciójához” - jegyzik meg a kutatók.

Az INSEE szerint a legtöbb százéves tavaly Franciaországban élt, ahol a nők várható élettartama a legmagasabb az Európai Unióban (85,2 év 2022-ben).

A feltételezett legidősebb francia nő, Marie-Rose Tessier egy idősek otthonában él a Párizstól nyugatra található Les Sables-d’Olonne-ban, május 21-én ünnepli 114. születésnapját.

A világ legidősebb emberének a 117 éves Maria Branyas Morerát tartják, aki az Egyesült Államokban született és Spanyolországban él.

A francia Jeanne Calment, aki 122 évesen halt meg 1997-ben, volt eddig a leghosszabb életű ember a világon a Guinness World Records szerint.

A

kultúra emeli fel a társadalmat és növeli a gazdaságot

- Interjú Gajzágó Györggyel, a Kortárs

Műgyűjtő

Akadémia (CCA)

vezetőjével II. rész

Előző lapszámunkban egy nagyon összetett kérdéskört kezdtünk el boncolgatni, ami kivételesen aktuális napjainkban és ennek jelentősége a Kedves Olvasó előtt is ki fog bontakozni, amint elolvasta múlt havi címlap interjúnkat és annak jelen folytatását. De miért is foglalkozom a kultúrával, a társadalmi hatásaival és a kortárs művészettel? Mert ha valami érdekel, annak szeretek a mélyére ásni, megismerni a működését, a szereplőket, a lehetőségeket, a folyamatokat stb. Elkezdtem festegetni itthon, már kicsit több, mint egy éve, jó hobby, kikapcsol. Kreatív embernek tartom magam, gyerekkorom óta rajzolok, könyvet írtam, magazint szerkesztek, mindig pörög valamin az agyam. Használom tudatosan mindkét agyféltekém. Bízom benne, hogy kiegyensúlyozottan. A festéssel pedig jött az egész szcéna megismerésének igénye. Tudni akarom mi miért van. Nem elég technikát tanulni, színelméletet, arányokat, ecsetkezelést. Ha valaki nem csak a saját falainak akar festeni, hanem esetleg nyomot hagyni a társadalomban a gondolatai leképezésével, akkor ismerni kell a működéseket. Ám a mikró kérdésektől ez elvezet a globálisabb összefüggések felé és válaszokat kaphatunk társadalmunk jelen helyzetére és jövőbeli kilátásaira. Ezen okokból kerestem meg Gajzágó Györgyöt, aki igyekszik e változásoktól nem mentes kulturális környezetben a szereplőket edukálni, a kortárs művészetet érthetővé tenni, a kortárs műgyűjtés gazdasági szegmenseit és rendszerszintű folyamatait megismertetni a Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) képzésein keresztül. Gajzágó György volt galerista, független művészeti tanácsadó, a Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) igazgatója, a Kassák kortárs művészeti díj alapítójának koordinációs megbízottja, az Interart Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Az egyik kérdésed a szcéna esélyeiről szólt. Alapítvány vagyunk és tudjuk, hogy edukáció nélkül semmi sem megy. Az elérési út a fontos. Elsőképpen a vásárlóképes gazdagokat kell edukálnunk, és ez a célcsoport a bankok privátbanki üzletágainak ügyfelei. Egy alapítványi ülésünkön a kuratóriumnak elmondtam, hogy az összes immár hat nagy bank privátbankár állományának – itt egyébként többszáz főről van szó – előadtam az egy órás „A kortárs műtárgy mint befektetés” című előadásomat azért, hogy (mivel ez

egy trend) legalább két szót tudjanak mondani az ügyfélnek a kortárssal kapcsolatban, ha már érték- és befektetési szemlélet tekintetében az ügyfél rájuk emeli tekintetét. (A külföld e téren már sokkal előrébb tart: a műtárgy elfogadott tőkeeszköz, műtárgy alapú hitelezés van, Magyarországon ez még nincs így.) Kérdezik ott a kuratóriumból, hogy jó-jó, de mi van, ha nem akarják megtanulni a bankárok? A válaszom: Kit érdekel? Ez a feladat! A földet ne kérdezd, hogy akarja-e, hogy megműveljék! Ha nem művelik meg, nem

... nekünk balanszírozni kell a kortárs művészeti szcéna és az üzleti szektor között és azt értelmezni, hogy egyiknek a másikra miért van szüksége...

lesz aratás. Ez egy nehéz, mondhatni keserves, és nem is látványos munka, de ezt mindenképpen meg kell tenni.

El kell ezeket a magokat vetni, hogy a több ezer bankárból néhány elkezdje ajánlani a lehetőségeket.

Így van, és ha belegondolsz, az üzleti világban manapság mindenki csak aratni akar. A szántás és vetés nincs napirenden. Ez az országra is igaz, azért van a kultúra jelenleg leuralva, központosítva meg irányítva, mert nem érzik azt, hogy ebből lesz a jövő. Ma reggel (2024.03.21.) Kukorelli Endre is ugyanezt mondta a televízióban, ez így hazafiatlan és nem korrekt hozzáállás. Az országok versenykörnyezetben vannak, a gazdaság a világon mindenütt innovációfüggő. Nade kérdem én: miből lesz az innováció? Volt egy beszélgetésem erre példaként:

A Siemens volt igazgatójának felesége, Csilla asszony elvégezte nálam a CCA-t. Egyszer megkérdezte tőlem a férje, Dale Martin, hogy: Mégis, mit adhat az üzleti és gazdasági területnek a művészeti szektor? Visszakérdeztem: A gazdaság innovációfüggő? – Persze, felelte. – OK, mondom, honnan lesz az innováció? – A kreatív gondolkodásból… - válaszolta. Mire én: szuper, és az honnan lesz? …Itt kezdte érezni, hogy csapdában van, merthogy: a művészeti nevelés, kulturális referenciaemlékek, érzelmi intelligencia, innováció, jó döntések, diszruptív gondolkodás, a „valamiből merítés” – ezek nélkül bizony nem lesz semmi. Ennek az okfejtésnek a hatására még ott a beszélgetés alatt (hozzáteszem: éjjel fél 12-kor…) smsben összekötött egy bankárral, mert látta, hogy ez egy abszolút értelmezhető logikai vonal.

Milyen érdekes, hogy vezető pozícióban lévő intelligens embereknek így kell megmutatni a működéseket, mert annyira be vannak szűkülve a pénztermelésre.

Egyébként ez kétoldalú: nekünk balanszírozni kell a kortárs művészeti szcéna és az üzleti szektor között és azt értelmezni, hogy egyiknek a másikra miért van szüksége. Az üzleti szektor egyre jobban

analizál, szintetizál, hajszolja a profitot, mindent mér és skáláz, de egyre kevésbé kreatív és érzékeny. Ezért van a globális válság, mert többet, többet és többet akarnak. A kulturális-kreatív terület pedig egyre kreatívabb és érzékenyebb, emellett teljesen híján vannak az üzleti skilleknek, amelyekkel saját fontosságukat érvényesíteni tudnák, azaz teljesen lobbiképtelenek. Így egyre kevesebb pénz áramlik ebbe a szektorba. Azok az erőforrások, amikre szükségük lenne ezeknek a feleknek, a másik oldalon van. Eljutottunk oda, hogy ez a világ megmentésének záloga, hisz a klímaválságot egy környezetvédelmi és gazdasági kérdésnek aposztrofálják, de ez alapvetően egy kulturális probléma. Gyermekkoromban az általános kulturáltsági szint nem volt olyan magas, mint manapság. Akkoriban a restikben még ki volt írva, hogy „Padlóra köpni tilos!”. Nem volt ugyanis evidens. Annál magasabb a kulturáltsági szint, minél több az evidencia, az egymáshoz való viszonyulás. Hogyan terítem meg az asztalt, nem böfögök, kezet mosunk és hasonlók. Visszatérve a klímaválságra: ebből a globális diskurzusból a kulturális kreatív szektor teljesen kimarad. Ki van hagyva. Van a Wold Economy Forum meg hasonlók, de a művészi szektornak nincs ilyen platformja. Létezik a World Business Council for Sustainable Development és annak a BCSDH nevű magyar részlege, de a kérdésemre, hogy ez mi, az egyik cégvezető azt mondta, hogy egy klub. Egy klub. Gyakorlatilag ott olyan cégek tömörülnek, akik ezzel demonstrálni akarják, hogy ők zöldek. De egyébként meg nem. Szerintem ez is egyfajta green washing… Ezek a „megoldások” sehová sem vezetnek. Ahogy a CSR bedobta a törölközőt, úgy az ESG is be fogja szerintem, mert rájönnek, hogy

ez a buzzword is valójában csak egy bullshit, mint korábban volt sok hasonló, és folyamatosan csak dédelgetjük az illúziót, hogy teszünk valamit.

Definiáljuk a kortárst. Mit értünk kortárs alatt? Az-e a kortárs, aki velünk él? mi az az időintervallum, amit kortársnak tekinthetünk és mi az az irányzat, stílus, ami a kortárs?

Egyszerű fogódzókat adok – egyébként jó a megközelítésed -, a magyar kortárs fordítása a contemporary art értelmezését illetően megtévesztő. Egyrészt nem csak az kortárs művész, aki

ma él. Halott kortársak is vannak, ami előrevetíti, hogy ez valamiféle kategória. Wikipédián a „contemporary art” oldal tartalmaz minden információt, hogy mi számít kortársnak, milyen irányzatai vannak. A „kortársunk, Kiss Béla, aki a Balatonon tájképeket fest” – ez így helyes szóhasználat, de ő így egy mai alkotó, egy festő, de korántsem „kortárs művész”, azaz nem „contemporary artist” a globális fogalom szerint. A kortárs művészetnek van egy átfogó keretrendszere, amit art worldnek hívnak: műterem, nonprofit kiállítótér, kereskedelmi galériák, biennálék , vásárok, múzeumok. Minden második szint nonprofit, a csúcs pedig mindig a múzeum. Ebben a hierarchiában mozognak a szereplők. Van egy könyv, Pablo Helguera: Stílus a kortárs képzőművészetben, ahol a szerző nagyon szemléletesen sakkfigurákhoz hasonlítja a szereplőket. A király a múzeumigazgató, a gyalog a művész, aki végigjárhatja a ranglétrát, és kevés belőlük megdicsőülhet, de a szempontunkból a lényeg az, hogy a vezér, na, az a gyűjtő! Roppant fontos szereplő.

A fogalomzavarban véleményem szerint a szcéna is hibás: van Szépművészeti Múzeumunk, de nincsenek szépművészeink. Miért? Miért ne lehetne elismerni azt, aki szép képeket fest, hogy ő egy szépművész? Most minden mai festő kortársnak tekinti magát, és meg van sértődve, ha

azt mondják neki, hogy ő nem az, mert giccseket fest. Nem biztos egyébként, hogy minden munkája giccs, ő egyszerűen szép képeket akar készíteni, mert neki ez az üzenete. A művészek is szeretik savazni egymást. Egyszer megkérdeztem egy éppen valakire pufogó művészt, hogy ő hogyan alkot. Természetesen előadta az alkotás mítoszát, hogy inspiráció, ihlet, és nem is tudja hogyan lesz, csak, mint a printer, megalkotja. … Mert ez volt az üzenete. És erre kérdeztem, hogy a másik, akiről ezt meg azt mondta, annál nem hasonlóan lehetett?... Szerintem virágozzon minden virág, de tudjuk, hogy melyik a pipacs és melyik a rózsa, és kezeljük mindet helyén. Az meg, hogy melyik szebb, egy teljesen értelmetlen kérdés.

Egy egyszerű geometrikus alkotás is kelthet érdekes érzéseket és egy realisztikus csendélet is kelthet jó érzelmeket.

Azért jegyezzük itt meg, hogy a művészetet művészek művelik, ahhoz meg felvett tudás kell, ez nem velünk született készség. És igen, van jó meg rossz művészet, léteznek erre definíciók és hivatkozások, hogy mi számít ma jónak vagy rossznak. A siker egyébként nem végzettséghez kötött, a kortársban is vannak kiváló autodidakta művészeink, akik sikereket érnek el. Várnai Gyula – autodidakta művész, szuper dolgokat alkot – képviselte Magyarországot pár éve a Velencei Biennálén. Ez a nonprofit kredit a kortárs szakma csúcsa. A kortársban az elsődleges siker ugyanis a kereskedelmi érdek nélküli szakmai siker, vagyis a kellő számú nonprofit kredit, (leginkább ezt az utat kellene a kortárs művésznek követni) amelyeket kurátorok ítéletei alapján nonprofit kiállítóterekbe és projektekbe bekerülve-beválasztva lehet megszerezni. Nem előnyös ezért túl korán betagozódni kereskedelmi galériákba. Ez egy elvárt lépéssorozat, amit nagyon szisztematikusan, stratégiaszerűen kell mindenkinek felépíteni. Meg lehet egyébként hekkelni, de ehhez igazán különlegeset kell alkotni vagy tenni.

A művésznek fel kell ismerni, hogy meg kell mérettetnie magát és egy kurátor kíméletlen véleményét meghallgatni.

Sőt, ezt kifejezetten feszegetni kell, mert a dicséretekből nem lehet tanulni. Találni kell egy jó, elkötelezett, hozzáértő kurátort, akivel megvan a kémia. Petrányi Zsoltnak van egy Kezdő kurátorok c. kézikönyve, ahol leír egy tanácsot, hogy ha találkozik egy olyan kurátorral, akinek nem

tetszenek az ő munkái, akkor menjen egy másikhoz. Olyannal működjön együtt, akivel megvan az összhang, akinek átmegy az üzenet. …Azért ha valaki hat kurátorról pattan le, akkor éljünk a gyanúperrel, hogy ott valami a művésszel vagy a munkájával nem stimmel.

Az építő kritikától több lehet a művész, épülhet belőle.

Igen, a művészek nehezen tűrik a kritikát. Itt derül ki, hogy a művészi és üzleti szektor gondolkodása mennyire különbözik. Mindenki ismerheti a Maslow piramist, az emberi szükséglethierarchiát. Minden üzlet, cég és gyakorlatias gondolkodású ember így működik. A fizikai szint után jön a biztonság, a valahová tartozás, majd az el-

ismerés után az önmegvalósítás a csúcs. A művészek egy fejjel lefelé piramisban gondolkodnak. Nekik a legalsó szint - ami az átlagembernek a fizikai szükségletek -, az maga az alkotás. A COVID időszaka alatt a művészek vadul alkotni kezdtek, hisz lett temérdek idejük. Ezt követi az elismerés igénye, a visszaigazolás szomjúhozása (online galériák, Facebook, Instagram posztok). A lájkokkal és követőtáborral a művész máris valahová tartozónak érzi magát, ez neki biztonságot ad, és bízva reméli, hogy ebből meg is fog élni. Ez a két piramis teljesen leképezi a jobb és bal agyféltekénk működését. Ha belegondolunk, ez egyben a férfi és női princípium is.

…És ezt kellene összehangolni, egyensúlyba hozni.

Ez a lényeg, amit most kimondtál, az összhang, az egyensúly. A világ most megint az aranyborjú körül táncol, talán most kellene megint összetörni a kőtáblákat, ha eddig nem törtek össze maguktól vagy nem lopták volna el (nevet). Az anyag és a racionalitás uralja a világot és a szellemi dolgok

visszaszorultak elefántcsonttornyokba és spirituális helyekre.

Érdekes ez. Ha nekem a műtárgy pozíciót ad az üzleti életben, hisz, ha egy Munkácsy vagy egy Nádler lóg a falamon, arra azt mondhatják, hogy valaki vagyok, mert ilyen anyagi és kulturális javaim vannak. Hogy nem tud ez mégsem érvényesülni, akár a klasszikus, akár a kortárs műgyűjtéssel kapcsolatban? Az üzletemberek befektetnek mindenbe, de a műtárgy lenne a legkézenfekvőbb, hisz régen is, Hatvany például, aki a felső osztályba tartozott, vásárolta a bútorokat, a műtárgyakat. Az is mutatta az ő rangját, ami körülvette.

Van, aki vásárol, van, aki nem. Aki vásárol, az igyekszik olyat venni, amihez ért, aki éppen a klasszikushoz, az azt veszi. Ám ez leáldozóban van a múzeumi versenykörnyezet miatt, ahogy korábban mondtam is, szipkázzák el a klasszikus műveket, másik oldalról meg töltik fel hamisítványokkal a piacot, ezzel kielégítve a még fennálló igényeket. Ez egy pletykás szakma, itthon is sugdossák, hogy ki gyártja előszeretettel a Scheiber Hugókat (nevet).

Akkor, hogy értsük: a klasszikusban kezd elfogyni a megvásárolható képek mennyisége, a kortárst meg nem értik.

Így van, nem akarnak mellényúlni, nevetségessé válni. Nekünk ezt a rést kell áthidalni, ez a miszsziónk.

A kortárs egyébként rizikós befektetés? Értéktartó tud lenni, ha értenek hozzá?

Úgy gondolom, hogy nem rizikós. Ez egy játék. Mondok egy furcsa dolgot. A kortárs művészetben nem a műtárgyak a legfontosabbak. A műtárgyak itt tokenek, amik fémjelzik a művészt, a galeristát, a gyűjtőt és adott esetben a múzeumot. És mögötte áll az a mítosz, amit kreálni kell, és alapvetően a művészen áll vagy bukik, hogy mennyire foglalkozik a világgal. Minél inkább a világgal foglalkozik, a világ is annál inkább foglalkozni fog vele. (Ez az adok-kapok örökérvényű logikája.)

Tehát ha van egy jó sztorid, azzal ki tudsz emelkedni?

Vannak kortárs diskurzusok, ezek nemes egyszerűséggel azok, amelyekről a hírek szólnak. Ha

valaki ezzel foglalkozik és jól csinálja, gyakorlatilag olyan koncepcióban kezd el alkotni, ami vizuálisan ezeket a témákat jeleníti meg. Képekkel kommunikáló környezetben élünk, ezért a média ezt könnyen felkapja, és pillanatok alatt körbe mehet a világon - ingyen, az ő nevével együtt. A művészi szabadság ma azt jelenti, hogy könnyen lehetsz világhírű. Ki tiltja meg? Ja, jónak kell lenni. Hogy mi a jó? Ezt a mintát pedig le lehet venni a nagyokról, akik tényleg világhírűek. Nem kell lekopizni Damien Hirst-öt, de azt meg lehet nézni, hogy ő és a többiek hogyan csinálják. Hogy érik el a nagy számokat, hogy építenek portfóliót? Más a kultúrájuk, igen, ám ezekből lehet szintetizálni, a nagyoktól érdemes tanulni, őket kell figyelni, nem a mesterünket. A mesterünk azt mondja, amit ő tud. Totálisan idevágnak József Attila szavai: „A mindenséggel mérd magad!”.

A művésznek – jót alkot, jó sztorit tesz mögé -, aki nem biztos, hogy jó az üzleti életben, még egy csomó skillt kell fejlesztenie? Hogy adja el magát a social médiában, hogy „marketingezze” magát?

Ez nem az ő feladata, de nagyon jó dolgot hoztál be! Ez egy nagyon szofisztikált csapatmunka kellene, hogy legyen, és ezzel az a probléma, hogy a jó művészek általában - ennyik, azaz jó művészek. Az eladás, a portfólióépítés már bal agyféltekés. A jó művészek jobb agyféltekések, nem szeretnek eladni, el is hárítják maguktól, sőt van olyan, aki nem is ad el, mert azt mondja, hogy az a galerista dolga. Szoktam javasolni, hogy gyűjtő akkor vásároljon a műteremből, ha ez a művész és a galerista között meg van beszélve, bár nagy a rendezetlenség a művész-galerista-gyűjtő konstellációban is. Hiányoznak azok a „business skillek”, amik szükségesek lennének: kommunikációs, branding és marketingtudás a galériákból, mert ott is művészettörténészek dolgoznak. A galeristának az a dolga, hogy képviselje a művészt, és építse a brandjét. Az nem feltétlen elég ehhez, hogy „kiviszem vásárra”. Jelenjenek meg róla cik-

kek, írjon róla kurátor, és az sem mindegy, hogy ki nyitja meg a kiállítását. Van több is, akit a galériája menedzselt ki biennálékra – a vásár nem számít kreditnek! -, a múzeum alatti legmagasabb nonprofit szintre. Létezik egy weboldal, az Artfacts, ahol nagyon szemléletes infografikán lehet látni a művész 10 éves pályaívét. A vásári megjelenések fikarcnyit sem mozdítanak a grafikonon - az algoritmus rengeteg paramétert figyel -, ám egy velencei biennálés megjelenés úgy fellökte pl. Cseke Szilárdnak a pályaívét, hogy olyan magaslatra került, ahonnan már szinte nem is lehet leesni.

Az imázs nagyon törékeny valami. A brandingben nagyon képben kell lenni, a co-bandingben még jobban, hisz nem mindegy, hogy kivel működik együtt, kivel fotózkodik a művész. Egy brandet fenn kell tartani, és itt valaminek mindig történnie kell. A cégek, akik pragmatikusabban nyúlnak ehhez a szakterülethez, folyamatosan pingelik a brandeket, akciózzák, fotózzák, reklámot tesznek közzé, nagyon komolyan mérik ezeket a KPI-okat, mindezt úgy, hogy van rá szakemberük. Itt nincs. Itt azok a művészek világhírűek, akik mögött van egy stáb – ezt jórészt alapítványok intézik -, ahol kiváló szakembereket foglalkoztatnak.

Képződhettek ilyen szakemberek hazánkban? A globális piacon minden terméknek van iparági specifikációja, gondolom a művészetinek is… Meg kell valamit ehhez is pluszban tanulni, ami egyedi?

Szögezzük le, hogy a kommunikációs, a marketing és branding skillek azonosak. Cégek pl. sokszor keresnek más iparágból szakembert, aki sokkal objektívebben tud ránézni a területre. Tehát iparági gondolkodásra van szükség. A rendszerszemlélet igénye és a permanens változásokból eredő túlélési kényszer miatt időnként kell, hogy másképp nézzünk problémákra.

Folytatjuk következő lapszámunkban

Kerékpárral a Zemplénben

Magyarország egyik legszebb és legváltozatosabb kirándulóhelye a Zemplén. A Kék-túra egy része is erre fut, olyan emblematikus történelmi helyeket érintve, mint például Regéc, Boldogkőváralja, vagy Füzér. Ha a túrázás a cél, akkor ezen helyek mellett elhaladva csodálhatjuk meg a magasba emelt várakat, de önálló programként is tekinthetünk egy- egy vár megtekintésére. Annyi csoda vár ránk a Zemplénben, hogy felsorolni is sok, érdemes egy kis kutatást végezni a látnivalókról!

Csodák kétkeréken

Az Eurovelo 11 szakasza is Zemplénen halad át. Az Eurovelo kerékpárutak hálózata szerte Európában, amelynek célja a kontinens kerékpáros bejárásának biztosítása volt. Az Eurovelo 11 Norvégia északi részéről indul és egészen Athénig lehet letekerni, ajánlott mindenkinek, aki nem ijed meg egy kb. 6000 km-es távtól.

Annak, aki beéri kevesebbel, jó hír, hogy az útvonal nálunk a Kassa - Hollóháza vonalon lép határt, és egészen Szegedig tart. A Zemplénben pedig számos csodás helyet érint, mint például a Nagy-Milic oldalán található László tanya, a porcelánjáról híres Hollóháza. Aki a várakat szereti, megcsodálhatja a Füzéri várat, továbbhaladva pedig a füzérradványi Károlyi kastélyt.

Széphalomba érve pedig a magyar kultúrát kedvelőknek ajánlott a Magyar Nyelv Múzeuma, ahol interaktív módon ismerhetjük meg a magyar nyelv csodáit és szépségét!

Kerékpározni persze nem csak a kiépített útvonalon lehet. A legtöbb turista ösvény, ami könynyűszerrel bejárható gyalog, könnyedén biciklizhető is, természetesen nem árt, ha a kerékpár megfelelően van felszerelve egy ilyen terepre.

Hegyi túra - nagy távolság könnyedén!

A fentebb leírtakon végig menni nem kis sportteljesítmény! De nem kell feltétlenül Peter Sagannak lennünk ahhoz, hogy biciklivel élvezhessük a Zemplént!

Nem tudhatom másnak e bike mit jelent…

A Hotel Kőporos új szolgáltatással bővült, az ott megszállók ebikeokkal könnyedén tehetnek meg nagy távolságokat, úgy élvezhetik az aktív pihenést, hogy egy nagy túra végén is frissen, vidáman, energikusan szállnak le a kerékpárról!

Amikor a túra véget ért, elég csak a hotelben leadni a kerékpárt, kiülni a teraszra, rendelni valami finom vacsorát az étteremből és meginni mellé egy finom, hideg fröccsöt!

Ha még nem tervezett programot, itt az ideje, keresse meg Hercegkúton a Hotel Kőporosban ezt az egyedülálló lehetőséget!

Pár száz méterrel a föld felett

Gyermekként talán mindannyian álmodtunk arról, hogy bárcsak tudnánk repülni. Ma ez a repülőgépeknek hála már lehetséges. Nem egy elérhetetlen álom megtanulni repülőgépet vezetni és a levegőben a saját kezünkbe venni az

Honnan jött a motivációd, hogy egy saját üzemeltetésű reptered legyen?

Személyes indíttatása természetesen volt, de az egész nem egy légből kapott gondolatként indult.

2017 májusában kaptam egy tandem ugrást ajándékba. Előtte meg sem fordult a fejemben, hogy ki fogok ugrani egy repülőből. Majd miután ez megtörtént, annyira rossz tapasztalatom volt vele, hogy nem is értettem, hogy lehet, hogy ezért bárki fizet? Gondoltam magamba, hogy itt valamit vagy én ronthattam el vagy valami más hiba van a dologban, ezért még egyszer nekiveselkedtem. A második annyira jól sikerült, hogy két héten belül felmentem és ugrottam egy harmadikat is. Ezek után nem volt kérdés, hogy a reptéren ragadtam. Nagy váltás volt, ugyanis előtte fél évvel költöztem haza, tíz külföldön töltött év után. Kezdetben mindent megpróbáltam, hogy a repülőtéren maradhassak. Kellett idő mire megtaláltam a megfelelő partnereket, akikkel addig jártuk az országot, míg meg nem találtuk azt a repülőteret, ahol nyitott fülekre találtunk. A cél az, hogy értéket teremtve a jövő nemzedéke számára olyan programokat szervezzünk, mellyel közelebb tudjuk hozni és meg tudjuk mutatni a levegőben töltött idő varázsát és szépségét. Magát az üzemeltetésnek a jogát egy pályázaton nyertem el a következő tizenöt (plusz öt) évre.

Ha a te szemüvegeden keresztül nézzük a repülős világot, nőként milyennek látod, milyen a részesévé válni?

Maga a repülős világ nem túl nagy, szinte szegről végről mindenki ismeri a másikat, vagy hall a másikról.

irányítást. Mihalcsek Noémivel a Dunaújvárosi repülőtér üzemeltetőjével beszélgettem a repülésről, annak szeretetéről, és arról, hogy milyen lehetőségei vannak az érdeklődőknek.

Szakmai szempontból magához a repüléshez kevésbé értek, viszont az első pillanattól kezdve tudtam kik lesznek azok, akikkel meg tudom valósítani a célomat és akik szakmailag megkérdőjelezhetetlenek mellettem. A legelején a szakmai tudásom hiányosságnak éreztem, illetve akárhogy nézzük, a repülés maga egy férfias terület. Ez is kihívást jelentett. Vezetőként soha nem az önös érdekeim domináltak, hanem az, hogy egy olyan ügyet szolgáljak, amiben hiszek. Úgy érzem, mára ez utat tört magának.

A küldetésed pedig nem más, mint hogy minél több fiatallal megismertesd a repülést. Miért tartod ennyire fontosnak, hogy a fiatal generáció felfedezze ezt a világot?

Egyrészt mert ez egy olyan különleges világ, amivel mindenkinek találkoznia kellene legalább egyszer az életében. Például, ha valaki szereti a természetet, akkor a reptér az egyik legjobb hely, ahol természet közelben lehet, nem az erdőjárás tekintetében, hanem egy másik szemszögből, fentről. Már egészen fiatal kortól, tizennégy évesen megkezdhetik vitorlázó tanulmányaikat a fiatalok. Alázatra, felelősségvállalásra, tiszteletre tanít. Félreértés ne essék, ez nem egy katonai kiképzőtábor, viszont megtanít arra, hogy a döntéseinknek következménye van. Aki ezt a hobbit választja magának, az célt ad az életének. Egy nagyon családias közösség vagyunk, ahol a gyerekek kapnak egy reptéri családot is, ahol együtt nőnek fel generációk.

Milyen lehetőségek vannak a fiatalok számára a Dunaújvárosi repülőtéren?

Lehetőségek tekintetében több egyesület is tevékenykedik a reptéren, két vitorlázó – nagy múltú – egyesület és egy harmadik, ultra light klub, ahol sárkányrepüléssel foglalkoznak. Motoros (kis gépes) képzésre is van lehetőség. Vannak nyílt napjaink, ahol megmutatjuk hogyan áll össze egy üzem nap nálunk, milyen feltételek kellenek a repüléshez és nagyon sok minden mást is bemutatunk az érdeklődőknek.

A lokáció Baracs és Kisapostag területe, várunk minden érdeklődőt nagy szeretettel a reptéren.

https://baracsrepuloter.hu/ (x)

Vendégül látlak

Gyurkovics Eszter

Gyurkovics Eszterrel már hónapokkal korábban elkezdtünk egyeztetni a riport időpontjával kapcsolatban. Mégis február eleje lett mire ténylegesen sikerült leülnünk beszélgetni. Hiszen az év végi hajrá itthon és a határon túl is hasonló, még ha a körülményeink merőben eltérőek is.

Aztán saját elfoglaltságaim miatt úgy alakult, hogy még a márciusi lapzártára sem tudtam elkészülni a végleges verzióval. Mivel azóta sincs kevesebb teendőm, így most az Eszterrel készült interjú lesz a Szerkesztőség tagjait bemutató rovatom első körének záró része. Aztán ahogy tudok visszatérek és folytatom a sorozatot, melyet bízom benne, kedves Olvasóink is megkedveltek.

Nagyon vártam már egyébként, hogy jobban megismerjem Esztert, hiszen több, mint egy éve dolgozunk „együtt” a Magazinban. Az online szerkesztőségi megbeszélések során az elejétől kezdve éreztem, hogy sok ponton tudunk kapcsolódni, ezért is javasoltam neki, hogy vendégül láthassam ebben a rovatban. És most, hogy végre összejött a dolog, megerősítést nyert számomra, hogy Eszter története is megannyi érdekességet tartogat. Biztosra veszem, hogy a riport elolvasása után ezt Önök is így gondolják majd.

Eszter, először is nagyon köszönöm Neked, hogy elfogadtad a felkérést. Pláne a türelmedet és megértésedet, hogy ilyen sokára tudtuk csak öszszehozni (na meg megjelentetni) a beszélgetést.

Én köszönöm a lehetőséget. Kicsit izgulok egyébként, mert bár sok interjút csináltam már, de sosem gondoltam még bele, milyen lehet vajon a másik oldalon lenni. Meg sem fordult eddig a fejemben, hogy én is lehetek érdekes mások számára, vagy hogy miket is tudnék egyáltalán mesélni saját magamról. Aztán rájöttem, hogy nekem is van egy történetem, mint mindenkinek.

Bizony és bár ezeknek a történeteknek egy részét „nyomokban tartalmazzák” a Magazinban megjelenő írásaink, biztos vagyok benne, hogy az Olvasókat érdekli, kik is vannak a havonta jelentkező sorok mögött. És mivel mi is alig találkozunk a havi online szerkesztőségi üléseken kívül, így egymást is jobban megismerhetjük – ezért kezdtem el az interjúsorozatot tavaly. Veled az elmúlt nyáron már majdnem találkoztunk egyszer a Magazin Margit-szigeti rendezvényén, de épp aznap kellett hazautaznod végül. Hol is van Neked most ez a „haza”?

Németország délnyugati részén élek, a Fekete-erdőben, ahonnan a Duna ered, szóval bár több, mint 1000 km-re kerültem otthoni lakóhelyemtől, Váctól, mégis ugyanannak a folyónak a közelében maradtam. Ez a sorsszerűség valahol olyan szép, egész és kerek.

- Mióta élsz külföldön és milyen indíttatásból vágtál neki annak idején?

A szerelem hozott a határon túlra több, mint 10 évvel ezelőtt. Egy főiskolás koromban kezdődött kapcsolatnak köszönhetően kerültem egy németországi városba. A férjem egy spontán

A sok szép hely ellenére a Balaton örök

lánykéréssel tette biztossá számomra azt, hogy a korábban évekig bizonytalankodó és érzelmileg felőrlő kapcsolatunknak igenis biztos jövője van. Azóta született egy kisfiunk is, aki most már 4 éves. A teljes történethez hozzátartozik, hogy a férjem egyébként erdélyi származású, Németországban élt gyerekként pár évig, ott tanult meg tökéletesen németül. Aztán sok évvel később úgy alakult, hogy Magyarországra költöztek a szüleivel és mi itt ismerkedtünk meg egymással. Aztán mikor Ő befejezte itthon az iskolát, hosszú keresgélés után egy ismerősön keresztül kapott egy munkalehetőséget Németországban.

Én be akartam fejezni az egyetemet, ezért távkapcsolatban folytattuk tovább. Ez az időszak mindkettőnket eléggé igénybe vett, ekkor vet-

te kezdetét egy „se veled - se nélküled” viszony. Egyikünk sem tudta, mit akar, a sok bizonytalan tényező miatt a szerelmünk akkor kevésnek bizonyult. A sokadik, véglegesnek tűnő szakítás után próbáltam továbblépni mással, mire ő felhívott, hogy épp Magyarországon van, és hogy találkozzunk. Én nem tartottam jó ötletnek. Utólag derült ki számomra, hogy szándékosan irányította úgy a beszélgetést, hogy kiderítse, mikor vagyok otthon, és egyedül. Aznap felhívott, és mondta, hogy nyissam ki az ajtót. Ott térdelt egy gyűrűvel a kezében. Miután magamhoz tértem a sokktól és igent mondtam, helyreállt a világom rendje. Külsőleg nem változott semmi: az egyetem és a távkapcsolat még egy ideig maradt, de ez a távkapcsolat már szilárd alapokon állt, hisz tudtuk, hogy egy a cél és közös az Út. 2 hónapon belül lezajlott a diplomaosztóm, a lánybúcsúm, az esküvőnk és a kiköltözésem Németországba.

Az igen, Ti aztán nem apróztátok el a dolgokat.

Nem bizony. Szerintem, ha valamiről tudja az ember, hogy igazán akarja és tesz is érte, akkor bármi megvalósítható, amit megálmodik.

Ez mind szép és jó, úgy hangzik, mint egy igazi tündérmese… De azért bizonyára megvolt ennek a „rapid”-ságnak is a maga hátulütője. Már bocsánat, hogy játszom itt az ördög ügyvédje szerepét, de saját tapasztalatok alapján megtanultam, hogy semmit nem adnak „ingyen”.

Jól látod, a kultúrsokk miatt eleinte nagyon nehéz volt beilleszkednem egy idegen országba, hatalmas távolságra az otthoni Szeretteimtől és mindentől, ami korábban a biztonságot és állandóságot jelentette számomra. Ráadásul úgy, hogy a német nyelvet alig beszéltem. Voltak ugyan róla középiskolás emlékeim, de azokhoz inkább negatív storyk kötődtek, mint sikerélmények. Sejtettem persze már az induláskor, hogy nem lesz egyszerű dolgom, de hogy mennyire, ezt csak ott és akkor tapasztalja meg az ember, amikor már szembe kell néznie vele. Én amúgy magyar-angol szakon végeztem az egyetemen, németül szinte semmit nem beszéltem. Hiába tanultam évekig a gimnáziumban, az ottani nyelvtanárunk képtelen volt rá, hogy úgymond „élővé” tegye számunkra a németet és megmutassa: miért is lehet jó számunkra, ha beszéljük a nyelvet. Azon kívül, hogy rendszeresen szódolgozatokat íratott velünk (inkább kevesebb, mint több sikerrel), nem sokat tett azért, hogy gyakorlatban használható tudást

adjon át. Idekint rájöttem, hogy amúgy igazán hallás után lehet egy nyelvet rendesen elsajátítani, mint ahogy a kisgyerekek tanulják meg a saját anyanyelvüket. De erre akkoriban nálunk nem volt lehetőség sajnos…

Erről én is tudnék mesélni, csak nálunk az angol tanítás zajlott ezen a színvonalon annak idején, mikor középiskolába jártam. És végül is a Tiédhez hasonlóan kezdődött az én pályafutásom is anno 2007-ben német nyelvterületen, csak én Ausztriába mentem ki dolgozni. Itthoni autodidakta nyelvtanulás után. Amivel aztán meglehetősen jól el is boldogultam, hiszen volt célom és motivációm, amiért meg akartam magam értetni és meg akartam érteni azokat, akik munkát adtak nekem.

Igen, a kezdeti nehézségek után nekem is kialakult a kis kinti életem. Mivel elég nyitott személyiség vagyok, ezért hamar lettek ismerőseim, barátaim és találtam munkát is rövid időn belül. A New Yorkerben kezdtem el dolgozni eladóként. Nagyon szerettem, mivel a divat mindig is közel állt hozzám és a vevőkkel is jól tudtam kommunikálni. Egyedül a munkabeosztás zavart: minden nap este nyolcig dolgoztam, és hétvégén is.

Pláne miután megérkezett a kisfiam, hiszen tudtam, hogy a munkám nem lesz „óvoda kompatibilis”. Ezért is váltottam a mostani helyemre a várandósság után. Jelenleg beszerző vagyok egy elektromágnesekkel foglalkozó cégnél. Ami talán nem hangzik túl izgalmasnak, de számomra tökéletesen megfelel, hiszen teljesült a legfőbb vágyam: a 8-17 óra közötti munkaidő, kizárólag hétköznap. Eleget lehetek a Családommal, fel-

A világ legnagyobb kakukkos órájánál, Tribergben

szabadultak a hétvégéim, van kellő mennyiségű szabadságom, hogy nyáron és karácsonykor anynyi időt töltsünk otthon, ami nekem éppen ideális. Ezek a dolgok a kereskedelemben dolgozva nem voltak megvalósíthatóak Most irodai munkát végzek, mindig is erre vágytam, mióta kikerültem Németországba. Ahol vagyok az nekem bejött és jelen pillanatban maximálisan jól érzem magam benne. Persze lehet, hogy később majd váltani fogok, mert a ruhák azért hiányoznak.

Neked akkor tulajdonképpen mi is pontosan a végzettséged?

Magyar-angol szakos tanár vagyok, de sosem dolgoztam a szakmámban, miután 2013ban megszereztem a diplomámat, amit itt kint nagyon nehézkes lenne elismertetni. Rengeteg időt, energiát és anyagi áldozatot követelne, és beláttam, hogy összességében nem járna annyi haszonnal számomra hosszú távon, mint amenynyit Nekem tennem kéne érte. Szükséges hozzá egy C2 (anyanyelvi!!!) szintű nyelvtudás, nagyon sok pénz, és rengeteg bürokratikus ügyintézés. Elkezdtem ugyan a folyamatot, és egészen a C1es szintig jutottam, de az ukrán háború után feladtam. Ugyanis rengeteg ukrán bevándorló érkezett ide, köztük rengeteg gyerek, akiket nulla nyelvtudással bedobtak az iskolába a többi gyerek közé. Ez a tanárokra olyan extra terhet ró, amit semmilyen egyetemen nem tanítanak, és nem is fizetnek meg.

S bár alapvetően elmondható, hogy Németországban jól keresnek amúgy a tanárok, de nem mindegy milyen áron. És én úgy döntöttem, hogy számomra a lelki és fizikai egészségem fontosabb, mint a túlterhelés és az anyagiak. Ezeket pedig az én nézőpontom szerint úgy tudom megőrizni, ha valami másik pályát választok magamnak a hosszú távú megélhetésre vonatkozóan. A pedagógus hajlam amúgy abszolút megvan bennem továbbra is, ugyanúgy, mint amikor a felsőoktatásban ezt az irányt választottam. De az utóbbi évek tapasztalásainak köszönhetően egyre inkább felnőttképzésben gondolkodom már.

Abszolút meg tudlak érteni, bár szerintem a felnőttekkel sem mindig könnyebb. Bár ez persze mindig attól függ, kinek milyen korábbi tapasztalatai vannak egy adott réteggel kapcsolatban. Szóval Isten ments, hogy befolyásolni akarjalak bármilyen formában is Téged.

Persze valamilyen szinten biztos igazad van. De most például az jutott eszembe, mennyien néztek engem hülyének kb. tíz évvel ezelőtt, mikor nekivágtam Németországnak, hogy ekkorát ugrok. Kevesen merték akkoriban bevállalni az ilyen szintű változtatást. Én azonban úgy éreztem, életem szerelméért, pontosabban fogalmazva kettőnkért és a közös jövőnkért megteszem, hogy

„hazát váltok”. Amúgy azóta sem bántam meg a döntésemet és tavaly voltunk 10 éves házasok. Tehát nem a levegőbe beszélek, ennyi idő alatt az ember tapasztal bőven a napos és az árnyékosabb oldalról is számos dolgot, ami alapján szilárd véleményt alkothat a külföldi életről. Meg a házasságról.

10 év osztrák szezonális vendéglátás után ezt én is abszolút meg tudom erősíteni. Kint sincs kolbászból a kerítés, ahogy mondani szokták, de mások a lehetőségek, na meg ami szerintem még nagyon fontos: az emberek hozzáállása. Úgy az élethez és a kihívásokhoz, mint a többi emberhez –kollégákhoz, beosztottakhoz, szomszédokhoz stb.

Így van, erről én is tudnék sokat mesélni. Akadnak dolgok, amiket jobban szeretek itt kint, és amik miatt kellemesebben érzem magamat itt, mint Magyarországon. Azért persze a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a mai napig honvágyam van. A németek nagyon mások, mint mi magyarok vagyunk. Inkább visszahúzódóak és én személy szerint túl sok(k) vagyok nekik szerintem. De mit csináljak, ha nem tudom meghazudtolni az alaptermészetem? (nevet) Ami pedig a kinti magyar társaságokat illeti: sajnos többnyire az jellemző, hogy nem nagyon fogadják be az újonnan érkezőket... Az oroszok, románok, szerbek ilyen szempontból sokkal nyitottabbak és összetartóbbak, magyar közösség alig van.

Merre vezet még az út?

Hogy látod, az itthoniak mit gondolnak azokról, akik a határon túli boldogulást választották?

Ahogy én érzékelem, az emberek nagy része (főleg, aki még sosem dolgozott külföldön) inkább irigykedik, mert leginkább azt hiszik, hogy nekünk milyen könnyű, mert minden az ölünkbe hullik. Tisztelet a kivételnek, nagyon kevéssé

látják azt a részét a dolgoknak, hogy milyen áldozatot kellett hoznunk azért, hogy jobb életünk legyen és megvalósítsuk az álmainkat. Volt, hogy azt éreztem, szégyellnem kell, hogy én ezt az életet választottam azáltal, hogy egy németországi magyarral kötöttem össze az életemet. De mára eljutottam odáig, hogy már nem magyaráz(kod) om senkinek, mert nincs értelme. Kell egy bizonyos fajta lelki érettség ahhoz, hogy az ember ezt az életet tudja élni. És persze ahhoz is, hogy tiszteletben tartsa és békésen elfogadja, miért döntenek így egyre többen. Én senkit sem fogok semmire rábeszélni. Aki maradni akar, maradjon, aki menni akar, menjen. Mindkettőt megértem.

Milyen sűrűn jártok haza?

Nyáron és karácsonykor 2-3 hetekre és olyankor kimaxoljuk az itthonlétet – család, barátok, Balaton, ami csak belefér. A kereskedelemben töltött évek alatt ez sem sikerült és nagyon hiányzott, hogy a nagy családi összejövetelek kimaradtak azokban az időkben. Ezért is volt fontos, hogy váltsak, ahogy már az elején említettem.

Az eddigi interjúalanyaim közül Te vagy az egyik legújabb kollégám, ha jól emlékszem nagyjából egy éve írsz a Magazinba. Hogy kerültél a Csapatba?

Szeghy Kriszta kolléganőnk révén kerültem kapcsolatba a Főszerkesztővel, és már első alkalommal kapásból bő egy órát beszélgettünk. Aztán a kölcsönös szimpátia jegyében úgy döntöttünk, belevágunk a közös munkába. Nekem legjobban az tetszett, hogy István azt mondta: bármiről írhatok, amiről szeretnék. Amúgy is rengeteg mondanivalóm van, szóval, ha rajtam múlik, hosszú távú gyümölcsöző együttműködésünk lesz a Csak Pozitívan Magazinnal.

Nagy érdeklődéssel olvasom a nyelvészeti cikkeidet. Gyanítom, hogy nem puszta kedvtelésből ástad bele magad ennyire a témába, hanem szakmádból kifolyólag ismered ilyen jól ezt a területet.

A nyelvészet mindig is jobban érdekelt, mint az irodalom. Terveztem mielőtt kiköltöztem, hogy nyelvészetből doktoráljak és azt tanítsam egyetemen, kutassak stb. A sors fintora, hogy végül olyan helyre kerültem, ahol magyar nyelvészettel esélyem sincs foglalkozni. Ezért most a Magazinban kiélem ezt a hobbimat. Főleg a kognitív nyelvészet érdekel, lehet erről is írok majd a Magazinban a jövőben.

Vannak a Magazinban más jellegű nagyon érdekes cikkeid is. Írtál például „Chandlerről” és többször feszegetted már a szexualitás témáját is például a „női irodalommal” kapcsolatos vonatkozásban. Honnan a témaválasztás?

A Jóbarátok cikk szomorú apropója volt Matthew Perry halála. Nagyon szeretem a sorozatot, ezért emlékeztem meg róla. Ami pedig a másik vonalat illeti: szexuálpszichológiát is tanultam, érdekesnek találom az olyan lelkületű karaktere-

Egy tipikus Fekete-erdei kisváros

ket, mint mondjuk a Szürke ötven árnyalatának főszereplője. Miért és hogyan válik valaki ilyenné, van-e akár visszaút egy hasonló jellegű elcsúszásból. Én azt gondolom amúgy, hogy bármennyire nem is beszélünk róla nyilvánosan, az emberek nagy többségét szintén érdekli manapság ez a téma. Még mindig tabunak számít azonban, mert

nagyon sokan a mi korosztályunkból (de pláne a szüleinkéből) meglehetősen prűd környezetben nőttek fel. Ahol nem sok információ volt elérhető, ami megkönnyítette volna számukra az indulást a felnőtt életbe szexuális szempontból. Én ilyen értelemben kicsit kakukktojásnak számítok: a felvilágosításom 8 éves koromban történt a nőgyógyász nagypapám által. Gyakorlatilag előbb tudtam meg a szexualitás technikai részleteit, mint hogy nincs Mikulás vagy húsvéti nyuszi.

Sok szempont alapján lehet egyébként körbejárni az általam boncolgatott szexuális vonatkozású témákat. Én igyekszem diplomatikusan és informatívan megközelíteni, persze nem mindig tudok én sem megmaradni a puszta tények talaján. Néha belefér a saját véleményem felvállalása, pro vagy kontra állást foglalni egy-egy dolog kapcsán. Nagyon érdekel a perverziók kialakulásának lelki és pszichológiai háttere, illetve, hogy mi számít annak, milyen mértékben, hol van a határvonal. Ezt sokat feszegetem a regényeimben. Meg majd egyszer biztos itt is.

Mit jelent amúgy számodra az írás?

Kikapcsolódás, flow-élmény, elmerülés egy másik szinten. Elég sok a mondanivalóm és jólesik adni másoknak a gondolataimból. Gyerekkorom óta szeretek olvasni és írni is. Egy szakdolgozathoz készült családfakutatás során kiderült,

hogy az egyik dédnagyapám irodalom profeszszor volt. Tehát valamilyen szinten a génjeimben hordozom az irodalom, az írás-olvasás szeretetét. Általános iskolás koromban írtam már az iskolaújságba cikkeket, később készítettem interjúkat, illetve a helyi lapba is írtam, valamint irodalmi pályázatokra is jelentkeztem, megjelent pár novellám. Vannak könyveim is a fiók mélyén. De eddig még nem kerültem közel a lehetőséghez, hogy kiadják valamelyiket.

Ahogy mondani szokták, ami késik, nem múlik. Lehet annak is eljön hamarosan az ideje, hogy könyvet olvashassunk Tőled. Van-e még valami, ami fontos az életedben a családon, az íráson és a divaton kívül?

Sokáig hegedültem, Anyukám zenetanár, fél életem a zeneiskolában zajlott. Anyu azt akarta, hogy zongorázzak, de én hegedűre irattam be magam. A hegedű sokkal inkább közösségi élmény, mindig szerettem zenekarban játszani. 13 évig hegedültem, külföldön is sokat jártunk. Megvan még a saját hegedűm is, bár jó ideje nem zenélek aktívan. Anno még a zeneművészeti szakközépiskolába is felvételiztem hegedű szakra, de máshova sodort a sors.

Tervezed, hogy ezen a vonalon is újra „felvedd a fonalat” a jövőben? Vagy már inkább csak szép emlékként élnek benned azok az évek?

Sajnos az ifjúsági zenekarokhoz már túl öreg vagyok, és itt csak hivatalos zenekarok léteznek, ahol kizárólag hivatásos zenészek lehetnek tagok. Akadnak egyesületek, akiknek saját zenekara van, de azok inkább fúvósok, a vonós vonal errefelé nem divat. Szívből remélem, hogy adódik még alkalom rá, hogy játsszak, addig is komolyzenei koncertekre járok. Én nem csak hallgatni szeretem a zenét, hanem nézni is.

Mit adnál útravalóul a Magazin olvasóinak?

Először is neked, Bogi, sok sikert kívánok ahhoz, amibe belefogsz, és várunk vissza minél hamarabb a Magazinhoz! Az összes szerkesztőségi tag nevében köszönöm, hogy bemutattál minket egymásnak, illetve az olvasóknak, ez egy zseniális ötlet volt tőled! A kedves olvasóknak meg azt üzenem, hogy merjék követni az álmaikat! Eleinte keservesen nehéz lesz, a gyümölcse viszont annál édesebb. Önmagunk megvalósítására tekintsünk úgy, mint egy hosszú távú befektetésre.

(„Nem ítélhetem meg a múltbéli énemet a mai önmagammal szemben megfogalmazott követelményeim alapján.”

Michael Slepian

(F)OSZD MEG ÉS URALKODJ

Avagy a megosztottság kora

Mielőtt a Kedves Olvasó felhergelné magát, szeretnék leszögezni valamit: ez az írás nem politikai indíttatásból született. Még csak nem is fricskázni, kigúnyolni, kioktatni hivatott bárkit, csupán egy tükör, amibe azt hiszem időszerű (magamat is beleértve) belenéznünk, majd elraktároznunk a látottakat, és talán esélyt adni egy tudatosabb, jobb jövőképpel kecsegtető, kevesebb bosszúsággal járó élet megalapozásának.

Panaszkultúra a miénk. Megspékelve egy jókora adag klasszikus emberi irigységgel. Persze, hogy sokszor talán fáj mások boldogsága, pláne, ha úgy érezzük, az élet nekünk nem osztott lapot. Vagy legalábbis, nem osztott jó lapot, amikor pedig szentül meg vagyunk győződve arról, hogy megérdemeltük volna. Magam is beleszaladok ebbe. Miért van több pénze ennek vagy annak? Miért sír a nincsről olyasvalaki, aki nem is ismeri a szó valódi jelentését? Minden viszonyítás kérdése. Most nincs pénzem… de nem mindegy, hogy nincs pénzem házat venni, nyaralni menni, új autóra, a konyhabútor lecserélésére…vagy nincs pénzem ennivalóra, és nem tudom kifizetni az albérletet, úgyhogy kiraknak az utcára. Mintha volna árnyalatnyi különbség a kettő között.

Az elmúlt évek történései nagyjából a financiális lejtmenet kifejezéssel illethetők. Az Európában legmagasabb infláció sújtotta ország büszke titulusát már elnyertük, és alig ismerek olyat, aki ezt ne érezte volna meg. Még a viszonylagos stabilitáshoz szokott ismerősök körében is felütötte fejét a bizonytalanság, a mindeddig alapértelmezettként megvásárolt árucikkek listája sok esetben leszűkült a legszükségesebbekre. Az élvezeti termékek, tehát például az alkohol vagy a dohányáru egyenesen luxuscikknek számít, de a közel 1000 Ft-os kilónkénti árával lassan a kenyér is.

Természetesen mindezekért valaki hibás, mert mi biztosan nem lehetünk azok, hiszen továbbra is rendesen dolgozunk. Ha valaki ezt gondolja, valószínűleg igaza van. Magam is úgy vélem, hogy az alapélelmiszerek, a valamire való egészségügyi ellátás, az utazás, és valamilyen szinten még a fentebb felsorolt luxuscikkek egyike-másika is alapértelmezett kéne legyen. Ha ugyanis engedelmes hangya vagy és termelsz, akkor egy igazságosabb világban legalább annyi ellenszolgáltatás kéne legyen a mérleg másik serpenyőjében, ami kompenzálja a fáradalmaidat, és legalább olyan szinten motivál és életben tart, hogy legyen erőd tovább termelni. Utóbbi balansz a fejlett nyugaton - ennek kapcsán Angliával kapcsolatban van személyes tapasztalatom, ahol egy évtizedet töltöttem - adott, mert az alapkoncepciót, miszerint a jóllakott hangya tovább és eredményesebben képes termelni, és építeni a jól működő kapitalizmust, minden körülmények között szem előtt tartják - vagy legalábbis tartották abban az időszakban, amikor odakinn éltem.

Ez a mai Magyarországra egész biztosan nem igaz. Nincs meg az a balansz, mert nem is lehet meg, ami lehetővé tenné - egy egyre szélesedő, és elszegényedő réteg számára legalábbis - hogy ne azon kelljen gondolkozz 20-a táján, hol húzd meg

a gatyamadzagot, mi az, ami már nem fér bele, ha ki akarod bekkelni a következő havi fizetésig?

Ez, csak hogy megjegyezzem, nem egészen így volt még pár évvel ezelőtt. Nincs meg az optimális élhetőséghez szükséges balansz.

Ami miatt nem lehet meg, annak az oka részben az, hogy mindenféle okkal, ürüggyel (Covid, háború a szomszédos Ukrajnában, EU szankciók) az egekbe szöktették az árakat, miközben a bérek alig emelkedtek. Nem kell hozzá mikroszkóp, hogy ezt észrevegye bárki, mert a pénztárcája emlékezteti rá, amikor egy kicsit, csak egy egészen kicsit elengedi a gyeplőt, és kiengedi a fáradt gőzt valamelyik este, mondjuk fizetésnapkor. Már ha egyáltalán megteheti. Valakinek ez továbbra is evidencia, van, aki nem érzi továbbra sem, hogy lényegesen rosszabb színvonalon élne, maximum a bankszámlája mutat kedvezőtlenebb egyenleget hó végén, de a hiány még nem érte el azt a szintet, ahol ez beleférkőzne a mindennapjaiba, a konkrét napi létét is befolyásolva. Az ő számára ez a cikk talán nem fedi a valóságot, hiszen ő elvan, mint Marci Hevesen, és nem érti, mások mire fel hőbörögnek.

Dehát tudjuk: mindenkinek a maga kínja a legnagyobb, a maga szintjéhez viszonyítva méri a gondjait, ahogyan a nincs fogalmát is.

Ezek a realitások. Ebben élünk. De miért?

Valaki kétségkívül hibás. Valaki mindig csípi a szemünket, mert valaki mindig odatöri a borsot az orrunk alá, vagy a küszöbünkre rondít. Az Orbánviktor, a Soros, a migránsok, a libsik, az LMBTQ, a dollárbaloldal, vagy épp a nemzeti oldal, a Karigeri, a Bayerzsolti, a Rákayphilip, mert hogy mer ez filmet csinálni Petőfiről 6 milliárdért, amikor adta volna inkább azt a pénzt nekünk, mert mi rendesen dolgozunk…de menjünk vissza az időben, a Kádár, a komcsik, a szomszéd, a zsidók, az ukránok, vagy épp az oroszok. Manapság meg az

USA, a Magyarpéter, a Puzsér, a Dopeman, vagy az a palacsintafesztiválos, ToiToi WC-s Azahriah gyerek, mert hogy mer különb lenni nálunk, és megtölteni az Arénát háromszor, (meg több tízmilliót keresni azokon a fiatalokon, akik egyébként röhögve kifizetik a 20 ezres jegyárakat vállalkozó apuci pénzéből) és különben is, milyen haja van már.

Mit keres ebben az országban a genderelmélet (szigorúan G-vel kiejtve, kérdem én, miért?), kinek kell ide Pride felvonulás, hogy képzeli Brüsszel a menekültkvótát?

Nos, pár kérdést magam is felteszek, akár a fentiek közül is, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy senkit sem hibáztatok magamon kívül az engem ért sérelmek vagy csalódások miatt.

Csak valami mindeközben szöget ütött a fejembe.

A fent felsoroltak ugyanis még mindig csak egy kis keresztmetszetét adják annak, ami manapság körülöttünk zajlik, azoknak a dolgoknak, melyeket elszánt konteósok minden teketória nélkül figyelemelterelésnek neveznének. Hogyan fókuszálj az igazságra egy ekkora pusztító káoszban, ahol a téged körülvevő emberek egyike A-t, a másikuk a B-t, a harmadikuk LMBTQ+-t mond, a negyedikük szerint az ember színe fehér, míg az ötödik lenáciz csak azért, mert szereted a hazádat, és mondjuk kitűzöd a kokárdát március 15-én?

Nyilván nem az eltérő álláspontokkal vagy hitrendszerekkel van a baj, és pont ez a mondandóm lényege.

A baj véleményem szerint azzal van, hogy ebben az országban megszűnt a valódi kommunikáció, és távoli emlék az építő jellegű vita fogalma. Itt régóta nem divat az álláspontok közelítése, a másik perspektíváján való elgondolkodás képessége. Ehelyett acsarkodás, düh, és gyűlölet a ki-

menetele szinte minden esetben az eltérő álláspontok találkozásának.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy mindkét oldalon. Mert ugye alapvetően az emberek fejében - leegyszerűsítve a valóságban egyébként távolról sem fekete-fehér képletet - mindössze két oldal van és vagy ide tartozol, vagy oda. Ahol ezzel szemben gondolkodás van, mérlegelés, és a minden rendelkezésre álló nézőpont felülvizsgálatára legalább az igény megmutatkozik - az nem értelmezhető a nagytöbbség számára, mert nem sorol be minket egyértelműen ide vagy oda. Persze, az ilyenkor jelentkező zavart orvosolandó, a kizökkentett fél általában megteszi nekünk azt a szívességet, hogy besorol ő. “Rohadt náci”, “dollárbaloldali libsi Soros bérenc” “hazaáruló”, “buzi”, “agymosott birka fidesznyik”, a teljesség igénye nélkül. Beletesz a saját kis dobozába, begyömöszöl a neki kényelmes, és általa értelmezhető skatulyába, és ezáltal ideig-óráig megnyugszik. Most még. Ha megkapná rá a felhatalmazást és büntetlenül megtehetné, akkor lehetséges, hogy a valódi lelki nyugalma érdekében inkább begéppisztolyozna a Dunába.

Nagyon nehéz egy ilyen feltüzelt közegben, minden reggel munkába indulni. Valami ott feszül, ott fortyog a mélyben, ott ül a gondokkal barázdált homlokokon, a táskás szemek mélyén, az összes éhenkórász rezdülésünk merő készenlét, ugrásra trenírozva, hogy mikor adódik a helyzet, amikor valakit el kell küldeni a jó édesanyjába. Addig is, amíg a Dunába lövésért szabadságvesztés jár - egyelőre - kompenzáljuk a minket ért károkat másképp. A rozoga kis garzonunkat a nyóckerben kiadjuk havi 250 ezerért, mert valaki így is ki fogja venni. Ez precedenst teremt, így majd a szomszéd is ki fogja adni ugyanenynyiért. Meg az összes többi a kerületben, mert most ennyi az annyi. Be kell tömni azokat a lyukakat, kérem. Hát, tehetünk mi arról, hogy a Covid

alatt kiesett a szokásos nyereségünk? Az ember ügyeskedik, mert ehhez szokott, ehhez szoktatták. És mert megteheti, senki sem szól rá, nincs fék, szabad rablógazdálkodás van, kérem. Ja, hogy ezzel az egésszel elindítunk egy lavinát, meg elkezdünk túlfújni egy lufit, ami egy ponton túl mindenképpen kipukkad? Nem baj, addig is megszedjük magunkat ahogy csak tudjuk.

A két dolog nem függ össze? Dehogynem. A rablógazdálkodással tovább mélyíted a szakadékot. A részvétlenséggel és közönnyel pedig megágyazol az enyészetnek.

Vesztesek és nyertesek

Minden háború, minden olyan gazdasági krízis, amiben egy réteg, népcsoport, bárki, aki az elszenvedő alany, aki a kialakult helyzetnek köszön-

egy széket, és egy ponton még az arcodat eddig jól takaró álarc is félrecsúszik, és kiviláglik alóla, mennyit érsz valójában.

“Az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér.” Mondta egy, a fenti problematikát “sziporkázó éleslátással” összefoglaló hazai politikus.

hetően a rövidebbet húzza, profitot generál egy másik rétegnek, aki valamiért helyzetelőnyhöz jutott. Ezt mindenki tudja, ebben semmi újdonság nincs. De annak ellenére, hogy a szó klasszikus értelmében nálunk még nincs háború, zömében mégsem látok fékeket, egészséges morált, a méltányosság megnyilvánulását, nem látok részvétet, sem könyörületet. Törtető, gátlástalan, dorbézoló megszállottakat látok, akik úgy hajtják a pénzt, mintha ki akarnák vásárolni magukat ebből a stabilitást legfeljebb mímelő, de egyre vészjóslóbb miliőből: a színfalak mögött omladozó realitás fojtogató közegéből. Többet kell mutatni annál, amid van, mert mit szólnak, mennyire taksálnak majd, ha megtudják, hogy a kirakatod fele kölcsöncucc, a másik fele lízingelt?

Nagyon fárasztó dolog a látszatfenntartás. Még fárasztóbb a megfelelési kényszer. És egészen lesújtóan kizsigerelő érzés folyamatosan úgy futni, úgy mászni, úgy kapaszkodni, hogy közben mindig kihúznak alólad egy réteget, kivesznek

Azt hiszem, a fején találta a szöget. Abban a világban, amelyben ő az uralkodó elit tagja lehet, ahol Fekete Pákók szerepelnek a médiában, ahol Bye Alexek a zenei szakma mentorai, ahol bulvárcímlap lesz egy lemondatott politikusasszony, és a jelenleg nyilván szintén politikai babérokra törő exférje zűrös házasélete, ahol az újságírás az önjelölt celebek kukájában való turkálást jelenti, és olyan szakmai nívó jellemzi, ahol még a magyar helyesírás ismerete sem követelmény, egy olyan világban, ahol a futballstadionok lelátóin szotyolázó B közép tagjai élet halál urai a saját lakótelepi közegükben, ahol egy tizenéves fiútól a legjobb barátja sittet megjárt apja elveszi “kölcsönbe” a mobiltelefonját, hogy aztán egy gramm meth kristályért cserébe pár ezer forintért eladja a gangon, ahol menő és követendő dolog a suttyóság, az egymásnak üzengetés a social médiában, nos igen, ebben a világban valóban az egyetlen reális értékmérő a pénz és a hatalom, meg a kirakat megfelelő prezentálása kifelé. Csak hogy mindenki tudja, hogy ki az, aki csicska, és ki az, aki nem. Fontos dolgok ezek. A halál pillanatában, amikor az ember viszszatekint eseménydús életére, elért eredményeire, és esetleg arra, hogy saját magán, meg a porontyain kívül egyébként tett-e bármi érdemlegeset, bármi olyat, ami több, mint egy szimpla fogyasztó ösztönlény vegetálása, különösképpen sokat nyomnak a latba.

De térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Miszerint, ki tehet róla? Ki tehet arról, hogy ez a fentiekben vázolt “csodavilág” vesz minket körül, amelybe akaratlanul is belesodródunk, és aztán azt vesszük észre, hogy pont olyan fancsali pofát vágunk a tükörben, mint azok a reményvesztett, orrukat lógató utasok a metrón reggel, akikről azt hittük, hogy közünk sincs hozzájuk, hiszen mi nem lehetünk ennyire lepukkant, örömtelen, lehangoló egyedei az emberi fajnak?

Pedig de, lényegében pontosan ugyanilyenek vagyunk.

Ugyanúgy tele van a hócipőnk az egésszel, mint annak az idegennek, akit alig egy perce beletömtünk a kis gondolatbéli skatulyánkba (“na, ez is biztos Fideszes”, “hogy néz ez ki”, “ez tegnap tuti behúzott egy liter vodkát elalvás előtt”, “na, ezt a csajt se piszkálnám meg bottal se, amilyen igénytelen”), de ha az ő perspektívájából látnánk/ néznénk magunkat reggel a metrón, valószínűleg ő is hasonlóan látna minket.

Miért nem tudjuk észrevenni a hasonlóságot, miért nem tudjuk látni az idegeneket elsősorban hozzánk hasonlóként, mielőtt olyan dolgokon

akadnánk fenn, hogy miért áll el a füle, vagy miért nem úgy fésüli a haját, ahogy előnyösebb lenne szerintünk? Miért nem látjuk meg először az embert, mielőtt még a politikai hovatartozása okán pálcát törünk felette?

Mert valakiknek ez nem érdeke. Ezek a valakik Egységről papolnak, de az az egység csakis az ő egységük. Ha nem úgy lihegsz, köhögsz, jársz, öltözöl, nem ugyanazokat a jelmondatokat használod, mint az adott akol tagjai, akkor te pechedre kívülálló vagy.

Igen, most sokan beazonosították magukban a bennük mintaként élő skatulyát máris. Biztos, hogy a Fideszre gondolt! Csalódást kell okozzak egyeseknek: nem, nem a Fideszre gondoltam. A jelenségre gondolok, ami az egész fenti probléma írmagja.

Hadd mondjak még ennél is felháborítóbbat: erről a jelenségről nem a jelenleg regnáló kormány tehet, és még csak nem is a politikusok.

Erről TE tehetsz. Meg én. Meg a szomszéd bácsi. Mi, mindannyian. Mert alapvetően, eredendően ilyenek vagyunk. Meg mert bekaptuk a horgot.

A politikus azért politikus, és azért ott ül, ahol te nem, mert mindezekkel zsigeri szinten tisztában van. Pontosan ismeri a mozgatórugóidat, és pontosan tudja, hogyan hozza működésbe az összes benned rejlő frusztrációt, hogyan játssza ki ellened a félelmeidet, hogyan hitesse el veled, hogy az életed jobb lesz attól, ha a vezetést rá bízod inkább. Ebben nem téved: ő TÉNYLEG tudja. Azt legalábbis biztosan tudja, hogyan használjon fel téged a céljai érdekében, és hogyan vezessen. Leginkább az orrodnál fogva. A politikus okos. A politikus évekig tanult az egyetemen. A politikus igen behatóan tanulmányozta, hogyan csinálták mások előtte ezt a dolgot, és nemcsak annyit tud a történelemkönyvből, hogy az az Adolf nevű paprikajancsi kiirtott jópár millió embert, velejéig gonosz volt és mégis imádta a népe, hanem azt is tudja, hisz ennél a résznél figyelt oda a legjobban, amikor zsíroshajú politológus hallgatóként a könyveit bújta a koleszban, hogy Hitler hogyan érte el azt, hogy milliók imádják és bálványozzák. Hogy egy töketlen, sikertelen, művészként tehetségtelen, alapvetően szürke eminenciásként évtizedekig vergődő, mellőzöttségtől frusztrált méregzsákból hogyan lett a Harmadik Birodalom teljhatalmú diktátora egy személyben.

A politikus, pláne a sikeres politikus mindent tud nemcsak a kefebajszú osztrákról, de az összes többi jómadárról is, aki a tömegek fölé emelkedett és aztán százezrek, végül milliók itták a szavait. Ő is ismeri a receptet, ismeri a trükköket, és amit elér, azzal éri el, hogy már az elemiben is alkalmazott, legalapvetőbb trükkjét süti el rajtad évtizedek, évszázadok óta: megoszt, és uralkodik.

Elhiteti veled, hogy aki melletted ül, az hiába beszéli ugyanazt a nyelvet, mint te, ellenség, mert nem azt gondolja, amit ő, és amit ezáltal neked is gondolnod kéne.

Odáig megy, hogy a végén még olyan abszurd dolgokat is képes elhitetni veled, miszerint mondjuk a környezetvédelem baromság, a globális felmelegedés csak baloldali propaganda, vagy fordítsuk meg, a genderelmélet, illetve annak a nagytöbbségre erőltetése, a túlfújt woke ideológia, meg nem veszélyes egy cseppet sem, mert aki ezt állítja, az csak jobboldali, náci propagandát böfög.

Elárulok egy fájdalmas titkot: NEM LÉTEZIK jobb, vagy baloldal, maximum a fejekben. Ebben az országban - és meggyőződésem, hogy egyébként világszerte - jó ideje kizárólag opportunista politikusok léteznek, akik a zsebük megtömésével vannak elfoglalva. A nagytöbbség mégis elhiszi, hogy az oldalaknak van jelentősége. A nyertesek meg közben egymás tenyerébe csapkodnak a színfalak mögött, mert pont mind magasról ejt rá, hogy neked, nekem, vagy Rozi néninek miből telik kenyérre hó végén. Itt már mindenki politikát vizionál bele mindenbe, és muszáj meg is nyilatkoznia úton útfélen, legfőképp a Facebook komment szekciójában, pedig semmi mást nem kéne tennie, mint belenézni abba a bizonyos tükörbe. És őszintén megvizsgálnia saját magában, mi alapján gondolja, hogy különb mondjuk a vele szemben ülő utasnál? Feltennie magának a kérdést, hogyha lett volna elég okos, és politológiát tanult volna az egyetemen, ahol az öszszes okosságra megtanítják, majd több évtized taposás után egyszercsak a Parlamentben találta volna magát, és lehetősége adódna, vajon nem a saját sógorkomáit játssza-e be a hatalomba maga is? Vajon nem a húgának-bátyjának, feleségének, vejének kedvez vagy segít pályázatokat nyerni, ha ezzel a családi birodalom vagyonát gyarapítja?

Most pedig ehelyett hazafelé caplat a metrón, egy viszontagságokkal teli munkanap után, a többi fancsali képűvel együtt, és siratja megfeneklett életét. Hogy nem volt elég bátor vagy tehetséges. Hogy az asszonynak elfelejtett virágot vinni a névnapjára tegnap, aki kifakadt, hogy évek óta nem kap semmi figyelmet, és erre a virág elmaradása csak az utolsó csepp volt a pohárban, úgyhogy elhagyja. Más kérdés, hogy a virág csak ürügy volt. A lóvés vállalkozó helyett kellett egy fedősztori.

Ezért a világon mindenki más hibás, az egész helyzetért, a sikertelenségért és a hűtlen asszonyért is, csak ő maga nem. A főnök a hibás. A rendszer a hibás. A másik oldal, az a hibás.

Virágok közt veled lenni, tudom szép volna kedvesem

Virág sincsen, Te sem vagy már, Miért hagytuk, hogy így legyen?

Jó a kérdés: miért?

Ugyanis mi voltunk, és mi vagyunk azok, akik a fentieket hagyták, hagyják, és vélhetően hagyni fogják megtörténni. Addig, ameddig rá nem

döbbenünk, hogy az erősebb kutya pontosan ezen gyengeségeink miatt tud fölénk kerekedni. Az erősebb kutya szimbolizálja mindazt, ami a hőbörgésünk tárgya. Szebb, okosabb, sikeresebb, és a hierarchiában felettünk áll. Lehet, hogy dilettáns zenei mentor képében jelenik meg, lehet, hogy senkiházi celeb képében, aki semmihez nem ért az égvilágon, csak ez a semmi kiválóan szolgálja az agyatlan, nívótlan, dekadens rendszert, és ezért hagyják lubickolni. Hogy téged bosszantson, hogy az orrod alá dörgölhessék, hogy ez az új világ a hülyéknek áll, hogy a kereskedelmi potenciálhoz nem tehetség kell, még csak nem is szorgalmas munka, hanem mély sutytyóság és gyökérség. Lehet, hogy oligarcha képében jelenik meg, aki valamikor gázszerelő volt, ma pedig a fél országot felvásárolta, vagy törleszkedő hűséges kiskutya képében, aki ma a nemzet önjelölt filmrendező géniusza.

Ellenzéki hőbörgők képében, akik szeretnék a hatalmat, egyre hangosabban reszketnek érte, de cserébe csak üres jelmondatokat képesek felmutatni, és hiába savanyú a narancs, nem mernéd a nevük mellé húzni az x-et, mert egyébként a kabátodat nem bíznád rájuk.

Haragudhatsz a fentiek bármelyikére. Csak egyet ne felejts el: ők nem ok, hanem következmény. A saját passzivitásunk, tétlenségünk, kishitűségünk folyománya, hogy létezhetnek. És a butaságunké, hogy hagytuk magunkat oldalakra, zászlók alá, cégérek alá terelni, hogy aztán az ő malmukra hajtsuk a vizet. A tudatlanságunké, hogy kulturális értelemben nem tudunk különbséget tenni valódi érték, és tűzre való szemét között. A lustaságunké, hogy fotelből játsszuk a Che Guevarát, miközben még azokért a dolgokért sem tudunk tettekkel kiállni, melyekben állításunk szerint szívből hiszünk.

Itt az idő végre belenéznünk abba a tükörbe.

Új bábu a sakktáblán

Egek ura micsoda hónapok állnak mögöttünk polgártársaim! Egymást érő botrányok, tüntetések és miegymás. Ha itt a délvidéken élsz, mindezen hírek forrongó és lüktető folyamatokat és képeket festenek a fővárosban zajló közéletről. Eltűnt a bulvár, a háború, a válság, most minden figyelem a belügyekre szegeződik és a kutyát se izgatja, hogy mi folyik nyugaton vagy az ukrán fronton.

Csak március végén naponta kérdeztek, mit gondolok az új szereplőről és bevallom, akkor én még azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Túlzottan lefoglalt a kegyelmi botrány nyomán szervezett tüntetés és annak hatástalansága feletti sopánkodás.

Azon tűnődtem, ha ott volt egy ügy, ami egységesen felháborított mindenkit, aminek részleteit a leköszönő köztársasági elnökasszony sem volt képes nyilvánosságra hozni – holott erre minden legitimitást megkapott a néptől – nem lett volna okosabb mellé állni? Például játszunk el gondolat-

ban azzal a forgatókönyvvel, miben az a hatalmas tömeg körbe veszi a parlamentet – persze ha van ott éppen valaki – és jelzik a bent serénykedő képviselőknek, titkároknak, hogy ne féljenek semmit, mert a nép velük van, mindegy kik az érintettek! Nyugodtan hozzák nyilvánosságra az ügy rész-

leteit, meg fogjuk önöket védeni. Kormányunk védelme mostantól elsődleges prioritást élvez! Jöjjenek rendőrök, honvédek, taxisok, MÁV-osok, tanárok és diákok! Tegyük félre a holnapi munkanapot, minden egyéb kötelezettséget, hogy a nyomozáson kívül semmi mással ne kelljen foglalkoznia az államnak, melyről percről-percre informálhatja a tömeget. És ne is tágítsunk, míg magyarázatot nem kapunk. Mert hát mégiscsak úgy eshetett, hogy hazánk elsőszámú közjogi méltóságát manipulálták! Hisz tudomásom szerint nincs senki, aki tolerálna olyasmit, mint a pedofília, vagy annak segédlete, nem? A felelősök előállíttatása pedig mindenkinek, így a nemzetnek szívügye, a tettesek legyenek BÁRKIK!

De a tömeg feloszlott, s azóta is minden tömeg feloszlik. Mindegy mi egyéb ügy tereli össze őket, feloszlanak. Épp ahogy április hatodikán. Mert mi történt?

Az, hogy az új bábu kihasználta az állampárt legitimitásának megrendülését politikai kalandorrá válására, egy dolog. Az, hogy az általa belengetett hangfelvétel köszönőviszonyban sincs annak az ímmel-ámmal kezdett nyomozásnak az eredményével, amit korábban egy emberként kívánt a nemzet, az is egy dolog. Az, hogy a közéletben legjártasabb személyek sem mind tudják örüljenek-e neki vagy sem – bár sokak messianisztikus szerepbe emelték, hogy leváltja a magyar kormányt aggasztó, de –, megint csak részletkérdés. Az, hogy minden szavát és mondatát lényegében már hallottuk, az már viszont jelez valamit. Miért

nem kellet korábban a szánkba rágni, hogy miért vagyunk mérgesek K-úr kapcsán, igen is tudtuk és értettük haragunk okait. Végre egyszer úgy viselkedtek a polgártársak, mint a polgárok és most tessék. Előállt egy új szócső, s az egész polgári megmozdulás egy kampánnyá változott. Mert kedves polgártársak, a pártpolitika itthon semmit sem ér annak, aki változtatni óhajt. Pártot követni annyi, mint a politikai felelősséget átruházni. Bólogatni, skandálni, zászlót lobogtatni valakinek, aki majd felszabadít Miniszterelnök vagy Brüsszel, vagy bármi más alól, semmit sem ér, ha aztán nem lehet számonkérni. És itthon minden politikai, közéleti személy elfelejt egy idő után nyilatkozni.

Viszont az a frázis, hogy fel kell szabadulnunk a NER uralma alól, tisztába tesz mindent. A szánkba vannak rágva a problémák, ne tűrjünk, ne féljünk. Mint ha a NER volna a magyar nép ellensége az élén a Miniszterelnök és/vagy az ellenzéke. Hát nem egészen tisztelt polgártársak. A ludas ebben a polgáriatlan polgárságunk, a szolidaritás, a távlatok és a kilátások teljes hiánya, a kényelem túlzott fontossága, az elvek és a politika üressége. Jelmondatok, szlogenek és egyéb súlytalan porhintések összessége jelenti ma a közéletet, s csak a panaszok idézik a valóságot. Mert jól tudja mindenki, mik a gondok, elvégre benne élünk. De azt hisszük nem tudják ezt odafenn, nem érdekli őket.

A kormány és a kormányzás pedig annyi, mint a polgári működésből kapott érdemjegyeink át-

laga és hadd ne mondjam kedves polgártársak, évtizedek óta évet ismétlünk. A legutóbbi és fentebb említett vizsgán sajnos ismét megbuktunk. A helyes válasz ugyanis nem az új bábu lett volna önmagában, sem a közéleti karaktergyilkoláson való csámcsogás pró és kontra, hanem a polgári érdekérvényesítés. Ábrándozva nézhetünk Lengyel barátaink érdemjegyére és acsarkodva, hetvenkedve a sajátunkra és semmi esetre sem fordítva.

Visszatekintve az elmúlt hónapokra egyre érik az a felismerés, hogy amit politikának nézünk, tulajdonképpen egy végtelen sakkparti, ahol minden bábu fehér, ám a velük szembenállókat konzekvensen feketének látják és láttatják. Alig van olyan eset, hogy bábu kerüljön le az asztalról és sakkot sem igazán kap senki. Mindkét fél a saját oldalán toporog, fenyegetően elmímelik a küzdelmet, de nem kockáztatnak, nem manővereznek. Mintha a táblán maradásukon kívül nem is volna más céljuk. A centrum, ami stratégiai szempontból ígéretes helyzetet jelentene bármelyik félnek, pedig kong az ürességtől. Néha oda téved egy-egy új bábu, ám az szükségszerűen elgravitál majdan balra vagy jobbra az éveken keresztül építgetett gyalogsáncok mögé. Vannak persze, zömmel a baloldalon, akik kacérkodnak a centrum pozícióval, de egyedül kevesek s csak elszigetelik maguk a senkiföldjén. De ez persze csak játék, hiszen a való életben

nem minden fekete és fehér, a játékot el is lehet veszíteni, valamint nem muszáj a tábla mezőin belül maradni.

Felteszem, az olvasó most beleképzeli az ismert politikai paletta arcait a sakkbábuk helyére, ezzel pedig meg is könnyíti a dolgomat. Mert ha mind a táblán állnak, mégis ki lépteti őket? Talán

egyértelmű a válasz, miszerint mi magunk vagyunk a játékosok. Ebből következtetve mindegy mit teszünk a táblára, magától egyik bábu sem lép, és nem is adnak mattot!

Helyes kvalitás!

Ismerjük meg a HUNOR mentőkutyás szolgálatát!

Interjú Leczki Saroltával és Oláh Zsolttal

Az országban elsőként 2000-ben a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon jött létre 0–24 órában riasztható mentőkutyás szolgálat. A csapatnak hat tagja van, mindannyian hivatásos tűzoltók. Leczki Sarolta címzetes tűzoltó főtörzszászlós az egység vezetője. Hivatásosként és alapítványában civilként is személykereső, tűzvizsgáló és mentőkutyákat képez ki.

Leczki Sarolta c. tűzoltó főtörzszászlós és Oláh Zsolt c. tűzoltó főtörzsőrmester, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság mentőkutyás szolgálatának két tagja Karmával és Dexterrel vett részt a törökországi misszióban. A kutyák mögött is számtalan bevetés van már, tapasztalt régi motorosok.

Mint Leczki Saci - a főtörzszászlóst senki nem szólítja teljes nevén, ő a Leckisaci - elmondta, a kutyák számára a munka és a tréning hasonló, nagyon szeretnek dolgozni.

A kutyákról, mentésekről és a jövőbeli célokról ő adott magazinunknak interjút.

Miért tudnak a keresőkutyák különleges segítséget nyújtani, milyen képességeik vannak?

A kutyák észlelési képessége, szaglása, és a romokon való mozgása sokkal jobb, mint az emberé. Ezt használjuk ki, amikor eltűnt személyeket keresünk akár területen, akár romon.

Hány kutyája van? Hogyan telnek a mindennapok a kutyusokkal?

Jelenleg 10 kutyám van, 1 évestől 10 éves korig. Szeretem a kutyafajták sokszínűségét, több

fajtával is dolgozom. Van malinoisom, labradorom, border colliem, vizslám és spánieljeim is. Nemrég pusztult el a foxterrierem. Mindannyian képzett, vizsgázott mentőkutyák.

A HUNOR Hivatásos Katasztrófavédelmi Mentőszervezet tagjaként a törökországi földrengéskor dolgoztak Oláh Zsolttal a csapatban. Mi a kutyák és vezetőjük feladata egy ilyen terepen, helyzetben?

Katasztrófák esetén a Városi Kutató – Mentő Csapat szerves részét alkotják a mentőkutyák és

vezetőik. Az eltűnt, romok vagy akár földcsuszamlás esetén a föld alá került személyek észlelésének, helyzetük meghatározásának elengedhetetlen feltételei.

A Hunor mentőcsapatában két keresőkutya volt kint Törökországban: Karma a malinois és Dexter a labrador. Mindkét kutya több élő személyt is talált a romok alatt, ezt ugatással jelezték számunkra.

Megérkezés után azonnal a romra vonultunk, elkezdtük a felderítést, a túlélők keresését.

Karma első jelzések között egy török mentőcsapat kérésére egy anya és gyermeke helyzetét pontosította, azonban mire a jelzés alapján kiemelték őket, már csak a baba élt. Dexter az egyik éjszakai keresésen egy nyakig betemetett férfit talált a romok alatt, a bajbajutott megközelítéséhez Zsoltinak is be kellett kúsznia a romok alá.

Törökországban a mentés mellett Karma és Dexter egyfajta mentális segítségként is funkcionált: az irányítási ponton a hozzátartozók sokszor némán leültek melléjük és csak simogatták őket. Karma az üresjáratokban mindenkit próbált rávenni némi simogatásra, labdázásra.

Milyen Karma és Dexter személyisége?

Karma, a malinois kan kiskutyának is nagyon ragaszkodó, erős megfelelési vággyal átitatott, igazi stréber volt. Nagyon nyitott, barátságos kutya. 0-24-ben szeret nyüzsögni, dolgozni, mindegy mit, csak velem legyen. Nagyon jól elvan idegen emberek, állatok között, nagyon szeret játszani és természetesen a hasát is. Nagyon okos. Ahogyan meglát egy romot, bekapcsol az inger, s már mozog az orra, „scanneli” a szagokat. Kihívás számára a kereső munka. Nagyon élvezi, de a csúcspont mindig az, amikor megtalálja a személyt és örülhet neki.

A koromfekete labrador retriever kölyök, Dexter pedig a megtévesztésig hasonlít egy labdamániás, szuverén egyéniséggel megáldott cuki kis negróhoz. Dexter nagyon szereti a terület- és a romkutatást is, családjával gyakran járja az erdőt. Sőt, a koromfekete labrador retriver lízingelhető is: Zsolt kutyátlan barátai rendszeresen kölcsönkérik, és magukkal viszik túrázni, olyankor 15-20 kilométert is beletesznek a lábukba.

Karma szuperereje az emberek iránti szeretet, Dexter pedig kölyökkora óta él-hal a keresésért.

Az önálló munkavégzés mennyire fontos, mennyire elvárás a kutyától? Például keresés közben mennyire távolodhat el a kutya a vezetőjétől, vagy mennyire igényelje a vezetője folyamatos irányítását?

A mentőkutyáktól elvárjuk az irányított és önálló munkavégzést is. Általában hagyjuk, hogy önállóan dolgozzanak, „menjenek az orruk után”, de vannak olyan szituációk, akár a saját biztonságuk miatt is, amikor kontroll alatt kell dolgozniuk (például keresés közben munkagép jön a területre, dől a fal, stb).

A parancsmegtagadás a mentőkutyáknál elfogadott: ha a kutyavezető éppen akkor hívja a jószágot, amikor az éppen megtalált valakit, akkor kimondottan azt várja tőle, hogy ne engedelmeskedjen, hanem folytassa a munkát és jelezze be a bajbajutottat.

Egy földrengés sújtotta terepen életbe vágó minden egyes lépést figyelni. Lehetnek olyan helyzetek, események, hangok, zavaró tényezők, amelyek váratlanul elvonhatják a kutya figyelmét, vagy képesek kifejleszteni magukban a teljesen egyirányú fókuszt?

Mentési technikák

Oláh Zsolt Karmával és Dexterrel

A mentőkutyák képzése hosszú, és aprólékos folyamat, sokféle, változatos helyszíneken zajlik. A kutyáknak meg kell tanulniuk kizárniuk a környezetüket, a különféle zavaró ingereket, zajokat, szagokat, mozgó felületeket. Sosem „steril” az a helyszín, ahol alkalmazásra kerülnek. A kiképzési tervben ezt figyelembe vesszük, már a kölykökkel is különféle bevásárló központokban, bútor boltban vagy

épp a városi utcákban, tömegben végzünk koncentrációs, vagy engedelmes feladatokat.

Egy olyan rendkívül nehéz, több napos mentés során, amilyen a törökországi esemény volt, milyen látható változások, megváltozott viselkedés jelzik a kutya fizikai és mentális kimerültségét?

Az éles bevetések mind mentálisan, mind fizikálisan megviselik a kutyákat. Enerváltakká, ingerlékenyebbé vagy épp aluszékonyabbá válhatnak. Sok lazulós séta, tréning mentes napok, fizioterápia hivatott regenerálni a mentőkutyákat, majd tudatos, felépített felhozó tréningek következnek, ha már alkalmasak rá.

A nehéz viszonyok között ahogyan fáradtak, a kutyák jelzésének minősége romlott, de számunkra világosan értelmezhető maradt. Ilyen esetben egyszerre már csak egy kutya dolgozik, az állatok egymást kontrollálják. A bizonytalan helyzet és a körülmények miatt a kutyákat próbáltuk a terhelhetőség határán belül tartani, hogy maradjon bennük tartalék.

Mindkét kutyával rengeteget tréningeztünk külföldön, megszokták a sok utazást, a rendhagyó körülményeket, az idegen romokat. Mindez maximálisan kifizetődött, tökéletesen alkalmazkodtak a törökországi körülményekhez.

A mentőkutyákat – eltérően az alegységektől – nem nyolc óránként váltjuk, hanem bármikor riaszthatóak. A kutyavezető és négylábú társa szükség szerint pihen.

Antakya-ban a K9-eseknek (különleges kutyás egység elnevezése) csak a hideg okozott gondot. Nemcsak a csapattagok dideregtek, a kutyák sem tudtak regenerálódni, a melegítőkabát és a speciális fekhelyek ellenére sem.

Mióta dolgozik együtt Karmával?

Karma nálam született, több generációs mentőkutya. Nagyapja, Kuba volt az első hivatásos mentőkutyám a tűzoltóságon. Vele voltam Pakisztánban 2005-ben, és 2007-ben vele nyertem Mentőkutya Világbajnokságot. Karma most már nyugdíjas. Kölykeivel dolgozom tovább, ők most kiképzés alatt állnak.

Milyen veszélyhelyzetekben vethetőek be a mentőkutyák? Hogyan történik egy eltűnt személy felkutatása?

A mentőkutyákat eltűnt személyek keresésekor alkalmazzuk. Erdős területen, például öngyilkossági szándékkal, vagy eltűnt demens személyt, katasztrófák esetén romok alá szorult személyeket keresünk, de sárlavina alá került holttesteket is képesek megtalálni.

Az eltűnt személyek keresése egy komoly logisztikai feladat, a család, hozzátartozók, barátok meghallgatásával kezdődik. Adatfelvétel, azok kiértékelése, majd keresési stratégia kidolgozása történik. Akkor kerül területkutató kutya alkalmazásra, ha a megszerzett információk alapján feltételezhető, hogy az eltűnt személy külterületen (erdő, mező) tartózkodik. Ilyenkor a szóba jöhető területeket a kutyások átvizsgálják. A kutyák szabadon dolgoznak, ha találnak valakit ugatással jelzik. Ez egyben úgynevezett terület kizárás is: az is információ, ha nem találnak senkit, hiszen akkor új területek átvizsgálására kerülhet sor.

Oláh Zsolt és Leczki Sarolta Törökországi mentés után Budán mentési technikák

A kutyák kiképzése során milyen motivációval tanítják meg őket a feladatokra és arra, hogy a keresésre és az adott személyre fókuszáljon? Mi jelenti számukra a megerősítést, jutalmat akkor, amikor élesben kell teljesíteniük?

A kutyák kiképzésének első szakaszában teszteljük, hogy mi a legmagasabb szintű jutalom a számukra, de alapvetően többféle értékű jutalommal dolgozunk, feladattól függően. Például

sok retriever annyira szereti a husit, illetve a malinoisok a labdát, hogy annyira felpörögnek, hogy az emelt idegállapotban nem képesek tanulni, „túlmotiváltak” lesznek. Lemegy a relé, lezár az agy. Ilyenkor átmenetileg használhatunk kevésbé jackpot jellegű jutalmat, mondjuk husi helyett sima tápszemeket. Ezek segítségével megérti a kutya a feladatot. Majd a már összerakott feladatot ismét husival jutalmazzuk, így mivel érti a kutya, ez már működik újra.

Karma mentőkutya-világbajnoki címet szerzett 2022-ben Olaszországban a nyáron megrendezett I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon. Itt milyen speciális feladatkörökben kellett teljesítenie?

Minden vizsga verseny is egyben és viszont, azaz a feladatok megegyeznek. A kutyákkal minden évben minősítő vizsgát teszünk amíg részt vesznek a mentésben, és ennek szabályzata alapján kerülnek megrendezésre a Mentőkutya Világbajnokságok is. A pályamunkákon a bírók a kutyák munkakedvét figyelik, hogy szemmel láthatóan örömmel hajtja-e végre a feladatokat. A gyors és precíz végrehajtást várják el: láb mellett követés, különféle pozíciók felvétele, használati

tárgy apportírozása, helyben maradás, többféle akadály leküzdése a cél. Fontos, hogy a kutya agresszió mentes legyen (más emberekkel és kutyákkal szemben) és kontrollált maradjon végig, például ne kezdjen el rohangálni a pályán. A szimatmunkák során abban a fázisban, amire jelentkezett a versenyző (jellemzően romkutatás, területkutatás, vagy nyomkövetés) kell a bíró által elrejtett személyeket megtalálni a kutyának (adott idő alatt, adott területen 3 főt). Itt nézik a kutya önállóságát, irányíthatóságát, mozgás készségét, a jelzések minőségét.

Karmával nagyon könnyű volt a versenyzés (már nyugdíjas, nem indul többet). Sosem volt lámpaláza, bármikor lelkesen hajtott végre bármilyen parancsot, látványosan mutatta be a gyakorlatokat. Már két és fél évesen, első világbajnok-

Karma a hajdúszoboszlói gyakorlóbázison

mentési technikák

ságán Szlovéniában majdnem első lett, 1 ponttal maradt le és lett ezüstérmes.

Hány éves korig dolgozhat egy kutya? Milyen az élete a későbbi elvonulása után?

Mentőkutyáink 8-10 éves kor között mennek nyugdíjba, függ az egyéni állapotuktól. De valójában nem sokat változik az életük, továbbra is családjukkal élnek, járnak sétálni, elkísérnek minket bemutatókra, de egyre kevesebb tréningen, illetve éles alkalmazáson vesznek részt, hiszen ahogy nekünk embereknek, úgy nekik is a korral együtt kopnak az érzékszerveik (szaglás, látás) és persze csökkenhet a motiváció is.

Korábban újságíróként dolgozott. Miért váltott hivatást?

14 éves korom óta foglalkoztatott a mentőkutyák munkája, képzése, emellett párhuzamosan a kommunikációs szakterület is, fotózás, cikkek, természetesen elsősorban szakmai cikkek írása. A MÚOSZ elvégzése után kerültem az induló TV2 – höz, ahol rengeteget tanulhattam, fejlődhettem, de az évek során egyre kevesebb olyan típusú műsor indult, aminek elkészítése érdekelt. 1999 őszén volt egy épület omlásos tragédia a Meder utcában, ahol a romok alá került személy keresésében akkori keresőkutyámmal, Kevinnel részt vehettem, és meg is találtuk a személyt. Ekkor merült fel a tűzoltóság jelenlévő vezetőiben, hogy jó lenne létrehozni egy 24 órában bármikor riasztható, tűzoltósági normák szerint működő hivatásos mentőkutyás szolgálatot, és erre a feladatra kaptam meghívást, hogy legyek hivatásos tűzoltó.

Hogyan jött az ötlet egy alapítvány létrehozásához?

Már a 90-es évek közepétől szerveződött körém civilekből egy önkéntes közösség, akik szabad időből, saját pénzből és kutyával vettek részt eltűnt személyek keresésében. Ehhez létre kellett hoznunk egy jogi hátteret is, amely biztosította a csapat működését. Ez a háttér az évek folyamán változott, jelenleg a Kutyák Határok Nélkül alapítvány biztosítja önkénteseink munkáját.

Milyen jövőbeli céljai vannak Önnek az Alapítvány keretein belül?

Hivatásosként és civilként is komoly probléma számunkra, hogy nem rendelkezünk saját oktató bázissal, így nagyon nehéz konkrét feladatokra, szituációkra felkészíteni a kutyákat. Ezért szeretnénk saját területet vásárolni, és egy tudatosan tervezett műromot építeni rá, melynek segítségével sokkal hatékonyabbá tehetnénk kutyáink képzését.

Kedves Sarolta, köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok a mentőkutyás szolgálat működéséhez, a tervezett célok megvalósításához!

Ausztria verseny

Törökország

Chandler Bing hagyatéka 4. rész

Ebben a cikkben a Jóbarátok kevésbé rózsaszín oldalába szeretnék betekintést nyújtani, amire már a legutóbbi írásommal is hangolódtam, a Lyle-per boncolgatása kapcsán. Nem szándékom elhitetni, hogy egy tízéves korszak alatt minden gördülékenyen zajlott, hiszen ez a való életben sincs így, és olyan vak, már-már bigott rajongó látszatát sem szeretném kelteni, aki nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni a sorok mögötti tartalmakat. Attól még, hogy értem a viccet, még nem garantált, hogy nevetek is rajta.

Miért lett vége a sorozatnak?

A rövid válasz elég kiábrándító, de nem meglepő: a pénz miatt. Hiszen mégiscsak egy profitorientált hollywoodi produkcióról beszélünk. Még a forgatások alatt több kritikát kapott a Jóbarátok, miszerint a Monica-Chandler szerelmi szállal és Emma születésével csak húzták az időt, mások szerint az említett szerelmespár esküvőjével kellett volna lezárni a sorozatot. Olyan pletykák is szárnyra keltek, hogy a főszereplők eleve tíz évre

írták alá a szerződést, és az események bonyolításával csak ki akarták tölteni ezt az időt, de olyanról is cikkeztek, hogy a színészeknek lett elegük egymásból.

Egy pletyka ugyan sosem a véletlen műve, ám a teljes igazság máshol keresendő. A színészek mindig évadonként szerződtették magukat, hiszen sem a sikert, sem a jó nézettségi adatokat nem (csak) ők befolyásolták – rengeteg körülménynek kellett összecsengenie, hogy egy évad (meg egyáltalán egy sorozat) sikeres legyen. Az írótrió

minden évad végén, május környékén leült a hat színésszel, hogy a nyári leállás előtt megvitassák a folytatást. Ám ezek a beszélgetések sosem zajlottak zökkenőmentesen. Az ötödik évadig azon folyt a vita, hogy mindegyik főszereplő ugyananynyi fizetést kapjon, hiszen, ha mind a hat karakterre megosztott figyelem jut, akkor mi jogon kap Cox több pénzt, LeBlanc meg kevesebbet? Ezt a vitát egyébként az ügyvédi felmenőkkel rendelkező Schwimmer indította el, aki a kamerákon kívül is lojalitást mutatott sorstársai iránt.

Miután sikerült megegyezni az egyenrangú fizetésekről, az ötödik évadtól meg a gázsi összegéről vitatkoztak. A színészek megtudták, hogy alacsonyabb nézettségű sorozatok sztárjai több pénzt kapnak, mint ők, ezért az epizódonkénti egymillió dollárt tűzték ki célul, ami persze a hat főszereplő között oszlott volna el. A határidő lejárta előtti éjszakán látták be a színészek, hogy egy majdnem egy éve tartó tárgyalás után sem sikerül többet kicsikarniuk a Warner Bros-tól 750.000 dollárnál, ezért a folytatás mellett döntöttek. De a hatodik évad küszöbén már nemcsak a pénz motiválta őket. Szerették a munkájukat is, egymást is, mint csapatot, keresve sem találhattak volna jobban magukra passzoló szerepet, és ekkorra már eljutottak odáig, hogy csak heti négy napot kellett dolgozniuk, és a Warner Bros. évközben is megengedte a színészeknek a filmforgatást.

Ám, ahogy a színészek tudták, mennyire nagy szüksége van rájuk a stúdiónak, úgy a Warner Bros. is jól tudta, hogy Anistonéknak milyen nagy szüksége van a munkára, ezért az említett összegért cserébe csak úgy ért a megállapodás, ha két évadra írták alá a szerződést a felek. Így 2000 elejére az biztosra vált, hogy a Jóbarátok nyolc évados lesz.

a sorozat folytatása, mert a sugárzási jogokból visszafolyt pénz szinte kifizette önmagát, ám a csatorna újabb, nézettségi rekordokat döntögető évadot akart. A szereplők meg még mindig egymillió dolláros gázsit. Végül újabb megegyezés született a kilencedik évadot illetően, amiről az egész csapat úgy gondolta, ez lesz az utolsó. Crane higgadtan csak annyit kért az NBC-től, hogy szóljanak időben, mert méltó befejezést akar a Jóbarátoknak. Ám a csatorna egy újabb, utolsó, végső, tizedik évad mellett döntött, amiről már mindenki tudta, hogy nem lesz tovább. A résztvevő felek magas anyagi igényeit és költségeit figyelembe véve megállapodtak egy rövidebb, tizenhét epizódos tizedik évadban.

Az utolsó év tulajdonképpen ajándék volt, mégis szomorúság töltötte be az írócsapat szobájának hangulatát. Hiszen tíz év már egy korszak, ahol az a sok ember családdá formálódott, az éjszakázások és a hajnalozások éppúgy az életük részévé vált, mint a kollégáik és a főnökeik. Mindenki tudta, hogy egy ilyen intenzív, családias légkör és egyenlő hierarchián alapuló beosztás után még egy hasonló munkahelyet sem fognak találni.

A csapatnak a duplarészes befejező epizód első felében már el kellett búcsúzniuk a Central Perk díszletétől és a narancssárga kanapétól, amikor leforgatták ott az utolsó jelenetet. (Ross itt szomorkodik, hogy Rachel elutazik, és Phoebe meg Joey meggyőzik őt, mondja el a lánynak, mit érez.) A jelenetek végén a színészek általában tempósan ugranak le a színpadról, hogy készüljenek a következő snittre, ám ezúttal még a kanapéról sem bírtak felállni. És ahelyett, hogy noszogatták volna őket, Bright, Crane és Kaufmann könnyes szemmel mentek fel hozzájuk a színpadra, majd a Jóbarátok többi munkatársa is. Ölelgették egymást, sztorizgattak, búcsúztak a díszlettől, a közönség meg a könnyeikkel küszködve tapsolta meg őket. Elvégre ritkaságszámba megy a tévézés érzelemmentes világában ilyen intim, túlfűtött pillanatnak a részese lenni.

Egy hosszabb szünet után érezték úgy a színészek, hogy képesek folytatni a forgatást, de előtte újra kellett sminkelni őket, mert a könnyeik lemosták a festéket.

Az újabb tárgyalások előtt azonban érdekellentétek merültek fel a stúdió és az NBC csatorna között. A Warner Bros.-nak nem állt érdekében

Az utolsó epizód forgatásakor nemcsak a stáb és rajongók jelentek meg, hanem a Jóbarátok korábbi munkatársai is. A színpad előtt olyan tömeg alakult ki, hogy az operatőröknek rendesen utat kellett törniük, hogy a munkájukat végezhes-

sék. A szereplőknek sem akadt könnyebb dolga. Néha annyira elfogta őket az érzelem, hogy le kellett állniuk a jelenettel.

Az utolsó epizód egyébként nagyon hatásosan varrja el a történetszálakat: Monica és Chandler vidékre költöznek a két babájukkal, Ross és Rachel végleg összejönnek, és Phoebe már egy korábbi részben feleségül ment Mike-hoz. Egyedül Joey életútját hagyták nyitva, szándékosan, ugyanis LeBlanc egy saját spin-off sorozattal tervezte folytatni a karrierjét, amelynek nagyon kreatív módon a Joey címet adta.

De nemcsak a könnyes búcsúról szól a befejező rész, a rajongók bőven kapnak megmosolyogtató utalásokat is. Pl. amikor Monica belenyom egy kis pénzt az egyik költöztető kezébe, a második évadtól a sorozat részévé vált kerámiakutyára mutatva: „Ha ez leesne a kocsiról, nagyon nem bánnám.” Vagy amikor az egyre üresedő lakástól búcsúzva Phoebe rájön, hogy mindegyikük élt ott egy kicsit, Ross jelzi, hogy ő nem, mire Monica felhívja a figyelmét arra a nyárra, mikor Ross táncosnak készült, és ott lakott egy nyáron át a nagymamájával. „Csaknem tíz évig kibírtuk, hogy ez ne derüljön ki.”, jegyzi meg Ross. Még az utolsó jelenetek egyikében is kap a kemény mag egy kis információmorzsát, amin elmosolyodhat, ha a búcsúepizódra gondol. Majd a kamera végigpásztázza az üres lakást, és végül az ajtót díszítő ikonikus képkereten állapodik meg. Lezárult egy korszak.

A kritikusok sem a búcsúepizódot, sem az egész sorozatot nem szerették. Az utolsó részeket unalmasnak, humortalannak, vagy túl szomorúnak titulálták, az egész sorozatot meg túl komplexnek és érthetetlennek. Fenyegetőnek tartották a Jóbarátok műfaji bekategorizálásának nehézségeit (Szitkom? Szappanopera? Szapkom?), és a szórakoztatás ellenkezőjének gondolták azt, hogy egy ötödik évadban bekapcsolódó néző nem ért semmit az egészből. Hiszen 2004-ben ezek a kri-

tikusok még nem tudták, hogy ez lesz a modern televíziózás jövője. Az alkotók ugyanis egy fontos dologra jöttek rá: a rajongók már nem arra vágynak, hogy húsz percen keresztül teli szájjal röhögjenek. Az érzelmeikre is hatni kell, hogy a képernyő előtt maradjanak. Nem azon izgulunk, hogy Ross hogyan szabadul meg a bőrnadrágjától (bár legurulunk a kanapéról nevettünkben), hanem azon, hogyan folytatódik a nagyobb lélegzetvételű történet. A vígjátéki elem mellett mindig jelen volt a drámai elem is, amit a kritikusok jóval később vettek észre, és értékelték.

A sorozat hibái

Az, hogy az egyik jelenetbe véletlenül belelóg egy kamera, előfordul, ahogyan az is, hogy eltérő sorrendben vesznek fel jeleneteket, pl. Phoebe-n az egyikben két különböző fölső van, pedig nem láttuk őt átöltözni. Ilyen bakik minden produkciónál megeshetnek. Ám itt nagyobb, a mondanivalóval és az üzenettel kapcsolatos kaliberű hibákról van szó.

A legtöbb kritikát a Jóbarátok a faji diverzitás teljes hiánya miatt kapta. Elvégre hogyan lehetséges az, hogy egy metropoliszban játszódó sorozatban egyetlen fekete szereplő sem bukkan fel? Nemcsak a főszereplők szintjén, de az első évadban még ilyen mellékszereplőket sem láttunk sem a kávézóban, sem az utcán, sem a mosodában.

A stáb nagyon óvatosan és lassan reagált a kritikára: a második évadban szerepeltetett egy ázsiai színésznőt, Lauren Tomot, aki Ross barátnőjét, July-t játszotta pár epizód erejéig. Ezután pedig csak a hetedik (!!!) évadban tűnik fel egy afroamerikai szereplő, Gabrielle Union, akivel Joey és Ross egyszerre randiznak. A kilencedik és a tizedik évadban egy hosszabb szerep jutott Aisha Tylernek, mint Joey Charlie nevű barátnőjének, akivel később Ross is randizik, de ez sem nyerte el a kritikusok tetszését: egy pár epizódban feltűnő afroamerikai nő, akit csupán valaki barátnőjeként, nem egyéniségként ismerhetünk meg, vajmi kevés az ellenpontozáshoz. Bár ezen a ponton eleve késő volt egy színes etnikumú főszereplőt a csapatba hozni.

Az alkotók sosem válaszolták meg azt a kérdést, hogy a sorozatuk miért lett ennyire „fehér”, és az sem segített sokat, hogy amikor szóba került a téma, védekező álláspontot vettek fel. Tíz évad-

nyi lehetőségük volt faji és etnikai szempontból kiszínezni a sorozatot, de ők még a jogos kritikákra sem adtak legitim, elfogadható érvelést. Ezt a hibát persze igazságtalan lenne csak és kizárólag a Jóbarátok nyakába varrni, mert a kilencvenes évek szitkomjai eleve tartózkodtak az etnikai sokszínűségtől. Tudat alatt a komédia műfaját és a középosztálybeli városi területeket a fehér embernek akarták megőrizni. Az viszont tény, hogy a Jóbarátok-utánzatok sem mertek nagyobbat álmodni, és ők is folytatták ezt a negatív trendet.

A sorozatnak a szexuális beállítódáshoz fűződő viszonya sem eléggé világos. Újat, felvilágosultat és merészet akart mutatni Carol és Susan leszbikus szerelmével, ugyanakkor nagyon embertelen módon bánt Chandler transzvesztita apjával, és többször szembesülhettünk homofób elemekkel. Arról már esett szó, miért nézik Chandlert melegnek, de arról még nem, hogy ez a sok utalás elég negatív hangulatú. Újabb sztereotíp húzásoknak lehetünk tanúi, mikor Carol dobozból iszsza a sört, vagy mikor Ross teljesen kiakad, mikor a hároméves fiát Barbie-babával látja játszani, és csak azért is ráerőlteti a G.I. Joe-t. Ugyanezzel a szereplővel fordult elő, hogy tesztelte a lánya számára felvett bébiszitter, Sandy (akit egy híres vendégművész, Freddie Prince Jr. játszott) szexuális orientációját, mert ő váltig azt állította, hogy a fiú meleg. Sértő az az üzenet, hogy egy meleg (bébiszitter) ne végezhetné jól a munkáját.

Erre megengedően ráfoghatnánk, hogy a homofóbia Ross karakterét jellemzi, nem a sorozatot. Ezt mindenki döntse el maga. Ugyanakkor nem lenne fair húzás kiragadni a sorozatot a kilencvenes évek kontextusából, amikor még nem lobogtak minden sarkon szivárványszínű zászlók, mint most.

Ha már szóba került Freddie Prince Jr., egy további félresikerült koncepció a vendégszereplők állandó és sokszor indokolatlan szerepeltetése. Ez a vérfrissítésnek szánt fogás sem számított idegennek a szitkomok világában, ám az alkotók egy kicsit túlzásba vitték, azt üzenve ezzel, hogy a hat főszereplő sem a közönségnek, sem a nézettségnek nem elég. Pedig elég volt. A szerzőtrió számára már az első évad forgatása alatt kiderült, hogy a rajongókat nem hatják meg a mellékszereplők, Kaufmannék mégis kitartottak az eredeti elképzeléseik mellett, felemás sikerekkel.

Emlékeztetőül, olyan ismert sztárokat vonultattak fel, mint Reese Whiterspoon, Julia Roberts,

Brooke Shields, George Clooney, Wynona Rider és Ben Stiller, sőt Charlton Hestonnak, Isabella Rossellininek és Jean Claude van Damme-nak az a megtiszteltetés jutott, hogy magukat játszhatták. De ezek az akciók – azon kívül, hogy nehéz volt összeszervezni – nem mindig sültek el jól. Bright mindig azokkal az instrukciókkal látta el a vendégművészt, hogy a színpadra állása után vár-

ja meg, amíg elhalkul az üdvrivalgás, és csak utána kezdjen bele a szövegébe, és a poénok után is hagyjon szünetet, nehogy a közönség a nevetéstől ne hallja a karakter szavait. Erre, amikor Chris Isaak (akinek egyik dala felcsendül Ross és Rachel planetárium-randiján) megjelent, a közönségnek fogalma sem volt, ki az. Elég kellemetlen helyzet. Charlie Sheen esetén meg le kellett állítani a forgatást, és többször felvenni néhány jelenetet, a színész annyira izgult. A filmszínészeknek az arctalan mozis tömeg után ugyanis fogalma sem volt, mit jelent élő emberek előtt játszani, és ez a különbség sokszor és másnál is megmutatkozott. (Vicces tény, hogy Sheen 8 évadon keresztül a Két pasi meg egy kicsi főszerepét játszotta egy élőközönséges szitkomban – biztos kedvet kapott.)

A legtöbbször nem a színészekre írták a szerepeket, mint az önmagukat játszó Hestonék esetében, hanem a már kitalált karakterre szemezgettek a híres sztárok közül. Ezek közül Alec Baldwin és az ekkor már Oscar-díjas Sean Penn járt a legrosszabbul, mert az eleve felejthető karakterre megírt szerepeikben nem tudtak kiteljesedni. És a vendégszereplők állandó ki-be járkálása mintha a hat főszereplő összetartó kémiáját akarta volna szétzilálni (amit szerencsére nem tett), és az alsóbb kategóriájú művészek megjelenésének utóíze meg kissé egy ingyenreklámra hajazott, a stúdió meg egy komolytalan átjáróházra.

Jon Favreau például egyáltalán nem volt megelégedve a balek óriáscsecsemő-szereppel, amit a szerzőtrió rá szabott. Egy olyan milliomost ját-

szott volna, aki véletlenül jutott sok pénzhez, és reménytelenül beleszeret Monicába. (Fun fact: ő is jelentkezett Chandler szerepére.) Bright-ék a színésszel közösen végül egy tudatosabb, üzletemberesebb karaktert formáltak Pete Becker személyének, aki végül meghódítja a lányt, viszont az utcai harcos-mániája miatt el is veszíti. A stáb egy hosszabb lélegzetvételű szerepet szánt neki,

de Favreau egyáltalán nem érezte át karaktere személyiségét, és a Cox-szal leforgatott jeleneteknél sem tapasztalhattunk semmi izzást köztük.

Akadtak persze nagyon jól sikerült fellépések, pl. Brad Pitt felbukkanása a nyolcadik évadban, aki ekkor a való életben Aniston férje volt. Pitt, vagyis Will Rachel egyik volt iskolástársát játssza, aki anno megalapította az „Utálom Rachel Green Klubot”, és a helyzetkomikum legerősebb ütőkártyája az volt, hogy a közönség pontosan tudta, milyen viszony van a színészek között a való életben.

A további jól sikerült szereplések meg annak köszönhetőek, hogy a meghívott művész meg tudta csillogtatni a tehetségét a vígjáték műfajában. Az Amerikai pitéből ismert Jennifer Coolidge-t, mint Stifler mamáját addig csak femme fatale-szerepben láthattuk, a Jóbarátokban pedig egy dilis, koravén szinglit jelenít meg, aki erőltetett angol akcentussal tér vissza New Yorkba. (Az élet csajos oldala c. szitkomban ennek köszönhetően mind a hat évadban játszott.) Kristin Davis-nek, a Szex és New York Charlotte-jának is jólesett a könnyed felüdülés, amikor Joey baránőjének szerepét játszhatta el. De a közönség Tom Selleck-et szerette a legjobban, aki majdnem egy fél évadon át Monica barátjaként tűnt fel, és időről-időre visszatért, mint a Jóbarátok éretlen férfi főszereplőinek érett ellenpontja.

Narratív következetlenségek és elvarratlan szálak is bőven akadnak a tíz évadnyi anyagban.

Miért kellett rögtön az első évad legelső részében Rachelnek és Chandlernek bemutatkoznia egymásnak, mikor kiderült, hogy korábban Ross által többször is találkoztak, sőt egyszer még csókolóztak is? Miért hívják a Central Perk baristáját, Gunthert az első évadban Mike-nak? Rachel hogyan tudja kinyitni a régi kulcsával Monicáék ajtaját, mikor a zárat két évvel korábban lecserélték? Miért hangoztatta azt sokáig Ross, hogy Carol volt az első nő az életében, mikor szó esik egy bizonyos takarítónőről is? És miért vallja magát három évadon keresztül huszonkilenc évesnek? (Na jó, ki nem élt már ezzel a trükkel?)

A legtöbbre azt lehetne válaszolni, hogy a tíz évre előrelátó narratívát még maguk a szerzők sem látták előre. Ahogyan már írtam, ők is csak pár epizóddal jártak előbbre a leforgatottaknál, és amint az előbbiekben is szó volt róla, évadról évadra éltek. Ám néhány szálat még egy évadon belül sem varrtak el túl szépen. Engem például érdekelt volna, hogy Joey végül összejön-e a „jó csajjal”, akit Rossnak integetve pillantott meg a szemközti lakásban. Ez a „jó csaj” végül Ross-szal beszélt meg egy randit, de azt nem tudjuk, az hogyan sikerült, ahogyan azt sem, hogy Joey számára kiderül-e, hogy Ross egyáltalán találkozott a lánnyal. Joey igazán megérdemelt volna egy ideiglenes happy endet.

Az sem teljesen világos, mi lett Rachellel és „a jetivel”, vagyis Dannyvel, aki a lépcsőházba költözött. Flörtölgettek, randizgattak, aztán megjelent a fiú nemkívánatos húga, aki túl intim viszonyban volt a bátyjával. Rachel egész egyszerűen elmenekült a helyzet elől, és kapcsolatukat sosem tisztázták. Ha már egy lépcsőházban laktak, igazán összefuthattak volna a folyosón a hátralévő öt év alatt, hogy – legalább a nézők számára – pontot tegyenek a közös ügyük végére.

De hogy ne csak randis eseteket hozzak példának, az sem derült ki, mi lett Monica véletlenül kikézbesített autós ágyával, vagy hogy Rachel végül hogyan dobta be magát a Ralph Lauren-es munkahelyén az állandóan cigiző főnökeinél, amikor ő nem cigizik. Egy egész epizódon keresztül megpróbált, utána meg félbemaradt ez a szál. Az is izgatja a fantáziám, hogyan tüntették el Joey-ék lakásában azt a rengeteg lyukat, amit Monica az ottélése alatt fúrt a falba, hogy kiderítse, az egyik villanykapcsoló mit kapcsol. A kérdéses részben még a padlón is lyuk tátongott, a következő epizódban meg csettintésre eltűnt az összes.

Mindezek ellenére ma is megnézek belőle pár részt, hogy ihletet kapjak a következő cikkhez –csak és kizárólag ezért.

Nyelvi kincseink 8. rész

A férfi és a nő beköltözik a nyelvtankönyvbe

A férfi és a nő közti nyelvhasználatbeli különbségek elemzését nagyon távolról kezdtük: beszéltünk vallásról, szociális nevelésről, testképről, nyelvi sztereotípiákról, és még szexizmusról is. A két nem közti eltéréseket egy tágabb kontextusban, a viselkedésminták, társadalmi elvárások és genderspecifikus nevelés kereszttüzében láttattam, ahol minden mindennel összefügg. Aki jól figyelt, biztosan észrevette, hogy eddigi értekezéseim a társadalmi nemről szóltak, vagyis arról a jelenségről, ahogyan mi látjuk, kezeljük, megszólítjuk a két nem képviselőit, illetve ahogyan gondolkodunk róluk. Kifejezetten nyelvi, nyelvészeti aspektusról nem sok szó esett. Méghozzá azért nem, mert ezeknek a finomságoknak a boncolgatásához a biológiai nem szolgáltat alapanyagot. Szándékosan a nagyobb, átfogóbb képpel kezdtem a gendernyelv-sorozatot, hogy jobban megértsük a részleteket. Hiszen a magyar ember is így gondolkodik: először a vezetéknév, aztán a keresztnév. A dátumban először jön az év, utána a hónap, végül a nap. A biológiai nem elemzésével kapcsolatban azt is mondhatnánk, hogy visszatérés az alapokhoz. Itt egészen pontosan két nyelvi szinthez.

Ám mielőtt belekezdenénk, egy nagyon rövid kis nyelvtannal hadd fárasszak mindenkit, hogy érthetőbb legyen a felosztás: a gendernyelvészeten belül is a kisebb nyelvi egység felől érdemes megközelíteni a nagyobb nyelvi egységeket, mivel a nyelv ezen alkotóelemei hierarchikus

felépítésűek: a kisebből épül fel a nagyobb, pl. betűkből szavak. A növekvő sorrend a következő: fonéma, morféma, szó, szintagma, mondat. Nem baj, ha csak a „szó” és „mondat” szavakat értjük, mindegyiket elmagyarázom időben. Ebben a cikkben a fonéma-és morfémaszintet érintem.

A férfi dallama, a nő dallama

A fonéma a nyelv legkisebb alkotórésze, a beszéd hangjaiból elvont nyelvi egység, vagyis egy kiejtett hang, egy leírt betű. Eme hangok képzéséhez, illetve a szavak formálásához egészséges hangképző szervekre van szükségünk, ezek pedig a tüdő, a légcső és a gégefő, valamint a garat-, a száj- és az orrüreg. Ezek a szervek mindkét nemnél ugyanazok, az egyetlen lényeges különbség a hangszálak vastagságában figyelhető meg. Gyermekkorban a kisfiúk és a kislányok hangja hasonló, ez csak a serdülőkor idején változik meg, amely végén a fiatal felnőtt elnyeri végleges hangját. A közhiedelemmel ellentétben a lányok is mutálnak, csak kevésbé hallhatóan.

Röviden szólva, a férfiak hangja mélyebb, a nőké magasabb. Ennek oka az, hogy a férfiak hangszalagjai hosszabbak és vastagabbak, ami külsőleg is látható az ún. ádámcsutka formájában. Ez nem más, mint a gégefőt védő pajzsporc a nyak közepén. De ettől a szervtől függetlenül is könnyedén be tudjuk azonosítani valakinek a nemét, illetve, hogy szakmaibban fejezzem ki magam, az alaphangmagasság alapján. A férfiaké 100-200 Hz közé esik, a nőké pedig egy kicsit magasabban, 150-300 Hz között helyezkedik el. A kötőjeles adatok nem csak a vékony hangú férfiak és karakánabb hangú nők egyszerűbb bekategorizálására vonatkozik, hanem nemzetközi szinten is megfigyelhetők különbségek: a magyar férfiak

alaphangja elég mély tartományba esik, 103 Hz, a nőké szintén, 184 Hz, viszont a spanyol, francia, lengyel és orosz embereknél sokkal magasabban beszélünk, mindkét nem esetében. Hogy meg se említsem az ázsiai nők néha túlzottan affektálónak ható magas hangszínét, ami a 400 Hz-et is elérheti. Az ő esetükben sokkal hallhatóbb a magasságbeli különbség a két nem között, de egyes megfigyelések hasonlót támasztottak alá az amerikai lakosság vizsgálatakor is.

Más különbségek is akadnak. A nők valamivel gyorsabban beszélnek férfitársaiknál, míg a férfiak többet hezitálnak beszéd közben. Ezen kívül az is minden nemzetre vonatkozó megállapítás, hogy a nők gazdagabban élnek a mondatfonetikai eszközökkel, vagyis dallamosabban, színesebben beszélnek, mint a férfiak. Ennek egyértelmű oka a szociális nevelésben rejlik, méghozzá abban a szegmensében, amelyen belül a lányoktól több érzelmet várnak, több érzelem megnyilvánítására bíztatják őket. (Ugye, milyen jó, hogy a „nagyobb képpel” kezdtem?)

Az már kevésbé jó, hogy mivel a magasabb alaphang és a színesebb intonáció a női nemhez kapcsolódik, úgy előítéletesen a felületességhez, komolytalansághoz. Ezért nem alkalmazott a BBC hírcsatorna a nyolcvanas évek végéig női hírolvasót, mert szerintük, amit bemondanak, nem tűnik elég „komolynak”.

Egy további érdekes különbség, hogy a nők erőteljesebben használják a sztenderd kiejtési normákat, míg a férfiak bátrabban használnak szlengeket. A magyarázat a BBC indoklásával függ össze: minél kifinomultabban és artikuláltabban beszél egy nő, annál magasabb társadalmi réteghez tartozik. A mai világban a nők nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a beszédük miatt lenézzék őket. Már csak azért sem, mert főleg ők dolgoznak magas kommunikációs képességeket megkívánó munkahelyeken, pl. call-centerekben, ahol elvárás a sztenderd nyelvi norma. A nők kiemelkedően jók a magas szinten lévő kommunikációs munkakörökben, és okosan is élnek vele: egy kellemesen, megnyugtatóan ható női hang már csak a megszólalásával is képes lehet lenyugtatni egy dühös ügyfelet, aki órákat várt arra, hogy kapcsolják a hívását.

Innen már csak egy ugrás a telefonszex-szolgáltatói munkahely, ahol az ott dolgozók teljesen tisztában vannak eszköztáruk sikerességével. Képesek megeleveníteni az ügyfél által kívánt típust, pl. tudnak dorombolón, búgón, szexi akcentussal beszélni. És nem csak nők. Bár nem is kifejezetten heteroszexuális férfiak.

A fenti különbségek (magas és dallamos beszéd) olyannyira hozzátartoznak a nőről alkotott képhez, hogy a férfiból nővé váló transzszexuálisoknak komoly erőfeszítésükbe kerül elsajátítani ezeket. Az egész szereprepertoárt újra kell tanulni, viselkedéssel és öltözködéssel akarnak a megszólalásig a választott társadalmi nemhez tartozni. És most nem a transzvesztitákról beszélek, akik férfiként női ruhában és sminkben lépnek fel, és túlzott gesztusokat meg túlaffektált beszédstílust alkalmaznak, hanem azokról, akik nemváltó műtéten estek át. Hormonterápiával csak a férfivá operált nők mélyebb hangjáért tehetnek valamit tesztoszteron-kezeléssel, a nővé vált férfiak esetében meg kell műteni a hangszálakat – így az ádámcsutka is eltűnik, ezért ma már nagyon nehéz szabad szemmel megállapítani a nemváltást.

Ahogyan a nemek használják a nemeket

…avagy morfológiai különbségek a férfiak és a nők nyelvhasználatában. Sikerült összezavarni mindenkit? Annál nagyobb öröm kimagyarázni magamat.

A következő nyelvi szint, ahol vizsgálódhatunk a gendernyelvészet kapcsán, a morfémák szintje. A morféma a legkisebb jelentéssel bíró nyelvi jel, ami egy vagy több fonémából is állhat. Pl.

a könyvből szó két morfémából tevődik össze: könyv (tőmorféma), és -ből (toldalékmorféma). De az angol he (férfi ő) és she (női ő) is morfémák. Vagyis ezen a szinten azt lehet izgalmas megvizsgálni, hogy a nemekkel rendelkező nyelvekben a grammatikai nem hogyan harmonizál a természetes nemmel.

Nekünk, magyaroknak nehéz megérteni a grammatikai nemekkel rendelkező nyelvek kettes (férfi-nő), sőt hármas (férfi-nő-semleges) felosztását, mivel ez a mi nyelvünkből hiányzik. Itt most nem a névelőkkel meg ragokkal teletűzdelt ragozásokra gondolok, egész egyszerűen csak arra, hogy a nemileg nem semleges nyelvekben hogyan utalnak a beszélők egymásra, illetve magukra. Itt biztos valamennyi olvasó rögtön az E/3 alakú (ő) megszólítás egyszerűségére gondol, ám egy rosszul megválasztott névmás a mai nemváltó műtétek és szexuális preferenciák keveredésében akár még sértődéshez is vezethet.

A német tévében nagyon jól tetten érhető ez a jelenség. Azt megfigyeltem, hogy egynemű párok esetén a felek egymás természetes nemére utalnak, tehát leszbikusok esetén mindkettejük sie, vagyis ilyen módon nem különböztetik meg a férfi és női szerepeket a kapcsolatukban – ami ma már egyébként sem divat náluk. Néha meg segítségül jön az er-sie páros, amikor egy agyonműtött emberre való hivatkozásnál tényleg csak a névmás elhangzása után tudom biztosra venni, hogy az illető férfi-e vagy nő. A merevebb beállítottságú emberek meg egész egyszerűen a lealacsonyító semlegesnemmel, az es-szel utalnak a nemileg meghatározhatatlan személyekre.

Léteznek olyan elszigetelt nyelvek, amelyekben a te névmást is nemileg külön kezelik. A keleti kultúrák nyelvei, pl. a vietnami vagy a japán külön kategóriát képez a névmások tekintetében, ami

onnan ered, hogy a bonyolult társadalmi hierarchiarendszerükben még nyelvileg is elkülönítik a beszélőt és a megszólítottat. A japán nyelvben pl. az első számú személyes névmásnak (én) létezik egy nőre (atashi) és egy férfira (boku) vonatkozó verziója, ráadásul a nemükkel együtt a rangra és az életkorra is utalnak. Ám ez a szigorú hatalmi rendszer felbomlani látszik, ami a mai japán egyetemisták szóhasználatában figyelhető meg leginkább, ők ugyanis már csak egyfajta én-nel utalnak magukra. (Fájó szívvel kell írnom, hogy a férfiverzió maradt fenn.)

A vietnami nyelv én-képe szintén a hierarchikus társadalmi struktúra lenyomatát képezi. A beszélő a „szolga” jelentésű főnévből származó tôi-val utal magára a magasabb rangúak és idősebbek társaságában, mint egy tisztelettudó, udvarias formaként, a kommunikáció másik oldalán állók meg a gőgöt és fensőbbséget sugalló tao-t használják önmaguk megnevezésére.

A nemekre visszatérve, a hindi nyelv is alkalmazza ezt a fajta megkülönböztetést, elsősorban az indiai társadalom sajátos helyzetű tagjai, az eunuchok esetében, akik a két nem között helyezkednek el. Ők, amikor női ruhában énekelnek, nőként utalnak magukra, az otthoni tevékenykedéseik közepette pedig férfiként. A Nigériában, Hawaii-n és Tonga szigetén élő homoszexuális férfiak meg kizárólag női névmásokat használnak magukra. De hogy ne menjünk ilyen messzire, a mai drag queen-ek is.

Van egy idevágó viccem:

- Móricka, sorolj fel pár állatot!

- Halacska, tehénke, malacka…

- De kicsinyítőképző nélkül!

- Macs, csir, puly, fecs…

A nemileg semleges szöveg rejtélye

Létrehozható nemileg semleges szöveg? Írhat-e valaki saját magáról vagy másról úgy, hogy ne derüljön ki az illető neme? Van egyáltalán értelme az ilyen szövegnek?

Kezdjük sorban a válaszokkal. Magyarul vagy törökül minden további nélkül megoldható ez a feladat, ám a nyelvtani nemekkel rendelkező nyelvekben nem. Pl. az oroszban, ha valaki saját magáról beszél, megkerülhetetlenül utal a nemére a múlt idejű igealakok használatakor.

A morfémák másik aspektusa lehetne az is, hogy van-e különbség a férfiak és a nők ilyetén szóhasználatában. Nem sok. Az a megállapítás, hogy a nők néha egy kicsit kínkeservesen is ragaszkodnak a nyelvi normához, ezen a szinten is megmutatkozik, míg a férfiak lazábban, olykor helytelenül beszélnek. Főleg angol nyelvterületen figyeltek meg olyan hibákat, hogy a férfiak a you was drinking verziót használták a you were drinking helyes ragozás helyett, és az egyes szám harmadik személyű –s képzőt téves helyekre is kiteszik: a helyes she goes helyett a you goes-t is használják.

További lényeges különbség, hogy a nők több kicsinyítőképzőt (-ka, -ke) használnak, sokszor indokolatlanul, túlzásba víve (kacsácska). Ez a gyereknyelvhez hasonlító regiszter egyértelműen onnan eredeztethető, hogy a nők több időt töltenek gyermekneveléssel.

Ám egyes, nemekkel rendelkező nyelvek mégis megkísérelték a lehetetlent. Az angol nemi rendszer pl. kevésbé merev, mint a német vagy a szláv, ezért egy Sarah Caudwell írói álnéven publikáló szerzőnek sikerült a lehetetlen. Művét egy Hilary Tamar nevű professzor narrálja, akinek az egész cselekmény során nem derül fény a nemére. És ha azt hinnénk, hogy a Hilary női név, tévedünk: ez eredetileg egy férfinév volt, amelyet egy pápa és három szent is viselt. Sokáig kikopott a használatból, majd a 19. században újra előkerült, és csak nők viselték. Tehát már a főszereplő neve is vonatkozhat férfira vagy nőre.

Francia nyelven is lehetséges ez a nyelvi bravúr. Anne Garréta-nak hívják az elkövetőt, és a Sphynx című regényt írta. Egy párizsi teológushallgató és egy fekete diszkótáncos szerelmét meséli el úgy, hogy mindkét főszereplő neme rejtve marad. E/1-ben könnyű ezt megtenni, E/3ban nehezebb. Garréta úgy rejtegeti el előlünk a nemeket, hogy nem használ velük kapcsolatban

személyes névmásokat, és mellőzi a franciában nemileg egyeztetendő mellékneveket és melléknévi igeneveket is. Hatalmas munka lehet ezt több száz oldalon keresztül megtenni.

Szintén angol nyelvterületen íródott Virginia Woolf: Orlando című műve, amelyben a társadalmi nem változásainak lehetünk tanúi, a férfi főszereplő ugyanis a cselekmény során nővé változik. A nembeli változást a grammatikai formák is végigkísérik. A he névmással kezdődik a regény, amiből she lesz. A magyar fordítás a nyelv természeténél fogva nem tudja ezt a mesteri húzást lefordítani, ezért a he helyett fiút, a she helyett lányt ír, bár néhány helyen előfordul, hogy a névmások

helyett az őlordsága vagy az őladysége formát használja.

És hogy van-e értelme a nemileg semleges szövegnek? Mindenképpen érdekesség és különlegesség lehet, bár amikor ezek a regények a múlt században íródtak, a nemi hovatartozásnak egészen más jelentősége volt, mint ma. A mai írók teljesen másképp közelíthetnék meg ezt a kérdést, izgalmas cselekményt kitalálva hozzá –persze olyan nyelven, ahol van grammatikai nem. Úgyhogy ezt a kihívást én nem tudom teljesíteni.

A következő részben újabb nyelvi szinteken vizsgálgatjuk a nemek közti különbségeket. Addig is, Jóbarátokra fel! Ja nem, az egy másik cikk.

Anyák

napja kicsit személyes nézőpontból

Édesanya, anyuci, anyu, anya- már ezek a megszólítások is mély érzelmeket váltanak ki belőlünk. Igen fontos foglalkozni azzal, mit is jelent számunkra az édesanyánk, vagy milyen anyukák vagyunk mi magunk. Az anyák napja kapcsán írt cikkemben az édesanyaságról gondolkodom.

Eddigi csoportjaimban és a személyes kapcsolataimban azt tapasztaltam, ha az édesanyánkkal való kapcsolat vagy egyáltalán az édesanya személye került elő, ehhez a témához minden esetben erős érzelmek kötődtek. Hogyne lenne így, hiszen a legmeghatározóbb emberi kapcsolatunk az édesanyánkkal alakul ki, a kora gyermekkorban pedig tőle függ az életünk. Ma már pszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy amenynyire édesanyánk kielégítette igényeinket, ahogy ő tudott reflektálni csecsemőkori jelzéseinkre, az nagyban befolyásolja, hogy felnőttként miként alakítjuk ki társkapcsolatainkat, milyen kötődési mintáink lesznek. Azt is tudom, mert tapasztalom, hogy miközben csoportjaimban és klienseim közt sokan kínlódnak azzal, hogy szülői szeretet hiányában szenvednek, szenvedtek gyermekkorukban, majd ugyanennyien pedig azért éreznek lelkifurdalást, hogy elég jó szülők, édesanyák-e, és megadnak-e mindent gyermeküknek, gyermekeiknek. Azzal, hogy a pszichológia megalkotta a kötödéselméletet, könnyebben vizsgáljuk meg

saját édesanyánkat is, hogy megkaptuk-e tőle mindazt az érzelmi útravalót, amire szükségünk lesz felnőtt korunkban, vagy vagyunk-e olyan jó anyák, akik gyermekeink szükségletét ki tudjuk elégíteni.

John Bowlby és Mary Ainsworth nevéhez fűződik az „örökös kötődéselmélet”, ami azt vizsgálja, hogyan alakul ki és milyen hatással van az emberi kapcsolatokra az elsődleges gondoskodóval, általában az anyával való kapcsolat. Ezek a kötődési típusok általában három kategóriába sorolhatók: biztonságos, elkerülő és szorongó kötődés.

Biztonságos kötődés: A biztonságos kötődés a legkedvezőbb típus, és azt jelzi, hogy az egyén biztonságban érzi magát az anyai kapcsolatban. Azok az emberek, akik biztonságos kötődéssel rendelkeznek, általában magabiztosak, képesek kifejezni az érzelmeiket, és stabil, egészséges társkapcsolatokat alakítanak ki.

Elkerülő kötődés: Az elkerülő kötődés azt jelenti, hogy az egyén hajlamos elkerülni az érzelmi közeledést mások felé. Ezek az emberek általában nehezen bíznak meg másokban, és hajlamosak elrejteni az érzelmeiket. Az elkerülő kötődéssel rendelkező emberek gyakran kerülik az intimitást és a kötődést a társkapcsolataikban, és nehezen nyílnak meg mások előtt.

Szorongó kötődés: A szorongó kötődés azt jelenti, hogy az egyén túlzottan függ másoktól és állandóan aggódik az elhagyatottság miatt. Ezek az emberek gyakran túlérzékenyek az elutasításra, és állandóan bizonyítékokat keresnek a másik személy szeretetére és elkötelezettségére. Ennek eredményeként a szorongó kötődéssel rendelke-

zők gyakran érzelmi ingadozásokkal küzdenek a társkapcsolataikban, és túlzottan ragaszkodóak lehetnek.

Természetesen azt, hogy egy édesanya hogyan kötődik a gyermekéhez, az adott nevelési elvek is nagyban befolyásolják vagy az is, hogy milyen társadalmi viszonyok közt, milyen élethelyzetben születik meg egy csecsemő. Az édesanyám még egyetemista volt, amikor megszülettem, és nem volt semmiféle gyermeknevelési segély és támogatás. Vissza kellett menni az egyetemre tanulnia, megírnia a diplomamunkát.

Úgy volt, hogy a nagymamám elvállal engem, de aztán valamilyen belső viszály, félreértés miatt, végül a hetes bölcsibe adtak és csak hétvégén voltak velem a szüleim. Az elmondások szerint viszont nekem gyomorszáj-szűkületem volt, mindent kihánytam és csak fogytam és fogytam. Végül már olyan ramaty állapotban voltam, hogy a nagymamám megsajnált, kivett az intézményből és ő maga gondozott. Az első unokája voltam és ez a korai kötődés meghatározta, hogy én lettem a kedvenc unokája is.

Édesanyám ugyan nem volt érzelmileg, lelkileg a legstabilabb anyuka, mégis nagyon sokat köszönhetek neki. Ebből az egyik Hemingway és a könyvek, az olvasás szeretete.

Arra pedig már élesen emlékszem, hogy milyen volt, amikor az első gyermekem megszületett. Könyvből vagy saját szüleim, férjem szülei tapasztalatából tanultam a csecsemőgondozást és a nevelést is. Akkoriban népszerű könyv volt Dr. Benjámin Spock orvos és író könyve, mely magyarul „Gyermeknevelés” címen jelent meg, az 1950-es években vált elérhetővé Magyarországon. Bár az első gyermekem 1984-ben született, mégis ez a könyv volt a meghatározó fiunk nevelésében, így aztán szigorúan ragaszkodtunk a 3 később 4 óránkénti etetéshez, vagy ahhoz, hogy a csecsemőnek a kiságyban van a helye és nem szabad a szülői ágyban töltenie az éjszakát. Egyik legszívszorongatóbb élményem volt, hogy a mi fiunk viszonylag korán 10-11 hónapos korában képes volt kimászni a rácsos ágyból, és odajönni hozzánk, és mi meg visszavittük a kiságyába. Mondanom sem kell, hogy sírt. Édesanyaként magam is fájdalmat éltem át, de következetesek akartunk lenni és minden alkalommal visszavittük a kiságyába.

A negyedik gyermekem pedig 1993-ban született, de a szigorú elveket addigra a csecsemő igényeinek megfelelő ellátás, nevelés váltotta fel, így a kislányunk már akkor és addig szophatott, amikor és amennyit ő akart, és bizonyára többször volt a mi ágyunkban, mint a bátyja. Mégsem tudom, hogy melyikük miért lett olyan felnőttként, amilyen lett, és még ha követtem is el rengeteg hibát nevelésük során, mégis örömmel mentem fel magam Donald Woods Winnicott brit gyermekpszichiáter és pszichoanalitikus „elég jó anya” meghatározásával. Nagyon örülök az ő megfogalmazásának, amely szerint az anyának nem kell hibátlannak lennie és nem szükséges

minden helyzetben tökéletes megoldást nyújtania. Elég, hogy az anya figyelme és szeretete folyamatosan jelen van a gyermek életében, és biztonságot nyújt gyermekének, hogy az felfedezhesse a világot és fejlődhessen.

Winnicott munkássága és „elég jó anya” koncepciója egy fontos emlékeztető arra, hogy az anyaságnak nincs egyetlen helyes útja, és hogy az anyák többnyire a legjobb tudásuk szerint cselekszenek. Az anyaság nem tökéletes, de ha az anya szeretetteljesen és gondoskodóan viselkedik a gyermekével, akkor az elég jó anya szintjét éri el, ami lehetővé teszi a gyermek számára,

hogy egészségesen fejlődjön és boldog életet éljen. Remélem, hogy elég jó édesanyja tudtam lenni a gyermekeimnek és felnőttként is megtalálják helyüket és örömüket az életben.

Anyák napja alkalmából pedig arra biztatok minden Kedves Olvasót, hogy legyen hálás a saját édesanyjának, gondolja végig, vegye számba, hogy mit köszönhet meg édesanyjának. Biztosan van nagyon sok minden, amit kapott, és amire érdemes emlékezni! Amennyiben Ön szívesen megosztja velem az élményeit, vagy akár a fájó nehézségeit is, írjon nekem a hello@heinemannildiko.hu címre.

Vásároljon festményt az alkotótól!

A stílus, mellyel egymásra találtak, kellően kifejező a forma nélküli formába öntésére. Az absztrakt és az expresszionizmus olyan formanyelv számára, melyen az érzéseket, az impressziókat és saját útját pigmentek, vonalak, struktúrák egyvelegén keresztül képes láttatni.

Képeinek témáit meghatározzák saját spirituális útjának belső tapasztalatai. Amit láttat, az a tudatban felmerülő és elméjének hártyavékonnyá vált szűrőin átengedett, valóságba exportált képei. Minden energia, rezgés és hullám. Ezek válnak színekké, formákká és érnek el hatásokat, váltanak ki érzéseket. https://czeczonart.webnode.hu/

„ HÉTSZÍNVIRÁG AZ ANYÁKNÁL A VILÁG KULCSA

Minden esemény fejlődést elősegítő leckét hordoz magában.

„Már igazi nő – állapítom meg, ahogyan a hajnali sötétség homályában belép az ajtón. Arcán fáradt mosoly, szemében ellenben az élet ezernyi szikrája. A teste már hazaérkezett, de lelke még most is a táncparketten perdül. „Anya, ez annyira jó buli volt!” – és patakzik belőle a szó, és mesél, és mutatja képen és videón – és én csak ámulok, hogy igen, ez a tündérkirálylány az én életigenlő, gyönyörű és karakán leányom. Annyira szeretem! A létét, a lényét, a szemléletmódját, a céltudatosságát, a szőke fürtjeit és minden kincseit. Talán a szaggatott farmer lóg ki egyedül a sorból, vele még barátkozok…

A pörgős éjszaka kiadós alvást kíván, így a bőséges és melengető reggeli után rögtön az ágy felé veszi az irányt. A szombat délelőttjeim ennek okán lábujjhegyen-járás közepette elvégzett pihe-puha, hangtalan, ám rám annál nagyobb hatást gyakorló tevékenységekről szólnak. Ilyenkor kerül elő a nagyfokú odafigyelést és megértést igénylő szakmai könyveim egyike, halk szusszanások között születik egy újabb cikk, vagy csak csendesen motozok a szekrényben, újságokat, számlákat és régebbi iratokat válogatva.

Kezembe akad egy szivárványszín, hét szirmú papírvirág, közepén cikornyás betűkkel írt felirat:

Az én Anyukám

A szirmok kézzel festettek, és felhajthatók, mindegyik szín alatt egy-egy tulajdonság rejtezik. Egyetlen virágszálban egy egész csokornyi szívmelengető érzés, mint megannyi gyermeki ölelés. 5 évvel ezelőtt kaptam, szárnyait bontogató kismadaram köszöntött vele Anyák napja alkalmából. Milyennek látott engem akkor?

Az én Anyukám

* aranyos * kedves * gyönyörű * cuki * segítőkész * okos * talpraesett *

Vajon ezeket a tulajdonságokat a szüleimtől tanultam, tőlük örököltem, vagy sajátjaim? És valóban igazak rám? Ez lennék én, létemnek a jobbik szelete? Mindig hozom a fenti papírformát, esetleg néha másmilyennek mutatkozom?

Ha lehetne egy kívánságom, azt kérdezném meg az aranyhaltól, milyen események, milyen történetek ihlették a fentebb meghatározott ismertetőjegyeimet. Aranyos vagyok, mert hajnalban is elkészítem a bundás kenyeret? Kedvességem az otthon melegének szinonimája? Mire emlékezik szívesen a leányom, ha rólam kérdezik?

"Figyelj arra oda, hogy a saját örömeidet ne hasonlítsd össze senki máséval, hiszen nem biztos, hogy amit te szeretsz, arra dobban meg másnak is a szíve."

Anya vagyok: helyt állok, és nevelem őt, ahogy a szívem diktálja. Ezt tanulni nem lehet, hisz nincs két egyforma anya-lánya kapcsolat, ami a másik párosnak remekül működik, nálunk nem biztos, hogy beválik. Ahogy én változom idővel, úgy a gyermekem is, a kapcsolódás, a törődés intenzitása napi szintű felmérést, odafigyelést és folyamatos újratervezést igényel. Erre a finomhangolásra csak az anyai szív képes.

Az anyaság gondola az érzelmek Velencéjében. Úgy terelgetem ezt a kis csónakot, hogy merítek a saját megéléseimből, melyek voltak azok a dolgok, amiket jó, hogy átélhettem, amik engem segítettek, felidézem mik azok, amik hiányoztak, és ezt összevetem a gyermekem személyiségével, élethelyzeteivel, vágyaival, szükségleteivel. A két út valahol keresztezi egymást. Igyekszem többfélét adni, és meghagyni a választás szabadságát. Van, hogy kész megoldás kerül a tarisznyába, de jobb kedvelem a hozzávalókat és a „csinálás” tudományát külön átadni, és a felhasználás során semmiben sem korlátozni.

Minden nap elmondom neki, hogy - mennyire csodálatos, - történjék bármi, én minden körülmények között támogatom, - mindent megteremthet, amire csak vágyik, és soha ne mondjon le a vágyairól, - határtalan lehetőségei vannak, - mindenre van megoldás, - milyen hálás vagyok azért, hogy egymás életének szereplői vagyunk.

Hiszem, hogy minden anya, a tőle telhető legtöbbet és legjobbat nyújtja, amire csak az adott pillanatban képes. És igen, van, hogy hibázunk,

és már nem tudjuk begyógyítani az okozott sebeket, de a feldolgozási folyamatban támogathatjuk és bátoríthatjuk gyermekünket. Kihívás önmagunknak lenni, ahogy kihívás anyának és gyermeknek is lenni. Több utat járunk egyszerre, több szerepet testesítünk meg adott időpillanatban. Anyám lánya én vagyok, lányom anyja én vagyok. Vagyok NŐ, valakinek anyja, vagyok leány, egy másik nő gyermeke. Vagyunk mi nők: egymásnak. Kulcsszereplők vagyunk egymás életében, és a világmindenségében.

Eloszlatjuk a félelem fellegeit, harmonizálunk, inspirálunk.

Nők szavak nélkül is értik egymást, de akadnak kivételes, ritka esetek, amikor bölcsességeket osztanak meg egymással. Az alábbi sorokat egy ismeretlen hölgytől kaptam egy régi nyaralás alkalmával, változtatások nélkül teszem most közzé. Ha a lányom útmutatót kérne tőlem az élethez, ezt adnám.

„Minden esemény fejlődést elősegítő leckét hordoz magában.

Tarts egyensúlyt! Dolgozz keményen, de tanulj meg ugyanilyen elszántan játszani. Ha olyasmit végzel, amit élvezel, akkor nem számít, hogy az mennyire fárasztó, akkor is feltölt és felemel téged.

Figyelj arra oda, hogy a saját örömeidet ne hasonlítsd össze senki máséval, hiszen nem biztos, hogy amit te szeretsz, arra dobban meg másnak is a szíve.

Te csak tedd meg bátran azt, amit szeretsz, ezzel lehetővé téve azt, hogy ebből az elszántságból és bátorságból mások merítsenek, és ők is megtegyék.

LÉGY AZ ÉLEN JÁRÓ ÖRÖM PÉLDA.”

Megkértem a nagylányom, hogy írjon újra hét szót, legyen az tulajdonság, sajátosság, vagy bármi, ami engem jellemez, ami érzékelteti azt, hogy milyen vagyok én a most, a mai napon az ő szemében.

Kérdésemre kamaszokra jellemző tömör és velős válasz érkezett: „Jaj, anya, hagyjál már,nem tudom.” Ezen a ponton akár meg is sértődhettem volna, hogy nem igaz, hogy nem lehet mondani hét szót, mi ebben a nehéz, vagy tényleg ilyen semmilyen lennék, hogy még jelzőt sem találni rá?

Csendben üldögéltem pár percig, míg a felismerés mosolya körbeért a számon. Ez a mondat mérhetetlen ajándékot hordoz magában, a hétszín virág fonákjában ott rejtezik a gyermek feltétel nélküli szeretete, elvárás-nélkülisége és valódi tanítása.

Anya! Egyetlen egy dolgot kellene megértened végre olyan lehetsz, amilyen csak akarsz!

Gyermekem-kincsem. Létezéseddel felszabadítasz, ledöntöd a korlátaimat, önmagam meghaladására késztetsz.

A visszaható példa vagy.

Kulcsommal kinyitottam a világ ajtaját, te pedig mindkettőnk előtt szélesre tártad azt.

HOGYAN LEGYEK „ELÉG JÓ” ANYA?

… avagy ugrás a nyúl üregébe

„Kék színű ég, rőt napkorongez volt a kisfiú rajzán.

Kész volt a kép, s műve alá

írta a rajzlapra rá:

Lenne bár napfény mindig

Lenne bár kék ég mindig

Lenne bár anyu mindig

S bárcsak én is lennék…”

Mióta eldöntöttem, hogy a következő cikkem témája az anyaság lesz, minduntalan a fenti orosz dal jut az eszembe. Pedig iszonyú régen voltam általános iskolás, és talán csak harmadikig tanultam oroszul. Mégis, a mai napig kívülről fújom ezt a dalt, és a mozgalmi jellege ellenére az emlékeimben a nehéz, zöld, kinyitható iskolai tábla képe kapcsolódik hozzá, rajta a színes krétával gondosan rajzolt „Boldog anyák napját!” felirattal, és szinte érzem a teremben mindenhová felragasztott lila orgona illatát… Miért hagyott ilyen erős nyomot bennem ez a néhány sor? Talán amiatt, mert könnyen tudtam azonosulni a tartalmával, hiszen egy alsós gyerek világának a középpontjában még az anyukája van, és vele együtt önmaga. Ez az a gyermeki létezés, amire felnőtt nőként már nem emlékszünk, amikor babára vágyva szorongani kezdünk attól, hogy vajon jó anyák leszünk-e, és tudunk-e majd megfelelően kapcsolódni a gyermekünkkel. Miért vagyunk ennyire kritikusak önmagunkkal? Miért kérdés manapság, hogy kellően szerethető szülőkké válunk-e, és miért nem merült ez fel a korábbi generációk tagjaiban?

Félelem az anyaságtól

Hosszú évek óta dolgozom saját gyermekért küzdő nőkkel. A sok-sok téma között, amelyekről ilyenkor beszélgetünk, kettő mindig kikerülhetetlen: az édesanyjukkal kapcsolatos viszonyuk, és a saját, majdani anyaságukkal kapcsolatos szorongásaik.

Miért félnek a nők az anyává válástól, és egyáltalán miért félnek? Hiszen az anyukáink, nagymamáink szerint nagyon könnyű manapság anyának lenni. Már nem kell kézzel mosni a pelenkát, otthon lehet maradni akár három évet a picivel, és a házasságon belüli munkamegosztás is teljesen más: a férfiak sokkal aktívabban kiveszik a részüket a gyermeknevelésből, mint korábban. Nem kell kézzel sikálni a szőnyeget, mert ott a takarítógép, nem kell sorba állni a postán vagy a hivatalokban órákig, hiszen már szinte minden online intézhető, és akár még a hétvégi nagybevásárlás is házhoz jön.

Az előző generáció irigykedve figyeli, hogy azt az időt, amit eddig bedarált a munkahely, háztartás, otthoni gazdálkodás hármasa, a mai anyák már a gyermekeikre szánhatják. Talán sosem volt ekkora generációs szakadék az anyai működést illetően, mint manapság. Úri huncutság lenne tehát szorongani? A legkevésbé sem. Egyrészt mert bár az anyai létezés bizonyos szempontból sokkal egyszerűbbé vált, más szempontból viszont nehezebbé, mert időközben változott a szülők célja, és nagyot változott a világ is.

Jólét helyett boldogság

Meggyőződésem, hogy a szélsőségektől eltekintve minden szülő alaptörekvése, hogy a gyermekének jobb és boldogabb élete legyen, mint neki volt. Mit takar a „jobb és boldogabb” kifejezés? Leegyszerűsítve a saját gyermekkori hiányainkat. A gyermekünknek szeretnénk biztosítani mindazt, amit nekünk annak idején nélkülözni kellett. Ezt illetően vannak egyedi veszteségeink, és vannak társadalmi szinten jelentkező hiányok, amelyeket többé-kevésbé az adott generáció minden gyermeke megtapasztalt. A kettő pedig sokszor összekapcsolódik.

Egyedi hiány lehet például, ha egy nőnek gyermekkorában ivott az apja, és esténként berúgva érkezett haza a kocsmából. Ilyenkor kötözködött, veszekedett, ezért a család minden nap szorongva várta az estéket és az apa hazatértét. Felnőve ez a nő – mivel gyermekkorából a biztonságérzet hiányát hozta magával – anyaként valószínűleg arra törekszik majd, hogy a gyerekeinek biztonságos családi közeget teremtsen.

Ugyanakkor ez társadalmi szintű hiányként is definiálható, hiszen tudjuk, hogy a mai 30-as 40-es generáció szüleinél a kocsmázás elfogadott szórakozási, kikapcsolódási forma volt a férfiak körében, ami könnyen váltott át túlzott, mértéktelen italfogyasztásba, és okozott problémákat a családok életében.

A gyerekkorunkból magunkkal hozott hiányok tehát alapvetően meghatározzák, hogy szülőként mi az, amit mindenképpen meg szeretnénk adni a gyermekünknek. A háború után, a szocializmusban felnőtt, az anyagi nélkülözést, hiányt megtapasztaló gyerekek szülői szerepbe lépve arra

beli gyerekekkel. Karácsonykor, húsvétkor, vagy nyáron, a balatoni vállalati üdülőben jutott idő a közös családi együttlétre, ezért jellemzően az ünnepek maradtak meg bennük szép gyermekkori emlékként.

törekedtek, hogy a gyermekeiknek jólétet biztosítsanak, azaz mindig legyen étel az asztalon, és lehetőség szerint félre tudjanak tenni némi pénzt is, amivel hozzájárulhatnak majd a megházasodó gyerek otthonának megteremtéséhez.

A jólétet biztosító cél megvalósítását segítette, hogy elkezdett változni a családok működése. Míg korábban a hagyományos családmodell szerint az apák keresték a pénzt, az anyák pedig otthon maradtak, gyereket neveltek, és végezték a ház körüli teendőket, 1946-tól az anyákat is felszippantotta az ipar, és ők is munkavállalókká váltak. Kialakult a kétkeresős családi modell. Az anyákra innentől sokkal nagyobb terhelés hárult, mint korábban. Még nem léteztek az otthoni munkákat megkönnyítő gépek, így hazatérve a munkából megfőztek, mostak, takarítottak, tésztát gyúrtak, sütit sütöttek, majd este fáradtan bedőltek az ágyba. A 80-as években nevelkedett gyerekek emlékeiben általában egy ilyen univerzális anya emléke él, aki már aktívan dolgozik, de még otthon is száz százalékosan helytáll.

Ebben az időben a gyerekek sokat nélkülözték a szüleiket, még nem velük játszottak, mint manapság, hanem a testvéreikkel, vagy az utca-

Ennek a generációnak a tagjai már nem anyagilag nélkülöztek, hanem a szülőkkel kapcsolatos boldog emlékekből, együttlétekből szerettek volna többet. Ezért szülőszerepbe lépve a céljuk megváltozott: már nem a jólét, hanem a boldog gyermekkor megteremtése vált elsődleges szándékká. Ezzel meg is érkeztünk a jelenbe, a mostani anyák szorongásainak forrásához.

Hogyan neveljek boldog gyereket?!

Lehet, hogy manapság a gépek megkönnyítik a leendő anyukák életét, de az otthonról hozott mintáik, a társadalmi elvárások, illetve a fogyasztói társadalom marketing gépezete a legkevésbé sem, hiszen utóbbi rátalálva a piaci résre ezerrel ontja magából a boldog gyerek nevelésének kellékeit.

Minden nő elsődleges mintája arról, hogy milyennek kell lennie egy feleségnek, és milyennek kell lennie egy anyának, a saját édesanyja. A mai nők anyai mintája zömében egy, a karrierjét is megélő feleség képe, akinek azonban kevés ideje volt a gyermekére. Nincs tehát saját, otthonról hozott „útmutatónk” ahhoz, hogyan is lehetnénk manapság a munkahely és a háztartási teendők mellett is kellően válaszkész, a gyermekeikre időt szánó anyák.

Mindeközben a pszichológia úttörőinek köszönhetően az 1950-es évektől egyre többet tudtunk meg arról, hogy mennyire fontos az anya és

a gyermeke közötti kapcsolat, hogy mennyivel több, mint pusztán a gyermek fizikai szükségleteinek a kielégítése. Ma már tisztában vagyunk vele, hogy a gyermek az anyjával történő kapcsolatán keresztül tanul meg szeretni, vagy tanulja meg megnyugtatni önmagát, így a kettejük közötti kapocs meghatározó a gyermek személyiségfejlődésében. A mai anyáknak tehát fel van adva a lecke: építsenek karriert, legyenek csodás háziasszonyok, de emellett valósítsanak meg egy gyermekközpontú nevelést is, különben a társadalom szemében (de leginkább önmaguk szemében) rossz anyává válnak.

Mit rejt a nyúl ürege?

Ráadásul ahogy Alice botladozott Csodaországban az őrültnél őrültebb történések között, ugyanúgy csetlünk-botlunk ma anyaként a digitális világban. Míg a saját gyerekkorunk nagy részét az offline élet töltötte ki, bandázás az osztálytársakkal, egymásnál alvás, házibuli, diszkó – amelyeknek ismertük a szabályait - addig a mai gyerekek zömében az online térben élnek.

nem fog mobilozni, azt látjuk, hogy ma már a babakocsik is laptoptartóval készülnek. Amikor az alváson dilemmázunk, ömlenek ránk a babaáruházak hirdetései az ágyunkhoz tolható babaöblökről.

Erre sincs otthonról hozott anyai mintánk. Fogalmunk sincs, hogyan viszonyuljunk a mobiltelefon, vagy a számítógép használathoz. Ha engedni fogjuk a gyermekünknek, hogy a kezébe vegye már kicsi korban a mobilt, okoseszköz-függő lesz. Ne engedjük? Akkor viszont nem lesz témája a kortársaival, és kirekesztődik a közösségből.

De ne menjünk ilyen messzire. Bár tudjuk, hogy fontos a biztonságos kötődés kialakítása, már ott elakadunk anyaként, hogy mit jelent a „válaszkész” nevelés, vagy mit jelent „elég jó” anyának lenni. Hány óránként szoptassuk a gyereket? Elég a szoptatás, vagy fejni is kell?! Hol aludjon csecsemőként? Mikortól kerüljön saját ágyba? Kapjon cumit vagy ne?! Melyiktől lesz vajon nagyobb az esély arra, hogy később fogszabályzásra kell hordani?

Mindenre van millió példa és ellenpélda. Mikor úgy döntünk, hogy a mi gyerekünk piciként még

Nem véletlen tehát, hogy a mai nők figyelme kifelé fordul, tele vannak szorongással, és kívülről szeretnének útmutatást kapni az anyasághoz, illetve ahhoz, hogyan lehet boldog gyereket nevelni. A rengeteg ránk zúduló információ között azonban épp a lényeg veszik el. Látjuk a szoptatós párnát, fogszabályzós cumit, fejlesztő játékokat teli áruházi polcokat, de sehol nem jelenik meg a gyermekére ráhangolódni képes anya képe. Akit nem azért szeret a gyermeke, amit tesz érte, hanem pusztán azért, mert - mint a gyermekdalban a cikk elején - ő az édesanyja, és mint ilyen, egyedi és pótolhatatlan.

Ugorjunk hát bátran bele a nyúl üregébe, és engedjük el a „boldog gyermek” teljesíthetetlen eszményképét. Nincs olyan ember, aki folyamatosan boldog, és ilyen gyermek sem létezik, akármennyire próbálunk is jó anyák lenni. Helyette próbáljunk boldogulni képes gyermeket nevelni, aki akkor is megállja majd a helyét a világban, amikor már nem tudunk mellette lenni, hiszen csak a dalban lehet „anyu mindig”.

Forrás: Friderikusz Podcast – Steigervald Krisztián: Minden a generációkról

Szex újratöltve! - A betöltődés útjáról az intimitás rétegein keresztül

Ebben a cikkben az intimitásnak egy olyan megközelítését szeretném bemutatni, melynek rétegei egymásra épülnek és általuk egy olyan energetikai betöltődés tud megvalósulni, amely nagyban hozzájárul, hogy a szexuális kapcsolódásainkban minőségi, mély és

beteljesült élményt tudjunk megélni. Fontos, hogy tisztázzuk és megértsük azokat a fogalmakat, melyeket napi szinten használunk, de mégsem biztos, hogy tisztában vagyunk azok jelentésével és jelentőségével.

Intimitás, mint létállapot

Mivel az intimitásnak sokféle megközelítése van, ezért gyakran tapasztalom, hogy ez a fogalom mindenkinek mást és mást jelenthet. Szomatikus szexológusként fontosnak tartom, hogy az intimitás létállapotát elkülönítsük a túlélési létállapottól. Amikor „túlélésben” vagyunk, megjelenik bennünk egyfajta negatív feszültség, stresszállapot, és csak az adott feladatra, helyzetre koncentrálunk. A figyelmünk és az érzékelésünk is beszűkül egy adott területre, és így nem biztos, hogy jól érzékeljük a valóságot. Ezzel szemben - kicsit leegyszerűsítve – azt is mondhatjuk, hogy intimitásba akkor fogunk tudni megérkezni, ha már nem túlélésben vagyunk.

Az intimitás alapvetően bizalmasságot, meghittséget, belsőséget, közvetlenséget jelent, amely vonatkozhat érzelmi, szellemi és fizikai kapcsolódásokra egyaránt. Az intimitás mélyebb érzelmi kötődést és bizalmat is megtestesít, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy sebezhetőek legyenek, és megosszák egymással a legbelsőbb gondolataikat és érzéseiket, testi vágyaikat. De ide sorolhatjuk a közös élmények megosztását (minőségi együtt töltött idő), valamint spirituális értelemben olyan közös értékek és hitrendszerek megosztását, melyek mélyebben képesek összekötni embereket, embercsoportokat.

Ezek mind fontos szerepet játszanak a kapcsolatok mélységének és minőségének kialakulásában, és mértékük, mélységük, fontosságuk is változhat az idő múlásával. Szomatikus szexológusként vagy szexuális fejlesztőként, mivel a szexualitás is ide tartozik, főleg a testi vagy fizikai intimitással foglalkozunk, és ennek a rétegeit szeretném most bemutatni.

De vajon mi kell ahhoz, hogy intimitásba tudjunk kerülni? Mi kell ahhoz, hogy a napi hajtásból, darálásból megérkezhessünk egy nyugodt, ellazult állapotba, hogy magunk mögött tudjuk

hagyni a munkahelyi stresszt, a be nem fizetett számlákat, a gyermeknevelésből fakadó meganynyi tennivalót? Azt hiszem a legfontosabb tényező nem más, mint a BIZTONSÁG. Ez a kulcs ahhoz, hogy az egyik (túlélési) létállapotból a másik (intimitás) létállapotba kerülhessünk.

NYUGALMI vagy JÓLLÉTI intimitás

Nyugalmi állapotba akkor kerülhetünk, ha biztonságban érezzük magunkat. Ebben az állapotban stresszmentességet, stabilitást élünk meg. Jelen tudunk lenni és tudunk önmagunkhoz kapcsolódni. Elégedettség, megnyugvás, relaxáció, ellazultság, regenerálódási képesség a jellemző, és ezáltal teremtődik meg bennünk egyfajta biztonságérzet. Nem félünk, és nem érezzük magunkat veszélyben, nem függünk másoktól. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy intimitásba kerüljünk, vagy hogy ebben az állapotban tudjunk maradni.

ÉRZÉKI intimitás

Amikor ebbe az ellazult nyugalmi állapotba kerültünk (1. réteg), akkor a következő szint, hogy hogyan tudjuk megnyitni, felébreszteni, kiérzékenyíteni a testünket. Ez már az érzéki intimitás szintje. Az összes érzékszervünket bekapcsolva:

+ hogyan hatnak ránk a vizuális dolgok, illatok, hangok?

+ hogyan tudunk különböző érintésminőségeket befogadni és adni?

+ mennyire tudjuk érezni és élvezni az ízeket?

Ahhoz, hogy belássuk, miért is fontos ez, tudnunk kell, hogy nagyon sok ember fejből szexel, ami azt jelenti, hogy nem tudnak a saját testükbe belekerülni, sokszor csak a nemi szervek vesznek részt a folyamatban, és a fantáziák, külső izgalmi források veszik át az irányítást, így ők erre építik fel a saját izgalmukat is. Gondolhatunk itt a szerepjátékra, pornótartalmak fogyasztására, swinger vagy BDSM megélésekre stb. Nem lesz ezekkel sem gond, különösen, ha megmaradnak a kíván-

csiság és a játékosság határain belül. Akkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon mennyire építjük az izgalmunkat a saját testünkre és vágyunkra, amikor az esetek többségében már szükségünk van a fent sorolt külső források valamelyikére.

Ez a szint szól arról, hogy ki tudjuk-e érzékenyíteni a testünket annyira, hogy bármely testrészünk érzéki módon tudjon viselkedni. Hogyan tudjuk érzékelni a partnerünk bőrének illatát, puhaságát, lágyságát? Hogyan hat ránk, ha a hajunk, a tarkónk, a fülcimpánk, a lábujjunk van érintve? Tudjuk-e élvezni, ha az érzékek játszanak velünk? Ki tudjuk-e ebből ez érzékiségből venni a saját örömüket azzal, hogy mi játszunk az érzékekkel? Rengeteg hasonló kérdést tudnék még feltenni, melyeknek a felfedezéséből és megválaszolásából fejlődik a saját önismeretünk, amiből megtudhatjuk, hogyan is működik a testünk és az érzékelésünk.

EROTIKUS intimitás

Ha már a testüket megnyugtattuk, megnyitottuk, kiérzékenyítettük, akkor elkezdhetünk játszani az erotikával. Az erotika nem más, mint a test játéka, amiben már van izgalom, intenzitás, energiafelszabadulás, itt jelenik meg a testnek a vágya. Ez az, ami nagyon gyakran hiányzik a kap-

csolatokból, vagy nagyon félre van értelmezve, vagy nagyon össze van mosva a szexszel. Gyakran értelmezik előjátékként, amiből már szex kell, hogy legyen! Ezt a tévhitet saját tapasztalataim által is szeretném szétoszlatni, hiszen valóban van olyan, amikor csak arra van szüksége a testünknek, hogy ebben az állapotban töltődjön.

Az erotikus energiának, az erotikus testnek van egy izgalmassága, játékossága, intenzitása, ami meg tud mutatkozni a mozdulatainkon keresztül, ami odavonzza a figyelmet.

Azért fontos az erotika, mert ez lesz az ellenszere a sematikusságnak. Ha van játékosság és felfedezni vágyás (kíváncsiság), kreativitás és intuíció, akkor mindig, minden más lesz. Egyetlen kapcsolódásod sem lesz ugyanolyan, mint egy másik. Ha esetleg már érezted úgy, hogy a kapcsolódásaid unalmasak, és mindig egy adott forgatókönyv szerint történik, akkor valószínűleg az érzékiség és az erotika, ami hiányzik, és aminek a felfedezése kiutat jelenthet számodra.

SZEXUÁLIS intimitás

Megfelelő szexuális önismerettel rendelkező párok jóval nagyobb eséllyel tudják megtalálni és megteremteni az intimitás alaprétegeit (a biztonságot, ellazultságot), amire fel tudják építeni saját érzéki és erotikus önmagukat, és ezzel a játékossággal és energetikai feltöltöttséggel tudnak belépni a szexuális térbe, ahol már semmi mást nem kell tenniük, mint élvezni a végtelen gyönyörben

levést, az egymás közt megvalósuló energiaáramlást. Erről a rétegről most nem is írnék bővebben, mert ebben a cikkben inkább az ide vezető útnak a fontosságát szeretném hangsúlyozni.

A betöltődés útja

Miért is hívom én az intimitás fent megemlített (nyugalmi, érzéki, erotikus és szexuális) szintjeit a betöltődés útjának? Mert a saját tapasztalatom és a klienseim visszajelzései alapján is azt érzem, hogy ezen az úton járva nem történik más, mint egy energetikai betöltődés. De nézzük is meg, hogy ez mit jelent a különböző szinteken.

-1. szint: Túlélési állapot

Ha egy többszintes épülettel lehetne szemléltetni, hogy energetikailag mennyire vagyunk feltöltődve a különböző létállapotokban, akkor

azt mondanám, hogy túlélési állapotban még nagyon a föld alatt, a „mélygarázsban” vagyunk. Különösen akkor igaz ez, ha az életünkben ez az állapot tartósan és hosszan van jelen. Ilyenkor általában enerváltak vagyunk, hiányban vagyunk, kevés az energiánk, illetve ami van, az is arra megy el, hogy a vészhelyzetet, a feladatokat megoldjuk. Gyakran észre sem vesszük, nem érezzük az energia hiányát, mert a szervezetünk képes felszabadítani és hozzáférni a tartalékainkhoz, de azért esténként érezzük a feszültséget, a fáradtságot, reggelente nehezen tudunk felkelni stb. Egy autós példánál azt mondhatnánk, hogy üres a tank, le van merülve az akkumulátor, ki van lyukadva a gumi és lássuk be, ezzel az autóval messzire nem fogunk eljutni. Különösen, ha a minőségi szexuális megélést tűztük ki úticélul, és ahová az intimitás autópályáján keresztül vezet az út.

0. szint: Nyugalmi állapot, jólléti állapot Ezen a szinten már nem vagyunk mínuszban, az alapvető szükségleteink ki vannak elégítve, megszűnt a stresszállapot, kipihentek vagyunk, tudtunk eleget aludni, biztonságban érezzük magunkat. Ez az alap. Ez nagyon fontos. Enélkül nincs semmi, enélkül nem tudunk intimitásba kerülni és maradni. Csak innen lesz meg a lehetőségünk a töltődésre, feltöltődésre. Mondhatnám, hogy itt már működőképes az autó, a tankban is van annyi üzemanyag, amivel biztonságosan eljuthatunk egy benzinkútig. A felszabaduló energia itt a karbantartásra és a készletek feltöltésére szolgál. Lehetőség, hogy többletet kezdjünk el felhalmozni, vagy tartalékolni a következő túlélési szakaszra. Mivel itt már intimitásban vagyunk, sokan azonosítják ezt az állapotot az intimitással, de van még feljebb!

nyílni és bele tudunk feledkezni az érzékelésbe. Felébred bennünk a képesség és hajlandóság a bizalomra, érzékenységre, játékra és biztonságos megmutatkozásra. Szabad, önfeledt és érzékeny állapot. A test felfrissül és mivel biztonságban vagyunk elkezdünk másra is figyelni és észrevehetünk olyan dolgokat, érzeteket, amik ébresztgetik az érzékelésünket, kíváncsiságunkat. Kicsit olyan ez itt, mint az autóban az indítómotor vagy az akkumulátor vagy az izzítógyertya. Szükség van rá, hogy beinduljon a motor. Itt már megindul az energiafelhalmozás és olyan többletenergia jelenik meg, ami által a következő szintre tudunk lépni.

2. szint: Az erotika szintje

1. szint: Az érzékiség szintje Az érzékiség szintjén megnyitjuk a testünk előtt a lehetőséget, hogy készen álljon az igazi töltődésre. Ez a jólléti állapotból kifejlődő, a túlélési ösztöntől mentes állapot, ahol bele tudunk

Ezen a szinten már aktív játékosság, kreativitás jelenik meg, ez már egy olyan pozitív és valóságos feltöltődés, ahol már az életenergia nem csak úgy van és megtart, hanem ami már visz előre, ami már éltet, hajt, tettre és megmutatásra, megmutatkozásra és teremtésre késztet. Túltöltöttség, túlfűtöttség jellemzi. Keresi a helyét, tágul, növelhető a kapacitás. Mindent kitöltő energetikai izgalom átélése jelenik meg. A teljes testben megjelenő vibrálás, nyitottság, kíváncsiság és felfedezésre való szándék. Az autós példánál maradva, itt már tele a tank, működik a generátor, az akku is fel van töltve, használhatjuk a reflektorokat, a klímát, kitalálhatjuk, hogy hova szeretnénk autózni (tengerparthoz vagy a hegyekbe), gyorsulhatunk, lassulhatunk, és ezáltal élvezhetjük a döntési szabadság lehetőségét.

A túltöltöttség azt jelenti, hogy a többletenergiát teremtésre, felajánlásokra használhatjuk, mert olyan soknak érezzük, hogy ebből nyugodtan és szívesen adunk másoknak is. Szerintem ez tud hozni egy igazán valódi megnyugvást és magának az életnek az élvezetét.

3. szint: A szexualitás szintje

Ha az előbbi szinteken keresztül érkezünk meg a szexuális térbe és a betöltődés már folyamatos volt (nem egy túlélési állapotból ugrottunk bele a szexbe feszültséglevezetés céljából), akkor itt már semmi más dolgunk nem lesz, mint hogy élvezzük, ami itt meg tud történni velünk. Bármi, ami két ember konszenzuális megállapodásán belül megtörténhet. Ilyenkor nem lesz már cél, nem lesz elvárás, már minden mindegy lesz. A szexuális test, ha átment egy ilyen betöltődési folyamaton, akkor vággyal telt, mindenre felkészült és aktivitásra kész. Itt tud megvalósulni, amit mi minőségi szexnek hívunk. Itt tudunk megérkezni egy olyan állapotba, ahol meg tudjuk osztani magunkat a másikkal, ki tudjuk fejezni magunkat szexuálisan is, tudunk befogadóak és kiáradóak lenni, teljes önátadásban lenni magunkkal és a partnerünkkel is. Mindezt egy olyan biztonsági térben, ahol már sebezhetőségünket is meg merjük mutatni, de mégsem félünk, mert tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, mert megteremtettük a bizalmat (saját magunkkal és a partnerünkkel szemben is).

Önkapcsolódás

Az intimitás értelmezése jellemzően egy másik ember vagy emberek között létrejött kapcsolat mélységét és közelségét jelenti, de gyakran elfelejtjük, hogy intimitásba tudunk kerülni saját magunkkal is, melynek többféle szempontból is élvezhetjük az előnyeit:

+ Ezáltal nem vagyunk kiszolgáltatva másoknak, így kevésbé leszünk partner és kapcsolatfüggők,

+ Egy magasabb szintű önismeretre tudunk szert tenni, hiszen tudatos önkapcsolódási folyamatokban sokkal könnyebben tudjuk felfedezni, hogy pontosan mire is van szükségünk, hogyan is működünk,

+ Az energiaszintünket folyamatosan magasabb szinten tudjuk tartani azáltal, hogy a korábban bemutatott energetikai betöltődés útját saját magunk is képesek vagyunk bejárni.

Az a képességünk, hogy az intimitás ezen rétegeiben (érzéki, erotikus, szexuális) hogyan tudunk jelen lenni, egyrészt fejleszthető, másrészt, ha magunkkal ezt jól és könnyen meg tudjuk élni, akkor sokkal könnyebb megosztanunk magunkat is a partnerünkkel ezeken a szinteken. Ezért fontos hangsúlyoznunk az önkapcsolódás lehetőségét és jelentőségét. Beszélhetünk érzéki önkapcsoló-

dásról, erotikus önkapcsolódásról, szexuális önkapcsolódásról. Ha ezekben van már tapasztalatunk akkor nagyon könnyen fel fogjuk ismerni és látni a különbséget ahhoz képest, hogy milyen, ha feszültséglevezetésből megyünk bele egy szexbe vagy egy maszturbációba. Aki ezt megéli, megtapasztalja, nagy valószínűséggel ez utóbbira már nem fog vágyni, mivel nem ad semmi pluszt azon kívül, hogy oldódik a feszültség. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű: mert nincs intimitás. Nem épül fel, nem töltődik be. Nem erre épül fel a szex. Ezek a szintek, ezek a rétegek hiányoznak, és ha valami hiányzik, akkor marad egy hiányérzet. Gyakran hallani szex után, ha őszinték vagyunk magunkhoz „jó volt, de valami hiányzik”, „mégsem nyugodtam meg teljesen”. Hiszen oldódott a feszültség, de mégsem valósult meg a teljes ellazultság és nem tudott kialakulni egy igazi teljesség, összeolvadásérzés bennem. Ha ez a fajta érzet kondicionálódik, azaz berögzül, hogy túlélésből megyünk bele a szexbe, akkor (mivel elmarad az energetikai betöltődés) marad a fizikai stimuláció, amivel próbáljuk az energiabetöltődést pótolni, de ez csak egy pótcselekvés, amiből egyre nagyobb ingerekre lesz szükség (pornó, fantáziák, erősebb érintések, BDSM játékok). Ezzel szemben a másik út az intimitásra épülő, fokozatos betöltődés, amiről ez a cikk szól. Ha nem vagyunk tudatosak és nem látunk rá arra, hogyan épül fel az intimitásunk, előfordulhat, hogy egy korábbi nagyon jó szexuális megélésünk alapján (amely valószínűleg azért volt jó és erőteljes, mert az intimitásra épült) a szexet és az intimitást összemossuk, öszszekeverjük. Ilyen esetekben gyakran esünk bele abba a csapdába, hogy lehetséges, hogy csak nyugalomra, ölelésre, érzékiségre, erotikára vágyunk, de mégis a szextől várnánk, hogy ezek a hiányállapotok betöltődjenek. Persze nem értjük és nem tudunk mit kezdeni vele, amikor a szexuális megélés nem hozza azt a mélységet, minőséget, amit korábban már megéltünk, és amire újra és újra vágynánk.

Tiszta jelenlét

Még egy nagyon fontos dolog, akár önkapcsolódásról, akár a partnerünkkel való kapcsolódásról van szó, a jelenlét fogja meghatározni a kapcsolat minőségét és mélységét. A jelenlét és a tudatosság fog segíteni minket abban is, hogy felismerjük, hogy intimitásra vágyunk valójában, vagy csak feszültséglevezetés miatt szeretnék kapcsolódni. Azt is így tudjuk megtapasztalni, hogy mi a különbség, ha túlélésben vagyunk, és ebből ugrunk bele a szexbe, vagy sikerül az intimitás rétegeit felépítve, betöltve belekerülnünk egy szexuális kapcsolódásba. A túlélés és az intimitás közötti különbségnek a felismerése azért meghatározó és fontos, mert ezek önmagukat erősítő folyamatok. Ha a testünk folyamatos túlélésben, stresszben van, annál inkább elveszíti a képességét az érzékenységre, a jelenlétben történő érzékelésre, az energiafelhalmozásra, feltöltődésre (az érzékiségre, erotikára), annál inkább benne maradunk ebben az állapotban. Megszokjuk, beletörődünk. A testünk elveszíti rugalmasságát és az intimitásra épülő szexualitás megélésének a lehetőségét. Míg az ellenkező esetben tudunk ezen a folyamaton változtatni. Ezeknek a szinteknek a tudatosításával, gyakorlásával tudjuk a testünket emlékeztetni arra, hogy milyen gyönyörállapotokat képes megélni és érzékelni. Minél jobban jelen vagyunk, annál jobban finomodik az érzékelésünk, aktiválódnak az idegpályák és újra képesekké válunk mélyebb érzések és érzetek megtapasztalására, ezáltal fejlődünk és növekszik az energiakapacitásunk is, újabb határok nyílnak és tágulnak előttünk. Persze emberek vagyunk, leszünk magasságokban és hullámvölgyekben, de nem mindegy, hogy az életünk 80%-át töltjük túlélésben vagy pont fordítva: gyönyörben, érzékiségben, erotikában, intimitásra épülő minőségi szexuális kapcsolódásokban.

Tapasztalj szexpozitív szemléletben!

Remélem, hogy sikerült felvillantani egy új nézőpontot az intimitáson keresztül, hogy hogyan élhetünk felszabadult, örömteli életet és mitől lehetnek az érzéki, erotikus és szexuális megéléseink energiával teltek és mélyebbek, és milyen út vezet ehhez.

Szívesen írnék még azokról az élethelyzetekről, amikor a túlélés veszi át a hatalmat, és mit tehetünk ilyenkor, vagy arról, hogy a betöltődés útját mennyi idő alatt lehet bejárni (hogy lehet, hogy néha elég pár perc, máskor pedig hónapok is el-

telhetnek, amíg egy-egy szint betöltődik és újabb szintre tudunk lépni). Az is érdekes téma, hogy milyen a betöltődés útja annak, aki inkább szexuális típus és kevésbé érzi magát otthonosan az érzéki vagy erotikus tartományokban és hogyan tudja ezt összehangolni a partnerével. Arra is ki lehetne térni, hogy egy erotikus masszázs (erről az előző számban olvashattatok bővebben) hogyan tudja segíteni ezeknek az intimitásrétegeknek a felfedezését. Szívesen összehasonlítanám ezeket a rétegeket még a Maslow-féle szükséglet piramissal is, mert érdekes felfedezésre jutnánk. Szóval van még kapcsolódó téma bőven!

Ha a cikk vagy bármely téma felkeltette az érdeklődésedet, esetleg kérdéseid lennének, akkor keress minket bizalommal!

A SzexPozitív Egyesület elköteleződött arra, hogy olyan szakembereket (szexuális fejlesztőket, szomatikus szexológusokat, erotikus maszszőröket) képezzen, akik a felszabadult, gyönyörteli élet megtapasztalásához adnak eszközöket és mutatnak különféle nézőpontokat, és akiknél szexpozitív szemléletben, elvárásmentesen, biztonságos környezetben, kortárs szemléleten keresztül tehetsz szert a szexualitás tudatos, testalapú megélésének képességére.

Amennyiben belekezdenél egy gyönyörteli utazásba és érdekel a szexuális önismeret, ajánlom figyelmedbe cikkeinket, SzexPozitív estjeinket, előadásainkat, workshopjainkat. Illetve weboldalukon további információkat találsz arra vonatkozólag, milyen egyéni, vagy akár csoportos lehetőségek állnak rendelkezésedre a fejlődéshez.

Mucza Norbert - Szomatikus szexológushttps://szexpozitiv.hu/szovetseg/mucza-norbert/ Szexpozitív Egyesülethttps://szexpozitiv.hu/

Támogasd a Szexpozitív Egyesületet adód 1%-ával!

Támogasd adód 1%-ával a Szexpozitív SzomatoSzexológia és Bodywork Egyesületet, hogy minél több embernek nyújthassunk lehetőséget a szexpozitív élet és a felszabadult szexualitás megismeréséhez!

Támogatásoddal lehetőségünk nyílik:

- újabb előadások és workshopok megtartására, ahol informatív és tapasztalatorientált módon osztjuk meg a szexpozitív szemléletet;

- a Szexpozitív Egyesület központjának építésére;

- nagyobb ismertségre, hogy még több emberhez jusson el a tevékenységünk.

Egyesületünk célja, hogy egy olyan új nézőpontot és irányt mutasson, amiben a szexuális természetünk felvállalása természetes és az életünk része. Amiben őszintén, vággyal teli és szabad elköteleződésre tudjuk építeni a párkapcsolatunkat. Illetve egy olyan szexuális kultúra létrehozása, mely túlmutat a tabuk világán, és nyitott meghittségen és bizalmon alapul.

Köszönjük, ha hozzájárulsz küldetésünkhöz!

1%

Adószámunk: 19249461-1-42

Szexpozitív SzomatoSzexológia és Bodywork Egyesület

További infó: szexpozitiv.hu ; fb.com/szexpozitiv

MŰVÉSZETEK ÖSSZEFONÓDÁSA

- Falusi Mariann és Én

Jó néhány évvel ezelőtt több televízió műsorban is felkeltette az érdeklődésemet Falusi Mariann jelensége. Aztán egyszer csak jött, hogy itt az ideje élő koncerten is meghallgatni őt.

Az első alkalom a Presser Gáborral közös koncert volt. Óriási meglepetés volt számomra. Világszínvonalú és felemelő spirituális élményben volt részem. Onnantól kezdve figyeltem, mikor- mit súg az intuícióm vele kapcsolatban.

Amikor rajzolom a rajzaimat, azt érzem ők súgnak, kommunikálnak velem, én meg csak tartom a ceruzát és teszem, ami tevődik általam. Közben szörfölök a Youtube-on mindenféle zene között, és figyelem, mit hoznak a rajzomhoz a dalok a világ minden tájáról és mindenféle stílusban. A rajz befejezésére mindig marad 1-2, ami meghatározó. Így szavakban dallamban, érzésekben is megfogalmazhatók a rajzaim.

Nos az utóbbi időben egyre gyakrabban kerültek elő Falusi Mariann dalai. Amikor újra súgott az intuícióm, elmentem a Darabjaim c. koncertjére. Ott már éreztem, hogy nagyon közel került a lelkemhez, de még csak messziről gyönyörködtem a csodálatos hangjában, színpadi jelenlétében, páratlanul színes öltözékeiben. Aztán rájöttem, hogy mindegy kivel, mikor, hogyan, miben énekel, mindig csillámporos csoda veszi körül.

csak felkaptam a rajzból a fejem és ugrás az internetre... mikor lesz Mariannak a következő koncertje?

És megtaláltam, ...mindjárt 2 koncertjére is vettem jegyet...mert ez jött.

A Mariann dala után csak úgy zúdultak az információk, hatalmas kapu nyílt. A rajz címe MARIT lett /Mária Magdolna eredeti neve/ és benne a lélekmadár. Amikor elérkezett a koncert ideje akkorra már készen lett a rajzom. Izgatottan vártam a koncertet, most már másképp figyeltem, most már látni akartam MARIANN BELSŐ LÉNYÉT. Ahogy színpadra állt, valami elindult bennem és ahogy egyre csak énekelt és énekelt, kitárultak a szárnyai és vitt magával a hangja fénylő lényének szárnyain.

Ő MAGA A DAL, MAGA A ZENE. A MEGENGEDŐ ISTENNŐ VITT MAGÁVAL BEJÁRVA AZ EGÉSZ UNIVERZUMOT. A szíveink ÖSSZEFONÓDTAK, és

amikor a HALLELUJÁH -t énekelte, akkor már folytak a könnyeim és megjelent a következő rajz is.

Néhány hónapja 2 szempár vette birtokba a hófehér papíromat, így hát kíváncsian követtem a ceruzáim nyomát, figyeltem mi szeretne kinézni onnan, mi az a titokzatosság, ami a papíromból áradni kezdett. Fogalmam sem volt mi akar megszületni.

…Na tessék, most is megszólal Mariann dala, ahogy írom ezeket a sorokat ... Két szív… /Ez az egyik kedvencem a saját zenei gyűjteményemben./

NOS, a két kék szem köré egyre csak épült a rajz és egyre kékebb és kékebb lett, egyre jöttek a dalok, de valahogy még mindig nem értettem semmit. Majd felcsendült a MARIANN fájdalmasan búgó hangja „A Part” és össze is állt bennem a KÉP, végre megláttam a madár formáját a női arc szeme körül, …jé egy madár... és kezdtek kialakulni a tollazatának formái is. Egyszer

Úgy mentem haza erről a koncertről, hogy azt éreztem fényes vagyok és világítok az utcán, felemelt a lélekmadár.

De az élet nem áll meg, újra rajzoltam és újra kutakodtam kicsit Mariann körül. Előkerült a születésének napja. Máris tollat ragadtam és lerajzoltam ezt a fontos eseményt /erővonalakkal/.

Ebben a rajzban benne van életének minden rezdülése, amit magával hozott erre a földi életre. Boldogan, ajándékkal mentem a következő koncertjére. Hát amikor kijött a színpadra már meg sem lepődtem. Lilás-kékes-csigavonalas ruhája tökéletes összhangban volt a rajzzal.

Nagyon felemelő érzés volt személyesen átadni neki ezt a rajzot és megölelni ŐT.

… itt még nem ér véget a kettőnk története, hiszen a HALLELUJAH még csak most készül ...

Y O T E N G R I T az ősi magyar bölcselet

-

Interjú

Dr.

Darnói Tiborral

Sokaknak talán ismeretlen ez a szó, pedig már magában a kifejezésben is rengeteg tudás rejlik. Ugyanakkor a YOTENGRIT egy 4 kötetben összefoglalt ősi bölcseletet is magába foglal. Az évszázadokon keresztül táltosok, bácsák és tudók által a Rábaközben megőrzött és csak szájhagyomány útján átadott tudást most

ebben a 4 kötetben, egyébként 9 „künvben” közreadják. Ugyanis az elmúlt évszázadokban íratlan törvény volt, hogy csak annak adhatják át a tudást, aki arra méltónak találtatik és csak akkor tehetik közkinccsé, ha a nemzet nagy bajban van. Hát a kétezres évek elejére úgy látszik valóban nagy bajba került a magyarság.

Ebben a 4 kötetben „ama hajdani magyarság szellemi értékeit adjuk vissza a nemzetnek, mely képes volt hont foglalni, és államot alapítani” – írja a szerző, Máté Imre, aki maga is bácsa volt.

A könyveket pedig így ajánlja a kiadó: „A térségben máig élő hagyomány képviselőitől kapott tudást adja közre, bemutatva, hogy ősvallásunk nyitott, ’összegző’ vallás volt, mely a szeretetről, az egyén szabadságáról, a toleranciáról, a természet tiszteletéről és a nemek egyenlőségéről szólt”.

A YOTENGRIT szellemiségéről és annak jelenkori szükségességéről Dr. Darnói Tiborral, a Yotengrit Alapítvány elnökével beszélgettem.

Dr. Darnói Tibort – aki egyébként holisztikus orvos is –, hosszú évek óta ismerem és sokféle témában hallgattam előadásait, azonban a YOTENGRIT-tel nem rajta keresztül ismerkedtem meg. Mintegy 3 éve egy Facebook hirdetésben fedeztem fel a nevét a Yotengrit Alapítvány által szervezett közös beszélgetés kapcsán. Így tudtam meg, hogy Tibor ennek az ősi bölcseletnek a képviselője, átadója, tanítója. Majd, ahogy mind teljesebben kezdtem megismerni ennek a szellemi hagyatéknak a mély igazságait, másfél éve elhatároztam, hogy beiratkozom a YOTENGRIT AKADÉMIA kétéves képzésére, ahol a bölcselet elméleti tartalmán túl gyakorlati tanításait is megismerhettem.

Dr. Darnói Tibor a beszélgetésünket azzal kezdte, hogy elmondta, a YOTENGRIT nem csupán hagyomány, hanem egy páratlan szellemi hagyaték, ami olyan esszenciális tanításokat fogalmaz meg, melyek örökérvényűek, s melyekre ma óriási szükség van, mert nincs REND az emberi világunkban. Eltávolodtunk a természettől és ezzel együtt eltávolodtunk Isteni önmagunktól is, ami azt eredményezte, hogy az emberiség szellemileg alig fejlődött valamit az elmúlt évszázadokban.

Ezután a rövid, de tömör összefoglaló után megkérdeztem Tibort, hogy ő hogyan találkozott a YOTENGRIT-tel? Milyen módon lett az élete szerves része?

megkérdeztem, hogy elmehetek-e hozzá, amire ő igent mondott. Így aztán többször meglátogattam és ahányszor mentem hozzá, mindannyiszor adott egy Yotengrit könyvet, amibe mindig írt valamit nekem. Majd, amikor a Szarvasének című könyvet kaptam meg tőle, akkor azt írta

D.T.: Máté Imrével egy közös ismerősünk rendezvényén ismerkedtem meg. És hát Imre bácsi nem olyan volt, aki mellett csak úgy el lehetett menni, mintha nem lenne ott, ezért szóba elegyedtem vele. Aztán a beszélgetés vége felé

bele, hogy a „legkedvesebb tanítványomnak”, ami nekem nagy megtiszteltetés volt és végképp „megpecsételte a sorsomat” a YOTENGRIT-tel kapcsolatban. Ezt követően továbbra is lejártam hozzá beszélgetni, tanulni és a rendezvényekre. Volt, hogy csak kettesben voltam Imre bácsival, volt, hogy egyszerre többen voltunk. Később aztán meghívott előadást tartani és így teltek az évek. Ezek után 2011 nyarán egyszer felhívott Imre bácsi, hogy szeretne velem beszélni. Ahogy megérkeztem hozzá, kis idő múlva a következőket mondta: „Meghánytam vetettem az Égiekkel és azt szeretném, ha utánam Te vinnéd tovább a YOTENGRIT szellemiségét.” Majd hozzátette: „Nagyon nehéz, de szép feladatot hagyok Rád. Neked kell átvinned a YOTENGRIT-et a FÉNY-be”.

Ez nagyon meglepett. Egyrészt azért, mert bár sokszor és sok mindenben segítettünk neki a háza körül és a kertben, valamint a rendezvényeken és a szertartásokon, de azt rendszerint többen tettük és ez egy sokkal nagyobb volumenű, semmihez nem fogható, személyes „megbízatás” volt. Tőle – felém. Tulajdonképpen az utódjának kért fel, hogy utána, a későbbiekben én képviseljem a YOTENGRIT-et. És ez akkor (de még ma is, ha beszélek róla) óriási megtiszteltetés volt. Annál is inkább, mert erről korábban semmilyen említést vagy célzást nem tett nekem.

Számomra ez olyan volt, mint a mesében, amikor az embert megérinti valami és akkor ez egy életre szóló elhívás lesz, „Örök lánc ÉG és FÖLD között” (a Yotengrit-ből egy idézet). Vagy nem érinti meg és akkor az nem az illető útja.

L.A.: Ez így tényleg mesébe illő, de ha jól tudom, eddigre nem a YOTENGRIT volt az első szellemi tanítás, amivel találkoztál.

D.T.: Így igaz. Nem a YOTENGRIT volt az első az életemben azok közül a tanok közül melyek fokozatosan formálták át a gondolkodásmódomat. Ugyanakkor a YOTENGRIT olyan kérdésekre adott választ, ami több helyen sem volt fellelhető. Magyarázatot adott olyan jelenségekre, amik mélyebbre vitték a megértést bennem, pl. olyan témában is, mint az „ellentétek vonzzák egymást” kérdése. Ezzel kapcsolatban ugyanis a bölcselet elmondja, hogy mindig „hiány és többlet törekszik kiegyenlítődésre”. A bennünk zajló folyamatok és a megnyilvánulásaink többsége nem a tudatosság szintjén futnak, még akkor sem, ha egyébként azt hisszük tudatosak vagyunk. A nem tudatos ember csak sodródik. A kudarcot pedig keservesen éljük meg, mindig ugyanott botlunk és nem értjük, hogy mi ennek az oka. Itt azonban hozzá kell tennem, hogy bár az ember, az emberiség most még messze nem tudatos, de a Földön az ember az egyetlen lény, aki azzá válhat, ezért is fontos, hogy megismerjük az ilyen mély megértéseket adó tudást. Hiszen ezen bölcsesség segítségével a tudatosságunkat könnyebben tudjuk emelni.

tette velem –, hogy kiengesztelő típusú sámánisztikus gyökerű, vagy küzdő típusú sámánisztikus gyökerű vallásról beszélünk. Ugyanis alapvetően más lesz a világhoz való hozzáállásunk attól függően, hogy milyen alapokon nyugszik a vallásunk. Azt azonban fontos tudni, hogy a vallások utak, s akárhány vallás is létezik – REND a világban csak egy van. Aki ezt a RENDet ismeri, az „megérkezett”. Ezért mondják az eleink, hogy „a bölcsnek mindegy melyik szögre akasztja a subáját”. Egyébként szintén fontos, ide vágó tanítás (Varga Tibor buddhista tanító barátomtól), hogy „a tiszta tudat nem vallásos, csak ismeri a vallásokat”...

De ezeken túl ott van még többek közt az ikerörvény tana, a kettős teremtés tana, sőt az is, hogy a teremtés és az evolúció megfér egymás mellett, vagy hogy „Nő meg Férfi egy két fele, együtt alkotnak egészet”. S az is – amit mi magunk is érzünk legbelül –, hogy a TEREMTŐ nem lehet rajtunk kívülálló, „Mink Ő benne, Ő mi bennünk”.

L.A.: Igen, ez a tudás valóban egyedülálló, ugyanakkor engem az is érdekel, ahogy az olvasóinkat is, hogy a YOTENGRIT szó mit jelent?

D.T.: A YOTENGRIT, az ősi bölcselet tanítása szerint, az EGYISTEN/ÖREGISTEN/ŐSTEN nevének jelentése: tenger-végtelen Ősszellem, első-végtelenség. Minden belőle születik „az idő kerekének lódíttatásakor”.

A YOTENGRIT, mint ősvallás nem a hitre épül, hanem tudás és megtapasztalás alapú. Maga a szó latin betűkkel leírva nem értelmezhető, csak rovásírással mutatja meg a mélységeit. A YOTENGRIT nyitott összegző bölcselet, amire ma nagyon nagy szükség van, mert az ősi tanítások

A másik, ami nekem nagyon komoly tanítás volt, a sok zseniális mondat és intelem mellett, az az volt – ami a vallások hátterét jobban megért-

teremtő varázsától mára a technológia és a tudomány „istenéig” jutottunk, ahol a szentség már nem szentség és a csodákat is elveszítettük. Imre bácsi pedig szó szerint ezt mondta: „A YOTENGRIT romlatlan kinyilatkoztatás”. Ugyanakkor

a tanítás és a szellemi hagyaték nem dogmákba merevedett és bár a természet rendje nem változik, hogy hogyan intézzük dolgainkat a változó korokban, abban lehetnek új felismerések, amik a régieket felülírhatják. Tekintsünk csak vissza arra, hogy eleinknek az életmódja, az életvitele, a napirendje, a munkaterhelése más volt. De mások voltak a körülmények, a környezeti hatások és ma tudunk olyan dolgokat, amiket azelőtt nem tudtak, viszont nagyon messze vagyunk attól a természetes életformától, ami nekik az életük alapját képezte. De nekünk ma, a jelenkor kérdéseire kell választ adni és a mai körülmények között élő embernek kell támogatást és olyan ismereteket adni, amiket használni tud az egyre javuló minőségű élet megteremtéséhez.

L.A.: Ezen a néhány tanításon túl, amibe most a fentiekben beavattál bennünket, mi az, amit még kiemelnél ebből a bölcseletből?

D.T.: Az egyik a mellérendelő tudatminőség, ami óriási tanítás a ma emberének, mert az ego világában élve csak az alá-fölé rendeltség elvét ismerjük, ami folyamatosan táplálja azt az állandó harcot, amit most a világban tapasztalhatunk. A mellérendeltségben viszont egy sokkal harmonikusabb és szeretetteljesebb életet tudnánk élni.

hessünk a tudatos létezésbe. Mert valódi szeretet és béke csak itt lehet.

A másik az, hogy annak a kettőségnek a meghatározásában, amiben itt a Földön élünk (a kettősség világa), a polaritás és a dualitás nem valódi szinonimái egymásnak. A polaritás az ösztönlétnek az alacsony tudatminőségű, egymással szembenálló kettősség állapota, ahol mindig harc van, míg a dualitás a mellérendelő tudatminőség, az egymást segítő és támogató kettősséget foglalja magába. És ennek a két fogalomnak teljesen más az energetikája. Ebből kifolyólag a polaritást meghaladva át kellene lépnünk a dualitásba, hogy az ösztönlétből belép-

Azonban ugyanebből az ősi bölcseletből megtudhatjuk azt is, hogy a szeretetet régen AJA-nak nevezték. És én még gyerekkoromból emlékszem – mert Győrben nőtem fel, a Rábaköz mellett –, hogy ’megajálgatták’ a gyerekeket, azt mondták nekik, hogy AJA, AJA, AJA és közben cirógatták őket. Amit akkor nem értettem, mert nem voltam ennek a tudásnak a birtokában, hiába éltem a Rábaköz közvetlen közelében. Egyébként a bölcselet 9 künvéből az egyiknek AJA a címe. De ebből van például az ajnározás szavunk is.

De a táplálkozásra vonatkozóan is ad iránymutatást a YOTENGRIT: „Nemiségükben csorbult állatok húsát, tejét, tojását ne fogyaszd”. Ami azt jelenti, hogyha nem a fajta természete szerint van tartva az állat, az energetikailag nem lesz jó nekünk, amit abból magunkhoz veszünk.

Sőt a pszichoszomatikát is ismeri a YOTENGRIT, mert az is le van írva a tanításokban, hogy „A fene (rákos betegségek) melegágya a megrogygyant lélek”. Ezzel nem azt mondták, hogy az oka, mert nem egy oka van a daganatos betegségeknek, hanem okok eredője van és hatások összegződése van a háttérben. De a lelki problémák, a stressz hatására megbomlik a harmónia test és lélek között, sérülékennyé válik a rendszer és az így megbomlott egység test – lélek – szellem között zavarhoz, széteséshez vezet. Ezért van az, hogy aki „egyben van”, testi-lelki-szellemi harmóniában van, azon nem fog semmiféle vírus vagy baktérium, mert az energetikai rendszerük pajzsként működik és szinte „lepattan” róla minden. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükség van arra, hogy szellemileg is fejlődjünk, amiben jócskán elmaradásban van az emberiség. Viszont ezek a bölcsességek segítséget nyújtanak ehhez a szellemi fejlődéshez.

Mindezek mellett még essen szó a jószomszédság törvényéről is: „Minden ember korlátlan szabadsága addig terjed, amíg nem sérti más korlátlan szabadságát”. Azaz nem tehetek olyat, amivel a másiknak ártok, ami egy másik kifejtésben így hangzik: „Ne bánts, ne árts, istápolj, segíts!”. Ez a két tiltás és két buzdítás arra szólít fel minket, hogy úgy éljük az életünket, hogy nem rombolunk semmit, nem okozunk kárt semmilyen szinten és irgalommal fordulunk minden lény felé.

Ugyanakkor ebben a 4 kötetben leírtak értelmezése és megértése időt igényel. Ahhoz, hogy a bölcselet igazi mélységeiben kikristályosodjon a megértés, a válasz, olykor hónapokra, évekre van szükség. Vagyis, ahogy a YOTENGRIT egyik alaptanítása kimondja: „Gyalulódni és csiszolódni köll” – folyamatosan, a mindennapokban. Az állandó gyakorlás elengedhetetlen, mert csak így válik a tanítás ténylegesen a miénkké.

L.A.: Ennek a tudásnak az átadásához több lehetőséget is felkínáltok az embereknek. A klubbeszélgetéseken, a klubesteken, dobkörön és szertartásokon túl létrehoztátok a Yotengrit Akadémiát. Mi a szerepe az akadémiának az ősi bölcseleten alapuló tudás átadásában?

D.T.: A Yotengrit Akadémián segítünk elmélyíteni ezt az ősi bölcseletet. A tanításokat mi már összeszedve, rendszerezve, „csokorba kötve” adjuk át a gyakorlatokkal együtt. Ebben a tudás átadásban mindenkinek évtizedei vannak, amiben elmélkedések, megtapasztalások sora vezetett minket. Valamint igyekszünk a mai ember számára érthetővé tenni a sokszor ma már esetleg nehézkesnek tűnő megfogalmazásokat és mögé tenni a régi tudást igazoló tudományos eredményeket. Továbbá rávilágítunk olyan összefüggésekre is, melyek ugyan nincsenek leírva a bölcseletekben, de a tanítások adta felismerések révén észrevehetjük ezeket. Ez így lerövidíti a hallgatónak a megértés idejét, ugyanis neki már nem kell ezekre rájönni, mert ott van készen. Ugyanakkor ez a tudás addig nem lesz az övé, amíg át nem égeti magán, amíg meg nem tapasztalja azt a mindennapokban. Ezért nagyon fontosak a gyakorlatok, amikre nagy hangsúlyt fektetünk.

D.T.: Imre bácsi 2012-ben bekövetkezett váratlan halála hozta ezt a döntést az életembe, mert halála előtt két nappal megígértem neki, hogy amire felkért azt megteszem. Természetesen mondhattam volna nemet, mert amikor

L.A.: Ahogy most a beszélgetésünk kapcsán jobban belelátok abba, amit Te képviselsz és ahogy ezt teszed, egyre inkább az fogalmazódik meg bennem, hogy ez egy szolgálat. Mikor köteleződtél el ezen a szinten a YOTENGRIT-tel kapcsolatban?

2011-ben felkért, hogy „vigyem a FÉNY-be” a YOTENGRIT-et, akkor én nem mondtam neki se igent, se nemet, csak megköszöntem a kitüntető bizalmát. Ebben a helyzetben azonban éreztem azt az elhívást, amiről korábban beszéltem és nem volt kérdés, hogy beleállok. Különösen úgy nem, hogy gyerekkorom óta tudtam, hogy ezirányú elrendeltetésem van. Ugyanakkor tisztában voltam azzal is, hogy vagy a teljes életemmel vagyok méltó erre, vagy el se kezdjem. Az ugyanis összeegyeztethetetlen, hogy beszélek erről a nagyon emelkedett, nagyon tiszta tanításról és én nem úgy élek, mert akkor hiteltelen vagyok. Magam előtt is. Továbbá számomra fontos volt akkor az is, hogy valaki hivatalosan képviselje a YOTENGRIT tanait és a hagyatékot helyezze előtérbe a tanok átadásakor, nem pedig önmagát. Mindezek mellett meg nagyon szeretek beszélni a tanról és óriási megtiszteltetésnek érzem még most is, hogy Imre bácsa (Imre bácsi) erre felkért. Annál is inkább, mert átérzem annak a súlyát és va-

rázsát, hogy ez egy milyen régi időkre visszanyúló bölcselet és végtelen tisztelet van bennem azok iránt, akik ezt a tudást az üldöztetések ellenére is megőrizték és továbbadták egymásnak az elmúlt 7-800 évben, sokszor még az életük árán is.

Az elköteleződésemet az a gyönyörű tanításunk is erősítette, ami így hangzik: „A táltos megáll három nádszálon, a szeretet, az igazság és a bölcsesség három pillérén”. És ha ebbe belegondolunk, hogy ha mindannyiunk minden cselekedete „megállna” ezen a három nádszálon, menynyivel más minőségű életünk lehetne. Ez pedig nem feltétlenül utópia, mert kizárólag azon múlik, megértjük-e, hogy az adott életünk egy kivételes lehetőség és ajándék arra, hogy egy szellemi emelkedést érjünk el az életünkben.

Ráadásul az akkori döntésemet csak megerősítette, hogy én már sok éve nagyon mélyen tanulmányoztam a bölcseletet, amely még mindig tud újat adni. Tehát az elköteleződés, az elhívás mellett kell „egy kis” alázat is ehhez a küldetéshez.

Ugyanakkor azt látom, hogy nagyon sok irigység van a tannal kapcsolatban, ami leginkább a nemtudásból és a nem kellően mély megértésből ered. De ennek a tannak a meg nem értése abból is fakad, hogy az emberiség eltávolodott attól a közegtől, ami az ő létezésének a forrása, vagyis a természettől. Ezért úgy gondolom, hogy ezekre az alapvető, letisztult tanításokra szükség van. Nem kell bonyolult elméleteket gyártani, nem kell túlgondolni. Mindössze arról van szó, hogy az ember hogyan tud visszatalálni önmagához, a természethez

és hogyan tudja azt a nemes szellemi szintet elérni, amiben békés, harmónián és egymás tiszteletén alapuló, szeretetteljes életet lehet élni. Az emberek szívében alapvetően ott van a jóság és a vágy a jóra, de a jelen körülmények között nem tudják ezt kibontani magukból és megélni azt.

Ahhoz azonban, hogy az előbb említett életet meg tudjuk élni, meg kell találni azokat a tiszta forrásokat és tiszta tanításokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy egy olyan szellemi minőségbe emelkedjünk, ami ezt lehetővé teszi. Az pedig, hogy szellemi minőségbe emelkedjünk, nem egy elvont dolog, mert ez az egyre javuló minőségű élet receptje is. Ez a hétköznapokban úgy nyilvánul meg, hogy valódi szeretet alapú kapcsolatok tudnak kialakulni a romboló játszmák helyett, amikbe ma az emberi kapcsolatok többsége ágyazott. Így azáltal, hogy ezt képesek lesznek egyre többen elérni és a következő nemzedékek már ebbe nevelődhetnek bele, egy szeretetteljes, szabad és boldog életet élhetünk itt a Földön.

A fentiekben leírtakhoz nekem már nincs mit hozzá tennem, mert ez egy olyan, mindenki által vágyott világ valós képét írja le, amiben úgy gondolom, hogy mindenki örömmel élne.

Kedves Olvasó!

Köszönjük, ha idejét rászánva végig olvasta ezt az írást. Reméljük Önnek is adott hozzá az életéhez és amennyiben többet szeretne megtudni erről a bölcseletről, bátran keresse a Yotengrit Alapítványt (https://yotengrit.hu/, https://www. facebook.com/yotengrit) és/vagy annak rendezvényeit.

A karma kérdéskörei

Karma és reinkarnáció

A fejlődés kezdetleges szakaszaiban az embereknek fogalmuk sincs erről, nem érdekli őket vagy tagadásban vannak. A következő szinten már érdeklődnek, utána olvasnak és itt a saját tudatszintjükhöz igazodva kapnak válaszokat, mert ez van többnyire a kollektív tudatban. Ezt a hitrendszert sokan ismerik, miszerint a lélek a tökéletesedés felé vezető útján számtalanszor felvesz testeket, formákat, melyeket le is tesz. Folyton átmegy a születés és halál körforgásán. Attól függően, milyen érzelmi, gondolati rezgések jellemzik kerül megfelelő formába, dimenzióba. Egy haragos, gyűlölködő, bosszúálló, megbocsátásra nem képes ember a pokollények birodalmába születik, míg itt ennek a negatív karmának egy

részét le nem dolgozza. Ezt is a Tudatod szabja meg, az a Fény és Tiszta rész, melytől elszakítva érezzük magunkat, mintha nem is létezne.

Egy sóvárgó, vágyakozó, állandóan éhes ember, akár szeretet éhes, hatalom éhes, kapzsi lélek az éhes szellemek birodalmában kap szállást, míg a tudatlan, okos és mindentudó, de valójában nem bölcs, nem intelligens vagy naiv lelkek az állatok, növények, ásványok birodalmában fognak újjászületni a keleti szemléletmód szerint. A kételkedő, önmagát megkérdőjelező az alantasabb energiák nélkül újra ember lesz, az irigység, gőg, büszkeség a félistenek és istenek világába vezet, melyek nem teremtőek, inkább hasonlít a míto-

szok isteneihez, kiknek az elmúlás a legnagyobb fájdalmuk, mert azt hiszik, örökké élnek abban a formában. Ezekhez az érzelmekhez testrészek is tartoznak, melyek hosszabb távon nagyon jó jelzőrendszerek, hogy éppen melyik régió felé tart a tudatállapotunk. Az álmaink is jelzik ezeket, akárcsak az 5 elem hiányát, diszharmóniáját testünkben és tudatunkban.

A halál utáni átmeneti állapot mindenkinek hite szerint alakul, a fentebb említett rendszeren belül. Pihenő időszak, Egység időszak mindig van, sok lehetőség adódik könnyíteni terhünkön.

Ez volt az átlagos hitrendszer a reinkarnációról.

Viszont, ha eljutsz a valós csendbe, igazi megfigyelésig, akkor ráláthatsz ennek illúzió voltára is. Hiszen ez az egész a Tudatodban zajlik, az elmédben. Minden megjelenő forma, esemény, képzelet, álom, látás, hallás, dimenziók, síkok, minden a Tudatodban zajlik. Vizsgáld meg, ne a szót, hanem amire mutat. Nagy megkönnyebbülés lesz felismerni, hogy a reinkarnáció, karma is illúzió, melyet az én, ego, azonosulások, különállóságok okoznak. Egyszer ezt felismerni nem elég, sokszor sem. Addig lesznek a felismerések, míg az állapot tartósan be nem áll. Hiába vagy 1-2 napig, hétig meditatív, szeretetteli állapotban, ahol Egy vagy az Igazsággal, utána az ego sűrűsége újból vissza fog rántani és érvényes Rád is ez a törvény. Nem mondhatod magadnak, hogy nem hiszek a karmában, mert illúzió és nem akarok többet reinkarnálódni. Ezek mind a kicsi én, újabb azonosulások következményei. Ennek a témának ez a 3 lépcsőfoka, nézőpontja van, amit boncolgat-

hatnánk, de semmi értelme, mert az mind az elme tevékenysége, illúzió az illúzióban.

Minden minta, beidegződés, elenyészettszétforgácsolt Életenergia, melyet az egyén alkímiával visszanyerhetne egy Tiszta minőségben. Minden minta beépítéséért mi vagyunk felelősek, így ezek megbocsájtásával az Igaz Szeretetet elkezdhetjük megélni egyre mélyebben.

Buddha úgy említi meg, mint a 8 Fényhalom, ami nem más, mint a karma felépítése, melynek összetevői: szem, fül, nyelv, test, szív tudata, megkülönböztetés és a gyűjtés tudata. Mert maga a dharma Buddha és Buddha egyenlő a dharmával. Ha képes vagy teljes részletességgel nyakoncsípni a minta hogyan indul el, jön elő benned, észre fogod venni, hogy a sorrend szinte mindig pont ez, hiszen egy régi emlék képsoraira épül a pillanat sebességével a többi. A megkülönböztetés szintjén tudsz választani, hogy azonosulsz megint vagy kilépsz és rálátsz.

Ha valaki meg tudja ismerni mind a 8 tudatformát, mint anyagtalan, meg nem fogható ürességet, azt nevezzük a 8 Fényhalomnak.

Egy nagy mester így beszél erről:

„Maharaj: Amikor Krisna azt mondja, „emlékszem az elmúlt születéseimre”, arra gondol, hogy emlékszik az én vagyokra, ami a minden születés mögött meglévő alapvető érzés. Ott nincs „én ez és ez vagyok”!

Kérdező: De mégis hinni kell a korábbi életekben?

Maharaj: A szentírások azt mondják: igen, de én semmit nem tudok róla. Én úgy ismerem magam, mint én vagyok.

Minthogy a megjelentem, illetve meg fogok jelenni, nem tartozik a tapasztalataim közé. Ezt nem úgy kell érteni, hogy nem emlékszem. Semmi nincs, amire emlékezni kellene. A reinkarnáció reinkarnálódó önvalót feltételez. Nincs ilyen! Az emlékek és remények csomagjai, amit „én”-nek nevezünk, képzeli magát örökké létezőnek, és teremt időt a hamis örökkévalósággal való összeegyeztetés céljából: nincs szükségem múltra és jövőre a Léthez!

Minden tapasztalat képzeletből született; én nem képzelődöm, így sem születés, sem halál nem történik velem. Csak azok hiszik azt, hogy újjászületnek, akik születettnek hiszik magukat. Azzal vádolsz, hogy születtem – tagadom, nem vagyok bűnös!

Minden a tudatban létezik, és a tudat se nem hal meg, se nem születik újjá. Maga a változhatatlan valóság.”

Mark West - Feljegyzések Sri Nisargadatta Maharaj beszélgetéseiből

Karmatisztítás

Ez a fogalom, mely cselekedetekre épülő gyógyító, letisztító hatást idéz elő; valójában igaz és nem igaz. Ha sikerült megérezni a karma, mint igazság paradoxonát, így érezhető, hogy a színtiszta tekintetben a karmatisztítás nem létezik, hiszen ki tisztít, mit és kiben? Ezt a duális elmében és annak hatásaiban lehet előrébb mozdítani, hogy magára ismerjen, találjon, azonosulások mentesen. A karmatisztítás azt jelenti, hogy lehetőséget kapsz blokkok, emlékek, beidegződések, szerződések, minden benned zajló múlt, jelen, jövő és kívülről rád hatást gyakorló befo-

lyásolás letisztítására, átlátására. A tiszta térre, aki vagy. Nem létezik, hogy valakihez elmész és a te felismeréseid, belső folyamataid figyelése nélkül valaki letisztítja a karmádat és azt mondja, most kész vagy. Úgy, hogy nem tettél és teszel érte semmit, semmi önismeret, tudatosság nélküli instant megváltás? Változás, változtatás nélkül csak felszín gereblyézés, simogatás zajlik és csalódsz, hogy semmi, senki nem segít vagy használ. Nélküled nem is fog menni. Tehetsz bármit, ha nem vagy Jelen Benne.

A karmát folyamatosan tisztítod a tudatosodásoddal Önmagad felé, akár tudsz róla, akár nem. Nem létezik egyszeri tisztítás. Az egész életed erről szól, hogy összeomoljon a világképed, minden vetítésed, illúziód, hogy Az Lehess, Aki Vagy. A teljes felébredt pillanatokban pedig rálátsz az elme abszurdságaira. Amíg bármit is érintesz magadban, ami múltból táplálkozik, addig működik a karma. Könnyen beláthatjuk; minden gondolatnak és érzésnek a múlt az alapja: félelem, ragaszkodás, bizalomproblémák, anyagiakkal kialakult képzetünk, a világ meglátásunk, Minden, hiszen elég egy cikket elolvasni, filmet nézni, a régi tapasztalatainkba kapaszkodva felépítjük igaz/nem igaz falainkat, bukásaink szellemként kísérnek. A múlt az alapja, ahogyan egy párkapcsolatról, baráti kapcsolatról, gyermekvállalásról vélekedünk és viszonyulunk a szülői mintáknak megfelelően vagy éppen azt elkerülve esünk a ló túloldalára, mert semmiképp nem akarunk olyan helyzetekbe keveredni, mint amit otthon láttunk. Így a másik véglet épül be, a folyamatos menekülés; eltúlzása, felnagyítása az otthon látottaknak, sőt! Tudat alatt azt keresed a másikban, mivel keresed, meg is találod, elefánttá nagyítod és nyilván igazad

lesz, hogy: „ezt csinálja anyám apámmal! Így meg úgy manipulálja, kelt bűntudatot!” Ahol a fókusz, arra van a valóságod. Ha a régi mintákat keresed a másikban, azért, hogy elkerüld őket, sose fogsz senkit találni, akivel kapcsolódhatnál mélyen, mert menekülsz és nem vagy őszinte magadhoz. Nem veszed észre a valós értéket, miközben arra vágysz, azt keresed. Így megy el az emberek mellett az élet.

Egyidejűség - előző vagy párhuzamos életek?

Képzeld el, ahogy több emlékképet előhívsz magadban. Mindegy mikorról; ha emlékszel elmúlt élet megtapasztalására, akkor azt is hívd elő. Érezd és lásd mindet, akár egyszerre vagy közvetlen egymás után. Mi történik? Milyennek érzékeled? Nem tudod a képek, érzetek hatására eldönteni az időrendi különbséget, mert mindegyik ugyanott van. Ugyanannyira távol és közel egyszerre, lehet, hogy mind nagyon közel.

Olyan érzés, mint mikor álmodsz és azt hiszed felébredsz, holott egy újabb álomban ébredsz fel és ott gondolkozol azon az álmon, amiből felébredtél, még el is meséled valakinek. Később azonban valóban felébredsz és csodálkozol, hogy az álom az álomban mennyire valóságos volt, a történései még ugyanúgy élhetnek benned, mind bármilyen emlékednél. Ez mind bizonyítékai, hogy nincsen múlt-jelen-jövő, csak az a pillanatnyi Most van, ami mindig változik, a fogalomalkotásban azt mondjuk, el is múlik; de valójában mind egyidejűleg létezik. A kvantummezőben egyszerre létezik minden múlt és minden lehetőség is. Attól függ az ereje, hogyan tekintesz rá. Félelemmel, haraggal, reménytelenséggel vagy éppen bizonyossággal és szeretettel? Az elmében futó programok határozzák meg ezek minőségét és a blokkok maradványait. Tehát mi emberek így hívjuk a tapasztalásokat, melyekre emlékszünk, hogy előző életek; de akárcsak az én szócska használatánál, ebben nincs töltet, csupán kifejezés. Minden előző élet, párhuzamos lét egyidejűleg létezik.

Mi az érték az életedben?

A születésünk pillanatában rálépünk a halálunkhoz vezető útra, milyen paradoxon ez.

A tér, melybe megérkezünk, határtalan lehetőségek tárháza. Kisgyermekként még mindent csodálatosnak látunk, élményeket keresünk, tapasztalatokra vágyunk. Egy pillanatra sem merül fel bennünk az, hogy nem érhetjük el, amit szeretnénk.

Tanulunk, megélünk dolgokat, és kialakul bennünk, hogy milyen emberré szeretnénk válni. Első körben a szüleink hatnak ránk. Elvárásokat támasztanak felénk, hogy hogyan lenne jó, ha az életünket élnénk. Vannak olyan felnövő gyerekek, akik képesek arra, hogy kiálljanak önmagukért, és azt az életet élik majd, amire igazán vágynak, és

lesznek olyanok is, akik inkább szorongva élik az életüket, mert nem vállalják fel, amit igazán szeretnének.

A legtöbb ember életébe már nagyon korán bekúszik a szorongás, a félelem, és a gyerekkori és fiatalkori sérelmek elkísérik őket, végig az éle-

tük során. Egy súlyosan traumatizált ember nem tud sem boldog, sem szabad lenni.

Az élet, ami olyan értékes, hogy egyetlen pillanatát sem hagyhatjuk elveszni, nehézzé, sokszor extrán terheltté válik.

A lélek tapasztalni érkezett ide, és a fizikai testünkre azért van szükségünk, hogy megtehessük ezt.

A legértékesebb pillanat az, amiben éppen benne vagyunk! Hogy lehetnénk a pillanatban, amikor leggyakrabban a múlton kesergünk, a múlt sérelmeit cipeljük magunkban, és félünk a jövőtől, félünk attól, ami számunkra még ismeretlen.

Mi valójában a félelem? A jövőbe vetített negatív kép, aminek semmi köze nincs a jelenhez. Amikor félsz, nem vagy jelen az életedben. A legtöbben a haláltól félnek, ami előbb-vagy utóbb, minden ember életébe megérkezik, de addig?

Amíg a rettegés árnyékolja be a napjainkat, azt is elvesszük magunktól, amit úgy hívunk, hogy élet.

Az, hogy van-e diplomád, mennyi pénzed van, milyen titulusaid vannak, egyáltalán nincs jelentősége.

Annak van jelentősége, hogy boldog ember vagy-e? Tudsz-e adni önzetlenül? Vannak-e bará-

Hajsza nap-nap után, hogy legyen elég pénz, hogy lakásunk és autónk legyen, inkább lemondunk a pihenésről, arról, hogy együtt lehessünk azokkal, akiket szeretünk. A tárgyak elveszik a fókuszt arról, ami tényleg igazán fontos az életben.

13 éve napi szinten foglalkozom emberekkel, és azt veszem észre, hogy mindenre és mindenkire van időnk csak éppen magukra nincs. Azt hiszik sokan, hogy nélkülözhetetlenek, akár a családban, akár a munkahelyeken. Mindenki tisztában van azzal, hogyan kellene élnie, mit kellene csinálnia, hogy jobb állapotba kerüljön, de nem teszi. Újabb paradoxon.

Az egészség érték, az egyik legfontosabb az egész életünkben. Amíg azon fáradozol, hogy mindenből a legjobbat vedd meg, és ezért egy pillanatig sem állsz meg a munkában, kizsigereled magad és nem törődsz azzal, hogy töltődj is, addig semmit nem értesz az egészből.

Ami ma még a tied, az sosem lesz igazán a tied, mert itt hagyod. Azokat az élményeket, amiket átélsz az életedben, csak azokat viszed majd magaddal.

Az egészséget akkor értékeled csak igazán, amikor már elvesztetted, de talán még akkor sem, és azt várod, hogy majd jön valaki és megment.

A te egészséged megváltója csak te lehetsz, mert ebbe a gödörbe te sétáltál bele.

taid? Milyen a kapcsolatod a családoddal? Felhívhat-e éjjel a legjobb barátod, és te már öltözöl is és rohansz hozzá, ha segítséged kéri? Milyen a kapcsolatod a gyerekeiddel? Képes vagy-e fejlődni? Van-e időd olvasni, beszélgetni?

A legfontosabb mégis az, hogy milyen ember vagy, a szó legnemesebb értelmében! Mit tudsz adni a világnak, az embereknek!

Képes vagy-e felfogni, hogy soha egyetlen egy nap sem tudhatod azt, hogy melyik lesz az utolsó! Nem tudhatod, hogy kivel, mikor beszélsz majd utoljára! Hogy mikor láthatod a napfelkeltét még másnap is! Mikor készül valakivel az utolsó közös fénykép!

Ne várd meg azt, hogy elveszíts embereket az életedből, hogy elvesszen az egészséged, mert neked nem volt időd rájuk, és saját magadra!

Aki fontos, akit szeretsz, annak adj időt az életedből! Ha fontos vagy saját magadnak, akkor töltődj, pihenj és gyűjts élményeket!

Addig értékelj minden napot, minden órát, percet, pillanatot, amíg megteheted! Az élet túl értékes ahhoz, hogy egyetlen másodpercét is elveszítsük, mert nem tudjuk mennyi van még belőle!

Értékeld az életed, mert amikor megszülettél, a halálodhoz vezető útra léptél, de amíg ezt az utad bejárod, minden lehetőséged adott, hogy boldogan élj!

Mivel töltöd az idődet?

Gyerekkorom óta ambivalens az idővel való viszonyom. Kislányként annyira feszült voltam attól, ha elkéstünk, hogy képes voltam bepisilni a szorongástól. Felnőttként ez valahogy az ellenkezőjébe fordult: szinte mindenhova az utolsó pillanatban érkezem, ha nem épp elkések. Ennek másik vetülete, hogy bármennyire is gyönyörűen megtervezem a feladataimat, annyira elcsúszok minden mással – vagy csak úgy gondolom, van még bőven időm -, hogy a végén rendre kicsúszok a határidőkből. Néha annyira, hogy teljes reklámkampányokat is képes vagyok emiatt eltolni vagy egyenesen eliminálni.

Emlékszem, a diploma munkámat is nagyjából két hét alatt írtam meg. Nem állítom, hogy a konzulensem osztatlan örömére, bár azért elismerte a gyorsaságomat. Úgy tűnik, hogy amikor határidő van, akkor piszok gyorsan, fáradtságot nem ismerve nekilátok, hogy időben meglegyen. Ez persze kapkodással, felesleges feszültséggel is jár. Mostanában fedezem fel, mennyivel egyszerűbb és hatékonyabb mindez, amikor a flow állapotában vagyok, és hagyom, hogy az én időzítésemet segítse a folyamat.

Azt is tudom, hogy ezzel a működésemmel messze nem vagyok egyedül. Üzleti siker mentorként pedig azzal szembesülök nap mint nap, hogy másoknak is kihívást jelent az idő, vagyahogy most már látom - még inkább a feladatok sokasága és a priorizálás hiánya.

Miért ez a játék az idővel?

Napok óta azon gondolkodom, mennyire pazarlóan bánunk az időnkkel. Holott bizton állítom, ez életünk legdrágább kincse. Még ha nem is

Mennyire tudatosan használod fel a rendelkezésedre álló időt? Odafigyelsz, vagy engeded, hogy kiperegjen a kezeid közül?

Én például zseniális vagyok abban, hogy teletöltsem a naptáramat minden fontos – és kevésbé fontos – dologgal, feladattal. Ettől aztán úgy érzem, hogy remekül kihasználom az adott napon rendelkezésre álló időt, és nagyon hatékonynak látom magam. Aztán egy idő után persze besokallok, és már annyira terméketlen a munkám, hogy kénytelen vagyok beiktatni órákat, akár napokat a kikapcsolódásra.

Ilyenkor persze folyamatosan ott motoszkál a fejemben, hogy pazarlom az időmet és nem vagyok elég hatékony. Holott…

Mire is kaptuk az időt?

Az idő nem csak egy egyszerű mértékegység vagy egy környezetünkben lévő változó, hanem sokkal több annál. Az idő alakít, formál és meghatároz, miközben átélhetjük életünk különféle pillanatait. Itt különösen az átélés hangsúlyos. Az érzelmeink megengedése, megélése, feldolgozása és tudatosítása.

tudjuk, pontosan mennyi áll rendelkezésünkre, abban biztosak lehetünk, hogy véges. Lehetetlen szaporítani, kölcsönadni, vagy idő-hitelt felvenni. Amire ráhatásunk van, az „mindössze” annyi, hogyan bánunk vele és miképpen értékeljük azt. (Te is látod, ugye, hogy ez a mindössze tulajdonképpen a minden?)

Ez a különleges kincs nem csak a világképünket és az életünket, hanem magunkat is formál és alakít. Közben meg hogyan is bánunk ezzel a drága kinccsel? Még inkább: hogyan bánunk mindeközben magunkkal? Mennyi időt szánunk arra, hogy feltöltődjünk, önmagunkat gondozzuk és egyensúlyra találjunk?

Mert mire is ez a nagy hajtás és rohanás?

Az élmény az egyetlen, amit magunkkal viszünk majd. Az mintha lenyomatként most is velünk lenne – régi korokból, egyetemes megélésekből… Rajtunk áll, mit rakunk bele ebbe a kollektív kalapba és mit hagyunk az eljövendő nemzedékeknek.

Hiszen az idő egyrészről a miénk, igen, másrészről viszont a saját kiteljesedésünket szolgálja, ezzel emelve a közösség, az emberiség tudatszintjét is. Így hát az idő meszsze nem csak arról szól, hogyan töltjük el, hanem arról is, hogyan használjuk fel magunkra. Kellemes elmerülés egy kád vízben, kanapén elnyúlás egy izgalmas könyvvel, kirándulás az erdő mélyén, vagy csak üldögélés a tóparton. Ezek azok a pillanatok, amikor megállunk, és akarva-akaratlan, mélyebben kapcsolódunk önmagunkhoz, miközben új energiával töltődünk és felfrissülünk.

Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy egy idő után annyira belegabalyodtál a témádba, hogy elvesztetted a fonalat és a kijáratot is. Ilyenkor határozottan javasolt az eltávolodás, mással foglalkozás, önmagadra figyelés. Itt, a csendben, a magaddal töltött időben születnek meg a legizgalmasabb ötletek és érkeznek a legváratlanabb meglátások.

Idődet használhatod az emberi kapcsolatok és a szeretet építésének eszközeként is. Amikor visszanézel, emlékeidben a családoddal, barátaiddal és szeretteiddel töltött értékes pillanatok lesznek a legfontosabbak. Mindazok, amelyekben közösen nevettek, tanultok és növekedtek együtt. Ezek a kapcsolódások, megélések segítenek a mélyítésben és gazdagítják az életedet.

Az időt felhasználhatod álmaid, vágyaid és szenvedélyeid követésére is. Valamiféle ösztönös tudással azt vallom, hogy az álmaink viszik közelebb magunkat a kiteljesedett énünkhöz. Azokon keresztül vezet minket a lelkünk, és visz bennünket a tapasztalás felé.

Ezért mindazok a tevékenységek, amelyek tükröznek minket, és amelyekben élvezzük az időnket, értéket adnak az életünkhöz és segítenek a teljesebb és boldogabb élet megélésében.

Néha többet ér

Az ismétlődő, monoton tevékenységek, a napunkba bezsúfolt, sokszor felesleges elfoglaltságok és az egyéb időpocsékolás mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az időnket nem értékteremtő módon használjuk.

Az időnket értékesen tölteni nem feltétlenül jelenti azt, hogy folyamatosan tevékenykedünk vagy hogy minden percünket valamilyen projekten dolgozva töltjük. Sokkal inkább arról van szó, hogy felismerjük, mi az, ami fontos és értékes az életünkben, és arra koncentrálunk. Ami jó érzéssel, megnyugvással tölt el és mosolyt csal az arcodra, az mind értékes. Még akkor is, ha most épp másként titulálod.

Gondolj csak bele: egy mélyreható beszélgetés egy jó baráttal, egy szép naplemente megcsodálása, vagy egy inspiráló könyv elolvasása sokkal több értéket teremt, mint az, ha egész nap csak rohansz egyik feladatról a másikra anélkül, hogy igazán megállnál és észrevennéd az élet szépségeit.

Emlékszem például, amikor Mexikóban töltöttem két hónapot, a nyolc óra időeltolódás miatt mindössze fél nap állt rendelkezésemre a szokásos teendőim elvégzésére és a megbeszéléseim megszervezésére. Nagyon át kellett gondolnom, hogy mivel töltöm fel a fél napjaimat, így sok mindent kihúztam a naptáramból, vagy teljesen elhagytam.

A pót-tevékenységek, az állandó hangzavar, a “tenni kell” érzése elnyomják a belső hangot. Sokan azzal dicsekednek, hogy mennyire elfoglaltak és produktívak. „Nincs időm!” – mondják sokszor, mintha az elfoglaltság önmagában valamilyen értéket hordozna. Pedig az elfoglaltság messze nem egyenlő az értékteremtéssel.

Ha az időnket azzal töltjük, hogy csak futunk egyik kötelezettségtől a másikig anélkül, hogy mélyrehatóan foglalkoznánk az igazán fontos dolgokkal, akkor valószínűleg nem a legjobban használjuk az időkeretünket. És hogy mi mutatja meg azt, hogy mi fontos és mi kevésbé?

Egy idő után mégis azt vettem észre, hogy feleakkora idő ráfordítással is remekül halad minden. És még magamra is maradt időm.

A fontosság és az elfoglaltság közötti egyensúly

Természetesen nem azt mondom, hogy hagyd abba az összes tevékenységet és csak lustálkodj. Inkább azt az üzenetet szeretném átadni, hogy fontos megtalálni az egyensúlyt az elfoglaltság és az értékteremtés között. Ne az legyen a cél, hogy minél több feladatot végezz el, hanem az, hogy az idődet olyan módon használd, ami értéket teremt, és ami feltölt és boldoggá tesz.

Bár sokan a pénzt tekintik életük középpontjának, valójában az csak egy következmény, amit az értékteremtő tevékenységek eredményeként érsz el. Az idő és energia, amit az értékteremtésre fordítasz, járulnak hozzá az anyagi jólétedhez.

A te életedben hol van olyan, amikor a kötelezettségeid, a bevételi forrásaid vagy mások kiszolgálása mentén priorizálsz? Hányszor sorolod hátra a saját szabadidődet, komfortodat és jó

érzésedet, csak mert a megszokottak, vagy társadalmilag elvártak mentén cselekszel? Próbáld ki, és adj időt magadnak.

Én is ezt gyakorlom most. Minden hétre egy extra szabadnapot iktattam be, és minden hó-

lom, és neked is ezt javaslom. Válassz ki magadnak egy idő intervallumot – vagy akár többet is – ami csak a tiéd és csak arra, amire te szeretnéd.

Az idő és az érték kapcsolata mély és összetett, ám tudatos választásokkal és az idő értékteremtő használatával képes vagy mélyebb jelentéssel és céllal tölteni az életedet. Ne hagyd, hogy az idő eltűnjön a kezed között; használd azt tudatosan és felelősségteljesen, hogy valóban értéket teremtsen mind az életedben, mind másokéban.

napban egy extra szabad hetet. Naná, hogy néha azokat a napokat is feltöltöm, ám egyre jobban odafigyelek és ragaszkodom a magam idejéhez, a magam szabadságához. Mivel ez is egy szokás, ezért most vagyok a kialakítási fázisban. Gyakor-

Szabadítsd fel magad, és értékeld az idődet. Engedd meg magadnak, hogy a semmittevés, a pihenés is értéket jelentsen!

Töltsünk el néhány napot egy ilyen különleges tér-időben! Kapcsold ki magad, szakadj ki a hétköznapokból és kalibráld újra az életed!

Várlak Máltára, akár rövidebb, akár hoszszabb kikapcsolódásra. Részletek: https://mannacoach.com/utazasok/

LELKI TÁPLÁLÉK

Hogyan lehet táplálni a lelket érzelmileg és szellemileg a mindennapi életünkben?

Manapság nagy kultúrája van annak, hogy a testünk táplálék bevitelére figyeljünk, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy „az vagy, amit megeszel”. Az is egy észrevehető jelenség a XXI. században, hogy egyre többen küszködnek valamilyen ételallergiával. Tej, laktóz, glutén, tojás és másfajta érzékenységgel élünk. Milyen jó, hogy ezek az allergiák vizsgálatok alapján kimutathatók, és minden ételintoleranciával rendelkező ember tudja már, hogy mit ehet és mit nem ehet meg, sőt azt is tudja, hogy mi a következménye annak, ha nem tartja be a neki fontos étkezési szabályokat.

Számomra nagyon fontos, hogy a testi táplálék mellett a lelkünkkel is törődjünk, mert bizony a holisztikus gondolkodás értelmében, az egészségbe mindhárom szegmens beletartozik. Fontos, hogy testünket, lelkünket és szellemünket is tápláljuk.

A lelki és a szellemi táplálék két különböző, de összekapcsolódó fogalom, amelyek segítenek az egyén teljes jólétének megőrzésében és fejlesztésében. Az alábbiakban megpróbálom különbségtételüket és kapcsolatukat bemutatni:

Lelki táplálék: A lelki táplálékok azok a dolgok és élmények, amelyek táplálják az érzelmi és belső világunkat. Ide tartoznak például az érzelmi kapcsolatok, az örömforrások, az inspiráló tevékenységek és a belső béke. A lelki táplálék segíthet abban, hogy megtaláljuk az élet értelmét, megbirkózzunk az élet kihívásaival és megtaláljuk a belső harmóniát.

Szellemi táplálék: A szellemi táplálékok azok a dolgok és tevékenységek, amelyek táplálják és fejlesztik az intellektuális, kognitív és szellemi

képességeinket. Ide tartozik például az olvasás, a tanulás, a kreatív gondolkodás és a spirituális gyakorlatok. A szellemi táplálék segít abban, hogy fejlesszük a tudásunkat, megértsük a világot és fejlesszük az intelligenciánkat.

Példa néhány lelki táplálékra:

Kapcsolatok ápolása: Az ember társas lény, és az egészséges, támogató kapcsolatok alapvetőek a lelki táplálék szempontjából. Fontos időt szánnunk arra, hogy kapcsolatokat ápoljunk családtagjainkkal, barátainkkal és szeretteinkkel. Az őszinte beszélgetések, a figyelem, a szeretet és az elfogadás mind olyan elemek, amelyek táplálják a lelkünket.

Hála Istennek, engem egy egész közösség vesz körül, a gyülekezet közössége, ahol mindig találkozhatok emberekkel, gyerekekkel, felnőttekkel. Különösen is hálás vagyok a különböző korosztályok csoportjaiért, hiszen egy gyermekcsoport másképp éri el a lelkemet, mint egy felnőtt csoport. Hívő közösségből kerülnek ki a barátaim is. Ez azért is lényeges, mert azt érzem, hogy egymás hitét erősíthetjük, bátran lehetünk őszinték és bizalmasak egymáshoz, nem nézzük le egymást, nem nevetjük ki, vagy kritizáljuk egymást egy-egy megéléséért vagy elakadásáért.

Idő magunkra: Fontos időt szánni arra, hogy magunkra figyeljünk, és gondoskodjunk önmagunkról. Ez lehet egy kis meditációs vagy jógagyakorlat, egy séta a természetben, vagy egy egyszerű csendes időszak, amikor csak figyeljük a belső hangunkat és érzéseinket.

Az elmúlt időben néhány napot Pécsen töltöttem a húgomnál. Édesapám ágyban fekvő beteg, őt is többször meglátogattam, ahogy máskor is havonta- kéthavonta szoktam, de most az egész pécsi létben volt egy újdonság. A fiammal utaztam le, és valahogy úgy tettünk a három nap alatt sétákat a szülővárosomban, mintha turisták lennénk. Gyaloglásunk közben rácsodálkoztunk az épületekre, meglátogattunk több múzeumot, bementünk a mésztufa barlangba, beültünk a pécsi zsinagógába. Mindez olyan újdonsággal töltött el, ami felüdítette a lelkemet. Arra jöttem rá, hogy a magunkra szánt idő, egyáltalán nem kell, hogy azt jelentse, hogy drága pénzen nyaralni menjünk, elég, ha képesek vagyunk az ismert dolgokra ismét rácsodálkozni, meglátni, megnézni mindazt, amiben élünk.

Inspiráló tevékenységek: jó olyan tevékenységeket keresni, amelyek inspirálnak minket és örömet szereznek. Ez lehet egy kedvenc hobbink gyakorlása, egy jó könyv olvasása, zenehallgatás, festés vagy bármi más, ami táplálja a szellemünket és örömet szerez.

Számomra az egyik inspiráló tevékenység az olvasás. Mélyen bele tudok feledkezni egy-egy könyvbe, olyan, mintha magában a regényben élnék. És bár, ha időm engedi, gyorsan olvasok, mégis szeretem még a kiolvasott könyvet több napon át magamnál tartani, kiírni az inspiráló idézeteket, elmélázni a könyv számomra oly fontos mondanivalóján. Előfordul, hogy egy-egy könyv írásra késztet, szívesen írok a könyvről ajánlót, vagy az olvasott könyv kapcsán egy-egy kis saját írásom is születik.

Lelki fejlődés: A tanulás és a személyes fejlődés folyamatosan táplálja a lelkünket. Lehet ez

önfejlesztő könyvek olvasása, online kurzusok vagy tanfolyamok elvégzése, meditációs csoportok látogatása vagy bármi más, ami segít fejlődni és növekedni. Jómagam keresztény emberként a Biblia, napi ige, lelki útravaló olvasása révén naponta kapok olyan lelki táplálékot, ami segít aznapi feladataim ellátásában. Nekem ebben is fontos a közösségi élmény. Másnak a hite, élettapasztalata, Istentapasztalata sokat ad a saját megélésemhez, erősíti az én hitemet is. Nagy élmény például számomra, hogy minden hétfő reggel egy kis hívő csoporttal kezdhetek. Együtt vagyunk igeolvasásban, imádságban, éneklésben. Az imádság különösen is elmélyült állapotot ad és nagyon sokat segít a lelki feltöltődésben.

Hálás gondolkodás gyakorlása: A hálás gondolkodásnak számos pozitív hatása van a lelki egészségre. Mindennap keressünk legalább egy dolgot, amiért hálásak lehetünk az életünkben, és örüljünk ennek a felismerésnek.

Megfelelő pihenés és alvás: A megfelelő pihenés és alvás elengedhetetlen a lelki egészségünk szempontjából. Figyeljünk oda arra, hogy elegendő időt szánjunk pihenésre és alvásra, hogy felfrissülve és feltöltődve ébredjünk minden reggel.

Összességében a lelki táplálék gondoskodik arról, hogy lelkünk, szellemünk is fejlődjön és egészséges legyen. Miközben példaként leírtam a saját megéléseimet és tapasztalataimat saját magammal kapcsolatban, tudom, hogy mivel minden ember egyéniség, ezért a lelki táplálékunk sem lehet ugyanaz.

és kapcsolatokat, amelyek táplálják és erősítik a belsőnket. Mindezt önmagunk megfigyelésével kezdjük és bátran kísérletezzünk! A rend-

Viszont fontos, hogy időt szánjunk rá, és tudatosan válasszuk ki azokat az tevékenységeket

szeres gyakorlás és odafigyelés révén javíthatjuk lelki egészségünket és életminőségünket is.

Csatlakozz közösségünkhöz!

Itt olyan lehetőségeid lesznek, amelyeket máshol nem kapsz meg!

“Csak Pozitívan - A tudatos ember magazinja” csoport"

Biztonságban a komfortzónán túl is!

Neked a szavak ablakok vagy falak?

Májusban ünnepeljük a Szent Lélek alászállását, eljövetelét, ez a Pünkösd. Ezen a napon Jézus lelke leszállt az égből Szentlélek formájában, és óriási szélvihar kíséretében, lángnyelvek formájában kiáradt az apostolokra. Az apostolok ekkor különféle nyelveken, mindenkihez a saját anyanyelvén kezdtek el prédikálni.

A mai kor emberének szerintem az a Pünkösd egyik üzenete, hogy van lehetőségünk arra, hogy az addig ismeretlen emberekkel, vagy olyanokkal, akikkel nem értettünk szót, velük is megtalálhatjuk a közös hangot. Ennek útja pedig az önismeret és kommunikációs technikák (pl. asszertív) megismerése és gyakorlatba ültetése. “A szavak ablakok vagy falak” hangzik Dr. Marshall B. Rosenberg híres könyvének címe. Az ablak pedig az öröm felé visz minket, ez a jövő útja!

Úton az öröm felé

Engedd el magad, fedezd fel a humorérzékedet! Vedd könnyedén a dolgokat! Az öröm szellemi könnyedséget ad és a legnehezebb helyzet is könnyebbé válik, ha meglátod a dolgok vidám oldalát. Gondold át, hogyan vihetsz játékosságot, nevetést és jókedvet a társas életedbe, kapcsolataidba, munkádba!

Bármennyire is rosszul vagy attól a gondolattól, hogy jön a barátnőd és azt mondja, hogy “dobj el mindent, induljunk kirándulni!” - pont ezek a spontán helyzetek szabadítanak fel az öröm megélésére.

“Csak akkor kaphatok szeretetet, ha megfelelek”

Kinga (40+) azzal keresett meg, hogy látszólag ok nélkül ismétlődő kudarc és gyász érzése van, szomorúságot érez és nem tudja, hogy miért van rossz hangulata. Ehelyett örömre, boldogságra és szeretetre vágyott.

Egy rövid meditáció után a konzultációban elmesélte, hogy legrosszabb számára, ha valami nem sikerül, mert ilyenkor úgy érzi teljes kudarcot vallott és nem elég jó. Másrészt úgy érzi, ha valamit sikerül megoldania, azt nem veszi senki se észre.

A legrégebbi emléke ezekkel az érzésekkel 3-4 éves kora volt. Emlékei szerint sokszor előfordult, hogy megszeppenve, falhoz dőlve sírt és mégsem foglalkoztak vele, magányosnak érezte magát és úgy érezte mindenki fontosabb nála. Felvillant egy olyan emlék, vagy elbeszélés története is, ami szerint Nagyapja nem engedte Édesanyjának, hogy felvegye az ágyból amikor sírt, nehogy elkényeztesse.

A konzultáció során töröltük azt a hitrendszerét, hogy “az én szavam nem hallja meg senki”, töröltük, hogy “mások megfosztanak a boldogságtól”, hogy “nem vagyok fontos”, hogy “magányos maradok”, hogy “nem értékelnek”, töröltük hogy “magamat nem értékelem”, hogy “csak akkor kaphatok szeretetet, ha megfelelek”, hogy “ha hibázom, akkor vége a világnak”, töröltük hogy “ha hibázom, akkor kudarcot vallottam”, hogy “ha hibázom akkor nem vagyok elég jó”,hogy “én nem állhatok ki az igényeim mellett”, hogy “én nem követelhetek”, hogy “én nem mondhatok nemet”, “én nem lehetek hisztis”, nem lehetek dühös”, “nem fejezhetem ki szabadon az érzéseimet”, “úgyis felesleges kifejeznem az érzéseimet, mert nem hat senkire”.

Ezek helyett Kingával új, megerősítő hitmondatokat alakítottunk ki: - “ki tudom fejezni az igényeimet”, - “megengedem a pozitív és negatív érzéseket is magamnak”, - “akkor is szerethető ember vagyok, ha hisztis vagyok”, - “akkor is tökéletes vagyok, ha másnak nemet mondok”, - “hibázhatok”, “minden tapasztalás egy siker”,

- “én megélhetem az örömöt”, “megérdemlem a boldogságot”, - “teljes az életem akkor is, ha néha szomorú vagyok”, “akkor is átölelem magam, ha éppen rossz a kedvem”, - “megtehetem azt is, hogy visszavonulok”, - “az én életemre is van megoldás”. Minderre a feltétel nélküli szeretet adta a pecsétet.

Mi gátolhat minket az öröm megélésében?

Mindig is valamiféle veszélyt jelentett az örömbe való belefeledkezés, hiszen az táptalaja volt a hedonizmusnak, függőségeknek, züllésnek, alkoholnak, mámornak és orgiáknak. Lehetséges valamiféle félsz, hogy ha nagyon elszabadul az öröm, akkor az ki tudja hová vezet!? Ezért aztán a történelem során korlátozhattak minket örömködéseinkben és talán arra igyekeztek nevelni, hogy ne felelőtlenkedjünk, ne gyerekeskedjünk.

“Csodát” tevő mondatok örömtelen napokra: Érdemes az öröm megélését erősíteni olyan meggyőződésekkel, mint: - “Tudom, hogy egyszerre tud bennem lenni a játékos belső énem és a felelősségteljes felnőtt énem.”

- “Tudom, hogy megélhetem a játékos énem anélkül, hogy ez elítélendő lenne.”

- “Tudom, hogy törődhetek magammal, figyelhetek magamra, anélkül, hogy ez önző dolognak számítana.

- “Megtalálom az örömöt a munkában és az örömmel végzett munka összefér a komoly teljesítménnyel.”

- “Tudom hol a határa az örömnek és a szórakozásnak.”

A Pünkösd: van kegyelem

Amikor elvesztettük az örömünket, amikor a racionális gondolkodás szerint mindennek vége, akkor jöhet egy olyan megoldás, feloldozás, érzés, minőség, ami előtte nem is volt benne a tudatunkban. Ennek megéléséhez többféle folyamat tud elvezetni, és nem csak Pünkösdkor!

Legyen Pünkösd hétfő kedden is, ezt kívánom Neked is!

Szeretettel várlak egy 30 perces ingyenes konzultációra, hogy átbeszéljük neked mi jelentené

a “Pünkösd” érzését és mi lehet számodra az oda vezető út első lépése.

Huszka Zsuzsa Jól-Lét mentor

SzomatoDráma játékvezető szakember, Gyászfeldolgozás módszertani specialista, funkcionális életmód mentor, valamint közgazdászból lett coach vagyok.

Munkám során azt látom, hogy a tudattalanul tárolt érzelmek, események rendkívül nagy hatással vannak és meghatározóak az életünk különböző területeire. Vízióm, hogy tüneteinket, problémáinkat, konfliktusainkat nem hordozzuk sokáig. Egy test-fókuszú módszerrel, a SzomatoDrámával segítek, hogy a testbe ragadt érzelmek, tünetek felszabaduljanak, helyükre találjanak, így kiteljesedettebb, könnyedebb életet éljünk.

33 év közgazdász alkalmazotti lét, vezetői beosztás után teret adtam annak, hogy szívből tegyem a dolgom. Érzékenységemet és figyelmemet strukturált és lényegre látó gondolkodásom egészíti ki, ami biztonságos közeget teremt, mély és gyakorlatban is hatékony megoldásokhoz juttatja a változtatásra nyitottakat.

Különös adottságom van arra, hogy másokból előcsalogassam az igazi lényeget, a szépséget és a természetes egyéni ragyogást. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy biztonságban, elfogadva és támogatva érezd magad. Legkedvesebb visszajelzéseim összecsengenek: „a veled való munkának köszönhetem, hogy merek önmagam lenni, ami felszabadító érzés”.

Elérhetőségeim: https://huszkazsuzsa.hu/ www.szomatodrama.hu