19 minute read
VEGÁN TURNÉ 2024 - ÍZEK EURÓPAI UNIÓJA
Nagy Zoltán
VEGÁN TURNÉ 2024
ÍZEK EURÓPAI UNIÓJA
Üdvözlöm a Kedves Olvasót. Már nagyon vártam újabb digitális találkozónkat, mert izgatott voltam, nem tagadom. Ennek oka az volt, hogy rájöttem, egy kicsit szerencsém is volt e havi régió választásomat illetően. Mivel online magazinunk aktuális száma Magyarország Európai Uniós csatlakozásának évfordulója alkalmával és nagyjából azon a napon is jelenik meg, így adta magát a lehetőség, hogy a Vegán Turné 2024 következő négy állomását eleve Uniós tagországbéli társainkból válasszam. Négy jellegzetes, sokak által külön-külön is kedvelt nemzet bemutatása következik most, bár úgy gondolom, annyira nem is szorulnak arra, hogy én mutassam be mindannyiukat. Gyönyörű tájak, barátságos emberek, finom étkek és italok jellemzik őket. Nekem most csak annyi maradt, hogy egy szép tavaszi csokorba rendezzem őket, tegyek mellé egy kis vegán díszítést és átadjam a Kedves Olvasónak. Idén már jártunk skandináv, majd angolszász vidékeken, valamint a Balkánon. Jöjjön most két régebbi EU-s tagország, valamint két - már nem is annyira - friss belépő, a cikkben sorrendben Franciaország, Németország, Lengyelország és Csehország.
Azon kivételes helyzetben vagyok, hogy személyesen is járhattam mind a négy helyen, megismerve a helyi vendéglátást, szálláshelyeket és embereket. Életre szóló élmény minden egyes hely, város, vidék, ahol az ember fia és lánya leteszi a lábát, a mai napig tartó ismeretségeket szerezve, mindig aktív, tartós emberi kapcsolatokkal gazdagíthatjuk baráti és ismerősi körünket. A négy ország konyhájáról, ételeiről egy egész könyvet tudnék megtölteni, mert annyira intenzív, kreatív és egyben sokszor egyszerű, bár tartalmas ételek és italok emelik hírnevüket, de igyekszem a magazin és a cikk korlátai közé fogalmazva kiemelni a lényeges részeket, dolgokat, remélve, hogy ez most így elég lesz. De bevallom, sosem az. A gasztronómia területe megannyi varázslattal, módszerrel és megoldással büszkélkedik, újabb és újabb variációk születnek egy-egy ízre, témára, fogásra és étel típusra, hogy ember legyen a talpán, aki arra vállalkozik, a Világ összes receptjét összegyűjti. Én most négyet (plusz egyet) hozok, remélem kipróbálják őket. Induljunk máris.
Franciaország gasztronómiája
A francia konyha alapvetően a római kori, valamint az olasz sütés-főzési módszereket vette át és fejlesztette tovább, mely utóbbit főleg az uralkodói osztály igényei indították el. Ebben a tevékenységben különösen XIV. Lajos főudvarmestere, Béchamel márki jeleskedett olyannyira, hogy mára már a francia lett a gasztronómia nyelve. Miután a XVI. századi francia konyhát a pazarlás jellemezte, a kor előrehaladtával szükségessé vált némi reformáció. Az ízek fontossága, az ételek élvezhetősége, a tálak és fogások egyre szebbé tétele lett a mérvadó. De nem csak az új ételek alkotása lett nagyon fontos, hanem a tálalás művészetének óriási magasságokba emelése is. A francia konyha egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy ételei vajjal vagy növényi zsiradékkal készülnek, ezáltal könnyen emészthetőek. Ehhez hozzájárul az is, hogy fűszereket csak körültekintően, mértékkel használnak, akkor is leginkább friss állapotban. Ilyenek a kakukkfű, a tárkony, a bazsalikom, a petrezselyemzöld, a turbolya. Kedvelik még a babérlevelet, a szerecsendiót, a fahéjat, a borsot, az utóbbiból viszonylag sokat használnak. Konyhájuk másik – számunkra igen kedves tulajdonsága – a változatosság. Előszeretettel fogyasztanak tengeri és édesvízi halakat, csigákat, kagylót, osztrigát különféle mártásokkal. A francia konyha adta a világ hideg és meleg alapmártásainak nagy részét, amelyeket régebben külön szakácsok készítettek. A francia alapmártások három fő csoportja: a világos, a felvert és a barna- vagy spanyol mártás. E három fő csoporton belül találjuk a tej-, a bársonyos, a hollandi és a béarni mártást, valamint a spanyol és barna vadmártást. A hideg mártások nagy csoportjába tartoznak a majonéz alapú mártások és egyéb hideg mártások (pl. Vinaigrette-mártás). Ezek a mártások könnyen tovább fejleszthetőek, ha különböző fűszerekkel vagy anyagokkal dúsítjuk őket. Ízletes vegán verziókat is készíthetünk az állati összetevők, növényi alapúra való cseréjével. A franciák sokféle levest is készítenek, zöldségleveseket, krém- és gyümölcsleveseket, húsleveseket, de talán a leghíresebbek a francia hagymaleves, a kagyló- és a homárleves. A húsok közül elsősorban marhahúst fogyasztanak, de számos módját ismerik a borjú, az ürü- és bárány hús elkészítésének is. A sertéshúsból készült ételek ritkábban szerepelnek az étlapon. A felsoroltak mellett igen kedveltek a házi és vadszárnyasokból, valamint a vadhúsokból készített finomságok is. A franciák az étkezés befejezésének a sajtot tekintik. Franciaországban mintegy háromszáz féle sajtot készítenek. Ezeket a kemény (pl. ementáli), a félkemény (pl. edami, trappista) és a lágy sajtok (pl. camembert) csoportjába sorolhatjuk. Nem ritka, hogy egy sajtot az előállítás helyéről neveznek el, így védve annak minőségét és hírnevét, hiszen így csak az adott terület használhatja ezt az elnevezést a termékre. Az étkezések végén általában háromféle sajtot találunk az asztalon, melyhez kísérőként borsot, vajat, sót, almát, körtét, diót tálalnak és természetesen a sajtokkal tökéletesen harmonizáló bort. Franciaország a jó bor hazája, kedvelik az almabort, a fehér- és vörösbort, valamint a rosé bort. A fentiek alapján nem meglepő, hogy sok étel készítéséhez használnak bort. A francia konyhában nélkülözhetetlen a borpárlat (cognac), amely pástétomok és egyéb ételek ízesítésére szolgál. A franciák ételeik sűrítéséhez burgonya lisztet használnak, rántást ritkán alkalmaznak. A csőben sütés (gratinírozás) francia készítési mód, de konyha technikájukban számos más olyan eljárás is van (pl. szotírozás, flambírozás), amely mind azt bizonyítja, hogy az európai konyhaművészet alakulásában igen nagy szerepet játszott a francia konyha. A franciák a tálalásnak is megadják a módját, hogy a szemet is jól lakassák. A palacsinta alapétel: a galette barna lisztből készül és sonkával, tojással, gombával töltik (főétel), míg a crepe édesség: készülhet csak a narancs ízű erős itallal, a Grand Marnier-val leöntve (ezt lángolva szolgálják fel). Édesség nem, de sajt minden esetben szerepel a napi menüben. A franciák 400 féle puha sajtot ismernek. Kedvelt a Camembert, a Brie, a chevre (kecskesajt) rengeteg változatban. Az édességek közül mousse-t (csokoládé vagy gyümölcs felhasználásával készült habot), flan-t (tojáskrémből készült étket) fogyaszthatnak, tortát esznek (ami a magyarok pitéire hasonlít) vagy gateau-t (a miénkhez hasonló tortát). Sok étteremben külön szakértő, a “sommelier” ajánlja, hogy melyik ételhez milyen bor illik. Kávét mindenütt felszolgálnak. A vacsora hasonlóan változatos, mint az ebéd. Ezt azonban gyakran leves (potage) is kiegészíti. Nem szabad abból kiindulnunk, hogy mivel mondjuk Párizsban vagyunk, finom ételeket kaphatunk minden sarkon, sem pedig abból, hogy az természetszerűen francia specialitás. A város tele van középszerű éttermekkel, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a világ legjobb éttermei közül is néhány itt található. Sok étterem szombaton vagy vasárnap zárva tart. Júliusban vagy augusztusban egész hónapra is bezárhatnak, szabadság miatt. Sok étteremben rögzített árú menüt szolgálnak fel, megengedhető áron. A felszolgálási díj és adó mindig benne van az árban, így nem szükséges borravalót adni. Ebédidőben nagy a forgalom. Rendelést este 9 után már nem igazán fogadnak el. Előételnek ajánlható a gombasaláta, majonézes tojás, füstölt lazac és esetleg dinnye sonkával. Leveseket a legtöbb étteremben csak este lehet kapni. Édességnek megpróbálhatjuk a karamell pudingot vagy az ízesített joghurtot. Közel 350 féle sajt közül választhatunk. Bár elég hús-alapú mind a nemzet, mind a konyhája, ettől függetlenül természetesen itt is egyre növekvő számú a vegán és vegetáriánus lakosság. Egy nagyon népszerű étellel készültem, amelyet sokan kedvelnek, így arra gondoltam, ebből az írásból sem maradhat ki.
RATATOUILLE, A FRANCIA LECSÓ
A ratatouille egy hagyományos francia étel, amelynek számos elkészítési módja ismert. Az egyik ilyen változat a confit byaldi, amihez a zöldségeket vékony szeletekre vágjuk durva darabok helyett. Bár látszólag egyszerű étel, az elkészítése időigényesebb lehet, mint elsőre gondolnánk. Azonban az ízélmény minden egyes befektetett percért kárpótol.
HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:
A piperade-hez:
- 1 db nagyobb fej vöröshagyma, apró kockára vágva
- 2 db piros húsú paprika
- 2 db közepes paradicsom
- 3 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 evőkanál olívaolaj
- 2-3 szál friss kakukkfű
- 5-6 levél friss bazsalikom
- 1 teáskanál cukor, 1 teáskanál só, pár tekerés frissen őrölt bors
A ratatouille-hoz:
- 1 db közepes zöld cukkini vékonyan felszeletelve
- 1 db közepes padlizsán vékonyan felszeletelve
- 1 db közepes sárga cukkini vagy sárga nyári tök vékonyan felszeletelve
- 2 db szilva paradicsom vékonyan felszeletelve
- 1 evőkanál olívaolaj, ízesítéshez só és frissen őrölt bors
A vinaigrette-hez:
- 1 evőkanál extra szűz olívaolaj
- 1 evőkanál balzsamecet
- ízesítéshez só és frissen őrölt bors
ELKÉSZÍTÉSE:
1. Melegítsük elő a sütőt 200 oC-ra.
2. Mossuk meg a paprikát, majd helyezzük egy tepsire. Süssük addig, amíg puha nem lesz. Tegyük egy zárható nylon tasakba vagy egy olyan tálba, amit le tudunk fedni. Ha így hűtjük ki meleg-langyosra, könnyebb lesz megpucolni. Pucoljuk meg, távolítsuk el a szárát és a magokat. Ezután vágjuk durvára és tegyük félre.
3. Egy késsel vékonyan vágjunk egy kis x-et a paradicsomok alján, hogy könnyebb legyen majd meghámozni és tegyük őket egy lábasba. Forraljunk annyi vizet, amennyi ellepi majd a paradicsomokat és forrázzuk le. 20-30 másodperc után vegyük ki és hámozzuk meg, majd vágjuk apróbb darabokra és ezt is tegyük félre.
4. Egy serpenyőben hevítsünk fel egy evőkanál olívaolajat, majd alacsony-közepes lángon kezdjük el pirítani a felaprított hagymát. Kb. 5 perc pirítás után adjuk hozzá a zúzott fokhagymát, majd további 1-2 perc után jöhet hozzá az előkészített paprika és paradicsom, illetve a zöldfűszerek.
5. Ha felforrt, vegyük a lángot minimumra és főzzük kb. 15 percig, amíg besűrűsödik. Időnként keverjük meg, hogy ne tapadjon le. Vegyük le a tűzről és szedjük ki belőle a bazsalikomot és a kakukkfüvet. Botmixerrel krémesítsük el, majd szűrjük át egy apró lyukú szűrőn.
6. Öntsük vissza a mártást egy lábasba, adjuk hozzá a cukrot, a sót és a fekete borsot. Forraljuk alacsony lángon résnyire lefedve addig, amíg besűrűsödik és már nem vizes az állaga (kb. 5-10 perc). Tegyünk félre belőle két evőkanálnyit a vinaigrette-hez.
7. Egy lehetőleg kerek sütőforma aljába oszlassuk el egyenletesen a mártást, majd a tetején váltakozva rendezzük a zöldségeket körökbe, kívülről befelé haladva. Sózzuk, borsozzuk, öntsünk rá egy kevés olívaolajat és süssük alufóliával lefedve 180 oC-on 45-50 percig, amíg a zöldségek megpuhulnak. Majd alufólia nélkül süssük további 10-15 percig, amíg kissé karamellizálódik a teteje.
8. Amíg sül, addig készítsük el a vinaigrette-et. Keverjük össze a két evőkanál mártást egy evőkanál olívaolajjal és egy evőkanál balzsamecettel, majd enyhén sózzuk, borsozzuk.
9. Tálaljuk az elkészült lecsót egy kis vinaigrette-el meglocsolva. Gyakran fogyasztják köretként, de egy könnyedebb főételként is megállja a helyét.
Azt hiszem, akár vegánok vagyunk, akár nem, ez a fogás nem okoz csalódást és biztos vagyok benne, hogy az úgymond lecsó szezonban többször is bedurrantjuk hozzá a tűzhelyet vagy a főzőlapot.
Németország gasztronómiája
Az ország minden tájegységének megvan a maga specialitása és mind meglepően változatos. A helyi ízek az adott vidék éghajlatát, földrajzi viszonyait és életmódját tükrözik. A németeknél az ebéd a főétkezés. A süteményt és édességet általában délután fogyasztják. Több közép- és kelet-európai országhoz hasonlóan, Németországban is a hús és a burgonya az alapja a konyhaművészetnek. Ez azzal magyarázható, hogy a viszonylag hűvös éghajlat nem tette lehetővé, hogy sok zöldség teremjen meg náluk, így a burgonya és a káposzta lett az uralkodó. Mindez nem jelenti azt, hogy a német konyha egyhangú lenne. Megtaláljuk a kínálatban a vadhúsok különböző fajtái és a szárnyasok mellett a sertés- és marha sülteket is, valamint a belsőségből készült ételeket. Napjainkig jellegzetes német étel a sertéspecsenye, vöröskáposzta és a gombóc. A helyi különlegességekhez tartozik a bajor Schweinshaxen, ez a fortyogó zsírban felszolgált sertéscsülök; a berlini Eisbein, ugyanez pácolva. Bajorországi specialitás a Lüngerl (savanyú tüdő) és a májgombócleves (Leberknödelsuppe), amit gyakran követ a kolbászos káposzta. Frankfurt a levesről, virsliről és a borjúkarajról, Münster környéke a westfáliai sonkáról, Hessen a kasseli pácolt sertésbordáról nevezetes. Noha a németek elsősorban sertéshúst fogyasztanak, azért ismerik a tenger és az édesvizek gyümölcseit is. A thüringiai konyha nevezetessége a kétféle sajtból készült leves. A vegetáriánusok kedvence az Obazda, ami camembert-sajttal, tojássárgájával és vajjal megkent szendvics, vékonyra aprított vöröshagymával. Az édességek is nagyon kedveltek. A legjobb helyi konyhák egyike a Baden-Württembergi, amelynek fenséges a cseresznye tortája (Scharzwälder Kirschtorte). Az édességnél maradva, népszerű a berlini lekváros, mandulás Berliner Schnitten, ízletes a müncheni fánk is. A kínálatból kiemelkedik a Baumkuchen, amely csokoládéval bevont száraz piskóta tészta és a kedvencek közé tartozik a vastag fondü réteget körülvevő gyümölcskenyér is. Vacsora után szívesen fogyasztják a Rote Grütze-t, ami nagy adag tejszínhabbal, fagylalttal vagy vaníliahabbal felszolgált piros gyümölcskompót. Németország ismert kitűnő fehér borairól. Elsősorban rizling szőlőből készítik, a legtöbb díjnyertes bor Rheingau régióból való. Világhírű söröket találunk, ha erre járunk: a Löwenbräu, Holfbräu és Paulaner nevét minden sörivó ismeri. Az év egyik legjobban várt időszaka az október, amikor az Oktoberfest égisze alatt rengeteg helyen lehet mulatni, zenét hallgatni, enni, inni, kikapcsolódni, barátkozni. Egy egyszerű, de laktató és ízletes német étellel készültem, jöjjön is, természetesen húsmentes változatban.
FRIKADELLE, A NÉMET FASÍRT
Egy teljes mértékben autentikus étel. Minden elfogultságtól mentesen állítják többen is, hogy finomabb, mint az angol változata. Azért egy kevés majoránna mehet bele, ha valaki szereti. Baja nem lesz tőle, csak karakteresebb ízt kap. Növényi verzióban készítjük.
HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:
- 5 dkg száraz kenyér/zsemle/ zsemlemorzsa
- 0,6 dl növényi tej
- 5 dkg vöröshagyma
- 1/4 csokor petrezselyem
- 2 evőkanál étolaj
- 1 teáskanál növényi vaj, margarin
- 30 dkg darált húspótló vegyesen (szejtán és tofu egyenlő arányban)
- 1/2 db tojásnak megfelelő tojáspótló por
- ízlés szerint só és bors
ELKÉSZÍTÉSE:
1. Mérjük ki a hozzávalókat, a húspótlókat, a zsemlemorzsát.
2. Fűszerezzük, majd jöhet hozzá a tojáspótló, a növényi tej.
3. Vágjuk nagyon apróra a hagymát és pirítsuk egy evőkanál olajon üvegesre.
4. Ha kihűlt a hagyma, adjuk hozzá, majd gyúrjuk össze a fasírt alapanyagait. Ez alapvetően egy szigorúan kézzel végzendő, nagyjából 5 perces munka. Nagyon megéri, mert megváltozik a hús fehérje szerkezete.
5. Hagyjuk pihenni, hogy átjárja a fűszerezés. Lefedve, hűtőben tárolva.
6. Sütés előtt vegyük ki a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedhessen, formázzuk meg a gombócokat, majd egy evőkanál étolaj és a növényi vaj keverékén, közepes lángon süssük készre. Krumplipürével együtt a legjobb.
Lengyelország gasztronómiája
A lengyel konyhát is a kultúrák ízvilágának keveredése jellemzi. Meghatározó az orosz, az ukrán és a német hatás. Ételeik általában sok fűszert (sáfrány, majoranna, bors), sok hagymát és fokhagymát tartalmaznak. A lengyelek sokféle levest készítenek (uborkaleves, céklaleves), ezek igen ízletesek és gazdagok. A húsételekhez leginkább sertést, marhát és csirkét használnak. Köretként leginkább burgonyát fogyasztanak, amit különböző módokon készítenek el. Jellemző még a sokféle savanyúság és saláta. A húsokhoz általában mindig felszolgálnak valamilyen szószt vagy mártást. Egyik nemzeti ételük a bigos, amely leginkább a mi székelykáposztánk megfelelője. Szláv népként rengeteg főzeléket és kását ismernek és készítenek. Rengeteg péksüteményt állítanak elő, édeset és sósat egyaránt. A desszertek közül a legfontosabbak a fagylaltok és a túrós sütemények. A torták közül a máktortát érdemes kipróbálni. Az alkoholos italok közül a legkedveltebbek a borok, a sörök és a vodka. A lengyelek a koffein tartalmú italokat sem vetik meg, naponta többször fogyasztanak teát vagy kávét. A lengyel konyha ízei, aromái sokban különböznek a magyar konyhától, de hamar megszereti a magyar vendég. Különösen finomak a meleg előételek, amelyeket a kelvirágtól a burgonyáig, a legkülönbözőbb zöldségekből készítenek. A lengyel gasztronómiának igen nagy a vonzereje. Lengyelországban általában négyszer étkeznek az emberek. Aligha van nép a világon, melynek hazáján annyi vihar söpört végig, szétszórva polgárait a világ minden tájára. És természetes, hogy amikor egy külföldön élő lengyel hazaérkezik, a vendéglő menü kártyáján azokból az ételekből válogat, amiket valaha a lengyel konyha jellegzetes fogásaiként ismert meg, vagy amelyekről talán csak szüleitől hallott. A hagyományoknak mélyek a gyökerei. Egy régebbi krónika bepillantást nyújt egy gazdag paraszt kamrájába. A leírás első helyen a búzadarát említi, utána a liszteket, melyekből sokféle kenyér készült, a borsót, a babot, a lenolajat, a szárított és pácolt gombát, a sózott és füstölt marha- és sertéshúst, vadakat, ószláv kolbászt, szalonnát, sajtot, vajat, mézet. Mint ahogy a lengyel konyhaművészet máig őrzi a hagyományokat, átvéve a legjobb ízeket a főúri, nemesi, paraszti konyhából és a szomszédos országokból, amelyeknek népeivel a lengyeleket a történelem összesodorta. Így fér meg a búzadara leves a Jagellók udvarában kedvelt litván levessel, a krakkói módra sütött kacsa a két töltelékkel készített pulykával, a gombasaláta a sonkával töltött báránnyal, a vajban párolt süllő a lengyel módra készített ponttyal, a lengyeles mártással tálalt kolbász a Napóleon-módra készített marhasülttel, a diós mazurka a túrótortával. Ami pedig az illatokat illeti. Egy XII. századi krónikában ez a leírás olvasható Krakkóról: szép és nagy város sok házzal és lakossal, piacokkal, szőlőlugasokkal és gyümölcsösökkel. S hogy a szőlőlugasok terméséből bor is készült, arra bizonyíték több helységnek a borra utaló neve, mint például Winiary. A bor azonban a régi időkben csak a legelőkelőbbek asztalára került és igazán ma sem különösebben népszerű. Annál inkább a sör, amely a legrégibb időktől nélkülözhetetlen, szinte a vizet pótolta a paraszt családoknál, ahol helyben főzték, s elmaradhatatlan volt – persze jobb minőségben – a főúri lakomákon és a királyi udvarban is. Sok jó ételük van, nehéz volt kiválasztanom azt, amely most következik.
LENGYEL LEPÉNY, IGAZI KRÉMES CSODA
Ebből az országból most az édesszájú Olvasóknak kedvezek kicsit, bár remélem, nem csak ők kapnak kedvet ennek a tartalmas és édes élvezetnek az elkészítésére. Természetesen vegánná varázsolt recepttel érkeztem.
HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:
- 2 db tojásnak megfelelő tojáspótló por
- 10 dkg cukor
- 5 dkg margarin
- 2 evőkanál méz
- 50 dkg liszt
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 5 evőkanál langyos növényi tej
A krémhez:
- 1 liter növényi tej (zab vagy rizs a legjobb ehhez)
- 10 evőkanál liszt
- 20 dkg porcukor
- 25 dkg margarin
- 2 dkg vaníliás cukor
- 3 evőkanál kakaópor
A tetejére
- 1 tábla ét-tortabevonó
ELKÉSZÍTÉSE:
1. Gépi keverővel gőz felett kikeverjük a tojáspótlót, 10 dkg cukrot, 5 dkg margarint és a 2 evőkanál mézet.
2. A lisztet és az 5 evőkanál langyos növényi tejben elkevert szódabikarbónát hozzáadjuk a gőz felett kikevert masszához. 3 lapot sütünk belőle.
3. A 10 evőkanál lisztet és az 1 liter növényi tejet csomómentesre keverjük, majd tűzre teszszük és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Hagyjuk teljesen kihűlni.
4. A porcukrot és a margarint kikeverjük, majd fokozatosan hozzáadjuk a kihűlt lisztes krémet. Két részre osztjuk, az egyikbe 3 evőkanál kakaót rakunk, a másikba 2 csomag vaníliás cukrot.
5. Így az alsó része kakaós, a felső pedig vaníliás lesz. A tetejére tortabevonót rakunk, majd hűtőbe tesszük és hagyjuk összeérni az ízeket, valamint kihűlni.
Csehország gasztronómiája
A tipikus cseh étel a knédli sült hússal és savanyú káposztával, meg persze egy kis sörrel. Knédli van többféle is: a klasszikusnak számító zsemlés –apróra vágott zsemlét tesznek a tésztájába. Van a krumplis – a legközkedveltebb, továbbá a füstölt apróra vágott sertéshúst tartalmazó. A desszertek közül sok helyen kínálják a gyümölcsös knédlit, ami nem más, mint a szilvás vagy sárgabarackos gombóc cseh megfelelője, nem cukros zsemlemorzsába görgetik, hanem túróval és porcukorral szórva szolgálják fel. Az almás-rétes ugyanolyan közkedvelt, mint Magyarországon. Meg kell még mindenképpen említeni, hogy a cseh konyha sok lisztet használ, a levesek is sűrűk, viszont, ha a legfinomabbat akarjuk megkóstolni, válasszuk a “nevesincs” levest, vagy más néven a Kulajdát, esetleg a Kyselot, amely savanyú kenyérleves. Mint mindenütt másutt Közép-Európában, a cseh kulináris szokásokra is az a jellemző, hogy viszonylag kevés, ám kitűnő alapanyagot használnak fel és az a céljuk, hogy felkészítsék a szervezetet a kemény munkára és a hideg tél átvészelésére. Zavarba ejtően sok fajta liszt van és sok helyen termesztenek cukorrépát is, a sütemények, édességek és a török kávé cukor szükségletének kielégítésére. A másik nemzeti gasztro-jellegzetesség a sör. Bárhová megyünk az országban, találni fogunk olyan helyet, ahol egy korsó finoman gyöngyöző habos folyékony kenyeret tesznek elénk. Ezt bizonyítja az is, hogy Csehországban az egy főre eső évi sörfogyasztás eléri a 157 litert és ebben a csehek világelsők. A leghíresebb cseh sörök a következők: Pilsner Urquell, Staropramen, Litovel, Krušovice, Gambrinus, Budvar. Prágában bőséges a választék az étkezési lehetőségek terén. A sült kolbászt áruló filléres büféktől kezdve az olcsó, hagyományos éttermeken át, a drága gasztronómiát kínáló helyekig mindenki megtalálja az ízlésének és a pénztárcájának megfelelőt. Nagyon kedveltek a kiülős vendéglők is, főleg a Moldva partján és az Óváros főterén. Desszertként kóstoljunk meg egy “vdolek”-et, vagyis gyümölcsös gombócot túróval és porcukorral. Csehországban a sör jóval több, mint egy alkoholtartalmú ital. A sör a hagyományok és a társadalmi érintkezések fontos része. Néhány söröző saját sörfőzdével is rendelkezik, ahol bepillantást nyerhetünk e kedvelt nedű készítésének titkaiba. Nem kevésbé ismert és közkedvelt a gyógynövénykivonatokat tartalmazó rövid ital, a Becherovka. Cseh sörözőben 3 fogásos menüt már 2000-2500 HUF-tól lehet kapni. Kisebb, eldugott helyeken még kedvezőbbek az árak. A kávét többnyire törökösen főzik. Süteményeiken érződik a Monarchia hatása. Leginkább rétest és palacsintát kínálnak desszert gyanánt.
ZNOJMÓI VEGÁN PÖRKÖLT CSEH KNÉDLIVEL
Ha Csehországban járunk, Isten elleni vétek, ha nem kóstoljuk meg nemzeti kincsüket, a knédlit. Egy kicsit csavarok a recepten, ami igazából kettő, így egy laza 2in1 jelzővel ellátott laktató finomság készül, amelyek tökéletesen illenek egymáshoz. Egy ínycsiklandó pörkölt és a cseheknél elmaradhatatlan knédli kombinációja következik.
HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:
A pörkölthöz:
- 32 dkg füstölt tofu
- 40 dkg zsiradék, lehetőleg étolaj, esetleg olíva olaj
- 4 dkg hagyma
- 4 dkg savanyú uborka
- 2 dkg sima liszt
- 3 dl zöldség alaplé
A knédlihez:
- 500 gr sima liszt
- 1 teáskanál só,
- 1 teáskanál cukor
- 0,7 dkg száraz élesztő (1 csomag)
- 3 evőkanál olvasztott növényi vaj
- 250 ml langyos növényi tej
- 1 db tojásnak megfelelő növényi tojáspótló por
ELKÉSZÍTÉSE:
1. Először jön a knédli. A tejet megmelegítjük, a vajat felolvasztjuk. A hozzávalókat tésztakeverő gépben, simára és közepesen lágy tésztává gyúrjuk. Ha kész, kelesztjük egy órát.
2. A megkelt tésztát két részre vágjuk, mindegyik félből formázunk egy-egy hengert. Ezután még 20 percig kelesztjük. Forrásban lévő vízben - lehetőleg nagy edényben - 20 percig, lefedve főzzük. Érdemes külön-külön főzni a két cipót.
3. Mivel a knédli vekni főzéskor még megdagad, ügyelni kell, hogy a fedő alatt erre legyen hely. A veknit szűrő kanállal vegyük ki és villával több helyen szurkáljuk meg. Ha megfelelő, lehet szeletelni.
4. Gombamártás vagy székelykáposzta mellé tálalva nagyon finom, de mi már elígérkeztünk a znojmói pörköltnek. Nézzük az elkészítését.
5. A tofut szép, egyenletes kockákra vágjuk, majd mérsékelten megpirítjuk. Az olajat pároláskor adjuk hozzá.
6. Zöldség alaplevet vagy vizet öntünk alá és az előzőleg felszeletelt, leforrázott hagymával tovább pároljuk.
7. A megpuhult tofu kockákat megszórjuk liszttel, hozzáadjuk a meghámozott, legyalult uborkát és készre pároljuk.
8. A levét ne főzzük el. Ízlés szerint sózzuk, majd szépen tálaljuk a knédlivel.
Azt hiszem, nem maradt más hátra, mint a jókívánság. Tőlem Önnek, Neked, Kedves Olvasóm. Vagy ha már egyéb fórumokon is követed munkásságom, akkor talán írhatom, hogy Követőm. Ez a kívánság pedig nem más, mint a “Jó Étvágyat Kívánok”. Így, csupa nagy betűvel. Sokszor bele sem gondolunk abba, hogy a mindennapok már-már sztenderddé vált és gyakran használt mondataiban mennyi energia, szándék és jóság rejtőzik. Hiszen amikor azt mondjuk egymásnak, hogy “Szép Napot”, “Szép Estét”, “Jó munkát”, akkor igazából egy pillanatnyi rezgésünket átadva a Másik Félnek, abban bízunk, hogy remélhetőleg a kívánság valóra válik és egy kis pozitív érzést tudunk a másik életébe vinni, akár csak egy másodpercre, percre is. Mert mi másról is szólna az Élet maga, mint a jó dolgokról, az élményekről, az egymásra való odafigyelésről, vagy akár egy tartalmas étkezésről, finom ízekkel. Én most igyekeztem hozzájárulni kicsit ezzel a pár oldallal és a rajtuk lévő fogásokkal. Legyen szép a májusi hónapunk, jöjjön lassan a nyár és Boldog Születésnapot az Európai Uniós Magyarországnak. Éljen Május Elseje!
FOTÓK: Cookpad, Eurovegan, Green Queen, Nutriciously, Prove, Veganary, VeggieVisa
