A karma kérdéskörei - Karma és reinkarnáció

Fényhalmi Beatrix

A karma kérdéskörei

Karma és reinkarnáció

A fejlődés kezdetleges szakaszaiban az embereknek fogalmuk sincs erről, nem érdekli őket vagy tagadásban vannak. A következő szinten már érdeklődnek, utána olvasnak és itt a saját tudatszintjükhöz igazodva kapnak válaszokat, mert ez van többnyire a kollektív tudatban. Ezt a hitrendszert sokan ismerik, miszerint a lélek a tökéletesedés felé vezető útján számtalanszor felvesz testeket, formákat, melyeket le is tesz. Folyton átmegy a születés és halál körforgásán. Attól függően, milyen érzelmi, gondolati rezgések jellemzik kerül megfelelő formába, dimenzióba. Egy haragos, gyűlölködő, bosszúálló, megbocsátásra nem képes ember a pokollények birodalmába születik, míg itt ennek a negatív karmának egy részét le nem dolgozza. Ezt is a Tudatod szabja meg, az a Fény és Tiszta rész, melytől elszakítva érezzük magunkat, mintha nem is létezne.

Egy sóvárgó, vágyakozó, állandóan éhes ember, akár szeretet éhes, hatalom éhes, kapzsi lélek az éhes szellemek birodalmában kap szállást, míg a tudatlan, okos és mindentudó, de valójában nem bölcs, nem intelligens vagy naiv lelkek az állatok, növények, ásványok birodalmában fognak újjászületni a keleti szemléletmód szerint. A kételkedő, önmagát megkérdőjelező az alantasabb energiák nélkül újra ember lesz, az irigység, gőg, büszkeség a félistenek és istenek világába vezet, melyek nem teremtőek, inkább hasonlít a mítoszok isteneihez, kiknek az elmúlás a legnagyobb fájdalmuk, mert azt hiszik, örökké élnek abban a formában. Ezekhez az érzelmekhez testrészek is tartoznak, melyek hosszabb távon nagyon jó jelzőrendszerek, hogy éppen melyik régió felé tart a tudatállapotunk. Az álmaink is jelzik ezeket, akárcsak az 5 elem hiányát, diszharmóniáját testünkben és tudatunkban.

A halál utáni átmeneti állapot mindenkinek hite szerint alakul, a fentebb említett rendszeren belül. Pihenő időszak, Egység időszak mindig van, sok lehetőség adódik könnyíteni terhünkön.

Ez volt az átlagos hitrendszer a reinkarnációról.

Viszont, ha eljutsz a valós csendbe, igazi megfigyelésig, akkor ráláthatsz ennek illúzió voltára is. Hiszen ez az egész a Tudatodban zajlik, az elmédben. Minden megjelenő forma, esemény, képzelet, álom, látás, hallás, dimenziók, síkok, minden a Tudatodban zajlik. Vizsgáld meg, ne a szót, hanem amire mutat. Nagy megkönnyebbülés lesz felismerni, hogy a reinkarnáció, karma is illúzió, melyet az én, ego, azonosulások, különállóságok okoznak. Egyszer ezt felismerni nem elég, sokszor sem. Addig lesznek a felismerések, míg az állapot tartósan be nem áll. Hiába vagy 1-2 napig, hétig meditatív, szeretetteli állapotban, ahol Egy vagy az Igazsággal, utána az ego sűrűsége újból vissza fog rántani és érvényes Rád is ez a törvény. Nem mondhatod magadnak, hogy nem hiszek a karmában, mert illúzió és nem akarok többet reinkarnálódni. Ezek mind a kicsi én, újabb azonosulások következményei. Ennek a témának ez a 3 lépcsőfoka, nézőpontja van, amit boncolgathatnánk, de semmi értelme, mert az mind az elme tevékenysége, illúzió az illúzióban.

Minden minta, beidegződés, elenyészett - szétforgácsolt Életenergia, melyet az egyén alkímiával visszanyerhetne egy Tiszta minőségben. Minden minta beépítéséért mi vagyunk felelősek, így ezek megbocsájtásával az Igaz Szeretetet elkezdhetjük megélni egyre mélyebben.

Buddha úgy említi meg, mint a 8 Fényhalom, ami nem más, mint a karma felépítése, melynek összetevői: szem, fül, nyelv, test, szív tudata, megkülönböztetés és a gyűjtés tudata. Mert maga a dharma Buddha és Buddha egyenlő a dharmával. Ha képes vagy teljes részletességgel nyakoncsípni a minta hogyan indul el, jön elő benned, észre fogod venni, hogy a sorrend szinte mindig pont ez, hiszen egy régi emlék képsoraira épül a pillanat sebességével a többi. A megkülönböztetés szintjén tudsz választani, hogy azonosulsz megint vagy kilépsz és rálátsz.

Ha valaki meg tudja ismerni mind a 8 tudatformát, mint anyagtalan, meg nem fogható ürességet, azt nevezzük a 8 Fényhalomnak.

Egy nagy mester így beszél erről:

„Maharaj: Amikor Krisna azt mondja, „emlékszem az elmúlt születéseimre”, arra gondol, hogy emlékszik az én vagyokra, ami a minden születés mögött meglévő alapvető érzés. Ott nincs „én ez és ez vagyok”!

Kérdező: De mégis hinni kell a korábbi életekben?

Maharaj: A szentírások azt mondják: igen, de én semmit nem tudok róla. Én úgy ismerem magam, mint én vagyok.

Minthogy a megjelentem, illetve meg fogok jelenni, nem tartozik a tapasztalataim közé. Ezt nem úgy kell érteni, hogy nem emlékszem. Semmi nincs, amire emlékezni kellene. A reinkarnáció reinkarnálódó önvalót feltételez. Nincs ilyen! Az emlékek és remények csomagjai, amit „én”-nek nevezünk, képzeli magát örökké létezőnek, és teremt időt a hamis örökkévalósággal való összeegyeztetés céljából: nincs szükségem múltra és jövőre a Léthez!

Minden tapasztalat képzeletből született; én nem képzelődöm, így sem születés, sem halál nem történik velem. Csak azok hiszik azt, hogy újjászületnek, akik születettnek hiszik magukat. Azzal vádolsz, hogy születtem – tagadom, nem vagyok bűnös!

Minden a tudatban létezik, és a tudat se nem hal meg, se nem születik újjá. Maga a változhatatlan valóság.”

Mark West - Feljegyzések Sri Nisargadatta Maharaj beszélgetéseiből

Karmatisztítás

Ez a fogalom, mely cselekedetekre épülő gyógyító, letisztító hatást idéz elő; valójában igaz és nem igaz. Ha sikerült megérezni a karma, mint igazság paradoxonát, így érezhető, hogy a színtiszta tekintetben a karmatisztítás nem létezik, hiszen ki tisztít, mit és kiben? Ezt a duális elmében és annak hatásaiban lehet előrébb mozdítani, hogy magára ismerjen, találjon, azonosulások mentesen. A karmatisztítás azt jelenti, hogy lehetőséget kapsz blokkok, emlékek, beidegződések, szerződések, minden benned zajló múlt, jelen, jövő és kívülről rád hatást gyakorló befolyásolás letisztítására, átlátására. A tiszta térre, aki vagy. Nem létezik, hogy valakihez elmész és a te felismeréseid, belső folyamataid figyelése nélkül valaki letisztítja a karmádat és azt mondja, most kész vagy. Úgy, hogy nem tettél és teszel érte semmit, semmi önismeret, tudatosság nélküli instant megváltás? Változás, változtatás nélkül csak felszín gereblyézés, simogatás zajlik és csalódsz, hogy semmi, senki nem segít vagy használ. Nélküled nem is fog menni. Tehetsz bármit, ha nem vagy Jelen Benne.

A karmát folyamatosan tisztítod a tudatosodásoddal Önmagad felé, akár tudsz róla, akár nem. Nem létezik egyszeri tisztítás. Az egész életed erről szól, hogy összeomoljon a világképed, minden vetítésed, illúziód, hogy Az Lehess, Aki Vagy. A teljes felébredt pillanatokban pedig rálátsz az elme abszurdságaira. Amíg bármit is érintesz magadban, ami múltból táplálkozik, addig működik a karma. Könnyen beláthatjuk; minden gondolatnak és érzésnek a múlt az alapja: félelem, ragaszkodás, bizalomproblémák, anyagiakkal kialakult képzetünk, a világ meglátásunk, Minden, hiszen elég egy cikket elolvasni, filmet nézni, a régi tapasztalatainkba kapaszkodva felépítjük igaz/nem igaz falainkat, bukásaink szellemként kísérnek. A múlt az alapja, ahogyan egy párkapcsolatról, baráti kapcsolatról, gyermekvállalásról vélekedünk és viszonyulunk a szülői mintáknak megfelelően vagy éppen azt elkerülve esünk a ló túloldalára, mert semmiképp nem akarunk olyan helyzetekbe keveredni, mint amit otthon láttunk. Így a másik véglet épül be, a folyamatos menekülés; eltúlzása, felnagyítása az otthon látottaknak, sőt! Tudat alatt azt keresed a másikban, mivel keresed, meg is találod, elefánttá nagyítod és nyilván igazad lesz, hogy: „ezt csinálja anyám apámmal! Így meg úgy manipulálja, kelt bűntudatot!” Ahol a fókusz, arra van a valóságod. Ha a régi mintákat keresed a másikban, azért, hogy elkerüld őket, sose fogsz senkit találni, akivel kapcsolódhatnál mélyen, mert menekülsz és nem vagy őszinte magadhoz. Nem veszed észre a valós értéket, miközben arra vágysz, azt keresed. Így megy el az emberek mellett az élet.

Egyidejűség - előző vagy párhuzamos életek?

Képzeld el, ahogy több emlékképet előhívsz magadban. Mindegy mikorról; ha emlékszel elmúlt élet megtapasztalására, akkor azt is hívd elő. Érezd és lásd mindet, akár egyszerre vagy közvetlen egymás után. Mi történik? Milyennek érzékeled? Nem tudod a képek, érzetek hatására eldönteni az időrendi különbséget, mert mindegyik ugyanott van. Ugyanannyira távol és közel egyszerre, lehet, hogy mind nagyon közel. Olyan érzés, mint mikor álmodsz és azt hiszed felébredsz, holott egy újabb álomban ébredsz fel és ott gondolkozol azon az álmon, amiből felébredtél, még el is meséled valakinek. Később azonban valóban felébredsz és csodálkozol, hogy az álom az álomban mennyire valóságos volt, a történései még ugyanúgy élhetnek benned, mind bármilyen emlékednél. Ez mind bizonyítékai, hogy nincsen múlt-jelen-jövő, csak az a pillanatnyi Most van, ami mindig változik, a fogalomalkotásban azt mondjuk, el is múlik; de valójában mind egyidejűleg létezik. A kvantummezőben egyszerre létezik minden múlt és minden lehetőség is. Attól függ az ereje, hogyan tekintesz rá. Félelemmel, haraggal, reménytelenséggel vagy éppen bizonyossággal és szeretettel? Az elmében futó programok határozzák meg ezek minőségét és a blokkok maradványait. Tehát mi emberek így hívjuk a tapasztalásokat, melyekre emlékszünk, hogy előző életek; de akárcsak az én szócska használatánál, ebben nincs töltet, csupán kifejezés. Minden előző élet, párhuzamos lét egyidejűleg létezik.