Anyák napja kicsit személyes nézőpontból

Heinemann Ildikó

Anyák napja kicsit személyes nézőpontból

Édesanya, anyuci, anyu, anya- már ezek a megszólítások is mély érzelmeket váltanak ki belőlünk. Igen fontos foglalkozni azzal, mit is jelent számunkra az édesanyánk, vagy milyen anyukák vagyunk mi magunk. Az anyák napja kapcsán írt cikkemben az édesanyaságról gondolkodom.

Eddigi csoportjaimban és a személyes kapcsolataimban azt tapasztaltam, ha az édesanyánkkal való kapcsolat vagy egyáltalán az édesanya személye került elő, ehhez a témához minden esetben erős érzelmek kötődtek. Hogyne lenne így, hiszen a legmeghatározóbb emberi kapcsolatunk az édesanyánkkal alakul ki, a kora gyermekkorban pedig tőle függ az életünk. Ma már pszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy amennyire édesanyánk kielégítette igényeinket, ahogy ő tudott reflektálni csecsemőkori jelzéseinkre, az nagyban befolyásolja, hogy felnőttként miként alakítjuk ki társkapcsolatainkat, milyen kötődési mintáink lesznek. Azt is tudom, mert tapasztalom, hogy miközben csoportjaimban és klienseim közt sokan kínlódnak azzal, hogy szülői szeretet hiányában szenvednek, szenvedtek gyermekkorukban, majd ugyanennyien pedig azért éreznek lelkifurdalást, hogy elég jó szülők, édesanyák-e, és megadnak-e mindent gyermeküknek, gyermekeiknek. Azzal, hogy a pszichológia megalkotta a kötödéselméletet, könnyebben vizsgáljuk meg saját édesanyánkat is, hogy megkaptuk-e tőle mindazt az érzelmi útravalót, amire szükségünk lesz felnőtt korunkban, vagy vagyunk-e olyan jó anyák, akik gyermekeink szükségletét ki tudjuk elégíteni.

John Bowlby és Mary Ainsworth nevéhez fűződik az „örökös kötődéselmélet”, ami azt vizsgálja, hogyan alakul ki és milyen hatással van az emberi kapcsolatokra az elsődleges gondoskodóval, általában az anyával való kapcsolat. Ezek a kötődési típusok általában három kategóriába sorolhatók: biztonságos, elkerülő és szorongó kötődés.

Biztonságos kötődés: A biztonságos kötődés a legkedvezőbb típus, és azt jelzi, hogy az egyén biztonságban érzi magát az anyai kapcsolatban. Azok az emberek, akik biztonságos kötődéssel rendelkeznek, általában magabiztosak, képesek kifejezni az érzelmeiket, és stabil, egészséges társkapcsolatokat alakítanak ki.

Elkerülő kötődés: Az elkerülő kötődés azt jelenti, hogy az egyén hajlamos elkerülni az érzelmi közeledést mások felé. Ezek az emberek általában nehezen bíznak meg másokban, és hajlamosak elrejteni az érzelmeiket. Az elkerülő kötődéssel rendelkező emberek gyakran kerülik az intimitást és a kötődést a társkapcsolataikban, és nehezen nyílnak meg mások előtt.

Szorongó kötődés: A szorongó kötődés azt jelenti, hogy az egyén túlzottan függ másoktól és állandóan aggódik az elhagyatottság miatt. Ezek az emberek gyakran túlérzékenyek az elutasításra, és állandóan bizonyítékokat keresnek a másik személy szeretetére és elkötelezettségére. Ennek eredményeként a szorongó kötődéssel rendelkezők gyakran érzelmi ingadozásokkal küzdenek a társkapcsolataikban, és túlzottan ragaszkodóak lehetnek.

Természetesen azt, hogy egy édesanya hogyan kötődik a gyermekéhez, az adott nevelési elvek is nagyban befolyásolják vagy az is, hogy milyen társadalmi viszonyok közt, milyen élethelyzetben születik meg egy csecsemő. Az édesanyám még egyetemista volt, amikor megszülettem, és nem volt semmiféle gyermeknevelési segély és támogatás. Vissza kellett menni az egyetemre tanulnia, megírnia a diplomamunkát. Úgy volt, hogy a nagymamám elvállal engem, de aztán valamilyen belső viszály, félreértés miatt, végül a hetes bölcsibe adtak és csak hétvégén voltak velem a szüleim. Az elmondások szerint viszont nekem gyomorszáj-szűkületem volt, mindent kihánytam és csak fogytam és fogytam. Végül már olyan ramaty állapotban voltam, hogy a nagymamám megsajnált, kivett az intézményből és ő maga gondozott. Az első unokája voltam és ez a korai kötődés meghatározta, hogy én lettem a kedvenc unokája is.

Édesanyám ugyan nem volt érzelmileg, lelkileg a legstabilabb anyuka, mégis nagyon sokat köszönhetek neki. Ebből az egyik Hemingway és a könyvek, az olvasás szeretete.

Arra pedig már élesen emlékszem, hogy milyen volt, amikor az első gyermekem megszületett. Könyvből vagy saját szüleim, férjem szülei tapasztalatából tanultam a csecsemőgondozást és a nevelést is. Akkoriban népszerű könyv volt Dr. Benjámin Spock orvos és író könyve, mely magyarul „Gyermeknevelés” címen jelent meg, az 1950-es években vált elérhetővé Magyarországon. Bár az első gyermekem 1984-ben született, mégis ez a könyv volt a meghatározó fiunk nevelésében, így aztán szigorúan ragaszkodtunk a 3 később 4 óránkénti etetéshez, vagy ahhoz, hogy a csecsemőnek a kiságyban van a helye és nem szabad a szülői ágyban töltenie az éjszakát. Egyik legszívszorongatóbb élményem volt, hogy a mi fiunk viszonylag korán 10-11 hónapos korában képes volt kimászni a rácsos ágyból, és odajönni hozzánk, és mi meg visszavittük a kiságyába. Mondanom sem kell, hogy sírt. Édesanyaként magam is fájdalmat éltem át, de következetesek akartunk lenni és minden alkalommal visszavittük a kiságyába.

A negyedik gyermekem pedig 1993-ban született, de a szigorú elveket addigra a csecsemő igényeinek megfelelő ellátás, nevelés váltotta fel, így a kislányunk már akkor és addig szophatott, amikor és amennyit ő akart, és bizonyára többször volt a mi ágyunkban, mint a bátyja. Mégsem tudom, hogy melyikük miért lett olyan felnőttként, amilyen lett, és még ha követtem is el rengeteg hibát nevelésük során, mégis örömmel mentem fel magam Donald Woods Winnicott brit gyermekpszichiáter és pszichoanalitikus „elég jó anya” meghatározásával. Nagyon örülök az ő megfogalmazásának, amely szerint az anyának nem kell hibátlannak lennie és nem szükséges minden helyzetben tökéletes megoldást nyújtania. Elég, hogy az anya figyelme és szeretete folyamatosan jelen van a gyermek életében, és biztonságot nyújt gyermekének, hogy az felfedezhesse a világot és fejlődhessen.

Winnicott munkássága és „elég jó anya” koncepciója egy fontos emlékeztető arra, hogy az anyaságnak nincs egyetlen helyes útja, és hogy az anyák többnyire a legjobb tudásuk szerint cselekszenek. Az anyaság nem tökéletes, de ha az anya szeretetteljesen és gondoskodóan viselkedik a gyermekével, akkor az elég jó anya szintjét éri el, ami lehetővé teszi a gyermek számára, hogy egészségesen fejlődjön és boldog életet éljen. Remélem, hogy elég jó édesanyja tudtam lenni a gyermekeimnek és felnőttként is megtalálják helyüket és örömüket az életben.

Anyák napja alkalmából pedig arra biztatok minden Kedves Olvasót, hogy legyen hálás a saját édesanyjának, gondolja végig, vegye számba, hogy mit köszönhet meg édesanyjának. Biztosan van nagyon sok minden, amit kapott, és amire érdemes emlékezni! Amennyiben Ön szívesen megosztja velem az élményeit, vagy akár a fájó nehézségeit is, írjon nekem a hello@heinemannildiko.hu címre.