HÉTSZÍNVIRÁG AZ ANYÁKNÁL A VILÁG KULCSA

Kovács Katalin

HÉTSZÍNVIRÁG AZ ANYÁKNÁL A VILÁG KULCSA

„Már igazi nő – állapítom meg, ahogyan a hajnali sötétség homályában belép az ajtón. Arcán fáradt mosoly, szemében ellenben az élet ezernyi szikrája. A teste már hazaérkezett, de lelke még most is a táncparketten perdül. „Anya, ez annyira jó buli volt!” – és patakzik belőle a szó, és mesél, és mutatja képen és videón – és én csak ámulok, hogy igen, ez a tündérkirálylány az én életigenlő, gyönyörű és karakán leányom. Annyira szeretem! A létét, a lényét, a szemléletmódját, a céltudatosságát, a szőke fürtjeit és minden kincseit. Talán a szaggatott farmer lóg ki egyedül a sorból, vele még barátkozok…

Minden esemény fejlődést elősegítő leckét hordoz magában.

A pörgős éjszaka kiadós alvást kíván, így a bőséges és melengető reggeli után rögtön az ágy felé veszi az irányt. A szombat délelőttjeim ennek okán lábujjhegyen-járás közepette elvégzett pihe-puha, hangtalan, ám rám annál nagyobb hatást gyakorló tevékenységekről szólnak. Ilyenkor kerül elő a nagyfokú odafigyelést és megértést igénylő szakmai könyveim egyike, halk szusszanások között születik egy újabb cikk, vagy csak csendesen motozok a szekrényben, újságokat, számlákat és régebbi iratokat válogatva.

Kezembe akad egy szivárványszín, hét szirmú papírvirág, közepén cikornyás betűkkel írt felirat:

Az én Anyukám

A szirmok kézzel festettek, és felhajthatók, mindegyik szín alatt egy-egy tulajdonság rejtezik. Egyetlen virágszálban egy egész csokornyi szívmelengető érzés, mint megannyi gyermeki ölelés. 5 évvel ezelőtt kaptam, szárnyait bontogató kismadaram köszöntött vele Anyák napja alkalmából. Milyennek látott engem akkor?

Az én Anyukám

* aranyos * kedves * gyönyörű * cuki * segítőkész * okos * talpraesett *

Vajon ezeket a tulajdonságokat a szüleimtől tanultam, tőlük örököltem, vagy sajátjaim? És valóban igazak rám? Ez lennék én, létemnek a jobbik szelete? Mindig hozom a fenti papírformát, esetleg néha másmilyennek mutatkozom?

Ha lehetne egy kívánságom, azt kérdezném meg az aranyhaltól, milyen események, milyen történetek ihlették a fentebb meghatározott ismertetőjegyeimet. Aranyos vagyok, mert hajnalban is elkészítem a bundás kenyeret? Kedvességem az otthon melegének szinonimája? Mire emlékezik szívesen a leányom, ha rólam kérdezik?

Figyelj arra oda, hogy a saját örömeidet ne hasonlítsd össze senki máséval, hiszen nem biztos, hogy amit te szeretsz, arra dobban meg másnak is a szíve.

Anya vagyok: helyt állok, és nevelem őt, ahogy a szívem diktálja. Ezt tanulni nem lehet, hisz nincs két egyforma anya-lánya kapcsolat, ami a másik párosnak remekül működik, nálunk nem biztos, hogy beválik. Ahogy én változom idővel, úgy a gyermekem is, a kapcsolódás, a törődés intenzitása napi szintű felmérést, odafigyelést és folyamatos újratervezést igényel. Erre a finomhangolásra csak az anyai szív képes.

Az anyaság gondola az érzelmek Velencéjében. Úgy terelgetem ezt a kis csónakot, hogy merítek a saját megéléseimből, melyek voltak azok a dolgok, amiket jó, hogy átélhettem, amik engem segítettek, felidézem mik azok, amik hiányoztak, és ezt összevetem a gyermekem személyiségével, élethelyzeteivel, vágyaival, szükségleteivel. A két út valahol keresztezi egymást. Igyekszem többfélét adni, és meghagyni a választás szabadságát. Van, hogy kész megoldás kerül a tarisznyába, de jobb kedvelem a hozzávalókat és a „csinálás” tudományát külön átadni, és a felhasználás során semmiben sem korlátozni.

Minden nap elmondom neki, hogy

- mennyire csodálatos,

- történjék bármi, én minden körülmények között támogatom,

- mindent megteremthet, amire csak vágyik, és soha ne mondjon le a vágyairól,

- határtalan lehetőségei vannak,

- mindenre van megoldás,

- milyen hálás vagyok azért, hogy egymás életének szereplői vagyunk.

Hiszem, hogy minden anya, a tőle telhető legtöbbet és legjobbat nyújtja, amire csak az adott pillanatban képes. És igen, van, hogy hibázunk, és már nem tudjuk begyógyítani az okozott sebeket, de a feldolgozási folyamatban támogathatjuk és bátoríthatjuk gyermekünket. Kihívás önmagunknak lenni, ahogy kihívás anyának és gyermeknek is lenni. Több utat járunk egyszerre, több szerepet testesítünk meg adott időpillanatban. Anyám lánya én vagyok, lányom anyja én vagyok. Vagyok NŐ, valakinek anyja, vagyok leány, egy másik nő gyermeke. Vagyunk mi nők: egymásnak. Kulcsszereplők vagyunk egymás életében, és a világmindenségében.

Eloszlatjuk a félelem fellegeit, harmonizálunk, inspirálunk.

Nők szavak nélkül is értik egymást, de akadnak kivételes, ritka esetek, amikor bölcsességeket osztanak meg egymással. Az alábbi sorokat egy ismeretlen hölgytől kaptam egy régi nyaralás alkalmával, változtatások nélkül teszem most közzé. Ha a lányom útmutatót kérne tőlem az élethez, ezt adnám.

„Minden esemény fejlődést elősegítő leckét hordoz magában.

Tarts egyensúlyt! Dolgozz keményen, de tanulj meg ugyanilyen elszántan játszani. Ha olyasmit végzel, amit élvezel, akkor nem számít, hogy az mennyire fárasztó, akkor is feltölt és felemel téged.

Figyelj arra oda, hogy a saját örömeidet ne hasonlítsd össze senki máséval, hiszen nem biztos, hogy amit te szeretsz, arra dobban meg másnak is a szíve.

Te csak tedd meg bátran azt, amit szeretsz, ezzel lehetővé téve azt, hogy ebből az elszántságból és bátorságból mások merítsenek, és ők is megtegyék.

LÉGY AZ ÉLEN JÁRÓ ÖRÖM PÉLDA.”

Megkértem a nagylányom, hogy írjon újra hét szót, legyen az tulajdonság, sajátosság, vagy bármi, ami engem jellemez, ami érzékelteti azt, hogy milyen vagyok én a most, a mai napon az ő szemében.

Kérdésemre kamaszokra jellemző tömör és velős válasz érkezett: „Jaj, anya, hagyjál már,nem tudom.” Ezen a ponton akár meg is sértődhettem volna, hogy nem igaz, hogy nem lehet mondani hét szót, mi ebben a nehéz, vagy tényleg ilyen semmilyen lennék, hogy még jelzőt sem találni rá?

Csendben üldögéltem pár percig, míg a felismerés mosolya körbeért a számon. Ez a mondat mérhetetlen ajándékot hordoz magában, a hétszín virág fonákjában ott rejtezik a gyermek feltétel nélküli szeretete, elvárás-nélkülisége és valódi tanítása.

Anya! Egyetlen egy dolgot kellene megértened végre olyan lehetsz, amilyen csak akarsz!

Gyermekem-kincsem. Létezéseddel felszabadítasz, ledöntöd a korlátaimat, önmagam meghaladására késztetsz.

A visszaható példa vagy.

Kulcsommal kinyitottam a világ ajtaját, te pedig mindkettőnk előtt szélesre tártad azt.