10 minute read
Átkozott protokoll 2.
Búza Judit
Átkozott protokoll 2.
Néha nehéznek érzem a segítői hivatásom, mert olyan hozzáállást követel tőlem, hogy egyensúlyban maradjak, ami nem hálás, nem testhezálló, nem komfortos a lényemmel - a mélyebb szembesítést. És vannak esetek, amikor ez különösen nehéz, amikor valaki a rettegett rák diagnózisával érkezik. Átérzem a félelmet, a megbélyegzettség értetlenségét, a „miért pont velem történik ez?” kilátástalanságából fakadó elfojtott dühöt és kétségbeesettséget, a méltánytalanság érzését, a haláltól és a kiszolgáltatottságtól, a fájdalmakkal teli elmúlástól való rettegést. Az orvos diagnosztizál és prognosztizál és a bevett protokoll szerint javasol, tegyük fel a legjobb tudása szerint, műtétet, szereket, kiegészítő eljárásokat, mint kemoterápia, sugárkezelés, vagy a sorsára bízza a protokoll szerint menthetetleneket.
De nem keres okot, amiért az elváltozás létrejött, így nem is világosíthat fel róla, ami a gyógyulás egyik alapköve lehetne, de nem is kommunikál, ahhoz a hétköznapi ember tudatlan, tanulatlan, hogy megértse, mi zajlik a testében és nem érezhet együtt vele, nem láthatja az embert, csak a problémát, amit kezelnie kell.
Lássuk be, mindezekre sem ideje, sem érkezése, talán affinitása sincs. Ma pedig már a „páciensenként kb. 5 perc/fő” korában, hogyan is lehetne? Amikor már csak levelezünk a kezelőorvosunkkal, emailben és postai úton kapunk és továbbítunk leleteket, telefonon értekezünk, már ha ideje van az orvosnak egyáltalán visszahívni a rengeteg adminisztrációs elfoglaltsága mellett is. Az egy-egy vizsgálatra való időpont foglalása - és többre is szükség van -, a hosszú várakozási idők pedig a kanossza járás kezdete, ami mind-mind újabb stresszfaktor a képletben.
„Mert mindig a jó emberek halnak meg előbb” hallottuk már nem egyszer, ugye? Ennek a mondatnak a későbbiekben lesz majd jelentősége, a valódi.
A rák, mint halálok kiemelkedő helyen szerepel a statisztikáinkban, az európai listán is az élmezőnyben vagyunk. Ezért nem lehet tabu, kell, hogy nyíltan beszéljünk róla és az alternatívákról is, a megelőzés lehetőségéről, a gyógyulás lehetőségeiről, ami a feldolgozás, a rehabilitáció fontosságáról, hogy többé ne kelljen szembesülni hasonlóval sem.
Tudom, nagy fába vágom a fejszém, tabukat döntögetek, érdekeket sértek, de nem tud megakadályozni.
A személyes érintettségem okán is nehéz téma ez, mert nagymamám 65, édesanyám 56, édesapám 83 évesen mentek el a rák különféle diagnózisaival, mégis muszáj objektívnek maradnom. És azért is, mert ugyan távol állok a mindent tudástól, nem vagyok orvos, csak egy egyszerű egészségügyi végzettséggel bírok, de 27 éve vagyok a segítői pályámon, ami a lényem része, a hivatásom, úgy érzem az összegyűlt tapasztalataimat és információimat kötelező megosztanom.
El akarok velük oszlatni néhány tévhitet, új alternatívákat, legfőképpen reményt és erőt adni a megoldáshoz. Szeretném előrebocsájtani, az alábbiak, bár számozva követik egymást, nem sorrendet jelentenek, mert mind ugyanolyan fontosságot képvisel.
1 tézis: „Az emberek, nem rákban halnak meg, de nem is a kórokozóktól, vírusoktól, baktériumoktól…, hanem a félelemtől és a kimerültségtől.”
És
„A rák a szervezetünk védekezési mechanizmusa, a túlélésünkért.” Dr. Hamer
dr.R.G. Hamer
Dr. Ryke Geerd Hamer német orvos, fizikus, teológus munkásságával kb. 15 éve találkoztam, akkor még Új Német Orvoslás, GNM (Germán New Medicine) néven vált ismertté, sajnos nem eléggé, a mai napig sem, nálunk Új Medicina, Biologika a módszerének elnevezése.
Az ő története önmagában magyarázat a miértjére, hogy miért nem változott semmi a köztudatban, a módszertanban a betegségekről, konkrétan a rákról alkotott ítéletben, ahogy általában a betegségek és a rák kezelésének protokolljában sem.
Hamer doktort a saját prosztata rákjából való gyógyulása indította el, hogy kutatásokba kezdjen, amit néhány héttel a 19 éves fia Dirk drámai körülmények közt bekövetkezett halála után pár héttel diagnosztizáltak nála kollégái, prognosztizálva annak lefolyását és csekély túlélési esélyeit.
Betegen is tovább dolgozott, kutatott és sok száz esetleírása vezette a felismeréseihez és a módszerhez, amelyet több híres európai, többek közt a bécsi, svájci és a szlovák klinika vizsgált felül és ismert el. A hazájában azonban a mai napig nem vizsgálta habilitációs beadványát és nem ismerte el kutatása eredményeit a Tüblingeni Egyetem, (ahol ő maga is végzett,) mint erre hivatott fórum, bár erre több bírói végzés is kötelezte. Vajon miért? A kérdés költői.
Hamer doktor szembement a közfelfogással, harcba szállt a felismerése és a kidolgozott eljárása érdekében és amikor megfosztották az orvosi hivatása gyakorlásától, akkor sem tagadta meg a hozzá fordulóktól a segítséget, inkább vállalta a börtönt. A bírói ítélet indoklásában ez szerepelt:
„Nem tagadja le esküvel a Rák Vastörvényét és nem tér meg az akadémikus orvostudományhoz” Figyelem, 1978-at írtunk!
1997. szeptember 8-án a szlovákiai nagyszombati Trnava-i Egyetem adott ki hivatalos állásfoglalást, amelyben kifejezték elismerésüket és egyetértésüket.
Az öt természeti törvény dr. Hamer módszertanának alapja és a kiirtás helyett a rák, a daganatok és minden más betegség keletkezésének okát és feldolgozását helyezi előtérbe.
Első Alaptörvény: A Rák Vastörvénye az érzelmi sokk, mint kiváltó ok.
A Rák Vastörvénye az ok és következmény összefüggését jelenti, az ok pedig minden esetben egy trauma, váratlan érzelmi megrázkódtatás, sokk, amelyre válaszként az agy utasítást ad a testnek a védekezésre, növekedésre, egy védőfal létrehozására az érzelmileg érintett szervben a testben, az a következmény.
A Dirk Hamer Szindróma minden érzelmi sokk esetében tetten érhető, mint:
• Drámai, intenzivitása minden mást háttérbe szorít
• Váratlan, hirtelen tör ránk, nincs lehetőségünk felkészülni
• Konfliktus hordozó, mert az érzelem erősebb, mint a logikus gondolkodás és harcol az érzelem és az értelem.
• Elszigetelt, mélyen belül éljük meg, még ha mások is részesei, az érzés bennünk a miénk.
• Kilátástalannak éljük, megoldhatatlannak.
A lelki megrázkódtatás pillanatában az agyban rövidzárlat jön létre, a szervet irányító területén, ami egy kráterhez hasonlítható formát mutat, ez a Hameri Góc, több mint húszezer CT rétegfelvétel bizonyítja, rák és minden más betegség esetében is.
Második Alaptörvény: Minden betegség két szakaszból áll. „Semmi sem létezik az ellenkezője nélkül.”
A trauma aktív szakasza és a feldolgozásé. A feldolgozás és feloldása a gyógyulás kulcsa és a cél, hogy a szervezet visszatérjen a trauma előtti egészséges állapotába. A tünet megjelenése a feldolgozás szakaszát jelzi. (A probléma, hogy általában ilyenkor fordul orvoshoz a páciens és kap diagnózist, prognózist a túlélési esélyeiről, ami sok esetben egy újabb óriási trauma, újabb védekezési mechanizmust indítva be, amit áttétként fognak nevesíteni. )
A feldolgozási szakasznak két azonos hoszszúságú fázisa van és következményekkel járhat, mint például a gyulladások, ezért szükség lehet a folyamatokat ismerő segítőre, különböző terápiákra, a páciens aktív részvételével.
Harmadik Alaptörvény: A daganatok és a rákkal egyenértékű megbetegedések egyedfejlődéstől függő (ontogenetikus) rendszere. „Az összetettség túloldalán minden egyszerű.”
A magzati fejlődés is ezt példázza, áthaladva az egyedfejlődés négy szakaszán. Az agy 9 hónap alatt fejlődik ki és az íve az evolúciós fejlődés mentén zajlik. A megszületés után pedig minden az alkalmazkodásról szól a túlélésért, a „falat”ról, valódi értelemben, mint táplálék és szimbolikusan, mint megszerzésre váró dolog és a „levegő”ről.
Negyedik Alaptörvény: A parányi élőlények, (mikrobák) egyedfejlődéstől függő rendszere „Önkéntes segítőitársaink az agyunk szolgálatában.”
Az köztudott dolog, hogy a testünkben lévő milliárdnyi baktérium, gomba és vírus szimbiózisban él velünk és nélkülük aligha volnánk életképesek. A feldolgozást követő helyreállító szakaszban a lebontásban a gombák, a baktériumok és a mikrobaktériumok a sepregetők, amíg a rendező építésben a vírusoknak van szerepük.
Ötödik Alaptörvény: A lényeg törvénye.
Ősi, belénk kódolt program az életben maradás törvénye, ami egyébként minden élőlényre, fajra vonatozik. Az pedig működtet egy biológiai különprogramot, amit az agy irányít, mivel minden, ami a külvilágból érkező inger, körülmény befolyással van a túlélésünkre, azon túl pedig a szükségleteinkre. Minden mindennel kölcsönhatásban van és a túlélést szolgálja, még a betegségeink is, tehát van értelmük.
Minden betegség a lélek üzenete, az agyunkon keresztül a testünkben nyilvánul meg. Esély, lehetőség számunkra, hogy tanuljunk belőle és visszatérhessünk a biológiai egységhez, a harmóniához, meggyógyuljunk.
Dr. Hamer módszere sok tízezer embernek hozott végleges gyógyulást. Aki szeretne elmélyülni a témában, vagy további információkhoz szeretne jutni a módszerről, ajánlom dr. Gelléri Júlia videóit a Youtube-on, aki a hameri gyógyítás szakavatott és nagytudású képviselője. https://youtu.be/P89rGoe0f5A?si=MddIUc3mSTJFrjxe
2. tézis: Nincs gyógyíthatatlan betegség, csak gyógyulásra képtelen alany, bár ennek is vannak minősített esetei.
a, esetben ezt választotta kilépése eszközéül. Ez esetben nincs az az Isten, aki ezt megváltoztatná. És valóban. Bár hatalma lenne, nem él vele, mert van szabad akaratunk a hogyanhoz és ezt ő tiszteletben tartja.
b, esetben, bár választhatna másképp, erről nem is tud, olyan mélyen belemerevedett a megszokásaiba, betonbiztos komfortzónájába, hogy képtelen feladatnak bizonyulna a változás, változtatás, mert vissza kéne bontania az alapokig, vagy ugrani a toronyból (Tarot XVI.) és az most fájdalmas.
3. tézis: Önmagában minden külső segítség kevés, a betegnek tevékenyen részt kell vennie a gyógyulása folyamatában.
„Az agy nem tesz különbséget valóság és képzelet között” dr. Joe Dispenza
„A közelmúlt pszicho-neuro-immunológiai kutatásai kimutatták, a relaxáció önmagában is képes az immunrendszer aktiválására: relaxáció után mérhetően nő pl. a ráksejtek elpusztítására szakosodott killer limfociták száma.” - dr.Valló Ágnes
Simonton tréning
Összefüggésben a fenti tézisekkel egy orvos házaspár dr. O. Carl Simonton radiológus orvos és felesége dr. Stephanie M. Simonton pszichoterapeuta a hagyományos és holisztikus orvoslás nézőpontjait és gyakorlatát ötvözve, egy módszert dolgozott ki a rákbetegek gyógyuláshoz segítésére, ez a Simonton tréning.
Megjelentettek egy önsegítő könyvet, aminek A gyógyító képzelet, a Belső erőforrásainkkal a rák ellen címet adták és amelyben esettanulmányokkal szemléltetik az elváltozások kialakulását és a gyógyulás útját. (A könyv kapható magyarul, az Egészségforrás gondozásában jelent meg.)
Gyakorlataik a relaxáció és az imagináció eszközeit használják az agy erőforrásainak mozgósítására a gyógyulás segítésére, nagyon hatékonyan.
És itt nyer értelmet az elején idézet mondat, mindig a jók mennek el előbb, ugyanis a daganatos elváltozások hátterében minden esetben a mások maga elé helyezése, az önkéntes fel-, és be nem ismert áldozati szerep és az ebből fakadó veszteség érzés is szerepet kap.
4. tézis: A rák genetikailag nem örökölhető, ahogy más elváltozások sem, ezt az újnak számító epigenetikai kutatások szintén alátámasztják.
A génjeink programokat hordoznak, (mint a számítógépeink), de hogy melyik program aktiválódjon és működjön éppen, azt mi választjuk ki, ez esetben a viselkedésünkkel … és nyomunk egy enter-t.
Készült egy riportfilm, amelyben Szentmihályi Szabó Péter beszélget dr Bruce Liptonnal az epigenetika felfedezőjével. Az alábbiakban idéznék néhány kardinális témábavágó mondatot a beszélgetésből, de javaslom a teljes beszélgetés megtekintését a megértéshez.
https://youtu.be/cO9Nf101fAw?si=1cjjrcinZRr1hFOu
„A legtöbben arra lettünk programozva, hogy a gének irányítják az életünket. Ha valakinek a családban volt rákos megbetegedése, cukorbetegsége, vagy szív és érrendszeri problémái, akkor azt gondolják, hogy a gének öröklődnek, és mivel benned vannak ezek a gének, hajlamos lehetsz ezekre a betegségekre. Ez a tudomány a Genetic Controll, ami azt jelenti a „gének által vezérelve”, ez az öröklődés áldozatává tesz minket.
Az új tudományban, az Epigenetikában az „epi” szó jelentése az, hogy valami „fölött”, a gének fölött. Amikor azt mondom „epigenetic controll” akkor azt mondom, hogy az irányítás a gének felett történik.
Most már tudjuk azt, hogy a tudatosságunk és az élethez való hozzáállásunk irányítják a génjeinket. A régi hiedelem szerint áldozatok vagyunk, de az epigenetika kimondja, hogy meg tudod változtatni a gének jellegét azáltal, ahogyan az életre reagálsz. Szóval nem az áldozatai, hanem a mesterei vagyunk a genetikánknak.”
Példaként magamból kiindulva, a velem született szívrendellenességem - amit egy műtéttel korrigáltak és nyilván így nem olyan, mint egy születetten egészséges -, sosem akadályozhatott meg abban, hogy teljes életet éljek, hogy szüljek, hogy a munkát is a vastagabb végénél ragadjam meg, hogy mindenből a lehető legjobbat hozzam ki, mert szeretem és élvezem az életemet.
A szüleim és az anyai nagymamám rákja, mint elhalálozási ok biztosan nem fenyeget, mivel felismertem azokat a mintákat, téves hiedelmeket, reagálásokat az életre, ami őket oda vezette.
Voltak, vannak és lesznek is kihívásaim, nyilván én is tárháza vagyok még számtalan régi programnak, de amivel én nem birkózom meg, a környezetemben mindig voltak és vannak, akik tudnak segíteni, hogy megtegyem - de senki sem helyettem és ez fontos! -, ahogyan erre én is mindig készen állok.
A személyiségünk, neveltetésünk, habitusunk, pillanatnyi érzelmi és fizikai állapotunk szerint reagálunk ugyanarra, vagy hasonló traumára az azokból kialakuló eltéréseinkre is, de egy biztos, mindannyiunknak megvannak az egyéni megoldásai, a módszerei, a segítői is, csak meg kell találnunk ezeket. És igen, válhatunk a génjeink mestereivé, ahogy ezt Lipton professzor tanítja.
