| RÉGIÓ |
SZOLGÁLAT PROFIT ÉS INGYENLEVES NÉLKÜL
Egy évvel ezelőtt teljes tájékozatlansággal taglaltuk, hogyan kellene kezelniük az egyházaknak a húsvéti ünnepkört. Okosabbak lettünk azóta? – Az egy esztendővel korábbi állapothoz képest van egy jelentős különbség. Akkor a román kormány rendkívüli állapotot hirdetett, és mindenféle tömegeket vonzó egyéb rendezvénnyel együtt betiltotta az istentiszteletek, misék tartását. Mindannyiunkban a félelem, a rettenet dolgozott, hiszen fogalmunk sem volt, mit hoz a korábban soha nem tapasztalt állapot. Lelkészek, hívek ostromoltak, hogy mi lesz a küszöbönálló nagyon fontos ünneppel. Akkor találtam ki, hogy a média, a Duna Televízió segítségével budapesti központtal tartsunk közös húsvéti istentiszteletet. Mindenki megteríti odahaza az Úr asztalát, Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának akkori lelkészi elnöke megtartja az istentiszteletet, és sok-sok emberrel együtt a vezényszavakra magához veszi az Úr testét. Kivételesen ezen a módon, hiszen az úrvacsora amúgy csakis közösségi cselekedet lehet. A püspöktársakkal való egyeztetés komoly teológiai vitákat is gerjesztett, végül azonban mindenki elfogadta az indítványt. Utólag is nagyon érdekes élménybeszámolók és beszélgetések születtek a rendkívüli helyzetben alkalmazott rendkívüli megoldásról.
KATÓ BÉLA | Mi indokolja, hogy egyházi szervezet legyen az Erdélybe irányuló magyarországi beruházások többségének a finanszírozója? Erről nyilatkozott a Figyelőnek húsvét előtt az Erdélyi református egyházkerület püspöke. Arról is kérdeztük, hogy milyen kihívásokkal kellett megbirkóznia az egyháznak az elmúlt esztendő járványkörülményei között.
– Fennáll a veszély, hogy gyakorlattá válik a rendkívüliség? – Nem. Az idei húsvétra úgy készülünk, hogy – legalábbis Romániában – a szabályok megtartása mellett, de templomban ünnepelünk. Egyházunk mindig a templomba való visszatérést szorgalmazta, ha korlátok között is, hiszen mi nem virtuális közösségeket szervezünk, hanem valóságosakat. Az egy pohárból és egy kenyérből való úrvacsorázás mindenesetre olyan kérdéseket erősített fel, amelyek egy ideje a járványtól függetlenül is foglalkoztatják a közösségeket. Nyugaton már elvetették az itthon még dívó gyakorlatot, de városi közösségekben néhány helyen már mifelénk is bevezették a kis poharak alkalmazását. A jelenlegi helyzetben természetesen nem tehetjük ki az embereket fölösleges veszélyeknek, ugyanakkor szabályozni kell a folyamatot, hiszen az ily módon kiosztott úrvacsorának nincs liturgiája. Teljes mértékben már nem tudunk visszatérni a korábbi gyakorlathoz – tartok tőle, hogy a fejekbe kiirthatatlanul beköltözött a kis bogár –, az egyháznak pedig ehhez az állapothoz kell alkalmazkodnia. A célkitűzésünk azonban nem lehet más, mint minél hamarabb és teljesebb mértékben visszatérni a közösségbe. Egészen pontosan oda is, mert a virtuális térben szintén óhatatlanul jelen kell maradnunk, ez a vírusperiódus nagy tanulsága. Nem utolsósorban azért, hogy ily módon is minél több embert igyekezzünk „behozni” a templomba.
– Az ünnepeken túl mi van a hétköznapokban? Például az egyházfenntartással? – Ebben a tekintetben kezdetben voltak félelmeink. Felmerült: ha nem lehet templomba járni, a hívek egyházi hozzájárulása is elmaradhat, és akkor bizony egy idő után a villanyszámla kifizetése is gondokat okozhat. Hála istennek kellemesen kellett csalódnunk: az emberek megértették a helyzetet, és az első lehetséges alkalommal borítékban vitték a teljes lezárás első két hónapjára szánt összeget. Sok helyen ez számított a közösség igazi vizsgájának, miszerint az egyház az emberekért van, de az emberek tartják fenn. Inkább a templomba járás sínylette meg a járványt. Helyenként a felére csökkent a padokba beülők száma – hiába, dolgozik a félelem az emberekben. És ott a másik veszély: egy idő után le is lehet szokni a templomba járásról. Ahonnan az emberek tömegével mennek el, csak egyenként térnek vissza, így aztán az is előfordulhat, hogy itt-ott gyakorlatilag újra kell alapítani a gyülekezetet. – Hogyan fest az egyházkerület újraindítási programja? Egyáltalán beszélhetünk ilyenről? – Természetesen vannak terveink a kiesések pótlására, bár még mindig nincs vége ennek a rémálomnak. Jóval öszszeszedettebb, takarékosabb költségvetést igyekszünk összeállítani és tanítani is a lelkészeinknek. A kolozsvári püspökségen például különböző osztályok összevonását tervezzük, a korábbi
58 | FIGYELŐ 2021/13
F_58-60-KatoBela.indd 58
2021. 03. 29. 16:44
