AMERIKAI KÜLPOLITIKA Biden berúgta

BIDEN BERÚGTA AZ AJTÓT

AMERIKAI KÜLPOLITIKA | A várakozásokkal ellentétben az új amerikai adminisztráció az elődjénél is keményebben lép fel Kínával szemben, lehetőséget kínálva Moszkvának és Pekingnek a szorosabb együttműködésre.

Nem váltak be azon jóslatok, hogy az USA új kormányzatának módosul a Kínával és az Oroszországi Föderációval (OF) kapcsolatos politikája, előbbivel szemben bizonyos fokig enyhül, utóbbival pedig keményebb lesz. Sok tekintetben Joe Biden nemrég megválasztott elnök határozottabban lép fel mindkét rivális katonai nagyhatalommal szemben, mint elődje. Ugyanakkor világszerte mind a szövetségesek, mind a vetélytársak körében bizonytalanság érződik a tekintetben, hogy az Egyesült Államok hosszabb távon miként kezeli majd Pekinget és Moszkvát.

JÓ EGÉSZSÉGET!

Két viszonyítási alap, tartóoszlop határozza meg az amerikai külpolitikát Biden alatt is: az USA nemzeti érdekei (politikaiak, katonaiak, gazdaságiak), másfelől az értékrendje (demokrácia, jogállamiság, szabad piacgazdaság). Egyelőre nem látni a pontos koordináta-rendszert, amely kijelölné, hogy a két tényező milyen mértékben alakítja Washington Pekinghez és Moszkvához való viszonyát. Gazdaságilag az Egyesült Államok számára a kínai kapcsolat létfontosságú, az OF-fel fenntartott viszony nem az. Az ázsiai óriás egyike a tengerentúli nagyhatalom három legfontosabb külkereskedelmi partnerének, Oroszország az első harmincban sincs benne. Katonailag viszont még keményebb dió Amerika számára, mint a Mennyei Birodalom. Hasonló bizonytalanság érződik az EU-ban is, ahol nem érvényes az amerikai tétel, hogy az OF nem jelentős gazdasági-politikai partner (elég csak az energiafüggőségre gondolni), noha Kína szilárdan tartja első helyét az unió külkereskedelmi partnereinek a rangsorában.

Első külpolitikai beszédében, ez év februárjában Biden egyértelműen Moszkvát helyezte a célkeresztbe mint ellenfelet, és Pekinggel kapcsolatban tárgyalásokat, kompromisszumos elemekkel megspékelt párbeszédet sejtetett. Azóta az Oroszországgal való viszonya alakításában még túl is ment a korábbiakon, és első nagy interjújában egyetértett kérdezőjével, George Stephanopoulosszal, az ABC kommentátorával abban, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök „gyilkos”. Ezután az OF vezetője jó egészséget kívánt Bidennek, majd felajánlotta: tartsanak nyilvános párbeszédet, vitát. Az amerikai elnök ezt nem fogadta el.

A nemzetközi média egy része „Kívánjon neked Putyin jó egészséget!”, humorosnak szánt ajánlással kommentálta az egyébként banális képsort, ahogy Joe Biden kevéssel az affér után az Air Force One elnöki különgép lépcsőjén háromszor is megbotlott. Majd komolyan elemezték, hogy az ezt követő pár napot a tuvai tajgában töltött orosz elnök báránybőrbe bújva ezzel a viselettel vajon mit akarhatott üzenni – és főleg kinek.

Brüsszel és Moszkva viszonya rosszról még rosszabbra fordult. A Lenta.ru elemzése szerint orosz diplomaták a kapcsolatok radikális romlását sem zárják ki. Oroszország az unió által életbe léptetett új büntetőintézkedésekre hasonlókkal válaszolt, s közölte: az EU lerombolta a kapcsolatokat. Ezzel egy időben az OF demonstratívan Kína felé fordult, amely viszonozta a közeledést.

Az alaszkai Anchorage-ben márciusban tartott első, magas szintű kínai–amerikai tárgyalás kudarcba fulladt. A két külügyminiszter párbeszéde szócsatába, kölcsönös vádaskodásokba torkollott. Most mindkét fél a szövetségeseivel konzultál, tábort erősít. Tony Blinken, az USA külügyi tárcájának a vezetője a NATO-, Biden az EU-vonalat konszolidálja. A kínaiak

BIDEN ELNÖK ESÉS KÖZBEN MEGKAPASZKODIK AZ AIR FORCE ONE KORLÁTJÁBAN. GYENGE FIZIKUM, ERŐS KÜLPOLITIKA

az oroszok mellett Irán, Szaúd-Arábia, a Közel-Kelet felé fordulnak. Feltűnő volt az is, hogy az alaszkai fiaskó után nem sokkal a távol-keleti országba látogatott Szergej Lavrov orosz külügyminiszter. Tárgyalásain Vang Ji kínai kollégájával demonstratívan kinyilvánították: még szorosabbra fűzik a két állam együttműködését. Elsőként India reagált. Visnu Prakas nagykövet, veterán indiai diplomata széles körű washingtoni és moszkvai tapasztalatok birtokában kifejtette, hogy az elsősorban Kínával szembeni szokatlanul kemény amerikai álláspont egymás karjaiba hajtja Pekinget és Moszkvát, ami Újdelhinek sem kedvez.

A HÁBORÚ FOLYTATÓDIK

Közben folytatódik a kereskedelmi háború Kína és az USA között. Washington mintegy 370 milliárd dollárnyi éves kínai behozatalt sújt a még a Trumpkorszakban bevezetett szankciók alapján, ami általában 25 százalékos büntetővámot jelent. Joe Biden új dimenziót nyit a két nagyhatalom szembenállásában: február végi elnöki rendeletében négy kulcságazat termékei kapcsán akarja radikálisan csökkenteni az ázsiai óriástól való importfüggést. Ezek: a számítógépcsipek, a nagy tárolókapacitású e-jármű-akkumulátorok, a gyógyszerek – beleértve a vakcinákat is –, valamint az elektronikai iparban kritikusan fontos ásványi anyagok. Az Egyesült Államokban felhasznált ritkaföldfém-alapú produktumok több mint háromnegyede Kínából származik. (Utóbbi nyersanyagok globális készleteinek a 37 százalékát a távol-keleti ország, 18 százalékát Brazília, 15 százalékát Oroszország birtokolja. Az USA részesedése nem éri el az 1 százalékot.)

Peking hatékony és Washingtont érzékenyen érintő visszavágást készít elő. Korlátozza azon ritkaföldfémek exportját, amelyek kulcsfontosságúak például a legmodernebb amerikai fegyverrendszerek, az F–35-ös lopakodó, többcélú vadászgépek gyártásában. A kínai stratégia része, hogy visszavonja ezekkel kereskedő vállalatait az Egyesült Államok által könnyen ellenőrzött börzékről (például a Londoni Fémtőzsdéről – LME), miközben felfuttatja a hazai parkettek (Hongkong, Sanghaj) ritkafém-kereskedelmét.

EGYSÉGBEN A NYUGAT

A Biden-korszak első hónapjainak eseményeit a nyugati szövetségesek várakozással és némi csalódottsággal követik. Európa számára is aggasztó, hogy romlanak a nemzetközi kapcsolatok, amelyeket a koronavírus-világválság tovább terhel. Egyelőre minden képlékeny, és a bizonytalanság légkörében új kapcsolatrendszerek, erőviszonyok formálódnak. A Nyugat egysége az elkövetkezendő hónapokban valószínűleg megszilárdul, hiszen az amerikai külpolitika pekingi és moszkvai fiaskói után az USA-nak nagyobb szüksége lehet a szövetségeseire, mint korábban. És az euroatlanti kapcsolatrendszeren, amelyet a Trump-éra meglehetősen szétzilált, bőven van mit javítani.

D. P.

A kínaiak az oroszok mellett Irán, Szaúd-Arábia, a Közel-Kelet felé fordulnak.