ELEMZÉS Enyhe támasz lesz az idén

ENYHE TÁMASZ LESZ AZ IDÉN AZ EXPORT

ELEMZÉS | Bár a 2020-as előzetes, becsült magyar külkereskedelmi adatok már megérkeztek, sok a bizonytalansági elem ez évre vonatkozóan.

A legfontosabb a bizonytalansági tényezők közül az, hogy nem tudjuk, miként alakul majd a GDP globálisan, Európában és Magyarországon 2021-ben. Ezért a legutóbbi nagy intézményi becsléseket nézve az IMF, az OECD vagy az Európai Bizottság sem ad értékelhető támpontot. Meglátásaik különböznek például a Pénzügyminisztérium év végi korrigált előrejelzésétől. A magyar szaktárca azt mondja, hogy a nettó export az idén pozitívan járul majd hozzá a gazdasági növekedéshez, de van olyan becslés is, amely szerint nem is lesz kiviteli többletnövekedésünk ebben az évben. A bizonytalanság abból adódik, hogy nem lehet tudni, miként alakulnak a pandémia miatti lezárások 2021-ben, a számunkra fontos európai piacokon és azon belül Németországban, valamint a közép-európai államokban milyen hosszú ideig lesznek korlátozások. Az optimizmusról tanúskodó novemberi prognózisok például még szinte teljesen normalizált egészségügyi helyzettel kalkuláltak erre az esztendőre vonatkozóan, míg most már tudjuk, hogy a lezárás belecsúszik a második fél évbe is, és a harmadik negyedév – amely nekünk a turizmus és a szállítás miatt döntő lesz – helyzete is kérdéses.

Amit tudunk még kiindulópontként, az az, hogy a múlt év második felében a feldolgozóipar nálunk nagyon szépen teljesített, ami azt is jelzi, hogy a – főleg autóipari és műszaki termékek összeszerelése révén – domináns gépipari és a feldolgozott produktumokat (elsősorban gyó gyásza ti készítményeket) előállító vállalatok működése viszonylag folyamatos, van piacuk. Tavaly az áruexport elérte a 100 milliárd euró feletti nagyságrendet, a csökkenése csak 4 százalék körüli lehetett, s aktívuma a válságok idején szokásos jelentősebb importesés révén másfél milliárd euróval nagyobb volt, mint 2019-ben. Ez részben ellensúlyozta a magyar szolgáltatásexport keserves esztendejét. Itt mintegy 28 százalékos zuhanás történt – főleg a nálunk erős szállítási tevékenység kiviteli oldalának 25-26 százalékos és a nemzetközi turizmus fogadásának 50 százalék feletti csökkenése miatt –, valamint a szolgáltatási kereskedelmi aktívum is visszaesett a 2019-es 8 milliárdos „csodálatos” szintről 4,5 milliárd euróra, az áruforgalom többlete alá. A két hónapos jó nyár ellenére 2020-ban a nemzetközi turizmusunk gyenge volt – ez különösen Budapestet érintette.

A külkereskedelmi teljesítmény ez év első negyedében a tavalyi viszonylag jó bázis – a nehéz intézkedések március folyamán jöttek – miatt még gyenge lesz, de a folyamatos feldolgozóipari munka miatt az egész esztendőre vetítve tartjuk a lépést a 2020-as produkcióval. (Ezt tükrözi a 2021. januári előzetes áruforgalmi adat is, amely szerint az import esése még meghaladta az exportét.) Talán a második negyedévben már a tavalyi, egyedi módon rettenetes helyzethez képest várható növekedés, az árukivitelben két számjegyű is, amely a harmadik

negyedben mérséklődik, de néhány százalékos pluszban marad. A szolgáltatásexport sokak szerint tavaly mélyponton volt. Némi javulás – a tavalyi 20 milliárd euró körüli bruttó és 4,7 milliárd euró fölötti nettó exportteljesítmény után – várható erre az évre. A 2019-es 4 milliárd eurós turisztikai rekordaktívumra azonban a járvány miatti óvintézkedések elhúzódása miatt esélyünk sem lesz. Ha a kontinensen elindul a turisztikai nyitás, az először inkább belföldön lesz érzékelhető. Ezért a jóslatom az, hogy a teljes (áruforgalmi és szolgáltatási) nettó export az idén csak enyhén fog hozzájárulni a GDP növekedéséhez, mert az áruimport várhatóan az EU-s pénzek felhasználása miatt is fokozatosan meghaladja a tavalyi ütemet.

Csalódásra számomra a mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitel ad továbbra is okot, hiszen az több mint egy évtizede nem tud kitörni a 2-2,5 milliárd euró körüli aktívumból. Pedig ez a terület reagál a legrugalmatlanabbul a válságra – enni és inni Európában hozzávetőleg (nagyobb hullámok nélkül) mindig ugyanannyit fogunk –, ezért az adottságaink miatt sem elégedhetünk meg az ír nettó agrárexport felével vagy a lengyel hatodával, hiszen ebben az ágazatban nagy a magyar tulajdoni hányad és ezzel a hazai tőkeképzés lehetősége.

Ez évre vonatkozóan két sajátos tény érdemel még említést. Az egyik az árfolyam kérdése, hiszen az utóbbi évtizedben legalább 100 forinttal gyengült hazai fizetőeszközünk az euróval szemben, ami az importon keresztül inflációt is gerjeszt. 2020 végén azonban nagy öszszegű – 4 milliárd eurós – állami devizakötvény-kibocsátásunk volt, ami a viszszafizetéskor egy további forintgyengülés esetén fájhat. Pedig az elmúlt tíz évben a hazai külkereskedelem sikerét támogatta, hogy a behozatal mérséklése és a kivitel segítése céljából a magyar pénz lassan, de folyamatosan gyengült. Mondhatjuk, hogy a versenyképességünket ezzel mozdítottuk elő, főleg azon környező országokkal szemben, amelyek beléptek az eurózónába vagy követték annak árfolyamát. (A szabadon lebegő és a nálunk enyhébben leértékelt lengyel és román fizetőeszköz is moderált árfolyamváltozáson ment keresztül.) Ez a folyamat a pozitív külkereskedelmi fordulat (amely segítette a devizaadósság leépítését) mellett azonban euróban nagyon leszorította a magyar órabért. A jó hazai munkaerővel együtt is olcsó helyre teszi az országot (mint termelési telephelyet) az értékláncokban. Másrészt nem támogatja az ár- és bérfelzárkózást, valamint a hazai gazdasági teljesítmény számszerű közeledését az EU vagy inkább az eurózóna átlagához, melyhez viszonyítva pedig legalább 75-80 százalékos szint lenne jó (ha belépünk az övezetbe, ha nem) a jelenlegi 60 százalék körüli mértékhez képest. Ezen

túlmenően a valuta leértékelése a magyar devizahitel-felvételt sem díjazza, márpedig a fent jelzett 4 milliárd eurós saját kibocsátás mellett akár ez évtől érkezhet a szinte kamatmentes, maximum 10 milliárd eurós hitel, amelyet az unió vesz fel helyettünk és nekünk (ha kérjük) a helyreállítási program keretében, de amely visszafizetendő lesz a következő generáció által. Azt tudjuk a hetvenes és a nyolcvanas évek tapasztalatait leszűrve, hogy mennyire keserves ezt megtenni, ha forintban a felvett összeg másfél-kétszeresét kell visszafizetniük a gyerekeinknek. Ezért arra számítok, hogy az utódaink iránt érzett (és az adósságráta csökkentése miatt alkotmányos) felelősséggel mostantól lassíthatjuk, sőt megállíthatjuk fizetőeszközünk gyengülését. 365-368 forint körül jó lenne stabilizálni a kurzust (a külső finanszírozási oldalról ez nem gond a bejövő EU-s források és a stabil működőtőke-állomány szintje miatt), még ha ez az eurózónáéhoz képest nagyobb inflációnk miatti enyhe felértékelés okán önmagában nem segíti az export-import mérleg javulását, nem szorítja le az euróban mért bért; de így még jobban előtérbe kerül a vállalati versenyképesség és a hatékonyság javításának a természetes szükségessége, mint ahogy az történt a baltiaknál vagy a szlovákoknál.

Másik érdekesség, hogy ez lesz az első olyan esztendő, amikor a brexit után az új uniós–brit preferenciális szerződés hatályos, és láthatjuk-érezhetjük majd ennek hatásait. Természetesen már a tavalyi átmeneti évben is lezajlottak azok a jelentős vállalati mozgások, amelyek a 2020. január 31-én megtörtént formális

londoni EU-ból történő kilépést reagálták le a külföldi tőke részéről, de a helyzet igazán most, 2021. január elsejétől, az angolok uniós belső piacon kívüli formális működésében mutatkozik majd meg. Már tavaly is csökkent a magyar kivitel a ködös Albionba – például a szolgáltatásoknál az átlagot meghaladó 40 százalékkal az utolsó negyedévben –, és ez valószínűleg az idén sem lesz másképp. Azt persze tudjuk, hogy nem is annyira az áruforgalomban lényeges a britek szerepe számunkra, hanem a szolgáltatások terén, ahol néhány éve az amerikaiakkal együtt a németek után sorakoztak a fontossági sorrendben. Fuvarozóink kinti üzletei és az idelátogató brit turisták budapesti költései, valamint a londoni pénzügyi nagy szolgáltatóknak történő hazai beszállítások például eddig is sokat jelentettek számunkra. Ennek az esztendőnek az új jogi helyzet gyakorlati és piaci konszolidálását kell eredményeznie. 2021 első fele még tavalyhoz képest is hozhat viszszaesést magyar–brit viszonylatban, de a második fél év már ezen a téren is a fellendülésé lehet.

Ha a kontinensen elindul a turisztikai nyitás, az először inkább belföldön lesz érzékelhető.

BECSEY ZSOLT közgazdász, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára