BATTHYÁNY-SCHMIDT MARGÓ

BATTHYÁNY-

SCHMIDTMARGÓ

„Célunk, hogy erősítsük a vidéki nőket: képzésekkel, pályázati lehetőségekkel. Emellett természetesen nagyon fontos a társadalomban őket megillető szerepük és hozzáadott értékük felismertetése, erősítése. Mára üzeneteink több mint ötezer résztvevőhöz jutnak el. A tagság növelése mellett azinformációk, valamint a jó hazai és nemzetközi példák átadását, a különböző támogatásokat tartom a leglényegesebbnek” – hangsúlyozta a Figyelőnek adott interjújában a Magyar Női Unió (MNU) elnöke.

Eddigi életútja folyamán többször is „ütközött” a nagypolitikával: sosem kívánt professzionális lenni? – Egyáltalán nem vonzott a politika, bár kétségtelen, hogy mindig az aurájában voltam. Pályafutásom emlékezetes része marad örökre, hogy a kilencvenes évek legelején az Antall-kormány gazdaságpolitikai államtitkárságán dolgozhattam, itt gazdasági kabineteket szerveztem. Élveztem minden pillanatát, mert akkoriban, negyven év szocializmus után világmegváltásnak tűnt a rendszerváltoztatás. Majd 2010-ben ugyancsak megcsapott a nagypolitika szele: a Vidékfejlesztési Minisztériumba kerültem, ahol nemzetközi kapcsolatokkal foglalkoztam. Ha már a „politikai szálat” említjük, idetartozik, hogy 2008-ban páran megalapítottuk az Új Társadalom Szalont, azzal a céllal, hogy megőrizze és terjessze a magyarság kulturális örökségét hazánkban és az Európai Unióban. Induláskor a társadalmi, gazdasági, kulturális elit képviselői tartottak előadást egy-egy témában, nagykövetek társaságában. Annak idején a KDNP is aktív részese volt ennek a kezdeményezésnek, a magam részéről ebben is a civil vonalat kerestem. – Antall Józsefet európai értelemben is történelmi léptékű államférfinak tekintik. Mekkora kihívás volt vele dolgozni?

– Kifogástalan úriember volt, de közvetett munkakapcsolatban álltunk. Amikor huszonévesként a gazdaságpolitikai államtitkárságon dolgoztam, feladatom volt az is, hogy tartsam a kapcsolatot a visszatelepült vagy visszatelepülni szándékozó üzletemberekkel, illetve az olyan történelmi családokkal, amelyek egykor politikai ok miatt hagyták el az országot. A néhai kormányfő közismert történelemrajongása miatt a szívén viselte ezt a területet. – Több diplomája van, idegen nyelveket is beszél, ráadásul az első férje német állampolgár volt. Nem morfondírozott azon, hogy végleg a Lajtán túl, a fejlett Nyugaton marad? – Az első férjemet Budapesten ismertem meg, itt volt orvostanhallgató. Első gyermekem, Nathalie ebből a kapcsolatból született. Éltünk Németországban, majd Svájcban is, a szívem azonban hazahúzott. – Második férje Batthyány Ádám nemzetközi bankár lett, aki BatthyányStrattmann Lászlónak, a szegények orvosának az unokája. Már elnézést, de nincs komplexusa, amikor is a rokonsággal, a főnemesekkel találkozik? – Ehhez a „feladathoz”, akárcsak a Batthyány névhez, fel kellett nőnöm. S nem attól lettem Batthyány, hogy Ádám elvett feleségül és két gyermeket szültem neki, Katát és Boldizsárt, hanem azért, mert már olyan dolgokat vittem véghez, amelyek igazán nemesek voltak. – Mondjon egy példát! – Egyszer kaptam egy névjegyet: ennek egyik oldalán az szerepelt, hogy özvegy Batthyány Lajosné gróf Zichy Antónia, a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyletének alelnöke. A szabadságharc után az özvegyek, az asszonyok szövetkeztek, hogy segítsék az árvákat és az egyedül maradt családanyákat, továbbá népszerűsítették a magyar termékeket, a „kincseket”. Korábban erről nem volt tudomásom. Úgy érzem, a történelem ismétli önmagát, mert valahol én is azt csinálom a Magyar Női Unió elnökeként, mint amit Zichy Antónia egykor. – Furán csengő szó most a „kincs”. Mit ért alatta? – Jelenleg a kincsek alatt általában a hungarikumokat értik. Ezzel az a probléma, hogy túl sok dologra ráfogják. A kincseink között pont úgy lehet egy étel, egy opera vagy éppen tehetségkutatás is. – Apropó: hogyan jött a Magyar Női Unió megalapításának az ötlete? – A minisztérium után az agrárkamarához kerültem, ahol ugyancsak nemzetközi feladatokkal és PR-ral, marketinggel foglalkoztam. Kapcsolatba kerültem a Copa-Cogecával, amely az EU egyik legnagyobb gazdaszervezeteket tömö-

rítő érdekképviselete. Ennek a szervezetnek számos ágazata van, többek között a vidéki nők munkacsoportja is. Miután nálunk ilyen nem létezett, 2013-ban 17 alapító taggal létrehoztuk a Magyar Női Uniót. Célunk, hogy erősítsük a vidéki nőket: képzésekkel, pályázati lehetőségekkel. Emellett természetesen nagyon fontos a társadalomban őket megillető szerepük és hozzáadott értékük felismertetése, erősítése. – Mekkora a tagság? Hol tartanak most? – Mára céljaink, üzeneteink több mint ötezer résztvevőhöz jutnak el. A tagság növelése mellett az információk, valamint a jó hazai és nemzetközi példák átadását, a különböző támogatásokat tartom a legfontosabbnak. Ennek szellemében számos programot és évente két nagy konferenciát szervezünk. Szintén célkitűzés, hogy az MNU-t nemzetközi vonalon is megerősítsük. – Budapesti hölgyeket nem is várnak a tagjaik közé? – Erről szó sincs. Mint említettem, egyfajta hiánypótló közösségi „szervezőNÉVJEGY

1966-ban, Budapesten született. Tanító-, majd tanárképzőre járt, ezek után jött a Külkereskedelmi Főiskolán a nemzetközi marketing szak. Később szociológiai és mentálhigiénés szakképesítést szerzett, majd biztonságpolitikát tanult. Tudományos munkák: a debreceni egyetemen vizsgálta a vidéki alkalmazkodási stratégiákat, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen elemezte a családon belüli deviáns viselkedéseket. Angolul, németül és oroszul beszél.

KEDVENCEK

Zene » Debussy Könyv » Malchiner Maximilian Péter: You are more! désként” alakult meg az MNU, immár nyolc éve. Az egyesület létrejöttét társadalmi innovációnak tartom, tekintettel arra, hogy missziónk a hagyományőrző, értékteremtő, a jelent és a jövőt formáló női szerepvállalás népszerűsítése. Trendin fogalmazva: a nők hozzáadott értékének a hangsúlyozása. S úgy gondolom, egyre fontosabb szerepet töltünk be a hazai állami és kormányzati intézményekkel, kamarákkal történő kapcsolattartásban, az információáramlás folytonosságának a biztosításában. – Léteznek külföldi példák, amelyeket lehet adaptálni? – Nézze, miközben szimpatikus az olaszországihoz hasonló családmodell vagy éppen a holland társadalmi berendezkedés is, elsődlegesen a magyarországi viszonyokra kell alapozni, azoknak megfelelően működni. – Eddig elméleti síkon beszélgettünk. Van valami kézzelfogható konstrukciója is az MNU-nak? – Például a helyben termelt termékek helyi értékesítésének a megteremtése, csakúgy, mint az egészséges élelmiszerek „terítése”, a családi gazdaságokban a női szerep megerősítése, valamint az innovatív technológiák preferálása. Miután a felmérések alapján minden negyedik hölgy vidéken él, Magyarországon pedig az elmúlt tíz évben növekedett az agráriumban foglalkoztatott nők aránya, rájuk koncentrálunk. A vidéki nő meghatározó tényezője az ágazatnak. – Mennyire írta át a terveiket a pandémia? – Elmaradtak az előre betervezett rendezvényeink, de online formában vagy személyesen, a szabályok szigorú betartásával most is tudunk szólni a nőkhöz. És egy ideig még eltarthat ez a helyzet, s miután az életünk aligha lesz olyan, mint 2020 előtt volt, egy-két esetben a tevékenységünk újradefiniálására, átgondolására is szükség lesz. Közben személyesen azon dolgozom, hogy létrejöjjön egy olyan közösségi tér, amelyben a civil kezdeményezéseink egy helyen tudnak majd jelentős hozzáadott értékeket teremteni.

SZAJLAI CSABA