Csak POZITÍVAN Magazin 23/05

Impresszum

Web: www.cspm.hu

E-mail: hello@cspm.hu

Szerkesztőség címe: Csak Pozitívan Média Kft. 2120 Dunakeszi

Erkel Ferenc u. 16/3

Telefon: 06 70/3210-420 06 20/2303-568

Czeczon István alapító-tulajdonos-főszerkesztő czeczon.istvan@cspm.hu

Munkatársak: Balázs Krisztina, Dr. Bagi Gabriella, Balla Anita, Barna Berni, Bedő Zsuzsanna, Blogi, Botyánszky Szilvia, Bódogh Gabriella, Búza Judit, Czeczon Vanda, Diana Meral Yamak, Dudás Diána, Fényhalmi Beatrix, Friedmann Tamás, Gódor Anita, Gürtler Szilvia, Gyurkovics Eszter, Hargitai Andrea, Hajnal Evelin, Kiss Fruzsina, Komocsin Laura, Kovács Brigitta Efi, Kovács Katalin, Kovács Márta, Landgraf Arnold, Lina Roedger, Miller Kiara, Mayer Petra, Nagy Zoltán, dr. Nagyné Vácity Eszter, Dr. Németh Noémi, Páli Patrícia, Petkovics Alexandra, Pető Csilla, Rónai Katalin, Serfőző György, Sivák Enikő, Szász Dávid, Szeghy Krisztina, Szilágyi Katalin, Törökné Hajdu Judit, Udvar Melinda, Újvári György, Veres Mónika

Hirdetésszervezés: marketing@cspm.hu

Sales és marketing vezető: Petkovics Alexandra petkovics.alexandra@cspm.hu ertekesites@cspm.hu

Tördelés-szerkesztés: Czeczon István

Üdvözlet az olvasónak!

Köszöntöm Kedves Olvasó!

Jöhet a nyár és hogy könnyeden tudjuk magunkat beleengedni:

Van nekem egy óvodáskori legjobb barátom, Viktor. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Gyerekként együtt játszottunk, együtt készültünk rajzversenyre - egyébként kiváló grafikus lett -, jártunk angol fakultációra, egyformán kreatívak vagyunk stb.

46 évesek vagyunk, no nem öregek, de kb. a felénél a lehetségesnek. A szüleim ennyi idősek voltak, mikor házasodtam. Tehát viszonyítgatok. Szóval Viktorral tartjuk a kapcsolatot, majdnem mindennap írunk. Ám azt vettem észre, hogy egyre többször azt, hogy épp melyik híres ember, egykori idolunk, kedvenc színészünk, zenészünk halt meg. Vannak időszakok, mikor ez nagyon sűrű. Persze lehet mondani, hogy mindig halnak meg emberek, híresek is... De nekem ezek a hírességek úgy vannak meg a fejemben, mint mikor gyerek voltam, játszottam a szőnyegen a szobámban és pl. ő szólt a rádióból. Őt láttam a tévében. Kortalanok.

Nem celebekről beszélek, nem, nem. Azokról, akiken felnőttem, felnőttünk. Ezeknek az embereknek mélysége volt, értéket képviseltek. Ezért is lehettek az ikonjaink, idoljaink. Nem percemberek voltak, nem a pillanatnyi hírnévért tették, amit tettek.

A napokban is elment egy híres énekesnő. 83 éves volt. El sem hiszem. Viktor világított rá nekem a halálhír miatti első döbbenete után, hogy bizony gyermekkorunk sztárjai is velünk öregszenek. Minél jobban idősödünk, annál több hírességünk megy el. A világunk hal meg, gyermekkorunk világa, akiken felnőttünk: színészek, tévések, zenészek. De ők azért sokat hagytak a világra örökségül...

E sorok írásakor pedig Suhajda Szilárdról kaptam meg a hírt, aki egyedül van fent a világ tetején és oxigén és serpa segítő nélkül igyekezett megmászni a Csomolungmát, hogy beszüntették a keresését. Az érte küldött profi serpa vezetők nem találták meg sem őt, sem a nyomait a Hillary lépcsőnél.

Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódva foglalkozunk e havi lapszámunkban a gyász feldolgozás kérdésével. Természetesen nem csak személyt gyászolhatunk, élethelyzetet, elszalasztott esélyt, munkahelyet, kedvenc háziállatot stb. Kezdésként a hozzánk közel álló személyhez köthető gyász érzését nézzük meg. Következő lapszámainkban a feldolgozással és egyéb más aspektusaival is foglalkozunk.

Magazinunkat szemlézi az Observer

Havi rendszerességgel megjelenő digitális kiadvány, pdf formátumban. A Csak Pozitívan Média Kft. fenntart minden, a lap bármely részének bármilyen módszerrel, technikával történő másolásával és terjesztésével kapcsolatos jogot. A laphoz tartozó oldalak tartalmát és kialakítását nemzetközi és magyar törvények védik. A Csak Pozitívan Média Kft. pontos és hiteles információk közlésére törekszik, de a tájékoztatásból fakadó esetleges károkért felelősséget nem vállal. A cikkek és hirdetések tartalmáért a szerzők és hirdetők vállalják a felelősséget.

Írunk arról, hogy mi is maga a tudat, tudattalan, tudatalatti. Szó lesz a bizonyítványosztáskor fellépő stresszről, annak szülői oldalról való kezeléséről és a gyermekhez való hozzáállásról. Több oldalról közelítjük mostantól meg a festészetet, mint kreatív alkotó folyamatot és mint terápiás foglalkozást. Ezek mellett még számos érdekes témát járunk körbe és megyünk a mélyükre, sok hasznos információt adva ezzel Kedves Olvasóinknak. *****

Látogassák meg honlapunkat: www.cspm.hu!

Ne feledjék, magazinunkban a tartalom, a linkek és a hirdetések kattinthatóak. Várjuk felületeinken! A tudatos emberek minket választanak!

A média változik, és mi kezdtük el!

Jó olvasást kívánva a teljes szerkesztőség nevében! Csak POZITÍVAN!

Czeczon István Alapító, tulajdonos, főszerkesztő

TARTALOM

(INTERAKTÍV - BÖKJ A CIKK CÍMÉRE)

Üdvözlet az olvasónak >>> 3. Zsugorodnak a világ nagy tavai >>> 6. Lakhelyek válhatnak élhetetlenné az éghajlatváltozás miatt >>> 8.

Süllyed New York is folyamatosan >>> 11.

RÖVID HÍREK, érdekességek >>> 13-14.

Friss WMO jelentés: 50 év, 2 millió halottklímaváltozás >>> 15.

Még fejfájósabb évtizedek jöhetnek a klímaváltozás miatt >>> 16.

3,6 tonna az eredmény: PET Kupa a Maroson >>> 20. Pannóniai növényföldrajzi régió bennszülött növényeinek leltára >>> 22.

JÖJJ, NÉZD A KILIMANDZSÁRÓT! >>> 26.

Szeretni semmi >>> 30.

TÜNDÉRKERT >>>

32.

GAZDASÁGI ENERGIA KÖZÖSSÉGEK >>> 34.

Egy csepp vér is elég >>> 40. Milyen is a veleszületett immunitás

evolúciója? >>> 41.

AI segítségével fedeztek fel egy új baktérium-ölő antibiotikumot >>> 43.

Túl fáradtak vagyunk, hogy egészségesebben

éljünk >>> 45.

Agyimplantátum segítségével újra jár egy lebénult férfi >>> 47.

Az elhízás veszélyes a gyerekek életére >>> 49.

NYÁRI VEGÁN KÖRUTAK AZ EURÓPAI UNIÓBAN –

1. RÉSZ >>> 54.

Magán egészségügyi beavatkozások - Hogyan vágjunk bele? >>> 62.

5+1 tipp, hogy az utazásaid költséghatékonyak legyenek >>> 65.

Globális üzlet, amit bárhonnan

irányíthatsz >>> 68.

Vigyázzunk szellemi termékeinkre –Helyreigazítás >>> 69.

Tudatosan a győzelem felé >>> 72.

Váratlan helyzetekre pénzügyi tartaléka keveseknek van >>> 75.

Mert ugye brandelünk? >>> 78.

AZONOSÍTÓRUHÁZAT: HOGYAN TALÁLJUK MEG A SAJÁT STÍLUSUNKAT? >>> 85.

„Szeretem, ha az emberek különlegesek”Interjú Vámos Robival >>> 88.

Festőjáték és formuláció – a szabad festésről másképp >>> 98.

Építő Szavak – finisben a házi feladatunk >>> 102.

Streaming óriások hálójában >>> 104.

Nyelvi kincseink 1. rész >>> 106.

ELVÁLIK AZ OCSÚ A BÚZÁTÓL >>> 114.

TUDAT, TUDATALATTI, TUDATOSSÁG >>> 122.

CSILLAG-JELEK >>> 126.

Maradj motivált az életedre! – aláírtad a szerződést, amikor megszülettél! >>> 128. Az emberi élet értéke(s)! >>> 132.

A GYÁSZ >>> 135.

Segítség! Nem találok társat! Mit tehetek? >>> 140.

Felismerés-morzsák a végtelenből... >>> 144.

„De nehéz az iskolatáska...” - avagy mit ne mondjunk szülőként bizonyítványosztáskor? >>> 146.

End(o)station >>> 151.

Ajánló: Kiket engedünk be valójában az életünkbe? >>> 156.

A magyarok harmada járt magánorvosnál tavaly >>> 158.

Zsugorodnak a világ nagy tavai

Egy friss tanulmány szerint a világ nagy tavainak és víztározóinak több mint fele zsugorodott az 1990-es évek eleje óta elsősorban az éghajlati válság és az emberi fogyasztás miatt - írta a The Guardian online kiadása.

Egy nemzetközi kutatócsoport arról számolt be, hogy a világ néhány legfontosabb édesvízforrása - az Európa és Ázsia közötti Kaszpi-tengertől a dél-amerikai Titicaca-tóig - csaknem három évtizeden keresztül évente mintegy 22 gigatonnányi vizet veszített, ami megegyezik az Egyesült Államok teljes 2015. évi vízfelhasználásával.

Fangfang Yao, a Virginiai Egyetem felszíni vizekkel foglalkozó szakértője és a Science című folyóiratban csütörtökön közzétett tanulmány vezető szerzője szerint a természetes tavak csökkenésének 56 százalékát az emberi fogyasztás és a globális felmelegedés okozta, a tudósok szerint az utóbbi nagyobb arányban.

Az éghajlatkutatók általában úgy vélik, hogy az éghajlatváltozás következtében a világ száraz területei szárazabbak lesznek, a nedves területek pedig nedvesebbek, de a tanulmány még a nedves régiókban is jelentős vízveszteséget állapított meg.

"Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni"mondta Yao.

A kutatók csaknem kétezer nagy tavat vizsgáltak műholdas mérések, valamint éghajlati és hidrológiai modellek segítségével. Kiderült, hogy a fenntarthatatlan emberi használat, az esőzések és a lefolyás változásai, az üledékképződés és a hőmérséklet emelkedése világszerte a tavak

vízszintjének csökkenését eredményezte. A zsugorodás a vizsgált vizek 53 százalékát érintette 1992 és 2020 között.

Ez világszerte közel kétmilliárd ember életére van közvetlen hatással, és az elmúlt években számos régióban vízhiánnyal kellett szembenézni.

A tudósok régóta hangoztatják, hogy a globális felmelegedés mértéke nem haladhatja

meg az 1,5 Celsius-fokot, ha el akarjuk kerülni az éghajlatváltozás legkatasztrofálisabb következményeit. A világ jelenleg körülbelül 1,1 fokkal melegedett az ipari forradalom előtti globális átlaghőmérséklethez képest.

fotó:TASR/AP

A tanulmány szerint a fenntarthatatlan emberi használat okozza a közép-ázsiai Aral-tó és a közel-keleti Holt-tenger vesztét, míg az afganisztáni, egyiptomi és mongóliai tavakat a hőmérséklet emelkedése szárítja ki.

A tavak negyedében emelkedett a vízszint, gyakran gátépítések következtében, ahogy az a Tibeti-fennsík belső területein történt - derült ki a kutatásból.

Aral tó

Lakhelyek válhatnak élhetetlenné az éghajlatváltozás miatt

Emberek milliárdjainak lakhelye válhat élhetetlenné az éghajlatváltozás okozta példátlan hőmérséklet-emelkedés és szélsőséges időjárás miatt - írta a The Guardian online kiadása egy friss tanulmányra hivatkozva.

A világ a jelenlegi cselekvési tervekkel a 2,7 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés felé halad, és ez azt jelenti, hogy 2030-ra kétmilliárd ember élhet olyan helyen, ahol az éves átlaghőmérséklet meghaladja a 29 fokot. A múltban nagyon kevés közösség élt ilyen feltételek között.

A tudósok szerint ennek következtében akár egymilliárd ember is útra kelhet a hűvösebb helyek felé, bár az élhető éghajlattal bíró területeken is gyakoribbak lennének a hőhullámok és a szárazságok.

Ha sikerülne azonnali lépéseket tenni a széndioxid-kibocsátás csökkentése és a globális átlaghőmérséklet-emelkedés 1,5 fok alatt tartása érdekében, azzal 80 százalékkal - 400 millióra -

lehetne csökkenteni azok számát, akik lakhelye élhetetlenné válik az éghajlatváltozás miatt.

A nagy népességű és már most is meleg éghajlatú országokban a legtöbb ember számára élhetetlenné válna az időjárás, és India, illetve Nigéria szembesülne a legsúlyosabb változásokkal.

India lakossága már most is szenved a szélsőséges hőhullámoktól, és egy nemrégiben készült

tanulmány szerint az 1991 és 2018 között a nyári hőség miatt történt halálesetek több mint egyharmada közvetlenül az ember okozta globális felmelegedés számlájára írható.

mény, a tanulási képesség, a termésátlag, valamint a felmelegedés kedvezőtlen hatással van a terhességekre, és növeli a konfliktusok és a járványok esélyét.

A The Guardian által szemlézett kutatást vezető Tim Lenton, a brit Exeteri Egyetem munkatársa rámutatott, hogy a globális felmelegedés költségeit gyakran pénzügyi értelemben fejezik ki, holott az éghajlati vészhelyzet kezelésének elmulasztásából eredő emberi költségek is hatalmasak. Lenton elmondta: a gazdasági becslések szinte

Marten Scheffer, a holland Wageningen Egyetem professzora, a tanulmány egyik szerzője szerint a beszűkülő életterek miatt akár egymilliárd ember is útra kelhet a hűvösebb éghajlatú területek felé.

A Nature Sustainability című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerzői megjegyezték: az emberi civilizáció 13-25 Celsius fok közötti éves átlaghőmérsékletű területeken virágzott a múltban. Az ettől eltérő éghajlatú területeken magasabb a halálozási ráta, alacsonyabb a termésátlag és a gazdasági növekedés.

mindig nagyobb hangsúlyt helyeznek a gazdagokra és a már élő emberekre, szemben a szegényekkel és a jövőben születendőkkel. Hozzátette: ez az első tanulmány, amelyben igyekeztek minden szempontot figyelembe venni, és minden embert egyenlően fontosnak tekinteni.

Csi Hszu, a kínai Nankingi Egyetem munkatársa, a kutatócsoport tagja kiemelte: a növekvő hőmérséklet miatt emelkedhet a halálozási ráta, csökkenhet a termelékenység, a kognitív teljesít-

Jelenleg mintegy hatvanmillióan élnek ezen az éghajlati kereten kívül - húzták alá a kutatók. Azonban a globális átlaghőmérséklet minden egyes 0,1 fokos emelkedésével további 140 millió ember kerül élhetetlen éghajlati körülmények közé. A kutatók számításai szerint, ha a felmelegedés tovább folytatódik, akkor 2030-ra kétmilliárd, 2090-re pedig 3,7 milliárd ember kerül az "éghajlati résen" kívülre.

A legrosszabb forgatókönyv szerint, ha az éghajlat a vártnál érzékenyebben reagál a légkörbe kerülő üvegházhatású gázokra, a globális átlaghőmérséklet 3,6 fokkal emelkedhet, és a világ népességének csaknem fele élhetetlen éghajlati körülmények közé kerülne.

Süllyed New York is folyamatosan

Évente átlagosan egy-két millimétert süllyed New York a felhőkarcolóinak súlya miatt - állítja egy új kutatás, amely szerint ez növeli a globális felmelegedés miatt emelkedő tengerszint okozta árvízveszélyt.

A New Yorkot körbefogó tengervíz szintje 1950 óta mintegy 22 centimétert emelkedett, a század végére a klímaváltozás okozta szélsőséges viharokkal járó jelentős árvizek négyszer gyakoribbak lehetnek a jelenleginél.

Az Earth's Future című folyóiratban közzétett tanulmány szerint a metropolisz tengerszinthez közel koncentrálódott 8,4 milliós lakosságát különböző mértékben fenyegeti a vízszintemelkedés és az árvízveszély - számolt be róla a The Guardian.

A kutatók hangsúlyozták, hogy a tengerszint emelkedése és a hurrikánok intenzitásának erősödése együttesen egyre súlyosabb problémát jelent az óceán- és folyóparti területek mentén. És ehhez járul hozzá a város építményeinek tömege.

A kutatók számításai szerint az épületek - köztük a híres Empire State Building és a Chrysler Building - 762 millió tonnát nyomnak, ami nagyjából 140 millió elefánt súlyának felel meg. A hatalmas tömeg különböző minőségű talajra

nehezedik. A legnagyobb felhőkarcolók szilárd kőzetre, például palára épültek, de homokos, agyagos alapra is építkeztek, ami hozzájárul a süllyedéshez.

A kutatók szerint a tendenciát erősíti, hogy az utolsó jégkorszak végén visszahúzódott gleccserek nyomán Amerika keleti partvidékének egy része természetes módon is süllyed.

Tom Parsons, az amerikai földtani intézet geofizikusa, a kutatás vezetője hangsúlyozta, hogy nem kell azonnal pánikba esni, ugyanakkor tudatában kell lenni, hogy a süllyedés növeli az áradások okozta kockázatot.

A nagy épületek megépítése nem volt hiba, de tisztában kell lenni azzal, hogy minden újabb építkezés egy kicsit jobban nyomja a talajt.

2012-ben a Sandy hurrikán okozta áradás miatt New Yorkban víz alá kerültek a metróhálózat egyes részei, és áramkimaradások is voltak. 2021ben az Ida hurrikán városrészeket öntött el, és számos halálos áldozata is volt az árvíznek. A tudósok szerint a klímaváltozás hatása súlyosbította mindkét természeti katasztrófát.

Parsons hangsúlyozta, hogy New Yorknak és más tengerparti városoknak is fel kell készülniük az áradások okozta veszélyekre.

RÖVID HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK

A Google Magyarországra is kiterjeszti árvíz-előrejelző felületét

Minden ötödik hazai cég tervezi a mesterséges intelligencia használatát

A cégek 15 százaléka már használ mesterséges intelligenciára épülő megoldásokat, és minden ötödik tervezi ilyen szoftver bevezetését a hatékonyság növelése érdekében - derül ki az egyik legnagyobb állásportál nyilvánosságra hozott felméréséből, melyben 197 vállalatot kérdeztek meg.

A közlemény szerint a Google már régóta dolgozik azon, hogy a mesterséges intelligencia segítségével segítsen kezelni az éghajlati válságot; az erőfeszítések részeként 80 országra terjeszti ki árvíz-előrejelzési kapacitásait.

A válaszadók 62 százaléka nyilatkozott úgy, hogy még sosem használt, míg negyedük nem tudja, hogy használt-e már MI alapú megoldást.

A tapasztalattal rendelkezők a ChatGPT-t említették spontán módon. A támogatott kérdésfeltevéskor azonban jóval többen jelezték, hogy használtak már beszéd- és arcfelismerő rendszert, drónt, virtuális asszisztenst, robotot, képelemző szoftvert vagy önvezető autót. Mindössze 3 százalék volt azok aránya, akik nem alkalmaztak még semmilyen MI alapú megoldást.

A felmérésből kiderül: a megkérdezettek 4 százaléka alkalmazott már a munkaerő toborzásnál mesterséges intelligenciát, és erről kedvező tapasztalatokat szereztek: lerövidíti a toborzásra szánt időt, segíti az objektív döntéshozatalt. A válaszadók az MI nyújtotta lehetőségeket elsősorban a toborzási kampányok tervezésében (72 százalék) és kiértékelésében (85 százalék) tudják elképzelni. A megfelelő jelöltek megtalálásához 77 százalék használná, míg az álláshirdetés megírásához 64 százalék, a minőségi jelöltek kiválasztásában pedig 53 százalék.

A szolgáltatás 60 új, afrikai, ázsiai-csendes-óceáni, európai, dél- és közép-amerikai országgal bővül, köztük Magyarországgal is.

A kormányok, segélyszervezetek és magánszemélyek ezekben a régiókban mostantól akár már hét nappal korábban (48 órával hamarabb, mint tavaly) hozzáférhetnek a kritikus információkhoz. Így a Flood Hubnak, a Google platformjának köszönhetően felkészülhetnek az árvizekre és alkalmazkodhatnak a változó körülményekhez.

A felület 460 millió ember által lakott területen jeleníti meg a folyóvízi árvizek előrejelzéseit, megmutatva, hogy azok mikor és hol fognak bekövetkezni - áll a közleményben.

Tíz település nyert madárvédelmi eszközöket az MME pályázatán

Csaknem ezer madárvédelmi és ismeretterjesztő eszközt helyezett ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tíz olyan hazai településen, amelyek az MME által kiírt "Madárbarát település mintaprojektre" nyertes pályázatot adtak be.

A felhívásra 53 település pályázott, közülük hirdették ki azt a 10 nyertes települést, amelyeket madárvédelmi, denevérvédelmi eszközökkel, szaktanácsadással és tanösvénnyel látott el az egyesület - közölte az MME szerdán.

RÖVID HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK

Gyorsítja a felmelegedés a növények fejlődését

A nyertes települések (vagy nagyobb városok esetén településrészek): Lócs, Halastó, Sümegcsehi, Csincse, Pilisborosjenő, Rácalmás, Komárom, Encs, Győr - Ménfőcsanak és Budapest 22. kerülete.

A közlemény szerint a projekt során 672 darab különböző típusú odút, 10 darab fecskelakótelepet összesen 320 fecskefészekkel, 250 kilogramm méhlegelő magkeveréket és 200 ismertető táblát adtak át a nyertes pályázóknak. Az eszközök szakszerű kihelyezésében az MME helyi csoportjainak önkéntesei segédkeztek.

Kedvez a mezőgazdaságnak a mostani időjárás, a felmelegedés gyorsítja a növények fejlődését - olvasható a Fruitveb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács hétfői közleményében.

A mintaprojektben résztvevő települések 5 évig kötelesek karbantartani és ellenőrizni az eszközöket, amelyben az MME munkatársai, a helyi csoportok önkéntesei is segítenek - áll az MME közleményében.

Az előző hetek hűvös időjárása lassította ugyan a növekedést, az eső ugyanakkor segített, bőven jutott a mélyebb talajrétegekbe a csapadékból, helyenként a belvíz is megjelent. A felmelegedés miatt ezek napokon belül eltűnhetnek, a csapadékhajlam csökken, tartós eső nem is várható a héten - írták az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) előrejelzése alapján.

Az agrometeorológiai elemzés szerint a kalászosok a virágzás, a repce a szemképződés fázisában, jó időben kapott nedvességet. A kukoricának és a napraforgónak főleg az Alföldön volt szüksége esőre. A napokban kezdődött felmelegedés segíti a további fejlődést, bár a tartós levélnedvesség miatt a kórokozók is gyorsan szaporodnak - tették hozzá.

Az MME az évtizedek óta futó lakossági Madárbarát kert program sikerére alapozva 2022 májusában hirdetett pályázatot önkormányzatok részére Madárbarát település mintaprojektek megvalósítására. A Madárbarát település mintaprojektre olyan önkormányzatok pályázhattak, amelyek közterületein, intézményeiben még nincsenek madárvédelmi eszközök (odúk, odútelepek) kihelyezve.

Az OMSZ honlapján közzétett térképes összesítések szerint az előző hét közepéig Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében és Hajdú-Bihar vármegye egyes részein esett a legkevesebbet. Az előző 30 nap során a Tiszántúl nagyobb részén, valamint kisebb területeken a Tiszától nyugatra is kevés volt az eső.

Friss WMO jelentés:

50 év, 2 millió halott - klímaváltozás

A szélsőséges időjárási, éghajlati és vízzel kapcsolatos katasztrófák következtében 1970 és 2021 között több mint 2 millió ember halt meg 11 778 tragikus eseményben, és a gazdaságot mintegy 4,3 ezer milliárd dollárnyi veszteség érte - közölte a Meteorológiai Világszervezet (WMO) frissen kiadott jelentésében.

A WMO a hétfőn kezdődött, négyévente megrendezett Meteorológiai Világkongresszus előtt hozta nyilvánosságra az új adatokat a honlapján.

Bár a gazdasági veszteségek nőttek, a nemzetközi szervezet adatai szerint az elmúlt ötven évben az időben történő riasztásnak és a szervezett katasztrófavédelemnek köszönhetően csökkent a halálos áldozatok száma. A bejelentett halálesetek 90 százaléka a fejlődő országokban történt.

A mögöttünk álló 51 évben csak az Egyesült Államokat 1,7 ezer milliárd dolláros veszteséget könyvelhetett el, ami a világ gazdaságát érő veszteség 39 százalékát jelenti. Ugyanakkor a legszegényebb országok és a kis fejlődő szigetállamok aránytalanul nagy árat fizettek gazdaságuk méreteihez képest.

"Az időjárással, éghajlattal és vízzel kapcsolatos veszélyek sajnos a legsebezhetőbb közösségeket sújtják" - mutatott rá Petteri Taalas, a WMO

főtitkára - A múltban tíz és százezrek halálával kellett számolni, de a korai riasztásnak és a katasztrófavédelemnek köszönhetően ez az idő elmúlt. Példaként a közelmúltban Mianmarban és Bangladesben pusztító Mocha ciklont említette, és kiemelte, hogy a "korai figyelmeztetések életeket mentenek".

A WMO a katasztrófák "járványtanát" kutató központ (CRED) vészhelyzeti eseményekről vezetett adatbázisából merítette a jelentés adatait. A 2020-ban és 2021-ben feljegyzett 22 608 haláleset a halálozás további csökkenését jelzi az előző évtized éves átlagához képest. A gazdasági veszteségek növekedését ugyanakkor a viharkategóriának tulajdonították.

A WMO azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2027-re a korai előrejelző rendszert a világon mindenhol bevezessék. A hétfőn kezdődött kongresszuson ennek megoldási lehetőségeiről is tanácskoznak.

Még fejfájósabb évtizedek jöhetnek a klímaváltozás miatt

Egyre több vizsgálat támasztja alá, hogy a klímaváltozás és a légszennyezés hatására súlyosbodhatnak a különböző neurológiai betegségben, demenciában vagy például migrénes fejfájásban szenvedő betegek tünetei - közölte a Másfélfok - Éghajlatváltozás közérthetően című szakportál, melynek a Greendependent Intézettel együtt lapunk is médiapartnere.

"Bár az orvosmeteorológia összetett tudományterület, és a problémák sok kockázati tényezőhöz köthetőek, egyre több vizsgálat támasztja alá, hogy a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámok, szélsőséges időjárási események, a nagy hőmérséklet-ingadozás és a légszennyezettség együttesen súlyosbítják nemcsak a migrén, de a demencia és más betegségek kockázatait is" - írta Szabó Amanda Imola meteorológus, éghajlatkutató.

Szabó Amanda Imola a cikkben ismertette azt a Neurology című folyóiratban megjelent értékelő kutatást, amelyben 364, az éghajlatváltozásról, a szennyező anyagokról, a hőmérsékleti szélsőségekről és a neurológiai betegségekről szóló tanulmányt vizsgáltak meg és értékeltek a kutatók.

Eredményeik szerint a szélsőséges hőmérséklet és a változékonyság egyaránt összefügg a sztrók előfordulásával és súlyosságával, a migré-

nes fejfájással, a demenciában szenvedő betegek kórházi kezelésével és a szklerózis-multiplex fellángolásával - mutatott rá az éghajlatkutató.

Mint írta, a különböző stresszfaktorok szezonálisan és regionálisan is változhatnak, így míg például az egyik évszakban a hőség, a relatív páratartalom, addig egy másikban a légszennye-

ző anyagok "versenyeznek" fejfájásunk fő kiváltó okáért.

Kitért egy másik tanulmányra is, amelyben a kutatók a hőmérséklet mellett más időjárási változót is vizsgáltak, így például a páratartalmat, a légszennyezettséget és a légköri nyomás változását. Arra a következtetésre jutottak, hogy a magasabb hőmérséklet és az alacsonyabb légköri nyomás összefüggésben áll többféle fejfájás nagyobb kockázatával, nem csak a migrénnel.

Emellett az éghajlatkutató beszámolt arról, hogy a Neurology című folyóiratban megjelent kutatásban a szakértők értékelték a légszennyezettség fejfájással és más egészségügyi problémákkal kapcsolatos hatásait is.

Eredményeik alapján a felmelegedés okozta kockázatok mellett a légszennyező anyagok, különösen a finomszemcsés szálló por (PM2.5)

részecskéknek és a nitrátoknak való kitettség a fejfájásos esetek mellett kapcsolatba hozható például a sztrók előfordulásának és súlyosságának fokozódásával, Parkinson-kórral és a szklerózis-multiplex tünetek erősödésével.

Szabó Amanda Imola érzékeltetve az érintettek számát kitért arra, hogy 2019-es adatok alapján a magyar lakosság 4,4 százaléka szenvedett erős fejfájástól, migréntől, míg az USA-ban ez az arány 14 százalék volt.

"Az egészségügyi és szociális ellátórendszereknek fel kell készülniük a rendkívüli helyzetek, elsősorban a hőhullámok hatásainak megelőzésére és csökkentésére. Ehhez jól működő korai figyelmeztető-rendszerekre, intézményi felkészülési tervekre és a szociális ellátás ilyen irányú bővítésére van szükség" - hívta fel a figyelmet Szabó Amanda Imola.

A kávészünet az elmének című könyv megrendelhető: https://kaveszunet-az-elmenek.webnode.hu/ https://www.ekonyv.hu/kaveszunet_az_elmenek

3,6 tonna az eredmény: PET Kupa a Maroson

607 zsák, a becslések szerint 3,6 tonnányi hulladékot gyűjtöttek össze a négynapos, Apátfalváról induló és Szegeden záruló Marosi PET Kupa résztvevői - tájékoztatott a szervező Természetfilm.hu Egyesület.

A közlemény szerint több mint tíz éve szervez hulladékgyűjtő versenyeket a Tiszai PET Kupa, ezúttal egy újabb mellékfolyó takarítására vállalkoztak. A Maros menti települések környezetvédelem iránt elhivatott csoportjai évek óta dolgoznak a folyó megtisztításán, a PET Kupa most az ő segítségükre sietett, átadva a folyómentő tapasztalatokat.

A folyamatos esőzéseknek és áradásoknak köszönhetően a sebes folyású Maros a csütörtöktől vasárnapig tartó akció során ritka arcát mutatva adta fel a leckét a résztvevő "petkalózoknak". A szervezők a várakozáshoz képest több hulladékot észleltek: a közelmúlt áradásai újabb adagot tettek hozzá a korábbi szemétszigetekhez.

A 3,6 tonnányi összegyűjtött hulladéknak mintegy négyötöde a vízen pille könnyedséggel úszó műanyag palack, aminek java részét a határon túlról hozza a folyó. A hulladékok között hűtőt, tévékészülékeket, szigetelőanyagokat, műanyag székeket, fémhordókat, autókarosszéria darabokat, gumicsónakokat és veszélyes hulladékot - festéket, rovarirtót, olajos flakonokat - is találtak a résztvevők. A 36 folyamkilométeres távon evezve 100-150 méterenként bukkantak fel uszadékfával vegyes pillepalack hulladékszigetek, amiket elsősorban a part mentéről kidőlt fák fogtak fel.

A közszolgáltatóknak, begyűjtő és hasznosító cégeknek, valamint az innovatív, kisipari megoldásoknak köszönhetően, a PET Kupa civil szervezetként működésének több mint tíz éve

alatt a folyami hulladék legnagyobb újrahasznosítójává nőtte ki magát. Az összegyűjtött és különböző frakciókra szétválogatott hulladék mintegy 60 százaléka újrahasznosul.

V asárnap, a Marosi PET Kupa zárónapján a Deszk és Szeged közötti folyószakaszt tisztították meg a résztvevők, ekkor az utolsó kilométereken dőlt el, hogy ki lesz a győztes. Végül a

végig vezető, veterán kalózokból álló PETúnia csapata végzett az élen, megszerezve ezzel a Maros Hőse díjat.

A helyi szemétgyűjtő akciókat segítendő a PET Kupa szervezői - a főtámogató Diageonak köszönhetően -, Folyómentő Horgonyhelyet hoznak létre Makón, a Kalandpark mellett. Ez bázisként szolgál a vízi és ártéri takarítási akciókhoz: zsákokat, kesztyűket biztosít az önkénteseknek. Célja az is, hogy megismertesse az érdeklődőkkel a PET Kupa tevékenységeit kiállításokkal, foglalkozásokkal, továbbá a folyómentésben részt vevő önkénteseknek pihenési, feltöltődési lehetőséget nyújtson.

Pannóniai növényföldrajzi régió

bennszülött növényeinek leltára

Csaknem egy évtized munkájának eredményeként elkészült a Pannóniai flóratartomány (Pannonicum) bennszülött növényeinek a leltára – jelentette be a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága.

Egy terület vagy ország legkülönlegesebb élőlényei az egész világon csak ott előforduló bennszülött, vagy más néven endemikus fajok. Ezek az állatok vagy növények kiemelt jelentőségűek a biodiverzitás, a természetvédelem, a tudományos kutatás és a nemzeti identitás szempontjából is. Ezért kaptak helyet például számos ország vagy régió címerében, illetve más jelképei között - írta a közleményben Riezing Norbert botanikus, a tudományos publikáció szerzője.

Kiemelt fontosságuk miatt számos olyan öszszeállítás készült, mely egy-egy ország vagy régió bennszülött élőlényeit veszi sorra, ennek ellenére hazánkban növénytani oldalról nézve

több mint 80 éve jelent meg az utolsó ilyen tudományos munka. Az azóta eltelt közel egy évszázadban ugyanakkor rengeteget bővültek ismereteink és többek között számos új fajt írtak le - tette hozzá a botanikus.

A publikációban nem a mesterséges országhatárok, hanem a növényföldrajzi régió szerint történt a területi lehatárolás. Magyarország a Pannóniai flóratartomány (Pannonicum) szívében, annak központi részén helyezkedik el. A botanikus ismertetése szerint ide a Dél-Moráviától a Vaskapuig, illetve a Beregi-síkságtól a Száváig tartó területet értjük, melyen tíz ország osztozik.

Riezing Norbert elmondta: több száz növényfajt vizsgált meg, amelyeket korábban bennszülöttnek gondoltak a kutatók, de ezek közül csak mintegy 140 bizonyult valóban olyan növényfajnak, amely csak a Pannóniai flóratartományban található meg.

A listán olyan kizárólag nálunk élő növények szerepelnek például mint a vértesi berkenye, a balatoni szeder, a magyar sóballa, a debreceni torma, a Kossuth hölgymál, vagy a Vojtkó-csenkesz. Riezing Norbert ismertetése szerint a "szuperendemizmusnak" tartott tornai vértőről ugyanakkor kiderült, hogy megegyezik egy Kárpátokban élő fajjal.

A botanikus beszámolója szerint mozgalmas volt a története a budai nyúlfarkfű besorolásának, amit a budai Sas-hegyről írták le és sokáig a Pilis-Budai-hegység, illetve a Naszály-hegy endemizmusának tartották. Később ide sorolták az Északnyugat-Kárpátokban, az Alpok délkeleti részén, illetve a Dinári-hegység északi részén élő növényeket is. "Részletes morfológiai és genetikai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy ezek

más fajhoz tartoznak, sőt még a Naszály-hegyen élő példányok sem egyeznek a Duna túlsó partján találhatókkal. Így 'ismét' a bennszülöttek listáján szerepel ez a fővárosunkban is élő, nem túl feltűnő, de annál érdekesebb növény".

A pannóniai bennszülött növények listája egyelőre angol nyelvű tudományos publikációban érhető el (Riezing Norbert: Taxa of Vascular Plants

Endemic to the Pannonicum Floristic Region, https://akjournals.com/view/journals/034/65/1-2/ article-p133.xml?rskey=TdJqDn&result=7), de a tervek szerint magyar nyelven, fotókkal gazdagon illusztrált könyvben is megjelenik majd.

Bíboros kosbor

Kockás liliom- fotó: Árvay Márton

Iris arenaria

Őszi füzértekercs-fotó: Tóth Tímea

Itt jó helyen vagy!

Csatlakozz a Csak POZITÍVAN közösséghez a Facebookon!

Köztünk biztonságban vagy!

Nálunk szeretve vagy!

Itt otthon vagy!

“Csak Pozitívan - A tudatos ember magazinja” csoport

JÖJJ, NÉZD A KILIMANDZSÁRÓT!

„Úgyse marad a végén nekem más

Csak ezek itt, ezek a nagy hegyek Én itt születtem, itt halok meg Boldog voltam, boldog leszek.

…És ha keresnéd a lelkem Ott megtalálod, ahol a hegyeket látod… (ROAD)

90 éves, ősz hajú, szikár, de talpig ruganyos, mozgékony férfiember lenne, legalább is én így képzelem. Elmúlt e világ számára, de élő a természetnek, része a tájnak. Pont, mint az a vörösmárvány kőtömb a zengővárkonyi szelídgesztenyésben, amely rejti, holtában is szerényen, alázatosan, az erdő mélyén. Ott találjuk meg, ahol legjobban lenni szeretett. Rockenbauer Pál emlékét nem a filmek őrzik, hanem a szívek.

Látom és érzem. Otthon a hegyek ölelésében vagyok. Észak felé tekintve biztos nyugvópontot jelentenek. Ha ötcsillagos wellness és erdei sátorozás között kellene választanom, gondolkodás nélkül az utóbbi mellett döntenék. A természet nem ítélkezik, nem kritizál, nem szab feltételeket, nem kér - csak ad. Pótolja mindazt, amiben hiányt szenvedek, elfogad, karjaiba zár, befogad.

Talán ő is így érezte, kinek nevét meghallva egyből a Másfélmillió lépés Magyarországon című műsor főcímdalát kezdjük el dúdolni. De ki is volt ő igazából? Ismerhette teljes mértékben bárki? A zsenialitás velejárója a mélységes magány. Ez az a tér, amiben a kivételes életút testet ölt, és műalkotássá lesz - és ez mellett nemigen fér meg senki és semmi más.

Sokáig kutattam, gyűjtöttem a fontosnak vélt adatokat, helyszíneket és időpontokat, ritkán említett részleteket, méltatlanul mellőzött mozzanatokat. Impozáns, lehengerlő, színvonalas cikket szerettem volna írni róla, hogy méltóképp tisztelegjek előtte. A fellelt információtömeg egyszerre volt gyönyörűséges, és frusztráló. Hogyan lehetne ezt a mennyiségű adathalmazt fogyasztható módon átadni nektek, olvasóknak? Abban a formában, ahogy eredetileg terveztem, semmiképp se. Engem mindenkor maga az ember érdekel, az érzései, a miértjei. S bár nem ismerhettem, és e cikk nem személyes megéléseken alapszik, mégis impresszív. Benne van minden, amit a róla készült írásokból kiolvastam, a riportokból kihallottam, személyiségének bennem leülepedett

darabkái. Ennek fényében egyedi, saját benyomásomon alapuló, szubjektív és emocionális. Kiragadott életpálya-töredékek sorakoznak itt, s nagy összegzésként egy történet, egy esszencia, „Szeretni semmi” címmel.

Gyertek, induljunk most mind egy úton. Ismerkedjünk vele!

„Roki” Kőbányáról származott, három lánytestvére volt: Anna, Ágnes és Eleonóra. Felesége Horváth Éva, egy fiuk született, Zoltán. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia-kémia szakán szerzett tanári oklevelet, de végül sohasem tanított – írták róla több helyen is. Dehogynem! Sosem állt fel ugyan a katedrára, de szemléletével, műsoraival, könyveivel és cikkeivel tengernyi tudást adott át gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt úgy, ahogy tanárként sose lett volna képes – személyes tapasztalatain keresztül.

Fiatalon került a Magyar Televízióhoz, ahol földrajzi témájú ismeretterjesztő műsorokat rendezett és szerkesztett. Műveltsége, olvasottsága és kiváló kapcsolatteremtő képessége is megmutatkozik azokban a dokumentumfilmekben, amelyet a Televíziónál töltött közel harminc év alatt forgatott. Az átlagember abban az időben csak álmodhatott egy külföldi utazásról, ő mégis látta és szívügye volt láttatni a nagyvilágot. Filmjeivel mi is betekinthettünk a távoli vidékek titokzatos világába. „Szeretek elutazni, és ha itthon vagyok, többnyire azon töröm a fejem, hogyan lehetne megint valahogy elcsavarogni, lehetőleg a világ

végére. De szeretek megjönni is.” – vallotta, és hiszem, hogy a hazatérés azért volt olyan fontos, hogy másoknak is átadhassa a messzi tájakon átélt csodákat.

Az örök vándornak nyílt utat adott az élet: „Filmezett a Mediterráneum országaiban, Észak- és Dél-Amerikában, Kubában, Óceániában, Hawaiin és az Antarktiszon, Afrikában a Kilimandzsárón, Ázsiában India és Nepál hegyei között, továbbá a Pamírban, a Kommunizmus-csúcs megmászása közben. A Tátrában fölkapaszkodott a Krivánra, a Tengerszem- és a Fehér-tavi-csúcsra, télen az Osztervára, az Alpokban pedig megmászta a Monte Qualido sziklafalát. Útjairól könyveket és cikkeket írt, film- és diavetítéses előadásokat tartott. Szenvedélyes táj- és természetfotós volt, aki túrái, utazásai alkalmával a filmezés mellett mindig fényképezett is. Nevéhez fűződik több nevezetes földrajzi ismeretterjesztő filmsorozat, köztük A napsugár nyomában, amely 13 epizódjával számos nemzetközi természetfilmes műhely és alkotó elismerését kivívta.” A Wikipédia remekül összefoglalja, mit is jelentett elhivatott természetjárónak, világutazónak és televíziós szerkesz-

tőnek lenni az ő kvalitásaival Magyarországon a hatvanas-hetvenes évek derekán.

Csupa csillogás, mi kívülről látszik, akár még irigyelhetnénk is érte. Ám kevesen tudják, hogy folyamatos belső harc keserítette életét. Hosszas csatákat vívott a hatalmi rendszerrel, a bürokráciával. Ragyogó műsorötleteit folyamatosan megvétózták, utazásaihoz anyagi segítséget szinte sohasem kapott, kritikán aluli felszereléssel dolgozott. Akkoriban csak egyetlen tévécsatorna létezett, és az esti fő műsoridőért, valamint a forgatásra szánt pénzekért őrült küzdelem folyt. Elsőnek lenni kihívás, mert az „úttörő” élete egyenlő a kemény munkával, a meg nem értettséggel, a kitaszítottsággal. És mégis ment előre töretlenül, ösztöneire hallgatva – a világ szólította. Látásmódja forradalmian új és egyedi, igazi felfedező-aspektusból közelített minden témához. A tollából és kamerája nyomán megszületett természetfilmekkel új utat nyitott a televíziózás történetében. Legnagyobb vágya teljesült, mikor forgatócsoportjával eljutott Afrikába, újult hittel mászta meg a Kilimandzsáró havas csúcsait. Végre élőben is megcsodálhatta szenvedélyének oltóanyagát, Teleki Sámuel afrikai expedíciójának helyszíneit.

Öröme nem volt felhőtlen, a sok kritikát és a műsorait kifigurázó, munkáját becsmérlő előadásokat nehezen tudta megemészteni. De a kerék s a kamera forgott tovább, mindig jött valami, ami továbblendítette őt az aktuálisan felmerült nehézségeken. 1979 augusztusában 76 nap vándorlással végigfilmezték az Országos Kéktúrát, ebből készült a 14 epizódból álló Másfélmillió lépés Magyarországon című műsor, melynek sikere a mai napig töretlen. Engem már gyerekként is elvarázsolt, és még most is szerelmes vagyok belé. Vonzódás egy letűnt kor után, hagyományok, nosztalgia, kíváncsiság elegye. Egy nagy mese a magyarokról, mit tátott szájjal hallgatok, s nem győzöm magamba inni a lenyűgöző tájak szépségét. Szívet melengető érzés, hogy ez a sok csoda az enyém is, mert magyar vagyok. Hazám gyönyörűsége elbolondít, megbabonáz, látom benne magamat, és minden ősömet. Rockenbauer Pál országunk természeti és néprajzi kincseinek bemutatása révén megtöbbszörözte azok értékét, tudását a lehető legtökéletesebb formában hagyta ránk örökségül.

1986 őszén újra elindult a nagy csapat a dél-dunántúli tájak felé, hogy újabb egymillió lépést tegyen meg. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy Roki várta, elfáradt-belefáradt. A jövőre vonatkozó tervei már nem vitték előre, egy ponton nehézzé vált a hátizsák, mely addig az erőt adta. Kifogyott az út a lába alól. Talán nem hatott már rá a női lélek suttogása. Talán nem is akarta engedni, hogy hasson. Elzárta magát mindentől, s a végső magányban talált menedékre a sebzett szárnyú madárka.

1987 novemberének végén hálózsákjával kivonult a Naszály-hegy lábához, Katalin-pusztára, és örökre elaludt. Búcsúlevelet hagyott, melyben nyughelyéül a zengővárkonyi szelídgesztenyést jelölte meg.

Rockenbauer Pál 90. Emlékév és a kerék gurul tovább a Hosszúhetényi Turista Egyesület jóvoltából. Az Egyesület az emlékévhez méltóan a

zengővárkonyi önkormányzattal közösen egy öt túrából álló programsorozatot szervezett, mely alkalomra az eredeti híres lépésszámláló mását is elkészítették, amit a résztvevők is kipróbálhatnak. Az első túrára Rockenbauer Pál születésnapján, január 14-én került sor, ami Hosszúhetényből Zengővárkonyba, a természetfilmes sírjához vezetett. A Rockenbauer Pál emlékév 2. túráját június 24-ére tervezik, aki érzi a hívó szót, csatlakozzon bátran.

Élete nem volt szabályos útifilm, a magam olvasatában mégis tökéletes. Mert „amikor kevesebbel élsz, az életed több lesz, mint amit valaha is elképzeltél”. Én így emlékezem.

Szeretni semmi

Csak úgy hemzsegnek! Mézelő méhek célozzák meg a kósza virágszigeteket, a máriatövisről egyenesen az égkék katángra szállnak, majd a cickafark libbenő ernyőire, aztán csapatostul veszik birtokukba a legényrózsa tömött párnáit. Ez az ő dolguk a világban. Zümmögnek, zúgnak, akárcsak a gondolatok a fejemben. Euszociális faj – villan be rögtön – és hogy a méh a selyemlepke mellett az egyetlen korán háziasított rovarfaj. Ennek helye van az örök emlékek préselt lapjai között: ez volt az első, amit megtanított nekem.

— Palika! Mondd csak, milyen virág vagyok én?

— Hát nem tudod? – veszi lágyan kezei közé arcomat. Mátyásföldi magnólia – azok még a világháborút is túlélték. Te egy boldog, napba öltözött asszony vagy, Vicusom! Mint azok a liliomfák a kitárulkozó szirmaikkal. S hogy menne már, jelzi a hétköznapi csók, amivel a beszélgetés lezárásaképp ajándékoz meg. Megfontolt, lassú léptékkel indul a kert déli csücske felé. Akárcsak egy koros matematika-professzor – kuncogok magamban, és várom, mikor kulcsolja össze kezeit szokásosan a háta mögött. Séta közben elmélkedik, átgondol, kitalál, kombinál. Mert ez meg az ő dolga. A Férfié. Nem szereti, ha ilyenkor zavarom. Mégsem bírom megállni, nyughatatlansággal vegyes közlésvágy csiklantja talpamat. Kisleány módjára szökellek utána.

— Palika, rólad meg tudod, mi jut eszembe? A zengővárkonyi szelídgesztenyék. Tudod, ott láttuk tavaly azt az egy gyökérről fakadó, négy törzsből álló büszke fát. Mint a családod: te és testvéreid. Megtorpan egy pillanatra. Jobban jártam volna, ha befogom a lepénylesőmet.

— Hát akkor... induljunk! - karol belém.

— Hová, Palika? Nem válaszol, némán lépdelünk egymás mellett.

A hátsó kert a mi magán-vadonunk, bohókás, öntörvényű, végeláthatatlan szabadság. Akik először látják, gazdátlannak hiszik e termő tájat, és nem hibáztatom őket tudatlanságukért. Amolyan inverz fűnyírás eredménye a mi kertecskénk, csak egy igen vékony ösvényt vágtunk a vad, buja rét kellős közepébe. A békén hagyott kert Palika ötlete volt. Enged élni, mindent, mindenkit a maga módján. Tavasszal, ahogyan kezd éledezni ez a sajátságos tér, úgy esünk szerelembe egymással. Az univerzum szabályai mindenütt ugyan azok: van a föld, a magok, a víz, mégse ugyanúgy éled a földnek e szeglete, máshogy zsendül, másképp hajt. Belőlünk fakad, bensőnkből táplálkozik. A miénk. Itt-ott már elburjánzott, túlnőtt a korláton, és nem ismer határokat. Ez a tulajdonsága létfontosságú, szükséges ahhoz, hogy néhanap elveszhessünk benne egy kicsit. Nem tökéletes ugyan, de több, mint elég. Természeti károkkal, elhalással is számolnunk kell minden évben, jó gazdaként nem árt meggondolni, hogy mit vágunk ki, és mit plántálunk a helyére. Közös megegyezés, hogy ha egy-egy új növényre nem futja a családi kasszából, abból sohasem kerekedhet vita. Eddig tizenkét gyümölcsfát ültettünk együtt: hat a Palikáé, hat az enyém. Ha tűz a nap, a másik árnyékába fekszünk. Ha gondok teremnek rajta, leesszük egymás bánatát. Pont, mint a drága mama esetében. Úgy lógott rajtunk, mint szekrény kulcsán a bojt. Az elmaradhatatlan horgolmányai még a fotelon is! Nem volt szabad hátra dőlni. De itt lehet…

Szorosabban karol, egyre csak megyünk.

— Mi lesz ebből Palika?

— Gyalogfilm. (Egyszer, valamikor.)

Fél óra teltével elunom a néma baktatást. Szavalj valamit! – szegezem neki. Békés mosollyal, alig hallhatóan kezd bele: „Szeretnek az istenek engem, rémítő módra szeretnek”, aztán egészen belendül, és teli tüdővel ontja a rétre Petőfi komikus eposzát. A végét már túlontúl ismerem, szaladnék is kedvenc körtefámhoz, de visszatart:

Várj, Vica, Vicuskám, csak még egy rövidet!

Most Gárdonyit kapja elő a repertoárból, mintha mindig a mellényzsebében lapulna, kívülről fújja kedvenc kötetének összes fejezetét. „Már kéklett a soproni szilva, és nyílt a napraforgó, mikor egy napos, szeles délután ott állt Éva asszony a város egyik házának a tornácán. Valami külföldre utazó ifjúnak válogatott az ura ruháiból. Mióta nem láttuk őt, meggömbölyödött, megasszonyosodott. Arcának gyönge, fehér bársonya még leányos, de a kedves macskaszemekben már nem mosolyog a régi pajkosság. Szelíd és nyugodt okosság az arca.”

Szelíd, az vagyok, és gyengédségemben lakozik szépségem, ahogy összeölelkezünk, ahogy ketten szeretkezünk, az a mi földi mennyországunk. Idegenek vagyunk a kívülállóknak, de mi egymásnak legjobb barátai: szeretetet tartunk összehangolódásban, és magányos csendben egyaránt. A mi szövetségünk akár a bolgár rózsaolaj – az örökkévalóságnak konzerválva.

Árnyas diófák. Cirádás vasszékek. Két pohár. Középre igazítva. Nagyot kortyoltunk a gránitvörös, avarillatba hajló villányi cabernet-ből.

Tudom, mi jár a fejében. A télen nem engedte a közös sétát, egyedül kívánt lenni a nap nagy részében. „Palikám, maga nem ért ehhez!” – súrlódott a talpa alatt főnöke kirohanása, minden egyes lépésénél. Belülről feszegette, akár a megfagyott víz a kerti csapot. Hosszú időn át kellett „varázsigéket” duruzsolnom a fülébe, mire feledni tudta az őt ért legnagyobb megaláztatást. Aztán egészen kivirult, és kevés lett a föld, léghajós világutazást tervezgetett, meghatározta az útvonalat, egészen pontosan kiszámította, hol vezet a legrövidebb út a tenger felett. Ahogy közeledett a születésnapja, egy kocsmát kezdett emlegetni, piros kockás abrosszal letakart asztalokról ábrándozott, ahol egy fekete macska járkál a közelben, mint Sam Small csodálatos életében.

Elfér és megfér e kertben minden: az ő poharazója, az én gyógynövényes patikám, a megvalósult és még ki sem gondolt álmaink. Csillagok alatt várja majd sorsát, s mi leszünk benne. Mit leszünk, tobzódunk!

Szeretni semmi.

Semmiség.

Csak így egyszerűen kell: lépésenként, egyszerre mindig csak egy dobbanásnyit.

TÜNDÉRKERT

Gyalogosan járok reggelente dolgozni. Nem sietek, szeretek útközben nézelődni. Van egy kert. Egy buja, vad, hívogató kert. Igazából, ha jobban megnézzük, nem is kert a szó szoros értelmében, hanem egy öreg parasztház szabályokra fittyet hányó udvara. Minden nap benézek. Alázatos, ám annál illatosabb jázminbokor köszönt balról, körötte fenséges, mélylila nőszirom. Hasukat süttető, telt tulipánok járják táncukat a tavaszi szélben, vidáman bólogató nárcisz-leányok kíséretében. Hóvirág és jácint-harangocskák búgnak az árnyékos oldalon, mohás kövek tövében, szerényen megbújva. A kapuban kíváncsi piros-pozsgás virág kukucskál, mögötte kéklő ibolya hulláma. Zöldre zöld sarjad, kúszik a falon fel, a földön túl, lehetetlen megmondani, melyik növény hol kezdődik, és merre végzi, fűszőnyegtől lombkoronáig Flóra pazar takarójába burkolózik a kert. Harsány, bimbóról pattant őserő tör utat magának amerre a szem ellát. Talp alatt indul meg lassan, lépésben, ám deréktájon hirtelen nekilódul a lomb s a cserje, egymásba gabalyodva, rétegződve robbannak bele az ég kékjébe. Organikus orgazmus. Intenzív, lüktető, friss és ropogós – maga az élet.

A ház ellenben halott. A kapun vaskos, rozsdás lakat, a tornác lépcsője dirib-darab, porszemenként lopja szét az idő. Elillan lassan, szél hátán ködbe vész, mint az emlékek, ha nincs már, ki felidézze őket. A pókhálós ablakszemek szomorúan tekingetnek az utca felé, mintha várnának valakire, valamire. Otthon - mi rég volt -, most hajlék-temető, csendje mégis békés, megnyugvást hozó.

Időnként feltűnik egy szürke cirmos, álmosan baktat szokott útvonalán, bajusznyi széles, fűbe taposott járatán. A keskeny ösvény elől még a virágok üde színfoltja között kanyarog, ám hátul szinte a semmibe vész, a magasra nőtt mézbokor és a labbdarózsa egymásba boruló alagútján keresztül egy titkos átjáróba torkollik.

A képzelet világába vezet-ő, kortalan, korláttalan. Akár egy időgép, ami a jelenbe emel, levéve vállamról a múlt és jövő nyomasztó

Saját birodalmam ehhez hasonlatos varázsvilág, gyakran merülök el benne. Akár egy vidéki kastély – mondogatom magamnak, a mívesen hajlított „kovácsoltvas”-kerítés és a mögötte elterülő liget látványa minduntalan ezt kacsintja felém. Udvaromon árnyas diófa, s játékos árnyéka. Tornácom oltalmában pihés fészek, benne rozsdafarkú párocska szerelemgyereke. Sziklakertem

terheit. Nyitott kapuján belépek - bezár mögöttem, magába bújtat el. Menedék, áldott e hely, ahol éltető levegőhöz jutok. Valóság és fantáziavilág határán vagyok a legboldogabb.

trónján napfürdőző pünkösdi szegfű sokadalom, illatával betelni lehetetlenség. Az udvar és a kert határán fáradtan nyújtózó, vén eperfa.

A zöld gyep után tiszta, rögös földre lép a lábam, a gondozott területen jobbra-balra gyümölcsfák, középen, mintegy sorvezetőként epertövek mutatják a kert vége felé az irányt. Vannak köztük bátrabbak is, nem szívelvén a sor szabályozottságát, abból kiállva, távolabb keresik helyüket. Rendetlenek. Vagy szabadok? Akaratosak, vagy egyszerűen csak kiállnak önmagukért? Szeretem a rendet, s a kert terén ez nálam még egyet jelent a rendszeresen kapált, gyommentes területtel,

de egyre inkább vágyakozom a természetesség után. Egy olyan környezet után, mint az a mesebeli világ, amit nap, mint nap látok sétám során. Látvány-illat-zamat-textúra édeni egységét, amiben szabadon élek és szabadon élni hagyok. Álmom a békén hagyott kert, ahol kinyújtózhatom, s a tér is, ahol egymásért vagyunk egymás megelégedettségére, szelíd szövetséget tartva, egyensúlyban.

„Új borzongást gondolt ki a kert hozzámvalót és énekeltetőt

tudott engem és öltöződve várt…” József Attila

GAZDASÁGI ENERGIA KÖZÖSSÉGEK

AKTÍV ENERGIÁK ÉS PASSZÍV JÖVEDELMEK

A Gazdasági Energia Közösségek olyan közösségek, amelyeknek célja, hogy helyi szinten előállítsák és hasznosítsák az energiát. Ezek az energiatermelő közösségek általában szélerőművek, naperőművek vagy biomassza erőművek segítségével állítanak elő energiát. Tagjai a közösségben élő emberek, kis- és középvállalkozások, civil szervezetek, települések vagy helyi önkormányzatok lehetnek.

Céljuk az, hogy segítsék a helyi energiafogyasztást és az energiafüggőség csökkentését. Emellett hozzájárulnak a megújuló energiaforrások alkalmazásához és elősegítik a fenntartható energiahasználatot. Az ilyen közösségek a környezetvédelmi előnyök mellett gazdasági előnyöket is hoznak, hiszen a helyben előállított energia általában olcsóbb, mint az energia importálása.

A Gazdasági Energia Közösségek működése az energiatermelést és az energiafelhasználást helyi szinten köti össze. A közösségek általában tagi befektetésekkel építik fel az energiatermelő rendszereket, majd az itt előállított energiát a tagok használják fel, illetve értékesítik a felesleget. A tagok megosztják a közös felelősséget az energia előállítása és használata tekintetében. Ezek a közösségek általában demokratikus irányítással működnek.

A Gazdasági Energia Közösségek számos előnyt kínálnak a hagyományos energiafogyasztással szemben. Támogatják a helyi gazdaságot, elősegítik a környezetvédelmet és hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez. Emellett összekovácsolják az embereket és javítják az életminőséget a közösségekben.

rantálni tudják az általuk termelt energia árát és mennyiségét.

További lehetőség még, hogy a Gazdasági Energia Közösség eladja a termelt energia certifikátumait, amelyek bizonyítják, hogy az általuk termelt energia megfelelő szabványoknak felel meg. Az ilyen certifikátumokat az energiafelhasználók is megvásárolhatják, és azokat felhasználhatják a

Vajon a Gazdasági Energia Közösség segítségével termelhető bevétel? Mi a helyzet például az áram termeléssel?

A Gazdasági Energia Közösségek számos lehetőséget kínálnak a bevételtermelésre, különösen az áramtermelés révén. Az ebből származó bevétel azonban az adott országban és a közösség által használt rendszeren alapulhat.

Egyik lehetőség, hogy az általuk előállított energiát a tagok használják fel, így az energiafelhasználás költsége csökkenhet, valamint a tagok megtakaríthatnak az energia költségein. Emellett a Gazdasági Energia Közösségek általában jogosultak támogatásokra és kedvezményekre, amelyek lehetővé teszik az általuk előállított energia értékesítését az általános, vagy átlagos árnál magasabb áron.

A másik lehetőség, hogy az általuk előállított energiát eladják az áramszolgáltatóknak, így megteremtve egyfajta passzív bevételt. Az áramszolgáltatók általában hosszú távú szerződéseket kötnek az ilyen közösségekkel úgy, hogy ga-

fenntartható energia felhasználására vonatkozó jogszabályi előírásoknak való megfeleléshez.

Fontos megjegyezni, hogy az áramtermelésből származó bevétel az adott ország energia piacának és jogi kereteinek függvénye. Ezért érdemes megfelelő szakértőkkel és tanácsadókkal konzultálni annak érdekében, hogy a Gazdasági Energia Közösség a lehető legtöbb bevételt generálja az általuk előállított energiából.

Mi a helyzet itthon? Magyarországon milyen ismert Gazdasági Energia Közösségek vannak?

Hazánkban is léteznek már ilyen közösségek, bár még kevésbé elterjedtek, mint a nyugat-európai országokban. Az alábbiakban bemutatunk néhány ismertebbet:

Zöldenergia Gazdasági Társaság: Magyarország egyik első Gazdasági Energia Közössége, amely 2012-ben alakult. Az alapítók célja az volt, hogy olyan fenntartható energiatermelő rendszereket hozzanak létre, amelyek környezetbarátak és gazdaságosak.

Ökotárs Közösség: 2016-ban jött létre, azóta is számos projektet valósítottak meg. Az egyik legnagyobb projektjük egy 100 kW-os napelemes erőmű, amelyet az egyik tagjuk, egy ökogazda telepén építettek fel és üzemeltetnek.

Zöldövezet Gazdasági Társaság: egy másik fiatal közösség, amely 2019-ben alakult. Céljuk, hogy az energiatermelés terén az önellátásra koncentráljanak és olyan rendszereket hozzanak

EGYÜTT, KÖZÖSSÉGBEN

VANNAK JOGAINK

ÁRAMRENDSZEREK PRO ÉS KONTRA

létre, amelyeket a tagok saját céljaikra használhatnak fel.

Ezen kívül Magyarországon számos más Gazdasági Energia Közösség is létezik, amelyek főként a megújuló energiaforrásokra alapozzák tevékenységüket. A Gazdasági Energia Közösségek elterjedése Magyarországon azonban még mindig alacsony, bár a fenntarthatóságra és a zöld energiára való áttérésre egyre nagyobb az igény, így a jövőben várhatóan további közösségek jönnek létre, felismerve a megújuló energiára egyre jobban növekvő keresletet. Az sem elhanyagolható szempont, hogy egyre többen gondolkodnak úgy, pénzügyi okokból, inkább saját maguk és maguknak termelik az energiát, ahelyett, hogy az egyre emelkedő rezsi árát a hivatalos szolgáltatóknak minden hónapban kifizessék.

Ha már saját részre való termelés, milyen jelentősebb különbségek vannak a napelem park és a háztartási kiserőmű, azaz a háztetőre szerelhető napelemek között?

A napelem park és a háztartási kiserőmű, azaz a háztetőre szerelhető napelemek két eltérő megközelítése az energiatermelésnek. A legjelentősebb különbségek a következők:

Méret: A napelem parkok általában nagy területeket foglalnak el, míg a háztartási kiserőművek (háztetőre szerelhető napelemek) jellemzően kisebb méretűek. A napelem parkok akár több ezer vagy akár több tízezer napelemből is állhatnak, míg a háztartási kiserőművek 10-20 napelemből állnak általában.

Teljesítmény: A napelem parkok jellemzően nagyobb teljesítménnyel bírnak, mint a háztartási kiserőművek. Az általuk termelt energia mennyisége ezzel összhangban nagyobb. A háztartási kiserőművek általában az adott háztartás szükségleteit szolgálják ki.

Szükséges terület: A napelem parkok általában nagy területeket igényelnek, amelyek lehetnek mezőgazdasági vagy erdészeti területek. A háztartási kiserőművek azonban jellemzően az udvarra vagy a háztetőre kerülnek fel, így kevesebb területet igényelnek.

Finanszírozás: A napelem parkok általában nagy beruházásokat igényelnek, amelyeket akár több befektető is finanszírozhat. A háztartási kiserőműveket azonban jellemzően egyetlen háztartás vagy cég beruházása hozza létre és ki-

sebb költségekkel is járnak, bár az új jogszabályok és törvények ezen a területen is egyre nehezebbé próbálják tenni a működést. De erről majd egy következő cikkben…

Telepítési költségek: A napelem parkok telepítése jelentős beruházási költségeket jelent, mivel nagyobb területre van szükség, és nagyobb mennyiségű hardvert kell telepíteni. A háztartási kiserőművek viszont kevesebb költséggel telepíthetők, mivel csak a háztetőre vagy a teraszra kell felszerelni.

GYÖNYÖRŰ ZÖLDMEZŐS BERUHÁZÁS

Engedélyezési eljárás: A napelem parkok telepítése jellemzően hosszabb engedélyezési eljárást igényel, mivel több hatósági jóváhagyásra van szükség. A háztartási kiserőművek azonban

szerűsítése vagy energiahatékony közlekedési megoldások (pl. elektromos járművek, közösségi közlekedés) támogatása. Ezen kívül a Gazdasági Energia Közösségek elősegíthetik a helyi gazdaság fejlődését és a fenntartható fejlődést is, például támogatva az önellátó falvak, települések, vagy kistérségek kialakítását, ahol az energiaellátás helyben történik és a termelt energia azonnal felhasználásra kerül a helyi közösség számára.

Érdemes akkor – amennyiben lehetőségünk van – keresni egy ilyen közösséget és taggá válni benne?

MEGÚJULÁS, ÚJRAHASZNOSÍTÁS

egyszerűbben telepíthetők és jellemzően kevesebb engedélyezési eljárást igényelnek.

Karbantartás: A napelem parkok és a háztartási kiserőművek is rendszeres karbantartást igényelnek, de a napelem parkok esetében ez nagyobb erőfeszítést igényel, mivel nagyobb területet kell átnézni, felügyelni, karbantartani és ha kell, javítani is.

Összességében mind a napelem parkok, mind a háztartási kiserőművek hasznosak lehetnek az energiatermelésben és mindkettő hozzájárulhat a megújuló energiaforrások használatának növeléséhez. A választás a projekt céljától, az igényektől és a rendelkezésre álló forrásoktól függ.

Milyen más megoldást tud kínálni egy Gazdasági Energia Közösség a napelem parkon kívül?

Igen, mindenképpen. Ha viszont lehetőségeink nem engedik meg, hogy napelemet szereljünk fel otthonunkra, vagy akár egy komplett napelem

ÉVTIZEDEKIG MŰKÖDIK

Egy Gazdasági Energia Közösség lehetőséget nyújthat más megújuló energiaforrások használatára is, mint például szélerőművek, biomassza, vagy geotermikus energia. Emellett a közösségek összefoghatnak olyan projektekben is, amelyek célja a hatékonyabb energiafelhasználás, például energiahatékony épületek, közvilágítás kor-

MINDENKINEK JÁR

parkot telepítsünk egy nagyobb területre, akkor is van megoldás. Amennyiben pénzügyi helyzetünk engedné, de nincs területünk, vagy helyünk energiát termelni és így bevételt generálni, van már lehetőség részt venni olyan projektekben, ahol a megújuló energia közelében vagyunk, de tisztán pénzügyi befektetésként tekintünk rá és egyfajta passzív jövedelemként, havi, rendszeres bevételhez jutunk, amelyből akár a rezsi költségeink is teljes egészében fedezhetők. Következő cikkünk témája egy hónap múlva, pontosan erről fog szólni. Megköszönve a Kedves Olvasó figyelmét, kellemes, tartalmas, megújuló energiákban és élményekben gazdag nyarat kívánok!

FOTÓK: Audax, Energia Klub, E.on, Magyar Természetvédők Szövetsége, Makronóm Mandiner, MVM Optimum, Szentendre.hu, Zöldpálya.hu

Egy csepp vér is elég

Egyetlen csepp vérből meghatározható az immunrendszer működése egy új, a Pécsi Tudományegyetemen (PTE) kifejlesztett innovatív módszer segítségével - közölte a baranyai felsőoktatási intézmény.

A PTE Gyógyszerésztudományi Karának szakemberei az egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjában (SzKK) végzett munkájukkal áttörést értek el az immunológiai vizsgálatok területén. A most kifejlesztett eljárás és a ThermoFisher biotechnológiai cég által biztosított berendezés segítségével a szakemberek gyorsan és megbízhatóan megállapíthatják, hogy valakinek veleszületett vagy szerzett immunhiánya van-e.

Bár az immunrendszer vizsgálata létfontosságú a különféle betegségek megelőzésében és kezelésében, azonban a most elérhető módszerek költségesek és bonyolultak, ami megnehezíti az immunrendszer állapotának megbízható felmérését.

Az új eljárásnak köszönhetően a páciens véréből 24 órán belül képesek teljes biztonsággal kimutatni és értékelni a csontvelőből származó B-sejtek és a tímuszból származó T-sejtek fejlődé-

sének melléktermékeit, azaz meg tudják állapítani, hogy mennyire működik jól a vizsgált emberek immunrendszere.

Annak megállapítása, hogy a betegnek veleszületett vagy szerzett immunhiánya van-e, azért fontos, mert az újszülötteknél, ritkán ugyan, de előfordul súlyos - halálos végkimenetelű - kombinált immunhiányos állapot, amelynek korai felismerése elengedhetetlen az érintett gyerekek védelme érdekében.

Az új vizsgálat igen hasznos lehet az élsportolók, az immunszuppresszáltak - például szervátültetettek, egyes daganatos betegek, HIV-fertőzöttek - egészségének követése szempontjából is.

A fejlesztés lehetőséget biztosít egy immunológiai mérésekre szakosodott laboratórium keretein belül működő újszülött-diagnosztikai központ létrehozására, amelyet 2024-től működtetnének a PTE szakemberei regionális szűrőközpontként.

Milyen is a veleszületett immunitás evolúciója?

A veleszületett immunitás evolúcióját vizsgálták a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) és a Kaliforniai Egyetem (University of California, Berkeley) munkatársai, kimutatták, a rovaroknál bakteriális eredetű gének töltenek be fontos szerepet a parazita darazsak elleni hatékony védekezésben - tájékoztatott a Eötvös Loránd Kutatási Hálózat titkársága.

Az immunrendszer számos védekező folyamattal óvja a szervezetet a kórokozóktól, míg a betolakodók az e folyamatokat semlegesítő mechanizmusokkal reagálnak. Ez az állandó kölcsönhatás mind az immunválasz, mind a kórokozók betegséget kiváltó tulajdonságainak változatos formáit eredményezte.

Az immunválaszért felelős, folyamatosan fejlődő molekuláris hálózatok alapvető elemei nemzedékről nemzedékre, vertikálisan öröklődnek. Előfordul azonban a horizontális géntranszfernek nevezett folyamat is, amikor olyan élőlények, melyek nem feltétlenül rokonok, akár nem is egy

fajhoz tartoznak, géneket, genetikai információt adnak át egymásnak.

Az SZBK és a Kaliforniai Egyetem munkatársai intenzív nemzetközi együttműködés keretében kimutatták, hogy kettő - a baktériumok által az eukarióták, a valódi sejtmaggal rendelkező szervezetek ellen termelt – fehérje mintegy 21 millió évvel ezelőtt horizontális géntranszferrel került át mikroorganizmusokból az eukarióta szervezetek genomjába. Ez a két bakteriális eredetű, toxinokat kódoló gén itt beépült a veleszületett immunvédekezési folyamatokba, és elősegítette az alkalmazkodást a környezeti tényezőkhöz.

A vizsgálatokhoz a kutatók egy gyümölcslégyfajt használták, amelynek genomjában a második kromoszómán a két toxint kódoló gén változatai találhatók. Megállapították, hogy a gének kódolta fehérjéket a gyümölcslégy fajok a parazita darazsakkal szembeni rendkívül hatékonyan védekezésre használják. Az egyik fehérjét az embrió immunsejtjei, a másikat a lárvák immunrendszere termeli. Megfigyelték, hogy azok a gyümölcslegyek, melyek e gének mutálódott változatát hordozzák lényegesen érzékenyebbek a parazitadarázs-fertőzésekre.

A kutatók azt feltételezik, hogy az eukariótákat károsító toxinokat termelő valódi sejtmaggal ren-

delkező szervezetek két módon képesek kiküszöbölni e fehérjék hatását. Egyrészt egyes kölcsönható fehérjék a toxinokhoz kapcsolódnak, és azok aktivitását blokkolják, másrészt pedig elképzelhető, hogy a toxinok inaktív formában vannak jelen, és aktív formájuk eléréséhez szerkezeti módosítás szükséges, ami kontrollált körülmények között, alacsony szinten zajlik.

A gyümölcslegyekben újonnan felfedezett komplex immunválaszok a veleszületett immunvédekezési folyamatok evolúciójának és működésének mindeddig ismeretlen területeire vezetnek, melyek további kutatások számára nyitnak új perspektívákat.

AI segítségével fedeztek fel egy új baktérium-ölő antibiotikumot

Új szuperbaktérium-ölő antibiotikumot fedeztek fel a mesterséges intelligencia segítségével - írta a BBC online kiadása. A mesterséges intelligencia segített leszűkíteni a több ezer potenciális vegyületet arra a maroknyira, amelyet aztán a kutatók a laboratóriumban teszteltek. Az eredmény egy erős, kísérleti antibiotikum, az abaucin.

Kanadai és amerikai kutatók szerint a mesterséges intelligencia segítségével jelentősen felgyorsítható az új gyógyszerek felfedezése.

Az antibiotikumok elpusztítják a baktériumokat, azonban az elmúlt évtizedekben a baktériumok egyre ellenállóbbá váltak a már létező gyógyszerekkel szemben. Becslések szerint évente több mint egymillió ember hal meg olyan fertőzésekben, amelyek ellenállnak az antibiotikumos kezelésnek.

A kutatók most az egyik legproblémásabb baktériumfajra, az Acinetobacter baumanniira összpontosítottak, amely sebeket fertőzhet el és tüdőgyulladást okozhat. Ez egyike annak a három

szuperbaktériumnak, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) súlyos fenyegetésként azonosított.

Az Acinetobacter baumannii több antibiotikumfajtát is képes kivédeni, és problémát jelent a kórházakban és idősotthonokban, ahol a felületeken és az orvosi berendezéseken is megél.

Rendkívüli ellenálló képessége miatt Jonathan Stokes, a McMaster Egyetem munkatársa első számú közellenségként jellemezte a baktériumot.

Ahhoz, hogy új antibiotikumot találjanak, a kutatóknak először be kellett tanítaniuk a mesterséges intelligenciát. Több ezer olyan gyógyszert

vettek alapul, amelyeknek ismert volt a pontos kémiai szerkezete, és kézzel tesztelték őket az Acinetobacter baumanniin, hogy lássák, melyik képes lelassítani vagy elpusztítani azt. Ezeket az információkat aztán betáplálták a mesterséges intelligenciába, hogy az megtanulhassa a problémás baktériumot megtámadó gyógyszerek kémiai jellemzőit. Ezt követően a mesterséges intelligenciának adtak egy listát, melyen 6680 ismeretlen hatékonyságú vegyület állt. Az MI másfél óra alatt összeállította a szűkített listát - derült ki a Nature Chemical Biology című szaklap friss számában közzétett tanulmányból.

A listán szereplő vegyületek közül a kutatók kétszáznegyvenet vizsgáltak meg laboratóriumi

körülmények között, és kilenc potenciális antibiotikumot találtak. Ezek egyike volt az abaucin. A következő lépés a gyógyszer laboratóriumi tökéletesítése, majd a klinikai vizsgálatok elvégzése lesz.

Érdekes módon ez a kísérleti antibiotikum nem volt hatással más baktériumfajokra az A. baumanniin kívül, holott sok antibiotikum válogatás nélkül pusztítja a baktériumokat. A kutatók úgy vélik, hogy az abaucin e tulajdonsága megnehezíti a gyógyszerrezisztencia kialakulását, és kevesebb mellékhatással járhat.

A tudósok azt tervezik, hogy legközelebb a Staphylococcus aureus és a Pseudomonas aeruginosa nevű baktériumokat veszik célba.

Keresse weboldalunkat, Facebook, LinkedIn, Pinterest és Instagram profilunkat a magazinnal kapcsolatos friss információkért!

https://cspm.hu

https://www.facebook.com/csakpozitivanmagazin

https://www.instagram.com/csak_pozitivan_magazin

www.linkedin.com/company/CSAK-POZITIVAN-MAGAZIN

www.hu.pinterest.com/csakpozitivanmagazin

Túl fáradtak vagyunk, hogy egészségesebben éljünk

Egy felmérés szerint az emberek 35 százaléka a fáradtság miatt nem változtat az étrendjén és testmozgása mennyiségén - írta a The Guardian online kiadása.

A YouGov nemzetközi piackutató és adatelemző cég által a Rákkutatási Világalap (WCRF) megbízásából 2086 brit felnőtt körében végzett felmérés eredményei jól mutatják, milyen akadályokba ütközhetnek azok, akik egészséges szokásokat vezetnének be életükbe.

Arra a kérdésre, hogy mi akadályozza meg őket abban, hogy egészségesebben étkezzenek és gyakrabban mozogjanak, a férfiak 29 és a nők 40 százaléka válaszolt azzal, hogy túl fáradtnak érzi magát hozzá. A megkérdezettek 38 százaléka a motiváció hiányára, 30 százaléka

az élelmiszerárakra, 26 százaléka az időhiányra, 25 százaléka pedig a munka és magánélet egyensúlyának hiányára hivatkozott. Huszonöt százalékuk az edzés költségeit, 16 százalékuk az önbizalomhiányt említette, 12 százalékukat pedig az akadályozza, hogy azt sem tudja, hogy kezdjen neki a változtatásoknak.

Az online megkérdezett, reprezentatív mintában csak minden negyedik ember (24 százalék) mondta azt, hogy semmi sem akadályozza az egészséges életmód kialakításában.

"Az embereknek sűrű az időbeosztásuk, és tudjuk, hogy sokak számára a legutolsó dolog, amit fáradtan vagy motivációhiányos állapotban meg akarnak tenni, az az, hogy a semmiből elkezdjenek főzni vagy edzőterembe járjanak" - mondta Matt Lambert, a WCRF egészségügyi információs és promóciós menedzsere.

A szervezet nyolchetes projektet indít az egészséges életmódról, amely reményei szerint lehetővé teszi, hogy az emberek egészsé-

gesebb szokásokat építsenek be a mindennapjaikba. A WCRF rámutatott: a helyes táplálkozás és a testmozgás fontos eszköz a rák és más betegségek kialakulása kockázatának csökkentésében.

A Rákkutatási Világalap becslései szerint a rákos esetek negyven százaléka elkerülhető lenne, ha az emberek egészségesebb életet élnének.

Agyimplantátum segítségével újra jár egy lebénult férfi

Elektronikus agyi implantátumok segítségével ma már újra jár egy lebénult férfi: a hollandiai Gert-Jan Oskam egy tizenkét évvel korábbi biciklibaleset óta mozgásképtelen volt - számolt be a BBC. Az agyi implantátumok a gerincén lévő második implantátumon keresztül vezeték nélkül továbbítják az agyi elektromos jeleket a lábaiba és a lábfejeibe. Bár az orvosi megoldás egyelőre kísérleti szakaszban van, az eddigi eredmények bizakodásra adnak okot - jelezte egy vezető brit gerincgyógyászati jótékonysági szervezet.

"Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki újra járni tanul" - mondta Oskam a BBC-nek. A férfi most már állni és lépcsőzni is tud.

A Nature című folyóiratban ismertetett fejlesztés svájci kutatók munkája. Jocelyn Bloch

professzor, a Lausanne-i Egyetem idegsebésze, aki az implantátumok beültetésének kényes műtétjét elvégezte, hangsúlyozta, hogy a rendszer még mindig az alapkutatás stádiumában van, és sok év választja el attól, hogy elérhetővé váljon a lebénult betegek számára. Hozzátette: csapata azon van, hogy a fejlesztés a lehető leghamarabb eljusson a laboratóriumból a klinikákra.

Gert-Jan Oskamot 2021 júliusában műtötték meg. Bloch professzor két kör alakú, öt centiméter átmérőjű lyukat vágott koponyája mindkét oldalán, az agynak a mozgás irányításában részt vevő területei felett. Ezután két korong alakú

implantátumot helyezett be, amelyek vezeték nélkül továbbítják az agyi elektromos jeleket - a férfi szándékait - a fején lévő sisakhoz rögzített két érzékelőhöz.

Az agyi implantátumok Courtine professzor korábbi munkájára épülnek, amely csak a gerincimplantátumot használta a mozgás helyreállítására. A gerincimplantátum felerősítette az agyból a gerincoszlop sérült részéhez érkező gyenge jeleket.

A svájci csapat kifejlesztett egy algoritmust, amely ezeket a jeleket lefordítja a lábizmok mozgatására szolgáló utasításokká egy második implantátumon keresztül, amelyet Gert-Jan Oskam gerincvelője körül helyeztek el, és amelyet Bloch professzor a járásért felelős idegvégződésekhez kapcsolt.

A férfi néhány hetes edzés után már járókeret segítségével is képes volt felállni és járni. A projektet vezető Grégoire Courtine paradigmaváltásnak nevezte a fejlesztést az eddigiekhez képest.

Gert-Jan Oskamnak korábban csak gerincimplantátuma volt. Elmondása szerint az újdonság legnagyobb előnye az, hogy most már sokkal jobban tudja kontrollálni a mozgását.

Sem az előző, sem az új rendszer nem használható folyamatosan. Ehelyett a betegek a felépülés részeként hetente néhányszor egy-egy órán át trenírozzák vele izmaikat. A begyakorolt mozgások bizonyos szinten a rendszer kikapcsolása után is fennmaradnak, ami a sérült idegek regenerálódására utalhat.

A fejlesztők végső célja a technológia miniatürizálása a mindennapi használat érdekében.

"Gert-Jan tíz évvel a balesete után kapta meg az implantátumot. Képzeljük el, amikor néhány héttel a sérülés után alkalmazzuk az agy-gerinc interfészünket. A gyógyulás lehetősége óriási" - magyarázta Courtine professzor.

Az elhízás veszélyes a gyerekek életére

Veszélyezteti a jövő generációinak életminőségét és élethosszát

A gyerekkori elhízás következményei jelentősen befolyásolják a jövő generációinak életminőségét és élethosszát - figyelmeztetett Robb Butler, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Irodájának ügyvezető igazgatója szerdán egy Zágrábban rendezett konferencián, amelyen az európai vezetők házastársai vettek részt.

A rendezvényre a horvát elnöki hivatal és a WHO Európai Irodájának szervezésében került sor.

Butler a sajtótájékoztatón kiemelte: ha most nem cselekszenek, a járványszerűen terjedő elhízás a jövőben súlyos következményekkel jár, hatással lesz a gazdaságra, az egészségügyi rendszerre, valamint gyerek életének minőségére és hosszára.

Sanja Music Milanovic, Zoran Milanovic horvát köztársasági elnök orvos felesége elmondta:

2050-re három és fél évvel rövidebb lesz a várható élettartam Horvátországban.

"Ma létrehoztuk az európai vezetők házastársainak hálózatát, hogy közösen kezdeményezzük ennek a vezető, vágtató közegészségügyi problémának a megelőzését, amely Horvátországban három és fél évvel, az európai régióban pedig három évvel lerövidíti várható élettartamot" - figyelmeztetett Muslic Milanovic.

Horvátországban a gyermekek 35 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, míg Európában az átlag 26 százalék.

A csúcstalálkozón elfogadták Zágrábi Nyilatkozat néven azt a dokumentumot is, amely az elhízás megelőzésének sarokköve lesz a WHO európai régiójában.

Butler reményét fejezte ki, hogy a mai találkozóval és nyilatkozattal kezdetét veszi a betegséggel küszködő gyerekek számának csökkenése.

A gyerekek elhízása összetett probléma, és a világ minden szegletét érinti - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a túlsúly vagy elhízás a gyerekeknél felnőtt korban számos betegséget, például cukorbetegséget, szív- és érrendszeri megbetegedéseket és legalább 13 különböző típusú rákot okozhat.

Music Milanovic hangsúlyozta, hogy Horvátországban az öt vezető, elhízással összefüggő betegségben - mint a szív és érrendszeri problémák, a cukorbetegség vagy a rák valamelyik fajtája - az emberek 92-94 százaléka hal meg.

Music Milanovic és Butler úgy vélték: a gyerekkori elhízás elleni küzdelem "multiszektorális

kérdés", amellyel nemcsak az egészségügyi minisztériumnak kell foglalkoznia, hanem sok más tárcának is, például a pénzügyminisztériumnak vagy a mezőgazdasági minisztériumnak, mert az elhízás nem egyéni probléma, hanem társadalmi.

A horvát first lady jelezte: a konferencián döntés született egy Európai Elhízás Megelőzési Központ megalakításáról is.

A csúcstalálkozón személyesen volt jelen Letizia spanyol királynő, a szerb elnök felesége, a szlovén és a magyar elnök férje, valamint a lett, kirgizisztáni, a máltai, az albán és az örmény országvezetők házastársai, míg mások videókapcsolaton keresztül vettek részt a konferencián.

A Zágrábi Nyilatkozat egyebek mellet olyan ajánlásokat fogalmaz meg, mint az egészséges táplálkozás, a testmozgás, a szoptatás népszerűsítése, a bölcsődék, óvodák és iskolák, valamint a szülők támogatása, továbbá egészségügyi szolgáltatások nyújtása túlsúlyos gyerekeknek.

NYÁRI VEGÁN KÖRUTAK AZ EURÓPAI UNIÓBAN – 1. RÉSZ

OLASZORSZÁG: A PIZZA, A SPAGETTI

ÉS A LASAGNE HAZÁJA

Kedves Olvasóm, ki a nyarat várod hónapok óta, itt vagy velem? Ha itt vagy, olvastad előző cikkemet az Európai Unió Vegánjairól? Te netán Vegán vagy? Ha ebből a három kérdésből legalább kettőre igennel feleltél, akkor a legjobb helyen vagy. Uniós írásom adta az ötletet, hogy kicsit járjak be nyáron pár országot, amelyek az EUban vannak és lehetőleg rengeteg Vegán lehetőséget nyújtanak azoknak, akik pihenni, felüdülni, töltődni szeretnének az év legmelegebb hónapjaiban. Bár sikerült pont olyan országokat kiszemelnem, ahol az év legtöbb részében aránylag meleg van, így még jó is, hogy nem az időjárásról fogok írni, hanem sokkal izgalmasabb, kreatívabb dolgokról, az ételekről, italokról, igyekezve azok minden típusát bemutatni. De előbb egy kis emlékeztető földrajzból.

Olaszország az Európai Unió déli részén található, a Földközi-tenger közepén, Franciaország, Svájc, Ausztria és Szlovénia határolja. Az ország híres történelméről, művészetéről, kultúrájáról, valamint a világ legjobb ételeiről és boraikról. Az ország gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik, valamint csodaszép városokkal, mint például Róma, Firenze, Velence és Milánó. Az olasz táj sokszínű, az Alpok magas csúcsaitól az idilli tengerpartokig terjed, az olasz hegyek és dombok termékeny talaján pedig számos szőlőültetvény és olajfaliget található. Az ország gazdasága az iparra, a mezőgazdaságra és az idegenforgalomra épül. Olaszország az egyik legfontosabb autógyártó és divatközpont a világon.

Olaszországban rengeteg turisztikai vonzerő található, különösen a tengerparti nyaralóhelyek keresettek a nyári hónapokban. Az országnak több mint 7000 km hosszú tengerpartja van, így a homokos vagy sziklás partszakaszok között

Az olasz emberek, a lakosság milyenek? Főleg a temperamentumuk és a vendégszeretetük híre az, amely bejárja a Világot, de tény, hogy náluk szenvedélyesebb nemzetet, keresve is alig találunk.

mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Az Adriai-tenger partján Rimini és Riccione, a Toszkán tenger partján Forte dei Marmi és Viareggio, az Amalfi-parton Positano és Sorrento, a Szardíniai-szigeten Porto Cervo és Olbia, valamint a Szicíliai-szigeten Taormina és Cefalù a legnépszerűbb üdülőhelyek. Azonban az olasz nyári élet nemcsak a tengerpartokról szól, hanem számos történelmi város is vonzó turisztikai célpont, a fentebb már említett Róma, Firenze, Velence és Milánó kiváló példái az évszázados történelmi és esztétikai örökségeknek, nem is beszélve az építészeti remekművekről, amelyek ezekben a városokban találhatók. Ezek a helyek gazdag kulturális és történelmi örökséggel rendelkeznek, rengeteg látnivalót kínálva az egész család számára.

Az olasz emberek híresek a szenvedélyes, érzelmes és nyitott természetükről. Általában barátságosak, vidámak és könnyedek, nagyon fontos számukra a családi és baráti kapcsolatok ápolása. Az olaszok nagy hangsúlyt helyeznek a vendégszeretetre, híresek az ínycsiklandozó olasz konyhájukról, amelyet szívesen megosztanak másokkal is. Ha ellátogatunk Olaszországba, akkor valószínűleg tapasztalni fogjuk, hogy az emberek nyitottak és barátságosak. Könnyen beilleszkedhetünk a közösségbe, ha kinyitjuk szívünket és megengedjük, hogy az olasz kultúra és szokások magukkal ragadjanak.

Ha már az olasz konyhánál tartunk. Hogyan is lehetne röviden bemutatni egy olyan szegmensét a vendéglátásnak, amely a boltokban kapható készételek bemutatásától kezdve, a tengerparti éttermek kínálatán keresztül az otthon elkészíthető ételekig, annyira széles skálán, de mégis egységes irányban mozog, hogy az már párját ritkítja.

Az olasz konyha az egyik legismertebb és legkedveltebb a világon, amely rengeteg élményt kínál az oda látogatóknak. Az olasz ételek híresek a friss, egyszerű és minőségi összetevőikről, amelyekkel ízletes ételeiket készítik. Az éttermekben általában előételek, főételek és desszertek közül lehet választani, de gyakran látni olyan helyeket is, amelyek pizzával és egyéb könnyű harapnivalókkal készülnek. Az előételek között található

ÓRIÁSI KÍNÁLAT VEGÁN TERMÉKEKBŐL

NÖVÉNYI ÉTELEK ÉS ITALOK A HŰTŐBEN

a híres bruschetta, amelynél olajban pirított kenyérre paradicsom, fokhagyma és olívaolaj kerül. A caprese saláta pedig egy egyszerű, de ízletes saláta, amely mozzarellával, paradicsommal és bazsalikommal készül. Az antipasti vagy az előétel tálakon különböző típusú (akár növényi) sonka és sajt, valamint zöldségek szerepelnek. Az olasz főételek között a tészták, a pizza, a risottó és a húsételek (Vegánok részére természetesen azok húspótlóval készült verziói) a legnépszerűbbek. A tészták közül a carbonara és a bolognai spagetti az egyik legismertebb, de az olasz konyha számos más tésztafajtát is kínál, mint például a lasagne, a ravioli vagy a gnocchi. Bár nem éppen Vegán célcsoportnak, de a tengerparti éttermekben gyakran szerepelnek a halételek, a tenger gyümölcsei és a friss tengeri herkentyűk, az osztriga és a homár. Az éttermek általában ezeket frissen kínálják, a füstölt lazac, a tonhal és az olasz osztriga is nagyon népszerűek. Az olasz desszertek között szerepel a híres tiramisu, panna cotta és a cannoli. Az otthoni konyhában pedig számos olyan receptet lehet találni, amelyek egyszerűen elkészíthetők, mint például a pizza vagy a paradicsomos tészta. Az olasz konyha minden ízlelőbimbóra hatást gyakorol és rengeteg ízletes élményt kínál a látogatóknak, de az az igazság, hogy egy egyszerűbb otthoni étkezésnél is mennyei az olasz konyha zamata és illata.

Egy fontos dolog jön, nézzük, hogy áll Olaszország a Vegán ételekhez, irányzathoz.

Szerencsére, ha Vegánként Olaszországban töltjük a szabadságunkat, kiváló döntést hoztunk. Egyre elterjedtebbek a Vegán ételek és az éttermek is egyre több Vegán opciót kínálnak az étlapjukon. A hagyományos olasz konyha számos olyan ételt tartalmaz, amelyek alapvetően Vegánok, például a Caprese saláta (növényi mozzarella sajt, paradicsom, bazsalikom), a Bruschetta (pirítós kenyér, paradicsom, fokhagyma, olívaolaj), vagy a Pesto alla Genovese (bazsalikomos szósz). Emellett sok helyen találhatók Vegán pizzák és tésztaételek is. Érdemes azonban előzetesen tájékozódni, hogy az adott étterem milyen Vegán opciókat kínál és kérni a személyzettől a segítségüket.

Olaszország a Vegán termékek gyártásában és forgalmazásában is egyre inkább élen jár.

Olaszországban széles körű a Vegán termékek kínálata. Számos szupermarket és élelmiszerbolt kínál különféle Vegán termékeket, például

növényi tejeket, tofut, szójaszószt, quinoat, chia magot, Vegán sajtokat, húsmentes húspótlókat és számos Vegán édességet, például marcipánt vagy olasz fagylaltot. Emellett Olaszországban nagyon elterjedt a zöldség és gyümölcs piacok kultúrája, ahol számos friss és helyi termék közül lehet válogatni, ez Vegán étrend esetén különösen fontos lehet.

Az olasz konyha bemutatása pár étellel elég nehéz, de a következők a csúcson vannak régóta.

Pizza - Az olasz konyha egyik legismertebb és legnépszerűbb étele. Nápolyból származik és a világ számos pontján kapható, de az igazi, autentikus pizza Olaszországban készül, többféle változata is létezik. Spaghetti alla Carbonara - Az egyik leghíresebb olasz tésztaétel, amelynek származási helye Róma. A tészta tojás, parmezán sajt, szalonna és fekete bors felhasználásával készül. A teljesség igénye nélkül a ravioli, a fettuccine Alfredo, a saltimbocca alla romana, a polpette, a cannoli vagy a tiramisu mind híres olasz ételek. A választás azonban mindig a saját ízlésünkön múlik. Személyes véleményem az, hogyha az ember az olaszoknál tölti a szabadságát és van ideje, akkor érdemes minél több helyen, minél több ételt elfogyasztania. A hab a tortán az, ha ezekből minél több újat kóstol meg.

És ha már hab és torta, fussunk át gyorsan a finomabbnál finomabb olasz édességeken, amelyeket sütve, vagy főzve készítenek.

Tiramisu: kávéba mártott babapiskóta rétegek, amelyek között van egy krémes mascarpone réteg.

Cannoli: sült tekercsbe tekert, édes ricottával, cukorral és csokoládéval töltött tészta.

Panna Cotta: vaníliás tejszínkrém, amely egy kis gyümölccsel vagy sziruppal tálalva isteni finom.

Zabaglione: egész tojásokból (vagy tojáspót-

A WEBÁRUHÁZAKBAN IS BŐSÉGES A PALETTA

Itália bortérképe

ló porból), cukorból és marsalaból készült édes, sűrű krém.

Sfogliatelle: rétegzett tészta, amely ricottával és cukorral töltött.

Torta della Nonna: "A Nagyi Tortája" egy édes, sütött pite, amely amarettóval, vaníliával és tojással készül.

Bignè di San Giuseppe: édes fánk, amelyet vanília vagy csokoládékrémmel, valamint mazsolával vagy kandírozott gyümölcsökkel töltenek.

Cassata: édes tészta, amelyet citromhéjjal, ricottával, cukorral és kandírozott gyümölcsökkel töltenek.

Zeppole: édes fánk, amelyet vanília vagy csokoládékrémmel és porcukorral szolgálnak fel.

Crostata di Frutta: gyümölcsös sütemény, amelynek tésztaalapját mandulalisztből vagy lisztből készítik, és amelyet szezonális gyümölcsökkel díszítenek.

Mind csodálatos és nagyon vonzó. Meg is jön az étvágy. Szerencsére az olasz konyha gazdag kínálattal bír gyümölcsök terén is. Kis olasz nyelvlecke következik, kommentár nélkül:

Cachi – sárgadinnye, fichi – füge, limone – citrom, arancia – narancs, mandorla – mandula, pesca – őszibarack, fragola – eper, uva – szőlő, melograno – gránátalma.

Gyümölcs és bor, utóbbi se maradjon ki. Mit kortyolgassunk egy-egy jó étel mellé?

Az olasz borászat hosszú és gazdag hagyományokkal rendelkezik, számos kiváló borral büszkélkedhet. Íme néhány az olasz borok közül, amelyek közül többen világszerte nagy elismerésnek örvendenek:

Barolo, Chianti Classico, Amarone, Brunello di Montalcino, Prosecco, Moscato d'Asti, Vermentino, Nero d'Avola, Primitivo, Super Tuscan.

Ettünk, ittunk, tele vagyunk és ez jó érzés. De mennyire egészséges az olasz konyha? Elengedhetjük magunkat a nyaraláson, vagy szigorúan nézegetni kell a mérleget kétnaponta?

Az olasz konyha számos egészséges összetevőt tartalmaz, mint például a friss zöldségek, gyümölcsök, olívaolaj és diófélék. Az olasz ételek alapja az egyszerű, friss alapanyagok, amelyeket minimális feldolgozással készítenek el. Az olasz konyha azonban nem teljesen mentes a zsíros összetevők, a tejtermékek és a cukros desszertek használatától, ezeket mérsékelt mennyiség-

ben ajánlatos fogyasztani. Az egészséges étrend és életmód részeként az olasz konyha lehet egy egészséges és kiegyensúlyozott étkezési lehetőség is, de azért nem árt az odafigyelés, mert túl finom ahhoz, hogy egy tányér elég legyen mondjuk egy ínycsiklandó főtt, olasz ételből. Azonban mint minden más étkezési kultúrában, az ételekkel való mértékletes bánásmód fontos az egészséges életmód fenntartása szempontjából. Hoztam is pár receptet, olasz is, Vegán is és nagyon finomak.

PENNE ALL’ARRABBIATA

HOZZÁVALÓK 3-4 ADAGHOZ:

- 30 dkg penne

- 3 evőkanál olívaolaj

- 2 evőkanál sűrített paradicsom

- 50 dkg paradicsom kockázva

- 3 közepes gerezd fokhagyma

- 1,5 teáskanál szárított chilipehely

A LEGJOBB OLASZ BOROK

- 1/2 bögre friss bazsalikomlevél (szárított is megfelel)

- só ízlés szerint

- szóráshoz Vegán parmezán

ELKÉSZÍTÉSE:

1. Lobogó vízbe tegyük fel főni a tésztát egy evőkanál sóval, majd a csomagoláson megadott időnél két perccel kevesebb ideig főzzük. Nagyjából fél bögre főzővizet tegyünk félre (ha konzervparadicsomot használunk, erre nincs szükség), majd szűrjük le a tésztát, és alaposan öblítsük át hideg vízzel.

2. Miközben a tészta fő, egy nagy serpenyőben melegítsünk fel két evőkanál olívaolajat. Alacsony lángon pirítsunk rajta három gerezd zúzott fokhagymát kb. 2 percig. Adjunk hozzá még egy evőkanál olívaolajat, vegyük a lángot közepesen alacsonyra és adjuk hozzá a chilipehelyet és a sűrített paradicsomot, majd ezt is kb két percig pirítsuk (tipp: ezt a lépést minden sűrített paradicsomos ételnél érdemes megtenni, így lesz igazán finom a végeredmény).

3. Adjuk a serpenyőhöz a felkockázott paradicsomot, vegyük a lángot közepesre, adjunk hozzá (legalább 1/3 teáskanál) sót, majd ha felforrt, vegyük vissza közepesen alacsonyra, és kb. 2-3 percig kevergessük.

4. Keverjük össze a tésztát a szósszal és a félretett főzővízzel. Közepesen alacsony lángon forgassuk össze, amíg át nem forrósodik. A végén keverjünk hozzá durvára vágott vagy tépkedett bazsalikomleveleket (a tálaláshoz is tehetünk félre pár levelet, amit aztán a tészta tetejére szórhatunk). Vegán parmezánnal megszórva tálaljuk.

ZÖLD LASAGNE

- 30 dkg friss spenót (fagyasztott is jó, ha nincs más)

- 2 közepes cukkini (kb. 36 dkg)

- 2 csomag füstölt tofu (2×18 dkg)

- 1 bögre friss bazsalikom

- 2 fej vörös- vagy lilahagyma

- 7 közepes gerezd fokhagyma

- 1 liter + 2 dl cukrozatlan növényi tej

- 1 teáskanál keményítő

- 2 csipet szerecsendió

- 1 db babérlevél

- 3 evőkanál jó minőségű margarin (olívaolaj is jó)

- 3 evőkanál búzaliszt

- opcionális: 20 dkg növényi sajt (olyan, amelyik jól olvad)

- ízlés szerint, frissen őrölt bors és só

ELKÉSZÍTÉSE:

1. A besamellel kezdjük: ehhez először hámozzunk meg egy fej hagymát és két gerezd fokhagymát. A hagymát vágjuk négyfelé, a fokhagymát pedig kétfelé. Egy lábasban tegyük fel magas lángon a növényi tejet, tegyük bele a hagymát és a fokhagymát, egy babérlevelet, két csipet szerecsendiót, 1/2 teáskanál sót, majd ha felforrt, vegyük vissza a lángot közepesen alacsonyra. Időnként megkevergetve húsz percig hagyjuk a tűzhelyen, majd zárjuk el és tegyük félre.

2. A cukkinit 1/2 cm vastag szeletekre karikázzuk fel, sózzuk le mindkét oldalán, tegyük félre.

3. Jön a ragu: ehhez vágjunk finomra egy fej hagymát és préseljünk össze négy gerezd fokhagymát. Egy evőkanál olívaolajon, közepesen alacsony lángon kezdjük el pirítani a hagymát, pár perc elteltével egy jó nagy csipet sót keverjünk hozzá.

4. Miközben a hagyma pirul, morzsoljuk öszsze kézzel a tofut. Ha a hagyma már kb. 8 perce pirul, adjunk hozzá egy nagy csipet sót és vegyük a lángot közepesre.

5. Miközben a tofu sül, a spenótot vágjuk össze kis darabokra. Ha fagyasztott spenótot használunk, ezt értelemszerűen hagyjuk ki. Járjunk el ugyanígy a friss bazsalikommal is, ezt viszont tényleg nagyon apróra vágjuk, mintha petrezselymet aprítanánk.

HOZZÁVALÓK 6 ADAGHOZ:

- 2 evőkanál olívaolaj

- 50 dkg lasagne lap

6. Ha a hagyma és a tofu már 6-8 perce pirul, adjuk hozzá a préselt fokhagymát, további két

percig kevergessük. Ha szükséges, adjunk még hozzá egy kis olívaolajat.

7. Vegyük közepesre a lángot és szép lassan kezdjük el a tofuhoz adagolni a spenótot: egyben nem fog menni, de hamar összeesik, 3-4 adagban néhány perc alatt bele tudjuk keverni. Tegyünk hozzá (legalább fél teáskanál) sót és közepes lángon szépen párologtassuk el a spenótból kieresztett vizet, kb. tíz perc alatt.

8. A cukkiniszeletekről papírtörlővel itassuk le a vizet, forgassuk össze őket kb. egy evőkanál olívaolajjal, sóval és egy gerezd zúzott fokhagymával, majd közepesen forró serpenyőn mindkét oldalukon süssük elő őket 2-2 percig (nem kell, hogy puha legyen).

9. Melegítsünk fel 2 dl növényi tejet melegre, de ne forróra. Egy teáskanál keményítőt tegyünk egy pohárba és először csak egy löttyintésnyi növényi tejjel keverjük csomómentesre villával, majd adjuk hozzá a többi tejet is. Ha a nagyja víz elpárolgott a spenótról (nem baj, ha kicsit még vizes), adjuk hozzá a keményítős növényi tejet és folyamatosan kevergetve várjuk meg, amíg besűrűsödik.

10. Adjuk hozzá a raguhoz a finomra vágott bazsalikomot, frissen őrölt borsot, kóstoljuk és sózzuk, ha szükséges, majd két perc elteltével zárjuk el a tűzhelyet.

11. Most befejezzük a besamelt: ehhez először is vegyük ki a hagymát, a fokhagymát és a babérlevelet a növényi tejből.

12. Egy lábasban melegítsünk fel három evőkanál jó minőségű margarint és közepesen alacsony lángon szórjuk bele három evőkanál lisztet úgy, hogy közben habverővel folyamatosan kevergetjük. Két dologra figyeljünk: ne legyen túl forró a margarin, különben azonnal le fog égni a liszt, illetve mindenképp habverőt használjunk, fakanállal csomós maszlagot fogunk kapni.

13. Kb. 2 perc alatt illatos, aranyszínű pasztának kell lennie a margarinos lisztnek: ekkor szépen elkezdhetjük hozzáadagolni a tejet úgy, hogy közben folyamatosan kevergetjük a habverővel. Egészen addig kevergessük, amíg be nem sűrűsödik: ekkor kóstoljuk, tegyünk hozzá frissen őrölt borsot és sózzuk, ha szükséges (szinte biztosan kell még bele, a besamelből nem érdemes

kispórolni, különben ízetlen lasagnét fogunk kapni), majd zárjuk el.

14. Egy közepesen nagy méretű, magas falú tepsiben kezdjük el rétegezni a lasagnét. Legalulra egy vékony réteg tofus-spenótos ragu kerüljön, erre jöhet egy réteg lasagne lap, erre egy réteg besamel szósz (arra figyeljünk, hogy a tetejére maradjon elég besamel, inkább a közepén legyen kicsit vékonyabb réteg, mint felül, különben szárazra, keményre fog sülni), egy réteg cukkini, egy réteg ragu, még egy réteg lasagne lap, besamel, cukkini, ragu, amíg el nem fogy. A lasagne tetejére egy réteg lasagne lap, majd erre egy réteg besamel kerüljön.

15. Ha használunk, akkor a tetejére reszeljünk növényi sajtot, de enélkül is szép pirosra sül a besamel miatt, szóval nem feltétlen szükséges. Először 200 fokon fólia alatt 20 percig süssük, majd a fóliát eltávolítva még 20 percig. Mielőtt felvágjuk, várjunk vele legalább 20 percet, így kevésbé fog szétesni és pont ehető hőmérsékletű is lesz.

VEGÁN TIRAMISU

HOZZÁVALÓK EGY KISEBB TEPSIHEZ: A piskótához:

- 20 dkg liszt

- 2 evőkanál agaveszirup

- 1,5 teáskanál vanília kivonat

- 2 evőkanál olívaolaj + egy kevés a tepsihez

- 2 teáskanál sütőpor

- 1 késhegynyi szódabikarbóna

- 2 teáskanál almaecet

- 1 csipet só - 1,6 dl víz

A krémhez:

- 30 dkg kesudió

- 4 evőkanál agaveszirup

- 1,2 dl növényi tej

- 2 evőkanál kókuszzsír

- 1 teáskanál vanília kivonat

- 1 csipet só

A locsoláshoz:

- 1 bögre főzött kávé

- 2 evőkanál agaveszirup

A szóráshoz:

- jó minőségű cukrozatlan kakaópor

ELKÉSZÍTÉSE:

1. A piskótával kezdjük, itt először is egy kis tepsiméretekre vonatkozó magyarázatra van szükség: egy réteg piskóta a tiramisu aljára fog kerülni, egy pedig a közepére, ezért vagy két db kb. 20×15 cm-es tepsiben/jénai tálban kell megsütnünk őket, vagy egy kb. 40×30 cm-es tepsiben, és utána kettévágni. A második megoldással csak akkor éljünk, ha tényleg van egy kisebb tepsink, amiben felépíthetjük a tiramisut, és egy olyanunk, amely egészen pontosan kétszer akkora. Ha nincs két ugyanakkora méretű kicsi tepsink, semmi gond, gyorsan megsül a piskóta: ha kihűlt, vegyük ki, olajozzuk ki újra a formát és süssük meg a második adagot.

2. Most jöjjön az elkészítés: ehhez először is melegítsük elő a sütőt 180 fokra, majd egy tálban keverjünk össze 10 dkg lisztet egy teáskanál sütőporral, egy késhegynyi szódabikarbónával és egy csipet sóval. Egy külön tálban keverjünk össze 0,8 dl vizet egy teáskanál vanília kivonattal, egy evőkanál sziruppal, egy evőkanál olívaolajjal és egy teáskanál almaecettel. A lisztes keveréket 2-3 részletben adagoljuk hozzá a nedves hozzávalókhoz és éppen csak keverjük össze óvatos mozdulatokkal.

3. Egy kisebb tepsit (lásd feljebb részletesebben) olajozzunk ki minden oldalán, majd simítsuk el benne a piskótatészta felét. Csak akkor tegyük be a sütőbe, ha a sütő már teljesen forró, és kb. 20 percig süssük (közben ne nyissuk ki a sütőt résnyire sem). A piskóta második felével ugyanígy járjunk el.

4. Miközben a piskóta sül, jöhet a krém: ehhez a kesudiót tegyük késes aprítóba (ha nincs más, botmixer is megteszi). Lehet, hogy több részletben kell majd összeaprítani, ennek megfelelően osszuk el a növényi tejet, a kókuszzsírt és az agaveszirupot is (tehát ha pl. három részletben tudjuk a kesudiót krémesíteni, a többi öszszetevőnek is az 1/3 részét tegyük hozzá minden

adaghoz). Annál jobb lesz a végeredmény, minél krémesebbre daráljuk a kesudiót. A végén alaposan keverjük össze a külön-külön krémesített adagokat, keverjük hozzá a vanília kivonatot és egy csipet sót.

5. A kávés locsoláshoz egyszerűen keverjük össze a kávét az agavesziruppal. Ha a kávé és a piskóta is teljesen kihűlt, akkor a kávé felét locsoljuk rá az alsó réteg piskótára úgy, hogy mindenhova egyenlően jusson.

6. Oszlassuk el a kesukrém egyik felét a piskótán, szitáljunk rá (teaszűrővel) egy vékony réteg kakaóport, majd tegyük a fagyasztóba 15 percre (ha nem fér be a fagyasztóba a formánk, akkor hűtőbe tegyük, legalább 45 percre).

7. Erre a rétegre óvatosan helyezzük rá a második réteg piskótát, majd oszlassuk el rajta a kávészirup másik felét, végül pedig a kesukrém másik felét is. Erre is szitáljunk egy réteg kakaóport. Legalább négy órára tegyük hűtőbe. Nehéz lesz, de ezt próbáljuk meg kivárni.

Jó étvágyat kívánok ezekhez a finomságokhoz. Ne feledjék a pincérnek a borravalót.

Következő írásommal ismét egy gyönyörű mediterrán országba látogatok, legalábbis virtuálisan és lélekben, de nem kisebb lelkesedéssel.

Remélem, hogy akkor is velem tartanak. Jó időt, szép élményeket kívánok a nyár első harmadára.

FOTÓK: Biozoom, Delizia Gourmet, My Vegan Trips, Prove, Vegaliano, Vinelovers Blog.

Magán egészségügyi beavatkozások - Hogyan vágjunk bele?

Az egészségnél nincs fontosabb. Nem lehet forintosítani, mennyit ér, ha minden rendben van velünk és családunkkal. Mégis, kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor az egészségünk érdekében mélyen a zsebünkbe kell nyúlni.

A beavatkozásokat sokszor lehet tervezni, olyan helyzetekben, amikor életminőség javulás a cél, mint például a szépészeti beavatkozások esetében.

lyaalkalmassági vizsga múlik azon, hogy a munkavállalónak rendben vannak a fogai vagy sem?

És persze vannak élethelyzetek, amikor a beavatkozás életmentő és sajnos az időpontot és az ellátás minőségét is befolyásolja, hogy állami intézményben történik a kezelés vagy magánban?

Van viszont olyan élethelyzet, amikor a beavatkozás nem feltétlenül életmentő, de sürgős, mivel a páciens élethelyzete kívánja meg a fennálló probléma megoldását.

Rendelőnkben számtalan olyan esetet láttunk el, amikor a páciensnek azért volt mihamarabb fix fogsorra szüksége, mert a munkáját nem láthatta el fogatlanul. Főként olyan munkaköröket érint ez, ahol emberekkel foglalkoznak, személyesen kell sokat és magabiztosan beszélni, vagy éppen a pá-

De mit lehet tenni, ha a beavatkozással nem szeretnénk vagy nem lehet várni, viszont a szükséges anyagiak nem állnak teljes mértékben rendelkezésre?

Természetesen hitelt kell felvenni, amely segítségével vállalható, hogy akár havi pár tízezer forintért a szükséges beavatkozást a lehető leghamarabb megkapjuk!

Kiben bízzunk? Hogyan vágjunk bele?

Személyi hitelt számtalan pénzintézet biztosít, de vannak olyan segítő cégek, akik felkutatják a

lehető legjobb lehetőségeket és közvetítésükkel garantálják, hogy a páciens minél hamarabb megkapja az igényelni kívánt összeget!

Ha például Önnek gyorsan, fájdalommentesen szüksége lenne mielőbbi fogpótlásra, mert már mosolygósan kezdené a nyarat, vagy vágna bele az őszbe, de nem áll rendelkezésre elegendő összeg, csak annyit kell tennie, hogy felveszi a kapcsolatot partnerünkkel, akik biztosítják az igénylőknek a gyors és kényelmes hiteligénylést a kezeléshez, mellyel az otthon kényelméből ki sem kell mozdulni és akár 1 héten belül már el is kezdheti a szükséges kezelést fogászati problémáinak megoldásához!

A hiteligénylés előnyei az egészségügyi beavatkozások finanszírozásához

Nem szükséges hosszú hónapokig, vagy esetleg évekig spórolni: a havonta félretett összeget egy részletfizetésbe forgatva hamarabb lehet elégedett mosoly tulajdonosa, akár kevesebb összegből is, mint egy heti ebéd ára!

• A minőségben nem lesz szükség kompromisszumra, ugyanis külső segítséggel, amely hitel formájában áll a rendelkezésre, megoldható a drágább eljárás is.

• Esztétikai beavatkozásokat is könnyedén megvalósíthat, akár fogszabályzásról, akár fogfehérítésről, akár implantátumokkal elvégzett fogpótlásokról is legyen szó, vagy akár más esztétikai kezelésről!

• Részletfizetés esetén gyors, online ügyintézés, hitelminősítés, végig az otthon kényelméből.

• A hitelösszeg és a futamidő is szabadon választható.

• Önerő nélkül is igényelhető, forint alapú, havonta fix törlesztőrészlet a futamidő végéig.

• Akár 1 héten belül elvégeztetheti az adott beavatkozást.

• A hiteligénylést elindíthatja akár egy erre alkalmas okoseszköz segítségével.

Hogyan zajlik a hiteligénylés folyamata?

A pontos kezelési tervvel a kézben lehet igazán eldönteni, hogy mennyire fér bele az egészségügyi probléma finanszírozásának végösszege az aktuális anyagi helyzetünkbe.

Amennyiben a hiteligénylés mellett döntünk, az instacashen keresztül a piacot lefedően több bank ajánlatából választhatjuk ki a legmegfelelőbbet és meg is igényelhetjük azt egy teljesen online folyamatban, bankfióki sorbanállás nélkül.

A Páciens az instacash megoldásával:

- 3 percen belül megtudhatja, hogy mekkora összegre lehet jogosult,

- 20 percen belül benyújthatja az igénylését,

- 24 órán belül pedig már meg is van a bírálati eredmény.

- Mindehhez az instacash dedikált digitális banki tanácsadót is biztosít, aki a teljes folyamat során elérhető.

Melyek a hiteligénylés feltételei?

• A betöltött 18. életév;

• Az állandó magyarországi lakcím;

• A rendszeres igazolható jövedelem;

• A hiteligénylő nem szerepel negatív adósként a KHR-ben (Központi Hitelinformációs Rendszer).

Ha fontos az egészsége és az ellátás minősége is, nem érdemes kompromisszumokat kötni, a hiteles tanácsadás pedig nem kerül semmibe!

5+1 tipp, hogy az utazásaid

költséghatékonyak legyenek

Ha nem tévedek, sokan a kedves Olvasók közül már alig várják, hogy pihenhessenek a napon, egy jó koktéllal és egy jó magazinnal a kezükben. Biztos vagyok benne, hogy mindenki fejében megfordult már, hogy a pihenésnek ára van. Szeretném mindenkiben nyomatékosítani: Az utazás csak részben pénz kérdése! Sokkal inkább a tervezésről és a tudatosságról szól. Persze lehet utazni sok pénzből is, akkor még több mindent enged meg magának az ember. Ezzel sincs baj, ha valaki így érzi jól magát. De, utazni lehet ennél egy fokkal megfontoltabban is.

A következőkben az általam is előszeretettel alkalmazott tippeket osztom meg, amik abban segítenek, hogyan tudom optimalizálni a költségeimet egy út során, hogyan számolom ki, hogy mekkora összegre lesz szükségem és mi alapján döntök, mikor programot vagy szállást keresek.

1) Tervezz, tervezz és még egy kicsit tervezz!

rán, akkor sokkal nyugodtabb is leszel és a költekezést is kordában tudod tartani. A költségcsökkentés egyik legfontosabb alappillére az alapos tervezés.

A rövid határidők, mert valami miatt elcsúsztál a foglalással, a hirtelen döntések és az elkapkodott választások fixen a költségeidet növelik. A kulcs tehát nem más, mint hogy mihamarabb láss hozzá a szervezéshez.

2) Az alapokkal kezdd!

A legfontosabb, hogy kitaláld, hová, mivel és mikor szeretnél utazni. Minden mást e köré tudsz már építeni. A programokat, az útitervet, a nevezetességeket, a belépők megtervezését stb.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha van egy terved, amihez tudod tartani magad az út so-

Az árat természetesen nagyban befolyásolja, hogy mivel éred el az adott úti célt. (Sok desztináció esetében sokkal kedvezőbb a repjegy, mintha autóval menne az ember). Ne keresd mindig a legpuccosabb helyet, sokszor a közepes vagy alacsony ár kategóriájú szállások sokkal több él-

ményt tartogatnak, mint drágább társaik. Arról nem is beszélve, hogy a hangulat is családiasabb.

4) Még 2023-ban is menő katalógusból foglalni!

A költséghatékonyság érdekében érdemes már jó előre feliratkozni az utazási irodák hírlevelére, átolvasni a katalógusokat vagy böngészni a weboldalukat.

3)

A kardinális kérdés. Természetesen a költségeid egyik igen meghatározó részét az úti cél megközelítése teszi ki. Sok szempontot érdemes figyelembe venni, mikor és mi mellett döntesz.

Ha autózol, a benzinköltség mellett ne felejts el számolni az autópályamatricával és a parkolási díjjal. Az persze mellette szól, hogy többet pakol-

Szerintem meg sem fordult még a fejedben, de akár 20-40%-os kedvezményekre is lecsaphatsz, ami azért jelentős spórolás az utazás során. Ha elég figyelmes vagy és böngészed a kuponoldalakat, illetve az egyedi ajánlatokat, akkor közel fele annyiért is kihozhatod az utat, mint amennyibe eredetileg került volna.

Ha pedig nem akarsz ennyi mindenre figyelni, akkor se hagyd figyelmen kívül a last minute ajánlatokat.

5) Pakolj úgy, mint egy igazi vérbeli utazó!

Mit értek ezalatt? Amit csak lehet vigyél magaddal. Főleg abban az esetben, ha autóval utazol. Ne hagyd otthon a töltőd, megfelelő mennyi-

hatsz, akár vihetsz magaddal élelmiszert is vagy egy két karton vizet, így máris tudsz spórolni. Illetve, autóval nagyobb a szabadságod, jobban bejárhatod a környéket.

Ha repülővel utazol, akkor főként időt spórolhatsz és akárhogy nézzük, az idő pénz. Persze, egy repülőjegynek jobban megkérik az árát, habár ma már nagyon jó áron ki lehet fogni oda-vissza járatokat. Ha ezt az utazási módot használod, akkor feltétlen informálódj hány kilós csomagot vihetsz magaddal, nehogy extrát kelljen fizetned.

ségű ruha, tisztasági szerek, ha hosszabb időre mész és apartmanban szállsz meg, akkor mosó-

Autó vagy repülő?

szerek. Ezekkel már pénz maradt a zsebedben, hiszen nem kell a helyszínen költened rá.

Ha van rá mód vigyél magaddal élelmiszert is, általában a helyi árak igen borsosak szoktak lenni, főleg, ha a szállásod turista övezetben található. Készíts össze egy kis túlélő csomagot, ami bármikor jól jöhet, ha útközben megéheznél. Kis ropogtatni való, egy alma vagy banán, magvak és máris be vagy biztosítva.

+1) Utazzatok többen!

bizonyos létszám felett már igénybe vehetitek a csoportos kedvezményeket is. Ha közösen terveztek, akkor több szem többet lát alapon könnyebben futhattok bele nagyon kedvező ajánlatokba. Illetve időbeosztás szempontjából is jobban jártok, mert feloszthatjátok magatok között, ki melyik részét szervezi az utazásnak.

Ha többen utaztok, többfelé oszlik a költség, így mindenki jobban jön ki anyagilag – ez logikus. Mehettek egy autóval, illetve sok esetben egy

Én személy szerint ezeket a tippeket alkalmazom annak érdekében, hogy az utazásaim ne az eszeveszett és átgondolatlan pénzköltésről szóljanak, hanem az élmények gyűjtéséről, a nyugalomról, a kikapcsolódásról és feltöltődésről. Biztos vagyok benne, hogy ha kipróbálod ezeket a tippeket, akkor számodra is költséghatékonyabb és még élvezhetőbb lesz az utazás!

Globális üzlet, amit bárhonnan irányíthatsz

Keress minket!

Ahányan vagyunk annyi félét gondolunk az internetről. Szeretném most ennek a pozitív hozadékát kiemelni, ugyanis ezeknek a felületeknek köszönhetően megszűnnek a határok és új emberi kapcsolatokra, barátságokra tehetünk szert. Az online térben, a TikTok segítségével találtunk egymásra Ágival és Danival, akik története mindenki számára példa értékű. Angliában élnek, nevelik csodás gyermekeiket és közben építik közösen vállalkozásukat. Mert lehetetlenek nincsenek, ezt az ő történetük is bizonyítja!

Ha már a TikTok, hogyan került az életetekbe és miért használjátok?

Á: Kétféle típus létezik: a tartalomgyártó és a fogyasztó. Az elején fogyasztó voltam, majd tartalomgyártóvá váltam, mert a saját vállalkozásomat támogatom a videóimmal. Régebben más emberek véleményére adtam és másoknak szerettem volna megfelelni. Kezdetben nem találtam a hangomat, és nem jöttek az elején az eredmények sem. Bíztam a mentoraimban és elkezdtem bízni magamban is, mert tudtam, hogy jó lesz. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mit tudnék én három gyermekes anyukaként adni az embereknek? Ahogy ezt megválaszoltam és konzekvensen jelen voltam a felületen, elkezdtek jönni a követők és a pozitív visszajelzések. Hosszú önismereti út része a TikTok és az aktív jelenlét szerepet játszik abban, hogy elfogadtam önmagam és ma már megválogatom, kinek a véleménye számít.

Említettétek, hogy tartalomgyártóként vagytok jelen a TikTokon. Milyen típusú tartalmat készítetek?

Á: A személyes márkánk kapcsán három fő témakör dominál. Ami közös, az a család és a Forever. Szoktam beszélni ezen felül még a főzésről, Dani néha edukációs tartalmat készít.

D: Fontos megkülönböztetni, hogy mi nem influenszerek vagyunk és soha nem is szeretnénk azzá válni. Mi üzletet építünk a felület segítségével. Mindemellett pedig élvezzük a jelenlétet és valóban szeretnénk értéket teremteni, megmutatni azt, hogy külföldön élő három gyermekes családként, milyen helyzetekbe kerülünk, milyen lehetőségek adódnak és hogyan birkózunk meg közösen az akadályokkal.

Milyen vállalkozás felépítésében van segítségetekre ez a felület?

D: Tinédzserként találkoztam először a Network marketinggel és tele voltam előítéletekkel. Újra 2020-

ban kerültünk kapcsolatba vele, minkor Ági terméket vásárolt a Forevertől. A termékekkel maximálisan meg voltunk elégedve és bepillanthattunk abba, hogyan működik valójában az üzlet építés a cégnél. Ekkor döntöttünk úgy, hogy vállalkozóként is részt vállalunk a cégnél. A mentor személye kulcsfontosságú a folyamatokban, nekünk szerencsénk van, hogy egy olyan csapathoz csatlakoztunk, ahol hagynak bennünket kibontakozni, fejlődni és maximális támogatást kapunk a vállalkozásunk felépítéséhez.

Miben tudtok segíteni az érdeklődőknek, mivel kereshetnek meg benneteket?

D: A Forever egy amerikai cég, amely több, mint 45 éve van a piacon és több, mint 170 országban működik. Így, ha valaki üzletet szeretne építeni, éljen a világon bárhol, szinte biztos, hogy tudunk segíteni az elindulásban. Mi is Angliában élünk és globális üzletet építünk. Sokan vágynak napjainkban az igazi digitális nomád életmódra: itt lehetősége van rá mindenkinek. Az üzleti lehetőség mellett egy támogató és megértő közösség is a csomag része. Barátokat és szinte családtagokat is köszönhetünk a Forevernek. A termékek minősége pedig önmagáért beszél. Mindenféle kötelezettség mentesen várjuk azok megkeresését, akik szeretnék jobban megérteni és megismerni, hogy hogyan is épül fel a rendszer és milyen lehetőségeket biztosít számukra mind a jól lét, mind pedig a szabadság szintjén.

Vigyázzunk szellemi termékeinkre –Helyreigazítás

Az internet világában fokozottan kell figyelnünk saját írásaink – szerzői joggal hozzánk kapcsolódó szellemi termékeink – védelmére, azok útjára és felhasználására. Rengeteg író, gondolkodó teszi közzé meglátásait, anyagait poszt vagy blog cikk formájában saját felületén. A jog pedig egyértelműen fogalmaz ezen írások felhasználhatóságáról, védve a szerzőt, ám bizonyos feltételek megléte esetén engedve az írás terjedését, annak átvételét.

Számtalan ember él közöttünk, aki – valamilyen okból kifolyólag – nem képes megfogalmazni saját gondolatait és másoktól ellopott írásokkal villog, bölcselkedik Facebook posztjaiban, kivívva ismerősei elismerését. Szerkesztőségünkben is felmerült a probléma, hogy kollégáink posztjait, írásait – és kollégáink között számos több könyves szerző is van – egyszerűen forrás megjelölés nélkül kimásolják és saját gondolatként kiteszik idegenek. Majd mikor szerzőnk felhívja a figyelmét az illetőnek a lopásra és annyit kér, hogy írja már oda a nevét, mert ő az írás szerzője, egyszerűen letiltják. Ez a védekezés a jogsértésre.

Természetesen irdatlan munka saját írásaink folyamatos ellenőrzése, azok felhasználásának állandó monitorozása, hogy épp ki aratja le a babérokat a mi szellemi termékünkkel.

Magazinunkat azzal a szemlélettel hoztam létre, hogy más legyen, mint a mainstream, emberi elvek alapján, mélyebb erkölcsi és etikai normák alapján működjünk, adjuk vissza a sajtó jó hírét mind minőségben, mind minden tekintetben. Arra tettem le a voksom alapítóként és állítottam össze szerkesztőséget hiteles, megbízható szakemberekből, hogy olyan médiumot hozzunk létre, mely kikezdhetetlen, hisz egy magasabb emberi, etikai és erkölcsi alapon nyugszik.

Ezt kezdte ki egyik kolléganőnk azzal, hogy forrásmegjelölés nélkül vett át tartalmakat cik-

keibe mások szakmai blogbejegyzéseiből. Teljes szerkesztőségünk nevében mondhatom, ez mélységesen felháborító, elfogadhatatlan, megengedhetetlen és teljes mértékben elutasítjuk és elhatárolódunk az ilyesfajta viselkedéstől, működéstől és újságírástól. Magazinként megtesszük, ami tőlünk telik, ám továbbra is – ahogy impreszszumunkban szerepel – a cikkek tartalmáért annak szerzői vállalják a felelősséget.

Ezúton kérünk elnézést a 2023. márciusi lapszámunkban megjelent „7 jel, amiről felismerheted a nárcisztikust” című cikk kapcsán Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember, coach és mediátortól, hogy a szakmai honlapjának https://mukodoparkapcsolat.hu/ blogján megjelent szakmai cikkét kolléganőnk forrásmegjelölés nélkül használta fel cikkéhez.

Illetve hasonlóan elnézést kérünk minden olyan szakmai blogot író szakembertől, akiknek szintén forrásmegjelölés nélkül használta fel más cikkekben az írásait. A vizsgálat még folyik szerkesztőségünkben.

Konklúzió

Nekünk író és gondolkodó embereknek az online média világában nagyon résen kell lennünk és monitoroznunk kell, hogy szerzői jogaink ne sérülhessenek, mert mindig lesz valaki, aki más tollával kíván ékeskedni.

„A becsületesség erő.”

David R. Hawkins

Még több utazási élmény és tipp: https://in-my-backpack.com/

Tudatosan a győzelem felé Interjú Vajtó Dettivel, az Álommeló második

helyezettjével

Érdekes megosztásokra figyeltem fel a facebook hírfolyamomban. A posztok második helyezésről, sikerorientáltságról, eltökéltségről és háláról szóltak. Megkaptak a gondolatok, és mivel korábbról valamiképpen Facebook ismerősökké avanzsáltunk, megkerestem Dettit, hogy beszélgessünk.

Sem a műsort nem láttam, sem az ő életéről nem tudtam semmit, így főként a verseny pszichés hatásai, a túlélési stratégiák és a konzekvenciák érdekeltek.

Mégpedig azért, mert bár legtöbben nem versenyzünk ilyen formában egy munkáért, a jelentkezések, állásinterjúk során mégiscsak tudásunkat, önmagunkat felvállalva, ismeretlen versenyzőket magunk mögött hagyva érkezünk be a vágyott pozícióba. A különbség mindössze annyi, hogy fogalmunk sincs a többi száz/ ezer jelentkezőről, nem ismerjük az ő múltjukat, szakmai tapasztalatukat, hozzáállásukat.

Ezért jobb híján magunkban bízva, saját képességeinkre, tudásunkra támaszkodva haladunk a cél felé, és igyekszünk megnyerni az áhított állást.

Íme öt tipp Dettitől, amivel felszerelkezve magabiztosabban, és tudatosabban indulhatsz legközelebb a következő pozíciód megszerzéséért.

belőlem, mind fizikailag, mind szellemileg, hogy mikor véget ért a műsor, egy hétig csak pihentem, és regenerálódtam. Mégis, a műsor ideje alatt maximális erőbedobással, tudásom legjavát nyújtva végeztem a feladataimat, és mutattam meg, hogy mire vagyok képes.

3. Tartsd a határaidat!

Arra nagyon büszke vagyok, hogy mindig őszintén megmondtam, miben vagyok erős, és mi az, amivel még nem találkoztam, ám nyitottan állok hozzá, és örömmel tanulom meg. Az, hogy nyíltan felvállaltam, miben vagyok jó, és miben van szükségem támogatásra, nagyon fontos volt nemcsak számomra, hanem úgy láttam, hogy a potenciális munkaadóm számára is. Én egyértelműen tartottam a határaimat, ő pedig érzékelte, hogy amiről azt állítom, hogy profi vagyok benne, azt valóban magas minőségben tudom teljesíteni – avat be Detti egy fontos részletbe.

4. Maradj stabil!

A legkeményebb az volt, hogy hiába teljesítettem konzisztensen, mégsem kaptam visszajelzést.

Megkerestek az Instagram profilomon, hogy a karakterem alapján alkalmas jelöltnek tűnök arra, hogy a Szentkirályi ásványvíz és egyéb vállalkozások vezetőjének, Balogh Leventének legyek a személyi asszisztense. Első reakcióként közöltem, hogy az asszisztensi pozíció távol áll az álom pozíciómtól. Mégis meggyőztek, én meg belementem – meséli Detti. - Először csak játékból, aztán ahogy a harmadik fordulón is túljutottam, rádöbbentem, hogy ennek már fele sem tréfa. Amikor felhívtak, hogy bekerültem, beválasztottak a műsorban is szereplő résztvevők közé, akkor éreztem igazán, hogy ennek tétje van, és elkezdtem én is komolyan venni.

2. Mutasd meg, mit tudsz!

A 6 hét alatt rengeteg feladatot kaptunk, amiket határidőre, magas minőségben kellett elvégezni – folytatja Detti. - Azt gondoltam magamról, hogy terhelhető vagyok, és mivel főként jutalékban dolgoztam előzőleg is, hozzászoktam ahhoz, hogy minden hónapot felépítsek a teljesítményemmel. Ez a 6 hét mégis olyan szinten vett ki

Nem láttam, nem tudtam, mit gondolnak a munkámról, mivel semmilyen visszacsatolás nem érkezett hozzám. Nagyon tudatosan indultam neki minden napnak, egy belső rituáléval újra és újra megerősítve magam abban, hogy értékes és jó vagyok. Fontos volt számomra, hogy mindentől függetlenül megtartsam ezt a belső értékrendemet, és ne bizonytalanodjak el, vagy kezdjek kételkedni magamban – osztja meg Detti az egyik legfontosabb gondolatot. – Engem az segített, hogy pontosan tisztában voltam az értékeimmel, képben voltam a tudásomat illetően, és végig kitartottam emellett.

1. Vedd komolyan!

5. Lásd meg a lehetőségeket!

Bár második helyen végeztem, így más kapta meg az állást, elképesztően hálás vagyok azért, amit ebben a néhány hétben tanultam. A java még csak ezután érkezik, hiszen sorra kapom a megkereséseket és felkéréseket, előadásokat tartok, és olyan kapuk nyíltak meg előttem, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek. A műsor segített még erősebben tudatosítani az értékeimet, és arról is meg vagyok győződve, hogy a szerelem munka is hamarosan megtalál. Közhelynek hangzik ugyan, hogy ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy (vagy több) másik, legtöbbször, így esetemben is, éppen ez történik. Végtelenül hálás vagyok mindazért, amit kaptam a műsorban

szereplés lehetőségével, és hogy ezáltal újabb lehetőségek nyíltak meg számomra – mondja Detti búcsúzóul.

Vidd magaddal és használd fel ezeket a tippeket a saját állás-keresésed során, mert egy olyan kihívás során érlelődtek, amely maximális erőnlétet, figyelmet, jelenlétet és elkötelezettséget igényelt.

Váratlan helyzetekre pénzügyi tartaléka keveseknek van

A pénzügyi biztonság, az anyagi függetlenség megteremtése ugyan tízből kilenc embernek fontos, ugyanakkor megtakarításuk nem éri el azt a szintet, amely biztonságot jelentene a váratlan helyzetekre - derül ki a Groupama Biztosító megbízásából készült országos reprezentatív kutatásból.

Füzes Edit, a Groupama Biztosító lakossági személybiztosítási termékmenedzsment vezetője kedden Budapesten ismertette a felmérés eredményeit, amely alapján a válaszadók 79 százaléka tartja magát pénzügyek terén tudatosnak, 91 százalékának fontos az anyagi függetlenség és stabilitás, 90 százalékának pedig a jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzetben a megtakarítás.

Az öngondoskodás szerepét az idős korra felkészülésben minden második válaszadó kiemelten kezeli, a lelki és testi egészség megőrzése, a fizikai jóllét biztosításnak szándéka inkább a fiatalabb korosztályok képviselőire jellemző, a legelső helyen azonban az anyagi biztonság megteremtését említették a váratlan helyzetekre.

A kutatásban rákérdeztek, hogy milyen váratlan eseményektől tartanak leginkább az embe-

rek, és bár a résztvevők sok dolgot említettek - egy újabb járvány kitörésétől a munkanélküliségig - az első helyeken olyan események szerepelnek, melyek a személyüket, egészségüket érintik: haláleset, betegség, baleset. A válaszokból az is kiderül, hogy a többség nem áll készen pénzügyileg ezeknek a helyzeteknek a kezelésére, megoldására.

A válaszadók közül 20 százaléknak van megtakarítása és életbiztosítása is, 16 százaléknak csak életbiztosítása, 22 százaléknak csak megtakarítása, 41 százalék azonban egyikkel sem rendelkezik.

A megkérdezetteknek átlagosan 22 hónapnyi tartalékra lenne szükségük a pénzügyi biztonságérzethez, azonban mindössze 42 százalékuk rendelkezik megtakarítással, amelynek összege a válaszadók felénél kevesebb mint fél évre elegendő.

A kutatásban részt vevők 80 százaléka attól tart, hogy a következő időszakban csökken tartaléka és pénzügyi bizonytalanságba kerülhet, 11 százaléka érzi azt, hogy éppen elegendő a megtakarítása és csupán 9 százalékának van többlet tartaléka.

Vannak, akiknél a pénzügyi lehetőségek hiánya a kizáró ok egy kockázati életbiztosítás megkötésére, másokat a tájékozatlanság tart vissza. A válaszadók 13 százaléka nem találkozott még jó ajánlattal, illetve egytizede nem ismeri az életbiztosításokat.

A válaszadók 54 százaléka hajlandó lenne kockázati életbiztosításra költeni, átlagosan havi 7100 forintot, a többség az életét és az egészségét félti, de inkább a vagyontárgyaira, és nem önmaga védelmére köt biztosítást.

A Groupama Biztosító reprezentatív felmérése 1000 válaszadó megkérdezésével készült a 18-65 éves korosztályban február 23 és március 6 között.

Keresse weboldalunkat, Facebook, LinkedIn, Pinterest és Instagram profilunkat a magazinnal kapcsolatos friss információkért!

https://cspm.hu

https://www.facebook.com/csakpozitivanmagazin

https://www.instagram.com/csak_pozitivan_magazin www.linkedin.com/company/CSAK-POZITIVAN-MAGAZIN www.hu.pinterest.com/csakpozitivanmagazin

Mert ugye brandelünk?

Kapcsolat(!)biztos(?!)

családi vállalkozás II./I.

“…jóban és rosszban, egészségben és betegségben, szegénységben és gazdaságban, míg a brandünk el nem választ!”

Ti milyen brand fogadalmat tettetek, mikor a közös családi vállalkozásokba belekezdtetek?

Ki kell pihennem a nyaralást!

Nyár.

Az álomutazások főszezonja, amikor a munkában megfáradt ember megkapja jól megérdemelt szabadságát.

Az az édeni néhány nap, amikor esszenciális sűrűséggel igyekszik minden élményt és pihenést az ember belesűríteni a napjaiba, hogy feltöltekezve - érzelmi, fizikai, mentális raktárait csurig töltve - tudjon visszatérni a mókuskerékbe.

“Amikor az ember a social média kompatibilis képek kínos gonddal a világ felé prezentálandó villanófénynyi tartósságú emlékeire hagyatkozik, akkor olyan hamis illúzióra kezdi el brandjét építeni, ami garantáltan a gyors bukást fogja eredményezni”.

Milyen nálatok egy családi utazás?

Tudod, amikor valahova jó messzire és jó sok időre mentek?

Egy olyan utazás, amire igazán vágytatok, amire semmi pénzt nem sajnáltok?

Játszunk!

Írd le az első szót, ami az eszedbe jut arról, hogy családi utazás.

Mi a legelső érzés, ami erről az útról eszedbe jut?

Miért vágytál ennyire erre az utazásra?

Milyen volt megszervezni ezt az utat?

Milyenek voltak a napjaitok az utazás során?

A kapcsolatotokra milyen hatással volt az utazás?

A családi vállalkozás pont olyan, mint egy hatalmas utazás.

Szóval, mielőtt családi vállalkozásba kezdesz, gondolj bele abba, hogy milyen egy családi utazás nálatok. Ha ez a pontos kép megvan, akkor elkezdhettek azon tudatosan dolgozni, hogy miben kell fejlődni, változtatni, hogy egy igazán sikeres közös brandépítésbe kezdjetek.

Minden, ami a “Soha nem szokott ilyen amúgy történni, de most mégis, mint a legrosszabb rémálom valóra válik” - törvényszerűsége uralja azokat a speciális napokat, eseményeket, melyek különböznek a szürke hétköznapoktól.

Lesz olyan 5 alapmondat, ami ezt az üzleti utazást meg fogja határozni.

„Családi (?!) vállalkozás - a mi álmunk volt, a mi közös vesztünk lett.”

1) Ahol tét van, ott feszültség is lesz.

Elszakad, elromlik, összetörik, elveszik, összekeveredik, lebetegszik, megsérül, közbejön.

Milyen egy pár napos nyaralásra felkészülni?

Sok idő.

Sok erőforrás.

Sok szervezés.

Sok energia.

Sok összetevő.

Sok újdonság.

Sok fókusz.

Mindenből extra mennyiség kerül be azért, hogy egy rövid pár nap jól sikerüljön.

Ez a tétje a különleges eseményeknek.

Ahol a fókusz van, ott az energia.

És minél több energiát fektetünk be egy dologba, annál nagyobb súlya lesz annak a dolognak.

Hiszen, mivel különleges, ritkán megtörténő napról van szó, azt szeretnénk, ha jól sikerülne, ha igazán emlékezetes lenne.

Már ez is ad egy extra nyomást, egy extra elvárást az adott dologgal kapcsolatban. Ez pedig ad egy emelkedett hangulati állapotot.

Egy felfokozott izgalom kezd kialakulni, ami akár hogy is nézzük egy - ha pozitív is, de - feszültség.

És ez a feszültség kihat az emberre és az egyén környezetével való kapcsolatára.

A közös mindkettőben, hogy az alany egy beszűkült fókusszal fog létezni, hiszen oda összpontosul minden - vagy legalábbis nagyon sok energia - ami a gondolatainak nagy részét lefoglalja.

És ha ilyen sok energia fektetődik be egy dologba - aránytalanul sok a többi dologhoz képest - akkor nem szeretné, hogy ez a sok energia ne

térüljön meg, nem szeretné, ha a semmibe folyna csak el, vagy még rosszabb esetben valami negatív eseménybe torkollna. Ezért kezd egyenes arányban emelkedni az idő előre haladtával ez a feszültség. Hiszen ott lesz kitartóan a fókuszban

2) Ami a gyenge pontotok azon keresztül vagytok megroppanthatóak.

Mit csinál a víz, ha repedést talál?

Becsorog oda szépen.

És ha becsorog, akkor mi történik?

Elkezd magának egyre több helyet követelni a környező területek megroncsolásával.

Ha a víz ugyanis megfagy, akkor nagy erővel kezdi szétfeszíteni a pici repedést, hogy nagyobb helyet nyerjen magának.

az adott dolog és áramlik bele az energia, aminek a mennyisége napról napra csak nőni fog, ami arra sarkallja az embert, hogy sikerre vigye az adott projektet, hogy élvezhesse a befektetett munka gyümölcsét, hogy átélhesse azt a jó érzést, hogy jó helyre került minden befektetett energiája, hogy értelme volt minden erőfeszítésnek.

A kudarctól való félelem is belép ezen a ponton a képbe, ami még magasabbra emeli a tétet.

És ez az egyén által átélt állapot magától értetődő módon kihatással van a környezetére és a környezettel való kapcsolatára.

Egy családi vállalkozás esetén minden a vállalkozásban érintett fél belekerül ebbe a felfokozott érzelmi állapotba és elkezdi megérezni és a mindennapok kitörölhetetlen részévé tenni ezt a feszült állapotot.

A feszült állapotot pedig úgy tudnám legjobban leírni, mint egy instabil állapotot.

Egy instabil embert egy stabil ember meg tud tartani.

Egy instabil embert egy másik instabil ember pedig még bizonytalanabbá tesz, sőt a random imbolygás közben folyamatosan ütközni fognak, ami egyrészről még nagyobb kilengéseket fog okozni, másrészről pedig a koccanásokból kifolyólag sérüléseket fog eredményezni.

És ebben a helyzetben kell építeni a családi vállalkozást és sikerre vinni közös brand ötleteteket.

A picivel nagyobb területre picivel több víz tud majd befolyni. A picivel több víznek picivel több lesz az ereje, amikor megfagy és ezzel a picivel nagyobb erővel tudja szétfeszíteni a folyamatosan picivel nagyobb repedést.

És ez a folyamat megállíthatatlanul folytatódik, amíg a pici repedésből csinos méretű nagy törés nem lesz.

A családi vállalkozás építése egy érzelmileg felfokozott állapot lesz, egy igazán stresszes időszak sok megoldandó feladattal és súrlódásra teret adó eseménnyel.

Ezek az adrenalin által felfokozott állapotok pedig pontosan meg fogják azokat a repedéseket találni, ahova be tudnak ágyazódni és ahol ki tudják erejüket fejteni.

Ezek lesznek azok a pontok, aminek a nyomása meglehetősen fájni fog.

Alaptörvény, hogy egy krízis megjelenése az addig meg nem oldott kríziseket is újra a felszínre hozza, ezzel még fajsúlyosabbá és megterhelőbbé téve az amúgy is akut helyzetet.

Ahol repedés van amúgy is a kapcsolatotokban, a családi vállalkozás során felmerülő nehézségek pontosan oda fognak beférkőzni és még jobban elmélyíteni a már meglévő problémáitokat, meg nem oldott kríziseiteket.

3) Az egyik félen végül mindig nagyobb lesz a teher.

„Olyan, mint ha a mágnes egymást taszító oldalait szeretnéd összekapaszkodásra bírni.”

Duplikált szerepben lenni egy kapcsolaton belül pontosan egy dolgot jelent! Valamelyik szereped sérülni fog. Ezt a sérülést pedig magadon fogod hordani és be fogod vinni a teljes rendszerbe, ami végül sérteni fogja a többi szerepedet és a kapcsolatodat a veled együttműködő emberekkel.

Jó-e ha a szülő egyben a gyereke edzője?

Egyszer erről szakértettem egy rádió műsorban és a válaszom nagyon egyszerű volt!

“Nem!”

És még ennél is tovább mentem.

mélyen alá - fölé rendelt viszonyban valósít meg, ahol a gyereknek alapvetően nincs szava.

Hogy lehet ezt a két egymástól merőben különböző képet egy személybe integrálni?

Hogy lehet az utcai cipő levételével a gyereknek az edző képét levetni és helyére gyorsan a szülő arcát és lényét a fókuszba tenni?

Sehogy!

Ez két egymással annyira össze nem illeszthető kép, amit csak úgy lehet egyben tartani, hogy az erősebb képet a fókuszba helyezni és a másikat valahova mélyen elrejteni.

Ez a biztos módja annak, hogy a gyereked garantáltan eltávolodjon tőled és soha többet ne akarja az edzőként működő szülőjét látni!

“Hogy menjen a gyerek egy fárasztó edzés után úgy haza, hogy nincsen meg az a felszabaditó érzés benne, hogy szabadon ventillálhat az edzésen történtekről, hiszen aki szülő otthon várja, az nemrég még a teljesítményt elváró edző volt!?”

Mert, hogy merőben más viselkedés struktúrát, elvárást és egymáshoz való viszonyulást követel meg egy szülői és egy edzői szerep.

A szerető és gondoskodó szülő, aki óvja és védi a gyerekét. Aki feltétel nélkül szereti gyermekét.

És az edző, aki szigorú feltételek és elvárások mentén működik. Aki számára a mindenekfelett álló teljesítmény az egyeduralkodó, amit egy

Így töri össze az erősebb edző képe a szerető szülő képét és egyeduralomra törésével azt a szakadékot ami a szülő - gyerek kapcsolatot végleg összetöri és a gyereket minden szinten a szülőtől távol löki.

Hiszen nem lehet lágyan szeretni és karjaiban annak elveszni, aki nem is olyan sokkal korábban erőnek erejével gyakorolt hatalmat felettem.

Szóval az 50 - 50% felállás egy szép illúzió, de a valóságban egy nagyon ritkán megvalósuló állapot.

A realitás, hogy ez egy folyamatosan hullámzó állapot, ami alapvetően természetes csak erre tudatosan fel kell készülni.

Az természetes, hogy az egyik fél aktuálisan nehezebb időszakot él meg, ami nem jelent mást, mint hogy az ő egyensúlyba hozatalának érdekében nagyobb támogatást kell kapnia, ami egyet jelent a másik fél nagyobb arányú szerepvállalásával.

Ezt pedig a közös vállalkozás érdekében meg kell tenni, hiszen az egyik fél instabilitása kihatással lesz a teljes közös brandre. Tehát végső soron közös üzleti érdek a másik fél támogatása, kibillent állapotának minél hamarabbi és minél hatékonyabb rendbehozatala.

De ez a folyamat egy sokkal bonyolultabb érzelmi hálózaton keresztül valósul meg.

A családi vállalkozás esetén van egy nehezítő körülmény, ami nem más, mint hogy családi vállalkozásról beszélünk.

Azaz minden egy rendszeren belül marad.

Szóval pont az a családi vállalkozás legfőbb veszélye, ami elsőre a legvonzóbb pontjának tűnik.

Mert az ember haza viszi a munkáját és az otthoni konfliktusokkal indul el a munkába, ami hely lehet hogy az otthon egy erre kijelölt szeglete.

Szóval egy ilyen bonyolult helyzetben azért, hogy működőképes maradjon úgy a magánélet és a munka is az egyik félnek sokkal nagyobb áldozatot kell majd hoznia az egyensúly megtartása - a harmonikus kapcsolat és sikeres vállalkozás - érdekében.

4) A változás mozgás - a mozgás elmozdulás -, az elmozdulás instabilitással jár.

Ki ne emlékezne arra, hogy hogyan tanultunk meg biciklizni!

Az ikonikus partvisnyél gondos munkával lett a bicikli hátuljára rögzítve, amit lelkes szülők gondos kezei egyengettek, míg a szorgalmas gyerek rá nem érzett a biciklizés ízére.

Egyenesben tartani úgy, hogy miközben az ember önmagára figyel és tartja magát egyenesben, aközben a másik mozgását is pontosan leköveti és dinamikusan reagál a másik esetleges megingásaira, korrigálja azokat azért, hogy a teljes rendszer biztonságban maradjon és töretlenül tudjanak a kitűzött cél felé haladni.

Mert fókuszálhatok én magamra és haladhatok én nyílegyenesen előre - elméletileg -, ha a valóságban a másik fél instabilitása kilendít engem is ebből az egyensúlyi helyzetből.

Egy rendszerben van összekötve a családi vállalkozás minden egyes tagja, ami annyit tesz, hogy a sikeres előre haladás érdekben egy közösen megteremtett stabilitást kell létrehozni. Az esetleges megingásokat rendszeren belül kell megoldani, gyorsan és hatékonyan lereagálni és újra egyensúlyba hozni a teljes rendszer stabilitásának folyamatos megőrzésének érdekében.

Családi vállalkozás esetén pedig pontosan ez történik.

5) Valami új elindítása egy kezdeti nagy befektetéssel jár, ami a tartalékaitok mozgósítását és felhasználását követeli meg tőletek.

Én egyszer láttam testközelből, hogy milyen egy gőzhajó mozgásba lendítése és mozgásban tartása.

Hogy mekkora munka folyamatosan mozgásban tartani és állandó sebességet biztosítani egy hajónak, amit kazánok melege hajt előre.

Tél volt. Azaz igazi hófödte tájas, nagy kabátos, jól felöltözős tél.

Ez a támogató segítség kellett ahhoz, hogy az elsőre instabil tekerés biztonságos önálló haladássá váljon.

Na de mi van akkor, ha stabil biciklis tudás nélkül egy tandem biciklin ültök és nincsen semmi külső segítség, nincsen az első csetlő - botló lépéseket segítő partvisnyél, ami a bekövetkező bukást kivédeni hivatott?

Ahol mozgás van, instabilitás van, amit koncentrált fókusszal és tudatos erőfeszítéssel lehet csak egyensúlyban tartani.

Mert hát a quennstown-i tél már csak ilyen. Innen indultunk egy mesés kis farmra egy gőzhajóval. A kazánba szenet lapátolós hajóval.

Ahogy a fedélzeten sétáltam, egyszer csak egy meleg hullám csapott meg, ami onnan a mélyből a hajó alsó régióiból jött.

tüze mellett lágyra olvadniuk és minden erejüket latba vetve lapátolniuk a nagy szenes lapáttal a tüzet és lendületet adó éltető szenet - nem megállva, nem megpihenve.

Aki brandépítésbe kezd, annak egy ilyen gőzhajót kell mozgásba lendítenie és stabilan mozgásban tartania. Ott kell lenni minden pillanatban, hogy a mozgást adó tüzet életben tartsa és a brandet a haladás útján tartsa.

A családi vállalkozás már csak ilyen.

Minden kézre szükség van.

Mindenkinek felgyűrt ingujjal kell beállni dolgozni, mégpedig úgy, hogy egy tökéletes team munka valósul meg.

Pont úgy, ahogy a szénlapátolóknál láttam.

Lenéztem oda és fedetlen, izzadó felsőtesttel lapátoló emberekre lettem figyelmes, akik nagy lendülettel és szűnni nem akaró ritmussal tették a szenet a tűzre, hogy a hajó egyenletes sebességgel haladjon előre a vízen.

Én ott fent rétegesen felöltözve álltam a hidegben, ezek a férfiak pedig teljesen nekivetkőzve izzadtak ott lent a hőségben.

Még egy pillanatra el is szégyelltem magam és lelkiismeret furdalásom lett, hogy miattam szakadnak meg a munkától, hogy miattam és az én joy rideom miatt kell nekik ilyen kemény fizikai munkát végezniük.

Hogy egy ilyen nosztalgikus hangulatot idéző gőzhajós élmény miatt kell másoknak ott a pokol

Mert csapatmunka kellett ahhoz, hogy az a hajó egy egész napon keresztül mozgásban tartható volt. Mindenkinek egyenlő arányban és öszszehangolt ritmusban kellett dolgoznia ahhoz, hogy a hajó megfelelő sebességgel haladhasson előre.

Nem az egyéni igények, hanem a közös cél éltetése volt a fókuszban.

Nem egyéni vágyak kielégítése, hanem a közös cél éltetése valósult meg.

Ehhez az egyénnek háttérbe kellett önmagát szorítania, azért, hogy a cél alá tudjon rendelődni.

Ti milyen utazásra számíthattok családi vállalkozásotok elindításának pillanatában?

A következő cikkemben az AI és a branded kapcsolatát járjuk

körbe AIjajjaj! Te ne jussál Halston-i sorsra!

Ki beszélhet a te nevedben?

Kinek a kezében van a branded sorsa?

Mesterséges vagy természetes intelligencia irányítja a brandedet?

Miben adod át az irányítást az AI-nak a brandeden belül?

Ki ismeri jobban a brandedet, te vagy az AI?

* A brandépítés lépéseiről blogunkban olvashat: www.cspm.hu

AZONOSÍTÓRUHÁZAT: HOGYAN TALÁLJUK MEG A SAJÁT STÍLUSUNKAT?

Azonosítóruházatot viselni azért kényelmes, mert nem kell többé azon gondolkodnunk, hogy mit vegyünk fel. Elég, ha olyan ruhát veszünk fel, ami a csoportunknak megfelel, és már be is illünk.

Azonban ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy jól érezzük magunkat abban, amit viselünk. Az azonosítóruházat nemcsak az egyéni stílust és egyéniséget némítja el, hanem a divat trendjeit is meghatározza.

Sokan nem is gondolnak arra, hogy a saját stílusuk megtalálása mennyire fontos, mert ez egyben azt is jelenti, hogy megtaláljuk a saját egyéniségünket is. Ha

nem találjuk meg a saját stílusunkat, akkor folyton olyan ruhákat fogunk viselni, amiket nem szeretünk, és amik nem illenek hozzánk. Ez pedig egy idő után az önbizalomunkat is aláássa, és folyamatosan keresni fogjuk azt az öltözködési stílust, ami igazán jól áll nekünk.

Az első lépés, hogy felmérjük a saját egyéniségünket, és megpróbáljuk meghatározni, milyen stílus illene hozzánk. Ezt könnyen megtehetjük például azzal, hogy átnézzük a szekrényünket, és megnézzük, milyen ruhadarabok vannak benne. Milyen színeket, anyagokat, mintákat kedvelünk? Ezek az elemek segíthetnek

abban, hogy megtaláljuk a saját megjelenésünket, ami tényleg hozzánk illik.

Ha egyszer megtaláltuk a saját stílusunkat, akkor már könnyebb dolgunk van. Azzal, hogy olyan ruhadarabokat vásárolunk, amik illenek hozzánk, nemcsak jobban érezzük magunkat a bőrünkben, de az öltözködésünk is magabiztosabbá válik. Így azonosítóruházat helyett valódi stílust képviselhetünk, és mégis beilleszkedhetünk valamilyen csoportba.

Végső soron, azonosítóruházat helyett azt javasoljuk, hogy fogadjuk el a saját egyéniségünket, és találjuk meg a saját stílusunkat. Ez a folyamat időbe telhet, és

előfordulhat, hogy néhány ruhadarabot ki kell dobnunk a szekrényünkből és újakat kell vásárolnunk. De az eredmény nagyon megéri az erőfeszítést. Ha megtaláltuk a saját egyéni hangunkat, akkor könnyebb lesz öltözködni, és magabiztosabbak lehetünk az öltözködésünk terén.

Azonban fontos megjegyezni, hogy a saját stílusunk megtalálása nem azt jelenti, hogy sosem változtathatunk. Az ember élete folyamatos változásban van, és ez természetes. Az öltözködésünk is változhat az életünkkel együtt. Azonban az alapokat, azaz a saját stílusunkat mindig tartsuk szem előtt, és ehhez képest változtassunk.

Azonosítóruházat helyett tehát találjuk meg a saját stílusunkat. Az öltözködésnek nem csak arról kell szólnia, hogy beilleszkedjünk valamilyen csoportba, hanem arról is, hogy jól érezzük magunkat a saját

bőrünkben, és az egyéniségünket tükrözzük. Ha erre figyelünk, akkor nem csak divatosak és stílusosak lehetünk, de az önbizalmunkat is növelhetjük.

VERES MÓNIKA

S

„ zeretem, ha az emberek különlegesek” Interjú Vámos Robival

Édesanya ismerősöm mesélt nekem a könyvről, melyet kamasz lányának adott. Elmondta, hogy a könyv szerzője nagyszerűen szólítja meg a gyermekeket és klassz, amit csinál. Az érdeklődésemet rögtön felkeltette, így azonnal meg akartam ismerni azt az embert, aki a legtermészetesebb módszerekkel tud hatalmas változásokat hozni a fiatalok lelki világában és aki által egy sokszor teljesen új úton tudnak tovább haladni önbizalommal és megújult lelkesedéssel.

Vámos Robi gyermek coach, művész-mentor és író alkotta meg a Gyémántbogár nevű programját, melyben gyerekeket és felnőtteket is támogat, mégpedig egy rendkívül hatékony és szeretett módszerrel, a művészet és rajzolás eszközeivel. Módszertana sajátja, hiszen minden, amit alkalmaz és amit képvisel, az a gyerekektől kapott tapasztalatokból született.

Robi gyakran használ egy szót, melyet szeretek, ez pedig a ragyogás. Beszélgetésünk során megtudtam, hogyan tudja elérni gyerekeknél ezt a felszabadító állapotot, amely szárnyakat és bátorságot képes adni. Szeretném veletek is megosztani ezt az izgalmas, inspiráló interjút, melyet telefonbeszélgetésünk alapján írtam le.

Kedves Robi, a legelső gondolat, ami veled kapcsolatosan eszembe jutott az volt, hogy meg szeretném tudni, honnan eredhet ez a fajta lelkesedés, kreativitás, optimizmus és lendületesség, amellyel rendelkezel?

A legtöbb energiát abból nyerem, amit csinálok. Amikor felnőttként visszakanyarodtam a szabadkézi rajzokhoz, akkor jöttem rá, hogy milyen hatással bírnak és azt a hatást látva önmagát lendületbe hozóvá vált az egész. Azok a dolgok, amelyekkel másokat lelkesítek, engem is mindig előre vittek. Ebből nagyon sok erőre tettem szert

és sok pajzsot növesztettem magam köré, ami segített abban, hogy elengedjek dolgokat és embereket.

A weboldaladon a bemutatkozásodban azt írod, hogy nem a múltban vájkálsz, hanem a jövőt építed alkotásokkal, humorral. Amikor megismersz egy új gyermeket, esetleg a szüleit, akkor a múltjukat illetően szoktál kérdezni bármit tőlük?

Nem arról van szó, hogy nem érdekel a múltjuk, de a jövővel jobban szeretek foglalkozni. Mindig a megoldások felé szoktam törekedni. Természe-

Mindennek az alapja, hogy szeretem, ha az emberek különlegesek, ezt elhiszik és fel is vállalják mások előtt.

tes, hogy elmesélhetik, ami történt, de nem ragadunk benne, hanem úgy képzeljük el, hogy ez az állapot holnaptól nem így lesz. Így mindjárt másképp látjuk a dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy a problémákat a szőnyeg alá söpörjük.

Néhányan, akik felületesen figyelik, hogy mit csinálok, hajlamosak azt gondolni, hogy én arra nevelek, hogy ha esik az eső, akkor is nézzük a napot.

Amikor még csak a Táblácska volt, ezek a rajzok pozitívak, vidámak voltak. Erről azt gondolták,

hogy én mindig optimista vagyok, de ez nincs így. Nyilván beszélünk a gondokról is.

Könnyebb úgy átlendülni a múltbéli dolgokon, ha nem mindig velük foglalkozunk, hanem előre nézünk kicsit?

Persze. Meg is szoktam kérdezni, hogy ki mit kíván az aranyhaltól? Ha jön valaki, akkor lehet három kívánsága és az az érdekes, hogy a szülők csak néznek rám, hogy én ezt hogyan

értem? Ha azt mondom valakinek, hogy van három kívánsága, akkor inkább fél, mint kívánjon. Túl meseszerű nekik. Azt gondolom, hogy mindig van lehetőség a pozitív kívánságokra.

A Gyémántbogár programod hogyan épül fel, milyen területei vannak? Melyek szólnak iskoláknak és melyek adnak egyéni találkozásra lehetőséget?

Alapvetően három dolgot csinálok: előadást, egyéni foglalkozást és mentor programot tartok, ami az egyéni foglalkozás egyik speciális része. Az előadásokon belül is tartok saját rendezvényeket, ahová sok embert hívunk, várunk. Nemrég a Lurdy Házban volt ilyen rendezvény, ott 500 fő volt jelen. A közönségnek mindenféle interaktív előadást találok ki, mindig mást, tehát nem ismétlődő.

Ami egy kicsit ismétlődőbb, de ahol a közönség állandóan változik, az az iskolai rendkívüli rajzóra, amelyet most már több, mint 800 osztályban tartottam. Ezek tanórai foglalkozások, az osztályfőnök is jelen van. Leginkább 3.osztálytól, jellemzően az általános iskolákban vannak foglalkozásaim, meghívásra.

Itt meg szoktuk beszélni, hogy az osztályt milyen társadalmi témák érintik éppen, például egymás elfogadása, egyéni önbizalom, csapatmunka.

Az egyéni foglalkozásnál általában egy konkrét helyzet felgöngyölítése zajlik, nem feltétlenül minden problémát tudunk megoldani két óra alatt. Ha konkrét esetet nézünk, például izgul a dolgozat miatt, felvételi félelmek vannak, vagy netán sportoló és versenyre készül, ezek elég gyakran fordulnak elő. És a kamaszkori problémák: nem fogadják be, kibeszélik, nem játszanak vele, egyedül van. Ezek nagyon gyakori dolgok. Van, hogy valaki túlzottan meg akar felelni, túl sokat tanul, vagy épp nem csinál semmit, ezek szélsőségek.

A mentor program során az iskola 9 hónapja alatt minden hónapban találkozunk az illetővel, ezek általában hosszabb találkozók, van, amikor egész naposak. Ilyenkor alkotás is van, mert a művészet irányába szeretem vinni a dolgokat, az sokat szokott segíteni.

Miért éppen a rajzolást kezdted el alkalmazni a gyerekekkel? Amellett, hogy gyerekkorod óta a mai napig rajzolsz, mi az egyéb oka, amiért ez a módszer kifejezetten hatékony?

A színezőkkel kezdődött, amikor rájöttünk, hogy nem csak arról van szó, hogy a gyerekek kiszínezik a rajzot, hanem sikerélményük is lesz. Hirtelen azt látják, hogy „jaj de jó, hogy ezt én csináltam”. A felnőtt színezőknek is ez a hatása, azért

szeretik annyira, mert nem lehet úgy megcsinálni, hogy ne legyen szép. Sikerélményt adnak. Viszont nem csak ennyiről van szó...

Úgy kezdődtek az iskolai foglalkozásaim, hogy hívtak az iskolából, hogy nézzem meg a színezőimet a faliújságon, milyen ügyesek a gyerekek. Azt mondtam, hogy szívesen elmegyek, ha a gyerekekkel is foglalkozunk a látogatásom során. A színezőknek a hatása volt az, ami rádöbbentett a dolgokra. Például az a gyerek, aki alig mert megszólalni, utána mesemondó versenyen indult el és ezt csak azért, mert egyszerű kis rajzokat csináltunk, ami egy instant sikerélmény.

A gyerek ilyenkor másoktól, a külvilágtól is kap valamilyen visszajelzést, vagy csak magában, belül érzi a sikerét?

Mostanában úgy irányítom, hogy az osztály elismerését is kivívja az, aki szerepel. Nem vagyok az általános dicséretek híve. Én a különlegességet szoktam a leginkább elismerni. Meglátom azt, hogy hogyan tudok olyat mondani az illetőnek, ami nagyon betalál. Mert azt gyorsan meglátom, hogy milyen típusú. Az iskolai órákon, amin a tanár is részt vesz, ő is kap egy képet arról, hogy

névtáblává, hanem ajándéktábla funkciót is kapott. Attól, hogy ez egy ajándéktárgy, rögtön másabb kicsit, mint hogy az ember saját magának rendeli, így a személyes törődést abszolút jelképezi.

az elismerés nem feltétlenül az „ügyes voltál”, „jó voltál”, „tudsz te még ennél jobbat is” kifejezésekben merül ki, hanem talán elég annyit mondani, hogy „milyen jó, hogy ezt te csináltad, mert így különleges lett”.

A Táblácska ma már egy ismert márka, úgy tudom, hogy jelenleg többen is rajzoljátok az egyre növekvő igények miatt. Hogyan építetted fel ezt a vállalkozást? Mindig hittél a célod sikerében?

2007-ben volt az első alkalom, amikor először ajándékba készült egy-egy névtábla. 2012-től kapta a Táblácska nevet és akkor vált nem csak

Nagyon beindult az érdeklődés és 2014. óta, ha úgy akarom, nem is kellek hozzá, mert van egy csapatunk.

2018 óta távmunkában dolgozunk, a feleségem koordinálja a készítést. Ő osztja ki, hogy ki fogja készíteni az adott táblát. A táblák mozognak az országban és végül befutnak hozzánk a készek. Már csak le kell ellenőrizni és elküldeni.

Az elején nem azonnal hittem benne. Egy üzleti tanácsadáson egyből kiderült, hogy ennek a vállalkozásnak semmi létjogosultsága nincs. Én viszont ezt megcáfoltam - szerintem van - és meggyőztem a tanácsadót. Az eredmények ezt hozták is, főleg, hogy ez egy egytermékes vállalkozás volt. Üzletileg nem érthető, hogyan kezdett el működni, de valahogy nagyon jó volt az energiája.

Volt 1-2 mélypont, amikor többet kellett foglalkozni a kollégák lelki világával és együttműködésével, mint a termékkel és ez engem kezdett zavarni. Volt holtpont. Amikor jött a vírushelyzet, az is érezhető volt és kitartottunk. A távmunka már a Covid előtt beindult, így nem akkor kellett kapkodnunk, ez előnyös volt a kollégák számára is. Előtte volt, hogy 12-en dolgoztak egy légtérben. Most elengedtük már azt, hogy ennek mindenképpen önállóan is kelljen működnie, hogy önállóan eltartson minket. Nem állandó a csapat sem, mások az elvárások, könnyedebb az egész. Más tevékenységek is vannak, már nem ez az egyedüli fókusz.

“Az az egészséges, ha azt támogatjuk, amit a gyerek szeretne. Ha szeretne több mindent, akkor engedjük a kipróbálás lehetőségét, de ne kötelezzük rá, hogy utána azt kelljen csinálnia."

Mit gondolsz arról, hogy sokan a vállalkozásuk rabjává válnak és nem hagynak maguknak elég szabadidőt élni?

Nagyon sok könyvet elolvastam erről, hogy ne essek azokba a csapdákba, amikbe egyébként beleestem utána. Nyilván a megrendelő, vendég, vevő az első, de ez felőrli az embert. Nem lehet minden elképzelést teljesíteni és sokszor üzletileg nem jó irányba viszik a kívánságok a dolgokat. Meg kell tartani a szabályainkat.

Hogyan telik egy napod és szoktál-e készülni a nyárra?

A kedd és a csütörtök iskolai óra, hétfőn egyéni foglalkozást tartok. A szerdát általában üresen hagyom, de úgyis megtelik, péntek a mentoráltaké és van, amikor könyvet írok.

Ez az első nyár, amikor sikerült megtervezni, hogy melyik héten vállalok valamit és melyiken nem. A hétvégét is szoktam várni, mert nagyon szeretem, amit csinálok, de néha kell a semmittevés. Pénteken vannak a mentoráltak. Ők feltöltenek, olyan gyerekek vannak a mentorprogramban, akik támogatnak és segítenek engem is. Nagyon jó velük lenni, ilyen módon a péntek is hétvége számomra. A saját gyerekeimmel is kell lennem, sőt azt szeretem legjobban, ha velük vagyok.

nyelmesebb típus, neki az, ha kevesebb szabály van. Van, akinek az jelenti, hogy lehet hülyéskedni, ez a három típus elég jellegzetes.

Ma egyre jobban előtérbe kerül a szabadságra „nevelés”, közben ugyanannyi írást lehet olvasni szakemberektől arról, hogy a gyermekeknek szükségük van a korlátokra. Hol van ennek a megfelelő egyensúlya?

A személyiségtől is függ, hogy a szabadság neki mit jelent. Van, aki művész típusú és a szabad alkotás jelenti a szabadságot számára, van, aki ké-

Nem mondom meg, hogy hogyan csinálják. Ez nem azt jelenti, hogy elengedem a gyeplőt. Az egyensúly ott van, hogy beszéljenek arról, hogy milyen szabály van otthon, amit ki is dobhatnának. Meg kell érteni, hogy az iskolában vannak szabályok, de ha kilépnek a kapun, akkor már nincsenek. Ha eljön hozzám valaki, akkor gyakran látom, hogy úgy érzi, mintha iskolában lenne és sok idő mire megérti, hogy ez nem iskola. Nem kell megkérdezni, hogy jó lett -e, nem kell anyára vagy apára, rám nézni aggódó tekintettel, csak csinálja meg ahogyan neki tetszik.

A másik, ami szabályokba kényszerít, hogy az iskolában mindenről véleményt kapnak. Bármit csinálnak, azt értékelik és így ők egymást is értékelik, jönnek a kibeszélések, beszólások, amik a szabadságot korlátozzák. Az egyensúlyt a szülőnek kell megteremtenie. A szülőnek meg kell értetnie, hogy egy szabályt nem lehet átlépni.

Vagy a bizalom, ugye? Meg lehet adni a bizalmat, ha ő ezt érzi, akkor nem fogja átlépni. Ha kicsit is úgy érzi, hogy itt lehet csalni, akkor az őszinteség hiánya van jelen.

Ahhoz, hogy a gyermekek általad sikerélményekhez jussanak és önbizalmuk épüljön ki, hogy a csigaházukban elbújók is előtérbe akarjanak kerülni önként, mennyi időre van szükség, mennyi velük töltött foglalkozás tudja elhozni ennek az eredményét?

Elég nagy hatással szoktam lenni a foglalkozásokkal és nálam nincs olyan, hogy egy konkrét

Egy olyan környezetben, ahol mindig lehúzzák a gyereket, nem fog a jó irányba fejlődni a személyisége. Elbújik, vagy olyan mintái lesznek, amivel később máshol is azt hiszi, hogy rosszat akarnak neki, támadják, becsmérlik. Az olyan osztályban, ahol nem fogadják el, ott általában a tisztelet hiánya az, ami leginkább fájdalmas.

"Azt szoktam mondani, hogy

„minden csodabogárnak van szüksége valakire, aki megérti”. Ez mindennek az alapja és az a szomorú helyzet, hogy sok mindenkinek én vagyok ez."

Tegnap épp pedagógusoknak tartottam személyiségfejlesztő foglalkozást. Ez volt az éves továbbképzésük az iskolában. Nagyon nyitottak voltak és jó társaság volt. A pedagógusok gyakran látják, hogy kezelhetetlen az osztály. De, aki ezen túllendül és tényleg a gyerekekkel szeret foglalkozni, az továbbviszi a jó lángot.

Sajnos a szakmai rész nem elég. Nekem nincs pedagógiai végzettségem, azt mondom, hogy szerencsére, mert nem ez kell, hanem az ember kell hozzá. Aki eleve tud a gyerekekkel foglalkozni, annak nem a túl sok képzettség a fontos.

problémával többször jönnek. Egy találkozás szokott kimozdítani a mélypontról, kibillenteni a jó irányba. Van, hogy egyszer sem kell jönni, mert a könyvek is működnek. Kimozdulnak, lelkesednek hamar. Iskolában sem szoktam ugyanoda visszatérni, csak ha kialakul egy jó kapcsolat mindenkivel, ahová visszahívnak. De nem szokott kelleni újra menni.

A mentoráltak esete más kérdés, ez egy kísérős dolog, céljuk van, művészeti, vagy sport. Vágyuk van, abban kell hosszan támogatni őket.

Úgy gondolom, hogy az általános iskola rendkívüli módon befolyásolja a gyermekek önbecsülésének, önbizalmának alakulását. Akár pozitív, akár negatív az irány, egy magot ültet el a gyerekben. Te hogyan látod ezt a dolgot? Úgy gondolom te épp ezt teszed, kifejezetten pozitív irányba.

A mai sok ingert adó, vibráló világban a gyerekek is a pörgősebb dolgok felé fókuszálnak. Az egyszerűbb kivitelezésű, nyugodt elfoglaltságokat unalmasnak tartják. Talán nem is annyira tudatos ez náluk, mert a legkisebbeknek is feljebb tolódott az ingerküszöbük. Úgy gondolom, hogy szülőként ezt lehet befolyásolnunk gyermekeinknél, de csak egy bizonyos határig, mert az ingereket nem szűrhetjük ki az életükben teljesen. Te hogy látod ezt a kérdést? A felgyorsult világunk lehet ártalmas erre a generációra?

Olyan információkkal telítődik a fejük, amit nem tudnak feldolgozni. Mert közben az ember teste olyan ütemben nem fejlődik, mint a technika. Nagyon sok teljesen felesleges információ van, ami között ember legyen a talpán, aki válogatni tud és kiszűri, hogy mire legyen szüksége.

Elég csak a fővárosban utazni egy tömegközlekedési eszközön. Hány olyan inger van, amire egyáltalán nincs szükségem! Korábban még az illem könyvekben is benne volt, hogy mások jelenlétében nem telefonálunk, mert az tiszteletlenség. A videós telefonhíváskor üvölteni kell és mindenki hallja. Olyanokat lehet hallani, amitől égnek áll az ember haja és ezt például az én gyerekem is hallja.

Ezeket a dolgokat nagyon nehéz kiszűrni. Hasonló a sorozat nézés is, amikor a gyerekkel nem foglalkoznak otthon és sorozatot engednek nézni neki, aminek sosincs vége, mert ez egy ipar. Ezzel telítődik az agyuk.

Mindennek az alapja, hogy szeretem, ha az emberek különlegesek, ezt elhiszik és fel is vállalják mások előtt. Nyilván a társadalmi szabályok ott vannak, de a hétköznapokban, amikor nincs különösebb elvárás, akkor bátran lehet önmaga. Bátran vállalja fel, hogy ő különleges. Mert ha nem vállalja fel, akkor fennáll a veszélye, hogy vagy a különlegességéből, vagy a bátorságából kell leadni. Amikor valaki félénken különleges, az számomra mindig egy nagyon látható jelenség és akkor nyilván bátorságra van szüksége. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy nincs benne semmi érdekes, az egy önbecsülési helyzet, neki meg kell találnia, hogy ő mitől különleges.

Mindezt annak ellenére, hogy a különlegeseket a magukat nem különlegesnek gondolók elég nehezen fogadják el.

Végül is mindenki saját magából indul ki – ahogyan mondani is szokták.

Igen...Nehéz, mert az iskola arra épül, hogy megítéljék, hogy milyen vagyok. Összehasonlítanak. Ezt elengedni több, mint lehetetlen. Ami ebből kimozdíthat, azok olyan feladatok, amikből

Azt látom, hogy a kifelé adás működik. Tehát ha valakinek telítődött az agya, akkor nem terhelni kell tovább, nem megoldás, ha leül és filmet néz, hanem valamit alkotnia kell.

Most például egy 17 éves lánynak javasoltam, akivel a héten kétszer is találkoztunk, hogy írjon verset, mert egy költő van a gyerekben. Zseniális verseket ír! Kihívásokat adok neki. Adok például tíz véletlenszerű szót és írjon belőle verset! Pár perc múlva olyan verset küld vissza nekem, hogy csak lesem és nem használ mesterséges intelligenciát!

Ez azért jó, mert ez kifelé ad. Tehát zenét hallgatni nem, de zongorázni igen. Elmenni a múzeumba nem, de festeni igen. Ami kifelé ad, az mindig közömbösíti a sok terhet, ami bent van.

Elővenni egy cetlit és telerajzolni szívekkel, majd odaadni valakinek, az is kifelé ad.

Hogyan lehet egy gyermeknek megtanítani azt, hogy ne mások ítéletei és véleményei alapján határozza meg saját magát? Lehetséges ez?

Nem lehet megtanítani. Viszont az ítéletektől függetleníteni tudja magát. Másnak az ítélete nem az ő tulajdonsága, hanem az, amit a másik lát, hall, érzékel.

az érkezik, hogy „jé, ezt én csináltam és jobb lett, mint gondoltam”. Amikor szembesül a saját csodájával. Ezzel ki lehet mozdítani. Ezek már konkrét gyakorlatok.

Azt szoktam mondani, hogy „minden csodabogárnak van szüksége valakire, aki megérti”. Ez mindennek az alapja és az a szomorú helyzet, hogy sok mindenkinek én vagyok ez. Amikor érzik, hogy végre valaki hisz bennük. Onnantól vi-

szont jobban meglátják a többi ilyen embert is, mert akkor már megvan a remény faktor, hogy lehet még hasonló más valaki is.

Mi alakítja ki egy gyermekben azt az alap beállítódást, hogy ő képes -e hatni a környezetére és képes -e dolgokat megvalósítani az életében?

Mesélsz még a könyveidről? Milyen témák közül választhatunk és hány éves kortól ajánlott olvasni őket? Esetleg már akkor is érdemes lehet szülőként felolvasni nekik, amikor még óvodások?

Mindegyik könyv egyaránt jó szülőnek és gyereknek. A szülőkkel együtt történő feldolgozásra ösztönzök én is. Kisebb gyereknél lehet felolvasni, még kisebbnél pedig a szülő elolvashatja és az értékrendet beépítheti a mindennapokba. Nagyobb gyereknél általában a gyerek fogja kézbe először és utána kéri el a szülő. Önálló olvasásra 10 éves kortól javaslom. Egyébként csináltam – ezt biztos láttad – egy online könyvválasztót, ezt szoktam hirdetni is, mert ez ad egy javasolt sorrendet. Minden egyes verzióra megvan a konkrét javaslat. Valós ajánlást ad.

Három részre szoktam osztani az otthoni környezetet: van a lágy, szeretetteljes támogatás, mely az elfogadó. Van, amikor háttérbe szorítják a gyereket, elhanyagolják és van a túlhajszolós, frusztráló.

Legutóbbi esetben például a gyerek mindenhová van járatva és nem meri azt mondani, hogy ő ezt már nem szeretné.

Az az egészséges, ha azt támogatjuk, amit a gyerek szeretne. Ha szeretne több mindent, akkor engedjük a kipróbálás lehetőségét, de ne kötelezzük rá, hogy utána azt kelljen csinálnia. Van, aki a gyereke hibájának rója fel azt, hogy több mindent meg akar ismerni és utána választania kell, hogy mit csináljon. Erre nincs szükség. A mentoráltaknál például van, hogy nehéz megbeszélni egy találkozót, mert úgy le vannak terhelve a gyerekek , hogy én jobban ráérek, mint ők.

Rossz amikor a gyerek nem meri a szüleinek megmondani, hogy mit nem szeretne…

Persze. Vagy nem akarja őket megsérteni, mert ők megtesznek mindent érte, nem akar csalódást okozni.

Hol lehet téged elérni, ha iskolába szeretnének elhívni? Hogyan történik a meghívás általában, szülők kezdeményezésére, vagy a tanárok által?

Legtöbb esetben az egyik szülő meglátja ezt a lehetőséget, javasolják az osztályfőnöknek és meghívnak. Van, hogy az osztályfőnök dobja fel az ötletet. A várakozás elég hosszú, már őszre is be vagyok táblázva, fél éves várakozás biztosan van.

Ha valaki a gyermeke problémájához szeretné segítségedet kérni, milyen lehetőségei vannak veled találkozni?

Ugyanez a várakozási idő jellemző, én Dunakeszin vagyok, a honlapom fent van minden információ és ott kell felvenni a kapcsolatot.

Kedves Robi, köszönöm, hogy megosztottad velem és az olvasókkal ezeket a hasznos tanácsokat, gondolatokat és szívből kívánom, hogy minél többen ismerjék meg módszereidet a családokban és az iskolákban!

„Igenis fontos, hogy miket gondolok, mit akarok, és mit érzek, mert például, ha a szándékaimat megváltoztatom, akkor a tetteim is változni fognak, és úgy a sorsom is megváltozik. Ha érzéseimet, gondolataimat és szándékaimat harmonikussá alakítom, akkor ennek következményeként a világom is harmonikusabb lesz.”

Laár András

Vásároljon festményt az alkotótól!

A stílus, mellyel egymásra találtak, kellően kifejező a forma nélküli formába öntésére. Az absztrakt és az expresszionizmus olyan formanyelv számára, melyen az érzéseket, az impressziókat és saját útját pigmentek, vonalak, struktúrák egyvelegén keresztül képes láttatni.

Képeinek témáit meghatározzák saját spirituális útjának belső tapasztalatai. Amit láttat, az a tudatban felmerülő és elméjének hártyavékonnyá vált szűrőin átengedett, valóságba exportált képei. Minden energia, rezgés és hullám. Ezek válnak színekké, formákká és érnek el hatásokat, váltanak ki érzéseket.

https://czeczonart.webnode.hu/

Festőjáték és formuláció –a szabad festésről másképp

Arno

Stern életműsorozat 1. rész

A szabad festés divatos fogalomnak tűnhet; ám Párizsban már több mint 70 évvel ezelőtt nyitott meg a Festőhely, amely a világon azóta is egyedülálló lehetőséget kínált: hetente egy alkalommal védett térben szabadon alkothatott egy csoportnyi ember (először csak gyerekek, később korosztályi megkötés nélkül). Első hallásra semmi különös, semmi figyelemre méltó… Akik jártak ott, és megélhették – néhányan több évtizedet átívelően – ezt a csodát, azok különleges élményekkel, egész életszemléletüket átformáló útravalóval gazdagodhattak. Én is közéjük tartozom, és ebben a visszaemlékezésben saját élményeimet osztom meg.

1924-ben született a németországi Kasselben. 9 éves volt, amikor szüleivel emigrálni kényszerült a Harmadik Birodalom elől először Franciaországba, majd Svájcba, ahol ifjúkorának meghatározó részét munkatáborokban töltötte. Szabadulását követően Párizsban telepedett le. Mindössze 22 éves volt, amikor minden képzettség vagy végzettség nélkül elvállalt egy felügyelői állást egy világháborús árváknak fenntartott intézményben. Mivel nem volt módszer, amit követnie kellett volna, és a háborút követő tanárhi-

ány idején a vezetőség nem is igazán kért rajta számon semmit, egészen spontán módon láthatott neki feladatainak. A gyermekekkel folytatott munkásságának első megfigyelései meghatározták egész életútját. Académie du Jeudi (Csütörtöki Akadémia) néven megnyitotta a Festőhelyet, amely több mint 70 éven át működött Párizsban*. Az ott lehetővé tett festőjáték során fedezte fel a formulációt, a születést megelőző emlékek korábban sehol nem látott kifejeződését. Utazásai során kutatási munkáját kiterjesztette az őserdők, a szavannák és sivatagok lakóira is, és bebizonyította, hogy a formuláció minden ember sajátja.

Arno Stern

Aki megértette a formulációt, nem akarja többé kijavítani, észrevételezni, értelmezni a gyermekek (vagy felnőttek) rajzait; már nem akarja azokat, mint művészeti alkotásokat rögzíteni, kiállítani és versenyeztetni. Képessé válik egy alkotást annak

Archívuma több, mint félmillió alkotást tartalmaz. Ezek a párizsi Festőhelyen és a nyugati civilizáció néhány intézményében születtek, illetve a nyugati civilizációtól elzárt törzsek gyermekeivel való találkozások alkalmával. Arno Stern ma 99 éves, és elmondhatja magáról, hogy több mint 70 éve csendben, szinte áhítattal figyel és jegyzetel. Nem elemez rajzokat, és főleg nem elemez embereket. Folyamatokat és összefüggéseket figyel és jegyez le. Egész életét és életművét ennek a nemes szolgálatnak szentelte.

Az Élet folyamatainak megfigyelése –a védelem koncentrikus körei

tekinteni, ami egyedül kitünteti azt: a személy belső világa külvilágba áramlásának. Arno Stern a Festőhelyen ehhez biztosított védett teret, tevékenységét szolgálatnak tartja – a legnemesebb értelemben. Ezt az alapvetést tartotta meg akkor is, amikor kutatóként a szakmai körök és a sajtó rivaldafényébe került. Nem volt módszere, amelyet el kellett volna adnia, vagy akár laikusok, akár szakmabeliek előtt meg kellett volna védenie. Kutatásai sem úgy zajlottak, ahogy a modern tudományos kutatások általában zajlanak: ahol a kutató(csoport) felállít valamilyen hipotézist, és annak bizonyítását, vagy ennek híján a hipotézis cáfolatát igyekszik levezetni, ezekre keresvén „bizonyítékokat”. Arno Stern „csupán” megfigyel.

A Festőhelyen sem a szolgálatot teljesítő Arno Stern, sem maguk a résztvevők nem szemlélik, nem értékelik, nem értelmezik sem saját készülő képeiket, sem társaikét. A Festőhelyen készült képeket nem viszik haza, nem mutatják meg senkinek, nem állítják ki, nem versenyeztetik azokat. Érdekes módon, erre a résztvevőknek nincs is igénye (a szülőknek és a sajtónak lenne, de ezeket Arno Stern gondosan visszautasítja). Amint valaki belefeledkezne saját alkotásának csodálatába és/vagy a következő lépést, színválasztást/formát elkezdi „tudatosan”, külső szempontok mentén (pl. Milyen szín illene ehhez a legjobban?) fontolgatni, Arno Stern ott terem, és általában nagyon humoros módon, de kérlelhetetlenül kizökkenti a rácsodálkozásból, visszatereli az önmagáért folytatott alkotás folyamába. A Festőhelyen nem beszélgetünk sem alkotás közben, sem utána – sem az alkotásokról, sem annak folyamatáról. Senki

nem értékeli a születő alkotásokat, azok nem szolgálnak sem művészeti, sem terápiás, sem egyéb célokat.

Mit tanított nekem a Festőhely a megfigyelésről? Amennyiben alázattal, hosszú időn keresztül gyakorolva készség szintűvé fejlesztjük a „csak megfigyelés” művészetét, megszabadulunk a „wow-effektustól”, a „rácsodálkozások” pazarló

Amikor érzéseinket, gondolatainkat, megéléseinket gombnyomásra osztjuk meg a nagyvilággal, egyéni életünkben és közösségeinkben – családi, baráti, munkahelyi, társadalmi stb. – minden korábbinál jobban hiányoznak azok a koncentrikus vonalak, amelyek az adott egységnek védettséget biztosítanak. Alakítsunk ki védett tereket, közösségeket – innen indulva olyan bizonyossággal áradhatunk ki a külvilágba, hogy azt nem csatatérré, hanem egy valóban jobb hellyé tesszük.

üzemmódjától – legyen akár pozitív, akár negatív a rácsodálkozás előjele. Amikor képesek vagyunk „csak megfigyelni”, és már nem akarunk értékelni, bekategorizálni, a számunkra negatívat megjavítani, a számunkra pozitív jelenségeket leutánozni, reprodukálni… akkor leszünk igazán képesek a teremtő folyamatok dimenzióit megsejteni, a Teremtés sokszínűségét tisztelni, és tartózkodni mindenféle befolyásolási (oktatási) szándéktól. Bármilyen furcsa, a Teremtő sem csodálkozik rá saját alkotására; csak az emberek járnak rácsodálkozni, harsogva ünnepelni Isten vagy ember alkotta, számukra éppen tetsző „csodákat”, vagy igyekeznek folyton „megmenteni a világot” a számukra nem tetsző dolgok vagy emberek „megjavításával”.

A Festőhely remek terep, ahol a védett tér nyújtotta biztonságban láthatunk rá saját működéseinkre, és korrigálhatjuk azokat apró lépésről lépésre. A Festőhelyen megtanulhatjuk azt is, hogy vannak olyan belső élmények, tapasztalások, amelyek bármennyire is csodálatosak és magukkal ragadóak lehetnek a kezdő gyakorló számára, ezekről nem lehet a foglalkozás közben, utána vagy később bármikor „beszélgetni”. Amint elkezdünk beszélgetni (fecsegni), de akár a legjobb szándék mentén másokkal megosztani, ezek mintegy törvényszerűen „szertefoszlanak”.

*A Festőhely 2020-ban járványügyi okok miatt zárta be kapuit, újra nyitása egyelőre nem tervezett. Arno Stern továbbra is tart – jelenleg online –Festőhely szemináriumokat francia és német nyelven. Több információ: www.arnostern.com

Könyvajánló:

Arno és André Stern: Az édesapám, a barátom – A boldog fiúk titka

André Stern: …és sosem jártam iskolába – Egy boldog gyermek története

Arno Stern:

Wie man Kinderbilder nicht betrachten soll

Das Malspiel und das Leben

Das Malspiel und das Kunst des Dienens

Der Malort

Das Malspiel und die natürliche Spur

Die Spur

Die Expression

Építő Szavak – finisben a házi feladatunk

E cikk írásának időpontjában érkezik befejező részéhez az Átütőerő a kommunikációban II. tréning 5. csapatának közös vállalása, a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola támogatására indított gyűjtésünk.

Arról, hogy kiktől és milyen felajánlások érkeztek, illetve mennyi pénz gyűlt végül össze, júniusi cikkemben számolok be.

Amit most pár sorban meg szeretnék osztani Önökkel kedves Olvasók, mindössze azok a pozitív benyomások, melyek az elmúlt hónapokban értek minket a feladat kapcsán.

4 lelkes és motivált „komfortzóna feszegető” ember vállalta, hogy mindenféle kommunikációs eszközt latba vetve, kamatoztatja a tréning alatt tanultakat annak érdekében, hogy támogathassunk egy intézményt, ahol igazán értékes munkát végeznek a pedagógusok. Ráadásul olyan speciális

nevelési igényű gyerekek közt töltve a mindennapjaikat, akik terelgetése és nevelése még több szakértelmet, türelmet, kitartást és elhivatottságot kíván, mint egy hagyományos általános iskolában dolgozva.

Boldogok vagyunk, hogy támogathattuk Őket és amikor láttuk, hogy egy-egy megszerzett felajánlás mekkora örömöt okoz nekik, ezzel mi is mindig új lendületet kaptunk. Amire nagy szükségünk is volt.

Hiszen mind a négyen pörgős munkahelyeken dolgozunk, kisebb-nagyobb család vesz körül minket, akiktől ebben a pár hétben némi időt

lecsípve tudtuk csak megoldani, hogy leszervezzünk mindent, amit elterveztünk, hogy megajándékozzuk vele a JEGYMIAI csemetéit és tanári karát. Szerencsére a Szeretteink maximálisan mellettünk álltak, megértőek voltak, sőt Ők maguk is rendelkezésünkre bocsátották saját kap-

igyekeznek segíteni azoknak a rászorulóknak, akikkel az élet összehozza őket. Mert szívből adni a legjobb dolog. És az élet bőségesen meghálálja azt az időt és energiát, melyet mások segítésébe fektetünk.

Az elmúlt hetek mottója számunkra: „Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.” (Hioszi Tatiosz)

csolataikat annak érdekében, hogy minél eredményesebbek lehessünk, amit ezúton is hálásan köszönünk nekik.

Ahogy azoknak is, akik a facebookon az Építő Szavak csoportban közzétett posztjainkat osztották lelkesen, hogy minél több ember értesülhessen a kezdeményezésünkről és támogathassa azt olyan formában, ami számára belefér. Pár ezer forintos felajánlástól több száz eurósig érkeztek az adományok, s a támogatóknak köszönhetően

277837.- Ft-ot sikerült a lapzárta időpontjáig összegyűjtenünk.

Végtelenül hálásak vagyunk, hogy ennyien mellénk álltak s bízunk benne, hogy többekben sikerült megmozdítani valamit, aminek köszönhetően a jövőben nyitottabb szemmel és szívvel

Nekem személy szerint most a házi feladat végére érkezett meg az életembe az a munkalehetőség, ami igazán én vagyok. Ahol önmagam lehetek, amihez igazán értek, amit mindig is imádtam csinálni és amit jól is fizetnek. Amiben 25 évig kiemelkedően tudtam teljesíteni, mert arra születtem. Amit sosem pusztán szakmának, hanem a hivatásomnak tekintettem. A Vendéglátás – másképp, ahogy éppen szünetelő, de hamarosan újrainduló cikksorozatom címét már ismerik kedves Olvasóim. Ebben hamarosan többek között az iskolának almalevet és pizzát felajánló vállalkozókkal is megismerkedhetnek majd. De mielőtt még azok a riportok megszületnek, júniusban jövök az ígért eredményekkel: mit és mennyit sikerült gyűjtenünk a JEGYMIAI-nak.

Üdvözlettel: Blogi, az Átütőerő a kommunikációban II. tréning 5. teljes csapata nevében)

Streaming óriások hálójában

A tartalomfogyasztásra alkalmas platformok és szolgáltatások iszonyatos mértékben váltak népszerűvé világszerte, illetve hazánkban is, melyek teljesen felborították a filmnézési szokásainkat. A hagyományos tv nézést felváltották az interneten keresztül elérhető streaming szolgáltatások, amelyek hatalmas mennyiségben kínálnak reklámmentes, sokszínű média fogyasztást. A covid-19 járvány óta megsokszorozódott az előfizetéssel rendelkezők száma. A statista adatai alapján 2022-ben több, mint 1,7 millió magyar lakos rendelkezett Netflix előfizetéssel (Medve, 2022).

Ahogyan a piacon sokan, úgy a Netflix is kihasználja a “long tail” koncepciót, melynek lényege, hogy a kis kereslettel és alacsony értékesítéssel bíró rétegtermékek öszszességében nagyobb forgalmat képesek produkálni (Gálik-Urbán, 2016.). A Netflix így képes kisebb rétegeknek, csoportoknak is filmkínálatot biztosítani, mint a különböző dokumentumfilmek, anime sorozatok, idegennyelvű tartalmak, anélkül, hogy több költséget kellene ráfordítania, így azokat a nézőket is a fogyasztóivá teszi, akik ezeknek a kis csoportoknak a tagjai (Berjani, 2018.).

Ahogyan minden piacon, itt is nagy verseny és rivalizálás folyik a fogyasztókért, megtekintésekért, előfizetésekért, hiszen egyre több és több streaming szolgáltató lép

be a piacra különböző filmkínálatokkal és ajánlatokkal, kiszorítva a régebb óta versenyben lévő társait. A „streaming war” jelenség évek óta folyamatosan próbára teszi a Netflixet, hiszen a piacra belépő versenytársai, mint Disney+, Apple Tv, Amazon Prime és HBO Max egyre nagyobb ismertségre tesznek szert világszerte (Lobato, Ramon & Lotz, Amanda, 2021.). A streaming platformok különböző stratégiai lépésekkel próbálnak egyre több fogyasztót magukhoz láncolni, így egyre nehezebb eligazodni az online tartalomszolgál-

tatók között, hiszen mindegyik más kínálatot ajánl. A „háború” győztese a legnagyobb online média közvetítővé válhat, azonban a technológia és a fogyasztói igények folyamatos és gyors változásai miatt alkalmazkodniuk kell az új trendekhez annak érdekében, hogy versenyben maradhassanak és továbbra is profitot tudjanak termelni. Ránk

fogyasztókra is jelentős befolyással bír ez a fajta versengés, hiszen a szolgáltatások megváltoznak, az előfizetési díjak növekednek és kevésbé tudjuk befogadni az információ - és média tömeget, melyek ránk zúdulnak. Sok esetben már nem is egy streaming szolgáltatói előfizetésünk van, hiszen a filmválaszték minden platformon különböző, ezért a kíváncsiság odavezet, hogy egyszerre több felület előnyeinek leszünk haszonélvezői.

Mégis milyen eszközökkel érhető el, hogy a felhasználók válasszanak?

ségéből, egyre többen bontják fel az előfizetésüket, ráadásul a közeljövőben várhatóan díjcsomag emelkedés is be fog következni, hiszen reklámok bevezetésére kerül sor. Annak érdekében, hogy megtartsa a versenyelőnyét, szükségszerű megoldás lehet, ha élőben sugároz sportbajnokságokat, ez azonban sokkal költségesebb és fejlettebb technológiai eszközöket követel. Ted Sarandos többször is nyilatkozott már erről a lehetőségről, egyelőre viszont nincs tervben a live sport vetítés (Nisse, 2022.). A két legnagyobb akadályt a nem megfelelő technológia és a nagyon magas árú jogok megvásárlása jelenti. A Netflixnek volt már próbálkozása élő közvetítésre a Love is Blind című valóságshow kapcsán, azonban technikai problémák miatt nem volt a legsikeresebb, mivel sok néző nem tudott becsatlakozni, így lemaradt az eseményről (Cross, 2023.). Így, akik később tudták visszanézni az adást, addigra a social media felületeken már minden spoilerről értesültek.

Ezen tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy az online tartalomfogyasztás egyik mérföldkövéhez értünk, hiszen, ha a jövőben megvalósul az élő tartalom közvetítés, az gyökerestül megváltoztatja a streaming óriások jelenlétét az életünkben, elérésük korlátlanná válik.

Hivatkozásjegyzék

- Medve Flóra (2022): Number of subscribers to video streaming services in Hungary 2022, by provider

- Gálik Mihály, Urbán Ágnes (2016): Médiagazdaságtan, első magyar nyelvű digitális kiadás, Akadémiai kiadó, Budapest

- Dillon Berjani (2018.): How Netflix is making use of the “Long tail” theory to attract new subscribers

- Lobato, Ramon & Lotz, Amanda (2021.): Beyond Streaming Wars : Rethinking Competition in Video Services

A vevők számára már nem elég a széles filmválaszték és a több eszközön való elérhetőség. A Netflixen kívül már sokan próbálkoztak élő esemény vagy sportbajnokság közvetítésével, melyre egyre kiterjedtebb az igény. Nem is olyan régen a Disney+ élőben sugározta az Oscar gálát, az Amazon Prime-on, pedig rendszeresen nézhetőek az NFL bajnokságok (Forristal, 2022.). A Netflix veszít a népszerű-

- Lauren Forristal (2022.): Netflix is not yet considering live sports — but here’s why it should

- Jake Nisse (2022.): Netflix co-CEO Ted Sarandos says live sports rights are NOT in the company's current plans following reports last month that the streaming giant was looking to play ball

- Tim Cross (2023.): Netflix Finds Live Streaming is Harder Than it Looks

Nyelvi kincseink 1. rész A bábeli zűrzavar

Mindenki ismeri azt az ószövetségi történetet, amikor az akkor még egy nyelvet beszélő embereket Isten megbüntette hiú nagyravágyásuk miatt. Ezek az emberek ugyanis egy égig érő tornyot akartak építeni Bábelben, így szerezve hírnevet maguknak, de a Teremtő ezt nem hagyta: összezavarta a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymást többé, így az emberek szétszéledtek. Feltette már bárki magának a kérdést, mi lenne, ha ma is az egész világ egy nyelvet beszélne? Mennyi tudományág, mennyi foglalkozás és hány nyelvvizsgaközpont szűnne meg! Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ugyanakkor mennyivel szegényebb is!

Tény, hogy az ember legfőbb kommunikációs eszköze a nyelv. Az is tény, hogy a mai világban 1-2 idegen nyelv ismerete elkerülhetetlen. Ezzel a nyelvre, nyelvi jelenségekre és összefüggésekre érzékenyítő cikksorozattal az a célom, hogy jobban megértsük a nyelv, mint univerzális fogalom állandóan változó jellegét, lássuk át és fogadjuk el egy-egy nyelv természetét, ismerjünk fel szerkezeteket, hogy ezáltal a nyelvtanulás is gördülékenyebben menjen, és hogy tudatosítsam, milyen egyedülálló kincset beszélünk mi, magyarok.

A nyelvek „összezavarása” nem egy csettintésre zajlott le, és maga a megfogalmazás is eléggé félrevezető. Nem egy helyen élt sok, egy nyelvet beszélő ember, hanem sok különböző helyen élt egy-egy nyelvet beszélő ember. Vagyis a világ túl nagy, és túl sok különbséget rejt, hogy az egész emberiség egy nyelvet beszéljen. Nyelvtörténeti, földrajzi, kulturális, fonetikai, de akár politikai vagy vallási okai is lehetnek ennek a rengeteg és sokoldalú különbözőségnek. Klasszikus példa, hogy míg az eszkimóknak többszáz szavuk van

a hóra, addig nekünk, magyaroknak, meg általában az európai embernek csak egy. Hogy egy kevésbé elcsépelt példát is említsek, a németek egy szóval körülírják azt a jelenséget, amikor befejezik aznapra a munkát (Ich habe Feierabend), míg nekünk nem áll rendelkezésre ilyen kifejezés (szabad fordításban: „végeztem mára”, ugyanakkor mással is végezhetünk, nemcsak a munkával). A „Brückentag” meg egy ünnepnap utáni „áthidaló munkanap”, amit az emberek legtöbbje szabadnapnak kivesz, pl. egy csütörtökre eső ünnepnap utáni pénteket.

Mégis hány darab nyelv létezik a világon? A legtöbben óvatosan több százra tippelnek, pedig a tudomány ma 6500-7000 különböző nyelvet különböztet meg, de feltűnhet az ötszázas kilengés, ami egy hatalmas nagy szám, tekintve, hogy egy áltagember 1-2 idegen nyelvet beszél. Bár esélyes, hogy száz év múlva ennek csak a felét tartalmazza majd a hivatalos regiszter, ugyanis sok nyelv haldoklik. A centralizált életforma, a digitalizácó és a tömegkommunikáció terjedésének korában a nyelvi elszigetelődésnek kevés esélye van. Bármely országot is hoznám fel példának, ahol akármennyi nyelvváltozat, vagy akár különböző nyelv létezik, közigazgatásilag és az ország irányításának szempontjából egy egységes, hivatalos nyelv használata az ésszerű megoldás. A helyi nyelvjárások így rákényszerülnek a nyelvátvételre, mert csak így tudják megértetni magukat pl. a postán.

A világ nyelveinek határozatlan becslése több okra vezethető vissza. Egyrészt nehéz megkülönböztetni egy nyelvet egy nyelvjárástól. Másrészt még a mai napig, a centralizáció ellenére is léteznek olyan bennfentes, elszigetelt, megközelíthetetlen bennszülött törzsek, akik nem engedik felfedezni a nyelvüket, így a kutatók sem tudják megmondani, hogy az egymás szomszédságában élő két törzs hasonló vagy teljesen eltérő

nyelven kommunikál-e. Harmadrészt ebben is, mint sok minden másban, nagy szerepet játszik a vallás és a politika. A régi Jugoszlávia utódállamaiban például előszeretettel használják az ún. „jugó” nyelvet, ami tulajdonképpen az ezen állam hivatalos nyelveként is elismert „szerbhorvát” változat. Ez a két nyelv igazából egy, és nem csak azért különböztetik meg egymástól, mert az egyikben cirill betűket, a másikban meg latin betűket használnak, hanem azért is, mert a horvátok katolikusok, míg a szerbek ortodoxok.

Ezen kívül továbbra is hangsúlyozandó, hogy a nyelv nem egy egzakt, konstans dolog, hanem egy folyamatosan változó jelenség. A beszélői régebben is vándoroltak, és ma is vándorolnak, így a nyelvet különböző behatások érik. Egy Amerikába disszidált magyar család például csak akcentussal fogja beszélni az ottani angolt, amiből akár egy dialektus is születhet, és az is könnyen előfordul, hogy a legújabb magyar szlengeket és szófordulatokat nem értik meg, mert nincsenek közvetlen kapcsolatban az anyanyelvükkel. Ezért történhet meg az, hogy egy tizenhat éves, az USA-ban élő magyar fiú nem érti meg teljesen a tizenhat éves, Magyarországon élő magyar fiút, holott mindkettejüknek ugyanaz az anyanyelve.

Mi ugyanilyen bukdácsolva értenénk csak meg a moldvai csángókat, mert ők egy nyelvileg elszigetelt, román anyanyelvűekkel körülvett területen élnek, sztenderd magyar anyanyelvű behatást nem kapnak, csak azt a verziót beszélik, mint odatelepülésükkor, ráadásul az a verzió is elrománosodott. Velük ellentétben az erdélyi magyarok több magyarországi inputot kapnak, a számuk is nagyobb, ezért velük könnyebben szót találnánk, de feltűnhet az ízes tájszólásuk, és néhány szóhasználatbeli különbség is, pl. ők a süteményre a tészta elnevezést használják, míg a száraztésztára a laskát.

A könnyebb átláthatóság értelmében a nyelvészek próbálták bekategorizálni a nyelvtípusokat, de itt is sok az átfedés. Egy nyelvet meg lehet különböztetni például területen alapuló felosztásban (pl. eurázsiai és afrikai nyelvek), nyelvcsalád szempontjából (pl. indoeurópai, újlatin, uráli), de létezik tipológiai szempontból elkülönülő besorolás is (pl. agglutináló, flektáló). Továbbá megkülönböztethetünk betűtípus szerint írott nyelveket (arab, kínai), vagy alapszórendi kategóriákba tartozót, vagyis, hogy az állítmány, az alany és a többi mondatrész egy mondaton belül hol helyezkedik el. A mi nyelvünk ebből a szempontból eléggé kötetlen, de pl. a japánban az állítmány mindig a mondat végén áll, és bizonyos nyelvekben kötőszótól függ a mellékmondat sorrendje, lásd a rettegett KATI-szórendet a németet tanulók körében.

Mi mondható el a magyar nyelvről? Nem száraz szakmai besorolás szempontjából, hanem mi az, ami elsőként az eszünkbe jut? Az, hogy az egyik legnehezebb nyelv, és az, hogy nyelvrokon nélküli. Mindkettőben van igazság, de ezen mítoszok felfedése, az egész nyelvészeti tudományághoz hasonlatosan, nem olyan egyszerű, hogy meg lehetne válaszolni egy igennel van egy nemmel.

A magyar nyelv általában bekerül a nehézségi listák top tízébe. Azért csak „általában”, mert minden lista más szempontok szerint kategorizál, így egy nyelv mindig más miatt számít „nehéznek”. A japán azért, mert többezer karakter található benne, ráadásul három különböző írásrendszerrel. Az arab azért, mert minden betűt különböző módon le lehet írni, és a magánhangzókat írásban nem jelölik. A mandarin azért, mert minden egyes betűt különféle módokon kell kiejteni, és dallammal választja el egymástól a szavakat. A magyar pedig a nyelvtanban fellelhető rengeteg eset miatt számít nehéznek, amely eseteket még az anyanyelvi beszélők sem tudnák felsorolni (de azért segítek: tárgyeset, részes eset, birtokos eset stb.). Össze-

sen 17 esetet különböztet meg a magyar, ami pl. a latin hat esetéhez képest rengeteg, és mindezzel egy nyelvtanulónak megbirkózni igen nagy kihívás.

A nyelvrokonság nélküliség egy kicsit önsajnáltató magatartást sejtet, ami egyébként is jellemző ránk (ez alátámasztja a kultúra és a nyelv kapcsolatát is), de attól még van benne némi parasztiész-igazság, hiszen nincs a világon még egy olyan nyelv, amit magyarként nagyjából megértenénk. Itt következik a nagybetűs, felkiáltójeles DE!: szakmai szempontból azonban igenis vannak rokonaink. Nyelvtanóráról ismerős lehet, hogy az uráli nyelvcsalád finnugor ágához tartozunk, a finnel és az észttel együtt. Míg ez utóbbi kettő szoros kapcsolatban áll egymással, addig a magyar 3000 éve lecsatlakozott erről a vonalról, és egyedül maradtunk. Ami miatt mégis hivatalos nyelvrokonoknak számítunk, az a jelképes és elenyésző hangtani egyezésen kívül a nyelvtani rendszerünkben keresendő: a finnben is 15 eset létezik!

Az uráli nyelvekre továbbá jellemző az ún. magánhangzó-harmónia, ami teljesen egyedivé teszi ezt a nyelvcsaládot, vagyis az a szabály, hogy magas hangrendű szóhoz magas hangrendű toldalék, míg vegyes és mély hangrendűhöz mély toldalék társul. (asztal-hoz, kicsi-re). Tehát hiába nem értünk egy szót se finnül, attól még nyelvrokonok vagyunk, és kész, mert ők is így ragoznak. (Nem én mondtam.) Ráadásul náluk, és nálunk is léteznek kettes, sőt hármas felosztású ragok is, pl. -hoz -hez –höz. Mire szegény kezdő nyelvtanuló élőbeszéd során kisakkozza, hogy a mondani kívánt szóban mennyi magas hangrendű és mennyi mély hangrendű magánhangzó szerepel, majd melyik rag melyik verzióját kell a szóhoz illesztenie, addigra a beszélgetőpartnerének az élettől is elmegy a kedve. Hát még a nyelvtanulónak.

A Rádió 1 francia Dj-je, Cooky esetében jól meg lehet figyelni ezt a jelenséget, ő például kö-

vetkezetesen elrontja azt a ragozást, hogy „melyik városből telefonálsz”?

Viszont: fotelbe, vagy fotelba? A hivatalos megoldókulcs a cikk végén található. (Vicceltem: mindkettő verzió helyes, tekintve, hogy a szó ugyanannyi magas és mély hangrendű magánhangzót tartalmaz.)

Tehát léteznek nyelvrokonaink. További bíztatásként megjegyzem, hogy akadnak olyan nyelvek is, amik viszont mindenféle csoportosítási kísérletnek ellenállnak. Ezeket ún. izolált, elszigetelt nyelvnek hívják, ami nem egyenlő a cikk elején említett, a nyelvüket felfedeztetni nem hajlandó törzsekével. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a nyelveknek nincsen közös őse más nyelvekkel, nem létezik ismert nyelvrokona. Ez az állítás sokkal félelmetesebb és determinálóbb, mint amit a magyar nyelvről feltételeztünk, nemdebár?

Példaként szándékosan nem a koreai nyelvet említem, hiszen egyrészt ezt 78 millióan beszélik, és ilyen nagy szám esetén kit érdekelnek a nyelvrokonok? Másrészt könnyen le lehetne legyinteni ezt az állítást, hiszen Dél-Korea eleve egy félsziget, nyelvészeti szempontból viszont nyugodtan szigetnek is mondhatnánk, ahol az Észak-Korea felől tapasztalt izoláltság egyébként is felerősödik. Ugyanis a két ország politikai és kulturális különbözősége miatt annyira elhatárolódott a két nyelv, hogy ma már külön észak-korai és dél-koreai nyelvről – nem nyelvjárásról vagy dialektusról! – beszélünk.

Hanem a baszk nyelvet hoznám fel számunkra motiváló példának, amit a Pireneusok nyugati lábánál beszél elenyésző számban összesen 700.000 ember, és az összes többi európai nyelvvel ellentétben ez az egyetlen olyan nyelv, amelyet sehova sem tudtak besorolni.

Az az állítás pedig, hogy a magyar nyelv nehéz, eléggé önkényes és relatív. Mihez képest nehéz? A göröghöz? És a görög nem nehéz? Nyilván egy ugyanabba a nyelvcsaládba tartozó ember könnyebben megtanulja „rokonainak” a nyelvét, pl. az orosz a szerbet vagy a szlovákot (szláv nyelvek), vagy a román a spanyolt (újlatin nyelvek), de nehéz nyelv, mint olyan, nem létezik. Könnyű nyelv sem. Mindegyik nyelvben más a nehéz, és más a könnyű. Például az angolban nincsen ragozás, cserébe rengeteg igeidő. Egy kevésbé bonyolult politikai környezetben vagy fejletlenebb technikai körülmények között beszélt nyelvet sem sérthetünk meg azzal a szitokszóval, hogy „egyszerű”, mert némelyik egészen finom megkülönböztetésekre képes. Vegyük példának ezt a magyar mondatot: „A férfi meglátta a nőt, és odament.” Mi kikövetkeztetjük, hogy a férfi ment oda a nőhöz, de pl. az ausztrál őslakosok nyelvén, a dyirbal nyelvben szigorú értelmezési szabályok vonatkoznak mindkettő verzióra, vagy azt is ki tudják fejezni ugyanezzel a mondatszerkezettel, hogy a nő ment oda a férfihez. Másik érdekes példa: „John épp induláskor látta meg Billt.” Magyarul nem tudnánk válaszolni arra a kérdésre, hogy ki indult el, mikor meglátták egymást. A Kanada középső részén beszélt plains cree nyelv viszont pontosan tud felelni erre a talányra, attól függően, hogyan ragozza a „meglátni” igét.

Magyar népbetegség, hogy a nyelveket nehézségi mértékkel kategorizáljuk, de továbbra is hangsúlyozom, ez egy nagyon labilis és igazságtalan beskatulyázás. Úgy lehetne átfogalmazni, hogy mindegyik nyelvben akad nehézség, akad könnyebbség, és attól is függ, milyen anyanyelvű milyen nyelvet tanul. Maradjunk annyiban, hogy minden nyelv egyedi, különleges, csodálatos, és mindent elmond a beszélőiről. Akár jártak Bábelben, akár nem.

„A hiábavaló töprengésnél jobb aludni rá egyet.”

Murakami Haruki

ELVÁLIK AZ OCSÚ A BÚZÁTÓL

avagy válaszutak egy megnehezített világban

Ismét egy több nézőpontból is megközelíthető téma lesz terítéken jelen cikkünkben.

A társadalom mindig is tagolt, és különféle csoportokra osztható volt, és ha más nem, konteókból mindannyian ismerjük az uralkodó elit, és az azt kiszolgáló szolgahadak koncepcióját. Nem célom sem cáfolni, sem megerősíteni eme koncepció létjogosultságát, de felvet néhány gondolatot a jelenlegi globális helyzet kapcsán.

Amikor tavaly Görögországban nyaraltam, megfogalmazódott bennem a gazdasági válság, az áremelkedések, az egyre kézzelfoghatóbb infláció és egyebek kapcsán, hogy talán egy jó darabig erre nem lesz ismét lehetőségem.

Ezt még görög barátom és szállásadóm is alátámasztotta annyival, hogy meggyőződése szerint a következő szezon sovány lesz az ideihez képest.

Túl jó dolgunk volt, jó volt a lapjárás évekig. És egy olyan helyzetre utaztam vissza a nyaralásból akkor, ami a jelenlegi gazdasági mélyrepülés első fázisa volt csupán.

A kisembernek talán az elmúlt pár évben (leszámítva a pandémia alatti korlátozásokat) több lehetősége volt, mint valaha, hogy utazzon, költsön, fogyasztó lehessen, azon felül, hogy engedelmes rabszolga, aki azért él, hogy dolgozzon, és nem fordítva, és talán ezt a gazdagok megunták. Az uralkodó elit - ha létezik ilyen, tartsuk fenn a kétkedés jogát is - vajon ismét radikális szakadékot akar húzni maga, és a szolgahadak közé? Ha igen, ebbe nem fér bele a jól szituált középosztály fogalma. Hiszen a világ az ő szempontjukból jobb, ha az urak és szolgák felállásban működik tovább. Lehet, hogy elsőre buta, és leegyszerűsített gondolatmenet ez, de kell, hogy legyen valami oka annak, hogy a társadalomban egyre inkább éleződnek a különbségek, a relatív középréteg leszakad, a gazdag tovább gazdagodik, és a „nekem mindent, neked semmit” elv lépten nyomon tetten érhető. Szándékosan nem akarom ezt hazai aktuálpolitikai keresztmetszetre szűkíteni, mert véleményem szerint a jelenség globális.

Egyesek szerint olyan világrend, és olyan berendezkedés következik, amiben - vagy inkább, amivel szemben - az marad életben, aki adaptál. Aki felveszi a fonalat. Aki tudatos és nem csak ösztönszerű fogyasztó.

Aki adott esetben nemcsak azt adaptálja, hogy mi szükséges a túléléséhez, hanem azt a képességet is, ami elkülöníti a tudattalan fogyasztók bamba tömegétől. Azt a képességet, hogy meg tudjon kérdőjelezni dolgokat, képes legyen átlátni a szitán, lássa a „nagyobb képet” is, és időben felismerje a lehetséges veszélyeket, többek között.

Az új világot adaptálni ebben a megközelítésben nem azt jelenti feltétlenül, hogy tanuljuk meg, hogyan fogadjuk el és hogyan illeszkedjünk bele sikeresen, hanem sokkal inkább azt, hogyan készüljünk fel ELLENE.

Tudom, megint az utópisztikus pesszimizmus, és a „minden jobb volt régen” című lemez, készséggel beismerem, hogy hajlamos vagyok némi önismétlésre.

De továbbra sem hiszem, hogy túl sokan mosolyognának, ha létezne jövőbe látó varázsgömb. Az élet - abban a formában ahogy ma ismerjük, ha tetszik, ha nem - hamarosan fényévnyi távolságra lesz attól, amit jelenleg átlátunk, és a biz-

tonságnak legalább az illúzióját nyújtó bizonyossággal, rutinszerűen élünk.

A humán erőforrásra, ebben a nem túl távoli jövőben játszódó világban egyre kevesebb szükség lesz. Ebben személyes érintettségem is van, mert civilben jómagam is egy multicégnél dolgozom. Több multicég már most leépítéseket tervez, mert AI-val fog helyettesíteni bizonyos pozíciókat. Ez már nem utópia, ez feketén-fehéren le van írva, elég csak beütni a google keresőbe, és nem marad kétség. Már rég nem az a kérdés, hogy ez meg fog-e történni, hanem csakis az, hogy mikor.

Ebben, ha jobban belegondolunk, semmi meglepő nincs egyébként, a nagyvállalatoknak ugyanis, senkinek ne legyenek illúziói, továbbra is a profit és növekedés lesz fontos.

zott, ahogyan az is, hogy eddig sehol nem fogadták még el, és jó eséllyel a pandémia elhárulását követően feledésbe is merül. Egyesek szerint egy efféle reform fellendítené a gazdaságot, mások szerint pedig károsan hatna a motivációnkra. Felmerül a kérdés: ha kapsz annyit, hogy az alap igényeidet kielégíthesd, és semmit sem kell tenned hozzá, nem lesz-e ez melegágya a motiválatlan, pusztán céltalanul elvegetáló, ösztöni fogyasztók tömegeinek?

Miért cél a nem tudatos tömegek generálása?

A buta fogyasztó nem kérdőjelez meg semmit, csak fogyaszt.

Nem érdekli a bolygó állapota, sem semmi távlatibb és magasztosabb cél, ő a személyes jólétét akarja, és teljesen közönyös bárminemű szélesebb perspektíva, és az olyan nagyobb léptékű, az emberiség (mint egész) túlélését és életminősége jobbá tételét célzó törekvések irányába, melyek, úgy érzi, őt közvetlenül nem érintik.

Hol válik el az ocsú a búzától ebben a megközelítésben? Jöjjön a fekete leves. Személy szerint ugyanis nem hiszek az emberiség kollektív tu-

A fogyasztó addig jó, amíg termel, majd fogyaszt, és ezzel életben tartja a gépezetet.

Ebből kiindulva hajlamosak voltunk - mindezidáig - azzal nyugtatgatni magunkat, hogy pontosan a fentiek miatt mindig szükség lesz az ún. „gyártósorra”.

Viszont mivel a jelek szerint inkább előbb, mint utóbb mégsem lesz szükség emberi erőforrásra az eddig megszokott mértékben, lesznek olyanok, akik „haszontalanná” válnak. Termelni nem tudnak, ezáltal fogyasztani sem. A perifériára kerülnek, ahonnan nagyon nehéz a visszaút.

Az ehhez hasonló krízishelyzetek kiküszöbölésére - még a pandémia ideje alatt - kiötöltek egy olyan megoldást, mely biztosítana egy úgynevezett feltétel nélküli globális alapjövedelmet, amely alanyi jogon mindenkinek jár, és az alapszükségleteit mindenkinek fedezni képes. Ezt az ötletet maga António Guterres ENSZ-főtitkár vetette fel egy, a Nelson Mandela Alapítvány felkérésére tartott előadásán. Igaz, hogy ez a felvetett javaslat elsősorban a fejlődő országokra vonatko-

datának a felemelkedésében, és egy magasabb energiaszintre való lépésben GLOBÁLIS szinten. Tudom, hogy spirituális körökben pedig ez nagyon népszerű, és úgyszólván evidenciaként hangoztatott gondolat, de mégsem megy. Ennek az okát abban látom, hogy ehhez először is az emberiség nagy többségének igénye kéne legyen a tudatosságra. Nem hiszek abban, hogy ez az igény az emberek többségében valaha is megszületik, mert a történelem nem ezt bizonyítja.

Ezzel szemben azonban hiszek a sorsfordító, progresszív és előremutató közösségek erejében. Az elszórt kis szigetekben, és abban, hogy a tudatos, a szélesebb perspektívát is ismerni, érteni és a világot jobbá tenni szándékozó egyé-

nek valamilyen mértékű változást, ha mást nem, a hozzájuk hasonlóan nyitott, és tudatos emberek csoportjai életének a jobbá tételét képesek lehetnek elérni.

Mi az ocsú? Az ösztöni, a fentiekben vázolt tényezők szintjéig ellátni nem képes fogyasztó, aki ebben a kontextusban tulajdonképpen gyomnövény, hiszen az élete semmi más, mint üres körforgás, nem teszi jobbá senki életét, nem termel valódi értéket, nem gondolkodik, pusztán életjelet produkál, viszont mivel pusztán elvesz, valójában kártékony.

Azok az ösztöni fogyasztók, akik nem vizsgálják felül a hírek hitelességét, elhisznek bármit, amit velük elhitetni akarnak, nem tesznek fel kérdéseket, nem látnak be tévedéseket, hiszen egyszerűbb fújni a beléjük plántált mantrát, mintsem hogy a saját sekélyes, innen onnan összeeszkábált meggyőződésrendszerük káoszára ráébredve megkérdőjeleznék mindazt, ami őket körülveszi.

A Covid, majd a háborúra fogott gazdasági krízishelyzet begyűrűzése óta nem lehet nem észrevenni pár érdekes momentumot, és mivel talán az alábbi sorok némelyeket sérthetnek, ezúton élnék az „akinek nem inge, ne vegye magára” szlogennel.

Arról az embertípusról ejtenék szót, akik ebben az új, idillinek nem mondható helyzetben úgy esett, hogy alaposan kimutatták a foguk fehérjét. Nem tisztem ítélkezni, de tisztem őket észrevenni.

Ezek egyik inkarnációja az úgynevezett “szuper tisztességes” vállalkozó. Aki valójában harácsoló. Nem túlélni akar, csak azt hazudja. Ugyanúgy nőni, terjeszkedni, meggazdagodni akar, ahogy mindig, és kizárólag az anyagi javak számítanak, ahogy eddig is. Rá lehet fogni a drágulást a válságra, a háborúra, bármire. Ez az életforma nem szinten maradni akar, hanem tovább nőni, amire a jelen helyzet megadta számára a lehetőséget és az alibit is.

Egy jóbarátom, hölgy az illető, a zöldségesnek, akinél mindig vásárol, szólt, hogy „mindig olyan szép paradicsomot adtál, most meg tele van rohadt darabokkal, és ráadásul árat is emeltél.” Többször szólt neki, gondolta, vannak olyan nexusban, hiszen mindaddig törzsvásárlója volt.

Az árus csak nem figyelt, majd egyszer még bosszúsan oda is vágta, hogy „jól van, ha nem tetszik, menj a kínaihoz a szomszédba”. A szomszéd kínai, mint opció, mindaddig nem is jutott hősnőnk eszébe, de így, hogy ötletet adtak neki, átment és ledöbbent. Az árak a notórius zöldsé-

ges árainak 2/3-át ha elérték, és az áru minősége kifogástalan volt.

A két árus közül ki csinálja jól és ki lát tovább az orra hegyénél? Ki látja az összefüggést a talán lassabb profitot hozó, de tartós ügyfélelégedettséggel járó, ezért hosszabb és stabilabb jövővel kecsegtető vállalkozás között? Biztos, hogy nem a romlott paradicsomtól is felárral megszabadulni kívánó „ügyes és élelmes” zöldséges.

Ezek az emberek - megint hangsúlyozottan tisztelet a kivételnek, aki valóban csak túlélni, és családot eltartani akar - a gyors meggazdagodást, a javak felhalmozását űzik minden lehetséges eszközzel, és nem látják a nagyobb képet: azt, hogy a törzsvásárló elmarad majd (ezt is megmagyarázzák: tök mindegy, jön helyette másik.). Igen, de meddig?

A „régen minden jobb volt” címzetű, (belátom, hogy rendkívül unalmas) mantra egy pillanat erejéig megint elő kell jöjjön sajnos:

Régebben a termékeket még úgy gyártották, hogy minél tovább működjenek. Ma a híradástechnikai cikkek többségébe be van építve egy úgynevezett “tervezett elavulás”, melyet egyébként sokan egy antikapitalista konteónak bélyegeznek, de nem gondolom, hogy ezzel kapcsolatban senkinek ne lenne személyes tapasztalata.

A nagyi idejében használt Szaratov márkájú, dekoratívnak távolról sem mondható, kilincses szovjet hűtő még köszöni szépen, kiválóan működik, a tiédet (az új, márkás, csillivilli, state of the art plasztik gyönyörűséget), pedig 10 év múlva cserélheted, ha szerencséd van.

Sajnos a fenti mentalitás a kisemberen, a kisvállalkozón is erőt vesz. Persze, tudjuk, családot kell eltartani, de a kulcs ott van, hogy a nem tudatos ember ezeket az összefüggéseket nem látja át, nem is akarja érteni, hiszen számára egy a lényeg: ő jöjjön ki jól belőle, a szomszéd nyugodtan meg is dögölhet.

Hallom nem egy embertől - személy szerint nem vezetek autót - hogy a közutakon a gépkocsivezetők jelentős része mostanában teljesen kifordult önmagából, érezhetően egyre agreszszívabbak, egyre inkább fittyet hánynak a szabályokra, és leginkább másokra.

A jelenlegi helyzet vészjósló. Valóban indokoltnak látszik, de legalábbis érthető, hogy az emberek többségében valamiféle időzített bomba ketyeg. Itt volt a Covid, most a szomszédban itt a háború, az árak az egekben, a nadrágszíjat egyre inkább meg kell húzni. Az emberek ezzel szemben még mindig nem képesek fékezni. Nem látnak tovább a saját háztartásuk problematikáján, nem képesek felmérni, hogy a globális változások milyen szinten fogják teljes egészében felülírni azt, amit eddig az életük realitásának gondoltak.

Itt látok többek között egy szükségszerű és törvényszerű szakadást a társadalom szövetében, eltekintve most a vagyoni és egyéb különbségektől. Nem biztos, hogy 10 év múlva a nyugdíj fogalma jelent majd valamit. Nem biztos, hogy a most stabilnak hitt munkahely alkalmazni fog egyáltalán élő, hús-vér embereket azokban a pozíciókban, amelyekre már most jóval költséghatékonyabbnak bizonyul az AI.

tikai uszítást, politikai alapon történő megosztottságra törekvő agymosást felismerni és megkérdőjelezni.

Hőbörög, zabál, vedel, fogyaszt, majd ürít.

Egy fontos dolgot tisztázni kell mindezzel együtt: ez a jelenség nem kétpólusú. Pontosan a mindenkori hatalom egyik legkedvesebb taktikája a kétpólusú gondolkodás beplántálása a fejekbe. Ha van fekete és van fehér, és te az egyik vagy, akkor a másik csoport más, mint te, ezért tartanod kell tőle, sőt, gyűlölnöd kell. És amíg ezzel leszel elfoglalva, mi szépen kitaláljuk, hogy kapassuk be veled a horgot, és bonyolítsunk le pár olyan üzelmet, amire nem szeretnénk, hogy odafigyelj. Mert jobb, ha nem tudsz róla.

És a pozícióban lévő felsővezető, a produktivitás szent nevében úgy fog lelkendezve döntést hozni, és kiszórni 50 ezer alkalmazottat, hogy közben egy pillanatig nem jut eszébe, hogy egy nap ő is erre a sorsra jut majd: mert aminek lelkesen, a profit és a haladás érdekében tapsikolt, az maga a trójai faló: pontosan arra való, hogy rá se legyen szükség egy ponton túl. És azt hiszem ez az egyik lényeges probléma. Az ocsú azért válik el a búzától, mert semmit nem lát magán kívül. Nem tud kollektívában, közös érdekben gondolkodni önérdek helyett, nem tud fals ideológiákat, poli-

Tehát nem kétpólusú, nem fekete-és fehér, nem kisember és uralkodó elit alapon kell kizárólag vizsgálni a kérdést. Mindössze tudatos és ösztönlétet folytató egyedek közötti különbségről beszélünk, aminek hamarosan azt gondolom, hogy az utóbbi kárára fájdalmas jelentősége lesz. Ami azt illeti, a földön kinn dolgozó parasztemberben sok esetben több tudatosság van, mint a városi szimpla fogyasztóban. Az, hogy ki hasznos, vagy még inkább: ki lesz hasznos pár éven belül, a nagyobb képet nézve, még csak nem is iskolázottság kérdése.

Illetve: a kinek lesz hasznos és mire lesz hasznos a következő két felmerülő kérdés.

Azoknak, akik előnyt kovácsolnak a mesterséges intelligenciából, minden bizonnyal értékesek és nélkülözhetetlenek lesznek legalább azok az egyének, akik az algoritmusokat programozzák. Aki ehhez az iparághoz kapcsolódik, felsőbb szinteken és megfelelő szaktudással, annak lehet, egy darabig Kánaán lesz.

Lesznek azonban olyan szakmák, hivatások, amelyek szükségszerűen meg fognak szűnni.

A kiskapukat bezárják, de legalábbis jelentősen megnehezítik, hogy ellenőrizetlenül és szabadon bárki is boldoguljon - az uralkodó elit által meghatározott játékszabályok kikerülésével. A kriptopiac példájával élnék, melynek az eleinte nem centralizált, szabad világa sokak számára jelentett busás hasznot, és sokan kiléphettek a mókuskerékből, búcsút inthettek a napi 9-5-ig életformának, az alkalmazotti lét nyűgjének. Ez ma már egyre nehezebb.

várások és sztereotípiák mentén valaki réges-rég kipipálta az összes „kötelező jelleggel megvalósítandó” boxot.

És ott áll az élete derekán, vagy talán kicsivel utána, riadtan feltéve magának a kérdést: ennyi volna az egész? Azt akartátok elhitetni velem, hogyha mindenem megvan, és mindent elértem, ami a nagykönyvben meg van írva a konform létforma írt, és íratlan szabályai szerint, akkor révbe érek, és nem lesz hiányérzetem? Akkor hogy lehet, hogy most olyan üresnek érzem magam, mint a kiszáradt dió? Ez a meghasonulásnak egy olyan pillanata, amikor hirtelen minden elért eredmény, felépített haszon, házasság, karrier, és minden ehhez kapcsolódó, addig felülértékelt dolog hirtelen értéktelennek, irrelevánsnak, falsnak hat, mert az ember még mindezek birtokában sem érzi magát önazonosnak. Hiszen az anyagi javak és státuszok hajszolása közben egy valamit felejtett el félúton: saját magát.

Hogy a reményvesztettség és a pesszimizmus vádját kikerüljük, le kell szögezni ezzel szemben, (vagy talán pont a fentiek okán), miszerint egyre többekben fogalmazódik meg, hogy valamit végre kezdeni szeretnének az életükkel. És utóbbi alatt nem az egzisztenciális felemelkedést értik, hiszen nagyon sokszor ezen felismerések épp akkor jönnek, amikor már a szokásos társadalmi el-

A magukat a fenti helyzetben találó embertársaim számára végezetül hadd szolgáljak viszont egy jó hírrel: ha valaki erre a pontra eljutott, az a lehető legjobb, ami vele történhet. Ugyanis ez azt jelenti, hogy felismerte a változtatás szükségességét. Azaz: elindult a tudatosság ösvényén, egy remélhetőleg teljesebb, önazonosabb élet irányába.

A fenti képlet alapján, ha szerencsés és kitartó, jó eséllyel ő lesz a búza.

TUDAT, TUDATALATTI, TUDATOSSÁG

A tudatosság mai napság a spiritualitás újrafelfedezésével és terjedésével egyfajta hívószó lett.

Hallok ilyet: kétféle embertípus létezik, a tudatos és a tudattalan, és elválik a búza az ocsútól.

Valóban felpörgött minden, mint egy centrifugában és valóban megmérettetünk, de nem így és nem ezért.

Nézzünk rá pár gondolat erejéig, mit mond erről a témáról a hivatalossá tett területi képviselő, a pszichológia.

„A tudattalan pszichológiai fogalom; több jelentésben használatos. Leggyakoribb hétköznapi

jelentése olyan automatikus, reflexszerűen végrehajtott cselekvés, amely nem juthatott még el a tudatig, például egy védekező mozdulat, vagy olyan állapot, amikor a tudat természetes vagy mesterséges úton ki van kapcsolva (például álom, hipnózis, alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltság, holdkórosság).”

„A tudattalan második jelentése egybeesik a tudatalattival, azaz olyan aktív pszichikus folyamatokat jelöl, amelyeket az adott pillanatban az adott személy, szubjektum még nem tudatosított magában, azaz nincsenek tudatos tevékenysége közép-

Filozófiai kislexikon

pontjában, azonban mégis hatnak arra. Sigmund Freud foglalkozott mélyebben ezzel a jelenséggel munkásságában.”

Wikipédia

Én hozzátenném még nem titkolt iróniával, hogy amikor hétköznapi gépies mókuskeréktaposás közben, néha meglepetten kapjuk fel a fejünk, miért is tettem, mondtam ki ezt vagy azt? Miért ismétlek, lépek ugyanabba a gödörbe? Honnan jött ez? Nos, onnan, a tudattalanunkból.

Mi is ez a hely?

Egyszerűen fogalmazva a lelkünk árnyékos, tudatunktól rejtett felének, oldalának nevezhetjük, amire a rendszerező elmével nem látok rá, ezért nem is értem, de mégis befolyásol a gondolataimban, tetteimben, reagálásaimban.

És az álmok világa, amin keresztül a lélek üzen és a misztikumé, az istenségeké, az angyaloké is az egész részeié, mint jómagunk is.

Aki csak valaha egyetlen lépést is tett azért, hogy felfedezze, mi mindent hordoz magával, magában, már a tudatosság irányába mozdult el.

És nem kell ehhez pszichiátriai kóresetnek lennie, elég a kíváncsiság, hogy mi miért működik úgy, ahogy, vagy nehezebb esetben megelégelte a zsákutcáit, a szenvedéseit bizonyos helyzetekben.

A jungi pszichológia egynek tekinti a tudatalattit és a tudattalant, utóbbit kétféle módon különbözteti meg a személyes egyéni tudattalant és a kollektív tudattalant, ahol mindenki tapasztalatai, programként jelen vannak és hatnak, mindenkire.

Carl Gustav Jung, S. Freud tanítványa, követője volt, majd nyitottsága, tapasztalatai révén egy ponton túl lépett, meghaladta Freud tanításait.

Az alábbi sorait 107 évvel ezelőtt(!) írta:

„A most folyó háborút kísérő pszichológiai jelenségek - mindenekelőtt az általános ítélőképesség hihetetlen elvakultsága, a kölcsönös rágalmazási hadjárat, az elképzelhetetlen pusztítási düh, a hazudozás gáttalan árja, s az ember képtelensége arra, hogy a véres démont megállítsa útjában - mindennél alkalmasabbak, hogy a rendezett tudatvilág alatt nyugtalanul szunnyadó kaotikus tudattalant a gondolkodó ember számára szembeszökővé tegyék. Ez a háború kegyetlenül megmutatta minden kultúrembernek, hogy

alapjában véve még barbár, s egyszersmind azt is, hogy mily kegyetlen fenyítés vár rá, ha még egyszer eszébe jutna saját rossz tulajdonságaiért szomszédját tenni felelőssé.

Mert az egyes ember pszichológiája azonos a népek lélektanával. Amit a nemzetek tesznek, azt teszi az egyes ember is, s amíg az egyes ember megteszi, meg fogja tenni az egész nemzet is. Csak az egyes emberek beállítottságváltozása lehet a kezdete a népek lelki átalakulásának. Az emberiség nagy problémáit sohasem általános törvények, hanem mindig az egyes ember beállítottságának megújhodása oldotta meg. Ha volt idő, amikor az önmagunkon való elmélkedés volt a szükséges és egyedül helyes út, akkor mai, szerencsétlen korszakunk feltétlenül az.

Aki azonban önmaga felett elmélkedik, beleütközik annak a tudattalannak a korlátaiba, amely éppen azt tartalmazza, amit a legszükségesebb lenne tudnunk.”

- írta ezt1916-ban(!) a Bevezetés a tudattalan pszichológiájába című könyve első kiadásának előszavában.

„Csak az egyes emberek beállítottságváltozása lehet a kezdete a népek lelki átalakulásának.”

idézem ismét, ami nem más, mint a tudatosság útjára lépés.

És mi a tudat?

Sok forrást idézhetnék, ám a legtöbb meghatározás az elme magasabb rendű működéseként írja le, de ezen túl ahány elmélet, annyiféle a magyarázat is.

Leegyszerűsítve hajlok arra, hogy azt gondoljam, a tudat bennem a forrás része, a csendben figyelő, a mindent tudó részem.

Mit tart erről a holisztikus, a tág szemléletmódot hordozó, a nagy egészre tekintő spirituális megközelítés, amelyben minden és mindenki az

egység alkotórésze, s ami, aki nélkül nem lehetne teljes?

A régi mítoszokban találhatunk a válaszokra.

Én az Enneagram mítoszában is megtaláltam, ami egy ősrégi rendszer és használható tervrajz ma is az embernek az emlékezésre, megértésre, önfelismerésre.

„Hol volt, hol nem volt egyszer egy iskola, ahol isteneket és istennőket neveltek.

Ahogy egy-egy lélek a tapasztalások során érettebbé vált, úgy léphetett tovább más galaxisok és bolygók iskoláiba.

Így történt, hogy amikor megszületett, azt álmodta, ébren van és ezzel a tévedésével megváltoztatta szerepe tulajdonságait.”

Vagy a Lélekutazás, vagy ismertebb nevén a regressziós utazásé, ami azt mondja a lélek a leszületése előtt pontosan megtervezi az életét, kiválasztva a szülőpárt, akikhez érkezik, a dátumot, a csillagállásokat, a földrajzi helyet, s minden mást is, ami az életterve beteljesítéséhez szükséges.

Az asztrológia, ami mindezeket a születési dátum alapján képes „visszaolvasni” és ha a Maya Szinkronáriumban, ami egy ősibb rendszer, mint az asztrológia kutakodom a születési dátumom alapján, más szavakkal ugyan de ugyanazt a leírást találom, nincs ellentmondás, megegyezések vannak.

Számomra ez azt jelenti hogy az életem, általam tudatosan megtervezett, mint mindenkié és ennyit a „szabad akarat”-ról.

Akkor és ott a tiszta tudat birtokában döntöttünk, itt és most legfeljebb a hogyan-t választjuk szabadon. A tiszta tudatosságra, pedig ahogyan ébredezünk, kezdünk visszaemlékezni.

Néhányan gyorsan fejlődtek, haladtak, néhányan azonban lassabban, nehézkesebben, mivel jobban kötődtek a formához. Ezért számukra egy kisegítő iskolát állítottak fel, egy parányi bolygón, ahol a maguk ütemében tanulhattak, távol, sokmillió fényévnyire a világmindenség központjától, ahol zavart kelthettek volna.

Az ő kisegítő iskolájukban, minden egyszerűsített volt, hogy a leckéiket jól elsajátíthassák, ezért kilenc lehetséges változat között választhattak, amelyben megtestesülhettek.

Amikor egy lélek testet ölteni készült, az istenek körének közepén állva, elnézett egyenként mind a kilenc irányba. Múltbeli cselekedeteinek, gondolatainak, érzéseinek hullámai pörgették körbe - körbe, a cselekedeteik és azok visszahatásai, a karma szerint.

Mindegyik szerepből felvett magába valamit. Végül kiválasztotta a jelen létéletére, a tapasztalatok alapján a legmegfelelőbbet.

A régi cselekedeteinek hullámai még forgásban tartották, így még mélyebb álomba zuhanva, választott szerepéről is megfeledkezett, álmodni kezdett.

A kettősség és az ellentétek dinamikája is feloldódik, talán.

De most ebből a kettősségből fakad a kérdés. Aki nem tudatos, ő tudattalan?

Nos, a hírem az, hogy leginkább azok vagyunk, ha helyt adunk annak a megállapításnak, hogy döntéseink és cselekedeteink 98%-ban a tudattalanunkban megbúvó programjaink eredménye.

És hogy mik ezek a programok?

Karmikus, előző életekből hozott tapasztalatok és következmények, s nem csak a sajátunk, hanem társul hozzá a családi-, és az éppen akkor élt élet közösségi-nemzeti karmája is. Mindeh-

hez még hozzáadódnak az elfojtások, a traumák, amik ez életben érnek.

Van mit megdolgozni, feloldani, transzformálni, hogy letegyük ezeket a terheket egyéniben és így a kollektívban is, és ez az idő most ezt szolgálja…

Ezért a centrifuga, s nem a különválasztásért.

A tudatosság kiteljesedése bennünk folyamat, életről-életre, évről-évre, napról-napra, óráról-órára, percről-percre…

fejlődés, evolúció…

nem az enyém és nem a tiéd, hanem az egész emberiségé.

És vagy együtt, vagy sehogy.

Viszont minden változás belül, az egy-énben kezdődik, bennem, benned és mindenki másban, és ez a mi közös felelősségünk. Mert senki nem üdvözülhet, és nem is fog, senki helyett.

Kívánok őszintén ehhez mindenkinek, jómagamnak is, jó utat!

CSILLAG-JELEK

Néhány éve nagy örömmel fogadtam az életemben a Csillagjegyek megjelenését, mint rajz sorozatot, amik folyamatosan bekerültek a Csak Pozitívan Magazinba is. Az élet viszont örök változás és ha tudatosan élünk, és figyelünk önmagunkra, másokra, a körülményeinkre, és megengedjük magunknak a változásokat, akkor mindig nyílnak számunkra új kapuk, új dimenziók. Ez történik velem is. Nemrégiben egy csodás kapu nyílott, új sorozat indult. Más minőségben mutatkoznak a csillagjegyek, immáron Csillag JELEKKÉNT.

A tudat/morfogenetikus mező/ jelei konkrét formában, arany vagy ezüst vonalként jelennek meg a rajzokban vezérfonalként. Ők tartalmazzák számunkra a legfontosabb, legerőteljesebb rezgéseket. A színes ceruzával rajzolt részek a fizikai szemünk általi, emberi értelemnek, a megértésünknek, a szépérzékünknek és a csodás élvezetünknek jelenítenek meg ragyogó mozzanatokat, de akár egész Univerzumokat is. És továbbra is csak fogom a ceruzát és rajzolok. Teszem, ami tevődik általam!

CSILLAG -JELEK /4/

Nagyon izgalmas a létezésem azon része, amikor egybeolvadok az alkotásom lényével. Belső lényem vezetése megnyugtató biztonságot ad. A tudat, hogy ismét meg akar születni egy csodálatos lény és hozza magával mindazt, amit a jelen életünkben már be tudunk fogadni, értelmezni és élvezni tudjuk.

A Csillagjegyek megjelenése után jelenleg a CSILLAG JELEK világába csöppentem, ami már egy magasabb rezgésszintet és töményebb, bővebb és gazdagabb információkat hordozó csodás rajzok és írások sorozata.

A negyedik CSILLAG-JEL, a RÁK mutatja be csodás formavilágát.

Maradj motivált az életedre! - aláírtad a szerződést, amikor megszülettél!

A rohanó életet megköveteli tőled a mai világ. A technikai vívmányok arra predesztinálnak, hogy egyre inkább a személytelenségbe burkolózva járd az utad, és a léted lassan semmi másról nem szól, mint arról, hogy termelj! A pénz lett az, amiért a legtöbb ember feláldoz mindent.

Mindenből a legjobbat akarod, ha már van valami technikai kütyüd, akkor abból vagy jobb minőséget szeretnél, vagy nagyobbat, vagy jobb teljesítményűt. Ez az értelmetlen hajsza eltávolít az élet valódi értelméről, ami miatt ide érkeztél.

Az életben a valódi értékeket nem a javaid kellene, hogy jelentsék. Az élet valódi értékét azok a pillanatok jelentik, amikor szeretetet adsz, azokat a boldog pillanatokat, amikor nyomot hagysz másokban.

Az időhiány, a túlterhelt idegrendszer, a sok stressz sejtszinten rombol, de nincs megállás, mert ezt várják tőled. Mindenhol. Belemész a játékba, mert nemet mondani nincs erőd. Megállni sem. Ahogy telik az idő, zombi üzemmódba váltasz, és már azt sem tudod, mit jelent élni. Kapaszkodsz a mobilodba, a laptopodba, mintha azok juttatnák az éltető oxigént a vérkeringésedbe.

A külvilággal is megszűnik a kapcsolatod, mert amikor mozgásban vagy, akkor is hallgatsz éppen valamit, zenét, vagy podcastet, esetleg rádiót, nehogy csupán egy pillanatra is akár a saját gondolataiddal kerülj kapcsolatba. A csendet csupán, mint fogalmat ismered, mert a csend minden szónál hangosabb és a legmélyebb lelki titkaidat tárná eléd, ha hagynád, de nem hagyod, mert

az fájdalmas lehet. Akkor igazán szembe kellene nézni önmagaddal.

Hol van az élet, az életed, ami nem csupán egy látszat? A magyarázataid naprakészek, de mélyen legbelül te is tudod, hogy valami nem az igazi.

Amikor nyűgösek a reggelek, fáradtan ébredsz és nincs kedved semmihez, akkor is kell lennie valaminek, ami belülről hajt. A tűz, a szenvedély, ami ahhoz kell, hogy elérd az álmaid, hogy minden, amit valaha szerettél volna, egyszer át tudd élni!

Nem, ez nem a lehetetlen küldetések közé tartozó sablon szöveg, ez egy olyan lehetőség, amiért itt vagy. Lehet, hogy az évek elreppenek feletted, de ha hagyod, hogy néha a felhőtlen gyermeki éned kapjon teret, aki még hitt mindenben, aki előtt nem voltak akadályok, akkor igenis felnőttként is mindent elérhetsz és megvalósíthatsz.

Törd meg mások monotoniáját azzal, hogy te más vagy, hogy mersz önmagad lenni. Táncolj az esőben, fújj szappanbuborékot, hozd a létrádat és fess szivárványt az égre. Kezdd a pirossal, mert az olyan piros. Légy hatással másokra, hagyj nyomot az emberek lelkében. Mutass példát azoknak, akik bizonytalankodnak, akik választ keresnek a kérdéseikre.

Kell egy belső iránytű, ami ott van benned is, de legtöbbször nem „hallod meg” az iránymutatását, mert túl nagy kinn a zaj. Tudnod kell mindig hova tartasz, ki kell jelölnöd az irányt, mert ennek hiányában, talán elveszel a sok út között, és bolyongóvá válsz. Ha céltalan a mozgásod és nincs iránya, akkor szerezz tapasztalatokat, amiktől újra lesz lehetőséged fejlődni és új irányt találni.

Az élet pezsgés, szabadság, szárnyalás, tapasztalások folyamata, és ezek mind-mind téged szolgálnak. Minden reggel, amikor kinyitod a szemed, adj hálát mindenért, ami az életed része. Kezdd a nehézségeiddel, mert azok által van lehetőséged fejlődni, és folytasd a sort az irigyeiddel, mert azok azt mutatják, hogy valamit jól csinálsz, nagyon jól. Ne hagyd ki a jó dolgokat sem ebből az imádból, a család, a barátaid és mindenki, aki fontos az életedben, gondolj rájuk hálás szívvel. Adj hálát a testednek, hogy a nap 24 órájában minden sejted szolgál téged.

Miután a reggeli rituálékon túljutottál, indulj hálával telt, nyitott szívvel az új napnak. Színezd ki minden napod újra és újra szivárványosra. Kezdd a pirossal, mert az olyan piros!

Az életed lüktető motorja a te szíved dallama, vigyázz arra a tűzre, szenvedélyre, ami benned él.

A belső motivációd erőt ad ahhoz, hogy minden vágyad valóra váljon.

Ne feledd! Az életben nincsenek igazolatlan órák, amíg itt vagy e földi világban, a felmentések, amiket keresel, csupán gyenge magyarázatok arra, hogy miért nem vállalsz felelősséget önmagadért!

Mire vársz, hogy megtedd az első lépést? Fogd meg az ecsetet és indulj el, hogy színes legyen életed minden pillanata. Én szóltam! Kezdd a pirossal!

Emlékezz, amikor megszülettél, szerződést kötöttél magaddal egy boldog életre, és még itt vagy, a szerződés érvényes!

Az emberi élet értéke(s)!

A hintaszékben ült, hallgatta a csendet, amely körülölelte, hiszen ezen kívül mostanában nem ölelte más.

A gyerekei távol, az unokáit és dédunokáját sem látta hetek óta, elfoglaltak voltak.

Ült a félhomályban és a múlton merengett, olyan sok mindent átélt, világháborút, forradalmat és csak arra vágyott, hogy a családjával boldogan élhesse le öregkorát. Ezt az álmát dédelgette.

Élt még, érezte, hogy néha fáj itt-ott mégis minden nap meghalt egy kicsit mióta senkivel nem beszélt személyesen.

Nem nagyon érdekelte a technika, az életet szerette, ami valahogy mintha megszűnt volna egy ideje.

Ahogy a fény beszűrődött az ablakon át, kirajzolódott törékeny teste, az erek a kézfején, és az apró ráncok, amik a szemét mosolygóssá rajzolták.

Fáradtnak tűnt, a lelke adta fel, már nem akart csatázni. Sok háborút megvívott, elég volt.

Nem beszélt senkivel erről, és arról sem, mit él most át.

Tudta, hogy minden érte van, de a szíve – lelke az ölelésre, szeretetre vágyott.

Annyit nélkülözött, annyi mindenről kellett lemondania, és csak szomjazott az érintésre, a szerettei közelségére. Ő mond le most róluk, vagy róla mond le a család?

Igen, hívták telefonon néha, de azért az mégsem volt az igazi.

Gyötrődött, csak a kérdések cikáztak a gondolataiban, de nem beszélt róla senkivel. Nem volt kivel.

Amikor belenézett a tükörbe, a szeme mélyén látta azt a kislányt, aki tiszta szívvel és lélekkel indult az életébe. Ott volt most is a csillogás, de már nagyon halovány volt a fénye.

Az egész teste az életéről mesélt, törékeny alakján nem látszott az élet súlya és terhei, a fájdalmát sem mutatta sosem.

Azt érezte napról - napra, hogy már csak a nyugalomra vágyik.

Egyedül volt, nagyon egyedül, és csak azt kívánta, hogy csendben elaludjon és ne érezze azt, hogy már senkinek nem kell.

Másnap csengett a telefon, újra és újra, de nem volt válasz.

A szobát a csend és a megkönnyebbülés ölelte át, már nem voltak fájdalmak, félelmek, könnyek, elfeledettség. Csend és nyugalom!

Egyetlen dolgot vitt magával a büszkeségét, ami soha egyetlen pillanatra sem hagyta el!

A születés és a halál csupán egy pillanat, ennyi az emberi élet!

A legnagyobb ajándék, amit adhatsz valakinek, akit szeretsz, az időd és figyelmed! Ezt sose feledd!

Helyes öntudat!

A GYÁSZ

Ez a cikkem tulajdonképpen szervesen kapcsolódik az előző hónapban megjelent „A VÁLTOZÁS (Ha félsz, cselekedj)” című írásomhoz, mert a gyász, mint folyamat, szintén egyfajta változás, csak ebben az esetben érzelmileg nagyon erősen érintve vagyunk. Ezért érdemes megnéznünk, hogy ilyenkor mi is játszódik le bennünk.

A köztudatban akkor gyászolunk, ha Valakit elveszítettünk. Ugyanakkor ez az energetikai újra rendeződés minden olyan esetben is lejátszódik, amikor nem egy személyt veszítünk el, hanem egy tárgyat, amihez erősen kötődtünk – a biztosnak hitt állásunkat, az otthonunkat, a párkapcsolatunkat stb. Most azonban arról írok, amikor egy szeretett személyt veszítünk el.

Annak az embernek, aki elveszített valakit, egyrészt hiányozni fog a másik embernek a figyelme, törődése, szeretete, vagyis az energiája. Másrészt gyászolni fogja azokat az elképzelt megéléséket, be nem teljesült elvárásokat, amiről még álmodozott azzal az emberrel kapcsolatban, aki elment. Ezek a vágyak legtöbbször csak bennünk vannak, és mivel már nem fogjuk

megkapni a szeretett személytől, ezeket is gyászoljuk. Ez a hiányérzet azonban sokszor jobban fáj a gyász során, mint a konkrét veszteség. Pl.: édesanyánk soha nem adta meg nekünk úgy a szeretetet, ahogy azt mi szerettük volna, és ilyenkor ezt a meg nem kapott szeretetet is siratjuk, mert már az esélye is elmúlt, hogy valaha megkaphassuk.

len vagyok, akkor érzelmileg újra generálom a múltbéli eseményt. Vagyis a múltban keresem a megoldást, azt akarom megváltoztatni. Úgy is fogalmazhatnám, hogy arra akarok visszamenni, amerről beleestem a gödörbe. De ez nem fog menni, mert ez egy egyirányú út. Így benne ragadok a gödörben. Ha azonban a jövő felé irányítom a figyelmemet, új lehetőségeket próbálok ki, hogy változtassak a helyzetemen, akkor képes leszek kijönni a gödörből. És ha megnézzük jól az ábrát, akkor azt is láthatjuk, hogy a jövőbeli állapot mindig magasabban van, mint ahol belecsúsztam a gyász érzelmi gödrébe. Vagyis fejlődtem. Ez a fő hozadéka a gyásznak, ahogy minden változásnak is.

Ugyanakkor érdemes úgy is ránézni erre a gyászgörbére, mint egy örvénynek a metszetére.

A gyász tehát egy energiahiányos állapot. A gyászmunka során pedig meg kéne tanulnunk elfogadni ezt az új helyzetet és közben el kéne sajátítanunk, hogyan pótoljuk ezt a hiányzó energiát. Ennek egyik formája az lehet, hogy megtanuljuk megadni saját magunknak ezt az elvesztett energetikát.

Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, érdemes kicsit jobban megismernünk a már az előző írásomban is felvázolt gyászgörbét.

A görbe nagyon jól mutatja, hogy milyen érzelmi mélyrepülésen megyünk keresztül a gyászfolyamat során. De miért nem tudunk kijönni a gödörből és miért maradunk a gödör alján?

Jól látható, hogy a görbe mélypontját egy függőleges szaggatott vonal metszi. Arra ugyan nincs ráírva semmi, de könnyen ki lehet következtetni, hogy az a jelen pillanat, mivel a görbe alatt jól látható a kék nyíllal jelölt

MÚLT és JÖVŐ iránya. Ha a jelen pillanatban a gödör alján vagyok, és a figyelmemet a múltra irányítom, vagyis állandóan a múlton rágódok, hogy miért történt ez meg velem, és folyton sajnáltatom magam, hogy milyen szerencsét -

Mert az örvénynek van egy sajátságos energetikája. Amikor beszippant, mindenképpen levisz a legaljáig. Ott viszont kidob magából. Ezért, amikor ellenállunk és nem hagyjuk, hogy magával rántson, a harcban elveszítjük minden erőnket és amikor az alján kidob bennünket, akkor már nem marad erőnk a felszínre úszni. Ezért fulladnak bele a vízörvénybe az emberek. Azonban, ha hagyjuk, hogy beszippantson, akkor az így megmaradt erőnkkel, a felszínre tudunk jönni, amikor kidob magából az örvény. De hogy jön ide az örvény?

A gyász folyamatában minden esetben egy érzelmi örvénybe is belekerülünk. Ha megengedjük magunknak, hogy ez az érzelmi örvény magával ragadjon, vagyis hagyjuk, hogy rossz legyen, hogy fájjon, merünk kétségbeesni, megengedjük magunknak, hogy dühösek legyünk (akár kiabáljunk és zokogjunk is), vagyis megéljük az érzelmeinket, akkor gyorsabban leérhetünk az érzelmi örvény aljára. Ezután sokkal könnyebben fogunk tudni a jövő felé tekinteni. Az elfojtott érzelmek – amiket azért nem éltünk meg, mert küzdöttünk az érzelmi örvény ellen, ami így is - úgy is magába szippantott – viszont benne tartanak az örvénybe, vagyis a gödör alján maradunk. Ráadásul az elfojtott érzelmek rejtett indulatokat generálnak,

Most, hogy kielemeztük mi is játszódik le bennünk a gyászfolyamat során, nézzük meg, hogy mi az a két mód, ahogyan legtöbbször reagálunk a gyász során, főleg, ha az váratlan vagy erőteljes.

Vagy szétesünk, vagyis egy káosz lesz az életünk, vagy lefagyunk, lemerevedünk és kép -

melyek a legváratlanabb élethelyzetekben és időpontokban képesek újra előidézni az elfojtott érzelmeket, sokszor robbanásszerűen. Ennek következtében egyrészt újból és újból vis zszacsúszunk a gödör aljára, másrészt romboljuk önmagunkat és kapcsolatainkat is. Ezek a korlátozó érzelmek akadályoznak meg bennünket abban, hogy azt az életet teremtsük meg magunknak, és tartsuk fenn, amit valójában élni szeretnénk.

Természetesen nem arról van szó, hogy az érzelmeinkre nincs szükség, hanem arról, hogy az érzelmek csupán iránymutatók, ha úgy tetszik jelzőtáblák az életünkben. És mi nem az érzelmeink vagyunk. Ha nem azonosulunk az érzelmeinkkel, hanem megismerjük őket – azáltal, hogy merjük megélni azokat –akkor megtanuljuk érzelmeinket a helyükön kezelni, illetve szükség esetén elengedni. Ekkor egy sokkal szabadabb, békésebb és harmonikusabb életet élhetünk.

telenek vagyunk bármilyen cselekvésre. Azonban mindkét esetben, a bennünket ért sokk hatására az elején fogalmunk sincs, hogy mit csináljunk. Igazából ekkor kéne a gyászmunkát elvégeznünk, hogy azután, magunkhoz térve visszataláljunk az életünkbe. (A gyászmunkáról a következő hónapban, ennek a cikknek a folytatásaként fogok részletesebben írni.)

Ugyanakkor az, hogy ez mennyi idő alatt történik meg és mennyire vagyunk képesek a

„Mert az örvénynek van egy sajátságos energetikája. Amikor beszippant, mindenképpen levisz a legaljáig. ”

változást beengedni az életünkbe, nemcsak az elvégzett gyászmunkától, hanem a rezilienciánktól, vagyis a rugalmasságunktól is függ.

Viszont az eltérő rugalmasságú embereknek a saját reziliánciája is változik a különböző életterületeken. Biztos feltűnt már Neked is Kedves Olvasó, hogy másképp viselkedsz különböző élethelyzetekben. Van, ahol hihetetlenül rugalmasan vagy képes reagálni, és van, ahol csak nagy nehézségek árán vagy képes túllépni dolgokon. De ez így van rendjén.

BÚCSÚ ÉDESAPÁMTÓL

Ott ültem mellette végső földi útján, Fogtam a kezét, és néztem rá furcsán.

Nehéz ezt az élményt szavakba önteni, Hiszen itt már nem kell semmiről dönteni.

Nem tudtam mit kezdjek ezzel az érzéssel, Nem tudok vitázni az Isteni végzéssel.

Vele voltam végig, kísértem az útján, és elkezdtem játszani érzelmeim húrján.

Mi lesz vele vajon, hová fog kerülni?

Lelke mely úton jár majd, ki fog-e derülni?

Azt hittem a félelem erőt vesz majd rajtam, De nem küzdöttem, csak engedtem és hagytam.

Átadtam magamat ennek az érzésnek, A szeretettel teli intim féltésnek.

Viszont jó hír, hogy a rezilienciánkat, vagyis a rugalmasságunkat tudjuk fejleszteni. Egyrészt úgy, hogy jobban odafigyelünk az életünkre és tudatosabbak vagyunk azokra a dolgokra, amik történnek velünk, és egy állandó önreflexióval igyekszünk kiszűrni minél előbb életünkből azokat a dolgokat, melyek már nem szolgálják fejlődésünket. A másik lehetőség, hogy megtanulunk érzelmileg nem bevonódni a velünk történtekbe, hanem mintegy külső szemlélőként igyekszünk figyelni az eseményeket. Ezek azonban sok önmunkát igényelnek, mert mindkét esetben az elme csendje a kulcs. Ezt viszont csak rendszeres gyakorlással lehet megtanulni.

Mindezekért arra bíztatlak Kedves Olvasó, hogy foglalkozz magaddal és merd megélni az érzelmeidet.

Hogy ezt segítsem, két idézettel és egy saját verssel búcsúzom.

„A fájdalom szörnyű zavarában hiábavaló választ keresni; ebből csak gyötrődés származhat, de ez mégsem jelenti azt, hogy nincs válasz.”

(Charlie Chaplin)

„A gyász gyötrelmes tud lenni. Ugyanakkor bármennyire is nehéz elviselni, mégis utat nyithat a megbocsátás, az elengedés és a hála felé.”

(Marianne Williamson)

Mert nem félelem volt, csak szorongott a lelkem, Hisz a halállal nem kellet még kettesben lennem.

De rájöttem, nem kell semmitől sem félnem, Hiszen az elmúlás nem más, csak a létem.

Ott voltam mellette, mikor távozott a lélek, S éreztem, hogy a haláltól nincs már miért féljek.

Egyedül ülök itt, nincsen bennem féltés, Beteljesült immár az Isteni végzés.

Nincsenek kérdések, s válaszok sem bennem, Teszem, mit mindig is kellet volna tennem.

Üres vagyok belül, érzem a lelkemet, Nem korlátozza már semmi sem testemet.

Felszabadult lettem, békesség van bennem, S belül valahol a végtelent is sejtem.

Sejtem magamban a végtelen létezést, Az örök körforgást: indulást, s érkezést.

Segítség! Nem találok társat! Mit tehetek?

Sokan bolyonganak reményvesztetten a társkeresés világában, és fogalmuk sincs arról, hogy számtalan segítség létezik, amellyel felgyorsíthatják, és sikeressé is tehetik a párkeresés folyamatát.

Segítség! Nincs egyetlen normális partner sem!

Társkereső coachként naponta hallom a fenti mondatot. Amikor valaki rászánja magát, hogy tudatosan, online vagy offline rendezvényeken keresztül párt próbál találni magának, felül egy durva érzelmi hullámvasútra. A társkeresés heteiben, hónapjaiban érzelmek egészen széles skáláját éli meg: amikor talál egy ígéretes jelöltet, reménykedik, felépíti a saját légvárát eljövendő boldogságáról. Aztán lehet, hogy a leve-

lezőpartnere egyszer csak eltűnik, vagy a randin kiderül, hogy teljesen másmilyen, mint amit eddig vetített magáról. Szegény társkereső csalódik, szomorkodik, fájdalmat él meg.

Sokan már az első csalódás után feladják, mert azt hiszik, hogy nincs egyetlen normális partner sem a „húspiacon”, vagy azt gondolják, hogy velük van valami nagy baj: nem elég szépek, kedvesek, okosak, gazdagok ahhoz, hogy valaki őket válassza.

Hetek, hónapok, gyakran évek telnek el úgy, hogy a társkereső csak bolyong ebben az útvesztőben, és végül feladja. Pedig van megoldás: úgy hívják, hogy önismeret. Ennek egyik módszere a társkereső coaching.

Hogyan segít a társkereső coaching?

A társkereső coaching nagyon hasonlít egy pszichológussal való beszélgetésre. Négyszemközt történik, engem titoktartás köt, és csak a kliensről van szó, az ülés teljes idejét az ő problémájának megoldására szánjuk. Megvizs-

a vészcsengők általában szólnak már az első randik közben is, amikor a társkereső olyan személlyel találkozik, aki kritizálja, okoskodik, irányítani próbálja, esetleg agresszív vonásokat mutat. Ugyanakkor a társkereső annyira szeretne már találni valakit, hogy ezeket a belső figyelmeztető hangokat elhallgattatja, és belemegy a kapcsolatba.

A társkereső coachingok során segítem a klienseimet abban is, hogy át tudjanak lendülni a társkeresés folyamatában őket ért fájdalmas érzéseken. Átsegítem őket a csalódásokon, átbeszéljük azt is, hogy egy-egy sikertelen randi kudarca nem őket minősíti, nem arról szól, hogy

gáljuk, hol akadt el, milyen múltbeli, származási, családból, előző párkapcsolatokból hozott sérülések akadályozzák abban, hogy társat találjon. Fontos az elakadások megértése, mert csak ezek megértése és feloldása után tud majd valóban továbblépni.

A legtöbb esetben szükség van arra is, hogy dolgozzunk a kliens önbecsülésének felépítésén, ami szintén óriási akadálya a sikeres társtalálásnak. Amíg ez nem történik meg, a társkereső rendre alulválaszt, mert el sem meri hinni, hogy megérdemel egy valóban szerető társat.

A coachingok során megvizsgáljuk azt is, hogy kit keres a kliens, és hol találhatja meg ezt a személyt. Kitaláljuk, hol érdemes keresni, milyen programokra tud elmenni, kivel randizzon, és kivel ne. Megkeressük azokat a vészcsengőket is, amelyekre muszáj figyelnie a randik során. Ezek

ők nem voltak elég jók a másiknak. Magyarán, tartom a lelket a kliensben mindaddig, amíg meg nem találja a párját.

Ugye, a coach majd megmondja, mit kell tennem?

Nagyon fontos tudni, hogy a társkereső coaching nem tanácsadás! Biztos vagyok benne, hogy minden kliensem a saját életének legjobb szakértője, és pontosan tudja azt, hogy mire és kire van szüksége – csak éppen annyira el van keseredve, hogy éppen nem látja. A coachingok során tehát nem tanácsokkal látom el a klienseimet, hanem együtt találjuk ki az ő személyre szabott legjobb megoldását. Én csak figyelek, kérdezek, támogatok, de a megoldás minden esetben a kliensé. Ebben pedig az a szuper, hogy a megoldás megtalálása, az öngondoskodás kiépülése minden esetben növeli a kliens önbecsülését.

Mennyi idő alatt találok társat a coach segítségével?

Mivel a társkeresés elakadását okozó problémák hónapok, évek alatt alakultak ki, nem egykét alkalom, amíg ezt feloldjuk. Az önismeret elmélyítése hosszabb folyamat, gyakran hónapokig tart, és fokozatosan hoz eredményt. Van, akinél elegendő néhány ülés, mert már komoly terápiás munka van mögötte, mások esetében viszont hosszabb időre van szükség, hogy tisztábban lásson, és megtalálja megfelelő társát.

A siker, a vágyott társ megtalálása a közös munka eredménye. Illúzió azt várni, hogy elmegyek a coachoz párszor, beszélgetünk egy kicsit, és aztán majd a jószerencse/Sors/Isten az utamba sodorja a megfelelő partnert. A sikerért a kliensnek kell tenni. Nem elég, ha csak eljár az ülésekre, és otthon várja a Herceget. A nagy kérdés az, hogy hajlandó-e használni a társkeresés eszközeit (online randioldalak, alkalmazások, szervezett programok), megszervezi-e a randikat, és nyitottan fordul-e a lehetséges partnerek felé.

Azok a klienseim, akik a coachingok során dolgoztak az önismeretükön, önbecsülésükön, majd tudatosan randiztak, nyitottak és elfogadóak voltak az ismerkedés során, hamar társat találtak. Akik csak tőlem, és a nem létező varázspálcámtól várták a megoldást, kicsit tovább keresgéltek.

Az azonban biztos, hogy a társkereső coaching felgyorsítja és sikeressé teszi a társkeresés folyamatát.

Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember, coach és mediátor

Felismerés-morzsák a végtelenből...

„Nem kisebb és nem nagyobb erőfeszítés nyugodtnak maradni, mint kétségbe esni.”

„Kockázat? A kockázat lehetősége csak akkor áll fenn, ha azt hiszed, te döntesz. Te döntesz, mint elme. A tudatosságnak, az Önvalónak nincs kockázata. Mert nem tartozik hozzá semmilyen gondolat alapú megnyilvánulás, tulajdonképp semmi sem tapad hozzá. A kockázat az elme terméke, félelem keltése, hogy elhitesse, veszíthetsz, van tétje a dolgoknak. Érzelmeket is társít hozzá. Mivel nincs olyan, hogy valami nem az Önvalóban történik, mi sülhet el rosszul? A kockázat ténylegesen nem létezik. Az elme döntéseinek a maguk terében van kockázata. Ám tudd, ez csak illúzió.”

„Magad megszerettetése valamilyen hiányt pótol. Ha már úgy érzed, nem fontos, nem akarod magad megszerettetni, az valamilyen belső indíttatásból való elutasítás. Mikor közömbös vagy, de tudatosan, hogy szeretnek-e vagy sem - mert tudod, hogy nincs jelentősége -, az a helyes állapot.”

„Jézus beszédeit olyan emberek is hallották, akik tudatilag nem voltak felkészülve rá. A szerint is cselekedtek. Nem lehet okolni őket tetteikért. Tudatállapotuknak megfelelően reagáltak, karmájuk szerint. Ezért aki túl lát a rendszereken és nem hagyja magát bedarálni, a közösség rendszerint elkülöníti, furcsán néz rá. Ne aggódj emiatt, nem leszel ettől különleges vagy más, csak tudatos, békés, csendes. A közösségnek pedig azon részével fogod a kapcsolatot tartani, aki hasnlóan befelé halad.”

„Bármi merül fel, azt fordítsd tudatod fényébe. Adj teret neki és engedd, hogy tudatod fénye bevilágítsa.”

„De nehéz az iskolatáska...”

- avagy mit ne mondjunk szülőként

bizonyítványosztáskor?

A Demjén Ferenc által énekelt dalt hallgatva gyerekként mindig furcsa, mélabús hangulat vett rajtam erőt. Ez az érzés a mai napig visszatér, ahányszor felcsendül, látom magam előtt a kora őszi napsütést, az iskolába ballagó gyereket… Pedig valójában nem ilyenkor a legnehezebb az iskolatáska, hanem az év vége felé, amikor sok gyerek lelkivilágára mázsás súllyal nehezedik a közelgő bizonyítványosztás dátuma. A bizonyítvány az egész éves teljesítményt összegzi. A gyerekek egy része örömmel és büszkén várja az átvételét, hiszen számukra ez a kitartó tanulásuk és a kemény munkájuk eredménye. A diákok másik része azonban szorongást él át az utolsó hetekben, mert nyomasztja őket a szülői elvárások és a saját teljesítményük közötti különbség, amelynek a bizonyítvány lesz a legnyilvánvalóbb bizonyítéka.

Miért szoronganak a gyerekek a bizonyítványosztástól?

A szorongás az elvárásokkal és a teljesítménnyel kapcsolatos félelemből ered. Sok szülő túlzott nyomást helyez a gyermekére, és elvárja a kiemelkedő teljesítményt. Nemcsak azok a gyerekek szoronganak, akik a közepes szint alatt teljesítenek, hanem sokszor azok is, akik négyes-ötös érdemjegyekkel tarkított bizonyítványt visznek haza, mert nem teljesítették a szülő által áhított „kitűnő” minősítést. A diákoknak tehát nemcsak a saját, önmaguk felé irányuló elvárásaikkal, hanem a szülői elvárásokkal is meg kell küzdeniük. A tanulmányi eredmények hatással vannak a gyerek önbecsülésére, önbizalmára is.

A szülők szerepe és felelőssége

A szülői reakciók az évzárót követően változatosak. Néhány szülő a saját eredményessége bizonyítékaként azonnal posztolja gyermeke színötös bizonyítványfotóját, és minden egyes lájk esetén elégedetten megveregeti a saját vállát. Más szülők fagyizni, vagy cukrászdába viszik a gyereket, közösen ünnepelve a tanév végét, és az eredményes évzárást. Kevésbé jó bizonyítvány esetén vannak szülők, akik kipréselnek magukból egy „nem olyan rossz bizonyítvány ez” reakciót egy erőltetett mosoly kíséretében, és vannak, akik a Kréta rendszerből adódó folyamatos jólinformáltságnak köszönhetően már előre kigondolták a nem megfelelő érdemjegyeket tartalmazó bizonyítványért járó nyári büntetés fajtáját és mértékét.

Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, hogy a szavainak és reakcióiknak milyen hatásuk van a gyermekükre. Az egész éves teljesítményre igaz, hogy a pozitív és támogató hozzáállás sokkal hatékonyabb, mint a folyamatos kritizálás, és elégedetlenkedés. A gyermek számára a szülői szeretet és elfogadás mindennél fontosabb, és a szülő egy-egy dicsérete többet ér a számára és motiválóbb, mint bármennyi korholás.

A bizonyítványosztás napja azonban a szülő és a gyermek számára egyaránt kihívást jelent. Nem árt felkészülni, hogy hogyan is fogunk reagálni a bizonyítvány megpillantásakor.

Hogyan NE reagáljunk rossz bizonyítvány esetén?

negatív jövőképet vetít elé, hogyan várhatná el, hogy a gyermeke bízzon saját magában?! A tanulás során szerzett ismeretek és az egyéni fejlődés is fontos, nemcsak az érdemjegy.

4. „Nézd meg a nővéred bizonyítványa mennyivel szebb!” Ne hasonlítsuk össze a gyermekünket másokkal, különösen ne a testvérével, ami féltékenységet is szülhet, mert a gyerek azt érezheti, hogy a szülő őt kevésbé szereti, mint a testvérét. Az összehasonlítás másokkal csak további nyomást helyez a gyermekre. Minden gyerek más és más, és a saját tempójában fejlődik. Inkább emlékeztessük arra, hogy minden egyedi előrelépés is ünneplést érdemel.

Amikor a gyermekünk rosszabb jegyekkel érkezik haza, mint vártuk, fontos, hogy megőrizzük a nyugalmunkat és a türelmünket. Az első reakciónk gyakran meghatározza, hogyan fogja feldolgozni gyermekünk a helyzetet. Íme néhány dolog, amit érdemes kerülni:

1. „Tőled nem is vártam mást.” Ne okoljuk a gyermekünket. Ha azonnali reakcióként vádaskodni kezdünk, és hibáztatjuk, csak növeljük a csalódottságát - hiszen ő maga sem elégedett a teljesítményével. Végighallgatta az évzárón a dicséreteket, látta az osztálytársai arcán az örömöt és büszkeséget. Amennyiben hajlamos a hanyagságra, akkor sem fogjuk tudni hibáztatással motiválni. Ha még a szülő is beskatulyázza a javíthatatlan, lusta gyerek kategóriába, amit az iskolában egyébként is megél, akkor még kevésbé lesz benne bizonyítási vágy. Ha támogatóan kezeljük a helyzetet, ha arra világítunk rá, hogy mit csinált jól, és hogy megvan az akaratereje és a képessége a javításra, akkor jobb esély lesz arra, hogy a következő tanévben jobban teljesítsen.

2. „Csak ennyire voltál képes?!” Ne csökkentsük az önbecsülését. Bármekkora csalódottságot érzünk is a rosszabb jegyek miatt, fontos, hogy ne fejezzük ki ezt a bizonyítvány átvételekor a gyermekünk felé. Ne vonjuk kétségbe a képességeit és az értékét.

3. „Így semmi sem lesz belőled.” Ne csak az érdemjegyekre fókuszáljunk. Az év végi bizonyítvány nem határozza meg az egész életutat. Ha a szülő sem bízik a gyermekében, és eleve egy

5. „Szégyent hoztál rám.” Szülőként ne veszítsük el a türelmünket. Egy ilyen vélemény akármennyire elkeseredettek is vagyunk, borzasztóan fájdalmas a gyerek számára, és sérül-

het az önértékelése. A fejlődés időbe telik. Lehet, hogy idén épphogy görbült a matek jegy, de lehet, hogy jövőre „ráérez” a számok világára, könnyebbé válik a számára, és jobb jeggyel zárhatja az évet. Biztassuk türelemre és kitartásra a gyermekünket, és próbáljunk a következő tanévre koncentrálni. Hogyan segíthetek a gyerekemnek, hogy jobban tanuljon? Minden körülmény adott ahhoz, hogy jó jegyeket szerezhessen? Ha szükséges, keressünk megoldást a későbbiekben a korrepetálásra, akár egy jó tanuló, segítőkész osztálytárs személyében, akár szakképzett tanár segítségével.

6. „Ne is kerülj a szemem elé, látni sem akarlak.” Ez a legrosszabb mondat, ami elhagyhatja egy szülő száját. Nem véletlen, hogy időről-időre hallunk a rossz bizonyítvány miatt elbujdosó, vagy akár sajnos öngyilkoságig jutó gyermekekről. Mit jelent ez a mondat? Hogy nem szeretlek,

nem érdekelsz többé, mert nem jól teljesítettél. A gyerek azonban nem egyenlő a bizonyítványával! Amikor amellett döntöttünk, hogy szeretnénk, hogy megfoganjon, megszülessen, az életünk része legyen, akkor nem írtunk alá egy szerző-

Amellett tehát, hogy a gyerek teljesítményét értékeljük, arra is érdemes ránézni, vajon mi magunk mennyire tudtuk támogatni őt az elmúlt tanévben a tanulásban. Általános iskola felsőben a heti egy kémia és fizika óra a tanár számára mindössze az alapvető fogalmak rohamtempóban történő lediktálására elegendő, de az anyag érthető, türelmes elmagyarázására, a feladatok gyakorlására már rendszerint nem. Érdemes tehát nemcsak az elmúlt évi bizonyítványt, hanem az adott év körülményeit is górcső alá venni. Vajon miért lettek rosszabbak az érdemjegyei? Nem tanult eleget? Nem érti az anyagot? Milyen volt a családi életünk az elmúlt évben? Vannak-e konfliktusai a tanáraival vagy a diáktársaival, amelyekről esetleg nem is tudunk? Nem vártunk el tőle esetleg túl nagy, a képességeihez még nem illeszkedő önállóságot?

dést előtte a Mindenhatóval, hogy csak tökéletes gyereket adhat nekünk. A gyermekünk nem a bizonyítványa alapján szerethető és elfogadható, hanem azért, mert létezik. Ha jól tanul, ha rosszul – a miénk, és szülőként kötelességünk támogatni és építeni őt, hogy később egyedül is meg tudja állni a helyét az életben. Az iskolai bizonyítvány csak egy mérce. Ha épp azok fordulnak ellene, akiknek az életét, a létezését köszönheti, akkor összeomlik a világa, a stabilitás, amit a szülő nyújt a számára.

Természetesen a szülő is ember, akinek első haragjában kiszaladhat a száján olyasmi, amit később megbán. De fontos tudatosítani magunkban már előre, hogy ha mi nem állunk a gyermekünk mellett, akkor ugyan ki fog?! Fontos, hogy ha azt éreztük, nem megfelelően reagáltunk, képesek legyünk később ezt helyesbíteni, és egy építő jellegű beszélgetést lefolytatni.

Nem meglepetés

A bizonyítvány kézhezvétele csak a jéghegy csúcsa. A szülő – főleg a mai online naplózási rendszerben – már a kezdetektől figyelemmel követheti a gyermeke teljesítményét. Sőt, rossz teljesítmény esetén az iskola erre kifejezetten fel is szokta hívni a szülő figyelmét. A büntetésnek ilyenkor már nincs értelme, mert a bizonyítványban szereplő jegyekre már nincs hatása. A rossz bizonyítvány önmagában is egy büntetés. Év közben kellett volna időben kifejezni a gyermekünk felé a rosszallásunkat, illetve akár kiszabni a megfelelő büntetést: például az online térben töltött idő korlátozását, csökkentését.

Próbáljuk az egykori gyermek önmagunk szemével átérezni, hogy gyerekként éppen eléggé „nagy falat” megbirkózni az érzéssel, hogy nem értjük a példa megoldását, amit levezet a táblán a tanár, vagy hogy mennyire ciki úgy dolgozatot írni, hogy látjuk, mindenkinek hersegnek a ke-

zében a ceruzák, csak mi nem értjük a feladatot. Erről pedig otthon is nehéz beszélni, főleg, ha a szülő az iskola pártján áll és erőteljes elvárásokat támaszt.

Érdemes már a tanév közben is beszélgetni a gyermekünkkel, hogy mi történik vele az iskolában, van-e esetleg olyan problémája, amiben szülőként tudunk segíteni neki, hogy jobban érezze magát, és jobban teljesítsen. Végül szeptemberben a válaszaink birtokában érdemes megpróbálni másképp csinálni, úgy, hogy szülőként mi is aktív szerepet vállalunk ebben. Fogadjuk meg közösen, hogy a következő tanévben együtt fogunk küzdeni a jobb jegyekért.

End(o)station Első randi egy meddőségi központban?

Mit szólsz ,jöhet? II.

Hogy nem szakad meg a botot hordó emberek lánca - s a bottól elvett önrendelkezés hiányában -, s az általuk elvett kontroll felelősségteljes birtoklásával céljukat beteljesítik, s a botot egészen a rajttól a célig elviszik.

„Házasság az utolsó eleme a váltófutásnak, akinek célba kellett volna juttatnia.”

Házasság…

Ez volt az utolsó intézmény, ahova betettem a lábamat és örök hűséget fogadtam uramnak…

Az uramnak, akinek - az eddig megtanult mintának megfelelően - meg kellett volna adnia azt, ami egy jó feleség teljesítmény után jár - családot, gyereket, azt a teljes életet, amivel a célba befutó és az ő kezükben nyugvó céleszköz bot elmondhatja, hogy amiért anno útnak indultak, az beteljesült minden mozzanatában…

A házasság intézménye élén az én férjemmel…

Olyan volt ez, mint a váltófutás, ahol egy csapatként dolgoznak azon, hogy a rajtból a célig közös együttműködéssel eljuttassák a közös kapcsot jelentő botot. A botot, ami egy eszköz pusztán csak a vele futó ember számára, egy élettelen fadarab, aminek csak célja van, de nem arca, ami ellenállás nélkül hűen leköveti az éppen őt birtokló ember mozgását és mindenfajta kötődés nélkül hagyja, hogy kézről - kézre járva beteljesítse útját. Remélve csak, hogy nem hagyják majd egy ponton a porba hullva, a bukás szégyenével megtiporva elenyészni a senkiföldjének névtelen parcellájában.

„Do you dare to stay out? Do you dare to go in?

How much can you lose? How much can you win? – Dr Seuss”

Csak a csöndre emlékszem…

Csak a csöndre emlékszem

A meredt és közönyös csendre

Arra a légüres térre, ahova kerültem

Vártam a pontos iránymutatást, hogy hogyan kell tökéletesen teljesítve helyt állni az új feleség szerepben, hogy mi a dolgom, amit pontosan

teljesítve előre léphetek és haladhatok a párkapcsolat útján előre. Megtéve a szükséges lépéseket, akár csak az iskolában, ahol a kedves hangú, de annál szigorúbb mércék szerinti megmérettetések mentén lesz megítélve az ember, ahol, ha jól teljesít, felvételt nyer az adott intézménybe, ahol lépésről lépésre haladhat előre. Kis lépésekben az év során, majd nagy lépést téve az év végi nagy zárás után, ami után jön egy magasabb fokozat és végül a mindent lezáró végbizonyítvány, a kiállított diploma.

A házasság is “csak egy intézmény” volt teljesítmény centrikus “Építsd tudatosan pályafutásodat!” pillérre építkező életemben.

létezzek és elfogadható legyek az aktuálisan az életem felett döntéshozóként létező embernek.

Fizika tanárom szavai rivallanak be elmémbe, ki egykor, mint nemes ereklyét vitte nagy műgonddal dupla ötös dolgozatomat, s tárta szüleim elé, mint ékes példát okosra gyakorolt gyermekük hibátlan teljesítményének lenyomatát. De, hát ez volt tőlem a minimum elvárás, amit szóra sem kell méltatni ugye.

Szóval a szavak, mik oly élesen élnek elmémben, azok az év végi osztályzásunk tényét és jegyeit felsoroló beszéd nyitó gondolatai voltak, melyek keretbe helyezték a kapott érdemjegyünk valódi értékét.

A jeles az jeles, arról gondolkodni sem érdemes, de ami alatta van, na arról hiba lenne nem tisztázó gondolatokat mondani.

Az elégséges jegy kapta a leghoszszabb beszédet.

“Az elégedve szó azt sugallja, hogy az ezzel a jeggyel rendelkező tanuló birtokol olyan mennyiségű, mondhatni elégséges tudást, aminek birtokában érdemi produktumot tud letenni az asztalra, tananyagban való jártassága és annak kiterjedt hálózata alapot ad a tantárgy minimum szintű abszolválására…”

Eddig, ha teljesítettem, ötöst kaptam, most a család és a gyerek lett volna a jól végzett munkáért járó jutalom…de sehogy sem érkezett meg az életembe.

Valahogy sohasem sikerült nekem, hogy ötösre teljesítsek és a jutalom falatok újra és újra elmaradtak.

Az eddig csak hírből ismert bukás, Alsószörcsögharangosdűlőkülső határa rémisztő közelségbe, sőt átlépésre került…

Ezért szerettem az iskolai rendszert, mert egy átlátható, transzparens és tisztán működő keretet adott, ahol pontosan tudni lehetett, hogy mi az a maximum, amit teljesíteni kell azért, hogy az ember tökéletesen megfeleljen. Hogy az “Építsd tudatosan pályafutásodat!” egyetlen és kizárólagos pillérem stabilan álljon, azaz, hogy én - más énrészek híján, az “Építsd tudatosan önmagadat!” pillér maximálisan tabusított és így soha meg nem tapasztalt élményének hiányában - egyáltalán

“De! A valóság ellenben az, hogy az elégséges jeggyel rendelkező tanuló éppen, hogy csak elkerüli a bukást, az elégtelen jegyet. Szóval ebből a perspektívából nézve az elégséges jegy nem feltételez már elégséges tudást, azaz az ilyen jeggyel rendelkező tanuló igazából használhatatlan mennyiségű és minőségű fizika ismeretet sajátított el, amire alapozni így nem lehet…”

Innen van az első elméleti tudásom, hogy milyen bukottnak lenni.

A házasság volt az első olyan intézmény, ahol lépésről lépésre elkezdtem megtapasztalni a bukás fájdalmas valóságát, ami egy idő után mindennapjaim része lett.

„Jutalomfalat - random időpontban, de pont még az éhenhalás előtt szép szavak társaságában érkező manna, ami pont annyi erőt és lendületet ad, hogy az ember újra teljesítménykényszerének magas szintű nyomását újra magára húzza egy következő jutalomfalat őszinte reményében.”

Vártam, hogy tiszta és pontos iránymutatást kapjak férjemtől, de csak a csendet kaptam és valami diffúzan pislákoló körvonalat, ahol nem lehetett pontosan látni a határokat, így a tisztánlátás végett ki kellett nyitnom a számat és kérdéseket feltennem, csak hogy orientálni tudjam magam…

Volt egy újra és újra visszatérő körünk.

Én mentem és csendben tettem a dolgomat, teljesítettem szépen és türelmesen vártam, hogy majd lesz ennek eredménye és megkapom a jutalomfalatom, de az csak nem jött, éheztem és reméltem és finoman jeleztem és vártam és éheztem és reméltem és éheztem és vártam és reméltem… Majd eljött a pillanat, mikor majdnem éhen haltam és utolsó kétségbeesésemben segélykiáltottam, mire megkaptam, hogy: ”Na pont most akartam mindent megadni neked, már csak egy pillanatot kellett volna várnod, de ezzel az erőszakos követeléseddel mindent elrontottál hosszú időre!”

„And IF you go in, should you turn left or right... or right-and-three-quarters? Or, maybe, not quite? - Dr Seuss”

Megismerkedtünk - megházasodtunk - lett otthonunk…

És itt megrekedtünk és nem kaptam kapaszkodót, hogy mit kellene tennem, hogy tovább lépjünk.

Elvesztem…

Kizökkentem az addig ismert működési módomból és az addig kínosan minden konfliktust és problémát kerülő életemben elkezdtek gyűlni a meg nem értésből jövő feszültségek.

Nem találtam a helyemet és válaszokat akartam kapni a teljesen diszkomfortosan működő életünkre, hogy nekem mit kellene jobban, másképp csinálnom, hogy haladjunk előre a családdá váláshoz vezető úton.

Innen kezdtek el jönni a bajok!

Az “Én szeretném” és “Nem akarom” tiltott mondatokkal, mint a vágy kifejezés határsértő szavaival, Alsószörcsögharangosdűlőkülső kellős közepén találtam magam és hirtelen elkezdtek záporozni felém a “Nem vagy jó!” típusú mondatok, mint villanypásztor a rossz útra tévedt fekete bárányt kezdett férjem a hallgatás felé terelni engem.

Az én hibám lett minden…

“Megadtam volna neked, ha tudtál volna türelmesen várni, de mivel erőszakos voltál és ezzel túl nagy nyomást helyeztél rám, akkora stressz alakult ki bennem, hogy ezt fel kell hogy dolgozzam!” típusú mondatokat kezdtem el megkapni a férjemtől.

Tűrtem, mindig újra futottuk ezeket a köröket és elkezdtem vesztes köröket írni az életemben… Nem lett gyerekünk…

És a környezet finoman tolakodó kérdésére mindig valami kínosan semmitmondó választ kellett, hogy megszüljek, benne a férjemet maximálisan védő és a felelősséget teljes mértékben magamra vállaló formában… ami aztán, mint valami önbeteljesítő jóslat, valóság is lett egy diagnózis formájában.

MEDDŐ!

Meddő ?!lettem?! vagy mindig is az voltam?

A lényeg, hogy hivatalosan is én lettem a bűnbak, s az ember, a szégyenletes stigma férjem életében, aki miatt nem teljesedhetett be az ő élete, akit megfosztottam, hogy megkapja a neki járó társadalmi presztízs csomagot - gyereket és a családot…

“Pár lettünk, de család sohasem”

És eljött ott a semmi közepén az a pillanat, amikor eldobott, mint egy ócska fadarabot.

Hol vagyok én?

Én hol vagyok?

S a végén csak annyit kaptam, hogy: ”Nem vagyok elég jó neki!”

Hangosan rivallottak a vészjelző szirénák, hogy ez nem volt semmilyen terv része!

Hogy nem szakadhat meg itt a váltófutás utolsó emberénél a lánc…

„You can get so confused that you'll start in to race down long wiggled roads at a break-necking pace and grind on for miles cross weirdish wild space, headed, I fear, toward a most useless place. The Waiting Place... - Dr Seuss”

Ott lettem elhajítva a semmi közepén, eséstől megnyomorított „Építsd tudatosan pályafutásodat!” lábammal teljesen mozgásképtelen… Nem volt másom csak a teljes bukásom. Én, aki egyet jelentettem az “Építsd tudatosan pályafutásodat!” pillérrel, megsemmisültem.

Ilyen mikor az ember mélyen Alsószörcsögharangosdűlőkülső szint alatt teljesít és belépni kényszerül a helyre, amit a selejtesek számára hoztak létre…

Azoknak, akik elbuktak az életben…

Azoknak, akik valahol a teljesítés útján elvesztek és semmire sem vitték…

Hogy itt a cél előtt nem lehet mindent eldobni…

Ott volt a sötét vízió előttem, ahogy tehetetlenül porba hullva válik semmissé az életem, hogy a célba soha be nem érő bot eddig megtett útja értelmetlenül és befejezetlenül fog heverni ott a senki földjén mozdulatlan…

Kapaszkodtam volna én…

Mindent megadtam volna én csak hogy célba érhessek.

Kérlelhettem volna én, hogy minden megalázkodást megadó erőmmel gyakoroljon kegyet felettem, s ne dobjon el…

De az addig is arctalanul hangtalan eszközként funkcionáló botnak, ahogy eddig sem, most sem volt hangja, amit felemelve kiállhatott volna önnön érdeke mellett.

Azoknak az evolúciósan vesztésre szánt egyedeknek, akik legősibb feladatuknak sem képesek eleget tenni, akik azt az egyszerű szerepet sem tudják betölteni amire őket a természet teremtette, akik anyák sohasem lettek…

Hát ilyen elbukni…

Hát ilyen szerethetetlenné válni a teljesítésre való képtelenség totális eluralkodásával…

Hát ilyen, mikor úgy megtörik az ember élete, hogy onnan már csak vesztes csatákra képes…

Hát ilyen, mikor a bukás stigmája lemoshatatlan nyomot hagy…

Ilyen az a rettegett hely, melynek neve ott kísértett egész életemben…

De hol vagyok én?

Én hol vagyok?

És egyáltalán ki vagyok én?

Ott a földön találkoztam először önmagammal…

Ott a földön értettem meg, hogy van saját lábam, amire ráállva még lehet út a célig…

Hogy ha törés árán is de újra lábra lehet állni…

Hogy az “Építsd tudatosan önmagadat!” pillér valójában nem is akkora tabu, hanem nekem is jogosan járó dolog…

De hogy kell ezt elkezdeni felépíteni, ezt, ami eddig tiltott volt?

Egy teljes összeomlás martalékain kell elkezdenem megismerni és felépíteni önmagamat…

…és tovább menni az úton vagy beletörődni, hogy örökre a földön maradok…ott, ahova éppen ledobtak most engem…

Meddő vagyok…

Újonnan épülni készülő énem, soha ki nem dolgozott nőiességem első ténye ez…

Nem ismerem magamat annyira, nem találkozhattam még tisztán a vágyaimmal, hogy tudhassam, hogy enyém az anyaság iránti vágy, vagy csak egy kiéhezett hiány lenyomata ez, amit most az anyaság kapcsán érzek.

Én vágyam, társadalmi vágy vagy egy kiéhezett állapot utáni habzsolási kényszer - vajon melyik a gyerek számomra?

Ami biztos, hogy ez már csak egy vesztes történet lehet.

Meddő tehát csak egy csapat orvos tud megmenteni, s anyává tenni engem.

„...for people just waiting. Waiting for a train to go or a bus to come, or a plane to go or the mail to come, or the rain to go or the phone to ring, or the snow to snow or the waiting around for a Yes or No or a string of pearls, or a pair of pants or a wig with curls - Dr Seuss”

Csak a csendet hallom most magam körül s várom a jelet, hogy valaki a nevemet mondja… s egy utolsó esélyét kapva…ha megtörve is…de célba érhessek…

Most apát keresek, aki engem anyává tesz. Üvegbe zárt életem…

„or Another Chance - Dr Seuss”

S rólunk majd egy orvos team mond értékítéletet, hogy egyáltalán alkalmasak leszünk-e erre a szerepre…

https://issuu.com/csakpozitivanmagazin/ docs/cspm_2022_07_j_lius/s/16499123

https://issuu.com/csakpozitivanmagazin/ docs/cspm_2022_08_augusztus/s/16771315

https://issuu.com/csakpozitivanmagazin/ docs/cspm_2022_09_szeptember/s/17029346

A következő cikkemben a hegkezelés mélységeiben merülünk el Rákosi Dóra

gyógytornász közreműködésével – Beach body készül.

Mi az első érzés, ami az eszedbe jut a heged kapcsán?

Hozzáérni vagy nem hozzáérni?

Szerinted kell a hegeddel bármit tenni?

Szabad együtt gyógyulni a sebeddel?

Mit és hogyan kell tenni a sebeddel?

Kiket engedünk be valójában az életünkbe?

A következő hónapban két mély és az életünket radikálisan átformáló elköteleződéssel járó kapcsolatról fogok mesélni.

Az egyikkel az esküvők világát járjuk körbe a toxikus kapcsolatok fényében.

A másik cikkel pedig az AI szemléletformáló súlyát gondoljuk át a gyerekek szemszögéből

Kellék feleség mérsékelten megroncsolódott állapotban eladó

Te mire kellettél a férjednek?

Nyár - az érzelmektől felfűtött időszak, amikor az esküvői szezon csúcspontján járunk.

Sok - sok boldogító igen repül fel az éterbe és köttetnek az örök hűség szép szavain nyugvó házasságok.

De az ártatlanságot jelképező fehér ruha mit takar - el - a valóságban?

Miben reménykedtél milyen problémát fog „megoldani” az örök hűség fogadalma?

Milyen helyet biztosítottál be magadnak házasságkötésed pillanatában?

Miért döntöttetek valójában az esküvő mellett?

Milyen problémák nőttek hatalmasra az elköteleződést jelentő esküvőre való készülődés közben?

Happy ending vagy valami egészen más – mit jelent valójában az esküvő számodra?

A bárányok hallgatnak! Pedig tudnotok kéne, hogy nem a ti hibátok! cikksorozatom az esküvői szezonra visszatér, hogy az örök hűség nevében elkövetett bántalmazásról meséljen.

Jóban és rosszban - fogadalom a toxikus kapcsolatok fényében.

Hahó ki beszél hozzám odabentről?

AIjajjaj junior

Cipőfűzős cipőt vehetek-e tán magamnak?

Én tudok cipőt kötni, szóval számomra egy szabadon meghozott döntés, hogy milyen fajta cipőt veszek magamnak.

Számomra egy döntési szempont létezik: „Azt a cipőt veszem meg, amelyik megdobogtatja a szívemet, s amelyik iránt megszületik az ellenállhatatlan vágy, hogy magammal vigyem!”

De mi van azokkal az emberekkel, akik nem tudnak cipőt kötni?

Milyen kényszerpályán kell mozogniuk a cipő vásárlás közben?

Döntési szabadságukat nagyon szigorú szempontok szűkítik le egy nagyon szűk mezsgyére és marad egy hatalmas rész, amit a lemondás kényszere nyomorít meg.

Ilyen kiszolgáltatottnak lenni.

Ilyen szabadságunkat megtizedelve életterületünket egy pici térbe beszorítani.

Nem az a kérdés, hogy az AI dinamikusan fog előre törni.

Nem abban van a kétség, hogy az AI terjedése megállíthatatlan-e vagy sem.

A kérdés ott van, hogy az ember tudatos felelősségvállalással saját élete irányítása felett milyen és mekkora teret ad az AI számára!

Felnőttként - ideális esetben - stabilan kialakult gondolkodási- és személyiség struktúrával rendelkezünk és ennek köszönhetően van egy kialakult gondolkodási rendszerünk.

De mi van a gyerekekkel?

Mi van azokkal a fiatalokkal, akik képlékeny személyisége még épülőben van?

Hogy tudnak ők határt szabni a határokat nem ismerő AI számára?

De ki gondolkodik akkor helyettem?

Többségi tulajdonos vagy életed irányítása felett az AI-val szemben?

Miben vagy önellátó és miben rendelkezik helyetted az AI?

Konzerv gondolatok vagy saját tapasztalat –melyikből van a több a te életedben?

Mennyi erőfeszítést teszel, hogy felépítsd a saját világodat?

A magyarok harmada járt magánorvosnál tavaly

A teljes magyar lakosság 29 százaléka járt magánorvosnál az elmúlt egy évben, ők tavaly átlagosan 137 ezer forintot költöttek erre - derült ki az UNION Biztosító megbízásából készült reprezentatív kutatásból.

A felmérés szerint a válaszadók főként azért választanak állami helyett magánorvost, mert gyorsabban jutnak ellátáshoz, és alaposabb a vizsgálat. A minden esetben állami orvost választók a fő érvek között említették, hogy nincs pénzük a magánellátásra, azért fizetik a tb-t, hogy kapjanak állami ellátást, valamint sokallják a díjakat.

A kutatás adatai szerint minél fiatalabb valaki, annál kevésbé jellemző rá, hogy csak az állami egészségügyre támaszkodik: míg a 25-34 évesek 80 százaléka szokott magánellátást is választani, addig az 55-65 éves korosztálynak csak a 61 százaléka tud és hajlandó pénzt áldozni erre.

Az iskolázottabbak körében nagyobb a hajlandóság a magánellátás választására, az érettségizettek 73 százaléka szokott legalább részben magánorvoshoz menni, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek a 86 százaléka.

A felmérés szerint a magyaroknak csak harmada zárkózik el kategorikusan a magánellátástól.

Akik igénybe szoktak venni magánorvosi szolgáltatásokat, azok fogorvosra átlag 69 ezer forintot költöttek tavaly, a többi magánorvosra pedig átlagosan 68 ezer forintot. A legtöbben soknak érzik a magánorvosi szolgáltatások díjait, de az árakat nem a szolgáltatáshoz mérten tartják magasnak, inkább a saját jövedelmükhöz viszonyítva.

Recept nélkül kapható gyógyszerekre 30 ezret, míg a vényköteles orvosságokra átlagban 44 ezer forintot költöttek a válaszadók.

A magánorvosi vizsgálat, konzultáció díját a legtöbben készpénzzel vagy bankkártyával fizetik. A megkérdezettek 15 százaléka a biztosítójával fizetteti a számlát az egyénileg megkötött magán egészségbiztosítása terhére, míg a válaszadók 16 százaléka veszi igénybe a munkáltató által a munkavállalók javára megkötött csoportos egészségbiztosítást.

Csatlakozz közösségünkhöz!

Itt olyan lehetőségeid lesznek, amelyeket máshol nem kapsz meg!

“Csak Pozitívan - A tudatos ember magazinja” csoport Biztonságban a komfortzónán túl is!