Építő Szavak – finisben a házi feladatunk

Blogi

Építő Szavak – finisben a házi feladatunk

E cikk írásának időpontjában érkezik befejező részéhez az Átütőerő a kommunikációban II. tréning 5. csapatának közös vállalása, a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola támogatására indított gyűjtésünk.

Arról, hogy kiktől és milyen felajánlások érkeztek, illetve mennyi pénz gyűlt végül össze, júniusi cikkemben számolok be.

Amit most pár sorban meg szeretnék osztani Önökkel kedves Olvasók, mindössze azok a pozitív benyomások, melyek az elmúlt hónapokban értek minket a feladat kapcsán.

4 lelkes és motivált „komfortzóna feszegető” ember vállalta, hogy mindenféle kommunikációs eszközt latba vetve, kamatoztatja a tréning alatt tanultakat annak érdekében, hogy támogathassunk egy intézményt, ahol igazán értékes munkát végeznek a pedagógusok. Ráadásul olyan speciális nevelési igényű gyerekek közt töltve a mindennapjaikat, akik terelgetése és nevelése még több szakértelmet, türelmet, kitartást és elhivatottságot kíván, mint egy hagyományos általános iskolában dolgozva.

Boldogok vagyunk, hogy támogathattuk Őket és amikor láttuk, hogy egy-egy megszerzett felajánlás mekkora örömöt okoz nekik, ezzel mi is mindig új lendületet kaptunk. Amire nagy szükségünk is volt.

Hiszen mind a négyen pörgős munkahelyeken dolgozunk, kisebb-nagyobb család vesz körül minket, akiktől ebben a pár hétben némi időt lecsípve tudtuk csak megoldani, hogy leszervezzünk mindent, amit elterveztünk, hogy megajándékozzuk vele a JEGYMIAI csemetéit és tanári karát. Szerencsére a Szeretteink maximálisan mellettünk álltak, megértőek voltak, sőt Ők maguk is rendelkezésünkre bocsátották saját kapcsolataikat annak érdekében, hogy minél eredményesebbek lehessünk, amit ezúton is hálásan köszönünk nekik.

Ahogy azoknak is, akik a facebookon az Építő Szavak csoportban közzétett posztjainkat osztották lelkesen, hogy minél több ember értesülhessen a kezdeményezésünkről és támogathassa azt olyan formában, ami számára belefér. Pár ezer forintos felajánlástól több száz eurósig érkeztek az adományok, s a támogatóknak köszönhetően 277837.- Ft-ot sikerült a lapzárta időpontjáig összegyűjtenünk.

Végtelenül hálásak vagyunk, hogy ennyien mellénk álltak s bízunk benne, hogy többekben sikerült megmozdítani valamit, aminek köszönhetően a jövőben nyitottabb szemmel és szívvel igyekeznek segíteni azoknak a rászorulóknak, akikkel az élet összehozza őket. Mert szívből adni a legjobb dolog. És az élet bőségesen meghálálja azt az időt és energiát, melyet mások segítésébe fektetünk.

Az elmúlt hetek mottója számunkra: „Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.” (Hioszi Tatiosz)

Nekem személy szerint most a házi feladat végére érkezett meg az életembe az a munkalehetőség, ami igazán én vagyok. Ahol önmagam lehetek, amihez igazán értek, amit mindig is imádtam csinálni és amit jól is fizetnek. Amiben 25 évig kiemelkedően tudtam teljesíteni, mert arra születtem. Amit sosem pusztán szakmának, hanem a hivatásomnak tekintettem. A Vendéglátás – másképp, ahogy éppen szünetelő, de hamarosan újrainduló cikksorozatom címét már ismerik kedves Olvasóim. Ebben hamarosan többek között az iskolának almalevet és pizzát felajánló vállalkozókkal is megismerkedhetnek majd. De mielőtt még azok a riportok megszületnek, júniusban jövök az ígért eredményekkel: mit és mennyit sikerült gyűjtenünk a JEGYMIAI-nak.

Üdvözlettel: Blogi, az Átütőerő a kommunikációban II. tréning 5. teljes csapata nevében)