Az emberi élet értéke(s)!

Pető Csilla

Az emberi élet értéke(s)!

A hintaszékben ült, hallgatta a csendet, amely körülölelte, hiszen ezen kívül mostanában nem ölelte más.

A gyerekei távol, az unokáit és dédunokáját sem látta hetek óta, elfoglaltak voltak.

Ült a félhomályban és a múlton merengett, olyan sok mindent átélt, világháborút, forradalmat és csak arra vágyott, hogy a családjával boldogan élhesse le öregkorát. Ezt az álmát dédelgette.

Élt még, érezte, hogy néha fáj itt-ott mégis minden nap meghalt egy kicsit mióta senkivel nem beszélt személyesen.

Nem nagyon érdekelte a technika, az életet szerette, ami valahogy mintha megszűnt volna egy ideje.

Ahogy a fény beszűrődött az ablakon át, kirajzolódott törékeny teste, az erek a kézfején, és az apró ráncok, amik a szemét mosolygóssá rajzolták.

Fáradtnak tűnt, a lelke adta fel, már nem akart csatázni. Sok háborút megvívott, elég volt.

Nem beszélt senkivel erről, és arról sem, mit él most át.

Tudta, hogy minden érte van, de a szíve – lelke az ölelésre, szeretetre vágyott.

Annyit nélkülözött, annyi mindenről kellett lemondania, és csak szomjazott az érintésre, a szerettei közelségére. Ő mond le most róluk, vagy róla mond le a család?

Igen, hívták telefonon néha, de azért az mégsem volt az igazi.

Gyötrődött, csak a kérdések cikáztak a gondolataiban, de nem beszélt róla senkivel. Nem volt kivel.

Amikor belenézett a tükörbe, a szeme mélyén látta azt a kislányt, aki tiszta szívvel és lélekkel indult az életébe. Ott volt most is a csillogás, de már nagyon halovány volt a fénye.

Az egész teste az életéről mesélt, törékeny alakján nem látszott az élet súlya és terhei, a fájdalmát sem mutatta sosem.

Azt érezte napról - napra, hogy már csak a nyugalomra vágyik.

Egyedül volt, nagyon egyedül, és csak azt kívánta, hogy csendben elaludjon és ne érezze azt, hogy már senkinek nem kell.

Másnap csengett a telefon, újra és újra, de nem volt válasz.

A szobát a csend és a megkönnyebbülés ölelte át, már nem voltak fájdalmak, félelmek, könnyek, elfeledettség. Csend és nyugalom!

Egyetlen dolgot vitt magával a büszkeségét, ami soha egyetlen pillanatra sem hagyta el!

A születés és a halál csupán egy pillanat, ennyi az emberi élet!

A legnagyobb ajándék, amit adhatsz valakinek, akit szeretsz, az időd és figyelmed! Ezt sose feledd!