Üdvözlet az olvasónak!

Üdvözlet az olvasónak!

Köszöntöm Kedves Olvasó!

Jöhet a nyár és hogy könnyeden tudjuk magunkat beleengedni:

Van nekem egy óvodáskori legjobb barátom, Viktor. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Gyerekként együtt játszottunk, együtt készültünk rajzversenyre - egyébként kiváló grafikus lett -, jártunk angol fakultációra, egyformán kreatívak vagyunk stb.

46 évesek vagyunk, no nem öregek, de kb. a felénél a lehetségesnek. A szüleim ennyi idősek voltak, mikor házasodtam. Tehát viszonyítgatok. Szóval Viktorral tartjuk a kapcsolatot, majdnem mindennap írunk. Ám azt vettem észre, hogy egyre többször azt, hogy épp melyik híres ember, egykori idolunk, kedvenc színészünk, zenészünk halt meg. Vannak időszakok, mikor ez nagyon sűrű. Persze lehet mondani, hogy mindig halnak meg emberek, híresek is... De nekem ezek a hírességek úgy vannak meg a fejemben, mint mikor gyerek voltam, játszottam a szőnyegen a szobámban és pl. ő szólt a rádióból. Őt láttam a tévében. Kortalanok.

Nem celebekről beszélek, nem, nem. Azokról, akiken felnőttem, felnőttünk. Ezeknek az embereknek mélysége volt, értéket képviseltek. Ezért is lehettek az ikonjaink, idoljaink. Nem percemberek voltak, nem a pillanatnyi hírnévért tették, amit tettek.

A napokban is elment egy híres énekesnő. 83 éves volt. El sem hiszem. Viktor világított rá nekem a halálhír miatti első döbbenete után, hogy bizony gyermekkorunk sztárjai is velünk öregszenek. Minél jobban idősödünk, annál több hírességünk megy el. A világunk hal meg, gyermekkorunk világa, akiken felnőttünk: színészek, tévések, zenészek. De ők azért sokat hagytak a világra örökségül...

E sorok írásakor pedig Suhajda Szilárdról kaptam meg a hírt, aki egyedül van fent a világ tetején és oxigén és serpa segítő nélkül igyekezett megmászni a Csomolungmát, hogy beszüntették a keresését. Az érte küldött profi serpa vezetők nem találták meg sem őt, sem a nyomait a Hillary lépcsőnél.

Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódva foglalkozunk e havi lapszámunkban a gyász feldolgozás kérdésével. Természetesen nem csak személyt gyászolhatunk, élethelyzetet, elszalasztott esélyt, munkahelyet, kedvenc háziállatot stb. Kezdésként a hozzánk közel álló személyhez köthető gyász érzését nézzük meg. Következő lapszámainkban a feldolgozással és egyéb más aspektusaival is foglalkozunk.

Írunk arról, hogy mi is maga a tudat, tudattalan, tudatalatti. Szó lesz a bizonyítványosztáskor fellépő stresszről, annak szülői oldalról való kezeléséről és a gyermekhez való hozzáállásról. Több oldalról közelítjük mostantól meg a festészetet, mint kreatív alkotó folyamatot és mint terápiás foglalkozást. Ezek mellett még számos érdekes témát járunk körbe és megyünk a mélyükre, sok hasznos információt adva ezzel Kedves Olvasóinknak.

*****

Látogassák meg honlapunkat: www.cspm.hu!

Ne feledjék, magazinunkban a tartalom, a linkek és a hirdetések kattinthatóak. Várjuk felületeinken! A tudatos emberek minket választanak!

A média változik, és mi kezdtük el!

Jó olvasást kívánva a teljes szerkesztőség nevében! Csak POZITÍVAN!

Czeczon István

Alapító, tulajdonos, főszerkesztő