„De nehéz az iskolatáska...”

Szeghy Krisztina

„De nehéz az iskolatáska...”

- avagy mit ne mondjunk szülőként bizonyítványosztáskor?

A Demjén Ferenc által énekelt dalt hallgatva gyerekként mindig furcsa, mélabús hangulat vett rajtam erőt. Ez az érzés a mai napig visszatér, ahányszor felcsendül, látom magam előtt a kora őszi napsütést, az iskolába ballagó gyereket… Pedig valójában nem ilyenkor a legnehezebb az iskolatáska, hanem az év vége felé, amikor sok gyerek lelkivilágára mázsás súllyal nehezedik a közelgő bizonyítványosztás dátuma. A bizonyítvány az egész éves teljesítményt összegzi. A gyerekek egy része örömmel és büszkén várja az átvételét, hiszen számukra ez a kitartó tanulásuk és a kemény munkájuk eredménye. A diákok másik része azonban szorongást él át az utolsó hetekben, mert nyomasztja őket a szülői elvárások és a saját teljesítményük közötti különbség, amelynek a bizonyítvány lesz a legnyilvánvalóbb bizonyítéka.

Miért szoronganak a gyerekek a bizonyítványosztástól?

A szorongás az elvárásokkal és a teljesítménnyel kapcsolatos félelemből ered. Sok szülő túlzott nyomást helyez a gyermekére, és elvárja a kiemelkedő teljesítményt. Nemcsak azok a gyerekek szoronganak, akik a közepes szint alatt teljesítenek, hanem sokszor azok is, akik négyes-ötös érdemjegyekkel tarkított bizonyítványt visznek haza, mert nem teljesítették a szülő által áhított „kitűnő” minősítést. A diákoknak tehát nemcsak a saját, önmaguk felé irányuló elvárásaikkal, hanem a szülői elvárásokkal is meg kell küzdeniük. A tanulmányi eredmények hatással vannak a gyerek önbecsülésére, önbizalmára is.

A szülők szerepe és felelőssége

A szülői reakciók az évzárót követően változatosak. Néhány szülő a saját eredményessége bizonyítékaként azonnal posztolja gyermeke színötös bizonyítványfotóját, és minden egyes lájk esetén elégedetten megveregeti a saját vállát. Más szülők fagyizni, vagy cukrászdába viszik a gyereket, közösen ünnepelve a tanév végét, és az eredményes évzárást. Kevésbé jó bizonyítvány esetén vannak szülők, akik kipréselnek magukból egy „nem olyan rossz bizonyítvány ez” reakciót egy erőltetett mosoly kíséretében, és vannak, akik a Kréta rendszerből adódó folyamatos jólinformáltságnak köszönhetően már előre kigondolták a nem megfelelő érdemjegyeket tartalmazó bizonyítványért járó nyári büntetés fajtáját és mértékét.

Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, hogy a szavainak és reakcióiknak milyen hatásuk van a gyermekükre. Az egész éves teljesítményre igaz, hogy a pozitív és támogató hozzáállás sokkal hatékonyabb, mint a folyamatos kritizálás, és elégedetlenkedés. A gyermek számára a szülői szeretet és elfogadás mindennél fontosabb, és a szülő egy-egy dicsérete többet ér a számára és motiválóbb, mint bármennyi korholás.

A bizonyítványosztás napja azonban a szülő és a gyermek számára egyaránt kihívást jelent. Nem árt felkészülni, hogy hogyan is fogunk reagálni a bizonyítvány megpillantásakor.

Hogyan NE reagáljunk rossz bizonyítvány esetén?

Amikor a gyermekünk rosszabb jegyekkel érkezik haza, mint vártuk, fontos, hogy megőrizzük a nyugalmunkat és a türelmünket. Az első reakciónk gyakran meghatározza, hogyan fogja feldolgozni gyermekünk a helyzetet. Íme néhány dolog, amit érdemes kerülni:

1. „Tőled nem is vártam mást.” Ne okoljuk a gyermekünket. Ha azonnali reakcióként vádaskodni kezdünk, és hibáztatjuk, csak növeljük a csalódottságát - hiszen ő maga sem elégedett a teljesítményével. Végighallgatta az évzárón a dicséreteket, látta az osztálytársai arcán az örömöt és büszkeséget. Amennyiben hajlamos a hanyagságra, akkor sem fogjuk tudni hibáztatással motiválni. Ha még a szülő is beskatulyázza a javíthatatlan, lusta gyerek kategóriába, amit az iskolában egyébként is megél, akkor még kevésbé lesz benne bizonyítási vágy. Ha támogatóan kezeljük a helyzetet, ha arra világítunk rá, hogy mit csinált jól, és hogy megvan az akaratereje és a képessége a javításra, akkor jobb esély lesz arra, hogy a következő tanévben jobban teljesítsen.

2. „Csak ennyire voltál képes?!” Ne csökkentsük az önbecsülését. Bármekkora csalódottságot érzünk is a rosszabb jegyek miatt, fontos, hogy ne fejezzük ki ezt a bizonyítvány átvételekor a gyermekünk felé. Ne vonjuk kétségbe a képességeit és az értékét.

3. „Így semmi sem lesz belőled.” Ne csak az érdemjegyekre fókuszáljunk. Az év végi bizonyítvány nem határozza meg az egész életutat. Ha a szülő sem bízik a gyermekében, és eleve egy negatív jövőképet vetít elé, hogyan várhatná el, hogy a gyermeke bízzon saját magában?! A tanulás során szerzett ismeretek és az egyéni fejlődés is fontos, nemcsak az érdemjegy.

4. „Nézd meg a nővéred bizonyítványa mennyivel szebb!” Ne hasonlítsuk össze a gyermekünket másokkal, különösen ne a testvérével, ami féltékenységet is szülhet, mert a gyerek azt érezheti, hogy a szülő őt kevésbé szereti, mint a testvérét. Az összehasonlítás másokkal csak további nyomást helyez a gyermekre. Minden gyerek más és más, és a saját tempójában fejlődik. Inkább emlékeztessük arra, hogy minden egyedi előrelépés is ünneplést érdemel.

5. „Szégyent hoztál rám.” Szülőként ne veszítsük el a türelmünket. Egy ilyen vélemény akármennyire elkeseredettek is vagyunk, borzasztóan fájdalmas a gyerek számára, és sérülhet az önértékelése. A fejlődés időbe telik. Lehet, hogy idén épphogy görbült a matek jegy, de lehet, hogy jövőre „ráérez” a számok világára, könnyebbé válik a számára, és jobb jeggyel zárhatja az évet. Biztassuk türelemre és kitartásra a gyermekünket, és próbáljunk a következő tanévre koncentrálni. Hogyan segíthetek a gyerekemnek, hogy jobban tanuljon? Minden körülmény adott ahhoz, hogy jó jegyeket szerezhessen? Ha szükséges, keressünk megoldást a későbbiekben a korrepetálásra, akár egy jó tanuló, segítőkész osztálytárs személyében, akár szakképzett tanár segítségével.

6. „Ne is kerülj a szemem elé, látni sem akarlak.” Ez a legrosszabb mondat, ami elhagyhatja egy szülő száját. Nem véletlen, hogy időről-időre hallunk a rossz bizonyítvány miatt elbujdosó, vagy akár sajnos öngyilkosságig jutó gyermekekről. Mit jelent ez a mondat? Hogy nem szeretlek, nem érdekelsz többé, mert nem jól teljesítettél. A gyerek azonban nem egyenlő a bizonyítványával! Amikor amellett döntöttünk, hogy szeretnénk, hogy megfoganjon, megszülessen, az életünk része legyen, akkor nem írtunk alá egy szerződést előtte a Mindenhatóval, hogy csak tökéletes gyereket adhat nekünk. A gyermekünk nem a bizonyítványa alapján szerethető és elfogadható, hanem azért, mert létezik. Ha jól tanul, ha rosszul – a miénk, és szülőként kötelességünk támogatni és építeni őt, hogy később egyedül is meg tudja állni a helyét az életben. Az iskolai bizonyítvány csak egy mérce. Ha épp azok fordulnak ellene, akiknek az életét, a létezését köszönheti, akkor összeomlik a világa, a stabilitás, amit a szülő nyújt a számára.

Természetesen a szülő is ember, akinek első haragjában kiszaladhat a száján olyasmi, amit később megbán. De fontos tudatosítani magunkban már előre, hogy ha mi nem állunk a gyermekünk mellett, akkor ugyan ki fog?! Fontos, hogy ha azt éreztük, nem megfelelően reagáltunk, képesek legyünk később ezt helyesbíteni, és egy építő jellegű beszélgetést lefolytatni.

Nem meglepetés

A bizonyítvány kézhezvétele csak a jéghegy csúcsa. A szülő – főleg a mai online naplózási rendszerben – már a kezdetektől figyelemmel követheti a gyermeke teljesítményét. Sőt, rossz teljesítmény esetén az iskola erre kifejezetten fel is szokta hívni a szülő figyelmét. A büntetésnek ilyenkor már nincs értelme, mert a bizonyítványban szereplő jegyekre már nincs hatása. A rossz bizonyítvány önmagában is egy büntetés. Év közben kellett volna időben kifejezni a gyermekünk felé a rosszallásunkat, illetve akár kiszabni a megfelelő büntetést: például az online térben töltött idő korlátozását, csökkentését.

Amellett tehát, hogy a gyerek teljesítményét értékeljük, arra is érdemes ránézni, vajon mi magunk mennyire tudtuk támogatni őt az elmúlt tanévben a tanulásban. Általános iskola felsőben a heti egy kémia és fizika óra a tanár számára mindössze az alapvető fogalmak rohamtempóban történő lediktálására elegendő, de az anyag érthető, türelmes elmagyarázására, a feladatok gyakorlására már rendszerint nem. Érdemes tehát nemcsak az elmúlt évi bizonyítványt, hanem az adott év körülményeit is górcső alá venni. Vajon miért lettek rosszabbak az érdemjegyei? Nem tanult eleget? Nem érti az anyagot? Milyen volt a családi életünk az elmúlt évben? Vannak-e konfliktusai a tanáraival vagy a diáktársaival, amelyekről esetleg nem is tudunk? Nem vártunk el tőle esetleg túl nagy, a képességeihez még nem illeszkedő önállóságot?

Próbáljuk az egykori gyermek önmagunk szemével átérezni, hogy gyerekként éppen eléggé „nagy falat” megbirkózni az érzéssel, hogy nem értjük a példa megoldását, amit levezet a táblán a tanár, vagy hogy mennyire ciki úgy dolgozatot írni, hogy látjuk, mindenkinek hersegnek a kezében a ceruzák, csak mi nem értjük a feladatot. Erről pedig otthon is nehéz beszélni, főleg, ha a szülő az iskola pártján áll és erőteljes elvárásokat támaszt.

Érdemes már a tanév közben is beszélgetni a gyermekünkkel, hogy mi történik vele az iskolában, van-e esetleg olyan problémája, amiben szülőként tudunk segíteni neki, hogy jobban érezze magát, és jobban teljesítsen. Végül szeptemberben a válaszaink birtokában érdemes megpróbálni másképp csinálni, úgy, hogy szülőként mi is aktív szerepet vállalunk ebben. Fogadjuk meg közösen, hogy a következő tanévben együtt fogunk küzdeni a jobb jegyekért.