Csak POZITÍVAN Magazin 22/12

Üdvözlet az olvasónak!

Köszöntöm Kedves Olvasó!

Pár nap és karácsony, ünnepbe öltöztetjük a lelkünk és szeretteinkét.

Bízom benne, hogy megbocsátják nekem, de a tavalyi karácsonyi írásom minden szava még inkább aktuális a mostani helyzetre, így önmagam ismételve kis változtatással teszem közzé. Aktualizálva, kiegészítve.

Impresszum

Web: www.cspm.hu E-mail: hello@cspm.hu

Szerkesztőség címe: Csak Pozitívan Média Kft. 2120 Dunakeszi Erkel Ferenc u. 16/3 Telefon: 06 70/3210-420 06 20/2303-568

Czeczon István alapító-tulajdonos-főszerkesztő czeczon.istvan@cspm.hu

Munkatársak: Balázs Krisztina, Dr. Bagi Gabriella, Balla Anita, Barna Berni, Bedő Zsuzsanna, Blogi, Botyánszky Szilvia, Bódogh Gabriella, Búza Judit, Czeczon Vanda, Diana Meral Yamak, Dudás Diána, Fényhalmi Beatrix, Friedmann Tamás, Gódor Anita, Gürtler Szilvia, Hargitai Andrea, Hajnal Evelin, Karászi Alexandra, Komocsin Laura, Kovács Brigitta Efi, Kovács Katalin, Kovács Márta, Lina Roedger, Miller Kiara, Mayer Petra, Nagy Zoltán, dr. Nagyné Vácity Eszter, Dr. Németh Noémi, Páli Patrícia, Pető Csilla, Rónai Katalin, Sivák Enikő, Szász Dávid, Szeghy Krisztina, Szilágyi Katalin, Törökné Hajdu Judit, Udvar Melinda, Újvári György, Veres Mónika

Hirdetésszervezés: marketing@cspm.hu Sales és marketing vezető: Petkovics Alexandra petkovics.alexandra@cspm.hu ertekesites@cspm.hu

Tördelés-szerkesztés: Czeczon István

Magazinunkat szemlézi az Observer

Havi rendszerességgel megjelenő digitális kiadvány, pdf formátumban. A Csak Pozitívan Média Kft. fenntart minden, a lap bármely részének bármilyen módszerrel, technikával történő másolásával és terjesztésével kapcsolatos jogot. A laphoz tartozó oldalak tartalmát és kialakítását nemzetközi és magyar törvények védik. A Csak Pozitívan Média Kft. pontos és hiteles információk közlésére törekszik, de a tájékoztatásból fakadó esetleges károkért felelősséget nem vállal. A cikkek és hirdetések tartalmáért a szerzők és hirdetők vállalják a felelősséget.

Szerkesztőségünk minden munkatársa nevében mondhatom, változatos év áll mögöttünk. Olyan életutak, tapasztalások szemtanúja voltam, mely engem is tanított. Ez az év hozott örömöt, bánatot, építő fejlődést és veszteséget egyaránt. Ám mindenképp egy valamit megtanított, túl lehet élni, és erőt lehet nyerni minden helyzetből. Hozott elköteleződést és elengedést. Az idén kitört egy háború a szomszédunkban, a gazdaság az inflációval és a hiányokkal küzd. Az energia és az üzemanyag ára az egekben, az elégedetlenség egyre nagyobb. Embert próbáló időket élünk. Nem szabad a hiányban ragadni, tudatunkat igyekezzünk kitágítani és arra fordítani a figyelmet, ami VAN, hálát adni azért, ami rendelkezésre áll. Haladni, előre jutni, túlélni nem lehet panaszkodva, siránkozva. Tudomásul vesszük a helyzetet, ami adatott és arra fordítjuk energiáinkat, ami legközelebb visz a BOLDOG élethez.

Azt gondolom jó, ha szem előtt tartjuk továbbra is, hogy nem a tárgyakban van az érték, hanem emberi kapcsolatainkban. Szeretteinkben, családtagjainkban, barátainkban és felebarátainkban. A velük való kapcsolat az első. Szeretni és szeretve lenni magunk és mások által. Odafigyelni a másikra, teret adni neki, időt szánni rá. A hiányt szenvedőkre különösen. Együttérzéssel felismerni a szükséget és emberként felkarolni a szenvedőt. A karácsony üzenete ne csak az ajándékozás legyen és a meglepetések várása, legyen lelkünk igénye az emberi egység és méltóság megélésére, a belső tüzünk és melegségünk kiárasztására a körülöttünk lévőkre. Fürdőzzünk meg egymás fényében, hisz minden próféta üzenete egy jobb, élhetőbb világ vízióját vetíti elénk. Kezdjük el mi magunk e jobb világ megteremtését. Hozzuk meg ezt a döntést az ünnep meghitt fényében. Legyen a karácsony teremtő ereje a miénk, váltsuk meg a világot a szenvedéstől kicsiben, előbb magunkban.

Szerkesztőségünk minden munkatársa nevében kívánok Áldott, Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt minden Kedves Olvasónknak!

Címlap interjúnk alanya Falusi Mariann, aki emberségében, művészi kvalitásában, életútjában és az élethez való hozzáállásában példaértékű mintát képvisel. A vele való beszélgetésből megtudhatjuk, hogyan éli meg Lang Györgyi betegségét, milyen a kapcsolata a közönséggel és zenéjükön, színpadi jelenlétükön keresztül hogyan értelmezik a koncertet, mint kapcsolatteremtő alkalmat. *****

Látogassák meg honlapunkat: www.cspm.hu! Ne feledjék, magazinunkban a tartalom, a linkek és a hirdetések kattinthatóak. Várjuk felületeinken! A tudatos emberek minket választanak!

A média változik, és mi kezdtük el!

Jó olvasást kívánva a teljes szerkesztőség nevében! Csak POZITÍVAN!

Czeczon István Alapító, tulajdonos, főszerkesztő

TARTALOM

(INTERAKTÍV - BÖKJ A CIKK CÍMÉRE)

Üdvözlet az olvasónak >>> 3. Nem szorulnak emberi segítségre az áttelelő fehér gólyák >>> 6.

A MOME erdőtelepítő programot indít három nemzeti parkkal együttműködve >>> 8. Magyar innováció a folyók megtisztítására >>> 10.

RÖVID HÍREK, érdekességek >>> 12-13. Hogyan lesz energiatakarékosabb az ünnep? >>> 14. Tudatosabban figyelünk, de kevesebbet költünk a fenntarthatóságra >>> 16. TESLÁVAL KÖZÉP-ÁZSIÁBAN 3. >>> 18. Zöld és fenntartható egyetemeink eredményei >>> 24. Áttörés a fúziós energia területén >>> 27. Tavasszal kezdjünk bele - Green City kertekkel! >>> 28. Kiberbiztonság! >>> 32.

Kétszámjegyű bővülés az elektronikus fizetésekben >>> 34. Sokan alábecsülik az adathalászat veszélyét >>> 36. Ingatlanpiaci hajrá - Decemberben még belehúznak >>> 40. Cukormáz és sallangmentes >>> 42. VEGÁN KARÁCSONY - EGY IGAZÁN ZÖLD ÜNNEP >>> 44.

10+1 tipp Londonból, amit tilos kihagyni >>> 50. Amikor az előadó lelke szeretethidat épít a közönséggel - interjú Falusi Mariannal >>> 54. Csak Te kellesz karácsonyra! >>> 61. Egy új élet születése >>> 64. Változó Világ >>> 67. Melinda a bölcskei gyógyító >>> 70. Egész életedet a szeretet útján járod – töltsük meg a világot szeretetcsillámokkal! >>> 78. Jégkirálynő >>> 82. Mesterkurzus - Lengyel Sándor interjú >>> 84. A nagy átverés 2. >>> 92. Karácsonyi téboly, avagy hogyan ne őrülj meg az ünnepi hajrában >>> 97. GHOSTING – lépj túl rajta békésen! >>> 100. A rajongás lélektanának nyomában - Mindenkinek azt, ami jár >>> 104. Ugyanott, de mégis nagyon máshol >>> 108. Felismerés-morzsák a végtelenből... >>> 114. Hogyan tegyük tönkre a gyereket? - …avagy csípd nyakon a hiedelmeidet! >>> 116. Örökbefogadás – Örökre együtt, avagy mi van a „mindig után” >>> 121. A bántalmazó párkapcsolatok 7 jele >>> 126. Kirakatkarácsony helyett szeretetteli, boldog együttlét >>> 130.

ÉNEKKAR KARÁCSONYKOR – ahol együtt daloltunk >>> 132. Csak úgy egy kicsit a karácsonyról, amúgy Rónai Katásan >>> 134. KEDVESSÉGEK KICSINY BOLTJA >>> 136. Négy évszak – December >>> 140. KARÁCSONYI FILMAJÁNLÓ >>> 141. Újév >>> 148.

Nem szorulnak emberi segítségre az áttelelő fehér gólyák

Nem szorulnak emberi segítségre a Magyarországon áttelelő fehér gólyák, mert a megfigyelési adatok szerint ezek a madarak nem egészségügyi okból, hanem a természetes alkalmazkodásuk miatt maradnak itt a vonulás helyett.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra hívja fel a figyelmet, hogy az itt maradó fehér gólyák alapvetően nem szorulnak emberi segítségre, etetésre, befogásuk és meleg helyen való átteleltetésük is felesleges.

Az áttelelő gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség vagy ennek hiánya ad. A tetőgerincen, a kéményen vagy a fészekben álló madárról már ránézésre tudni lehet, hogy röpképes és egészséges. Ha azonban egy madár napokon keresztül olyan helyen ül a földön, ahol nincs számára táplálék, egészségi állapota úgy ellenőrizhető, hogy lassan el kell kezdeni felé sétálni, és ha felrepül,

akkor minden rendben van vele. Ezt a technikát azonban csak nagyon indokolt esetben szabad alkalmazni, mert maga a felrepülés nagyon energiaigényes.

Magyarországon a 2000-es évek eleje óta telelnek át fehér gólyák. Közöttük egyre több lehet az olyan madár, amely sikeresen túlélt legalább egy áttelelést. Ez azért fontos, mert ezeknek a sikeres és egyre finomodó túlélési stratégiáknak a birtokában vághatnak bele a következő áttelelésbe.

Az itt maradó madarak viselkedésének magyarázata az lehet, hogy ezek a példányok kevésbé érzik kockázatosnak a maradást, mint az oda-visz-

sza akár húszezer kilométeres, hosszú távú vonulást. Ezt segíti, hogy rendkívül változatos táplálkozású madarak, elsősorban rovarokat esznek, de férgeket, pajorokat, halakat, kétéltűeket, kígyókat, békákat, kisrágcsálókat, a talajon talált énekesmadár-tojásokat és -fiókákat is fogyasztanak. Ezért amikor a vizek befagynak, és a rovarok sem mozognak, az áttelelő példányok a téli álmot nem alvó egereken, pockokon élnek, amelyekre a szántókon, gyepeken vadásznak.

Az ilyen próbálkozás alapvető alkalmazkodási, evolúciós stratégia, mindig vannak az átlagostól eltérő viselkedésű egyedek. Ezek kedvezőtlen körülmények között elpusztulnak, de ha változik a környezet, például most

a klímaváltozás hatására, akkor életben maradnak, szaporodni tudnak és utódaiknak is átadják az egyre sikeresebb viselkedési sajátosságokat.

Az afrikai madárfajok északra látogató és életben maradó egyedei tették lehetővé Európa élhetővé váló területeinek benépesítését a legutóbbi jégkorszak mintegy tízezer évvel ezelőtti elmúlása után. Egyben ez az oka annak, hogy Magyarország mai fészkelőmadár-állományának jelentős része, köztük a fehér gólya is, még mindig olyan afrikai fajnak tekinthető, amely csak költeni jár ide, élete nagyobb részét úton, valamint Afrikában tölti.

A MOME erdőtelepítő programot indít három nemzeti parkkal együttműködve

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) erdőtelepítő programot indít három nemzeti parkkal együttműködve; a programról csütörtökön írták alá a stratégiai megállapodást Budapesten.

Böszörményi-Nagy Gergely, a MOME Alapítvány kuratóriumának elnöke és a projekt ötletgazdája a rendezvényen kiemelte, hogy a következő évtizedekben Magyarország arculatát, mindennapjait és lehetőségeit alapvetően befolyásolja a klímaváltozás. Megváltoznak a vízgazdálkodási, mezőgazdasági körülmények és vele az önellátási képesség is - jegyezte meg. A flórából és faunából állatok és növények fajtái tűnnek el, majd újak jelennek meg, ezt a folyamatot pedig a következő nemzedékeknek, a Z és a következő Alfa generációnak is értenie és értelmeznie kell - tette hozzá. Megjegyezte, „amit mi teszünk, az nem egyszerű fellángolás. Egyedülálló vállalás a hazai felsőoktatási intézmények között”.

Az eseményen elhangzott, hogy a MOME 2022-től teljes tevékenységét a fenntarthatóság elveivel összhangban szervezi, hogy működését tíz éven belül száz százalékban nettó karbonsemlegessé tegye. A zöld átállás az intézmény működésének minden területét érinti, sőt a MOME Zero program kiterjed a Campuson kívüli klímavédelemre is. Ez egy többlépcsős erdőtelepítő program, erdész, ökológus és természetvédelmi szakemberek bevonásával; az első erdőtelepítést 2023 végére tervezik.

A MOME Zero erdőtelepítő akció részeként az egyetem a Balaton-felvidéki, a Duna-Dráva és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkokkal összefogásban félszáz hektáron hoz létre

új erdőket, amelyek a jövőben lehetővé teszik a MOME károsanyag kibocsátásának semlegesítését. Az akcióban a MOME közössége, az egyetem dolgozói és hallgatói is szerepet vállalnak - jegyezte meg az elnök; a fenntarthatósági program a MOME képzésébe is beépül.

kok is küzdenek a klímaváltozás ellen, ezért örömmel csatlakoznak a MOME programjához, amely nem egy élőhely védelméről, hanem egy új létesítéséről szól.

Füri András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatója felidézte, hogy a park helyén a múlt rendszerben a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítését tervezték, a nemzeti park azonban 25 éve azon dolgozik, hogy természeti értékeit, térségét megóvja.

Puskás Zoltán, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatója emlékeztetett rá, hogy a nemzeti par-

Závoczky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatója pedig arról beszélt, hogy a nemzeti parkban a szántók és az egykori ártéri erdők vizes, mocsaras területei a csapadékosabb időszakokban nagyon nehezen művelhetők, így indokolt, hogy ott erdőt telepítsenek és partnerként részt vegyenek az egyetem programjában, hiszen Magyarország egyik legelmaradottabb, legszegényebb vidékéről van szó.

Magyar innováció a folyók megtisztítására

A klímaváltozásra és az energiaválságra adott válaszokat vizsgáló nemzetközi kutatásban vesz részt egyetlen kelet-közép-európai intézményként a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) - tájékoztatott a felsőoktatási Automata folyótakarító hajót és a hulladék begyűjtését segítő kamerarendszert fejlesztett ki a Future Plastik Kft., a Robo-Collect elnevezésű vízi jármű és a hozzá kapcsolódó műszaki infrastruktúra magyar innováció keretében valósult meg. intézmény közkapcsolati igazgatósága.

A Tisza Európa egyik legsúlyosabban szenynyezett folyója, ami vízügyi adatok szerint nagy áradások idején több mint 500 palackot hoz percenként Ukrajnából és Romániából. Ez éves szinten 10-20 ezer tonna hulladékot jelent, aminek megállítására és kitermelésére már több innováció született.

Ezeket a tapasztalatokat is figyelembe véve fejlesztette ki a Future Plastik Kft. szakmai partnereivel azt az integrált rendszert, amely képes a folyón úszó hulladék észlelésére, begyűjtésére és osztályozására. A Robo-Collect kamerarendszerrel, kiemelő szállítószalaggal és hulladékosztályozó rendszerrel ellátott vízi jármű.

A hulladék észlelésében, vagyis a hulladékáradat mozgásának előrejelzésében hidrológiai modell segít, hogy a szakemberek megtalálják azt a helyet, ahol a legjobban eltávolítható a szennyezés. A térfigyelő kamerarendszer képeit feldolgozó, újonnan fejlesztett algoritmus lehetővé teszi

nagy területek pásztázását és a hulladék felismerését. A hajó eszközrendszerének meghajtása autonóm napelemes energiarendszerrel történik.

A szemétáradat érkezésekor a hajó ennek útjába áll, az áramlással szemben lehorgonyozva működik és emeli ki a szennyeződést. A kiemelt hulladék válogatás után egy másik, kisebb vízieszköz segítségével úgy távolítható el a hajóról, hogy annak nem kell elhagynia eredeti munkaterületét. A fejlesztés részeként megépített szeparátor segítségével a hulladék szelektálása akár automatizáltan is működhet.

A fejlesztők reményei szerint a hajó hamarosan munkába áll a hazai folyókon, elsősorban a Bodrogon és a Tiszán, segítve az ottani védekezést. Mivel prototípusról van szó, így az éles tesztek bizonyítják majd a hajó használhatóságát és a további fejlesztési lehetőségeket - közölte a szövetség.

A fejlesztés a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával valósult meg.

Kislábnyomos, másfélfokos ünnep

RÖVID

HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK

Mivel csökken leginkább a lábnyomunk?

Másfélfokos ünnepek - de hogyan?

Az 50 életmód opció nagyon sokat segít ebben: akár végignézhetjük, és kiválogathatjuk, melyek vonatkoznak az ünnepekre is. Vagy, nézzük meg, heti adventi tippjeiben a GreenDependent mit ajánl!

A főbb területek, amelyekre biztosan jobban oda kell figyelnünk:

Hogyan tudnánk a közelgő ünnepeket, a pihenést és szórakozást klímabaráttá, kislábnyomossá tenni idén is?

Hogyan lesz energiatakarékosabb az ünnep?

Milyen a klímabarát karácsonyi menü?

Mennyire vagyunk tudatosak zöld karácsonyozásban? (Ellenőrző lista!)

Mit jelent a segítő, támogató vásárlás?

Milyen másfélfokos életmódra vonatkozó fogadalmakat tehetünk az újévre?

Legújabb másfélfokos tippjeink ITT olvashatóak.

Az ünnepi menü tervezése, étkezés - Pl. próbáljunk ki új, hús- és/vagy tejmentes ételeket, akár csak az egyik fogásként: pl. legyen a leves ilyen, vagy alternatívaként készítsünk egy ilyen fő fogást (ötletek a Kislábnyom oldalon is, pl. ITT);

Ajándékok, díszítés - Ha terméket, tárgyat ajándékozunk, válasszunk környezetbarátat (ebben segítenek a termékjelek), energiahatékonyat, hosszú életűt és javíthatót, és ha lehetséges, helyi készítésűt. Az ajándék maga is segítheti a másfélfokos, kislábnyomos életet: segítheti a megajándékozott zöld életmódját, és támogathatja az ajándék készítőjét is ebben – mindamellett, hogy örömet okoz.

Szabadidő, utazás - Tervezzük meg barátaink, családunk látogatását: utazzunk együtt, telekocsizzunk, vagy próbáljuk ki a közös vonatozást. Töltsünk minél kevesebb időt töltsünk online és áramfogyasztó dolgokkal: menjünk a szabadba, társasozzunk, olvassunk, vegyünk részt vagy szervezzünk közösségi programokat.

Hogy mi mindent tehetünk még ezeken a területeken, részletesen ld. ITT!

Újévi fogadalom Tegyünk most a másfélfokos életmódra vonatkozó fogadalmat! Ha nem tudjuk, mit, ITT található listánkon végig lehet nézni, hogy mit csinálunk már, és mit tervezünk, tervezhetnénk megvalósítani.

RÖVID

HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK

Tudtad?

A legtöbb háztartásban mézeskalács is kerül az asztalra karácsonykor, és sokakban felmerül a kérdés, hogy mi éri meg jobban: otthon elkészíteni vagy boltban megvenni a süteményt...?

EU Másfélfokos Életmód projekt keretében. A műhelyre a GreenDependent a diverzitás szempontjának figyelembe vételével hívta meg a résztvevőket, annak alapján, hogy egyrészt a fenntartható életmód minden területe (táplálkozás, mobilitás, lakhatás és energiafogyasztás, valamint szabadidő) képviselve legyen, másrészt, hogy a különböző szektorok (döntéshozatal, üzleti szféra, média, civil szféra és tudomány) képviseltessék magukat.

A műhely keretében a résztvevők

- először a Kislábnyomos Klíma Kirakó segítségével próbálták modellezni, hogy a valóságos magyar ember karbon-lábnyomát miként lehetne 6 tonnáról 0,7 tonnára csökkenteni 2050-ig;

- majd fogyasztási területenként kis csoportokba szerveződtek és egy moderátor segítségével vitatták meg, hogy milyen jövőt kép -

Nos, a Magyar Energetikai Társaság számításai szerint egyértelműen jobban járunk az otthoni sütéssel, még úgy is, hogy az élelmiszerárak jelentősen megemelkedtek a cikk írása óta: a megadott hozzávalók ára 2022-ben kb. 4000 Ft a 2016-os 1630 Ft-hoz képest. Az átlagfogyasztás alatti áramdíjjal (36 Ft/kWh) számolva azonban még most is ~700 Ft-ra jön ki egy adag sütemény, azaz nagyjából 240 db mézeskalács ára (feltéve, hogy a hozzávalókból 4-6 adag tészta, adagonként 6 tálca, tálcánként 40 mézes készül!).

Bónuszként finom meleg és mézes fahéjillatú lesz a konyha, és a sütés hője a lakást is melegíti

zelnének el az adott terület szempontjából és milyen intézkedések, lépések szükségesek annak eléréséhez.

Az utolsó szekció plenáris volt, ahol minden csoport bemutatta a 2050-re vetített vízióját, és az oda vezető utat. Megnéztük, hogy milyen szinergiák, illetve ellentmondások voltak a csoportok között: voltak-e olyan javaslatok, amik támogatták vagy éppen ellentmondtak egymásnak.

Szakmai Műhely a másfélfokos életmódról

2022. december elsején sikeresen lezajlott a Másfélfokos Szakmai Műhely 21 résztvevővel az

Hogyan lesz energiatakarékosabb az ünnep?

Világítás

Módjával „fényesítsük” az ünnepet, tartsuk kordában az energiafelhasználásunkat!

éghajlaton is kiválóan üzemelnek.

Programok

Csak sötétedés után kapcsoljuk fel a díszkivilágítást, amikor otthon tartózkodunk és élvezhetjük a látványt, valamint ne felejtsük el lekapcsolni, mielőtt nyugovóra térünk.

Használjunk időzíthető konnektort, amivel szabályozhatjuk, hogy az égősor a nap mely időszakában kapjon áramot. Ha elutazunk az ünnepek alatt, ne felejtsük el áramtalanítani vagy átállítani az időzítőt.

A karácsonyi fényfüzér is legyen LED izzós, ez 90%-kal hatékonyabb, mint a hagyományos fajta.

A különleges kültéri fények sokat fogyasztanak, ezért hagyatkozzunk inkább a csillagokra... Ha mégis nagyon szeretnénk ünnepi fényeket, próbáljuk ki a napenergiával működőket, melyek a kevésbé napfényes

A családdal együtt töltött idő során is kísérletezhetünk néhány dologgal:

Próbáljunk meg az ünnep során is egy kis karbonmentességre törekedni: tévénézés vagy a számítógépes játékok helyett tereljük össze az egész családot egy jó kis társasjátékozáshoz!

az internetet: nincs emailezés, nincs Netflix vagy Instagram. További digitális detox tippek ITT.

Ha esetleg elfelejtettük volna, milyen sok egyszerű, hétköznapi tevékenység adhat örömet és nyújthat nagyszerű kikapcsolódást, íme egy 50 tételt tartalmazó lista emlékeztetőnek.

Ünnepi menü

Tervezzük klímabarátra a karácsonyi menüt, és főzzünk energiahatékonyan!

Kivitelezéskor ügyeljünk rá, hogy amit lehet, egy időben főzzünk/süssünk, majd a maradék hőt fordítsuk a konyha melegen tartására.

Tartsunk digitális méregtelenítést: jelöljünk ki két teljes napot, amikor semmire és semmilyen eszközzel nem használjuk

Csak annyit vásároljunk az ünnepekre, és annyi finomságot szedjünk a tányérokra, amennyi el is fog fogyni!

Törekedjünk olyan ételsor összeállítására, amely figyelem-

be veszi a hagyományokat, ízletes, egészséges, továbbá szezonális és klímabarát is.

Hogyan készüljünk a karácsonyra?

Ajándékok

Abban feltétlenül megegyezhetünk, hogy a karácsonyi ünneplésben a főszerep az együttlété kellene, hogy legyen. Az is tény azonban, hogy ajándékozni öröm... Milyen ajándé-

likőrt, fűszer- és gyógynövényolajokat) vásárlás helyett, vagy közösen eltölthető élményt (koncert-, vagy színházjegyet), esetleg időt (gyermekvigyázást) ajándékozunk.

Ha pedig igazán kreatívak vagyunk, egy kis akril festék és mosogató segítségével akár saját készítésű kaparós sorsjeggyel is meglephetjük családtagjainkat, barátainkat – természetesen közös élmény nyereményekkel.

Ajándékozzunk élményt és az időnket, például közös ki-

A karácsonyfa

Ha elhatároztuk magunkat az igazi, kislábnyomos ünnep mellett, akkor szembe kell néznünk egy igazi nehézséggel: mi legyen a karácsonyfával – vagy helyette?

kot készítsünk, ha el szeretnénk kerülni a boltokat, környezetbarátok és energiatudatosak szeretnénk lenni, és ha lehet, spórolni is szeretnénk...? Ajándékok karácsonyra – takarékosan, kreatívan, zölden

Ha elektromos masinát ajándékozunk valakinek, válasszunk energiatakarékosat, és ha esetleg elemes a készülék, csomagoljunk mellé néhány tölthető elemet is.

Még jobban járunk, ha saját magunk készítünk különleges meglepetéseket (befőttet, savanyúságot, süteményt, krém-

rándulást, főzést, vacsorameghívást, gyerekvigyázást adhatunk ajándékba. A gyerekek is kedvelik az élményajándékot: hegymászást, sátrazást, máshol alvást, és sok további kreatív közös élményt adhatunk nekik.

Megfontolhatjuk az adomány ajándékot is: gyereknek ilyen például állatkerti állat örökbefogadása, akit aztán meg is lehet közösen látogatni, felnőtteknek pedig egy szívükhöz közel álló ügy támogatása a nevükben (például őshonos gyümölcsfák ültetése a TreeDependent programban.)

A mű fák sajnos valamilyen PVC alapanyagból készülnek, sok energia kell az előállításukhoz, és nagyon nehezen bomlanak le. Talán a legjobb (és legkreatívabb), ha fenyőt ALKOTUNK magunknak, például kartonpapírból vagy fadarabokból.

Ha mindenképpen szeretnénk élő fát, választhatunk gyökeres fenyőt, amennyiben van hová kiültetnünk. Ha pedig nem találunk a vágott fenyőn kívül elfogadhatónak más megoldást, komposztáljuk, vagy használjuk el otthon tüzelésre – jövőre pedig gondoljuk át újra, hogy hogyan is válasszunk.

Tudatosabban figyelünk, de kevesebbet költünk a fenntarthatóságra

Tudatosabban figyelnek a magyarok a fenntarthatóságra, azonban az idén kevesebbet hajlandók költeni erre - derül ki abból a felmérésből, amelyet Opinio piackutató végzett.

A környezetbarát csomagolást az ünnepre készülődve a megkérdezettek 50 százaléka fontosnak értékelte. Abban az esetben, ha ez nem jelentene nagy árkülönbözetet számára, többletköltséget is vállalna a megkérdezettek 59 százaléka, de csupán 8 százalék tenne így minden körülmények között.

Egy évvel korábban a válaszadóknak csupán 29 százaléka mondta azt, hogy a környezetbarát csomagolást nagyrészt szem előtt tartja, ugyanakkor 74 százalék lett volna hajlandó fizetni a környezetbarátabb csomagolásért, legalább egyes esetekben.

Az idei felmérésben a válaszadók 23 százaléka mondta azt, hogy környezetbarát csomagolóanyagot tervez venni az ajándékaihoz. A legtöbben a papír csomagolóanyagokat részesítik előnyben:

59 százalék csomagolópapír, 36 százalék papírzacskó és papírdoboz használatát tervezi.

A magyarok jelentős része az ünnepek alatt is a megszokott lépéseket teszi a fenntarthatóság érdekében: szelektív hulladékgyűjtést 69 százalék, a termékek újrafelhasználását 49 százalék alkalmazza, a nejlonzacskók használatát 46 százalékuk mérsékli. A szelektív hulladékgyűjtés népszerűbb lett tavaly óta, akkor még csak válaszadók 59 százaléka gondolt erre.

Az Opinio piackutató november második hetében készítette el éves kutatását. A 16-59 éves magyar lakosságból 1131 embert vontak be a reprezentatív felmérésbe, amelyben egyebek mellett azt vizsgálták, hogy a lakosság figyel-e a fenntarthatóságra az ünnepek alatt. A felmérést már 2021-ben is elvégezték.

TESLÁVAL KÖZÉP-ÁZSIÁBAN 3. rész AZ INTERJÚ

Cikksorozatunk eddig bemutatta és beszámolt Nyers Tamás elektromos autóval tervezett, majd sikeresen teljesített túrájáról. Tamás október elején indult el Közép-Ázsia felé és november utolsó napjaiban tért vissza Magyarországra. Szerencsére sikerült megszervezni vele egy élő interjút, így végre már nem csak a magam gondolataival és szavaival írok ünnepi számunkba, hanem a Tamás által elmondottakat is „papírra vetettem”. Jöjjön hát az a beszélgetés, amelyre én személy szerint két hónapja vártam és úgy érzem, rajtam kívül még sok ezer Olvasó fog örülni ezeknek a soroknak.

ÖRMÉNY HEGYEK PANORÁMÁJA

Szia Tamás! Köszöntünk újra itthon, a Csak Pozitívan Magazin és a magam nevében is gratulálok a sikeres úthoz és az élményekhez. Köszönöm, köszönjük, hogy időt és energiát szántál erre a beszélgetésre, mert úgy tudom, hogy amióta hazaérkeztél, megállás nélkül a feltorlódott céges ügyekben tevékenykedsz, tudomásom szerint ezt is sikeresen.

rövidítés), 770 lóerős, 2.8 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra. Autopilot-tal is rendelkezik, a hatótávja 350-500 km. Az út során természetesen, főleg ha kicsit spórolni akartam, vagy a helyzet úgy állt, néha lassabban mentem vele, így többre volt elég a feltöltés. A kocsiban légrugó is van, 5-10 centimétert is tud emelni az autón, ez főleg rossz útminőség esetén segít sokat.

Bátor vállalkozás, de ahogy az előző cikkekben írtam is, az egész út maga már egy nagy vállalás volt, hiszen ilyen hosszú útra még nem indultál

Szia Zoli, én is örülök, hogy végre élőben beszélünk és üdvözlöm a Kedves Olvasókat is. Igen, hazaértem rendben és szépen haladok az itthon maradt céges tennivalókkal. Két fő tevékenységem van, az egyik a drónos permetezés, szerencsére ennek a pörgősebb időszaka tavasszal érkezik, valamint továbbra is telepítem az elektromos autókhoz szükséges töltőállomásokat. Haladnak a folyamatok, működnek a dolgok, minden rendben szerencsére. Vannak folyamatban lévő ügyeim is és újabb megbízások is érkeznek.

Én személy szerint, nem tudok az ismeretségi körömben és nem ismerek mást, aki ilyen szép és hosszú autós túrára vállalkozott. Megtisztelő volt a felkérés, hogy írjunk mi is az útról, mert a Magazin életében sem volt még ilyen cikkre példa, ezzel is úttörők voltunk és én magam is külön köszönöm Neked a lehetőséget és az ismeretségünkért is hálás vagyok. Mint megújuló energiákat szerető és pártoló ember, igyekeztem ezzel a cikksorozattal is előrébb vinni az ügyet, a Kedves Olvasók szeme előtt tartani a lehetőséget, hogy van élet a fosszilis energiahordozók után és azokon túl is. Ráadásul egyik kedvenc márkámat hajtod, amely egy TESLA. Kérlek, mesélj egy kicsit az autóról, mutasd be útitársad az Olvasóknak.

A Tesla, amely útitársam volt, egy Modell S, P85D (Performance, 85 kWh, Dual, ezt jelenti a

és bár voltak tapasztalatok arról, hogy ennél rövidebb úton hogy viselkedik az autó, milyen a fogyasztás és milyenek az utak, ennyire messzire még nem merészkedtél. Bevallom, nem voltam teljesen nyugodt, elsősorban a szomszédban dúló háború miatt, nem tudtam, mennyire lesz hatással az utadra. Te hogy láttad belülről, hogy élted meg?

Szerencsére közvetlenül nem érintett sehogy sem a dolog, kicsit szigorúbb ellenőrzések voltak egyes határokon, bár korábban nem jártam Oroszországban, nem volt tapasztalatom. Kiemelve két részt, Dagesztán és Csecsenföld voltak a legközelebb, ahol egy szakaszon láttam ágyúkat, fegyvereseket is, ahogy vonulnak az utakon, de közvetlen veszélyben nem voltam. A lakossággal itt-ott beszéltem, ők eléggé megosztottak voltak. Nem adnak hangot neki, de nem nagyon pártolják a háborút.

Ha jól tudom, az eredeti tervhez képest valamennyit változott az útvonal. Mi volt a terv és miben tértél el a tervezetthez képest, valamint miért kellett eltérni?

A KAZAH SAPKA

HAJÓRONCS AZ ARAL TÓNÁL

Ezt az utat több, mint egy éve terveztem már. Az előző részekben olyan szépen leírtad, merre jártam, hogy nem sorolom fel még egyszer, de ami más volt a tervhez képest, hogy például Kazahsztánban felkelés volt, de lecsengett. Itt van ugye az ukrán háború, a Csernobilba tervezett látogatás így sajnos elmaradt. Oroszországban több tervem volt, amiket kénytelen voltam elhalasztani. A kazah területen fekvő Bajkonurban a rakéta kilövési programot emelném ki, amely nem úgy alakult, mint terveztem és több országba való bejutás is többször kérdéses volt. Felmerült egy komppal való átkelés Helsinkiből, de közben kinyitottak a határok, így mégis bejutottam szárazföldön. Kirgizisztánban zavargások voltak, így kimaradt, ahogy Üzbegisztán és Türkmenisztán is. Volt ország, ahová a COVID járvány miatt nem lehetett belépni. A Kaszpi tengert is nyugatról kellett megkerülni. 18 ezer km helyett 20 ezer km körüli lett az út hossza. Iránban kimaradt több hely is, amelyet szerettem volna meglátogatni, ide még biztosan visszatérek és a tervezett Bulgária – Románia útirány helyett Szerbia felől jöttem végül haza.

Ez nagyon impozáns túra. Alapvetően mi volt az út célja és mit sikerült belőle megvalósítani végül?

Bajkonurban a rakéta kilövés volt az egyik csúcspont, vagyis lett volna, sajnos végül csak messzebbről volt megtekinthető. A jótékonysági cél is sikeres volt, a magammal vitt ajándékcsomag eljutott Örményországba és természetesen az elektromos autózás népszerűsítését is sikeresnek értékelem. Rengeteg helyre jutottam el és sok érdekes emberrel találkoztam. A munkám mellett eléggé be lettem táblázva a következő

időszakra, további interjúk és élménybeszámolók várnak rám, valamint hamarosan újabb videók kerülnek fel a közösségi csatornáimra.

Nagyon tartalmas program és két hónap hoszszú idő. Hogy bírta a Család? Tudtatok rendszeresen kommunikálni?

Igen, szerencsére. Az uniós területen, országokban, volt rendesen internet – természetesen most mobilnetre gondolok -, a roaming lehetőségek kiválóak voltak. Unión kívüli országokban általában helyi SIM kártyát vettem, Messengeren keresztül kommunikáltam, valamint Telegramon, ez főleg Oroszországban volt hasznos és elérhető, lévén ott szinte a legtöbb nyugati weboldal és alkalmazás blokkolva, tiltva van. Helyi barátok adtak tanácsokat, valamint külön szeretném kiemelni és megköszönni Dr. Schmidt Péter segítségét, aki sokat segített tanácsaival.

Az internet ellátottság milyen volt? Tudom, hogy mobil netet vittél Magaddal, de vajon mindenhol alkalmas volt a hálózat arra, hogy legyen kapcsolat? Melyek voltak net szempontból a legjobb és melyek a legrosszabb szakaszok?

Nagyjából mindenhol jó volt, nem volt vészes sehol, de Kazahsztánban volt a legrosszabb, mivel ott sivatagos rész van, sokszor és általában a többi autósra kell hagyatkozni, ha gond, vagy leállás van, csak akkor jön segítség, ha arra jön valaki. Ez húzósabb rész volt, bevallom.

Nem lehetett egyszerű azért, sokszor éjjel, egyedül, órákig csak vezetni és haladni. Kérlek, mesélj kicsit az alvási, pihenési lehetőségekről. Ahány ország, annyi szállás és gondolom, a Tesla „Hotel” is üzemelt néha.

REPÜLŐGÉP DAGESZTÁNBAN

ÉTTEREM HAVAS HEGYCSÚCCSAL, AZ ELSŐ TÖLTÉS GRÚZIÁBAN

Az út pontosan 58 nap volt. Ebből 10 napot szálláson, szállodában vagy magán szálláshelyen sikerült eltöltenem. Sátor is volt nálam, a környezettudatosság jegyében igyekeztem ezzel a „low budget” alternatívával is felkészülni. Szerényebb támogatás jött össze a szponzoroktól, mint terveztem, több ízben is a kocsiban aludtam. De megláttam benne a jót, így a Tesla egy-egy hosszabb feltöltése alatt az autóban szundítottam, mondhatni mindketten töltőn voltunk. Ez így pont jól jött ki.

Kalandos, nem vitás, de mivel ez egy kalandtúra is, így nem meglepő. Ha az ember elég fáradt, már mindegy, hogy szálloda, vagy autó az ágy. Az élelmiszer ellátottság milyen volt az egyes országokban? Boltban vásárolt élelmiszert, ételt ettél főleg, vagy sikerült azért helyi éttermekben is ismerkedni az adott ország konyhájával?

Vittem magammal mindenféle tartós élelmiszert, ezeket akkor ettem, amikor úgy jött ki az autótöltés, hogy semmi nem volt a közelben. Egyébként minden országban igyekeztem a helyi ételeket megkóstolni. Oroszországban shaurma (tortilla lapban gyros-szerű étel), borscs és szoljanka leves volt a sláger, Grúziában khachapuri (pizza szerű étel juhsajttal, tojással), lobiani (babpürés étel). Kazahsztánban, ahol Bolat-ék meghívására egy konferencián is vendégül láttak, halat és helyi dolgokat ettünk, felsorolni sem lehet, mindegyik finom volt. Ittam kumiszt, azaz lótejet és tevetejet is. Törökországban a saját pizzájuk vett le a lábamról. Csecsenföldön birka gyomorba töltött ételkülönlegesség várt, Iránban pedig laves, ez lapos kenyér, kebab és dough – tehén tejből erjesztett üdítő. Kulináris túrának is tökéletes volt ez a két hónap.

És ha már az ember feltölti magát energiával, lássuk kicsit, hogy a TESLA mikor, mennyi elektromossággal tudott táplálkozni?

Az autó szinte mindenhol problémamentesen tudott tölteni hivatalos töltőkön, egyedül Kazahsztánban és Iránban volt szüksége ipari 3 fázisra, vagy 220 Voltra. Összességében azt gondolom és úgy látom, hogy egy ilyen túra útvonala kivitelezhető, egyrészt ekkora távon elektromos autóval, másrészt a töltőállomások tekintetében tapasztaltak alapján is merem állítani, hogy aki erre az útra vállalkozik, nyugodtan vágjon bele.

Ahogy látom, azért nagyjából sikerült mindig töltéshez jutni és sikeresen teljesíteni ezt a ren-

geteg kilométert. Viszont, ha nem tévedek, volt egy olyan technikai hiba az úton, amely majdnem félbevágta az egész túrád. Mi volt ez és hogyan sikerült megoldani?

Felmerült egy szoftveres hiba, amely majdnem hazaküldött, ekkor már Jekatyerinburgban jártam. Szerencsére, sikerült megoldani, a hab a tortán az volt, hogy mindezt online és 5000 km távolságból, Magyarországról. Ez segített folytatni az utam, fellélegezhettem.

Ez ütős volt, ilyet eddig csak filmekben láttunk, de üdv a jövőben, ami már tulajdonképpen a jelen. Öröm, hogy volt megoldás és a modern kornak hála, a távoli segítség is pillanatok alatt közel jött. Úgy látom, rengetegen támogattak az utad előtt és alatt is. Kik azok a támogatók – természetesen a családot, barátokat alapul vesszük, tehát rajtuk kívül –, akik sokat segítettek a tervezésben és a lebonyolításban?

A Családomnak örök hála a támogatásukért. Már említettem Dr. Schmidt Pétert, most újra szeretném megköszönni a segítségét. Vadász Zsolt barátomnak szintén hálás vagyok, vele nemrég egy iraki úton voltam a Teslával. A Csacsagumi, az AGT és az Adriatech nélkül nem sikerült volna ilyen jól az út, ezúton is köszönöm a támogatásukat. Hosszú a lista még, a teljesség igénye nélkül igyekeztem felsorolni a neveket, köszönöm szépen mindenkinek.

Nos, igen, az emberi kapcsolatok. Talán az egyik legfontosabb összetevő bármilyen tevékenység során. Találkoztál az úton különleges emberekkel, akik benyomást tettek Rád?

TAMÁS ÉS A KÉT ARGENTÍN BRINGÁS

Igen. Az Aral-tónál élő Bolat nagyon kedves ember, Kiril, a magas srác, akivel együtt töltöttünk autót, szórakoztató figura volt, az iráni „kollégák”, Mustafa a nagy családjával, a magyarul beszélő kutató, Dájbukát László, a Kazahsztánban járó világutazó osztrák páros, valamint Örményországban az argentin bringások, mind-mind emlékezetes szereplői maradnak ennek az útnak. Van egy aranyos sztorim is. Kazahsztánban autót töltöttem egy Aktobe nevű településen. Éppen videót néztem, amikor egy kisfiú bekopogott az ablakon és mondott valamit kazah nyelven. Nem értettem, de valami alap dolgot mondtam neki, amit tudtam. Válaszolt egy mondatot, majd elszaladt. Én kiszálltam a kocsiból és utána szaladtam. Van egy képeslapom, alap mondatokkal, több országra. Találkoztam az apukával, aki jól beszélt angolul. Kiderült, hogy a kisfiú nagy Tesla rajongó, ezért megengedtem, hogy megnézze közelebbről a járgányt. Beszélgettünk, majd elköszöntünk. Egy óra múlva megint kopog a kisfiú, egy kazah népi sapkával a kezében, gyakorlatilag megajándékoztak vele. A poén az volt, hogy nagyon szerettem volna egy ilyen sapkát, de sajnos nem jutottam el, hogy vegyek egyet, viszont a Sors másképp akarta, így végül lett egy ilyen szép fejfedőm. Csináltam is egy próbautat velük a Teslában, apa és fia is nagyon élvezte a „tesztet”, itt videók, fotók készültek. Mindhármunk számára meghatározó maradt ez a találkozó. A gyermeki őszinteség, a jószívűség, a vendégszeretet élő példája volt.

nagyobb túra, esetleg más országba, földrészre valamikor?

Konkrét tervek még nincsenek. Irán, Örményország, Grúzia, ide még visszatérek. Újabb területek is érdekelnek nagyon. A skandináv irány, az északi - sarki fény fotózása, Norvégia. Észak-afrikai terveim is vannak, mindezeket természetesen elektromos autóval.

Ez szép cél és szokás szerint bátor is, de ez sosem baj. Mi szívesen ott leszünk ennél az útnál is, pozitív energiáinkkal igyekszünk támogatni minden olyan kezdeményezést, szándékot és tettet, amely a jövőbe mutat és ezzel példát állít többek között azoknak a fiataloknak, akiknek még szükségük van példaképekre, követendő emberekre. Olyanokra, akik irányt mutatnak és be is vállalják azt, amiről első körben gondolatokkal, majd szavakkal is célokat tűznek ki maguk elé. A célok teljesítése és sikeres elérése pedig nem csak az ember hitelességét növeli, hanem az önbizalmát is. Ezzel pedig megint csak a pozitív életérzést és hozzáállást lehet magasabbra emelni mind magunkban, mind embertársainkban. Tamás, köszönjük szépen, hogy jelen lehettünk ennél a projektnél és további sikereket kívánunk Neked.

Köszönöm szépen és viszont kívánom Nektek is, Csak Pozitívan!

Tamás úti kisfilmjei, beszámolói továbbra is követhetőek az alábbi linkek valamelyikén:

https://www.youtube.com/watch?v=JNsu55iYQkU

https://www.youtube.com/channel/UCaYLuHvkgSA9Qhkl4ZTh76w

Ez igen tartalmas, értékes lista és gondolom, még nincs vége. Ha minden jó embert, akivel az úton találkoztál, megemlítenénk, lehet, hogy egy 4. részt is kellene írni a cikkhez (a Szerző itt elmosolyogta magát). A jövőt nem tudhatom, lehet, hogy még találkozunk itt a lapban? Mik a terveid az ezt követő időszakra vonatkozóan? Lesz egy

TESLANAUTA a TikTok-on: https://www.tiktok. com/@nova.futura

Köszönjük Olvasóink megtisztelő figyelmét, találkozunk jövőre, 2023-ban.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog, Sikeres, Egészséges Új Évet kívánunk!

APA-FIA PROGRAM TAMÁSSAL ÉS A TESLÁVAL, AKTOBE, KAZAHSZTÁN

ISTENI FOGÁSOK IRÁNBAN

Zöld és fenntartható egyetemeink eredményei

Magyarországon az első, a világon a 21. legzöldebb egyetem a PTE

A 21. helyen végzett a Pécsi Tudományegyetem (PTE) a világ „zöld egyetemeinek” meghirdetett, „UI GreenMetric World University Rankings” nevű nemzetközi programban, amelyben 1050 intézmény vett részt. A PTE ezzel a magyar mezőnyben harmadszor végzett az élen.

„A PTE a legzöldebb hazai egyetemként sikereket tud felmutatni, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy folyamatosan nyitottnak, fogékonynak kell lenni az ökológiai lábnyomot csökkentő újdonságok iránt. Az eredmény jól mutatja, hogy a modellváltáskor a fenntarthatóság területén megfogalmazott négy-öt éves célokat sikerült másfél év távlatában megközelíteni” - emelte ki az elismerés kapcsán Szili Katalin, a PTE fenntarthatóságért felelős kuratóriumi tagja.

zettudatos szemléletformálást minden ágazatban” - tette hozzá Decsi István, a PTE kancellárja.

„A Pécsi Tudományegyetem Zöld Egyetem Programján keresztül tovább kívánja fokozni a fenntarthatósági törekvéseit, mindent megtesz annak érdekében, hogy népszerűsítse a környe-

Tudatos, fegyelmezett környezeti ambícióinak és a fenntartható fejlődési célok eléréséért tett erőfeszítéseknek köszönhetően a PTE évről évre előre tudott lépni az egyre bővülő nemzetközi rangsorban” - hangsúlyozta Kulcsár Tünde, a PTE Zöld Egyetem programkoordinátora.

A lista szerint 2022-ben a világ „legzöldebb” egyeteme - megőrizve ezzel tavalyi elsőségét - a holland Wageningen University & Research, amelyet a brit Nottingham Trent University, illetve a szintén brit University of Nottingham követ.

Arany fokozatot kapott a Soproni Egyetem a fenntartható egyetemek világranglistáján

A Soproni Egyetem idén a harmadik legzöldebb hazai egyetemként került az UI GreenMetric elnevezésű világranglistára és arany fokozatban kvalifikálta magát a 206. helyre a 85 országot és 1050 intézményt számláló, fenntarthatósági szempontok alapján készül nemzetközi rangsorban.

Az eredményt három értékelési ciklust követően érte el az intézmény, amely a „zöld egyetem” filozófia gyakorlatban történő hatékony megvalósításának és a fenntarthatósággal kapcsolatos célirányos fejlesztéseinek köszönhető.

A felsőoktatási intézmény a világranglistán az előző évhez képest 76 helyet javított, a résztvevő hazai 11 egyetem közül pedig két helyet.

A 2022-es felmérés nagy hangsúlyt fektetett a fenntarthatósággal kapcsolatos közösségi tevékenységek felmérésére, az egyetemek fenntartható működtetésének járvány utáni átalakulására és helyreállítására.

Az egyes értékelési területeket figyelembe véve a Soproni Egyetem az „Energia és klímaváltozás” területen előrelépett, megszerezte a második helyet a hazai egyetemek között, emellett megtartotta második helyezését a fenntarthatósággal kapcsolatos „Oktatás és kutatás” és „Vízgazdálkodás” nevű dimenziókban.

Az egyetem 82 indikátor mentén szolgáltatott adatokat. Elemzéseket végzett az intézmény zöldfelületei, beépített és nyitott terei, energiatakarékos eszközei, épületállománya, megújuló energiaforrásai, energiafelhasználása, üvegházhatású gázok kibocsátása és ennek csökkentésére tett intézkedéseiről, valamint hulladékkezelési és újrahasznosítási elveiről, szelektív hulladékgyűjtéséről,

Nemzetközi fenntarthatósági díjat kapott a Corvinus egyetem

A legfenntarthatóbban fejlődő egyetem címet nyerte el a Budapesti Corvinus Egyetem az Indonéziai Egyetem által gondozott UI GreenMetric világtoplistáján, amely több mint

vízvédelmi programjáról, zéró emissziós járművekkel kapcsolatos sajátosságairól, fenntarthatósággal kapcsolatos kurzusairól, öntevékeny hallgatói szervezeteiről és tudományos publikációiról.

Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora elmondta: a következő években az intézményfejlesztési tervek megvalósítása során számos olyan beruházás várható, amelyek hatással lesznek a fenntarthatósági programjaik kedvező alakulására is.

Az Universitas Indonesia (UI) által kidolgozott GreenMetric zöld egyetemi világrangsorolást 2010-ben hívták életre az egyetemi kampuszok fenntarthatóságáért tett erőfeszítések mérésére.

ezer felsőoktatási intézményt értékel több mint nyolcvan országból.

A Corvinus idén másodjára nevezett a rangsorba, és csaknem 300 helyet javított a tavalyi helyezésén, így a 577-ik lett, ami a világon a legnagyobb előrelépés 2022-ben. Magyarországról 11 egyetem került a rangsorba, a Corvinus közülük a kilencedik.

A UI GreenMetric zöld kérdőíve hat témakört vizsgál: elhelyezkedés és infrastruktúra, energia és klímaváltozás, hulladék-, vízgazdálkodás, közlekedés, oktatás - sorolták. Ezek közül a legnagyobb (21 százalék) súlyú az energia és klímaváltozással, a legkisebb (10 százalék) jelentőségű a vízgazdálkodással kapcsolatos kérdéskör.

Ismét a legzöldebb egyetemek közé került az SZTE

2021-hez képest 12 helyet előre lépve világviszonylatban a 73. helyen végzett a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) a fenn-

A zöld kérdőív hat témaköre évek óta változatlan: elhelyezkedés és infrastruktúra, energia és klímaváltozás, hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás, közlekedés, oktatás és kutatás. Ezek közül a legnagyobb - 21 százalékos - súlyú az energia és klímaváltozással, a legkisebb - 10 százalékos - jelentőségű a vízgazdálkodással kapcsolatos kérdéskör. Az SZTE eredményei a rangsor szinte minden részterületén javultak az előző évhez képest, az elhelyezkedés és infrastruktúra kategóriában pedig a legjobb magyar intézményként végzett a Tisza-parti egyetem.

A közlemény szerint az Indonéziai Egyetem toplistájának népszerűsége a korábbi évekhez hasonlóan folyamatosan növekszik: a 2010-es év első felhívásának 95 intézményéhez képestakkor 35 országból töltötték ki a kérdőívet - idén már 85 ország 1050 egyeteme válaszolt a rangsorkészítők megkeresésére.

A UI GreenMetric rangsor szakértőivel és a nemzetközi hálózat tagintézményeivel intenzív kapcsolatokat ápol a szegedi egyetem. Az SZTE hat külföldi intézménnyel közösen online fenntarthatósági kurzust dolgozott ki. A UI GreenMetric Online Course on Sustainability a 2021/22-es tanévben indult először, a sikert követően pedig a 2022/2023-as tanév őszi félévében újra meghirdette az egyetem, ezzel is erősítve a nemzetközi együttműködést, a jó gyakorlatok megosztását, a társadalmi felelősségvállalást és szemléletformálást.

tarthatósági szempontok alapján készült UI GreenMetric rangsorban.

Áttörés a fúziós energia területén

Történelmi tudományos sikerként és a tiszta energiák terén áttörésként értékelte az Egyesült Államok energiaügyi minisztere kedden azt, hogy amerikai tudósoknak sikerült úgynevezett nettó energianyereséget elérni fúziós reakció által.

Jennifer Granholm Washingtonban tartott sajtótájékoztatót azt követően, hogy a kaliforniai Lawrence Livermore National Laboratory kutatói bejelentették, első alkalommal sikerült az úgynevezett fúziós gyújtás által nettó energianyereséget elérni, azaz több energiát termelni, mint amennyit felhasználtak a reakció megindításához. Ezzel több évtizedes tudományos célt sikerült elérni, amely gyakorlatilag arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként nyeri az energiát a Nap és az egyéb csillagok.

A miniszter közlése szerint a mérföldkőnek számító felfedezés megnyitja az utat a tiszta energiák előtt, valamint nemzetbiztonsági

szempontból is fontos. Elismerését fejezte ki azoknak a kutatóknak, akik évtizedeket töltöttek azzal, hogy sikerüljön elérni az áttörést, és valósággá tegyék a fúziós gyújtást, ami további felfedezésekhez is hozzájárul.

A fúziós energiával foglakozó szakemberek azt remélik, hogy a technológia képes lesz korlátlan energia előállításra, szén-dioxid-kibocsátás nélkül, ami teljes mértékben kiválthatja a fosszilis és egyéb hagyományos energiaforrásokat. Ennek széles körű elterjedése, mindennapos felhasználása még évtizedeket vesz igénybe, a mostani lépés azonban jelentős az oda vezető úton.

Tavasszal kezdjünk beleGreen City kertekkel!

Ökologikus gondolkodás, fenntarthatóság, igény és lehetőség összehangolása, a természet erejének, szolgáltatásainak megismerése, tisztelete és használata. Építsünk Green City kerteket, hozzuk vissza a természetet a városi környezetbe is!

Mire figyeljünk akkor, ha Green City kertet szeretnénk?

- Ismerjük meg és használjuk a természet ingyenes szolgáltatásait, hogy olyan kert jöjjön létre, mely a megváltozott éghajlati körülmények között is a lehető legkisebb energiaráfordítással fenntartható.

- Az építés során törekedjünk a minél kisebb mértékű talajmozgatásra, talajbolygatásra.

- Kertünk terepszintjeit úgy alakítsuk ki, hogy az építés során kitermelt talaj minél nagyobb részét helyben tudjuk hasznosítani.

- Jól megválasztott talajműveléssel és terepkialakításokkal segítsük a csapadékvíz talajba jutását és helyben tartását, minél mélyebb beszivár-

gását a talajba természetes talajjavító anyagokat használjunk.

- Ismerjük meg az újrahasznosítás lehetőségeit, módjait és alkalmazzuk azokat.

- Elsősorban helyben, vagy a közelben megtalálható anyagokból válasszunk, azokat használjunk fel, azokat építsük be a kertünkbe.

- Biodiverz növénytársulásokban gondolkodjunk, egymást támogató biodiverz növényközösségeket hozzunk létre, melyek a helyi éghajlat jellemzőinek megfelelnek.

- Semmit ne vigyünk túlzásba, ismerjük meg a valós igényeinket, és olyan kertet építsünk, mely megfelel ennek.

- Használjunk megújuló energiaforrásokat.

Növényválasztás

Honos fajokon alapuló biodiverz növénytársulásokat telepítsünk úgy, hogy azok részei legyenek a kert természetes környezetének. Olyan, közel azonos igényű növényeket válaszszunk, melyek támogatják, segítik egymást, de igényeik megfelelnek az adott terület éghajlati-, víz-, fény- és talaj adottságainak. Ezzel növelhetjük a növények önfenntartó képességét és egy fenntartható, minél kevesebb energiaráfordítással élő kert létrejöttét. A csak egy növényfajtából álló növénykiültetések sérülékenyek, nehezen tudnak alkalmazkodni a mindig változó éghajlati körülményekhez, ezért hozzunk létre fajtában minél változatosabb összeültetéseket. Egynyáriak helyett válasszunk évelőket. Az év minél hoszszabb időszakában virágot, virágport adó növényekkel segítsük a polinátorok, növénybeporzó rovarok, méhek életben maradását.

Mulcsozzunk

A kertben ne maradjon takarás nélkül talajfelület a víz, a szél, a nap káros hatásainak kitéve. Sűrű növényültetéssel természetesen árnyékoljuk le a talajt, vagy terítsünk szét szerves mulcsot, hogy segítsük megőrizni a talajnedvességet is. Emellett a mulcs segíti a víz talajba szivárgását, jelentősen csökkenti a gyomosodást.

lombhullató, északi oldalára örökzöld növényeket futtassunk. Előnyösebb, ha a termett talajba ültetjük a futó növényeket.

Gyepek

Gondoljuk át, mire van szüksége a családunknak! Egy Green City kerten belül a gyep csak akkora területű legyen, amit a család tényleg használni fog. A nagyobb szabad területeket ültessük be évelőkkel, díszfüvekkel, cserjékkel vagy neveljünk ott vadvirágos rétet, ami évi két-három kaszálással rendben tartható, szem-

A természet ingyenes szolgáltatása: az épületfalak befuttatása

Ha az épületek falát, ahol erre lehetőség van, természetes hőszigetelésként növénnyel befuttatjuk, a falvédelem mellett energiát (hűtési-fűtési) csökkentünk. Az épületek déli oldalára

ben a minőségi gyep nagyon munka- és energiaigényes fenntartásával.

Vízmegtartás

Egy Green City kert területének legfeljebb húsz százaléka legyen olyan burkolat, ami gátolja a víz talajba szivárgását. Helyette használjunk szórt burkolatokat (gyöngykavics) és hézagoltan elhelyezett tipegőket. Ezek a felületek áteresztik a vizet és a levegőt, a talaj párologtatását sem akadályozzák.

Újrahasznosítás

Kreativitás-újrateremtés! Minden felszedett burkolat, előkerült régi kaspó, rozsdásodó vascső, fémlemez, vagy elpusztult fatörzs újra felhasználható. Ha új anyagokra van szükségünk, azok alapanyaga a közelből származzon, legyenek az adott tájra jellemzőek. Komposztáljuk a növényi hulladékot, ez is újrahasznosítás. Új tápanyag keletkezik, az alapanyag visszakerül abba a környezetbe, ahonnan származik.

Díszkertészek Szakmaközi Szervezete, Green Cities Europe

Magyar

Itt jó helyen vagy!

Csatlakozz a Csak POZITÍVAN közösséghez a Facebookon!

Köztünk biztonságban vagy!

Nálunk szeretve vagy! Itt otthon vagy!

“Csak Pozitívan - A tudatos ember magazinja” csoport

Kiberbiztonság!

A kis- és középvállalkozások 70%-a nem fordít kellő figyelmet

rá...

A kis- és középvállalkozások (kkv) több mint kétharmadát érte adatbiztonsági incidens az elmúlt évben, 70 százalékuk azt is elismerte, hogy nem fordított kellő figyelmet a kiberbiztonságra

Az üzleti és otthoni biztonságtechnikai szoftvermegoldások nemzetközi szállítója a tanulmány alapján közölte azt is, hogy bár a vezetők aggódnak egy esetleges kibertámadás és annak következményei miatt, csak a megkérdezett vállalkozások mindössze 48 százaléka állította, hogy közepesen vagy nagyon megbízik saját biztonsági felkészültségében: a skandináv országokban megkérdezettek sokkal kevésbé (32 százalék) bíztak saját védelmi-megelőző képességükben, mint Európa más részén és Észak-Amerikában (49-49 százalék).

A megkérdezett vállalkozások 83 százaléka szerint a kiberháború nagyon is valós fenyegetés, amely bárkit érinthet, az észak-amerikai és európai kis- és középvállalkozások 74 százaléka úgy véli, hogy jobban ki van téve a kibertámadásoknak, mint a nagyvállalatok.

A válaszadók az előttük álló évre vonatkozóan leginkább a rosszindulatú szoftverek miatt aggódik (70 százaléka), majd 67 százalékkal a webes támadások következnek. A zsarolóvírusoktól 65 százalékuk tart, a harmadik fél által okozott biztonsági problémák miatt pedig 64 százalékuk aggódik.

A közlemény idézi Csizmazia-Darab Istvánt, az ESET termékeit forgalmazó Sicontact IT biztonsági szakértőjét, aki elmondta, a kisvállalkozásoknak mindenképpen tisztában kell lenniük azzal, hogy a kiberbűnözők folyamatosan és aktívan támadják a gyengébben védett cégeket, vállalkozásokat, illetve beszállító partnereket is. Hozzátette, bár azt látni, hogy jobbára nagy neves cégek szerepelnek a számítógépes támadások áldozataiként, ennek egyik oka, hogy a kisebb vállalkozásokat ért incidensek egy része észrevétlen marad.

A legnagyobb kockázatot az alkalmazottakkal szembeni célzott támadások jelentik, például az üzleti levélnek álcázott zsarolóvírusok, a céges levelezés feltörése, az adathalászat - emelte ki.

Az ESET felméréséből kiderült az is, hogy a globális kihívások ellenére - az ukrajnai háború, koronavírus-járvány -, a kkv-k szerint leginkább az

alkalmazottak kibertudatosságának hiánya (43 százalék) növeli meg a támadások kockázatát. A vállalatok szerint további kiemelt kockázati tényező a nemzetállami támogatású kiberbűnözés (37 százalék), a partneri-beszállítói rendszer sebezhetősége (34 százalék), illetve a távoli asztali elérés szabályozatlan használata (31 százalék).

A felmérést több mint 1200 európai, illetve észak-amerikai kis- és középvállalkozás kiberbiztonsági vezetőjének megkérdezésével készítették. A válaszadók 25 és 500 közötti alkalmazottat foglalkoztató, különböző IT-biztonsági fejlettséggel és költségvetéssel rendelkező vállalkozások voltak.

Kétszámjegyű bővülés az elektronikus fizetésekben

A legfőbb elektronikus fizetési módokban, így a kártyás vásárlásokban és az azonnali fizetésekben továbbra is kétszámjegyű növekedést mért éves öszszevetésben idén a harmadik negyedévben a Magyar Nemzeti Bank.

Az elektronikus pénzforgalmi infrastruktúrában döntő változást hoz a fizetési kártyákra épülő mobiltárcák gyors térnyerése, valamint az elektronikus tranzaktálási lehetőségek szélesedése a mobilbanki alkalmazásokon, illetve internetbanki felületeken keresztül elérhető számláknál.

A hazai pénzforgalmi szolgáltatók által vezetett fizetési számlák száma a harmadik negyedév végén mintegy 100 ezer darabos növekedéssel megközelítette a 10,7 milliót. Az elsődlegesen fizetési célú fogyasztói számlák száma is több mint 50 ezerrel bővült, és először haladta meg a 7 milliót. Az interneten hozzáférhető számlák számában is folytatódott a fokozatos növekedés: számuk az előző időszak végéhez képest közel 150 ezerrel bővült, és meghaladta a 8,8 milliót.

A mobiltárcába regisztrált kártyák száma az előző negyedév végéhez képest közel 8 százalékos növekedéssel meghaladta az 1,6 milliót.

Tovább nőtt azon kártyák száma, amelyekkel történt vásárlási tranzakció: a 6,9 milliót meghaladó szám több mint 90 ezerrel múlja felül az előző negyedév értékét.

A hazai pénzforgalmi szolgáltatók kártyaelfogadói hálózatához tartozó fizikai elfogadóhelyek és az ott üzemelő berendezések számában a harmadik negyedévben nem történt jelentős változás: a kereskedői elfogadóhelyek száma 141 ezer, az elfogadóhelyeken üzemelő POS termináloké pedig 229 ezer körül alakult. Egyedül az internetes elfogadóhelyekben történt nagyobb növekedés: számuk több mint 3 százalékos bővüléssel először lépte át a 40 ezret.

Az MNB adatai szerint a hazai kibocsátású fizetési kártyák vásárlási forgalma jelentősen nőtt a megelőző év azonos időszakához képest. Belföldön a tranzakciók darabszáma 18, értéke viszont 29 százalékkal haladta meg az előző évi szintet.

A közel 383 millió tranzakció 3184 milliárd forint értékben abszolút rekordot is jelent, jelentősen felülmúlva a korábbi maximumot. A határon átnyúló vásárlási forgalom ennél is jobban bővült, feltételezhetően a külföldi utazási lehetőségek bővülésének köszönhetően is: a darabszámban 24, értékben pedig 53 százalékos bővülés tapasztalható a megelőző év azonos időszakához képest. A közel 37 millió tranzakció 560 milliárd forint értékben pedig messze meghaladja az eddigi maximumot.

biltárcás vásárlási tranzakciók darabszáma közel 100, értéke pedig 130 százalékkal nőtt a megelőző év azonos időszakához képest. A negyedévben az összes vásárlási tranzakció számának közel 18, értékének pedig közel 13 százaléka már így bonyolódott.

A készpénzfelvételekben a hazai tranzakciók darabszámában 2 százalékot meghaladó csökkenés, értékben viszont 10 százalék feletti növekedés tapasztalható. A 2411 milliárd forint értékű készpénzfelvétel azonban már messze elmarad a vásárlások értékétől. Az egy készpénzfelvételre jutó érték 105 ezer forint felett alakult.

A mobiltárcás technológia egyre népszerűbb: a hazai kibocsátású kártyákkal lebonyolított mo-

A hazai pénzforgalmi szolgáltatóknál indított egyedi forint átutalások darabszáma közel 9, értéke pedig 13 százalékkal nőtt 2021 azonos időszakához képest. Az átutalásokon belül is kifejezetten jól teljesítettek az azonnali fizetések: itt darabszámban közel 15, értékben pedig közel 36 százalékos a bővülés.

Az MNB adatai szerint a harmadik negyedévben a hazai kibocsátású fizetési kártyákkal elkövetett visszaélések száma kevéssel 37 ezer alatt alakult, az okozott kár értéke pedig 1260 millió forint volt. A sikeres visszaélések aránya továbbra is elhanyagolható a forgalomhoz képest. Hangsúlyozták: a visszaéléseken belül a megtévesztések, illetve pszichológiai manipuláción alapuló csalások dominálnak, amelyeknél az ügyfelek figyelmetlenségét próbálják kihasználni a csalók.

Sokan alábecsülik

az adathalászat veszélyét

Sokan becsülik alá az adathalászat veszélyét; az emberek 84 százaléka bízik a saját ítélőképességében, illetve a bankok által nyújtott védelemben.

A megkérdezettek több mint fele jelezte, hogy nincs tisztában a megfelelő védekezési módszerekkel, oktatásra szorul.

Sonjic László, a bank informatikai és bankbiztonsági részlegének vezető tanácsadója elmondta, hogy a kutatásban részt vevők harmadának fontosabb a kényelem, mint a biztonsági óvintézkedések betartása. Ez a 30 éves kor alattiakra sokkal jellemzőbb, ebben a körben 44 százalék jelezte, hogy a kényelemből nem engedne, így azonban olyan veszélynek teszik ki magukat, mintha az autóban nem kötnék be a biztonsági övet, mert kényelmetlen - hívta fel a figyelmet.

A bűnözők elleni védekezés egyik fontos lépése a vásárlási limit beállítása, értesítés igénylése minden számlát érintő pénzmozgásról és a számlakivonat ellenőrzése.

Telefonos megkereséseknél a banki ügyintéző kizárólag az ügyfél nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét kérdezi meg, a bankkártya adato-

kat és internetbanki belépési azonosítókat csak a csalók firtatják - hívták fel a figyelmet.

Európában minden internetes vásárlást meg kell erősíteni, de a kontinensen kívül találkozni lehet megerősítést nem kérő weboldalakkal.

A jelszavak rendszeres változtatása csökkenti a felhasználói fiókok feltörésének veszélyeit, nem szabad ugyanakkor azonos jelszavakat használni különböző fiókokhoz.

A telefonos csalók gyakran arra játszanak, hogy ijedtében hozza meg az áldozat a gyors döntést. Gyanú esetén kerülni kell a kapkodást, meg kell szakítani a hívást és ellenőrizni kell az ismert telefonszámon a megkeresés valódiságát.

A felmérést ezer fős mintán végezték a 18-69 éves internetezők körében; a minta korcsoport, nem, lakóhely, végzettség és régió alapján reprezentatív.

www.in-my-backpack.com

Tisztelt leendő hirdetőink, cégek, vállalkozók, szervezetek! Kérjük Médiaajánlatunkért látogassák meg weboldalunkat a https://cspm.hu/mediaajanlat/ címen vagy keressenek az ertekesites@cspm.hu email címen és a 06 70/941-8434-es vagy a 06 30/ 325-1122 -es telefonszámokon.

A kávészünet az elmének című könyv megrendelhető:

https://kaveszunet-az-elmenek.webnode.hu/ https://www.ekonyv.hu/kaveszunet_az_elmenek

Ingatlanpiaci hajrá Decemberben még belehúznak

Lassan, de biztosan közeledik az év vége, előbb vagy utóbb mindenki leteszi a tollat és a papírt, eldobja a munkaeszközét, hogy szusszanhasson egyet. Ki rövidebb, ki hosszabb időre.

Mondanám, hogy az ingatlanpiac is elmegy szundikálni egyet, téli álomra hajtja a fejét, de valahogy ez egyik évben sem így történik. Év végén az ingatlanpiacon is előjön a ’Mikulás-rali’, amikor újra kinyílik a párnaciha, még elindul az utolsó hetek lázas keresése, mert mi van, ha jövőre drágább lesz, kevesebb lesz, nem lesz egyáltalán?

Sok esetben valóban a veszteségtől, kimaradástól való félelem mozgatja a piacot, az emberek hiánnyal számolnak, hogy nem lesz, ezért vegyünk most.

Pedig nem ez a kínálati piac sajátossága, de ahogy előző cikkemben is írtam, inkább a légüres tér, ami egyre jobban jellemzi a piacot, árnyékboksz van eladó és vevő között, az egyik nem enged, a másik pedig kivár. Mindenki várja, hogy a másik fél ’nyisson’.

De őszintén szólva erről ráérünk januárban is beszélni, úgyis nagy kérdés lesz, hogy a piac hogyan reagál még néhány ilyen hideg hétre, mint a mostani? Pedig csak tél van, de a jelenlegi -5 fok már rögtön eszünkbe juttathatja, hogy most vajon mekkora növekedést jelent a rezsiszámlánkban ez a néhány fok süllyedés?

De ahogy Oogway mester mondta a Kung-fu Pandában: „...a tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a Ma adomány!”

Érdekes évünk lesz jövőre is, az biztos.

Úgyhogy itt az idő megállni egy pillanatra és abba belegondolni, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak. Személy szerint abban hiszek, hogy minél többet gyakorlod a hálát, annál jobb dolgok történnek az életedben, mert egész egyszerűen magasabb energiaszinten mozogsz. És ahogy hasonló hasonlót vonz, úgy lesznek egyre jobb helyzetek, szituációk és emberek körülötted.

Azt kívánom, hogy az elkövetkezendő időszakot használd fel minél teljesebb ’jelenlétre’, töltődj fel, ahogy és amivel tudsz és készülj fel a következő évre, ehhez ez a magazin is ad Neked rengeteg hasznos tippet, tanácsot, útmutatót.

A Friedmann Properties csapata nevében kívánunk Neked kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet és 2023-ban is szeretettel várunk az ingatlanpiacon!

„...inkább a légüres tér, ami egyre jobban jellemzi a piacot, árnyékboksz van eladó és vevő között...”

Cukormáz és sallangmentes

„Amit megvehetsz, csak tárgy marad: nyugalmat nem ad. Nem tudsz szólni hozzá, nem küld üzeneteket lelkéből. Néma, üres, hűtlen. Nem kötődik hozzád, nincs rád szüksége. Csak van. Nem bízhatsz benne, nem lesz támaszod. Nem lesz pont. Sem biztos, sem bizonytalan. Semmilyen. Nem lesz társa a lelkednek, a szívednek. Mert annak csak egy másik szív, egy másik lélek lehet a társa.”

Csitáry-Hock Tamás

Földi életünk annak az eredménye, ahogy a mindennapjainkat éljük. Ahogy a hétköznapjaink, úgy az ünnepeink is pontosan olyanok, amilyenek mi vagyunk.

Kétféle ember létezik: az egyiknek a szívében van a karácsony, és alig várja, a másiknak az agyára megy és túl akar lenni rajta.

Te melyik halmazba tartozol?

Nekem szívügy.

Nem is az a három nap, ami az igazi ünnep, hanem a „karácsonyérzés”.

… a hangulat, a forralt bor, a fahéj illata, a gyertya fénye, a készülődés, a magadhoz ölelnéd a vi-

lágot érzés. Decemberben valahogy minden más, szebb, melegebb, színesebb, szeretettel telibb. Amikor eljön a napja, akkor már összeszorul a szívem, mert fáj, hogy múlik.

Szívem, lelkem már hetek óta ünneplőben, és ma végre előkerültek a karácsonyi biszbaszos dobozok is. Megfogadtam, hogy idén nagyon viszszafogott leszek.

Nem sikerült.

Majd jövőre... újra megpróbálom. Bár már most tudom, hogy úgysem lesz belőle semmi, mert minden manóhoz, házikóhoz, angyalkához, szarvashoz, csengettyűhöz, csillaghoz, mécsestartóhoz emlék fűz.

Ma is ugyanaz a csengő jelzi az ünnep kezdetét, ami 26 éve, és itt van velünk az a télapó is, amit a fiam kapott Apukámtól az első közös karácsonyra. Amikor ránézek, mindig eszembe jutnak azok az ü n n e p napok, amikor Vele együtt, közösen töltöttük a karácsonyt.

Nem sok adatott belőle.

Igen, nekem erről is szól a karácsony.

A boldog szomorú emlékezésről.

A családi hagyományokat tudatosan ápolom, mert hiszem, hogy ez a legnagyobb örökségünk és a legdrágább emlékünk, amit hagyhatunk magunk után.

Persze, hogy nálunk a karácsony (is) menetrend szerint történik...

Mindig ugyanaz. Mindig ugyanúgy. Ragaszkodom ahhoz, hogy... ...23-án bejglit sütünk, ...a szaloncukrot nem vesszük, hanem készítjük, ...a fát a Jézuska hozza, ...24-én ebédre szóba se jöhet más (igaz ez csak és kizárólag a gyerekek szerint), mint az Újházi tyúkhúsleves, ...délután a fát szentimentális karácsonyi nótákra, közösen díszítjük, ...Szenteste mindig Anyunál, ...25-e mindig Anyuciéknál... ...ésatöbbiésatöbbi...

Ha vannak gyerekeid, a karácsonyi konyhatündérkedés lényege nem is magában a tényben rejlik, hogy sütsz-főzöl, hanem a hagyományteremtésben és őrzésben.

Ha a gyerekek abban nőnek fel, hogy Anya főzi a karácsonyi menüt, süti a mézeskalácsot és a bejglit, akkor biztos ő sem megvenni fogja a bóótban.

Nincs karácsony Kevin nélkül, de tuti kaja nélkül SE, akinek kell némi segítség, az talál hozzá receptet is az oldalon. Ahány ház, annyi szokás, de mivel én semmit nem eszek meg, aminek nincs lába, és olyat sem, ami a vízben él, nálam halat ne keressetek, mert, ha találtok, sanszos, hogy elraboltak az ufók és nem én írom az oldalt.

Ünnepi menü

• Újházi tyúkhúsleves

• Csirkecomb filé sajttal, aszalt szilvával töltve, burgonya pürével

• (Nem) töltött káposzta

• Guba helyett almás máktorta vaníliasodóval Receptek hozzá itt: Diab Diéta a la Panka

Az ünnepi menü mellé egy édes aprósággal készültem, ami olyan egyszerű, hogy tavaly még az is megcsinálta, aki évek óta csak szórakozni jár az oldalamra.

Cukormentes zserbógolyó

Az a jó a zserbógolyóban, hogy nem igényel se nagyobb rákészülést, se lelki támaszt, se mosogatólányt, pikk-pakk elkészül, ráadásul ízben tökéletesen helyettesíti a zserbót.

Hozzávalók (40 darabhoz) 100 g darált dió 300 g cukormentes darált keksz 200 g cukormentes baracklekvár 20 g negyedannyi édesítő 150 ml tej 3 ek rum aroma 300 g csoki tetejére kevés darált dió

A darált diót, a darált kekszet egy tálba tesszük, hozzáadjuk a lekvárt, az édesítőt, nyakon öntjük a tejjel, és a rumaromával. Kicsi kezünkkel alaposan összegyúrjuk. Csinos kis gombócokat formázunk belőle, a golyókat sütőpapírra sorakoztatjuk, majd vízgőz felett olvasztott csokiba forgatjuk és megszórjuk darált dióval. Ha mindezzel megvagyunk, jön a legnehezebb rész… Távoltartani a kíváncsiskodókat, amíg megszilárdul a csoki.

Ch teljes mennyiségben: 450 g Ch 1 db-ban (nekem 40 lett): 11,25 g

Ha egyetlen dolgot kívánhatnék…

L e g y e n c s o d á s !

Ha tetszett, kövessetek a Diab Diéta a la Panka Facebook oldalon , hol rengeteg ünnepi receptet találtok. Igen, klasszikus bejglit is, természetesen cukormentesen!

VEGÁN KARÁCSONY EGY IGAZÁN ZÖLD ÜNNEP

Rendhagyó írást hagyok most itt az ünnepi számban. Megtisztelő és hálás feladat egy olyan cikket írni, amely egy egyre többeket érdeklő és követendő témáról szól és ez nem más, mint a Vegán életmód. Van, akinek divat. Van, akinek már vallás. Van olyan, aki etikai okokból él így és olyan is, akinek az egészsége kongatta meg a vészharangot. Ismerek olyan embert egészen közelről, akinek mindkét oka megvolt a váltásra és most már nyugodtabb a lelke és a teste is.

Az vagy, amit megeszel, így szól a mondás. Nem vita indítása a célom, hiszen a Szeretet Ünnepe jön, hogy nézne ki, ha már rögtön azzal kezdenénk, hogy egymás tányérját és annak tartalmát méregetjük.

Az írásom az „élni és élni (enni) hagyni” elvét követi. Nem fogok sem „vérvegán” szlogeneket írni, sem pedig cégek által szponzorált tartalmakat erőszakosan soraim közé tuszkolni (ugyanitt jövőre tervezett vegán szakácskönyvhöz támogatókat keresünk – kacsint). Egyetlen célom van most csupán. Írni egy jó kis menüt azoknak, akiknek nem merül ki az ünnepi ételsor a jól bevált halászlé - rántott hal – krumplisaláta triumvirátusban, ne adj Isten, nem csak a megszokott ételeket köszöntenék szívesen az ünnepi étkészlet tányérjain, hanem azok úgymond veganizált verzióit is. Nem kell már csendben csak köretet enni, amíg a rokonság jóllakottan sztorizgat a szépen megterített ünnepi asztal mellett, hanem megvan a lehetőség arra, hogy ez alkalommal – és innentől kezdve akármeddig – ne csak a fenyő-, majd karácsonyfa, hanem a tányérunk tartalma is zöld legyen. Ráadásul egy olyan ételsor következik, amely nem kifejezetten hagyományos, mégis tartalmazza a karácsonykor megszokott ízek, összetevők többségét is, ezáltal hozza ugyanazt az érzést, amely ilyenkor a gyomrunk által elvárt, a végén mégis megkímél bennünket és szempilláinkat a vacsora utáni elnehezüléstől.

VEGÁN FRANCIA HAGYMALEVES

A világ egyik legfinomabb levese, egyszerű, gyors, mégis tartalmas. Isteni ízvilággal rendelkezik, de megvan a maga titka, nagyon fontos, hogy kerüljön bele cukor. Viszont nem szabad a főzés alatt álló levesbe beleszórni, hanem már az elején szükséges egy kis zsiradékon karamellizálni. Ez a kis nüansz a trükk, amit érdemes kipróbálni ennél az ételnél.

CIPÓ LEVESHEZ

Eb, aki a kanalát meg nem eszi. Ez a mondat jár a fejemben, egy régi meséből, amikor nekilátok, hogy leírjam ennek a friss, ropogós, magában is mennyei ízélménnyel járó finomságnak a receptjét.

Hozzávalók 4 db-hoz: - 3.5 dl víz - 550 gr liszt - 1.5 teáskanál só - 2 teáskanál cukor - 45 gr kukoricaliszt - 3/4 kocka friss élesztő

Elkészítése:

Hozzávalók 4 főre: - 10 dkg kókuszzsír - 2 evőkanál cukor - 8 fej vöröshagyma - 8 gerezd fokhagyma - 2 liter alaplé - 4 dl növényi tejszín - só, fehér bors, szerecsendió

Elkészítése:

Először megolvasztjuk a kókuszzsírt a tűzhelyen, ha elolvadt, mehet bele 2 evőkanál cukor. Megvárjuk, amíg karamellizálódik. Ha már kezd barnulni, akkor mehet a lábasba a vékonyra szeletelt vöröshagyma és fokhagyma, ezeket megfonnyasztjuk, ezután felöntjük 2 liter alaplével. FONTOS: ha nincsen frissen főzött alaplé, akkor ez készülhet leveskockából is. Ezután jöhet a só, a fehér bors, ezek ízlés szerint, majd megszórjuk szerecsendióval is. Miután a leves felforrt, ráönthetjük a 4 dl tejszínt, ezzel együtt is főzzük még 5 percig. Ha elkészült francia hagymalevesünk, jöhet rá egy kis növényi sajtos szórás, valamint apróra vágott snidling, esetleg pár csipet rozmaring. Tálalása pirítóssal ideális. Bónuszként egy „PRO tipp”, levesünket kínálhatjuk cipóban is. Igazi csemege, mert a cipót folyamatosan tördelhetjük a leveshez, miközben belőle kanalazzuk ezt a forró, finom, ünnepi nedűt.

A tészta összes hozzávalóját addig dagasztjuk, amíg egy sima tésztát kapunk, majd kb. 1 órát, letakarva kelni hagyjuk. Ezután a tésztát negyedeljük és gömbölyítjük. A tésztadarabokat egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük és 220 Celsius fokon 20-30 perc alatt megsütjük. A sütési idő első 10 percében megkenjük a cipókat hideg vízzel, hogy a héjuk ropogós legyen. A kész cipókat rácsra helyezzük hűlni. Miután kihűltek, levágunk belőlük egy vékony fedőt és kiszedjük a kenyérbelet a cipóból.

SÜTŐTÖK RIZZSEL, DIÓVAL TÖLTVE

A sütőtök egy csoda. Ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag, rengeteg minden készíthető belőle: leves, sült édességek, pite és még sok más ízletes finomság. Az ünnepi asztalon egy nem túl bonyolult, de nagyon finom és látványos fő fogásként foglalja el az őt megillető helyet.

Hozzávalók 4 adaghoz:

- 1 db szép és formás sütőtök - 2 gerezd fokhagyma - kevés olívaolaj - 1 db apróra vágott lilahagyma - 2-3 db apróra vágott fekete olajbogyó - egy csipetnyi friss rozmaring

- só és bors, ízlés szerint - szerecsendió por és fahéj por - 50 gr basmati rizs - 75 gr szárított áfonya - gyümölcslé narancsból vagy mandarinból - 2 dl zöldségleves

Elkészítése:

A sütőt 230 Celsius fokra melegítsük elő. Vágjuk el a tököt, hosszában félbe, majd kanalazzuk ki, távolítsuk el a magokat. Finoman aprítsuk fel a kikanalazott tök darabokat a fokhagymával együtt. Serpenyőben közepes lángon hozzáadjuk a sütőtök pépet, az egy gerezd fokhagymát, a hagymát, az olajbogyót és egy kis rozmaringot. 10 percig olívaolajon sütjük, amíg megpuhul. A töltelékbe tegyük a második gerezd fokhagymát, rozmaringot, szerecsendiót és fahéjport, sót, borsot és keverjük jól össze egy kevés olívaolajjal együtt. Adjuk hozzá a rizst, az aszalt gyümölcsöt és a narancs- vagy mandarin levet a sütőtök keverékéhez, jól keverjük össze, majd közepes lángon kevergessük 3-4 percig, majd adjuk hozzá a zöldséglevest. Tegyük az üreges tököket egy tepsibe, és töltsük bele a tölteléket. Ezután fordítsuk össze őket és csomagoljuk be alufóliába. Egy órán át süssük, amíg a sütőtök megpuhul és a leve elpárolog. Az illata, íze, rabul ejt és fogva tart örökre.

HAGYMÁS TÖRT KRUMPLI

Azért, hogy gyönyörű és finom sütőtökünk ne szomorkodjon magában, köretként az egyik legjobb ételt készítjük el hozzá, amely püré formában a gyerekek nagy kedvence, viszont most egy másik formájában segít jóllakni.

Elkészítése:

A krumplit héjában megfőzzük. Közben a vöröshagymát durva kockára vágjuk és az olajban barnára pirítjuk. A megfőtt krumplit hideg vízzel leöblítjük és még melegen meghámozzuk. A hagymához adva villával vagy krumplitörővel összetörjük, jó alaposan megsózzuk és lepirítjuk. Azonnal tálalható.

PÁROLT LILA KÁPOSZTA

Akik hiányolnák a töltött káposzta élményét, azoknak talán egy kis kárpótlás, hogy ebben a menüben töltés nélkül, de helyet kapott. Igaz, párolva és lilán, de teljesen belesimulva az ételsorba. A tört burgonya és a lila káposzta együtt, hús nélkül is kiváló étel, az ünnepi menü fényét emelni pedig kiváló.

Hozzávalók 4 főre:

- 1 kg burgonya, fedőnevén krumpli

- 3 közepes (jó)fej vöröshagyma

- 2 dl napraforgó olaj - só, ízlés szerint

Hozzávalók 4 adagra: - 1 közepes fej vöröskáposzta - 1 db közepes lilahagyma - 1 teáskanál őrölt fűszerkömény - 2 teáskanál barna cukor - 1 teáskanál ecet - 2 evőkanál növényi „zsír” - só, ízlés szerint

Elkészítése:

A káposztát legyaluljuk. Időt megtakarító tényező, ha már eleve gyalultat veszünk. Jól megsózzuk és összekeverjük, majd legalább fél órát állni hagyjuk, megvárva, amíg levet ereszt. Egy nagyobb edényben felolvasztjuk a „zsírt” és lassú tűzön megpároljuk a kockára vágott lila hagy-

mát. Erre jön még az előzőleg jól kinyomkodott káposzta, amelyet megfűszerezünk a köménnyel, a barna cukorral és az ecettel. Ezután jól összekeverjük az egészet és lefedve, lassú tűzön 40-45 percig pároljuk. Isteni!

RÉPATORTA VEGÁN SAJTKRÉMMEL

Ha még van hely a gyomrunkban és amúgy sem teljes egy menü desszert nélkül, akkor a következő finomság tökéletes lezárása ennek a tápanyagban, ízekben, illatokban gazdag ételsornak. Repetázni ér!

- 0.5 csésze étolaj vagy kókuszzsír - 1 csésze narancslé, vagy víz - Vanília esszencia ízlés szerint

Elkészítése:

Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra. A száraz alapanyagokat keverjük össze egy nagy tálban, a nedves alapanyagokat pedig egy kisebb tálban. Utána utóbbit hozzáöntjük a száraz összetevőkhöz és átkeverjük, fokozatosan adagolva hozzá még narancslevet vagy vizet. A cél, hogy ne legyen folyós, az állaga egy nagyon sűrű főzelékhez vagy a humuszhoz legyen hasonló. Kibélelünk sütőpapírral egy tortaformát vagy egy lábost, ebbe kerül a massza. Nagyjából 40 percig kell sütni, de 35 perc körül járva ellenőrizzük, nem pirult-e meg nagyon a teteje. Ha igen, jöhet egy alufóliás letakarás. Nem szabad kihűlnie és összeesnie. Amikor kész, a papírnál fogva kiemeljük és rácsra téve hűtjük. Miután kihűlt, egy nagy tortatálra, vagy egy méretesebb tányérra tesszük. Jöhet a vegán krémsajt. Ez rendszerint készen kapható, általában tofuból. Helyettesítő megoldásként vízbe áztatott kesudióból is készülhet, juharsziruppal összekeverve, vagy porcukorba cseppentett citromlé és víz elegye adhatja még a mázat. A széleit dióval, narancshéjjal díszítjük és kész is. Sokáig nem gyönyörködhetünk benne, mert mindig hamar elfogy és ehhez ünnepi alkalom sem kell. Itt viszont most egy különleges menüsor került terítékre, amelyhez jó étvágyat kívánok magam és a Csak Pozitívan Magazin nevében.

Kellemes, Szép, Igazi Zöld Ünnepet és Egészséges, Sikeres, Boldog 2023-as Esztendőt Kívánok!

Hozzávalók 12 szelethez:

- 2 csésze liszt (rozs- és teljes kiőrlésű búzaliszt keveréke az ideális)

- 1 csésze cukor (kókusz- vagy nádcukor a legjobb)

- 1 csipet só - 1 tasak sütőpor - 1 csipet szódabikarbóna

- 1.5 csipet fahéj - 1.5 csipet gyömbér - 1.5 csipet szerecsendió - 2 db apróra reszelt nagyobb sárgarépa

- 1 marék mazsola vagy aszalt áfonya - 1 marék összetört dió

„Hetek óta készültünk erre a napra. A szeretet ünnepére. Most itt van. Együtt vagyunk a mieinkkel. Szép ez az ünnep, de törékeny, kényes, mint a finom üveg. Megkarcolhatja, öszszetörheti egy fintor, egy rossz szó, egy akaratlan mozdulat. Vigyázzunk rá. Mosolyogni tessék! Szívből, igazán.”

Janikovszky Éva

10+1 tipp Londonból, amit tilos kihagyni

A téli London egy egészen más arcát mutatja, mint az évben bármelyik másik évszakban. A csillogás, a fények, a gesztenye és a pörkölt mogyoró illata, megfűszerezve némi hóval –ugyanis a napokban tizenöt centi hó esett az angol fővárosban – garantáltan a legjobb karácsonyi ajándék.

2022 igen mozgalmas és tartalmas év volt, így ebben a cikkben kifejezetten egy kikapcsolódós utazást hoztam a kedvenc európai városomba, ami ebben az ünnepi időszakban még különlegesebb. Ha volt már az ember Londonban, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért érdemes elutazni oda kifejezetten decemberben vagy január első heteiben.

De kanyarodjunk rá a főszereplőre, Londonra.

Hatalmas és a távolságok is hatalmasok, mégis, ha neki indul az ember reggel, nem veszi észre, hogy az egész napot végig gyalogolta, mert mindig felfedez valami olyat, ami újdonság, vagy éppen nagyon londoni és mindenképp fotót kell készíteni róla vagy el kell időzni ott pár percet.

Gondolkodtam rajta, hogyan is írjam meg ezt a cikket, hogy igazán azt adjam át, ami nekem olyan varázslatos benne. Így arra jutottam, azokat a tippeket fogom megosztani, ami nem biztos, hogy eszedbe jutna, ha Londonba utazol, viszont a sok kötelező látványosság mellett, mindenképpen érdemes beiktatni, az igazi londoni élményekért. Ha úgy tetszik, írtam egy londoni bakancslistát.

Mindenképpen vegyél valami harapni valót magadnak a Marks and Spencer Simply foodban. A bolt maga gyönyörű. Ugye, ha arról beszélünk, hogy Marks & Spencer nem az étel, ami először eszünkbe jut, viszont a tortilla tekercseik mennyeiek.

Egyél Fish and Chipset! Méghozzá a külvárosban. A legjobb fish and chips a város szélén található kis eldugott éttermekben van. Nem tudom, hogy csinálják, de nem tocsog az olajban, és isteni finom ízvilága van az ételeknek.

Keresd fel a Sherlock Holmes múzeumot! A múzeumban mindösszesen fél órás tárlatvezetés van, viszont bepillanthatsz a 19. századi londoni élet mindennapjaiba, ráadásul eredeti bútorok díszítik a lakást, így tökéletesen tükrözi a hangulatot.

Ha már időutazás, a múzeumtól nem messze, van egy csodálatos szálloda, a The Landmark Hotel, ahol minden nap már 3 órától lehet „ötórai teázni”. A hangulat, a folyamatos élő zene, a kiszolgálás, mintha a Buckingham palotában teáznánk a királynőre várakozva. Különleges élmény, egy órácska szünet a séta közben, felejthetetlen hangulat. Főleg télen, jól esik felmelegedni az óriás karácsonyfa lábánál.

Mindenképp érdemes a British múzeumba betérni. A belépés ingyenes, viszont egy egész délelőttöt vagy délutánt rá kell szánni, ha az ember minden részét körbe akarja járni, mert hatalmas...

Ehhez kapcsolódó következő tippem, egy újabb teázó hely. Közvetlen a múzeummal szemben van egy tündéri kis teázó, ahol pont kortynyi nagyságú pohárból iható a tea, kellemes hangulatú és az ételek is nagyon finomak. Úgy rémlik a hely csak vegán ételeket szolgál fel.

Camden town-ban a piacon bármelyik utcai árustól választhatunk finomabbnál finomabb ételeket. Télen a frissen, helyben készült sütemények lelket melengető falatok. Megvan a hangulata, mikor a nyüzsgő embertömegben állva, semmi nem számít, hogy néz ki az ember, vagy mit eszik, csak az, hogy élvezze azt, ahol van, akikkel van és amit eszik. Ez az élmény tökéletesen ellensúlyozza a puccos ötórai teákat. Az alternatív életstílus kedvelőinek kötelező úticél.

Vessz el egy Primark-ban. Hiába vásárlásról van szó, fiúk ugyanúgy élvezni fogják, nagyon jó áron, jó minőségű áruk. Mindenki talál magának és a stílusának megfelelő darabot. Karácsonykor pedig különösen jó opció, hogy egy két apróságot beszerezz a családtagoknak.

Utazz az emeletes buszon. Igazából csak azért, mert vicces.

Meg tök jó élmény tenni egy kört vele London utcáin. A tömegközlekedés egyébként nem kiismerhetetlen, csak oda kell figyelni, mert nekem is sikerült rossz irányba felszállnom a metrón, persze ez nem törvényszerű, de megeshet.

Mindenképp fogj egy taxit! Egyrészt, ez is remek dolog, ráadásul a taxik egészen másmilyenek, mint itthon. Másrészről, a taxisok általában londoni születésűek, és valami leírhatatlanul szé-

Sétálj este a Temze partján. Főleg így decemberben, mikor havazik, csodálod a Big Bent, közben hallgatod az utcai zenészek hangulatot teremtő remekműveit, ropogtatod a sült gesztenyét, soroljam még? Este egészen más arcát mutatja London. Minden ki van világítva, és ebben a hidegebb időben, még jobban esik a séta utáni tea vagy kávé, akár vacsora valamelyik eldugott mellékutcában.

pen beszélik a brit angolt. Olyan mintha énekelnének. London népessége eléggé felhígult, és nem sok eredeti angollal találkozni a mindennapokban, ezért is tetszett meg nekem ennyire, mert egészen más őket hallgatni, mikor beszélnek.

Minden alkalommal mikor visszatérek, ez a lista bővül. Én az a fajta utazó vagyok, aki szeretné a legközelebbről megismeri a helyi dolgokat, arra járni, ahova kevés turista jut el. Azokban a napokban mikor elutazom valahova, szinte együtt lélegezni a helyi lakosokkal. Mit esznek ők, mik a legjobb helyek. Ezek azok a tuti tippek, ami mind magában hordozza az igazi londoni eleganciát, de megengedi a fiatalos rugalmasságot. Egyszóval olyan igazán londoni. Áldott ünnepeket, melegséget és boldogságot minden kedves olvasó otthonába és sok-sok új élményt, utazást és kalandot a jövő évre!

A mikor az előadó lelke szeretethidat épít a közönséggel

interjú Falusi Mariannal

A mai világban egyre kevesebbet találkozunk olyannal, amikor az emberek összefognak. Falusi Mariann koncertjein, legyen az önálló koncert vagy Pa-Dö-Dő, mégis összefonódnak az emberek lélekszinten. Mariannt arról faggattam, mi a titok, amivel csodát tud teremteni, mi ez a varázs?

A művészekről általában az emberekben kialakul egy kép az alapján, amilyennek őt a színpadon látják, de engem valahol mindig is érdekelt, hogy milyenek ők a hétköznapokban.

Milyen ember vagy valójában, ha pár mondatban meg kellene fogalmaznod, mit mondanál magadról? Mennyire vagy érzékeny, mennyire érintenek meg más emberek problémái? Menynyire tudod támogatni azokat, akiknek szüksége van erre? Mennyire lehet vajon más az a kép, ami kialakul rólad a színpadon?

Nah, hát ez a kedvencem, főleg ilyen dologban, hogy beszéljek magamról. Csináltunk nemrég egy könyvet, amiben azt kérték beszéljünk magunkról, de aztán megkértünk másokat, hogy írjanak rólunk. Az ember nem mond ilyet magáról, hogy „hű de rettenetesen érzékeny embernek tartom magam”. Ez nem így van, mert sokszor bunkó vagyok, meg sokszor feledékeny és a feledékenység hozza magával, hogy dolgokra nem figyelek, ugyanakkor van egy olyan szegmens amikor nagyon érzékeny és figyelmes vagyok. Ez szerintem ilyen hullámzó, hiszen mindenkinek vannak olyan élethelyzetei, amik jobban meg-

követelik, hogy ott álljon teljes mellszélességgel és van olyan is, amikor jobban el tudod magad engedni. Van, amikor ráveszed magad olyan dolgokra is, amit nem mindig teszel meg, gondolok itt olyan támogatásokra, amikor olyan homelesseknek is viszel kutyakaját, akik kinn laknak a Hajógyári szigeten, és nem feltétlenül azoknak adsz, akikkel mindig találkozol. Én azt hiszem, hogy a legfontosabb dolog az, amit a Györgyivel csinálunk. Az a jó, hogy van nekem egy társam és hála Istennek, mindig tudok többes számban beszélni, akivel bármibe belefoghatunk. Fontos a véleménye, és a támogatása, és a hozzáállása is mértékadó és példaértékű. Mindig jól meg tudjuk ezeket a dolgokat beszélni, hogy mit, miért teszünk, hogy a témaválasztásunk a rádióműsorunkban olyan, amivel úgy érezzük, hogy társadalmi segítséget is tudunk nyújtani, kirekesztetteknek vagy olyan társadalmi rétegeknek, akikre nem jut annyi figyelem. Rájuk tudjuk irányítani a figyelmet azzal, hogy beszélünk róluk. Úgy gondolom, hogy

... mi azt a fajta harmóniát, energiát adjuk át nekik, amiben érzik az összetartó erőt és elfogadást ...

„ „

hitelesek is tudtunk maradni az elmúlt években. Én azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb tevékenységünk az elmúlt 12 évben, heti 2 órában, amiben vannak felhőtlen boldog beszélgetéseink, meg hülye témák, meg olyanok is, amik csak úgy vannak, de azért igyekszünk úgy megválogatni a dolgokat, hogy legyen benne olyan „közhasznú” téma is, amivel mindenkihez tudunk szólni. Szerintem ez rettenetesen fontos dolog, hogy találtunk egy olyan fórumot, ahol hallathatjuk magunk és ennek van létjogosultsága. Ennek a rádiónak a közönsége olyan érzékeny, hogy mindig „megmozdulnak”, ha olyan témát hallanak, amire fontosnak érzik, hogy reagálniuk kell.

Művész és közönség között az előadások, koncertek közben mindig megszületik egy kapcsolat. Arról faggattam Mariannt, hogy milyen volt, amikor először színpadon állt. Hogyan születik meg a kapocs művész és közönség között?

Hát ez nagyon érdekes, mert amikor én elindultam a pályán, klasszikus zenét tanultam, klaszszikus énekes vagyok, operaénekes, ahol általában egy zenekari árok választja el a színpadot a nézőtértől. Magára a műfajra is ez vonatkozik, és azt az „árkot” nagyon nehéz áthágni. Szerencsére rögtön a pályám elején a Sík Olga tanárnő azt mondta, hogy próbáljak meg lazább lenni, mert

ez a fajta nyitottság és természetesség nem volt meg bennem. Eléggé feszes és merev voltam, de a klasszikus műfajban nem is volt szűkség erre a fajta lazaságra, mert csak énekelni kellett. A tanárnőm szólt, hogy indul a Ki, mit tud? és induljak el rajta könnyűzenei műfajban. Ez a műfaj már egy kicsit oldottabb volt és oldott rajtam is. Ez még az „ős Ki, mit, tud?” korszakában volt, ami nem a bulvárnak szólt, hanem az emberek tényleg akartak jól teljesíteni. Ott nekem sikerült elég jól felszabadulnom, ezt követően pedig külföldre mentem vendéglátózni, ami pedig egy egészen másfajta, közvetlen kapcsolatot követelt meg a közönséggel. Amikor pedig onnan visszajöttem, akkor összetalálkoztam a Györgyivel. A Györgyi személyisége és az a fajta nyitottsága és az a gátlástalan életöröm, ami benne lesz remélem még jó sokáig, az mindenféleképpen hatott rám. Ez nekem nagyon tetszett, hogy ezt így is lehet csinálni, és én is próbálgattam. Ez egy tanulási folyamat, az ember nem úgy születik, hogy mindjárt elkezd beszélgetni a közönséggel. Fokozatosan alakul ki, de valahogy mindig én voltam az az ember, aki összekötötte a dalokat már a vendéglátói múltamban és a Pa-Dö-Dő -ben is, aztán később amikor önálló koncertjeim is lettek, egyre

közvetlenebb hangulatúak voltak az összekötő szövegek és így közvetlenebb lett a kapcsolatom a közönséggel. Most pedig a Visszapillantó című koncertemen már magamról beszélek. Mindig más, mert mindig mást mondok el magamról és ez abszolút személyessé teszi és úgy érzem, ezt szeretik az emberek és erre van is igény.

“A legnagyobb örömök egyike, hogy az ember ott lehet. Előtte meggyújtjuk anyukámmal a karácsonyfán a fényeket, együtt ebédelünk, és mivel a Györgyi a rádió mellett van, átmegyek hozzá. Ő nem szokott karácsonyfát csinálni, üvegmosókból van fája, ami nagyon designos. Jönnek vendégek, a Kulka mindig átjön.”

A Visszapillantó című koncerteden is ott voltam, sokat énekeltetted a közönséget. A zene kö-

zelebb hozza az embereket egymáshoz?

Mindenképpen! A Sárik Petiékkel megcsináltuk a Jazz kívánságműsort már két részben, most készül a harmadik, ahol ismert slágereket dolgoztunk fel Jazz formátumban. Ebben az a nagyon jó, hogy olyan emberek is eljönnek és meghallgatják ezeket a zenéket, akik nem biztos, hogy kedvelik a Jazzt. A nézők sokat nyernek azzal, hogy hallgatnak egy autentikus előadást. Egy az egyben azt éneklem, ami az eredeti, viszont más zenei köntösben, a saját stílusomban, ami ad egy másfajta esszenciát a daloknak, és teret ad annak, hogy együtt énekeljünk. Én is, ha elmegyek valahova, szeretek együtt énekelni az előadóval. A zene összekapcsolja az embereket. Hogyne!

Falusi Mariann és Lang Györgyi neve összekapcsolódnak. Barátok, társak, elválaszthatatlanok. Hogyan érint téged Györgyi betegsége? Hogyan lehet ezt feldolgozni, amikor kiderül, hogy a barátom beteg, hogyan lehet ehhez jól hozzáállni?

Ez egy feldolgozhatatlan dolog. A betegséget sohasem lehet feldolgozni, egyetlen dolgot lehet, elfogadni. Nekem ez nehezen megy, mert Bika jegyű ember vagyok, nehezen fogadok el ajándékot, nehezen változtatok, nehezen fogadom el, ha valamibe nem szólhatok bele, azt hiszem mindig, hogy majd én hátamon viszem a világot. Ez egy helyzet, amit el kell fogadni, és együtt kell vele élni. Annyiban szerencsésnek nevezhető ez a helyzet, hogy amikor megismertem a Györgyit 1985-ben, ezt azóta tudjuk. Azóta ez szépen lassan alakul, formálódik mindig valami rosszabb lesz, mindig valami jobb lesz. Mindig jöttek a különböző stációk, amihez meg kellett tanulni alkalmazkodni. Változtattunk mindig az új körülményekhez alkalmazkodva. Hozzátettük azokat a pluszokat, amit az adott helyzet megkívánt. Úgy változtattunk időben, segítésben, hogy az ere-

deti tervhez tudjuk tartani magunkat és senki ne sérüljön közben. Ezzel nem lehet mit csinálni, lehet sírni, sajnálkozni, lehet csapkodni, meg dühösnek lenni a világra, de ez akkor is van. Muszáj praktikusan a megoldásokat keresni. Azt hiszem ez az egyetlen dolog, ami ezt elviselhetővé teszi.

Számomra hihetetlen nagy lélekről tesz tanúbizonyságot, ha valaki ilyen szeretettel és hittel áll a másik ember mellett, mint barát és kolléga és érezhető, hogy olyan szoros lélekkapocs van köztetek, ami láthatatlanul is látható.

A Pa-Dö-Dő koncerteknek van valami különleges varázsa. Mióta az együttes megalakult magam is lelkes rajongója vagyok. Csoda születik minden koncerten. A közönségben is sok olyan ember ott van, akik sérültek, vagy kicsit mások, mint az átlag. Jeltolmács is van a koncerteken, hogy alakult ez így?

Nem tudom, de ez valahogy már a legelejétől így van. A Neoton família megszűnt, ők is famíliának nevezték magukat. Györgyi is tyúkanyó, ő is Bika jegyű, mint én, szereti maga köré gyűjteni az embereket, szereti, ha van körülötte társaság, szeret családhoz kapcsolódni. Családnak tekintettünk egy csomó olyan embert, aki körülöttünk volt. A legelső rajongóinkból is például van olyan, akinek a mai napig segítünk. Összetartunk. Nemrégiben is felszabadult egy tv, és máris hívtam Ilikét Sopronban, hogy lett egy tv, ez a tied. Fontos dolog, hogy tudja az ember, hogy kik azok a környezetében, akikre számíthat. Nekem már csak az édesanyám él, Györgyinek már nincs senkije, gyakorlatilag, akik körülöttünk vannak, a kortársaink a családunk. A Györgyi a testvérem. Természetes volt az, hogy összefogtunk, volt, amikor 38-an vagy 42-en mentünk nyaralni. 1 éve amikor Györgyi strokot kapott, akkor is rögtön ott

állt mindenki, és jött és hozta a kaját. Közösségi megmozdulásokból nincs nálunk hiány. Ezt valahogy megérezték a rajongók is. Akik járnak a koncertjeinkre, kicsit számkivetettek vagy sorsüldözöttek, és mi azt a fajta harmóniát, energiát adjuk át nekik, amiben érzik az összetartó erőt és elfogadást. Úgy érzem a rajongóink azért is ragaszkodnak hozzánk.

Szeretném kiemelni az augusztusi koncertet, ahol olyan különleges varázslat történt, szinte minden ember lelke összekapcsolódott, és minden ember szíve egyszerre dobbant. Talán leírhatatlan és megfoghatatlan egység született, aminek te voltál a karmestere.

Ezt megelőzte egy koncert, ami májusban volt, ami a Darabjaim című koncert volt. Arra már évek óta készültünk. Kivettük 3 napra a Kongresszusi központot. Azt éreztem, hogy nekem ezt a koncertet meg kell csinálni, mert ki tudja a Györgyi mikor tud színpadra állni. Szerettem volna, ha ő ott van. Jött, és jött a Kulka is rögtön. Ott is volt egy különleges csillagállás. Nem mondtam el, kik lesznek a sztárvendégek, hogy ne abba kapaszkodjanak az emberek. Nehogy elinduljon egy katasztrófa turizmus. Én magamnak akartam ezt a koncertet, magamnak szólt. Az út a lényeg, amíg ez megszületik. Nem próbáltunk sokat, a lényeg az volt, hogy együtt legyünk. Csodálatos együttlét volt már az is, és azok az emberek várták nagyon az augusztusi koncertet is. Annak a vége is Pa-DöDő volt, és az augusztusi koncert annak a kiteljesedése lett. A Györgyinek mindenki drukkolt. Ez

a fajta együttérzés, hogy attól, hogy valaki beteg, merjen a színpadra állni. Imádták az emberek, hihetetlen szeretettel fonták körbe. Talán nem is éreztem ezt eddig soha, pedig több ezer koncertet játszottunk végig. A közönség fogékony erre, és tudja, aki eljön, hogy a Györgyinek szüksége van erre. A strokja után már egy hónappal jött a rádióba, hiába beszélt nehezen, a műsor elején mondott egy pár szót, amit kevésbé lehetett érteni, de ahogy haladt előre a műsor, már jobban beszélt. Borzasztó komoly inspiráció neki az emberekkel való találkozás. Ott találkozott akkor először így a közönséggel és az ő együttérzésüket is egyből felkeltette. Tök jó, hogy minket nem sajnálnak, nem azt árasztja magából, hogy beteg vagyok, hanem azt, hogy itt vagyok, itt állok együtt a többiekkel és ez volt a legfontosabb. Ezért engedtem fel a közönséget is a színpadra, mert már elfogytak a jegyek, de még sokan jöttek volna. Úgy gondoltam, hogy nyissuk meg a színpadot, ha a Városmajor ehhez hozzájárul és jöjjenek oda fel és ott felhőtlenül szórakoztak. Az egészben volt egy ilyen laza nyitottság és valami nagyon komoly szeretet.

Tudod ez mindig úgy van, hogy ami a színpadról jön az csak egy nyitás, egy lehetőség, az igazi lehetőség, ha a közönséget eléri és úgy válaszol ezekre a dolgokra, ami benne megvan. Az a szeretetigény, benne megvan a szabadságvágy és benne megvan az a bátorság, hogy kijön a színpad elé. Csak ott lenni a nyitott térben, és érezni azt, ami vele összerezonál.

Az Adventi időszak kellős közepém vagyunk, te, hogy készül az ünnepekre, kis és nagycsaládoddal?

Nekem még él anyukám, vele nagyon készülünk az ünnepekre. Ő elég sok mindent elfelejt mostanában. Én mondom majd neki mit csináljon, mert a szomszédoknak mindig ki szokott tenni kis ajándékokat. Lesz Pa-Dö-Dő karácsony. Én eléggé elfoglalt vagyok, sokat játszom, ezért ez valószínűleg január, február környéken lesz majd. Mindenki dolgozik, meg ezer fele van. Természetesen a rádióban évek óta a karácsonyt, a

szilvesztert és a húsvétot benn töltjük. December 24-25-26-án 16:00 – 20:00 óra között, kvázi magányosok karácsonya ügyeletet tartunk, amikor betelefonálhatnak azok, akik otthon egyedül vannak. Elmondhatják, hogy mit főztek, hogy kinek mit szeretnének üzenni, sokan sírdogálnak is, főleg az idősek, akik egyedül vannak. Bízom benne, hogy idén is lesznek delikvenseink. A legnagyobb örömök egyike, hogy az ember ott lehet. Előtte meggyújtjuk anyukámmal a karácsonyfán a fényeket, együtt ebédelünk, és mivel a Györgyi a rádió mellett van, átmegyek hozzá. Ő nem szokott karácsonyfát csinálni, üvegmosókból van fája, ami nagyon designos. Jönnek vendégek, a Kulka mindig átjön. Azok a barátok, akik úton vannak. Érdekes, mert régen a karácsony mindig úgy szokott lenni, hogy én a szüleimmel voltam, aztán átmentem a Györgyihez, aztán vissza a szüleimhez. Régen nem volt ekkora forgalom. Most már évek óta 24-én olyan a Körút, mintha sztráda lenne. Iszonyatosan sok ember jön-megy és próbál

eleget tenni mindenféle meghívásoknak. Én szeretek díszíteni, a házamat is feldíszítem, imádom a karácsonyi fényeket, imádom, hogy akkor minden olyan klassz. Felteszem a karácsonyi fényeket és akkor izzik a kertem. Az egy nagyon jó dolog és a házban is klassz fények vannak. Az Adventi időszak fényes.

Mariann lelke fényes, így könnyebben látja az ünnepi fényeket is. (Nem szereti, hogy dicsérem, szabadkozik) Példaértékű EMBER, csupa nagybetűvel.

Kívánok mindenkinek ilyen csodálatos barátot, mint amilyen ő.

Végül, a Pa-Dö-Dő egyik gondolatával búcsúzom:

„Kell egy jó barát, ki melletted áll, S mindig megtalál, ha elveszel, Hidd el, hogy kell, kell egy jó barát, S ha szükség van rá helyetted énekel!”

Csatlakozz közösségünkhöz!

Itt olyan lehetőségeid lesznek, amelyeket máshol nem kapsz meg!

“Csak Pozitívan - A tudatos ember magazinja” csoport

Biztonságban a komfortzónán túl is!

Csak Te kellesz karácsonyra!

Idén lesz hatodik éve, hogy újra itthon karácsonyozom, végleg magam mögött hagyva az osztrák téli síszezonok különleges, ugyanakkor számomra kicsit mégis mindig szívszorító hangulatát. Mikor bár örömmel töltött el, hogy mások

ünnepét tehetem szebbé és mosolygósabbá, valahogy mindvégig bennem volt, hogy lassan már nekem is jár valami több és jobb, mint 25 év után is végig melózni karácsonyt-szilvesztert-újévet-húsvétot-miegymást.

Nem mondom, hogy könnyű volt meghozni a döntést, hogy a jól fizető külföldi munkahelyet újra egy jóval bizonytalanabb kilátásokat ígérő hazai életre cseréljem. Otthagyva a kis tiroli ékszerdobozt, ami 10 év alatt úgy a szívemhez nőtt, hogy joggal hívtam második otthonomnak. Ahova tényleg szinte hazajártam, a kiutazás előtt már kb. két héttel számolva a napokat, mint a katona-

ságnál vágták anno a pasik a centit, vagy gyerekként írtuk a táblára, hogy ó-ió-ció-áció…

Feladni egy olyan életet, melynek mesebeli díszletei között a magam módján akkoriban azért sokszor boldog voltam – hát volt már egyszerűbb feladatom is, ezt határozottan állíthatom. Mert olyan főnökeim voltak, akikre minden

külföldi vendégmunkás vágyik. Mert meseszép helyen dolgoztam, olyan fizetésért, amiről sokan álmodni sem mernek. Mert számos olyan embert ismertem meg, akikkel biztosra vettem, hogy bár valamilyen formában megmarad a kapcsolat, de a távolság miatt az már nem lesz ugyanaz. Hiszen pontosan tudtam, hogy még egy viber csevegés sem olyan, mint mikor együtt beülünk egy közös szabadnapon egy forralt boros vacsorára a kedvenc éttermünkbe és órákon át beszélgetünk mielőtt elindulunk az éjszakába és hajnalig bulizunk. Aztán kialvatlanul dolgozva, a fejünkből alig kilátva várjuk a következő szabadnapot, amikor mindezt újra megismételhetjük.

Ugyanakkor a szívem mélyén egyre inkább azt éreztem: ideje lépnem, ha nem akarok végleg beleragadni abba a bizonyos díszletbe, mely káprázatosan irigylésre méltónak tűnhet a kívülállók számára, de hosszú éveken át benne élve, a kezdeti lelkesedés csillogása évről-évre egyre inkább fakult bennem. Mert egyre inkább belefáradt a testem, a lelkem, az agyam...

Így hát az elhatározást tett követte, s 2017 tavaszán utoljára kibújva a munkaruhaként 10 évig hordott tiroli népviseletből, búcsút intettem Ausztriának és hazafelé vettem az irányt.

S bár már jó ideje nem csikorog bokáig érő frissen hullott hó a talpam alatt decemberben, de nekem ennél sokkal többet jelent, hogy nem is kell egyetlen ünnepet sem munkával töltenem. Hanem együtt lehetek azokkal, akik a legkedvesebbek a szívemnek és igazi ajándékot jelentenek nekem, nemcsak december 24-én, hanem az év minden egyes napján.

Mióta először láttam az Igazából szerelem című filmet, azóta nálam Kevin helyett ez a karácsonyi „kötelező”. Mindegy hányadszor nézem újra, minden egyes alkalommal ismét elvarázsol a több szálon futó, sok szeretettel átszőtt cselekmény ünnepre készülődő hangulata. Az „i”-re a pontot pedig az iskolai rendezvényen a gyerekek és tanárok által előadott Mariah Carey szám teszi fel számomra. Arról énekelve, amit én sem fogalmazhattam volna meg jobban:

„Nem kell sok minden Karácsonyra Csak egy dolog kéne, de nagyon Nem érdekel a fa alatt lévő Ajándék halom Csak az kell, hogy az enyém légy Jobban, mint hinnéd Teljesítsd a kívánságom Csak Te kellesz Karácsonyra”

Tavaly decemberben pedig elérkezett, amire mindig is vágytam a szívem mélyén, de sokáig nem mertem elhinni, hogy megvalósulhat.

S azóta tudom, mennyire igaz a mondás: mindenütt jó, de legjobb otthon. Itthon. Az év minden egyes napján, de karácsonykor különösen. Vele, mellette.

Szívből kívánok minden kedves Olvasónak meghitt, békés ünnepet Szerettei körében és sikerekben gazdag, boldog 2023-as évet.

„A szeretet átalakít. Ereje félresöpör az útból minden akadályt. Egyszerre az út és a cél. Felébreszti a hajlandóságot, és képessé tesz az önátadásra. Gyümölcse a könyörületesség és a megértés vágya.”

David R. Hawkins

Egy új élet születése

Már hónapok óta keresett valamit, nem találta a helyét sehol sem.

A hétköznapok lassúnak és hosszúnak tűntek.

Úgy érezte valami megváltozott, más lett, sokkal egyhangúbbnak és szürkének látott mindent.

madárfüttyöt, az életet szerette volna hallani.

Várt, de nem mozdult, vágyott, de nem hitte el, szeretni akart, de nem tudta hogyan, lépni akart, de egyhelyben toporgott, félt, de nem kérte, segítsen valaki.

Ledermedt a mozdulatlanságban.

Igen!!! Talán a színek tűntek el az életéből, az árnyalatok, a fények…a mosolyok, a táncok, a boldogság, a reppenések, a pillangószárnyú érintések.

Kinn ült a hajnali tengerparton, a vizet nézte és nem látta a milliónyi csillámot, melyek a felkelő nap sugaraiban aranylóan szikráztak, csak a végtelenséget látta, és a fájdalmat érezte a lelke legmélyén.

Csend vette körül, de ez a csend már nagyon nyomasztotta, kacagásokat, dallamokat,

Mégis teltek a pillanatok, percek, órák, napok, hetek, hónapok, de ő észre sem vette az idő múlását, beletemetkezett a fájdalmába.

Gyengének és erőtlennek érezte magát, kérdéseket tett fel újra és újra, nem találta a válaszokat, csak gyötrődött, újra és újra darabokra esett szét minden körülötte.

Egyedül érezte magát már nagyon régóta, de vágyott arra, hogy valaki nagyon szeresse, és amikor erre gondolt, összeszorult a szíve.

Végiggondolta egész életét, amikor boldogan szeretett, mindig csalódnia kellett, így

bezárta az ajtókat, falakat emelt, hogy senki ne láthassa többé, hogy mennyire vágyik rá.

Kihez szólhatna, kinek mondhatná el az öszszes érzelmét, félte őrzött fájdalmait, keserűségeit, hiszen senki sem kíváncsi rá.

Összetörtnek érezte magát, nyomorúságosan egyedül, reményvesztetten.

Ahogy ott ült a homokos parton egy lány közeledett felé, de nem vette észre, nem látta, hiszen semmit sem látott, csak mélyen belül önmagát.

A lány odalépett hozzá és köszöntötte, de ő csak meredt maga elé. Hófehér ruhája tündöklően ragyogott a reggeli sugarakban. Az életet hozta el.

őszinte tiszta tekintetét, és érezte végtelen szeretetét.

Ott mélyen benn valami megváltozott, de sosem hitte volna, hogy ennyi elég, hogy megnyíljon a szíve.

Egy könnycsepp gördült végig arcán, majd még egy és záporozni kezdtek könnyei.

A lány csak magához ölelte és ölelte, egyre szorosabban, hogy minden fájdalma feloldódhasson ebben a végtelen szeretettel teli ölelésben.

Amikor zokogása csillapodott és újra kinyitotta a szemét, már minden más volt.

Látni kezdte újra a színeket, a csillámló tenger felszínét, hallotta a tenger moraját, és újra élet költözött a szívébe.

Lehunyta a szemét és hálát érzett, valami kimondhatatlan, végtelen hálát és nyugalmat.

Szeretni vágyott, megölelni, kimondani, érezni, kiteljesedni, beteljesülni és szeretni, feltételek nélkül.

Mellé ült a lány, mert érezte segítenie kell, őt ezért küldték most ide.

A lány megfogta a férfi kezét, éppen csak, hogy megérezze, valaki mellette van. Sokáig ültek így ott, a tenger moraja a lágy reggeli szellőben az élet dallamát sodorta feléjük.

Jó kezdet, gondolta a lány és mosolygott a szíve.

Hosszú percek teltek el, amikor a lány érintésétől a férfi megrázkódott és egy pillanat alatt megérkezett a jelenbe, oldalra fordította fejét, úgy érezte egy angyal ül mellette.

Tűnődött, vajon ébren van, vagy csak álmodja mindezt. Megérintette a lányt és melegség öntötte el.

A lány mosolya beragyogta arcát, érintése a reményt hozta el szívébe.

Órákig ültek egymás mellett, de ez már más volt, ebben a mozdulatlanságban ott volt az élet.

Megérezte, hogy egyetlen finom érintésben benne gyengédség, egyetlen mosoly reménnyel tölti meg a szívét és csak nézte a lány

Kinyitotta a szemét és kereste a lányt, de már sehol nem lelte, talán egy látomás volt, talán valóság, de valami mégis megváltozott. Tudta, hogy vannak az életben olyan pillanatok, melyek örökre megváltoztatnak mindent, amikor nem tehetsz úgy, mintha nem lett volna, ha csak egy pillanatig is életed része, mert nyomot hagy örökre, az elmédbe ég.

Egy érintés, egy mosoly, egy szeretettel teljes ölelés.

Felismerte, hogy félt megmutatni, átélni, érezni, inkább menekült, bezárkózott, kizárta, egyedül maradt, de már tudta mit kell tennie.

Az élet hívta, az élet tárt karokkal ölelte magához újra.

Visszament a házba és kávét készített magának.

Kiült a teraszra, és nézte a tengeren játszadozó nap fényét.

Csend vette körül, de ez a csend már más volt, kacagásokat, dallamokat, madárfüttyöt, az életet hallotta.

Várt és megtette, vágyott és elhitte, szeretni akart és tudta már hogyan, lépni akart és lépett, már nem félt, élni kezdett

Ebben a mozdulatlanságban egy új élet született!!!

Változó Világ

Év vége közeledtével számot vetünk a mögöt tünk álló időszakkal és gyakran különféle prognó zisokat állítunk fel a jövőnkre… Az esetek döntő többségében azonban nem találjuk el mi is vár ránk, és ha a természet törvényeit nézzük, akkor ez így is van rendjén.

Valószínűleg egyikünk sem szeretné pontosan tudni, mit is rejt a jövő, meddig élünk, milyen kihívásokat és örömöket tartogat, hiszen éppen ezek a dolgok azok, amelyek izgalmassá és érdekessé teszik a mindennapjainkat.

Sokan gondolkoznak azon, hogy vajon ettől függetlenül van-e valamilyen forgatókönyve, ismétlődése, rendszere a Világnak, s annak, ami velünk történik életünk során.

Sokan hisznek abban, hogy életünk előre megvan írva valahol és szinte alig van szabad akaratunk, mert úgyis az történik majd, ami „meg van írva”.

Ha a karmára gondolunk, akkor természete sen felfedezhetünk egyfajta rendszert, ok-okozati összefüggést az életünkben. Azt is mondják, a karmánkat nem kerülhetjük el, azaz mindenféleképpen meg fogjuk tapasztalni cselekedeteink következményét. Vagy ebben az életünkben, vagy egy következőben. Ha csak ennyit tudnánk a karmáról, akkor joggal feltételezhetnénk, hogy felesleges is erőlködnünk, hiszen úgyis az fog történni, aminek történnie kell… már minden eldőlt a múltban!

Egyrészről ez igaz, másrészről a mai jelen, a holnap múltja! Azaz minden, amit ma teszek, a holnap karmikus tapasztalása lesz. Ezért még ebben az esetben sem dőlhetek hátra ölbe tett kézzel, mondván, úgysem tudok már változtatni a múlton, mert ha azon nem is, a jövőmet éppen ma alkotom a tetteimmel, gondolataimmal. Azonban érdemes nem elfelejteni, hogy a karma, életünk napjainak - amely átlagosan 31000

földi nap – csak főbb mozzanatait határozza meg, azaz, így is marad körülbelül 12000 nap, ahol a szabad akaratunk uralkodik. Ez most egy nagy sarkitás, hiszen nincsen teljes karmikus és szabad akaratos nap, hanem ezek keverednek egymással. Csak a megértés és a példa kedvéért, szemléltetésképpen vetettem fel ebben a formában.

Ez alapján a példa alapján képzelhetnénk azt, hogy legalább minden 3. napon figyeljünk oda sokkal jobban a viselkedésünkre, gondolatainkra, tetteinkre, hogy a jövőnk szebb, problémamentesebb legyen.

Ha az emberiség meghatározó többsége csak ezt tűzné ki célul a 2023-as évre, szinte biztosan sokkal jobb évre számíthatnánk már a nyári hónapoktól, hiszen jóval több szeretettel és boldogsággal teli napja lenne a Világnak. Mivel azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a többség ereje mindig meghatározó, így sose felejtsük el azt, hogy mindaz, ami Világ szinten történik, sajnos a többség energetikája, gondolkodásmódja vonzotta a tapasztalás síkjára.

remt. Mivel a hasonló energia a hasonlót vonzza, ezért a szomorúság egyre több bánatot, a harag egyre több agressziót, az elégedetlenség egyre nagyobb szegénységet fog vonzani… Így nézve már nem is akkora rejtély mi miért történt /történik az elmúlt időszakban. A kérdés csak az, hogy vajon szeretnénk-e változtatni rajta?

Ékes példája annak, hogy nem csak a tettek, a benső gondolatok is számítanak.

Azaz, attól mert valaki mosolyog, de magában átkokat zúdít, az sajnos ugyanolyan karmát te-

Minden változás az egyén szintjén kezdődik el, azaz, első sorban magunknak kell változnunk, hogy a Világban megtapasztalhassuk a változást. Hiszen, ha nyugodtabbak vagyunk, több nyugodt helyzettel találkozunk, ha képesek vagyunk önzetlenül szeretni akkor mi is megtapasztalhatjuk milyen, ha bennünket szeret valaki mindenek felett, illetve minél többet adok másoknak, annál több lesz nekem is…

A Világ valahogy mindig kiegyensúlyozza magát, olyan, mint egy mérleg… csak mivel az Élet örök, így a Lélek is, ezért ez az egyensúly nem egy emberöltőnyi időszakra vonatkozik, hanem folyamatos áramló örvényként vesz körbe minket.

Ha kívánhatok valamit az olvasóknak, az az lenne így 2022 év végén, hogy ne odakint keressék a békét, hanem odabent… a lelkükben. Ha pedig szeretnének egy jobb, békésebb Világot, akkor kezdjenek el odafigyelni érzéseikre, gondolataikra is, és legalább minden harmadik napon mellőzzék a haragot, az elégedetlenséget, a szomorúságot, és teremtsenek boldog pillanatokat maguknak és közvetve az egész Univerzumnak.

www.balazskrisztina.hu www.spiritual-life.hu

Melinda a bölcskei gyógyító

Karácsony közeledtével egyre több olyan érzés lesz rajtunk úrrá, hogy több időt kellene szeretteinkkel, a családunkkal, a gyerekeinkkel, az unokáinkkal, a barátainkkal lenni, megölelni és megmondani nekik, mennyire szeretjük őket.

Ehelyett sokszor bántalmakon rugózunk és megszerkesztett, mintacsaládokról szóló karácsonyi filmeknél csordul ki a könnyünk, sóhajtozunk, megesszük a tábla csokit, amit kaptunk minapjában.

Pedig az, hogy milyen életet teremtünk magunknak, az a mi lehetőségünk, egyben azzal, hogy hogyan tudjuk a problémáinkat úgy kezelni, hogy közben mosolyt csaljunk saját és mások arcára is.

Az ideális élet itt van, ahol mindannyian vagyunk, mert az élet, mint olyan, természetesen nem ideális, de hát azért jöttünk ide a Föld nevű bolygóra, hogy meglássuk, megteremtsük, és megmutassuk magunkat.

Karácsony közeledtével igyekszem azokra fókuszálni, akik megmutatják, hogyan lehet gyönyörű, néha szirupos filmeken is túl, megéreztetni velem azt az érzést, amely felvillanyoz, amely energiát ad, amely bizonyítja, hogy mi teremtjük a valóságunkat.

Pár hónappal ezelőtt egy közös videós beszélgetésben ismerkedtem meg Nagyné Szalai Melindával, a négy gyermekes, vidám, élettől, energiától duzzadó, segítő hivatást választó középkorú nővel, aki aztán ténylegesen megmutatta, és megmutatja életének fordulatai által, hogy hogyan lehet mindezt, az élet mindennapjait úgy élni, hogy példaértékű legyen, hogyan lehet mindezt továbbadni, és belesüppedni a szeretet áramlásába.

Történetét most beszélgetésünk alapján továbbadom, mindenki okulására, és annak elismerésére, hogy az élet minden szegmense miértünk, és a világ jobbá tételéért teremtetett.

Az a beszélgetés, ahol Melindával megismerkedtem, arra sarkalt, hogy megkérjem, találkozzunk a virtuális térben, és mesélje el a történeteit, s bár a történet szinte mesébe illő, és ezért, mint minden mesében, vannak erőteljes lentek és fentek, mi a beszélgetés alatt kacarászva és boldogságban elmerülve örültünk egymásnak, a virtualitás lehetőségének és annak, hogy beszélgetésünk kapcsán mások is tanúi lehetnek majd mindennek.

Kérlek, Melinda mesélj nekünk, mesélj mindarról, ami neked fontos, ami neked jól esik, a saját életedről! Melyek voltak életed azon eseményei, melyek által több lettél, melyek által ajándékot adott neked a sors, még akkor is, ha először nem hitted, hogy ez „AJÁNDÉK”! Hogyan léptél tovább egy-egy nehézségből, hogyan lettél több ezek által?

Bármi történt velem az életem során, mindig magasabbra emelt.

Talán a legelsővel kezdeném, hiszen ott tanultam meg, hogyan kell „viselkedni” bármi számunkra meg nem oldható dolognak tűnő helyzettel, betegséggel, elakadással mert, ha nem megfelelő „konstrukciót” alkalmazunk, akkor nincs fejlődés, hanem visszaesés van. Minden ilyen helyzetnél belesüppedhettem volna a „miért pont én, miért pont most, miért ilyen sanyarú a sorsom”, és egyéb hasonló lehúzó energiákba. De ráébredtem, hogy amikor az élet, a sors, a történések lehúznak, meg kell találom a kilábalás megfelelő módszereit, mert akkor könnyebben kiemelkedhetek a nehézségekből, legyen az bármilyen.

Korán megtanultam, az a belső bizodalom, amely bennem felébredt, alkalmasint lehet előny és hátrány is. Gyermeki létemben a kíváncsiság is felhajtóerő volt – lettlégyen az bármilyen téma –, megkérdeztem: „mi más lehetséges?”.

Aztán amikor eljött a pubertáskor, kaptam pár dolgot, amellyel meg kellett birkóznom. Gyermekkoromban szívbetegséget diagnosztizáltak nálam, s én végre azt éreztem, most majd törődnek velem. Lehetséges, emiatt majd kevesebb házimunkát kell végeznem, nem kell nehezet emelnem, gondoltam. Ha-ha, egyáltalán nem ez történt, hiszen vidéken éltünk, állataink voltak, libák, disznók, őket etetnem, gondoznom kellett ugyanúgy, mintha semmilyen bajom nem lett volna.

Ott megtanultam, hogy mindez SEMMI. Tovább kell lépni. Nem kell sajnálni, sajnáltatni magamat, tovább kell menni. Nem bírod? Dehogynem! Ennyi.

Az új mentalitást ekkor megtanultam. Ha nehézségek érnek, mi lenne, ha mindezt KÖNNYŰNEK ÉREZNÉM?

Mi segíthetne abban, hogy mindezt MOST jónak érezzem?

Min kell változtatnom, vagy mivé kell válnom, hogy mindez még könnyedebb legyen?

Ezek a kérdések beindították a fantáziámat. Gyerekként sok mindent elképzel az ember. Nehéz a vödör? Biztosan jön valaki, aki segít. Kérem, MOST!

Nem tudtam, hogy ez már akkor tudatos reakció volt.

Most már tudom, azt kértem, ITT és MOST kapjak segítséget, s mindezt nem úgy, ahogy a gyerekek „varázsolni” szeretnének, nem azt mondtam, vágytam, hogy „de jó lenne, ha”, hanem valahogy mindig ösztönösen mindent MOST kértem, és akkor meg is adatott.

Ott lett a segítség, ahol kellett, mindig jött olyan ember az életembe, aki továbblendített. Lehet, hogy egy mondatával, lehet, hogy egy kedves gesztusával, lehet azzal, hogy segített megoldani egy matekfeladatot, mindegy volt, hiszen mindegyik előre mozdított. Mindig az volt a lényeg, hogy a helyzet kapcsán mivé válhatok.

Mindig előre tekintettem. Nem hittem azt, hogy mélyen benne vagyok a trutyiban, mert csupán attól, ha elhiszem, bizonyára akkor és ott bepánikolok, és akkor nincs kiút, onnan csak lefelé vezet az út.

Kitűztem azt a CÉLT, hogy ebből ki kell jönni. Eszközöket kerestem, és jöttek a segítők, persze nem egyből, de mindig érkeztek.

Harmincévesen meghalt az anyukám, és harminchat éves voltam, amikor apukám is követte őt. Ők ezt választották.

Ezeket a folyamatokat úgy éltem meg, hogy ők akkor befejezték földi pályafutásukat. Mindig, ha felmerült az életemben valami, ami megoldásra várt és önmagam nem boldogultam, kerestem kívülállókat, akik más szemszögből néztek rá a problémámra Ehhez persze le kellett tennem megrögzött hozzáállásomat és elfogadnom a külső szemlélő látásmódját a továbblépéshez. Elfogadni, kipróbálni, de 100 százalékosan.

Például ahhoz, hogy én a cukorbetegségből meggyógyuljak, rengeteg év kudarcán kellett túllépnem, hiszen se a diéta, se a gyógyszerek nem segítettek. Rosszul voltam tőlük, hánytam, volt olyan, hogy nem tudtam magamról, kiestek dolgok, teljes filmszakadás, nem emlékeztem, hogy valamit megcsináltam-e.

Erre is azt választottam, hogy megkeressem, mi lehet a megoldás, és az, hogy már megtapasztaltam, így már nem szeretnék benne lenni. A szüleimnél azt láttam, hogy betegségük és az ezekkel kapcsolódó sajnálat kapcsán kapták meg azt

a figyelmet, amelyre vágytak. Viszont én a sajnálattal teljesen más kapcsolatban voltam, hisz attól, hogy sajnálnak, nem érzem magamat se jobban, se rosszabbul fizikailag. Amikor eldöntöm, hogy másfajta segítségre van szükségem, mindig ugrom egy szintet, és mindig jön a következő szint.

Nagyon fontos dolgokat említettél. A cukorbetegség nagyon nagy probléma a civilizált országokban. Az, hogy ráláttál, rátaláltál a saját gyógymódodra, s hogy neked ez másképp, de meggyógyult, mert meggyógyítottad magad, ez fantasztikus.

Négy gyönyörű fiúgyermeked van. Férjed tökéletes párod, azt gondolom, hogy a fejlődéshez és a teljes rálátáshoz mindez nélkülözhetetlen. Amikor látom csillogó szemeidet, s azt az életigenlést, amely sugárzik belőled, egy boldog, kiegyensúlyozott, gyönyörű 38 éves nőt látok, akivel sok elképesztő dolog történt eddigi életében. E nem mindennapi történetek súlyát, végtelen méltósággal, tudatosan vitted végig, amely előremutató példa lehet mindenki számára.

Negyedik gyermekünk születése csodálatos és háborítatlan volt. Minden rendben zajlott. az orvosom ugyanúgy látott el, mint az előző háromnál. Hazajöttünk, s én rá egy hétre belázasodtam. Visszamentem az orvosomhoz, kivizsgált, de nem találtak semmilyen extra dolgot. A gyulladás érték elég magas volt, és az orvos azt javasolta, maradjak bent, hogy teljesen kivizsgáljanak, mert nem láttak semmit, ami ezt indokolta volna. Sajnos a férjemen kívül semmilyen támogató közegünk nincs, mert távol élnek tőlünk, ezért bármilyen megoldandó problémánk van, azt nekünk kell kettőnknek megoldanunk. Nagyon kevés ember van, akire számíthatunk, meg nem is lehet folyton másokat segítségre kérni.

A férjem dolgozott és munka mellett a négy gyermek ellátására már nem lett volna ereje,

ezért hazamentem, az orvos úgy bocsájtott el, hogy másnap feltétlen hívjam fel, ha lázas lennék, mert akkor azonnal vissza kell mennem.

Másnap el is múlt a lázam, de a következő hét maga volt a pokol. Iszonyatosan erős fájdalmaim voltak, és olyan erős derékfájásom, amelyet még sosem tapasztaltam. Jógáztam, masszíroztam saját magam, de már annyira nagy volt a fájdalmam, hogy a háziorvost is kihívtuk, mert a rendelőig sem bírtam elmenni. Valamilyen krémet írt fel, de az semmit nem használt, és egyre jobban vizesedett a lábam is. Nem tudtam éjszaka szoptatni,

Két altatóorvos dolgozott rajtam 24 órán át, míg megérkezett a szakorvos, be is sárgultam. A férjem bejött hozzám és mondtam neki, hogy imádkozzon értem, mert életveszélyes állapotban vagyok. Ő a közösségi oldalon lévő csoportomba egyből be is írta, hogy életveszélyben vagyok, tudta, hogy vannak ott olyan segítőim, akik tudnak hozzám mentálisan is csatlakozni. Tudta, ha én azt mondom, hogy baj van, akkor tényleg baj van.

Csináltak egy laporoszkópiás műtétet, hogy mi okozhatja a gyulladást, de akkor már újra kellett éleszteni engem a műtőasztalon.

Hogy éltem meg ezt „Bentről”?

Teljesen másképp láttam. Teljesen más dimenzióban voltam. Szokták mesélni, akik már jártak ott, hogy aki klinikai halál állapotába kerül, vagyis rövid időre meghal, esélyt kap, hogy végigmenjen azokon az utakon, ahol még nem járt. Elmehessen azokra a földrészekre, ahol még nem volt, megtapasztaljon olyan dolgokat, amelyeket addig még nem tapasztalt, pedig szerette volna.

napközben alig tudtam magamról. A nagyobbak odahozták a picurt, hogy meg tudjam szoptatni, s a férjem is igyekezett hazaérni a munkából korán, de én egyre rosszabbul éreztem magam. Végül július 11-én este, amikor már lefeküdtek a gyerekek, próbáltam bemenni a szobába, hogy befészkeljem magam – ez idő alatt ülve aludtam –, de azt éreztem, nem kapok levegőt.

Mivel jógaoktató is vagyok, ezért légzéstechnikai gyakorlatokkal próbálkoztam, annyira még magamnál voltam, kikecmeregtem a nappaliba, és szóltam a férjemnek, hogy most már orvost vagy mentőt kell hívni.

Az ügyeletes doktornő azt mondta, hogy pakoljak össze, erre én megkérdeztem, hogy milyen indokkal?! Hiszen másnap van a második kisfiam születésnapja, tehát, én nem megyek úgy be a kórházba, csak úgy… A doktornő azt válaszolta, hogy akkor a reggelt nem élem meg, olyan állapotban vagyok.

Bevitt a mentő, gondoltam, egy kis oxigén és pikk-pakk otthon is vagyok. Onnantól kezdve, viszont alig emlékszem valamire.

Ilyen volt nálam is. Ugrándoztam földrészekre, ahol még nem jártam. Tapasztaltam dolgokat, azonban azt éreztem, a lelkem már le akarja zárni

ezt a földi létet. Ezt nem éltem meg rosszul, sőt, abszolút jó érzés volt, jó sok mindent átéltem, találkozhattam olyan személyekkel, akikkel nem tudtam volna e valós dimenzióban, ez így nekem tökéletes volt. Az újraélesztést se éreztem fizikálisan, utána már fel sem ébredtem, kómába estem.

A testemet gépek tartották életben, viszont láttam mi történik. Láttam, ahogy nagyon sok orvos konzultál az intenzív osztályon a testem felett és nem értettem, hogy miért vannak kétségbeesve. Még itt vagyok. Mindennap jött a férjem és ő is el volt keseredve, én nem értettem ennek se az okát, vajon ő miért is van elkeseredve?

Aztán azt hallottam az egyik orvosról, hogy le kellene állítani a gépeket, mert nincs semmi esély, na, akkor megdühödtem, s akkor megint történt valami.

Egy másik helyre kerültem át. Egy olyan helyre, ahol azt éreztem, ez itt a béke, itt lenyugodtam, és azt mondtam, innen soha nem szeretnék elmenni, itt annyira jó. Akkor megérkeztek a segítők, akiket a férjem küldött. Felismertem mindet és azt mondtam nekik, hogy menjenek vissza, mert, ha lejár az idejük, ők is ottmaradnak, de volt egy segítő, aki nem ment el, hiába noszogattam. Ő azt mondta: Melinda, te tényleg ilyen önző vagy? Erre azt válaszoltam, hogy igen, az életben egyszer, most tényleg önző akarok lenni. Rendben –mondta –, akkor mutatok neked valamit.

S azt mutatta meg, amint a férjem otthon a négy gyereket fürdeti, és óriási káosz van. Ekkor azt mondtam: Jó, akkor visszajövök…

Elképesztő! Mi volt az érzésed, amikor döntöttél?

Megtapasztaltam, hogy szükség van rám, hiszen addig csak azt éreztem, hogy vagyok, mindig segítek másokon, de úgy egyébként nincs szükség rám. Itt ebben a helyzetben teljesen megéreztem, hogy igenis szükség van rám! Muszáj visszajönnöm, hiszen, ha ott maradok, nem csak engem veszítenek el, hanem abban a férjem is tönkremegy. Nem akartam, hogy tönkremenjen, és az élete erről szóljon, nem azért született, hogy a saját fejlődését ne élhesse meg.

Ok, elhatároztam, hogy visszajövök, de ez nagyon kemény munka volt, szó szerint. Visszamentem a testem fölé és az agyamba bemásztam, és az agyamban kellett újraindítanom a mechanizmusokat, újraindítanom a „gépezetet”. Akár egy kocsit, de ugyanakkor olyan volt, mintha a csomagtartóból akarnám elindítani az autót, nem a kormányt fogva.

Amikor az ápolók beszéltek hozzám vagy tisztába tettek, határozott mondatokat mondtak, s ezért nagyon hálás vagyok. Azt mondták, hogy: Melinda, fogja meg EZT! Amikor negyedszer mondta, már meg tudtam fogni. Akkor nem nyúlt magától a kezem, ahogy manapság. Fejtől kézujjig ment először az információ. Többször gyakoroltatták velem. Hozták az ételt és felszólítottak, hogy egyek. Az ételnek borzasztó íze volt, és az ápoló tudta, hogy ki akarom köpni, mondta nekem: Nem köpi ki, lenyeli! Lenyeltem. Falatonként jött vissza, és etetett.

Jött a férjem, hozott illóolajokat. Azt érezte, arra van szükségem. Levendulamániás vagyok. Itthon legalább 70 tő Levendulám van. A férjem hozott Levendula olajat, rácsepegtette egy kis párnára, és az orrom alá tette. Akkor még nem teljesen volt tiszta az elmém, oxigént kaptam, de azt éreztem, hogy kapok valamit, ami nekem jó. Valami pluszt, ami túlvisz ezen. Aztán azt mondták az ápolók, hogy levesznek az oxigénről, és az mekkora öröm. De hiányzott a Levendula. Jött be a férjem, örült, hogy le vagyok kapcsolva az oxigénről, de én a Levendulát hiányoltam és szomorú voltam, sajnos ezt nem tudtam kifejezni. Ő az orrom alá dugta az illatot, fellélegeztem, hogy ez az! Kérdezte, emlékszem, mi ez? Ráztam a fejem, ő mondta, hiszen ez a kedvenc illatod!

Így apró lépésekben kezdtem összerakni a részeimet, hogy elkezdjenek dolgozni. Ehhez rengeteg agymunka kellett. Természetesen ott voltak segítségül a szakápolók, és nagyon türelmesek voltak. A humor volt még, ami átsegített sok mindenen. Például beindítani a lábamban a vérkeringést meg, hogy az izmok újra elkezdjenek dolgozni. Én, mint jógaoktató, ebben a helyzetben nem ismertem fel azt a két kifejezést, hogy spicc-pipa, amelyet a lábaimmal végeznem kellett volna. Hiába mondtam a lábamnak, rá kellett segítenie a gyógytornásznak, megmutatni a lábamnak, hogy mi is az, hogy az információ eljusson az agyamig. Apró lépésekben össze kellett rakni, hogy tudok felülni, ülve maradni, felállni. Hú, az micsoda öröm volt!

Mindezek mellett még mindig magas volt a gyulladásom, tehát vizsgálatokra kellett járnom. Végül úgy döntöttek, újra megműtenek, mert hiába csináltak mindenféle vizsgálatot, nem derült ki. Viszont férjemmel közölték, hogy nem mernek altatni, hisz az előző altatásból nem ébredtem fel, és nagy a veszélye annak, hogy nem ébredek fel. Aztán mégis elaltattak. Felnyitottak és darabokban volt a méhem.

Nagyon csodálatos a test. Hiszen felébredtem a kómából. Újrakezdtem mindent tanulni, és közben bennem a méhem rothadásnak indult. Mindezek mellett a test élni akart, az agyban más folyamat zajlott. S ez még nem volt minden, szétdurrantották a vénámat, húsevő baktérium támadta meg a testem, egy arab orvos tisztította ki a sebeimet, de nem számított semmi, mert tudtam, van megoldás. Mikor már lekerültem az

intenzív osztályról, mindent újra kellett tanulnom, integrálnom, s ez egy jó folyamat volt. Nekem az volt a célom, hogy augusztus 12-én kijöjjek a kórházból.

Július 12-én kerültem be, de én a házassági évfordulónkon itthon akartam lenni. Ezért kértem mindenféle fenti segítséget, hogy a reggeli vérvételnél a gyulladási érték mindig egyre kisebb legyen. Mondtam az orvosnak, hogy augusztus 12-én van a házassági évfordulóm, akkor én haza akarok menni. A meditáció sikeres volt, az érték jó lett, haza is engedtek, igaz, az agyam még akkor nem működött annyira, és a tényleges ünnep egy nappal később volt, de 12én hazajöttem.

Amikor hazajöttem túl sokra nem voltam képes. Botokkal közlekedtem, és egy pohár víz elfogyasztása is problémás volt. Az ágyban egyik oldalról a másikra fordulni fél órás munka volt. Nekem potyogtak a könnyeim a fájdalomtól és a dühtől. Ami ma már természetes, akkor nagy fájdalommal járt. Meg kellett tanítani az izmaimat, hogy hogyan működjenek, mit csináljanak. Kap-

tam gyógytornász segítséget. Ez mind folyamat volt. Mindig kaptam segítséget, akik engem tudtak támogatni.

Sosem volt kétségem afelől, hogyha visszatérek, túlélek, az sem volt kétséges, hogy nem le-

szek mozgásomban, értelmemben korlátozott, tudtam, mindenre képes leszek, és azt is, hogy példa lehetek a gyerekeimnek abban, hogy bármi is legyen, jó hozzáállással mindenből ki lehet jönni. A hozzáállás átsegíthet minden nehézségen. Mindenkinek más a bevállalt feladata, amit azért vállalt, hogy megfejlődje. Az én történetem egyrészt a négy gyerekemnek lehet példa, de ugyanakkor minél többen meghallgatják, erőt adhat abban, hogy túl tudjanak lépni a nehézségeiken.

Ez vált életcélommá, az, hogy megtanítsam az embereknek, hogy értékesek így, ahogy vannak, ebben az emberi formában. Hogy nem vagyunk korlátozottak, és bármire képesek vagyunk. Belőlem nem lehet már szupermodell, ez a korlátom, de semmi más nincs korlátozva, hiszen minden lehetséges, amit az emberi tudat elképzel.

Hú, ez fantasztikus volt! Köszönöm ezt a felemelő, erőt adó beszélgetést!

Melinda weboldala: www.mintaelet.hu

(„Egy szeretettel teli gondolat mérhetetlenül nagyobb erővel rendelkezik,mint egy negatív. Ha nem így volna, nem lennének túlélők ezen a bolygón.”

David

R. Hawkins

Egész életedet a szeretet útján járod

– töltsük meg a világot szeretetcsillámokkal!

Advent, áldott ünnep, mézeskalács, bejgli, fenyőillat és megannyi szó, ami az ünnephez kapcsolódik. Szeretetünnep!

A világ változik és a szokásaink is lassan átalakulnak. Felgyorsult minden és legtöbbször már a karácsony sem arról szól, amiről szólnia kellene.

Emlékszem amikor még a nagyszüleim éltek, minden alkalommal csengettyűszó jelezte, hogy a Jézuska meghozta az ajándékokat. Együtt énekeltük a Mennyből az angyalt. Később, ahogy felnőttem és változott a világ, változtak a szokások is. Amikor a fiam kicsi volt, valóra váltottam azt az álmom, hogy hatalmas nagy karácsonyfánk le-

gyen, de persze mindenkinek azt mondtam, hogy a fiam miatt van ez így. Akkortájt olyan lakásban éltünk, ahol meg is tehettem, hogy 3,5 méter magas legyen a fa. Létrára másztam, úgy díszítettem. Imádtam, csodálatos volt. Talán emiatt is alakult úgy, hogy a fiam is mindig szerette, ha a karácsonyfa bizony hatalmas. Ezt a jó szokásun-

kat meg is tartottuk, de a panelban azért ezt már nehezebb volt kivitelezni. Jobban mondva az összekötött fát felvinni és feldíszíteni még csakcsak könnyű dolog, de amikor az ünnep végén le kell vinni, az már kevésbé tartozott a kedvenc tevékenységeink közé. Talán más is így van ezzel.

A karácsonyfa az ünnep része, az illata, a fényei mindig is varázslatosak, olyan hangulatot teremtenek, ami különössé teszi az ünnepet.

A legfontosabb mégis az lenne, hogy a lelkünk fénye tegye fényesebbé az ünnepet, a másik ember szeretete változtassa szikrázóvá, tündöklővé azt.

Mi lenne, ha semmi mást nem tennénk, csak felkészülnénk az Adventi időszakban az ünnepre?

Mi lenne, ha nem az ajándékokat keresnénk, amit talán soha nem vennénk meg a másik embernek, hanem azt az értékes időt várnánk, amit együtt tudunk tölteni?

Mi lenne, ha ezt az ünnepet és az év maradék pár napját is semmi mással, csak szeretetcsillámokkal töltenénk meg?

Te vagy az a személy, aki segíthet abban, hogy megállítsd a rohanást, és a lelassulásban megtaláld a szépséget.

Ha azt hiszed, van 100%-os boldogság, akkor most szólok, hogy nem lehet mindig minden tökéletes, pontosabban lehetne, de akkor neked is tökéletesnek kellene lenned.

Így most arra kérlek, hogy ebben a tökéletesen tökéletlen világodban vedd észre, azt a sok csodát, ami jelen van.

Nézd az emberek mosolyát, és oszd meg velük a mosolyodat, nézd az emberek nehézségeit, és adj hálát, hogy neked nincs ennyi terhed.

Nyisd meg a szíved, és gyakorold, az elfogadást, a türelmet és szeress nagyon, feltételek nélkül.

Gondolkodj el azon, hogy azoknak, akiket igazán szeretsz, hogyan adhatnál többet az idődből, a szeretetedből.

Attól még, hogy valaki nem úgy szeret, ahogyan azt várod, szerethet szíve minden szeretetével.

Mi lenne, ha csak lelassulnánk és lenne időnk egymás szemébe nézni és beszélgetni, elmondani, hogy milyen hálásak vagyunk egymásért és az együtt töltött időért?

Mi lenne, ha félretennénk úgy kb. egy életre, minden haragot, hisztit, konfliktust, és csak megtanulnánk értékelni azt, hogy itt lehetünk ebben a létidőben együtt?

Mi lenne, ha csak arról szólna az életünk, amiért idejöttünk, hogy megtanuljunk jobb emberré válni?

Mi lenne, ha csak annyira vissza tudnánk emlékezni, hogy amikor megszülettünk, mennyire nagyon, és feltételek nélkül tudtunk szeretni?

Mi lenne, ha a sérelmeinket hagynánk, hogy a téli jeges szél elfújja, olyan messzire, hogy sose találjuk meg őket?

Mi lenne, ha egyszerűen megtanulnánk mindenben a szépséget látni?

Mi lenne, ha megtanulnánk megérteni a másik emberek nézőpontját?

Egy fontos dologról sosem feledkezhetsz meg, nem tudod meddig vagy itt, nem tudod meddig mondhatod el bárkinek azt, hogy mit jelent neked.

Tanulj meg feltételek nélkül szeretni!

Gyakorold azt, hogy minél többször ki tudd mondani, szeretlek!

Sose szégyelld kimondani, kimutatni az érzéseidet, mert ez nem csak a másik embernek esik jól, hanem téged is emel.

Akik nem szoktak ehhez hozzá, azoknak talán az elején soknak tűnik majd, de a szívek megnyílnak és ölelkeznek, mert kimondva és kimondatlanul mindannyian erre vágyunk!

Kimondva-kimondatlanul mindenki csakis arra vágyik, hogy szeressék! Az önszereteted lángja is kell ahhoz, hogy szeretni tudj!

Az én ajándékom neked ez a szeretetcsomag, amit a szívem, lelkem szeretetóceánjából írtam, rajzold a világot olyannak te is, amilyennek szeretnéd, szíveddel-lelkeddel.

Add tovább a szeretetet, figyeld, hogyan nyílnak meg a szívek, lásd az örömkönnyeket a másik ember szemében.

Cselekedj! Add tovább, tőled is jobbá válik majd a világ! Töltsük meg a világot szeretetcsillámokkal!

Mik a legcsodálatosabb ajándékok az év minden napján?

- szeretni - figyelmet adni - tisztelni a másik embert és önmagad - türelmesnek lenni - elfogadónak lenni - önzetlennek lenni - kedvesnek lenni - szívességet tenni valakinek - hálát adni - megköszönni mindent

Az emberek nem arra fognak emlékezni, hogy kócos volt -e a hajad, vagy tökéletes volt-e a sminked, hanem arra, hogy milyen nyomot hagytál a lelkükben.

Adj olyan pillanatokat, perceket, órákat, napokat másoknak, amik megérintik a másik ember lelkét!

Lehet, hogy most sóhajtasz egyet és arra gondolsz, hogy ejjj, ez nem is olyan könnyű, de talán megcselekvésre méltó nehézség!

Adj tovább az év 365 napján valakinek egy csillámot a szeretetedből, hogy ne csupán karácsonykor legyen fényes a világ, hanem minden pillanatban!

Arra kérlek, oszd meg ezt másokkal is, akiknek adnál ebből, és tedd hozzá a tiédet is.

Áradjon a szeretet!

Akik közel állnak a szívedhez, azokat hívd fel, küldj nekik üzenetet, egy mosolyt, bármit, csak éppen azért, hogy tudják, gondoltál rájuk.

Töltsük meg a világot a szeretet csillámaival! Tarts velem!

Engedd meg, hogy köszönetet mondjak ma neked, aki olvasol, aki bízik bennem, aki mellettem áll, ha szükségem van rá, amikor szükségem van rá, aki tanít, aki olyannak szeret, amilyen vagyok!

Szeretettel teljes ünnepet kívánok az életed minden egyes napjára!

Mutass példát, vidd a lámpást, és hagyd, hogy kövessenek a szeretet útján!

„Gondolkodj el azon, hogy azoknak, akiket igazán szeretsz, hogyan adhatnál többet az idődből, a szeretetedből.”

Mesterkurzus - Lengyel Sándor interjú

November végén lélekben már a karácsonyra készülünk, fa díszítésen, ünnepi menün, szervezésen gondolkodunk. Mi, a 2022-es Mesterkurzus végzősei még az előző 10 hónap bűvöletében, a kapcsolódások gyűrűjében tartózkodunk. Majd egy év telt el azóta, hogy beléptem egy másik világba, egy tudattalanra építő, tudatos világba.

Rögtön az első alkalommal, 2022. februárjában készítettem egy riportot Lengyel Sándorral, az EOS alapítójával, amikor épphogy elkezdtük a Karizmatikus vezető címet viselő Mesterkurzust. Még fogalmam sem volt, mire számítsak, miről szól majd az év, és mit hoz az életembe. Bár az elmélet nagy része még mindig homályos ködbe vész, az életem nagyon nagy mértékben megváltozott, éppúgy, ahogy lelkem is ezernyi élménnyel gazdagodott. Én beteljesedő párkapcsolatot, növekvő üzleti eredményeket, és bepontosodó rendszer szemléletet építettem fel ezen tíz hónap során. Sándort pedig arról kérdezem, ő hogyan élte meg a Mesterkurzus 10 hónapját, és ő milyen élményeket, tapasztalatokat szerzett velünk, általunk.

Mit éltél át ez alatt a 10 hónap alatt, amíg 2 Mesterkurzus csoportot is vezettél?

Mindegyik mesterkurzusra nagyon készülök, ám erre még jobban készültem. Ez az év annyiban különbözött az előzőektől, hogy sokkal pontosabb tematikája volt. Ez számomra egyfajta új irány. Bár nem tudtam mindent megvalósítani, amit szerettem volna, mert sokkal több házi feladatot, otthon végezhető dolgot akartam adni. Viszont a mesterkurzus melletti egyéb dolgok annyira elfoglaltak, hogy vissza kellett vegyek a tempóból.

Közös reggelikben, ebédekben, éjszakába nyúló táncos estékben, hajnalig folytatódó beszélgetésekben, őrületes születésnapokban, és erős egymásra figyelésben volt részünk minden alkalommal. Barátságok, szerelmek szövődtek, vállalkozások, üzletek szűntek meg, alakultak át, vagy születtek meg.

A kurzus idején nagyon jó csapat alakult ki mindkét csoportban, ahol a résztvevők messze felülmúlták azt a tervet, amit el akartam érni, még úgy is, hogy a házi feladatok elmaradtak.

Első tapogatózó mozdulatainktól odáig jutottunk, hogy már színi előadásokban szerepeltünk, és fantasztikus tánc kreációkat alkottunk az EOS színpadán. Én, aki mozdulni is alig bírtam a kezdetekkor, egyszercsak azt érzékeltem, hogy táncolok.

Számomra ez az év egy nagyon érdekes és nagy élmény. Azt láttam mindkét idei csoportban, hogy egyénileg is nagyon sokan meglépték azokat a határokat, amelyeket évek óta nem tudtak. Úgyhogy én teljesen elégedett vagyok. Inspiráló volt mind az A, mind a B csoport, és nagyon sok tervben megerősödtem, amelyeket meg kívánok valósítani a jövőben. Tehát én rengeteget kaptam ettől.

Született-e karizmatikus vezető, vagy még inkább: hány karizmatikus vezető született itt a tíz hónap során?

Úgy gondolom, hogy eleve érkeztek ebben az évben is olyan emberek, akik karizmatikusak voltak így vagy úgy, és néhány emberben megszületett ez a képesség, vagy ennek a képességnek egy része, ami majd elindul és növekedni fog.

Milyen a karizmatikus vezető?

A karizmatikussághoz kell egy bizonyos életkor is, ezért most úgy látom, hogy ez egy hoszszabb folyamat lesz mindenkiben. Ha egy 18 éves ember karizmatikus vezető szeretne lenni, az mások számára még megkérdőjelezhető lehet, hiszen mögé oda kell tenni egy életet, annak minden megélt élettapasztalatával. Bizonyos szavak – még akkor is, ha igazak, és telitalálatok - egy 20 éves szájából nem úgy hatnak a közönségre, mint ahogy egy 30 vagy egy 40 éves szájából történik.

A lényeg egyébként nem a korban van, hanem abban, hogy mennyit ért el az életben az az ember, aki vezetőként kíván funkcionálni. A képesség csírája már el van vetve a résztvevőkben, bár még rengeteget kell dolgozni azon, hogy ezek a csírák kihajtsanak, felnövekedjenek, és a cselekedetek kibújjanak az emberekből.

Álmokat, terveket láttam életre kelni a színpadon. Fiatal felnőttek, és érettebbek egyaránt felvitték megvalósítani kívánt álmaikat, és fejezték ki azt a mozgás által, érthetően, lélek mélyére hatolóan. Hónapról hónapra látható volt, ahogyan közelednek álmaik valóra váltása, céljaik beteljesítése felé.

A karizmatikussághoz mindig kell a megfelelő cél, és kell a megfelelő tevékenység. Ha ezek közül bármelyik elmarad, akkor legyen bármilyen karizmatikus képességű vezető is az illető, és csak otthon ül, a kutya nem mondja meg róla, hogy valaha is karizmatikus lesz.

Nagyon sok embernél hiányzik még az, hogy megtalálja, mi a konkrét célja, és mit kell ahhoz tennie, hogy oda elérkezzen. Ha már megtalálta valaki, és elindul az úton, akkor fogja tapasztalni azt, hogy másképpen tud haladni, jobban fognak hinni neki, el tudja magyarázni a dolgokat, és megkap olyanokat is, amelyeket bár nem említett, mégis megjelent benne érzés szinten. Ezek az eredmények fogják visszaigazolni azt, hogy megkapta a Mesterkurzuson mindazt, amely a karizmatikus vezetőt jellemzi, és a résztvevők által vágyott sikerek eléréséhez szükséges.

Azt említetted, hogy sokkal magasabbra szárnyal a csoport, mint ahogy gondoltad. Hogyan tovább, most, hogy elvetetted a magokat?

Két dologra fogok koncentrálni a következő évben. Az egyik az pontosan ez, hogy azoknak, akik maradnak, és folytatják, azoknak a karizmatikus vezetőséghez hozzárakjak úgy, hogy több

teret adjak a gyakorlásra. Egyrészt azért, mert valakinek nem olyan az életszituációja, hogy elegendő mértékben tudjon gyakorolni, és erre, ilyen formában a szemináriumon van lehetőség, ezért kap olyan feladatokat, amelyekben ez a képessége erősödik. Másrészt az a feladat, hogy meggyorsítsuk ennek a képességnek a növekedését, tehát megéljük annak utóéletét és utóhatásait.

Amire inspirált a csapat még nyáron, és azóta folyamatosan megerősített benne minden egyes modulban ősszel, az pedig az, hogy sokkal nagyobbat léptünk ebben az évben, mint amekkorát fejlődtünk tavalyról idénre.

Ezért 2023-ban elindítjuk a Szerencsés oroszlán szemináriumot, ami inkább művészi név, mint konkrétum - ahogy a karizmatikus vezető volt.

Mit jelent a Szerencsés oroszlán?

A jövő évi program a szerencsés kimeneteleket célozza meg. Azzal az alapfeltétellel, hogy a szerencsét nem véletlenszerűségnek tartom, hanem egy előidézhető folyamatot akarok bemutatni, amivel a résztvevők megértik, hogy a „szerencse” létrehozása igenis lehetséges.

Hónapról hónapra érzékeltem, hogy amit eltáncoltam az EOS színpadon, az – valamilyen formában az életemben is megjelent. Egyre nagyobb felelősséget éreztem hát önmagamért, és mindazért, amit alkalmanként létrehozok - mozgással, érzéssel, lélekkel. Ezért megértem, hogy még ha furának is tűnik első hallásra mindaz, amit szerencsének gondolunk, valóban létrehozható.

Ez azért lesz nagyon nagy lépés, mert ennek a megértése kifejezetten nehéz. Emlékszem, amikor ezeket gyakoroltam, nekem sem tudta igazán megmutatni senki, csak láttam egy-egy ilyen esetet, és azon kísérleteztem, hogyan lehet az eseményt létrehozni. Nagyon hosszú kínlódás során jutottam el a folyamatban odáig, hogy bár hittem benne, és mégsem tapasztaltam a kézzelfogható eredményeket, mégis elérkezzek a megvalósuló végeredményhez.

Van egy évem arra, hogy ezt megmutassam a résztvevőknek, megértsék és reprodukálni tudjanak olyat is, ami számukra jelenleg még elképzelhetetlen és hihetetlen.

Úgy érted, hogy olyan eseményeket akarsz kreálni, amelyek szerencsének minősülnek majd az életükben?

Igen, így van, és ebben két dolog is megjelenik. Az, hogy mások szemében szerencsének minősülnek egyes események, ez egy hétköznapi dolog.

Miképpen épül fel a szerencse?

Például ha valaki elkerül a családtól vagy a baráti körtől egy évre, és visszajön gazdagon, akkor azt mondják, hogy mekkora szerencséd van, jó helyre mentél, jókor voltál valahol. Ő meg egy évet keményen végig dolgozott, tehát szó sincs szerencséről, hanem kőkeményen munkáról. A többiek viszont nem voltak ez idő alatt vele, ezért nem látták, hogy miket kellett végigcsináljon.

A 2023. évi Szerencsés oroszlán Mesterkurzuson viszont arról van szó, hogy ők maguk sem fogják látni, hogy mi mindent kell megcsinálni ahhoz, hogy a “szerencse” beköszöntsön hozzájuk, és így is megkapják azt, amire szükségük van.

Tehát nem csak mások felé mutatnak gyorsabb fejlődést, mint amit a többiek képesek felfogni, hanem saját maguk számára is ugrásszerű fejlődések jönnek létre ebben a folyamatban.

Már idén is megtapasztaltam, milyen óriási változások történnek három-négy hét alatt is. Nem tudjuk, miképpen, nem értjük, hogyan, mégis, ha nyitottak vagyunk arra, amit a világ kínál számunkra, akkor csodás megtapasztalások érkeznek.

Akik régóta idejárnak, azok közül mindenkinek van egy személyes története arra, hogy na, ezt már nem hiszem el, hogy ez megtörtént velem. És ez nem lehet véletlen, mert tegnap beszéltünk róla, ma meg megtörtént, holott tegnap még teljesen reménytelen volt.

Arról fog szólni a jövő évünk, hogy ez ne egy – véletlennek tűnő - eset legyen, hanem sok, és akár tervezhető. Tehát a résztvevőkben megfogalmazódik egy olyan konkrétum, amiben ez a szerencsés eset meg kell történjen.

Ha azt nézzük, hogy ebben az évben mennyi minden történt, akkor idén is szükség volt vagy húsz csodára, hogy tovább jusson a vállalkozásom és egyben a személyes életem.

A legelején mindenki úgy állt hozzá, hogy ez egy egyszerű dolog, aztán szépen lassan mindenki számára világossá vált, hogy ez egy lehetetlen dolog, és ebben csak a csoda segít. És

minden esetben történt valamilyen csoda, amivel továbbléptünk. Persze kellett a kétkezi munka is, mert ne felejtsük el, hogy az is szükséges a megvalósuláshoz.

Van-e valami konkrétum most a fejedben, hogy hova akarsz eljutni 2023 végére az új csapattal, vagy az mindig menet közben fogalmazódik meg?

Azért nem tudok konkrétumot mondani, mert közel száz embert várok. És száz embernél nem lehet konkrétumokról beszélni, mert mindenkinek más lesz a saját konkrétuma. Az biztos, hogy a konkrétumoktól kicsit visszább lépünk, de még mindig két lábbal a talajon állunk. Biztos, hogy az anyagi helyzet, és az egzisztenciális körülmények mindenkinél számítani fognak, tehát célként megjelennek. A párkapcsolat is száz százalék, hogy a legtöbb embernél nagyon fontos lesz. Számomra téma szerint teljesen mindegy, mert ugyanonnan indulunk, és mindenki meg tudja kapni az eredményeit.

Közös séták, kirándulások, ebéd főzések, tóban úszkálások, energia gyakorlatok, kapcsolódások tarkították ezt az évet is. A központban lévő kutyákat etettük, macskákat simogattunk,

tyúkokkal keltünk, és eközben egyre erősebb szálak szövődtek közöttünk. Történetek, amelyek a sajátunkkal kapcsolódtak, ember-életek, amelyek keresztezték az utunkat.

Az is biztos, hogy szeretnék a közösségben nagyobb lépést lépni, tehát a mesterkurzus közösséget jobban megerősíteni, és nemcsak azokkal, akik itt lesznek jövőre, hanem azokkal, akik valaha is itt voltak.

Olyan ez a hely, mint egy incubator-ház, ahova mindenki bedobja a saját dolgait, és itt felnevelődik valami, amit egyedül egy ember nem tudna megvalósítani.

Ahogy mondtad, ebben az évben azt láttad, hogy magasabbra jutott a csapat, mint amit terveztél. Miben látod azt, hogy magasabb szinten van a csoport?

Az elsődleges jel a megértés. Az, ahogyan az elméletet megértik, és amilyen bonyolult dolgokat képesek most átlátni az emberek. Vagy éppen az, hogy milyen erősen nem értik, hogy miképpen nem értették ezt a résztvevők ezelőtt két éve. Ez mostanra már természetes nekik, és amikor érkezik egy új ember, már nem emlékeznek, hogy

valaha nekik sem volt gőzük sem erről, és csodálkoznak, hogy mit nem ért az új ember ezen.

Ez egy olyan jel, ami azt mutatja, hogy emelkedett az egész színvonal, tehát az életben soha többet nem fordul az elő, hogy ez alatt a szint alatt gondolkozzanak bármiben.

Ha álmodsz egy nagyot, akkor hol látod a csapatot a 2023. évi kurzus végén?

Az egyik célom, hogy a közösségek, mint kollektíva emelkedjenek meg, ne csak egy-egy ember. Nyilván ez egyegy ember emelkedéséből fog adódni, akihez a többiek majd hozzá zárkóznak.

Egy-egy ember kiemelkedése azért fontos, mert már többekben látszik az, hogy megértette olyan szinten ezt a fajta működést, hogy akár trénerként vagy tréner segédként már tudna dolgozni az EU-s oktatásokban.

Jövő évben tervezem, hogy kipróbálják a szárnyaikat ezek az emberek, így ez még messzebb-

re húzza majd az egész csapatot. Ezáltal sokkal jobban megemeljük az alapszintet, és azok, akik újonnan be fognak majd kerülni 2024-ben, 2025ben, már nem is fogják érteni a hat évvel ezelőtti

videók kérdéseit, mert már annyira természetes lesz számukra.

Nagyon szépen megfogalmaztad, hogy mit kívánsz elérni a csapattal. Nagyon sok sikert, és sok-sok szerencsés résztvevőt kívánok hozzá!

A nagy átverés 2.

Az előző részben, egy nagyon fontos határmezsgyén jártunk, a harmadik energia központunkban, ami a látásunkért is felelős. Említettem, hogy az emberiség nagy része itt van megrekedve mentálisan és az érzelmek szintjén, az önzés racionális világában. És bár kapjuk a jelzéseket a belső irányítónktól, a magasabb szintjeinkről megérzések, álmok, spontán regressziók, hirtelen megvilágosodást idéző felvillanások formájában, a megszokásaink, rögzüléseink és leginkább a félel-

De nagyon meglepnélek, ha azt állítanám, hogy sem az érzelmek, sem a gondolatok nem a mieink, nem a mi agyunkban születnek meg?

Rezgések, információk a nagy közös mezőből, ahonnan azt az információt hívjuk be, ami épp foglalkoztat bennünket és olyan mélységben, amennyire mi elmélyültek vagyunk a témában.

meink az újtól, a változástól, az ismeretlentől, ásott mederben tartanak bennünket.

Mondanám talán nem is véletlenül, mivel az életben minden okkal történik, vagy nem történik meg, bármennyire is vágyunk rá. Említettem, hogy az első központunk az ösztönöké, a második az érzelmeké, a harmadik pedig a mentális, a gondolati központ szerepét tölti be. És innen a személyiségünk számára nehéz továbblépni.

A ma 80 esztendős Rupert Sheldrake angol biokémikus és író - aki az akadémikus végzettségén túl komoly spirituális tanulmányokat folytatott Indiában is - morfikus mezőnek nevezi, a fajok közös tudatmezejét morfogenetikus mezőnek, ami sok mindenre magyarázatot adhat. Bár a mai akadémikus tudósok a kutatási eredményeit még nem fogadják el és áltudománynak bélyegzik.

Talán, mert fenekestől fordítaná fel és megingatná a megszokott igazságaikat, de adjunk nekik időt.

Az Akasha krónika is valószínűleg csak feltételezés a számukra.

Albert Einsteintől származik a gondolat, miszerint, ha elakadt a gondolatmenetében, lefeküdt aludni és reggelre legtöbbször megjött a megoldás.

Én az alkotóművészek világából hoznék példát, akik alkotás közben megszűnnek önmaguk lenni, mint személyiségek, befelé figyelnek és láthatóvá, kézzel foghatóvá, hallhatóvá teszik mindazt, amit merítettek.

Az egyik zenész fiam - ketten vannak és együtt alkotnak - egy alkalommal egy szál gitárral mutatott egy új témát, ami megragadó volt, s mikor ezt kimondtam azt válaszolta:

- hát még ha az egészet hallanád, mint én a fejemben, az összes hangszert, a vokált… csak nem tudom úgy visszaadni, megszólaltatni, ahogy hallom.

És én visszakérdeztem:

-Azt gondolod, hogy ez a te fejedben született meg?

-Miért, hát nem?

-Nem. Te alkalmassá tetted magad, hogy halld és hallhatóvá tedd, amit hallasz, ez a te zsenid, én így gondolom.

Láthatóan megdöbbent és mélyen elgondolkodott a spontán és átgondolatlan mondatomon, de szerencsére nem szegtem vele a kedvét, mert azóta is alkotnak töretlenül.

Csak a személyiség számára riasztó a tudata annak, hogy sem az érzelmek, sem a gondolatok nem az övéi, nem a tulajdona és nem birtokolja és azért, mert azt hiszi, hogy valami, amit birtokol az a része és anélkül eltűnne a semmiben, pedig nem így van.

Éppen, hogy ez a megértés, ez a tudás az, ami abban segít, hogy választani tudjunk és válaszszunk is, hogy mit fogadunk be, s mit nem, mert hatalmunkban áll. Hogy innentől már nem vagyunk kiszolgáltatva sem a félelemkeltő gondolatoknak, sem a pusztító érzelmeknek. Szabadok vagyunk.

Amitől szabadultunk, az nem más, mint az addig fogva tartó rögzüléseink, szokásaink halmaza.

Talán ez is egy útja lehet annak, hogy feljebb léphetünk az energiaspirálunk vonalán, átlépve a határvonalat, ami a teljességünktől elválaszt.

A Szívünk terébe.

tapintás, érintés illúziója

Amikor kezet fogunk valakivel, számtalan észlelés zajlik.

Milyen a tapintása? Hideg-meleg, száraz-nedves, keskeny-robosztus kéz, finom-érdes ez a felszín.

És milyen érzés az érintése? kellemes, kellemetlen, semleges? De ez már nem a felszín. Ugyanez igaz egy érintésre, egy ölelésre is, de köznapi szinten egyáltalán vagy kevéssé figyelünk rá. Valójában hatalmas energia - és információcsere zajlik a tudatalattiban, egy kézfogás, akár csak egy érintés során anélkül, hogy tudatossá válnánk rá.

A szív energiatere az érzés világa. És itt egy gondolat erejéig meg is állnék.

Érzelem és érzés, ez két külön világ.

Az érzelmek jönnek és mennek, mint a bárányfelhők az égen. A kisgyerekek még nagyon őszinték, nem maszkolnak, nincs álarc, őszinte a fájdalom, a harag, vagy az elkeseredettség, ha a másik gyerek elveszi a kedvenc játékát, vagy kipukkan a lufi, amivel önfeledten játszott, sír és a könnyei valódiak. Mutass neki valamit, ami megragadja a figyelmét, aminek örülhet és már mosolyog.

De nézz magadba. Meg tudnád-e számolni egy nap vagy akár pár óra leforgása alatt hányféle érzelmet éltél meg, egymással ellentéteseket is akár, attól függően, épp mivel kerültél interakcióba?

A

Az érzés más, belső bizonyosság, amitől nem vagy eltántorítható. Tudod, még akkor is, ha nem tudsz rá magyarázatot adni. És nem, nincs „az a pénz, paripa, fegyver, kacsalábon forgó”, amiért feladnád. Innen származnak a megérzéseink is, amiket persze elméből rendre felülbírálunk, azután pedig rendszerint meg is bánjuk.

Amikor a hivatásod gyakorlod, legyen az bármilyen egyszerű foglalatosság és azt érzed, erre születtem, ez vagyok, mert kiteljesedett önmagam vagyok és ez maga a boldogság.

eszközökkel kutatják a szív koherencia működését, a földre és az emberiség sorsára gyakorolt hatásait.

https://religio-spiritualis-muhely.webnode. hu/sziv-koherencia/

Úgy vélem, a legnagyobb önátverés, ha nem a szívünkre hallgatunk a döntéseinkben.

Mert az bajhoz vezethet és minden szívvel, érrendszerrel, bolygóideggel és igen, a kézzel összefüggő betegség forrása is lehet.

Amivel akadályozhatjuk a szívközpont energiaáramlását a megbocsájtásra való képtelenség, az önelfogadás és mások elfogadásának hiánya, az ítélkezés, a féltékenység, az érzelmi függés a külvilágtól, amikor kívülről másoktól várjuk el a szeretetet.

Néhány, a felismerést segítő kérdés:

A boldogság, érzés.

Innen való a másokra való intuitív, együtt érző ráérzés képessége is - ha már a hivatásról beszélek - a szív szemén, elméjén keresztül.

És úgy gondolom a vak emberek kifinomult tapintása is, ami a szemük helyett sajátos módon rajzolja meg és teszi felfoghatóvá az őket körülvevő világot.

Tehát a szív energiaközpontja az ötödik és ez a híd, ami az alsó- és a felső három energiaközpontot összeköti, középpontjában a szívvel, ami jóval több annál, mint pusztán egy szerv, ami vért pumpál az ereinkbe.

Van saját agya, saját döntése, határtalan tudása, a rezgése magasan felülmúlja az agyét és köztük állandó kommunikáció zajlik és amikor ez harmonikus együttműködés, az a szív koherenciája.

Ennek egy külön írást szenteltem pár hónappal ezelőtt A Szív Agya címmel és egy tudományos kísérlet rövid részletét is linkeltem Az élő mátrix című filmből.

Ugyanitt található egy új, az amerikai HearthMath Intézet kisfilmje, akik már a legmodernebb

Van-e benned közöny, érdektelenség, belső egyensúlytalanság? Van-e benned félelem a veszteségtől, a visszautasítástól? Szoktál-e önsajnálatba menekülni?

Ha igen a válasz, tehetsz érte, hogy másképp legyen.

A szív központ feladata a szolgálat, a nyitottság, melegség, az elfogadás, az együttérzés másokkal és a feltétel nélküli szeretet megvalósítása. Az életöröm megélése.

A zenei F hang, és a fá szolmizációs hang pozitív, emelő hatással vannak rá. Ha az előző írásom is olvastad, már magadtól is rájöttél, ha énekelsz, ha szolmizálsz, mint régen a suliban, stimulálod az energiaközpontjaidat éppúgy, mint a zenehallgatással.

A szív ásványai a türkiz és a rózsakvarc, az illóolajok közül pedig a bazsalikom, a rózsa és a kömény.

Miért pont a tapintás/érintés tartozik ide?

Mert egy szívből jövő ölelésnek, együtt érző érintésnek, gyógyító, megváltoztató ereje van, ahogyan a szeretet érzés megélésének is. Én élő példája vagyok ennek, velem született szív rendellenességgel műtöttek gyerekként, s a leg-

utóbbi éves ultrahang vizsgálaton azt mondta a kardiológus, ha nem tudna róla el se hinné, mert a műtétnek nyomát se látja, a szívem teljesen egészséges.

Sok-sok évvel ezelőtt egy tanfolyamon vettem részt, aminek az egyik legnagyobb ajándéka egy régi szufi gyakorlat volt, a Szívtánc, amit azóta is, minden új csoportommal megismertetek és ami egységessé tesz bennünket, őszinte, elfogadó közösséggé.

Néhány perc elég hozzá, hogy szívből megnyíljunk egymás számára.

A gyakorlatot öleléssel fejezzük be és ahogyan én is mindig, mindenki csodaként éli meg.

Az elme azt gondolja, hogy a szeretni tudó, nyitott szívű ember védtelenné válik a külvilágban. Ez tévhit.

És annak a tanfolyamnak köszönhettem, hogy megismertem egy kezdeményezést, a Free Hugs –t, ami akkoriban végigsöpört a földön, mint egy szeretet-cunami, országhatárok nélkül, vallásra, kasztra tekintet nélkül, és ki tudná megmondani milyen pozitív változásokat hozott magával következményként, mert felmérés nem készült róla.

De csak keress rá a youtube-on, kattints bármelyikre és közben figyeld magad, milyen érzés?

https://youtu.be/vr3x_RRJdd4

Végezetül pedig szeretnék megosztani veled egy nagyon egyszerű gyakorlatot, ami segít a számodra legjobb döntést meghozni, ha bizonytalan vagy, amit Gregg Bradentől tanultam.

Azt javasolja állj félre egy percre, hunyd be a szemed, tudatosan lassítsd le kicsit a légzésed és érintsd meg a szíved. Az érintés segít oda vinni a figyelmed fókuszát, a tudatosságod, amit megérintesz.

Tedd fel a kérdésed és a válasz megérkezik, még mielőtt a gondolatot befejezhetnéd.

Én gyakran élek ezzel az egyszerű módszerrel és onnan tudom, hogy a válasz nem az elmém játéka, mert villámgyorsan jön és olyan szófordulatokkal, szavakkal gyakran, amiket én nem is szoktam használni.

”Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos a szemnek láthatatlan”mondja a róka, Antoine de Saint- Exupéry A kis herceg című örökbecsű könyvében.

És valóban, tisztán érezni lehet mi az igaz és mi a hamis, legyen az akár egy ember, viselkedés, vagy újsághír.

Nyitott szívvel élni nem kockázatos, ha szem előtt tartjuk, hogy mindenkiben látjuk az isteni megnyilvánulását, ám azt is, ahol ő éppen tart a megvalósításában.

Együttérzővé és elfogadóvá tesz, de ez semmiképp nem azonos a manipulálhatóság és az áldozatiság szerepkörével.

Ha bővebb magyarázatot szeretnél, első kézből, Gregg Braden rövid videója erről: https://youtu.be/9Goby3lym1M

A folytatásban:

A hallás illúziójáról és a Torok energia központ kapcsolatáról írok.

A hatodik érzék, az intuíció, kreatív alkotókészség és még pár érdekesség, ami a Harmadik szem energiaközpont hatásköre.

Addig is, kívánok valódi értékekben gazdag, bőséges, nagyon boldog Karácsonyi Ünnepeket és Új Esztendőt, nyitott szívű, szeretetteljes kapcsolódásokat és örömteli megéléseket.

Kívánok további izgalmas önfelfedezéseket és mindezekhez jó egészséget.

Karácsonyi téboly, avagy hogyan ne őrülj meg az ünnepi hajrában

Hogy vagy, hogyan telik a decembered? Édes várakozással vagy év végi hajrával? A karácsonyi időszak különösen megterhelő lehet stressz szempontból. Ilyenkor a legtöbb szervezetben a szokásosnál jóval több az elvégzendő munka. A családban is számos többletfeladat hárul mindenkire, az ajándékok beszerzése, az ünnepi menü összeállítása, a bevásárlás, az otthon feldíszítésének édes terhe mind-mind megoldandó feladatok, külön kis projektek.

Kisgyermekes anyaként fontos számomra, hogy a gyerekek ne csak a rohanásra, a teendők sokasága keltette feszültségre emlékezzenek az ünnepekből, hanem megérezhessék azt a varázslatot, szeretetteljes légkört, amit nekem jelentett gyerekként a decemberi készülődés.

A mai rohanó világban az önismeret, a tudatos jelenlét gyakorlása nekem személy szerint sokat segít az igazán fontos értékek felismerésében. Összeszedtem néhány hasznos ötletet, gyakorlatot, melyek között remélem Te is találsz olyat, ami segíti csökkenteni a karácsony előtti időszak feszültségét.

A napunk nagy részét, különösen a monoton ismétlődő cselekvéseinket robotpilóta üzemmódban töltjük, pl. sokszor nem emlékszünk rá, hogy vajon a főzés végeztével kikapcsoltuk a tűzhelyt? Bezártuk a lakást reggel, mikor elindultunk?

Talán azért, mert rengeteg időt töltünk azzal, hogy a múlton rágódunk, vagy a jövőt tervezzük. A tudatos jelenlét két legfontosabb eleme a figyelem és az adott pillanatban való jelenlét. Ha belegondolsz, az igazán emlékezetes pillanatok, amikre még évek múltával is szívesen gondolsz vissza, akkor történtek, amikor a jelen pillanatban voltál.

Érdemes példát venni a kisgyerekekről, ők még teljesen a jelenben vannak, rácsodálkoznak bármi apróságra, észreveszik a kismadarat a bokor alatt, gyönyörködnek egy pocsolyában és nem a bevásárlólistát írják össze fejben vagy azon tépelődnek, hogy mit kellett volna mondani a kollégának, amikor az értekezleten az a kérdés elhangzott.

Engedjük meg a gyermekeinknek, hogy emlékeztessenek rá, milyen érzés a jelenben lenni, hogy segítsenek nekünk újra felfedezni a gyermekkor játékosságát és élvezetét.

A tudatos jelenlét az, hogy megfigyeled a gondolataid, érzéseid anélkül, hogy minősítenéd.

Jönnek - mennek az érzések, gondolatok anélkül, hogy címkéket ragasztanál rá. Nagyon jól szemlélteti ezt a következő, legismertebb közösségi médián keringő ábra.

Miben segíthet a tudatos jelenlét?

A tudatos jelenlét gyakorlása segíthet a hétköznapokban abban is, hogy felfedezzük az igazi céljainkat, motivációnkat. Döntési helyzetben is segíthet, ha kétségeid vannak, milyen irányba haladj tovább. A gyakorlás segít felismerni azt is, hogyan befolyásolják a hangulatodat az érzéseid ill. azt is, hogyan reagálsz a veled történő eseményekre.

“Life is 10% what happens to you and 90% how you react to it.” – Charles R. Swindoll

Magyarul valahogy így hangzik: Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.

A Cambridge-I Egyetem kutatói, Dominic Crehan és Dr. Michelle Ellefson a mindfulness hatásait vizsgálva a következő megállapításokra jutottak:

• A tudatos jelenlét gyakorlása csökkenti a stresszt, egyúttal növeli a stresszkezelő képességet

• Segít megtalálni az érzelmi egyensúlyt, kevésbé fognak kizökkenteni a béketűrésből a hétköznapi apró-cseprő feszültségforrások

• Csökkenti a szorongást, segít megelőzni a depressziót

• Javítja az alvásminőséget és a koncentrációt

Tudatos jelenlét gyakorlatok a hétköznapokból:

A hétköznapi, monoton cselekvések kiváló lehetőséget teremtenek a tudatos jelenlét gyakorlására.

A zuhanyzás például nagyon jó apropó lehet az éber jelenlét gyakorlására. Figyeld meg, milyen érzés, amikor a hűvös vagy épp a meleg víz megérinti a bőrödet. Milyen illata van a szappannak, tusfürdőnek? Mit érzel zuhanyzás közben? Felfrissülsz tőle, vagy inkább ellazulsz, megnyugszol?

Anna Black az érzékelés fejlesztésére a következő módszert javasolja: készíts magadnak egy forró teát, vagy kávét. Először figyeld meg a csésze melegét a kezedben, a tapintásod segítségével. Ezt követően figyeld meg, hogy milyen illata van. Milyen messziről érzed meg az illatát? Miután a szaglásodat is edzetted, figyeld meg a színét. Milyen árnyalatokat tudsz kivenni belőle?

Ha mindent szépen lassan kipróbáltál, jöhet az ízlelés. Milyen íze van, miközben iszod? Van utóíze? Ha igen, az milyen?

Ne szegje kedved, ha eleinte könnyen elkalandoznak a gondolataid, csak szelíden vidd vissza újra a figyelmed az érzékelésre. Vannak napok, amikor ez könnyebben megy és természetesen lesznek olyan időszakok is, amikor nehezebben.

Bízom benne, találtál néhány hasznos ötletet a bejegyzésben, melyek segítenek megtalálni a harmóniát egy rohanó, teendőkkel telezsúfolt év végi időszakban is.

Próbálj meg minél többször a jelenben lenni, ezalatt olyan emlékekkel gazdagodsz majd, melyek hetekig, hónapokig mosolyt csalnak az arcodra, a szeretet érzését költöztetik a szívedbe.

Békés, boldog, szeretetteljes ünnepet kívánok mindannyiunknak!

Mészáros-Gyarmati Borbála

GHOSTING

– lépj túl rajta békésen!

A régebben párkapcsolatokban emlegetett „ghosting” jelenség ma már az élet szinte bármely területén létezik. A kifejezést először hallva is biztosan sejted a tartalmát. Azt a módfelett kellemetlen eseményt jelenti, amikor az egyik fél a kapcsolatból nyom nélkül eltűnik. A ghosting elutasítás, ami fájdalmat okoz a másik félnek, hiszen kétségek között hagyja, egyedül kell viselnie és helyre tennie a történteket önmagában.

A ghosting természetének tudatos megismerése segíthet számodra megérteni, a delikvens szemszögéből is megvizsgálni a helyzetet és új megvilágítással feloldani a belső konfliktusodat.

Ha egy csalódás, megrázkódtatás után elvonulsz, lecsendesedsz és megvizsgálod a másik fél perspektívájából is a történteket, akkor kiléphetsz abból a térből, amelyben magadat kizárólag áldozatnak érzed. Az elmédet segítségül hívva megértéssel fel tudod dolgozni a helyzetet, érzékelni tudod a másik ember korlátait is. Ugyan-

szokás. Az előző generációk tagjai is éltek át olyan helyzeteket, amikor a másik fél, akivel rendszeres és közeli kapcsoltban álltak, minden magyarázat nélkül eltűnt. Mivel akkoriban az emberek személyesen találkoztak, ezek leginkább párkapcsolatokban és baráti kapcsolatokban voltak megfigyelhetőek. Ma már társadalmi jelenség. Jelen van a munka világában, álláskeresésben és sajnos a legszorosabb családi kötelékekben is.

A ghosting sok szinten mozoghat. Gyakran a másik fél kezdetben sumákol, lassan elmaradozik magyarázat nélkül, majd bekövetkezik a köddé válás. Tapasztalhatjuk előzetes jel nélkül és vannak traumatizáló esetek is.

Miért választják az emberek az eltűnés módszerét? Ha megérted, hogy milyen sok belső vívódás létezhet egy emberben, világosabbá válhat számodra az ok.

ARC NÉLKÜL KÖNNYEBB

Ma már az online tér a kapcsolatok építésének fontos helyszíne. Itt valójában arc nélkül ismerkednek az emberek és bátrabban viselkednek, mint személyes helyzetben. Így könnyen elkerülhető az a kellemetlen szituáció, amikor ki kell mondaniuk, hogy vége, hiszen eddig sem vállalták magukat. A távozásnál sem érzik fontosságát.

BEÉPÜLT AZ ILLEMTANBA

Az online térben az ismeretségek elsilányulnak. Beidegződött, hogy sok minden távolságból megoldható és természetesnek hat, hogy kilépéskor nem kell köszönni, etiketté vált.

KONFLIKTUSKERÜLŐ ATTITŰD

Az összeütközéstől való menekülés bénító, félelemből adódik, amitől igyekszik a távozó mentesülni.

NEM TUD NEMET MONDANI

akkor meg kell vizsgálnod a saját akadályaidat, melyek miatt ennyire megviselt téged az eset. Ha egyedül nem sikerül feldolgoznod, szakembert is kereshetsz, aki koordinál a folyamatban.

Az életmódbeli változások megmagyarázhatják miért terjedt el ez az egyébként lélekromboló

Aki olyan helyzetekben, ahol önmagát kellene felvállalnia, rendkívül zavarba jön, megijed, megsemmisülni érzi magát, hagyja, hogy a másik fél véleménye érvényesüljön. Ez számára igen gyötrelmes a mindennapi életben, ezért kerüli a hasonló helyzeteket.

KOMMUNIKÁCIÓS NEHÉZSÉGEK

Van, aki nem tudja a problémáit mások felé megfelelően kommunikálni. Nem akar megbántani. Azt hiszi, hogy a fájdalomtól megkíméli a másik embert, ha „tapintatosabban” távozik. Nem

tudja, hogy maga után olyan kételyeket és nehezen lezárható belső konfliktusokat hagy, amelyek nagyobb terhek, mint egy egyértelmű, de kíméletes befejezés.

EGYSZERŰSÉG

Munkavállalók, álláskeresők a digitális munkaerő keresés folyamatában legtöbbször nem számíthatnak visszajelzésre. A nagyszámú jelentkezések miatt már általános eljárás, hogy egy állásinterjún magas szintre eljutott álláskereső az erőfeszítései ellenére sem kap választ.

MÁR NEM TUD KORRIGÁLNI

Előfordul, hogy az ember adott pillanatban nem sportszerűen old meg egy helyzetet. Tudja, hogy hibázott, de nem képes visszatérni, annyira szégyenkezik miatta.

Minden esetben az eltűnő belső vívódásairól, problémáiról van szó. Elég abba belegondolnunk, hogy valaki inkább vállalja, hogy jellemtelenként legyen elkönyvelve, mint hogy megküzdjön a gátlásaival.

A felelősségtudat egy változó, fejlődő területünk és egy érzelmileg kiszolgáltatott pillanatban az ember egyszerűen nem képes többre. Mégsem mentesíthet senkit a cselekedetei alól az, ha a félelmei miatt másoknak árt.

ha önmagunk védelméről van szó a másik féllel szemben.

MINDENKI MÁSHOGYAN ÉLI ÁT A CSALÓDÁST

A reakciónk nagyban függ attól, hogy milyen az önértékelésünk. Egy önmagát tisztelő ember

Aki a konfliktushelyzetbe beleáll, felelősségteljes, érett gondolkodású, érzelmileg lehet rá számítani. Nem öncélú, hanem ott akar állni a másik ember mellett, amikor elköszön. Vállalja a konfrontációt és a szembe jövő reakciókat, legyenek azok akár indulatosak, kínosak, vagy elkeseredettek. Vállalja, ha kérdéseket kap, vagy érvelnie kell.

Bármennyire ellentmondásos, van olyan helyzet, amikor a ghosting célravezető, sőt javasolt:

nem hibáztatja magát és nem sír amiatt, mert őt elhagyták. Tisztában van a saját értékeivel. A bizonytalan, szorongó típus hajlamos magában keresni a hibát és kapaszkodni az emberbe, aki őt elhagyta.

Ha úgy érzed, hogy a megnyugvást csakis az a bizonyos válasz adná meg, akkor próbáld meg egy alkalommal felkeresni a távozó személyt és tisztázd a helyzetet. Ha nem szeretnéd, esetleg újabb elutasítást kapsz, gondolj magadra is.

Gyakran jobb, ha nem sajnáljuk túlzottan az ily módon elveszett kapcsolatunkat.

Milyen emberi kapcsolat az, amelyben ennyit értem és ennyire voltam tisztelve? Mire számíthatnék így őtőle a jövőben érzelmi biztonság terén?

Miért nem vettem észre a jeleket? Talán túlidealizáltam a köteléket közöttünk?

Tévedtem ezzel az emberrel kapcsolatban? Nem ismertem meg eléggé?

Jobban teszem, ha nem szánok rá több időt az életemből és elengedem ezt az egyoldalú kapcsolatot?

Ha egy kellemetlen esemény során elemzed a történteket, megismered önmagad, elkezded becsülni az értékeidet és ráismersz az elvárásaidra, változások indulnak el – a sajátodhoz hasonló hozzáállású és értékrendű emberekkel fogsz öszszefutni az életedben.

Még több utazási élmény és tipp: https://in-my-backpack.com/

Dare to be the best! Építsd tudatosan önmagadat! Építsd tudatosan pályafutásodat! –

A rajongás lélektanának nyomábanMindenkinek azt, ami jár - celeb státuszom mellé világsztár társaság jár

Viggo Mortensennel - alias Aragorn - autókáztam el Milford Soundra és Orlando Bloomal elmélkedtem közösen azon, hogy a tevék után szabadon hogyan juthatunk mi emberek át a sivatagon.

Festői volt az egész hangulat.

Queenstownban dübörgött a síszezon és az utcákat finom leheletű hó borította.

Friss hó volt amerre csak néztem és minden sarkon arra vártam, hogy hol bukkan fel egy karácsonyfa és érzem a mézeskalács illatot!

Hogy mikor jön velem szembe egy ginger bread man dekoráció vagy egy rénszarvas ihlette design szösszenet, vagy csendül fel valami ünnepi zene benne a karácsony ihlette romantikával az elkövetkező év minden új kezdetébe zárt kívánságával.

Tél volt és űrmintás dzsekimben tényleg egy másik világban jártam, miközben kezem között a jéghideg hó formás gömbbé gombolyodott.

Július volt! Igen július kellős közepe, távol minden karácsonyi varázslattól, de benne mégis egy ünnepi várakozásban, hiszen hó volt a kezem között! Friss és roppanósan fehér, ott Queenstown közepén, ahol dübörgött a síszezon július közepén!

Nekem már ez is maga a csoda volt, de a világ 8. csodájának számító Milford Sound is kézzel fogható távolságra volt! A júliusi tél közepén nem lehetett nem oda utazni!

Híres legenda a Gyűrűk ura forgatásról, hogy mikor Samu Zsákos Frodóra néz ott a szikla szirteken, két pillantás között évek teltek el - mert a forgatás már csak ilyen.

A Hobbitok legendája és emléke élénken él Queenstownban.

A forgatási helyszínek örök emléket állítanak a gyűrű útjának.

Nos igen! Új - Zéland és elképesztően valószínűtlen tájai adtak otthont a Gyűrűk Ura forgatásának, ami a rajongók számára igazi zarándokhellyé tette ezen vidékeket.

Milford Soundra több órás út vezet Queenstownból, ami elég sok idő, egyedül unatkozva utazni, de pont elég jó társaságban rengeteg izgalmas történetet feleleveníteni.

Én nem szeretek unatkozni, így az utóbbi variáció mellett döntöttem és ha már Zsákos Frodó szelleme lengte körbe az egész helyet, olyan útitársat kellett, hogy válasszak, aki autentikus tudója a Gyűrűk Ura minden kulisszatitkának, a forgatások titkos világának!

Viggo Mortensen, azaz Aragorn - bizony, bizony ő személyesen - lett az én mitfárerem!

Aki önmaga is belső körből jön, annak megadatik, hogy belső körökből jövő társasága legyen - ennyire egyszerű a válaszom erre a valószínűleg mindenkiben felmerülő: ”Na de tényleg?” - kétkedő kérdésre!

Szóval vissza a júliusi téli idillbe és közös utamra oda a világ nyolcadik csodájához, oldalamon Viggo Mortensennel.

Vele hús - vér valóban, ami nagy szerencse ahhoz képest, hogy önmagát hátrahagyva az ikonikus alkotásban sok jelenetben őt nyomokban sem tartalmazta néhány vagy még több snitt, mert hogy bizony helikopterre felülni nem volt hajlandó! És hát a hegyek ritkán hajlanak meg és költöznek le az égből a földre, bármekkora csillag is az ember! Így a stábnak nem volt más választása, mint hogy kaszkadőrt fogadva valaki mással eljátszatva a hegyi jeleneteket pótolják a sztár hiányát! Hogy kapucnik és egyéb jól beállított vágások fedjék el a titkot, hogy akit mi annak hiszünk az valójában egy földi halandó, s nem az imádott sztár!

De hát neki ez a privilégium jár! Greenboxba rejtett kis hazugság!

S a tél közben nyárra váltott és az elképesztő páratartalomban olvadtam! 100-as naptej és 50-es UV szűrős hosszú ujjú póló védte naptól óvott bőrömet a végzetes leégés rémétől, miközben víz után epedező ajkam poharam szélén pihent a megváltást remélve!

Mert tikkadt mindenki a melegtől és hűs partra vágyott az ember a megérdemelt nyári pihenés délibábját kergetve!

S közben díszesen feldíszített karácsonyfák képe úszott be a horizontra és white christmast hirdető dallamok, mint szirének hangja sejlett fel a távolban…

S nem, ez nem napszúrás volt, hanem december dubai kiadásban, hőségbe csomagolt karácsony tűző napos kiadásban!

S ott a hét csillagos vitorla árnyékában, ahol egy korty víz, egy hűs leheletű hörpintés többet ért, mint bármilyen más luxuscikk, gondolataink is valami kis furcsa oázisba keveredtek!

Na mert, hogy a teve meg a Beduinok, hogy azok hogyan is jutottak át a sivatagon és hogyan élték át a tikkasztó hőséget és osztották be a vizüket!

Orlando Bloom ült mellettem ott a kánikulai karácsonyi idill pillanatában és hálát adva minden korty vízért kezdtünk túlélési tervet készíteni egy nagy sivatagi átkelés esetére!

nem nekünk kellett azon aggódni, hogy hogyan vegyük be a sivatagot, mint trójai faló a célul kitűzött objektumot!

Ott kalandoztunk a nyári nem karácsonyban és a téli antikarácsony hangulatban a nagy és ünnepelt sztárokkal, kikért emberek tömegei rajongtak és akik alakításáért egy halom ember oda volt!

Rajongtak értük és legendás szerepeikért!

És pont annyira volt hamis ez a pillanat, mint a kikiáltott celeb státusz!

Mert Viggo Mortensen és Orlando Bloom csak egy jelmez volt ezeknek a kaszkadőröknek, akik valójában ott ültek mellettem!

Egy bőr volt, amibe belebújtak és alteregót cseréltek néhány filmkocka erejéig!

Valaki mesélte nekem, hogy hallotta valakitől, hogy mesélt valaki egy történetet arról, hogy a Beduinok hogyan keltek át a sivatagon.

A sivatagon, ahol a hőség hatalmas, a víz viszont csekély.

A kedves kis történet szerint pont mint torna órán az inga futás során, haladtak előre a szorgalmas Beduinok.

Azaz elindultak egy nagy adag vízzel - gondosan kiszámolva, hogy mennyi időre lesz elég - elmentek a sivatagban az első pontig - ameddig a víz arányos része kitartott - ott elástak egy adag vizet és visszaindultak.

Felvettek egy újabb adag vizet. Visszaindultak a sivatagba, ahol az elásott vizet, mint dokkoló állomást használva felvették azt a vizet és tovább tudtak menni, hogy létrehozzák a következő kicsit távolabbi víztározó pontot.

És így ment ez oda - vissza, kicsit távolabb oda - vissza, még távolabb oda – vissza, egészen addig míg el nem érték a vágyott végcélt!

Na de persze kérdés, hogy hogyan találták meg egy folyamatosan mozgó világban az elásott vizet és hogy hogyan számították ki a kellő vízmennyiséget önmaguk és tevéik számára…

Ááá sok megválaszolatlan kérdés maradt! Így inkább úgy döntöttünk, hogy mi maradunk a biztonságos vitorla árnyéka alatt, ahol gondoskodtak mások a mi megfelelő hidratáltságunkról és

Mert tudjuk valójában, hogy kiért rajongunk? Ismerjük a rajongásunk tárgyául kiválasztott embert annyira, hogy tényleg annyira oda legyünk érte?

Tudjuk, hogy hol válik el a fikció a valóságtól? Hogy hol a valódi önmaguk vagy csak egy dublőr által helyettesített csere emberek?

Tudjuk, hogy kiért rajongunk valójában? Hogy kit rendelünk magunk fölé és kiért epekedünk, hogy akár csak egy röpke pillanat erejéig lássuk, ahogy elvonul előttünk? Hogy ki az, akinek érintéséért ádáz harcot folytatunk áttaposva minden ott lévő emberen?

Hogy ki az, akinek kedves plüss figurát viszünk, hogy átnyújthassuk és végignézhessük, ahogy a személyi asszisztencia gyors mozdulattal elmarja és adja tovább egy random senkinek?

Valójában hús - vér emberért rajongunk vagy csak egy fikcióért?

Diana hercegnőnek volt állítólag egy rá megszólalásig hasonlító dublőre - egy “civilben”, amikor nem Diana-t helyettesítő szerepben tetszelgő állapotban volt, szóval “civilben” virágárus nő - aki sok protokoll eseményen vett részt Diana helyett, Diana bőrébe bújva és ezáltal megélve mindazon privilégiumot és rajongást, amit “valójában” Dianának szántak, de ő kapta, hiszen őt mindenki Dianának gondolta!

Ha tudták volna, hogy egy kedves virágárus vonul el előttük, akkor rajongtak volna érte úgy, mint tették azt Dianáért?

Kiért is rajongunk valójában?

Vagy tegyem fel úgy a kérdést, hogy: ”Leülnél karácsonykor egy asztalhoz a rajongásod tárgyá-

ul kiválasztott emberrel, ha tudnád, hogy ki is ő valójában?”

Tél van. Hideg van. December van. Karácsony van. Minden olyan igazi, ahogy megszoktam! Valódi emberek vesznek körül ebben a pillanatban, akikért valóban rajonghatok és szeretetemet nekik ajándékozhatom, mert tudom, hogy ők pont azok, akiknek én őket gondolom.

Fikció vagy valóság?

Az égboltra rajzolt hologram figura mi fényesen csillog odafönt – ennyi a rajongás lényege.

Egy makacs hit, hogy van egy ember, aki szebbé teszi a mi világunkat, akinek fénye, ha beragyog minket, mi is a kiváltságosok közé emelkedünk ezekben az ihletett pillanatokban.

Mert túl szürke és rideg a valóság, amiben élnünk kellene, kis buborékba zárt világot álmodunk maguknak, ahol rajonghatunk egy tökéletes illúzióért…

Akkor a “civil Dianának” megadták volna azokat a kiváltságokat, amit a “valódi Diana” társadalmi hovatartozásának köszönhetően megkapott és ami járt neki?

Ugyanott, de mégis nagyon máshol

A Dubai expo2020 minden részletében nagyon kitalált hely volt, ahol maximálisan figyeltek a látogatók kényelmére és jól szervezett eljutására magára az expo területére.

Ahogy leparkolt az ember a parkolóban bár látni lehetett a bejáratot, mégis jól kialakított buszjáratok - szerintem számszerűen 5 - állt sorban, hogy a parkoló megadott helyéről egyenesen a bejáratig fuvarozza a látogatókat ahonnan egy gigantikus kapun keresztül lehetett egészen a bejáratig sétálni.

Onnan pedig indulhatott a felfedezés a tematikus szektorokba osztott pavilonok felé.

Talán az egyik legtávolabbi csücsökben volt Új-Zéland, de nekem nem volt más kívánságom, hogy először menjünk arra, mert sürgős shooting késztetés van rajtam.

A pavilonok illata még új volt és volt hely, ahol még várták, hogy az utolsó kiállítási tárgyak megérkezzenek - mert akkor még annyira friss volt a nyitás élménye.

De ha már ott voltam meg kellett keresni az én antipodesomat!

Antipodes - a hely, ahol ugyan ott vagyok, mégis egy világ választ el tőle.

„Ki te moemoea ahau anake. Ki te moemoea tãtou, ka taea e tãtou„ (If I dream, it’s me alone. If we dream together, we will succeed)

Te Puea

Ez a földrajzi fogalom nem takar mást, mint, hogy ha a Föld adott pontján elkezdenénk ásni, akkor hova lyukadnánk ki a Föld másik oldalán –azaz, adott hely ellenpontja.

Budapest antipodes-a a Csendes - óceán, ahonnan csak egy picit kellene úszni, hogy ÚjZélandra jusson az ember.

Szóval Budapest antipodes-a Új - Zéland - az én fejemben.

És nos igen! Mennyire más világ!

Meg kell szokni, hogy a zebrán lelépve először nem balra, hanem jobbra néz az ember és, hogy a hullámjelző nem viccel!

nagy biztonság vízbe esni, mert hát ki tudja mikor érnek oda az emberért!

Én már csak tudom milyen rémület ez!

Paihia - Hole in the rock túra.

Az egész kaland úgy indult, hogy a túrát megelőző nap megvettük a jegyet erre a mesés élményt ígérő hajó túrára.

A kijelző aznap csendes óceánt mutatott és az előrejelzés másnapra is több mint optimális voltnyugodt, hullámoktól mentes vizet és elképesztő látványt ígértek!

Kellett ennél több?

Nem kellett volna, de végül mégis sokkal “többet” kaptunkbár ne így lett volna!

Reggel, amikor megérkeztünk a személyzet kedvesen közölte, hogy a tegnapi előrejelzéssel ellentétben mégis viharos az óceán, szóval, ha úgy döntünk viszszafizetik a jegy árát!

Menni vagy nem menni? Ez volt a nagy kérdés! Tudtuk, hogy ez az utolsó napunk ott, szóval, ha most nemet mondunk erre a túrára, akkor ki tudja mikor fogunk újra oda visszatérni!

Szóval menni kellett! Főleg azért is, mert ahogy az óceánra néztünk olyan nyugodtnak tűnt, amerre a szem ellátott!

És pont ilyen békés is volt ahogy elindultunk. Disney klasszikus képbe illő volt, ahogy a delfinek kisebb nagyobb csoportja úszott és vidáman ugrált kis hajónk körül.

Úgy volt ideje az ember lelkének megnyugodni és az előre beharangozott “veszélyt” olyan távolinak és valószínűtlennek érzékelni.

Elandalított a festői látvány és az a feledhetetlen élmény, amit a delfinek vidám csoportja okozott.

Távolinak tűnt minden baj és vihar…

Ha azt mondja, hogy csendes lesz az óceán, akkor tényleg úgy is lesz, de ha heves hullámokat mutat a kis piktogram akkor bizony jobb lesz kapaszkodni, mert ott a semmi közepén nem olyan

Egészen addig a pillanatig, amíg a kapitányaki egy igen belevaló hölgy volt - meg nem állította ott a semmi közepén a hajót és be nem jelentette, hogy most mindenki szépen leül a hajó jobb oldalára és az elkövetkező fél órában feszes vigyázban ülve meg sem moccan!

Elértük a viharos óceán szélét, amin keresztülvitt az utunk, ki a Hole in the rock-hoz!

„A tervek megvalósításával az ember felfedezi a benne élő antipodesot egy Paihia style úton keresztül.”

“Tényleg kell ez nekünk?

Tényleg akarjuk mi azt a lyukat látni?

Nem volt elég a delfinek lenyűgöző és vidám tánca?” - szerintem ehhez hasonló gondolatok kezdtek el megfogalmazódni bennem.

Mert hát a hajónk végzetesen pici volt és az emlék pedig túl élénk arról, hogy milyen videót néztünk végig a Csendes - óceán hisztis arcáról, különös tekintettel a 8 órásra nyúló Cook - szoros átkelésről.

Szóval láttam már, hogy esélyünk sincs ezzel a pici lélekvesztővel akkora hullámokkal szemben!

De a kapitány nekiindult a fél órás útnak a szikla felé!

Ott voltunk a semmi közepén!

Magányosan árválkodó szigetek és sziklák között mentünk…vergődtünk.

Mert, hogy egy pillanat alatt ott voltunk a hullámok szeszélyesen vonagló karjai között és pici csónakunk esett egyik hullámról a másikra.

Na jó én sikítottam…hát valamit legalább tenni kellett, ha már amúgy kiszolgáltatott voltam!

Mindenki kapaszkodott és rimánkodott.

Közben a kapitány rendíthetetlenül állt és koncentrált - ja ezt előre be is jelentette, hogy neki nagyon koncentrálnia kell ezért ne nagyon zavarjuk, mert ez amolyan közös érdek!

És az egyik hullám felkapott minket és a másik visszacsapott és az idő valahogy végtelenre nyúlt…

És közben nyilván jöttek az armageddon elméletek, hogy milyen lenne itt vízbe esni, különös tekintettel a túlélési esélyekre…

Aztán szerintem már gondolkodni sem volt kedvem, mert tenni érdemben úgysem tudtam volna…

Csak úgy eltelt az idő és ott volt a szikla benne a lyukkal! Na de akkor már kit érdekelt, hogy milyen csodához értünk…

Nem volt több, mint egy mérföldkő a túlélésünk hosszú útján…

Csak tovább akartam haladni, hogy menjünk és haladjunk, mert hát ott vár ránk a visszaút és annak már előre ismert borzalma…

De nem mentünk, mert a feladat az feladat!

Ha benne van a program leírásban, hogy a hajóval átmegyünk a lyukon, akkor át kell menni azon a lyukon…

Mint szülőcsatornán a szülést megkínlódó gyermek, úgy vergődtünk át a kis hajóval a lyukon, minden egyes méterrel megkockáztatva a sziklafalra való végzetes felcsapódás rémületét…

De átmentünk és ahogy átértünk a lyukon a másik oldalon egy egészen más világ fogadott minket!

Az óceán kezdett csendesebbé válni és egy egészen nyugodt út vezetett egy szigethez, ahol végre kikötöttünk!

Szárazföldnek a lábam alatt ennyire még nem örültem!

Közben a kapitány asszonyság nagy kedélyesen mesélte, hogy ő ennél veszélyesebb útra és nagyobb és hevesebb hullámokra számított…

Hogy tessék?! Ennél nagyobb veszélynek is kitett volna! Hát ennél értékesebb az én életem…

De a tervet végül teljesítettük!

És valahányszor visszagondolok erre a kalandra, hallom a sikolyt, amit az éterbe rivalltam, de leginkább a delfinek táncára ugranak vissza gondolataim és arra a szummázatra, hogy semmi pénzért ki nem hagytam volna ezen tervünk sikeres abszolválását!

Volt még egy csodás reggelünk ott! És miközben a csendben fürdő utcákon sétáltunk, hogy

reggelit vegyünk és egyben búcsút ettől a helytől, csak az óceánt néztem, ahogy a felkelő nap fénye játszott a vízen és fénnyel borította be a győzelemre vitt tervünket!

A tervek megvalósításával az ember felfedezi a benne élő antipodesot egy Paihia style úton keresztül.

Ezért indítottam el ezt az egy évet felölelő tematikus terv-megvalósítós cikksorozatomat, hogy antipodes útra bátorítsak minden útnak indulót, de a cikkeim által, mint kapitányunk a viharos óceán vérmes hullámai közepette, segítő kezet nyújtsak a tervmegvalósítós út krízisei és hullámai közepette.

Nem tudom ki tartott velem?!

Nem tudom ki utazott velem ebben az egy évben?!

Nem tudom adott-e támaszt bármely segítségnek szánt gondolatom?! De én most lehorgonyozok…

Te milyen utat jártál be?

https://vm.tiktok.com/ZMF9pKeQb/

Elindultál terved megvalósításának az útján, vagy még ott állsz a rajtkövön? https://vm.tiktok.com/ZMF9qogBn/

Milyen motiváció indított el terved megvalósításának útján?

https://vm.tiktok.com/ZMF9gcYnG/ https://vm.tiktok.com/ZMF9gwc1D/ https://vm.tiktok.com/ZMF9gsUwY/

Mi tartotta fenn a motivációdat a nehézségek közepette?

https://vm.tiktok.com/ZMF9pRV9N/ https://vm.tiktok.com/ZMF9py3M2/ https://vm.tiktok.com/ZMF9pUDD8/ https://vm.tiktok.com/ZMF9p2UbR/ https://vm.tiktok.com/ZMF9pydgh/ https://vm.tiktok.com/ZMF9sJ3UJ/

Miért pont amellett a terv mellett köteleződtél el?

Soft skilljeid hogyan támogatták ennek a tervnek a megvalósítását?

Környezeted hogyan viszonyult tervedhez és annak megvalósításához?

Építettél csapatot magad köré? https://vm.tiktok.com/ZMF9pwNBU/ Meddig jutottál el terved megvalósításában? Merre haladsz tovább jövőre?

(„Ha teljesen felvállaljuk magunkat, az egész emberiséget vállaljuk fel.. David R. Hawkins

Felismerés-morzsák a végtelenből...

„Mihelyt tapasztalataid lesznek, elméd tapasztalataid mellé áll, és megerősít abban, hogy valaki vagy ezekkel a tapasztalatokkal. Ne ess csapdájába, légy résen. Engedd el azonnal tapasztalataid. Tudd, hogy a legmagasztosabb tapasztalatnak sincs jelentősége, főleg ha magadénak tartod ezt a tapasztalást, érzelmeket társítasz hozzá, vagy identitásod megerősítésére használod.”

Lehetőleg olyan emberekkel ápolj kapcsolatot, akik hasonlóan az Igazságot élik, keresik. A jó társaság előre visz, segít téged is. Ám ne ess a ló túloldalára sem. A társaságok gyorsan fel tudnak hígulni a divatok miatt. Manapság divat a spirituális nézet. Sok a vadhajtás és az üzleti megközelítés, a mellékút. Ragaszkodj az Igazsághoz. A tudatlanság sötétsége könnyen bevon különböző csoportokba, a csoportnak ereje van. Tudd, érezd a tisztaságot szívedben.”

„Ne gondolj a mesterekről, a mesteredről, gurudról semmit. Főleg azt ne, hogy hogy kellene viselkednie. Az elképzeléseid nem az ő valósága. Az igaz mester a hallgatásával többet segít, mint más száz előadással. Kellenek a szavak, ám ismerni kell hatalmukat. Ne akard, hogy mestered olyan legyen, amilyen a te elképzelésed róla. Csalódni fogsz. Engedd el az elvárásaid.”

„Kétség. Alapja a bizalmatlanság. Nem bízol a létezésben. Miért is bíznál, mikor minden jót másokkal tesz? Pedig fogalmad sincs, hogy az másoknak jó-e. Bízz abban, hogy az élet, mely átömlik rajtad, pont azt mutatja, amire szükséged van. És miért? Mert szeretve vagy. A kegyelem a tenyerén hordoz, bármi is történik körülötted. Bizony körülötted. Nem veled. Csak akkor történik veled, ha azonosítod magad vele. Úgy fent, mint lent.”

„Zárkózottság. Alapja a félelem. Hogy újra megtörténik valami, vagy hogy egyáltalán megtörténik. Ezzel kizárod magad a Most megéléséből. A sérüléseket, legyenek azok bármilyenek, elfogadással kell kezelned, hisz érted történnek.„

„Ne menekülj egy –egy ilyen gondolat, idézet biztonságába, mert ez akkor is csak egy gondolat, idézet marad. Ne magyarázd az állapotod bölcsességekkel. Ne bújj mögéjük. Ismerd fel és változtass.”

Hogyan tegyük tönkre a gyereket?

…avagy csípd nyakon a hiedelmeidet!

Közeledünk az év végéhez, amely az ünnepek családi, baráti körben történő megélése, a töltődés, a megnyugvás időszaka mellett általában elindít bennünk egy belső késztetést is, hogy számot vessünk az eltelt év történéseivel, eredményeivel és felkészítsük a lelkünket az új évre. Ennek egy hatékony eszköze lehet az is, ha elkezdjük nyakon csípni a bennünk élő, minket mozgató hiedelmeket. A mostani írásomban ehhez nyújtanék segítséget, mégpedig a „Ha lelki ok miatt késik a baba” című könyvem egyik részletével. Öveket becsatolni, mert az írás végére rádöbbensz: eddig a robotpilóta vezette a repülőgépedet. Ideje átvenni az irányítást!

„Szóval: hogyan tegyük tönkre a gyereket?

Nyilván egyik szülő sem ezzel a költői kérdéssel kezdi a gyereknevelést. Ugyanakkor azok a szülők, akik az alkohol rabjai, vagy akik a már felnőtt lányukat továbbra is marionett bábuként szeretnék rángatni, nem tudtak megbirkózni a saját démonjaikkal.

Ők maguk is valamilyen „nevelési gikszer” áldozatai. Olyanok, akik nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy mélyen belül megsérültek, és emiatt sosem kértek külső segítséget. Belőlük lettek az egészségtelen módon működő szülők.

Egy gyereket pedig sajnos nem nehéz egy életre tönkretenni, mert minden gyerek olyan, mint egy szivacs. Válogatás nélkül magába szív minden információt, amit a szüleitől kap. Amit gyermekkorunkban otthon magunkról, másokról és az életről megtanultunk, az örökre belénk vésődött.

Ez a „tudás” úgynevezett hiedelmek formájában él bennünk. A hiedelmek olyan szabályok, amelyeket otthonról hoztunk, és amelyek meghatározzák a felnőttkori életünket: a viselkedésünket, a látásmódunkat, a kapcsolatainkat, a pályaválasztásunkat, a szexualitáshoz, a neveléshez vagy a pénzhez való viszonyunkat.

Vannak helyes és helytelen hiedelmek. A helyes hiedelmek nem kötik gúzsba az életünket. Például: „Mindenkinek joga van hibázni.”

A negatív hatású hiedelmek viszont korlátoznak minket. Ezek rendszerint a szüleink érdekeiről szólnak, és a mieinket háttérbe szorítják. Nem korrekt például, ha egy alkoholista, a gyermekét verő szülő a következőket hangoztatja: „A gyerekeknek minden körülmények között tisztelniük kell a szüleiket.” Ezzel ésszerűtlen magatartásformára kényszeríti a gyermekét, elvárja, hogy a gyermeke tisztelje a gyenge jelleméért, a folyamatos italozásáért, és az ebből fakadó agresszív viselkedéséért.

Hiedelem-robotok

A szüleinktől kapott hiedelmek egy részét viszonylag könnyű beazonosítani, mert kimondjuk őket. Ezeket általában jó tanács formájába burkolt útmutatásként kaptuk, és arról szólnak, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Például: „Kislányom, a mi családunkban sosem volt divat a válás.” Ez olyan szinten rögzülhet a gyerekben, hogy felnőtt nőként inkább boldogtalan házasságban él, mintsem elváljon. Képtelen lenne a válás mellett dönteni, mert azzal szembe menne a családi szabályrendszerrel, és „fájdalmat okozna a szüleinek”. (Akik inkább

elnézik a lányuk boldogtalanságát, csak minden legyen úgy, ahogy nekik kényelmes.)

A hiedelmek másik része kimondatlan. Ezektől nehezebb megszabadulni, mert a sokat emlegetett tudatalattinkban bujkálnak. Általában azokból a viselkedésformákból származnak, amelyeket mintaként szívtunk magunkba gyermekkorunkban. Például, hogy az apánk hogyan viselkedett az anyánkkal.

Ha esetleg gyerekként azt tapasztaltuk, hogy a szülők között sosincs testi kontaktus, nincsenek szeretetteli ölelések, hitvesi csókok, akkor magunkban is átélhetjük ezt az érzelmi elhidegülést, miután gyermekünk születik. A párunk kezdetben csak csodálkozva, majd egyre idegesebben észleli, ahogy elhúzódunk tőle, amikor a gyerek előtt szeretne megpuszilni. Hiszen a ki nem mondott hiedelem bennünk lapul: „a gyerek előtt nem csinálunk ilyesmit”.

Ezek nem tudatosak, de a szüleink iránti szeretetünk és hűségünk miatt mégis betartjuk őket.

Előfordulhat például, hogy valaki évekig bukdácsol az egyetemen, és képtelen lediplomázni. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy gond lenne az észbeli képességeivel. Lehet, hogy mindössze

Természetesen ahány szülő, annyiféle hiedelem létezhet, ez mindenkinél egyéni. De a fenti példából is láthatod, mennyire fontos lenne ezeket még a gyermekvállalás előtt felszínre hozni, mert nemcsak a várandósság előtt, hanem akár utána is problémát okozhatnak.

Ezek a hiedelmek felnőve szabályként nehezednek ránk, és úgy irányítanak minket, mintha robotok lennénk.

Vak vezet világtalant…

A hiedelmeink közül a legrosszabbak azok, amelyek a szüleinkkel való kapcsolatunkat szabályozzák. Ezeket soha senki nem mondta ki, sem mi, sem pedig a szüleink, mégis léteznek, és a tudatalattink nyomására vakon követjük őket.

Kialakulásukat a szüleink velünk kapcsolatos viselkedése váltotta ki. Ilyen gúzsba kötő, rejtőzködő hiedelmek lehetnek: - nem lehetsz sikeresebb, mint az apád - nem lehetsz boldogabb, mint az anyád volt - sose hagyd el a szüleidet, stb.

annyi az oka, hogy a szülei egyszerű emberek felsőfokú végzettség nélkül, őt pedig köti a tudattalan hiedelem: „nem lehetsz sikeresebb, mint a szüleid, mert akkor ők szégyenkeznének a saját alacsony végzettségük miatt”. Ez még annak ellenére is így működhet, hogy pont a szülei erőltették a felsőfokú tanulmányai megkezdését.

Csak akkor tudjuk szabadon élni az életünket, ha felszínre hozzuk, és „látni” kezdjük ezeket a korlátozó szabályokat. Ez egy kemény munkát igénylő, nehéz feladat, amely rendszerint szakember segítsége nélkül nem megy. A hiedelmeinktől megszabadulva egészen új életre nyílik lehetőségünk: mintha Alice-ként hirtelen csodaországba keverednénk. Minden újjá, izgalmassá és élettelivé válik.”

A fenti részlet Szeghy Krisztina: Ha lelki ok miatt késik a baba című könyvéből származik. Ha szeretnéd tovább olvasni a könyvet, itt megrendelheted:

https://szeghykrisztina.hu/konyv/

Helyes megértés!

Örökbefogadás –Örökre együtt, avagy mi van a „mindig után”

Még gyermekkoromban kaptam egy útravaló gondolatot egy számomra fontos felnőttől: amikor két ember úgy dönt, hogy életüket összekötik, akkor a két egyénnek el kell engednie korábbi egyedülálló önmagát, hogy megszülethessen kettejük új egysége. Amikor megszületik az első gyermekük, akkor ezt a kettejükből álló egységet kell elengedniük, hogy megszülethessen egy újabb egység, amelyet a két felnőtt és a megszületett gyermek alkotnak – és így tovább minden gyermek születésével. Ez a gondolat új értelmet nyert bennem akkor, amikor kislányom hazaérkezett, és attól a naptól kezdve ketten alkotunk egy családot.

Cikksorozatom előző részeiben szóltam az örökbefogadási folyamat egyes lépéseiről, legutolsó cikkemben (Hazaérkezés – a biztos kikötő) a hazaérkezés meghatározó élményét néztük meg. Egy sikeres örökbefogadás után az örökbefogadó szülő(k), ha vannak, a vér szerinti és/vagy korábban örökbe fogadott gyermekek és a hazatérő gyermek(ek) egy új családot alkotnak. Egy új egységet, amely – akár tudatosan vagyunk jelen a folyamatban, akár kevésbé tudatosan sodródunk az eseményekkel – mindig a korábbi egység felbomlását, és egy új, eddig ismeretlen egység születését jelenti.

A hazaérkezés lehet idilli esemény, de lehet egy borzasztóan nehéz fordulópont is. Egy valamennyi szereplő számára érzelmileg mindenképpen, de gyakran fizikailag is megterhelő időszak után bekövetkezik a várva várt esemény. Ideális esetben lezárulnak a jogi lépések, megszűnik minden külső bizonytalansági tényező. A megelőző stressz mértékétől, az egyéni rezilienciától, a tudatos vagy tudattalan megküzdési gyakorlatoktól függően eltérő testi és lelki reakciók lehetségesek, amelyek az eufórikus örömtől, a rövidebb vagy hosszabb ideig tartó és kezelhető mértékű kétségbeesésen át, egészen a súlyos depresszióig, kritikus (pár)kapcsolati válságig, idegösszeomlásig vagy súlyos lefolyású testi betegségig terjedő skálán megtalálhatók – az örökbefogadást kísérő szakemberek praxisában mindezekre volt már példa.

Az alábbiakban néhány szempontot osztok meg, a teljességre törekvés igénye nélkül, hiszen ahány gyermek, és ahány család, annyi féle élettörténet.

- Kevesebb külső, több belső élményt – maga az ismerkedési folyamat és a hazatérés olyan mértékű ingertúlterhelés a gyermek (és gyakran a felnőttek) számára, hogy azzal tesszük a legjobbat, ha a hazatérést követő hetekben, de akár hónapokban tudatosan kevés további külső ingernek tesszük ki éppen kialakuló családi egységünket, és ezt is a fokozatosság elvét szem előtt tartva. Nagy a csábítás, hogy hazaérkezett gyermekünknek sok mindent megmutassunk, vele közös élményeket szerezzünk, bemutassuk őt a számunkra fontos embereknek. Vagy éppen menekülésként használjuk a túlcsorduló külső élményeket a valós – nehézséget okozó – belső megélések elől. A mértékletesség és fokozatosság jó stratégia, ennek ellenkezője nagyon gyorsan, akár pár napon belül csúnyán visszaüthet: olyan egyre eszkalálódó eseménysorozatok és viselkedési problémák vehetik kezdetüket, amelyeket később egyre nehezebb felgöngyölíteni és kezelni. Megjegyzendő, hogy ezek teljesen természetes válaszreakciók a gyermek idegrendszeri és lelki működése szempontjából, ám szülőként általában kevés tudással és tényleges megértéssel felvértezve találjuk magunkat az események sodrásában. Maradjunk minél inkább tudatosak az események mozgatórugóira, és tart-

sunk egészséges egyensúlyt a külső élmények és a belső megélések között.

- Kevesebb terápiát, több öngyógyítást – hagyjunk időt, hogy a gyermek fizikai megérkezése után a lelke is megérkezhessen új otthonába, új családjába. Hagyjunk elegendő időt arra, hogy a gyász folyamata kibontakozhasson és kifuthasson benne, és még több időt arra, hogy „elhiggye”, ő valóban örökre ide tartozik. Kisgyermekek esetén ez a folyamat nem irányítható tudatosan, ellenben a gyermekek csodálatos öngyógyító képességekkel rendelkeznek, és ezeket ösztönösen jól használják, amennyiben erre időt, teret és lehetőséget kapnak. Idősebb gyermekek esetén több tudatosítás és egyéb technikák is használhatók ebben a folyamatban, ugyanakkor nekik vélhetően sokkal több a múlttal kapcsolatos traumát és a jövővel kapcsolatos félelmet kell feldolgozniuk. Szükség esetén keressünk megfelelő segítő szakembert. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy jellemzően túl sok és siettetett a diagnosztizálás és terápiázás, és szinte alig marad tér a gyermek öngyógyító képességeinek és folyamatainak. Gyógyulása és kibontakozása szempontjából a gyermeknek az alapérzés a legfontosabb, hogy szülei valóban (!) elfogadják és szeretik – úgy, ahogy van és azért, amilyen – minden pillanatban. Ezt az érzést egyetlen terapeuta sem tudja elültetni és táplálni a gyermekben, ez csakis a szülő(k) lehetősége és felelőssége. Mit üzen ellenben a gyermeknek – legtöbbször minden résztvevő részéről tudatta-

lanul – a diagnózisok, terápiák, fejlesztő foglalkozások szűnni nem akaró sora és nyomása?

- Legyünk együttérző tanúi szülővé válásunk folyamatának – bármennyire hosszan és/vagy tudatosan készültünk, az Élet egészen biztosan tartogat meglepetéseket: a velünk immár örökre összekapcsolódott gyermek biztosan nem tud megfelelni előzetes elképzeléseinknek (elvárásainknak); mi magunk pedig a hétköznapok gyakorlatában nem olyan szülők vagyunk, ahogyan elképzeltük magunkat a várakozás hosszú évei alatt. Szeretnénk azt hinni, hogy nincsenek a gyermekkel és/vagy önmagunkkal szemben megalkotott előzetes elképzeléseink, elvárásaink – de mindig vannak.

A szülővé válás – ahogy a fizikai szülés, úgy örökbefogadás esetén is – intenzív, és olykor egész váratlan emlékeket, érzéseket, traumákat hozhat felszínre bennünk. Gyermekünk olyan nyomógombokat találhat rajtunk, amelyeknek a létezéséről sejtelmünk sem volt, vagy azt hittük, azt a problémát már régen feldolgoztuk. Nehéz ébernek lenni egy minden más szempontból is kihívásokkal teli időszakban, de nem érdemes ezeket a folyamatokat szőnyeg alá söpörni. Többnyire nincs lehetőségünk azonnal foglalkozni a bennünk szülőként megjelent kérdésekkel, érzésekkel, traumákkal. Csak jegyezzük le őket minél kendőzetlenebb formában, és kerítsünk időt, ha szükséges baráti vagy szakember segítséget

a későbbiekben, ám mindenképpen belátható időn belül, hogy ezekre tudatosan is reflektáljunk.

- Együtt növekedni – az új családi egység formálása most már a mi kezünkben van, és ez egy soha véget nem érő folyamat. Egy örökbefogadó édesanya mondta nekem saját történetünk korai időszakában: „Az első évben az volt fontos, hogy neki jó legyen, a másodikban az, hogy nekünk együtt jó legyen, a harmadikban az, hogy nekem is jó legyen.” Harmadik évfordulónk előtt pár héttel megerősíthetem ezt az időbeli ívet. Családi egységünk igényei és lehetőségei természetes módon átalakulnak egy gyermek növekedésével. Örökbefogadás esetén ennek lehet a „szokványostól” eltérő dinamikája és időbelisége, de alapcélját tekintve nem lehet más, mint a megszülető családi egységünk életben tartása és kibontakozása.

Anya, szeretlek.”

“Én is szeretlek téged.”

“Hogy?”

“Nagyon.”

“Mindig vigyázol rám?”

“Mindig.”

“Okés. Akkor utána én vigyázok rád.”

(Naplórészlet, hazatérés utáni 3. hónap)

Történetem megosztását követően sok, nagyon személyes és megindító levelet kaptam ismerősöktől és ismeretlenektől, akik beszámoltak saját, életkoruknál fogva már elmulasztottnak gondolt, vagy még megvalósításra váró vállalásaikról örökbefogadás, vagy gyermekekről való gondoskodás számos más formájának témakörében. Ha Önnek is van ezzel kapcsolatban személyes története, amit megosztana, írja meg nekünk – névvel vagy név nélkül –, hogy másoknak is inspirációval szolgálhasson. Hiszem, hogy minden gyermek személyes életfeladattal, és ennek megfelelő képességekkel és kísérőkkel születik – legyen minden találkozás egy lépés a beteljesülés felé.

E-mail: hello@cspm.hu

A szerzőről: egyedülálló örökbefogadó anya. Szívügyei, amelyeket fordítóként, szerkesztőként, könyvkiadóként könyvek, kiadványok és előadások formájában képvisel: egyszerű gyermekkor (szelíd születés, örökbefogadás, kötődő nevelés, szabad tanulás, szabad játék), zero waste – hulladékcsökkentés, vegán szemlélet- és életmód, alternatív társadalmi modellek.

„Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sürű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel.”

Kosztolányi Dezső

A bántalmazó párkapcsolatok 7 jele

7jel

A bántalmazás korántsem kizárólag fizikai formában létezik, érzelmi és szexuális formában is megnyilvánulhat. A szóbeli vagy éppen csendes bántalmazás (passzív agresszió) is igen nagy károkat tud okozni a lélekben. Az érzelmi bántalmazást nehezebb felismerni, mivel nincsenek fizikális jelei, mint például egy nagy pofonnak. A fenyegetőzés, megfélemlítés, lehülyézés, megalázás és hazudozás a szenvedő fél lelkében hagynak nagyon mély nyomokat – és nem csak akkor, mikor megtörténnek, hanem utána még hoszszú-hosszú ideig.

Tudd meg, milyen jelekből ismerheted fel, hogy bántalmazó/ erőszakos kapcsolatban élsz!

A bántalmazásnak sok előjele van, amelyeket, ha észreveszel partnereden (legyen az nő vagy férfi), szinte biztos, hogy előbb-utóbb előbújik a szög a zsákból, és szenvedni fogsz.

1. Félelem. Az első és legbeszédesebb jelzés a partneredtől való félelem érzésének megjelenése. Ha úgy érzed, ügyelned kell arra, hogy mit mondasz és teszel a baj elkerülésére, akkor valószínűleg bántalmazó a kapcsolat, amiben élsz.

2. Változz! A bántalmazás egy nagyon korai jele, ha a partnered (kezdetben még finoman, kérlelve, viccelődve, vagy „szeretettel”) megpróbál rávenni, hogy változz meg miatta. Ez jelentheti az öltözködési szokásaid „megreformálását”, az alakod, hajad, beszédstílusod átalakítását, a baráti köröd „kigyomlálását”. Természetesen ez mindig úgy hangzik el, hogy a „te érdekedben történik”; illetve, hogy mindezzel „neki szerezhetsz ezzel örömet”. Az ilyen kérések elsőre mind nagyon kedvesen és látszólagos szeretettel hangzanak el, de valójában erőteljes figyelemfelkeltő jelei annak, hogy talán egy bántalmazóval van dolgod.

3. Tiszteletlen viselkedés, bántó szavak, kritika. Egy másik, szintén a kapcsolat korai szakaszában már megfigyelhető jel a tiszteletlen viselkedés veled vagy barátaid, hozzátartozóiddal szemben. Szíved szerint inkább elsiklanál afelett, amikor friss lovagod száján egy veszekedés közben kiszalad az, hogy „mekkora egy idióta vagy!”, de ilyenkor gondold végig, hogy te vajon mondanál-e neki hasonlót.

Természetesen a finom, normálisan előadott kritika nem bántalmazó viselkedés, de ha a másik olyasmit mond neked, amitől sírva fakadsz, szorongani kezdesz vagy mélyen megrendül az önbizalmad, akkor alaposan gondold végig, vajon csak te voltál túlérzékeny, vagy a másik szándékosan bántóan fogalmazta meg a mondanivalóját.

4. Érzelemmegvonás. Szintén nem elfogadható viselkedés egy egészséges kapcsolatban az, ha a másik szenvtelenül, szeretettelenül viselkedik veled szemben, ha nem reagál érzelmi

és fizikai igényeidre, ha kizárólag a saját kedve határozza meg, hogyan bánik éppen veled, hogyan szól hozzád, hogy átölel-e vagy sem.

5. Mint a mesékben. Igazából a kapcsolat mesébe illő kezdete is sokszor egy figyelmeztető jel, legalábbis akkor, ha a másik túlságosan elsodor a „szenvedélyes szerelmével”. A „tudom, hogy egy hónap után ez fura, de nem lennél a feleségem?”, vagy a „sohase éreztem még ezt senki iránt, költözzünk össze azonnal!” mind-mind gyanús jelei annak, hogy az illető magához akar láncolni. Természetesen ez csak akkor gyanús, ha te is zavarba ejtőnek érzed ezt a túl nagy léptekkel való haladást, illetve, ha a lelkesedés párosul néhány fent említett viselkedéssel.

6. Kontroll. A másik jellegzetes figyelmeztető jele egy bántalmazó kapcsolatnak az, ha úgy érzed, folyamatos kontroll alatt vagy, illetve, ha észreveszed, hogy a másik manipulál. Ez történhet szeretet-megvonással, érthetetlen és hirtelen

eltűnéssel, a telefon kikapcsolásával, feltételek felállításával, bármivel, ami azt az érzetet kelti benned, hogy folyamatosan ő diktálja a feltételeket a kapcsolat alakulásában, és hogy neked mindig „viselkedned” kell, különben felháborodik, megsértődik, mélyen megbántódik vagy netán dührohamot kap. Egy ilyen kapcsolatban egy idő után folyton szorongani fogsz, nem mersz önmagad lenni, miközben vészesen csökken az önbizalmad, hiszen a játék tulajdonképpen ez utóbbira megy ki, vagyis arra, hogy hosszútávon már ne láss az életedben semmilyen más perspektívát, minthogy az adott, bántalmazó személlyel élj, az általa diktált szabályok és feltételek szerint.

7. Túlzott féltékenység. Sajnos a bántalmazást gyakran könnyű összekeverni a nagyon erős érzelmekkel. Eleinte ugyebár mindenkinek hízeleg, ha kedvese féltékeny rá… Örömmel tölt el minket az a hit, hogy mennyire szerelmes belénk. Állj! A túlzott féltékenység, a telefonos ellenőrizgetés azonban távolról se a vonzalom jele! A szerelem a tiszteletről és bizalomról szól, nem arról, hogy folyton gyanúsítgatjuk a másikat azzal, hogy félre akar lépni, el akar hagyni minket!

Menekülj mihamarabb, ha partnered:

- bármilyen módon is bánt fizikailag: lökdös, erőszakosan rángat, megráz, megüt, megrugdos, lekever egy pofont stb.;

- megpróbál uralkodni rajtad és átvenni az irányítást életed különböző területei felett, megmondja, hogyan öltözködj, kivel barátkozhatsz, mikor, mit mondjál;

- gyakran megaláz, olyan érzéseket kelt benned, melyek következtében értéktelennek érezed magad (például mindenért letol, majd hozzáteszi, hogy „de azért szeretlek”);

- azzal fenyeget, hogy megver, vagy kárt tesz magában, ha elhagyod;

- kiforgatja a szavaid és cselekedeteidet, hogy rosszul érezd magad;

- mindig minden pillanatról elszámoltat;

- mindig balhézik, ha a barátaiddal el akarsz menni valahova;

- szexuálisan olyan dolgokat követel tőled, melyeket nem akarsz megtenni, a „ha szeretnél, megtennéd” szöveggel.

Fontos tudni, hogy még az életveszélyesen bántalmazó kapcsolat sem úgy kezdődik, hogy az első randin az udvarló lekever egy pofont, sőt! Egy ilyen kapcsolat általában úgy indul, mint a mesékben, éppen ezért nagyon fontos, hogy már

az elején figyelj oda azokra a jelekre, amelyek arra engednek következtetni, hogy egy bántalmazóval van dolgod. Nemcsak azért, mert egy ilyen kapcsolat hosszútávon nagyon romboló hatással van a lelki világodra, és hosszú időre aláássa majd az önbizalmadat, hanem azért is, mert a legtöbb esetben a verbális bántalmazás hónapok vagy évek alatt fizikális bántalmazásba torkollik, ami az életedet is veszélyezteti. Különösen vigyázz, ha tudod magadról, hogy önbizalom-problémáid vannak, általában ugyanis a bántalmazók az ilyen áldozatokat „választják ki” nagy előszeretettel.

Egy egészséges kapcsolat egyik legfontosabb ismérve, hogy szabadnak érzed magad benne, ami azt jelenti, hogy szabadon bánhatsz az időddel, szabadon választhatod meg, kivel barátkozol, szabadon eldöntheted, milyen ruhákat hordasz, milyen hangosan beszélsz és milyen színű a hajad, de azt is szabadon eldöntheted, kilépsz-e a kapcsolatból, ha úgy érzed, azt kell tenned. Szintén fontos ismérv, hogy a másik szándékosan nem próbál meg manipulálni, sem kontrollálni, és maximálisan hagyja, hogy önmagad lehess, akkor is, ha bizonyos dolgokkal nem feltétlenül ért egyet az életvezetésedet vagy a viselkedésedet illetően.

Hogyan szakítsd meg az ördögi kört?

Ha azt veszed észre, hogy párod a fent leírt módszereket rendszeresen, netán halmozottan alkalmazza, akkor itt az ideje véget vetni a kapcsolatnak – méghozzá villámgyorsan!

Először is teremtsd meg a szakítás biztonságos feltételeit. Ha kell, igényeld valaki olyannak a segítségét, akiben megbízol (barátok, családtagok stb.). Ha úgy érzed, szükség van rá, fordulj szakemberhez, hogy sérelmeid orvosolni tudd, és

tovább tudj lépni. Ne akard egyedül feldolgozni a történteket, a segítségkérés nem szégyen, és nem a gyengeség jele – sőt, inkább azt mutatja, hogy van benned kurázsi újra talpra állni!

Száz szónak is egy a vége, ha úgy érzed, kedvesed nem is annyira kedves hozzád, merj kilépni a bántalmazó kapcsolatból, mindegy mekko-

ra volt valamikor a lángolás. Ugyanis a kutyából sajnos nem lesz szalonna, és a helyzet idővel valószínűleg csak rosszabb lesz. Te pedig ennél sokkal többet érdemelsz! Igenis megérdemled, hogy olyan párod legyen, aki VALÓBAN szeret, aki emberként bánik veled, nem akar kontrollálni, nem szakít el a szeretteidtől, és mindenben ott áll melletted és támogat!

Kirakatkarácsony helyett szeretetteli, boldog együttlét

Mindig bensőséges, nyugodt, meghitt karácsonyra vágytam. Olyanra, amikor együtt van a család, közösen készülünk az ünnepre és a szenteste békéjében meleg teát szürcsölünk és összebújunk egy puha, meleg takaró alatt, miközben nézzük a Váratlan utazás kedves epizódjait. A kandallóban táncot jár a tűz, a karácsonyfa fényei beragyogják a szobát. Kellemesen keveredik egymással a fenyő és a mézeskalács illata. Együtt van a mi kis családunk, mindenki igazán ott van és ott is akar lenni.

Gyerekkori álomkép ez, olyan filmbéli karácsonyi idill.

Ehhez képest a karácsonyi kirakatboldogságot feszültség, a minden elvárásnak, szokásnak, rituálénak való megfelelés, a tágabb családhoz való igazodás hatotta át.

A mindennapok hatványozottan jelentek meg ekkor. Egyszerűen csak azért, mert ezen a napon mégiscsak boldognak kellett volna lenni. Ez afféle teljesíthetetlen elvárásként lebegett felettünk.

Volt műfenyő, volt egyenként kötözött szaloncukor, habkarika (húúú és akkor még eszembe se jutott, hogy abban mennyi cukor van), volt rántott hal, Hugo-Hami társasjáték a fa alatt és köztünk ült a feszültség. Mindenki rémesen elfáradt már mire eljött a szenteste. Csak legyen végre vége. Legyünk túl rajta. Ez az érzés járta át minden porcikámat.

Aztán jött a karácsony első és második napja. Frissen sült, meleg pogácsához Traubisoda-t ittunk, kártyáztunk hosszú órákon át. Itt már nem volt elvárás, nem volt kötelező boldogság, csak olyan igazi jófajta együttlét.

És most ugorjunk egy nagyot az időben.

Anyaként is megérintett a kirakatkarácsony kirakatboldogságának a szele. Volt pár év, amikor igazodni akartam minden valós és vélt elváráshoz. Karácsonykor hosszú órákon át álltam a konyhában és igyekeztem minden ilyenkor szokásosan előállítandó étket én is prezentálni. Hajnalban keltem, megállás nélkül főztem és mire beesteledett már alig vártam, hogy vége legyen a napnak.

Aztán egy szerencsés fordulatnak köszönhetően félretehettem mindezt. Saját szokásokat, saját szerethető és valóban kedves rituálékat alakítottunk ki a családunkkal.

A karácsonyi dekoráció advent kezdete előtt előkerül. Imádom ezeket az apró, kedves díszeket, gyertyákat, a karácsony illatát.

A gyerekekkel együtt sütök mézeskalácsot. Mindig ők mondják meg, mi legyen a karácsonyi menü és rendre olyan ételeket választanak, amiket a mindennapokban is nagyon szeretnek. Semmi faxni, semmi karácsonyi elvárás.

A karácsonyfát mindig együtt választjuk ki, és ők díszítik fel, miközben én ebédet főzök. Ja, igen ebédet. Egyrészt mert várják az ajándékozást, másrészt, mert vacsoraidőben inkább majszoljuk közösen a mézeskalácsot, a pogácsát és kártyázunk.

A karácsonyfa díszítést azóta végzik lelkesen a gyerekeim, amióta szaloncukorért cserébe díszítenek. Amikor kisebbek voltak öt díszenként járt egy szaloncukor és órákig is eltartott, mire feldíszítették a fát, ma már húsz díszenként vesznek egy szaloncukrot és 15 perc alatt végeznek a díszítéssel. Ez a mi kis saját hagyományunk.

Nem tudom feltűnt-e, hogy a gyerekkori idilli képet lecserélte valami más. A saját szokások, a ránk szabott hagyományok, a könnyed, laza, valódi harmónia, amiben minden olyan egyszerű.

És a karácsony első és második napjának pogácsa rágcsálós kártyázása becsúszott szentestére. Így képezve hidat a gyerekkorom és a felnőtt életem között. Elhozva a régmúltból mindent, ami mesés volt és ezzel megteremtve a közös készülődés, a karácsonyfa fényeiben való gyönyörködés és a szeretetteli kapcsolódás élményét, a nyugodt, meghitt karácsonyt.

Kívánom minden olvasómnak, hogy a karácsony ünnepét merjék magukra szabni, hogy ezzel teret adjanak a valódi együttlétnek, amiben mindenki ott van és ott is akar lenni. Egyszerűen csak azért, mert jó együtt.

Daróczi Magdi

ÉNEKKAR KARÁCSONYKOR – ahol együtt daloltunk

Lazíts egy kicsit. Elmesélek neked néhány pillanatot énekkarunkról, mely közel 30 éve kezdődött és minden karácsonyunk karakterét meghatározta. Nem a harsogó díszeivel, hanem az élményeivel.

Bizonyos dolgokat megkésve, távolról jobban tudunk értékelni, mint történésük idején. Mintha kinyitnál egy időkapszulát és eléd tárulna egy emlék, amit újjá szeretnél értékelni önmagadban. Éreztél már hasonlót?

A folyamatos fejlődésben hiszek, ami legbelsőbb igényünk és csak előre tud haladni. A megfelelő nyitottság, a befogadó értékrend kialakulása teszi lehetővé egy rég elfeledett emlék fontossá válását.

Énekkaros volt az osztályunk, egy hatalmas kórusba tartoztunk. Olyan sokan voltunk, hogy a próbákon az iskolapadban hármasával ültünk.

Hét éves gyermekként csöppentünk a zene világába, ének-zene tagozatos kisdiákokként. Az énekkar csak később kezdődött. Érzelmeink a tanítás utáni külön órákat illetően változatosak voltak. A lelkesek, a kötelességtudóak és a rendszeres rendbontók alkották a kórus színe-javát. Ha tudnád, hogy sokszor milyen nehéz volt a hatodik tanóra után ott maradni, fáradtan, éhesen és türelmetlenül! Én hová tartoztam? Elfogadtam,

hogy mennem kell és bizony rengeteg énekre ma is pontosan emlékszem. Fülbemászó dallamok, a szólamok szép harmóniája, hangszeres bejátszások. A dalainknak történetük volt és elénk hozták képileg a meséket.

Természetesnek vettem, amit kaptam. Sosem jutott eszembe, hogy erőfeszítések és tettek nélkül itt lehetek, sőt, itt kell lennem. Jóval később eszméltem rá, hogy innen indult sok minden az életemben: a zene szeretete, zongorázás, gitározás, jó barátságok.

A kép illusztráció

Tanáraink – egy házaspár – komoly szinkronban vezették az órákat és szervezték a fellépéseinket. Kihívás volt egy ekkora csapatot koordinálni, mely tagjai felelősségben és érettségben még nem teljesedtek ki.

Évente megrendezték a karácsonyi hangversenyt kis városunk Művelődési Központjában, ahol felléptünk énekkarunkkal. Akkoriban még nem világítottak színes fényfüzérek sehol az utcákon amikor sötétedéskor elindultunk a fellépésre szüleimmel. Izgatott voltam, de tudtam, hogy jók vagyunk. Kimagasló ének-zenei nevelésben részesültünk éveken át, rutinosan trilláztunk bármilyen helyzetben.

A terem tele volt vendégekkel, a színpad mellett szolid karácsonyfa állt. A falakon színes krepp papírból készült díszek lógtak. A színpadon a többlépcsős állványunk már alig várta, hogy láthatatlanná váljon, amikor felvonultunk rá piros nyakkendővel a nyakunkban. Csend lett. A szülők rájuk törő meghatottságukat próbálták elfojtani, vagy későbbre időzíteni. A csend egyszerre volt megtisztelő és rémisztő.

A karja lendült és a következő pillanatban egy hangként szólaltunk meg, makulátlan tisztasággal. Mindig csodáltam, hogy ilyen gyönyörű, egységes hangot tudunk megszólaltatni ennyien egyszerre, egy pillanatban.

„Aranyszárnyú angyal száll a földre le, ragyog, mint a hajnal, Isten hírnöke”.

A legszebb dallamokat énekeltük, ezek a karácsonyi esték valóban angyalok között teltek.

Gyakran nem a cselekmény marad meg, hanem egy érzés, egy hangulat. El tudod képzelni, ahogyan egy angyal repül át a termen, az emberek feje fölött üvegszerű, ezüstös, légies szárnyaival, közben hallgatod a két szólam súlytalan, áttetsző összhangját?

Egymás mellett, szoros összeköttetésben álltunk. Hallottuk a másik hangját, éreztük minden reagálását.

A karácsonyi pásztortánc a legaranyosabb karácsonyi dal, amit valaha hallottam. Meghallgathatod, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog

Csak úgy egy kicsit a karácsonyról, amúgy Rónai Katásan

„Amikor csendesül az angyalok dala, amikor az ég csillagai elhalványulnak, amikor a királyok és hercegnők hazatérnek, amikor a pásztor is hazaterelte a nyáját, akkor kezdődik karácsonyi dolgunk: meglelni az elveszetteket, a megtörtet felgyógyítani, enni adni az éhezőknek, a foglyokat megszabadítani, újjáemelni a nemzetet, békét hozni a testvéreknek, hogy szívünkben szárnyra kapjon a zene.”

Howard Thurman

Egy ünnep, mellyel régebben sosem tudtam igazán kapcsolatot létesíteni.

Egy ünnep, melytől néha kivert a víz, néha vágytam a létét, néha irigyen néztem be mások ablakán, vagy hullott a könnyem a filmek láttán, melyek a tökéletes karácsonyokról szóltak.

Idén magamat ajándékozom magamnak.

Gyerekkoromban nem volt se fa, se igazi ünnep. Egy ideig nem hiányzott. Elég volt a karácsony a Parlamentben, ahova pirosnyakkendős úttörőként, vagy kéknyakkendős kisdobosként bemehettem, láthattam az óriásfát, és pattogatott kukorica jelmezemben a föld alá szerettem volna bújni.

Anyu mindig „jól eldugta” az ajándékot. A nagyszoba szekrényének második bal oldali polcán volt a dugi dolgok helye. Itt találtam meg Fritz Kahn Szerelem iskolája című könyvét, melybe hiába lapozgattam, semmit sem értettem, itt találtam meg anyu sosem használt pesszáriumát, és itt leltem meg azokat az ajándékokat, melyek, nagy általánosságban ruhaneműk voltak, s amelyekhez, sosem volt elég türelme, hogy jobban eldugjon, vagy, hogy karácsonyig várjon velük, és akkor adja át. Ezeket a hiányokat tompa ünnepi fények lengik körül, ha erre gondolok, hisz ez történt születés, névnapom alkalmával is mindig. Tudom, ő is izgult, ahogy én is izgulok, amikor ajándékot adok, mit szól az illető, aki kapja, mégis a Péterkém elveszni látszik a ködben.

Az iskolában ajándékoztunk. Már nem tudom mit és kinek. Meg volt határozva az érték, hogy mennyiért adhatsz ajándékot, és az, hogy kinek adjuk, azt sorsolás döntötte el. Egyszer-kétszer munkahelyi ajándékozás is volt, akkor is húztuk a neveket, sokszor lett azonban bunda érzésünk, amikor barátnők, barátok egymást ajándékozták, ettől függetlenül nagy gyermeki öröm volt megélni fel nőttként a meglepetés örömét.

Mivel a „szocialista lét” nem iga zán kedvelte a karácsonyt, magam uram, ha máshogy nincsen, a Kla uzál téri piac árusainál szereztem három-négy fenyőágat, saját kezűleg készítettem mindenféle díszt, az arany dió, és a szúrós angyalhaj jól mutatott a fán, csíptetős gyertyatartóban, és egy-két csillagszóróval feldíszített pici „fámon” talán még szaloncukor is volt.

Amikor férjhez mentem, átcseppentem a másik végletbe. A karácsony arról szólt, hogy szakadásig dolgozzunk, hogy olyan ajándékokkal lepjük meg egymást és a család olyan ajándékokat villantson, amely az egész évi összes ünnepet felülírta anyagilag és megmutatta, hogy nekünk milyen eszméletlenül jól megy.

Szenteste apósoméknál, a szomszéd lakásban a csiricsáré módra feldíszített fa előtt énekeltük a mennyből az angyalt. Nem emlékszem, hogy előbb vagy utána ünnepeltünk a saját lakásunkban mi négyen, de arra igen, hogy a halvacsora mindig odaát volt, a gyerekek dús káltak minden jóban, nekem mindig valamilyen étkészletet, háztartási eszközt, pulóvert hozott a Jézuska, soha semmi igazán személyeset. Ké sőbb, amikor már nagyobbak voltak a lányaim, elmentek az éjféli misére.

Másnap mindig én vendégeltem meg apó somékat és néha anyukám is velünk volt ilyenkor, de általában, mivel anyósom és anyu nem igazán szívlelték egymást, következő nap hozta el a férjem hozzánk.

Nálunk a fát igyekeztem kevésbé csiricsáréra díszíte ni, később a lányok díszítették

már. Hajnaltól főztem, takarítottam, készültem örömmentesen, előtte napokig vásároltam, volt olyan, hogy már októberben gyűjtögettem az ajándékokat. Amikor könyvkereskedő is voltam, a fa alja roskadozott a könyvektől, mint a legjobb ajándékoktól. Sokáig, élő fánkat épp, hogy aznap szereztem be, mert nem volt máskor időm. Volt olyan is, hogy az iskolai karácsony után, az ottmaradó fákat hazavihettük, és akkor azt díszítettem fel. Egy alkalommal kaptunk egy tanítványunktól gyökeres fát, abban bíztam, hogy majd kiültetjük a kertbe. Egy Trabantban szállítottuk Óbudáról, végig kacagtuk az utat kolléganőmmel, mert én csak hátul fértem el a fától, a fa viszont végig csiklandozott engem, és elfoglalta a háromnegyed Trabit.

Szóval a karácsony számomra megemésztendő feladat még a mai napig is.

Azóta ért el a csodája, mióta magam ura vagyok, amióta unokáim örömét látom az ajándékbontogatáskor, amióta személyes ajándékokkal ajándékozom meg barátaimat, orvosaimat, amióta legjobb barátnőm minden év 27-én elhív magához, ahol láthatom évek alatt általam alkotott ajándékaim a lakás minden pontján, díszhelyen.

Hamar jön, hamar megy az ünnep.

Idén nem izgulok. Nincs feszültség, nincsenek vágyak. Csak a nyugalom, hogy minden jó lesz.

KEDVESSÉGEK KICSINY BOLTJA

∞ ÁTALAKÍTÁS MIATT ZÁRVA ∞

„

Azért oly hívogatóak gyerekkorunk karácsonyai, azért vágyakozunk vissza oda minduntalan, mert ott még nem kellett nagy erőfeszítések árán VALAKINEK lenni. SIMÁN jók voltunk.

„Van egy két és fél éves unokahúgom, Flóra. Már a neve is beszédes, hát még ő maga! Sok időt töltöttünk együtt az elmúlt hónapok során. Napközben többször nekem szegezte a kérdést: „Katika, mi van veled?”. Arra volt kíváncsi, hogy érzem magam, hogy kerek-e a világ. Az első pár alkalommal feleltem rá, amit ilyenkor szokás, mondván minden rendben. Aztán egyre frappánsabb válaszokkal álltam elő, hogy mosolyt csaljak kis hercegnőm arcára. De egyetlenegyszer sem jutott eszembe az igazat mondani, azt, ami valójában bennem lakik. Benn, a kicsinyke szívboltban, minek ajtajában most vadonatúj „Átmenetileg zárva!” tábla szomorkodik. Kirakatában hívogató fények és karácsonyi manók helyett megsárgult újságpapír borítás, fekete karakterek garmadája fedi el a valóságot. Rejtik a magányt, mely makacs porként száll az üresen tátongó polcok között.

Emlékeztek még? A tavaly karácsonyi számban egy Titkos küldetésről írtam:

„Volt egy kívánságfüzetem mások vágyaival, és küldetésemnek tekintettem teljesíteni azokat. Magam elé képzeltem, vajon hogyan fogadják majd, mi ül ki az arcukra miután kibontják. Vajon rájönnek-e kitől származik? Szeretek adni – magamból is –, nem esik nehezemre, nem érzem, hogy elfogynék a jóban.”

Most mégis azt érzem, momentán nincs erőm ehhez, elfáradtam. Néhanap hosszan győzködöm magamat: állj fel, egy igazi harcos vagy, annyi mindent túléltél már, menni fog! De a lelkesítő beszéd épp ellenkezőleg hat, indulás helyett magamba roskadok, és a hideg falaknak suttogom el, hogy én már nem akarok erős lenni és folytonosan küzdeni. Idén karácsonykor egyszerűen csak EMBER szeretnék lenni, gyengeségeimmel, hibáimmal, tökéletlenségemmel. Egyre inkább elfelejtjük ezt, valahogy kikopik belőlünk a színekkel együtt, ahogy telnek az évek felettünk. Azért oly hívogatóak gyerekkorunk karácsonyai, azért vágyakozunk vissza oda minduntalan, mert ott még nem kellett nagy erőfeszítések árán VALAKINEK lenni. SIMÁN jók voltunk.

adventi áhítat. Csak most nem kifelé irányul, mások kedvé re tenni, ajándékot kitalálni, megle petést elhelyez ni, csomaggal szaladni, azon fáradozni, hogy MÁS boldog le gyen. Idén önma gamnak ajándéko zom a törődést, magamért teszek. Befelé tekintek. Hol van az én boldogságom? Másokéban? Vagy csak túl mélyre temettem ön magamban?

Talán eme gyermeki vágy hozta, hogy egyre gyakrabban mondok nemet másra, és ezzel együtt igent magamra. Nem megyek, ha fáraszt, csak azért, mert illik, mert így szoktuk. Miccónak? Nem érdekel, hogy mit. Szeretek a csendben, LENNI. Nem csinálni semmi fontosat, igazából egyáltalán semmit se. Nézni a gyertya égbe törő lángját, hallgatni a békésen szuszogó macskát. Ennyi. ELÉG. Csendes várakozás van bennem,

Leltározok - anyagiakat, érzelmeket, embereket egyaránt-, miből jutott több, ke vesebb 2022-ben. Nyáron elhunyt nagymamám jut eszembe legelébb, idős volt, ám mégis kortalan, ingóságok helyett évei számát gyarapította. Hiányzik. Nem nap, mint nap, minduntalan és bántón, hanem szelíd elfogadásba merülve, amilyen ő maga is volt. A legváratlanabb időben bukkan fel, a pillanatok résein átbújva, aranygaluska-illatba burkolódzva, cinkosan rám kacsintva érkezik, szorgos két keze mindig ölelésre tárva. Sokáig éltünk egy fedél alatt, egymást támogatva. Havazást ígérnek a hétvégére. Az emlék hópehelyként, lágyan hull vállaimra, ahogy karöltve sétáltunk az éjféli misére. Csikorog a hó a lábunk alatt, sálunk az orrunkra húzva, mínusz 10 fok van. A templomba érve első dolga, hogy langyosra dörzsölje kihűlt kezeimet. Az övé mindig meleg volt, erre kimondottan emlékszem. Térdig érő hó se igen lesz már… ő sincs. Mégis ott van mindenhol, a könnycsepp sójában, mit érte ejtek épp, a derelye lekvárjában, a málna zamatában, a templom csöndjében, de nekem leginkább a tökéletes nokedli titkában – mindörökké.

Egyedül van-e mindenki, aki egyedül él? Magányos, elveszett, búskomor? Hihetem ezt, vagy hihetek másban. Mamára többen vigyáztunk, de vannak idősek, akiket csak a helyi szociális gondozó látogat. Karácsonykor, lévén ünnepnap, még ő sem. Nem viszik az ebédet, nem megy a postás, nem dudál a kenyeres autó.

És mégis…

Van vízbe állított fenyőág, angyalhaj és betlehem.

Konvektor tetején szárított narancshéj.

Lelki tisztaság és ünnepi áhítat. A nyitott szív csodája a bezárt kapun belül.

Én ez tanultam. Mamától, és szépkorú embertársaimtól, akiket ápoltam. S most hogy ezeket a sorokat írom, rájövök arra, hogy ideje kicserélnem a táblát a Kedvességek Kicsiny Boltjának ajtaján. Átmenetileg bezártam ugyan, és folyik a teljes belső átalakítás, ám a tábla immár ezt hirdeti: „A raktárkészlet feltöltés alatt.”

Idén karácsonyra mindenkinek azt kívánom, adjon, ha most adni tud, vagy fogadja, ha épp arra van szüksége, és érezze mindeközben, hogy létfontosságú mindkettő. Egyik sem élhet a másik nélkül.

Legyen hó, olyan lelket mozdító…

,,Kívánom neked a szeretet egyensúlyát, hogy akkor legyen benned több a szeretetből, amikor másnál éppen elfogyott. Hogy adni tudj, és újra adni, őrizve ezzel a szeretet rendjét.”

Szteliosz Thalasszinosz –CETLIK A SZÍVED FELETT

Négy évszak – December

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.

A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.

Márai Sándor

KARÁCSONYI FILMAJÁNLÓ FILMSAROK

A sok-sok súlyos, év közbeni téma után az ünnepek közeledtével engedjék meg kedves Olvasóink, hogy kivételesen könnyedebb, gondtalanabb vizekre evezzünk, és pár szívet melengető karácsonyi témájú filmet ajánljunk. A jelenlegi, egyre nehezebb gazdasági helyzetben, és az embert próbáló tél eljövetelével talán nagy szükség is van arra, hogy kicsit végre megpihenjünk és az ajtón kívül hagyjuk a gondokat, ha tudjuk, még ha ideig-óráig is.

Persze - mivel a karácsonyi filmdömping amúgy is adott - igyekeztem olyan témába vágó, vagy részben témába vágó filmeket válogatni, melyeket különlegesnek tartok, illetve amelyek legalább valamelyest túlmutatnak a kategória sablonjain, ezért emlékezetesnek bizonyulnak majd, reményeim szerint.

1949-ben Patricia Highsmith, (a méltán híres “Idegenek a vonaton” szerzőnője), “The Price of Salt” (A só ára) címen álnéven regényt írt egy félénk boltoslány, és egy sokkal idősebb háziaszszony kapcsolatáról. Ez a mai, jóval elfogadóbb világban talán már újdonságnak sem számít, de az ötvenes évek elején, finoman szólva is nagy vihart kavart. Todd Haynes filmrendező „Carol” című 2015-ös filmje a fenti regényt dolgozza fel, melyben Rooney Mara alakítja a bolti eladólányt, aki beleszeret egy gazdag idősebb nőbe, akit Cate Blanchett alakít. Ők ketten egy hűvös, havas karácsonyi miliőben találkoznak New Yorkban, és hamarosan olyan románcba keverednek, amelyet, ahogy fentebb is utaltunk rá, a film 1950-es évekbeli környezetében nem fogadtak túl szívélyesen. A „Carol” cselekménye végignyúlik az ünnepi szezonon, még a szilveszteren túl is, de végig megőrzi azt a télies, komor karácsonyi hangulatot, melyben a film legelején a két főszereplő találkozott.

Todd Haynes rendező pályafutását az elfojtások, és a konformitás kutatása fémjelzi, olyan filmekben, mint a „Biztonságban”, az „I’m Not There”, „Far from Heaven”, „Mildred Pierce” és most a Highsmith regényén alapuló Carol.

Therese (Rooney Mara) a játékpult mögött dolgozik egy New York-i áruházban. Van udvarlója és egy csak férfiakból álló baráti társasága is, ám valami felsejlik a hozzáállásában, a pult mögötti lényében, ami arra utal, hogy Therese valamire vár, amivel még ő maga sincs tisztában. Egy ilyen helyzetben toppan be Carol, az elegáns szőke. Első interakciójuk üzletszerű, de valójában egy kacér jelenet, melyet máris áthat a veszély izgalma.

Carol meghívja Therese-t a New Jersey-i házába. Carol és férje, Harge (Kyle Chandler) kü-

lönváltak, és kislányuk felügyeleti joga kapcsán folyik köztük a harc. Amikor Harge eljárást indít a kizárólagos felügyeleti jog megszerzéséért, Carol elviszi Therese-t egy utazásra, mely út egyben kettejük közös menekülése a valóság nyomasztó terhei elől, egy olyan hely felé, ahol kapcsolatuk létjogosultságot nyerhet.

A film - legjobb pillanataiban - tökéletesen képes megmutatni azon emberek magányát, akiknek nem szabad azzá válniuk, akik valójában. Amikor végre megérkezik az intimitás, veszteséggel jár. Az első szerelem gyakran ilyen, de a filmben ez hatványozottan igaz, mert Therese és Carol kapcsolatának rejtve kell maradnia.

Blanchett természetesen színházi színésznő, nem fél megmutatni a drámai oldalát. Emiatt viszont néha úgy tűnik, mintha nem lenne teljesen a helyén egy életszerű kontextusban. A “Carol” mindezzel együtt jól használja az erősségeit.

Rooney Marának kevesebbet kell dolgoznia, főleg azért, mert a filmadaptáció a regényhez viszonyítva szinte teljesen kitörölte Therese háttértörténetét. A filmben Therese a semmiből jött, semmit sem tudunk meg a családi hátteréről sem. De Mara mégis képes mesteri árnyaltsággal megformálni Therese karakterét: érdemes megfigyelni a kontrasztot aközött, ahogy Carollal, és aközött, ahogy a férfibarátai társaságában viselkedik. A film nemcsak egy félénk lány története, aki végül kibújik a csigaházából. Rooney Mara munkája annyira megható, amikor megmutatja, mennyire megfélemlíti Therese-t Carol, és hogy mindezzel együtt, idővel Therese mennyire képes felülmúlni ezt az összetett személyiségű, idősebb nőt.

Lost at Christmas (2020)

Ebben a szentimentális, és humoros karácsonyi történetben két szerencsétlen, szerelmes

Carol (2015)

utazó egyesíti erőit, miután csapdába estek egy hóviharban.

A 2020-ban bemutatott Lost At Christmas Fort Williamben játszódik, amely Ben Nevis –az Egyesült Királyság legmagasabb hegye és a Glencoe’s Three Sisters – kapujaként ismert. A Nyugat-Skót Felföld már önmagában lenyűgöző környezetet teremt, tökéletes választás ehhez a karácsonyi mozihoz.

A Perfect Strangers című korábbi, nagy sikerű rövidfilmen alapuló történet a megtört szívű Jent, és Robot (Kenny Boyle) követi nyomon, akik két borzasztóan traumatikus szakítás után elakadnak, amikor karácsony estéjén Glasgow-ba próbálnak eljutni.

A két valószínűtlen útitárs összeáll, és először egy Jen exétől „kölcsönzött” sportkocsiban civakodnak, majd gyalog folytatják a völgyön át, mielőtt végül az időjárás arra kényszeríti őket, hogy menedéket keressenek. Szerencséjükre találnak egy fogadót, és kiadó szobát. A mindig elszánt optimista Jen ragaszkodik ahhoz, hogy a legtöbbet hozza ki a rossz helyzetből, de a fogadó vendégeinek más tervei vannak. Míg Jen egy kis karácsonyi jókedvvel próbálja elterelni saját figyelmét, hogy elmenekülhessen kisiklott szerelmi élete elől, a többi vendég pont azért utazott a távoli Glencoe-ba, mert épp a karácsony volt az, ami elől menekülni próbáltak. A film igazi fénypontja egyébként sokkal inkább a többi vendég története, és az, hogyan kerültek éppen karácsonykor ebbe az Isten háta mögötti, vidéki fogadóba. Sylvester McCoy, Sanjeev Kohli és Clare Grogan alakítása páratlan, és nehéz nem arra gondolni, bárcsak az ő történeteik kerültek volna a középpontba egy felhígult románc helyett, melyet annyiszor láttunk már. A BAFTA-jelölt rendező, Ryan Hendrick „ünnepi szívmelengetőként” írja le a Lost At Christmas-t, és ebben nem téved. Vannak valódi pillanatok, amelyek igazán meghatóak, és a film egyedüli hibája talán mindössze az, hogy túlságosan is próbál karácsonyi film lenni, és kipipálni a kötelező karácsonyi és rom-com klisédobozokat, emiatt pedig nehezebb észrevenni azokat az őszinte mozzanatokat, amelyek más részről különlegessé teszik ezt a filmet.

Tán szigorúan hangzik, de a románc egyetlen igazán hiteles pontja maga a befejezés. Amikor megérkeznek Glasgow-ba, és nézőként az ember arra gondol, milyen irreális és egészségtelen

volna ennek a párosnak együtt maradni, valami váratlan történik. A könnyes, reptéren lassított felvételen egymás felé rohanó szerelmesek elkoptatott képe helyett, egy kliséket elvető befejezéssel a film visszanyeri eredetiségét.

Ha a néző eltekint az összes elkoptatott karácsonyi/rom-com sablontól, és a film üzenetére, valamint az emberi, humoros, és őszinte pillanatokra koncentrál, a Lost at Christmas emlékezetes, és üdítő alkotás.

Louisa May Alcott „Kisasszonyok” című klaszszikus regényének 1994-es filmadaptációja, sok emlékezetes pillanatával a karácsony köré összpontosul. Mindenképp ajánlott ezt a verziót is megnézni, mint ahogy az 1933-as első filmváltozat is méltán klasszikus. Ám jelen ajánlóban a legfrissebb, 2019-es adaptációval foglalkozunk, mely lendületes frissességével, és a pazar szereplőgárdának köszönhetően a talán kicsit ódivatú miliő ellenére a fiatalabb generációhoz is sikerrel utat talál.

A Greta Gerwig által rendezett grandiózus alkotás elején a March nővérek az éppen zajló polgárháború közepette a karácsonyra készülődnek, és azon siránkoznak, miben szenvednek hiányt, miközben emlékeznek arra is, amijük van. Végül úgy döntenek, örömet szereznek egy mélyszegénységben élő családnak, karácsonyi lakomát rendeznek nekik. Már ezzel a film elején látható szívmelengető gesztussal bepillantást nyerünk abba, milyen emberek is a March nővérek.

A film a télies, és sivár New England-i környezetben is pompázik: Jo, Meg, Beth és Amy a hóban trappolnak, miközben a „Here We Come A-Caroling”-ot éneklik. A Kisasszonyok olyan érzést kelt a nézőben, mintha a tél kopárságát fénylő gyertyák világítanák meg.

Kisasszonyok (Little Women, 2019)

Gerwig filmje a korábbi adaptációkkal egyenrangú, talán sok szempontból túl is szárnyalja azokat - az új verzió érezhető frissessége nem kis teljesítmény. Ez viszont talán nem olyan nagy meglepetés, mert igazság szerint Gerwig művészetében mindig is határozottan jelen volt a szerzői film iránti igény; és egy olyan szinten lefegyverző egyediség, mellyel a rendezőnő most nagylelkűen beleadja szokásos lendületét egy olyan regény adaptációjába, amelyet kívül-belül jól ismer. Sőt, sikerrel még inkább képes ráerősíteni a könyvet övező tekintélyre. Gerwig ennek érdekében radikális megoldáshoz nyúlt: az emlékezés és a nosztalgia visszatérő érzését tárja fel a beszélgetésben, amelyet a film két idővonala között folytat. Ez egy okos csavar a „Kisasszonyok” régi rajongóinak, éppúgy, mint egy ötletes és hatásos bevezető a művet még nem ismerők számára.

A Ladybird-ből és a Brooklyn című filmből ismert, utánozhatatlan Saoirse Ronan alakítja a lázadó és mindig energikus Jo-t, akivel a film következő epizódjában már hét évvel később, egy New York-i panzióban találkozunk. Jo az álmait követte, és regényíró lett. Kiadója arra utasítja őt, hogy éppen aktuális művében adja meg női főszereplőjének a hagyományos idilli befejezést: a házasság beteljesülését. Jo végül találkozik a legkeményebb (de legőszintébb) kritikusával is: a csendes, de karizmatikus Bhaer professzorral (Louis Garrel), aki Jo intellektuális párja, és akibe később beleszeret.

A jövő bepillantást enged a művészi hajlamú, Európát bejáró Amy életébe is, aki sok szempontból hasonlít nővérére, a regényíró Jo-ra, ő is az álmai megvalósulásán dolgozik, és a szabad életet választotta. A képet kiegészíti az Emma Watson által alakított Meg – az önfejű, divatbolond nővér, aki végül mégis félreteszi gyakorlatias előítéleteit, és anyagi megfontolásoktól függetlenül, szerelemből megy férjhez. A kevésbé ismert Eliza Scanlen által alakított félénk, de tehetséges zongoraművész, Beth, és a Laura Dern által alakított szerető, áldozatkész Marmee figurája, valamint Meryl Streep fergeteges, és gyakorlatias gondolkodású March nénije mind telitalálat.

Gerwig gondosan, lépésenként mutatja be a főhősnők életútját, melyben szerepel elutasított házassági ajánlat, titokban kialakuló romantikus vonzalom, osztálykülönbségek, a nővérek közötti rivalizálás és a sarokban megbúvó pusztító

betegség. A korábbi adaptációkhoz viszonyítva azonban Gerwig filmje finoman bírálja azt a régimódi felfogást, miszerint a házasság olyan intézmény, ahol a férfiaktól anyagilag elvárják, hogy gondoskodjanak a nőkről. Másrészt a szerelmet és a házasságot a karrierálmokkal egyenértékű választásként ünnepli – Meg végül is úgy dönt, hogy családot alapít, és megvédi Jo-val kapcsolatos döntésének érvényességét egy visszafogottan feminista jelenetben.

A film koronaékszere azonban az az alapvető frissítés, amelyet Gerwig Jo-nak ad a történetben, ezzel valamelyest eltérve az eredeti műtől: a sztori végére a mi Jo-nk nemcsak szerelmes, lelkes fiatal nővé válik egy klasszikus romantikus vígjátékban, hanem rettenthetetlen, tintafoltos kezű írónővé is. Ez valahol Gerwig néma tiszteletadása az eredeti mű szerzője, Alcott iránt, akinek a mű 1868-as megjelenése idején valahol kompromisszumot kellett kötnie a mű befejezését illetően, megfelelve az akkori kor elvárásainak, és kliséinek.

Egyéb ajánlott filmek:

Az ember, aki feltalálta

a Karácsonyt (The Man Who Invented Christmas) (2017)

A „The Man Who Invented Christmas” csak pár éve debütált, de máris megalapozta magát a jövő ünnepeinek kedvenceként. Az „Egy karácsonyi ének” (The Christmas Carol) számos adaptációja létezik, de „Az ember, aki feltalálta a karácsonyt” az ünnepelt regény eredetét tárja fel valós, életbeli karaktereken és eseményeken keresztül, amelyek Charles Dickenst (Dan Stevens) inspirálták. Stevens, mint mindig, rendkívül karizmatikus, és tökéletesen megragadja a tehetséges, de valahol meggyötört lelkű író karakterét. Dickens szorult helyzetben van, mivel a Twist Olivért követően még nem sikerült hasonlóan sikeres könyvet publikálnia. A londoni karácsonyi felhajtás csak tovább rontja a hangulatát, de egy sor, a könyvből ismerős esemény után Dickens elkezdi felvázolni

az „Egy karácsonyi történet” narratíváját. Ebenezer Scrooge (Christopher Plummer) karaktere jelenik meg Dickens elméjében, aki végigvezeti őt a könyv születése során, miközben megtanulja újra felvenni a kapcsolatot elidegenedett apjával, Johnnal (Jonathan Pryce). Dickens saját személyes családi megbékélése segít megőrizni a film ünnepi hangvételét.

Összetalálkoznak három amerikai katonával, akik betérnek hozzájuk, majd nem sokkal ezután három német katona is csatlakozik. Sok ellenállás után az anyának sikerül meggyőznie az ellensé-

Egy karácsonyi történet (A Christmas Story) (1983)

Az “A Christmas Story” sok amerikai tévénéző számára ma már a karácsony szinonimája. A nosztalgiára erősen építő „Egy karácsonyi történet” egy felnőtt Ralphie Parker narrációján keresztül szólal meg, aki az 1940-es években, Indianában töltött gyermekkorára gondol vissza. Ez a megközelítés egy különleges, mégis ünnepi hangulatot hordoz, ahogy azt látjuk, hogy Ralphie (Peter Billingsley) egy sor szerencsétlenségbe keveredik az iskolában és otthon egyaránt.

A ma már lényegében külön brandet képviselő „A Christmas Story” 1983-as megjelenése óta megőrizte relevanciáját, és 2017-ben élő TV-különkiadást, és számos folytatást megélt. A közvetlen folytatás, az „A Christmas Story 2” 2012-ben látott napvilágot csekély visszhanggal, míg a legnagyobb horderejű folytatás 2022 novemberében jelent meg.

Csendes éj (Silent Night) (2002)

Egy német édesanya, Elisabeth Vincken (Linda Hamilton), aki már elveszítette legidősebb fiát a sztálingrádi csatában, férje pedig a német hadseregben szolgál szakácsként, valamint kisebbik fia, Fritz családjuk vadászházában keresnek menedéket, a frontvonalak közelében a nyugat-európai Ardennek erdőiben.

ges katonákat, hogy tegyék félre nézeteltéréseiket egy éjszakára, és osszák meg a karácsonyi vacsorát. A németek azt tervezték, hogy megölik az amerikaiakat, de végül ők, és az amerikai katonák megosztják ételeiket, hogy a körülményekhez képest méltó karácsonyi vacsorát készítsenek.

Az amerikaiak, és a németek egész éjszaka barátkoznak egymással, annak ellenére, hogy végül vissza kell térniük a háborúba. Másnap reggel egy amerikai tiszt kerül elő, és meglepődik azon, amit lát. Ahogy megtudja a részleteket, az amerikai katonák felé fordítja a puskáját, és beszédbe elegyedik a németekkel. Felismerve, hogy a tiszt valóban egy német katona, aki beszivárgott az amerikai vonalak közé, az amerikaiak megadják magukat, és a három német katona visszakapja a fegyverét. A német beszivárgó ezután megparancsolja a másik három katonának, hogy végezzék ki az amerikaiakat. Mielőtt le akarná lőni az anyát, az egyik német katona kiüti a betolakodót, ezzel megmentve az asszonyt. A katonák távoznak, az amerikaiak pedig hadifogságba viszik a német beszivárgót, és az egyik németet is, aki mindössze tizenöt éves – egyik fél sem akarta ugyanis, hogy egy jövőbeli csatában haljon meg. A németek is visszatérnek a frontra. Mindannyian elköszönnek, és sok szerencsét kívánnak egymásnak a háború további részében.

Boldog Karácsonyt! (Joyeux Noel) (2005)

Az előző film modorában, és cselekményét tekintve is hasonló módon mutatja be az emberség, és a megbocsátás erejét egy elembertelenedett világban a Boldog Karácsonyt! című film.

Egy végtelenül pusztító háború kellős közepén, amely halált és kiábrándultságot hagyott maga után, a fronton harcoló katonák egyszer csak haladékot kaptak a haláltól. A „Joyeux Noel” a híres, első világháborús karácsonyi fegyverszünet figyelemre méltó igaz történetét meséli el. 1914 telén a francia, a brit és a német sereg tömegháborúba keveredett, és ezrével haltak meg a lövészárkokban. Aztán hirtelen jött a karácsony, és ők egyszerűen... megálltak.

A karácsony méltó megünneplése érdekében a férfiak letették a fegyvert, és ideiglenes tűzszünetet hirdettek, majd átkeltek a Senki földjére, hogy - bármily hihetetlenül is hangzik - barátságos futballmérkőzést tartsanak. A Daniel Brühl, Diane Kruger és Steven Robertson főszereplésével készült „Joyeux Noel” pazar nemzetközi szereplőgárdát vonultat fel, hogy elmesélje ezt a grandiózus történetet azokról a katonákról, akik minden ellentmondás ellenére, a legvalószínűtlenebb helyszínen, és élethelyzetben is képesek voltak érvényesíteni közös emberségüket.

Ezúton szeretnék a Szerkesztőség nevében is Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánni minden kedves Olvasónknak!

A rogerebert.com, a Guardian és a slashfilms.com cikkeinek felhasználásával.

Újév

Újév

A nagy fogadalmak időpontja… és sajnos most a nagy bizonytalanságé is.

A megemelkedett rezsiköltségek miatt több színház is spórolásra kényszerül.

A jelentősebb összegű állami támogatással működők talán megengedhetik maguknak azt, hogy a téli időszak alatt hosszabb-rövidebb időre bezárjanak, de a magánszínházak nem.

Van, ahol januárban már biztos nem nyitnak ki, van, ahol csak hétvégén játszanak, van, ahol a próbák alatt csökkentett világítással dolgoznak, van, ahol a gázfűtésről klímára álltak át, és van olyan is, ahol bemutatókat halasztanak el, hogy a költségeket optimalizálni tudják.

Újév. Amikor elhisszük, hogy egyetlen éjszaka képes megváltoztatni az egész életünket. Az elmúlt pár év pedig be is bizonyította, hogy még csak új év sem kell hozzá...

Szilveszterkor sokan érzik úgy, hogy nemcsak egy új év kezdődik, hanem most kezdődik MINDEN.

Aztán elmúlnak az ünnepek, és pont úgy folytatódik MINDEN, ahogy eddig volt.

Pedig egyetlen életünk van, ebből kell kihoznunk a legjobbat! Most. Nem kell hozzá egy új év.

Csak Te.

...és valami, ami miatt igényed lesz a változásra.

Ami hitet ad.

És reményt.

Amitől elhiszed, hogy mától valami jobb, és boldogabb kezdődik.

A dolgokat, amik történnek mindig sorsfeladatként és nem sorscsapásként kell megélni.

...és nem panaszkodni. Nem azért, mert ne lenne rá okunk, hanem azért, mert a panaszkodás még soha nem segített.

Bármi is történik, egy biztos: értünk van.

Minden út vitt valahova. (Persze, amelyik rossz volt, lehetett volna rövidebb is…)

De itt vagyunk.

Érzünk. Gondolkodunk. Változunk.

ÉLÜNK!

Részei vagyunk a világnak.

...és csak az a pillanat a miénk, amit megélünk.

Elmúlt egy újabb év.

365 napnyi tapasztalattal gazdagodtunk.

Történt jó is, rossz is.

Nem minden sikerült úgy, ahogy elterveztük, de, ha tudjuk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, nincs min aggódnunk, nyugodtan engedjük el.

Az élet már csak ilyen... kérdés nélkül írja át a terveinket, és gördít elénk újabb váratlan dolgokat és akadályokat.

Mondhatnám, hogy jót és rosszat, de a dolgok csak dolgok. Nem jók vagy rosszak önmagukban, mi adunk nekik töltést.

…és, hogy végül rabok leszünk vagy szabadok?

Mosolyogj rá és visszamosolyog, mert ha belerúgsz, visszarúg. Igen, ennyire egyszerű.

Szerintem.

...de nem biztos, hogy nekem van igazam. Ez az én életem, az én gondolataim. Én ebben hiszek.

Te ne hallgass senkire! (Rám se!)

Éld úgy az életed, ahogy Neked a legjobb! Ne foglalkozz mások véleményével. Nem másnak kell megfelelni, mindig csak önmagadnak.

Kezdj új szokásokat, vagy folytasd a régieket. Járj nyitott szemmel.

Lásd meg minden napban a csodát. Ne vesd meg a rosszat, hidd el, hogy az is érted van.

Egyszer mindennek lesz értelme.

Része vagy a változó világnak, ami Tőled is szebb!

Maradj ilyen. Változz meg. Ahogy Neked jó.

Keresd azt, ami Téged szolgál, legyen az egy színház, egy mozi vagy egy koncert a haverokkal. Legyenek terveid. Mindig legyen mit várni… és amikor eljön, leld benne örömöd, élvezd ki minden pillanatát. Mert ezekből a pillanatokból áll össze az egész.

Az értéket keresd másokban ne a hibát. Te így gondolod, Ő másképp. Ne akard meggyőzni. Ne kritizálj. Fogadd el.

Ha jó, most jó, örülj, ha rossz, változtass.

... ha nem most, akkor 1 hét, 2 hónap vagy fél év múlva.

Sosem kell hozzá egy új év. Csak Te.

Az életünk milyensége és boldogsága abban rejlik, hogy hogyan éljük a szürke hétköznapokat, hogy a minket ért eseményekre miként reagálunk. Megtaláljuk e minden napban a szépet és a jót, vagy csak a rosszat vesszük észre.

Élményekben gazdag, mindennapi csodás új évet kívánok!