TESLÁVAL KÖZÉP-ÁZSIÁBAN 3. rész - AZ INTERJÚ

Nagy Zoltán

TESLÁVAL KÖZÉP-ÁZSIÁBAN 3. rész - AZ INTERJÚ

Cikksorozatunk eddig bemutatta és beszámolt Nyers Tamás elektromos autóval tervezett, majd sikeresen teljesített túrájáról. Tamás október elején indult el Közép-Ázsia felé és november utolsó napjaiban tért vissza Magyarországra. Szerencsére sikerült megszervezni vele egy élő interjút, így végre már nem csak a magam gondolataival és szavaival írok ünnepi számunkba, hanem a Tamás által elmondottakat is „papírra vetettem”. Jöjjön hát az a beszélgetés, amelyre én személy szerint két hónapja vártam és úgy érzem, rajtam kívül még sok ezer Olvasó fog örülni ezeknek a soroknak.

ÖRMÉNY HEGYEK PANORÁMÁJA

Szia Tamás! Köszöntünk újra itthon, a Csak Pozitívan Magazin és a magam nevében is gratulálok a sikeres úthoz és az élményekhez. Köszönöm, köszönjük, hogy időt és energiát szántál erre a beszélgetésre, mert úgy tudom, hogy amióta hazaérkeztél, megállás nélkül a feltorlódott céges ügyekben tevékenykedsz, tudomásom szerint ezt is sikeresen.

A KAZAH SAPKA

Szia Zoli, én is örülök, hogy végre élőben beszélünk és üdvözlöm a Kedves Olvasókat is. Igen, hazaértem rendben és szépen haladok az itthon maradt céges tennivalókkal. Két fő tevékenységem van, az egyik a drónos permetezés, szerencsére ennek a pörgősebb időszaka tavasszal érkezik, valamint továbbra is telepítem az elektromos autókhoz szükséges töltőállomásokat. Haladnak a folyamatok, működnek a dolgok, minden rendben szerencsére. Vannak folyamatban lévő ügyeim is és újabb megbízások is érkeznek.

Én személy szerint, nem tudok az ismeretségi körömben és nem ismerek mást, aki ilyen szép és hosszú autós túrára vállalkozott. Megtisztelő volt a felkérés, hogy írjunk mi is az útról, mert a Magazin életében sem volt még ilyen cikkre példa, ezzel is úttörők voltunk és én magam is külön köszönöm Neked a lehetőséget és az ismeretségünkért is hálás vagyok. Mint megújuló energiákat szerető és pártoló ember, igyekeztem ezzel a cikksorozattal is előrébb vinni az ügyet, a Kedves Olvasók szeme előtt tartani a lehetőséget, hogy van élet a fosszilis energiahordozók után és azokon túl is. Ráadásul egyik kedvenc márkámat hajtod, amely egy TESLA. Kérlek, mesélj egy kicsit az autóról, mutasd be útitársad az Olvasóknak.

A Tesla, amely útitársam volt, egy Modell S, P85D (Performance, 85 kWh, Dual, ezt jelenti a rövidítés), 770 lóerős, 2.8 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra. Autopilot-tal is rendelkezik, a hatótávja 350-500 km. Az út során természetesen, főleg ha kicsit spórolni akartam, vagy a helyzet úgy állt, néha lassabban mentem vele, így többre volt elég a feltöltés. A kocsiban légrugó is van, 5-10 centimétert is tud emelni az autón, ez főleg rossz útminőség esetén segít sokat.

Bátor vállalkozás, de ahogy az előző cikkekben írtam is, az egész út maga már egy nagy vállalás volt, hiszen ilyen hosszú útra még nem indultál és bár voltak tapasztalatok arról, hogy ennél rövidebb úton hogy viselkedik az autó, milyen a fogyasztás és milyenek az utak, ennyire messzire még nem merészkedtél. Bevallom, nem voltam teljesen nyugodt, elsősorban a szomszédban dúló háború miatt, nem tudtam, mennyire lesz hatással az utadra. Te hogy láttad belülről, hogy élted meg?

HAJÓRONCS AZ ARAL TÓNÁL

Szerencsére közvetlenül nem érintett sehogy sem a dolog, kicsit szigorúbb ellenőrzések voltak egyes határokon, bár korábban nem jártam Oroszországban, nem volt tapasztalatom. Kiemelve két részt, Dagesztán és Csecsenföld voltak a legközelebb, ahol egy szakaszon láttam ágyúkat, fegyvereseket is, ahogy vonulnak az utakon, de közvetlen veszélyben nem voltam. A lakossággal itt-ott beszéltem, ők eléggé megosztottak voltak. Nem adnak hangot neki, de nem nagyon pártolják a háborút.

Ha jól tudom, az eredeti tervhez képest valamennyit változott az útvonal. Mi volt a terv és miben tértél el a tervezetthez képest, valamint miért kellett eltérni?

Ezt az utat több, mint egy éve terveztem már. Az előző részekben olyan szépen leírtad, merre jártam, hogy nem sorolom fel még egyszer, de ami más volt a tervhez képest, hogy például Kazahsztánban felkelés volt, de lecsengett. Itt van ugye az ukrán háború, a Csernobilba tervezett látogatás így sajnos elmaradt. Oroszországban több tervem volt, amiket kénytelen voltam elhalasztani. A kazah területen fekvő Bajkonurban a rakéta kilövési programot emelném ki, amely nem úgy alakult, mint terveztem és több országba való bejutás is többször kérdéses volt. Felmerült egy komppal való átkelés Helsinkiből, de közben kinyitottak a határok, így mégis bejutottam szárazföldön. Kirgizisztánban zavargások voltak, így kimaradt, ahogy Üzbegisztán és Türkmenisztán is. Volt ország, ahová a COVID járvány miatt nem lehetett belépni. A Kaszpi tengert is nyugatról kellett megkerülni. 18 ezer km helyett 20 ezer km körüli lett az út hossza. Iránban kimaradt több hely is, amelyet szerettem volna meglátogatni, ide még biztosan visszatérek és a tervezett Bulgária – Románia útirány helyett Szerbia felől jöttem végül haza.

Ez nagyon impozáns túra. Alapvetően mi volt az út célja és mit sikerült belőle megvalósítani végül?

Bajkonurban a rakéta kilövés volt az egyik csúcspont, vagyis lett volna, sajnos végül csak messzebbről volt megtekinthető. A jótékonysági cél is sikeres volt, a magammal vitt ajándékcsomag eljutott Örményországba és természetesen az elektromos autózás népszerűsítését is sikeresnek értékelem. Rengeteg helyre jutottam el és sok érdekes emberrel találkoztam. A munkám mellett eléggé be lettem táblázva a következő időszakra, további interjúk és élménybeszámolók várnak rám, valamint hamarosan újabb videók kerülnek fel a közösségi csatornáimra.

Nagyon tartalmas program és két hónap hosszú idő. Hogy bírta a Család? Tudtatok rendszeresen kommunikálni?

Igen, szerencsére. Az uniós területen, országokban, volt rendesen internet – természetesen most mobilnetre gondolok -, a roaming lehetőségek kiválóak voltak. Unión kívüli országokban általában helyi SIM kártyát vettem, Messengeren keresztül kommunikáltam, valamint Telegramon, ez főleg Oroszországban volt hasznos és elérhető, lévén ott szinte a legtöbb nyugati weboldal és alkalmazás blokkolva, tiltva van. Helyi barátok adtak tanácsokat, valamint külön szeretném kiemelni és megköszönni Dr. Schmidt Péter segítségét, aki sokat segített tanácsaival.

Az internet ellátottság milyen volt? Tudom, hogy mobil netet vittél Magaddal, de vajon mindenhol alkalmas volt a hálózat arra, hogy legyen kapcsolat? Melyek voltak net szempontból a legjobb és melyek a legrosszabb szakaszok?

Nagyjából mindenhol jó volt, nem volt vészes sehol, de Kazahsztánban volt a legrosszabb, mivel ott sivatagos rész van, sokszor és általában a többi autósra kell hagyatkozni, ha gond, vagy leállás van, csak akkor jön segítség, ha arra jön valaki. Ez húzósabb rész volt, bevallom.

ÉTTEREM HAVAS HEGYCSÚCCSAL, AZ ELSŐ TÖLTÉS GRÚZIÁBAN

Nem lehetett egyszerű azért, sokszor éjjel, egyedül, órákig csak vezetni és haladni. Kérlek, mesélj kicsit az alvási, pihenési lehetőségekről. Ahány ország, annyi szállás és gondolom, a Tesla „Hotel” is üzemelt néha.

Az út pontosan 58 nap volt. Ebből 10 napot szálláson, szállodában vagy magán szálláshelyen sikerült eltöltenem. Sátor is volt nálam, a környezettudatosság jegyében igyekeztem ezzel a „low budget” alternatívával is felkészülni. Szerényebb támogatás jött össze a szponzoroktól, mint terveztem, több ízben is a kocsiban aludtam. De megláttam benne a jót, így a Tesla egy-egy hosszabb feltöltése alatt az autóban szundítottam, mondhatni mindketten töltőn voltunk. Ez így pont jól jött ki.

Kalandos, nem vitás, de mivel ez egy kalandtúra is, így nem meglepő. Ha az ember elég fáradt, már mindegy, hogy szálloda, vagy autó az ágy. Az élelmiszer ellátottság milyen volt az egyes országokban? Boltban vásárolt élelmiszert, ételt ettél főleg, vagy sikerült azért helyi éttermekben is ismerkedni az adott ország konyhájával?

Vittem magammal mindenféle tartós élelmiszert, ezeket akkor ettem, amikor úgy jött ki az autótöltés, hogy semmi nem volt a közelben. Egyébként minden országban igyekeztem a helyi ételeket megkóstolni. Oroszországban shaurma (tortilla lapban gyros-szerű étel), borscs és szoljanka leves volt a sláger, Grúziában khachapuri (pizza szerű étel juhsajttal, tojással), lobiani (babpürés étel). Kazahsztánban, ahol Bolat-ék meghívására egy konferencián is vendégül láttak, halat és helyi dolgokat ettünk, felsorolni sem lehet, mindegyik finom volt. Ittam kumiszt, azaz lótejet és tevetejet is. Törökországban a saját pizzájuk vett le a lábamról. Csecsenföldön birka gyomorba töltött ételkülönlegesség várt, Iránban pedig laves, ez lapos kenyér, kebab és dough – tehén tejből erjesztett üdítő. Kulináris túrának is tökéletes volt ez a két hónap.

És ha már az ember feltölti magát energiával, lássuk kicsit, hogy a TESLA mikor, mennyi elektromossággal tudott táplálkozni?

Az autó szinte mindenhol problémamentesen tudott tölteni hivatalos töltőkön, egyedül Kazahsztánban és Iránban volt szüksége ipari 3 fázisra, vagy 220 Voltra. Összességében azt gondolom és úgy látom, hogy egy ilyen túra útvonala kivitelezhető, egyrészt ekkora távon elektromos autóval, másrészt a töltőállomások tekintetében tapasztaltak alapján is merem állítani, hogy aki erre az útra vállalkozik, nyugodtan vágjon bele. Ahogy látom, azért nagyjából sikerült mindig töltéshez jutni és sikeresen teljesíteni ezt a rengeteg kilométert. Viszont, ha nem tévedek, volt egy olyan technikai hiba az úton, amely majdnem félbevágta az egész túrád. Mi volt ez és hogyan sikerült megoldani?

Felmerült egy szoftveres hiba, amely majdnem hazaküldött, ekkor már Jekatyerinburgban jártam. Szerencsére, sikerült megoldani, a hab a tortán az volt, hogy mindezt online és 5000 km távolságból, Magyarországról. Ez segített folytatni az utam, fellélegezhettem.

Ez ütős volt, ilyet eddig csak filmekben láttunk, de üdv a jövőben, ami már tulajdonképpen a jelen. Öröm, hogy volt megoldás és a modern kornak hála, a távoli segítség is pillanatok alatt közel jött. Úgy látom, rengetegen támogattak az utad előtt és alatt is. Kik azok a támogatók – természetesen a családot, barátokat alapul vesszük, tehát rajtuk kívül –, akik sokat segítettek a tervezésben és a lebonyolításban?

A Családomnak örök hála a támogatásukért. Már említettem Dr. Schmidt Pétert, most újra szeretném megköszönni a segítségét. Vadász Zsolt barátomnak szintén hálás vagyok, vele nemrég egy iraki úton voltam a Teslával. A Csacsagumi, az AGT és az Adriatech nélkül nem sikerült volna ilyen jól az út, ezúton is köszönöm a támogatásukat. Hosszú a lista még, a teljesség igénye nélkül igyekeztem felsorolni a neveket, köszönöm szépen mindenkinek.

Nos, igen, az emberi kapcsolatok. Talán az egyik legfontosabb összetevő bármilyen tevékenység során. Találkoztál az úton különleges emberekkel, akik benyomást tettek Rád?

Igen. Az Aral-tónál élő Bolat nagyon kedves ember, Kiril, a magas srác, akivel együtt töltöttünk autót, szórakoztató figura volt, az iráni „kollégák”, Mustafa a nagy családjával, a magyarul beszélő kutató, Dájbukát László, a Kazahsztánban járó világutazó osztrák páros, valamint Örményországban az argentin bringások, mind-mind emlékezetes szereplői maradnak ennek az útnak. Van egy aranyos sztorim is. Kazahsztánban autót töltöttem egy Aktobe nevű településen. Éppen videót néztem, amikor egy kisfiú bekopogott az ablakon és mondott valamit kazah nyelven. Nem értettem, de valami alap dolgot mondtam neki, amit tudtam. Válaszolt egy mondatot, majd elszaladt. Én kiszálltam a kocsiból és utána szaladtam. Van egy képeslapom, alap mondatokkal, több országra. Találkoztam az apukával, aki jól beszélt angolul. Kiderült, hogy a kisfiú nagy Tesla rajongó, ezért megengedtem, hogy megnézze közelebbről a járgányt. Beszélgettünk, majd elköszöntünk. Egy óra múlva megint kopog a kisfiú, egy kazah népi sapkával a kezében, gyakorlatilag megajándékoztak vele. A poén az volt, hogy nagyon szerettem volna egy ilyen sapkát, de sajnos nem jutottam el, hogy vegyek egyet, viszont a Sors másképp akarta, így végül lett egy ilyen szép fejfedőm. Csináltam is egy próbautat velük a Teslában, apa és fia is nagyon élvezte a „tesztet”, itt videók, fotók készültek. Mindhármunk számára meghatározó maradt ez a találkozó. A gyermeki őszinteség, a jószívűség, a vendégszeretet élő példája volt.

APA-FIA PROGRAM TAMÁSSAL ÉS A TESLÁVAL, AKTOBE, KAZAHSZTÁN

Ez igen tartalmas, értékes lista és gondolom, még nincs vége. Ha minden jó embert, akivel az úton találkoztál, megemlítenénk, lehet, hogy egy 4. részt is kellene írni a cikkhez (a Szerző itt elmosolyogta magát). A jövőt nem tudhatom, lehet, hogy még találkozunk itt a lapban? Mik a terveid az ezt követő időszakra vonatkozóan? Lesz egy nagyobb túra, esetleg más országba, földrészre valamikor?

Konkrét tervek még nincsenek. Irán, Örményország, Grúzia, ide még visszatérek. Újabb területek is érdekelnek nagyon. A skandináv irány, az északi - sarki fény fotózása, Norvégia. Észak-afrikai terveim is vannak, mindezeket természetesen elektromos autóval.

ISTENI FOGÁSOK IRÁNBAN

Ez szép cél és szokás szerint bátor is, de ez sosem baj. Mi szívesen ott leszünk ennél az útnál is, pozitív energiáinkkal igyekszünk támogatni minden olyan kezdeményezést, szándékot és tettet, amely a jövőbe mutat és ezzel példát állít többek között azoknak a fiataloknak, akiknek még szükségük van példaképekre, követendő emberekre. Olyanokra, akik irányt mutatnak és be is vállalják azt, amiről első körben gondolatokkal, majd szavakkal is célokat tűznek ki maguk elé. A célok teljesítése és sikeres elérése pedig nem csak az ember hitelességét növeli, hanem az önbizalmát is. Ezzel pedig megint csak a pozitív életérzést és hozzáállást lehet magasabbra emelni mind magunkban, mind embertársainkban. Tamás, köszönjük szépen, hogy jelen lehettünk ennél a projektnél és további sikereket kívánunk Neked.

Köszönöm szépen és viszont kívánom Nektek is, Csak Pozitívan!

Tamás úti kisfilmjei, beszámolói továbbra is követhetőek az alábbi linkek valamelyikén:

https://www.youtube.com/watch?v=JNsu55iYQkU

https://www.youtube.com/channel/UCaYLuHvkgSA9Qhkl4ZTh76w

TESLANAUTA a TikTok-on: https://www.tiktok. com/@nova.futura

Köszönjük Olvasóink megtisztelő figyelmét, találkozunk jövőre, 2023-ban.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog, Sikeres, Egészséges Új Évet kívánunk!