Hogyan tegyük tönkre a gyereket? …avagy csípd nyakon a hiedelmeidet!

Szeghy Krisztina

Hogyan tegyük tönkre a gyereket?

…avagy csípd nyakon a hiedelmeidet!

Közeledünk az év végéhez, amely az ünnepek családi, baráti körben történő megélése, a töltődés, a megnyugvás időszaka mellett általában elindít bennünk egy belső késztetést is, hogy számot vessünk az eltelt év történéseivel, eredményeivel és felkészítsük a lelkünket az új évre. Ennek egy hatékony eszköze lehet az is, ha elkezdjük nyakon csípni a bennünk élő, minket mozgató hiedelmeket. A mostani írásomban ehhez nyújtanék segítséget, mégpedig a „Ha lelki ok miatt késik a baba” című könyvem egyik részletével. Öveket becsatolni, mert az írás végére rádöbbensz: eddig a robotpilóta vezette a repülőgépedet. Ideje átvenni az irányítást!

„Szóval: hogyan tegyük tönkre a gyereket?

Nyilván egyik szülő sem ezzel a költői kérdéssel kezdi a gyereknevelést. Ugyanakkor azok a szülők, akik az alkohol rabjai, vagy akik a már felnőtt lányukat továbbra is marionett bábuként szeretnék rángatni, nem tudtak megbirkózni a saját démonjaikkal.

Ők maguk is valamilyen „nevelési gikszer” áldozatai. Olyanok, akik nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy mélyen belül megsérültek, és emiatt sosem kértek külső segítséget. Belőlük lettek az egészségtelen módon működő szülők.

Egy gyereket pedig sajnos nem nehéz egy életre tönkretenni, mert minden gyerek olyan, mint egy szivacs. Válogatás nélkül magába szív minden információt, amit a szüleitől kap. Amit gyermekkorunkban otthon magunkról, másokról és az életről megtanultunk, az örökre belénk vésődött.

Ez a „tudás” úgynevezett hiedelmek formájában él bennünk. A hiedelmek olyan szabályok, amelyeket otthonról hoztunk, és amelyek meghatározzák a felnőttkori életünket: a viselkedésünket, a látásmódunkat, a kapcsolatainkat, a pályaválasztásunkat, a szexualitáshoz, a neveléshez vagy a pénzhez való viszonyunkat.

Vannak helyes és helytelen hiedelmek. A helyes hiedelmek nem kötik gúzsba az életünket. Például: „Mindenkinek joga van hibázni.”

A negatív hatású hiedelmek viszont korlátoznak minket. Ezek rendszerint a szüleink érdekeiről szólnak, és a mieinket háttérbe szorítják. Nem korrekt például, ha egy alkoholista, a gyermekét verő szülő a következőket hangoztatja: „A gyerekeknek minden körülmények között tisztelniük kell a szüleiket.” Ezzel ésszerűtlen magatartásformára kényszeríti a gyermekét, elvárja, hogy a gyermeke tisztelje a gyenge jelleméért, a folyamatos italozásáért, és az ebből fakadó agresszív viselkedéséért.

Hiedelem-robotok

A szüleinktől kapott hiedelmek egy részét viszonylag könnyű beazonosítani, mert kimondjuk őket. Ezeket általában jó tanács formájába burkolt útmutatásként kaptuk, és arról szólnak, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Például: „Kislányom, a mi családunkban sosem volt divat a válás.” Ez olyan szinten rögzülhet a gyerekben, hogy felnőtt nőként inkább boldogtalan házasságban él, mintsem elváljon. Képtelen lenne a válás mellett dönteni, mert azzal szembe menne a családi szabályrendszerrel, és „fájdalmat okozna a szüleinek”. (Akik inkább elnézik a lányuk boldogtalanságát, csak minden legyen úgy, ahogy nekik kényelmes.)

A hiedelmek másik része kimondatlan. Ezektől nehezebb megszabadulni, mert a sokat emlegetett tudatalattinkban bujkálnak. Általában azokból a viselkedésformákból származnak, amelyeket mintaként szívtunk magunkba gyermekkorunkban. Például, hogy az apánk hogyan viselkedett az anyánkkal.

Ha esetleg gyerekként azt tapasztaltuk, hogy a szülők között sosincs testi kontaktus, nincsenek szeretetteli ölelések, hitvesi csókok, akkor magunkban is átélhetjük ezt az érzelmi elhidegülést, miután gyermekünk születik. A párunk kezdetben csak csodálkozva, majd egyre idegesebben észleli, ahogy elhúzódunk tőle, amikor a gyerek előtt szeretne megpuszilni. Hiszen a ki nem mondott hiedelem bennünk lapul: „a gyerek előtt nem csinálunk ilyesmit”.

Természetesen ahány szülő, annyiféle hiedelem létezhet, ez mindenkinél egyéni. De a fenti példából is láthatod, mennyire fontos lenne ezeket még a gyermekvállalás előtt felszínre hozni, mert nemcsak a várandósság előtt, hanem akár utána is problémát okozhatnak.

Ezek a hiedelmek felnőve szabályként nehezednek ránk, és úgy irányítanak minket, mintha robotok lennénk.

Vak vezet világtalant…

A hiedelmeink közül a legrosszabbak azok, amelyek a szüleinkkel való kapcsolatunkat szabályozzák. Ezeket soha senki nem mondta ki, sem mi, sem pedig a szüleink, mégis léteznek, és a tudatalattink nyomására vakon követjük őket.

Kialakulásukat a szüleink velünk kapcsolatos viselkedése váltotta ki. Ilyen gúzsba kötő, rejtőzködő hiedelmek lehetnek: - nem lehetsz sikeresebb, mint az apád - nem lehetsz boldogabb, mint az anyád volt - sose hagyd el a szüleidet, stb.

Ezek nem tudatosak, de a szüleink iránti szeretetünk és hűségünk miatt mégis betartjuk őket.

Előfordulhat például, hogy valaki évekig bukdácsol az egyetemen, és képtelen lediplomázni. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy gond lenne az észbeli képességeivel. Lehet, hogy mindössze annyi az oka, hogy a szülei egyszerű emberek felsőfokú végzettség nélkül, őt pedig köti a tudattalan hiedelem: „nem lehetsz sikeresebb, mint a szüleid, mert akkor ők szégyenkeznének a saját alacsony végzettségük miatt”. Ez még annak ellenére is így működhet, hogy pont a szülei erőltették a felsőfokú tanulmányai megkezdését.

Csak akkor tudjuk szabadon élni az életünket, ha felszínre hozzuk, és „látni” kezdjük ezeket a korlátozó szabályokat. Ez egy kemény munkát igénylő, nehéz feladat, amely rendszerint szakember segítsége nélkül nem megy. A hiedelmeinktől megszabadulva egészen új életre nyílik lehetőségünk: mintha Alice-ként hirtelen csodaországba keverednénk. Minden újjá, izgalmassá és élettelivé válik.”

A fenti részlet Szeghy Krisztina: Ha lelki ok miatt késik a baba című könyvéből származik. Ha szeretnéd tovább olvasni a könyvet, itt megrendelheted:

https://szeghykrisztina.hu/konyv/