Csak POZITÍVAN Magazin 23/06

Impresszum

Web: www.cspm.hu

E-mail: hello@cspm.hu

Szerkesztőség címe: Csak Pozitívan Média Kft. 2120 Dunakeszi

Erkel Ferenc u. 16/3

Telefon: 06 70/3210-420 06 20/2303-568

Czeczon István alapító-tulajdonos-főszerkesztő czeczon.istvan@cspm.hu

Munkatársak: Balázs Krisztina, Dr. Bagi Gabriella, Balla Anita, Barna Berni, Bedő Zsuzsanna, Blogi, Botyánszky Szilvia, Bódogh Gabriella, Búza Judit, Czeczon Vanda, Diana Meral Yamak, Dudás Diána, Fényhalmi Beatrix, Friedmann Tamás, Gódor Anita, Gürtler Szilvia, Gyurkovics Eszter, Hargitai Andrea, Hajnal Evelin, Kiss Fruzsina, Komocsin Laura, Kovács Brigitta Efi, Kovács Katalin, Kovács Márta, Landgraf Arnold, Lina Roedger, Miller Kiara, Mayer Petra, Nagy Zoltán, dr. Nagyné Vácity Eszter, Dr. Németh Noémi, Páli Patrícia, Petkovics Alexandra, Pető Csilla, Rónai Katalin, Serfőző György, Sivák Enikő, Szász Dávid, Szeghy Krisztina, Szilágyi Katalin, Törökné Hajdu Judit, Udvar Melinda, Újvári György, Veres Mónika

Hirdetésszervezés: marketing@cspm.hu

Sales és marketing vezető: Petkovics Alexandra petkovics.alexandra@cspm.hu ertekesites@cspm.hu

Tördelés-szerkesztés: Czeczon István

Üdvözlet az olvasónak!

Köszöntöm Kedves Olvasó!

„Én csak abbahagyom a festményt, benned lesz kész.”

Ez a mondat fogalmazódott meg bennem, miközben új hobbimnak, kifejezésmódomnak élve, színes világokat teremtettem a vásznon ecsetemmel. A festés, mint kifejezési forma, nagyon erőteljes, hisz képekben gondolkodunk. Így azonnal hat minden területen. A vizuális tartalom mélyre megy, megérint, elgondolkodtat, felkorbácsol vagy megnyugtat. Ám ahogy tovább agyaltam ezen az egy tömör, ám félreérthetetlen mondaton, rájöttem, hogy tulajdonképpen szinte mindennel így vagyunk. Abbahagyok egy kimondott vagy leírt mondatot és az Önben lesz kész, Kedves Olvasó, mert a megértés által Önben nyer végső formát a maga számára. Mindenki számára kicsit másképp. De mindenki számára kicsit hasonlóan. Ez a másképp hasonlósága. És valahol ez az egész az adásról szól, a másoknak való értékteremtésről, mely embertársaink javát szolgálja, ha jó alapokról töltjük meg a mondanivalónkat energiával és a szándékunk tiszta, mint a fehér hó.

„Én csak abbahagyom a festményt, benned lesz kész.” Igaz ez a megállapítás beszédre, írásra, képi megjelenítésre, ha behelyettesítjük a megfelelő szót. Ezzel áthárítanánk a felelősséget a nézőre, olvasóra? Nincs kész alkotás? Akiben kész lesz, kész lesz, akiben nem, abban nem? Félmunka? Dehogy. Egy alkotói folyamatot is le kell zárni valahol, nem tarthat a végtelenbe, mert elvonja az időt, figyelmet, energiát újabb impulzusoktól. Ám az, hogy a nézőben mi alakul ki a látottak, hallottak, olvasottak kapcsán, annak csak részleges felelőssége az alkotóé.

Mi cikkeket adunk Olvasóinknak hónapról hónapra magazinunkban. Kész cikkek? Dehogy. Abbahagyott cikkek, témák és arra várnak, hogy az olvasóban teljesedjenek ki, kerüljenek a helyükre, legyenek kész a befogadás, feldolgozás, megértés és hatások kiváltása által. A cikk utolsó mondatának írásjele nem lezárja a cikket, hanem elkezdi a munkát az olvasó elméjében, lelkében, érzelmeiben. Ezek a betűkből, szavakból, mondatokból álló alkotások betűnkként, szavankként, mondatonként hatnak. S mi hatást szeretnénk elérni, gondolkodásra szeretnénk késztetni, diskurzusra, AHA élményre szeretnénk váltani minden percét az alkotási folyamatainknak. Együtt alkotunk olvasóinkkal és leszünk kész. *****

Magazinunkat szemlézi az Observer

Havi rendszerességgel megjelenő digitális kiadvány, pdf formátumban. A Csak Pozitívan Média Kft. fenntart minden, a lap bármely részének bármilyen módszerrel, technikával történő másolásával és terjesztésével kapcsolatos jogot. A laphoz tartozó oldalak tartalmát és kialakítását nemzetközi és magyar törvények védik. A Csak Pozitívan Média Kft. pontos és hiteles információk közlésére törekszik, de a tájékoztatásból fakadó esetleges károkért felelősséget nem vállal. A cikkek és hirdetések tartalmáért a szerzők és hirdetők vállalják a felelősséget.

Hogy mi minden vár elkészülésre Önben, Kedves Olvasó ebben a hónapban? Rengeteg érdekes, izgalmas témát sorakoztatunk fel ismét. Írunk egy paradigmaváltó csoportról; az energiaközösségekről; környezetvédelemről; a gyász feldolgozásáról; a pihenés szükségességéről, ami nem egyenlő a lustasággal; az endometriózis kapcsán a hegkezelésről; a kisgyermekes anyukák visszatéréséről a munka világába; az összefogás erejéről; nyelvtanulásról; túrázásról; mediációról; bemutatunk spanyol ihletésű vegán ételeket; nyárra ajánlunk filmeket; folytatjuk a Festőhely bemutatását; az AI lehetséges hatásait és mindezt a tudatosság, a tudatos élet mentén. *****

Látogassák meg honlapunkat: www.cspm.hu

Ne feledjék, magazinunkban a tartalom, a linkek és a hirdetések kattinthatóak. Várjuk felületeinken! A tudatos emberek minket választanak!

A média változik, és mi kezdtük el!

Jó olvasást kívánva a teljes szerkesztőség nevében! Csak POZITÍVAN!

Czeczon István Alapító, tulajdonos, főszerkesztő

TARTALOM

(INTERAKTÍV - BÖKJ A CIKK CÍMÉRE)

Üdvözlet az olvasónak >>> 3.

10 évvel későbbre tolódhat az első jégmentes nyár a sarkokon >>> 6.

Sérülékeny a vízi ökoszisztémák fajösszetétele >>> 8.

6,5 tonna hulladék - IV. Tisza-tavi PET Kupa >>> 11.

RÖVID HÍREK, érdekességek >>> 13.

Rekordmennyiségű veszélyes hulladékot gyűjtöttek a diákok >>> 14.

Pusztítják az őshonos állatokat a macskák Ausztráliában >>> 16.

A kerti munkákban is gyorsan terjed majd a robotika >>> 18.

KÓSZA-SAN - hátizsákkal a nagyvilágban >>> 22.

AZ ELSŐ GAZDASÁGI ENERGIA KÖZÖSSÉG >>> 28.

40 6

Újabb szuperszámítógép épül most

Franciaországban >>> 33.

Újabb műhold üzemel a világűrben a műegyetem eredményeként >>> 34.

Terápiás kertek hajléktalanoknak >>> 36.

EGYÜTTMŰKÖDŐ TÁRSADALOM SZÖVETSÉG >>> 40.

Mire képes az összefogás és a szeretet

rövid idő alatt >>> 47.

How are you? – Őszinte vagy felszínes

érdeklődés? >>> 56.

Te beszélsz külföldiül? >>> 58.

Mesterséges intelligencia fejlesztés a magyar

nyelv felhasználásáért >>> 64.

5+1 tipp munkakereséshez otthon lévő

anyukaként >>> 67.

Az Üzleti Megjelenés Művészete >>> 68.

Nem szerencse kérdése >>> 72.

Mert ugye brandelünk? >>> 76.

A (FOG)PROBLÉMA NÉLKÜLI NYARALÁS TITKA >>>84.

NYÁRI VEGÁN KÖRUTAK AZ EURÓPAI UNIÓBAN

– 2. RÉSZ >>> 86.

Ez történik a bőrünkkel, ha nem használunk fényvédőt >>> 93.

A személyes konzultáció fontossága

megmarad - de jön fel az online >>> 95.

Új, egyszerű eljárás a 2-es típusú

cukorbetegeknek >>> 97.

End(o)station - Beach body készül >>> 99.

Lombik után minden ötödik családban fogan meg gyermek >>> 107.

Harci robot és Szűz Mária >>> 108.

Mediáció mint varázs(latos) eszköz? 4. >>> 115.

Hahó ki beszél odabentről?

KAMASZKORUNK LEGSZEBB NYARAI

Szabad festés szigorú szabályok szerint? >>> 164.

10 évvel későbbre tolódhat az első jégmentes nyár a sarkokon

Akár egy évtizeddel kitolódhat az első jégmentes északi-sarki nyár előfordulása: az éghajlati modellek túlbecsülik az emberi tevékenységből származó üvegházgázok okozta északi-sarki jégolvadást az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének (CSFK FGI) új kutatásának eredményei szerint.

Az intézet tudományos segédmunkatársa, Topál Dániel által vezetett kutatásról szóló tanulmány a világ vezető szakfolyóiratában, a Nature Climate Change-ben jelent meg, eredményei áttörést hozhatnak az első jégmentes nyár körüli bizonytalanságok értelmezésében. Topál Dániel az ELKH közleményében hangsúlyozza, ez nem jelenti az ember éghajlat-módosító szerepének megkérdőjelezését, mint fogalmazott, "továbbra is bizonytalan, hogy mekkora mértékben okozhatja a szén-dioxid-kényszer a sarki szélváltozásokat".

A kutatók a tanulmányban megállapították, hogy eddig nem jól modellezték a trópusi óceán-légkör kölcsönhatások által keltett bolygólép-

tékű légköri hullámmozgásokat, és ezt a hatást korrigálva tűnik úgy, hogy az első jégmentes nyár előfordulásának valószínűsége legalább egy évtizeddel kitolódhat, ami az eddigieknél sokkal optimistább jövőképet fest.

A tanulmányban leszögezik, hogy az ipari, mezőgazdasági és egyéb emberi tevékenységek során a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése egyértelműen a bolygó felmelegedését vonja maga után, ennek talán legkézzelfoghatóbb jele az északi-sarkvidéki tengerjég és a grönlandi jégtakaró gyors olvadása, melyet a klímaváltozással együtt járó északi-sarki hőmérséklet-emelkedés okoz.

Topál Dániel kiemeli, hogy a sarki területek a földi átlagnál jóval nagyobb mértékű felmelegedést mutatnak egységnyi szén-dioxid-kibo-

dellben (Community Earth System Model v.2), így pontosan el tudták különíteni a szél okozta jégolvadást a szén-dioxid által közvetlenül okozott olvadástól.

Az ELKH közleménye kiemeli, a tanulmány megállapítása szerint a sarki szélmező mintegy 50 százalékban felelős az utóbbi négy évtizedben látott olvadásért, míg a kutatók becslései

csátásra, ez az úgynevezett klímaérzékenység, amelynek pontos számszerűsítése napjaink egyik legnagyobb kihívása és megoldatlan problémája.

A CSFK FGI kutatója hangsúlyozza, hogy az éghajlati modellek "pontosságának" kiértékelésére bevett gyakorlat a modellek által szimulált sarki jégolvadás és a műholdas mérések alapján látott jégolvadás közvetlen összehasonlítása, ebből a megközelítésből azonban hiányzik egy, az eddigi kutatások során figyelmen kívül hagyott lépés: az éghajlati rendszer számítógépes modelljei ugyanis a valós megfigyelésekhez képest jóval kisebb jelentőséget tulajdonítanak a bolygóléptékű légköri áramlások okozta jégolvadásnak. Az Északi-sark klímaérzékenységének vizsgálatakor figyelembe kell venni a nagyléptékű légköri cirkulációs változások szerepét.

Topál Dániel és munkatársai pontosan számszerűsítették a légköri cirkuláció által okozott jégolvadást egy komplex, a grönlandi jégmező és a tengerjég fizikáját explicit formában tartalmazó csatolt jég-óceán-légkör-föld éghajlati mo-

szerint ugyanez a szám az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) legújabb jelentésében is szereplő éghajlati modellekben viszont átlagosan csak alig több, mint két százalék.

Topál Dániel a közleményben kiemeli, "megdöbbentő volt látni, hogy a hiba szisztematikusan az összes modellt érinti. Ekkor vált világossá a probléma valós súlya. Fontosnak véltem egy minél egyszerűbb eljárást kidolgozni ennek a hibának a korrigálására, melyet aztán a klímaközös

Sérülékeny a vízi ökoszisztémák

fajösszetétele

Már egy rövid hőhullám is megváltoztathatja a vízi ökoszisztémák fajösszetételét és a köztük lévő interakciókat, ami potenciálisan hosszú távú következményekkel jár - erre az eredményre jutottak az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének (ÖK VÖI) munkatársai nemzetközi együttműködésben végzett kutatásuk során.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) csütörtöki közleménye szerint az ÖK VÖI munkatársai Vad Csaba vezetésével arra keresték a választ, hogy mennyire ellenállóak az állóvízi ökoszisztémák egy hőhullám negatív hatásaival szemben. Szintén vizsgálták, hogy a környező élőhelyekről történő diszperzió, azaz más fajok érkezése képes-e gyorsítani az ökoszisztémák helyreállását.

A globális éghajlatváltozás során egyre gyakoribbá váló és egyre intenzívebb hőhullámok komoly veszélyt jelentenek a biológiai sokféleségre, az ökoszisztémák működésére és az emberiségnek biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokra. Mindezek miatt fontos megérteni, hogy milyen mechanizmusok befolyásolják az élőlényközösségek szélsőséges hőmérsékleti eseményekkel szembeni ellenállását és az azokból

való felépülést. Ez a tudás szükséges ahhoz, hogy pontosabban tudjuk előrejelezni, illetve ellensúlyozni a biodiverzitás-csökkenést és annak következményeit, valamint minél hatékonyabb stratégiákkal támogathassuk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást.

A másfél hónapig tartó vizsgálatot - amelynek eredményei a Global Change Biology című nemzetközi ökológiai szakfolyóiratban jelentek meg - a kutatók mesterséges tavakban, úgynevezett mezokozmoszokban végezték. Ezekben a kísérletes rendszerekben a laboratóriumi körülményekhez képest sokkal realisztikusabban modellezhetők a természetes ökoszisztémákban zajló folyamatok, ugyanakkor egymástól elkülönítve vizsgálhatók az egyes stresszorok és hatásmechanizmusaik, ami a természetes élőhelyeken azok komplexitása miatt nem lehetséges.

Az eredmények szerint a hőhullám következtében lecsökkent a plankton mennyisége, elsősorban a zooplanktonra, például a vízibolhákra gyakorolt negatív hatás miatt. Ez egy természetes tó esetében például azt jelentheti, hogy időlegesen kevesebb táplálék jut a halak számára, vagy akár algavirágzás is kialakulhat, hiszen e kis mikroszkopikus állatok fontos szerepet töltenek be az algák mennyiségének szabályozásában.

A környező élőhelyekről diszperzió útján történő betelepülés hatása ebben a kísérletben viszonylag csekélynek bizonyult, és csak a fitoplankton hőhullám utáni gyorsabb növekedésében nyilvánult meg. Az eredmények szerint a közösség biomasszája a diszperziótól függetlenül is visszaállt a nem zavart szintre. Ugyanakkor a közösség összetétele és trofikus szerkezete megváltozott, ami az ökoszisztéma működésének akár hosszú távú változását is maga után vonhatja.

A kutatók szerint a vizsgálat alapján elmondható, hogy már egy rövid, mintegy egyhetes hőhullám is megváltoztathatja a vízi ökoszisztémák

fajösszetételét és a köztük lévő interakciókat, ami potenciálisan hosszú távú következményekkel jár. Ezeket a hatásokat tovább súlyosbíthatja

az ökoszisztémák élőhely-vesztésből eredő fragmentációja, ami a megmaradó élőhelyek térbeli elszigetelődését növeli, ezáltal az élőlények diszperzió általi visszatelepülését csökkenti.

Az ökológusok további, hosszabb távú kutatásokat sürgetnek a hőhullámok hatásainak megértése és az esetleges alkalmazkodási stratégiák kifejlesztése érdekében.

6,5 tonna hulladék IV. Tisza-tavi PET Kupa

Mintegy 6,5 tonna, azaz csaknem 1500 zsák hulladékot gyűjtött össze tizenkét pethajós csapat kétszáz részvevője a IV. Tisza-tavi PET Kupán.

A tájékoztatás szerint az elmúlt napokban a Tisza-tó Tiszafüred és Tiszanána-Dinnyéshát közötti szakaszán tartott háromnapos verseny résztvevői naponta négyszáz-ötszáz zsák hulladékot szedtek össze az ártéri erdőkből, a nádasokból és a tóparti hulladékszigetekről. A zsákolt hulladékért "PETákok" jártak, az úgynevezett szuperzsákokért -színre válogatott, összezsugorított, kupak nélküli PET-palackokért - négyszer annyi pontot osztottak ki a PETbankárok, mint a válogatás nélküli zsákokért. Ennek köszönhetően a hulladék felét szuperzsákként adták le a résztve-

vők. A szemét között naponta találtak kerti bútorokat, hűtődarabokat, televízót, autókarosszéria-darabokat, különböző szigetelőanyagokat és veszélyes hulladékot (festéket, olajos hordókat).

A megmérettetést a DHL Clean Up Hungary nyerte, a Tisza-Hőse kitüntető címet ezúttal a Zábrák nevű csapat vehette át.

A hulladékgyűjtő rendezvény az Energiaügyi Minisztérium (EM) támogatásával valósult meg. Az első, 2013-ban megrendezett PET Kupa óta

ez volt a tizennyolcadik hulladékgyűjtő verseny az ötletgazda Természetfilm.hu Egyesület szervezésében. A hagyományos felső-tiszai versenyek után, öt évvel ezelőtt elsőként a Tisza-tóra terjesztették ki környezetvédelmi munkájukat a szervezők, négy évvel ezelőtt kezdték meg a Bodrog takarítását, idén májusban pedig első alkalommal látogattak el a Marosra - tájékoztattak. A Tisza-tó térsége az elmúlt években fontos központjává vált a folyótisztító, környezetvédő programoknak. A nyári versenyeken túl egész évben szerveznek hosszabb-rövidebb hulladékgyűjtő akciókat - írták. A háborús helyzet nem kedvez a határon túli, hiányos hulladék-infrastruktúra megoldásának, a többségében Ukrajnából érke-

ző hulladékot az idén is hozta az áradó Tisza, így a tavon kevés, korábban kitakarított terület maradt tisztán.

T öbb mint egy évtized során a PET Kupákon 194 hulladékhajó épült és 317 tonna hulladékot szedtek össze a környezetvédelmi aktivisták. Ehhez most újabb mintegy 6,5 tonnát tettek hozzá a IV. Tisza-tavi PET Kupa résztvevői, a hulladék 60 százaléka újrahasznosult. A hulladékhelyzet felderítése során a PET kupa szakemberei és önkéntesei a Tisza és mellékfolyói mentén összesen 5779 szennyezett helyszínt vittek térképre, amelyek közül 831 területet sikerült megtisztítani.

RÖVID HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK

Megújult a Kis-tó és a malomkerék a Vácrátóti Botanikus Kertben

Nemkívánatos a Természetvédelmi Világalap Oroszországban

Nemkívánatos szervezetnek minősül a Természetvédelmi Világalap (WWF) Oroszországban - közölte szerdán az orosz főügyészség.

Elkészült a Kis-tó és környezetének rekonstrukciója a Nemzeti Botanikus Kertben Vácrátóton és újra forog a vízimalom helyreállított kereke is - közölte az Ökológiai Kutatóközpont.

A főügyészség a honlapján megjelent tájékoztatás szerint úgy ítélte meg, hogy a svájci székhelyű WWF nemzetközi nem kormányzati szervezet a természetvédelmi és oktatási tevékenységet álcaként használja az orosz gazdasági szféra biztonságát veszélyeztető projektek megvalósítására. Az orosz hatóság szerint WWF a környezetvédelem ürügyén igyekszik akadályozni az Északi-sarkvidék ipari fejlesztését és a szubarktikus területek természeti erőforrásainak kiaknázását, valamint olyan korlátozásokat próbál meg kidolgozni és legitimálni, amelyek alapul szolgálhatnak az északi-tengeri útvonalnak az Egyesült Államok kizárólagos gazdasági övezetébe való áthelyezéséhez.

A főügyészség úgy ítélte meg, hogy a WWF kezdeményezései az energia-, olaj- és gázipar, valamint az ásványi lelőhelyek és a nemesfémek kiaknázásával foglalkozó nagyvállalatok ellen irányulnak. Az indoklás értelmében a szervezet részrehajló, "független" becsléseket készített számukra, amelyek célja az Oroszországi Föderáció gazdasági fejlődésének akadályozása volt, továbbá szubjektív szabványok és kritériumok alapján állított ki környezetvédelmi minősítést a vállalatokról.

Ezen túlmenően a WWF támogatta a külföldi ügynökök nyilvántartásában szereplő szervezeteket, amelyek tagjait adminisztratív felelősségre vonták hatóságokkal egyeztetett tiltakozásokban való részvételük miatt, ami az orosz belügyekbe való beavatkozást bizonyítja - olvasható a közleményben.

A beruházás az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat (ELKH) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) támogatásával, valamint a fenntartó Ökológiai Kutatóközpont saját forrásából valósult meg.

A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert hazánk leggazdagabb élőnövény-gyűjteménye és ökoturisztikai attrakciója, amelyet egy 200 éves történeti kert foglal magába. A kert évente több mint százezer látogatót fogad.

Az egyedi sziklaformációkkal, vizekkel és építményekkel tagolt különleges kertrész fejlesztésének első ütemében helyreállított Kis-tó és vízszabályozási rendszer lehetővé teszi, hogy a malom kereke is újra forogjon. A következő években is folytatni kívánják a vízi létesítmények és a kerti építmények rekonstrukcióját, hogy a néhány év múlva 75 éves fennállását ünneplő természetvédelmi és műemléki oltalmat élvező létesítmény a régi fényében pompázzon - olvasható a közleményben.

A botanikus kert része az az öt tóból álló tórendszer, amelyet a kertet átszelő Sződrákosi-patak táplál. A vízfelületeknek nemcsak a kertrészek esztétikus látványában, de azok mikroklímájának alakításában is fontos szerepük van, egyben az öntözővizet is biztosítják.

A romantikus stílusú egykori kastélykert tavai és változatos növényzete gazdag állatvilágnak is otthont ad. A több mint 60 éve látogatható botanikus kert az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetéhez tartozik.

Rekordmennyiségű veszélyes hulladékot gyűjtöttek a diákok

Rekordmennyiségű szelektív hulladékot gyűjtöttek a diákok a Fenntarthatósági Témahét keretén belül, a 214 iskola részvételével zárult országos verseny öt hete alatt 70 százalékkal több mobilt, és majdnem duplaannyi elemet adtak le, mint tavaly.

A 12 éve működő országos GyűjtsVelem szelektív hulladékgyűjtő Programban résztvevők száma folyamatosan növekszik: jelenleg 1270 iskola tagja, több mint 68 ezer regisztrált felhasználóval. A Fenntarthatósági Témahét keretében meghirdetett, öthetes időszaki hulladékgyűjtő verseny résztvevőinek száma is növekszik, tavaly 165, idén már 214 iskolából csatlakoztak a megmérettetéshez.

Az idei rekord is azt mutatja, hogy az általános iskolás korosztály számára fontos a szelektív hulladékgyűjtés, az öthetes verseny eredményeként mindösszesen 6669 mobilt és 38,5 tonna elemet hasznosíthatnak újra.

Az idei rekorder egy mezőhegyesi általános iskolás, aki egymaga 700 darab mobilt gyűjtött. A második legtöbbet, 323 darabot egy tiszadadai, harmadik pedig 241 darab mobil begyűjtésével egy budapesti, 21. kerületi diák lett. A legtöbb

elemet, másfél tonnát, egészen pontosan 1542 kilogrammot egy Pest vármegyei település, Farmos diákja gyűjtötte, őt nem sokkal elmaradva, 1105 kilogrammmal egy 21. kerületi budapesti és egy gödi, 1082 kilogrammot gyűjtő tanuló követi.

A tíz legtöbb mobiltelefont, valamint a tíz legtöbb használt elemet gyűjtő általános iskolás diák

értékes vásárlási utalványt nyert, valamint minden vármegye legtöbb használt elemet gyűjtő iskolája, illetve minden vármegye legtöbb használt mobiltelefont gyűjtő iskolája harmincezer forint alapítványi támogatásban részesült.

Az Európai Unióban az elektronikai hulladék az egyik leggyorsabban növekvő hulladéktípus, azonban csak kevesebb mint 40 százalékát hasznosítják újra, pedig a visszagyűjtéssel nemcsak a

környezetszennyezés csökken, hanem a készülékekben rejlő értékes anyagok kinyerése is hatékonyabb.

Az időszaki fenntarthatósági verseny főtámogatói a Belügyminisztérium, a Kék Bolygó Alapítvány és a Yettel Magyarország Zrt. A végleges toplista a https://www.pontvelem.hu/szelektiv-hulladekgyujtes/gyujtoverseny internetes oldalon található.

Pusztítják az őshonos állatokat a macskák Ausztráliában

Ausztráliában a házi macskák százmilliószámra pusztítják az őshonos állatokat egy helyi kutatás szerint.Évente országosan 323 millió állattal, köztük madarakkal végeznek a macskák, mivel a gazdik nagy többsége hagyja szabadon kószálni kedvencét. A szám 34 százalékkal magasabb a 2020-as vizsgálat során mért 241 milliónál.

A vadon élő állatok halálának ugrásszerű növekedését a kutatók a koronavírus-járvány idején tapasztalt megnövekedett kisállattartási kedvre vezetik vissza. Ennek következtében a macskák száma a kontinensen 5,3 millióra ugrott.

A kérdéssel, a felelős állattartás jogi kereteinek megteremtésével a törvényhozóknak is foglalkozniuk kell. Mi több, közleményükben megfontolásra ajánlják a macskák számára a napi 24 órás kijárási tilalom bevezetését.

Az ausztrál főváros térségében (ACT) például jogszabály írja elő a macskák szabad mozgásának korlátozását, Victoria államban pedig a helyi önkormányzatok fele adott ki valamilyen korlátozó rendelkezést. Más államokban eddig a törvényhozási korlátozások nem tettek lehetővé hasonló szabályozást.

A kutatásban részt vett egyik szervezet, az Invazív Fajok Tanácsa szerint, ha csak Sydney térsé-

gében bevezetnék a macskák napi teljes kijárási tilalmát, máris mintegy 66 millió őshonos állatot menthetnének meg évente.

A másik, Birdlife Australia nevű szervezet képviselője pedig megállapította, hogy "bár a macskák természetét nem tudjuk megváltoztatni", a gazdáikat érdemes lehet alternatív javaslatokkal támogatni.

A három kutatóintézet által közösen készített, az invasives.org.au/weboldalon közzétett beszámoló szerzői a gazdik nagyobb felelősségére hívtak fel, mivel a macskatartók 71 százaléka hagyja szabadon lófrálni állatát.

Az ausztrál háztartásoknak körülbelül az egyharmadában tartanak kisállatot és ezek felében legalább kettő vagy annál több is van.

Évente e macskák mindegyike átlagosan 110 őshonos állatot öl meg barangolásai, alkalmi vadászatai során. Közülük körülbelül 40 valamilyen hüllő, 38 madár és 32 emlős.

A kerti munkákban is gyorsan terjed majd a robotika

Bár Magyarországon még nagyon új a robotika kerti alkalmazása, a robotfűnyírók száma a következő években jelentősen bővülhet - közölte az elektromos kerti készülékeket gyártó svéd cégcsoport, a Husqvarna.

A cég felmérése szerint a kertes házban lakó magyarok többsége maga végzi a kertimunkátmindössze 7 százalékuk veszi igénybe bizonyos esetekben szakember segítségét -, és bár 63 százalékuk szívesen kipróbálna egy robotfűnyírót, az eszköz elterjedtsége ma még elmarad a nyugat-európai országokétól.

A felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezettek a kerti munkák közül a gyomlálást, a fűnyírást és a metszést szeretik a legkevésbé.

Volonics Zoltánt, a Husqvarna értékesítési vezetője elmondta, hogy Magyarországon még nagyon új a robotika kerti alkalmazása; van egyfajta bizalmatlanság is a robotok iránt. Ezt nagyrészt az okozza, hogy sokan az olcsóbb megoldásokat választják, amelyeket nehéz beprogramozni, mert nem jár hozzájuk szakértői támogatás. A Husqvarna tavaly az országban több mint kétezer robotfűnyírót adott el, amelyekhez garantálta a szakértők segítségét. Példaként említették, hogy csak a terep felmérését követően ajánlanak modellt a

felhasználóknak és segítenek a készülék pontos beprogramozásában.

Volonics Zoltán arra is kitért, hogy nagyon eltérő a robotfűnyírók iránti igény az egyes országokban. Ugyan világszerte mintegy kétmillió kertben használják a modelleket, a robotfűnyírók piaca ma nagyrészt a nyugat-európai és észak-európai fogyasztói szegmensre koncentrálódik, Svédország és Németország például abszolút vezető ebben.

A szakember szerint a robotfűnyírók egyre elérhetőbbek és elterjedtebbek lesznek, ezért sok fejlesztés és innováció születik majd a kerti robotikában.

A Husqvarna 1689-ben alapított professzionális erdészeti, park- és kertgondozási termékeket kínáló svéd vállalat, amely világszerte 40 országban jelen van. Magyarországon csaknem 100 szakkereskedésben vannak jelen.

A kávészünet az elmének című könyv megrendelhető: https://kaveszunet-az-elmenek.webnode.hu/ https://www.ekonyv.hu/kaveszunet_az_elmenek

Itt jó helyen vagy!

Csatlakozz a Csak POZITÍVAN közösséghez a Facebookon!

Köztünk biztonságban vagy!

Nálunk szeretve vagy!

Itt otthon vagy!

“Csak Pozitívan - A tudatos ember magazinja” csoport

KOVÁCS KATALIN

KÓSZA-SAN - hátizsákkal a nagyvilágban

Miközben bejárjuk a nagyvilágot, észrevétlenül érkezünk meg Önmagunkhoz.

Szabó Sándor „San” Rockenbauer Pál, Balázs Dénes és Kőrösi Csoma Sándor nyomában jár, bakancsán a Mátra és idegen országok pora keveredik. Barangolásainak élményeit örömmel osztja meg másokkal, hazai erdőket és a távoli tájakat idéz meg útjainak leírása során, ám maga az Ember mindvégig rejtve marad. Felkutattam: szerénység mögött bújt meg az Érték.

Milyen érzés úton lenni?

A lehető legjobb! Mielőtt elindulok, még azon izgulok milyen lesz, a megérkezésnél meg már vége van az egésznek, ám úton lenni számomra egyenlő a határtalan szabadsággal. Meditáció. Töltekezés. Kapcsolódás.

Ez a valóság most Magyarországon? Szemét és rombolás?

Honnan nálad ez a nagy menés-vágy? Mi szólít? Ki szólít?

Gyerekkorom óta bújom az atlaszokat, útleírásokat, ma már inkább az internetet, hazai és külföldi utazók blogjait olvasgatva. Kezdetben csak a vágy „vala”, aztán adódott egy élethelyzet, s egy lehetőség elindulni. Nem mindenki értette a miértjét, de elfogadták, a család és a barátok is támogattak. Akkor is mentem volna, ha nem ez történik, de jobb volt így, hogy mögöttem álltak.

Milyen utazónak írnád le magad?

Alapvetően hátizsákos, bár ez folyamatosan változik. Bele a világba, nem tervezett, ad hoc –ez mind jellemez engem. Caminosok mondták anno, hogy egy hátizsákból meg tud élni az ember, és tapasztaltam, hogy tényleg nem kellett több. Át kell tudni lépni a komfortzónánk határán, elengedni a megszokott dolgokat. Van, akinek ez megy, van, akinek nem. Nem mindenki bírja esti zuhany és előre lefoglalt szállás nélkül. Mindenkinek más az útja, mindenki a maga módján csinálja. Utazásaim során én mindig az egyszerűségre törekszem, akár egy padon is el tudok aludni. Ami itthon zavar, hogy mindent tönkretesznek, akármerre járok, csak a pusztítás nyomait látom.

Megvannak a jelei, igen. Hiába újult meg az Országos Kéktúra útvonala, ha a QR kód már le van vakarva, az információs tábla le van feszítve. Ez rombolás. Rengeteg a szemét, pedig alapszabály, hogy ha felvitted, akkor le is tudod hozni. Szomorú látni, hogy mindent hagynak pusztulni, vadászházat, pihenőt, senki sem foglalkozik vele. Vannak ugyan ellenpéldák, több kulcsos ház nyílt, vagy épült újjá pályázati projektből, de a fenntartás sorra elmarad pl. a fa korrodálás elleni védelmére, állagmegóvásra már nem jut pénz. Sajnos az nálunk nem működik, ami Norvégiában, ahol alapvető élelmiszer, takaró, gyertya is van ezekben a házakban. Más kultúra, más gondolkodás.

Egyedül vagy társasággal?

Ez is az is. Mindkettő jól tud esni. Korábbi életvitelemhez jobban passzolt a magányos utazó

képe, a Kéktúrát javarészt egyedül tettem meg. Aztán „kerültek” útitársak, az alföldi szakaszt már Ricsi barátommal jártam, hol együtt, beszélgetve, de időnként el-eltávolodva egymástól. Kószák

vagyunk, -ahogy ő fogalmaz- magunk megyünk. Mi nem veszünk részt teljesítménytúrákon, nem túrázunk csapattal, turistaszövetségbe se léptünk be. Mi a természethez tartozunk. Legújabb utazótársam, illetve most már A társ, Adri, a feleségem. Pár hete immár kettesben vágtunk neki a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrának.

Jól áll nektek ez a páros utazás, hihetetlen energiák áradnak a képeitekből! Adrival miben más a természetjárás?

Most úgy túráztunk - és ez most nekem is újdonság volt -, hogy félúton leparkoltunk, és stoppal mentünk el a kezdőpontig. Imádnivaló emberek jöttek és vittek, bejött ez az újfajta pozitivizmus, amivel nekiindultunk a közös útnak. Adrinak nincs sok tapasztalata, és én

mentében, ha nem tudod megosztani, majdhogy semmit sem ér. Együtt átélve ugyanis többszöröződik az élmény! A világ túlsó felén járva számtalan gyönyörűséget láttam, de rájöttem, hogy ugyanezt itthon is megtalálom. Azért kellett elmennem, hogy felértékelődjön bennem mindaz, ami fontos az életben. A haza, a szerető társ, hogy igenis vissza lehet térni, újra nekivágni, másképp csinálni, új szemmel látni. Ez volt a terv, és sikerült

mintegy mentorként segítem őt, jó érzés látni a fejlődését, hogy minden alkalommal magasabb szintre lép. Olyan ez, mint anno nekem a futás, a kezdetek kezdetén 3 km alatt háromszor is megálltam pihenni.

Nemrég meg Görögországban lefutottad a maratont…

Így van. Megtanultam értékelni. Ma már jobban megbecsülöm azt az időt is, amit a természetben tölthetek. Régen természetes volt, most ajándékként tekintek rá.

Melyik utad adta neked a legtöbbet?

Egyértelműen Közép-Amerika. Én akkor úgy indultam neki, hogy majd valamikor jövök. Eladtam a házamat, több éves édes „csavargást” terveztem. Aztán eltelt egy fél év és itthon voltam. Szép volt, jó volt, de nem volt kivel megosztani. Fürödhetsz te a világ legszebb strandján a naple-

is. Már nem csupán hazafi vagyok, sokkal több annál: bolygófi. Szeretem az egész világot minden szépségével és gyönyörűségével együtt.

Milyen helyszínek várakoznak még a bakancslistádon?

Egyszer próbáltam ezt összeírni, de rájöttem, hogy képtelenség, mert egyrészt sokfelé mennék, másrészt, mert gyakran csak úgy, menet közben jönnek be új dolgok. Ha mégiscsak ki kell emelnem valamit, akkor számomra a No1 célpont Kőrösi Csoma Sándor erdélyi szülőfaluja és indiai sírja. Van egy kaparós világtérképünk is, a lista másik eleme ez. A bakancslista immár közös, sok olyan hely van, ahol én már voltam, Adri még nem, (és fordítva), de nem zárkózunk el egymás vágyott úticéljai elől. Legközelebbi utunk még nincs lefixálva, sokat és sokszor beszélünk róla, ami biztos, hogy idén maradunk Európa határain belül. Jövőre lesz 4 éve, hogy megkértem a kezét Eindhovenben, azt megfogadtuk, hogy oda minden szökőévben visszatérünk, ez egyfajta hagyomány lesz nálunk.

Ha éppen nem a tervek szerint alakul az út, akkor gyorsan tudtok alkalmazkodni a helyzethez?

Na, ez az a dolog, amit még nekem is tanulnom kell, de úgy tűnik, fejlődőképes vagyok! Adrival már úgy érzem nagyobb a felelősség rajtam, de hála neki, gyorsan átlendülünk az akadályokon, egyszerűen elővesszük a B verziót. Legutóbb például szétszakadt Adri cipője az erdőben, és azt is megoldottuk. A stoppolás is rizikós volt, bár ott mindketten tudtuk-éreztük előre, hogy meglesz. Amikor az ember a pozitív megnyilvánulásokat keresi a világban, azok találják meg.

"Azért kellett elmennem, hogy felértékelődjön bennem mindaz, ami fontos az életben."

Semmi félsz nincs benned? Bátran vágsz neki minden egyes útnak?

Olyan, hogy félelemmel érkezzek valahova, még nem volt. Ha távoli országba utaztam, természetesen tettem bizonyos lépéseket a biztonságom érdekében. Anyukám például varrt egy belső zsebet a bankkártyámnak a nadrágom övrésze alá, hogy átvizsgálásnál ne lehessen észrevenni, és a telefont sem vettem elő olyan helyeken, ahol azt éreztem, hogy nem tolerálnák a képek készítését.

De egyébként soha nem is gondoltam ilyesmire, hogy félni kellene. San Pedro Sula a világ 10 legveszélyesebb városa között van, ez számomra már csak itthon, utólag derült ki. Teli szívvel indultam neki, nem fért be mellé a félelem.

Elmondható, hogy az utazás és a túrázás életed alappillérei?

Igen, teljesen a részemmé váltak. A futás volt még ilyen régebben, de már nem az, az valahogy lecsengett. Most az új munkám lett az új hobbim, kertészként most lehetőségem van egy új csatornán keresztül kapcsolódni a természettel, a természethez.

Mit tegyek, ha nincs pénzem utazni?

Mi sem egyszerűbb: menj el önkéntesnek! A munkádért ugyan pénzt nem kapsz, de szállást, étkezést, wifit igen, és a pihenőidődben ráérősen felfedezheted a környéket. Akinek pénze nincs, de van ideje, ilyen formán be tudja utazni az egész világot. Egy ilyen utazáson rengeteg inger

éri az embert, változtat az életszemléletén, sőt, lehet, hogy a leendő munkáját, vagy hobbiját a világ túlsó felén fogja megtalálni.

Ahogy éled az életed, úgy tudsz kapcsolódni, abból tudsz adni a másiknak. Nálam nincsenek előre elkönyvelt dolgok, nincs elvárás, épp ezért nincs csalódás sem. Engem nem érdekelnek a

mások által elmondottak, magam akarok megtapasztalni mindent. Nem tudok negatívan érkezni, sem távozni. A fent emlegetett utazókban, példaképeimben pont az egyszerűségük tetszik. Én magam is így élek. Néha elég egy bot, hogy eljussál egyik pontból a másikra. Miközben bejárjuk a nagyvilágot, észrevétlenül érkezünk meg Önmagunkhoz.

https://azoperenciastengerenistul.blog.hu/

AZ ELSŐ GAZDASÁGI ENERGIA KÖZÖSSÉG

KONKRÉTUMOK MŰKÖDÉSRŐL, ELŐNYÖKRŐL, PÉNZÜGYEKRŐL

Itt a nyár, süt a napocska, kánikula és „ezer” fok tartja hőérzetünket magas szinten. A téli hidegben még oly messzinek látszó nyári forróság már hetek óta itt van és egy jó darabig itt is marad. Előző cikkemben már jeleztem azt, írni fogok arról, mi lehetséges abban az esetben, ha lehetőségeink nem engedik meg, hogy napelemet szereljünk fel otthonunkra, vagy akár egy komplett napelem parkot telepítsünk egy nagyobb területre. Van megoldás. Ha pénzügyi helyzetünk engedi, de nincs területünk, illetve helyünk energiát termelni és így bevételt generálni, van már lehetőség részt venni olyan projektekben, ahol a megújuló energia közelében vagyunk, de tisztán pénzügyi befektetésként tekintünk rá és egyfajta passzív jövedelemként, havi, rendszeres bevételhez jutunk, amelyből akár a rezsi költségeink is teljes egészében fedezhetők. Mivel személyesen is érintett vagyok és van szerencsém testközelből is ismerni a projektet, büszkén mutatom be az Első Gazdasági Energiaközösség (GEK) filozófiáját, működési elveit, céljait és eszközeit, amellyel sikeresen végzi munkáját, tevékenységét a megújuló energiák, pénzügyek, ingatlan és befektetések területén.

Miért jött létre a Gazdasági Energia Közösség (GEK)?

A Gazdasági Energia Közösség (GEK) létrejöttének fő célja az energiaágazatban történő átalakulás elősegítése és az energiaszektor előnyeinek elérhetővé tétele tagjai számára. Ehhez hozzájárult az ugyanabban az időben létrehozott jogszabályi környezet is. Mivel azonos volt az elképzelés, így már csak a részleteket kellett kidolgozni. Ezzel létre is jött az Első Magyar GEK.

A Gazdasági Energia Közösség célja: Segít csökkenteni, vagy teljesen kiváltani a rezsi költségeket. Optimalizálja az energiafelhasználást és fenntartható energiaforrásokat nyújt, ezáltal elősegíti a gazdasági és környezeti fenntarthatóságot.

Skálázható a tulajdoni hányad, hogy a saját lehetőségekhez és preferenciákhoz igazodjon.

Gazdasági előnyök:

A GEK a tagoknak pénzügyi előnyöket kínál. Az energiatermelés eredményét és a költségeket

A REZSI SZÁMLA LENULLÁZHATÓ

A rezsiköltség egy olyan fogalom, amely a háztartások és vállalkozások mindennapi életében fontos szerepet játszik. Ez az olyan alapvető fogyasztási költségek, mint az energia (elektromos áram, gáz), a víz, a fűtés, az internet, a telefon, a hulladékszállítás, a közlekedési költségek, bérleti díjak összessége, amely mind rendszeres havi kiadás.

A rezsiköltségek növekedését befolyásoló tényezők közé tartozik, a kívülálló okok miatt nagyobb infláció. De mivel az infláció egyik jelentős motorja az energiaárak növekedése és a Gazdasági Energia Közösség is energiatermeléssel foglalkozik, így az inflációt nagymértékben tudja védeni. Tehát a GEK tagjai inflációálló bevételhez jutnak.

Rugalmasság és skálázhatóság:

A GEK lehetőséget biztosít a tulajdonosi részesedés méretének kiválasztására, amely igazodik az egyéni igényekhez és költségvetéshez.

megosztja a közösség tagjai között. Emellett lehetőség nyílik az energiahatékonyság növelésére, maximalizálására.

Innováció és technológia:

A GEK a legújabb innovatív technológiákat alkalmazza az energiaágazatban. Korszerű eszközöket és rendszereket használ az energia megosztására, az adatok kezelésére és az energiatermelés optimalizálására. Ez lehetővé teszi a tagok számára, hogy részesüljenek a legfejlettebb technológia előnyeiből és hatékonyan használják a megtermelt eredményeket.

Fenntarthatóság és környezetvédelem:

A GEK elkötelezett a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem iránt. Ez lehetővé teszi a tagjainak, hogy csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást és hozzájáruljanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

A rezsiköltségek kiváltása az egyik legfőbb cél, ennek a megtérülése 3-4 év, a szaldó elszámolás felfüggesztése után is. A GEK egy olyan kezdeményezés, amely elősegíti a fenntartható energiahasználatot, az energiafüggetlenséget, az inflációálló bevételt és a közösségi élményeket.

Aki csatlakozik, az részese lesz egy olyan projektnek, amely segít a környezetvédelemben, a gazdasági előnyökben és a tudatosságban és valóban a fenntartható jövő építéséhez járul hozzá.

Ha az ember nem csak szavakkal szeretne példát mutatni környezetvédelemből és tudatos

INGATLAN - ENERGETIKA - NÖVEKEDÉS - PROFIT

jövő építésből, hanem tettekkel is, annak egyik legjobb módja, ha hosszabb távon együttműködik és részévé válik egy ilyen nagyszabású, de emberközeli és elérhető projektnek.

Hogy viszonyul a GEK a magyarországi energetikai bejelentésekhez, változásokhoz?

A 2022.10.13-i kormányinfón és utána sok mindent bejelentettek, amely érinti a jelenlegi és a jövőben létesülő magán, illetve céges napelemes rendszereket. A szaldó elszámolások fel-

ből származik a bevétele. A lényege, hogy a költségeket megosztva a belépő tagok napelempark tulajdonosok legyenek. A megtermelt áramot nagykereskedelmi áron értékesítve, annak bevé-

függesztve, Napelem I. pályázatok felfüggesztve, Napelem II. pályázatok felfüggesztve. Emberek ezrei szembesültek ezekkel a döntésekkel, nagy részük már beadott pályázata eredményét várva és így kissé csalódottan. Mert a változások lényege az, hogy a hatálybalépéstől kezdve csak a megtermelt áram azonnali felhasználásával lehetséges energiát megtakarítani. Itt jön képbe az „elveszett energia”, ez az a tényező, az az energia, amelyet nem használ el a fogyasztó, pedig a napelemek előállították. Minden egyéb energia, amit a megtermelten felül elhasznál, kiveszi az MVM rendszeréből, azért pedig fizetni kell és nem keveset. Akkor is, ha borús az idő vagy éjszaka van.

Két megoldás van erre, ami ajánlható: A napelem által megtermelt energia tárolása, azaz akkumulátor, vagy a Gazdasági Energia Közösség.

Az elsőnél a beruházás lényege a szigetüzem mód, vagy az elnyújtott energiafelhasználás. Költséges és csak az elektromos berendezések működését oldja meg. A mai tudásunk szerint az élettartama 6-8 év. Utána csere lesz szükséges, amely újbóli kiadás. Ennél a pontnál már kevésbé éri meg az egész. Ráadásul a napelemes rendszer megtérülése a megtakarítás függvényétől 15-20 év jó esetben.

Második esetben nincs „elveszett energia”, mert a megtermelt energiát értékesíti a GEK, eb-

teléhez jutnak hónapról-hónapra a tulajdon arányában. Ezt az összeget pedig a megemelkedett rezsi (villany, gáz, fűtés, víz, csatorna, tűzifa, telefon, internet, üzemanyag stb.) számlák kiváltására tudják fordítani.

A tagok által tulajdonolt napelem park tervezett működési ideje 25-30 év. A befektetett öszszeg pénzügyi megtérülése 3-4 év, ezután még, a szerződésben rögzített maradék jó sok évben már csak nyereséget termel a GEK, minden egyes tulajdonosának.

Kiknek való a Gazdasági Energia Közösség?

Azoknak, akik örülni akarnak a villanyáram áremelkedésének, akik az energetikai szektorban látják a jövőt, akik tulajdont szeretnének egy napelem parkban 25-30 évig, akik tisztában vannak azzal, hogy a napelemeké a jövő, és akik tisztában vannak azzal, hogy a Gazdasági Energia Közösség csak az első lépése egy hosszútávú üzleti növekedésnek. Akik szeretnék kihasználni a napelemek által adta megoldásokat 25-30 évig, de nincs erre megfelelő családi házuk, földterületük,

ÖSSZEFOG JELEN ÉS JÖVŐ

PORTFÓLIÓ AZ

magán vagy Ipari ingatlanuk. Azoknak, akik albérletben, bérleményben laknak, vagy a vállalkozásuk ott tevékenykedik (ez lehet egy üzlet/bolt is), vagy lakótelepen, társasházban laknak, vagy nem akarják a saját házuk tetejét napelemekkel elcsúfítani. És végül, de nem utolsósorban, azoknak,

nosítás, az energiaszektor és a fenntarthatóság területén nagyon nagy lehetőségek és kihívások is vannak.

Cégek, vállalkozások: költségcsökkentés, energiafüggetlenség, fenntarthatóság és zöld imázs, adókedvezmények és támogatások, versenyelőny és üzleti lehetőségek, rugalmasság és skálázhatóság. Az összes itt említett előny azt mutatja, hogy a GEK tagság vonzó lehetőségeket kínál a cégek és vállalkozások számára is. A fenntarthatóság, a költségcsökkentés, a rugalmasság és a piaci előnyök kombinációja segít a cégvezetőknek és vállalkozás tulajdonosoknak hatékonyabbá tenni az energiafelhasználást, növelni a versenyképességet és hozzájárulni a fenntartható jövő kialakításához.

FOLYAMATOSAN NÖVEKVŐ BEVÉTELEK

akik nem a lakossági (12 Ft/kW) áron akarják értékesíteni a napelemeik által termelt elektromos áramot, hanem nagykereskedelmi áron (mert van a kettő között különbség), akik nem spórolni akarnak az árammal, hanem eladni azt jó áron, akik örülni akarnak minden egyes villanyáram áremelkedésnek. Nagyon sok gazdasági előnnyel is jár a GEK tagság, ez jól látszik.

Egy nagyon fontos szempont, amit érdemes szem előtt tartani, hogy itt a tagok kapnak egy menedzsmentet, akik azon dolgoznak, hogy hónapról-hónapra, évről-évre a lehető legtöbbet hozzák ki a Gazdasági Energia Közösségből. Cégek/vállalkozások, önkormányzatok, beruházók, magánszemélyek, társasházak vágtak bele az energetika, ingatlan és pénzügy eme újabb fajta közös együttműködésébe. Nézzünk kicsit jobban bele, egyelőre címszavakban, pár sorban területenként:

Beruházók: más eszközosztály, stabil hozam és megtérülés, megújuló energia beruházás, diverzifikáció, hosszú távú stabilitás, innováció és technológiai fejlődés, jogi és szabályozási előnyök, hozzáférés a szélesebb piachoz. Az összes itt említett előny azt mutatja, hogy a Gazdasági Energia Közösségbe történő befektetés értékes lehetőséget jelent a beruházók számára. A fenntarthatóság, a hosszú távú stabilitás, a társadalmi felelősségvállalás és a potenciális hozamok kombinációja vonzóvá teszi ezt a befektetési lehetőséget a piaci szereplők számára. Az ingatlanhasz-

Társasházak, lakásszövetkezetek, bérházak: nulla rezsiköltség, az épület hosszútávú megtakarítása, a lakók hosszútávú megtakarítása, fenntarthatóság és környezettudatosság, rugalmas és skálázható megoldás. Közösségi összefogás és együttműködés: a GEK tagság ösztönzi a társasházak és bérházak lakóit, hogy közösségként lépjenek fel, és együttműködjenek az energiahatékonyság és fenntarthatóság érdekében. Ez erősíti a közösségi kapcsolatokat és elősegíti a közös célok elérését.

A GEK egyedülálló lehetőséget nyújt a társasházaknak, bérházaknak és lakóközösségeknek a rezsiköltségeik jelentős csökkentésére és a nullázásra. Ezáltal jelentős megtakarítást érnek el, amit a ház/épület egyéb felújítására tudnak fordítani.

GEK TAGSÁG

Jó lenne, ha minél többen tudnának csatlakozni a GEK közösségéhez és élveznék a nulla rezsi költséget, miközben lakóhelyüket és így környezetüket fenntarthatóbbá és gazdaságosabbá teszik.

Ismét köszönöm a Kedves Olvasó figyelmét. Nagyon remélem, hogy tartalmas és hasznos olvasnivalót sikerült összeraknom erről az izgalmas és jövőbe mutató területről. Következő alkalommal még jobban belemerülünk az Első Gazdasági Energia Közösség működésébe, eredmények szempontjából is körbejárva a témát. Ehhez pedig egy izgalmas és értékes információ előzetesen: májusban sikeresen elindult a GEK I. Napelempark működése, 100%-os arányban szerződött beruházói körrel. Ezzel párhuzamosan pedig elindult a GEK II. Napelempark beruházói, befektetői csoportjának szervezése is. Itt még vannak szabad helyek, de elég jól fogynak. Ezért előzetesen megjósolható, hogy működési szempontból hamarosan duplázás lesz a GEK részéről, amelynek határa egyelőre úgy néz ki, csak a csillagos – és napsütötte – ég lehet. Hajrá GEK, hajrá Napocska, hajrá tudatos, jövőt óvó beruházók!

Egy hónap múlva találkozunk, már alig várom! Legyen szép a július mindenkinek!

FOTÓK: Első Magyar Gazdasági Energia Közösség

Újabb szuperszámítógép épül most Franciaországban

Franciaországban épül fel az Európai Unió második világszínvonalú szuperszámítógépe, a mesterséges intelligencia adatelemzésére is alkalmas óriáskomputer 2025-től lesz elérhető a kutatók és az ipar számára.

A brüsszeli közlemény szerint a Jules Verne névre keresztelt szuperkomputer a párizsi régióban fekvő Bruyeres-le-Chatel településen székhellyel rendelkező francia Atomenergia és Alternatív Energiaforrások Bizottsága (CEA) központjában áll majd működésbe.

A komputer a számítógépek legújabb - exascale elnevezésű - nemzedékét képviseli, amely másodpercenként több mint 1 trillió művelet végrehajtására képes. Ez, az EU teljes lakossága mobiltelefonjainak számítási kapacitásához hasonlítható számítási teljesítmény.

Hatalmas számítási kapacitásának köszönhetően a számítógép több területen is hozzá fog járulni a társadalmi kihívások megoldásához, köztük az energia, az egészségügy és az éghajlat-

változás területein, emellett pedig a kvantumszámítógépes szimuláció terén is fejleszti az uniós képességeket. A szuperszámítógépek használata döntő fontosságú a tudomány számára, különösen a mesterséges intelligencia területén, hogy hatalmas mennyiségű adatot dolgozhassanak fel versenyképes időkereten belül.

A számítógép üzemeltetéséhez a következő öt évben szükséges 542 millió euró felét a luxembourgi székhelyű európai nagy teljesítményű számítástechnika közös vállalkozás (EuroHPC), a másik felét az Európai Unió mellett a francia kormány finanszírozza.

A Jules Verne a második európai szuperszámítógép a németországi a Jülichi Kutatóközpontban felépült komputer után. A németországi szuperszámítógép 2024-ben áll működésbe.

Újabb műhold üzemel a világűrben a műegyetem eredményeként

Megkezdte a jeladást a Műegyetem új kisműholdja, az MRC-100, amelyet a SpaceX rakétája vitt a világűrbe. A kisműhold fedélzetén három másik egyetemen készült önálló kísérletek mérőeszközei is a világűrbe kerültek.

Egy SpaceX által üzemeltetett Falcon-9 rakéta vitte a világűrbe a magyar kisműholdat június 12-én. Miután a rakéta elérte a 27 574 kilométer óránkénti sebességet, 545 kilométeres földfelszín feletti magasságban sikeresen pályára állította a magyar űreszközt tartalmazó nagyobb olasz hordozó műholdat. A rajta található "kidobószerkezetből" június 22-én helyi idő szerint 14.10-kor állt pályára az MRC-100 kisműhold.

Az MRC-100 június 23-án éjjel 0.21 és 0.33 közötti, Magyarország feletti áthaladásakor vett telemetria-adatok alapján a műhold helyi idő szerint 15.00-kor "feléledt, jó egészségnek örvend".

A tavaly december óta lemerült fedélzeti akkumulátorok feltöltődtek, a továbbiakban a műhold automatizált üzemeltetése, az egyes fedélzeti rendszerek beüzemelése történik. Az egyes alrendszerek működéséről a projekt földi állomá-

sának honlapján lehet tájékozódni (https://gnd. bme.hu/mrc100/).

Az 5. magyar diákműhold 5x5x15 cm-es névleges méretű, 583 grammos, 3-PocketQube osztályú, vagyis 3-zsebműhold méretű és a Műegyetemi Rádió Club tiszteletére az MRC-100 nevet kapta.

A kisműhold az oktatási rendszerbe integráltan, egyetemi hallgatók által tervezve és fejlesztve, egyetemi oktatói szakmai irányítás mellett készült, csaknem másfél év alatt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) szélessávú hírközlés és villamosságtan tanszék mikrohullámú távérzékelés laboratóriumában, együttműködésben a Műegyetemi Rádió Clubbal.

A kisműhold fedélzetén három másik egyetemen készült önálló kísérletek mérőeszközei is a

világűrbe kerültek. A Szegedi Tudományegyetem modulja különböző hőmérsékletmérési módszereket hasonlít össze űri körülmények között. A Győri Széchenyi István Egyetem kísérletének célja az alacsony fogyasztású mikrokontrollerek űrbeli működésének vizsgálata. A Debreceni Egyetem egy mikrovezérlő által irányított kísérleti dózismérő eszközt helyezett el a műholdra, hogy az űreszköz a pályáján tapasztalható radioaktív sugárzási térről információt szolgáltasson.

Az egyetemi projekteket az NMHH nemcsak anyagilag támogatta, hanem a frekvenciakoordinációs eljárásokat is lefolytatta.

Magyarország első műholdja a 2012-ben felbocsátott, a BME VIK oktatói és diákjai által összeállított MaSat-1 cubesat volt, amelyet még további magyar kisműholdak követtek: SMOG-P, ATL-1, SMOG-1.

A június 12-én világűrbe juttatott műhold az MRC-100 elnevezést a Műegyetemi Rádió Club tiszteletére kapta, amely 2024-ben lesz százéves. A club valamennyi kisműhold fejlesztésében kulcsszerepet játszott.

Az MRC-100 5x5x15 cm méretével a SMOG-sorozat legnagyobb darabja, amely a BME oktatói, kutatói és hallgatói csaknem másfél éves közös munkájának eredményeként jött létre. Gschwindt András, a BME VIK szélessávú hírközlés és villamosságtan tanszékének címzetes egyetemi docense korábban elmondta, hogy "amit csak

lehetett, beleépítettek a kisműhold térfogategységébe". A működést biztosító alegységek, továbbá az elektroszmog vizsgálatát végző berendezésen kívül egy helyzetstabilizáló rendszer, egy GNSS és egy kamera is helyet kapott rajta.

A BME korábbi három kisműholdjának a Föld körüli térség elektromágneses szennyezettségének feltárása, mérése volt a feladata a földi tv-adók frekvenciasávjában. Ezekre alapozva megszületett a világban első, az adott sáv szenynyezettségét bemutató térkép. Az MRC-100 legfontosabb feladata egy sokkal szélesebb frekvenciatartomány vizsgálata. Elkészült és a műhold fedélzetére került egy olyan mérőrendszer, a hozzá tartozó antennával, amely a 28-1766 MHzes és 2000-3120 MHz-es frekvenciasávban képes méréseket végezni. A mérések eredményét a 436,72 MHz-es és a 2,2675 GHz-es sávban sugározza a Földre. Az MRC-100 által sugárzott jeleket a BME műholdvezérlő állomásán veszik, és a műholdat ott üzemeltetik.

Terápiás kertek hajléktalanoknak

Napi szintű elfoglaltságot és célt jelent a hajléktalanoknak a Budapest Bike Maffia „Kertek” nevű projektje. A szervezet fővárosi hajléktalanszállók kertjében alakít ki veteményeseket, amelyeket az ott lakók művelnek, cserébe pedig egészséges és tápláló alapélelmiszereket kapnak. A projekt célja - amellett, hogy értelmet ad a mindennapoknak –, hogy megmutassák, minimális anyagi ráfordítással is létre lehet hozni bőségesen termő kerteket. A 2018 óta futó kezdeményezést idén nyáron az 500 szentesi zöldségtermelőt tömörítő DélKerTÉSZ is támogatja. A szövetkezet 1500 tő TV paprika-, 200 paradicsom- és 100 káposztapalántával járul hozzá a szezonhoz.

Kísérleti jelleggel indult, rutinná vált

2018-ban önkéntes szakemberek bevonásával négy hajléktalanszálló kertjében alakított ki kísérleti veteményeskerteket a Budapest Bike Maffia, hogy célt és mindennapi feladatot biztosítson az ott lakóknak. A kerteket jellemzően a város szélén lévő hajléktalanszállókhoz telepítették, jelenleg a 13. és a 9. kerületben, valamint egy csepeli otthonban fut a projekt, de a szervezet eddig összesen 10 kert megvalósításában segédkezett Buda-

pest szerte. A BBM Kertekkel foglalkozó önkéntes csapat 10-15 főből áll, akikhez időről időre asztalosok, kőművesek is csatlakoznak, hogy segítsék a speciálisabb munkákat.

Cél nélkül nem lehet élni

A kezdeti betanítás és az ültetés után a szállók lakói maguk is elkezdhették nevelni és gondozni a zöldségeket. „A projekt célja a hajléktalanok foglalkoztatásán túl az volt, hogy megmutassuk,

hogyan lehet minimális anyagi ráfordítással létrehozni bőségesen termő kerteket. Ezek idővel a lakók mindennapi életének fontos és egészséges kiegészítőivé váltak, hiszen a növények napi szintű gondozása egy olyan feladat, amit komolyan kell venni. Sok lakónak ez az örömforrást jelenti, hiszen visszaadja a korábbi életük felépítését: feladat, munka, eredmény” – mondta el Balassa Betti, a BBM Kertek projekt vezetője.

Hozzátette, van, aki minden nap gondozza a növényeket, de olyan is előfordul, hogy valaki csak egy-egy alkalom erejéig, vagy pár órát tölt el a kertben. „A lakók még ilyen rövid idő után is jóleső érzéssel távoznak, hiszen számukra ebben az élethelyzetben felemelő érzés kétkezi könnyű munkát végezni, látni annak eredményét, mindez pedig a hangulatukon is sokat javít”.

Az ötven feletti vidékiek a leglelkesebbek

A projektet minden év márciusában indítják útnak és ősz végén zárják, így a kertészkedés 8-9 hónapra tud elfoglaltságot jelenteni a lakóknak. Balassa Betti elárulta azt is, hogy leginkább az ötven év felettiek (férfiak és nők vegyesen) vesznek részt aktívan programban, akik nagy része vidéki környezetből, többnyire falvakból származik, ahol

megszokott a kertgondozás. Emiatt értéknek tekintik a kertészkedést, és szükségét is érzik annak, hogy saját zöldséget termesszenek, amit így nem kell a boltban megvásárolni, arról nem is beszélve, hogy ez az elfoglaltság kisebb megtakarítást is jelenthet számukra.

Közel kétezer palánta érkezett az idei szezonra A projektvezető szerint évről-évre nehezebb bevonni a szállók lakóit a programba, ami részben a szociális munkások növekvő leterheltségének tudható be, ugyanakkor évről évre egyre rosszabb mentális és fizikai állapotban vannak a hajléktalan emberek is, ezért motiválni is nehezebb őket.

„Folyamatosan törekszünk rá, hogy minél többeket bevonjunk a kertgondozásba, a 9. kerületi kertünkben például jelentősen emelkedett a létszám, hiszen a tavalyi 3 főhöz képest idén már 6 szoba gondoz saját, névre szóló ágyást, illetve közös fogyasztásra szánt ágyásokat is létesítettünk” – hívta fel a figyelmet Balassa Betti.

Elmondta azt is, hogy az idei szezonra jól is jönnek a lelkes gondozók, hiszen az 500 szentesi zöldségtermelőt tömörítő Délalföldi Kertészek

Szövetkezete jóvoltából 1500 tő TV paprika-, 200 paradicsom- és 100 káposztapalántával, azaz öszszesen 1800 palánta zöldséggel bővültek a készletek. A DélKerTÉSZ tagja, az Árpád-Agrár Zrt. palántanevelőjéből érkező felajánlás a BMM Kertek projekt minden szállójára jutott, a projektvezető szerint pedig az adomány nemcsak anyagilag nagy segítség a szervezetnek, hanem a lakók számára is plusz motivációt jelent, ráadásul több

lehetőséget biztosít arra, hogy szabadidejükben produktív tevékenységet végezzenek.

A DélkerTÉSZ egyébként a jövőben a Budapest Bike Maffia VITAMIN KOMMANDÓ nevű programjához is csatlakozik majd, melynek keretében rendszeres zöldségellátmánnyal segíti a hajléktalan embereknek hetente készülő szendvicsek elkészítését. /PR/

VERES MÓNIKA

GYÜTTMŰKÖDŐ TÁRSADALOM SZÖVETSÉG

Kultúrát építünk!

Ma, amikor oly távol tartjuk magunkat egymástól, amikor nehezen látjuk meg, ha valakinek gondja van és magunk sem kérünk segítséget, gyakran jelenhet meg belső igényként bennünk a közösségbe való tartozás vágya. Egyedül cipelünk terheket, lemondunk célokról, mert kevésnek érezzük magunkat a megvalósításukhoz.

Az ember kezdetektől közösségben él és ez a múlt a mai napig, mint egy örökség, bennünk él. Ma is vannak természeti népek, akik a maguk csoportján belül élve együtt érzik magukat a leghatékonyabbnak és ez a lét számukra a legbiztonságosabb.

Egy együttműködés hatékonyabb, eredményesebb lehet és boldogabb, kiteljesedett életet hozhat el tagjai számára. Közösen egy irányba tartva, mindenki a saját képességei és tapasztalatai által vezérelve rendkívül eredményes összefogást hozhat létre. Egy csoportnak összetartó ereje van, egymás segítése, motiválása, inspirálása által. Mindez belső világunkra, érzelmi, mentális egészségünkre, biztonságérzetünkre is csodás hatással van, hiszen megtapasztalni az empátiát, figyelmet, az alapvető jóindulatot, kreativitásunk robbanásszerű fejlődését, egyenes úton vezet el minket a boldog jövőnk felé, érték az életünkben.

Ez a közösség létezik és közelebb, mint gondolnánk, ezért szeretném bemutatni nektek.

Az Együttműködő Társadalom Szövetség két oszlopos tagjával beszélgettem a közösség szelleméről a kezdetektől, Szeleczki-Cseh Pálma Csillával és Szeleczki Ferenccel.

Kedves Pálma és Ferenc, bemutatnátok, hogy honnan indult el az Együttműködő Társadalom Szövetség?

Éppen szervezetfejlesztésekkel foglalkoztunk és különböző szervezetek – iskolák, kereskedelmi szolgáltatók, civil közösségek - fejlesztésével foglalkozó trénerek azon gondolkodtak, hogy bár egy nagyon izgalmas alternatíva, a tudatos törekvés régóta jelen van a magyar közéletben és világszerte is, mégsem sikerül vele igazi társadalmi hatást, vagy innovációt véghez vinni. Mert

az ember mindig ugyanazt választja, amiben jelenleg él.

Minden társadalomnak az a célja, hogy az ember boldog, elégedett legyen és jó közérzet uralkodjon. A legnagyobb szervezetek, vállalkozások is alapító személyekhez kötődnek és ha egy alapító tag elhagyja a szervezetet, akkor véget ér az a korszak, amit ők megéltek. Eltűnnek a közösségi formák, változások.

Innen indult el egy olyan törekvésünk, hogy nézzünk meg egy olyan lehetőséget egy együttműködő társadalomban, amely semmilyen for-

mában nem ragaszkodik a szerepkultúrának az emberhez kötéséhez. Alakítsunk ki egy rendszert korunk technológiájával, transzparenciával.

Magyarországon rengeteg panelálom létezik. Kis csoportok boldog életet ígérő társadalmi reformokat hirdetnek, de általában még a panel falain se jutnak kívül. Azok a számok is mérvadóak voltak, melyek szerint több, mint 6000 ökoközösségi engedélyt adtak ki. Ez több, mint amennyi településünk van. Ijesztően sok. Ebből megnézték, hogy mennyi működik.

A szervezetfejlesztők egymás között egyszerre rivalizálnak, versenypiaci tényezőben élnek és egyszerre együttműködnek. Mi összehoztuk a Szinergia MeetUp Flash’18 nevű találkozót, melyen szervezetfejlesztők nagy csapata vett részt. Tervünk volt többek között megfigyelni, hogy vannak -e szinergiák a szervezetfejlesztők között és bele tudnak -e fogni olyan együttműködésbe, amelyhez köztudottan meghívtunk olyanokat is, akik negatív véleménnyel vannak egymásról.

Ahhoz, hogy valóban létrehozzunk egy társadalmi együttműködési modellt, folyamatosan egyensúlyoznunk kell.

Mert egy társadalomnak talán a leglényegesebb pontja az, hogy tagjai nagyon színesek és nagyon különbözőek. Úgy kellene együttműködni, hogy ennek tudatában vannak és ne váljanak uniformizált egyként gondolkodókká. Én úgy szoktam mondani, hogy az isteni sokszínűség megszüntetése teljesen felesleges.

Végül negyven különböző intézet képviselőiből, szervezetfejlesztőiből sikerült összefognunk nyolcat, akik belekezdtek abba a munkába, hogy egy épülő csapatot hozzanak létre és egy utat határozzanak meg. Ebben az volt az érdekes, hogy az első fejlesztések alatt másfél évig vizsgáltuk nemzetközi szakértők bevonásával azt, hogy miért nem működnek az alternatív megoldások.

Ne egy ideális működés kialakításába kezdjünk, hanem először kapjunk pontos választ arra, hogy miért nem működnek azok a megoldások. Ez életemben egy csodálatos másfél év volt, mert rengeteg közösséggel és szervezetfejlesztővel találkozhattam. Megkaptuk a kérdéseinkre a válaszokat nagy szervezetektől: mi az, ami összetartja őket és ahogyan működni tudnak. Különösképpen megfigyeltük, hogy milyen emberi kérdésekre hogyan adnak válaszokat.

Négy év munka után meghatároztunk a sorrendjét annak, hogy hogyan lehet az emberi tudat blokkokat oldani. Azért indítottuk el most a

föld és gazdálkodási programunkat, illetve a saját bolthálózatunkat, a közösségi bolthálózatot, hogy az elsődleges korlátozó blokkot, a szűkösség elvét kezdjük feloldani. Mert ezt még az ősiségből hoztuk magunkkal. Úgy gondolkodunk, hogy ha nekem van, akkor azt mástól elveszem, de ha neki van, akkor nekem nincs. Ezért vannak az alapvető küzdelmek, hiedelmek. Nincs egy olyan tudományos méréstechnológia, amely megmutatná, hogy mennyire lenne szükség ahhoz, hogy mindannyiunknak elég legyen.

Nemrég egy bolthálózatunk indult Kaptár néven. Nagyon jó érzés látni, hogy milyen sok ember csatlakozik hozzá, aminek a tulajdonosai maguk a vásárlók.

Tehát egymás között vásárolnak?

Az is lehetőség, de mellette kis összegekkel összerakják azt, ami szükséges a bolthálózat üzemeltetéséhez.

Fontosnak tartjuk, hogy az első rendszer - amit kidolgoztunk és amivel sikerült nyerni egy európai közgazdasági innovációs díjat - kifejezetten olyan felfogás, mely szerint mindig az érdekeltek a meghatározóak, döntőképesek. Ők, akik keresnek azon, amivel épp foglalkoznak. Mivel ennek működőképességét le tudtuk modellezni, ezért eszerint építjük fel a rendszerünket.

Jelentős lépés volt, amikor 2018. év végén elindítottunk egy olyan kísérletet, amelyben a fenntartó egy közös vállalkozás volt, az E.T.C. közösség (Empathy Talent Crew). A modellünket számos különböző csoportban kipróbáltuk elemenként megfigyelve, hogy milyen hatást gyakorol rájuk.

rétan azt tűztük ki célunkként, hogy vezetjük az embereket lépésenként és mindig kiveszünk egy olyan illúziót, ami elnyomja az élet jelentős részét.

Milyen illúziókra, hiedelmekre gondoljunk?

Ezzel két évet töltöttünk és a tapasztalataink után indítottuk el az Együttműködő Társadalom Szövetséget és a programunkat. Másfél év építkezés után meglettek a szükséges szervezeteink, jogi személyeink ahhoz, hogy tudjuk üzemeltetni a jövő kultúráját.

Beleállni az újba lehetetlen, mert mindenki a régi mintázatait és elvárásait követi. Ezért konk-

Ezek általában nagyon egyszerűek. Gyakran elhangzik például az a kijelentés, hogy „ez így működik”. Majd az eredmény mégis sikertelen, boldogtalan lesz.

Mindennapos hiedelmünk, hogy az anyag, legfőképpen a pénz határozza meg a lelki állapotot vagy a szabadság mértékét.

Ismerjük a „hogyan jöjjek ahhoz, hogy döntsek, kis ember vagyok én!” gondolatot és a hozzá fűződő érzéseket.

Egyenlőségre való törekvés lehet az irány?

Nem, az egyenlőségben nem hiszünk. Egyenrangúságnak nevezzük. Az egyenlőség szerintem a világ egyik félrevezetője az uniformizáció felé. Azért vagyunk különböző képességekkel, különböző figyelmekkel megáldva, hogy egyenrangúan meghatározhassuk az egyenlőtlenségünket adott kérdésekben. Ez nagyon egyszerű, mert ha a lábam műtétéről kellene dönteni, akkor hiába lennének ott százan, akik döntenek, ha közülük kilencvenkilenc autószerelő és egy sebész.

Nagyon szeretem hangsúlyozni, hogy az egyenlő adagolás és porció gondolata rossz hatással van az emberre, eltoljuk a figyelmet a lényegről. Ugyanarra a dologra mindenkinek más mennyiségben van szüksége, az egyéni igényekre való figyelemre kell összpontosítani, hogy valódi eredményt érjünk el.

Amióta elindítottuk a Szövetséget, a legnagyobb eredmény számunkra az, hogy minimális

"Hatalmas súlya van annak, amikor hisznek bennünk, mert amíg a remény mögött nincs valódi tett, addig ez a kapott bizalom a csalódás felé vezet. A remény tettekkel lesz igazán valóság."

megértéssel az emberek rendkívül jól működtetik. Szerettünk volna 100 ha földdel indítani idén, ezzel szemben több, mint 1700 ha felajánlást kaptunk, így most igen sok feladat áll előttünk.

Olyan falvakban kezdünk boltokat építeni, ahol nincsenek és ezeken a településeken elkezdjük oktatásainkat is szervezni a vidék emelésének céljából, a hátrányos helyzet gondolatainak a leépítésével.

mentén mindezt érzékeljük, mégis támogatni tudjuk őket abban, hogy ki tudjanak lépni a saját tempójukban a betanult, begyakorolt minták fogságából. Mindenki, aki azt érzi, hogy ezeken kívül esik, meggátolja egy szebb, vidámabb együttműködés lehetőségét.

Az ember alapvetően így él, szerintem.

Elképesztő mennyiségű félelmet párosít az ember az elégedettséghez. Ezen nem lehet egyszerre változtatni. Annyi félelem és annyi paradigma van, hogy tulajdonképpen szükséges a rossz ahhoz, hogy működjön az ember. Úgy szokták megfogalmazni: „egy kicsi rossz szükséges”. Én viszont azt vallom, hogy nem tudjuk megállítani a rossz mértékét.

A közösségünkbe érkező embernek a hiedelemrendszere, az értéktudatossága, amit ő képvisel, az az ő közösségépítő eleme. Nem támogatjuk azt, hogy a radikális liberálissal dolgozzon együtt. Bár ugyanazon tevékenykednek, de más fórumon cserélnek információt. Ha ez nem így történne, a hétköznapi munkájuk szenvedés lenne azért, mert a saját igazuk mellett igyekeznének kiállni. Holott alapvetően a belépéstől kezdve hirdetjük, hogy senkinek sincs igaza. Szellemi evolúció rájönni arra, hogy az igazságot úgy hordozzuk közösen, hogy egyénileg mindenkinek a rendelkezésére áll, de nem birtokolja senki.

Ezt nagyon nehéz lehet elfogadni…

Ahhoz, hogy valóban létrehozzunk egy társadalmi együttműködési modellt, folyamatosan egyensúlyoznunk kell. Olyan tengelyen, amely az egyik oldalról azt a nehéz terhet kapja, hogy az emberek reményt táplálnak irántunk. Gyakran könnyes szemmel mondják, hogy erre vártak egész életükben. A reménynek hatalmas terhe van. Hatalmas súlya van annak, amikor hisznek bennünk, mert amíg a remény mögött nincs valódi tett, addig ez a kapott bizalom a csalódás felé vezet. A remény tettekkel lesz igazán valóság.

Napi küzdelmünk a "lehetetlen ", a "bolond", illetve a "szélhámos" kategóriába helyezés a remény másik oldalán, illetve az én-képüket, világképüket felismerő emberek önigazolása, amellyel nap mint nap meg akarják öntudatlanul buktatni az új rendszert.

Nagyon izgalmas terület, mert úgy kell beszélgetni másokkal, hogy a belső futtatott programok

Nem is kérjük, hogy így fogadják el. Csak jegyezzék fel és alakítsák ki a tudatos munka és tudatos élet környezetét. Mert az embernek vannak képességei, amelyek most a társadalom, a közösségi oldalak, állandó online jelenlét és egyéb tényezők miatt a háttérben maradnak. Olyan képességek, amit a görögök nagyon pontosan meghatároztak: minőségi kapcsolatot az életedben 150, maximum 250 fővel tudsz tartani, de ha ezt meg tudod valósítani, akkor elképesztő vagy. Mert ma minőségi kapcsolatot az emberek 4-8 fővel tartanak. Azért, mert nem választják meg, hogy ki miért van az életükben és mi vele a minőségi kapcsolatuk. Ezekkel a tudatos pontokkal nagyon egyszerűen tudjuk formálni az együttműködést, hogy hatékonyan legyen állandó jó érzet. Egy belső paradox helyzetben van az ember. Nincs olyan, amivel építeni tudna, mert nincs meg a belső bizonyosság tudata. Tehát legyen egy bizonyos, amiben hiszel és azt a hitet kezeld

tudatosan. Ha egy információ megváltoztatja a bizonyosságodat, akkor bátran változtass bizonyosságot! Semmi gond, ez a tanulás.

Mi a helyzet a türelemmel? Mert ezekhez a változásokhoz idő kell és az ember általában türelmetlen.

A türelem az idő kezelésre adott válaszreakciónak az egyik érték tényezője. Egy képesség. Ami tanulható.

Nincs időkultúránk. Nem vagyunk tanítva rá. Azt hiszem, hogy 2002-ben hallottam, hogy megjelent a jövőkutatás szak amerikai egyetemeken. A jövőkutatásnak az első pár óra anyaga az idő kezelése. Ez a terület nagyon fontos ahhoz, hogy az embernek felszabaduljon a figyelme.

Azt mondta egy amerikai újságíró barátom, hogy itt mindenki rohan és nem ér oda sehová.

szeretném megcsinálni. Mert itt a legnehezebb, kelet és nyugat között, hiszen itt van a legtöbb kultúra. Ha ott viszi az ember véghez, ahol a legnehezebb, akkor mindenhol megcsinálta.

Minél jobban megtanulja az ember az időkezelést, annál türelmesebb lesz anélkül, hogy bárkinek ezt kérnie kellene tőle.

Amikor ő leteszi a munkáját, akkor hazafelé azon gondolkodik, hogy milyen programot találjon ki a családjával. Nálunk pedig mindenki azon gondolkodik, hogy mit kell még megcsinálnia. Ez őt nagyon meghatotta, mert így tulajdonképpen maga az életünk tűnik el.

Ők nagyon sokat hívtak engem külföldre ezzel a munkával, de mindig azt mondtam, hogy én itt

Ehhez egyfajta bizalom is kellhet. Tudni, hogy amit szeretnék, azt el fogom érni. Azért akarunk dolgokat gyorsan és türelmetlenül, mert nem hiszünk abban, hogy meg lesz.

Fontos, amit mondtál, mert ez még mindig a társadalmi belső paradox jelenségének a leglényegesebb mutatója. Ha előrébb akarok valamit hozni, mert nem hiszem, hogy meg lesz, akkor folyamatosan a „nem hiszem, hogy meg lesz” állapotban vagyok, ezért nagy valószínűséggel nem is lesz meg.

A visszajelzés kultúra az egyetlen, amivel pontosan tudjuk ezt egymás között beazonosítani. Ehhez nagyon jó helyzetkezelés kell, mert amíg a sértődékeny, lobbanékony igazságérzetünk nem engedi a kommunikációt, addig nincs visszajelzés kultúra. Csak olyan etikettszerű, ami alapvetően hazugság.

Fontos, hogy ezek felismeréséhez minden tanácsadónk rendelkezzen a megfelelő hallási és érzékelési képességekkel.

Ha beszélgettek egymással és valakiben éreztek egy fennakadást, akkor azt jelzitek számára?

Igen, ott megállunk. Tegnap épp részt vettem egy tárgyaláson Magyarország lakhatási kérdéseivel foglalkozó szervezetekkel, mely során többször jeleztem az általánosításokat és paradoxokat.

Az én kifejezésem szerint, az „ember” szerepel, nem pedig az „emberek” általában. Utóbbi kifejezés nem helyes, mert mindig voltak újítók,

"A türelem az idő kezelésre adott válaszreakciónak az egyik érték tényezője. Egy képesség. Ami tanulható. Nincs időkultúránk. Nem vagyunk tanítva rá."

vagy tudatosabbak, eltérő képességűek. Minden kérdésben másként vagyunk jelen, más tapasztalattal, szaktudással és figyelemmel.

Fontos, hogy legyek bátor és hozzak az életemben olyan elhatározást, amellyel kimondom, hogy én milyen kérdésben nem akarok dönteni.

programmal saját otthonhoz juttatni, életútjukat segíteni, ez egy nagyon izgalmas program.

A legnagyobb célunk az, hogy egyre több vállalkozást, civil szervezetet tömörítsünk a Szövetségben, melyek hasonló területeken együttműködnének a többiekkel és nem versenyhelyzetben állnak. Ezt nemzetközileg is hirdetjük.

Újpesti országos központunk alsó szintjén megnyitottuk kézműves boltunkat, ahol több, mint 50 hazai kézműves termékeit lehet megvásárolni és ezzel támogatni őket. Eladótermünk bútorokkal, rendezvényekkel gazdagodott, miközben a kávézószintünk átalakítása zajlik.

Az érdeklődők hol hallhatnak rólatok, projektjeitekről, hol tudnak titeket elérni?

Milyen aktuális céljaitok vannak, melyeket megemlíthetünk az olvasók és érdeklődők számára?

Több tervünk és munkánk is van jelenleg.

A Kaptár, mint bolthálózat üzemelése - melyről az előzőekben már beszéltem - a történelmi Hangyaszövetkezet újragondolt mintájával fog üzemelni.

Másik fontos területünk a gróf Károlyi Sándor Mezőgazdasági Innovációs Szövetkezet Kert programja, mely zöldség-gyümölcs termesztést tesz lehetővé azok számára, akiknek nincs saját kertjük - kert bérbe adásával.

Elérhető lesz egy új termékünk, az asztalra tehető növénytermesztő rendszer és növényfal, így lakásokban is ki tudjuk szolgálni az embereket növénytermesztés kapcsán.

Az Együttműködő Társadalom Szövetség képzései, oktatásai és a közösség szervezése, fejlesztése állandó feladataink közé tartoznak. Képzésünk anyagait és tanácsadásaink formáit bővítettük és számos újdonsággal készülünk.

Beindult a Lakhatás programunk is. Igyekszünk az albérlői és diák réteget lakás inkubátor

Jelenleg két Facebook oldalunkat üzemeltetjük napi szinten, ahol számtalan információt és újdonságot osztunk meg az olvasóinkkal. Az oldal követését javasoljuk, hiszen itt elsődlegesen lehet új tudnivalókról olvasni:

Együttműködő Társadalom Szövetség oldala: https://www.facebook.com/etszunited

Tudatom Kft., mint a Szövetség bevezető szervezete főként oktatás és tanácsadás céllal: https://www.facebook.com/profile. php?id=100084895848216

E-mail címünk, melyre bármikor lehet írni: etsz@etsz.org

Amit pedig örömmel várunk: látogass el újpesti központunkba, melynek címe: 1043 Budapest, Gábor László utca 3/b.

Kedves olvasóink! Következő lapunkban is hallhattok rólunk, hiszen újabb érdekes információkat fogunk megosztani működésünkről, tartsatok velünk!

Mire képes az összefogás és a szeretet rövid idő alatt

Építő Szavak – köszönet a támogatóknak

2023. február végén nagy fába vágtuk a fejszénket. Nyolcan nekifutottunk az Átütőerő a kommunikációban II. tréningnek. Mivel én már másodszor ismételtem, a többiek pedig először vettek részt ilyen képzésen, a nyolc emberből jó eséllyel csak én tudtam pontosan, mekkora kihívás lesz az, amit az első alkalom végén kapunk Kreutz Zsolttól közös csapat házi feladatként. Merthogy ez a tréning arról szólt, hogyan tudunk csapatjátékosként működni. Vezetőt választani, feladatokat beosztani, együtt végigcsinálva amit közösen választunk ki. A kommunikáció minden formáját felhasználva szolgálni valamilyen általunk fontosnak tartott jó ügyet úgy, hogy egyetlen forintot sem tehetünk bele a projektbe saját zsebből.

Még meg sem volt, hogy kiket támogatunk, mikor a csapat már elkezdett fogyni. És mire eldöntöttük, hogy a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola (JEGYMIAI) lesz az, akit támogatunk, addigra a csapatlétszám majdnem a felére apadt.

Május végére azonban így is sikerült véghezvinnünk, amit megálmodtunk. Túlszárnyalva a saját magunknak előirányzott 500.000.- Ft-ot, amit gyereknapig terveztünk gyűjteni a suli számára. Megmozgatva mindent és mindenkit, akit csak elértünk személyesen, telefonon, messenger üze-

netben, emailben vagy a Facebook-os Építő Szavak csoporton keresztül.

Személy szerint nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki bármivel is támogatni tudott minket, legyen szó akár pár ezer forintos adományról, „kapcsolati tőke” befektetéséről vagy tárgyi eszközök esetleg szolgáltatások biztosításáról az iskola számára.

Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola) gyereknapra, vállalva azt, hogy emiatt még a pünkösdi hétvégén is dolgoznia kelljen, hogy meglegyen a határidős beadandó feladataival.

Vámosi Zolinak szívből köszönöm, hogy első alkalommal velem tartott az iskolába és egy általa gyűjtött plüssmackó különítménnyel ajándékozta meg a csemetéket, valamint az általa létrehozott Herbalexikonnal is játszva tanulhatnak hamarosan az iskola csemetéi. (https://nagyi.herbalexikon.hu/).

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokan ígértek úgy segítséget, hogy aztán többet nem is hallottunk róluk, ami tanulságként szintén fontos volt számomra. Lehetőséget kaptam rá, hogy gyakoroljam a türelmet, az elfogadást és azt, hogy elvárásoktól mentesen örüljek annak, amit kapunk és tovább tudunk adni. És ahogy ezekkel a dolgokkal egyre inkább sikerült megbékélnem, jöttek a váratlan kellemes meglepetések is. Összességében tehát mindenképpen sikeresnek mondhatom a tréninget a magam részéről, ugyanis az elmúlt három és fél hónap alatt olyat és annyit kaptam sok embertől, ami messze túlszárnyalta minden elképzelésemet.

Először is szavakkal ki nem fejezhető hálám Kreutz Zsoltnak, aki megálmodta és létrehozta az Átütőerő a kommunikációban tréninget, amit idén harmadik alkalommal végeztem el egy olyan Csapattal, akikre míg élek emlékezni fogok.

Vörösné Zrak Krisztina volt az, aki az első pillanattól a közös projekt befejezéséig mindenben maximálisan támogatott, akire bármiben számíthattam, ami nekem már időben és energiában nem mindig fért bele.

Balogh Róbertet is nagy köszönet illeti, mert kétgyerekes apukaként, a Csapat egyik vidéki tagjaként, egy könyvelőirodát vezetve is kimaxolta a lehetőségeit. Megoldotta, hogy a legelfoglaltabb napjaiban is találjon rá időt, hogy feljöjjön Pestre a JEGYMIAI (Józsefvárosi Egységes

Csáki Miklós (www.csakisalma.hu) 25 liter almalevet szállított el az iskolába személyesen, olyankor, mikor még a telefont felvenni is alig volt ideje, hogy egyeztessünk a részletekről. Ő egyébként szintén velünk együtt járta majdnem végig a tréninget, de időközben egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta azt befejezni. Ezúton is köszönjük, hogy a maga eszközeivel mégis támogatni tudott minket a sikeres megvalósításban.

Polt Éva Várpalotáról utazott fel, hogy társasjátékokat vigyen a suliba, Pásztor Krisztina a főnökét győzte meg róla, hogy 100.000.- Ft-tal támogassa az iskolát, Kónya Csilla pedig anyagi támogatással állt mellénk – ráadásul neki köszönhettük, hogy a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola lett az, akire a választásunk esett, mikor azon tanakodtunk kit is támogassunk.

Egykori itteni szerzőtársam és személyes jó barátnőm Rónai Katalin kézműves foglalkozásokat készült tartani az iskolában, melyből szeptembertől úgy néz ki, hosszú távú együttműködés lesz, hiszen Kata ősztől az iskola tantestületének oszlopos tagjává válik a tervek szerint.

Forray Niki az Ünnepek áruháza tulajdonosa (https://santai.hu/) lufikat küldött gyereknapra, Dömők Zsolt pedig a La Piccola Napoli Pizzéria (https://www.facebook.com/lapiccolanapolipizzeria/) séfjeként 40 pizzát gyártott le kollégáival munkaidő előtt és szállított ki személyesen a suli

foglalták az egyik tanteremben, 300.000.- Ft-ért sikerült értékesítenünk. Így az adományozóktól összegyűjtött 305.837.- Ft-tal együtt több, mint 600.000.- Ft-ot sikerült „összekommunikálnunk” az iskola javára, melyet köszönünk támogatóinknak: a Dual Villa Kft-nek, Dóra Mónikának, László Gabriellának, Czudar Mihály Lajosnénak, Vasali Ildikónak, Marosvölgyi Mónikának, Nagy Zsuzsanna Katalinnak, Kónya Csillának, Horváth-Dori Ákosnak, Vajda Lászlónak és Greffer Miklósnak.

Czeczon István - a magazin főszerkesztőjePárjának munkahelye, a MiniCRM Zrt. (https:// www.minicrm.hu/) jó minőségű bútorokat ajánlott fel az intézménynek, sőt még a szállítást is vállalták számukra, amiért külön köszönet illeti őket.

Volt olyan, amit még szerettünk volna, de egyelőre nem sikerült, van, ami még folyamatban van, de úgy érzem már eddig is sokat tudtunk tenni azért, hogy szebbé, jobbá, vidámabbá és egy kicsit könnyebbé tegyük a JEGYMIAI diákjainak és pedagógusainak hétköznapjait. Nagy köszönet érte még egyszer minden egyes jószívű közreműködőnek.

gyereknapjára május 26-án. Zsolttal egyébként aznap találkoztam én is először személyesen, ismeretségünk addig csak Facebook-os kapcsolattartásra korlátozódott, ott látta meg az Építő Szavak csoportban a felhívásunkat. Erre reagálva Simon Zoltánnal együtt, akivel magyar színekben idén már másodszor képviselték hazánkat áprilisban a pármai Pizzavilágbajnokságon, 25 pizzát ajánlottak fel az iskolai gyereknapra. Ezeket Zoli műhelyében készítették volna el, viszont egy nappal az iskolai rendezvény előtt derült ki, hogy áramszünet miatt új helyet kell keresni a feladat végrehajtásához. Így sikerült Zsoltnak a La Piccola Napoli Pizzéria tulajdonosával egyeztetve a saját munkahelyén legyártani az ígért mennyiséget, amire a főnök még 15 pizzát „dobott” saját költségére – így lett végül a 25 pizza helyett 40 db a gyerekeknek.

Hujber Hajnal festőművész barátnőm jótékonysági árverésre bocsátotta Lendület című alkotását, melyet 25.000.- Ft-ért Földi-Hermann Gabi barátnőm vásárolt meg, ezzel is gyarapítva az iskola javára gyűjtött pénzösszeget. A JEGYMIAI tulajdonát képező három darab szövőszéket, melyek kihasználatlanság miatt már csak a helyet

And the show must go on… - az Építő Szavak facebook csoportban továbbra is zajlik a kommunikáció annak érdekében, hogy minél többen csatlakozhassanak a kedves Olvasók közül is egy-egy jó ügyhöz. Várunk szeretettel továbbra is mindenkit, aki velünk együtt vallja: JÓT TENNI JÓ ÉS AKI AD, SAJÁT MAGA IS KAP EZÁLTAL. Őszinte, hálás mosolyokat és az érzést, hogy Ő is hozzátett valamit a „nagy közöshöz”.

Szeretettel kívánok kellemes nyarat és örömökben teli napokat Önöknek az Átütőerő a kommunikációban II. tréning 5. csapata nevében: Blogi

VENDÉGSZERZŐ

Itthonról otthonra

Egy öreg fecske ülésén várom, hogy végre hazaérjek. Sosem szerettem a vonatos utazást, különösen azóta, hogy tanulmányaim okán a Déli végekre költöztem. Ez a Déli megyeszékhely kis város, legalábbis annak, aki Budapesthez szokott. Itt nem tudják mi a tömeg és a forgalom, az éjszakai élet a belvárosban éjfél körül megáll és csak nevetségesen kevesen

lófrálnak az utcákon miután nullát üt az óra. Minden lassabbnak és csendesebbnek tetszik ott nekem és három év után sem szoktam még meg a tényt, hogy gyalog is hazajutok szinte bárhonnan fél-egy órán belül, ha úgy hozza az este. Mostanában is hozta úgy, hiszen a tömegközlekedés jó sok kívánnivalót hagy maga után az egész országban.

Talán egyszer sem tartották még a menetidőt, amit bizalmatlanságból mindig, legalább négy órára tippelek. Sosincs két ugyanolyan út, mindig más és más meglepetéseket tartogat, de a késés garantált. Egy váratlan vihar, vagy az azt követő károk, szezonálisan a hóesés, néha egy egész szakasz kényszerű kihagyása, amit buszokkal hidalnak át. Ezúttal az a fáma, miszerint a Keleti pályaudvar, a mai verőfényes vasárnap alkalmával, nem fogad és nem indít vonatokat. Mindig van valami, ami ezt a sokadjára megtett utat egyedivé és izgalmassá teszi, meg persze bosszantóvá. Igaz ugyan, hogy az utazásom bi-

zonytalan vargabetűje frusztrált, mégis boldog vagyok. Sokkalta több bosszúságot hagytam magam mögött, mint amit a MÁV - a Miért Állunk Vazze? - okozhat egy út alkalmával. Az út során ezek bár végig elkísértek, távolodva a forrásuktól egyre tisztában láttam az addig kaotikus ügyek sokaságának premisszáit.

A vonatom hosszú csikorgó hangot hallat és fokozatosan lassítani kezd. Pár perc múlva meg is áll egy ismeretlen település állomásán. Furcsa, ez a hely nem ismerős nekem. Minden bizonnyal egy nem tervezett megálló. Gyommal gazdagon

tarkított állomáson pihent meg a vasparipám, mint akit kifárasztott a hegyvidéken való átkelés. Szusszant egyet itt a napfényében mielőtt újra nekiveselkedne.

Hosszú ideje vagyok lenn Délen, s az intézmény ügyes bajos dolgaiba való belegabalyodásom, ennek kényszerű velejárója. Mióta e neves intézmény átesett a modellváltáson, mindig van valami felfordulás azon a karon, ahol jómagam is tanulok. Magasságos Dékánunk kénytelen volt, úgyszólván megszorítani a nadrágszíjat. Ennek előtte se vetette fel a karunkat a pénz. Ennek drámai oka egyszerűen annyi, hogy a képzésünket és szakmáinkat nem a pályázat harácsolásra találták ki. Eleddig veszteségesen üzemelt, de ennek vége. Magasságos Dékánurunk és kollégái munkájának hála lassan sikerült nullszaldósra kihozni a költségvetést. Persze ára volt a dolognak, miáltal szerény, polgári véleményem szerint többet vitt, mint amennyit nyert a képzéseknek. Mindemellett a kar fennmaradását is sikeresen biztosították, ami egy igazán jeles és elismerendő tett. Ha már modellváltás. Délen sem volt tisztább az ég, mint északon, a vidékre jellemző köd, sokáig takarta az eget. Aztán ahogy lenni szokott szeretett országunkban, a kivilágló napsugarak itt-ott csak szemet szúrtak, de már nem érdekelt senkit. Summázva, s nem kicsit szépítve, nem váltotta be a hozzáfűzött mézes-mázas reményeket. Hogy ezért az időközben kitört háborút, vagy a nyomában járó - a Covid óta itt strázsáló - gazdasági válságot érdemesebb-é

nékem okolni, azt még nem döntötték/em el. Egy azért bizonyos, ha az ösztöndíj nem is, a kávéautomaták követték az inflációs rátát.

Sebesen éppen nem haladunk, de nem is rostokolunk egyhelyben. A második pihenő óta biztos volt a szokásos csúszás. Most épp a harmadik megálló felett nyikorog a fékrendszer. És megint állunk. A környezet kellemes, kedvem volna leszállni és rágyújtva szemlélni a dombsorok barázdált festői vonulatait. Claude Monet Virágzó szilvafáit idézte a táj, csak a szilvafák hiányoztak. Ha az említett francia festő ülne itt most helyettem, bizonyosan nem töprengett volna túl sokat azon, leszálljon-e vagy maradjon. Jómagam nem rendelkezve ilyesféle impressziókkal, csak vágyakozva nézem a szépen karbantartott állomás kissé eklektikus épületének takaros padjait és az ezeket meleg sárgával boritó nap csalogató összjátékát. Basszus, úgy leszállnék, ha nem tudnám, hogy ez kockázatos. Alighanem, ha ott maradnék, derűmre borút kanyarintana a meggondolatlan döntésem utáni felismerés, hogy fecske erre csak hosszú órák multán tévedne. Döccent egyet a hengertestű jószág, lassan megindítva nem épp könnyű tömegét, indul tovább. Visszanézve már meg is bántam gyávaságom.

Talán a magánéleti válságom az oka, talán az, hogy megöregedtem, de kevésbé vagyok határozott bizonyos helyzetekben. Példának okáért ismét petíciót nyújtottak be a kartár-

sak egy bizonyos tárgy együttessel kapcsolatban. Gyakorlatilag már rendszeres folyamat ez, amit egy-kétévente mindig megismétel valaki. Hol a hallgatói önkormányzaton keresztül terjesztik fel, hol egyenest a vezetésnek mutatják be. A mostanit megelőző szép, nem túlzok, iskolapéldája volt a műfajnak. Még alternatívákat és rájuk vonatkozó kutatásokat is tartalmazott, de az eredmény nem volt…, hát igazából nem volt. Az idén kevésbé hivatalosra, szakszerűre vagy komolyanvehetőre sikeredett, az újítás az aláírásokban volt, ami ellensúlyozta a szöveg hiányosságait, némileg. Az elégedetlenség és a frusztráció hangja volt ez, mint sem panaszok felterjesztése, de na’, jól hangzott. A hallgatók a nevükkel hitelesítik kendőzetlen s eufemizmustól mentes álláspontjuk, amivel mindegyikük egyetért. Habár idén sem volt a kérelmek teljesítésére több esély, mint arra, hogy a négy székkel mögöttem perlekedő anyuka sikeresen elcsitítja síró gyerekét a vonatról való leszállíttatásuk ómenével, nem ez vágott földhöz. Mint kiderült, sokan kihúzatták nevüket az ominózus lista aláírása és annak bemutatása között. Tartva attól, hogy a kérelem bevezetésébe foglaltak ellenére - miszerint az aláírók anonimitásban kívánnak maradni, s csak a Dékánúr előtt vállalják személyük, - kilétük ismeretessé válhat azon professzorok számára, akikről a panaszok szólnak. Nem kell mondanom, de ennek az eshetőségnek következményei, sőt az elképzelés, hogy alkalomadtán hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, sokukat eltántorította a kiállástól. Bár

reményeim szerint magam is anonim maradok, a személyes véleményem, hogy erre akkor se kerülne sor, ha a nevek valóban kitudódnának, mivel a mind a Dékánt, mind a professzorokat becsületes, tisztességes és jószándékú úriembernek ismertem meg. Ellenben az ügy mögül kihátráló kartársakról már nincs ilyen jó véleményem. Bár tettük érthető és azon felül fájóan általánosnak mondható, az eset, miben szerepük kitudódott, általánosnak mondható hazánk társadalmára nézve. Szívem szerint az asztalra állva kiáltottam volna, hogy: - „Tessék-lássék, itt a fiatal értelmiség, ami egy cseppet sem különb azoknál a felnőtteknél, akik munkájuk, egzisztenciájuk, életüket féltve, pontosan ezen gondolatmenetet végig futtatva lapítanak és akiket ti oly nagy hévvel kiáltotok ki a bajok cinkos s néma fenntartóinak!” De jól tudom, hogyan jár, aki a kendőzetlen igazságot olvassa a vétkes tömegre, ha gyávának is tartom magam érte, bölcsebb az ilyet csendben csöpögtetni a fülekbe. Habár tudom ennek egy két vállvonáson kívül nem lesz más eredménye.

Harmadik órája ülök a helyemen, fészkelődve teszem ide-oda az egymást váltva elzsibbadó lábaimat. Kint kezd szürkébe hajlani az ég addig kéklő boltozata, ami egyenes és csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy az eredeti két és fél órás menetidőt jócskán magunk mögött hagytuk. De elérkezett az igazság pillanata. A fémféreg utolsó előtti állomására érkezett. Itt válik hát valóra a jóslat, miszerint nincs tovább. Bízva balszeren-

csémben, többedmagammal elhagytam a kocsit és kapkodva igyekszek bizonyságot szerezni az út végét illetően. Nofene! Tovább megyünk! Ez azonban nem nyugtatott meg. Bizalmatlanul szálltam vissza, mivel arra egyik egyenruhás sem adott egyenes és biztos választ, hogy a végállomásról tovább tudok-e majd utazni. Az immár szinte üres kocsiban társaságom akadt. A korábban óbégató kisgyerek unalmát és végtelennek tetsző energiáját lábaiba vezetve rohangált és csivitelt végig a járműtestben. Kíváncsisága arra vitte, hogy az ismételt késlekedés felett zsörtölődő jómagammal szórakoztassa magát. Magasröptű társalgásunk az ovis jeleken a fecskék kiválóságán és a korlátolt acélszekerünk tétlenségén átívelve elfeledtette a tényt, hogy kétszeres bemutatkozás után se sikerült megjegyeznünk a másik nevét. Többször hangosan kiáltotta ,,Csak az időnket vesztegetik! Csak az időnket vesztegetik!” - ez volt ugyanis előbbi témánk konklúziója. Ezt akkor is mantrázta, mikor a kalauz benyitott - felteszem azért, hogy az eddig tartó jegyem kiegészíthesse a plusz egy út

gasztott orral távozott az utastérből. A szónoklatot nem a sérelem lobbantotta fel, Justicia áltat ihletetten csak az igazság felett örvendő mantra nyert hallható alakot. Nem volt benne a megrovásnak, még csak tudat alatti nyoma sem, csak az objektív tény egymást követő megismétlése. "Csak az időnket vesztegetik!" Fél órán át vesztegették, de végül csak megmozdult a gépezet és robogott tovább az új ígéret felé, sebesebben és biztosabban mit annak előtte.

díjával, vagy talán csak a mosdót kereste fel. Ki tudja. Mindenesetre a merész és a fedetlen igazságot nyíltan kikiáltó kis agitátort hallva, lehor-

Végül is az ómen nem vált be, jöttek és mentek a vonatok, emberek csoportosan császkáltak mindenütt, zajlott az élet. Az éveken át tartó építkezés eredményét most láttam először. A metró szintről felvezető lépcső mellé egy lift került, az egész konstrukció egy sajátosan modern szeletet vágott ki az állomás mérnök építészetet és eklektikát ötvöző miliőjéből. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez nem idevaló volna, tetszett úgy, ahogy volt és most is. Búcsút vettem útitársaimtól és kibaktattam a pályaudvar elé. Haza érkeztem. Még sosem éreztem ennyire, hogy itthon vagyok, pedig még egy órás út ált előttem, de ennek az érzésnek kénytelen voltam jó pár percig hódolni. Mindannak a bűznek, amit a hal farkán hagytam itt van a forrása. Vagy fordítva? Valószínűbb, hogy egyszerre kezdett szaglani, s kit hol ért, annak mentén határozza meg a forrást. Ez a fej épp úgy az otthonom, mint a farka vége, de a bosszantó jelenségek, a hamis jóslatok, a gyávaság és a bűz ellenére is szeretem. Ezért bizakodva szállok fel a következő járatra s újabb bizonytalan útnak vágok neki. Tudom már mi van mögöttem és értem mit éltem át ma, de hogy a jövő mit hoz? Arra kíváncsian fizetek be. Indulok is, isten veletek.

How are you? – Őszinte vagy felszínes érdeklődés?

Mióta huzamosabb időt töltök Londonban, motoszkál bennem egy kérdés: Úriembernek lenni kiment volna a divatból?

Már csak azért, mert itt, az angol fővárosban rendszeresen találkozom ezzel a jelenséggel. Mármint úriemberekkel. Kedvesség, udvariasság, előzékenység, egy összemosolygás után elejtett „How are you?”. Őszintén? Nekem ez nagyon tetszik. Hozzáteszem, az évek alatt, ahogyan hígult a lakosság összetettsége, úgy egyenesen arányosan ritkult az egy négyzetméterre jutó úriemberek száma. Ettől függetlenül a helyiek mindenhol segítőkészek és ugyan multikulti közegről beszélünk, nagyváros London, mégis élhető. De ahhoz, hogy megértsük színlelt udvariaságról van-e szó, az angol társasági élet velejárójáról vagy valóban egy őszinte érdeklődésről, ahhoz előbb vissza kell tekintenünk a múltba.

Az Egyesül Királyság nemzeti könyvtára néhány éve egy külön program keretein belül a gyermekkönyvek digitalizálására fókuszált. Ekkor került elő egy 1480-ból származó kiadvány. A könyv célja a gyermekek nevelése azáltal, hogy sorra veszi, mit nem volt szabad tenniük. Ez egyrészről megmutatja számunkra, hogy a Tudor-kor gyermekei miként rosszalkodtak, másrészt a szabályok nagy része napjainkban is tökéletes alapokat nyújt a nevelésben.

Az ehhez hasonló „illemkönyvek” igen kedvelt irodalom volt egész Európa szerte a tizenharmadik és tizennyolcadik század között, mert sokan

bíztak abban, hogy a kifinomultabb viselkedésnek köszönhetően feljebb kerülhetnek a társadalmi ranglétrán. Azok a családok, akik ezt a célt tűzték ki maguk számára – hogy feljebb kerüljenek –, kiemelkedően fontosnak tartották, hogy gyermekeiket illedelmes viselkedésre tanítsák.

E könyv ismeretlen szerzője úgy véli, hogy az illetlen viselkedés Isten akaratával szemben megy, míg az udvariasság egyenesen a mennyből ered. A mult-kor.hu történelmi magazin, cikkében öszszegyűjtött néhány szabályt, melyet a gyerekeknek el kellett sajátítania, tőlük idézve, osztok meg néhányat ezek közül:

- „Ne vájd fogadat a késeddel!”

- „Ne böfögj, mintha bab lenne a torkodban!”

- „Ügyelj rá, hogy ne röhögj és vigyorogj sokat – a sok beszédnek pedig sok az alja.”

- „Amikor sajt kerül elibéd, ne légy torkos!”

pasztalni negatív dolgokat. De összeségében a személyes benyomásom jó és olykor, ha egy köszönés utáni „hogy vagy” szimplán csak egy for-

Ezek alapján állítható, hogy a britekbe szinte bele van kódolva az illemtan és az udvariasság, ami a mai napig megmutatkozik. London lakossága (becslések szerint) közel kilenc és fél millió fő, ez annyi, mint kis hazánkban élő honfitársaink száma. Ebből a brit emberek aránya körülbelül olyan negyvenhárom százalék. Rengetegen döntenek úgy, hogy Londonban kezdenek új életet és itt maradnak, ezáltal a közeg is nagyon vegyes, úgymond multikulti. Mégis, az itt letelepedők is felveszik a ritmust és akárhogy is, de ragadós az angol udvariasság.

A környék, ahol lakunk, elég közel van a belvároshoz, de mégis inkább tudnám egy nyüzsgő kisvároshoz hasonlítani, ahol a legtöbb ember ismeri egymást. Álmomban nem gondoltam volna, hogy rövid idő alatt mi is részesei leszünk a körforgásának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor egyik nap a vásárlásból hazaérkezve, egy hozzánk közel eső pub egyik alkalmazottja szó szerint kirohant az utcára, hogy megállítson bennünket és elmondja, menyire jó, hogy újra itt vagyunk, és érezzük jól magunkat, reméli, hogy hamarosan találkozunk. Ledöbbentünk és aznap nem lehetett letörölni a mosolyt az arcunkról. Számos ehhez hasonló helyzetet tapasztaltunk már, mikor beszélgetésbe elegyedünk egy étteremben a másik asztalnál ülőkkel, vagy az utcán ismeretlenekkel. Ez itt mind természetes.

Hozzáteszem nem ennyire rózsaszín Londonban minden, sajnos emellett párhuzamban ta-

malitás és nem is komolyan feltett kérdés, jól esik. Semmiből nem áll kedvesnek lenni és hozzátenni a másik napjához egy mosollyal vagy egy jószándékú gondolattal. Erre biztosan oda fogok figyelni bárhol járok is a világban.

A Londonban töltött hónapok nagy tanulsága számomra, hogy a másokhoz való hozzáállás, elfogadás, nyitottság mennyire gördülékennyé és pozitívvá varázsolja a mindennapokat. Legyünk kedvesek egymással!

Forrás, melyet a mult-kor.hu-s részhez kéne belinkelni (aláhúztam a szövegben): https://mult-kor.hu/milyen-illemszabalyokra-tanitottak-a-gyermekeket-a-tudor-kori-angliaban-20200227

Nyelvi kincseink 2. rész

Te beszélsz külföldiül?

A nyár nem a nyelvtanulás időszaka. Néhányan vesszük a fáradságot, hogy egy olasz vagy egy spanyol gyorstalpalóval felkészítsük az agyunkat a szabadságra, hogy ne adjanak el minket rabszolgának, ha egy kenyeret akarnánk venni a boltban. Az óvatosabbak meg lefújják a port az angol vagy német szótárakról, feltételezve, hogy legalább angolul mindenhol beszélnek. A nyár, a szabadságok és utazások kapcsán annak is az időszaka, amikor szembesülünk vele, mennyire tudunk, vagy éppen nem tudunk egy adott nyelvet.

Lelki füleimmel hallom a replikákat, hogy minek szótár, meg egyáltalán könyv, ha applikációk segítségével nemcsak a rabszolgasorsot kerülhetjük el, hanem még Afrika közepén is meg tudjuk értetni magunkat, hiszen a Google Translatorbe csak fel kell mondanunk a kívánt szöveget, és a végeredményt a tevekereskedő képébe nyomni.

Ebben az elképzelt jelenetben több körülménynek is stimmelnie kell, hogy létrejöhessen a sikeres kommunikáció: kell internet, kell feltöltött telefon, és az sem árt, ha a tevekereskedő tud ol-

vasni. Ha ezek bármelyike nem teljesül, marad az Activity mutogatós része, és ha azzal sem járunk sikerrel, mégiscsak félő, hogy a tevekereskedő minket ad el.

A lényeg az, hogy a saját tudásunkra támaszkodni a legbiztosabb. A fordítóprogramok és a nyelvtanító app-ok meg igenis hasznosak, csak nem túl intelligensek: a szlengeket, a szavak mondattani helyét és a szintagmai finom különbségeket nem érzékelik. Ezek a programok főleg ragozás nélküli, a természetes környezetükből

kiragadott szavakra specializálódnak, mert ezekből a legkönnyebb kiindulni, amelyek általában ige, főnév és melléknév. És sajnos a program csak egyszerű mondatokat ért meg. Egy francia koktélbárban könnyedén kikérhetünk az ottani nyelven egy italt, de ha már a koktél összetevőiről és elkészítési módjáról akarnánk beszélgetni, a fordítóprogram súlyos kudarcot vallana. Legfeljebb mi nevethetünk jót a félrefordításokon, vagy a felszolgáló.

Ezzel félig-meddig meg is magyaráztam, miért kell lefújni a port a szótárakról, ahelyett, hogy letöltenénk egy app-ot. Mert egy szó a környezetéből kiragadva, önmagában még csak fél siker, az aktív nyelvtanuló azt mondatba helyezi, és ragozza. Például belefutunk abba az angol kifejezésbe, hogy „of course”. A mai digitális kor szülöttje bepötyögi a sztakiba, hogy „of”, aztán meg hogy „course”, és teljesen összezavarodik, mert nem fog találni semmi érthetőt. Ha szókapcsolatként pötyögi be, vagy szerencséje lesz, vagy nem. Egy papír alapú szótárban viszont rögtön megtalálja a jelentését („természetesen”), mert egy szótár egy szócikken belül legalább 4-5 példát hoz, szóöszszefüggésekkel, példamondatokkal.

Ezen kívül minden nyelvben, így a magyarban is léteznek olyan állandósult szókapcsolatok, amelyeket len különválasztani, és amelyek külön tagokként ma már nem állnák meg a helyüket, pl. „gúzsba köt”, leesett a tantusz”. Mi az a gúzs? Mi az a tan tusz? Mi lehet, hogy tudnánk erre vála szolni, de egy netes program valószínű leg nem.

Vegyük alapul a „magas” szót, a célnyelv lényegtelen. Az internetszótár hoz pár random változatot erre a melléknévre, majd pár szókapcsolatot, pl. „magas vérnyomás”, „magas hang”, és egy-két kifejezést is, pl. „magas lovon ül”, „magas labda”. A papír alapú szótár ellenben rögtön példakifejezésekkel különbözteti meg a variánsokat, instant megoldások helyett az értelmünkre hat, és ha egy másodperc helyett legalább tízre belemélyedünk, láthatjuk, hogy az adott nyelv másképp fejezi ki a fizikai magasságot, és másképp az átvitt értelműt: egy hegy másképp magas, mint egy beosztás. A szócikk végén meg már olyan kifejezések jelennek meg, mint „magasra törő”, vagy „ez nekem magas.” Ha ez utóbbit beírnánk egy fordítóprogramba, legfeljebb olyasmi eredmény jönne ki, hogy „én vagyok magas.”

Tény, hogy valahol el kell kezdeni a nyelvta nulást, és ez leggyak rabban az alapszavak szintje. Ugyanakkor a saját életünket teszszük nehezebbé, ha egy szót csak önmagában tanulunk meg, mondatba helyezés nélkül. Elrettentő példaként álljon itt az én német kezdő pályafutásom, ahol a tanár úr a főneveket névelővel és többes számmal szótáraztatta ki velünk, és minden egyes órát szódolgozattal kezdett. Ha vagy a névelőt, vagy a többes számot elrontottuk, az egész szóra nem kaptunk pontot, hiszen az a szó csak ezekkel a csatolmányokkal együtt érvényes, magyarázta. Ha most rosszul tanuljuk meg, később ragozni is rosszul fogjuk, tette hozzá. Ebben ugyan igaza van, de így a nyelvtanulót a görcsös tökéletességre neveli rá, ahelyett, hogy folyamatosan beszéljen, megengedve magának pár hibát. És halkan megsúgom, a német akkor is megért, ha elrontunk egy névelőt. De csak azért halkan, nehogy elvegyem a motivációt a névelők megtanulásától.

Hogy ne csak magas lóról beszéljek, élővé teszem a példát. Ha mondjuk az áll a gyöngybetűkkel kiírt szótárban, hogy das Bett, -en: ágy, akkor ezt sokféleképpen el lehet rontani. De ha mondjuk az áll benne, (vagy legalább mellette, alatta), hogy Eine Katze schläft auf dem Bett, („Egy cica alszik az ágyon”), akkor a ragozott névelőből kikövetkeztethető az eredeti, egyúttal megtanultuk

az –on-en-ön német prepozícióját, az alszik ige tőhangváltós megfelelőjét, és a cicát, meg az ő névelőjét is (az eine alakból következik a die).

Bármely nyelvre behelyettesíthető ez a példa, a névelő nélküliekre is.

Az előző cikkemben tett nyelvi tipologizálás körüli utazás a nyelvtanulás témájánál is jól jöhet: ha megértjük egy nyelv természetét, nyitottabban állunk hozzá, könnyebben be tudjuk fogadni. És még ha nem is feltétlenül járunk utána, milyen

nyelvcsaládba tartozik, milyen nyelvrokonokkal körülvéve, akkor magából a nyelvből is ki lehet indulni: milyen a hangzása, a hangsúlya, hogyan lehet mondatokat összekapcsolni, hova pakolja az adott nyelv a ragokat. Ez utóbbi tematizálást azért éri meg itt bővebben kifejtenem, mert ez egy új nyelv megtanulásánál kifejezetten hasznos lehet, legalábbis nekem sokat szokott segíteni.

Morfológiai, vagyis alaktani besorolás szempontjából háromféle csoportot különítünk el: agglutináló, flektáló és izoláló nyelvek. Az izolá-

ló, elkülönítő nyelvekre az jellemző, hogy a szavak a nyelvtani viszonyokat kifejező segédelemek, „csatolmányok” nélkül, önmagukban, mondhatni szótári alakban jelennek meg a mondatban, ami magyarul így hangzana: „Ti eszik leves.” A szavak egymáshoz való viszonyát a szórend vagy a hangsúly dönti el, néhány esetben a kifejezetten erre a célra kialakult elöljáró-vagy módosítószavak. A vietnami, és az előző cikkemben említett mandarin nyelv is ilyen, ahol többek között ezért van hatalmas jelentősége a hangsúlynak. A német talán megérti mondatunk lényegét, ha összekeverjük vagy felcseréljük a névelőket, ám egy kínai nem érti meg, ha a hangsúlyt felfelé visszük, holott lefele kellett volna.

Vagy ha rossz a szórend: a ngo ta ni annyit tesz, hogy „én üt te”, vagyis én ütlek téged. Ellenben a ni ta gno: te ütsz engem. Nem mindegy. A viszonyítási célzattal kialakult szavak esetén ez pedig így néz ki: wo lai: én jövök, wo lai la: én jöttem. A la egy jelentés nélküli, üres szó, ami csak a múlt időt jelzi, de önmagában nincs értelme.

Ezekre a nyelvekre tehát a toldalékolás hiánya a jellemző. Ebből a szempontból akár az angolt is ide lehetne sorolni, amely nyelv ennek ellenére mégis inkább a flektáló, hajlító nyelvtípus táborát erősíti, más germán és arab nyelvekkel együtt. Ezekben a nyelvekben néhány segédelemen és ragozáson kívül az ún. belső flexió a jellemző, vagyis az a jelenség, amikor a tőelem belső vál-

tozása fejezi ki a nyelvtani viszonyt, tehát egy szó a jelentését a szótőn belül változtatja meg. Ezt a fenomént keresztelték el eredetileg hajlításnak, és innen ered az elnevezés. Az angolban pl. a „vesz” jelen időben buy, múlt időben bought, a németben a „fut” jelen időben laufen, múlt időben lief, míg ugyanez a nyelv főnévragozásban is hoz tankönyvi példákat: egy darab szék: der Stuhl, több szék: die Stühle. (A névelő kitétele szándékos.)

Gyönyörű anyanyelvünk a törökkel és a japánnal együtt pedig a harmadik típusba, az ún. agglutináló, ragasztó fajtába tartozik. A név elég beszédes: a szótövekhez járuló toldalékok fejezik ki a szavak grammatikai viszonyait, amiket tulajdonképpen hozzáragasztunk, rápakolgatunk a szótőre. Léteznek prefixáló nyelvek, ahol ezek a toldalékok az alapszó előtt helyezkednek el, mint pl. a szuahéliben, a magyar pedig a posztfixáló, utólagos hozzáillesztéses vonalat képviseli, képző, jel és rag formájában, amely hármas felosztás nyelvtanóráról ismerős lehet. Száraz magyarázkodás helyett álljon itt egy szemléletes szóelemzés, a „Megfelel az előkövetelményeknek.” példamondatból az utóbbi szóé: elő + követ + el + mény + ek + nek, ahol a prefix + szótő + képző + képző + többes szám jele + birtokos jelző ragja a „megoldás”. A lehetőségek szinte végtelenek, jöhetnek a leghosszabb magyar szó megalkotására szőtt kísérletek.

Fontos azonban megjegyeznem, hogy tiszta típusú nyelv nem létezik, csak alaktani szempontból jellemző, hiszen mindegyik nyelvben fellelhető mindhárom típus. Az angol is ragoz a szó előtt (from you), a német is ragasztgat (das Brot -> das Brötchen), és a magyar is flektál (eszik -> evett).

generatív grammatikát. Ő váltig azt állítja, hogy egy nyelv megtanulásának a képessége már születésünk előtt bele van huzalozva az agyunkba. Ez egy velünk született, örökölt, univerzális emberi képesség, mint a kutyáknál az úszás, amely bármely nyelvre érvényes, és éppen arra koncentrálódik, amely nyelvkörnyezetbe a baba beleszületett. Egy Indiában született kislányt, ha amerikai szülők fogadnak örökbe, akkor az a kislány az amerikai angolt fogja beszélni, és hindiül nem tud majd. Illetve tudhat, ha felnőttként veszi a fáradságot, hogy felkutassa származását.

Mégis hogyan tanulunk meg egy nyelvet? Nem agyizzadságszagú angol tantermekre gondolok, hanem arra, hogyan sajátítjuk el az anyanyelvünket? Sok nyelvészt foglalkoztatott ez a kérdés. Az empiristák szerint tapasztalás, és a megismerés következményei alapján, amiben a környezeti és társadalmi ingerek fontos szerepet játszanak. Például, ha a gyerek azt tapasztalja, hogy az anyukája bólogat, miközben azt mondja, hogy „igen”, akkor úgy tanulja meg, hogy ez a szó helyeslést jelent. (Próbáljuk meg kimondani ezt a szót, miközben a fejünket rázzuk – nem könnyű, igaz?)

A racionalisták szerint az ún. alakideák, bizonyos grammatikai sémák eleve az agyunkban vannak már, a szülők ezt csak segítik kifejezésre juttatni. Pl., ha egy gyerek gyakran hallja azt a kifejezést, hogy „nem szabad a konnektorba nyúlni”, akkor ő így, „egyben” tanulja meg, és csak később tudja megkülönböztetni a különböző mondatrészeket. Rájön, mi az a „konnektor”, mit jelent a „nyúlni”, és hogy a „nem szabad” másra is érvényes lehet.

A behavioristák meg a nyelv pszichológiai vetületét képviselik. Szerintük nem létezik magasabb szintű beszédtevékenység az agyban, az csupán ingerek hatására jön létre, vagyis ugyanúgy tanulunk meg egy nyelvet, mint minden más tevékenységet, pl. a járást és az öltözködést. Tehát egyszerűen leutánozzuk.

Ekkor, egészen pontosan a ’60-as években robbant be Noam Chomsky amerikai nyelvész a szakmai berkekbe, aki minden addigi elméletnek ellentmondott, és megalkotta a sajátját, az ún.

Itt vissza is térnék a nyelvi termek világához: ha kiskorban ilyen könnyedén megy a nyelvtanulás, akkor felnőttként miért kell ennyit szenvednünk vele? A fejlődéslélektan, illetve az idegrendszeri fejlődésünk tempója adhat nekünk erre választ. Kiskorban az agyunk szivacsként gyűjti be az információkat, és azt a környezetet mintázza

le, ahol éppen felnövünk. Ez a nyelvekkel kapcsolatban ugyanígy működik. Egy kisgyerek kb. 10 éves koráig elméletben akármennyi nyelvet megtanulhat anyanyelvi szinten, és ugyanebben a korban tudja tudatosan differenciálni a használatát. Pl. kétnyelvű család esetén addigra tanulja meg, hogy anyával románul kell beszélni, apával szerbül, vagy ekkorra tudatosul benne, hogy otthon olaszul beszélünk, az iskolában angolul.

Későbbi korban ugyanis, a szokásainkkal egyetemben, az addig elsajátított nyelvi sémáink kitörölhetetlenül betokosodnak az agyunkba, és ezekre már nehéz új nyelvi mintákat rápakolni. Lehetséges, csak tovább tart. És a tinikorban vagy utána megtanult nyelveket még ha tökéletesen, anyanyelvi szinten is sajátítjuk el, rárakódik az akcentusunk, amivel aztán már semmit sem tudunk kezdeni. Egy anyanyelvi beszélő rögtön ki fogja hallani, hogy mi nem vagyunk azok. De ez egyáltalán nem baj, ha egyébként teljesen jól megértetjük magunkat, és az akcentusos nyelvi verziónak is megvan a maga bája, ezzel egyedi-

vé tehetjük a megszólalásunkat, ez hozzánk fog tartozni. Nem szégyellni kell, hanem büszkének lenni rá, esetleg nevetni rajta, ha valamit nem jól ejtünk.

A nyelvvizsgaközpontokban ugyan nem enynyire elnézőek a nyelvjárásunkat illetően, de szinttől függően figyelembe veszik az anyanyelvünket. Egy C1, C2-es szinten tisztában kell lennie a nyelvtanulónak az adott nyelv fonetikai jellegzetességeivel, és azért bizony pontlevonást kap, ha egy speciális hangot rosszul ejt. Viszont ha az anyanyelvéből fakadóan egy kicsit keményebben nyom meg egy lágyabb szótagot, de attól még félreérthetetlen marad a mondatának értelme, azt elfogadják.

Arra is léteznek különböző pszicholingvisztikai kutatások, hogy „felnőtt” nyelvtanulóként, tehát ha egy idegen nyelvet diákként tanulunk, akkor milyen szavakat, kifejezéseket tanulunk meg először, és mik esnek nehezünkre. Az anyanyelvünkön is kialakul egy bizonyos szójárás, amely során megadott szókapcsolatokat gyakrabban használunk, pl. „szerintem”, „végül is”. Erre akkor jövünk rá, mikor ezeknek a kifejezéseknek az idegen nyelvű megfelelőjét keressük a(z online vagy papír alapú) szótárban. Én például hetekig kutattam a „rosszul esik” német megfelelőjét. Nem létezik, a német máshogyan fejezi ki. Aztán feltettem magamnak a kérdést, hogy miért fontos nekem ez a kifejezés ennyire? Azért, mert én szeretek

énüzenetek formájában kommunikálni. Érdekes lehet ezeket a jellegzetességeket megfigyelni magunkon, tágíthatja az önismeretünket.

Ezen kívül erősen ajánlatos a hobbijainkhoz, érdeklődési köreinkhez nyúlni idegen nyelv megtanulása esetén. Az én angoltudásomhoz sokat tett hozzá, hogy angol dalszövegeket fordítottam le magyarra, így a kedvenc számaimban szereplő kifejezéseket már egészen fiatalon magamévá tettem, hiszen naponta többször meghallgattam. Később meg angol sorozatokat néztem eredeti nyelven, eredeti felirattal, például az Agymenőket. A rettegett német melléknévragozást meg az InStyle divatlapból tanultam meg, mert engem mindig is érdekelt a divat. Ott aztán akad bőven melléknév, ami a szókincset is tágíthatja (pl. meleg kötött sapka, a divatos színes táskának a csatja). A fordítást még csak nem is időráfordításként, hanem szórakozásként éltem meg, ezért úgy kötöttem össze a kellemest a hasznossal, hogy észre sem vettem nyelvi bukdácsolásom fejlődését. Nem így tanul egy kisgyerek is?

Nyelvet tanulni érdemes, a mai világban egyébként is elengedhetetlen. De lehet így is, játékosan, összefüggéseket keresve, a nyelvet élővé téve, nem pedig könyvekkel az ölünkben a négy fal között. Én nyolcévesen olaszul kértem fagyit az olasz tengerparton, és mérhetetlenül büszke voltam magamra. Úgyhogy hajrá, bátran használjuk nyáron az eddig megtanultakat külföldön, és ebben a szellemben kellemes nyarat, jó szabadságot, problémamentes utazást kívánok mindenkinek!

Mesterséges intelligencia fejlesztés a magyar nyelv felhasználásáért

Az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Nyelvtudományi Kutatóközpontja (NYTK) egy olyan, a mesterséges intelligencia fejlesztését célzó innovációs együttműködést indít, amely nagy nyelvi modellek építését és nyelvfeldolgozó eszközök létrehozását állítja a középpontba.

Az aláírt megállapodás értelmében az OSZK a Nyelvtudományi Kutatóközpontnak átadja a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) és az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban (EPA) elérhető szöveges dokumentumokat, a webarchívumok szöveges állományait, valamint a dHUpla adatbázisban szereplő anyagokat.

A kutatóközpont ezeket a szövegeket felhasználva nagy nyelvi modelleket épít, amelyek finomhangolásával számos nyelvfeldolgozó eszközt lehet fejleszteni. A kutatóközpontnak már

van tapasztalata a nyelvi modellek fejlesztése terén: a nevéhez fűződik a Puli-GPT, amely csak magyar nyelvű szöveges anyagokon tanult, és a ChatGPT-hez hasonló funkcionalitással bír.

Az NYTK a nemzeti könyvtár szövegei alapján létrehozott eszközöket az OSZK számára is hozzáférhetővé teszi. A nyelvfeldolgozó eszközök segítségével egyebek mellett a nyelvfelismerés és a webarchiválási tevékenység keretében keletkezett hatalmas mennyiségű tartalom feldolgozása is automatizálhatóvá válik.

Emellett a nemzeti könyvtár és az NYTK kooperációban dolgozza fel és teszi elérhetővé a Magyar Nagylexikon tizenkilenc kötetének anyagát. A terjedelmes dokumentum egyrészt olvasható és kereshető lesz egy webes lekérdező-felületen a felhasználók számára, másrészt származta-

tott erőforrások készülnek belőle, amelyeket a mesterségesintelligencia-kutatással foglalkozó szakemberek kiválóan tudnak majd hasznosítani egyéb eszközök fejlesztéséhez.

Fotó: OSZK

5+1 tipp munkakereséshez otthon lévő anyukaként

A gyermekvállalás miatti otthon töltött évek után a törvény szerint a munkáltató vissza kell. hogy vegye az anyukát, de előfordulhat, hogy a betöltött pozíció időközben megszűnt, az osztály, ahol dolgozott átalakult, esetleg költözés, egészségügyi probléma, vagy az érdeklődési kör megváltozása miatt nem tér vissza GYES után régi helyére az anyuka. Ha bármilyen okból is új területre, vagy új munkáltatóhoz szeretne elhelyezkedni, azt a tervezett munkába állás előtt legalább 3-6 hónappal el kell kezdenie.

Néhány tipp a visszatérőknek:

1.: Az otthon töltött idő alatt is legyünk kapcsolatban a munkáltatónkkal/munkatársainkkal, ha időnk engedi, és a terület alkalmas rá, akkor néha el is látogathatunk, így tapasztalhatjuk, hogy az eltelt idő alatt milyen változások történtek, új kollégákkal ismerkedhetünk, esetleg egy-egy folyamatba be is segíthetünk, így amikor kezdünk, már tisztában leszünk vele, hogy milyen új feladatok vannak, nem ismeretlen terepre érkezünk.

Ha már biztosak vagyunk benne, hogy nem megyünk vissza az előző munkahelyünkre, akkor érdemes már időben nézelődni az állást hirdető felületeken, és ismerősi körben is érdeklődni.

2.: A kisgyermek mellett töltött időt sokan kihasználják tanulásra is. Ilyenkor az idegennyelv-tudásunkat felfrissíthetjük/elmélyíthetjük. Bármilyen nyelv alapos ismerete nagy előnyt jelenthet a munkaerőpiacon.

Ha új területet szeretnénk felfedezni, akkor erre is időt kell szakítanunk. Kínálkozik számtalan hagyományos, és online tanfolyam is, amivel egy új karriert kezdhetünk el.

Előfordulhat, hogy a megváltozott körülmények miatt vállalkozás indításába kezd az anyuka, ebben az esetben is szükséges az idő, az információk, az engedélyek beszerzésére, a hely kialakítására.

3.: Tegyük naprakésszé az önéletrajzunkat! Nagyon sok HR területen dolgozó tapasztalja, hogy az önéletrajzok hiányosak, elavultak, formailag vagy tartalmilag nem értékelhetők. Nagyon sok múlhat egy precízen megszerkesztett, jól összerakott ön-

életrajzon! Amikor elkészültünk vele, akkor mutassuk meg családtagunknak, barátunknak, de akár szakembernek is, hogy ő is jónak találja-e, vagy lát-e benne olyan hibát, ami nekünk nem tűnt fel!

4.: Készüljünk fel a személyes interjúra a munkáltatóval! Számtalan segítség áll rendelkezésre az interneten, hogy a munkavállaló minden tekintetben ráhangolódjon erre a fontos beszélgetésre.

5.: Legyen tervünk arra, hogy ha a gyermekek betegek, ha elhúzódik a munka, ha dugó van hazafelé, akkor hogyan jutnak haza az oviból vagy az iskolából, ki vigyáz rájuk, ki szállítja az edzésre vagy különórára.

+1.: Az önbizalom erősítése lényeges az új élethelyzet elindulása előtt, és lényeges, hogy a gyermekeket is készítsük fel arra, hogy a jövőben nem lesz anya a közelben a nap 24 órájában!

A cikket magazinunk álláskereső partnere, a Mommy Works Hungary készítette: https://mommyworks.hu/

Az Üzleti Megjelenés Művészete: Hogyan Hódítsd Meg a Vállalati Világot Stílusoddal

Az üzleti világban az első benyomásnak kritikus jelentősége van. Amikor találkozol új üzleti partnerekkel, kliensekkel vagy munkatársakkal, mindössze néhány pillanatod van arra, hogy lenyűgözd és magabiztosságot sugározz. Az üzleti megjelenés művészete a sikeres szakemberek és vezetők egyik titka, akik tudatosan választják megjelenésüket annak érdekében, hogy hatalmas hatást gyakoroljanak másokra.

Az Öltözködés Hatalma:

Az öltözködésünk jelentős hatást gyakorol az emberek véleményére rólunk. Az üz-

leti környezetben a megfelelő öltözködési stílus és a megfelelő öltözék kiválasztása alapvető fontosságú. A szakmai megjelenés nemcsak a külsőnk tükröződése, hanem a személyiségünk, magabiztosságunk és hozzáállásunk kifejezője is. A célszerű és stílusos öltözködés segít kiemelkedni a tömegből és emlékezetessé válni.

Ismerd az Alkatod:

Az egyik legfontosabb dolog, amit az üzleti megjelenés terén meg kell értened, az a saját alkatod és testalkatod. Mindenki más testi adottságokkal rendelkezik, és az öltözködésnek célja, hogy kiemelje a legjobb

tulajdonságaidat. Ismerd meg az alakodhoz leginkább illő vágásokat, színeket és anyagokat, és igyekezz ezeket a lehető legelőnyösebben kihasználni. Ezáltal magabiztosabbnak érzed majd magad, és az emberek is pozitívabban fognak reagálni rád.

Az Üzleti Környezethez Igazodó Stílus:

Az üzleti megjelenésnek alkalmazkodnia kell az adott vállalati környezethez és a tevékenységi területedhez. Egy pénzügyi vállalatnál más elvárások vannak, mint egy kreatív ügynökségben. Fontos, hogy tisztában legyél a vállalati dress code-dal és az üzleti protokollal. Ugyanakkor ne felejtsd el kifejezni saját egyéniségedet és stílusodat.

Az Egyéni Stílus Kiemelése:

Bár az üzleti környezetben bizonyos szabályok és elvárások vannak, fontos, hogy megtaláld a saját egyéni stílusodat is. Az üzleti megjelenésednek tükröznie kell személyiségedet és egyediségedet, hogy emlékezetessé válj. Használhatsz apró részleteket, mint például egy színes sál vagy egy stílusos kiegészítő, amelyek megkülönböztetnek másoktól és hozzájárulnak a stílusodhoz.

Az Önbizalom Kialakítása:

Az üzleti megjelenés nemcsak külsőleg befolyásol, hanem belsőleg is erősíti az ön-

bizalmadat. Amikor tudod, hogy a megjelenésed megfelelő és magabiztosan lépsz be egy tárgyalásra vagy prezentációra, az önbizalmad automatikusan növekedni fog. Az önbizalom az üzleti világban elengedhetetlen a sikeres kapcsolatépítéshez és a professzionális előrehaladáshoz.

Az üzleti megjelenés művészete a sikeres szakemberek és vezetők kulcsfontosságú titka. Az öltözködési stílus és az alaposan megválasztott öltözék lehetőséget ad arra, hogy a legjobbat hozd ki magadból, és hatást gyakorolj másokra. Ne feledd, hogy a megjelenésed tükrözi személyiségedet és hozzáállásodat, ezért legyél tudatos a választásaidban. Kombináld az alkatodhoz illő stílust a vállalati elvárásokkal, és hagyd, hogy az egyéni stílusod kiemelje maga-

biztosságodat és egyediségedet. Az üzleti világban az első benyomás csak egyszer adódik, így érdemes befektetni az üzleti megjelenésedbe.

Törekedj arra, hogy mindig megjelenj a legjobb önmagadként, és fogadd el a kihívásokat, amelyekkel az üzleti világ szembesít. Az üzleti megjelenés művészete segíthet abban, hogy átlépj a következő szintre és sikeresen hódítsd meg a vállalati világot stílusoddal.

Végezetül, ne feledd, hogy a sikeres üzleti megjelenés csak az első lépés. Fontos, hogy a kiváló megjelenés mellett a szakmai tudásod és képességeid is kiemelkedőek legyenek.

Még több utazási élmény és tipp: https://in-my-backpack.com/

Nem szerencse kérdése

Az utóbbi időben több olyan hozzászólást is kaptam, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy a komment írója főként a szerencsének tulajdonítja mindazt, amit elértem, és ahogy felépítettem az életem.

Ezek az emberek azt hiszik, és közvetítik, hogy milyen szerencsés voltam, és ezáltal valamiképpen könnyedén elértem a célomat.

Nos, mi sem áll távolabb a valóságtól. A siker az minden, csak nem szerencse kérdése. A siker az legfőképpen tudatos választás, elkötelezettség és kitartó munka eredménye.

Az a gondolat, miszerint másoknak szerencséjük volt, és akik vagyonnal rendelkeznek, kivételes helyet kapnak a társadalomban, egy olyan veszélyes tévhit, amely hárítja a felelősséget és elzárja az utat a személyes fejlődéstől.

A siker felé

Az én utam is hosszú volt, és korántsem ért még véget. Óriási lépéseket tettem, és várakozás helyett kezembe vettem az életem irányítását. Nap mint nap folyamatosan azért tettem, hogy megvalósítsam az álmaimat. Akkor is, amikor mások őrültnek néztek emiatt, és fogalmuk sem volt, hogy miért úgy cselekszem, ahogy. Én tudtam merre vezet az utam, és töretlenül arra tartottam.

Azt látom másokon is, akik sikereket érnek el, hogy hittel és lendülettel haladnak a céljaik felé, és minden cselekedetükkel azon vannak, hogy valóra váltsák az álmaikat.

Ez a lendület és energia ijesztő és félelmetes is lehet azok számára, akik még azt sem igazán látják, hol lesznek egy hét múlva. Nekik tűnhet szerencsének mindaz, ami történik, mert nem látják át a mögöttes tetteket, lépéseket, amelyek utána szükségszerűen az eredmények bekövetkezésig vezetnek.

Akadályok mentén

Az is igaz, hogy a sikerhez vezető úton számos kihívás és akadály vár. Vannak, akik az első kisebb buckánál megtorpannak, és nem mennek tovább. Ők azok, akik utána a rajtvonalról nézik, ahogy mások befutnak a célba. És vannak olyanok is, akik a buckákat átugorva, a korábbinál el-

szántabban, tudatosabban törnek előre, és eszük ágában sincs feladni. Ők egyre elkötelezettebben haladnak a céljaik felé, és semmi nem tántoríthatja őket el attól, hogy el is érjék mindazt, amit kitűztek maguk elé.

Beszélgetek olyanokkal, akik egy-egy kihívásban azt az üzenetet látják, miszerint akkor nem erre vezet az útjuk. És beszélek olyanokkal is, akik ezekben a kihívásokban a megerősítést látják, hogy bizony jó úton vannak.

Ők azt is megértik, hogy ezen kihívások során érlelődnek és erősödnek meg annyira, hogy képesek legyenek megvalósítani az álmaikat.

Döntések sorozata

Minden döntés hatással van az életünkre, és befolyásolja a jövőnket. A sikert elérő emberek tudatosan választanak olyan utakat, amelyek támogatják a céljaikat.

Ez azt is jelenti, hogy ha tudom, hogy merre akarok menni, akkor nem indulok ellenkező irányba, csak azért, mert arra kedvezőbb a széljárás. Való igaz, ehhez széleskörű rálátás és komoly elhatározás szükségeltetik. Még akkor is, ha néha embert próbáló és kényelmetlen döntések sorozata visz előrébb a célba.

Tudatos tervezés döntések által

Döntést mindannyian hozunk, csak az nem mindegy, hogy milyen módon, és az merre visz el bennünket.

Persze a nem döntés is egyfajta döntés, a felelősség fel nem vállalása, és a kockázatosnak ítélt lépések elhárítása. Az a döntés pedig, amely nem a céljainkat támogatja, csak egyre messzebb visz bennünket a megálmodott úttól.

Mi is az a siker?

A siker egyáltalán nem csak anyagi sikert jelent. A siker lehet boldogság, elégedettség, vagy bármi, amikor egy előző állapotból egy magasabb szintű állapotba jutunk.

Mindenki másképp fogalmazza meg a sikert, és mást jelent számára. Az azonban biztos, hogy bármi is az, soha nem szerencse kérdése annak elérése.

Vállald fel saját életed irányítását és hozz olyan döntéseket, amelyek az álmaidhoz visznek közelebb. Az álmok akkor válnak valóra, ha nem csak várakozol, hanem teszel is érte, és cselekedeteiddel bizonyságot teszel amellett, hogy elérd.

Ne félj lépéseket tenni! A kihívásokból mindig tanulhatsz, és ezáltal növekedhetsz. Mert a siker és a gazdagság nem csak kevesek kiváltsága, hanem mindannyiunk számára elérhető cél.

És mikor valaki azt mondja neked évek múlva, hogy bizonyára szerencséd volt, akkor magadban mosolyogva csak idézd fel ezt a mondatot: a siker nem szerencse kérdése.

Nézd meg az ebben a témában készített videómat is: https://youtu.be/T1Xeoh0NGHc

Mert ugye brandelünk?

AIjajjaj! Te ne juss Halston-i sorsra!

Egy világhírű DJ megkérte a mindent tudó AI-t, hogy egy világhírű rapper stílusában írjon egy számot.

Mindentudó AI megtette.

Majd a világhírű DJ megkérte a mindentudó AI-t, hogy a világhírű rapper nevében, pontosabban hangjában adja is elő ezt az új rap számot.

Mindentudó AI megtette.

Hát így múlik el a világ dicsősége, s kerül valaki a Halston-i sorsra szabad akaratán kívül.

Halston az első amerikai luxus brand megteremtője. Aki egy felszálló, majd összeomló siker martalékain újradefiniálva önmagát az első világhírnévre szert tevő designer lett. Szakmai zseni, akinek nem feltétlenül nőttek üzleti vénái. És ezen a résen keresztül tudta magát egy business hiéna Halston brandjébe betenni.

Üzlettársnak édesgette be magát Halston saját brandjébe, azzal az ígérettel, hogy segítségére lesz, leveszi róla az üzleti terhet, hogy az alkotó csak az alkotásnak élhessen…

Aha…

Annyira volt ez neki fontos, mint csatorna patkánynak a kellem.

Egyszerű, gömbölyű hasú dollárokat látott meg a tervező zseniben, aki hozta is ezt a financiális elvárást, így a megfelelő pillanatban Halston alól és keze közül a saját brandjét kijátszva, kisemmizte a tervezőt, aki élete utolsó éveiben saját nevét sem használhatta, mert attól is megfosztotta őt az üzleti hiéna. Azaz, addig játszott, míg mindenéből kiforgatta pusztán üzleti érdek által vezérelve. A hízelgő szép szavak mögött saját jól felfogott gazdasági és üzleti érdeke mozgatta a “segítő üzleti partnert”!

Amikor az ember brand építése közben az AI vagy nem AI kérdése körül kezd el gondolkodni, akkor alapvetően a Halston-i sors megkísértésével kezd el játszani!

Én, mint szenvedélyes brandépítő azt tudom elmondani, hogy nekem miért határozottan nem a válaszom az AI-ra magam és a brandem szempontjából.

Azokat a szempontokat tudom elmondani, ami miatt nekem nem is kérdés a “nem” - 3 pontban és 1 kérdésben összefoglalva.

“A valóban személyre szabott figyelem az a megfizethetetlen kincs, amiből egyre kevesebb

jut az embereknek, így totálisan ki vannak éhezve erre az unikális élményre.”

1) Mindenki különleges szeretne lenni és őszintén hinni abban, hogy ő igazán unikális helyet foglal el a másik ember életében.

“Féltékeny lettem arra az ismeretlen másik emberre, hogy vele is miért pont olyan kedves a pszichológusom, mint velem!”

Ez egy elképesztően okos, intelligens nő nyitó gondolata volt egy számomra nagyon érdekes rövid monológból.

Talán az ember pszichológusként nem is tudatosítja - mert a szó legnemesebb értelmében olyan természetesnek éli meg azt az odafigyelést amit klienseinek ad - hogy milyen elképesztő jelentőségteljes szerepet tölt be kliensei életében.

A beszélgetés és az abból kibontakozó monológ onnan indult ki, hogy ez az ismerősöm elkezdte mesélni, hogy ő is sokáig pszichológushoz járt és ez milyen sokat adott neki, hogy a közös munkának köszönhetően milyen sok pozitív változás állt be az életébe.

Ebből a fókuszból tértünk ki oda, hogy a pszichológus és a kliens közötti kémia milyen fontos.

Én mindig azt mondom, hogy akárhogy is nézzük - bármennyire is szigorúan egyirányú ez a kapcsolat - de ember találkozik emberrel és a közös munka sikere igazából azon múlik, hogy a konzultációs folyamatban résztvevő két ember - a pszichológus és a kliense - milyen jól tud együttműködni.

“A számomra legmegfelelőbb szakember” megtalálása milyen jól sikerült.

Ismerősöm ezen gondolatra reflektálva mondta ezt a számomra emblematikus gondolatot, amit fentebb idéztem, azaz, hogy féltékeny volt a soron következő kliensre, amikor szem és fültanúja volt távozásakor annak, hogy pszichológusa pont olyan kedvesen viszonyult a következő klienséhez, mint pár perccel ezelőtt tette azt vele.

Mert hogy mindenki szeretné azt hinni, hogy neki különleges helye van a másik ember - legyen szó akár csak ilyen business viszonylatrólszívében.

Hogy van annyira egyedi, hogy van benne valami olyan páratlan, ami miatt kiemelt helyet érdemel a másik ember fejében, gondolataiban.

Hogy nem pusztán egy a sok közül, hanem “A” nagybetűvel és szigorúan első helyen rangsorolva.

2)

Ahova az AI legalizáltan betette a lábát, ott már bizonyos szavak totálisan hiteltelenné válnak.

Személyre szabott

Kliensközpontú

Egyedi megoldások

Szakmai hitelesség

A teljesség igénye nélkül csak tényleg pár olyan jelző, melyek totálisan hiteltelenné válnak abban a pillanatban, amikor az AI-t a brandünkbe beengedjük.

álló ajtó magas fokú biztonsági sztenderdekkel megáldott darab, miközben a hatalmas üvegfelületes erkélyajtó egy laza pöccintéssel nyitható. Azaz, egy nagyon biztonságos szakmai megoldás látszatát keltő, de amúgy semmi valódi megoldást

Szerintem ezt a helyzetet úgy lehet legjobban lefesteni, mint amikor a vagyont érő házunk bejárati ajtaja egy ezer ponton záródó sav és mindent

nem kínáló rendszer, ahol a kialakuló hierarchia erősebb eleme az értéktelenség, s a biztonságba befektetett vagyon kidobott pénz lesz.

Sőt, az ember azon kezd el gondolkodni, hogy milyen kontár szakember csinálta ezt így meg!

Hogy hogyan lehet ilyen szakmaiatlan lépést megtenni!

Hogy hogyan lehet egy vagyont elkérni a megrendelőtől, miközben semmi valódi értéket nem adott a szakember neki, csak egy üres illúziót, a biztonság semmit nem érő látszatát!

Hogy az ilyen szakember csak pénzzel akarta lehúzni a megrendelőt, amiért valami totális selejtet adott!

Hogy a jól csengő, nagy elhivatottságot és szakmaiságot zengő szavak csak szemfényvesztő frázisok, melyek porhintésül szolgálnak a szomorú tényt elfedő valóság eltakarására!

Mint amikor kiderült, hogy egy ultra posh étterem olcsó leveskockából főz!

Egy a minőséget megingató tény cunamiként fog végigsöpörni brandeden és meg sem fog addig állni, míg a földdel egyenlővé nem tesz téged!

3)

Szakmai hitelt adok egy általam ismeretlen és kontrollálhatatlan dolognak.

A krízisben lévő ember nem tud tisztán gondolkodni, kétségbeesetten kapaszkodik egy számára akkor és ott elfogadható és feldolgozható megoldásba.

Krízis esetén gyorsan kell olyan döntéseket meghozni, melyek aztán nagyon nagy hatással vannak hosszú időre.

Élet - halál kérdése múlik pillanatokon.

Egy rosszul megcselekedett lépésnek nagyon könnyen fatális kimenetele lehet, nagy eséllyel.

Egy krízis kellős közepén meghozott döntéssel totálisan vakvágányra sodorhatja az ember magát nagyon hosszú időre, ezzel még nagyon sok - talán már helyre nem hozható - kárt okozva.

Krízis esetén, amikor az ember magára van hagyva, azzal a kétségbeeséssel indul el egy szakértői oldal felé, hogy onnan majd hiteles választ fog kapni, olyat, ami mentén kapaszkodókat talál arra, hogy tűzoltás jelleggel valamit kezdjen aktuális drámájával.

Nem akar a fórumok kénes gőzölgésű lápjában dagonyázni.

Nem akar a keresőbe beírt és erre kiadott tartalmak között keresni.

Nem akar insecureeeee lenni és a kapott információk között mérlegelni, hogy melyik valid és melyik totális kamu.

Nem akar random automatizált csevegő appal társalogni, aki a kollektív tudatnak számító világhálóról szerzett gyorstalpalós tudásával ad “szakértői” tanácsot.

Nem akar még jobban elmerülni a krízisben.

Ezt mind nem akarja egy önmagáért valamennyire is felelősséget vállalni tudó krízisben lévő ember.

Egy dolgot akar – kapaszkodót.

Kapaszkodót, ami segít nem elmerülni a bajban. Kapaszkodót, ami stabil pontot jelent az érzelmi hurrikán közepette.

És milyen egy felelősségteljes döntés?

Hát amikor szakemberhez fordul a krízisben levő!

Amikor az azon a területen valid szakmai tudással és ezen tudás birtokában megalapozott döntési képességgel és ezen döntésen megoldási stratégiával rendelkező szakemberhez fordul a bajban lévő.

Szóval amikor egy szakember beengedi csevegni az emberekkel az AI-t, akkor egy hatalmas erővel és szakmai legalitással ruházza fel.

Mert oda lehet írni, hogy “Te most egy mesterséges intelligenciával fogsz beszélgetni!”, de a krízisben lévő ember fókusza ott lesz, hogy egy

szakértői oldal szakértő által legalizált és szakmai tudása által megbízhatónak és adott szakterületen hitelesen kommunikáló kommunikációban lesz része. Mely kommunikációnak a hitele és az ott kapott információk súlya halmozottan súlyosabb lesz, mintha pontosan ugyanezeket az információkat egy sima keresőbe beírt csevegés során kapta volna meg.

Hiszen a szakértői oldalról jövő információ, szemben egy szakértelemmel fel nem ruházott felülettel, sokkal hitelesebb és nagyobb jelentőséggel bíró, mint egy pusztán “civil” párbeszéd.

Egy szakember a szakmai hitelességét játssza így el.

Olyan szakmailag védhetetlen hibákat követ el a mesterséges intelligencia vezérelte csevegéseknek köszönhetően, aminek beláthatatlan következménye lesz.

A krízisben lévő ember akár örökre bizalmát veszítheti ugyanazon a területen dolgozó más szakemberekkel szemben, hiszen kialakul(hat) egy olyan kép, hogy más szakember sem lenne jobb, hogy önvédelemből jobb elkerülni a további sérülések lehetőségét.

4)

Te tudod, hogy mit kommunikál a te nevedben az AI a te brandedről?

Vajon az AI ismeri a te brand kommunikációdat?

Szerintem vannak dolgok, amire határozottan nemet kell mondani és határozottan tartani kell ehhez az elképzeléséhez az embernek magát.

Onnan indult ki a beszélgetés, hogy pszichológus ismerősöm mesélte, hogy látott olyan pszichológus weboldalt, ahova az AI be lett építve amolyan “Csevegj velem, ha éppen krízisben vagy és azonnal választ szeretnél kapni” jelleggel.

Ez számomra egy teljesen megdöbbentő információ volt, hiszen - szerintem és hangsúlyozom, hogy ez az én legmélyebb meggyőződésem “csak” - a mi szakmánkban, ahol minden szónak hatalmas jelentősége van, nem lehet megtenni, hogy legálisan hagyjuk, hogy a mi nevünkben egy általunk nem kontrollálható hang beszéljen.

És nem csak hogy beszél, de híján minden szakmai tudásnak civilként lép be egy szigorúan szakmai társalgásba.

Na mert igen, mi pszichológusok gyakran megkapunk olyan mondatokat, mint hogy:

“Te csak ülsz és beszélgetsz!”

“Jaaaj az egyik ismerősöm olyan szomorú mostanában! Nem beszélgetnél vele most gyorsan csak pár percet?” - hangzik el a kérdés egy baráti összejövetelen

“Ezt én is megmondtam volna! Ehhez kár volt ennyit tanulni!”

Egy kedves pszichológus ismerősöm szavai csengenek vissza a fülembe, aki az ilyen és ehhez hasonló „csak ülsz és beszélgetsz” típusú mondatokra annyit mondott egészséges szakmai öntudattal, hogy: „Én több évnyi kemény tanulás és teljes szakmai felelősségem tudatában ülök ott és beszélgetek emberekkel, aminek a fajsúlya össze sem hasonlítható egy civil csevejjel!”

A pszichológia a kérdezés művészete számomra, ahol olyan mennyiségű és minőségű figyelmet kap a kliens tőlem, ami a maga nemében egyedülálló.

Pontosan tudnom kell, hogy milyen tempóban haladunk, hogy mennyi és milyen információ az, amit adott helyzetben a kliensem kezelni tud és az épülését szolgálja. Hogy mi lenne mennyiségében és minőségében az az információ, ami már kezelhetetlen lenne adott helyzetben.

Nem véletlen az idői korlát, az 50 perces ülés rend. Valljuk be őszintén, a legtöbb kliens sokszor szívesen fel sem állna és hosszú órákig ott maradna, ha rajta múlna, mert abban a pillanatban jó habzsolni az élményeket. De ennek hamar meglenne a kellemetlen utóhatása és összességében többet ártana, mint használna egy ilyen túlnyúlt session.

Olyan ez, mint a túl locsolt virág esete.

Szomjazó növény számára életmentő a vízegy darabig és egy bizonyos mennyiségig. Egy ponton túl azonban többet fog ártani, mint használni!

Így van ez az információval is!

És a mennyiségen kívül ott a minőség kérdése is!

Hogy milyen kérdést tesz fel az ember és ezt milyen módon fogalmazza meg.

Ehhez ismerni kell az adott klienst alaposan és ezen ismeret fényében kell a “megfelelő” kérdést feltenni.

Ezek azok az unikális tudások.

Szóval az én brandem.

0% artificall.

100% emberi.

Én erre esküszöm.

A te branded összetétele milyen?

A következő cikkemben hagylak majd gondolkodni a saját brandedről. Az én brand történetem.

Hogyan indult a branded?

Milyen vízió kelt életre márkád elindításával?

A környezeted hogyan viszonyult branded ötletéhez?

Családi vállalkozást kezdtél el építeni vagy szóló vállalkozást?

Milyen utat járt be eddig a branded és merre tart tovább az útja?

* A brandépítés lépéseiről blogunkban olvashat: www.cspm.hu

„Nem lehet úgy élni, hogy ne valljunk kudarcot valamiben, kivéve, ha olyan óvatosan élünk, mintha nem is élnénk, ez esetben viszont máris megbuktunk.”

Joanne Kathleen Rowling

A (FOG)PROBLÉMA NÉLKÜLI NYARALÁS TITKA

A fogfájás soha nem jön jól, főként nem nyáron, amikor egyrészt a fogorvosok többsége is jól megérdemelt pihenését élvezi, másrészt, elég Murphy ide vágó törvényére gondolni, amikor mi szeretnénk élvezni a szabadság adta örömöket! A fogfájás bekövetkezte kiszámíthatatlan, viszont van pár egyszerű dolog, amit, ha betartunk, akkor kisebb eséllyel rontja el a nyaralásunkat a hirtelen fellépő, de folyamatos fájdalom!

Amennyiben nem szeretnénk, ha bármilyen fogászati probléma megkeserítené a nyaralásunk, érdemes a következő szabályokat betartani:

Ne harapjuk a jégkrémet, és ne rágjuk el a jeget, mert a hideg miatt érzékenység léphet fel, a jég pedig kemény anyag, felsértheti a fogzománcot!

Ne fogyasszunk rövid időn belül túl forró és nagyon hideg ételt - italt (pl. forró kávé után fagylaltot) mert a nagy hőmérséklet különbség következtében sérülhet a fogzománc, valamint érzékenység léphet fel!

Jobban figyeljünk oda a fogmosásra! Nyaralás során változnak étkezési szokásaink, több édességet, fagyit eszünk, több cukros és szénsavas üdítőt, esetleg alkoholt fogyasztunk. Ha szeretnénk elkerülni, hogy problémánk legyen ebből (pl.: kilyukadó fog, ami akár fájdalommal is járhat), érdemes a szokásosnál is alaposabban megmosni a fogainkat, akár többször is! Tegyünk el szájvizet, ha lehet! (Repülővel utazás során a bőröndbe fel lehet adni, de figyeljük a csomagokra vonatkozó szabályokat!) A szájvízzel történő öblögetés nem vesz sok időt igénybe, de a szájüreg rendszeres fertőtlenítésével elkerülhetjük a kellemetlen ínygyulladást.

Jó tanács, különösen, ha gyermekkel megyünk, hogy egészséges nassolnivalót vigyünk magunkkal! Jégbe hűtött és megfelelő módon elcsomagolt gyümölcsökkel, aszalt gyümölccsel, otthon készített és hűtött gyümölcslével vagy teával sokat teszünk fogaink és az általános egészségünk érdekében! Arról nem is beszélve, hogy az otthon elkészített ételek sokkal finomabbak tudnak lenni, mint a bolti dolgok!

Implantátuma van? Esetleg híd, amit nemrég ragasztottak fel?

Érdemes magunkkal vinni vékony, éles, hegyes eszközöket, pl. egy vastagabb tűt és venni kivehető műfogsor ragasztót. Ha a híd leesik nyaralás közben, mindenképpen keresni kell először egy fogorvost! A híd S.O.S visszaragasztása nem igényel nagy gyakorlatot, általános fogászatokon is el lehet végezni. Ha még sincs a közelben segítség, érdemes a régi ragasztót kipiszkálni amennyire csak lehet, a kiesett fogat alaposan megtisztítani szájvízben áztatni, majd nagyon kevés ragasztót helyezni a kialakított részekbe és viszszatenni a fogat.

Estére azonban érdemes kivenni, nehogy véletlenül lenyeljük a pótlást!

Fontos, hogy ezzel csak akkor próbálkozzunk, ha minden kötél szakad, ha a nyaralás kibírható, érdemes a kezelést végző fogorvoshoz bejelentkezni, hogy minél hamarabb legyen időpontunk!

A legbiztosabb, főleg a külföldi nyaralás előtt, alaposan átnézetni fogainkat, így akár egy megbúvó problémát - ami épp a legrosszabb pillanatban okozhat gondot - orvosolhatunk!

Menjünk el dentálhigiéniai kezelésre! A fogkőeltávolítással megszabadulunk egy bármikor berobbanható gócponttól, ráadásul az elszíneződések eltávolításával, polírozással ragyogó fogsort kapunk, amivel érdemes lesz majd végig mosolyogni a nyaralást!

Ha betartjuk ezt a pár tanácsot, akkor biztosan minimálisra csökkentjük a fogproblémából eredő kellemetlenség kockázatát és gondtalanul élvezhetjük a nyaralásunk minden percét!

Keresse weboldalunkat, Facebook, LinkedIn, Pinterest és Instagram profilunkat a magazinnal kapcsolatos friss információkért!

https://cspm.hu

https://www.facebook.com/csakpozitivanmagazin https://www.instagram.com/csak_pozitivan_magazin www.linkedin.com/company/CSAK-POZITIVAN-MAGAZIN www.hu.pinterest.com/csakpozitivanmagazin

NYÁRI VEGÁN KÖRUTAK AZ EURÓPAI UNIÓBAN – 2. RÉSZ

SPANYOLORSZÁG: A TAPAS, A PAELLA ÉS

A GAZPACHO HAZÁJA

Kedves Olvasóm, üdvözöllek újra! Jó ez a virtuális nyári Európa-turné, egyetértesz? Szerencsére jó költséghatékony. Én írok, Te olvasol. És lélekben mindketten ott vagyunk, épp azon a helyen, amelyről ezek a sorok, oldalak szólnak. Múlt hónapban Olaszországban jártunk, e havi programunk Spanyolországba szól. Gyere, érezzük jól magunkat, együnk, igyunk és pihenjünk. Ránk fér.

Spanyolország egy lenyűgöző ország az európai kontinensen, gazdag kulturális örökséggel, festői tájakkal és gazdag történelemmel büszkélkedhet. Híres szenvedélyes flamenco táncáról, lenyűgöző műalkotásairól, gótikus és mór stílusú építészeti csodáiról, valamint a bikaviadalokról. Az ország szerteágazó tájai között megtalálhatók gyönyörű tengerpartok, hegyek, sziklás vidékek és buja zöld területek. A spanyol konyha is híres világszerte, a tapasoktól és a paellától kezdve egészen a tradicionális jamón serranóig. Spanyolország mediterrán, kontinentális és óceáni éghajlati övezetekben található.

Spanyolország számos lenyűgöző nyaralóhelylyel büszkélkedhet, amelyek vonzzák a turistákat az egész világból. Az ország híres tengerpartjai, gyönyörű strandjai és izgalmas városai lenyűgöző élményt nyújtanak a nyaralóknak. Néhány kiemelkedő turisztikai célpont a nyári időszakban:

Barcelona: A katalán főváros izgalmas városi életet, lenyűgöző műemlékeket és fantasztikus strandokat kínál. Ibiza: világhírű szórakozóhelyekről, vibráló éjszakai életről és gyönyörű tengerpartokról ismert. Mallorca: a Baleár-szigetek legnagyobb szigete szintén kiváló nyaralóhely. Festői tájak, gyönyörű strandok, buja hegyvidéki területek és festői kisvárosok találhatók itt, lenyűgöző kulturális örökséggel és remek éttermekkel. Costa del Sol: a Napfény partja néven is ismerik, Andalúzia déli részén található, és hosszú, homokos strandjai miatt népszerű a napozók és a vízi sportok kedvelői körében. Valencia: a Costa Blanca partján található és híres a futurisztikus építészeti csodájáról, a Ciudad de las Artes y las Ciencias-ről. A város központjában a híres L'Oceanogràfic akvárium és a páratlanul szép Valenciai Városháza is megtalálható. A Kanári-szigetek, például Tenerife vagy Gran Canaria, híresek a lenyűgöző vulkáni tájairól, kiváló szörfös és búvárkodó helyeikről. A partvidéken található kisvárosok, mint Sitges vagy Cadaqués, bájos hangulatukkal és festői kilátásaikkal nyűgözik le a látogatókat.

A Pireneusok hegyvonulata a gyalogtúrák és a hegymászás szerelmeseinek ideális úti cél. A Sierra Nevada hatalmas hegyeivel és túraútvonalaival is lenyűgöző élményeket nyújt. Spanyolországban találhatók szárazföldi és tengeri nemzeti parkok is, mint például a Doñana Nemzeti Park vagy a Tablas de Daimiel Nemzeti Park, ahol a természet csodái fedezhetők fel.

Mindezek az úti célok lehetővé teszik, hogy Spanyolországban a nyári időszakban változatos tevékenységeket végezzünk, felfedezzük a kulturális örökségeket, élvezzük a természet szépségét vagy egyszerűen csak pihenjünk a tengerparton. A mediterrán életstílus, a finom ételek és a barátságos vendégszeretet garantálja, hogy emlékezetes nyaralásunk legyen az országban.

A spanyol emberek szintén egy temperamentumos, vendégszerető nemzetet testesítenek meg?

A spanyolok általában híresek élénk temperamentumukról és barátságos vendégszeretetükről. Élettel teli, szenvedélyes emberek, akik szeretik kiélvezni az életet. Gyakran megfigyelhető náluk az érzelmes kifejezés és a hangos beszéd. A család, a barátok és a közösség rendkívül fontos számukra, élvezik az együttléteket, a közös étkezéseket és az ünnepléseket. A vendégszeretet is kiemelkedő fontosságú a spanyol kultúrában. A

Spanyolország térképe az összes állammal, régióval és várossal

látogatókat általában melegen és barátságosan fogadják és igyekeznek otthonosan érezni magukat. Vendégeiknek szeretnek finom ételeket és italokat kínálni, az étkezések hosszú és élvezetes események.

Az a híres spanyol konyha. Az éttermek ínycsiklandó kínálata, valamint a házilag elkészített zamatos fogások igazán vendégmarasztaló hatással bírnak.

A spanyol konyha gazdag és sokszínű, tele ízletes ételekkel és különleges ízvilággal. Az éttermekben és a tengerparti vendéglőkben, valamint

lis omlett. Az alapvető hozzávalók a burgonya, a hagyma és a tojás. A tortillát általában szeletekre vágják és hidegen vagy melegen fogyasztják. Nagyszerű választás lehet vacsorára vagy tapasok között. Churros: édes sütemény, amelyet általában reggelire vagy uzsonnára fogyasztanak. Patatas bravas: sült kockára vágott burgonyákból készül, csípős szósszal tálalják. A burgonyákat általában kívül ropogósra sütik, belül pedig puhák maradnak. A csípős szósz gyakran paradicsom alapú és pikáns ízt ad a fogásnak.

Spanyolország hogy áll most a Vegán ételekhez és irányzathoz?

Itt is egyre inkább elterjednek és elérhetőek a Vegán ételek. Bár a hagyományos spanyol konyha erőteljesen támaszkodik a húsra és a tejtermékekre, a növényi alapú étrend iránti érdeklődés növekedése miatt egyre több Vegán opció és étterem jelent meg az országban.

Nagyobb városokban, mint Barcelona és Madrid, vagy más turisztikai célpontokon könnyebb

az otthoni konyhákban is találkozhatunk hagyományos spanyol fogásokkal. Néhány jellemző spanyol étel: Tapas. Kis ételkülönlegességek, amelyeket általában a közös asztalra tálalnak, hogy mindenki megkóstolhassa őket. Például patatas bravas (csípős sült burgonya mártogatóssal), tortilla espanola (krumplis omlett) vagy pimientos de padrón (zöld paprikák). Paella: a spanyol konyha egyik legismertebb étele. Ez egy rizses étel, amelyet hatalmas serpenyőben készítenek. Jamón: A spanyol sonka, különösen a híres jamón ibérico, szinte ikonikus a spanyol konyhában. Ez a szárazlevegőn érlelt sonka kiemelkedő minőséggel és ízzel rendelkezik. Vékony szeletekre vágva szokás felszolgálni és gyakran a tapasok részeként vagy előételként szolgálják fel. Ma már kiváló Vegán (nem)sonkával is kiválóan hozható egy-egy ilyen élmény. Gazpacho: hideg paradicsomleves, amely különösen nyáron népszerű. Friss zöldségekből készül és hidegen tálalják. Frissítő és könnyű fogás, amely kiválóan illik a meleg időjáráshoz. Gyakran díszítik apróra vágott zöldségekkel, mint például uborka, paradicsom, hagyma és néha friss bazsalikommal vagy olívaolajjal is meglocsolják. Tortilla española: ez egy klasszikus spanyol étel, amely egy sűrű krump-

TELJES (M)ÉRTÉKBEN NÖVÉNYI GYORSÉTTEREM BELÜLRŐL

találni Vegán éttermeket, Vegán menüket vagy speciális ételopciókat a hagyományos éttermekben is. A vegetáriánus éttermek általában szintén kínálnak Vegán ételeket és sok helyen kaphatók friss zöldségek, gyümölcsök és egyéb Vegán alapanyagokat árusító piacok is.

Néhány hagyományos spanyol étel Vegán változatban is könnyen elkészíthető. Például a gazpacho, amelyet már említettem, Vegán lehet, ha elhagyják belőle a tejtermékeket. A patatas bravas is gyakran Vegán, ha a szósz összetevőit megfelelően módosítják. Emellett sok helyen találhatók Vegán tapasok, saláták, grillezett zöldségek, paellák és más helyi specialitások, amelyeket a Vegán étrendet követők is élvezhetnek.

Spanyolországban milyen Vegán termékeket lehet kapni?

Spanyolországban is egyre bővülő kínálat áll rendelkezésre a Vegán termékekből. Nagyobb városokban és turisztikai központokban könynyebb hozzájutni ezekhez, de az utóbbi években az ország egész területén növekedett a Vegán termékek elérhetősége. Néhány népszerű Vegán termék, amelyeket megtalálhatunk Spanyolor-

Paella: a legismertebb spanyol étel, Valenciából származik. Egy rizses étel, amelyet hatalmas serpenyőben készítenek el, többféle variációja létezik. A hagyományos változatban a paella sáfránnyal fűszerezett rizsből, tenger gyümölcseiből és zöldségekből áll. Gazdag ízekkel, színekkel rendelkezik és közösségi ételként szokás közös asztal körül fogyasztani. Tapas: spanyol ételkülönlegesség, amely kis adagokban fogyasztott falatkákból áll. A tapasok között találhatók olívabogyók, sült paprika, tortilla española, patatas bravas, churros és sok más ínycsiklandó falat. Gazpacho: hideg paradicsomleves, amely különösen nyáron népszerű. Ez egy frissítő, könnyű étel, amelyet friss zöldségekből, mint a paradicsom, paprika, uborka és hagyma készítenek. A hozzávalókat turmixolják össze, és hidegen tálalják. Friss ízekkel és vibráló színekkel rendelkezik, ideális étel a meleg spanyol nyarakon.

A három étel együttesen jól bemutatja a spanyol konyha gazdagságát és sokszínűségét.

szágban: növényi tejalternatívák, mint például szója-, mandula-, zab- vagy kókusztej. Tofu és szójatermékek széles választéka elérhető, amelyek kiváló fehérjeforrások a Vegánok számára.

Hüvelyesek: könnyen hozzájutni különféle hüvelyesekhez, mint a bab, lencse, csicseriborsó vagy a spanyol konyhában gyakran használt késztermékek, például a készen kapható hummusz. Száraztészta és gabonafélék: Vegán opciók elérhetőek a száraztészták, rizs, bulgur, quinoa és egyéb gabonafélék terén. Gyümölcsök és zöldségek: széles választékban találhatók friss gyümölcsök és zöldségek, piros gyümölcsök, citrusfélék, paradicsom, paprika, padlizsán, avokádó és még sok más növényi alapanyag. Vegán hús- és tejtermék helyettesítők: Egyre több üzletben és online boltban kaphatók Vegán hús- és tejtermék helyettesítők, például növényi húspótlók, Vegán sajtok, növényi joghurtok és fagylaltok. Magvak és olajok: magas minőségű olívaolaj és más növényi olajok, valamint különféle magvak, mint a dió, mandula és a tökmag, széles választékban elérhetőek.

Ha a spanyol konyhát 3 étellel kellene bemutatni, akkor melyek állnának a dobogón?

Az alábbiakban három ikont mutatunk be, ezek kiválóan tükrözik a spanyol konyhát és mutatják be a spanyol konyha gazdagságát és sokszínűségét.

Nézzük a spanyol édességeket, amelyeket sütve, vagy főzve készítenek.

Churros: hosszú, sült tésztapálcikák, amelyeket forró csokoládéval vagy karamellöntettel tálalnak.

Flan: spanyol vaníliapuding, amelyet sűrű karamellöntettel borítanak.

Pestinos: ropogós, mézes sütemények, amelyeket gyakran ünnepeken fogyasztanak.

Leche frita: főzött tejdesszert, megdermedés után sütik, cukorral, fahéjjal megszórva tálalják.

Pestiños: mézes sütemények, amelyeket olajban sütnek, majd mézzel és szórással díszítenek.

Polvorones: porhanyós, morzsálódó sütemények, amelyeket ünnepek alkalmával fogyasztanak.

Turron: híres spanyol mandulás sütemény, amelyet karácsonykor fogyasztanak.

Crema Catalana: katalán krém, amely hasonlít a francia crème brûlée-hoz. Egy vaníliakrém, amelyet karamellöntettel és a tetején karamellizált cukorral tálalnak.

Sobaos: lágy, vajban sült spanyol kekszek, amelyeket sütés után porcukorral megszórnak.

Jöhet a már jól bevált nyelvi gyorstalpaló, ezúttal is gyümölcsökkel, spanyolul:

Narancs - naranja, mandarinja – mandarina, szilva – ciruela, datolya – dátil, gránátalma – granada, Kivi – kiwi, szőlő – uva, dinnye – sandía, alma – manzana.

ÍZLETES SALÁTÁK

Jöjjenek a finom spanyol borocskák. Kis esti üldögéléshez mit hűthetünk be?

A spanyol borok felső ligája következik, ezek közül néhányat a legjobbnak tartanak:

Rioja, Ribera del Duero, Priorat, Rías Baixas, Cava, Sherry, Albariño, Verdejo, Tempranillo, Garnacha. A spanyol borok gazdagok és változatosak, számos borvidék kínál kiváló minőségű borokat.

kalmas olyan élelmiszerek termesztésére és előállítására, amely az átlagosnál több, egészségre jótékony élettani hatással bír. Készítsünk is gyorsan 3 egyszerű, de isteni finom spanyol ételt!

GAZPACHO

Mennyire egészséges a spanyol konyha?

Általában egészségesnek tekinthető, mivel jellemzően friss, minőségi alapanyagokra épül, sok zöldséget, gyümölcsöt, hüvelyeseket és olajat tartalmaz. Néhány jellemző alkotóeleme, amely hozzájárul az egészséges étrendhez:

Olívaolaj: a spanyol konyha alapvető összetevője, egészséges zsírokat tartalmaz, mint például az egyszeresen telítetlen zsírsavak. Gyakran használják salátákhoz, pároláshoz, sütéshez és grillezéshez.

Friss zöldségek és gyümölcsök: jelentős részt képeznek az étkezésekben. Gazdagok vitaminokban, ásványi anyagokban és rostokban, hozzájárulnak az egészséges táplálkozáshoz.

Hüvelyesek: a lencse, a bab és a csicseriborsó gazdagok rostokban, fehérjékben, ásványi anyagokban és vitaminokban, hozzájárulhatnak a jó emésztéshez és az egészséges testsúlyhoz.

Fontos megjegyezni, hogy a spanyol konyha változatos, bár vannak olyan ételek vagy fogások, amelyek magasabb zsír-, só- vagy cukortartalommal rendelkeznek. A mértékletesség és az egyensúly fontos az egészséges étrend fenntartásához, érdemes figyelni az ételkészítési módszerekre és az étkezési szokásokra. Ezzel együtt az ország, kedvező éghajlati adottságai miatt, kiválóan al-

A gazpacho friss, könnyű és frissítő étel, különösen nyáron. Ízlés szerint variálhatjuk a hozzávalókat, például hozzáadhatunk avokádót vagy jalapeno paprikát is.

HOZZÁVALÓK 4-5 SZEMÉLYRE:

- 6-8 db közepes méretű paradicsom

- 1 db uborka

- 1 db piros paprika

- 1 db kisebb hagyma

- 1 gerezd fokhagyma

- 2 evőkanál extra szűz olívaolaj

- 2 evőkanál fehérborecet vagy citromlé

- só és frissen őrölt fekete bors ízlés szerint

- friss petrezselyem vagy koriander a díszítéshez

ELKÉSZÍTÉSE:

1. Mossuk meg és vágjuk kisebb darabokra a paradicsomot, az uborkát, a piros paprikát és a hagymát. Hámozzuk meg a fokhagymát.

2. Helyezzük a zöldségeket egy turmixgépbe vagy blenderbe, majd adjuk hozzá az olívaolajat és a fehérborecetet vagy citromlevet. Ízesítsük sóval és fekete borssal.

3. Turmixoljuk össze a hozzávalókat simává és homogén állagúvá. Ha szeretnénk, hagyjunk néhány zöldségdarabot is a gazpachoban.

4. Ha szükséges, hígítsuk a gazpachot egy kis hideg vízzel, hogy a kívánt állagot elérje.

5. Tegyük a gazpachót hűtőbe legalább 1 órára, hogy jól lehűljön és az ízek összeérjenek.

6. Tálaljuk a gazpachot hidegen. Díszítsük friss petrezselyemmel vagy korianderrel és kínáljuk friss kenyérrel vagy pirítóssal.

FINOM SPANYOL BOROK

Egy klasszikus spanyol recept, már elkészíteni is jótékony gyomor elleni merényletnek számít.

A legjobb közvetlenül a serpenyőben tálalni az asztalra, hogy mindenki élvezhesse a tálalás látványát. Illatok és ízek együtt varázsolnak el, ez a társas étkezések és összejövetelek tökéletes fogása.

HOZZÁVALÓK 4-5 SZEMÉLYRE:

- 2 evőkanál olívaolaj

- 1 db közepes hagyma, finomra aprítva

- 2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva

- 1 db piros paprika, csíkokra vágva

- 1 db sárga paprika, csíkokra vágva

- 200 g füstölt tofu, kockákra vágva

- 200 g füstölt szejtán, kockákra vágva

- 1 csésze rizs (arborio vagy paella rizs)

- 1 teáskanál füstölt pirospaprika

- 1/2 teáskanál sáfrány (opcionális)

- 4 csésze zöldségleves

- só és frissen őrölt fekete bors ízlés szerint

- 1 csésze zöldborsó (friss vagy fagyasztott)

- friss petrezselyem a díszítéshez - citromszeletek a tálaláshoz

ELKÉSZÍTÉSE:

1. Melegítsük fel az olívaolajat egy nagy serpenyőben közepes lángon. Adjuk hozzá a hagymát és a fokhagymát, majd pirítsuk üvegesre.

2. Adjuk hozzá a paprikacsíkokat, pároljuk őket pár percig, amíg megpuhulnak.

3. Tegyük a tofu- és szejtán kockákat serpenyőbe, süssük addig, amíg kissé aranybarnák lesznek.

4. Öntsük hozzá a rizst a serpenyő tartalmához, majd szórjuk meg füstölt pirospaprikával és sáfránnyal. Keverjük össze, hogy a rizs bevonódjon a fűszerekkel és az olajjal.

5. Öntsük hozzá a zöldséglevest is, majd ízesítsük sóval, fekete borssal. Keverjük össze alaposan.

6. Fedjük le a serpenyőt és főzzük a paellát alacsony hőfokon 15-20 percig, amíg a rizs felszívja a folyadékot és megpuhul.

7. Közben főzzük meg a zöldborsót sós vízben, majd szűrjük le és öblítsük le hideg vízzel.

8. Ha a rizs megpuhult és a folyadék elpárolgott, keverjük hozzá a főtt zöldborsót a paellához.

9. Díszítsük friss petrezselyemmel és citromszeletekkel, majd tálaljuk azonnal.

PATATAS BRAVAS

Egy tradicionális spanyol tapas, amely pikáns fűszerezésű sült burgonyát és fokhagymás majonézt vagy aiolit tartalmaz. Ez a fogás remekül illik egy jó pohár spanyol borhoz és egy kellemes társasághoz.

HOZZÁVALÓK 4-5 SZEMÉLYRE:

- 4 db közepes méretű burgonya

- 2 evőkanál olívaolaj

- 1 teáskanál füstölt pirospaprika

- 1/2 teáskanál édes paprika

- 1/2 teáskanál őrölt csípős paprika (opcionális)

- só és frissen őrölt fekete bors ízlés szerint

- 1/4 csésze fokhagymás majonéz vagy

aioli (a tálaláshoz)

- friss petrezselyem vagy snidling a díszítéshez

ELKÉSZÍTÉSE:

1. Mossuk és hámozzuk meg a burgonyákat. Vágjuk őket kisebb kockákra vagy hasábokra.

2. Melegítsük elő a sütőt 220°C-ra.

3. Helyezzük a burgonyadarabokat egy sütőlapra, locsoljuk meg olívaolajjal. Ízesítsük sóval, fekete borssal, füstölt paprikával, édes paprikával és opcionálisan csípős paprikával. Keverjük öszsze, hogy a fűszerek jól bevonják a burgonyát.

4. Tegyük be a burgonyát a sütőbe és süssük őket aranybarnára és ropogósra, kb. 20-25 percig. Időnként forgassuk meg őket, hogy minden oldaluk egyenletesen megsüljön.

5. Amikor a burgonya kész, tálaljuk őket egy tányérra. Mellé helyezhetünk fokhagymás majonézt vagy aiolit, amit külön edényben vagy nyomózsákkal adhatunk hozzá.

6. Szórjuk meg a tetejüket friss petrezselyemmel vagy snidlinggel, hogy színesítsük, díszítsük a tálalást.

7. A patatas bravas kiválóan alkalmas tapas fogásként, előételként vagy egy spanyol étkezés részeként. Kínáljuk friss kenyérrel vagy más tapasokkal együtt és élvezzük a gazdag ízeket.

Köszönöm, hogy velem tartottak. Találkozunk Görögországban, egy hónap múlva!

Napozzanak, töltődjenek vitaminokkal és élményekkel. Nagyon jó időt kívánok addig is!

FOTÓK: Leo Foods, Marlpoint, Gaumen Freundin, Vegan Huggs, Lovewildlivefree, Burger King, The Nomadic Vegan, Vegconomist, Vine Cuentista

Ez történik a bőrünkkel, ha nem használunk fényvédőt

A napsugarak káros hatásáról egyre több szó esik, azonban sokan nem tudják milyen tényezők állnak a figyelmeztetés mögött. Az arcunkra például nem elég a naptej, speciális védelemre van szüksége, hogy hosszú távon is egészséges, fiatalos és megfelelően hidratált maradhasson. A Helia-D bőrgyógyász szakértője, Dr. Asztalos Gabriella most összefoglalta, mi történik az arcbőrrel, ha napfény éri, és hogyan védekezhetünk a káros sugarak ellen.

A sokak által áhított barnaságnak, komoly ára lehet. Az UV sugárzás azon túl, hogy a bőr idő előtti öregedését okozza, különféle bőrdaganatok képződésének kockázatát is fokozza. Sokan nem tudják, hogy a bőr egészségének megőrzéséhez nem elegendő az időszakos naptejhasználat, a hétköznapokon is szükségünk van megfelelő fényvédelemre. A legfontosabb termék ehhez egy széles spektrumú (50) UV-védelmet nyújtó fényvédő krém, amely a napi rutinunkba beépítve hosszútávon az anti-agingben is hű társunkká válhat.

Naptejjel is barnulhatunk

Asztalos Gabriella szerint talán az egyik legelterjedtebb mítosz, ami miatt sokan nem védik megfelelően a bőrüket, hogy a fényvédők meggátolják a bőr barnulását. Ezek a termékek azonban úgy lettek kifejlesztve, hogy kiszűrjék a káros sugarakat, a barnulást okozók viszont ugyanúgy eljussanak a bőr megfelelő rétegeibe. A szakértő úgy véli, a fényvédők használata tehát akár egyenletesebb barnulást is eredményezhet, a testfelületen eloszló napsugarak pedig a bőr károsítása nélkül tudják kifejteni hatásukat.

A bőr nem felejt

Asztalos Gabriella arra is felhívta a figyelmet, hogy az életkor előrehaladtával a bőrt ért UV sugárzás, illetve az általa kiváltott biológiai hatás összegződik. A napimádók nemcsak ráncosabb és rugalmatlanabb bőrrel fizetnek a korábbi barna bőrért, hanem megnő a bőrdaganatok kialakulásának kockázata is.

A napsütés akár hiperpigmentációt is okozhat, amelynek oka a napfény hatására történő túlzott melanintermelés. Az így keletkezett szeplők és májfoltok örökké velünk maradnak, csak

halványítani tudjuk őket. A rosaceával küzdőknek is érdemes fokozottan figyelnie, ha napra mennek, hiszen az értágulattal járó betegséget az erős napsütés ronthatja, és fájdalmas pirosodást okozhat.

Minél nagyobb a faktorszám, annál jobb

A fenti tüneteket Asztalos Gabriella szerint megelőzhetjük, ha kifejezetten széles spektrumú (50) UV-védelmet nyújtó készítményeket használunk. Minél magasabb faktorszámú egy készítmény, annál hosszabb ideig véd a káros sugarak ellen, így amikor csak rövidebb ideig tartózkodunk a napon, elegendő egyszer alkalmazni őket a reggeli rutin során. Természetesen, ha sokat vagyunk a szabadban vagy strandolunk, akkor alapszabály, hogy délelőtt 11 és délután 3 óra között menjünk árnyékba, a fényvédőt pedig 2 óránként, valamint minden vízbemerülés után kenjük újra. A legjobb védelmet nyújtó termékeken keressük az SPF50+ feliratot, ezek képesek a káros sugarak több mint 97 százalékát kiszűrni.

Figyeljünk a kétujjas szabályra!

Ha beszereztük a számunkra legjobb terméket, a felvitelnél ügyeljünk arra, hogy a fényvédő legyen az arcápolási rutinunk

utolsó lépése, hiszen, ha plusz réteget helyezünk fel rá, az csökkentheti a hatásfokát. A szakértő szerint a megfelelő mennyiségű fényvédő 2 mg/ cm2, aminek kiméréséhez csak húzzunk egy-egy krémcsíkot a két ujjunk belső felére, majd vigyük fel az arcbőrre és a nyakunkra.

Asztalos Gabriella hangsúlyozta, hogy a fényvédő és a smink felvitele között érdemes várni 10 percet, hogy a krém egyenletesen eloszolhasson az arcon, mielőtt egy újabb terméket vinnénk rá. Egyes termékek (például a Helia-D Hydramax termékcsaládjának fényvédője) úgy lettek

kifejlesztve, hogy könynyen felszívódnak, nem ragadnak, egyben alkalmasak a kiszáradt bőr hidratálására is, és a lehető legmagasabb hatásfokkal védik a bőrünket a káros sugaraktól.

/PR/

A személyes konzultáció fontossága megmarad - de jön fel az online

Bár egyre többen várják el a digitális megoldások nagyobb arányú megjelenését az egészségügyben az EY tanácsadó cég nemzetközi felmérése szerint, a megkérdezettek többsége emellett nélkülözhetetlennek tartja a személyes konzultációt is.

Egyszerűbbnek és gyorsabbnak tartja az interneten keresztüli egyeztetést a válaszadók 67 százaléka a receptek megújítása, 61 százaléka a laboreredményeik kiértékelése esetén.

A megkérdezettek 79 százaléka automatikusan, online megosztaná egészségügyi adatait az általa igénybe vett orvosi intézményekkel, de kifejezetten fontosnak tartják, hogy előre tájékoztassák őket ezeknek az információknak a védelméről és felhasználási módjáról.

A megkérdezettek 71 százaléka ugyanakkor még mindig nélkülözhetetlennek tartja a személyes konzultációt is mivel - 84 százalék szerint - így közvetlenül meg tudják beszélni betegségüket a szakemberrel, 77 százalék mondta, hogy így szorosabb kapcsolatot alakíthatna ki kezelőorvosaikkal.

László Roland, az EY üzleti tanácsadással foglalkozó területének vezetője megjegyezte, a technológiai fejlődés és a COVID-19 járványt követően is fontos maradt a személyes orvos-beteg kapcsolat, amelyet egyhamar még nem fognak felváltani az online megbeszélések.

A felmérés keretében az EY 2023 január és március között hat országban - az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Kanadában, Írországban, Angliában és Németországban - 6021 fogyasztót kérdezett meg. A résztvevők több mint 80 százaléka kapcsolatba került az egészségügyi rendszerrel az előző 12 hónapban. A felmérés adatait életkor, nem és régió szerint súlyozták, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb népszámlálási adatok alapján reprezentatívak legyenek az egyes országok 18 éves és idősebb lakosságára nézve.

„A sikertől nem kell félni, de szégyellni sem szabad. Ha valakinek sikere van, az azért van, mert valamilyen módon örömet szerez az embereknek.”

Jean-Paul Belmondo

Új, egyszerű eljárás a 2-es típusú cukorbetegeknek

A 2-es típusú cukorbetegek inzulinkezelésének egyszerűsítését célozza az a nemzetközi szinten is új terápia, amelyet egy ideje sikerrel alkalmaznak a Semmelweis Egyetemen.

Az eljárás, amelyet a társadalombiztosítás támogat, nemcsak a napi többszöri tűszúrást és vércukormérést váltja ki, hanem jóval kevesebb mellékhatása van, mint a kizárólag inzulinnal vagy gyógyszerrel történő kezelésnek.

A Semmelweis Egyetem honlapján olvasható tájékoztatás szerint az injekciót, amely egy korszerű bázisinzulinból és egy, a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használt nem inzulin típusú hatóanyagból áll, naponta egyszer kell beadni, vércukormérést pedig elegendő hetente egy-két alkalommal végezni.

Kempler Péter egyetemi tanár, az intézmény belgyógyászati és onkológiai klinikájának munkatársa kiemelte: az új kezeléssel "a beteg kevésbé hízik, kevesebb a vércukoreséssel járó epizód, mintha csak inzulint használna, és ritkább a mellékhatás".

"Az a beteg, aki azt hitte, hogy élete végéig naponta négyszer kell magának inzulint beadnia, s előtte négyszer az ujjbegybe szúrni, új életet kap" - fogalmazott Kempler Péter. Kitért arra is, hogy a sikeres alkalmazáshoz jól kell ismerni a beteg kórtörténetét, és a betegnek is

együtt kell működnie, mivel az új kezelés "beállítása" a megszokott negyedévesnél eleinte gyakoribb ellenőrzéssel jár.

Az egyetemi tanár kifejtette, hogy a cukorbetegek kilencven százalékát a 2-es típusú cukorbetegek teszik ki, Magyarországon a 2-es típusú diabétesz és annak "előállapotai" a felnőtt lakosság tizenöt százalékát, tehát csaknem másfél millió embert is érinthetnek.

Az új módszert elsőként egy békéscsabai kutatócsoport vizsgálta, majd bekerült az Amerikai Diabétesz Társaság 2023-as ajánlásai közé. A kezelés ilyen mértékű egyszerűsítésére eddig sehol nem volt példa - hangsúlyozta Kempler Péter.

A szaknyelven deeszkalációs vagy dezinitenzifikációs terápia különösen jól alkalmazható azoknál a betegeknél, akik kezdetben intenzív inzulinkezelést kapnak, ami általában napi négy inzulininjekció beadását és a vércukor érték napi négyszeri ellenőrzését jelenti.

End(o)station Beach body készül

körül megfordulva hirtelen ugyanonnan, de mégis nagyon más perspektívát szemlélve tekint a világra.

Innen nézve Új - Zélandon fejjel lefelé lógva léteztem, talaj - és kontrollvesztetten egy számomra addig ismeretlen perspektívából megélt alien testben.

Azt tudtam, hogy a Föld többi részétől és egymástól is egy világ választja el ezt a helyet, ami tektonikus lemezek állandó mozgásának bizonytalanságán nyugszik, ahol folyamatos a veszély, hogy a most még inaktívan szunynyadó vulkán egyszer csak kitör és mindent letarol. Emlékszem, ott a múzeumban aztán a vulkán kitörést szimuláló szobában miniatűr változatban át is élhettem, hogy milyen, amikor a lábam alól kicsúszik a föld és kontrollvesztetten sodródom csak a testem fölött minden uralmat elveszítve.

Az átrendeződő erőviszonyok okozta bizonytalanságra talán fel voltam készülve, de a folyamatos kétely és félelem uralta korlátokra határozottan nem.

Lélegzem.

Demarkációs vonalon innen és túl ez az egyetlen, mi most összeköt a testem elidegenülten lekapcsolódott részeivel.

Mikor a feje tetejére áll a világ a kizökkent perspektíván keresztül, minden oly furcsán idegen lesz, hogy red flagek hosszú sora lepi el a felleget, hirdetve a folyamatos veszély közelgő jelenlétét.

Van az a pillanat, amikor a talpon álló emberből fejjel lefelé logó ember lesz, amikor tengelye

Az egyetlen, amire emlékszem, hogy átlépve Új-Zéland határát, olyan távirati stílusra váltott minden. Olyan szigorú szabályok szerint működő hely ez az elszigetelt kis ország, ahol a kontrollt kezedből kivéve a "Lép. Stop. Tesz. Stop. Cselekszik. Stop lendülettől és gördülékeny létezést kockásan koppanós darabokra felszabdaló mikroszakaszosság menetrendje működik.

Töltsd ki. Stop. Koszos, mosd le. Stop. Jeges út jön. Stop. Mutasd a tachométered nehogy túl vezess. Stop.

Amolyan finoman burkolt csomagolásba bújtatott tiltások sora volt mindenfelé... a helyen, ahol innen nézve fejjel lefelé lógva léteztemhiszen Budapestnek Új - Zéland az antipodes-e, azaz, ha itt kitartó ásásba kezdek, akkor, ha minden réteget szorgalmasan szétbontogatok, akkor áthaladva a Föld középpontján 180 fokos tengelyem körüli fejre állós megfordulást eszközölve átáshatok egészen a Csendes-óceánig, ahonnan az első elszigetelt szigetcsoport Új-Zéland lesz.

S maradhatott nálam minden, ami szabályszerű volt és landolt a szelektív kukában minden, amiről veszélyt sejtettek az anyaföldre nézve.

Csúszik az út. Stop. Lassíts le. Stop.

Késztetett megfontoltabb menetre az időjárást előre jelző szín kód skála, aminek veszélyt jelző nyila meredeken kanyarodott a rémségeket előre jelző irányba.

Viharos lesz az átkelés. Stop. Jobb, ha nagyon kapaszkodsz. Stop

Rivallt a hirdetmény a Cook - straitnél éppen az óceánra kifutni készülő kompnak az orránál, a kompnál, ami északot és délt, a két összetartozó, de mégis egymástól oly távol álló szigetet összekötötte az összetartozás egységét ezzel megteremtve.

Állj be mögém. Stop. Vihar közeledik ott a hegyi utakon. Stop.

Nem haladhatsz saját utadon, mert az nem biztonságos. Majd én nagy szakértelemmel elguideollak, hogy biztonságosan juss előre. Magadat tapasztalatlanságod folytán ne sodord veszélybe, majd én mutatom az utat és adom a tempót, ott foglak vezetni téged, ahol a legoptimálisabb neked.

Stop. Stop.

A hely, ami a talpamról tengelyem körül megforgatva a fejemre állított.

A hely, ahol ugyanott voltam, ahol lenni szoktam, de mégis egy világ választott el minden addig megszokottól.

Ahol a demarkációs vonalat átlépve megforgatva tengelyem körül talpam alól a földet kihúzva fejemre állított ez az ismerősen ismeretlen hely.

Én csak arra emlékszem, hogy ez a mindentől elszigetelt hely - minek más anyafölddel nincs már kapcsolata - szigorú szabályokat hozott a hozzá való közeledésemnek.

Egyoldalú szabályoknak kellett megfeleljek, hogy egyáltalán a közelébe mehessek, s megérinthessem felszínét, hogy jelen lehessek.

Mit hoztál magaddal. Stop. Fedd fel csomagod. Stop.

Miközben fikció és valóság határán lebegtünk a világ nyolcadik csodájának számító Milford Sound felé, hirtelen a semmiből rendőr lépett buszunk elé tachográf korongot kérve határozott szavakkal magának.

Nehogy törvényt sértsen. Stop. Veszélybe ne sodorja utasait. Stop

Mert biztonságban kell megérkezni a csodás helyre. Még egy csodáért sem szabad megkockáztatni felelőtlen hozzáállással a testi épséget.

Sok van, mi csodálatos az életben, s van, hogy egészen messzire kell utaznia az embernek, hogy rájöjjön, a csoda ott volt testközelben, hogy benne élt egy tökéletesre alkotott csodában.

Van abban valami csodálatos, ahogy uralni és kontrollálni tudom a testemet.

Ahogy minden nap megküzdök vele és érte.

Ahogy a mozgás örömével endorfinban és gyöngyöző izzadságban fürösztöm testemet és lelkemet.

Ahogy a tükörben egy ismerős test köszön vissza, amit a közös munka edzett formássá.

Van abban valami csodálatos, ahogy uralni és kontrollálni tudom a testemet.

Ahogy minden nap meghozok egy döntést, hogy teszek-e érte valamit, vagy egyszerűen veszni hagyom.

Ahogy minden nap lábamra húzom a futó cipőmet és hátat fordítok a lustaságra csábító kanapénak.

Ahogy bőrömön érzem a levegő puhaságát.

Ahogy futás közben megszűnik a világ, s maradok én és a tempósan megtett lépteim.

Ahogy testem tudja a dolgát.

Van abban valami csodálatos, ahogy uralni és kontrollálni tudom a testem.

Ahogy ismerem működését és reakcióját.

Ahogy van benne valami megnyugtató kiszámíthatóság.

"Idegen testben ébredtem"

Volt benne valami csodálatos és megnyugtató, de egy hosszú út után arra ocsúdtam, hogy elvágtak önmagamtól.

A kerek egészen belül magányos sziget-pár lett, tektonikus lemezek földrengés veszélyes, kiszámíthatatlan, folyamatosan a mélyben zajló láthatatlan mozgásával.

Van az a pillanat, amikor a talpon álló emberből fejjel lefelé logó ember lesz, amikor tengelye körül megfordulva hirtelen ugyanonnan, de mégis nagyon más perspektívát szemlélve tekint a világra.

Innen nézve ott a műtőben fejjel lefelé lógva léteztem, talaj - és kontrollvesztetten egy számomra addig ismeretlen perspektívából megélt alien testben.

Azt tudtam, hogy a Föld más részeitől és egymástól is egy világ választja el ezt a helyet, a műtők titkos világa ez, ahova csak ritkán teszi be lábát az ember, de néha megesik, hogy egy hosszú utazás után mégis megérkezik oda.

Emlékszem, ott a műtőben tiszta tudatomnál töltött utolsó pillanatokban miniatűr változatban át is élhettem, hogy milyen, amikor a lábam alól kicsúszik a föld és kontrollvesztetten sodródom csak, a testem fölött minden uralmat elveszítve.

Az átrendeződő erőviszonyok okozta bizonytalanságra talán fel voltam készülve, de a folyamatos kétely és félelem uralta korlátokra határozottan nem.

Az egyetlen, amire emlékszem, hogy átlépve a műtő ajtaját olyan távirati stílusra váltott minden. Olyan szigorú szabályok szerint működő hely ez az elszigetelt kis hely, ahol a kontrollt kezedből kivéve a "Lép. Stop. Tesz. Stop. Cselekszik. Stop lendülettől és gördülékeny létezést kockásan koppanós darabokra felszabdaló mikroszakaszosság menetrendje működik.

Töltsd ki. Stop. Vedd be. Stop. Vedd át. Stop. Mutasd a leleteidet. Stop.

...aztán hosszú téli álommá nőtt alvásomból arra a tényre ébredtem, hogy szebb napokat látott testem hirtelen teljesen amorf formát öltött, egy számomra ismeretlen és idegen alakot.

...a ragtapasz biztonságos távolságot képez köztem és a hegem között, megóvva a szembesülés első pillanataitól, időt adva az újrarendeződés ismeretlen folyamatához.

...mert majd valamikor újra meg kell, hogy ismerkedjek elidegenülten lekapcsolódott testemmel...

Amolyan finoman burkolt csomagolásba bújtatott tiltások sora volt mindenfelé... amit hegem vonala, mint demarkációs vonal képviselt.

A heg, ami a talpamról tengelyem körül megforgatva a fejemre állított.

A heg, ami után ugyan ott voltam, ahol lenni szoktam, de mégis egy világ választott el minden addig megszokottól.

Ahol a demarkációs vonalat átlépve megforgatva tengelyem körül, talpam alól a földet kihúzva fejemre állított ez az ismerősen ismeretlen hely, amit úgy hívok, a hegvonalam alatt meghúzódó elidegenülten lekapcsolódott része testemnek.

Én csak arra emlékszem, hogy ez a mindentől elszigetelt hely - ami nem is oly régen még egységet alkotott azzal, mit testemnek hívtam és tudatos kontrollom alatt tartottam - aminek más anyafölddel kapcsolata nincsen már, szigorú szabályokat hozott a hozzá való közeledésemnek.

Egyoldalú szabályoknak kellett, hogy megfeleljek, hogy egyáltalán a közelébe mehessek, s megérinthessem felszínét, hogy jelen lehessek elidegenülten lekapcsolódott testemben.

Lassíts. Stop. Óvatosan az oldalamra fordulok. Könyökömmel stabilizálom magam, miközben felső lábamat szép akkurátus nyugalommal előre nyújtom és miközben könyökömmel felfelé nyomom felsőtestem, addig lábamat szépen leeresztem a föld felé, hogy biztonságos talajfogást követően egy utolsó lökést adva felsőtestemnek, karizomból ülő helyzetbe küzdjem fel addig fekvő helyzetben pihenő testemet.

Enni most legbiztonságosabb a rénszarvas alakú jeget, amihez stílusosan mindent elfedő és sok helyet biztosító túlméretezett ruhaszett passzol. A lényeg, hogy sehol - se kint, se bent - semmi, de semmi ne gyakoroljon túl nagy nyomást a testedre. Semmi de semmi - úgy kint, mint bent, azaz testen kívül és belül - ne akarjon túl nagy nyomást gyakorolni heged uralta testedre.

Nehogy rosszat tegyél magaddal! Stop.

Új hegközpontú testedet nem ismered.

Nem tudod mi lenne számára a legjobb, ezért jobb, ha hegspecialistára bízod!

Dóra keze ment meg az ismeretlen területen elkövetett bizonytalan mozdulatok veszélyt sejtető rémétől.

Dóra keze ment meg attól, hogy önnön magamnak kelljen demarkációs vonal átlépős nyílt támadást indítanom köztem és a hegem között.

Csúszik az út. Stop

Veszélyesen sikamlós utak jönnek.

S sebemet óvva védő enyhén meggörnyedt háttal induljak útnak...

...egy igen megfontolt tempóban kerülve minden megrázkódtatást hozó objektumot.

A körülöttem lévők vigyázzák lépéseimet és rendezik tisztára és veszélymentesre környezetemet.

Szélárnyékukba felsorakozva haladhatok előre, mintegy díszfelvezetést kapva tőlük minden lépésemhez.

Nem hajlongva, nem gyors tempót diktálva, nem manőverezve a környezetemben elfekvő tárgyak és út blokkok között.

Fedd fel a csomagod. Stop.

Nem mindegy mit veszel magadhoz - úgy kint, mint bent.

Dóra keze ment meg attól, hogy önnön magamnak kelljen a mindent elfedő ragtapasz alá néznem, hogy farkasszemet nézzek közvetlen a sebemmel és mindenfajta taktikai tervezés nélkül átlépjek lekapcsolódott testem idegen területére, hadat üzenve a hegem mögött meghúzódó idegen világnak.

Mert valakinek ki kell mentenie téged a téged a saját testedben rabul ejtő ismeretlen entitás rémséges és ismeretlen hatalma és uralma alól. Mert ami testemtől elidegenülve lekapcsolódott, az magától nem fog visszaintegrálódni - a régi kapcsolati egységet újradefiniálva és egészen új alapokra helyezve van kiút.

10+1 jótanács az első 3 hónapra egy hasi műtét után

Szerző: Rákosi Dóra, a Császárvonal alapító gyógytornásza -----------> https://csaszarvonal.hu

10+1 jótanács az első

3 hónapra egy hasi műtét után

A hegszövet egy kevésbé rugalmas részünk, hiszen ő stabilizál - ez a szupererőnk! Viszont gyengéd terelgetésre is szüksége van, hogy műtét után ez a terület is jól elmozdítható legyen, mint a testünk többi része. Amikor hegkezelésről beszélünk, egy dolog lebeg a szemünk előtt: a cél a jó keringés, a jó érzékelés helyreállítása, ezeken keresztül pedig az, hogy a heg területe, a hasunk újra a "mi részünk" legyen.

Lélegezz!

Minden egyes légvétel - lassú, mély légzésfelér egy hasűri masszázzsal. Lassan, zárt szájjal, orron keresztül lélegezz néhányat naponta 2-3x.

Mozogj!

Az első pillanattól kezdve. Minden mozgás számít. A torna is és a hétköznapi mozgás is. Számít az, hogy kiegyenesedsz a műtét utáni napokban, a bokakörzés, a fenékemelés az ágyban. Számít a séta a kórházban is, aztán otthon is. A mozgás segít a jó keringésben, ami biztosítja a tápanyagokat a gyógyuláshoz, fájdalomcsillapító hatása is van.

Figyelj a tested jelzéseire, értelmezd azokat!

Mozgás közben is figyelj magadra: amit csinálsz, az jólesik vagy fogszorítva megy? Találd meg a középutat, ami előre visz. Az, hogy picit húzódik, vagy kellemetlen érzetek jelentkeznek, az belefér egy műtét után. Az is lehet, hogy egyik nap tele vagy erővel, lendülettel, a másik nap pedig kevésbé van kedved tornázni.

Masszírozd!

Az első 3 hónap időszaka a műtét után az alapozásé, ezt nem érdemes átugrani. Utána tudsz tovább építkezni - csak a már stabil alapokra. Ha mindezt egy idővonalon nézzük, tovább vihetjük visszafelé is: számít az is, hogy mit csinálsz, hogy élsz, mennyire vagy aktív a műtét előtt. A gyakorlatban ez annyit tesz: ha tervezett a műtéted, készülj rá, mozogj, tornával, bármivel, amit szeretsz, legyenek mozgásgazdagok a mindennapjaid, gyalogolj, lépcsőzz, guggolj, használd a tested, hisz mozgásra vagyunk kitalálva! Az alábbiakban pedig 10 pontban praktikusan összegyűjtöttük, hova is érdemes helyezni a fókuszt a műtét utáni időszakban.

Kapcsolódj!

A jó kapcsolat sok mindennek az alapja. Igaz ez a hasunkkal-hegünkkel való kapcsolódásra is. Ha műtét után - akár már a kötésen keresztül - ráteszed tenyeredet a hegedre, jó indulás lehet a közös utatokon. Ez azért hasznos, mert ha a műtéti terület kap érintést, az idegrendszer jobban tudja majd irányítani azt a részt. Jelen esetben a hasunkat.

Ahogy leestek a sebek a hegről, teljesen zárt, nem nedvedzik sehol, el tudod kezdeni a hegmasszázst. Lehet a heg körül messzebbről kezdve, bátorságot gyűjtve, lassan közelítve, ha így neked komfortosabb. Ez finom, simító mozdulat, nem erős fogás.

Beszélj róla!

Sorstársakkal, vagy szakemberrel, vagy családtaggal, barátokkal. Találd meg az embered, vagy kezdj el írni, magadnak, ha úgy érzed, ez jobban esik. Nem gondolok feltétlen mélyvízbe ugrásra, inkább hagyd, hogy az egész eseménysor, a megélések átfolyjanak rajtad a maguk ütemében.

Fokozatosság

Mindenben. Ne viszonyítsd magad másokhoz, és ne siettesd a folyamatokat. Csak biztos alapokkal lehet haladni, a lépcsőket egyesével véve.

Tápanyag

Fontos, hogy mit viszel be. Abból építkezik a tested, a heged is. Minél kevesebb a gyulladás a testedben, annál jobban tud a jó minőségű heggyógyulásra koncentrálni. Józan ésszel válogasd, mi kerül a tányérodra! Nézd meg, eddig mit, hogyan ettél, mi az a változás, ami belefér az életedbe ezen a téren, haladj apró lépésenként. A folyadék (víz), a rost- és a fehérjebevitel kiemelkedően fontos. Cink, D-vitamin, kollagén, glutamin a hívószavak még.

Wc-helyzet

Műtét után főleg, de ettől függetlenül is, sokat segíthet egy fellépő a lábunk alá kakilás közben. Így ellazul egy izmunk a végbél környékén, nem kell nyomás ellen préselni a székletet. Próbáld ki!

Türelem

A gyógyulás nem feltétlen egyenes vonalú. Nem vagyunk gépek. Sok minden hat ránk közben, a testünk részei nem függetlenek egymástól, minden összefügg. Az idegrendszeri egyensúlyunk, a mozgás, a táplálkozás, a környezetünk, a szociális hálónk...

Relax

A műtét maga - és az azt megelőző helyzet -, illetve az életvitelünk is az idegrendszeri egyensúlyunkban okoz kilengést, inkább a "harcolj vagy menekülj" van porondon, mint a lassulós, lenyugvós részünk. A bolygóidegünk ennek a lassulós részünknek a fő karmestere, érdemes ápolgatni, ingerelni, dúdolással, gargalizálással, jógázók "ohm"-jával, mély légzésekkel!

Viharos lesz az átkelés. Stop.

Nem érheti víz testemet míg újra beach bodyvá nem formálom, amíg a világ előtt fel nem vállalhatom.

Nem záporozhat hegem felé sem víz, sem gyorsan pergő érzés és gondolat, mert most óvni kell, hogy gyógyuljon...

Testem elidegenülten lekapcsolódott hegközpontú életformát alakít ki magának. Időt, energiát és sok - sok figyelmet követel meg magának... mert gyógyulni akar.

Hagyom most, hogy gyógyuljon a test, hogy aztán lelkem is gyógyulhasson.

10 szétvágott és 3 összevarrt réteg.

Cukorvarratokkal összeöltött új életem...

10 rétegben szakadt szét a testem, s 3 rétegben lett újra összeöltve.

De mi ennek a 10 rétegnek a valódi története nekem, élő és lélegző embernek?

Hogy jutott el oda a lelkem, hogy testemet felhasználva egy betegség formájában adjon hangot fájdalmának?

Hány rétege van a betegségemnek testet adó lelki fájdalmamnak?

Mit kell szétvágni majd újra varrni sok rétegben, hogy minden seb begyógyulhasson?

Cipőfűzős futócipőmet egyszerű bebújós cipőre cseréltem, hogy abba csak belebújtatni kelljen lábam, ami szapora léptek helyett csak enyhén púposra görnyedt hátú testemet viszi lassan megfontolt sétára... valahova előre.

Egyedül csak az idővel tudok most versenyt futni, mielőbbi gyógyulásom érdekében.

...de mennyi idő adatott meg testemnek, hogy erőre kapjon, s hogy lelkem gyógyulásának teret adjon?

A következő cikkemben hagylak majd gondolkodni saját Endo Warrior történetedről. Az én Endo Warrior történetem.

Hogyan indult Endo Warrior történeted? Melyik félelmed öltött testet az endometriózisban? A környezeted hogyan viszonyult a betegségedhez?

Milyen támogató közeget építettél ki magadnak a betegséggel való megküzdéshez?

Milyen utat járt be eddig az endometriózisoddal és merre tart tovább az utad?

Lombik után minden ötödik családban fogan meg gyermek

Ötből egy esetben természetes úton is teherbe tudnak esni azok a nők, akiknek korábban mesterséges megtermékenyítéssel született gyerekük - derült ki a Human Reproduction című szaklap friss számában megjelent kutatásból.

Annette Thwaites, a University College London kutatója, a tanulmány vezető szerzője úgy

fogalmazott: messze nem ritka eset, hogy valaki természetes úton essen teherbe egy lombikbébi után, ami teljesen ellentétes a közhiedelemmel.

Nemcsak a családtervezésen gondolkodó nők, hanem egészségügyi szakemberek is széles körben úgy vélték eddig, hogy ez igencsak valószínűtlen forgatókönyv.

A kutatás során tizenegy nemzetközi tanulmány együttvéve több mint ötezer nőre vonatkozó eredményeit tekintették át, és ezek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az asszisztált reprodukciós eljárásokat követő - többnyire

- három éven belül átlagosan ötből egy esetben újabb gyermek fogant meg természetes úton. Ez az összefüggés az asszisztált reprodukciós eljárás fajtájától és kimenetelétől függetlenül fennáll.

A kutatók úgy vélték, a reprodukciós eljárások ösztönözhetik a természetes fogamzást: "biológiailag lehetséges, hogy a lombikeljárás (IVF) során alkalmazott petefészek-stimuláció javítja a szerv természetes működését".

Arra is utaltak, hogy a várandósság alatti hormonális változások, valamint a gyerek születésével csökkenő stressz szintén segíti a természetes fogamzást.

Harci robot és Szűz Mária

…avagy miért fontos a pihenés nehezített fogantatás esetén (is)?

Végre itt a nyár! A nap könyörtelenül süt, és az ember legszívesebben kitörölné a „munka” szót a szókincséből. Ilyenkor még nehezebb reggelente bemenni a munkahelyre, a tömegközlekedési eszközökön irigykedve nézzük a bőröndökkel repülőtérre igyekvő szerencséseket, akik talán már aznap este a tengerparton szürcsölgethetik a koktéljukat. Pihenésre mindenkinek szüksége van, és bár erre a legjobb időpont a nyár, mert ilyenkor végre a szabadban, akár a vízparton töltekezhetünk, de nem szabad elfelejteni, hogy a testi és szellemi regenerálódás egész évben fontos lenne. Most egy cikk erejéig felejtsd el a munkahelyed, és engedd meg, hogy elkalauzoljalak a pihenés és feltöltődés világába, amelynek a végén remélhetőleg te is úgy döntesz majd, hogy minden nap adsz magadnak egy kis időt a felfrissülésre.

„Aki nem dolgozik, ne is egyék!”

A keresztény kultúrkörben az emberi viselkedésről szóló normákat hosszú évszázadokon át a 7 főbűn határozta meg, melyek egyike a „jóra való restség”. Ezt „lustaság”-ra szoktuk egyszerűsíteni, amelyet számos magyar szólásunk és közmondásunk szintén elítél. Emiatt a negatív jelentéstartalom miatt hajlamosak vagyunk a pihenést is a lustálkodással azonosítani. Valójában azonban a lustaság és a pihenés két külön dolog. Ahogy a mobiltelefont is fel kell dugni időnként a töltőre, az embernek ugyanígy szükséges a feltöltődés ahhoz, hogy egész évben működni tudjon.

Miért fontos a pihenés?

A nyári pihenés számos lehetőséget kínál arra, hogy feltöltődjünk, regenerálódjunk, és újra energiával telítetten nézzünk szembe a mindennapok kihívásaival. Nemcsak a testednek van szüksége a kikapcsolódásra, hanem az agyadnak is. Az állandó stressz, a munkahelyi nyomás, és a napi rutintevékenységek a hétköznapok taposómalmában mindenkit kimerítenek. Különösen fontos a munkahelyi stressz csökkentése a babát tervező pároknak, hiszen a stressznek mind a férfi, mind pedig a női termékenységre negatív hatása van. Tekintve, hogy a nehezített fogantatás lelki hátterével foglalkozom, erre kiemelten szeretném felhívni a figyelmet.

Férfi termékenység és a stressz

A munkahelyi stressz negatív hatása a férfi termékenységre többféle módon megnyilvánulhat.

• Felboruló hormonális egyensúly: A stressz hatására fokozódik a kortizol termelés, ez pedig gátolhatja a tesztoszteron termelést, amely elengedhetetlen a megfelelő spermiumtermeléshez és a szexuális funkciókhoz. *A Texas-i Egyetem kutatói szerint ennek fontos oka van. A kortizol felkészíti a szervezetet a menekülésre, míg a tesztoszteron épp ellenkező viselkedésre bátorítaná a férfit: párosodásra, versengésre és agresszióra, ami egy túlélési szituációban végzetes lehet.

• Hosszan tartó stressz hatására a férfiak testében felszabaduló szabadgyökök károsíthatják a spermiumok DNS állományát, és csökkenthetik azok mozgékonyságát, így akár férfi eredetű meddőséghez is vezethetnek. A szabadgyökök koncentrációját a cigaretta, alkohol, toxikus anyagok és különféle fertőzések szintén növelhetik.

• A folyamatos munkahelyi stressznek pszichológiai hatásai is vannak, nőhet a szorongás, csökkenhet az önbecsülés, ami a szexuális funkciókra is kihatással lehet.

• A stressz gyakran jár együtt egészségtelen életmóddal is, például rendszertelen étkezéssel, kevés alvással, kevés mozgással, fokozott alkohol- vagy koffein fogyasztással. Mindezek szintén befolyásolhatják a férfiak megtermékenyítő képességét.

Női termékenység és a stressz

Természetesen a női termékenységre ugyanúgy hatása lehet a munkahelyi stressznek. Nézzünk néhány példát erre is:

kenységre változó lehet, és nem minden esetben okoz problémát. Az egészséges életmód, a megfelelő stresszkezelés és a munka és magánélet közötti egészséges egyensúly megteremtésére való törekvés mind befolyásolja a stressz hatását a termékenységre.

„Csak tegyék végre belém azt a gyereket”

A hálószobai problémák általában a hálószoba falain belül maradnak, kivéve, ha egy pár segítséget kér, mert késik a várva várt gyermekáldás. Amennyiben meddőségi centrumhoz fordulnak, általában mélyen hallgatnak arról, hogy sok esetben azért sem jöhet a baba, mert a pár tagjai között nagyon ritkán történik intim együttlét, és így kevés az esély a természetes úton történő fogantatásra. Ugyanez az információ azonban gyakran elhangzik a segítő foglalkozású szakembereknél (amennyiben nem egy-egy alkalmas „gyorssegélyről” van szó).

• Hormonális egyensúly felborulása: Az emelkedett kortizolszint gátolhatja a reproduktív hormonok termelődését, és így akadályozhatja a petefészkek megfelelő működését, a peteérést, illetve a megtermékenyített petesejt beágyazódását.

• Menstruációs problémák: A tartós stressznek hatása lehet a menstruációs ciklusra. Előfordulhat hosszabb vagy rövidebb ideig tartó ciklus, amely megnehezítheti a baba megfoganását.

• Pszichológiai hatások: A folyamatos munkahelyi stressz a nőknél gyakran okoz alvásproblémákat, szorongást, akár depressziót. Mindezek hatással vannak a hormonális egyensúlyra is.

• Ugyanúgy ahogy a férfiaknál, a stressz gyakran jár együtt egészségtelen életmóddal. A nők hajlamosabbak lemondani a munkahelyen a megfelelő étkezésről, csak „bekapnak valamit gyorsan” két meeting között, jellemzően valamilyen magas szénhidráttartalmú dolgot, amivel hosszú távon akár az inzulinrezisztenciáig is el lehet jutni. Emellett szintén jellemző, hogy míg a férfiaknak jobban belefér a munkaidő utáni edzés a napirendbe, addig a nők munka után rohannak bevásárolni, majd haza mosogatni, vacsorát csinálni, takarítani, és csak álmodoznak a testmozgás lehetőségéről, amire „majd egyszer” lesz idejük. A dohányzás szintén gyakori eszköz a munkahelyi stressz levezetésében, mint ahogy a túl sok kávéfogyasztás is. Mindezeknek szintén hatása van az egészségre és így a termékenységre.

Fontos megjegyezni, hogy a munkahelyi stressz következménye a női- illetve férfi termé-

Ez sokkal gyakoribb jelenség, mint gondolnánk, és jó néhány esetben emiatt dönt úgy a pár,

hogy igénybe vesz külső segítséget a fogantatáshoz. A bekezdés tetején szereplő kétségbeesett mondat egyáltalán nem számít ritkaságnak egyegy konzultáció ideje alatt a babára vágyó pár hölgytagjától. Megdöbbentő? Igen. Egyedülálló jelenség? Egyáltalán nem. Érhető? Sok esetben igen, hiszen az időzített együttlétek kényszere egyre kevésbé teszi vonzó hellyé az addig örömszerzés céljából használt hitvesi ágyat, ami a pár mindkét tagjára lelombozóan hathat. Nagyon könnyű lenne kívülállóként ítéletet alkotni, de ettől mindenkit óvva intenék. Nagyon hosszú cikket lehetne írni ennek a helyzetnek a lelki hátteréről, hogyan és miért jut el odáig egy pár, hogy bár szeretik egymást, intim együttlétek mégis csak

havonta, vagy többhavonta történnek. Mivel ez az írás a pihenésről és a munkahelyi stresszről szól, ezért most kizárólag ennek a negatív hatásait emelném ki.

Mind a női, mind pedig a férfi oldalról a folyamatos negatív stressz befolyásolhatja a szexuális vágyat és teljesítményt. Nézzük meg, hogyan és miért.

a körülményeket megfelelőnek ítéli az anya és a születendő utód életben maradására. Mint Szűz Mária esetén, egy felsőbb erő dönt a fogantatásról, csak jelen esetben nem Isten, hanem a belső „evolúciós megfigyelőrendszer”. A folyamatos stressz hatására lefutó hormonális reakciók azt az információt közvetítik az női szervezet számára, hogy állandó vészhelyzet áll fenn, vagyis a körülmények nem kedvezőek a fogantatásra, hiszen nagy pocakkal sem hatékonyan támadni, sem pedig elmenekülni nem lehet.

A férfiak alapvetően evolúciósan „harcra készültek”. A fő feladatuk a teremtés, a gének minél sikeresebb elterjesztése a Földön. Amellett, hogy teremtenek, az utódaikat meg is kell védeniük, hiszen önmagában a fogantatás kevés a génjeik elterjesztéséhez. Ehhez a megszületett utódnak életben is kell maradnia, és el kell érnie az ivarérettséget. A férfit az egész testfelépítése és biológiai működése erre a feladatra teszi alkalmassá. Például apróságnak tűnhet, de például egy férfi a nőkkel ellentétben akár egész nap képes viszszatartani a vizeletét, a csatamező kellős közepén nem állhat meg emiatt, azonnal lekaszabolnák, szabotálva a génterjesztés alapvető feladatát.

A stressz a férfiaknál harckészültségi állapotot idéz elő, beszűkült fókusszal, hogy a lehető leghatékonyabban tudjanak támadni vagy védekezni. Ilyenkor a szexuális vágy teljesen háttérbe szorul.

A nőknél a stressz szintén csökkentheti a szexuális vágyat és aktivitást. A női agy ugyanis az évmilliók alatt arra specializálódott, hogy a termékenységet a kül- és belvilág feltételeinek megfelelően szabályozza, a női hormonrendszer működésén keresztül. Mivel a várandósság a női testet erősen igénybe vevő állapot, ezért a női agy csak akkor „engedélyezi” a teherbeesést, ha

Ez a nőknél megnyilvánulhat csökkent libidó formájában, csökken a szexuális vágy, és aktivitás, ez pedig csökkenti a teherbeesés esélyeit is, amire becslések szerint egy hónapban rendszeres nemi élet mellett is egyébként mindössze 2030 % az esély. Emellett menstruációs zavarokat is okozhat, megemelkedhet a prolaktin szint, amely ilyenkor „természetes hormonális fogamzásgátlóként” működik.

Hogyan válhatnak a hétköznapok pihentetőbbé a munkahelyen?

A fenti problémák egyik hatékony kezelési módja a pihenés, amely feltölti a lelket, és felfrissíti a gondolatokat. Szinte hallom a fejetekben felröppenő ellenérveket: „De én nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek!”. Nos, a pihenést mindenki megérdemli, mert senki sem robot. Ha nincs lehetőséged nyaralni menni, akkor is érdemes minden nap legalább egy rövid szünetet tartani a hétköznapok mókuskerekében.

Néhány tipp egy kis gyors munkahelyi kikapcsolódáshoz:

• Pálmafás-szünet: Mielőtt belemerülnél a munkádba, tölts néhány percet azzal, hogy el-

Harci robot és Szűz Mária

képzelsz egy mesés trópusi helyszínt, ahol szívesen feküdnél a tengerparton. Hunyd be a szemed, képzeld el a tenger morajlását, a hullámok

• Hallgass zenét: Miért ne hallgathatnál zenét munkavégzés közben? Válassz ki néhány dalt, amit szeretsz, és hallgasd fejhallgatón. Engedd, hogy a ritmus megmozgassa a tested, és egy kis energiát csempésszen a napodba.

• Ebédelj rendesen: Felejtsd el a párperces ebédszünetet, amikor gyorsan letolod a szendvicset vagy egy csokit, és közben az e-maileket böngészed. Állj fel az asztalodtól, menj ki az étkezőbe, vagy keress egy csendes helyet, vagy kényelmes padot. Ha van lehetőséged, fogyaszd el az ebédedet a természetben. Figyeld az embereket, a körülötted nyüzsgő életet, a hangokat, az illatokat, a hőmérsékletet. Engedd, hogy az agyad kikapcsoljon egy kicsit, és a tested és a lelked feltöltődjön energiával.

hangját, a szellő finom simogatását a bőrödön, és a meleg homokot a tested alatt. Ez segít egy kis időre erőt gyűjteni, és csak a te döntésed, hogy mikor utazol el gondolatban néhány percre a saját privát kis pihenőhelyedre.

• Esti séták: Nyáron a hűvösebb esték kínálják a legjobb időpontot a kikapcsolódásra. Este már ne dolgozz, hanem keress egy szép parkot, vagy más szép helyet a közelben, és szívd be a friss esti levegőt a nappali forróság után, gyönyörködj a naplementében, hallgasd az esti madárcsicsergést.

Ne felejtsd el, a világ nélküled is működik, nem dől össze, ha egy kis időt fordítasz magadra. Legyen nyár vagy tél, tavasz vagy ősz, a pihenés mindig fontos!

*-al jelzett utalás forrása: hazipatika.com

„Tiszta arcnak tiszta a tükre.”

Francois Villon

Mediáció mint varázs(latos) eszköz?

- interjú Dr. Fellegi Borbálával és dr. Vajna Virággal 4. rész

Iskolai konfliktuskezelés - mediációs lehetőségek az iskolákban

A közoktatás, az iskolák helyzete, a pedagógusok társadalomban betöltött szerepe és megbecsültsége napi téma a sajtóban. A státusztörvény tervezete, az azzal kapcsolatos vélemények egyre több feszültséget generálnak, egyre nehezebb tisztán látni azt, hogy mi is a közös kiindulópont a kompromisszumos megoldásokhoz.

Ugyanakkor meglátásom szerint sok érintett belefáradt az évek óta zajló folyamatokba, hiszen a kialakult feszültségek feloldásával nem foglalkozik senki, sőt…

A magyar közoktatás problémája ugyanakkor sokkal komplexebb annál, hogy pár mondatban összefoglaljam, nem is teszem, nem vagyok a téma szakértője. Azonban, mint a legtöbb ember, én is jártam iskolába, van véleményem és tapasztalatom arról, hogy mit és hogyan csináltak,

működtettek jól, vagy kevésbé jól. Jelenleg két gyerekem állja a magyar közoktatás rendszerében zajló hullámveréseket, így napi szinten megtapasztalom a jelenlegi rendszer működését, nehézségeit.

A mai iskolarendszer más kihívásokkal küzd, hiszen a szereplői is másik generáció(k)hoz tartoznak. Akik velem együtt tanultak és szocializálódtak, azok most szakértők, pedagógusok, még az is lehet, hogy oktatáspolitikával foglalkoznak… de a legtöbbjük szülő. A tanulók pedig egy új generáció tagjai, akiknek egy másik, gyorsabb, instant online világ a természetes közegük.

Az un. X generációsokat (akik közé én is tartozom) úgy nevelték, hogy a pedagógust tisztelni „kell”, a pedagógusnak mindig igaza van,

azonban a mai Z vagy alfa generációhoz tartozó gyerekek teljesen másképp szocializálódnak, sok esetben más mintákat látnak, és egy sokkal gyorsabban változó világban teljesednek ki. A Z generáció tagjait digitális bennszülötteknek is nevezik, akiket hatalmas információáradat vesz körül kicsi koruktól kezdve, amelyek formálják személyiségüket és kapcsolatrendszerüket is. A digitális világon kívül azonban sok esetben kommunikációs gondokkal küszködnek, nehezen fejezik ki magukat, hiszen rendszeresen csak egy rövidítést, vagy emoji-t küldenek válaszként egy helyzetre, kérdésre. És igen: nekik is vannak konfliktusaik - amelyek más okokból, más helyzetekből adódnak -, és ezeknek a feloldására ugyanaz a recept. Konfliktust kezelni továbbra is csak személyesen, felvállalva önmagunkat, őszintén lehetséges.

A szakértők megállapítása szerint a Z generáció számára a hosszabb, egybefüggő szöveg olvasása és megtanulása komoly türelmet és energiát igényel, hiszen megszokták, hogy „szörfölnek a neten”, cikáznak a szalagcímek között. Számukra a lexikális tudás jelentősége teljesen érdektelen, hiszen az okos eszközökből - amelyekkel együtt nőttek fel - pár kattintással minden információ előhívható. Képesek egyszerre több mindenre is figyelni, és hamar megtalálják a számukra releváns információkat, ugyanakkor az információt másképpen kezelik, mint a korábbi nemzedékek, és kevesebb ideig is emlékeznek a megtanult anyagra.

Az alfa generáció tagjai közé a 2010 után született gyerekek tartoznak. Általánosan elmondható, hogy visszafogottabb a viselkedésük, azon-

ban ennek a visszafogottságnak az ellenpontja is megjelenhet, sokan közülük hajlamosak az agresszióra. Gondolkodásmódjuk, tanulási mechanizmusuk - az eddig tapasztaltak alapján - ugyanolyan, vagy hasonló jellemzőkkel működik, mint a Z generációé. Ezek a gyerekek oktatási, funkcionális és természetesen szórakoztatási eszközként is tekintenek a technológiára, ebből adódóan rengeteg ingerre van szükségük, ahhoz, hogy ne unatkozzanak. Sok információt képesek befogadni a legkülönbözőbb területekről is, de kevés tudnivaló vésődik beléjük mélyen. A valódi, személyes találkozások, kapcsolatok egyre jobban hátrébb szorulnak az életükben, ezért a kutatók szerint nagy veszélyt jelent majd számukra az elmagányosodás.1

A fenti jellemzők alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a mai iskolásokkal máshogyan kell kommunikálni, más módon kell őket kezelni, ahhoz, hogy hajlandóak legyenek együttműködni és válaszokat keresni a kérdéseikre és problémáikra.

Amiről pedig nem lehet elég sokat beszélni: a covidos évek alatt szükségleteink - fizikai, biztonság, kapcsolataink – sérültek. Az iskolák bezárása és a kijárási korlátozás megzavarták a gyerekek napi rutinját, a tanulmányi fejlődésüket és társas kapcsolataikat. Számos figyelemfelhívó tanulmány2 erősíti meg azt, hogy sok gyerek aggódhat a jövője miatt is, akár azért, mert lemaradt a tanulmányaiban, akár azért, mert fellazultak a baráti kapcsolataik, akár azért, mert családjuk nehéz egzisztenciális helyzetbe került. A fiatal felnőttek helyzete szintén nem könnyű: fontos életesemények maradtak el ezeknél a

gyerekeknél, olyan mérföldkövek, amelyeknek mind identitásformáló hatásuk van. A gyerekek tanulmányi előmenetelét alapvetően befolyásolta a digitális oktatás hosszú időszaka az érettségi vizsgákra, nyelvvizsgákra sokkal kevesebb támogatás mellett kellett felkészülniük.

A hátrányos helyzetű tanulók (pl. a fogyatékkal élők, vagy a hátrányos helyzetű régiókban és a gyermekvédelmi gondoskodásban élők) ezt az időszakot is különösen megszenvedték, hiszen sokkal kevésbé fértek hozzá a digitális oktatáshoz, ill. azokhoz a fejlesztő foglalkozásokhoz, amelyek meglévő hátrányaikat hivatottak csökkenteni.

A fenti pár gondolat alapján nem olyan nehéz azt a következtetést levonni, hogy az iskolarendszer szereplői napi szinten küzdenek különböző konfliktushelyzetekkel, így azok kezelése kapcsán a mediációs eszközök létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Azt gondolom, hogy megfelelő eszközök nélkül az iskolai közösségekben a feszültség csak egyre nő, és tehetetlenség agresszióba fordulhat.

Napjainkban egy átlagos iskola „repertoárjában” minden megjelenik: fegyelmezési problémák, kortárs bántalmazás, kiközösítés. Ezek különféleképpen jelennek meg az intézményekben, ezáltal egyre nagyobb kihívást jelent pedagógusok, diákok, szülők és az iskola környezetében dolgozó szakemberek számára.

A jó hír az, hogy jogszabály szintjén a jogalkotó megteremtette az alternatív konfliktuskezelés lehetőségét az alábbi rendelkezéssel:

„Ha a nevelési-oktatási intézmény a gyermeket, tanulót veszélyeztető okokat pedagógiai eszközökkel nem tudja megszüntetni, vagy a gyermekközösség, a tanulóközösség védelme érdekében indokolt, segítséget kérhet konfliktuskezelési szaktanácsadótól, valamint az ifjúságvédelmi, családjogi területen működő szolgálattól.”3

Azonban ezzel a lehetőséggel élni is kell(ene). Sajnos az iskolai tananyagnak még mindig nem képezi részét a vitakultúrák bemutatása, illetve az sem, hogy adott konfliktus esetén a vitákhoz milyen módon tudunk viszonyulni. Szerencsés esetben a pedagógusok és a szülők jó példával próbálnak meg mintát adni a gyerekeknek konfliktuskezelés témájában is, ellensúlyozva azokat a hatásokat, amelyek a magyar- és világpolitika eseményeiből érnek bennünket.

Az alternatív vitarendezés, a mediáció nagyon gyakran nemcsak az adott vita megoldására alkalmas, hanem arra is, hogy a felek megértsék egymást.

Az iskolai mediáció lehetőségeiről és a tapasztalatokról ismét a Mediátoroktatás.hu trénereivel beszélgettem: dr. Fellegi Borbálával és dr. Vajna Virággal.

1, Forrás. https://gyerekszoba.hu/baba/alfa-generacio-a-2010-utan-szuletett-digitalis-gyerekek/ https://egy.hu/szocio/te-melyik-generacio-tagja-vagy-ez-jellemzi-a-nemzedeked-112233

2, https://unicef.hu/wp-content/uploads/2021/06/tanacsok_tanaroknak.pdf

3, A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 62. §-a

Az iskolákban mi a helyzet? A jelenlegi inkább poroszos módszerekhez igazodó konfliktusfeloldás a jellemző, vagy az iskolákban is alkalmazzák a mediációs technikákat?

Virág: Ahogyan már utaltál rá a jogrendszer része az, hogy az iskolai konfliktusokat alapvetően nem fegyelmi eljárások keretében kell megoldani, hanem közvetítő eljárás keretében, szakember bevonásával. Az egy másik kérdés, hogy mennyire tudják az érintettek, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban. Sok iskola tesz azért, hogy az un. alter-

szemlélettel mediációt szeretnének? Vagy inkább a meglévő múltbeli konfliktusok feloldása miatt keresnek Benneteket?

Borcsa: Az iskolában mindenféle módszer megtalálható: ismerek olyan pedagógust, aki az etika óra tananyagát tulajdonképpen kör módszerrel beszéli át, kialakított az osztályteremben egy olyan részt, ahol a szőnyegen, párnák között le tudnak ülni körbe a diákok, nem a hagyományos módon padban ülve dolgozzák fel az adott óra témáját. Az említett pedagógus, aki tudomásom szerint nem a mediáció részeként tanulta a kör módszert, arra jött rá, hogy egy-egy téma kapcsán sokkal fontosabb valamennyi gyereket meghallgatni és közöttük a közös gondolkodást elősegíteni: megtapasztaltatni a gyerekekkel, hogy hogyan tudják a különböző véleményeiket egymással megosztani, és mit kezdjenek az esetleges egyet-nem-értéssel, amely ugyanolyan természetes része e közösségeknek.

natív konfliktuskezelési technikák, igy a mediáció mint jó gyakorlat bekerüljön az iskolába.

Számos oktatási intézményben tartanak konfliktuskezelési foglalkozásokat, illetve volt program kortárs mediátorképzésben részt vevő gyerekek számára is.

Ettől függetlenül is az a tapasztalatunk, hogy egyre nyitottabbak az intézmények, intézményvezetők, és a pedagógusok is a mediációs technikákra, keresik az új eszközöket az iskolai problémák kezelésére, és azt látom, hogy többségük hisz is abban, hogy ezekkel a módszerekkel valami változást el lehet érni.

Szerintem az ma már nem igaz, hogy minden pedagógus munkáját a tekintélyelvűség jellemzi. Olvastam valahol, hogy a tanárok legalább 20 százaléka már képes egy másfajta, egy újfajta, a gyerekekkel szorosabb és emberibb kapcsolatot kialakító pedagógia gyakorlására. Azt mindenképpen látni kell, hogy ahhoz, hogy valaki így tudjon tanítani, nevelni az iskolában, egyrészt a gyerekekhez való viszonyát kell megváltoztatni, a hierarchikus helyett sokkal inkább a partneri viszonyt kell előtérbe helyezni.

Mennyire jellemző az iskolákban vagy egyéb közösségekben, hogy a jövőre nézve, proaktív

Minél régebbi egy rendszer - ilyen az iskolarendszer, az egészségügy, az igazságszolgáltatás - a története, a hagyományai, amelyek akár több száz vagy akár ezer évre vezethetőek vissza, annál nehezebb ezeket megújítani. Ezzel szemben az újonnan létrejött szervezetek, pl. civil szervezetek rugalmasabban alakíthatók, és természetes jellemzőik a részvételiség, a különböző kompetenciájú szakemberek partneri együttműködése és a laposabb szervezeti hierarchia. Erre példa az ún. „tapasztalati szakértők” bevonása számos területen, amikor például egy volt gyógyszerhasználó segít a jelenlegi gyógyszerfüggőnek, vagy volt (vagy jelenlegi) hajléktalan megy el politikusokkal tárgyalni és mesél a saját tapasztalatairól, képviseli társait.

Ehhez hasonló az az angol példa is, amely keretén belül rendészeti szervek – hogy jó képességű fiatalokat tudjanak toborozni – párbeszéd-folyamatokat kezdtek a helyi fiatalokkal, hogy megtudják, szerintük a rendőrségnek miben kellene másképpen működnie, és mitől válna vonzó pályává a rendőri szakma számukra. Azt gondolom, hogy a rendőrség számos hazai iskolában is próbál már nyitni, interaktív órákat tartani, de társadalmi szinten még nagyon messze vagyunk az ideális hozzáállástól.

A szemléletbeli reformokhoz általában szükség van „innovátorokra”, akik az eddigiekhez képest más módon közelítik meg a problémákat, és

nyitottak az új módszerek bevezetésére, amenynyiben azokat hatékonyabbnak, modernebb szemléletűeknek tartják, és elfogadják, hogy ezzel az ’out-of-box’ megközelítésükkel esetleg szereznek kritikusokat, ellenállókat, akár a saját szakmájukon belül is.

Tapasztalatom szerint egyre több alternatív iskola működik, amelyek sok szempontból más nézőpontot képviselnek a hagyományos, állami fenntartású iskolákkal szemben. Ezen intézmények képviselői látják a túlzottan hierarchizált rendszerek hátrányait, hatékonytalanságát, és szeretnének partneribb módon kommunikálni és a részvételiséget segítő döntési folyamatokat követni közösségeiken belül.

Azt is hozzátenném, hogy a szülők is egyre képzettebbek: tudják, hogy nekik és a gyerekeknek mik a jogai, és módszertani kérdések tekintetében is egyre informáltabbak. A jogtudatosság erősödését tekintve ez mindenképpen pozitív trend. Ugyanakkor, mindez hozhat nehézségeket is: amikor szülők – bizonyos konfliktushelyzetben – azt gondolják, hogy kompetensebbek, mint az iskola, és nem bíznak abban, hogy gyerekeik tanárai és az iskola megfelelően kezeli a kialakult helyzetet. Ilyenkor az látszódik, hogy az együttműködés helyett sok esetben konfrontáció és egymásra mutogatás alakul ki a tanárok és a szülők között, amely további feszültségekhez vezet, amelyben pont a gyerekek szükségletei felejtődhetnek el.

Előfordul, hogy vannak olyan iskolai esetek, amikben nem tudunk segíteni, mert abszolút

szakmai kérdéseket és kompetenciákat szeretnének átbeszélni, amelyben nem lehet mediációs ülést tartani. Ilyenkor elmondjuk, hogy miben tudunk segíteni és miben nem.

Jelenleg inkább az ún. „reaktív” technikák alkalmazása kapcsán keresnek meg minket, amikor már kialakult valami helyzet, sérelem, és felmerül valamely szereplőben, hogy megkísérelhetnék a mediációt. Az ún. „proaktív” (megelőző célú, közösségfejlesztő és - erősítő) felkérések ritkábbak, de nem elképzelhetetlenek. Nemrégiben például egy hatodikos osztály osztályfőnöke keresett meg minket, hogy segítsünk az – egyébként számos speciális szükségletű gyereket összefogó – gyerekközösségük összekovácsolásában, és ezzel járuljunk hozzá az egyébként mindennapi konfliktusok megelőzéséhez és csökkentéséhez.

Ilyen helyzetekben általában a kör-módszert és egyéb, kiscsoportos gyakorlatokat, játékokat alkalmazunk. Ebben a csoportban azonban már a foglalkozás alapszabályainak elfogadása is nehézségekbe ütközött: a gyerekek zsibongtak, felpattantak és beleszóltak minden egyes hozzászólásba. Szerencsére hárman voltunk mediátorok, így kisebb csoportokra tudtuk osztani a résztvevőket, és a kiskörökben fókuszáltan, együttműködve tudtak beszélgetni egymással arról, hogy ők mit tapasztalnak az osztályban, mi jelent nehézséget nekik és miben szeretnének változást látni. A foglalkozást egy nagy zárókörrel fejeztük be, amelyen az osztályfőnök is részt vett, és azt osztották meg a gyerekek, hogy ki mit tud tenni

a békésebb osztálylégkör érdekében. A beszélgetések során a gyerekek azt is elmesélték, hogy az osztályukkal már korábban is foglalkozott egy segítő tanár, de azok a foglalkozások megszégyenítő, rossz élményeket adtak nekik, és ez okozta bennük a kezdeti teljes ellenállást munkánk iránt.

Kifejezetten iskolai mediációval kapcsolatos továbbképzésetek is van. Erről mondanátok pár szót?

Borcsa: Tanárok, szülők, iskolavezetők és iskolákban vagy az iskolák körül dolgozó segítők egyaránt megkeresnek minket azzal, hogy segítsünk nekik az iskolájukban kialakult konfliktushelyzetek feloldásában mediátorként.

Mivel a mediátorképzéseinken csak limitáltan tudunk időt szánni az iskolai konfliktuskezelés témájára, ezért gondoltuk, hogy egy egésznapos továbbképzés keretén belül nézünk rá arra, hogy mely mediációs technikák és miként alkalmazhatóak iskolai környezetben.

A nap során az alábbi témákra is fókuszálunk: kik lehetnek az iskolai konfliktusok érintettjei? Mely konfliktusok alkalmasak mediációra? Mit tudunk tenni, amikor az iskolai bántalmazás veszélye áll fenn, akár a személyes, akár az online térben?

Ha a mediáció nem alkalmazható egy helyzetben, milyen más utak állnak rendelkezésre a szereplők számára?

A témákat interaktív, kis- és nagycsoportos formában, szimulált esetgyakorlatok mentén dolgozzuk fel, helyet adva a résztvevők közötti tapasztalatcserének is.

Említettétek a kortárs mediációt. Ez ugye azt jelenti, hogy gyerekeket képeztek ki mediátornak?

Virág: 8 évvel ezelőtt például Újpesten a kerület valamennyi iskolájában 5. osztálytól 13-os osztályig konfliktuskezelésről órákat tartottunk, amelyek nagyon jó tapasztalatok voltak. Meglátásom szerint a gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint a felnőttek, ezért azt láttam, hogy a mediációs technikák elsajátításában is gyorsabbak, és talán nagyobb könnyedséggel, természetességgel sajátítják el ezt a szemléletet.

Európa egyes országaiban a tanterv része a mediáció oktatása a középiskolákban. Azt gondolom, ez nagyon nagy kincs lenne, ha az iskolákban erről tanulnának a gyerekek, megkönnyítené a konfliktusok kezelését.

Alapvetően az is egy fontos üzenet, egyfajta nevelési eszköz, ha egy konfliktus kapcsán egy diákot nem valamely klasszikus fegyelmi büntetéssel sújtanak. Ha azonban ő maga tanul erről, hogy egy konfliktusban hogyan tudja képviselni a saját érdekeit, önmagát, hogyan tud kommunikálni, vagy segíteni másokat, akár kortársait egy konfliktusos helyzetben, ez óriási előrelépés lenne.

Egy konferencián a finn oktatási biztos elmondta, hogy Finnországban az iskolákban a

kortárs mediátori képzésnek az a lényege, hogy gyerekek közötti konfliktusba ne kelljen felnőttet behívni, hanem a kortárs mediátor vezesse le a mediációs üléseket.

Az iskola az a terep, ahol konfliktus van és lesz – minden nap. A mediációs eszközök sok mindent tudnak a megelőzés vonatkozásában is, így akkor is jó lenne ezekben a közösségekben leülni, ha nincs konfliktus. Akkor is érdemes megkérdezni egymástól, hogy „Hogy vagy?”, „Mi volt az elmúlt héten a legjobb élmény számodra?”, „Miben lenne segítségre szükséged?”, „Hogy érzed, mitől lenne jó ez az osztályközösség?” – hogy csak néhány példát említsünk.

Ha ezekről rendszeresen beszélgetünk, és alkalmazzuk egy közösségen belül, akkor az a tapasztalat, hogy sokkal harmonikusabban működik egy közösség, nyitottabbak és elfogadóbbak a tagjai, és kevesebb az az ügy, amelyben konkrét konfliktust kell kezelni és mediációs ülésre van szükség. Ennek oka, hogy ezekben a „proaktív” beszélgetésekben és körökben rengeteg érzelmi hullám kisimul, kizsilipelődik.

Mindenképpen az alapfokú oktatás részévé tenném a kortárs mediátor képzést. Ez óriási előrelépés lenne a gyerekek, az iskolarendszer és a társadalom egésze szempontjából is.

Hahó ki beszél odabentről?

AIjajjaj junior

Prológus

Így került a Lami feat. Páli páros főszerkesztői fókuszba 2023. június 7-én a Nők Lapjában.

Tiszta emberi kreativitás.

0% mesterséges intelligencia.

100% emberi intellektus.

Ha az ikonikus Lami Juli feat. Páli Patrícia közös alkotásokat szeretnénk egyszerűen jellemezni, akkor ilyen szimplán puritán címke írná le mindazt, akik mi így együtt vagyunk, ahogy mi így közösen alkotunk.

És ez így megy évek óta.

Ez a közös alkotás az elmúlt két évben azonban valahogy egy nagyon intenzív együttműködésbe fonódott össze, szóval ha valaki megkérdezné, hogy mivel telt az elmúlt két évem, akkor az lenne az egyszerű válasz, hogy Julival forródróton összekötve írjuk közös szakmai

gyöngyszemeinket és én közben on - off jelleggel utazok Dubaiba és onnan vissza.

Elmesélem milyen “A” Lami feat Páli coworking.

Elmesélem hogyan íródott az a cikk, ami a Nők Lapjában “A tinik titkos élete - Ki nevel a végén?” címmel jelent meg és közös munkánk során először a Lami feat Páli páros fókuszba került és Akovács Éva főszerkesztő díszfelvezetésével jelent meg koprodukciónk.

Szóval, ültem a fotelben két online konzultáció között chillelve ott kint Dubaiban és megérkezett a kérdés, hogy van egy téma…

Innentől a szokásos forgatókönyv zajlott le. Juli ír egy üzenetet, hogy lenne egy anyag amit meg kellene szakérteni és ott a kérdés, hogy lenne-e hozzá kedvem.

Nyilván mindig van kedvem az ilyen jutalomjátékhoz.

“We might not live for hundreds of years, but the products of our creativity can leave a legacy long after we are gone - Mohammed bin Rashid Al Maktoum”

Majd jön a kérdés, hogy mikor tegyük meg.

Erre csak egy jó válasz van, hogy: „Most azonnal!”

És ez a most azonnal be is kö vetkezik jó ritmusban és onnan tól már minden megy a maga kreatív alkotói útján. A levegő kreatív izzását pedig mindig kedves beszélgetéssel zárjuk, aminek a végén szummázzuk, hogy még erről is, meg erről is, meg erről is kell majd közösen alkotni. Tehát mikor egy téma sikeresen kimegy, jön helyére vagy négy új, azaz egyetlen dolog amiben biztosak vagyunk, hogy hamarosan újra az éterben csatlakozunk, hogy a kreatív alkotás pályáin megfuttassuk szabadra engedett elménket.

Még egy és még egy és már tényleg le kell, hogy tegyem, de még ezt az utolsó gondolatot el kell hogy mondjam, sokadik nekifutásra nagy nehezen elbúcsúzunk.

És várjuk a következő közös metszéspontot.

Mert így alkot két tisztán kreatív elme!

Ezen utolsó közös Nők Lapjás cikk után azonban ott maradt még sok mesélni való, hogy mi a veszélye az AI-nak a hozzánk hasonló kidolgozott elmével nem rendelkező gyerekekre.

Innen jött ennek a cikknek a háttere és ötlete.

“A nyuszifül birtoklási hányadosa a szabad akaratunk önmagunk felett kiterjesztett százalékos mutatója.”

Mert az enyém!

Cipőfűző

Megkérdeztek sok - sok külföldi embert - akik nyilván nem beszéltek magyarul - hogy válasszák ki egy hosszú listából, hogy szerintük melyik a legszebb magyar szó.

A cipőfűző lett az abszolút győztes.

Erre a szóra mondták a legtöbben, hogy gyönyörű a csengése, van benne valami meseszerű hangulat.

Amikor cipővel kérik meg a kezedet.

Amikor egy Manolo Blahnik Csipkerózsika-

szerű mozdulata jelenti a térdre hullós, az egész életedet megváltoztató nagy kérdést feltevős pillanatot.

Amikor egy cipővel kérik meg a kezedet és teszik fel „a nagy igenhez” vezető kérdést.

A Sex and the city mozifilm ikonikus jelenete ez, amikor Mr. Big az újonnan épült gigantikus gardrób szobában, az ott árválkodó 575 dolláros cipővel kezében, térdre ereszkedve teszi fel Carrie Bradshownak a nagy kérdést.

Ahhh ikonikus Manolo Blahnik cipő ez a maga nemes kék színével és az orrán ott díszelgő csillogós kiegészítővel.

“Az emlék, ami az enyém”

Ki ne emlékezne rá?!

Mert ugye mindenki emlékszik rá?!

Carrie Bradshaw volt a Sex and the City abszolút divat ikonja Patricia Field stylistnak köszönhetően.

És lenyűgöző stílusán belül külön limelightot kapott a cipő, a híres Manolo Blahnik darabok hosszú sora, amiből Carrie Bradshaw után vagy talán előtt, már csak Danielle Steelnek van több párja otthonának gardrób szobájában.

Szóval amikor évekkel ezelőtt megtudtam, hogy SJP azaz a híres Sarah Jessica Parker alias Carrie Bradshaw elindítja saját cipő márkáját SJP brand név alatt, akkor igazán izgatott lettem!

Nyilván nem volt meglepő hogy SJP ilyen divat vizekre evez, hiszen ott volt Halston brandjének megmentése mellett is.

De arra nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen topánkákkal lép be a divat világába.

Fürkészik a tekintet…

Keres…

Kémlel…

Ééééééééés…

Egészen Dubaig vezetett az utam, hogy erre a fantáziámat oly annyira izgató kérdésre választ találjak.

És ahogy a mallban sétáltam és felpillantottam a folyosó egy jól elhelyezett pontján egyszer csak a hatalmas SJP betűk tornyosultak felettem…

Párosával kezdtem el szedni a lépéseimet és trükkösen szlalomoztam az emberek között, hogy minél hatékonyabban tudjak célom felé haladni.

És egy és kettő és három és négy…

És egy és kettő és három és négy…

Nagy levegő és kifúj…

Hajat megigazít…

Ruhát rendez…

Légzést normalizál…

Lépést könnyed suhanásra vált…

Légies könnyedséggel halad…

Bájos mosolyt az arcra varázsol…

Szemeket érdeklődően csillogóra vált…

És magabiztos határozottsággal belép…

Belép és könnyeden fürkészni kezd a tekintet…

Készen áll a csodára, amit a SJP cipő mennyország rejt…

Néz…

Néz…

Néz…

Nem hisz a szemének… …még mindig nem hisz a szemének… …és csalódik…

És valami borzalmas hiányérzet keletkezik… Valami szorongató szomorúságra okot adó nyomasztó érzet keletkezik…

Hahó! Mr. Big itt vagyok! Ereszkedj térdre és a nagy kérdés feltétele közben húzz lábamra illő topánkát!

Itt állok a look a like cipő előtt! Akkor hol a varázslat?

Vagy nem Mr. Big lakik itt?! Akkor hol vannak SJP cipői?!

Ott álltam a bolt közepén és amerre csak néztem Sex and the city mozi deja vu érzetem volt.

“A tudás, ami az enyém.”

Ott sorakoztak a filmből a retinámba égett cipő kísértetiesen hasonló másai…

“A személyes megtapasztalás, ami az enyém.”

Az agyamban szaporán cikáztak a gondolatok és ahogy tengelyem körül forogtam egyszerre folyt össze az emlékképek sora az ott megtapasztalt valósággal.

Úgy cikáztak a gondolatok, mint ahogy az Expon abban a pavilonban láttam, aminek központi eleme maga a csodás elme volt. Agyunk hatalmas szoborrá emelt monumentális tisztelgése, ahol a vizuális élmény mellé kristálytisztán zendültek fel a szavak, melyek nagy lelkesedéssel meséltek elménk csodálatos hálózatáról, a tudás és tapasztalás által általunk, ember által épített komplex kapcsolati komplexitásáról/struktúráról.

Az elme páratlan diadala, ahogy épül, fejlődik és alkot.

Épül, fejlődik és alkot a saját jogon szerzett tapasztalatok által.

irányokat és tapasztalatokat megtapasztalva lehet mozgásban maradni.

Mert rugalmas vagyok.

Mert egy kiindulópont nagyon sok út lehetőségét vetíti elém, melyek elé kellő nyitottsággal állok. Mert a több lehetőség nem egy nyomasztó helyzet, hanem a tanulás és tapasztalás egy újabb lehetősége. A tanulásé és tapasztalásé, mely új elemek egyszerre illeszkednek bele a meglévő szemléleti keretembe, s ugyanazon lendülettel építik és gazdagítják az elmémben raktározott információkat.

Mert a stabilitás a folyamatos változás talaján áll.

A régi tapasztalatokból újat építek.

Emlékszem.

Gondolataim és tapasztalataim szőtte sűrű hálózatán keresztül szemlélem a világot és helyezem be az engem ért új élményeket ebbe a komplex rendszerbe, ahol több ponton kapcsolódó elágazásokká növi ki magát.

Gondolkodom.

Gondolkodom és ezzel építek új utakat innen a jelenből a jövő felé.

A jelen gondolata nyitánya minden elkövetkező útnak.

Úgy érkezünk, és tudunk csak a jövőbe eljutni, a mi saját magunk alkotta jövőnkbe, ha itt és most döntést hozunk és irányba állítva magunkat meghatározzuk a célt ami felé tartani fogunk. Ahová lehet, hogy nem vezet nyílegyenes út, ahová lehet, hogy kutatni kell, hogy a kiutat megtaláljuk, de ami felé bármi áron tartani fogunk.

Hálózatot építek.

Mert az információk, amiket szerzek nem magányos szigetekként állnak egymástól elszeparálva, hanem mint Dubai szerteágazó úthálózata, egy olyan komplex hálózattá növi ki magát, ahol könnyűszerrel lehet egyik útról a másikra átkapcsolni. Ahol ugyanazon origóból a szélrózsa minden irányába el lehet indulni és tovább lehet haladni, majd, ha úgy van egy merész U fordulót nyomva vissza lehet térni az origóba, és ugyan azon fókuszból ismét útnak indulva egészen más

Mert így van egy folytonosság bennem, ami dinamikusan leköveti aktuális állapotomat.

Mint az ember ruhája, amivel egyszerre fejezi ki önmagát és ruházza fel testét a számára legmegfelelőbb darabbal.

Az én testem, mint fogalom, egy állandó tényező, ami folyamatos változásban van.

Mert egykor jó volt rám a 23-as cipő, illeszkedett rám tökéletesen. Kiismertem milyen lábbeliben érzi magát a lábam a legkényelmesebben, s ehhez az igényhez illeszkedve követtem nyomon lábam változását, ezzel az odaadó figyelemmel megadva neki, hogy töretlenül haladhasson előre, hogy a múlt tapasztalatán nyugvó lépésem itt a jelenben utat építsen a jövő felé.

Így haladok előrelátóan előre.

Na én pont így érkeztem meg a jövőbe.

Mert, hogy pontosan ez volt a cél - megnézni a most induló jövőt!

“A fejlődés, ami az enyém.”

Ami nem jelentett esetemben mást, mint a Burj Khalifa csúcsáról egyenesen átsuhanni a frissen nyílt jövőbe azaz a Museum of the Future-ba!

Hiszen ott van az nem olyan messze egymástól csak egyenesen a Seikh Zayed Roadon!

De ez egy egyszerű projekt ott kint Dubaiban?

Határozottan nem, hiszen aki jártas az ottani mindennapokban pontosan tudja, hogy a sétálás nem a dubai életforma szerves része több okból is kifolyólag.

Egyrészt ott van a meleg, másrészt pedig ott az egyszerű tény, hogy gyaloglási kedv híján nagyon kevés járda van, azaz praktikusan lehetetlen lábon eljutni egyik helyről a másikra, hiszen 12 sávos úton kívül semmi nem vezet arra.

Ami Dubaiban terv, arról pontosan egy dolgot lehet tudni, hogy az holnapra valóság lesz.

De mikor van annak a holnapnak a pontos dátuma?

Tavaly én kis naiv abban gondolkodtam, hogy ez egy 10 éves projekt lehet.

Egy olyan idő, amin belül talán fel lehet arra készülni, hogy mi lesz annak a hatása, ha chipek vezérelte félhumán entitásokká válunk.

Ahhh a gyermeki naivitásom…

De hát lehetetlent nem ismerek, ezért elindultam gyalog, a melegben, a ki tudja meddig találok járdát úton egy olyan helyen, ahol a sétálás ismeretlen műfaj mindenkinek.

Szóval egyedül maradtam magammal és az intuíciómmal egy olyan úton ahol az utolsó klímás vörösszőnyeges felvezetés a Dubai Mall vagyontól csillogó Fashion Avenue folyosóin voltak, ahonnan a fotocellás ajtók szélesre nyíló kapui átvezettek a betontól izzó valóságba.

“A kitartó probléma megoldás, ami az enyém.”

Kis utcán ki - egyenesen - egyenesen - picit kintebb a Sheikh Zayed Road autóktól dübörgő hangja felé, a magasban a metró vonal nyomvonalát kémlelve.

Így jutottam el a sokak szerint ily módon megközelíthetetlen és elérhetetlen jövőbe.

Űrutazás - világégés - full chill majd jött a vízionált jövő.

Nem vezet vörösszőnyeggel kidíszített út - az utolsó puffa vörösszőnyeg a fashion city dubai mallban volt.

És ott a Future múzeumban ott volt a jövő.

A chip, ami kommunikál a chippel, ami bennem van és benned.

Aminek mi mint gazdatestek teret adunk, hogy aztán saját életre kelhessenek.

Hiszen az AI nagy lendületet vett és nagyon gyorsan megjelent az életünkben, s ott volt a hír, hogy a ma egyetemistája AI-val irat beadandókat, azaz nem létező tudásának elsajátítására tett erőfeszítéseket gyorsan feladja az életben még sehol nem tartó fiatal, s erre a semmire felépített “tudással” lép majd ki a munkaerő piacra, ahol nagyon hiú ábránd abban hinni, hogy majd ott a saját eszét - már ami maradt - előveszi.

Mert az AI úgy mászik a bőrünk alá, hogy nem hogy nem kell neki ezért velünk harcot vívnia, hanem egyenesen mi invitáljuk be életünkbe és tematikusan adjuk át neki az életünk különböző területei feletti hatalmat és még erőfeszítést sem teszünk arra, hogy megharcoljunk azért vagy legalább keretet adjunk annak, hogy azért lesz pillanat, amikor szeretnénk majd ezeket az elajándékozott területeket egyszer újra saját jogunkon birtokba venni.

Egy teljesen ismeretlen entitásnak adjuk oda az életünk feletti kontrollt és mint egy ember beszervezős piramis játékban még több embert „szervezünk be” a még meg nem tért bárányok közül.

“A célom, ami az enyém.”

És ennek az önként az életünk feletti kontroll elajándékozós folyamatnak pontosan két gyökere van.

Az egyik az elmúlt pár évben tévesen félreértelmezett hastagcozy - #cozy - irányzat.

A másik pedig a felelősségvállalás iránti egyre gyengülő akarat.

Az egész világ egy ugyanazon témában újra ismétlődő végtelen filmtekercs lesz, ahol már gondolkodni sem kell a látottakon, de cserébe már gondolkodni sem tud az ember más tartalmakon, hiszen érzéketlenre puhított érzékszervein keresztül tompán megélt világról másképp gondolkodni nem nagyon tud.

“Ülj és ne mozogj! Fókuszálj csak magadra!”ezt üzeni hastagcozy!

De ha az ember ül és nem csinál semmit, akkor mihez fog nyúlni?

Az okos eszközeihez, hogy valamivel mégis elüsse az időt.

És az ember megnéz egy tartalmat majd még egyet és még egyet és a jól fejlett algoritmus, a mi kis gondoskodó AI-nk elkezdi küldeni a hasonló tartalmakat, ami megdelejezi az embert annyira, hogy mint valami hipnotikus erővel bíró hatalom oda ragasztja a képernyőre.

És ez az impulzus kell újra és újra.

Ha ma a kényelmet választom és tegnap is azt választottam, akkor holnap miért ébrednék úgy föl, hogy extra erőfeszítést teszek valami olyanért, ami amúgy megoldódik anélkül is hogy bármit is tennék érte?

Tartogatnom kell magam az igazán nagy dolgokra, addig pedig védenem és kímélnem kell magam!

A hastagcozy szemlélet egy nagyon rosszul értelmezett önkényeztető szemléletet alakított ki, a tegyél úgy magadért hogy nem teszel semmit elgondolást alakította ki az emberek fejében.

“Most pihennem kell, hogy kipihent legyek arra a pillanatra, amikor majd szükség lesz az energiáimra!” - életforma alakult ki.

De a sok pihenésnek mi lesz a következménye? Fáradtság!

Enervált közönybe kezd lassan süppedni az ember, ahol a semmittevéstől beszűkült és lassan érzéketlenné váló érzékszervein keresztül alig fognak beszűrődni impulzusok a világból. És a letompultan érzékelt világ benyomásából már valid döntést hozni, hogy mi a jelentős és mi a jelentéktelen, nem lehet.

Így kezd el lassan elmenni az élet az ember mellett, aki hüvelykujj harcos bajnokként pörgeti okos eszközének képernyőjét, aminek háttérben meghúzódó operációs rendszere jól fejlett algoritmusokat követve elemez és szűkíti le a világot arra a néhány tartalomra, amit először kanapé harcos emberünk először elkezdett nézegetni.

És ahol a fókusz, ott az energia alapon a teljes világot fogja jelenti az ember számára az, amit ott a képernyőn látott és minden más kiesik a feldolgozásra szánt információk köréből.

Minek kockáztassam meg, hogy saját gondolataim legyenek, amiért felelősséget kellene vállalnom, amik kigondolásán fáradozom és gondolkodnom kellene és amelyek melletti kiállás konfliktust és összeütközést okoz(hatna) köztem és a többi ember között, miközben ott vannak az előre legyártott gondolatok, amiket szabadon, mindenfajta felelősség nélkül használhatok. Amikkel, ha baj lesz, simán magam mögött hagyhatok mindenfajta következmény nélkül?!

És ha más alakítja a világról alkotott képét az embernek és ezt ráadásul mint egy készen kapott, feldolgozott információt kapja, amit a négy fal között él meg, s nem pedig a való életben live-ban személyesen átélve, akkor valójában milyen saját jogon szerzett tudása lesz az embernek a világról a semmin kívül?

Pontosan semmi!

Ebben pedig mi a jó?

Hogy szabadon mindenfajta felelősségvállalás nélkül lehet létezni! Hiszen más mondja, más vállalja akkor a felelősséget érte! Én csak felhasználom az információt, de ha bármi kétely vagy baj merülne fel, akkor könnyűszerrel másra tudok mutogatni, hogy tőle kérje számon, ha már számon kell kérni!

És ha mindenkinek jók ezek az előre legyártott és feldolgozott tartalmak, akkor hogyan venné bárki is a bátorságot, hogy önálló véleménnyel, gondolattal álljon elő?!

Azt ki validálta?

Az rajtad kívül ki szerint jó és életképes?

Arról rajtad kívül ki gondolkodik még úgy?

Nagyon határozott személyiség kell(ene) ahhoz, hogy a többséget jelentő tömeggel szemben kiálljon önmagáért és saját gondolataiért.

Tovább megyek! Nagyon határozott személyiség kell(ene) ahhoz, hogy a többség fejébe plántált gondolatokkal ellentétes, azokat csak egy picit is megkérdőjelező gondolatokat fogalmazzon meg és azok mellett határozottan ki tudjon állni.

A többségnek biztonságosabb olyan gondolatokat használni, amik valahonnan felülről, valami nagynak látszó forrásból jönnek, amit csak használni kell a felelősségvállalás súlya nélkül.

Biztonságosabb és egyszerűbb puszta felhasználóként létezni és átadni a “tartalom gyártás” feladatát valami külső entitásnak!

Egyszerűbb, de egyben szuper kiszolgáltatott helyzetet teremtő 3 egyszerű oknál fogva:

Nem az enyém ez az úthálózat.

Nem én építem.

Nem én döntök a további fejlesztéséről.

Aminek két nagyon egyszerű következmény lesz:

Nem bízhatok magamban.

Kétely nélkül hinnem kell a másikban - ami egy igen kiszolgáltatott helyzet.

„Aki először beteszi egy érintetlen területre a lábát, azé lesz, az jegyzi be az örökre szóló kizárólagos jogviszonyt.”

És mit fogalmaztam meg, mint alapvetést a Nők Lapja cikkben?

“Minél korábban kerül a gyerek kezébe a kütyü, annál kidolgozatlanabb az élete, a személyisége.”

Azaz, ez egy nagyon egyszerű képlethez vezet.

Az életkor előrehaladtával egyenes arányosságban nő a tudatosan és saját jogon felépített én aránya.

Azaz, minél korábban lép be az AI a képletbe, annál nagyobb érintetlen terület felett tudja át-

venni az irányítást és saját arcára formálni, mely terület fölött már nem lesz a gyereknek saját jogon formálható ereje.

Mert az enyém!

A tudásom - a tapasztalatom - az érvrendszerem a magabiztos kiállásom.

Építem - bővítem - rendszeresen birtokba veszem.

Magamnak építettem, 100%-os tulajdonrésszel birtoklom, ahova csak vendég szempontként engedek be bárki vagy bármi mást.

Vendég szempontként, akivel vitába merek szállni, ha nem értek vele egyet.

Vendég szempontként, akivel konfliktust merek generálni, hogy kiálljak saját felépített szemléletem védelme érdekében.

Vendég szempontként, akivel párbeszédbe merek elegyedni, hogy tapasztalatából gazdagodva saját tudásomat gazdagítsam.

Én így haladhatok szabadon a jövő felé, ahol használhatom az AI-t, hogy engem gazdagítson.

De én döntök arról, hogy mikor hívom vendégségbe magamhoz és meddig hagyom, hogy maradjon.

Te hány százalékát birtoklod saját életednek?

“Aki bármilyen cipőt választhat, szabad ember, élhet döntésének teljes szabadságával!”

Cipőfűző.

A legszebben csengő szó.

A szabadság legszebben zengő madzagára felfűzött betűk jól megkomponált szonátája.

A bárányok hallgatnak!

Pedig tudnotok kéne, hogy nem a ti hibátok!

A bántalmazás lélektanának nyomában Kellékfeleség mérsékelten

megroncsolódott állapotban eladó

“Amikor az egyetlen makulátlan dolog a menyegző nagy napján az esküvői ruha fehér színe…”

Say yes to the dress. Randy Fenoli ikonikus sorozata a Kleinfeld esküvői ruha mennyországából minden kislány legrózsaszínebb álmát megtestesítő műsor volt.

Hercegnőnek lenni a fehér lovon érkezett herceg mellett, amihez ultra pamper körítés mellett szakértői szemek gondos és odafigyelő segítsége közepette megtalálni a tökéletes ruhát, “A” ruhát, amiben az oltár elé sétálva kimondhatja a szerelemtől és boldogságtól repeső ara a boldogító igen-t, a család és barátok alkotta támogató ünneplő közegben.

Minden kislány legrózsaszínebb álma ez, soksok pasztellel kiszínezett részlettel együtt.

“A házasság stabil alapja egy olyan kettős életnek, aminek a felszíne a szép családi élet és aminek a sötét mélysége a zavaros alkalmi kapcsolatok, megcsalások, olcsó szükséglet kielégítések posványa.”

A család és házasság még mindig az a magasan értékelt társadalmi presztízzsel bíró állapot, ami mögé nagy biztonsággal el lehet bújni. Ami ad egy olyan védelmet, ami mögött bármit meg lehet tenni, nagyon sokáig.

De ez tényleg csak egy ártatlan gyermeki álom, ami egészen más valóságot takar ott a nagyok világában.

“Talán a homlokomra van írva, hogy velem bármit meg lehet csinálni?” - hangzik el oly gyakran ez a kérdés olyan duplikált szálon futó kapcsolatok végén, ahol nagyon sok sérülés és megaláztatás után az érzelmileg bántalmazott fél végül összegyűjt annyi bátorságot és veszi végre önmagát hosszú idő után annyira emberszámba, hogy kilépjen ebből a számára megalázó kapcsolatból.

Mert a házasság tud az a börtön lenni, ahova azért zárják be az egyik felet, hogy a másik fél szabadon járhasson a világban azzal a biztos tudattal, hogy a feddhetetlenségét garantáló embernek esélye sincsen közhírré tenni, hogy ki is az ő házastársa a valóságban.

Mert igen! Van az a karakter, akinek a homlokára van írva és mint egy nyitott könyvből, ki lehet belőle olvasni, hogy ő az a potenciális áldozati alany, akit ha elég megnyerő(nek) tűnő karakterrel elcsábít a bántalmazó fél, akkor hoszszú időre olyan finom por állagú szemfényvesztést okozó látszatot tud a szemébe fújni, amivel nagyon - nagyon hosszú időre megfosztja a tisztán látás esélyétől.

Van egy jól körülhatárolható Kellékfeleség profil, amit így lehet leírni:

Kötődés után vágyakozó, a család, mint intézmény rendszerében őszintén hívő nő, akinek a saját gyermekkori élményeiből adódó sérülések miatt igen magasan ratingelt állapot kapcsolatban és - ezen belül is - házasságban létezni.

Egy kellemes és szelíd benyomást keltő nő, aki a felszíni kedvesség mögött saját értékességét megkérdőjelező kételyekkel küzd, éppen ezért senkit nem enged igazán közel magához vagy csak egy - egy nagyon különleges embert.

Társas kapcsolataiban visszafogott, rendezett életvitelt élő, extrém szenvedélyektől mentes. Tanult és viszonylag magasan kvalifikált, de a bántalmazója gondosan ügyel arra, hogy nála alacsonyabban képzett legyen, hiszen ez is tud egy olyan pont lenni, ami miatt alacsonyabb rangúnak tudja címkézni és fölé tud kerekedni –ezen a ponton egzisztenciálisan. Anyagilag függővé és kiszolgáltatottá tudja tenni áldozatául választott nőjét.

Ez a hierarchikus kapcsolati elrendezkedés egy alapvető fontossággal bíró elem az ilyen kellékfeleség típusú bántalmazó kapcsolatokban.

A fent és lent viszonylat teremt arra tökéletes teret és lehetőséget, hogy a bántalmazó irányítani tudja áldozatát, hogy a megteremtett kiszolgáltatottságon keresztül tudja megnyomorítani és elnémítani áldozatul kiválasztott párját, kellékfeleség alapanyagát.

A kapcsolati rendszerbe és szociális hálóba való beágyazottság lesz a másik fontos és vezető szempont a kellékfeleség kiválasztás során.

A saját családi kapcsolatrendszere gyenge és szegényes.

A szerető család, mint olyan, nem adatott meg neki.

A feltétel nélküli szeretetet igazából soha nem tapasztalta meg.

Igazán családja által szeretve sem volt soha, a megfelelés extrém foka alakult így ki benne, hogy ezáltal próbáljon meg elfogadhatóvá válni.

Mivel nem kapott családjától jó mintát arra, hogy értékes és szerethető, ezért önmagát sem tudja annak látni. Ebből következik, hogy az ilyen Kellékfeleség alapanyag nő ki sem tud önmagáért állni.

Ezért igen extrém mértékig kell, hogy személyes terébe gázolva megroncsolja őt, mire az egyáltalán felveti a kellékfeleségben annak a diszkomfort érzésnek a szikráját, hogy talán ez azért még sincs így rendben és hangot kellene emelnie önmaga érdekében. Hogy el kellene mondania bántalmazójának, hogy – régen – túllépett egy határt.

De a bántalmazó pontosan tudja és ezen tudás birtokában meglehetős nyugalomban van, hogy ez a hangadásra szánt pillanat, amiben az ellenszegülés, az énhatár meghúzásának első botladozó lépése testet ölt, még nagyon messze van.

Messze van, hiszen ott a magány faktor, amire szintén nagyon gondosan ügyel a kellékfeleség kasztingolás közben.

Mivel egyedül van a kellékfeleség alapanyagnak szánt nő, ezt, mint fegyvert nagyon sokáig hozzá lehet szegezni és ezzel a maradást jelentő térdre ereszkedésre kényszeríteni!

ber, aki legalább „szereti”. Aki ha rendszeresen meg is alázza, megszégyeníti és megtiporja, de mégis jó tempóban dob neki olyan jutalomfalatot, amiből azt lehet sejteni, hogy hozzá mégis kötődik, amiben ott az a hiú ábrándon épülő remény, hogy majd egyszer minden szép lesz.

“Mit gondolsz miért menekülnek tőled az emberek, s vagy teljesen egyedül?! Mert rossz ember vagy! Örülj neki, hogy én kitartok melletted annak ellenére, hogy milyen selejt vagy! És ezt én csak azért mondom mert még annak ellenére is szeretlek, hogy “ILYEN” vagy! Gondolhatod minden ujjpercemre találnék egy jobbat helyetted! De én kitartok melletted! Én felkaroltalak és kitartok melletted annak ellenére, hogy te az általam kapott sok jó ellenére háládatlan vagy!

…hát az, hogy megcsaltalak is a te hibád! Rideg és elutasító vagy velem! Én megadok mindent neked! És cserébe mit kapok… Na jó! Most utoljára még megbocsátok neked, de akkor nagyon össze kell, hogy szedd magadat…”

Ilyen és ehhez hasonló monológok záporoznak a bántalmazó felől a kellékfeleség felé, klasszikus bántalmazói forgatókönyvet követve.

A bántalmazó tematikusan és tudatosan építi le áldozta – amúgy sem stabil és erős – önbizalmát és ezzel párhuzamosan építi fel az értéktelenségről és szerethetetlenségről szóló képet. És ebben a helyzetben a kiszolgáltatottság ténye még jobban megerősödik a Kellékfeleségnek szánt nő fejében, hogy örülhet, ha van egy em-

És mivel a Kellékfeleség alapanyag úgy lett kiválasztva, hogy nincsen egy stabil családi háttér mögötte, akik látva ezt a bántalmazást kiállnának mellette, akik hangot adnának annak az egyszerű ténynek, hogy ez így nagyon nincsen rendben, így marad az a női magány, ahol önnön magában keresi azt a végzetes hibát, ami miatt nem tud párjának eléggé megfelelni. És amíg ez a fókusz ott a magányában magára irányul, addig meg sem fogalmazódik az a gondolat, hogy talán egy bántalmazó kapcsolat kellős közepén van, ahol puszta játékszere csak egy sötét és ocsmány valóságnak. Hogy személye csak szépségtapasz, ami elfedi azt a mocskot, amit párja elkövet és folyamatosan titkol.

Alacsony önbizalom és magas fokú megfelelési kényszer – ez a páros uralja az ilyen karakterű nőt, akiben a kötődés és valahova való tartozás iránti vágy tud olyan erős lenni, ami el tudja halványítani, folyamatosan megbocsáthatóvá tudja tenni mindazt, amit a párja elkövet ellene. Mert mindent felül tud írni az a gondolat, hogy: „De azért szeret!”

Ezt az illúziót pedig a kellékfeleséget kereső férfi nagyon jó érzékkel fel tudja építeni a kezdeti csábítás során, ami alapja annak az illúziónak, amibe a nő jó hosszú

…és a vakítóan fehér ruha tisztasága tud annyira erős lenni, hogy mögötte minden sötét titok béké-

És így fog az ifjú pár az oltár elé indulni. Ugyan arra az útra egészen más perspektívával

MIÉRT KELL KAPCSOLAT NEKEM?

Férj

Kell egy “szent család”, ami van annyira nagy és tökéletes a világ szemében, hogy elfedje a háttérben zajló másik életemet.

EZT JELENTI A PÁRKACSPCSOLAT SZÁMOMRA

Férj

Kell egy alibi élet, ami társadalmilag feddhetetlenné és megkérdőjelezhetetlenné tesz.

ÉS MEGLÁTTAM AZT BENNE

Férj

Egy gyenge és magányos lélek, akit úgy használhatok ahogy csak akarok.

OLYAN TÁRSAT KERESEK

Férj

Aki gyenge és magányos, akit úgy tudok majd kalitkába zárni és használni, hogy pontosan tudhatom és biztonságban leszek afelől, hogy senki nem fog kiállni mellette.

LEÁNYKÉRÉS

Férj

Essünk túl rajta és zárjuk kalitkába, csináljunk kellék felséget belőle.

IGEN-T MONDTAM ARRA, HOGY

Férj

Hogy legális formába öntöm kettős életem felszíni látszatát.

AZ ESKÜVŐI MEGHÍVÓM

Férj

Emberek!

Élő statiszták kellenek nekem akkor, amikor bejegyzem birtokviszonyomat páromra, azaz leendő feleségemre.

Az a tudatos elhatározás juttatott el erre a döntésre, hogy kettős életemet immár nyugodt, legitim formában a házasság makulátlan szentsége által tudjam elfedni és tovább élni, és az örök hűséget jelentő határozott “Igen!-t” kimondani azzal a biztos tudattal, hogy párom, azaz leendő feleségem onnan kezdve már csak egy hosszú és megalázó válóper őt teljesen tönkretevő útján tudna csak - ha merne - tőlem elválni.

Nászajándékon sem kell törnöd a fejed!

Közös életünk nyilván nem lesz, így ahhoz pont semmi nem is kell!

A pénznek sokkal jobban fogunk örülni, mert azt oda tehetem, ahol számomra a legideálisabb!

A BOLDOGÍTÓ IGEN

Férj

Csak essünk már végre túl rajta!

Kellékfeleség

Szeretnék egy családot, ahova tartozhatok.

Kellékfeleség

Kell egy valós kötelék, egy család, ahol végre gyökeret ereszthetek.

Kellékfeleség

Egy erős és határozott férfi, aki mellett biztonságban lehetek.

Kellékfeleség

Aki mellett társra és családra találok, aki a biztonságom lesz.

Kellékfeleség

Titkon mindig vágytam arra, hogy valakinek „ÉN” kelljek.

Kellékfeleség

Családdá váljunk eme szoros kötelék által.

Kellékfeleség

Drága barátaim!

Ezúton szeretnélek meghívni Titeket arra az ünnepélyes eseményre, amikor örök hűséget fogadok páromnak, másik felemnek, leendő férjemnek!

Nagy öröm lenne számomra, ha velem együtt ünnepelnél ezen a szép napon, amikor a házasság szentségében egyesítjük életünket!

Közös otthonunk még csinosításra és otthonosabbá tételre vár! Ha meg szeretnél ajándékozni minket gondolj arra, mivel tennéd Te szebbé közös háztartásunkat!

Szeretettel

Az ifjú pár

Kellékfeleség

Bárcsak örökké tartana ez a pillanat!

„Pure love – 100% heart made”

Hogy mi forr össze a valóságban egybe ezzel a boldogító igennel?

„Milyen összetevőkből áll valójában a 100% pure love? Te, mint Kellékfeleség milyen összetevőkre láttál rá az évek során?”

S mikor szépen, s egyértelmű határozottsággal elhangozott a két igen, s férjjé és Kellékfeleséggé vált az ifjú pár, a tiszta szerelem leple oda lesz a fehér ruha lecserélésével, s a jól eltervezett út végén új nyitány nyílik férjünk számára, aki gyorsan megmutatja, hogy mi is lakik valójában a 100% pure love-ban!

világában merülünk el. Friends(?) with benefits (!)

A következő cikkemben a friends with benefits illúziót keltő

Azért, mert plüss nyuszi jelmezbe bújtatjuk attól még ordas farkas a valóságban.

Van exkluzív szerződésed?

Milyen illúzió hajtott bele ebbe a műfajba?

Milyen a mesterséges kis buborék, amit közösen felépítettél partnereddel? Hogyan szervezed meg életedet eköré a műfaj köré?

Hol lesz kiút szerinted egy „valós” párkapcsolatba?

Helyes érzékelés!

CSILLAG-JELEK

OROSZLÁN-A FÉNY EREJE

Az ember azt gondolná, hogy a Földi létnek mindig kell, hogy legyen valamilyen célja és kell, hogy legyen egy oda vezető út. Ez azonban sokkal egyszerűbb. Nem utakat kell magunknak választani, feladatokat megoldani, célokat elérni. Ha az életünkben minden belőlünk indul ki és hozzánk tér vissza, akkor ez azt jelenti, mindig a saját utunkat járjuk. Azt az egyet, ami a valóságunkat képezi. Az azonban koránt sem mindegy, hogy az utunkon éppen hogyan érezzük magunkat. Az egyedüli cél pedig, hogy ezen a saját utunkon BOLDOGOK legyünk. A Boldogság állapota gondolkodásunk, döntéseink és cselekedeteink sorozatának a termése.

Amikor elindult a Csillag-Jelek sorozata, egy új kaland tárult fel előttem. Már a csillagjegyeknél is jól éreztem magam, mert éreztem a haladást és a sok változást, amin keresztül mentem amíg rajzoltam őket. Az életem hűen tükrözte, hogy minden egyes rajz után egy kicsit másabb, jobb, szebb és könnyebb az életem. Szinte észrevétlenül jutottam az életem spiráljának egy következő szintjére. Tudtam, hogy új kapu nyílt, mert újra indul a sorozat, csak egy másik nézőpontból. Az ember állandóan megújul, le tudja vetni a régi, „szűk kabátokat” és el tudja engedni a múltat, újra és újra és újra… a nap minden pillanatában meg tud ÚJULNI. Így tágulok én is és általam a rajzaim is. Vagy, hogy is van ez??? a RAJZAIM

TÁGULNAK, HATÁSSAL VANNAK RÁM és ezért én is állandóan változom? Ez egy jó kérdés?! Mi volt előbb… a lényeg, hogy nagyon erőteljesen tapasztalom a rajzaim és az életem közötti párhuzamos történéseket. Valahogy mindig jókor vagyok jó helyen, azt érzem, hogy az történik velem, aminek történnie kell... és ami éppen a papíromon a rajzomban zajlik. Nincs tévedés. Csodálatos ez a harmonikus lét. Érezzetek ti is rá, milyen érzések indulnak el bennetek, amikor a rajzaimat nézitek. Engedjétek meg Nekik, hogy együttműködjenek veletek. Fogadjátok szeretettel a következő Fénylényemet a CsillagJelek OROSZLÁNJÁT.

A teremtések margójára –avagy miért működik a negatív teremtés sokkal hatékonyabban?

Élj hittel, szenvedéllyel! – vallom. Fontosnak is tartom ezt az élet minden területén! A teremtésekhez megingathatatlan hit kell, és erős érzelmek!

A teremtés nem egyes emberek kiváltsága, te is képes vagy rá. El kell hinned azt, hogy menni fog! Nem elég fejben tudni ezt, hanem a lelked legmélyén kell ott lennie annak az erőteljes energiának, ami nem hagy semmi kétséget azt illetően, hogy minden, amire vágysz megkaphatod!

Nézzük sorban, hogy mi minden szükséges egy sikeres teremtéshez!

Az első és legfontosabb, hogy milyen szavakat használsz! Minden kimondott szónak teremtő ereje van, ezért nagy jelentőséggel bírnak. Érdemes időt szánni arra, hogy csinálsz egy olyan takarítást, amiben az összes negatív szót, ami a saját szótáradban van, lecseréled pozitívra. Munkás? Igen! Megéri foglalkozni vele? Igen! Megváltozik

az életed, ha megteszed? Igen. Hosszú idő kell, hogy érezd majd a változást? Nem!

Minden kimondott szó, gondolat, teremtő erővel bír! Tűnődj el azon, hogy hányszor, de hányszor mondasz el olyan dolgokat, amiket pedig egyáltalán nem szeretnél?

Nézzük egy-két példát!

- nem tudok lefogyni - helyette használd

ezt - könnyedén elérem az ideális súlyomat

- nem találok munkát - helyette használd

ezt - könnyen találok munkát

- nincs megoldás - helyette használd eztminden helyzetben találok megoldást

- nincs elég pénzem - helyette használd

ezt - mindig elegendő pénzem van ahhoz, hogy anyagi biztonságban érezzem magam

- mindig elkések - helyette használd eztmindenhova pontosan érkezem

- félek a változástól - helyette használd ezt - nyitott vagyok a változásra

papírra írva cseréld pozitívra. Mindezt csak akkor érdemes megtenned, ha pozitív változást szeretnél az életedben. Mire gondolok? Szeretnél bőséget, boldogságot, egészséget, egy új munkát, vagy valami olyat teremteni az életedben, ami még nincs ott, de már régóta vágysz rá. Kezdd a teremtést kisebb dolgokkal, és még az is fontos, hogy reális legyen, amit szeretnél.

A harmadik pedig, ami szintén elengedhetetlen a teremtéshez, az érzelmek. Enélkül nem tudod megteremteni, amire vágysz. Ha elsőre nem igazán érzed meg, mit is jelent ez pontosan, akkor képzelj el egy olyan helyzetet, amikor nagyon boldog voltál, vagy valami nagyon jó dolgot éltél át és tele voltál pozitív érzelmekkel. Idézd fel magadban ezt, és amikor teremtenél, ezt az erős érzelmet hívd elő!

Mi az, ami megállítja a teremtés folyamatát? - a kétségek! Abban a pillanatban, amikor felbukkan a bizonytalanság, nincs teremtés. Amikor kétség van, akkor nincs egység, elakadsz.

Teremteni csak és kizárólag megingathatatlan hittel lehet! Amikor pontosan tudod, hogy egyetlen opció lehetséges csupán, a siker!

A hétköznapokban gyakran fel sem tűnik, hogy hányszor mondjuk el ugyanazt újra és újra, amivel megerősítünk egy-egy olyan dolgot az életünkben, amitől inkább szabadulni szeretnénk. Maradj éber! A teremtéshez tudatosság kell! A kezdet az hasonló, mint amikor egy gyermek járni tanul, csetlik – botlik, elesik aztán újra indul. Neked is ezt kell tenni! Gyakorolj és figyeld meg, hogy napról napra könnyebbé válik.

A második legfontosabb, hogy milyen gondolataid vannak! Hányszor jelenik meg újra és újra ugyanaz a negatív gondolat benned. A boldog, bőséggel áldott élethez, nem elég 5 percig pozitívnak lenni. Egy nap 24 órából áll, ha ebből leszámolom az alvásidőt, ami átlagban 7-8 óra, akkor is bőven sok idő áll a rendelkezésedre, hogy elrontsd a teremtéseidet, ha nem figyelsz eléggé. Az agykontrollban azt tanítják, hogy ha kicsúszik a szádon egy olyan gondolat, amit nem szeretnél, nyugodtan tedd hozzá, hogy töröl, töröl, töröl és máris megszüntetted, hogy ebből valami negatív teremtés szülessen. Pár napot szánj arra, hogy figyeled a gondolataidat, a kimondott szavaidat. Le is írhatod őket, és ami negatív azt egy másik

Miért működik mégis jobban a negatív teremtés? Mert nem vagy elég tudatos! Mert kétségek és bizonytalanság nélkül beszélsz arról, hogy mi az, ami nem megy, mire nem vagy képes, mi az,

amire alkalmatlan vagy. Ezeket a gondolatokat elmondod újra és újra és ez pont olyan, mintha márványba szöveget vésnél. Akárhányszor elmondod, mélyebb lesz a karcolat. Ha ezt egy kicsit másképp kellene megfogalmaznom, azt mondanám, hogy ezzel programozod a tudatalattidat. A tudatalattiban tárolt információk működtetik a tudatos viselkedésünket. No, akkor most gondold át, mi az, ami miatt te a negatív dolgokat teremted könnyebben? Mi a te viselkedésmintád? Mit

karcolsz újra és újra, mélyebben és mélyebben a tudatalattidba?

Mi lenne, ha most megnyitnád magad az életed előtt és felülírnád ezt? Minél mélyebben vannak bevésődve a tudatalattidba programok, annál több idő felülírni ezeket, a jó hír, hogy lehetséges!

Én azt mondom, teremteni könnyű, és igazam van. Más pedig azt mondja teremteni nehéz, és igaza van. A te nézőpontod, a te valóságodat teremti. Más valóságot szeretnél? Válts nézőpontot, használj más szavakat és töltsd meg érzelemmel amire vágysz!

Tekints a teremtésre lehetőségként! Először kezdd apróbb dolgokkal, legyen mindig parkolóhelyed, vagy pl., ma hívjon fel az egyik barátnőd! Amikor ezekre gondolsz, ne kételkedj benne, hanem tudd, hogy ez meg fog történni.

Emlékezz vissza, mikor járni tanultál, az elején még nagyon nehezen ment! Ma pedig sétálsz, gyalogolsz, ha akarsz futsz, de automatikusan működik, nem kell egy pillanatra sem arra gondolnod, hogy kell megtenni a következő lépést.

A teremtés is pontosan ugyanilyen, tárd ki a két karod és engedd, hogy ebbe a hatalmas térbe minden, amire vágysz, megjelenjen.

Kezdj teremteni ma! Most! Nincs mire várni, izgalmas játék, sok új lehetőség, pozitív megtapasztalások!

Válts nézőpontot! – teremteni könnyű! Tudd, hogy mindent, amit szeretnél, képes vagy megteremteni!

Egyetlen opció létezik, a SIKER!!! – ez a mai jó hírem, és ez holnap is igaz!

Önszabotázs I.

Önszabotázs minden halogatás, a függőségeink, a ragaszkodásaink, a nem-et mondás képességének hiánya, a megfelelni és megfeleltetni akarás, minden az, amit a szőnyeg alá söprünk, minden, amit valamiért nem teszünk meg, pedig a szívből jövő vágyaink révén a kiteljesedésünk felé vezetnének bennünket.

A „jutalma” pedig a veszteség vagy vereség érzéséből eredő rosszkedv, energia és motiváció hiány, depresszív hangulat, amiknek mélységei egyénenként változó formákat ölthetnek.

Mindannyian hordozunk traumákat, előző életekből, magzati korunkból, kisgyerekkorunkból, kamaszként, vagy még később is akár, amelyek leülepedtek a tudatalattinkban és elég egy-két ráutaló emlékeztető jel, hogy ezek információként bekapcsoljanak és anélkül, hogy ez tudatosulna, akadályozójává válik, negatívan befolyásol az életvitelünkben, a döntéseinkben.

A traumákat és az ezekkel járó fájdalmakatbár nem emlékszünk rájuk - igyekszünk kizárni, ezért remek és számunkra elfogadható és biztonságosnak tűnő stratégiákat dolgoztunk ki, hogy ezeket elkerüljük. És sajnos működnek.

Kicsit olyan ez, mintha a lábunk csapdába szorult volna, s mi az ezzel járó fájdalmakat állandó

fájdalomcsillapítók szedésével igyekeznénk kiküszöbölni, ahelyett, hogy leülnénk az út szélére és minden erőnkkel magát a csapdát választanánk le magunkról.

Minden józan gondolkodású ember fejében felmerülhet a gondolat, hogy „Ugyan már!? Miért vágnám magam alatt a fát, miért nehezíteném a magam életét, miért lennék önmagam ellensége, miért ragaszkodnék a szenvedéshez?”

És ezek jogos kérdések, de mégis megtesszük, ugyanis nem tudunk róla, mert jó alaposan elástuk magunkban, mélyen belül, hogy ne fájjon, de hiába, mert hatnak. Róka fogta csuka.

Ez az önszabotázs, s ha ez rendszerré válik, az már az önsorsrontás kategóriája.

Hogy miből fakad mindez, hol van a gyökere és hogyan lehet kijutni mindebből, a választ jó ideje keresem, a magam és a pácienseim életében, már amennyire ők belátást engednek, s már amennyire én engedek rálátást magamnak a tudatalattim rejtett zugaiban.

És mikor, ha nem most?

Igen, a kielégítetlenek minden bizonnyal azok, bár ez is nézőpont kérdése.

És én finomítanék ezen, azt érzem ideje a vágyak kérdésében is rendet tenni a fejekben.

Vannak a külső világ motiválta, érzelmekhez kötődő vágyak, amelyek éppúgy, mint az érzelmek, könnyen változók, jönnek-mennek, mint a felhők az égen.

És vannak a belsők, a szívből jövők, az érzés motiváltak, amelyeket én az egyszerűség kedvéért belső igénynek nevezek.

Ez a szívem vágya, ez mindaz, ami én vagyok, engem tükröz, a teljességem része és erről sosem lehet lemondani, mert az önmegtagadás. És mert ez, ami előrevisz, motivál, mozgásban tart, éltet.

Tudom, hogy VAN.

Ebben a nagy kaotikusnak látszó, bár a legnagyobb rendet mutató váltó korszakban, ahol nincs helye már semmi fájdalmasan lehúzó, idejétmúlt és feleslegessé vált tehernek, amit generációk óta nyögve-nyelve vonszolunk, hurcolunk magunkkal.

Láttál már pillangót, amelyik magával hurcolja a bábját, mert „biztos, ami biztos”??? Na, ugye.

Gyakorló spirituális közegben, gyakran halljuk, hogy „engedd el”, hogy legyél vágyak nélküli, mert a vágyak a szenvedéseink forrásai.

Akkor is, ha most épp ebben a pillanatban nem azt élem, mert megbillent, vagy még nincs jelen az életemben - legyen az otthon, társ, korlátlan bőség, tanítás, harmónia, egészség és sorolhatnám vég nélkül -, nem tesz boldogtalanná és már türelmetlenné sem, a VAN-ság tudat egy-kedvűvé varázsolt.

Tudom, hogy VAN, itt mélyen bennem, lehetőségként, mert ha nem lenne, nem ismerném és akkor nem is vágyhatnék rá és megvan a rendelt ideje, pont akkor, amikor megértem rá.

Az egy-kedvűség pedig nem kedvtelenség, nagyon nem az, hanem egy tudatosan választott nézőpont, egyfajta derűs belső nyugalom, ami az én számomra nagyon fontos.

Ehhez viszont fel kellett ismernem önmagam, azt, aki vagyok, hogy megbízzak az Életben, a vá-

lasztott sorsomban és abban, hogy minden okkal történik.

És persze ezzel együtt vannak még önszabotázs akcióim, de egyre jobban felismerem ezeket.

Az alkalmasság-méltóság például, nálam ez a neve az egyik ilyen gátnak, amit újra és újra meg kell ugranom még.

De óriási segítség, hogy tudom, minden támogatást megkapunk hozzá belülről és kívülről egyaránt.

A segítséget felismerni sem egyszerű, tudom, főként mikor bőszen önszabotálunk éppen, például ragaszkodunk a megszokotthoz, egy elvhez, ami akár tévhit is lehet és kapaszkodunk bele, mint az egyszeri pap a harangtorony csúcsába az árvízkor.

Harmadnap már a templom tornyáig ért a víz. A legbátrabb falusiak megint megpróbálták megmenteni, de a pap csak azt ismételgette, amit korábban. Néhány óra múlva a pap elmerült a vízben és megfulladt.

A Mennyországban Isten elé állt és dühösen kérdőre vonta:

- Uram! Nekem egyezségem volt veled, hogy ha bajba jutok, segítesz rajtam, hiszen rendesen szolgáltalak. Miért nem segítettél meg engem?

Isten így válaszolt:

-Édes gyermekem, nem-e? Csak épp háromszor küldtem érted a csónakot… „

Nos, szóval figyeljünk a jelekre, főként az ismétlődőkre és legyünk éberek.

Hogyan lehet szabadulni a tudatalattinkban rejlő sok-sok negatív program csomagocskától?

Sok jó módszer vált ismertté az elmúlt pár évtizedben, ha segítséget keresünk. Ilyenek a kineziológia oldásai, az EFT, a Theta Healing, az SVT (Spirituális Válasz Terápia) is, csak mindenkinek meg kell keresnie és találnia a számára legmegfelelőbbet.

Ha ismerünk és használunk energetikai módszereket, mint a Reiki és rendszeresen meditálunk is, nagyban hozzásegíthet a tisztánlátáshoz, ha magunk is tennénk magunkért.

Íme a közismert rövidke tanmese, ha még nem ismernéd kedves Olvasó:

„Egyszer egy falu mellett megáradt a folyó. A háborgó víz áttörte a gátat, és elárasztotta a falu utcáit. Mindenki próbálta megmenteni a legfontosabbakat, meg egymást is nagy összefogással.

Egyedül a pap nem menekült, nyugodtan ült és nézte, ahogy a víz egyre magasabbra emelkedik.

A falusiak egy csónakkal mentek érte:

-Tisztelendő úr, jöjjön, szálljon be a csónakba, mert különben elviszi az árvíz!

A pap azonban legyintett:

-Hagyjatok csak, én jóban vagyok Istennel, szolgálom őt, ezért bármi történik, ő is vigyáz rám, nekem nem lehet semmi bajom. Az emberek látták az elszánt hajthatatlanságát, hát eleveztek.

Másnap a víz annyira megemelkedett, hogy a papnak a templom legfelsőbb ablakába kellett felmásznia, nehogy elvigye az ár. A falusiak újra elmentek érte egy csónakkal.

-Tisztelendő úr, jöjjön velünk, mert elviszi a víz!

A pap erre csak nevetett.

-Mondtam már, hogy én megegyeztem az Istennel. Életemben szolgálom őt, ezért ő is vigyáz rám.

Az én kedvencem a mostani időkben az Acces Bars, nagyon hatékonynak tartom és örömmel élek a lehetőséggel mivel van a közösségünkben hozzáértő és bizalommal fekszem be a kezei alá, mert egy –egy ilyen óra után mintha légtalpakon járnék, nagy megkönnyebbülés érzés lélekben és fizikailag is.

Akit érdekel, javaslom szeretettel Kovács M. Angéla Youtube csatornáját, nagyon sok felismerésre adnak lehetőséget a videói és lehet egyben segítség is.

Vele egy kedves munkatársam is készített videó beszélgetést, amely számomra is mély tanulságokkal szolgált.

https://youtu.be/yVV2XQANyf0

Tehát bár segítség mindig van, az önmunkát nem lehet elsumákolni, ez a tapasztalatom.

„Nem a „hibáink

Ha elfogadjuk, hogy nincs „véletlen” és minden jó okkal történik, mert mindent előre elterveztünk a mindenttudás birtokában, vajon miért

vagyunk”

állítottunk magunknak ilyen átugorni való gátakat az életutunkba?

Igen, pont azért, hogy fussunk neki és ugorjuk is át azokat.

De ehhez viszont előbb fel kell ismerjük, hogy ott vannak bennünk, hogy mik ezek a sajátságos kihívások és kell némi bátorság is hozzá, hogy nekifussunk.

Lehet hibázni és lehet kibillenni, még az egy-kedvűségből is, bármelyik irányba, a lényeg, a tudatosság, hogy tudjuk, hol vagyunk igazán otthon, igazán önmagunk.

A függőségeink is menekülési útvonalak.

A kineziológiában tanultam egy módszert, amit átkeretezésnek neveznek. Tulajdonképpen ez is a nézőpontunk felcseréléséről szól.

Ugyanazt a dolgot egy előrevivő megvilágításba lehet helyezni és működhet.

Ezt ajánlja, tanácsolja a téma kiváló szakértője is, a most 78 éves Bryan E. Robinson professzor, az amerikai író, pszichoterapeuta és a Charlotte-i Észak-Karolinai Egyetem emeritus profeszszora, aki jelenleg Asheville-ben (NC) él. Wikipedia (angol).

"Tudatosítsuk, hogy mi nem vagyunk egyenlőek rossz szokásainkkal, hibáinkkal, hiányossága-

inkkal. Gondoljunk úgy az el nem szívott cigarettára, a le nem gurított sörre, vagy el nem fogyasztott sütire, mint az öngondoskodás egyik formájára, és ne önsanyargatásnak éljük meg."

És ha mégis időnként a csábítás lenne az erősebb, ez ne okozzon múlhatatlan problémát, ne sodorjon a bűntudat érzésébe, és/vagy a cél feladásába sem.

"Ne gondoljuk azt, ha elsőre nem sikerült valami, akkor nem is fejlődtünk, hiszen, ha visszatekintünk a kezdetekig, láthatjuk, mennyit haladtunk, ha most még nem is értük el a kitűzött célt."

Komisz módon az jutott eszembe, hogy a munkamánia is függőség, azt picit könnyebb lehet abbahagyni, ha nem tévedek, a maximalizmusra való késztetést talán kevésbé, de az is működhet.

Néha lehet, a megértés is elég, hogy felismerjünk egy-egy önszabotázst és tudjunk változni/ változtatni.

A következő számban folytatom, mert szeretném magunkat mélyebb felismerésekhez juttatni.

Addig pedig remek időt a nyaraláshoz, a hétvégékhez és eredményes jó munkát azoknak a kedves olvasóknak, akik esetleg most némi megerősítést kaptak és belekezdenek az önfelfedezés izgalmas játékába.

Felismerés-morzsák a végtelenből...

„Az életed a nemektől nem áll meg, és az igenektől nem indul el. Az életed az igenekhez és a nemekhez való egyaránt semleges hozzáállástól halad. Akár igen, akár nem, az pont úgy jó.”

„Mindenhová odajutottál valahogy, és el is tudsz onnan menni.”

„Nézz körül magad körül. Mi az, amit Te irányítasz? Van-e bármi? Amire azt mondod: ez biztos én vagyok, annál menj le egész mélyre. Ki az az én? Aztán nézd meg újra, ki a cselekvő.”

„Szív szakrális térben - mely nem egy hely nyugvópontodon, csended megnyilvánulásában pihenve, tapasztalattá válik a nyugalom, a béke. A szeretet fényének kiáradása az önvalóból megszünteti e tér határoltságát, és a külső látszatvilág belekerül teremtésedbe. Nem leszel elhatárolódott, különálló semmitől. E fény kiterjed, miközben a teremtés hangja tapasztalható, és az anyag és az energiák minden szinten feloldódnak, és a fény részeként, annak eredményeként tükröződnek a tudatban.”

„Aggódhatsz amiatt, amit az előző percben mondtak neked? Nem. Hisz nem a múltban létezel, hanem a Most-ban. Nem kell, hogy beleragadj a múlt válaszaiba, cselekedetek eredményeibe, támadásokba. Ha beleragadsz, szerepet keresel magadnak, ami passzol hozzá. Még a gondolataid is a múlthoz tartoznak. Ráadásul nem is a tieid, csak az elme ego nevű része teszi magáévá őket. Mikor felbukkannak, még senkié. Ne ragadj a múltba, és ne tekints a nemlétező jövőbe. A jelent pedig engedd el, hisz a múlt felé tart. Most nincsenek gondok, problémák.”

„A kegyelem és az áldás nem csak úgy lesz és adható. Az mindig van, csak nem figyelsz rá. Mástól várod, miközben benne Vagy. Most “is”.”

Camino, kontra élet –Élet, kontra Camino

2015-ben jártam először az El Caminon, 900 km-t zarándokoltam 30 nap alatt. Nagyon sok mindent tanít az Út. Megmutatja milyen az életed, mert az ott töltött időben nincs semmi más, csak a színtiszta jelenlét. Pont olyan, mint az életed. Itthon annyi minden történik, hogy észre sem veszed a jeleket, nem figyeled, hogy kikkel kapcsolódsz, milyen hatások érnek. Az élet mindig üzen, és ha elég éber vagy rá, észreveszed és megérted. Kicsit robot üzemmódban működsz, úgy pedig nehéz, vagy egyszerűen képtelen vagy rá.

A francia út, a legenda szerint, az életről szól, születésedtől – a halálodig, majd pedig az újjászületésedről.

Az út nem azt adja, amire vágysz, hanem pontosan azt, amire szükséged van, amitől a legtöbbet tudsz fejlődni és ez a valóságban sincs másképp.

Egyedül indultam az úton, ahogy te is elindultál az életutadon, amikor megszülettél. Az, hogy mikor, kikkel találkozol, kik támogatnak, meg van a maga rendje.

Szabadnak születsz, korlátlan lehetőségekkel, minden szépség és tudás benned van. Az évek

során a tapasztalataid által van lehetőséged fejlődni. Hibázhatsz, elbukhatsz, tanulhatsz belőle és mehetsz tovább. Az úton a sárga nyilak jelzik az irányt, merre kell menned. Szerencsés helyzetben vagy. Azt kérdezed, hogy miért? Elárulom neked, mert van egy olyan belső iránytűd, amit, ha jól használsz, mindig megmutatja merre kell menned. Mi kell ahhoz, hogy ezt jól működtesd?

Tudatosság, éberség, fegyelem! Gyakran előfordul, hogy bár érzed, hogy nem az lesz a jó irány, de a vágyaid felül tudják írni a megérzéseket. Ha ez történik, akkor elindulsz egy másik irányba és csak azt fogod észrevenni, hogy egyre több akadállyal találod szemben magad.

Amikor hazajöttem mindenki azt kérdezte megváltoztam-e? Nem hiszem, hogy 10-20-30 nap alatt meg tud valaki változni, de az biztos, hogy másképp látok dolgokat.

Az életutadat egyedül járod, ahogy kinn ezen úton is, találkozol emberekkel, akik ideig – óráig együtt mennek veled, pontosan addig még dolgotok van egymással. Van, akivel az egész utat együtt jártam meg. Ez hogy történhetett? Az első utamat öt másik követte.

hogy fentről kérsz segítséget! Mindig pontosan akkor, ott és úgy érkezett a segítség, ahogy nekem a legjobb volt. Figyeld meg, vagy tűnődj el rajta, hogy ez az életedben is pontosan így történik.

2. Mindenki a saját hátizsákját cipeli. Senkinek nem jut eszébe, hogy más terheit a vállára vegye. No, de az életben? Te vinni akarod a gyerekedét, a férjedét, a szüleidét és még sorolhatnám. Ezek miatt a plusz terhek miatt néha moccanni sem bírsz, nem hogy haladni az utadon úgy, ahogy szeretnél. Ugye? Gondold át, ebben a pillanatban hány olyan hátizsákod van, ami nem a tied! Azok a terhek, amik másoké, nem tudod sem letenni, sem megoldani. Sőt! Elveszed tőlük a fejlődés lehetőségét. Addig, amíg az ő problémájukkal foglalkozol, nem kell a sajátoddal, vagy sokkal kevesebb idő jut rá. Persze az úton is vannak olyanok, akik szívesebben vitetik a zsákjukat csomagszállítóval, ők valószínűleg az életben sem szeretnének nehézségeket, vagy éppen nem azon az úton járnak, amin kellene.

3. Vannak, akik rohannak az úton, hogy mielőbb odaérjenek a szállásra. Ők azok, akik nem veszik észre az út szépségeit. A pillanatban rejlő csodát. Vannak, akik az életükben is így rohannak és nem veszik észre mennyi kincs van, amit sosem kaphatnak meg, mert meg sem látták őket.

4. Vannak, akik fájdalmat kapnak az úton, hogy lassítsanak egy kicsit vagy álljanak meg. Legtöbbször nem teszik meg, mert nincs elég idejük. Élni? Nekik az életben sincs.

Akkor nézzük meg a párhuzamokat az élet és a Camino között!

1. Bármit is kértem, felnéztem az égre és onnan kértem, mert amikor fel – adod, az azt jelenti,

5. Vannak, akik nagyon súlyos hátizsákot cipelnek, mert azt gondolják, hogy a tárgyak jelentik az úton is a biztonságot. No, persze ők azok, akik az életben is összegyűjtögetnek mindent.

6. Találkozások az úton, mindig akkor, és azzal a személlyel találkozol, akivel kell, így van ez itthon is. Néha nehéz az elengedés.

7. Mindenki gyorsan oda akar érni Santiagoba, az úton jelképesen az a halál. Az indulás és megérkezni és egy újabb induláshoz megannyi csodát rejteget.

Az élet egy csodálatos lehetőség, minden pillanat csodát rejteget, ne hagyj elveszni belőle, egyetlen egyet sem!

Mi van a szavaimon túl? Te pontosan érted és tudod, amiről írtam, de igazi tudássá akkor válik mindez, ha elkezdesz így élni!!! Rajta hát!

8. Vannak, akik sosem indulnak el, pedig vágynak rá, de félnek egyedül, mert félnek a nehézségektől, mert nem beszélnek nyelveket, a család miatt, a munkahely miatt, a nehézségek miatt, a felelősség miatt… és millió magyarázat van, hogy miért nem. Ők az életben is találnak magyarázatot arra, hogy mit miért nem tesznek meg. Ők önszabotázsban* élnek.

9. Vannak, akik elindulnak, mert hisznek magukban, az álmaikban, a lehetőségeikben, megingathatatlan a hitük, nem hivatkoznak körülményekre, családra, munkahelyre, hanem megteremtik a lehetőséget. Ők azok, akik az életben is elérnek mindent, mert nincs lehetetlen számukra.

Az én Caminom esszenciája:

Ha van mit enned, ha van hol aludnod, ha le tudsz tusolni és egészséges vagy, az pont elég ahhoz, hogy boldog légy! Adj hálát!

*”MI IS PONTOSAN AZ ÖNSZABOTÁZS?

Az önszabotázs lehet bármilyen viselkedés, gondolat, érzelem vagy cselekvés, ami visszatart attól, hogy megszerezd azt, amit tudatosan szeretnél.

Az önszabotázs egy olyan konfliktus, ami a tudatos vágyak és az öntudatlan akarások között feszül, és önkorlátozó viselkedésmintákban nyilvánul meg.

(Hú! Ez picit tankönyvszerű lett. Bocs!)

Fontos tudni, hogy az önszabotázs nem csak a céljaid elérésében akadályoz meg, hanem a biztonsági mechanizmus részeként igyekszik megóvni téged a csalódásoktól is. Ez lényegében azt jelenti, hogy az agyad szeretne megvédeni a sérülésektől, így a komfort zónádon belül tart, ha azt ítéli a legjobb megoldásnak.”

(https://www.kreativutkeresestudatosan.hu)

A GYÁSZMUNKA

A gyászt – mint folyamatot – mindenki máskép éli meg, attól függően, hogy milyen környezetben nevelkedett fel, milyen a személyisége, mennyire kötődik érzelmileg az elvesztett személyhez és mennyire képes az elengedésre. Ennek megfelelően egyénenként változik, hogy kinél mennyi ideig tart a gyász.

Mindenkinek van a környezetében olyan, aki gyorsan tette túl magát a veszteségen, és vannak olyanok is, akik évekig, sőt akár életük végéig nem képesek elfogadni, hogy a szeretett személy eltávozott. Egyik sem jó, mert igazán egyikük sem lépett ki a gyászból. Ugyanis azok, akik látszólag gyorsan túltették magukat a gyászon, a legtöbb esetben elnyomták magukban a veszteség okoz-

ta fájdalmat és haragot. Így az ott dolgozik bennük és amikor hasonló események lépnek az életükbe, akkor ez az elnyomott fájdalom és harag a felszínre tör, rendszerint váratlanul és irányíthatatlanul, ami sem nekik, sem a környezetüknek nem jó. Azok pedig, akik akár hosszú évekig sem képesek elengedni a megboldogultat, ők rendszerint annyira beleragadnak a veszteség élménybe

és a fájdalomba, hogy nem lesznek képesek „újra kezdeni” az életet és egy megkeseredett ember lesz belőlük.

Harmadrészt ma már külön élnek az egyes generációk vagy maximum két generáció él együtt. Már nincsenek az ún. nagy családok, ahol három, sőt nem ritkán négy generáció is együtt élt. Ekkor a halál természetes része volt az életnek és már gyermekkorukban találkoztak vele. Sőt, nem éltek ennyire az anyagi világ bűvöletében sem és a sokkal inkább elfogadott spiritualitás gondolkodásnak köszönhetően jobban el tudták fogadni a halált, mint napjainkban. Így a ma emberében felerősödött a haláltól való félelem, ami megint csak megnehezíti az elengedést. Ugyanis, mivel nem fogadja el a nem fizikai világon túli világ lé-

Ezért fontos lenne ezt a folyamatot minden esetben támogatni, hogy az egyén minél könynyebben, minél gyorsabban keresztül tudjon menni rajta és képes legyen elfogadni a látszólag elfogadhatatlant és így újra teljes értékű életet tudjon élni. Azonban ezt a mai társadalom nem támogatja. Aminek több oka és összetevője van.

Egyrészt meg sem tanították nekünk, hogy a gyászból hogyan jöjjünk ki, hogyan éljük meg az elengedést és hogyan engedjük el tudatosan az eltávozottat, hogy ne a hiánya maradjon bennünk. Így megmarad a fájdalom, a keserűség és a harag, mert ma nem gyógyítjuk magunkat, nem megéljük a gyászt, hanem megtartjuk magunkat a gyászban.

Másrészt ehhez hozzájárul az is, hogy a legtöbb esetben nem vagyunk ott a lélek eltávozásakor, hanem egyszer csak ott találjuk az üres ágyat a kórházban vagy az öregek otthonában és úgy érezzük, hogy még elbúcsúzni sem tudtunk az elhunyttól. Ez tovább nehezíti az elengedést, mert lelkiismeret furdalást érzünk.

tezését, így abban a hitben él, hogy teljesen és végleg elveszítette az eltávozottat.

Ahhoz, hogy képet kapjunk arról, hogy hogyan is érdemes elvégezni a gyászmunkát tekintsünk vissza egy kicsit a múltba (nem is annyira a régmúltba).

Régen szokás volt, hogy otthon, 3 napig felravatalozva, „őrizték” az elhunytat, hátha feléled spontán. Ugyanis ezalatt az idő alatt még a lélek „visszatérhetett” a testbe (tetsz halott), így megelőzték azt, hogy élve temessenek el valakit. Ezt

a tudást 50-60 évvel ezelőtt a régi orvosok még képviselték, sőt Erdélyben mind a mai napig tartják ezt a hagyományt.

Ugyanakkor ez a 3 nap arra is lehetőséget adott, hogy mindenki el tudjon búcsúzni az eltávozott személytől és meg tudja siratni. Ebben segítettek nekik a siratóasszonyok. A siratóasszonyok ugyanis egy tudatos, szinte „művészi fokon” végzett elengedési (lélek gyógyító) szertartást végeztek, ahol nagyon nagy erőket voltak képesek felszabadítani. Az ún. siratás a halált követő éjszaka volt, ahol összegyűltek azok, akik el akartak tőle búcsúzni,

A gyászmunka tehát azt jelenti, hogy rászánom magamat, rászánom az időmet arra, hogy kisírjam magam. Ha kisírtam, akkor kidühöngöm, és ha kidühöngtem, akkor kiőrjöngöm, aztán megint kisírom. És ezeket addig ismétlem, amíg úgy nem

a családból, a faluból és a siratóasszonyok segítségével kisírták, „kiőrjöngték”, kikiabálták magukból minden fájdalmukat. Ekkor ugyanis egy transz állapotba (módosult tudatállapot) kerültek, amikor is kivonták magukból azokat az érzéseket, amik az elhunyttal kapcsolatban voltak bennük. Így nem vitték magukkal tovább a fájdalmat és a szomorúságot. Ez volt a gyászmunka.

érzem, hogy mindent kiadtam magamból. Vagyis rászánom magam arra, hogy megéljem ezeket az érzelmeket. Ameddig csak sírni tudsz, az még nem a teljes gyászmunka. Amikor már a dühödet és a haragodat is ki tudod adni az elhunyttal kap-

csolatban, akkor végezted el igazán a gyászmunkát. Ilyenkor mindenkiben van düh és/vagy harag az eltávozott személlyel kapcsolatban, ha másért nem, azért, mert itt hagyta őt.

Ezért azt javaslom, hogy ha ilyen helyzetbe kerülsz, beszéld meg a környezeteddel és válassz magadnak egy időpontot, amikor el tudsz vonulni a világtól. Ehhez keress egy nyugodt, csendes helyet, gyújts egy gyertyát vagy egy mécsest és add át magad ennek a folyamatnak. Sőt, ezt utólag is megteheted, ha már korábban átéltél ilyen veszteséget és tudod, hogy ezen a folyamaton nem mentél végig. Ne félj az érzéseidtől, merd megélni. Óriási megkönnyebbülést fogsz utána érezni. Felszabadult leszel és tele leszel energiával.

„A gyászmunka tehát azt jelenti, hogy rászánom magamat, rászánom az időmet arra, hogy kisírjam magam.”

KAMASZKORUNK LEGSZEBB NYARAI

Nyári filmajánló

Engedjék meg Kedves Olvasóink, hogy aktualitásuknál fogva ezúttal pár nyári témájú, és hangulatú filmet ajánljunk. Habár ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, ha a szabad levegőn időzünk a szobában tespedés helyett - vihar esetén, vagy ha a kánikula túlzottan elharapózna - a hűs szobánkban töltött pár óra időtartamára talán jó választásnak bizonyulnak majd.

A Rob Reiner rendezésében készült 1986-os Stand by me (Állj mellém) a nagy klasszikusok egyike. Stephen King A Test (The Body) című novellájából adaptálták filmre, mely egyike King olyan munkáinak, ahol nem kimondottan a horrorelemek dominálnak, hanem sokkal inkább emberi, mély, tartalmas, és emlékezetes történet, csakúgy, mint King börtönregényei, a Remény rabjai (The Shawshank Redemption) vagy a Halálsoron (The green mile).

A forgatókönyvírók, Raynold Gideon és Bruce A. Evans a novella felhasználásával olyan atmoszférát teremtenek, melyet négy 12 éves fiú helyenként nyers, durva, de hiteles és életkoruk-

ÁLLJ MELLÉM (Stand by me) (1986)

nak megfelelő tréfái, és nyelvezete tölt meg élettel. A fiúk az első szexuális élményük előtt, de az első cigarettájuk utáni életkorban járnak, még ismerkednek a nagybetűs élet titkaival, és - a film cselekményéből adódóan - a halál titkaival is.

nözés traumatikus közege szövi át, saját jövõjérõl való elképzelése homályos és cinikus; érzékeljük nehéz sorsával szembeni küzdelmét.

Az ügyes és leleményes Gordie Lachance (Wil Wheaton), Chris nagylelkű, hűséges társa is látja barátja valódi tulajdonságait. Wheaton kézzelfoghatóvá teszi Gordie „érzékenységét”. Ő egy drágakő. Gordie még mindig gyászolja az élsportoló bátyja közelmúltbeli halálát – akárcsak a tényt, hogy apja szemében ő mindig csak második marad. Az esti tábortűznél horrorsztorikat mesélő Gordie lesz később az író (őt formálja meg Richard Dreyfuss felnőtt korában, és ez talán Stephen King életrajzi vonatkozású vezérfonala is)

A filmet egy memoár formájában mesélik el, amint Richard Dreyfuss, aki megdöbbent egy helyi újságban egy közeli barátja haláláról szóló cikktől, autójában ül, és 1959-re emlékezik vissza. Azon a nyáron három barátjával egy pillanat alatt felfogták: kik ők, mi van körülöttük, hová tartanak. Mielőtt a világ elmosta volna az összes körvonalat.

Az eredeti King novella eleve olyan életszerű, intim és személyes írás, hogy teljes mértékben önéletrajzi ihletettségűnek tűnik.

„A test” az, ami elindítja a fiúkat a nagy kalandra: sokkoló hírről értesülnek, miszerint egy idősebb fiúbanda 2 tagja megtalálta annak a szintén 12 éves fiúnak a holttestét, aki napokkal ezelőtt eltűnt, és az utolsó információ az volt róla, hogy áfonyát szedni indult az oregoni erdőbe. Bizonyos körülmények miatt az idősebb banda tagjai nem tudnak azonnal a színhelyre indulni, hőseink azonban nekivágnak. Úgy gondolják, hogy a holttest megtalálásával a város hősei lesznek, ami egyrészt némi színt hozna unalmas kisvárosi életükbe, másrészt a kaland vérfagyasztó eleme, - nevezetesen, hogy egy holttestet láthatnak - is vonzza őket. Összehangolják alibijüket a felnőttek előtt, és útnak indulnak. A „test” szimbolikusan jelentheti ezt a baráti társaságot is, négy teljesen különböző, de összetartó és egymáshoz hűséges barátot, akiknek erősségei és gyengeségei valahogy egyensúlyba kerülnek közös kalandjuk során. Minden bandának van természetes vezetője, de a forgatókönyvírók nem narráció formájában közlik velünk, hanem a cselekmény által mutatják meg, miért Chris (River Phoenix) áll a banda élén. Kicsit idősebb a haverjainál, kemény, de béketeremtő, aki ösztönösen cselekszik válsághelyzetben. Mivel családi életét az alkoholizmus és a bű-

Teddy Duchamp (Corey Feldman) az összes fiú közül az, aki a leginkább a tönk szélére sodródott. A lelkileg súlyosan sérült apja által bántalmazott fiú még mindig a Normandiai partraszállás hőstetteit utánozza, amelyek traumatizálták apját. A dühvel teli, vakmerő Teddyben az a szívszorító, hogy milyen könnyen sodródik a szélsőségek irányába.

Vern Tessio (Jerry O’Connell) gyerekkori félelmeink megtestesítője: az, aki mindig elfelejti a titkos jelszókopogtatást, aki szinte mindentől fél a magasságtól a sötétségig. Komolykodó, miközben szerethetően naiv.

Rob Reiner rendező tökéletes választás volt ehhez a filmhez. Mélyen intellektuálisan, de emberközeli módon nyúl a témához, a négy fiatal színész (és az idősebb banda tagjai közül Kiefer Sutherland) karakterének olyan mélysége és dinamikája van, amely minden egyéb szereplőt túlszárnyal és napokig él bennünk a film után.

Eltekintve a film talán egyetlen, vérfagyasztó akciójelenetétől, amely egy régi fahidat, és egy életveszélyes, hőseink felé száguldó vonatot foglal magában, a film egy csendes, lírai odüsszeia, melyhez tökéletes díszletként szolgál a kisvárosi, erdőkkel borított oregoni környezet.

GOONIES (1986)

A "The Goonies" a Steven Spielberg-akciófilmek szokásos elemeinek sima keveréke, fantasztikus történet egy elásott kalózkincsről, mely sztorit a kalandvágyó gyerekek energikus teljesítménye teszi különlegessé. Azelőtt voltak gyerekfilmek és felnőttfilmek. Spielberg most egy köztes rést talált a történetben szereplő fiatal tinédzserek számára, akiknek meglehetősen kifinomult ízlésük van a horror iránt. Spielberg felügyeli az alapképletet és

a produkciót, ezúttal egy olyan stílusteremtő akciófilm-veteránra bízva a rendezést mint Richard Donner, aki a Superman és a Ladyhawke (Sólyomasszony) című filmek által lehet ismerős.

A film - egyébként az előzőekben taglalt Stand by me-hez hasonlóan, de annál sokkalta vidámabb hangvételben - főszereplőit ismét konkrét karaktertípusokra építi, a baráti társaság tagjai egy okos gyerek, egy fogszabályzós gyerek, egy

Ha egyéb elemek netán ismerősek volnának Spielberg korábbi nagyszabású sci-fi opuszaiból, a gyerekeket leginkább talán az "E.T. A földönkívüli” ihlette meg.

Spielberg technikája az, hogy különböző kalandos szituációkba helyezi tizenhárom-tizennégy éves gyerekszereplőit, és hagyja, hogy koruknál kicsit idősebben cselekedjenek. Ez üdítőbb, mint a régi Disney-technika, amely arra irányult, hogy a különböző korosztályból származó karaktereket egyöntetűen úgy szólaltatták meg, mintha azok tizenkét évesek lennének.

Egy másik Spielberg-védjegy, amely a Gooniesban Donner érdeme is, a nyaktörő narratív sebesség. Több dolog történik egyszerre ebben a filmben, mint hat hétköznapi akciófilmben. Nem csak egyfajta inger éri a nézőt egy adott pillanatban; van izgalom, nevetés, és sokk egy időben. A forgatókönyvben sokszor az összes gyerek egyszerre, folyamatosan beszél, ami néha ugyan kissé nehezen követhető, de a filmet pörgőssé, izgalmassá teszi, illetve olyan érzése támad a nézőnek, mintha ő is a történések kellős közepén találná magát.

kövér gyerek, egy idősebb testvér és egy ázsiai gyerek, akinek ruházata számos, James Bond filmekre hajazó találmányt rejt. Persze elmaradhatatlan szereplő két lány is, akik a coming of age témájú filmek nagyrészére jellemzően valamelyest sztereotip módon vannak ábrázolva: csókolózni lehet velük, valamint sikoltoznak, ha denevér ragad a hajukba. A gyerekek rátalálnak egy régi kincses térképre, és a térképet követvén betévednek egy piti bűnözőkből álló család búvóhelyére – ismét valahol klisés módon olasz maffiózókról van szó, egy testvérpárról, akiket szintén bűnöző, velejéig gonosz mamájuk irányít. A harmadik testvér, egy Quasimodo-szerű torzszülött, akit leláncolva tartanak a pincében, ahol a tévénézés az egyetlen szórakozása. A kincshez vezető alagutak a búvóhely alatt kezdődnek. A gyerekek a rosszfiúk elől menekülve megtalálják az alagutakat, majd a szélhámosokkal a nyomukban indul a hajsza, és a versenyfutás az idővel: ki éri el előbb a kalózok rejtett kincsét? Mindeközben a klasszikus Spielberg kalandfilmek szokásos speciális effektusainak pazar arzenálját kapjuk, a díszlet elemei között megtalálhatóak ugyanazok a csapdák, amelyeket Indiana Jones túlélt az „Elveszett frigyláda fosztogatói”-ban (zuhanó sziklák, éles tüskék), és egy vízi csúszdán való szánkózás sem marad ki, amely az "Indiana Jones és a végzet temploma" bizonyos jeleneteihez kapcsolható.

A filmhez Spielberg először is felbérelte a Gremlins forgatókönyvíróját, Chris Columbust, hogy dolgozza ki ötletét forgatókönyvvé, és úgy nyilatkozott Richard Corlissnak a Time magazinban, hogy a Goonies „egy film, amit nem akartam megrendezni, de látni akartam kész formájában, ezért felkértem Richard Donnert, hogy rendezze meg.“ Donner minden tekintetben tökéletes szakember, képes volt kezelni egy nagyszabású produkciót és alkalmazkodni Spielberg számos kívánalmához. Ez annak tudatában pláne tiszteletre méltó, miszerint amellett, hogy az Amblin mogulja volt, Spielbergnek megvolt az a tulajdonsága, amit David Blum a New York Magazine-ban „mentorkomplexusnak” nevezett. Azaz, hogy saját víziója érdekében szabadon beleszólt az általa megbízott rendezők munkájába, látásmódjába is. Ennek eredményeként akkoriban sok kritikus Spielberget tekintette a produkció szerzőjének, nem pedig Donnert.

A „The Goonies”, akárcsak a korábbi „Gremlins” (Szörnyecskék), megmutatja, hogy Spielberg és megbízott rendezői abszolút mesterei a közönség felizgatásának és bevonásának. Az “E.T.” inkább olyan volt, mint a "Harmadik típusú találkozások"; nem csak azt akarta, hogy érezzünk, hanem azt is, hogy csodálkozzunk és álmodjunk. A The Goonies mai szemmel egy nosztalgiagyakor-

lat, kellemes emlékeket idéz fel Steven Spielberg fénykoráról az 1980-as évek közepéről, amikor a mozikban és a kopott, másolt VHS szalagokról többször is megtekintett dédelgetett filmjei állandó helyet foglaltak el kollektív tudatunkban. Bármilyen formáló hatással is volt a The Goonies a túlzások évtizedében felnövő gyerekekre, referenciaként hozták létre, és ez talán túl jól is sikerült: annyiszor idézték, és annyiszor nyúltak vissza a filmes kliséihez, hogy a mai filmek és televíziós műsorok is a The Goonies-ra szinte már lerágott csontként hivatkoznak. A film ugyanazon, a Spielberg gyermekkorát befolyásoló hatások előtt rója le tiszteletét, amelyek az Indiana Jones-filmjeit ihlették, a szombati matiné sorozatokon át a belga képregényig, a The Adventures of Tintin (Tin-tin kalandjai)-ig (melyet később, 2011-ben Spielberg szintén filmre vitt). A gyerekek nyüzsgő energiájával teli The Goonies olyan régimódi ötleteket tartalmaz, mint a kalózok kincses térképe, de mindezt egy tinédzser modern érzékenységével, a szkepticizmus és a jövőbe vetett remény egyensúlyával teszi. Az, hogy valaki mennyire értékeli ezt, teljes mértékben a szubjektivitásától és a történet, valamint a szereplők iránti személyes szeretetétől függ. Annyira mindenütt jelenlévő film, hogy a megtekintés élménye majdhogynem másodlagosnak bizonyul kultúránkban elfoglalt helyéhez képest.

A Goonies az évek során inkább a rajongók kedvenceként vonult be a köztudatba, mintsem a kritikusok kedvenceként. A mai napig kitartó kultusza azt jelenti, hogy az áruk (pólók, uzsonnás dobozok, játékok stb.) továbbra is könnyen elérhetők, bár az elmúlt pár évtizedben, a folytatásról szóló pletykák ennek ellenére továbbra is hiábavalónak bizonyultak. Az alapsztorija annak idején több tucat, kvázi “másolathoz” vezetett, mint például a már említett Stand by Me (1986) és a The Monster Squad (1987), miközben a filmesek új generációja tisztelegve tette magáévá nosztalgiáját. A Duffer Brothers tekintélyes szeletet hasított ebből a tortából a Stranger Things című, referenciákkal teli Netflix-sorozatukkal, amely a szeretetreméltó kitaszítottak és a sötét erők harcának ugyanazon formuláját alkalmazza, mint a The Goonies. Andy Muschietti Stephen King: It (Az) című művének adaptációja is sokat köszönhet a The Goonies Altman-stílusú, egymást átfedő dialógusainak.

De ha a film háttere megtanít nekünk valamit, az az, hogy kultúránk nosztalgiamániája nem új-

donság. Míg a ma középkorú nemzedék szeretettel tekint vissza a Goonies-ra, addig Spielberg és a többi filmes a saját gyerekkorukból származó kacatokra, és kincskereső rejtélyekre tekintett vissza. Helyénvaló, hogy maga a történet arról szól, hogy visszatekintsünk és feltárjuk a múlt titkos kincseit, és új utakat találjunk annak megízlelésére, ami feledésbe merülne, hacsak nem emlékezünk számos csodájára.

SUMMER OF 42 (Kamaszkorom legszebb nyara) (1971)

Robert Mulligan rendező, “Kamaszkorom legszebb nyara” című méltán klasszikus alkotása szintén nosztalgiafilm, melyet olyan szinten szikrázó humorral írtak, rendeztek és játszottak, hogy a film pár sziruposnak ható eleme sem telepszik

rá vagy viszi tévútra. Talán csak egy kicsit túl tökéletes, egy kicsit túl szimmetrikus; nem úgy, ahogy a dolgok valójában voltak, hanem úgy, ahogy lenniük kellett volna: a film annak állít emléket, milyen volt a 15 éves Hermie-nek lenni, 1942-ben, a háború éveiben. Témáját tekintve édestestvére a sokkal később, Giuseppe Tornatore által rendezett “Maléna” című mesteri filmalkotásnak.

Hermie vívódó kamaszfiú, aki családjával 1942 nyarát New England partjainál egy szigeten tölti, az iránti sóvárgása közepette, hogy végre férfi legyen a nők között. Ezzel szemben be kell érnie Oscyval, aki nagyobb nála, és így bármikor megverheti, és Benjie-vel, aki fiatalabb és hülyébb nála, de hozzáfér egy illusztrált házassági kézikönyvhöz, azaz egy korai szexuális felvilágosító könyvhöz, mely ebben a közegben és időben felbecsülhetetlen értékkel bír.

Ez a közeg, és ez az idő: a Bette Davis filmek, a 12 centes gépi fagyi, a tollaslabdák, egy távol zajló háború, és a hatalmas frusztráció ideje. Van például az az éjszaka, amikor Hermie a moziterem hátsó sorában ül, és elragadtatva simogatja egy Aggie nevű lány felkarját azon téves benyomás alatt, hogy valahogy sikerült elérnie a mellét a sötétben. Bűntudattól és őrült vágyaktól felrobbanva, Hermie úgy viselkedik, mint Hasfelmetsző Jack, egy titokzatos albérlő a saját házában, és egy kicsit különc figura külföldön, különösen Dorothy előtt, aki háborús menyasszony. „Vigyáznia kell” – mondja, amikor a nő bevásárlókocsi nélkül indul el a szupermarketben. "Sérvet kaphat."

A szexszel való kezdeti találkozáson túl Hermie valódi aggodalma a fiatal katona-menyasszony, Dorothy köré összpontosul, aki egy óceánra néző házban él. Egy alkalommal megkéri, Hermie-t hogy segítsen neki néhány dobozt a padlására hordani. A lány fizikai jelenléte miatt felbuzdulva kis híján leesik a létráról.

Végül Hermie olyan élményt él át Dorothyval kapcsolatban, amely megváltoztatja önmagáról és életéről alkotott képét. Ugyanazon az éjszakán, amikor meglátogatja, Dorothy hírt kap férje haláláról. A gyásztól sújtott, és elveszett Dorothy a kábultság és a sebezhetőség féltáncában közeledik Hermie-hez, aki megvigasztalja jelenlétével. A szavak itt már nem elegendőek. Dorothy az ágyához vezeti, és férfivé avatja. Szerelmeskedésük a melankólia és a titokzatosság keveréke. Az este végén Hermie tudja, hogy egy másik világba avatták be. Évekkel később így emlékszik vissza: "42 nyarán Benjy eltörte az óráját, Oscy feladta a szájharmonikát, és Hermie egészen különleges módon örökre elveszett."

Robert Mulligan rendező duplán mártott fagylalttölcsérekkel, tollaslabdával, nyeregcipőkkel, Fels Naptha-csomagokkal és az emlékezés ködével idézi meg az időszakot, amelybe Hermie gondolatai burkolóznak. Herman Raucher forgatókönyve egy fiú pszichológiai és szexuális életének pályáján tett utazás igényes és figyelemre méltó krónikája.

STEALING BEAUTY (Lopott szépség, 1996)

Bernardo Bertolucci rendező géniusz Lopott szépség című 1996-os filmje – mélyen alulértékelt és félreértett film. És a kulcsfontosságú összetevő, amely ebbe a pozícióba hozta, éppen az, amelyet

a címében oly bátran hirdetnek: a szépség. Ez a lenyűgöző téma visszatérő elem az 1990-es évek közepén készült olyan filmekben, mint például Az igazság a macskákról és kutyákról (Michael Lehmann, 1996) vagy a Ted Demme gyönyörű lányai (Ted Demme, 1996). De kevés film képes úgy megbirkózni a szépséggel, mint Bertoluccié.

A szépség olyan téma, amely minden, megalapozottnak vélt politikai aggodalmunkat kiemeli, különösen a nemi kérdésekkel kapcsolatban. Bárki, akinek csak fél társadalmi lelkiismerete van, az úgynevezett szépségmítosz ellen tiltakozik. Tiltakozunk a szépség abszurdan korlátozott mércéi, a nők és férfiak szépségének sztereotípiái ellen, amelyeket a médiában vég nélkül szajkóznak, újrahasznosítanak és megerősítenek. Kétségbeesetten, dühösen próbálunk helyet kapni, valódi testünkkel és érzéseinkkel, életünkkel ebben az egész ijesztő csillogás-szépség-sztereotípia–közegben. Mégis néha túlságosan és hisztérikusan tiltakozunk – mintha még a szépségről való nyílt véleménynyilvánítás kísérlete is egy politikailag teljesen inkorrekt dolog volna, ami pusztán ártalmas, ideológiai mítosz, semmi több.

A Lopott szépség sok tekintetben Bertolucci

La Luna (1979) című filmjének kiegészítése, amely egy tinédzser fiú elveszett apja utáni kereséséről és édesanyjával való intenzív kapcsolatáról szól. Itt, a regényíró, Susan Minot remek forgatókönyvében a 19 éves Lucy (Liv Tyler) Toszkánába utazik, hogy egy nagy olasz családnál szálljon meg. Lucy keres néhány dolgot – egy fiút, akibe néhány évvel ezelőtt beleesett; valamint kutatja valódi apjának kilétét (a szimbolikus, lehetséges és tényleges apafigurák széles skáláján); a saját szexuális ébredését; és elhunyt, szabad szellemű anyjának emlékeit, aki egykor itt élt és alkotott, amikor ő megfogant. A Lopott szépség mégsem elsősorban egy személyes utazás súlyos történe-

te. Valami sokkal finomabbról, szeszélyesebbről és líraibbról szól. Bertolucci megragadja az érzelmek és hangulatok gyengéd, rendkívül intim áramlását, amely minden szereplője, fiatal vagy idős, energikus, vagy halálos beteg, művész vagy átlagember között fut. A személyes kínok, a házassági válságok, a szenilitás és a családi szekrényből sorra kidőlő csontvázak feloldódnak a játékosság, az eufória és az intimitás hirtelen megtapasztalásában.

Ebben a filmben minden Lucy körül forog; gyakorlatilag mindig ott van a képernyőn, minden a szemén, érzésein, mozgásán és érzelmein keresztül zajlik. Tyler szép? Kinézete, tartása, lényének egész tánca abszolút jelenség Bertolucci filmjében. Ez mégsem valamiféle hiperkonvencionális, divatmagazin-mérce szerinti, szupermodell-szerű szépség. Van Tylerben egy furcsa, szinte esetlen kvalitás, ami néha zavarba ejtő intenzitással jár. Persze Tyler mindezzel együtt ebben a filmben még nagyon fiatal, és az egyik dolog, ami a leginkább felzaklatja az embereket a szépségmítosz-üzlettel kapcsolatban, az a fiatalság eszményének végtelen, abszurd túlhangsúlyozása társadalmunkban: egy fiatal test foltmentes, ideális tökéletessége, ránctalan arc, tiszta, makulátlan bőr és így tovább. Nos, a fiatalság – a legtisztább és legszűzibb formájában (mivel Lucy legalábbis szűzként indul) – Bertolucci filmjének elsődleges témája.

Fiatalság a korral, az öregséggel és a közelgő halállal szemben. A szenilis, M. Guillaume karak-

terét, Jean Cocteau híres sztártársa, Jean Marais alakítja (ez volt az utolsó filmszerepe 1998-as halála előtt), aki néha elfelejt dolgokat, furcsa dührohamokat kap; alva is jár, és néha úgy nevet, mint egy pimasz kölyök. A filmben egy rákban haldokló regényíró is szerepel, Alexet Jeremy Irons alakítja – egy férfi, akinek gyarlóságában és kétségbeesésében, valamint provokációiban, dühében és követeléseiben hatnak „életvágyának” végső szikrái. A dinamika, ami ebben a filmben Lucy és Alex között zajlik, gyengéd, rejtélyes és néha megmagyarázhatatlan – tele mindennel, amit nem lehet elmondani vagy átélni. Aztán a fiatalkori élet e szélsőségei és a mennyország ajtaján kopogtatók között ott vannak az élet középi válság szenvedélyei, sóvárgása és válságai, amelyeket Bertolucci szűkszavúan, rövid bepillantásokkal, de erőteljesen, és valósághűen ábrázol. Noha a film fő fókusza határozottan Lucy-ra irányul, Bertolucci képes megragadni ezeknek a kevésbé központi karaktereknek a lényét is, megrendítő hatásossággal.

A rendező által gyakran nyilvánosan hangoztatott elv alapján, miszerint minden filmje a szereplőiről szóló dokumentumfilm, a Lopott szépség Bertolucci vágyakozó, szívszorító tisztelgése eme nagyszerű, patinás idősebb színészek előtt – bármennyire is Liv Tyler kapja a főszerepet.

A rogerebert.com, filmcritic.com.au, spiritualityandpractice.com, newyorktimes.com, deepfocusreview.com, és a newyorker.com. Cikkeinek felhasználásával.

Vásároljon festményt az alkotótól!

A stílus, mellyel egymásra találtak, kellően kifejező a forma nélküli formába öntésére. Az absztrakt és az expresszionizmus olyan formanyelv számára, melyen az érzéseket, az impressziókat és saját útját pigmentek, vonalak, struktúrák egyvelegén keresztül képes láttatni.

Képeinek témáit meghatározzák saját spirituális útjának belső tapasztalatai. Amit láttat, az a tudatban felmerülő és elméjének hártyavékonnyá vált szűrőin átengedett, valóságba exportált képei. Minden energia, rezgés és hullám. Ezek válnak színekké, formákká és érnek el hatásokat, váltanak ki érzéseket.

https://czeczonart.webnode.hu/

Szabad festés szigorú szabályok szerint?

Arno Stern életműsorozat 2. rész

Az egyén korlátlan szabadsága közössége értelmes szabályainak és kötődést segítő rituáléinak támaszt nyújtó keretrendszerében csírázik

A sorozat első részében bemutattam, honnan indult Arno Stern, hogyan fedezte fel a festőjátékot és a formulációt, és hogyan vált a Festőhelyen való szolgálat egész életművét meghatározó vezérfonallá. A Festőhelyen való valódi szolgálat jellemzője az ítélkezés- és értékelésmentes, csendes megfigyelés, amely mellett a résztvevők belső világuk szabad kiáramlását élhetik át egy védett térben.

A Festőhelyen való alkotás minden résztvevő számára (2 – 100+ éves korig) szigorú szabályok szerint történik: meghatározott módja van a fehér lapok elhelyezésének a falon, az ecsetek felemelésének és visszahelyezésének; meghatározott sorrendje van a színpaletta színeinek; nem lehet a színeket a középen elhelyezett közösen használt színpalettán összekeverni – erre rendelkezésre áll egyéni kis színpaletta; festeni lehet ecsettel vagy ujjal, de nem lehet tenyérrel vagy bármilyen más eszközzel; nem lehet a folyamat közben vagy a foglalkozás után a készülő alkotásról beszélni; nem lehet a belső megéléseket a foglalkozáson

megosztani – hogy csak néhányat említsek a Festőhely és házigazdájának szabályai közül.

Amikor ezeket a felsorolásokat az előadás részeként hallgattuk, bennem ébredezett némi kétely ezzel az apró részletekre kiterjedő, szinte rigorózus szabályrendszerrel kapcsolatban. Több résztvevő (főleg pedagógusok) arról is intenzíven érdeklődtek, hogyan egyeztethető össze a „szabad” alkotás a „szigorúsággal”, mégis hogyan lehet ezeket a szabályokat betartatni a résztvevőkkel, különösen az egészen fiatalokkal? Arno Stern – a tőle megszokott nyugalommal és belső

magabiztossággal – többször megerősített bennünket abban, hogy a szabályoknak értelme van, és ezek adják a végtelen játék keretrendszerét – nem korlátait, továbbá a tér védettségét. Ami-

a fehér papírlapot a falra, a kisfiú pedig elindult az alkotás folyamatában, mintegy ösztönösen követve a „hely szabályait”.

Erős közösség – egyéni szabadság

Arno Stern elmondta, hogy a szabályok szigorúak, kb. 50 éve változatlanok, de sehova nincsenek kifüggesztve, illetve az újonnan érkezőknek nem tartanak erről külön felvilágosítást. A gyermekek belépnek a térbe, megfigyelik, megérzik annak struktúráit, és amennyiben azok számukra hívogatóak, akkor mintegy szeretnének az ott alkotók csoportjához tartozni. Megfigyelik az ott

kor ezt az emberek – kicsik és nagyok – megérzik és megértik, magabiztosakká válnak a játékban, teljes biztonságban érzik magukat – és pontosan ezáltal tudnak korlátlanul kibontakozni. Az értelmes, azaz a résztvevők számára mindenkor értelmezhető és követhető szabályok elfogadhatók, sőt kívánatosak – ezek biztosítják a folyamatok dinamikáját, a helynek és a csoportnak a résztvevők felé nyújtott biztonságát, kiszámíthatóságát, az egyénnek az alkotás folyamatában megélt végtelen kibontakozása mellett a többiekkel egy helyen való együtt-létezés és együtt-működés formalitásait. Mert egyik nagyon fontos üzenete a Festőhelynek: az egyén kibontakozása a végtelenben egy közösség keretein belül zajlik. Ahol a szabadságot nem a szabadosság, a korlátok nélküli „tombolás”, a közösségi tényezőt pedig nem a „fecsegés”, legbelsőbb, „szent” élményeinknek a kontrollálatlan, magamutogató megosztása, vagy az egymással való versengés öröme és annak kétes eredményei jelentik. A Festőhelyen az egy térben, keretet nyújtó szabályok szerinti együtt-létezés, együtt-működés finom dinamikáit tanulhatjuk. Ezek már rituálék, amelyek meghatározzák a helyet, és meghatározzák a közös tevékenységet.

A kétkedők részére a foglalkozásainkba csak a festés idejére becsatlakozó legkisebbek nyújtották a leghitelesebb választ. Például egy 3 év körüli kisfiú, aki első alkalommal hosszú percekig figyelte a térben zajló folyamatokat. Nem kérdezett semmit, senki nem mondott neki semmit. A megfigyelés folyamata után odament Arnohoz, és szótlanul megállt előtte. Arno felhelyezte neki

zajló rituálékat és gördülékenyen, minden magyarázat vagy nehézség nélkül felveszik azokat. Ha valaki éppen nem tökéletesen végez valamit, akkor a Festőhelyen szolgálatot teljesítő személy (Arno Stern) szeretettel – nem ledorongoló, fenyítő stílusban – felhívja erre a figyelmét, és csendesen megmutatja a Festőhelyen bevett szokást. A legfiatalabbaknak ritkán kellett itt bármit kétszer megmutatni. Minél fiatalabb a résztvevő, annál gördülékenyebb és magától értetődőbb ez a folyamat, nem igényel különösebb módszert, „szoktatást”, netán fenyítést.

Annak a közösségnek a rituáléi, ahova a lény belső hívást érez, és amely közösségnek a tagjaként biztonságban érzi magát – azok a szabályok/ rituálék nem korlátok, hanem életfontosságú támaszok. A gondok mindig ott kezdődnek, amikor olyan közösségek szabályait kell betartanunk, ahova akaratunk ellenére kényszerítenek minket, vagy amelynek szabályai számunkra átláthatatlanok / kiszámíthatatlanok / értelmezhetetlenek.

A legmodernebb agykutatás eredményei most már tudományosan is visszaigazolják, amit már évezredek óta ösztönösen tudhattunk: az

emberi lénynek alapvető igénye a kötődés, a közösséghez való tartozás érzése. Azért, hogy egy csoporthoz tartozzunk, amelynek tagjai szeretnénk lenni, bármire képesek vagyunk. A csoport szabályainak és rituáléinak magától értetődő tiszteletben tartásán kívül, szeretnénk aktívan hozzájárulni a csoport fejlődéséhez, legjobb tudásunk,

• a szabályok betartása helyzetfüggő (pl., ha „látnak” igen, ha – úgy vélem – „nem látnak”, akkor „lazítok”; ha „X kéri”, akkor igen, „ha Y”, akkor – csak azért – sem stb.);

• ha a rituálékról elmélkedünk, „beszélgetünk”, majd a hétköznapi gyakorlat ezeknek részben, vagy teljesen ellentmond…

képességeink szerint, szinte fáradhatatlan „üzemmódban”. Ugyanakkor, ha egy csoportból, ahova tartozni szeretnénk, kirekesztenek bennünket, az agyban ugyanazok a fájdalomközpontok aktiválódnak, amelyek fizikai fájdalom elszenvedése esetén lépnek működésbe. Itt érdemes megjegyezni, hogy a gyermekek mindenekelőtt a felnőttek világához, elsősorban a primer referenciaszemélyekként funkcionáló szülők és társaik csoportjához akarnak tartozni. A szülő és az iskola pedig szinte minden pillanatban azt üzeni: „Most még nem! Majd, ha felnőttél! Majd, ha – rendes – embert faragtunk belőled! Majd, ha…! Majd, ha…!„ És mindezen célok elérése érdekében akár naponta betereljük őket olyan mesterséges közösségekbe, ahova egyáltalán nem, vagy nem megfelelően kötődnek. Amikor pedig olyan csoportokba kényszerítenek bennünket, ahova nem szeretnénk tartozni, akkor egészen természetes módon a csoport szabályainak tudatos vagy tudattalan megszegésével, ösztönös ellenakarat kinyilvánításával reagálunk: nem támogatni, hanem akadályozni, zavarni szeretnénk a csoport működését. Amit ma viselkedés- és figyelemzavarnak nevezünk, az egyáltalán nem zavar, hanem természetes, ösztönös, helyreállítást célzó reakció a lélek, majd az agy részéről. A káoszt már csak azzal tudjuk tovább fokozni, ha

• nincsenek szabályok;

• a szabályok egymásnak ellentmondóak;

• a szabályokat egyeseknek be kell tartani, de azok, akik ezeket betartatják, maguk egyáltalán nem tisztelik azokat;

A gyermek alapvető és legelső igénye a saját családjához való szerves kapcsolódás, az odatartozás, a feltételek nélküli, jelen idejű elfogadottság érzése. Ebből bontakozik ki hamarosan a szűkebb – ideális esetben természetes képességeihez és érdeklődéseihez igazodó – közösségekhez, majd a legtágabb értelemben vett emberi társadalomhoz való tartozás vágya. Ha mindez nem művi úton, hanem organikusan zajlik, akkor az egyén a maga egyedi képességei és adottságai szerinti aktív, egyedülálló, de mások által érzékelt és értékelt módon tud hozzájárulni az adott szűkebb vagy tágabb közösség fejlődéséhez.

Vizsgáljuk meg, milyen „csoportokba” járunk, tartozunk: vannak-e ott szabályok és rituálék, ezek mennyire következetesek; kik beszélnek róla, és kik, hogyan élik azokat?! Fejlődik-e az adott közösség, vagy stagnál, netalán „csak” tombol és rombol? Teremtsünk olyan szabályokat és rituálékat, amelyek az adott szintű közösségben támogatják minden résztvevő biztonságos kötődését, és az ebből kibontakozó korlátlan egyéni kibontakozását, amely így természetszerűen a közösség épülését, fejlődését szolgálja! Gondoljuk át minden érintettel, hova visszük gyerekeinket, milyen oda(nem)tartozási visszajelzéseket küldenek ők felénk. Segítsük egymást átláthatatlanná és következetlenné burjánzott szabályaink és rituáléink letisztításában! Éljük letisztult szabályainkat és rituáléinkat bátran, örömmel, következetesen, mindenkor! A gyermekek követnek minket. A gyermekek minket követnek…

Könyvajánló:

Arno és André Stern: Az édesapám, a barátom – A boldog fiúk titka

André Stern: Játssz, hogy érezz, hogy tanuj, hogy élj!

André Stern: Lelkesedés – Fedezd fel újra a gyermekkor energiáját

Arno Stern:

Wie man Kinderbilder nicht betrachten soll

Das Malspiel und das Leben

Das Malspiel und das Kunst des Dienens

Der Malort

Das Malspiel und die natürliche Spur

Die Spur

Die Expression

Keresse weboldalunkat, Facebook, LinkedIn, Pinterest és Instagram profilunkat a magazinnal kapcsolatos friss információkért!

https://cspm.hu

https://www.facebook.com/csakpozitivanmagazin

https://www.instagram.com/csak_pozitivan_magazin

www.linkedin.com/company/CSAK-POZITIVAN-MAGAZIN

www.hu.pinterest.com/csakpozitivanmagazin

Csatlakozz közösségünkhöz!

Itt olyan lehetőségeid lesznek, amelyeket máshol nem kapsz meg!

“Csak Pozitívan - A tudatos ember magazinja” csoport Biztonságban a komfortzónán túl is!