5 minute read
Camino, kontra élet – Élet, kontra Camino
Pető Csilla
Camino, kontra élet – Élet, kontra Camino
2015-ben jártam először az El Caminon, 900 km-t zarándokoltam 30 nap alatt. Nagyon sok mindent tanít az Út. Megmutatja milyen az életed, mert az ott töltött időben nincs semmi más, csak a színtiszta jelenlét. Pont olyan, mint az életed. Itthon annyi minden történik, hogy észre sem veszed a jeleket, nem figyeled, hogy kikkel kapcsolódsz, milyen hatások érnek. Az élet mindig üzen, és ha elég éber vagy rá, észreveszed és megérted. Kicsit robot üzemmódban működsz, úgy pedig nehéz, vagy egyszerűen képtelen vagy rá.
A francia út, a legenda szerint, az életről szól, születésedtől – a halálodig, majd pedig az újjászületésedről.
Az út nem azt adja, amire vágysz, hanem pontosan azt, amire szükséged van, amitől a legtöbbet tudsz fejlődni és ez a valóságban sincs másképp.
Egyedül indultam az úton, ahogy te is elindultál az életutadon, amikor megszülettél. Az, hogy mikor, kikkel találkozol, kik támogatnak, meg van a maga rendje.
Szabadnak születsz, korlátlan lehetőségekkel, minden szépség és tudás benned van. Az évek során a tapasztalataid által van lehetőséged fejlődni. Hibázhatsz, elbukhatsz, tanulhatsz belőle és mehetsz tovább. Az úton a sárga nyilak jelzik az irányt, merre kell menned. Szerencsés helyzetben vagy. Azt kérdezed, hogy miért? Elárulom neked, mert van egy olyan belső iránytűd, amit, ha jól használsz, mindig megmutatja merre kell menned. Mi kell ahhoz, hogy ezt jól működtesd?
Tudatosság, éberség, fegyelem! Gyakran előfordul, hogy bár érzed, hogy nem az lesz a jó irány, de a vágyaid felül tudják írni a megérzéseket. Ha ez történik, akkor elindulsz egy másik irányba és csak azt fogod észrevenni, hogy egyre több akadállyal találod szemben magad.
Amikor hazajöttem mindenki azt kérdezte megváltoztam-e? Nem hiszem, hogy 10-20-30 nap alatt meg tud valaki változni, de az biztos, hogy másképp látok dolgokat.
Az életutadat egyedül járod, ahogy kinn ezen úton is, találkozol emberekkel, akik ideig – óráig együtt mennek veled, pontosan addig még dolgotok van egymással. Van, akivel az egész utat együtt jártam meg. Ez hogy történhetett? Az első utamat öt másik követte.
Akkor nézzük meg a párhuzamokat az élet és a Camino között!
1. Bármit is kértem, felnéztem az égre és onnan kértem, mert amikor fel – adod, az azt jelenti, hogy fentről kérsz segítséget! Mindig pontosan akkor, ott és úgy érkezett a segítség, ahogy nekem a legjobb volt. Figyeld meg, vagy tűnődj el rajta, hogy ez az életedben is pontosan így történik.
2. Mindenki a saját hátizsákját cipeli. Senkinek nem jut eszébe, hogy más terheit a vállára vegye. No, de az életben? Te vinni akarod a gyerekedét, a férjedét, a szüleidét és még sorolhatnám. Ezek miatt a plusz terhek miatt néha moccanni sem bírsz, nem hogy haladni az utadon úgy, ahogy szeretnél. Ugye? Gondold át, ebben a pillanatban hány olyan hátizsákod van, ami nem a tied! Azok a terhek, amik másoké, nem tudod sem letenni, sem megoldani. Sőt! Elveszed tőlük a fejlődés lehetőségét. Addig, amíg az ő problémájukkal foglalkozol, nem kell a sajátoddal, vagy sokkal kevesebb idő jut rá. Persze az úton is vannak olyanok, akik szívesebben vitetik a zsákjukat csomagszállítóval, ők valószínűleg az életben sem szeretnének nehézségeket, vagy éppen nem azon az úton járnak, amin kellene.
3. Vannak, akik rohannak az úton, hogy mielőbb odaérjenek a szállásra. Ők azok, akik nem veszik észre az út szépségeit. A pillanatban rejlő csodát. Vannak, akik az életükben is így rohannak és nem veszik észre mennyi kincs van, amit sosem kaphatnak meg, mert meg sem látták őket.
4. Vannak, akik fájdalmat kapnak az úton, hogy lassítsanak egy kicsit vagy álljanak meg. Legtöbbször nem teszik meg, mert nincs elég idejük. Élni? Nekik az életben sincs.
5. Vannak, akik nagyon súlyos hátizsákot cipelnek, mert azt gondolják, hogy a tárgyak jelentik az úton is a biztonságot. No, persze ők azok, akik az életben is összegyűjtögetnek mindent.
6. Találkozások az úton, mindig akkor, és azzal a személlyel találkozol, akivel kell, így van ez itthon is. Néha nehéz az elengedés.
7. Mindenki gyorsan oda akar érni Santiagoba, az úton jelképesen az a halál. Az indulás és megérkezni és egy újabb induláshoz megannyi csodát rejteget.
8. Vannak, akik sosem indulnak el, pedig vágynak rá, de félnek egyedül, mert félnek a nehézségektől, mert nem beszélnek nyelveket, a család miatt, a munkahely miatt, a nehézségek miatt, a felelősség miatt… és millió magyarázat van, hogy miért nem. Ők az életben is találnak magyarázatot arra, hogy mit miért nem tesznek meg. Ők önszabotázsban* élnek.
9. Vannak, akik elindulnak, mert hisznek magukban, az álmaikban, a lehetőségeikben, megingathatatlan a hitük, nem hivatkoznak körülményekre, családra, munkahelyre, hanem megteremtik a lehetőséget. Ők azok, akik az életben is elérnek mindent, mert nincs lehetetlen számukra.
Az én Caminom esszenciája:
Ha van mit enned, ha van hol aludnod, ha le tudsz tusolni és egészséges vagy, az pont elég ahhoz, hogy boldog légy! Adj hálát!
Az élet egy csodálatos lehetőség, minden pillanat csodát rejteget, ne hagyj elveszni belőle, egyetlen egyet sem!
Mi van a szavaimon túl? Te pontosan érted és tudod, amiről írtam, de igazi tudássá akkor válik mindez, ha elkezdesz így élni!!! Rajta hát!
*”MI IS PONTOSAN AZ ÖNSZABOTÁZS?
Az önszabotázs lehet bármilyen viselkedés, gondolat, érzelem vagy cselekvés, ami visszatart attól, hogy megszerezd azt, amit tudatosan szeretnél.
Az önszabotázs egy olyan konfliktus, ami a tudatos vágyak és az öntudatlan akarások között feszül, és önkorlátozó viselkedésmintákban nyilvánul meg.
(Hú! Ez picit tankönyvszerű lett. Bocs!)
Fontos tudni, hogy az önszabotázs nem csak a céljaid elérésében akadályoz meg, hanem a biztonsági mechanizmus részeként igyekszik megóvni téged a csalódásoktól is. Ez lényegében azt jelenti, hogy az agyad szeretne megvédeni a sérülésektől, így a komfort zónádon belül tart, ha azt ítéli a legjobb megoldásnak.”
