12 minute read
EGYÜTTMŰKÖDŐ TÁRSADALOM SZÖVETSÉG
VERES MÓNIKA
EGYÜTTMŰKÖDŐ TÁRSADALOM SZÖVETSÉG
Kultúrát építünk!
Együttműködő Társadalom Szövetség
Ma, amikor oly távol tartjuk magunkat egymástól, amikor nehezen látjuk meg, ha valakinek gondja van és magunk sem kérünk segítséget, gyakran jelenhet meg belső igényként bennünk a közösségbe való tartozás vágya. Egyedül cipelünk terheket, lemondunk célokról, mert kevésnek érezzük magunkat a megvalósításukhoz.
Az ember kezdetektől közösségben él és ez a múlt a mai napig, mint egy örökség, bennünk él. Ma is vannak természeti népek, akik a maguk csoportján belül élve együtt érzik magukat a leghatékonyabbnak és ez a lét számukra a legbiztonságosabb.
Egy együttműködés hatékonyabb, eredményesebb lehet és boldogabb, kiteljesedett életet hozhat el tagjai számára. Közösen egy irányba tartva, mindenki a saját képességei és tapasztalatai által vezérelve rendkívül eredményes összefogást hozhat létre. Egy csoportnak összetartó ereje van, egymás segítése, motiválása, inspirálása által. Mindez belső világunkra, érzelmi, mentális egészségünkre, biztonságérzetünkre is csodás hatással van, hiszen megtapasztalni az empátiát, figyelmet, az alapvető jóindulatot, kreativitásunk robbanásszerű fejlődését, egyenes úton vezet el minket a boldog jövőnk felé, érték az életünkben.
Ez a közösség létezik és közelebb, mint gondolnánk, ezért szeretném bemutatni nektek.
Az Együttműködő Társadalom Szövetség két oszlopos tagjával beszélgettem a közösség szelleméről a kezdetektől, Szeleczki-Cseh Pálma Csillával és Szeleczki Ferenccel.
Kedves Pálma és Ferenc, bemutatnátok, hogy honnan indult el az Együttműködő Társadalom Szövetség?
Éppen szervezetfejlesztésekkel foglalkoztunk és különböző szervezetek – iskolák, kereskedelmi szolgáltatók, civil közösségek - fejlesztésével foglalkozó trénerek azon gondolkodtak, hogy bár egy nagyon izgalmas alternatíva, a tudatos törekvés régóta jelen van a magyar közéletben és világszerte is, mégsem sikerül vele igazi társadalmi hatást, vagy innovációt véghez vinni. Mert az ember mindig ugyanazt választja, amiben jelenleg él.
Minden társadalomnak az a célja, hogy az ember boldog, elégedett legyen és jó közérzet uralkodjon. A legnagyobb szervezetek, vállalkozások is alapító személyekhez kötődnek és ha egy alapító tag elhagyja a szervezetet, akkor véget ér az a korszak, amit ők megéltek. Eltűnnek a közösségi formák, változások.
Innen indult el egy olyan törekvésünk, hogy nézzünk meg egy olyan lehetőséget egy együttműködő társadalomban, amely semmilyen formában nem ragaszkodik a szerepkultúrának az emberhez kötéséhez. Alakítsunk ki egy rendszert korunk technológiájával, transzparenciával.
Magyarországon rengeteg panelálom létezik. Kis csoportok boldog életet ígérő társadalmi reformokat hirdetnek, de általában még a panel falain se jutnak kívül. Azok a számok is mérvadóak voltak, melyek szerint több, mint 6000 ökoközösségi engedélyt adtak ki. Ez több, mint amennyi településünk van. Ijesztően sok. Ebből megnézték, hogy mennyi működik.
A szervezetfejlesztők egymás között egyszerre rivalizálnak, versenypiaci tényezőben élnek és egyszerre együttműködnek. Mi összehoztuk a Szinergia MeetUp Flash’18 nevű találkozót, melyen szervezetfejlesztők nagy csapata vett részt. Tervünk volt többek között megfigyelni, hogy vannak -e szinergiák a szervezetfejlesztők között és bele tudnak -e fogni olyan együttműködésbe, amelyhez köztudottan meghívtunk olyanokat is, akik negatív véleménnyel vannak egymásról.
Mert egy társadalomnak talán a leglényegesebb pontja az, hogy tagjai nagyon színesek és nagyon különbözőek. Úgy kellene együttműködni, hogy ennek tudatában vannak és ne váljanak uniformizált egyként gondolkodókká. Én úgy szoktam mondani, hogy az isteni sokszínűség megszüntetése teljesen felesleges.
Végül negyven különböző intézet képviselőiből, szervezetfejlesztőiből sikerült összefognunk nyolcat, akik belekezdtek abba a munkába, hogy egy épülő csapatot hozzanak létre és egy utat határozzanak meg. Ebben az volt az érdekes, hogy az első fejlesztések alatt másfél évig vizsgáltuk nemzetközi szakértők bevonásával azt, hogy miért nem működnek az alternatív megoldások.
Ne egy ideális működés kialakításába kezdjünk, hanem először kapjunk pontos választ arra, hogy miért nem működnek azok a megoldások. Ez életemben egy csodálatos másfél év volt, mert rengeteg közösséggel és szervezetfejlesztővel találkozhattam. Megkaptuk a kérdéseinkre a válaszokat nagy szervezetektől: mi az, ami összetartja őket és ahogyan működni tudnak. Különösképpen megfigyeltük, hogy milyen emberi kérdésekre hogyan adnak válaszokat.
Négy év munka után meghatároztunk a sorrendjét annak, hogy hogyan lehet az emberi tudat blokkokat oldani. Azért indítottuk el most a föld és gazdálkodási programunkat, illetve a saját bolthálózatunkat, a közösségi bolthálózatot, hogy az elsődleges korlátozó blokkot, a szűkösség elvét kezdjük feloldani. Mert ezt még az ősiségből hoztuk magunkkal. Úgy gondolkodunk, hogy ha nekem van, akkor azt mástól elveszem, de ha neki van, akkor nekem nincs. Ezért vannak az alapvető küzdelmek, hiedelmek. Nincs egy olyan tudományos méréstechnológia, amely megmutatná, hogy mennyire lenne szükség ahhoz, hogy mindannyiunknak elég legyen.
Nemrég egy bolthálózatunk indult Kaptár néven. Nagyon jó érzés látni, hogy milyen sok ember csatlakozik hozzá, aminek a tulajdonosai maguk a vásárlók.
Tehát egymás között vásárolnak?
Az is lehetőség, de mellette kis összegekkel összerakják azt, ami szükséges a bolthálózat üzemeltetéséhez.
Fontosnak tartjuk, hogy az első rendszer - amit kidolgoztunk és amivel sikerült nyerni egy európai közgazdasági innovációs díjat - kifejezetten olyan felfogás, mely szerint mindig az érdekeltek a meghatározóak, döntőképesek. Ők, akik keresnek azon, amivel épp foglalkoznak. Mivel ennek működőképességét le tudtuk modellezni, ezért eszerint építjük fel a rendszerünket.
Jelentős lépés volt, amikor 2018. év végén elindítottunk egy olyan kísérletet, amelyben a fenntartó egy közös vállalkozás volt, az E.T.C. közösség (Empathy Talent Crew). A modellünket számos különböző csoportban kipróbáltuk elemenként megfigyelve, hogy milyen hatást gyakorol rájuk.
Ezzel két évet töltöttünk és a tapasztalataink után indítottuk el az Együttműködő Társadalom Szövetséget és a programunkat. Másfél év építkezés után meglettek a szükséges szervezeteink, jogi személyeink ahhoz, hogy tudjuk üzemeltetni a jövő kultúráját.
Beleállni az újba lehetetlen, mert mindenki a régi mintázatait és elvárásait követi. Ezért konkrétan azt tűztük ki célunkként, hogy vezetjük az embereket lépésenként és mindig kiveszünk egy olyan illúziót, ami elnyomja az élet jelentős részét.
Milyen illúziókra, hiedelmekre gondoljunk?
Ezek általában nagyon egyszerűek. Gyakran elhangzik például az a kijelentés, hogy „ez így működik”. Majd az eredmény mégis sikertelen, boldogtalan lesz.
Mindennapos hiedelmünk, hogy az anyag, legfőképpen a pénz határozza meg a lelki állapotot vagy a szabadság mértékét.
Ismerjük a „hogyan jöjjek ahhoz, hogy döntsek, kis ember vagyok én!” gondolatot és a hozzá fűződő érzéseket.
Egyenlőségre való törekvés lehet az irány?
Nem, az egyenlőségben nem hiszünk. Egyenrangúságnak nevezzük. Az egyenlőség szerintem a világ egyik félrevezetője az uniformizáció felé. Azért vagyunk különböző képességekkel, különböző figyelmekkel megáldva, hogy egyenrangúan meghatározhassuk az egyenlőtlenségünket adott kérdésekben. Ez nagyon egyszerű, mert ha a lábam műtétéről kellene dönteni, akkor hiába lennének ott százan, akik döntenek, ha közülük kilencvenkilenc autószerelő és egy sebész.
Nagyon szeretem hangsúlyozni, hogy az egyenlő adagolás és porció gondolata rossz hatással van az emberre, eltoljuk a figyelmet a lényegről. Ugyanarra a dologra mindenkinek más mennyiségben van szüksége, az egyéni igényekre való figyelemre kell összpontosítani, hogy valódi eredményt érjünk el.
Amióta elindítottuk a Szövetséget, a legnagyobb eredmény számunkra az, hogy minimális megértéssel az emberek rendkívül jól működtetik. Szerettünk volna 100 ha földdel indítani idén, ezzel szemben több, mint 1700 ha felajánlást kaptunk, így most igen sok feladat áll előttünk.
Olyan falvakban kezdünk boltokat építeni, ahol nincsenek és ezeken a településeken elkezdjük oktatásainkat is szervezni a vidék emelésének céljából, a hátrányos helyzet gondolatainak a leépítésével.
Ahhoz, hogy valóban létrehozzunk egy társadalmi együttműködési modellt, folyamatosan egyensúlyoznunk kell. Olyan tengelyen, amely az egyik oldalról azt a nehéz terhet kapja, hogy az emberek reményt táplálnak irántunk. Gyakran könnyes szemmel mondják, hogy erre vártak egész életükben. A reménynek hatalmas terhe van. Hatalmas súlya van annak, amikor hisznek bennünk, mert amíg a remény mögött nincs valódi tett, addig ez a kapott bizalom a csalódás felé vezet. A remény tettekkel lesz igazán valóság.
Napi küzdelmünk a "lehetetlen ", a "bolond", illetve a "szélhámos" kategóriába helyezés a remény másik oldalán, illetve az én-képüket, világképüket felismerő emberek önigazolása, amellyel nap mint nap meg akarják öntudatlanul buktatni az új rendszert.
Nagyon izgalmas terület, mert úgy kell beszélgetni másokkal, hogy a belső futtatott programok mentén mindezt érzékeljük, mégis támogatni tudjuk őket abban, hogy ki tudjanak lépni a saját tempójukban a betanult, begyakorolt minták fogságából. Mindenki, aki azt érzi, hogy ezeken kívül esik, meggátolja egy szebb, vidámabb együttműködés lehetőségét.
Az ember alapvetően így él, szerintem.
Elképesztő mennyiségű félelmet párosít az ember az elégedettséghez. Ezen nem lehet egyszerre változtatni. Annyi félelem és annyi paradigma van, hogy tulajdonképpen szükséges a rossz ahhoz, hogy működjön az ember. Úgy szokták megfogalmazni: „egy kicsi rossz szükséges”. Én viszont azt vallom, hogy nem tudjuk megállítani a rossz mértékét.
A közösségünkbe érkező embernek a hiedelemrendszere, az értéktudatossága, amit ő képvisel, az az ő közösségépítő eleme. Nem támogatjuk azt, hogy a radikális liberálissal dolgozzon együtt. Bár ugyanazon tevékenykednek, de más fórumon cserélnek információt. Ha ez nem így történne, a hétköznapi munkájuk szenvedés lenne azért, mert a saját igazuk mellett igyekeznének kiállni. Holott alapvetően a belépéstől kezdve hirdetjük, hogy senkinek sincs igaza. Szellemi evolúció rájönni arra, hogy az igazságot úgy hordozzuk közösen, hogy egyénileg mindenkinek a rendelkezésére áll, de nem birtokolja senki.
Ezt nagyon nehéz lehet elfogadni…
Nem is kérjük, hogy így fogadják el. Csak jegyezzék fel és alakítsák ki a tudatos munka és tudatos élet környezetét. Mert az embernek vannak képességei, amelyek most a társadalom, a közösségi oldalak, állandó online jelenlét és egyéb tényezők miatt a háttérben maradnak. Olyan képességek, amit a görögök nagyon pontosan meghatároztak: minőségi kapcsolatot az életedben 150, maximum 250 fővel tudsz tartani, de ha ezt meg tudod valósítani, akkor elképesztő vagy. Mert ma minőségi kapcsolatot az emberek 4-8 fővel tartanak. Azért, mert nem választják meg, hogy ki miért van az életükben és mi vele a minőségi kapcsolatuk. Ezekkel a tudatos pontokkal nagyon egyszerűen tudjuk formálni az együttműködést, hogy hatékonyan legyen állandó jó érzet. Egy belső paradox helyzetben van az ember. Nincs olyan, amivel építeni tudna, mert nincs meg a belső bizonyosság tudata. Tehát legyen egy bizonyos, amiben hiszel és azt a hitet kezeld tudatosan. Ha egy információ megváltoztatja a bizonyosságodat, akkor bátran változtass bizonyosságot! Semmi gond, ez a tanulás.
Mi a helyzet a türelemmel? Mert ezekhez a változásokhoz idő kell és az ember általában türelmetlen.
A türelem az idő kezelésre adott válaszreakciónak az egyik érték tényezője. Egy képesség. Ami tanulható.
Nincs időkultúránk. Nem vagyunk tanítva rá. Azt hiszem, hogy 2002-ben hallottam, hogy megjelent a jövőkutatás szak amerikai egyetemeken. A jövőkutatásnak az első pár óra anyaga az idő kezelése. Ez a terület nagyon fontos ahhoz, hogy az embernek felszabaduljon a figyelme.
Azt mondta egy amerikai újságíró barátom, hogy itt mindenki rohan és nem ér oda sehová. Amikor ő leteszi a munkáját, akkor hazafelé azon gondolkodik, hogy milyen programot találjon ki a családjával. Nálunk pedig mindenki azon gondolkodik, hogy mit kell még megcsinálnia. Ez őt nagyon meghatotta, mert így tulajdonképpen maga az életünk tűnik el.
Ők nagyon sokat hívtak engem külföldre ezzel a munkával, de mindig azt mondtam, hogy én itt szeretném megcsinálni. Mert itt a legnehezebb, kelet és nyugat között, hiszen itt van a legtöbb kultúra. Ha ott viszi az ember véghez, ahol a legnehezebb, akkor mindenhol megcsinálta.
Minél jobban megtanulja az ember az időkezelést, annál türelmesebb lesz anélkül, hogy bárkinek ezt kérnie kellene tőle.
Ehhez egyfajta bizalom is kellhet. Tudni, hogy amit szeretnék, azt el fogom érni. Azért akarunk dolgokat gyorsan és türelmetlenül, mert nem hiszünk abban, hogy meg lesz.
Fontos, amit mondtál, mert ez még mindig a társadalmi belső paradox jelenségének a leglényegesebb mutatója. Ha előrébb akarok valamit hozni, mert nem hiszem, hogy meg lesz, akkor folyamatosan a „nem hiszem, hogy meg lesz” állapotban vagyok, ezért nagy valószínűséggel nem is lesz meg.
A visszajelzés kultúra az egyetlen, amivel pontosan tudjuk ezt egymás között beazonosítani. Ehhez nagyon jó helyzetkezelés kell, mert amíg a sértődékeny, lobbanékony igazságérzetünk nem engedi a kommunikációt, addig nincs visszajelzés kultúra. Csak olyan etikettszerű, ami alapvetően hazugság.
Fontos, hogy ezek felismeréséhez minden tanácsadónk rendelkezzen a megfelelő hallási és érzékelési képességekkel.
Ha beszélgettek egymással és valakiben éreztek egy fennakadást, akkor azt jelzitek számára?
Igen, ott megállunk. Tegnap épp részt vettem egy tárgyaláson Magyarország lakhatási kérdéseivel foglalkozó szervezetekkel, mely során többször jeleztem az általánosításokat és paradoxokat.
Az én kifejezésem szerint, az „ember” szerepel, nem pedig az „emberek” általában. Utóbbi kifejezés nem helyes, mert mindig voltak újítók, vagy tudatosabbak, eltérő képességűek. Minden kérdésben másként vagyunk jelen, más tapasztalattal, szaktudással és figyelemmel.
Fontos, hogy legyek bátor és hozzak az életemben olyan elhatározást, amellyel kimondom, hogy én milyen kérdésben nem akarok dönteni.
Milyen aktuális céljaitok vannak, melyeket megemlíthetünk az olvasók és érdeklődők számára?
Több tervünk és munkánk is van jelenleg.
A Kaptár, mint bolthálózat üzemelése - melyről az előzőekben már beszéltem - a történelmi Hangyaszövetkezet újragondolt mintájával fog üzemelni.
Másik fontos területünk a gróf Károlyi Sándor Mezőgazdasági Innovációs Szövetkezet Kert programja, mely zöldség-gyümölcs termesztést tesz lehetővé azok számára, akiknek nincs saját kertjük - kert bérbe adásával.
Elérhető lesz egy új termékünk, az asztalra tehető növénytermesztő rendszer és növényfal, így lakásokban is ki tudjuk szolgálni az embereket növénytermesztés kapcsán.
Az Együttműködő Társadalom Szövetség képzései, oktatásai és a közösség szervezése, fejlesztése állandó feladataink közé tartoznak. Képzésünk anyagait és tanácsadásaink formáit bővítettük és számos újdonsággal készülünk.
Beindult a Lakhatás programunk is. Igyekszünk az albérlői és diák réteget lakás inkubátor programmal saját otthonhoz juttatni, életútjukat segíteni, ez egy nagyon izgalmas program.
A legnagyobb célunk az, hogy egyre több vállalkozást, civil szervezetet tömörítsünk a Szövetségben, melyek hasonló területeken együttműködnének a többiekkel és nem versenyhelyzetben állnak. Ezt nemzetközileg is hirdetjük.
Újpesti országos központunk alsó szintjén megnyitottuk kézműves boltunkat, ahol több, mint 50 hazai kézműves termékeit lehet megvásárolni és ezzel támogatni őket. Eladótermünk bútorokkal, rendezvényekkel gazdagodott, miközben a kávézószintünk átalakítása zajlik.
Az érdeklődők hol hallhatnak rólatok, projektjeitekről, hol tudnak titeket elérni?
Jelenleg két Facebook oldalunkat üzemeltetjük napi szinten, ahol számtalan információt és újdonságot osztunk meg az olvasóinkkal. Az oldal követését javasoljuk, hiszen itt elsődlegesen lehet új tudnivalókról olvasni:
Együttműködő Társadalom Szövetség oldala: https://www.facebook.com/etszunited
Tudatom Kft., mint a Szövetség bevezető szervezete főként oktatás és tanácsadás céllal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100084895848216
E-mail címünk, melyre bármikor lehet írni: etsz@etsz.org
Amit pedig örömmel várunk: látogass el újpesti központunkba, melynek címe: 1043 Budapest, Gábor László utca 3/b.
