Mert ugye brandelünk?

Páli Patrícia

Mert ugye brandelünk?

AIjajjaj! Te ne juss Halston-i sorsra!

Egy világhírű DJ megkérte a mindent tudó AI-t, hogy egy világhírű rapper stílusában írjon egy számot. Mindentudó AI megtette. Majd a világhírű DJ megkérte a mindentudó AI-t, hogy a világhírű rapper nevében, pontosabban hangjában adja is elő ezt az új rap számot. Mindentudó AI megtette. Hát így múlik el a világ dicsősége, s kerül valaki a Halston-i sorsra szabad akaratán kívül.

Halston az első amerikai luxus brand megteremtője. Aki egy felszálló, majd összeomló siker martalékain újradefiniálva önmagát az első világhírnévre szert tevő designer lett. Szakmai zseni, akinek nem feltétlenül nőttek üzleti vénái. És ezen a résen keresztül tudta magát egy business hiéna Halston brandjébe betenni.

Üzlettársnak édesgette be magát Halston saját brandjébe, azzal az ígérettel, hogy segítségére lesz, leveszi róla az üzleti terhet, hogy az alkotó csak az alkotásnak élhessen…

Aha…

Annyira volt ez neki fontos, mint csatorna patkánynak a kellem.

Egyszerű, gömbölyű hasú dollárokat látott meg a tervező zseniben, aki hozta is ezt a financiális elvárást, így a megfelelő pillanatban Halston alól és keze közül a saját brandjét kijátszva, kisemmizte a tervezőt, aki élete utolsó éveiben saját nevét sem használhatta, mert attól is megfosztotta őt az üzleti hiéna. Azaz, addig játszott, míg mindenéből kiforgatta pusztán üzleti érdek által vezérelve. A hízelgő szép szavak mögött saját jól felfogott gazdasági és üzleti érdeke mozgatta a “segítő üzleti partnert”!

Amikor az ember brand építése közben az AI vagy nem AI kérdése körül kezd el gondolkodni, akkor alapvetően a Halston-i sors megkísértésével kezd el játszani!

Én, mint szenvedélyes brandépítő azt tudom elmondani, hogy nekem miért határozottan nem a válaszom az AI-ra magam és a brandem szempontjából.

Azokat a szempontokat tudom elmondani, ami miatt nekem nem is kérdés a “nem” - 3 pontban és 1 kérdésben összefoglalva.

“A valóban személyre szabott figyelem az a megfizethetetlen kincs, amiből egyre kevesebb jut az embereknek, így totálisan ki vannak éhezve erre az unikális élményre.”

1) Mindenki különleges szeretne lenni és őszintén hinni abban, hogy ő igazán unikális helyet foglal el a másik ember életében.

“Féltékeny lettem arra az ismeretlen másik emberre, hogy vele is miért pont olyan kedves a pszichológusom, mint velem!”

Ez egy elképesztően okos, intelligens nő nyitó gondolata volt egy számomra nagyon érdekes rövid monológból.

Talán az ember pszichológusként nem is tudatosítja - mert a szó legnemesebb értelmében olyan természetesnek éli meg azt az odafigyelést amit klienseinek ad - hogy milyen elképesztő jelentőségteljes szerepet tölt be kliensei életében.

A beszélgetés és az abból kibontakozó monológ onnan indult ki, hogy ez az ismerősöm elkezdte mesélni, hogy ő is sokáig pszichológushoz járt és ez milyen sokat adott neki, hogy a közös munkának köszönhetően milyen sok pozitív változás állt be az életébe.

Ebből a fókuszból tértünk ki oda, hogy a pszichológus és a kliens közötti kémia milyen fontos.

Én mindig azt mondom, hogy akárhogy is nézzük - bármennyire is szigorúan egyirányú ez a kapcsolat - de ember találkozik emberrel és a közös munka sikere igazából azon múlik, hogy a konzultációs folyamatban résztvevő két ember - a pszichológus és a kliense - milyen jól tud együttműködni.

“A számomra legmegfelelőbb szakember” megtalálása milyen jól sikerült.

Ismerősöm ezen gondolatra reflektálva mondta ezt a számomra emblematikus gondolatot, amit fentebb idéztem, azaz, hogy féltékeny volt a soron következő kliensre, amikor szem és fültanúja volt távozásakor annak, hogy pszichológusa pont olyan kedvesen viszonyult a következő klienséhez, mint pár perccel ezelőtt tette azt vele.

Mert hogy mindenki szeretné azt hinni, hogy neki különleges helye van a másik ember - legyen szó akár csak ilyen business viszonylatról szívében.

Hogy van annyira egyedi, hogy van benne valami olyan páratlan, ami miatt kiemelt helyet érdemel a másik ember fejében, gondolataiban.

Hogy nem pusztán egy a sok közül, hanem “A” nagybetűvel és szigorúan első helyen rangsorolva.

2) Ahova az AI legalizáltan betette a lábát, ott már bizonyos szavak totálisan hiteltelenné válnak.

Személyre szabott

Kliensközpontú

Egyedi megoldások

Szakmai hitelesség

A teljesség igénye nélkül csak tényleg pár olyan jelző, melyek totálisan hiteltelenné válnak abban a pillanatban, amikor az AI-t a brandünkbe beengedjük.

Szerintem ezt a helyzetet úgy lehet legjobban lefesteni, mint amikor a vagyont érő házunk bejárati ajtaja egy ezer ponton záródó sav és mindent álló ajtó magas fokú biztonsági sztenderdekkel megáldott darab, miközben a hatalmas üvegfelületes erkélyajtó egy laza pöccintéssel nyitható. Azaz, egy nagyon biztonságos szakmai megoldás látszatát keltő, de amúgy semmi valódi megoldást nem kínáló rendszer, ahol a kialakuló hierarchia erősebb eleme az értéktelenség, s a biztonságba befektetett vagyon kidobott pénz lesz.

Sőt, az ember azon kezd el gondolkodni, hogy milyen kontár szakember csinálta ezt így meg!

Hogy hogyan lehet ilyen szakmaiatlan lépést megtenni!

Hogy hogyan lehet egy vagyont elkérni a megrendelőtől, miközben semmi valódi értéket nem adott a szakember neki, csak egy üres illúziót, a biztonság semmit nem érő látszatát!

Hogy az ilyen szakember csak pénzzel akarta lehúzni a megrendelőt, amiért valami totális selejtet adott!

Hogy a jól csengő, nagy elhivatottságot és szakmaiságot zengő szavak csak szemfényvesztő frázisok, melyek porhintésül szolgálnak a szomorú tényt elfedő valóság eltakarására!

Mint amikor kiderült, hogy egy ultra posh étterem olcsó leveskockából főz!

Egy a minőséget megingató tény cunamiként fog végigsöpörni brandeden és meg sem fog addig állni, míg a földdel egyenlővé nem tesz téged!

3) Szakmai hitelt adok egy általam ismeretlen és kontrollálhatatlan dolognak.

A krízisben lévő ember nem tud tisztán gondolkodni, kétségbeesetten kapaszkodik egy számára akkor és ott elfogadható és feldolgozható megoldásba.

Krízis esetén gyorsan kell olyan döntéseket meghozni, melyek aztán nagyon nagy hatással vannak hosszú időre.

Élet - halál kérdése múlik pillanatokon.

Egy rosszul megcselekedett lépésnek nagyon könnyen fatális kimenetele lehet, nagy eséllyel.

Egy krízis kellős közepén meghozott döntéssel totálisan vakvágányra sodorhatja az ember magát nagyon hosszú időre, ezzel még nagyon sok - talán már helyre nem hozható - kárt okozva.

Krízis esetén, amikor az ember magára van hagyva, azzal a kétségbeeséssel indul el egy szakértői oldal felé, hogy onnan majd hiteles választ fog kapni, olyat, ami mentén kapaszkodókat talál arra, hogy tűzoltás jelleggel valamit kezdjen aktuális drámájával.

Nem akar a fórumok kénes gőzölgésű lápjában dagonyázni.

Nem akar a keresőbe beírt és erre kiadott tartalmak között keresni.

Nem akar insecureeeee lenni és a kapott információk között mérlegelni, hogy melyik valid és melyik totális kamu.

Nem akar random automatizált csevegő appal társalogni, aki a kollektív tudatnak számító világhálóról szerzett gyorstalpalós tudásával ad “szakértői” tanácsot.

Nem akar még jobban elmerülni a krízisben.

Ezt mind nem akarja egy önmagáért valamennyire is felelősséget vállalni tudó krízisben lévő ember.

Egy dolgot akar – kapaszkodót.

Kapaszkodót, ami segít nem elmerülni a bajban. Kapaszkodót, ami stabil pontot jelent az érzelmi hurrikán közepette.

És milyen egy felelősségteljes döntés?

Hát amikor szakemberhez fordul a krízisben levő!

Amikor az azon a területen valid szakmai tudással és ezen tudás birtokában megalapozott döntési képességgel és ezen döntésen megoldási stratégiával rendelkező szakemberhez fordul a bajban lévő.

Szóval amikor egy szakember beengedi csevegni az emberekkel az AI-t, akkor egy hatalmas erővel és szakmai legalitással ruházza fel.

Mert oda lehet írni, hogy “Te most egy mesterséges intelligenciával fogsz beszélgetni!”, de a krízisben lévő ember fókusza ott lesz, hogy egy szakértői oldal szakértő által legalizált és szakmai tudása által megbízhatónak és adott szakterületen hitelesen kommunikáló kommunikációban lesz része. Mely kommunikációnak a hitele és az ott kapott információk súlya halmozottan súlyosabb lesz, mintha pontosan ugyanezeket az információkat egy sima keresőbe beírt csevegés során kapta volna meg.

Hiszen a szakértői oldalról jövő információ, szemben egy szakértelemmel fel nem ruházott felülettel, sokkal hitelesebb és nagyobb jelentőséggel bíró, mint egy pusztán “civil” párbeszéd.

Egy szakember a szakmai hitelességét játssza így el.

Olyan szakmailag védhetetlen hibákat követ el a mesterséges intelligencia vezérelte csevegéseknek köszönhetően, aminek beláthatatlan következménye lesz.

A krízisben lévő ember akár örökre bizalmát veszítheti ugyanazon a területen dolgozó más szakemberekkel szemben, hiszen kialakul(hat) egy olyan kép, hogy más szakember sem lenne jobb, hogy önvédelemből jobb elkerülni a további sérülések lehetőségét.

4) Te tudod, hogy mit kommunikál a te nevedben az AI a te brandedről?

Vajon az AI ismeri a te brand kommunikációdat?

Szerintem vannak dolgok, amire határozottan nemet kell mondani és határozottan tartani kell ehhez az elképzeléséhez az embernek magát.

Onnan indult ki a beszélgetés, hogy pszichológus ismerősöm mesélte, hogy látott olyan pszichológus weboldalt, ahova az AI be lett építve amolyan “Csevegj velem, ha éppen krízisben vagy és azonnal választ szeretnél kapni” jelleggel.

Ez számomra egy teljesen megdöbbentő információ volt, hiszen - szerintem és hangsúlyozom, hogy ez az én legmélyebb meggyőződésem “csak” - a mi szakmánkban, ahol minden szónak hatalmas jelentősége van, nem lehet megtenni, hogy legálisan hagyjuk, hogy a mi nevünkben egy általunk nem kontrollálható hang beszéljen.

És nem csak hogy beszél, de híján minden szakmai tudásnak civilként lép be egy szigorúan szakmai társalgásba.

Na mert igen, mi pszichológusok gyakran megkapunk olyan mondatokat, mint hogy:

“Te csak ülsz és beszélgetsz!”

“Jaaaj az egyik ismerősöm olyan szomorú mostanában! Nem beszélgetnél vele most gyorsan csak pár percet?” - hangzik el a kérdés egy baráti összejövetelen

“Ezt én is megmondtam volna! Ehhez kár volt ennyit tanulni!”

Egy kedves pszichológus ismerősöm szavai csengenek vissza a fülembe, aki az ilyen és ehhez hasonló „csak ülsz és beszélgetsz” típusú mondatokra annyit mondott egészséges szakmai öntudattal, hogy: „Én több évnyi kemény tanulás és teljes szakmai felelősségem tudatában ülök ott és beszélgetek emberekkel, aminek a fajsúlya össze sem hasonlítható egy civil csevejjel!”

A pszichológia a kérdezés művészete számomra, ahol olyan mennyiségű és minőségű figyelmet kap a kliens tőlem, ami a maga nemében egyedülálló.

Pontosan tudnom kell, hogy milyen tempóban haladunk, hogy mennyi és milyen információ az, amit adott helyzetben a kliensem kezelni tud és az épülését szolgálja. Hogy mi lenne mennyiségében és minőségében az az információ, ami már kezelhetetlen lenne adott helyzetben.

Nem véletlen az idői korlát, az 50 perces ülés rend. Valljuk be őszintén, a legtöbb kliens sokszor szívesen fel sem állna és hosszú órákig ott maradna, ha rajta múlna, mert abban a pillanatban jó habzsolni az élményeket. De ennek hamar meglenne a kellemetlen utóhatása és összességében többet ártana, mint használna egy ilyen túlnyúlt session.

Olyan ez, mint a túl locsolt virág esete.

Szomjazó növény számára életmentő a víz egy darabig és egy bizonyos mennyiségig. Egy ponton túl azonban többet fog ártani, mint használni!

Így van ez az információval is!

És a mennyiségen kívül ott a minőség kérdése is!

Hogy milyen kérdést tesz fel az ember és ezt milyen módon fogalmazza meg.

Ehhez ismerni kell az adott klienst alaposan és ezen ismeret fényében kell a “megfelelő” kérdést feltenni.

Ezek azok az unikális tudások.

Szóval az én brandem.

0% artificall.

100% emberi.

Én erre esküszöm.

A te branded összetétele milyen?