How are you? – Őszinte vagy felszínes érdeklődés?

Petkovics Alexandra

How are you? – Őszinte vagy felszínes érdeklődés?

Mióta huzamosabb időt töltök Londonban, motoszkál bennem egy kérdés: Úriembernek lenni kiment volna a divatból? Már csak azért, mert itt, az angol fővárosban rendszeresen találkozom ezzel a jelenséggel. Mármint úriemberekkel. Kedvesség, udvariasság, előzékenység, egy összemosolygás után elejtett „How are you?”. Őszintén? Nekem ez nagyon tetszik. Hozzáteszem, az évek alatt, ahogyan hígult a lakosság összetettsége, úgy egyenesen arányosan ritkult az egy négyzetméterre jutó úriemberek száma. Ettől függetlenül a helyiek mindenhol segítőkészek és ugyan multikulti közegről beszélünk, nagyváros London, mégis élhető. De ahhoz, hogy megértsük színlelt udvariasságról van-e szó, az angol társasági élet velejárójáról vagy valóban egy őszinte érdeklődésről, ahhoz előbb vissza kell tekintenünk a múltba.

Az Egyesül Királyság nemzeti könyvtára néhány éve egy külön program keretein belül a gyermekkönyvek digitalizálására fókuszált. Ekkor került elő egy 1480-ból származó kiadvány. A könyv célja a gyermekek nevelése azáltal, hogy sorra veszi, mit nem volt szabad tenniük. Ez egyrészről megmutatja számunkra, hogy a Tudor-kor gyermekei miként rosszalkodtak, másrészt a szabályok nagy része napjainkban is tökéletes alapokat nyújt a nevelésben.

Az ehhez hasonló „illemkönyvek” igen kedvelt irodalom volt egész Európa szerte a tizenharmadik és tizennyolcadik század között, mert sokan bíztak abban, hogy a kifinomultabb viselkedésnek köszönhetően feljebb kerülhetnek a társadalmi ranglétrán. Azok a családok, akik ezt a célt tűzték ki maguk számára – hogy feljebb kerüljenek –, kiemelkedően fontosnak tartották, hogy gyermekeiket illedelmes viselkedésre tanítsák.

E könyv ismeretlen szerzője úgy véli, hogy az illetlen viselkedés Isten akaratával szemben megy, míg az udvariasság egyenesen a mennyből ered. A mult-kor.hu történelmi magazin, cikkében összegyűjtött néhány szabályt, melyet a gyerekeknek el kellett sajátítania, tőlük idézve, osztok meg néhányat ezek közül:

- „Ne vájd fogadat a késeddel!”

- „Ne böfögj, mintha bab lenne a torkodban!”

- „Ügyelj rá, hogy ne röhögj és vigyorogj sokat – a sok beszédnek pedig sok az alja.”

- „Amikor sajt kerül elibéd, ne légy torkos!”

Ezek alapján állítható, hogy a britekbe szinte bele van kódolva az illemtan és az udvariasság, ami a mai napig megmutatkozik. London lakossága (becslések szerint) közel kilenc és fél millió fő, ez annyi, mint kis hazánkban élő honfitársaink száma. Ebből a brit emberek aránya körülbelül olyan negyvenhárom százalék. Rengetegen döntenek úgy, hogy Londonban kezdenek új életet és itt maradnak, ezáltal a közeg is nagyon vegyes, úgymond multikulti. Mégis, az itt letelepedők is felveszik a ritmust és akárhogy is, de ragadós az angol udvariasság.

A környék, ahol lakunk, elég közel van a belvároshoz, de mégis inkább tudnám egy nyüzsgő kisvároshoz hasonlítani, ahol a legtöbb ember ismeri egymást. Álmomban nem gondoltam volna, hogy rövid idő alatt mi is részesei leszünk a körforgásának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor egyik nap a vásárlásból hazaérkezve, egy hozzánk közel eső pub egyik alkalmazottja szó szerint kirohant az utcára, hogy megállítson bennünket és elmondja, menyire jó, hogy újra itt vagyunk, és érezzük jól magunkat, reméli, hogy hamarosan találkozunk. Ledöbbentünk és aznap nem lehetett letörölni a mosolyt az arcunkról. Számos ehhez hasonló helyzetet tapasztaltunk már, mikor beszélgetésbe elegyedünk egy étteremben a másik asztalnál ülőkkel, vagy az utcán ismeretlenekkel. Ez itt mind természetes.

Hozzáteszem nem ennyire rózsaszín Londonban minden, sajnos emellett párhuzamban tapasztalni negatív dolgokat. De összességében a személyes benyomásom jó és olykor, ha egy köszönés utáni „hogy vagy” szimplán csak egy formalitás és nem is komolyan feltett kérdés, jól esik. Semmiből nem áll kedvesnek lenni és hozzátenni a másik napjához egy mosollyal vagy egy jószándékú gondolattal. Erre biztosan oda fogok figyelni bárhol járok is a világban.

A Londonban töltött hónapok nagy tanulsága számomra, hogy a másokhoz való hozzáállás, elfogadás, nyitottság mennyire gördülékennyé és pozitívvá varázsolja a mindennapokat. Legyünk kedvesek egymással!

Forrás, melyet a mult-kor.hu-s részhez kéne belinkelni (aláhúztam a szövegben): https://mult-kor.hu/milyen-illemszabalyokra-tanitottak-a-gyermekeket-a-tudor-kori-angliaban-20200227