CZECZON
A
világot meggyógyító növény Isten-élmény, mely újra összeköt az élettel
Interjú Herczeg Zoltánnal egy élményről, mely megváltoztatta az életét Divattervező rocker, kulturális kreatív, közgazdász, közéleti szereplő, aktivista, szervező, civil, társadalmi megmozdulások támogatója, szociálisan érzékeny politikai aktivista, kendőzetlen megmondó, a közösségért, a környezetért aktívan, példamutatóan cselekvő KÉK mozgalmár. Szabadgondolkodó spirituális lényként, a szellemi és lelki szabadságot szem előtt tartva, minden téren gyógyulni vágyva Herczeg Zoltán több alkalommal is részt vett ayahuasca szertartáson. Ezen élmények hatására változott kapcsolata minden élővel és forrt egybe azzal az origóval, melyből minden megteremtődött. Tapasztalatairól, a változásokról, a levont konzekvenciákról és az ebből születő jövőbeni tervekről beszélgettünk Zoli lakásán egy záporos májusi koraestén.
Teljesen más a hozzáállásod az emberi és közösségi értékekhez, mint egy átlagembernek. Neveltetésed, gyermekkorod volt ebben meghatározó vagy a tapasztalások sora változtatta a személyiséged, ahogy múlt az idő és felnőttként csúcsosodott ki? Szerethető és szerető jó fej kisgyerek voltam. Mély és gondolkodó már akkor is, nem a rosszcsont féle. Volt egy visszatérő álmom, egy végtelen sötétségbe zuhantam. Megijesztett és elgondolkodtatott, mi ez a végtelen, mi lesz, ha meghalunk, mi lesz utána, mi volt előtte. Amióta magamra gondolkodó és érző lényként vis�sza tudok gondolni, jár az agyam és próbálok jó válaszokat találni. Gyerekként is teremtő voltam, építettem, írtam regényt, költöttem verset, rajzoltam, alkottam, festettem, szobrászkodtam, gyurmáztam, logókat terveztem, kazetta borítókat rajzoltam, varrogattam (óraszíjat, rádió tokot). Ami maradt, az a mélyen gondolkodás az élet dolgairól. Aztán rájöttem, hogy ezt spiritualitásnak, léleknek hívják, amikre nem feltétlen tudok mindig magyarázatokat adni. 68 CsPM
Kerested magadban a kreativitás forrását? Hogy a válaszaid meglegyenek rá. Nem kellett keresnem. Én ilyen vagyok és azt nem értem, ha valaki nem ilyen. Az én ilyenségemben ez természetes dolog, amilyen vagyok, hogy jönnek az új ötleteim és ez leállíthatatlan. Tehát ezt nem megfejteni akartad magadban, csak elfogadtad, hogy ilyen vagy. Abszolút. A mai napig nem értem, hogy ez másnak hogy nem jön. Persze idővel rájöttem, hogy ez normális, nem vagyunk egyformák, és azt mondom: ez így jó! Ha mindenki kreatív lenne, ki sütne kiflit, ki építene utat? Ha ezeket valaki szereti és jól csinálja, azt én nagyon respektálom. A varrónőim nélkül nem tudnék ruhákat készíteni, mert nem tudok varrni, ők viszont nem terveznek, így egymásra vagyunk utalva. Nagyon jó, hogy sokfélék vagyunk. Arra kell rájönnöm, hogy én ki vagyok, mire vagyok alkalmas, mit szeretek, miben tudok hasznos lenni.
