Félelem a jövőtől

BALÁZS KRISZTINA

Félelem a jövőtől

Nehéz időket élünk. Rengeteg minden történt és történik velünk és közvetlen környezetünkben, ami megingatja eddigi nézeteinket a Világról. Azt gondoljuk – jogosan -, hogy már semmi sem biztos, minden pillanatról pillanatra változik és mi nem tudunk semmilyen hatást sem gyakorolni a történésekre. A többség eddig úgy élt, hogy hitte, valamilyen szinten képes irányítani az életét, és kezében tartani a gyeplőt. Legalábbis a legfontosabb életeseményeivel kapcsolatban. Mindenkinek van egy értékrendje, aminek nyomvonalán keresztül éli mindennapjait, és hitte, hogy vannak dolgok, melyek vele sosem történhetnek meg.

Azonban az elmúlt évek, és jelenünk megmutatták mindannyiunknak, hogy -bármit is hittünk- az Élet képes olyan próbatételek elé állítani bennünket (korlátozott élettér, világjárvány, háború, világméretű recesszió) melyek kezeléséhez nem rendelkezünk elég tapasztalattal, így nincsen rájuk gyakorlatias megoldásunk. De vajon miért? Úgy tűnik, jelenleg az egyetlen, amit tehetünk, ha áramlunk az eseményekkel, és ki így, ki úgy, de megpróbáljuk túlélni mindazt, amibe akaratlanul belecsöppentünk.

Tanulmányainkból tudhatjuk, hogy a nagymértékű és tartós szociális problémákat is előállító recesszió, a depresszió. Akkor beszélünk Világválságról, ha ez a Világ jelentős részére kiterjed. A Világ történetének egyik legsúlyosabb recessziója 1929-ben kezdődött és tíz éven át tartott. Többségünk akkor még nem is élt, így csak nagyszüleinktől hallottunk róla, és a történelemórákon tanultuk. Ugyancsak a világháborúkról.

Szerintem sokan gondoltuk, hogy az emberiség már magasabb szintre lépett, és napjainkban ekkora, Világot érintő problémák már nem lehetnek, hiszen megértettük, mennyi szenvedéssel, értelmetlen áldozattal jár, ha az emberek egymás ellen fordulnak, és/vagy mindent az anyagi javak felhalmozása alá rendelnek. Azt hiszem tévedtünk.

Nem vagyok sem közgazdász, sem politikus és nem is ezen oldalak szemszögéből szeretném megközelíteni a jelen helyzetet, de 20 éve vagyok terapeuta, aki az elme, test és tér kapcsolatát tanulmányozza, és akihez lelki és testi gondokkal érkeznek az emberek. Így azt gondolom, rengeteg tapasztalatot szereztem ezen idő alatt, hogyan befolyásolja az egyén és annak közvetlen környezetét egy gondolat, egy érzelem, egy tett.

Tehát a kérdés az, vajon mit tehetünk egy ilyen kilátástalannak tűnő helyzetben. Létezhet-e bármilyen megoldás, ami segíthetne bennünket abban, hogy az elveszett biztonságérzetet visszakapjuk, hogy ne forgolódjunk álmatlanul éjszakánként, és hogy visszanyerjük a hitünket, a Világba, a szabadságba, az alanyi jogon járó boldogságba?

Mindig csak a mai napot kell túlélni!

Azok az emberek, akik hiszik, hogy a Világban minden okkal történik - még a legsúlyosabb katasztrófák is - könnyebben vészelik át az ilyen gondterhes időket. Az ok, pedig nem máshol keresendő, mint bennünk, emberekben. Ítélkezéseinkben, gyűlöletünkben, félelmeinkben, anyagi javakhoz való ragaszkodásunkban, de legfőképpen a tudatlanságunkban.

Buddha 4 nemes igazságának tanításának 1-3 pontja szerint az Első Nemes Igazság lényege, hogy a lét szenvedéssel jár. Ez ered abból, hogy az ember sem tökéletes, de a Világ sem, amelyben élünk. Létünk során pedig meg kell tapasztalnunk megannyi testi betegséget, fájdalmat, lelki nehézségeket, félelmeket, szorongásokat, öregséget, majd legvégül a halált. De megannyi nehéz tapasztalat mellett sok boldogságot is tartogat számunkra ez a Lét. Azonban minden múlandó, így a boldog pillanatok is éppúgy elmúlnak, mint a nehéz idők. A Második Nemes Igazság szerint, szenvedéseink alapja nem más, mint a ragaszkodás azokhoz a dolgokhoz, melyek múlandóak, azaz mindenhez, ami ezt a Létet jelképezi. A leggyakoribb ok, ami miatt szenvedünk, a tudatlanság, azaz, hogy nem vagyunk képesek értelmezni mindazt, ami körülöttünk zajlik. Vágyakozunk dolgok után, hajszoljuk az álmokat melyek nagyon messze vannak tőlünk, örök életet és egészséget vizionálunk magunknak, és nem tudjuk feldolgozni szeretteink elvesztését. Mivel olyan dolgokhoz ragaszkodunk, melyek természete az elmúlás, ezért mindenképp szenvedni fogunk ezek hiányától. A Harmadik Nemes Igazság arra tanít meg bennünket, hogy a szenvedést valójában bármikor megakadályozhatjuk, ha elkezdjük észrevenni és értékelni mindazt, ami éppen körbevesz bennünket. Megtanulni nem más után vágyakozni, mint ami van – legyen az bármilyen élethelyzet is -, és minden nehézség ellenére meglátni az apró örömöket, egy Napfelkeltét, egy éneklő kismadarat, a virágos réteket, a szellő simogatását a bőrön, a társunk szemében a szerelmet, a gyermekeinkben az ártatlanságot, a Föld nevű bolygóban pedig mindazt az ökoszisztémát, ami miatt egyáltalán létezhetünk. Ugyanakkor meg kell tanulnunk elfogadni, hogy minden, ami keletkezik, az el is múlik egyszer. Ezért csak addig élvezhetjük, amig a fizikai síkon jelen van.

Azok az emberek-akiket még most is mosolyogni látsz - mindig a JELEN-re koncentrálnak, azaz a MA-ra. Mindig az aznapból akarják kihozni mindazt, amit lehetséges. Mindegy milyenek a körülmények, igazodnak hozzá, és kellő rugalmassággal tervezik át nap mint nap az életüket, ha az szükséges. Mindeközben nem az elégedetlenség energiája lengi őket körbe, hanem inkább az ítélkezésmentességé és az elfogadásé.

Tehát a kérdés az, féljünk-e a jövőtől?

Semmiképpen. Hiszen nem szabad elfelejtenünk azt a tényt sem a fentiek mellett, hogy ahova a figyelmünket helyezzük, azt duzzasztjuk energiával. A félelmeink csupán lehetséges prognosztizációk a jövőre a múltunkból, azaz valóság alapjuk nincsen. Valóságos csak egy már megtörtént tény lehet. De ami meg is történt, nem jelenti azt, hogy megismétlődik. Kivéve, ha vonzom azt a gondolataimmal, a félelmeimmel. Az évek óta tartó félelem, ami körbeveszi a Világunkat, szinte törvényszerűen hívta a valami „rossz” bekövetkeztét. Hiszen a morfogenetikus mező (kollektív tudattalan, csoportlélek, kvantum-mező) körbe hálózza a Világunkat, és mindannyiunk érzéseit, gondolatait, tetteit rögzíti, dúsítja vele a teret, és mintegy közös akaratot jeleníti meg a Világunkban. Igy történhetett, hogy jelenleg egyik rossz eseményt követi a következő. Minél tovább duzzasztjuk a morfogenetikus mezőt ezen félelmeinkkel, annál hatványozottabban fog megjelenni a térben.

Ha megértettük Buddha tanításait, ha elengedjük a ragaszkodásunkat elképzeléseink felett, ha megtanuljuk értékelni mindazt, ami maradt és ha képesek vagyunk továbbra is hinni abban, hogy a mai nap a lehető legjobb nap, akkor oldani tudjuk a kvantum-mezőben jelenleg igen magas fokon mérhető és érzékelhető disszonáns frekvenciákat, és megtölthetjük azt félelem helyett szeretettel, egységgel, békével és hittel, hogy megérdemeljük a boldogabb, biztonságosabb és szeretettel telibb életet.

Mindannyiunknak kívánom, ennek megtapasztalását.

krisztina@balazskrisztina.hu

https://www.facebook.com/krisztina3