MEGÚJULÓ ENERGIÁINK

NAGY ZOLTÁN

MEGÚJULÓ ENERGIÁINK

Nem mondom, hogy könnyen ment ennek a cikknek a megírása. Nem is magával az írással van gondom. Sokkal inkább a gondolatok azok, amelyek kavarognak. Igen, tudom. Nem csak én szenvedek ettől, hanem mindenki más is és ez normál esetben még talán nem lenne akkora gond, ha nem éppen a 2022-es év „forogna”. Valami baj van a Világgal és nem is kicsi. Sokan érezzük ezt – sajnos nem elegen még – és sokunknak javaslatai is lennének arra, hogyan lehetne javítani a helyzeten, éppen csak az eszközeink kevesek, vagy nincsenek meg hozzá. Ahogy a „napibölcs” mondja, a sikerhez három dolog szükséges: pénz, pénz és … mi is? Azt hiszem, elfelejtettem. Vagyis mégsem. A pénz. Szóval ezzel, mármint a sok pénzzel talán elég eszköz is lenne a változáshoz. De mialatt milliárdokat füstölnek el a jelenleg is folyó háborúskodásra – miközben sokkal hasznosabb dolgokra is lehetne ezt a temérdek pénzt fordítani – és a helyzet egyre rosszabb, így elég nehéz lesz megtalálni az elveszett egyensúlyt. Főleg úgy, hogy az emberek jelentős része nem csak barátait, munkatársait, családtagjait vesztette el, hanem sajnos saját magát is. Kiveszett a szív, kiveszett a lélek, eltűnt, mintha sosem lett volna. És az energia, ez a félelmetesen megfoghatatlan valami, ami mindenhol ott van, mégsem látható, a láthatatlan erő, csodák megalkotója, nos, Ő is alacsony szinten rezeg manapság.

A Világnak nagyon jót tenne, ha minél több ország vezetője belátná, hogy ebből a helyzetből, főleg amely környezetvédelmi szempontból fenyeget, leginkább az vezetne ki bennünket, ha újra átgondolnák energia politikájukat és nagyobb erőket fordítanának arra, hogy országukat minél hamarabb átállítsák megújuló energiákra. A szél, a víz, a Nap ereje, mind azért vannak, hogy nekünk, embereknek - akiknek egyelőre nincs más választásunk, mint hogy itt éljünk még egy ideig -, segítsenek ebben a Nagy Játszmában, amit Életnek neveznek. Kár, hogy nem éltünk vele eddig túlságosan. Kár, hogy nem láttuk be, nem tehetünk tönkre valamit, amin és ahol kénytelenek vagyunk élni. Ébresztő! Talán még nem késő. Talán még időben ébredünk. Azok, akik felébredtek, ha csak naponta egy másik embernek segítenek, akkor ebből hetek, hónapok, évek alatt megszülethet a Csoda és a Kollektív Tudat segítségével talán még megmenthető a Bolygónk, ez a különleges és különös környezet. Ez mindannyiunk érdeke lenne, fajtól, nemtől, kortól és anyagi helyzettől függetlenül.

Amikor Brazíliában még mindig tömegével vágják ki a friss levegőt biztosító fák ezreit naponta, amíg Afrikában és a Föld egyéb részein emberek milliói éheznek és halnak meg betegségek, járványok miatt, a Világ másik fele pedig azzal van elfoglalva, hogy területeket vegyen el egy másik országtól – akár emberek életeinek árán –, addig nagyon nincs minden rendben, sőt, egyáltalán nincs.

Emberek egy maroknyi csoportjából kiindulva most már szerencsére milliók azok, akik meglátták az esélyt arra, hogyan lehetne ezt az egészet helyére billenteni, vagy akár a legkevesebb veszteséggel átvészelni. A teljesség igénye nélkül jöjjön pár dolog, amelyek iránymutatásul szolgálhatnának a jövőre tekintve. Sokak szerint ezek egy részét már az iskolai alapoktatásba is nyugodtan bele lehet- ne építeni. Természetesen ott, ahol erre lehetőség és befogadókészség van.

Pár gondolat arról, hogyan lehetne segíteni, milyen irányok, tevékenységek, célok vannak már most. Kapásból a következő fogalmak jelennek meg lelki szemeim előtt és ezek most monitorra kívánkoznak, hogy betűkként szülessenek meg fizikai síkon: környezet-, állatvédelem, veganizmus, megújuló energiák, zero waste, okosan logikus feladat és munkaszervezés.

Egyszer eljátszottam azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy ország vezetése rám lenne bízva. Ha elegendő pénz, eszköz, ember és hely lenne arra, hogy minden olyan dolgot véghez lehessen vinni, amely ahhoz kell, hogy az az ország egy jobb, szebb, nyugodtabb, boldogabb, egészségesebb és sikeresebb hellyé váljon. Ahová azért is járnak külföldről, hogy megcsodálják a szépségét, de vele együtt tanuljanak is arról, hogyan lehetne javítani sok mindenen, ami ahhoz kell, hogy a lakosság, az emberek sokkal jobban érezzék magukat, ezt kifelé és önmagukba befelé is folyamatosan, de nem görcsösen sugározva.

Nemrég egy érdekes cikket olvastam arról, amelyben az író megnézte és kiszámolta, a Föld lakosságát összeterelve egy bizonyos helyre, vajon mennyire lenne elég az élelem és a hely annak a sok milliárd embernek. Megdöbbentő adatok jöttek ki. Elég lenne. Elég bizony. A Föld képes rá, hogy eltartsa azt a rengeteg embert, akiknek otthont ad. Itt az elosztással vannak súlyos gondok, de mint ahogy fentebb is írtam, ha még időben cselekszünk, menthető lenne az ügy.

Sokan vagyunk, de még nem elegen. Újabb és újabb könyveket lehetne megtölteni a vegán életmódról, a környezet védelméről, az állatokkal és az egymással való bánásmódról, az energiák felhasználásáról és újra hasznosításáról, a hulladék szelektálásáról, az önellátóvá vált kisebb településekről, bemutatva minél több segítő technológiát, ezzel egy egészséges egyensúlyt hozva a gépek hasznos léte és a természet öngyógyító volta között.

Amikor egy országban politikai esemény, például választás zajlik, akkor az emberek egyik – általában változást vágyó – fele azt posztolgatja a közösségi médiában: „ha majd a gyermekem megkérdezi, hol voltam én most, mit csináltam, tettem azért, hogy a helyzet változzon, javuljon, mit mondok majd neki?” Ugyanezt a kérdést nyugodtan felteheti a következő korosztály: „hol voltatok akkor, amikor a Föld forgási iránya megváltozott, amikor elsötétült a Nap és koromfekete lett az ég?” …

Ne várjuk ezt meg. Nem kell megvárnunk. Nem kötelez rá senki és semmi. Mi magunk vagyunk a változás, itt és most. Ezennel vissza is térek a címadó szavakhoz.

A megoldás az, hogy meg kell újítani magunkat. A bennünk lévő energiákat. Mint ahogyan a Nap minden egyes alkalommal újra és újra felkel, képes tiszta lappal indulni, úgy mi is képesek vagyunk, lehetnénk arra, hogy új esélyt adva magunknak, egyszer végre egy tisztább, szebb, élhetőbb Világ jönne el, ahol tisztelettel és megújult fényében új értelmet nyer a szó: Ember.