Helyi önszerveződő csoportok a közösségi médiában

UDVAR MELINDA

Helyi önszerveződő csoportok a közösségi médiában

Napjainkban egyre többször lehet olvasni a közösségi média káros hatásairól és talán még gyakrabban a gyermekekre gyakorolt nemkívánt „mellékhatásairól”. Ezen írások létjogosultsága vitathatatlan, hiszen a korlátlan hozzáférés adatokhoz és információkhoz, a fake news-ok kiszűrése érett személyiséggel rendelkező felnőttek számára is kihívást jelenthet. Ugyanakkor az egész életünk a közösség(ek)ről szól. A történelem során a „valahová, valaki(k)hez tartozás” vágya sok esetben lendített a világ fejlődésén, az emberek együttesen éltek meg különböző eseményeket, egymást támogatva valósították meg céljaikat.

A XX. század felgyorsult technológia fejlődéséig az emberek kapcsolatainak többségét meghatározta a család, a hely, ahol éltek. A többségnek nem adatott meg, hogy kapcsolatokat teremtsen a Föld másik felén élő személyekkel, manapság azonban ez már nem elképzelhetetlen, sőt szinte természetes. Gyakorlatilag bárkinek lehetősége van arra, hogy a világháló segítségével információkat gyűjtsön, majd ezekkel bebizonyítsa a feketéről, hogy fehér, majd újra, hogy mégis fekete. Persze ez nagyon sarkos megközelítése a helyzetnek, de sajnos nem irreális.

A médiának, az ott megjelenő információknak hatalmas ereje van: formálja az emberek tudatát, gondolkodását. Anélkül, hogy napjaink történéseiről írnék – hiszen nem ez jelen cikk fő célja – egyértelműen kimutatható, hogy a média feletti kontroll segítségével gyakorlatilag párhuzamos dimenziók építhetők fel, emberek millióit lehet vezetni, akik papagájként harsogják, amit hallanak, látnak.

Azonban arra is van módunk ugyanezen felületek segítségével, hogy azonos érdeklődésű, azonos helyzetben lévő emberekkel beszélgessünk, ismereteket, tapasztalatokat cseréljünk, és mindezt másokat érintően, ugyanakkor nem bántó, nem kirekesztő, nem elítélő módon tegyük. Mert Müller Péter szavait idézve: „Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.” (Müller Péter)

Napi Facebook felhasználó vagyok – próbálom jól, tudatosan használni a közösségi média különböző felületeit.

Vannak ismerőseim, akik lelkesen részt vesznek akár egy településhez, egy városrészhez kapcsolódó internetes csoportok munkájában, azokat szervezik a kitűzött célok megvalósítása érdekében, napi szinten írnak és tevékenykednek.

Két olyan csoport adminisztrátorával beszélgettem a fenti témáról, amely csoportok a tudatosság és a szorosabb emberi kapcsolatok kialakítása céljából szerveződtek.

A XXI. század egyik nagy kihívása, a környezettudatosság különböző módon valósítható meg kisközösségi szinten, a környezetvédelmet, a természet szeretetét más - más nézőpontból lehet megközelíteni.

Miközben a „nagyok”, az állami vezetők tanácskoznak elvekről, lehetőségekről valahol (ahová magángéppel érkeznek és elképesztő ökológiai lábnyomot hagynak egy utazással maguk után), addig „kis”emberek egy része napi szinten próbál tenni - lépni, hiszen a 24. órában vagyunk.

Egyik általam ismert és kedvelt kiscsoport – Növény csere-bere Budaörs és környéke nevet viseli - a növények, a természet szeretetét helyezi célkeresztbe. Két ismerős anyuka – Petrik Ida és Szelei Diána - hozta létre a csoportot. Idát kérdeztem a motivációról és a kezdetekről.

Honnan jött a Facebook csoport, mint ötlet?

A kertes csoport ötletét a kert szeretete hívta életre szó szerint. Építkezés után már olyan türelmetlen voltam a két évnyi porban-sárban mászkálás után, hogy rögtön szerettem volna egy buja, virágzó kertet, ezért túl sok növényt ültettünk el. Időközben a szomszédasszonyom – Dia - is kedvet kapott tőlem a kertészkedéshez. Először csak neki adtam a túlszaporodott évelő tövekből, majd egyre több barátnak, ismerősnek. Aztán jött az ötlet, hogy csináljunk egy ilyen Facebook csoportot, mivel láttuk mennyire jó kis közösség kezd formálódni a környék kertbarátaiból.

A csoportot Dia hozta létre és közösen vagyunk az adminisztrátorai. Nekem mindig is a szívem csücske volt a természet, a vidék szeretete, 12 évvel ezelőtt alapítottam meg a Vidéki élet magazint (www.videkielet.hu), amelyben szintén nagy hangsúlyt kapnak a kertészeti témák.

Miről szól ez a csoport, mi ennek a célja?

A csoport elsődleges célja, hogy növényeket tudjunk csere-berélni. Ha valakinek túl nagyra nőtt egy tő nőszirom vagy feleslegessé vált egy bokor a kertjében, ezen a felületen tud nekik új gazdát találni. Azonban már itt is látszik, ahogy minden hasonló csoportnál, sokkal több lehetőséget rejt a majdnem 500 főből álló, egyre gyarapodó közösségünk.

Személyesen gyakran találkoznak azok a tagok, akik aktívak, felajánlanak vagy befogadnak növényt.

Azért is szeretem ezeket a személyes találkozásokat, mert van lehetőség megismerni egymást, ha időnk engedi, megnézzük egymás kertjét, amiből inspirálódni is tudunk. Sokszor rácsodálkozunk arra, hogy a gyerekek egy óvodába járnak vagy, hogy ismerjük a szomszédot, van kapcsolódás a munkánkban és

még sokáig lehetne sorolni a nagy felismeréseket, amit ezek a találkozások adnak. A személyes kapcsolatokat az online tér nem tudja helyettesíteni, de kezdeményezni az internet segítségével gyorsabb, egyszerűbb, praktikusabb.

Van ismeretséged más hasonló témájú csoportokkal, csoporttagokkal?

A Vidéki élet magazin miatt is több csoportban tag vagyok. Jó látni, hogy vannak nagyon aktív, egymást segítő közösségek az online térben. Személyes tapasztalatom, hogy nagyon sok időt el lehet tölteni ezekben a csoportokban, egyébként hasznos dolgokkal, de fontos az egyensúly megtartása. Ne essünk abba a hibába, hogy a kertünkben, a friss levegőn, szomszédainkkal barátainkkal, családtagjainkkal töltött időt online kertészkedésre cseréljük!

A másik szintén Facebookon működő csoport a Szolnoki Kosár. A Facebook csoport adminisztrátora Nyolczas Krisztina, aki a kezdetekről így mesél:

A Szolnoki Kosár Közösség 2020. áprilisában kezdte meg a tevékenységét, aminek a Jóllét Műhely Egyesület adja a jogi keretet. Ez a közösség arra vállalkozik, hogy összekösse a környékbeli őstermelőket, kistermelőket a vásárlókkal tevékeny önkéntesek segítségével. Ezzel a szervezet nemcsak a logisztika és az átadás misszióját vállalja, hanem a lakosság környezettudatos szemléletformálásban is fontos szereplővé válik. Az ország területén több Kosár közösség is létezik (www.kosárközösseg. hu), és jelenleg már komplett képzési program és támogatás várja azokat, akik saját településükön valami hasonló kezdeményezésbe kívánnak vágni. Mi a pandémia elején indultunk, amikor csökkent a valós térben az aktivitás amúgy is. Jelenleg már közel 3000 fő tartozik a csoportunkba, és nagyjából Szolnok 40-50 km--es vonzáskörzetébe található településeken élnek a csoport tagjai.

A mi kosárközösségünkön keresztül megvalósulhat az etikus, átgondolt fogyasztás, amely az értelmezésünk szerint egyaránt jelenti a legkörnyezetkímélőbb gazdálkodásból származó növények fogyasztását, az impulzus alapú vásárlás csökkentését és az egészségtudatos életmód hirdetését is.

Élő példaként is hatást gyakorlunk a szemléletmód terjedésére, de a közösség alapú, azaz a lehető legszélesebb lakossági kör önkéntes bevonásával mélyebb hatást érünk el, mint csupán frontális edukációval. Nemcsak a helyi, de a szelíd gazdaságok és termelési formák előtérbe helyezésével is foglalkozunk. A pozitív környezeti hatásokhoz, páratlan minőség és íz élmény is társul, valamint lehetőségünk van valódi hatással lenni a kínálatra, ha vásárlói igényekről van szó. A hulladékmentesség jegyében a közösség maga készít textilhulladékból szütyőket, amivel megszüntetjük a csomagolás jó részét.

Tapasztalatom szerint a facebook az utóbbi években átalakult, az algoritmusok másképp működnek, jelenleg már nem alkalmas arra, hogy eljussunk mindenkihez és bárkihez. Friss posztokról csak azon csoporttagok kapnak értesítést, akik aktívak, azonban a közösségi média felületeinken kialakított funkciókat a kapcsolattartásra mi is alkalmazzuk és napi szinten használjuk.

Egy biztos: a közösségi médiát és az internetes világot csak óvatosan, rendkívül tudatosan szabad használni, ha teljes életet szeretnénk élni. Fontos mérlegelni, hogy mely személyes kapcsolatteremtési formákat helyettesítünk „online” formákkal. Igazi kihívást jelent a ma emberének – életkortól függetlenül -, hogy egyensúlyban tartsa a „kütyüzési időt” egyéb világhálómentes tevékenységekkel, kikapcsolódási formákkal. Ez a „balance-ra törekvés, illetve ennek a szemléletnek az átadása szinte lehetetlen küldetésnek tűnik. Hiszen ma már nem Révay lexikon felütésével nézünk utána ismeretlen adatoknak, információknak, hanem valamely keresőprogram alkalmazásával gyorsan, célratörően gyűjtjük be. Ez utóbbi módszer kétségkívül hatékony, de hiányzik a könyv illata, és a kutatással eltöltött idő is rövid, kevesebb asszociációra teremt lehetőséget. Ezekben az esetekben sokszor észrevétlenül szippant be bennünket az online tér, és a természet csodái, az illata nem tud hatni ránk olyan meghatározó módon, ahogyan arra az embernek igazán szüksége lenne.

Mindemellett a véleményem az: a közösségi média különböző eszközeit, fórumait használjuk bátran céljaink eléréséhez, de azért kíváncsi lennék, egy olyan vidám kísérletre, amelynek során egy csoportban a messenger alkalmazás helyett az úttörőéletben ismert riadóláncot alkalmazzák a csoport tagjai…