Örökbefogadás – sorsszerű miértek

RÉMÁN IZABELLA

Örökbefogadás – sorsszerű miértek

Mélységesen hiszek abban, hogy amíg a dualitás világában létezik egy jelenség, addig szükség- és sorsszerűen létezik annak a jelenségnek a megfelelő párja is. Ebben az esetben, amíg a világon több mint 80 millió nyilvántartott (a nem nyilvántartott esetek száma jelentősen több lehet) vér szerinti szülő nélküli gyermek él, addig lesznek a világon olyan felnőttek, akik valamilyen sorsszerű oknál fogva az örökbefogadás útjára lépnek.

Rémán Izabella

Ha örökbefogadásra várakozók vagy már örökbefogadó párok beszámolóit olvassuk, leggyakrabban a vér szerinti gyermek áldásának elmaradása szerepel a nyíltan vagy burkoltan felvállalt okok között. Ők gyakran hosszú és lelki, testi, anyagi áldozatokkal kísért úton érkeznek meg az örökbefogadás elhatározásáig. Magyarországon jelentősen ritkábban, Észak- és Nyugat-Európában összehasonlításban gyakrabban találkozhatunk azzal a jelenséggel, amikor az örökbefogadó párok emberbaráti okból fogadnak örökbe, vér szerinti gyermek(ek) mellé, vagy az ő felnevelésük után akár idősebben is további gyermek(ek) et – ezekben az esetekben sokkal gyakoribb a valamilyen testi vagy szellemi fogyatékkal élő, vagy származásuk miatt hátrányos helyzetű gyermekek örökbefogadása. A nem heteroszexuális párok, és egyedülálló örökbefogadók indítékai vegyesek lehetnek, és gyakran mutatnak valamilyen átfedést az előbbi két szemponttal. Egyre gyakrabban hallunk olyan hangokat is, főleg a fiatalabb generáció részéről, amelyek valamilyen módon a klímaválság és klímaszorongás, a túlnépesedés, és az ezek mentén párhuzamosan kibontakozó komplex társadalmi és gazdasági válság következményének tekinthetők. Ezek a hangok arról számolnak be, hogy a jelenlegi társadalmi körülmények között nem szeretnének – biológiai adottságoktól függetlenül – vér szerinti gyermekeket világra hozni, ellenben életre szólóan elköteleződnek már megszületett, és különböző okoknál fogva örökbefogadásra várakozó gyermekek felnevelésében.

Egy nagy jelentőségű társadalmi kérdéssel állunk szemben, amelyet azonban még mindig rendkívül sok félreértés és előítélet, ismeret- és szakember hiány, hézagos társadalmi párbeszéd övez. Nem csoda, hogy ezen a nehezített pályán gyakran az elsődlegesen érintettek is nehezen ismerik fel, és fogadják el teljes szívvel személyes életútjukat.

Nem volt ez másképp a saját élettörténetemben sem. Számomra is csak a megvalósulás során vált világossá, hogy a 41 éves koromban bekövetkezett életeseményre már jóval korábban elkezdődött a felkészülésem, felkészítésem.

„Fiatal feleség voltam, amikor sorozatokba rendeződő, irányt mutató álmaim között húszas éveim elején új sorozat nyílt. A házasságunk gyermekáldás nélkül bomlott fel. 28 éves voltam. Hosszú évek alatt sem találtam az elmém számára értelmezhető és megnyugtató magyarázatot arra, hogyan válhat két oly különböző felnőtté a két gyermek, akik annyira tisztán és önzetlenül szerették egymást. Az álomsorozat folytatódott, harmincas éveim közepéig. Talán ez a leghosszabb sorozat, több mint 10 éven át tartott.

Egy gyermek szalad felém. Az arcát nem látom. 2-3 éves, egyszer fiú, máskor lány. Az ölembe zárom. Tudom, hogy fizikai testét nem én hordoztam erre a világra, de ettől a pillanattól én tartozom érte felelősséggel. Mindörökké. Belém hasít a visszavonhatatlan felelősség súlya, de az oltalmat kereső gyermek ölelése mindent felülír. Határozottan érzem: vállalom.

36 évesen futott zátonyra az utolsó párkapcsolatom, amelyben a vér szerinti gyermek gondolata még szerepelt a megvalósítható álmok listáján. A végleges búcsú után kereken 9 hónapos, nagyon mély krízisen estem át: több középsúlyos, műtétre ítélt testi elváltozás alakult ki a testemben, miközben lelkileg azt dolgoztam fel, hogy bár egészségügyi akadálya nincs, a gyermekáldás addigi bizonyossága a megvalósulatlanság bizonyosságává válik. Ez volt az első dolog, amit ebben az életemben végérvényesen – és tudatosan – engedtem el. Addig mindenről, ami az ébrenléti álmaim között szerepelt, biztos voltam, hogy előbb vagy utóbb meg tudom valósítani.”

(Részlet az Álomból valóság – Egy örökbefogadás igaz története e-book-ból)

Ez az álomsorozat végig kísért az örökbefogadás folyamatában, és egyre konkrétabbá vált. Lehet egy álom, lehet egy megérzés, sugallat, vagy akár egy visszatérő élethelyzet, korlátozottságnak megélt adottság, valójában lehetőség, amely arra szeretne rávezetni, hogy a gyermekvállalással, szülővé válással kapcsolatos domináns társadalmi narratívák, elvárások sűrűjében felismerjük személyes életfeladatunkat ezzel kapcsolatban.

A sikeres örökbefogadás feltétele a szakirodalom szerint is a személyes indítékok pontos felismerése és megértése, a személyes adottságok elfogadása, a veszteségnek vagy kudarcnak megélt életesemények feldolgozása – szükség szerint megfelelő szakember értő segítsége mellett. Személyes – sokak számára nagyon misztikus – történetem megosztásával arra szeretnék bátorítani mindenkit, aki megszólítva érzi magát, hogy bátran kutasson mélyebben, részletesebben a személyes életútjában, mert a „jelzések” sokkal korábban és burkoltabban is érkezhetnek, mint ahogyan azt kellő figyelem és tudatosság hiányában észrevesszük. Minél korábban és pontosabban felismerjük saját, teljesen személyes életutunkat és küldetésünket, annál kevesebb fájdalommal és veszteséggel, annál több tiszta szándékkal és ebből fakadó tiszta cselekvéssel valósíthatjuk meg tényleges vállalásunkat. Az indítékok pontos megismerése és megértése a megvalósítás folyamatában elkerülhetetlenül felmerülő nehéz döntési- és krízishelyzetekben is olyan szilárd belső alapot adnak, amelyre bátor szívvel építhetjük életre szóló döntésünket.

A sorozat következő részében már a megvalósítás sokkal gyakorlatibb lépéseiről, és az ebben felmerülő lelki folyamatokról fogok beszámolni.

Történetem megosztását követően sok, nagyon személyes és megindító levelet kaptam ismerősöktől és ismeretlenektől, akik beszámoltak saját, életkoruknál fogva már elmulasztottnak gondolt, vagy még megvalósításra váró vállalásaikról örökbefogadás, vagy gyermekekről való gondoskodás számos más formájának témakörében. Ha Önnek is van ezzel kapcsolatban személyes története, amit megosztana, írja meg nekünk – névvel vagy név nélkül –, hogy másoknak is inspirációval szolgálhasson. Hiszem, hogy minden gyermek személyes életfeladattal, és ennek megfelelő képességekkel és kísérőkkel születik – legyen minden találkozás egy lépés a beteljesülés felé. E-mail: hello@cspm.hu

A szerzőről: egyedülálló örökbefogadó anya. Szívügyei, amelyeket fordítóként, szerkesztőként, könyvkiadóként könyvek, kiadványok és előadások formájában képvisel: egyszerű gyermekkor (szelíd születés, örökbefogadás, kötődő nevelés, szabad tanulás, szabad játék), zero waste – hulladékcsökkentés, vegán szemlélet- és életmód, alternatív társadalmi modellek.