Csak POZITÍVAN Magazin 22/5

SZEGHY KRISZTINA

Mindörökké apa

Az apák szerepe gyermekeik életében

Számos cikket írtam már az anyák meghatározó szerepéről a gyermekeik fejlődésében. A júniusban esedékes Apák napja kapcsán ideje most már az apákról is szót ejtenünk, hiszen mindkét szülőnek megvan a maga szerepe a gyermek személyiségfejlődésében, és ezek a szerepek egymástól nem átvehetőek. Nem véletlen, hogy amikor nehezen érkezik egy párnál a gyermekáldás, a lelki hátteret kutatva gyakran az bontakozik ki kulcsinformációként, hogy a leendő anyuka szülei gyermekkorában elváltak, és nagyon kevés kapcsolata maradt az édesapjával, vagy egyáltalán nem volt jelen az apja az életében.

Nézzük meg, hogyan változnak egy apa szerepei és feladatai a gyermeke növekedése során, és hogyan tudja pozitívan támogatni abban, hogy sikeresen megbirkózzon az adott életkorra jellemző kihívásokkal.

Kisgyermekkor

A kisgyerekek fejlődésében meghatározó szerepe van az apai minőség jelenlétének.

Az első három évben az apa feladata a határok kijelölése a gyermeke életében. Ő a fegyelmező, míg az anya a biztonságos érzelmi kereteket biztosítja. Ugyanakkor az apa egyúttal tágítja is a gyerek körüli határokat. Bár az anyához hasonló érzékenységgel fogja fel a gyermek jelzéseit, de másképp reagál rájuk.

Ennek az egyik fontos színtere a játék. A gyerekek mást tanulnak meg az apákkal való játékban, mint az anyákkal való együttlétben. Az apával való játékok veszélyesebbek, és érzelemmel telítettebbek, többek között azért is, mert az apák a játék során többet érintik meg a gyermeküket, mint az anyák: csikizik a gyereket, bunyóznak vele, feldobálják a levegőbe. Az anyák a szelídebb játékokat kedvelik: társasoznak, kártyáznak, és játék közben inkább beszélnek, mint érintenek. Mindeközben sokkal inkább tartják a határokat, a velük való játék, és ezért a közben fellépő érzések sem hevesek.

Anya és apa játékhoz való hozzáállását a legtipikusabban az a családi jelenet tükrözi, amikor az apa a levegőbe dobálja a boldogan sikoltozó kétévest, miközben az anya szorongva figyeli, és reménykedik, hogy nem lesz semmi baj. Ez az aprócska játék apa és gyermeke között növeli a gyermek biztonságérzetét, az apjába vetett bizalmát, hogy minden körülmények között vigyáz rá, megtartja, megvédi őt.

Szimbolikában a föld jelképezi az anyát (anyaföld), az életet adót. A legtöbb kultúrában a föld nőnemű, minden élőlény tőle kapja az életét, és ő fogad be mindent a halál után. Amikor az apa játékosan a levegőbe dobja a gyermekét, akkor egy pillanatra a gyerek elszakad a földtől, azaz szimbolikusan a kiszámíthatóságot, a stabilitást nyújtó anyától. A gyermek számára ez egy heves érzésekkel járó, boldog, érintésen alapuló élmény, amely az élmény izgalmassága mellett mégis kiszámítható: apa feldob, de nem enged leesni, elkap.

Az érzelmi fejlesztés szempontjából az apa jelenléte kulcsfontosságú. A gyakran vehemens, féktelen, vidám játékok, csaták során a gyerek megtanulja az apja által megnyugtatni magát, kontrollálni az érzéseit. Az apa ugyanis képes ennek a vad játéknak egy pillanat alatt véget vetni, ha például eljött a fürdés vagy a vacsora ideje. Ki tudja mondani, hogy állj, ez az utolsó kör, vége. Mivel az apa mintaként is szolgál, a gyerek látja, hogy az apa önmagát is képes megállítani ilyenkor, és ezáltal megtanítja a gyereknek is megállítani saját magát.

Óvodás kor

Három éves kor után a gyermek bekerül a család elsődleges szocializációs közegéből a másodlagos szocializációs közegbe: az óvodába. Az oviban a gyerek kénytelen megtapasztalni, hogy már nem ő van a figyelem középpontjában, hanem osztoznia kell az óvónők figyelmén a többi gyerekkel. A gyerekek a közösségben megtanulnak társas kapcsolatokat kiépíteni, és kisebb-nagyobb frusztrációkat szenvednek el, amelyeket megtanulnak kezelni, lereagálni.

A kisfiúnak, kislánynak elkezd kialakulni a nemi identitása is, amelyben lényeges szerepe lesz az apának, aki elkezd példaképpé válni a kisfia számára, és az első férfi mintává a lánya számára.

A kisfiúk az apjuk felé fordulnak, elkezdik utánozni a viselkedését. Azt, hogy a kisfiúkat mennyire meghatározza akár a közösségben való működésük során is az apjuk személye, a vele való kapcsolatuk, jól mutatja, hogy mennyire gyakori vitatéma az oviban a fiúk között, hogy kinek erősebb az apukája.

A kislányok számára szintén jelentős személlyé válik ebben az életkorban az apa. Csillogó szemmel várják haza munka után, puszilgatják, ölelgetik, és apához szeretnének férjhez menni, ha megnőnek, ő lesz számukra is az elsődleges férfiminta.

Alapvető szerepe van az apának abban is, hogy erősítse a gyerekben a kompetencia érzését, képes legyen önállóan, az anyja segítsége, közreműködése nélkül is megtenni dolgokat. Egy olyan apróság, mint a cipőfűző önálló megkötése, erősíti az önbizalmat, ellenben a túlkontrollált, túlféltett gyermek később szorongó felnőtté válhat.

Fontos, hogy a gyerekek lépésről lépésre szembesüljenek az életkoruknak megfelelő apró kihívásokkal, és ebben az óvodapedagógusok mellett az otthoni közegben az apának lesz elsődleges szerepe. Az ő biztató hozzáállása, a neki való megfelelés igénye, a tőle, mint az első tekintélyszemélytől érkező elismerés motiválja a gyereket arra, hogy bizonyos dolgokban egyre önállóbbá váljon.

Iskoláskor

Az iskoláskorral a gyerek a még felhőtlen, de már keretek között zajló óvodai játékok időszakából átlép a merev szabályok között történő iskolai létezés időszakába. Ahol a szaladgálás helyett sok egyhelyben ülés, a játék helyett odafigyelés, és rengeteg gyakorlás következik.

Az apával való viszony felkészíti a gyereket a tekintély- és törvénytiszteletre, aminek az iskolában lesz először igazán szerepe. Az óvónők által nyújtott – jó esetben – meleg, szeretetteli, még sok testi kontaktuson alapuló, az anyai mintára emlékeztető kapcsolódás helyett az iskolában már csak szabályokon és megfelelésen alapuló tekintélyelvű rendszerben kell a pici gyerekeknek helytállni, ami nem könnyű feladat.

Erikson német származású pszichoanalitikus fejlődésmodellje szerint, ha ebben az időszakban a gyerekeket bátorítják, illetve dicsérik az elért eredményeikért, akkor egyre kompetensebbnek fogják érezni magukat, és a teljesítményt elkezdik az azonnali élvezet elé helyezni.

Mivel a gyerekek számára mindig fontos lesz, hogy büszkévé tegyék az édesapjukat, emiatt az édesapák képesek elősegíteni a gyermekben a belső növekedést és erőt. Ezzel szemben, ha nem kapják meg a dicséretet, esetleg megbünteti az apa őket a teljesítményükért vagy kifigurázza őket, akkor kisebbrendűség érzése alakulhat ki bennük a saját képességeik kapcsán.

Kamaszkor

Felső tagozatban a kamaszkor beköszöntével ismét újabb – testi és lelki - változások jönnek. A tinédzser keresi magát a kontrollálhatatlanul változó teste, a pattanások, az agyában zajló folyamatok, és a rengeteg hangulatingadozás közepette.

A kamaszok elkezdik felfedezni, hogy mások, mint a szüleik. Anyának és apának is lesznek „cikis” dolgai, szeretnének mások lenni, mint a szüleik, máshogy öltözni, más zenét hallgatni, más programokat csinálni. Elkezdik kialakítani az énhatáraikat.

Ebben az időszakban fontos szerepet kapnak a másik nemtől érkező visszajelzések, amelyek, ha negatívak, erőteljesen képesek rombolni a kamasz amúgy sem túl fényes önbizalmát.

Az apa a fiának és a lányának egyaránt nagy segítséget nyújthat abban, hogyan viselkedjen a másik nemmel. A lánygyermek életében pedig különösen fontos, hogy a sok változás közepette, amikor utálja a testét, az átalakuló arcvonásait, legyen egy biztos, stabil pont, az apja, akinek továbbra is ő lesz a legszebb „kislánya”, és akin biztonságos környezetben gyakorolhatja az ébredező női vonzereje „kellékeit”.

A fiúk ebben az életkorban gyakran hatalmi harcokat folytatnak apujukkal, amelynek célja a saját határaik felmérése és kiterjesztése. Mindeközben azonban az apa lesz az is, akivel meg lehet beszélni az olyan „férfias” témákat, mint az első magömlés kérdése, a borotválkozás, vagy hogy hogyan tudnák felkelteni az osztály legcsinosabb lányának a figyelmét.

A jól működő családokban a gyermekkel történő foglalkozásban és a kommunikáció során az anya és az apa nem ugyanazt csinálják, eltérő stílusban foglalkoznak gyermekeikkel, de harmonikusan kiegészítik egymást.

Az apaszerep egy egész életre szól, és az apa és gyermek között kialakított különleges kötődés egész életre fennmarad.