A magyar nyelv szépsége és gazdagsága - Avagy mennyire pszichoszomatikus nyelv a magyar nyelv?

ÚJVÁRI GYÖRGY

A magyar nyelv szépsége és gazdagsága - Avagy mennyire pszichoszomatikus nyelv a magyar nyelv?

Nyelvünk különlegessége az a tény, hogy olyan finom szépséggel és finomsággal tudja kifejezni a gondolatait, amit egyetlen egy nyelv sem a világon. Ez a magyar nyelv. Sokan vallják és hiszik, hogy pszichoszomatikus. Mit jelent ez?

Az emberi természet egy érdekes állapot. Gondolkodó lény. A fejlődése során különböző minták alapján tanul - család, ovi, iskola, munkahely, párkapcsolat - és ez határozza meg a világról alkotott véleményét.

Nyelvünk ugyanakkor tökéletesen „tükrözi“ azt, amit ismer és tud - mert megtanulta valamikor a minták által.

Hol van ebben a nyelv, vagy a nyelvünk szépsége?

Nézzünk egy példát:

Vegyük példának az egészségügyet. Ha bemész bárkihez a kórházba beteglátogatóként és elkezdesz beszélgetni egy beteggel - legyen rokon, hozzátartozó, ismerős - Ő a saját szavaival tökéletesen „elmondja“, hogy mi a baja! Például vegyük az infarktust. Mit mond a „beteg“?

Szorít a mellkasom, nem kapok levegőt, olyan mintha abroncsban lenne a testem, a mellkasom, megfulladok…

Ha - és ez egy elvonatkoztatott, nem racionális értékrend szerinti megközelítés - a szavakat figyeled, akkor mondhatod, hogy ez egy olyan élethelyzet, amikor a nyomás egy olyan élethelyzetre ad utalást, ami neked SOK. Nem bírod el, nem vagy rá felkészülve. Más szóval: NAGY A KABÁT!!! SZŰKKEBLŰSÉG.

Nézzünk másik példát, például a náthát. Mit mond a náthás beteg?

Ne gyere közel, mert elkapod. Tele van az orrom, minden bajom van, maradj távol…

Magyarul, tele van a… mindenem a főnökömmel, a munkahelyemmel, a családommal a… bárkivel, de, mennyivel szalonképesebb azt mondani, hogy „BETEG“ vagyok, mint azt, hogy tele van a t..ököm Veled, a főnökömmel, a családommal?

A titok a „betegség“ szó társadalmi megítélése. A beteg ember mindenhol - minden országban és társadalomban - részvétet vált ki. Olyan odafigyelést kap, amit korábban nem….

És mindenki megijedt. Elvesztette ugyanis a betegség az értelmét, azt az odafigyelést, amiért a betegség kialakult:

Vagy vegyünk egy másik hétköznapi párkapcsolati példát.

Egy párkapcsolatban olyan nincs, hogy ne legyenek „konfliktusok“. Vannak. Ennek végeredménye, hogy az egyik fél megsértődik. Eddig rendben van. Mit csinál a sértett fél, hogy engeszteljék ki. És mit csinál addig?

VÁR. Aki vár, az NEM CSINÁL SEMMIT!

Nincs a helyzetben CSELEKVÉS, aktív kísérlet, semmi. Vár!

Nézzünk egy másik nézőpontot….

A létünk alapelve az egészség természetes igenlése. Ez, ami alap. Mit jelent az egészség?

A test és a lélek harmóniája. A lélek meghatározása sok értelmezéssel bír, nem elemezném. Mi a dolga a „léleknek“, és a fejünknek abban, hogy a test harmóniában legyen önmagával??

Nagyképűen hangzik: ÖNISMERET.

Mert ha megkérdezel valaki ismerőst: Hogy vagy? Azt mondja: VAGYOK. Én meg azt mondom: vagy OK!

A nyelvünk szépsége mindenre választ ad. Legyen pillanatnyi élethelyzet, betegség vagy annak tűnő állapot, a tünet abban segít, hogy felhívja a figyelmet: dolog van! Ez a test és a lélek harmóniájának megbomlása.

A JEL!!!

Ha van szem és fül a jelek érzékelésére, van esély a megoldásra és a gyógyulásra.

Szakmai körökben is elfogadott megállapítás:

Miért latin az orvosi nyelv? Mert ha a beteg értené, hogy mi baja van, magától is meggyógyulna!