Pécsi [Péchy] Sándor Színész Sajószentpéter, 1922. március 18. – Budapest, 1972. november 4.
„Ma is fülembe cseng még az a rendkívül hosszú nyílt színi taps, amely nyolc évvel ezelőtt a Művész Színház nézőterén fölcsattant. Percekig tartott. Színpadi időszámítás szerint ez egy egész örökkévalóság. […] Az előadást megállító tapsot egy fiatal színész kapta. Pécsi Sándornak hívják. Nevét azóta mindenki megismerte két Kossuth-díj és számtalan nagy alakítás fényében.” Ezekkel a sorokkal idézte fel Mátrai-Betegh Béla 1954-ben a Magyar Nemzetben a színész pályakezdését. Keveseknek adatott meg, hogy ilyen kirobbanó siker fogadja első fellépésüket. De rendhagyó ez a pályakezdés más szempontból is: Pécsi Sándor ugyanis jókora vargabetűvel érkezett a Színművészeti Akadémiára. Gyermekéveit borsodi falvakban töltötte, a négy elemi osztályt Ormosbányán végezte, ahol az iskolaigazgató gyerekdarabjában szerepelt először színpadon. Később a sárospataki kollégiumban tanult; itt az önképzőkör előadásán az egyik mesterembert alakította Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékában. Az érettségi után beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karára, de két szemeszter után félbehagyta tanulmányait, s Csepelen lett jegyzőgyakornok. Ez a munka azonban nem volt ínyére, így került a Magyar Filmirodához rendezőgyakornoknak. Az 1942ben bemutatott A beszélő köntös című filmben dublőrszerepet kapott; ennek hatására jelentkezett a színiakadémiára. Tanulmányait 1941 őszén kezdte meg, s 1944-ben szerzett oklevelet. Az 1944 februárjában megtartott vizsgaelőadáson Szemere György A siralomházban című egyfelvonásosát adták elő. Dalos László a bemutató után az Új Magyarságban így írt Pécsi Sándorról: „nemes emberábrázoló képességgel mintázta meg a gyilkos paraszt alakját, őszinte és emberi volt. Ez a fiatalember máris kész színész.” Oly erőteljes volt az alakítás emléke, hogy Dalos két évtizeddel később, 1967-ben a Film, Színház, Muzsika című hetilapban is felidézte: „ott állt egy végzős színinövendék, s ahogy állt, ahogyan lépett, amint csizmájához vagy a borospohárhoz nyúlt: minden gesztusa, játéka ma is előttem van. Emlékszem, arra a kérdésre kerestem közben a választ: kit utánoz? Nem utánzott senkit. Kihez hasonlít? Nem hasonlított senkihez.”
Nemzeti évfordulóink 2022
