A Svábhegyi Csillagvizsgáló

1922

Konkoly Thege Miklós tudós földbirtokos 1869-ben csillagdát építtetett a felvidéki Ógyallán fekvő birtokán. Konkoly Thege 1916-ban elhunyt, s mivel 1919 januárjában a cseh–szlovák csapatok kezdték megszállni a Felvidéket, Tass Antal és Terkán Lajos csillagászok úgy döntöttek, hogy az ógyallai obszervatórium műszereit leszerelik, és Budapestre szállítják. Mindez a trianoni békediktátum előtt egy évvel történt. A magyar állam a műszereket befogadta, s egy obszervatórium létrehozásáról döntött 1920-ban. A főváros egy nyolcholdas (40 ezer négyzetméteres) területet ajándékozott a Svábhegyen – a Normafa közelében – az intézet számára. Az építkezés 1921-ben kezdődött, először a Meridiánház

Itt mérték a pontos időt az épült fel 1922-ben. Sokáig – az úgynevezett országban, később ezt a szerepet passzázsműszerrel – itt mérték a pontos a Tudományegyetem vette át. időt az országban, később ezt a szerepet a Tudományegyetem vette át. Az Intézet első, 5 méter átmérőjű kupolája 1922-ben épült. Ebben helyezték el az Ógyalláról megmentett 20 centiméter lencseátmérőjű, Heyde gyártmányú refraktort. A kiskartali obszervatórium refraktora 1922-ben szintén a svábhegyi csillagvizsgáló birtokába került. A csillagda további bővítésében nagy szerepet játszott az 1922-ben hivatalba lépett gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter. Az úgynevezett Budapest-kupolát 1928-ban adták át, a klasszicista épület műemléki védettségű. A 10 méter átmérőjű hatalmas kupolában található a 60 centiméter tükörátmérőjű Zesiss–Heyde tükrös távcső, amely akkor a legnagyobb volt az országban.

Gazda István