Szepsi Csombor Márton

Prózaíró, versszerző, református tanár és lelkész

Szepsi (ma: Moldava nad Bodvou, Szlovákia), 1595 körül – Varannó (ma: Vranov nad Topľou, Szlovákia), 1622 ősze vagy tele

Mezővárosi polgári családban született, iskoláit Szepsiben, Kassán és Késmárkon kezdte, majd 1611-től Nagybányán, 1614-ben Göncön folytatta. 1615-ben elvállalta a telkibányai református iskola vezetését, az itt keresett pénzből indult aztán külföldi tanulmányútra. 1616 és 1618 között az Északi-tenger partján fekvő Danzig (ma: Gdańsk) kikötőváros református főiskoláján tanult, itteni disputációjának (vita formájában lezajlott vizsgájának) tételeit a fémekről nyomtatásban is megjelentette (De metallis, 1617). 1618-ban nagy nyugat-európai körutazást tett (Dánia, Frízföld, Hollandia, Anglia, Franciaország, Németország, Csehország, Szilézia). 1619-ben Fő műve az a kassai iskola vezetője lett, s ezzel párhuzamosan elkezdett dolgozelső magyar ni útleírásán. A városi tanács úgy ítélte meg, hogy túl sok energiát nyelvű útleírás. vitt el az írás, s nem maradt ideje az iskolára, ezért – miközben megjelent az Europica varietas (Változatos Európa, Kassa, 1620) – elbocsátották az állásából. 1620 őszétől a Zemplén vármegyei Varannó kétnyelvű (magyar és szlovák) gyülekezetében lett lelkész, egyben a város földesurának, Nyáry Istvánnak az udvari papja, illetve fiának, Nyáry Ferkónak a házitanítója. 1622-ben az országban pusztító nagy pestisjárvány először a tanítványát, Ferkót ragadta el, majd az év vége felé maga is áldozatául esett. Tanítványának írt erkölcstanító könyvét a hálás Nyáry család adatta ki nyomtatásban a halála után (Udvari schola, Bártfa, 1623). Fő műve az első magyar nyelvű útleírás. Korábban is születtek külföldön tanuló diákok tollából verses és prózai útleírások (úgynevezett hodoeporiconok), de azok latin nyelvűek voltak. Szepsi Csombor már azt a protestáns, késő humanista írócsoportot tekintette mérvadónak, amely magyar nyelven írta műveit. Legfontosabb példaképe Szenczi Molnár Albert volt, aki egész életében sokat utazott. Az útleírás kezdő mondata is erre utal: „Gyermekkoromtól fogván kiváltképpen való indulatimtúl hajtattam én az idegen helyeknek látására.” Munkájának alapja útközben írott naplója volt, amelybe

lejegyezte az élményeit, az utazás anekdotikus részleteit, illetve a dátumokat és a számszerű adatokat. Hazaérve ezt egészítette ki a korabeli földrajzi szakirodalom anyagával, így az élménybeszámoló mellett megjelent a tanító, ismeretközlő szándék is. A könyvek által nyújtott ismeretek magyarázzák, hogy olyan helyeket is leírt, amelyekben valójában nem járt; például egy holland várost, amelyet csak a part mellett elúszó hajóból látott. Művét országok szerint osztotta fejezetekre, ezeket egyenként különböző kassai polgároknak ajánlotta. A fejezetek mindig földrajzi leírással indulnak, ezután következik maga az útleírás. Magyar nyelvű szövegébe gyakran szúr be általa írt latin nyelvű verseket, időnként feliratokat is lemásol. Lengyelországgal és Poroszországgal kezdi a művet, s természetesen igen részletesen szól Danzigról (korabeli magyar nevén Danckáról), ahol tanult. Nagy hatással volt rá London, de Párizs fogta meg különösen. Vándorlása közben többször látott olyan helyeket, amelyek hazájára emlékeztették, ezt mindig nosztalgiával emlegette. Hazafelé Heidelbergben meglátogatta az egyetemet, találkozott az ott tanuló magyar diákokkal. Útjának utolsó szakaszát veszélyessé tette, hogy ekkor tört ki Csehországban és Németországban az első nagy kontinentális fegyveres konfliktus, a harmincéves háború (1618–1648), amely kezdetben vallási öszszeütközésként indult. Munkájának végére két magyar nyelvű versét is beillesztette. Útleírása ma is izgalmas olvasmány, bemutatja, hogyan látta a korabeli Európát egy magyar református diák a 17. század elején. Egy része olvasható lengyel nyelven is, teljes angol fordítását Bernard Adams készítette el 2014-ben.

Szabó András