A Fővárosi Operettszínház megnyitása

1922. december 23.

A Nagymező utca 17. szám alatt lévő Sötét idők szavával bús szívedben, telken 1897-ben nyitotta meg kapuit Ünnepre gyűlsz ma árva Budapest. Somossy Károly új, szemet gyönyörÁll az új színház, már függönye lebben, ködtető orfeuma. A bécsi Fellner és Legyen valóban ünnep ez az est. Helmer cég tervei szerint készült épületet 1921 őszén kibérelte a Vígszínház új tulajdonosa, az amerikai Ben Blumethal, és színházzá alakította. Az átépítés során – Vágó László, Málnay Béla építészek irányításával – növelték a nézőtér esését, a szeparékat nyitott páholyokká alakították át, megnövelték a színpad mélységét, új öltözőket, műhelyeket és raktárakat alakítottak ki. A Fővárosi Színház Tapolczai Dezső igazgató és Szabolcs Ernő főrendező irányításával végül csak 1922. december 23-án nyithatta meg kapuit. Sokat elárulnak a kor hangulatáról Heltai Jenő színházavató prológusának sorai: „Sötét idők szavával bús szívedben, / Ünnepre gyűlsz ma árva Budapest. / Áll az új színház, már függönye lebben, / Legyen valóban ünnep ez az est.” A patetikus kezdés után Heltai a szép magyar muzsikának, a magyar színészetnek szent csarnokában megjelent publikumhoz: urakhoz, „nemurakhoz”, gazdagokhoz, szegényekhez fordult, és jó szándékukat kérte. A színházavató előadáson Buttykay Ákos Olívia hercegnő című operettje került a közönség elé. A színház első elnevezése még nem sejtette, hogy a működő új színházban csakhamar az operetté lesz a főszerep: a Fővárosi Operettszínház elnevezés 1923. február 9-én került az épület homlokzatára.

Gajdó Tamás