Fellner Jakab

Építész Nikolsburg [ma: Mikulov, Csehország], 1722. július 15. – Tata, 1780. december 12.

Fellner egyik fő műve a veszprémi püspöki palota tervezése volt, amelyre Koller Ignác püspöktől kapott megbízást.

A klasszicizáló késő barokk jelentős mestere, a morvaországi születésű építőmester és építész 1745-ben, huszonhárom esztendősen került hazánkba, ahová akkoriban az építési munkák bősége okán számos német ajkú kőműveslegény érkezett. Előbb Komáromban, az akkor szokásos céhes keretek között próbált szerencsét: 1746-ban feleségül vette egy helyi pallér, Rimholcz József özvegyét, 1748ban a város kőművescéhének tagja lett. Foglalkoztatta a ráckevei és a béllyei császári uradalom és Komárom vármegye, de felemelkedését elsősorban annak köszönhette, hogy már 1746-tól az Esterházyak tatai uradalma számára is dolgozott. Eleinte falusi templomok javításával, építésével bízták meg, részt vett a majki remetelakok kivitelezésében, bővítette a tatai uradalmi kormányzó, Balogh Ferenc házát. 1751-ben Esterházy József alkalmazta a cseklészi kastély javításánál, 1762-ben immár önállóan megtervezte a móri Lamberg-kastélyt. 1762-ben Esterházy Miklós koronaőr, pétervári követ bízta meg a tatai vár korszerű rezidenciává alakításával, de ez a gróf halála miatt nem valósult meg. Fellner 1769-től folytatta a tatai Szent Kereszt-plébániatemplom építését, amely még 1751-ben Esterházy József országbíró (a cseklészi kastély építtetője) végrendeletének meghagyása szerint fia, ifj. Esterházy József kezdett építtetni, feltehetően Franz Anton Pilgram tervei szerint. A barokk alapszerkezetű, előreugró toronypárral tagolt, mozgalmas homlokzatra klasszicizáló részletformák, füzérdíszek, cseppdíszes, szögletes voluták kerültek. 1764 és 1769 között Fellner irányította az Esterházyak tatai kastélyának építését, amelynek saroktornyos, masszív tömbjét az úgynevezett kiskastély és a hozzá csatlakozó gazdasági szárnyak veszik körül. Fellner egyik fő műve a veszprémi püspöki palota tervezése volt, amelyre Koller Ignác püspöktől kapott megbízást. Az 1765 és 1776 között

a Várhegy keleti peremén felépült palota látványos, elegáns U alaprajzú, késő barokk rezidencia, sávozott díszítésű homlokzattal, középtengelyében oszlopos kocsialáhajtóval és füzérdíszes oromzattal. E műve legjobb példája a korszak újításait hatásosan alkalmazó, franciás igazodású építészeti formanyelvének. 1763-ban másodszor nősült, egy bécsi kalaposmester lányát vette feleségül, és Bécsben megfordulva az ottani pompás építkezések láttán bizonyára újabb inspirációkat szerzett. Az 1760-as években kapott megbízásai közé tartozik az egri líceum építése. 1755ben Barkóczy Ferenc püspök teológiai és bölcsészeti stúdiumokat oktató iskola számára rendelt terveket Joseph Ignaz Gerl bécsi építésztől. 1761-ben prímássá nevezték ki, így utódjára, Eszterházy Károlyra maradt a megvalósítás, aki viszont egyetemmé kívánta fejleszteni az intézményt, és hamarosan Fellnerre bízta a kivitelezést. Bár az egyetemi rangot nem kapta meg, csak líceum lehetett, az iskola számára a püspök tekintélyes épületet emeltetett Fellnerrel: négyszögű udvar körül a fő szint három szárnyának középrizalitjaiba egy-egy reprezentatív helyiség, a díszterem, a kápolna és a könyvtár került, a negyedik szárny fölé pedig a korszerű műszerekkel fölszerelt csillagvizsgáló. 1776–1777 folyamán Eszterházy kívánságára az új ízlésnek megfelelően klasszicizáló tagozatokkal és ornamensekkel tervezte át a főhomlokzat díszítményeit. Eszterházy Károly Pápa földesuraként a város tűzvészben elpusztult Szent István vértanú templomának újjáépítését is Fellnerre bízta, aki 1773-ban több lépésben, a püspök részletes utasításainak megfelelően dolgozta ki a terveket. Amikor Fellner 1780-ban meghalt, az architektúra javarészt készen állt, de felszentelésére csak berendezés és a dekoráció elkészülte után, 1795-ben került sor. A pápai plébániatemplom alaprajzában szinte teljes egészében megegyezik a tataival, a fő különbség a tornyok elhelyezésében mutatkozik: ezek Pápán a homlokzat mellé kerültek, megnövelve annak felületét, így azon a hatalmas falfelület, a széles timpanon uralkodik. A toronyemeletek áttörésében, pilléreinek rézsútos elrendezésében viszont még megjelenik a barokk dinamizmusa. Fellner időközben ismét megözvegyülve, 1772-ben egy pozsonyi harangöntő leányával kötötte harmadik házasságát. 1773-ban „fellenthali” előnévvel osztrák nemességet kapott, névaláírásában ettől kezdve a Baumeister (építőmester) helyett az Architekt (építész) titulust használta. 1777-től Pilgram örököseként folytatta a pápai Esterházy-kastély átépítését, 1770 és 1778 között felépült kései önálló műve, a veszprémi agg papok háza.

Jernyei Kiss János