Magyar Földrajzi Társaság

1872. január 12.

Az MTA matematikai és természettudományi bizottsága megalapítását (1860) követően további tudományos szakegyesületek létrehozását javasolta, ám azok már csak a kiegyezés után jöhettek létre (Országos Meteorológiai és Földdelejességi Intézet, 1870. április 8.; Magyar Földrajzi Társulat [MFT], 1872. január Érdeme a magyar 12.). Az MFT első elnökének megválasztott Hunfalvy Jágeográfiai kutatások nos a német Karl Ritter teleologikus elveinek első magyar természettudományos hirdetője volt, eszerint a földrajz feladata a természeti alapokra helyezése. viszonyok és az ott élő népek történelmi viszonyainak feltárása. Vámbéry Ármin az MFT első közgyűlésén mondott beszédében a Társaság céljainak ismertetése során elsőként a Föld megismerését és a felfedezésekkel való foglalkozást jelölte meg. A Társaság folyóirata, a Földrajzi Közlemények első évfolyamait jórészt Vámbéry Ármin, Déchy Mór, Xantus János és Zichy Ágost utazásairól szóló beszámolók töltötték ki. Az MFT érdeklődése az 1880-as évektől fordult a magyar föld leírása felé. Az első dolgozatok a földrajzi utazók beszámolóit követő romantikus leírások voltak, amelyekben sok volt a kompiláció és kevés az eredeti tudományos gondolat. A fordulat a harmadik elnök, Lóczy Lajos idején következett be. A geológus Lóczy úgy vélte, hogy a földrajz valódi területe a természeti alaktan (geomorfológia). Az ő érdeme a magyar geográfiai kutatások természettudományos alapokra helyezése, kezdeményezésére alakult meg 1891-ben az MFT Balaton Bizottsága, amely először tűzte ki céljául egy magyarországi régió sokoldalú tudományos feltárását (eredményeit A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei című monográfiájában tette közzé, 1897–1918). Wodianer Arthur könyvkiadó 1901-ben megkereste a Társaság vezetőit, hogy a népszerű svéd utazó, természettudós Sven Hedin ázsiai útleírását megjelentesse. Az MFT nem zárkózott el a hagyományos, népszerű földrajzi útleírásoktól, s egyes vélemények

szerint Lóczy Lajos javasolta, hogy az érdekes és eredeti külföldi útirajzok inkább egy önálló könyvsorozatban kapjanak helyet. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára első kötetében jelent meg Sven Hedin Ázsia sivatagjain keresztül című útirajza. A kilencvenöt (!) kötetből álló, aranyozott bordó egészvászon Gottermayer-kötésben megjelent útleírás-sorozat a magyarországi népszerűsítő földrajzi irodalom klasszikusa, minden egyes kötete könyvritkaság. Lóczy Lajos lemondása után 1945-ig Cholnoky Jenő töltötte be az elnöki tisztet. Irányítása alatt a hazai geográfiai kutatások „emberföldrajzi” és gazdaságföldrajzi stúdiumokkal bővültek, ahol az előbbi valójában az ember és a Föld kapcsolatának feltárását jelentette. A Gazdaságföldrajzi Szakosztály Cholnoky kezdeményezésére alakult meg 1913-ban, míg gróf Teleki Pál A földrajzi gondolat története című (1917) munkájával megszületett az első magyar tájföldrajzi koncepció is. A trianoni országvesztés után az MFT nemzetközileg elszigetelődött, az új geopolitikai helyzetben a magyar geográfia

a revansizmus szolgálatában állt, maga Cholnoky Jenő a turáni mozgalom egyik vezetője lett. Kogutowicz Károly 1920-ban Föld és Ember címmel megindította az első hazai antropogeográfiai folyóiratot, míg a Földgömb című népszerű földrajzi magazin elindítását maga Cholnoky jelentette be az MFT közgyűlésén. A Földgömb megjelenésével a népszerű tudományos írások és úti beszámolók végleg eltűntek a Földrajzi Közleményekből, ahol a klasszikus természetföldrajzi tanulmányok mellett egyre több gazdaságföldrajzi és településföldrajzi dolgozat jelent meg, illetve helyet kaptak tudományos recenziók is. Cholnoky 1939-ben megindította a Földrajzi Zsebkönyvet, amely a Zsebatlaszt váltotta fel, de nemcsak térképet, hanem időszerű földrajzi és geopolitikai tanulmányokat is közölt népszerű formában. A II. világháború után a közgyűlés Mendöl Tibort választotta meg az MFT elnökévé. A kialakuló új rendszer azonban – Teleki és a „turáni” Cholnoky miatt – a „fasiszta Horthy-uralom kultúrpolitikáját” kiszolgáló egyesületnek bélyegezte az MFT-t. A Társaságot 1949-ben feloszlatták, a magyar geográfusok munkájának képviselete az MTA Történettudományi Intézete részlegeként működő Földrajzi Könyv- és Térképtár feladatává vált. Az MFT 1952 őszén Bulla Béla elnöklete alatt szerveződött újjá, vállalt célja a magyar földrajzkutatók és -pedagógusok összefogása lett, ezért 1953-tól évente vándorgyűléseket rendezett. 1954-ben a Társaság rendezte az I. Magyar Földrajzi Kongresszust. 1956tól a Nemzetközi Földrajzi Unió (International Geographical Union, IGU) tagja, 1959-ben megalakult az IGU magyar nemzeti bizottsága, és 1971-ben Budapesten rendezhették meg az IGU Európai Regionális Konferenciáját.

A Földrajzi Értesítőt 1950-től, a Studies in Geography in Hungary című kiadványt 1964től kezdődően jelentették meg. A hazai földrajzi kutatásokat foglalta össze a magyarországi geográfia talán addigi legnagyobb vállalkozása, a Magyarország Nemzeti Atlasza: az első kötet 1967-ben Pécsi Márton szerkesztésében jelent meg, a teljesen átdolgozott új kiadás 1990-ben Széchenyi-díjat kapott. A magyarországi tudománytörténeti hagyományápolást szolgálja a Balázs Dénes kezdeményezésére 1983 októberében hivatalosan is megnyílt érdi Magyar Földrajzi Gyűjtemény (1985-től Magyar Földrajzi Múzeum), amely 1985-től adta ki a Földrajzi Múzeumi Tanulmányokat.

Kozák Péter