Az Ómagyar Mária-siralom felfedezése 1922
Aligha volt kalandosabb sorsa bármelyik értékes magyar kéziratnak, mint a legelső jelenleg ismert verses – és a Halotti beszéd utáni második hosszabb terjedelmű – nyelvemlékünknek, a 13. század második felében keletkezett, komoly költői erényekről tanúskodó Ómagyar Mária-siralomnak, amely a 300 fóliós (600 oldalas) Leuveni kódex nem egészen egy oldalán olvasható. A régi magyar nyelv fejlettségét, verselésre való alkalmasságát egyértelműen bizonyítja ez a 37 soros, 132 szóból álló – a latin eredetiből magyarra meglehetősen szabadon átültetett – költemény, amelynek ismeretlen, valószínűleg domonkos rendű szerzője már a (betű)rímet és az alliterációt is ügyesen használta. Igen találó Klaniczay Tibor jellemzése: „Az ősi magyar vers és a latin himnusz »misztikus nászából« így született meg a magyar poézis.” Biztosak lehetünk benne, hogy az Ómagyar Mária-siralom nem előzmények nélkül született meg, és keletkezése idején, majd azután is követték azt a hagyományt, amelynek meglétéről éppen ez a költemény árulkodik. S mivel hosszú ideig lappangott, reménykedhetünk benne, hogy középkori párjaira a jövőben esetleg még ráakadhatunk. Az Ómagyar Mária-siralmat – és más magyar bejegyzéseket (glosszákat) – megőrző kódexhez 1910-ben Toscanában jutott hozzá Jacques Rosenthal müncheni antikvárius. Tőle vette meg 1922 áprilisában az a
Az ősi magyar vers és a latin himnusz „misztikus nászából” így született meg a magyar poézis.
német jóvátételi bizottság, melynek feladata a német katonák által 1914 augusztusában felgyújtott leuveni (Löwen/Louvain, Belgium) egyetemi könyvtár állományának
a felújítása volt. A bizottság által vásárolt kéziratokat a középkori források kiváló ismerője, a Bajor Állami Könyvtár kézirattárát vezető Georg Leidinger nézte át, aki az
Nemzeti évfordulóink 2022
