Vukovics Sebő Politikus Fiume, 1811. július 20. – London, 1872. november 19.
1832–1836-ban jurátusként részt vett az országgyűlésen, s tagja volt az országgyűlési ifjak Társalkodási Egyesülésének. Közéleti pályáját 1840-ben kezdte Temes megyében: tiszteletbeli aljegyző, alügyész, majd szolgabíró és főszolgabíró volt. A megye követeként részt vett az 1843–1844. évi országgyűlésen.
Május 2-tól a Szemerekormány igazságügyi minisztereként működött.
1848-ban a megye első alispánjává választották. 1848. június 21-én a kisbecskereki választókerületben képviselővé választották. Május 23-án Torontál, Temes, Krassó, Bács, Arad megye, Szabadka, Újvidék, Zom-
bor, Arad és Temesvár szabad királyi város királyi biztosává nevezték ki, július 24-én megbízatását Arad, Krassó és Temes megye területére korlátozták. 1849. január 30-án a Bács megyei hadsereg kormánybiztosává nevezték ki. Március közepétől kezdve a fősereg főkormánybiztosa volt. Május 2-tól a Szemere-kormány igazságügyi minisztereként működött. Augusztus 11-én aláírta a kormányzó és a kormány lemondásáról
150 †
szóló kiáltványt és Görgei felhatalmazását. A szabadságharc leverését követően előbb itthon bujdosott, 1850 tavaszán külföldre menekült. 1852-ig Párizsban, ezt követően Svájcban, majd Londonban élt, és aktív szerepet játszott az emigráció működésében. 1869-ben hazatért, március 18-án Bács megyében képviselővé választották, 1869– 1872-ben a balközép párt soraiban vett részt az országgyűlésen. 1894-ben megjelent emlékirata (Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből) a forradalom és szabadságharc történetének fontos forrása. Hermann Róbert
Nemzeti évfordulóink 2022
