| CAPPUCCINO |
BALI DÁVID
Sárga is, gurul is, így a Pék Taxi elnevezés szinte magától értetődő, de egyikőjük sem pék. Honnan jött az ötlet, hogy a kedvesével mozgópékséget hozzanak létre Budapest vonzáskörzetében? – Egyfelől a pandémia miatt ellehetetlenült a vendéglátás, vele együtt a „betonbiztos” rendezvényszervezői karrierem. Hiába dolgoztam vezető pozícióban immáron kilenc éve a Dürer Rendezvényházban, már 2020 februárjában láttuk, hogy nagy a baj. A hónap végére pedig meg is érkeztek az első feltételes lemondások. Habár a Dürer mellett egyéni vállalkozóként volt felkérésem nagyobb sportrendezvények lebonyolítására, a Covid elmosott mindent. Eljutottam odáig, hogy nem szeretném még egyszer kitenni sem a családomat, sem magamat annak, hogy olyan dolgot csinálok, ami nem áll stabil lábakon. Emellett mindig is zavart, hogy nincs kézzelfogható termék, amelyet a magaménak tudhatok. Tizennégy éves korom óta rendezvényszervezéssel foglalkoztam. Akkoriban még bulikat szerveztem, majd diákelnök voltam a gimnáziumban, később belvárosi klubokat vezettem, aztán jött a rendezvénycatering, valamint a Lurdy Ház konferencia-központjának az elindítása, vezetése, később a Dürer. De a Food Truck Show első két éve szintén a nevemhez fűződik, a vizes vb két nagy szurkolói zónájának a vendéglátása is, ezenkívül pedig mindig voltak saját projektjeim, mint a Kocsmajális adománygyűjtő bográcsozás. Szóval jött a gondolat: mi az, amire háborúban is szükség van? A kenyér. Beiratkoztam a Pesti Barnabás pékképzésére, mivel az első ötlet az volt, hogy saját pékséget nyitunk, és mint a mesében, éldegélünk boldogan.
– Tekintve, hogy Pusztazámoron, ahová költöztek, nincs pékség, nem tűnik hamvában szült ötletnek. – Igen, de aztán kiderült, hogy egy barátom Érden nyitott egy pékséget, ahol nem saját termékeket árul, hanem nagynevű budapesti pékekét. Tetszett az elképzelés, ötvöztem a büfékocsis múlttal, így jött létre a Pék Taxi. Üzleti szempontból közrejátszott a home office is, hiszen akik eddig ingáztak, most elestek attól a lehetőségtől, hogy minőségi, kézműves pékárukat szerezzenek be. – Nem zavarja az embereket, hogy nem kemencéből érkezik a kenyér? – Minden megállónál friss az áru. Mikor reggel fél hatkor bemegyek Szabadfi Szabolcs – vagy ahogy a legtöbben ismerik, Szabi, a pék – péküzemébe, még melegen hozom el a kenyeret. Hétkor nyitunk a piacon, így a kakaós csiga még bőven langyos, maszatolós. A délutáni helyszín előtt újbóli beszerzés következik. Igyekszünk úgy belőni a kereslet-kínálatot, hogy ne maradjon felesleg, ami egy helyszínnél körülbelül egy hónap alatt körvonalazódik. Ha mégsem sikerül mindent eladni, azt másnap elajándékozzuk – szigorúan, hiszen másnapi terméket sohasem értékesítünk. Vagy hajléktalanszállóra visszük (Százhalombatta, Budapest), vagy szintén Battán egy nehéz sorsú családok lakta intézménybe szállítunk. – Most állt üzembe a harmadik autó, de úgy hírlik, országos hálózat létrehozása a cél. Mikorra lehetséges ez? – Igazából azt vallom, mindig nagyot kell álmodni ahhoz, hogy motivált legyél, és ha már csak egy kis részét megvalósítod, az pozitívan befolyásolja a jövőképed. Egyelőre tizenkét helyszínen vagyunk jelen, egy autó heti hat napot megy, napi egy vagy két állomással. Folyamatos bővülésben gondolkozunk, azonban több piaci szereplőnél azt látjuk, hogy a nö-
FOTÓ: KŐHALMI PÉTER
Öröm az ürömben a pandémia idején, ha új lehetőségek felé tudunk mozdulni. Interjúalanyunk és felesége, Pintér Boróka, a vendéglátásban évtizedek óta tevékenykedő szakemberek életében a vírushelyzet eredményeként szintén bezárult egy ajtó a szakmában, azonban pékárukat forgalmazó üzlet alapításával kinyílt egy másik.
72 | FIGYELŐ 2021/15
F_72-73_cappuccino.indd 72
2021. 04. 13. 15:13
