EGYETEMI ÁTALAKULÁS

A VERSENY KÉNYSZERÍTI KI

A MODELLVÁLTÁST

EGYETEMI ÁTALAKULÁS | Varga Judit igazságügyi miniszter, a Miskolci Egyetem kuratóriumi elnöke – mint a felsőoktatási intézmény egykori hallgatója is –, valamint Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora ült le egy asztalhoz, hogy a Figyelőnek kifejtsék, mi várható a felsőoktatás átalakulásától, hogyan érinti az észak-magyarországi alma matert az agyelszívás, milyen a tanár-diák kapcsolat, továbbá miként lehetne bekerülni neves, nemzetközi rangsorokba.

Hogyan kerül az igazságügyi miniszter a Miskolci Egyetem kuratóriumának élére?

Varga Judit: Miskolcon születtem, itt élnek a szüleim, a rokonaim, és én is erre az egyetemre jártam, amely szerintem az ország legszebb campusa. Így számos egykori diákhoz hasonlóan engem is elkísérnek a selmeci és eperjesi hagyományok. A kormányzat tavaly nekilátott egy igen nagy fokú strukturális átalakításnak, miskolciként pedig elsőként engem kérdeztek meg. Később a kezdeti segítségből feladat- és munkavégzés lett. Nem vagyok álláshalmozó, de sohasem tudtam, sohasem akartam elszakadni ettől a várostól és az egyetemtől. Itt nőttem fel, ez az én alma materem. Sokat köszönhetek Miskolcnak, s most szeretnék visszaadni valamennyit a városnak abból, amit tőle kaptam az évek során. A rosszízű kritikára pedig azt szoktam válaszolni, hogy míg egy kormányzati megbízatás mindig határozott idejű, a miskolci kötődés egy életre szól. – Horváth Zita lett az intézmény első női és bölcsész rektora. Új időszámítást is jelent ez?

Horváth Zita: Bizonyos szempontból igen. A világ első műszaki felsőoktatási intézménye volt a Selmeci Akadémia, amely Sopronba költözött, végül Miskolcon kötött ki. A mérnöki szemlélet meghatározó volt egészen a 80-as évekig, amikor jöttek a jogászok, a gazdászok, a 90-es évek elején a bölcsészek és az egészségtudományi kar, végül a zenészek. Igazi tudományegyetem lett a miénk. A bölcsészek idestova 30 éve vannak jelen az egyetemen. Nem ördögtől való tehát, hogy ez a kar is ad egy rektort, mint tette korábban a többi. Ráadásul jómagam diákból lettem oktató, kari vezető, majd az egyetem általános rektorhelyettese. Végigjártam a szamárlétrát. Úgy érzem, minden képességem megvan a feladat elvégzéséhez, s amiazt felejtik el, hogy ezelőtt évekig ők mondták, hogy a felsőoktatás mielőbbi reformjára van szükség, mert elavult, nem versenyképes. Most elérkezett a modellváltás, de ez sem jó nekik. Miskolcon egyébként zökkenőmentesen zajlott az új struktúrára való átállás. Mindenki reménykedve tekint a friss modellre, mert meglátták benne nemcsak az egyetem, a város, hanem az egész régió fejlődési lehetőségeit is. Nagyon hálás vagyok ezért a helyieknek. A kihívás hatalmas: egy eddig államháztartási reflexekkel működő intézménynek most az

üzleti élet szabályait kell megtanulnia, hogy a gazdasági és társadalmi szereplőkkel való együttműködés előnyeit szabadon és felelősen kihasználva igazítsa oktatási-kutatási-szolgáltatói tevékenységét a XXI. századi európai felsőoktatás elvárásaihoz. Mindezen átalakulás folyamán az Universitas Miskolcinensis Alapítvány mint fenntartó nemcsak az állam által biztosított támogatásokkal, hanem új piaci és uniós források bevonásával, valamint a stratégiai irányok kijelölésével is segíti az egyetemet. Bár a

Meglátták benne nemcsak az egyetem, a város, hanem az egész régió fejlődési lehetőségeit is.

hez nem annyira értek, abban segítenek a kollégáim. Így lesz ez csapatmunka. – A felülről irányított és kikényszerített modellváltástól hangos a közélet. De mi történt Miskolcon? Hogyan érinti az átalakulás az intézményt? Ki miben látja az előnyöket vagy éppen a hátrányokat?

V. J.: Természetesen, mint mindig, most is megkapjuk az ellenzéktől a szokásos elutasító narratívát. Éppen csak

működés keretei megváltoznak, a lényeg változatlan marad a hallgatók számára. Megmaradnak az államilag támogatott képzések, az ösztöndíj-lehetőségek, a hallgatói juttatások. Viszont a piac bevonásával sokkal több lehetőséget tudunk majd kínálni az egyetemen tanulóknak a pályájukra való gyakorlati és elméleti felkészüléshez. Ezt én hallgatóközpontú modellváltásnak nevezném, mert számunkra mindig is ők szerepeltek az első helyen. Értük, az ő érdekükben zajlik a modellváltás, és reméljük, ők lesznek az egész folyamat legnagyobb nyertesei. H. Z.: Ez egy új rendszer, amelyet a verseny kényszerít ki. Gondoljunk csak a tömegkommunikációnak az elmúlt harminc évben végbement fejlődésére. Egykor „bunkófonnak” hívták a mobilkészülékeket. Most már vásárolni se megyünk nélkülük. Annál is inkább, mert ma már digitális a bevásárlólista. Ha a változás tényét mindenki elfogadja, akkor miért lenne kivétel a felsőoktatás? Ez az ágazat ugyanakkor nehezen mozdul. Olyan, mint egy szép nagy vitorlás. A kuratórium a navigátor és a stratéga, én pedig a kormánykeréknél állok. Mindenkinek megvan a maga feladata. Nyilvánvaló, hogy most szokunk össze, akár egy jó legénység tagjai. Előnynek gondolom, hogy rugalmasabbá váltak a keretek, amelyek mentén dolgozunk. Több szem többet lát alapon érettebb döntések születhetnek. Hátrányokról még nem beszélnék, s a jövőben sem szeretnék. Én optimistán állok az együttműködéshez. Persze kisebb vitákra számítok, de mutasson egy családot, ahol mindenben egyetért mindenki. – Összességében hogyan látják a felsőoktatás átalakulását? Megmarad-e például az egyetemi autonómia?

V. J.: Miért ne maradna meg? Most teljesedik csak ki igazán! Az egyetem oktatói, kutatói továbbra is szabadon döntenek a szakmai kérdésekben, arról például, hogy mit és miként tanítsanak, mi legyen a kutatási területük, vagy épp milyen véleményt fogalmazzanak meg egy-egy szakmai vitában. A Miskolci Egyetem nemrég benyújtott intézményfejlesztési tervét is a szenátus alkotta meg, a rektor és a dékánok aktív részvételével. A kuratórium csupán az észrevételeit fogalmazta meg, az egyetemmel közösen kialakított stratégiához igazodva. A kételkedőknek érdemes lenne fellapozniuk Magyarország Alaptörvényét is, melynek X. cikke egyértelműen rendelkezik a tudomány szabadságáról. Ami pedig a gazdasági autonómia kérdését illeti, a kuratóriumnak éppen az a feladata, hogy nagyobb tőke bevonásával biztosítsa az egyetem sikerességét, szakmai kiválóságát. Ez inkább a fenntartói felelősséget növeli és teszi személyesebbé. Nem véletlenül ülnek a testületben olyan emberek, akik miskolci elköteleződéséhez semmiféle kétség nem férhet. Aki az egyetemek gazdasági önállósága miatt kritizálja a modellváltást, az valójában a modern felsőoktatás sikeres menedzselésének a logikáját érti félre.

H. Z.: Az én célom, hogy a Miskolci Egyetem visszakerüljön a térképre. Egy jó nevű, komoly hagyományokkal büszkélkedő intézmény a miénk, amely kicsit elkényelmesedett az elmúlt években. Volt idő, amikor nem kellett különösebben küzdenünk a diákokért. Ennek vége, ezt mindenki látja. Az autonómiát pedig semmi sem kockáztatja, idő előttinek és megalapozatlan felvetéseknek tartom az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat, de ha történne is kísérlet rá, az nem maradna válasz nélkül. Az egyetemek, főiskolák nem önmagukban léteznek. Diákok, oktatók közös campusa ez. Ha akarnék, se nyomhatnék le a szellemiségükkel ellentétes dolgokat a torkukon. – Régi probléma, hogy a magyar egyetemek nem tudnak bekerülni a neves nemzetközi rangsorokba. Milyen ambíciói vannak ezen a téren a miskolci intézménynek?

H. Z.: Valós probléma, de tegyük helyre. A ranglisták ugyan fontos mutatók, de nem élhetünk a kizárólagos bűvöletükben. Egyrészt tisztáznunk kell, melyik releváns, melyik nem. Másrészt először itthon szükséges eredményeket elérnünk. Természetesen ezzel párhuzamosan bővítenünk kell a nemzetközi kapcsolatainkat. Majd 500 külföldi diákunk van most is. Nem a semmiből jöttek, van hírünk a világban. Persze ez még nem elég, dolgozunk rajta. Bővítjük az angol nyelvű képzéseket, csak így lehetünk vonzók és versenyképesek. S még valami: most is ott vagyunk két nagynevű rangsorban. Az egyik a QS, ahol a világ összes egyetemének a listáján a 801. és az 1000. pozíció között

VARGA JUDIT

1980-ban született, Miskolcon. Diplomáját a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte. 2018 májusától a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkára. 2019. július 12-től Magyarország igazságügyi minisztere.

találni minket, a másik a THE (Times Higher Education), ahol az 1001+ kategóriában szerepelünk. Ahhoz képest, hogy mintegy 30 ezer intézmény van a világban, szerintem jól teljesítünk. De van hova fejlődni.

V. J.: Két tekintélyes kiválósági rangsorban is helyet kapott a Miskolci Egyetem, ami elismerése annak a rendkívüli munkának, amelyet az elmúlt években az egyetem vezetése tett a nemzetközi láthatóság érdekében. Azonban van még tennivaló, hiszen bejutni a legjobb oktatási intézmények közé csak az első szint. Bent is kell maradni, sőt tovább menetelni felfelé. Ehhez pedig az egyetemi kuratórium – most már Veres Pál polgármester úrral kiegészülve – mindent meg fog adni. – Mekkora gondot jelent Miskolcon az agyelszívás? Milyen oktatói-előadói karuk van? S hogy viszonyulnak a diákok az alma materhez?

H. Z.: Ez minden ágazatban kurrens kérdés. Nekünk ráadásul kettős kockázattal kell szembenéznünk. Részben Budapest vonzására szükséges választ adnunk, ami közös kihívás és munka Miskolc vezetésével. Hiába az egyetem, ha nem nyitott a város. És hiába lesz szexi Miskolc, ha nem elég jó az egyetem. Soksok éve halljuk, milyen fontos az együttműködés. De sok minden nem történt, most azonban muszáj lesz változtatnunk. Veres Pál polgármester úr kuratóriumi tagsága nagyot lendíthet ezen. Ami a diákokat illeti, helyettük nem nyilatkozom, de a selmeci hagyománykör igazi közösségmegtartó erő. Vigyáznunk is kell rá. A szakesetekre készült korsók, a szalag, a gyűrű, a dalgyűjtemény – ezek olyan szimbólumok, amelyek minden itt végzett szívét melengetik. Kérdezzen bárkit, aki Miskolcon szerzett diplomát. Az egyetemen több mint 600 oktató-kutató dolgozik, s mintegy 80 százalékuknak van tudományos fokozata. Nem egy közülük elismert nemzetközi szakember. Igyekszünk a jövőben minél több külföldi professzort meghívni. Ezen túlmenően pedig külön programot dolgozunk ki az oktatói gárda utánpótlására. Rengeteg a kihívás, de ez is csak még jobb teljesítményre sarkall bennünket.

V. J.: A régió verseny- és ezáltal a munkaerő-megtartó képessége sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Ennek is köszönhető, hogy a nálunk végzettek túlnyomó többsége – az országban egyedülálló módon – a térségben marad. Az egyetem egyik célja, hogy régióközpontként segítse a gazdasági fejlődést, egyúttal maga köré gyűjtse a meghatározó gazdasági szereplőket, olyan elhelyezkedési lehetőségeket biztosítva ezzel a friss diplomások számára, amelyekkel hasznosítani tudják az egyetemi éveik alatt elsajátított tudást és tapasztalatokat. A selmeci hagyománykör – a kitartás, a szorgalom és a segítőkészség – olyan értékrenddel ruház fel minden Miskolcon tanuló diákot, amely hozzájárul ahhoz, hogy a munka világában is sikeres legyen. Az oktatói gárda pedig elképesztően színvonalas. Már diákként is észrevettem az oktatók felkészültségét, tudását és nem utolsósorban az emberiességüket.

A nemzetközi hírnév javítása mellett a végső cél, hogy igazi innovációs ökoszisztéma jöjjön létre.

– Szintén minden egyetem esetében gondot okoz a finanszírozás: ezen a téren mit hoz majd a modellváltás, és milyen céges kapcsolatokat alakítottak ki? V. J.: A finanszírozás terén is kitűnő lehetőségek előtt áll az egyetem, hiszen a merev államháztartási szemléletből való kiszakadás alkalmas az innováció megvalósítására, egyben gazdasági hatékonyságot is teremt. Az alapítvány az új működési formának köszönhetően az egyetem működtetése céljából be tud vonzani a piacról, illetve gyűjthet további vagyont és egyéb adományokat. Olyan kapcsolatokat tudunk ezáltal kialakítani lokális gazdasági szereplőkkel, amelyek támogatják az egyetemet a fejlesztésben. Több gazdasági szereplővel is kapcsolatban állunk, és nagy örömömre szolgál, hogy egyre több vállalat fűzi szorosabbra együttműködését az intézménnyel, legyen szó űrtechnológiáról vagy éppen anyagvizsgálatról. Ezek a partnerségek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Miskolci Egyetem egyfajta innovációs ökoszisztéma centrumaként az északkelet-magyarországi térség szellemi kisugárzási központja legyen.

H. Z.: Ami a céges kapcsolatokat illeti, azt kell mondjam, folyamatosan bővül a kör. Szerencsére ezzel kifejezetten jól állunk, de mint mindent, ezt is tovább kell gondolni és fejleszteni. Például a duális képzésben is számítunk a vállalatokra, azok pedig igénybe vehetik az egyetem szolgáltatásait. Mire gondolok? Ha van egy cég, amely konkrét műszaki, irányítási vagy bármilyen gonddal küzd és megkeres minket, az itt dolgozó kutatóink, mérnökeink, oktatóink a rendelkezésükre állnak. Mindez üzleti alapon történik. Folyamatosan keressük a kapcsolatokat, e nélkül nem léphetünk előre. Szerencsére ezt minden kollégám érti. Az egyetem nemzetközi hírnevének a javítása mellett a végső cél, hogy igazi innovációs ökoszisztéma jöjjön itt létre: a fejlődésnek elsősorban ne a követői, sokkal inkább a katalizátorai legyünk. A régió vezető tudományos központja cím nemcsak rang, hanem felelősség is. – Milyen fejlesztéseket terveznek rövid, közép- és hosszabb távon?

H. Z.: Elkészült az intézmény középtávú fejlesztési terve, meghatároztuk az egyetem küldetését, vízióját. Ha tömören kellene megfogalmaznom, akkor a lényeg, hogy „green and smart” (zöld és okos) campust teremtsünk. A zöld már részben meg is valósult, nézzen csak körbe. Itt egy csodálatos 85 hektárnyi park. De ezen túl: megoldandó feladat például az egyetem tulajdonába került ingatlanok modernizálása, energiafelhasználásuk korszerűsítése, legyen szó kollégiumokról, a menzáról, a könyvtárról vagy az oktatási terekről. Rendkívül sokat várunk a Tudományos és Innovációs Parktól, amiről már döntött a kormányzat. Ez olyan tudományos, innovációs ökoszisztéma lesz, ami egyszerre szolgálja az egyetem k+f potenciálját, egyben anyagtudományi, logisztikai és fenntartható erőforrásgazdálkodás területen is áll majd a cégek rendelkezésére. A járvány kikényszerítette digitalizáció fejlesztése is elengedhetetlen. Intézményi szinten pedig hatékonyabb működésre kell átállnunk és magasabb minőségben kell szolgáltatást nyújtanunk a diákoknak és az oktató-kutató gárdának. Ne felejtsük el: az egyik legnagyobb munkáltató is vagyunk! Minden adott, hogy a régió esélyteremtő intézménye legyünk. Célunk, hogy kitörési pontként tekintsenek ránk a fiatalok és a helyi vállalatok is, hiszen ha jól végezzük a munkánkat, akkor minden szektor megtalálja nálunk leendő munkavállalóit és vezetőit.

HORVÁTH ZITA

1970-ben született, Zalaegerszegen. A Miskolci Egyetem BTK történelem szakán diplomázott, majd az ME BTK, Irodalomtudományi Doktori Iskola, Szövegtudomány alprogramján végzett. 2001-ben szerezte meg PhD tudományos fokozatát. Csehországban és Ausztriában is tanult ösztöndíjasként.

SZAJLAI CSABA

MOL: KÖZÖS ALAPÍTVÁNY

AZ ÁLLAMMAL

VAGYONKEZELÉS | Évi hét-nyolc milliárd forintból gazdálkodhat majd az állam és a magyar olajcég vagyoni hozzájárulásával hamarosan létrejövő Mol – Új Európa Alapítvány, amelynek elsősorban a tehetséggondozást, a gazdaságfejlesztés és az élsport támogatását, a környezetvédelem elősegítését, valamint a karitatív tevékenységet szabja feladatul a kormány vonatkozó törvényjavaslata. Az előterjesztésről április végén dönthet az Országgyűlés.

Összesen csaknem 86 millió darab A sorozatú törzsrészvény, a teljes Mol-pakett több mint tíz százaléka – ekkora részesedést ad át azonos arányban – azaz 43-43 millió darabot – az állam és az olajtársaság a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványnak. Az érték április eleji piaci árfolyamon megközelíti a 190 milliárd forintot, ami igen nagy tőkeerősséget biztosít majd a szervezetnek. A Palkovics László innovációs és technológiai miniszter által jegyzett törvényjavaslat pedig kimondja: a közérdekű célok és közfeladatok megvalósítására elsősorban ennek, az alapítók által rendelt vagyonnak a hozama, továbbá a csatlakozók és az adományozók juttatásai használhatók fel. A Figyelő értesülései szerint csak a profit évi hét-nyolc milliárd forintnyi felhasználható forrást jelent HARMINCKÉT KÖZÉRDEKŰ VAGYONKEZELŐ ALAPÍTVÁNY

A parlament az Alaptörvény kilencedik módosításával emelte az alkotmányba a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat, pontosabban azt, hogy azok létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről, valamint közfeladat-ellátásáról sarkalatos, azaz kétharmados támogatást igénylő törvény rendelkezik. A jelenleg a Ház előtt fekvő kormányzati előterjesztés harminckét ilyen szervezetet nevesít mellékletében. Ezek többségét egyetemfenntartónak hozták létre, és sok közülük már korábban meg is alakult, ám vannak köztük nem felsőoktatási célúak is. Az Országgyűlésben most tárgyaltak közül ilyen például a Mol – Új Európa Alapítvány mellett a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány, amely a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. vagyonkezelői jogait gyakorolja majd. Ehhez hasonlóan a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofi t Kft.-ben meglévő állami üzletrész teljes egészében a megalakuló Magyar Kultúráért Alapítványhoz kerül. majd. Az alapítói jogokat a kuratórium fogja gyakorolni, az általuk nyújtott támogatás pedig nem minősül majd államinak. Fontos megjegyezni, hogy a tranzakció után az államnak a szavazatelsőbbségi részvényen kívül nem marad több Mol-papírja, miután részesedéséből korábban már adott át a Budapesti Corvinus Egyetemet fenntartó Maecenas Universitatis Corvini Alapítványnak, valamint a Mathias Corvinus Collegiumot működtető alapítványnak: összesen 82-82 millió részvényt.

FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

„A Mol új stratégiájával összhangban a vállalatcsoport támogatási politikája is megújul, ezért a hazai olajcég a magyar állammal közösen úgy döntött, hogy új, kibővített formában valósítja meg támogatási feladatait” – írta a sarkalatos törvényjavaslat benyújtása után kiadott tájékoztatásában a társaság, amelynek már tizenöt éve létezik alapítványa, s 2018ig azt is – a most létrejövőhöz hasonlóan – Új Európának hívták. A szervezet kiemelt figyelmet fordít a fiatal, tehetséges művészek, „tudóspalánták” és sportolók dotációjára, a gyermekegészségügy és a helyi nonprofit szervezetek segítésére, valamint nagy talentumú ifjakat nevelő tanárok és edzők díjazására.

A MOL FEHÉRVÁR FC JÁTÉKOSA ÖRÜL A GÓLJÁNAK EGY TAVALY TAVASZI KUPAMECCSEN. A MOL ÉS AZ ÁLLAM ÚJ KÖZÉRDEKŰ ALAPÍTVÁNYT HOZ LÉTRE, VÁLTOZIK A CÉG STRATÉGIÁJA, BŐVÜL A TEVÉKENYSÉGI KÖR, ÁTALAKUL A TÁMOGATÁSI POLITIKA

Az alapítvány az elmúlt tizenöt esztendőben több mint 2,5 milliárd forintot fizetett pályázati úton ezen célok megvalósítására. A Mol ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy vállalatcsoporti szinten évente több milliárd forinttal támogatja a közérdekű célokat szerte a közép-európai régióban. Tavaly például csaknem 2,2 milliárdot adományoztak szociális, kulturális, oktatási és környezetvédelmi törekvések kivitelezésére nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában, Horvátországban, Romániában és Csehországban is. A működését várhatóan az év második felében megkezdő Mol – Új Európa Alapítvány átveszi majd a társaság korábban végzett hasonló társadalmi felelősségvállalási munkásságát. Emellett a szervezet széles körű, átfogó rendszert hoz létre a tehetséggondozásnak, a nemzetközi kapcsolatok ápolásának, valamint a környezetvédelemnek, Alapítványba szervezi át, azaz ezek a közeljövőben jogi értelemben véve megszűnnek, valójában azonban integrálódnak. Lapunk beszélgetőpartnerei fontosnak tartották kiemelni, hogy az átalakítás után akár kétszer-háromszor több kiváló sportolót és pedagógust tudnak majd anyagilag is elismerni, s nagyobb forrás jut a környezetvédelmi célok támogatására is.

Az újítás előnyei között említették továbbá, hogy az olajcég részvényesei – még ha rövid távon sérelmezhetik is az osztaléktömeg átalakulását – hoszszú távon biztosan jól járnak, hiszen a társadalmi felelősségvállalás „kiszervezése” költségcsökkenést jelent. Öszszességében pedig a szakértői számítások szerint a befektetett pénznek, vagyis annak a mintegy 43 millió részvénynek az értéke, amelyet a Mol most átad az alapítványnak, nyolc-tíz év alatt térülhet meg.

a nevelési-oktatási, a kutatási, a karitatív, a kulturális és a sporttevékenységnek a támogatására. Ezt erősítette meg Schanda Tamás János, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti államtitkára is, amikor az Országgyűlésben ismertette az alapítvány céljait.

RÉGIÓS GONDOLKODÁS

Az ügyet jól ismerő szereplők lapunknak név nélkül nyilatkozva megerősítették: a Mol stratégiájának az újragondolása nyomán bővül majd a vállalat tevékenységi köre – elsősorban a körkörös gazdaságra történő átállással összefüggésben –, ami a támogatási politika átalakítását is indokolttá teszi. A társaság a magyar állammal való összefogás mellett döntött, úgy határozva, hogy nemcsak a hazai, hanem több más régiós alapítványát is a Mol – Új Európa

HELMECZI ZOLTÁN