Figyelő_2021-15

| GAZDASÁG ÉS POLITIKA |

A VERSENY KÉNYSZERÍTI KI A MODELLVÁLTÁSTd EGYETEMI ÁTALAKULÁS | Varga Judit igazságügyi miniszter, a Miskolci Egyetem kuratóriumi elnöke – mint a felsőoktatási intézmény egykori hallgatója is –, valamint Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora ült le egy asztalhoz, hogy a Figyelőnek kifejtsék, mi várható a felsőoktatás átalakulásától, hogyan érinti az észak-magyarországi alma matert az agyelszívás, milyen a tanár-diák kapcsolat, továbbá miként lehetne bekerülni neves, nemzetközi rangsorokba.

Hogyan kerül az igazságügyi miniszter a Miskolci Egyetem kuratóriumának élére?

Varga Judit: Miskolcon születtem, itt élnek a szüleim, a rokonaim, és én is erre az egyetemre jártam, amely szerintem az ország legszebb campusa. Így számos egykori diákhoz hasonlóan engem is elkísérnek a selmeci és eperjesi hagyományok. A kormányzat tavaly nekilátott egy igen nagy fokú strukturális átalakításnak, miskolciként pedig elsőként engem kérdeztek meg. Később a kezdeti segítségből feladat- és munkavégzés lett. Nem vagyok álláshalmozó, de sohasem tudtam, sohasem akartam elszakadni ettől a várostól és az egyetemtől.

Itt nőttem fel, ez az én alma materem.

Sokat köszönhetek Miskolcnak, s most szeretnék visszaadni valamennyit a városnak abból, amit tőle kaptam az évek során. A rosszízű kritikára pedig azt szoktam válaszolni, hogy míg egy kormányzati megbízatás mindig határozott idejű, a miskolci kötődés egy életre szól.

– Horváth Zita lett az intézmény első női és bölcsész rektora. Új időszámítást is jelent ez?

Horváth Zita: Bizonyos szempontból igen. A világ első műszaki felsőoktatási intézménye volt a Selmeci Akadémia, amely Sopronba költözött, végül Miskolcon kötött ki. A mérnöki szemlélet

meghatározó volt egészen a 80-as évekig, amikor jöttek a jogászok, a gazdászok, a 90-es évek elején a bölcsészek és az egészségtudományi kar, végül a zenészek. Igazi tudományegyetem lett a miénk. A bölcsészek idestova 30 éve vannak jelen az egyetemen. Nem ördögtől való tehát, hogy ez a kar is ad egy rektort, mint tette korábban a többi. Ráadásul jómagam diákból lettem oktató, kari vezető, majd az egyetem általános rektorhelyettese. Végigjártam a szamárlétrát. Úgy érzem, minden képességem megvan a feladat elvégzéséhez, s ami-

azt felejtik el, hogy ezelőtt évekig ők mondták, hogy a felsőoktatás mielőbbi reformjára van szükség, mert elavult, nem versenyképes. Most elérkezett a modellváltás, de ez sem jó nekik. Miskolcon egyébként zökkenőmentesen zajlott az új struktúrára való átállás. Mindenki reménykedve tekint a friss modellre, mert meglátták benne nemcsak az egyetem, a város, hanem az egész régió fejlődési lehetőségeit is. Nagyon hálás vagyok ezért a helyieknek. A kihívás hatalmas: egy eddig államháztartási reflexekkel működő intézménynek most az

Meglátták benne nemcsak az egyetem, a város, hanem az egész régió fejlődési lehetőségeit is. hez nem annyira értek, abban segítenek a kollégáim. Így lesz ez csapatmunka.

– A felülről irányított és kikényszerített modellváltástól hangos a közélet. De mi történt Miskolcon? Hogyan érinti az átalakulás az intézményt? Ki miben látja az előnyöket vagy éppen a hátrányokat?

V. J.: Természetesen, mint mindig, most is megkapjuk az ellenzéktől a szokásos elutasító narratívát. Éppen csak

üzleti élet szabályait kell megtanulnia, hogy a gazdasági és társadalmi szereplőkkel való együttműködés előnyeit szabadon és felelősen kihasználva igazítsa oktatási-kutatási-szolgáltatói tevékenységét a XXI. századi európai felsőoktatás elvárásaihoz. Mindezen átalakulás folyamán az Universitas Miskolcinensis Alapítvány mint fenntartó nemcsak az állam által biztosított támogatásokkal, hanem új piaci és uniós források bevonásával, valamint a stratégiai irányok kijelölésével is segíti az egyetemet. Bár a 2021/15 FIGYELŐ | 19

F_19-23_VargaJudit––HorvathZita--interju.indd 19

2021. 04. 12. 17:34