| GAZDASÁG ÉS POLITIKA |
MAGYAR EURÓ: KINN IS VAGYOK, BENN IS VAGYOK INTEGRÁCIÓ | Előbb-utóbb Brüsszelben a gazdasági és politikai integráció szempontjából vonzóvá teszik az euróövezetbe való belépést és a közös sorban állást azoknak is, akik eddig a tagok közül kint maradtak.
Az elmúlt hetekben tette közzé az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság egymástól formailag függetlenül azt az idei konvergenciajelentést, amelyben minden páros évben jellemeznie kell azon hét EU-tagállam helyzetét, amely nem tagja az euróövezetnek, de konkrét határidő nélkül kötelezettsége van arra, hogy belépjen oda. Sőt, az uniós tagságot megerősítő ratifikációval – népszavazással megerősítve – erre kötelezettséget is vállalt. A magam részéről 2004 óta ebben a kérdésben mindig az Európai Bizottság értékeléseit követem, hiszen ennek a szervezetnek van politikai értelemben kulcsszerepe abban, hogy mikor bővülhet az övezet. A technikai szempontok helyett nézzük meg az ügy politikai és főleg geopolitikai vonatkozásait, ezek az igazán izgalmasak. Két tagállam kapott a gazdasági és monetáris uniót létrehozó maastrichti szerződés 1993-as életbelépése óta úgy felmentést az övezetbe való belépés kötelezettsége alól, hogy a lehetőség mindvégig megvolt számukra. Az egyik volt a fonthoz ragaszkodó és a kimaradás lehetőségét kodifikáltató Egyesült Királyság, a másik pedig a maastrichti szerződésről döntő nemzeti szintű népszavazás után az ugyanezt kiharcoló Dánia. Az EU-ból közben kilépő briteknél még távolabbra került a pénzügyi unióba lépés gondolata, erre 1999 óta csak kisebb államok esetén került időközben sor. A helyzet mérlegeléséhez tudni kell, hogy míg London teljesen önálló árfolyam-politikát folytatott az euróhoz képest az utóbbi 22 évben, Koppenhága belépett az ERM II. nevű mechanizmusba, és lényegében azóta tartja valutájának árfolyamát az euróhoz képest. Miközben monetáris politikája nagyobb önállóságot mutat, időnként azért könnyebben jut olcsó forrásokhoz az EKB-tól, mint az árfolyamrendszeren kívüli,
most már csak hat posztkommunista tagállam és Svédország. Emellett feltételezhető, hogy a dánok az árfolyamrögzítéssel kívánták a vállalataikat leszoktatni arról, hogy az árfolyampolitikát is felhasználva segítsenek gazdaságuk versenyképességének erősítésében. Nyugaton viszont nem beszélnek arról, hogy a svédek már a maastrichti kritériumok alapján léptek be az unióba 1995-ben, vagyis nincs kimaradási klauzulájuk. Mivel a derék északiak népszavazást is tartottak a belépés időpontjának ott nem túl népszerű ötletéről, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy az uniós intézmények és a svédek közösen kollaborálnak azért, hogy Stockholm eurózóna-tagsága ne kerüljön napirendre, ezért a svédek részéről nincs az ERM II. átváltási mechanizmusban tagság sem. Igaz, az ottani vezetés időnként, a válságos időkben is élt azzal a lehetőséggel, hogy leértékelje a valutáját. Az elmúlt két évben mintegy 3 százalékos valutagyengítést állapított meg a napokban az Európai Bizottság. (Nálunk 10 százalékot.) Vagyis a svédek megmutatják, hogy ők nem akarnak a dánok mellé beülni a közös árfolyam-mechanizmusba. Újszerű elem viszont az, hogy mostanság egyre több kritika éri az euróövezetet. A világ elismerten második legerősebb valutája lett, de győzelmi menete megállt az első tíz év után, Európán kívül a nemzetközi tartalékokban és fizetésekben nem sikerült megszorítania a dollár szerepét. Persze az amerikaiak kifogásolják, hogy a németek az euró révén egy olcsó valutára tettek szert nemcsak az EU-n belüli taroláshoz, hanem az amerikai piacon is, de mi európaiak vagyunk és nem amerikaiak, vagyis kitartunk az euró szerepe mellett.
Egyre több kritika éri az euróövezetet. A világ elismerten második legerősebb valutája lett, de győzelmi menete megállt az első tíz év után. 14 | FIGYELŐ 2020/26
F_14-15-Becsey.indd 14
2020. 06. 23. 15:35
