LAJOS TAMÁS Veszteséggel számol idén

VESZTESÉGGEL SZÁMOL

IDÉN A FILMIPAR

LAJOS TAMÁS | A fi lmipar lassan éledezik, hatalmas érvágás volt a gyártóknak és kifejezetten a zömében bérgyártásból élő hazai ágazatnak a járvánnyal járó leállás. A főként magyar tematikájú tévéfi lmeket saját produceri cégében gyártó jogásszal, operatőrrel, producerrel, a történelem rajongójával beszélgettünk.

Hogy telt a két és fél hónap kényszerű pihenőidő? – Pont nem pihenéssel. Talán életemben ne m dolgoztam annyit, mint most. Már hosszú ideje a digitális világban, részben számítógépeken dolgozunk. Persze „normális” körülmények között terepre járunk, forgatunk, szóval a filmek külső, „élő” részeit csináljuk, de most aztán volt idő az utómunkára, valamint online megbeszéléseket tartani. Rengeteg pályázatot és projektet raktunk össze, valamint indítottunk be. Azt gondolom és tapasztalom, hogy az összes kisebb-nagyobb produceri iroda és filmipari gyártóegység így járt. Volt olyan munkánk, amivel abszolút nem állhattunk le, például forgatjuk a Hosszú Katinka olimpiai felkészüléséről készülő filmet, ami neki és nekünk is nagyon fontos. Általánosságban elmondható, hogy a filmszakma nem unatkozott.

– Van itt az irodában egy fotóapparát, a mi elég öregecskének tűnik. – Igen, olyan 120 éves. A századfordul óról való. Akkor már nem számított olyan csodának mint a fotózás felfedezésének idején, de látszik rajta a finom, apró alkatrészek precíz kidolgozása, látszik, hogy erre a gépre nagyon vigyáztak, ami az igényes munka egyik záloga, számomra pedig egy igen fontos jelkép. Ha körülnéz az irodában, itt nincs semmi, csak a tárgyalóasztal, a székek, az egyik sarokból pedig ez a gép mosolyog ránk. A film látványos részei nem irodákban zajlanak. Itt csak a forgatókönyvekről, a gyártásról, az utómunkaszervezésről és milliárdokról van szó. – Az egész világot meglepő és megrázó jár vány alatt hogyan próbálták mozgásban tartani a szakmát és az üzletet? – Az általam alapított Film Positive f ilmgyártó cég olyan televíziós alkotáso

kat jegyez, mint A berni követ, a Félvilág, az Örök tél vagy az Apró mesék. A nagy produkcióink mellett – a külföldi szervizmunkákon kívül – gyakorlatilag mindent csinálunk. Forgatunk külföldi és magyar megbízásra reklám-, játék-, dokumentumfilmeket, esetenként készítünk animációs műveket is. Az üzleti része nem nevezhető sikeresnek ennek az időszaknak, sőt katasztrofális volt. A magyar mozgóképipar 90 százalékát a külföldi bérmunkák adják. Európában London után a második legnagyobb forgatási helyszín és szervizközpont Magyarország. Amikor kitört a járvány, illetve nyilvánvalóvá vált, miről van szó, a külföldi stábok egyik pillanatról a másikra hazarepültek. Óránként fordultak a chartergépek. Volt olyan amerikai menedzsment, amelyik éjjel kettőkor hívta fel a gyártásvezetőt, hogy hajnali hatra kisbuszt és magánrepülőt kérnek. – Mindenki így volt. Huszonnégy óra a latt kiürült a világ józanabbik fele. Viszont a filmes „munkások” bevétel nélkül maradtak. – Igen, és a bérmunka mellett tíz száza lékot kitevő rész is leállt. Maga a filmipar abban a másodpercben padlót fogott. Ez üzletileg katasztrofális volt. Nagyon sok cég elbocsátotta vagy kényszerszabadságra küldte az embereit. Itt avatkozott be nagyon hamar és nagyon hatékonyan a Nemzeti Filmintézet, amelyik pillanatok alatt kiírt egy pályázatot 50 millió forintos támogatási kerettel a munkájukat vesztett filmesek megsegítésére. Egy egész szakmát nem tud eltartani ez a keretösszeg, de egyrészt gesztusként nagyon örvendetesen hatott, másrészt valódi segítség volt. Azoknak a kollégáknak, akik napi szinten ebből a munkából élnek, azaz a mi „kétkezi” munkatársainknak ez komoly segítség volt. Másrészt tudomásom szerint a Nemzeti Filmintézet a napokban nyitja meg azt a pályázati keretet, ami a színészek megsegítését célozza, nevezetesen színházi előadásokkal lehet pályázni. Már meglévő alkotásokat fognak átalakítani tévés produkciókká. Ráadásul nagyon komoly ambíció, hogy ezt helyben tegyék. Az adott város színházában, helyi színészekkel. Segítségül több kollégát bevonnak majd, akik a munkák idejére elmennek vidékre, de ahhoz ragaszkodnak, hogy helyi színészek szerepeljenek, és ahogy én hallom, a határon túlról is lehet majd pályázni. Ez nagyon érdekes, és azt gondolom, hogy tényleg példaértékű kezdeményezés. – Megítélése szerint a filmművészet m inőségét, mennyiségét tekintve milyen helyet, rangot foglal el a mai magyarországi kulturális életben? – Konkrét számokat nem tudok, de a m ozgóképipar már nemzetgazdasági szinten is szabad szemmel látható összeget jelent. A filmes költések – az idén valószínűleg nem így lesz, de – tavaly meghaladták a százmilliárd forintot. Ez az öszszeg ebben az évben nagy valószínűséggel jelentősen lezuhan, ezért fontosak az állami támogatások, kezdeményezések. – A tavalyi év jelentős botránya a ta oháborúval kezdődött. Bár más ágazat, de mit gondol erről? – A színházak taotámogatásának megs züntetése, illetve a dotáció átalakítása jelentős sikítozást okozott, de mindenki számoljon el a lelkiismeretével, hogy mit tett azon visszásságok ellen, amik az előadó-művészetben elhatalmasodtak. Mindannyian tudjuk, hogy mik történtek, eljött az a pillanat, amikor a kulturális vezetés azt mondta, hogy ebből elég lesz. Ehhez hozzá kellett nyúlni, és meg kellett lépni ezt a dolgot. A filmgyártás területén a taotámogatások rendszere és ellenőrzése, nyugodtan mondhatom, hogy rendben van. – Önnek szívügye és a munkája egy rész e is a magyar film. Legyen magyar tévéfilm, lehetőleg történelmi, akár a közeli NÉVJEGY 1989-ben diplomázott a Janus Pannonius

Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán. 1988–1991 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola videó-operatőr szakos hallgatója. 1982–1989 között a Magyar Televízió munkatársa, majd 1989-ben a Mafi lmnél dolgozott. 1991–1998 között a Magyar Televízió és a

Mafi lm operatőre volt. 2001-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt. 1999-ben produkciós céget alapított, reklámokat, televíziós és játékfi lmeket is készített. 2016-tól a Nemzeti Kulturális Alap fi lmművészeti kollégiumának vezetője. Produceri munkái: Apró mesék (2019), Trezor (2018), Az utolsó nagyasszony (2018), Örök tél (2018), Utolsó adás (2017), Árulók (2017), Szürke senkik (2016), A fekete múmia átka (2015), Félvilág (2015), Tetemre hívás (2014), Utolsó órák (2014), A berni követ (2014), Szabadság – különjárat (2013), A legyőzhetetlenek (2013)

évtizedeket bemutató, például a kiemelk edően sikeres A berni követ. Van erre igény? Bemutatják ezt valahol? – Meg fog lepődni, mivel épp A berni k övettel kapcsolatban keresett meg egy mozifilmes forgalmazó, hogy vetítené. De messze nem ez a cél. A filmes tao területén egyébként nagyon jól sikerült kidolgoznia a támogatási rendszert egyrészt a Filmirodának, másrészt a Nemzeti Filmintézetnek, így nincs nagyon lehetőség a trükközésre. Mindenhol vannak, akik próbálkoznak, de alapvetően komoly visszásságok itt nem fordulhatnak elő. – Az imént már szóba került, hogy önn ek hitvallása, hogy legyen magyar film. – Játékfilm is, tévéfilm is, sorozat is. V ilágszinten egyedülálló az a támogatási környezet, amiben dolgozhatunk. Egyedülálló, ahogy a kultúrpolitika támogatja a filmgyártást, és ez nemcsak a közvetlen anyagi dotációt jelenti, hanem az infrastrukturális fejlesztéseket is. Látható, hogy a mozgóképművészet a magyar kultúrpolitika homlokterébe került. K.V.