GÁZÜGYEK Piacszabályozási stop

PIACSZABÁLYOZÁSI STOP

ROMÁNIÁBAN

GÁZÜGYEK | Bukarestjúlius 1-jétől liberalizálja a háztartási fogyasztók számára a földgáz árát. Ettől a szakemberek azt várják, hogy középtávon normalizálódik a különböző árszabályozások miatt eltorzult román piac. A döntés végrehajtása érzékeny periódusban történik, hiszen két választás is lesz az idén keleti szomszédunkban, így Virgil-Daniel Popescu gazdasági miniszter máris kilátásba helyezte, hogy a nemzeti liberális kormány ismét közbelép, ha a szolgáltatók nem kínálnak a lakosságnak 15-20 százalékkal alacsonyabb fogyasztói ellenértéket.

Románia 2005-ben privatizálta a gázszolgáltatóját, de az árak szabályozását nagyon lassan, fokozatosan, megtorpanásokkal szüntette meg. Az ipari fogyasztók 2014 szeptembere óta pusztán a piaci verseny által alakított áron jutnak hozzá a nyersanyaghoz, a lakosság csak most kerül majd ebbe a helyzetbe. Eredetileg 2021 júliusát tűzték ki a lakossági ellenérték liberalizálásának időpontjául, mert 2018-ban a gáz nemzetközi ára megugrott, és az akkori (szociáldemokrata) kormány védeni akarta a lakosságot.

Mostanra azonban a globális ellenérték történelmi mélypontra süllyedt, így a szabályozott belföldi kitermelésből eredő szénhidrogén az idén már drágább, mint az import. Ezért egy ideje azok a belföldi szolgáltatók járnak jól, amelyek a megawattóránkénti 68 lejes (4850 forintos) szabályozott áron értékesíthetik a gázt, miközben a nemzetközi piacon alig 38 lejbe (2700 forintba) kerül. Korábban persze volt ez fordítva is, hiszen amikor a nyersanyag globális ellenértéke 120 lej körül volt, akkor a romániai szolgáltatók és kitermelők vesztettek. Ezt részben úgy próbálták kompenzálni, hogy az ipari fogyasztóknak a lehető legdrágábban adták a gázt. Az állam beavatkozása torzulásokhoz vezetett, a beruházóknak nem érte meg fejleszteni, így igazi verseny nem alakulhatott ki a piaci szereplők között – hangsúlyozták a szakértők.

MEGFENYEGETTE A NAGYOKAT A bukaresti kormány 2018-ban korlátozta a gázexportot, ezért Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indított keleti szomszédunk ellen. Az akkori kormányrendelet a szabályozott háztartási fogyasztói árat is tartalmazta. Az Európai Bizottság vé

A fekete-tengeri földgáz kitermelését illetően a szakember pesszimista, az alacsony nemzetközi árak miatt egyelőre nem éri meg a felszínre hozatala, ami igen költséges művelet.

gül elfogadta a gázár liberalizációjára kitűzött 2021. júliusi időpontot. Ennek ellenére Bukarest önszántából hozta előre először fél, majd egy évvel, amiben közrejátszott a nemzetközi ellenérték alakulása, valamint az, hogy nyáron a legjobb végrehajtani a liberalizációt, ugyanis télen azonnali dráguláshoz vezethet. Romániában az idén két választás is lesz (önkormányzati és parlamenti), így a kormánynak nem mindegy, hogy a szabályozások feloldása miként hat a piacra.

Virgil-Daniel Popescu gazdasági miniszter az elmúlt hetekben nyilvános nyilatkozatokban többször is nekirontott a gázszolgáltatóknak, ezek közül főként a két legnagyobbnak, a német E.ON-nak és a francia Engie-nek, amelyek a lakossági gázszolgáltatási piac 95 százalékát uralják, körülbelül fele-fele arányban. A két óriás felosztotta maga között az országot: az északi részen az E.ON tevékenykedik, míg a délin az Engie látja el a lakosságot. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a lakosok alig 35 százalékához jut el a gáz, máshol fával vagy egyéb alternatív energiaforrásokkal tüzelnek.

A gázszállítási hálózat ugyanis fejletlen, sok kistérség túl messze van a fővezetékektől, emiatt költséges lenne az ottani települések hálózatba kapcsolása. A tárcavezető elvárná, hogy a szolgáltatók 15-20 százalékkal olcsóbban biztosítsák az

MUNKÁS A MOLDVAI PUNGEȘTI HATÁRÁBAN FELÁLLÍTOTT FELTÁRÓSZONDÁNÁL. HAT ÉVE A FALUSIAK ELKERGETTÉK AZ AMERIKAI CHEVRONT, MERT FÉLTEK A KÖRNYEZETMÉRGEZÉSTŐL, MA ÉPP A LÉTHATÁRON TENGŐDNEK

energiahordozót a háztartási fogyasztóknak. Szerinte ezt indokolttá teszi a nyersanyag rendkívül alacsony nemzetközi ára, amit egyebek mellett a koronavírus-járvány is befolyásolt, hiszen a korlátozások időszakában a gyárak leállása következtében jelentősen csökkent a kereslet.

TÜRELMET VÁR A POLITIKUSOKTÓL A Figyelőnek nyilatkozó Nagy-Bege Zoltán, a romániai országos energiaár-szabályozó hatóság (ANRE) alelnöke azonban úgy véli, a politikumnak nem kellene máris ismét beavatkoznia a piac működésébe, hanem legalább középtávon hagynia kellene, hogy „érvényesüljön a szabadpiaci verseny természetes és jótékony hatása a lakossági fogyasztók számára”.

A szakhatósági vezető szerint a román gázpiac eltorzult a lassú liberalizálás miatt, ezért nagyon nehéz párhuzamot vonni vagy összehasonlítást végezni akár a bolgár, akár a magyar piaccal. A nagykereskedelmi beszerzési és a végső fogyasztói ellenérték szabályozása következtében a román szolgáltatók nem tettek meg mindent, hogy a legelőnyösebb áron szerezzék be a nyersanyagot. Ráadásul nemcsak az ő körükben, hanem a gázkitermelőkében sem érvényesült a verseny, hiszen akárcsak a lakossági fogyasztói piacot, a kitermelést is két vállalat birtokolja 95 százalékos mértékben, körülbelül fele-fele arányban: a román állami Romgaz, valamint az osztrák OMV tulajdonában lévő Petrom. Jelenleg a belföldi gáz nagykereskedelmi ára magasabb az importáruénál a piaci szabályozás és a nyersanyag nemzetközi ellenértékének alakulása miatt. A szakember jónak tartja, ha a liberalizáció következtében verseny alakul ki a belföldi kitermelésű és az importból származó gáz ára között.

FEKETE-TENGERI MEZŐ Románia évente 10-11 milliárd köbméter gázt termel ki, s körülbelül ugyanennyit fogyaszt. A többéves átlagot tekintve az elfogyasztott nyersanyag tíz-húsz százalékát importálja, legtöbbször télen, amikor nagy hidegek vannak. Ilyenkor Bukarest szinte kizárólag Ukrajnán keresztül szerzett be orosz gázt. Tavaly, amikor kilátásban volt, hogy Moszkva esetleg nem írja alá a szállítási szerződést Kijevvel, keleti szomszédunk a Bulgária és Magyarország viszonylatában működő interkonnektorokat vette igénybe, azokon keresztül importált ugyancsak többnyire orosz gázt, és töltötte fel a tározókat jóval korábban a szokásos gyakorlathoz képest.

Nagy-Bege Zoltán bizakodásának adott hangot, hogy a következő hónapokban csökkenhet a lakossági gázár, de csak akkor, ha az állam hagyja, hogy a kereskedők szabadon versengjenek a fogyasztókért. Arra a kérdésre, hogy a Bulgária–Románia–Magyarország–Ausztria nyomvonalon haladó BRUA vezeték megépítése és a fekete-tengeri földgáz tervezett kitermelése miként befolyásolhatja a román gázpiacot, a bukaresti hatóság alelnöke leszögezte: a fogyasztói árak alakulása elsősorban nem ezektől függ. A fekete-tengeri földgázzal kapcsolatban a szakember pesszimista. Szerinte ilyen alacsony nemzetközi gázár mellett senkinek sem éri meg a következő két-három évben, hogy kitermelje a nyersanyagot, mert a felszínre hozatala igen költséges művelet. Ugyanakkor Romániának most érné meg igazán kinyerni a 42–85 milliárd köbméteresre becsült szénhidrogéntartalékot, hiszen 2030 után egyre kevésbé lesz szükség földgázra az Európai Unió által kitűzött célok tükrében. A tagállamok ugyanis vállalták az ipar szénmentesítését az éghajlatváltozás lassítása érdekében. BORBÉLY TAMÁS

BANKKÁRTYAJÁTÉKOK

ROMÁNIÁBAN

FIZETÉSI LEHETŐSÉGEK, SZOKÁSOK | Bár tíz év alatt több mint megnégyszereződött a bankkártyahasználat Romániában, ebben a tekintetben továbbra is a sereghajtók között keresendő keleti szomszédunk az uniós listán. A jelek szerint egyelőre kallódni látszik a lényeg a sok, esetenként egymásnak homlokegyenest ellentmondó törvényi szabályozás között. A mintegy 19 milliós népességű országban a lakosság több mint tíz százalékának nincs bankszámlája.

Miközben megsokszorozódott a kártyahasználat ösztönzését célzó reklámok és egyéb promóciós anyagok száma, hideg zuhanyként érte a romániai pénzintézeti szektort az a 2018-ban kezdeményezett törvény, amely csak az ötvenezer euró fölötti éves üzleti forgalmat lebonyolító vállalkozások számára teszi kötelezővé a bankkártyás fizetés biztosítását, az online terminálok használatát. Holott egyre többen egyenlítik ki a számlát „plasztikkal”. Igaz, a trendek teljesen eltérők a városok és a vidék között; falusi környezetben még mindig minimális a modern fizetési eszközök iránti igény.

Az elmúlt év végén több mint 18 millió bankkártya volt használatban Romániában, ám ezzel keleti szomszédunk még nem éri el a fejenkénti egykártyás átlagot. Ennél is jóval alacsonyabb a hitelkártyahasználati mutató – a forgalomban lévő teljes plasztikállomány 16,5 százaléka –, az egy főre eső 0,15 százalék az alig látható zónába pozicionálja az országot.

PLAFONEMELÉS A tízezerről ötvenezer euróra emelt plafon gyakorlatilag újra átszabta a piacot. Addig a kereskedelmi szereplők kilencven százaléka szerzett be vagy készült beszerezni kártyaolvasót, ám miután a kisebb kereskedőknek, vendéglőknek továbbra sem lesz kötelező a POS-terminálok (point of sale terminals) telepítése, egyelőre marad a bankautomata-vadászat a kisebb üzletekben történő fize

téskor. A számítások alapján a romániai kereskedelmi és szolgáltatóegységek bő háromnegyedére nincs kényszerítő hatással a jogszabály.

Az indoklás szerint azért volt szükség a módosításra, mivel sok kereskedő túl megterhelőnek tartotta a POS-szal járó költségeket. Mert ugyan a kártyaleolvasót ingyen biztosítja a bank, ám a berendezés használata kiadásokat feltételez. A kereskedőnek havi 35–65 lejes (2500–4650 forintos) illetéket kell lerónia a pénzintézetnek, ha pedig a POS-os kifizetések összege egy hónap alatt nem éri el a bank által meghatározott összeget, az intézmény akár további díjat is felszámíthat. S ott van még az egyszeri használati illeték, ez átlagosan a kifizetett összeg 0,6-1 százaléka.

A bankszektor felhördülését jelentős mértékben az váltotta ki, hogy a kártyás ügyfelek mellett a pénzintézetek a változtatás legnagyobb vesztesei. Az ágazatban ugyanis csak 2017-ben 12 millió eurót fektettek be kártyaleolvasókba és a szükséges infrastruktúra fejlesztésébe, aminek a megtérülése ily módon meglehetősen tervezhetetlenné vált.

Nehezen eldönthető, hogy a fizetési trendek alakulása a törvénymódosítás ellen vagy épp mellette „lobbizik”. A kártyás kiegyenlítések volumene négy év alatt megháromszorozódott, de a bankautomatákból kivett összeg is folyamatosan nőtt; a jelzett periódust tekintve cirka hetvenszázalékos növekedésről árulkodnak a jegybanki statisztikák. Mindez összefüggésben állhat azzal, hogy bár egyre több embernek van bankkártyája, még mindig sokan ódzkodnak a vele való fizetéstől – vagy egyszerűen nincs rá lehetőségük. Az automatákból kivett pénzösszeg volumene mindenesetre még mindig csaknem háromszor nagyobb, mint a kártyás tranzakcióké.

A statisztikák és a tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a városok és a vidék fizetési trendjei teljesen eltérnek – minél nagyobb egy település, annál nagyobb eséllyel tudjuk kártyával kiegyenlíteni a számlát. Városi környezetben egyre több kis cég tulajdonosa vélekedik úgy, hogy bár a törvény nem kötelezi rá, továbbá anyagilag sem éri meg a korszerű fizetési lehetőségek megteremtése, a növekvő igény kikényszeríti a kártyaleolvasók telepítését. Némi általánosítással élve minél nagyobb ugyanis egy település, a lakosai annál kevesebb készpénzt tartanak maguknál. Faluhelyen viszont a vásárlók nem igénylik a hasonló modernitást. Többnyire csak az átutazók kérdeznek rá a plasztikkal való fizetés lehetőségére, az egyre magasabb átlagéletkorú helybeli lakosság még mindig a készpénzre esküszik. Igaz, vidéken is fokozódik a következő nemzedékek bankkártyás kiegyenlítési igénye, amelyet a bérfolyósítási gyakorlat is erősít. JATTFEHÉRÍTÉS Egy másik lobbi is a „kártyázás” irányába igyekszik tolni a folyamatokat. A vállalkozók, üzletemberek a vendéglátóipari egységekben hagyományos borravaló legalizálását kérik – persze nem minden műfajban, csupán a bankkártyával odaítélt öszszeget, vagyis a számlázott bónuszt hivatalosítanák. Mert ha ma egy alkalmazott plasztikról kap borravalót, az összeg fizetésnek minősül, az utána lerovandó adó pedig csaknem hatvan százalékra rúg. A szorgalmazók ennek a típusú baksisnak a szabályozását kérik, ami azt jelentené, hogy például egy napi százlejes (7100 forintos) borravaló után az alkalmazottnak tíz százalék adót kellene fizetnie. Szakemberek szerint a jatt legalizálása több mint 35 millió eurót hozna az államkasszának.

A hatóságok alapvetően egyetértenek a vendéglátóipari munkáltatók kérésével, ám a kezdeményezés önmagában aligha oldja meg a helyzetet, sőt akár bonyodalmat is okozhat, hiszen nem tér ki a készpénzben kapott összegek megadóztatásának a kérdésére. A részleges kifehérítéssel egy régebbi gondot is lehetne orvosolni, a pénztárban található különbözet problémáját – emiatt ugyanis az adóhatóság rendszeresen bírságol. Csak az a bökkenő, hogy a vendéglői rendszerek egyelőre nem teszik lehetővé a borravaló kártyával való kifizetését. Ahol mégis, ott többnyire más termékek vagy

BŐRÁRUVÁSÁR EGY BUKARESTI PIACON. TIPIKUS FŐVÁROSI HELY, AHOL A KÉSZPÉNZ AZ ÚR

szolgáltatások fiktív könyvelésével igyekeznek megoldani a helyzetet. Ami legalábbis szürkíti a képet.

Sokan kíváncsian várják, milyen hoszszú távon csapódnak le a koronavírus-járvány idején intenzívvé váló, a kártyás fizetést szorgalmazó hatósági felhívások. A Romániai Banki Munkáltatók Tanácsa sűrűn fordult felhívással a lakossághoz, hogy a kártyát, illetve az online tranzakciókat részesítsék előnyben – a készpénz használatának mellőzésével párhuzamosan. Az Egészségügyi Világszervezet is arra szólította fel a világ lakosságát, hogy aki csak teheti, kerülje a készpénz használatát, mert a bankjegyek és az érmék csereberéjével is terjedhet a vírus.

Rövidesen kiderülhet, mennyire véges az emberi memória – akár vészhelyzetben is. CSINTA SAMU