RECENZIÓ Az ösztönzés a lelke mindennek

AZ ÖSZTÖNZÉS

A LELKE MINDENNEK

RECENZIÓ | Heterogén, ugyanakkor a magyar gazdasági életben ismert szerzői gárda alkotta azt a tanulmánykötetet, amely egy első pillantásra extrém témával – ösztönző állam, hatékonyabb vállalatok (ez a mű címe is) – foglalkozik. De a sorok között olvasva arra a régi doktrínára is választ kapunk, hogy lehet-e jó tulajdonos az állam, avagy sem, amely a parlamenti demokrácia és piacgazdasági keretek között is extrém, ám folyamatosan átértékelődő topikja a hazai gazdaságpolitikának.

Az Ösztönző állam – hatékonyabb vállalatok című kötet bemutatja egy közel nyolcéves gazdaságösztönző kormányzati stratégia államháztartási és piaci oldalról értelmezhető eredményeit.

A témaválasztás mellett külön dicséret illeti a könyv layoutját, az illusztrációkat, a táblázatokat és Parragh Bianka szerkesztői munkáját, aki nem pusztán összefogta a neves szerzőket – Domokos László, Joerg Bauer, Báger Gusztáv, György László, Krisán László, Oláh Dániel, Szigeti Ádám, Parragh László, Petőné Csuka Ildikó, Szeghegyi Ágnes, Végh Richárd –, hanem a bevezető tanulmányt is jegyzi. Ennek tulajdonképpen az a lelke, hogy amennyiben az állam érti és figyelembe veszi a gazdasági szereplőknek az üzleti környezet nehézségekből adódó kockázatait, valamint kihívásait, úgy hatékonyabbak és gyorsabbak lehetnek a vállalkozói válaszreakciók, ezáltal a nemzetgazdaság fejlődése is gyorsabb és hatékonyabb lesz.

Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke így ír a heterogén alkotói együttesről: a kötet szerzői, nemkülönben szerkesztője olyan emberek, akik nemcsak gazdag tudományos-szakmai pályát, kutatói, egyetemi oktatói hátteret mondhatnak magukénak, hanem a szak-, illetve a monetáris politika formálásában, az állami ellenőrzés csúcsán, a nagyvállalati irányításban, a kutatóhálózati munkában vagy éppen a gazdaság szereplőinek képviseletében töltenek be meghatározó pozíciókat. S nem pusztán külső szemlélőként, a távolságtartás pozíciójából – és biztonságából – fogalmazzák meg véleményü

ket, hanem meggyőződéssel, felelősséggel érvelnek az általuk irányított, valamint képviselt fórumok, intézmények törekvései mellett.

A miniszteri előszót Palkovics László kapta meg, aki innovációs és technológiai miniszterként arról értekezik, hogy akad még tennivaló az infrastruktúra terén, és a gyors, illetve biztonságos közlekedés megteremtése mellett nem maradhat el a tudáster

melő rendszereink, egyetemeink, a kutatás-fejlesztési hálózatunk megújítása. A lényeg pedig abban rejlik, hogy Magyarország 2030-ra Európa azon öt országa közé kerüljön, ahol a FOTÓ: JORG GREUEL, GETTY IMAGES legjobb élni, lakni és dolgozni. Domokos László Vállalatirányítás a közérdek szolgálatában címmel írt fejezetet az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent könyvbe. Az ÁSZ elnöke a közérdek szolgálatában megvalósuló cégirányítás feltételeit az állami tulajdonú vállalatok irányításának és működésének rendszeres, a hiba súlyával arányos következményekkel járó – így az ösztönző erőt kifejtő ellenőrzéssel összefüggésben tárgyalja. Ebből kiderül, hogy az állami vállalatok irányításának megújítása és annak következetes érvényesítése, valamint ellenőrzése feltétele az állami tulajdonú cégek „jól irányítottságának”, a hatékony és eredményes működésnek, továbbá a „jól irányított államnak”.

György László, az innovációs minisztérium államtitkára és Oláh Dániel közgazdász szerint a kitűzött célok akkor érhetők el, ha a magyar gazdaságpolitika nem válik protekcionistává, ugyanakkor minden eddiginél erősebben védi a gazdaság erőforrásait és elért eredményeit. Szerintük a munkaalapú társadalmi modellben felértékelődik a munka és a tanulás. Témaként természetesen felmerül a magasabb bérek topikja is: a nagyobb fizetésekhez innovációra van szükség, azonban hazánkban a nagyvállalati innováción kívül kevés újítás keletkezik és az alapkutatások terén is mérsékeltek sikereink. A szakcikkből kiolvasható, hogy a kereskedelmi infrastruktúra fejlesztése, az olcsó energia, az épített, élhető, minőségi környezet, a jó makrogazdasági menedzsment és az innovációtermelő rendszerek felépítése lehetnek az alapkövei az innovációvédő politikának.

A magyarországi tőkepiac fejlesztése, pontosabban a 30 éves Budapesti Értéktőzsde is kapott megszólalási lehetőséget a könyvben. Végh Richárd, a BÉT vezérigazgatója úgy tartja, a magyar vállalatok megerősítésében fontos szerep hárul a tőzsdére is. A szakember szerint a piacfejlesztés akkor lesz sikeres, ha egyre több cég választja a budapesti börzét a növekedéshez, és ha a kibocsátások mellett egyre több (lakossági) befektető is sikerrel választja a tőzsdét vagyona bővítéséhez. Közismert, hogy a BÉT több évre szóló stratégiát dolgozott ki, amelynek a fókuszában a középvállalatok állnak.

Számos projekt segíti a kkv-k közül azokat, amelyek elméletileg képesek lennének a tőzsdére kerülni, hogy a parkett szereplői legyenek a belátható jövőben. A Budapesti Értéktőzsde vezérigazgatója erről az alábbiakat jegyzi meg: nemzetgazdasági érdek a magyar tulajdonú vállalatok feltőkésítése, megerősítése és ezáltal versenyképességük növelése. A jól működő tőkepiac kiemelten fontos a gazdaság számára, a fenntartható felzárkózás egyik meghatározó eszköze – teszi hozzá végezetül.

Krisán László, a KAVOSZ vezérigazgatója szerint az ipar 4.0 hatására kialakuló új világ más követelményeket támaszt a jövő munkavállalóival szemben, az újonnan születő munkahelyek nem ugyanazokat a képességeket igénylik majd. Nagy felelőssége van tehát az ország oktatáspolitikájának abban, hogy a jövő versenyképes munkaerejét kiképezzék. Égető problémaként előjön a generációváltás kérdésköre is. Vélekedése szerint a magas arányban megroppanó vállalkozások sorsa az egész országra hatással lehet, ám egy a cégek megújulásával együtt járó váltás a magyar gazdaságtörténet talán legnagyobb megújulási folyamatát indíthatja el.

Végezetül, de nem utolsósorban választ kapunk arra az örökkön felmerülő kérdésre is, miszerint lehet-e a jó állam a gazda. A sorok között olvasva a könyvben erre ez a válasz: az állam megváltozott szerepfelfogásának és a bevezetett intézkedéseknek a célja a társadalom jólétéhez való hozzájárulás, az összes többi csak technikai intézkedés. A „jó állam”, a „jó kormány” 2010 óta a gazdaságpolitikában is érvényesülő koncepciójának – a „magyar modellnek” – az igaza és sikere mellett. SZAJLAI CSABA