„
KOVÁCS KATALIN
NEM TUDHATOD
„
Olyan könnyű odamondani, igaz? A szavakat szánkból szabadon engedni, s hagyni, hogy helyettünk szúrjanak.
A békességet szeretem, azt a fajta harmóniát, amikor séta közben - csak úgy - egymásra mosolyognak az emberek. A könnyedséget, a jókedvet, az egymásra hangolt beszélgetéseket. A tiszta, vargabetű-mentes kommunikációt, mibe nem keveredik felhang és semmiféle hátsó-szándékú sallang. Az olyan közeget, ahol az emberek mindig maguknál tartanak egy adag empátiát, és szükség esetén nem félnek használni azt.
76 CsPM
