5 minute read
„A képek ott vannak, én csak megörökítem őket”
Veres Mónika
„A képek ott vannak, én csak megörökítem őket”
- Interjú és természetfotók Mészáros Norberttől
Amikor néhány éve megláttam ezeket a fantasztikus fotókat, sokféle gondolatot és érzést keltettek bennem. A legelső a Balatonhoz való kötődésem volt, hiszen minden évben meglátogatjuk a családdal, bár otthonunktól, a keleti országrésztől elég távol esik. Eszembe jutott az is, hogy ezek a fotók olyan tökéletesek, hogy szépségüket fokozni nem lehet és hogy a készítőjük igazi eszmei értékeket hoz létre, melyeket meg kell mutatni, meg kell őrizni. Jelentőségük és üzenetük van az utókor számára is. Hiszen nem tudhatjuk, vajon meddig lesznek ezek a tájak ilyen érintetlenek és mikor lesz az utolsó telünk, amikor még ilyen jégvilágot láthatunk?
Mészáros Norbert képei a csodát mutatják be, melyet a valóságban találhatunk meg. A mi országunkban. Megkértem őt, hogy meséljen a fotózásról, az elindulásáról, a technikáiról és a motivációiról.
Kedves Norbert, mikor kezdődött a fotózás iránti rajongásod?
A fotózás már több, mint 10 éve a szenvedélyem. Eleinte egy jó kikapcsolódásnak indult és valahogyan magával ragadott az, hogy milyen szép pillanatokat lehet megörökíteni, ha jókor vagyunk jó helyen, a megfelelő eszközzel a kezünkben és a sajátos látásmódunkkal.
Mára eljutottam oda, hogy szinte mindennel fotózok. Legyen akár drón, akár mobiltelefon, tükörreflexes, vagy épp MILC fényképezőgép. A lényeg, hogy vegyük észre a pillanatot és azt ott, és akkor megörökítsük.
A tájfotózás áll a legközelebb hozzám, hiszen szép világban élünk. Egy jó tájképhez azért menni kell, autózni, mászni vagy előre felkészülni az időjárás kialakulásához, időjárási körülményekhez.
Mely területek a kedvenceid, hol fotózol legszívesebben, leggyakrabban?
Régiómat tekintve Sümegen élek, az országunk legszebb várának közelében, ami abszolút sok inspirációt adott a fejlődésben, hiszen már számtalan szemszögből lefotóztam.
Itt van a Balaton a csodás tanúhegyeinkkel, ami szintén kiemelkedő látványosság országunkban.
Fantasztikus látványt tudnak nyújtani minden évszakban. Ezen a környéken vagyok a legaktívabb, hiszen könnyen és gyorsan el tudom érni a megfelelő pillanatokat.
Az elmúlt héten nagyon népszerű volt a közösségi médiákban a jegesedő Balaton téma, mely minden fotóst megindított, hogy megmutassa saját nézőpontját. Ezzel így voltam én is, bár az északi parton élek, de most a déli part volt a legszebb.
A szeles, fagyos időjárásnak köszönhetően ahogy a hullámokba belekapott a szél és az éjszakai mínuszok szinte odafagyasztották a padokhoz, táblákhoz, fa építményekhez a parton a vizet, különleges látványosságokat hozott létre. Balatonfenyves és Fonyód volt az epicentruma a legtöbb fotózni vágyónak.
A megfelelő pillanatok elcsípéséhez azonban nemcsak szerencse kell, jó, ha tisztában vagyunk az időjárás működésével is, hiszen az alkotja a legkülönlegesebb jelenségeket. Ehhez manapság már minden segédeszköz adott, hiszen mindenhol webkamerák, érzékelők és majdnem pontos előrejelzés van.
Azokat a képeket, melyeket megosztok másokkal is, a Facebookon a Norbert Mészáros Photography oldalon lehet elérni, vagy Instagram oldalamon, de működtetek egy Csodálatos Sümeg Facebook oldalt is, ahol a mindennapjaimat élem és Sümeg témában osztom meg a képeimet.
Milyen egyéb megjelenéseid voltak a fotóiddal?
A legjelentősebb számomra a Duna-korzói Magyarország 365 fotókiállításon megjelent képem, valamint a 2019-es és a 2021-es könyvben is megjelentek voltak. A 2019-es könyvben két képem is szerepel, mindkettő a Sümegi várról. Az 1. a „Ködtakaró”, ez a Duna-korzói kiállításon készült. A 2. a „Leszállt az éj”. 2021-ben egy Szent-György hegyi bazalt orgonákról készült képpel neveztem, ami szintén sikeresen bekerült a könyvbe is „Téli Orgonák” címmel.
Igyekeztem ott is egy különleges nézőpontot bemutatni.
Magyarország napjainkra legnépszerűbb fotópályázatára elég komoly mezőny nevez évről évre. Több tízezren is. Kiváló kezdeményezés és profi zsűrik végzik az értékelést.
Ezen felül még több helyi kiadványban jelentek meg képeim, valamint több online cikkben is, amikre szintén büszke vagyok.
Nagyon szeretem a Sümegi várról készült légi felvételeidet, ahogyan magát a várat is. Te milyennek látod városod középkori erődjét a fotózás szemszögéből?
Alapból szeretem a történelmi építményeket, mert magát az idő előrehaladtát érzem általuk. A mindennapi feladataimat szinte itt végzem helyben Sümegen, sőt a munkahelyem ablakából is látom… és látom folyton, hogy milyen új arca van egy-egy időjárási jelenségnek, évszaknak, napszaknak köszönhetően. A „fotós” szemével így mindig látok benne valami újat, amit még nem mutattam meg másoknak. A kérdésre válaszolva, hogy miért olyan szép, azt tudom mondani, hogy kevés olyan középkori vár van, ami egy klaszszikus dombon klasszikus vár formátum. Mint egy gyerekkori mesében, ahogyan láttuk, vagy bárki ahogyan lerajzolna egy várat, ha azt mondanánk neki.
Mióta készítesz ilyen magasságokból tájképeket?
Drónok tekintetében már az induláskor elkezdtem kísérletezni az akkor még a mostaniakhoz képest gyerekcipőben járó eszközökkel. Teljesen más világot nyitott a fotózásban. Persze már előtte is nagy szerelmese voltam a légi fotózásnak, csak azt még kis repülőgépről vagy hőlégballonról próbáltam, ami azért költségesebb és bonyolultabb volt a pillanat elvéhez képest. Ezzel ellentétben egy mostani légi fotó elkészítését sokkal könnyebb megvalósítani. Ugye ez napjainkra már odáig fejlődött, hogy a jelenlegi eszközök szinte már mindent tudnak, ami a profi fotózáshoz kell a levegőben amellett, hogy a szabályozást tekintve is már megfelelő Drone licenchez, biztosításhoz, különböző regisztrációkhoz és alkalmazáshoz kötött egy felszállás.
Gondoltál arra, hogy bármilyen formában ezeket a fantasztikus képeket megörökítsd az utókor számára? Például könyv kiadásával?
A gondolattal már eljátszottam, hiszen lenne hozzá megfelelő mennyiségű képi tartalmam, viszont ahhoz sok időre lenne szükségem. Ez jelenleg nem kivitelezhető, mert más területre összpontosítom az energiáimat jelenleg. Szóval ezt még dédelgetem csak magamban, talán egyszer... Viszont igyekszem a digitális médiában jelen lenni ezekkel a képekkel, ami talán nem vész el az idő előrehaladtával.
Tervezel újabb megjelenést a fotóiddal a közeljövőben?
Volt már felkérésem kiállításra, de nem éreztem összeszedettnek vagy épp rendszerezettnek a képeimet. Talán majd később eljön az ideje, amikor egy jó minőségi tartalmat tudok összeállítani. Így a megjelenéseim maradnak a social média felületeken, amely jelenlegi formában tökéletesen megfelel számomra.
