A tévutak, melyek nehezítik a befelé haladást

Fényhalmi Beatrix

A tévutak, melyek nehezítik a befelé haladást

Megmentési szándék

Fontosnak tartom, hogy nyíltan beszéljünk erről, mert minden spirituális úton járó beleesik ebbe a hibába, hogy meg akarja menteni a világot, világbékéért imádkozik vagy valamelyik hozzátartozóját kívánja megmenteni a szenvedéstől, betegségtől.

Kifelé nyomni, tolni, húzni, erőlködni hasztalan energiafecsérlés és időtöltés, mert Kifelé fordul a figyelem, afelé, amit meg akar javítani, mert szerinte az úgy nem jó valamiért, ahogy van. Nem elfogadásból ered az esetek többségében a tett. Belül kell rendet tenni, ha belül harmónia van és tiszta tudatosság, akkor a külvilágra nem akar ráerőltetni semmit és nem akarja többé megmenteni, hiszen ő jól van magában, mert Egy. Együttérzésből, szeretetből és elfogadásból viszont valóban jöhet belőlünk a megmentő szándék, hogy boldogabbá tegyünk valakit, megóvjuk őt önmagától, segítsük a valós önismeretét. De a Jelekre figyelnünk kellene. Ha Te jól vagy kívül-belül, meg fog találni az, aki meglátja fényedet.

Aki nem lát, akkor sem fog látni, ha kiveszed a szemedet és neki adod.

Jelek:

Ha a másik nem kér segítséget tőlünk, ne foglalkozzunk vele, se a tudatán kívül, se távkezeléssel semmilyen formában.

Amennyiben kér segítséget, kezelést, terápiát, de úgy érezzük a sok energiabefektetés ellenére mégis zárt marad, úgymond gyakrabban löki el magától, mintsem befogadná azokat, akkor hagyjuk békén, ne segítsünk többet, mert tudat alatt le van zárva és belső védekezésből kifolyólag mélyen legbelül valóban nem akar változni, változtatni az illető vagy nincs vele dolgunk. Hiába tűnhet úgy, hogy sír, panaszkodik, sajnos nem szenvedett még eleget, igazából még nem lett elege önmagából. Így bármit is teszünk vagy tettünk, egy rosszabb pillanatban mi leszünk érte a hibásak, mi leszünk felelősségre vonva, hogy elrontottuk az életét, mert belenyúltunk valamibe, amibe nem kellett volna, hiába a szeretet és együttérzés. Mindezt saját tapasztalatokból tudom. Sosem lettek tartósan eredményesek, energetikailag viszont hosszú távon nagyon fárasztó és lehúzó ezzel együtt élni.

Tökéletesség

Tudatlanul vagy tudatosan szinte mindenki a tökéletességet szeretné az életében. Tökéletesnek lenni, tökéletes kapcsolatot, munkát, életet, ami valahol hasonlít a maximalizmusra, de mégis elkülöníteném tőle. Az a fajta tökéletességre való vágy, amiről beszélek, teljesen meghatározza az illető hozzáállását a fejlődés és önmagával való munka területén. A legtöbben azt feltételezzük, hogy a megvilágosodás, felemelkedés, nevezzük akárhogy, az maga a tökéletesség, folyamatos boldogság állapota.

Ha tökéletesek akarunk lenni és egyszerre megvilágosodottak, akkor ez a két szándék, erő, ellentétes irányba húz minket, nagy belső feszültséget fog eredményezni, hiába gondolhatnánk, hogy ez a két minőség együtt jár. Az előbbi eléréséhez folyamatos kontroll, analizálás, kordában tartás, elnyomás, elfojtás és erőszakos kiirtás szükségeltetik; úgymond önmagunk megerőszakolása és az ego újra kondicionálása, kalibrálása. Tudattalanul egy újfajta géppé változunk, akiben a spontaneitás meghal. Döntenünk kell. Önmagunk akarunk lenni Valóban, ezt megismerni és aszerint létezni vagy tökéletesek szeretnénk lenni? A kettő egyszerre nem fog működni. Az Önmagunk vagyunk, már azonnal kizárja a tökéletesség lehetőségét. Mindig tökéletlenek leszünk, de ez így van jól. Ettől még láthatunk egy másik embert, helyzetet tökéletesnek, ha elfogadjuk egyre inkább azt, ami van, beleértve magunkat is. De az önmagunkról alkotott képünk, hogy hogyan, milyennek kéne lennünk, hogy magunknak tökéletesek legyünk, ugyanaz a várakozás, mint amikor sokáig dolgozik valaki egy munkahelyen és mindig panaszkodik, de arra vár, ha majd talál jobbat… Az a jobb nem fog eljönni, míg ő előtte nem lép és nem hagyja ott a munkahelyet, kiszakad abból a közegből és időt szentelve magára megmozgatja az új esélyeket, lehetőségeket. Egy barátom mondta, hogy amíg belül nincsen esély megteremtve, addig kívül sem fog a lehetőség megjelenni. Teljesen egyetértek vele.

Megbízhatóság, tisztelet, figyelem

Miért nem választom külön ezeket? Ahol az egyik minőség Valóban, Tisztán jelen van, szinte azonnal hozza magával a többit is. Miért beszéljünk erről? Az emberek állandóan arról panaszkodnak, ki milyen megbízhatatlan, figyelmetlen, de ők maguk nem veszik észre, hogy sokszor semmiben sem különböznek azoktól, akire panaszkodnak. Meglehet, nem pont azokban a területekben jelenik ez meg, hanem másban, de az önfigyelem ott kezdődik, hogy a Hasonló hiányosságokat, minőségeket bármely részünkben azonosítani tudjuk. Így képesek leszünk felismerni, változni. Nem várhatjuk el a világtól, hogy viselkedjen velünk „jól, helyesen”, ha mi magunk is extrém defektesek vagyunk. Az ok-okozatiság nem a felszínen zajlik.

Néhány Alap, hol is kezdődik ez. Teljesen mindegy milyen ügyben, de lebeszélsz egy időpontot, találkozót, mégsem mész el vagy nem érsz oda időben, a minimum, hogy ezt közlöd a másikkal időben! Akár lakásnézés, munkaajánlat, randi, bármi. Ha megbeszéled valakivel, hogy holnap még pontosítjátok az időpontot, akkor a megbeszéltek szerint cselekszel, akkor is, ha mégsem találkoztok. Egyenesség, tisztelet. Nem kell magyarázkodni, kitérőket tenni, sem hitegetni, csupán jelentkezel és pro vagy kontra, de nem csinálsz hátsót a szádból. A legtöbben erre nem figyelnek, még ki is kérik maguknak, hogy úgyis csak egy idegen a másik ember, nem tartoznak neki semmivel. Valóban nem, de az alapvető emberi tisztelet és a másik idejének megbecsülése itt kezdődik. Emberi időben telefonálni, írni, nem pedig tiszteletlenül éjjel, aztán megsértődni, hogy ha nincs válasz vagy elküldenek a fenébe. Lehet fogni a feledékenységre is. Aki már a legelején ilyen megbízhatatlan, attól mit is várunk? Megmondjuk neki érthetően és elkezd védekezni, hárítani; rögvest elindul az egojáték. Kérsz belőle? Te döntésed.

A figyelem következő szintje, hogy a beszélgetés nem egymás mellett lévő elbeszélést jelent, reagálások és überelések sorozatát, kinek van nagyobb szenvedése, nagyobb fájdalma, nagyobb szegénysége vagy folyamatos mások kibeszélése tiszteletlenül, szidalmazással. A kommunikáció figyelemmel kezdődik. Arra az emberi létezőre figyelsz, akivel kommunikációt folytatsz. Nem a saját gondolataid erőszakolod rá, vagy a hallott témáról azt, ami neked a saját történetedből eszedbe jut. Csupán odafigyelsz, meghallod fül és szív szintjén, belül csend, semmi agyalás közben. Ha van válasz, akkor annak lesz is értelme, ellenkező esetben pedig a csend sokkal jobb tanácsadó. Például egy friss szakítás után a többség, mint egy kiéhezett, csalódott hiéna, vadászatba kezd. Mindenhol, mindenkit megbámul tiszteletlenül és azonnal címkézni kezd, hozzágyúrva negatív tapasztalatát és csalódottságát.

A legrosszabb, ha egy ellentétes neművel sétálsz és tőle hallod ezt folyamatosan. Ezzel téged sem tisztel és önmagát sem veszi észre. Az ilyen viselkedés nagyon negatív apa-anya kép lesz a gyermekben, a továbbiakban teljesen ezt veszi alapul és bizalmatlan lesz az emberek felé; mert otthon ez volt az alapminta. Rengeteg tudatlan cselekedet, beszéd okozza a gyerekkori sérüléseket, de ez is ide tartozik. A nem megfelelő vagy hiányos kommunikáció során, ami alapvető, természetes az egyik embernek, a másiknak távoli, ismeretlen, így figyelni is nehezére esik erre. Ha megbeszélek valamilyen programot, akkor ahhoz tartom magam és nem az utolsó pillanatban vagy ott változtatok, elmegyek. Ez is bizalmatlanságot eredményez hosszú távon.

Érdemes ezeket megvizsgálni magunkban mennyire jellemző ránk, ha észrevettük könnyebben tudunk változtatni, ami a kapcsolódást tisztábbá teszi mindenki számára.

Fényhalmi Beatrix: Lélekajtók a Tudatosságba

folytatás következik