BALÁZS KRISZTINA
Félelem a jövőtől
Nehéz időket élünk. Rengeteg minden történt és történik velünk és közvetlen környezetünkben, ami megingatja eddigi nézeteinket a Világról. Azt gondoljuk – jogosan -, hogy már semmi sem biztos, minden pillanatról pillanatra változik és mi nem tudunk semmilyen hatást sem gyakorolni a történésekre. A többség eddig úgy élt, hogy hitte, valamilyen szinten képes irányítani az életét, és kezében tartani a gyeplőt. Legalábbis a legfontosabb életeseményeivel kapcsolatban. Mindenkinek van egy értékrendje, aminek nyomvonalán keresztül éli mindennapjait, és hitte, hogy vannak dolgok, melyek vele sosem történhetnek meg.
Azonban az elmúlt évek, és jelenünk megmutatták mindannyiunknak, hogy -bármit is hittünk- az Élet képes olyan próbatételek elé állítani bennünket (korlátozott élettér, világjárvány, háború, világméretű recesszió) melyek kezeléséhez nem rendelkezünk elég tapasztalattal, így nincsen rájuk gyakorlatias megoldásunk. De vajon miért? Úgy tűnik, jelenleg az egyetlen, amit tehetünk, ha áramlunk az eseményekkel, és ki így, ki úgy, de megpróbáljuk túlélni mindazt, amibe akaratlanul belecsöppentünk. 84 CsPM
Tanulmányainkból tudhatjuk, hogy a nagymértékű és tartós szociális problémákat is előállító recesszió, a depresszió. Akkor beszélünk Világválságról, ha ez a Világ jelentős részére kiterjed. A Világ történetének egyik legsúlyosabb recessziója 1929-ben kezdődött és tíz éven át tartott. Többségünk akkor még nem is élt, így csak nagyszüleinktől hallottunk róla, és a történelemórákon tanultuk. Ugyancsak a világháborúkról. Szerintem sokan gondoltuk, hogy az emberiség már magasabb szintre lépett, és
