RÓNAI KATALIN
Csak úgy egy kicsi a blikkfangról, amúgy Rónai Katásan A blikkfang: Feltűnő, szembeötlő, mutatós, a figyelmet megragadó „blikkfangos” lehet egy plakát. Cikkünknek, könyvünknek egy jó blikkfangos cím, vagy borító odavonzhatja a tekinteteket. A Blikkfang, – Blickfang, – német szó – a “pillantás megragadása”, –a reklámnyelv egyik szakszava.
Lassan leomló lépcsőkkel mozog a mozgólépcső alattam. Jobbra-balra plakátok, könyvajánlások, hála már nem nyomatják a Coviddal kapcsolatos szövegeket. A két sáv között is ott a reklám. Egy-egy dologra felkapom a fejem, de már el is tűnik, jön a másik. Olyan, mint a pillanat maga, egyik pillanatban a jelen, másik pillanatban már a múlt része. Ritka, amikor valami megragad a pillanat tört részének tört része alatt, amint a szemem fennakad egy érdekességen, vagy, ami abban a pillanatban betalál, de arra sokszor elég, hogy beindítsa a belső morgást, akár a közvetített szöveg, cím, vagy kép kapcsán.
dözgettem gyengus írásaim, meggyőződésem szerint, írói tehetségem belső bizonyosságával. Az írások postázásához kb. két hétre, rendszerint a legtöbb helyről a „szokásos” levél érkezett: „Az Ön által a szerkesztőségnek beküldött anyag nem felel meg annak a kritériumnak, amelyet mi a szerzőkkel szemben támasztunk…(bla,bla,bla), vagy valami ilyesmi, amúgy, meg úgy folytató-
Most mégis egy szöveg és egy hozzá kapcsolódó kép beakad. A szöveg: „MINDENRŐL A CSUKLÓS JUT ESZEDBE?”. Íme, végre, egy blikkfangos, kedves reklám! Bal felső sarokban a megállapítás, mely eme rövid idő alatt is betalál, hisz mosolygok, és mindenáron le akarom fotózni, amikor érkezem majd vissza az esti táncomról. A kedves, tekintetemet odavonzó felirat egy harmonikán játszó férfire irányítja a figyelmet a plakáton. Sosem gondolnám, ha nem látnám, hogy mindez a BKK leányvállalatának az Arrivának a reklámplakátja! Mosolygok. Igen, ez az igazi! Ez nem mond mást, egy pillanat tört része alatt felkapom a fejem, csettintek, na, ez igazi reklám, ez igazi blikkfang! 18. és 21. éves korom közt zsenge írásaimmal mindenhova jelentkeztem, amely irodalmi hetilapok, vagy folyóiratok léteztek körülöttem, amelyeket olvastam, figyelemmel kísértem. Kül172 CsPM
dott minden levél, hogy: „kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza”. A beküldött írásaim, novellakezdemények postai úton borítékban közeledtek a Kortárs, az ÉS, és egyéb fórumok postázójáig. Egy Undewood míves régi írógépen – amelyet valamilyen elektromos kütyüért cseréltem – pötyögtem az írásokat, verseket, novellákat, cikkeket, ha megszállt az ihlet, amely általában valamilyen lelki csalódás következményeképpen érkezett.
